Noxphyr 225 ppm mol/mol túlnyomásos orvosi gáz alkalmazási előírás

A GYÓGYSZER NEVE

Noxphyr 225 ppm mol/mol túlnyomásos orvosi gáz

Noxphyr 450 ppm mol/mol túlnyomásos orvosi gáz

Noxphyr 1000 ppm mol/mol túlnyomásos orvosi gáz

MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Noxphyr 225 ppm mol/mol túlnyomásos orvosi gáz

225 ppm mol/mol nitrogén-monoxid.

0,225 ml nitrogén-monoxidot (NO) tartalmaz 999,775 ml nitrogénben (N2).

Noxphyr 450 ppm mol/mol túlnyomásos orvosi gáz

450 ppm mol/mol nitrogén-monoxid.

0,450 ml nitrogén-monoxidot (NO) tartalmaz 999,55 ml nitrogénben (N2).

Noxphyr 1000 ppm mol/mol túlnyomásos orvosi gáz

1000 ppm mol/mol nitrogén-monoxid.

1 ml nitrogén-monoxidot (NO) tartalmaz 999 ml nitrogénben (N2).

Egy 2 literes, 150 bar nyomáson töltött gázpalackból 1 bar nyomáson és 15 °C-on 300 l gáz nyerhető.

Egy 10 literes, 150 bar nyomáson töltött gázpalackból 1 bar nyomáson és 15 °C-on 1500 l gáz nyerhető.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

GYÓGYSZERFORMA

Túlnyomásos orvosi gáz.

Színtelen, szagtalan gáz.

KLINIKAI JELLEMZŐK

Terápiás javallatok

A Noxphyr légzéstámogatással és más megfelelő hatóanyagokkal együtt az alábbiakra javallott:

klinikailag vagy echokardiográfiával igazolt pulmonalis hypertoniával társuló hypoxiás légzési elégtelenségben szenvedő, 34. gesztációs hétre vagy az után született újszülöttek kezelésére, az oxigenizáció javítása és az extracorporalis membránoxigenizáció-igény csökkentése érdekében.

felnőttek és újszülöttek pulmonalis hypertoniájának perioperatív kezelése részeként; 0–17 éves kor közötti újszülöttek, csecsemők, gyermekek és serdülők szívműtétjével összefüggésben a pulmonalis artériás vérnyomás szelektív csökkentésére és a jobb kamrai funkció és oxigenizáció javítására.

Adagolás és alkalmazás

Újszülöttkori perzisztáló pulmonalis hypertonia (PPHN)

A nitrogén-monoxid alkalmazását újszülöttek intenzív ellátásában jártas orvosnak kell felügyelnie.

Az alkalmazást azokra az újszülött osztályokra kell korlátozni, ahol megfelelő képzést kaptak a nitrogén-monoxid adagolórendszerének alkalmazásával kapcsolatban. A Noxphyr kizárólag neonatológus előírása szerint adható.

A Noxphyr olyan lélegeztetett újszülöttek esetében alkalmazható, akik várhatóan 24 órán túli légzéstámogatást igényelnek. A Noxphyr kizárólag a légzéstámogatás optimalizálását követően alkalmazható. Ez magába foglalja a légzési térfogat/nyomások optimalizálását és tüdő felépülését (surfactant, magas frekvenciájú lélegeztetés és pozitív kilégzésvégi nyomás).

Szívműtéttel összefüggő pulmonalis hypertonia

A nitrogén-monoxid alkalmazását szív- és mellkassebészeti aneszteziológiában és intenzív ellátásában jártas orvosnak kell felügyelnie. Az alkalmazást azokra a szív- és mellkassebészeti egységekre kell korlátozni, ahol megfelelő képzést kaptak a nitrogén-monoxid adagolórendszerének alkalmazásával kapcsolatban. A Noxphyr kizárólag aneszteziológus vagy intenzívterápiás orvos előírása szerint adható.

Adagolás

Az adagolást a beteg egészségügyi állapotának megfelelően kell meghatározni.

A nitrogén-dioxiddá (NO2) történő átalakulás potenciális kockázata miatt a nitrogén-dioxid-koncentrációt (NO2) folyamatosan monitorozni kell.

Újszülöttkori perzisztáló pulmonalis hypertonia (PPH)

34. gesztációs hétre vagy az után született újszülöttek: a Noxphyr maximális ajánlott dózisa 20 ppm, és ezt a dózist nem szabad túllépni. Az kezelést a lehető leghamarabb kell elkezdeni és a kezelés első 4–24 órájában lépcsőzetesen 5 ppm-re vagy ez alá kell csökkenteni a dózist, valamint a beteg egyéni szükségleteinek megfelelően kell titrálni mindaddig, amíg a klinikai paraméterek (oxigenizáció, artériás pulmonalis vérnyomás) a kívánt határértékeken belülre nem kerülnek. A nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelést 5 ppm értéken kell tartani addig, amíg az újszülött oxigenizációjában javulást nem figyelnek meg olyan módon, hogy a belélegzett oxigénfrakció 60% alá csökken (FiO2 < 0,60).

A terápia legfeljebb 96 óráig folytatható vagy addig, amíg az oxigénszaturáció rendben nem jön és a beteg készen nem áll a Noxphyr-kezelés lépcsőzetes abbahagyására. A kezelés időtartamát a lehető legrövidebb időre kell korlátozni. Az időtartam változó, leggyakrabban 4 napnál rövidebb. Ha az inhalációs nitrogén-monoxid hatástalan, lásd a 4.4 pontot.

A kezelés leállítása

A Noxphyr-kezelés leállítását 96 óráig tartó kezelést követően lehet megkísérelni, vagy azután, hogy a légzéstámogatást lényegesen lecsökkentették. Amint döntés született a nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés abbahagyásáról, a dózist 1 ppm-re kell csökkenteni 30 perc – 1 óra időtartamra. Ha a Noxphyr 1 ppm mennyiségű adagolása nem változtatja meg az oxigenizációt, a FiO2 értékét 10%-kal kell növelni, majd a Noxphyr alkalmazását abba kell hagyni és szorosan monitorozni kell az újszülöttnél a hypoxaemia jeleit. Ha az oxigenizáció 20%-nál nagyobb mértékben esik, a Noxphyr-kezelést 5 ppm-mel újra kell kezdeni, és a Noxphyr-kezelés abbahagyását 12–24 óra elteltével újra fontolóra kell venni. Azokat a csecsemőket, akiknél nem lehet leállítani a Noxphyr-kezelést 4 nap elteltével, körültekintő diagnosztikai kivizsgálásnak kell alávetni egyéb betegségek tekintetében.

Szívműtéttel összefüggő pulmonalis hypertonia

A Noxphyr kizárólag a konzervatív légzéstámogatás optimalizálása után alkalmazható. A Noxphyr a haemodinamika és az oxigenizáció gondos ellenőrzése mellett alkalmazható.

0–17 éves kor közötti újszülöttek, csecsemők, kisgyermekek, gyermekek és serdülők

Az inhalált nitrogén-monoxid kezdő dózisa az inhalált gáz 10 ppm-je (milliomodrész, parts per million). A dózis legfeljebb 20 ppm-ig emelhető, ha az alacsonyabb dózisnak nincs megfelelő klinikai hatása. A legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni és a dózis 5 ppm-ig csökkenthető, ha a pulmonalis artériás vérnyomás és a szisztémás artériás oxigenizáció megfelelő marad ennél az alacsonyabb dózisnál.

A 12–17 éves korosztálynak ajánlott dózis alátámasztására szolgáló klinikai adatok korlátozottak.

Felnőttek

Az inhalált nitrogén-monoxid kezdő dózisa az inhalált gáz 20 ppm-je (milliomodrész, parts per million). A dózis legfeljebb 40 ppm-ig emelhető, ha az alacsonyabb dózisnak nincs megfelelő klinikai hatása. A legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni és a dózis 5 ppm-ig csökkenthető, ha a pulmonalis artériás vérnyomás és a szisztémás artériás oxigenizáció megfelelő marad ennél az alacsonyabb dózisnál.

Az inhalált nitrogén-monoxid hatásai gyorsak, a pulmonalis artériás vérnyomás csökkenése és az oxigenizáció javulása 5–20 percen belül megfigyelhető. Elégtelen válaszreakció esetén legalább 10 perc elteltével titrálható a dózis.

Fontolóra kell venni a kezelés abbahagyását, ha a 30 perces próbakezelést követően nem tapasztalható előnyös élettani hatás.

A kezelés a perioperatív folyamat során bármikor elkezdhető a pulmonalis vérnyomás csökkentése érdekében.

A klinikai vizsgálatokban a kezelést gyakran a cardiopulmonalis bypass-ról történő leválasztást megelőzően kezdték el. A perioperatív időszakban legfeljebb 7 napig alkalmaztak inhalált nitrogén-monoxidot, de az általános kezelési időtartam 24–48 óra.

A kezelés leállítása

Amint a haemodinamika stabilizálódik, a Noxphyr-kezelés leállítását el lehet kezdeni a légzéstámogatás és az inotróp támogatás csökkentésével együtt. A nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés leállítását fokozatosan kell végezni. A szisztémás és centrális vérnyomás szoros megfigyelése mellett a dózist fokozatosan kell lecsökkenteni 30 percig 1 ppm-re, majd le kell állítani a kezelést.

A kezelés leállítását legalább 12 óránként meg kell kísérelni, ha a beteg a Noxphyr alacsony dózisa mellett stabil.

A nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés túl gyors leállítása magában hordozza a pulmonalis artériás vérnyomás visszaugró emelkedésének kockázatát, amely a keringés instabilitását okozhatja.

Különleges betegcsoportokra vonatkozó további információk

Nem állnak rendelkezésre különleges betegcsoportokra, például vese- vagy májkárosodásban szenvedőkre vagy idősekre vonatkozó dózismódosítással kapcsolatos releváns információk. Ezeknél a betegcsoportoknál ezért óvatosság ajánlott.

Az inhalációs nitrogén-monoxid biztonságosságát és hatásosságát a 34. gesztációs hétnél fiatalabb koraszülöttek esetében nem igazolták, az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás.

Az alkalmazás módja

Inhalációs alkalmazásra.

A Noxphyr alkalmazási módjának megváltoztatása megváltoztathatja a gyógyszer toxicitási profilját. Az alkalmazásra vonatkozó ajánlásokat követni kell.

A nitrogén-monoxidot rendszerint inhalációval, mesterséges lélegeztetés során adják a betegeknek, miután oxigén/levegő elegyével hígítják az Európai Közösség szabványai szerint klinikai alkalmazásra jóváhagyott (CE-jelzéssel ellátott) nitrogén-monoxid-adagolórendszer segítségével. A hígítás nélkül alkalmazott közvetlen endotrachealis alkalmazás ellenjavallt a gázzal érintkező nyálkahártya helyi léziójának kockázata miatt.

A nitrogén-monoxidnak megfelelően kell keverednie más gázokkal a lélegeztetőrendszerben. Ajánlott a lélegeztetőrendszer belégzési ágán a nitrogén-monoxid és az oxigén közötti lehető legrövidebb érintkezési időt biztosítani csökkentve annak a kockázatát, hogy a belélegzett gázban toxikus oxidációs származékok alakuljanak ki.

Az adagolórendszernek az inhalált Noxphyr állandó koncentrációját kell biztosítani, a lélegeztetőberendezéstől és az alkalmazott lélegeztetési módtól függetlenül.

Az adagolási hibák elkerülése érdekében, az inhalált Noxphyr koncentrációját folyamatosan szabályozni kell a lélegeztetőrendszer belégzési ágának beteghez közeli részén és az endotrachealis tubus csúcsának közelében. A nitrogén-dioxid (NO2) koncentrációját és a FiO2 értékét is ugyanazon a helyen kell szabályozni kalibrált és az Európai Közösség szabványai szerint jóváhagyott monitorozó berendezés segítségével.

A NO2 koncentrációjának a lehető legalacsonyabbnak kell lennie a belélegzett elegyben. Ha a NO2 koncentrációja meghaladja az 1 ppm-et, a Noxphyr dózisát és/vagy a FiO2 értékét csökkenteni kell, miután az adagolórendszer lehetséges meghibásodását kizárják.

A beteg biztonsága érdekében megfelelő riasztási szinteket kell beállítani a Noxphyr (az előírt dózisú NO ±2 ppm), a NO2 (maximum 1 ppm) és a FiO2 (±0,05: a belélegzett oxigénfrakció nem változhat 5%-nál nagyobb mértékben) értékeire.

Ha a Noxphyr koncentrációjának váratlan megváltozását tapasztalja, olvassa el az adagolórendszer használati utasítását.

A Noxphyr gázpalack nyomását ellenőrizni kell, hogy a gázpalack cseréje a kezelés megszakítása vagy megváltozása nélkül megtörténhessen. Tartalék gázpalackoknak is rendelkezésre kell állniuk, ami lehetővé teszi a megfelelő pillanatban történő cserét.

Tartalék adagolórendszernek is rendelkezésre kell állnia, vagy külső vagy beépített eszközként. Követni kell az eszköz használati utasítását.

A Noxphyr-kezelésnek gépi és manuális lélegeztetés esetén is rendelkezésre kell állnia a beteg szállítása és újraélesztése során. Az orvosnak rendelkeznie kell egy tartalék nitrogén-monoxid-adagolórendszerrel.

A nitrogén-dioxid keletkezésének monitorozása

Nitrogén-monoxidot és oxigént (O2) tartalmazó gázkeverékekben gyorsan képződik nitrogén-dioxid (NO2).

A nitrogén-monoxid és az oxigén reakciója során – a NO és az O2 koncentrációjától függően – különböző mennyiségű nitrogén-dioxid (NO2) keletkezik. A NO2 mérgező gáz, amely a légzőrendszerben gyulladásos reakciót vált ki, ezért a keletkezését szorosan kell monitorozni.

Minden beteg esetében közvetlenül a kezelés megkezdése előtt szükséges a rendszert a megfelelő eljárások alkalmazásával megtisztítani a NO2 gáztól.

A NO2 koncentrációját a lehető legalacsonyabb értéken kell tartani (0,5 ppm alatt). Ha a NO2 koncentrációja 0,5 ppm-nél magasabb, az adagolórendszert ellenőrizni kell az eszköz használati utasításának megfelelően.

A methaemoglobin (MetHb) keletkezésének monitorozása

A belégzést követően a szisztémás keringésbe jutó nitrogén-monoxid végterméke elsődlegesen a methaemoglobin és a nitrát. A nitrát alapvetően az urogenitalis rendszeren keresztül választódik ki, míg a methaemoglobin a methaemoglobin-reduktáz által redukálódik.

Újszülöttekben és csecsemőkben a methaemoglobin-reduktáz aktivitásának szintje alacsonyabb a felnőttekhez képest, ezért monitorozni kell a methaemoglobin koncentrációját a vérben. A Noxphyr-kezelés megkezdését követő 1 órán belül meg kell mérni a methaemoglobinszintet olyan mérőeszköz segítségével, amely a foetalis haemoglobint megfelelően elkülöníti a methaemoglobintól. Ha a methaemoglobin több mint 2,5%, a Noxphyr dózisát csökkenteni kell és fel kell mérni a redukálószerek – például metilénkék – alkalmazásának szükségességét. Habár a methaemoglobinszint jelentős mértékű emelkedése nem gyakori – mivel az első meghatározáskor a szintje alacsony–, ezt követően a methaemoglobinszint mérését ajánlatos 12–24 óránként megismételni.

A szívműtéten áteső felnőttek methaemoglobinszintjét a Noxphyr-kezelés megkezdését követő egy órán belül meg kell mérni. Ha a methaemoglobin frakció olyan szintet ér el, amely potenciálisan veszélyezteti a megfelelő oxigénszállítást, a Noxphyr dózisát csökkenteni kell és fontolóra vehető redukáló gyógyszer (például a metilénkék) alkalmazása.

A kórházi személyzetre vonatkozó expozíciós határértékek

A nitrogén-monoxid és a nitrogén-dioxid kórházi személyzetre vonatkozó maximális expozíciós határértékei (átlagos expozíció) munkaügyi jogszabályokban meghatározottak.

A nemzeti biztonsági szabályozásoknak megfelelően a NO2 légköri szintjének nyomon követése kötelező.

Az alkalmazás betanítása

Az adagolóeszköz használati utasításának megfelelően a kórházi személyzetnek oktatásban kell részesülnie.

Ellenjavallatok

Újszülöttek ismert jobb-bal sönttel vagy jelentős bal-jobb sönttel.

Örökletes vagy szerzett methaemoglobin-reduktáz (MetHb-reduktáz) vagy glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz (G6PD) enzimhiányban szenvedő betegek.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az inhalációs Noxphyr-kezelés során történő expozíció elkerülésére vonatkozó óvintézkedések

A Noxphyr előkészítése és alkalmazása során kövesse a szabványműveleti előírásokat.

Telepítsen tisztítórendszert a lélegeztetőberendezésekre, hogy felfogja a beteg kilélegzett levegőjét.

A kezelőorvosok nitrogén-monoxiddal történő inhalációs kezelésre vonatkozó képzése során vegyen levegőmintákat.

Hordozható személyes riasztóeszközök biztosíthatók, amelyek figyelmeztetik a személyzetet, ha a NO vagy a NO2 környezeti szintje a munkahelyi biztonsági határérték fölé emelkedik.

A gázpalackok véletlen kiürülésének elkerülésére vonatkozó óvintézkedések és további intézkedések

A nitrogén-monoxid gázpalackból történő spontán szivárgása nagyon ritka a töltési területek alapos ellenőrzése miatt. A gáz véletlenszerű kiszökése előfordulhat, ha a gázpalack úgy borul fel, hogy a szelep megsérül és kiereszti a gázt. Teendők ennek elkerülése érdekében:

A kórházi személyzetnek mindig függőleges helyzetben kell a gázpalackot rögzítenie és meg kell bizonyosodnia arról, hogy erősen van rögzítve, ami megakadályozza a gázpalack felborulását vagy eldőlését.

A gázpalackok nagy körültekintéssel kezelendők, ügyelve arra, hogy a palackokat ne érje hirtelen ütés vagy ne ejtsék le.

Kizárólag megfelelő típusú és méretű, erre a célra szánt járművek és berendezések segítségével mozgassák a gázpalackokat.

Ha a gáz véletlenül kiszökik, a nitrogén-monoxid gáz szivárgása észlelhető a jellegzetes narancsosbarna színéről, valamint a szúrós, édeskés és fémes szagáról. Az ajánlott intézkedések a következők: a terem kiürítése és a szabadba nyíló ablakok kinyitása.

A szekrényben vagy tárolószobában közvetlenül a szabadba vezetett elszívó ventilátort kell felszerelni a gázpalackok tárolási területen belüli negatív nyomásának fenntartása érdekében.

Hasznos lehet a NO és a N2 koncentrációjának folyamatos nyomon követése érdekében felszerelt NO vagy N2 ellenőrzőrendszer telepítése a zárt NO gázpalack tárolási területein és a lélegeztetési területeken, hogy figyelmeztesse a dolgozókat a gáz véletlen kiszökése esetében (a nitrogéngáz kiszoríthatja a környezeti levegőt és csökkentheti a környezet oxigénszintjét).

A kezelésre adott válaszreakció értékelése

A klinikailag vagy echokardiográfiával igazolt pulmonalis hypertoniával társuló hypoxiás légzési elégtelenségben szenvedő, 34. gesztációs hétre vagy az után született újszülöttek esetében a nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelést kapó betegek egy része nem reagál a kezelésre. A kezelésre nem reagálók köre 30% és 45% között változik a kedvező terápiás válasz előre meghatározott klinikai értékeitől függően. A konvencionális válaszmutatók magukba foglalják az oxigenizációs index 20%-os növekedését és/vagy a pulmonalis artériás vérnyomás 20%-os csökkenését. Gyermekek esetében alacsonyabb oxigenizációs választ jeleztek a meconium aspiratiós szindrómával érintett újszülötteknél.

Továbbá klinikai vizsgálatokban nem igazolták az inhalációs nitrogén-monoxid alkalmazásának hatásosságát veleszületett rekeszizomsérvvel élő betegek esetében.

Ha a Noxphyr alkalmazását követő 4–6 órában nincs megfelelő klinikai válasz, a következő lehetőségeket kell fontolóra venni:

Ha az előzetesen megállapított kritériumok szerint a beteg állapota tovább romlik vagy nem javul, mentőrendszer, például extracorporalis membránoxigenizáció (ECMO) alkalmazása megfontolandó, ha javallott és lehetséges. Ha a nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés kezdetét követő 4 órában tartósan magas az oxigenizációs index szintje (>20) és az alveolaris artériás oxigéngrádiens szintje (Aao2>600), akkor az az ECMO-kezelés bevezetésének haladéktalan szükségességét jelzi.

Azokban az esetekben, amikor nincs válaszreakció a Noxphyr alkalmazását követően, a kezelést fel kell függeszteni, de azt tilos hirtelen megszakítani, mivel a pulmonalis artériás vérnyomás (pulmonary arterial pressure, PAP) emelkedését és/vagy a vér oxigenizációjának (PaO2) romlását idézheti elő. Mindkét eset is előfordulhat azoknál az újszülötteknél, akik a Noxphyr-kezelésre nem mutatnak egyértelmű választ. Az inhalációs nitrogén-monoxid-kezelés fokozatos leállítása során körültekintően kell eljárni (lásd 4.2 pont „Adagolás és alkalmazás: A kezelés leállítása” című részt).

Abban az esetben, ha a beteget másik kórházba kell átszállítani, biztosítani kell a beteg szállítása során a nitrogén-monoxiddal történő ellátást, hogy elkerüljék a Noxphyr-kezelés hirtelen abbahagyása okozta egészségiállapot-romlást.

A kamrafunkció monitorozása

Tekintettel az interventricularis és interauricularis kapcsolatra, az inhalációs Noxphyr fokozhatja a bal-jobb söntöt a nitrogén-monoxid tüdőben kifejtett vasodilatátor hatása révén.

Bal kamrai diszfunkcióval élő betegek esetében az emelkedett pulmonalis véráramlás szívelégtelenséghez és tüdőödéma kialakulásához vezethet. A perctérfogat, a bal oldali artériás vérnyomás, illetve a pulmonalis kapilláris éknyomás gondos monitorozása elengedhetetlen ebben a helyzetben. A nitrogén-monoxid alkalmazását megelőzően ezért ajánlott a pulmonalis artéria katéterezését vagy a centrális hemodinamika echocardiographiás vizsgálatát elvégezni.

Az inhalációs nitrogén-monoxidot körültekintően kell alkalmazni komplex szívhibákkal élő betegek esetén, ahol a pulmonalis artériában levő magas vérnyomás fontos a keringés fenntartása szempontjából.

Az inhalációs nitrogén-monoxidot körültekintően kell alkalmazni azoknál a betegeknél is, akiknél károsodott a bal kamra funkciója és emelkedett az alap pulmonalis kapilláris vérnyomás (pulmonary capillary pressure, PCWP), mivel náluk fokozott lehet a szívelégtelenség kialakulásának (pl. tüdőödéma) kockázata.

A szívátültetésre alkalmas recipiensek azonosításakor dilatatív cardiomyopathiában szenvedő betegek esetében az intravénás vasodilatátorok és az inotróp kezelés hozzájárul a kamrai compliance javulásához és a fokozott vénás visszaáramlásból eredő bal oldali telítési nyomás további növekedéséhez.

A haemostasis monitorozása

Állatokon végzett vizsgálatok során kimutatták, hogy a nitrogén-monoxid hatással lehet a haemostasisra a megnyúlt vérzési idő előidézésével. A felnőttekre vonatkozó humán adatok ezzel ellentmondók, és randomizált, kontrollos vizsgálatokban újszülöttek esetében nem figyelték meg a jelentős vérzéses szövődmények fokozódását.

A Noxphyr alkalmazása során a vérzési idők 24 órán túli megfigyelése ajánlott azoknál a betegeknél, akiknél a thrombocyták számbeli vagy funkcióbeli eltérése, alvadási faktorok hiánya áll fenn vagy véralvadásgátló kezelésben részesülnek.

A kezelés leállítása

A Noxphyr adagolását nem szabad hirtelen leállítani, mivel ez a pulmonalis artériás vérnyomás (pulmonary artery pressure, PAP) emelkedését és/vagy a vér oxigenizációjának (PaO2) romlását eredményezheti. Az oxigenizáció romlása és a PAP növekedése olyan újszülötteknél is előfordulhat, akiknek a Noxphyr-kezelésre adott válaszreakciója nem volt egyértelmű. Az inhalációs nitrogén-monoxid-kezelés leállítását körültekintően kell végezni. További kezelés céljából más létesítményekbe átszállított betegek esetében – akiknél folytatni kell a nitrogén-monoxid inhalációját – intézkedéseket kell tenni a szállítás közbeni folyamatos nitrogén-monoxid-ellátás biztosítása érdekében. Tartalék nitrogén-monoxid adagolórendszernek kell az orvos rendelkezésére állnia az ágy mellett elhelyezve.

Methaemoglobin keletkezése

Az inhalált nitrogén-monoxid nagy része szisztémásan felszívódik. A szisztémás keringésbe jutó nitrogén-monoxid végtermékei elsősorban a methaemoglobin és a nitrát. A vér methaemoglobin koncentrációját monitorozni kell, lásd 4.2 pont.

Nitrogén-dioxid (NO2) keletkezése

A nitrogén-monoxidot és oxigént tartalmazó gázkeverékekben gyorsan keletkezik NO2, a nitrogén-monoxid ilyen módon légúti gyulladást és károsodást okozhat. A nitrogén-monoxid dózisát csökkenteni kell, ha a nitrogén-dioxid koncentrációja meghaladja a 0,5 ppm-et.

Pulmonalis venoocclusiv betegség

A nitrogén-monoxid alkalmazása során életveszélyes pulmonalis oedemát jelentettek pulmonalis venoocclusiv betegségben szenvedő betegeknél. Ezért a venoocclusiv betegség lehetőségét gondosan ki kell vizsgálni, ha pulmonalis hypertoniában szenvedő betegeknél nitrogén-monoxid alkalmazása után tüdő-oedema jelei tapasztalhatók. Venoocclusiv betegség diagnózisa esetén a kezelést abba kell hagyni.

Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A rendelkezésre álló adatok alapján a hypoxiás légzési elégtelenség kezelésére alkalmazott egyéb gyógyszerekkel létrejövő klinikailag szignifikáns gyógyszerkölcsönhatás nem zárható ki.

Oxigén: Oxigén jelenlétében a nitrogén-monoxid gyorsan olyan származékokká oxidálódik, amelyek a bronchialis epitheliumra és az alveolokapilláris membrán számára toxikusak. A fő képződő vegyület a nitrogén-dioxid (NO2), amely légúti gyulladást és károsodást okozhat. Rendelkezésre állnak olyan állatkísérletekből származó adatok, amelyek arra utalnak, hogy a NO2 alacsony szintje hatására is növekszik a légúti gyulladásokra való hajlam. A 20 ppm alatti dózistartományban alkalmazott nitrogén-monoxiddal végzett kezelés során a NO2 koncentrációjának 0,5 ppm alatt kell maradnia. Ha a NO2 koncentrációja bármikor meghaladja az 1 ppm-et, a nitrogén-monoxid dózisát haladéktalanul csökkenteni kell. A NO2 monitorozására vonatkozó további információkért lásd a 4.2 pontot.

Nitrogén-monoxid donorok: A nitrogén-monoxid donorvegyületei, köztük a nátrium-nitroprusszid és a nitroglicerin, hatásai összeadódhatnak a Noxphyr-rel a methaemoglobinaemia kialakulásának kockázata tekintetében.

Methaemoglobin induktorok: A methaemoglobinaemia kialakulásának nagyobb a kockázata, ha olyan gyógyszereket alkalmaznak a nitrogén-monoxiddal együtt, amelyek emelik a methaemoglobin koncentrációját (pl. alkil-nitrátokat, szulfonamidokat vagy prilokaint). Következésképpen a methaemoglobinszintet emelő gyógyszerek alkalmazása körültekintést igényel a nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés során.

A prilokain – akár orális, akár parenterális vagy topikális gyógyszerformákban alkalmazzák – methaemoglobinaemiát okozhat. Körültekintést igényel a Noxphyr és a prilokain-tartalmú gyógyszerek egyidejű alkalmazása.

Szinergizmusról számoltak be vasoconstrictorok (almitrin, fenilefrin), prosztaciklin és foszfodiészteráz-inhibitorok alkalmazásakor, a mellékhatások fokozódása nélkül.

Az inhalációs nitrogén-monoxid tolazolinnal, dopaminnal, dobutaminnal, szteroidokkal, felületaktív anyagokkal és magas frekvenciájú lélegeztetéssel történő együttes alkalmazásakor nem figyeltek meg gyógyszerkölcsönhatásokat.

Kísérleti vizsgálatok arra utalnak, hogy a nitrogén-monoxid és a nitrogén-dioxid is képes kémiai reakcióba lépni a felületaktív anyagokkal és ezek fehérjéivel igazolt klinikai következmények nélkül.

A más vasodilatatorokkal (pl. szildenafil) való együttes alkalmazást széles körben nem vizsgálták. A rendelkezésre álló adatok a centrális keringésre, a pulmonalis artériás vérnyomásra és a jobb kamra teljesítőképességére vonatkozó additív hatásokra utalnak. Az inhalációs nitrogén-monoxid és a cGMP- vagy cAMP-rendszereken keresztül ható vasodilatátorok kombinációját körültekintően kell alkalmazni.

Habár kontrollos vizsgálatokat nem végeztek, a klinikai vizsgálatokban nem tapasztaltak ételekkel kapcsolatos kölcsönhatásokat hosszan tartó ambuláns alkalmazás mellett.

Termékenység, terhesség és szoptatás

Termékenység

Termékenységre vonatkozó vizsgálatokat nem végeztek.

Terhesség

A Noxphyr alkalmazásának terhes nőkre kifejtett hatása nem ismert. Az állatokkal végzett kísérletekből nem áll rendelkezésre elegendő adat (lásd 5.3 pont).

Potenciális emberi kockázat nem ismert.

A Noxphyr nem alkalmazható terhesség alatt, kivéve, ha egyértelműen szükséges, például életmentő helyzetekben.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a Noxphyr kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A Noxphyr anyatejben történő kiválasztását állatkísérletekben nem vizsgálták. A nitrogén-monoxid szoptatás időszakában történő alkalmazását kerülni kell.

A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Újszülöttek és kórházi ellátásban részesülő betegek: nem releváns.

Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés hirtelen abbahagyása rebound reakciót idézhet elő, amely magában foglalja az oxigenizáció csökkenését, a centrális vérnyomás emelkedését és következésképpen a szisztémás vérnyomás csökkenését. A Noxphyr klinikai alkalmazásával kapcsolatos leggyakoribb mellékhatás a rebound reakció. A rebound reakció a kezelés elején és később is elfordulhat.

Egy klinikai vizsgálatban (NINOS) a kezelési csoportok hasonlók voltak a következő betegségek előfordulására és súlyosságára vonatkozóan: koponyaűri vérzés, IV-es fokozatú vérzés, periventricularis leukomalacia, agyi infarktus, antikonvulzív kezelést igénylő görcsrohamok, tüdővérzés, illetve gastrointestinalis vérzés.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A felsorolt mellékhatások a CINGRI vizsgálatból, a köztulajdonban lévő tudományos szakirodalmak áttekintéséből és a forgalomba hozatalt követő gyógyszerbiztonsági jelentésekből származnak (az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat mutatja, amelyek a CINGRI vizsgálatban részt vevő, inhalációs nitrogén-monoxid-kezelésben részesülő betegek legalább 5%-ánál előfordultak). A mellékhatások a MedDRA gyakorisági kategóriái szerint kerültek felsorolásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

*A forgalomba hozatalt követő gyógyszerbiztonsági jelentésekből (Post-Marketing Safety Surveillance, PMSS) származó adatok; a személyzet által, a véletlen környezeti expozícióval kapcsolatban tapasztalt tünet.

**PMSS adatok, a gyógyszer akut megvonásával kapcsolatos hatások és az adagolórendszerrel kapcsolatos adagolási hibák. A nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs terápia hirtelen elvonása után jelentkező gyors rebound reakcióról számoltak be, így a fokozott pulmonalis érszűkületről, amely a cardiovascularis rendszer összeomlását idézi elő.

A kiválasztott mellékhatások leírása

A nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs terápia emelkedett methaemoglobinszintet okozhat.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Túladagolás

A Noxphyr túladagolásának jele a methaemoglobin és a nitrogén-dioxid szintjének emelkedése. A nitrogén-dioxid emelkedett szintje akut tüdőkárosodást okozhat. Az emelkedett methaemoglobinszint csökkenti a keringés oxigénszállító kapacitását. Klinikai vizsgálatokban a nitrogén-dioxid >3 ppm szintjét vagy a methaemoglobin >7% szintjét az adag csökkentésével vagy a nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés abbahagyásával kezelték.

Abban az esetben, ha a methaemoglobinaemia nem javul az adagolás csökkentése vagy a kezelés leállítását követően, a klinikai helyzet alapján intravénás C-vitamin, intravénás metilénkék vagy vérátömlesztés adható.

FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Egyéb, légzőrendszerre ható készítmények. ATC kód: R07AX01

A nitrogén-monoxid olyan vegyület, amelyet a test számos sejtje előállít. Relaxálja a vascularis simaizmokat azáltal, hogy a citoszolban található guanil-cikláz haem részéhez kötődve aktiválja a guanil-ciklázt és növeli a ciklikus guanozin-3’,5’-monofoszfát intracelluláris szintjét, ami vasodilatatióhoz vezet. Belégzéskor a nitrogén-monoxid szelektív pulmonalis vasodilatatiót hoz létre.

Az inhalációs nitrogén-monoxid a pulmonalis erek kitágításával a tüdő jobban ventillált területein úgy növeli meg az oxigén parciális nyomását (PaO2) az artériás vérben, hogy az alacsony ventillációs/perfúziós (V/Q) hányadosú területekről a normál hányadosú területekre irányítja a pulmonalis áramlást.

Az újszülöttkori perzisztáló pulmonalis hypertonia (PPHN) elsődleges fejlődési rendellenességként vagy másodlagos betegségként egyéb betegségekhez társultan – például a meconium aspiratiós szindróma (MAS), pneumonia, szepszis, hyalinmembrán-betegség, veleszületett rekeszsérv és pulmonalis hypoplasia – jelenik meg. Ezen állapotokban magas a pulmonalis vascularis ellenállás (pulmonary vascular resistance, PVR), amely másodlagosan hypoxaemiát eredményez a nyitott ductus arteriosuson és a foramen ovalén keresztül kialakuló jobb-bal sönt mellett. PPHN-ben szenvedő újszülöttek esetében az inhalációs nitrogén-monoxid javíthatja az oxigenizációt (amelyet a PaO2 szignifikáns növekedése jelez).

Az inhalációs nitrogén-monoxid hatásosságát különböző eredetű hypoxiás légzési elégtelenségben szenvedő, időre vagy majdnem időre született újszülötteknél vizsgálták.

A NINOS vizsgálatban 235, hypoxiás légzési elégtelenségben szenvedő újszülöttet randomizáltak, akik 100%-os oxigént, nitrogén-monoxiddal (n = 114) vagy nitrogén-monoxid nélkül (n = 121) kaptak. A nitrogén-monoxidot legtöbb esetben 20 ppm kezdeti koncentrációban adták úgy, hogy a dózisokat csökkenteni próbálták az expozíció 40 órányi medián időtartama alatt. Ezen kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatnak a célja az volt, hogy megállapítsa, az inhalált nitrogén-monoxid csökkenti-e a halálesetek és/vagy az extracorporalis membránoxigenizáció (ECMO) megkezdésének előfordulását. A 20 ppm-re nem teljes terápiás választ mutató újszülöttek esetében értékelték a 80 ppm nitrogén-monoxidra vagy a kontrollgázra mutatott választ. A halálozás és/vagy az ECMO bevezetésének összesített incidenciája (prospektíven meghatározott elsődleges végpont) a nitrogén-monoxiddal kezelt csoport esetében szignifikáns előnyt mutatott (46% szemben a 64%-kal, p = 0,006). Az adatok továbbá arra utaltak, hogy a nitrogén-monoxid magasabb dózisának nincs további előnye. Az összegyűjtött mellékhatások mindkét csoportban hasonló előfordulási gyakorisággal jelentkeztek.

A 18–24 hónapos életkorban elvégzett utánkövetési vizsgálatok mentális, motoros, audiológiai és neurológiai értékelések tekintetében a két csoportban hasonlók voltak.

A CINRGI vizsgálatban 186, időre, vagy majdnem időre született, hypoxiás légzési elégtelenségben szenvedő újszülöttet randomizáltak, akik vagy inhalációs nitrogén-monoxidot (n = 97) vagy nitrogéngázt kaptak (placebo, n = 89) 20 ppm kezdeti dózisban, amit 4–24 óra elteltével 5 ppm-re csökkentettek az expozíció 44 órányi medián időtartama alatt. A prospektíven meghatározott elsődleges végpont az ECMO igénybevétele volt. Az inhalációs nitrogén-monoxid-csoportban szignifikánsan kevesebb újszülött igényelt ECMO-t a kontroll csoporthoz viszonyítva (31% szemben az 57%-kal, p < 0,001). Az inhalációs nitrogén-monoxid-csoportban szignifikánsan javult az oxigenizáció a PaO2, az oxigenizációs index (OI) és az alveolaris artériás grádiens mérése szerint (minden paraméter esetében p < 0,001). A kezelt 97 betegből 2 betegnél (2%) hagyták abba a vizsgálati készítményt a több mint 4%-os methaemoglobinszint miatt. A mellékhatások gyakorisága és száma a két vizsgálati csoportban hasonló volt.

A szívműtéten áteső betegeknél gyakran tapasztalták a pulmonalis artériás vérnyomás növekedését a pulmonalis vasocontrictio miatt. A belélegzett nitrogén-monoxidról kimutatták, hogy szelektíven csökkenti a pulmonalis vascularis rezisztenciát és csökkenti a megnövekedett pulmonalis artériás vérnyomást. Ez növelheti a jobb kamrai ejekciós frakciót. Ezen hatások pedig a vérkeringésnek és a pulmonalis keringés oxigenizációjának javulásához vezetnek.

Az INOT27 vizsgálatban 795, hypoxiás légzési elégtelenségben szenvedő koraszülöttet (gesztációs kor [GA] < 29 hét) randomizáltak, akik vagy inhalációs nitrogén-monoxidot kaptak 5 ppm dózisban (n = 395) vagy nitrogént (placebo, n = 400), a születést követő első 24 órán belül elkezdve és legalább 7, legfeljebb 21 napig folytatva a kezelést. A halálozás vagy a 36. gesztációs heti bronchopulmonalis dysplasia (BPD) összesített hatásossági végpontok elsődleges eredménye nem mutatott szignifikáns különbséget a csoportok között, még a gesztációs kort (p = 0,40) vagy a születési súlyt (p = 0,41) kovariánsként beállítva sem. Az intraventricularis vérzés (intraventricular haemorrhage, IVH) teljes előfordulása 114 (28,9%) volt az inhalációs nitrogén-monoxiddal kezeltek között a kontroll újszülötteknél mért 91-hez (22,9%) képest. A 36. héten a halálozások száma összesen némileg magasabb volt az inhalációs nitrogén-monoxid-csoportban: 53/395 (13,4%) a kontrollcsoport 42/397 (10,6%) értékéhez képest. Az inhalációs nitrogén-monoxid hatását hypoxiás koraszülötteken vizsgáló INOT25 vizsgálat nem mutatott javulást BDP nélkül élő koraszülötteknél. Az IVH és a halálozás előfordulásában ugyanakkor nem figyeltek meg különbséget ebben a vizsgálatban. A BALLR1 vizsgálatban – amelyben szintén az inhalációs nitrogén-monoxid hatását értékelték koraszülöttekben, de az inhalációs nitrogén-monoxid alkalmazását a 7. napon kezdték 20 ppm dózisban – azt találták, hogy a BPD nélkül élő újszülöttek száma szignifikánsan emelkedett a 36. gesztációs héten: 121 (45%) szemben a 95-tel (35,4%), p < 0,028. A vizsgálatban megállapították, hogy a mellékhatások száma nem növekedett.

A nitrogén-monoxid kémiai reakcióba lép az oxigénnel és nitrogén-dioxiddá alakul.

A nitrogén-monoxid párosítatlan elektronnal rendelkezik, amely reaktívvá teszi a molekulát. A biológiai szövetekben a nitrogén-monoxid a szuperoxiddal (O2–) peroxinitritté alakulhat, amely instabil vegyület és szövetkárosodást okozhat a további redoxreakciókon keresztül. Továbbá a nitrogén-monoxid affinitást mutat a metalloproteinekhez, és reakcióba léphet a fehérje SH-csoportjaival nitrozilvegyületet képezve. A nitrogén-monoxid kémiai reaktivitásának klinikai jelentősége nem ismert a szövetekben. Vizsgálatok szerint a légutakban lévő akár 1 ppm koncentrációjú nitrogén-monoxid is pulmonalis farmakodinámiás hatásokat mutat.

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint az inhalációs nitrogén-monoxid vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől perzisztáló pulmonalis hypertonia és más pulmonalis szívbetegségek indikációban. (Lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

Farmakokinetikai tulajdonságok

A nitrogén-monoxid farmakokinetikáját felnőttek esetében vizsgálták. A nitrogén-monoxid az inhalációt követően szisztémásan felszívódik. A legnagyobb része átjut a pulmonalis kapillárisokon, ahol kötődik a 60–100%-ban oxigénnel telített haemoglobinhoz. Ilyen szintű oxigénszaturáció mellett a nitrogén-monoxid elsősorban az oxihaemoglobinhoz kötődik, így methaemoglobin és nitrát képződik. Alacsony oxigénszaturációnál a nitrogén-monoxid a dezoxihaemoglobinhoz tud kötődni, átmenetileg nitrozilhaemoglobinná alakulva, amely nitrogén-oxidokká és methaemoglobinná alakul az oxigénnel történő érintkezés során. A légzőrendszerben a nitrogén-monoxid képes oxigénhez és vízhez kötődni, és nitrogén-dioxiddá, valamint nitritté alakulni, amelyek az oxihaemoglobinnal reakcióba lépve methaemoglobint és nitrátot képeznek.

Ezért a nitrogén-monoxid szisztémás keringést elérő végtermékei elsősorban a methaemoglobin és a nitrát.

Vizsgálták a methaemoglobin diszpozícióját az idő és a nitrogén-monoxid-expozíció koncentrációjának függvényében légzési elégtelenségben szenvedő újszülöttek esetében. A methaemoglobin koncentrációja a nitrogén-monoxid-expozíció első 8 órájában emelkedik. A placebocsoportban és az inhalációs nitrogén-monoxid 5 ppm, illetve 20 ppm dózisú csoportjaiban az átlagos methaemoglobinszint 1% alatt maradt, míg az inhalációs nitrogén-monoxid 80 ppm dózisú csoportjában elérte a körülbelül 5%-ot. A methaemoglobin szintjének 7% fölé emelkedését kizárólag a 80 ppm-et kapó betegek körében figyelték meg, a csoport 35%-ánál. A csúcs methaemoglobinszint eléréséhez szükséges átlagos idő 10 ±9 (SD) óra volt (medián: 8 óra) ennél a 13 betegnél, míg egy betegnél a 7% meghaladása 40 órát vett igénybe.

A nitrogén-monoxid elsődleges metabolitjaként a vizelettel kiválasztódó nitrátot határozták meg, amely az inhalált nitrogén-monoxid-dózis több mint 70%-át teszi ki. A nitrátot a vese választja ki a plazmából a glomerulus filtrációs rátát megközelítő mértékben.

A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Rágcsálókkal végzett egyszeri és ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálatokban tapasztalt hatásokat csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíciónál figyeltek meg, amelyeknek a klinikai alkalmazás szempontjából csekély a jelentősége. A toxicitás az emelkedett methaemoglobinszint okozta anoxiával függ össze.

Reprodukciós és fejlődési toxicitási vizsgálatokat nem végeztek.

Genotoxicitási vizsgálatok sora igazolta a nitrogén-monoxid mutagén potenciálját néhány in vitro vizsgálati rendszerben, de az in vivo rendszeren klasztogén hatást nem igazoltak. Ez feltehetően a mutagén nitrózaminok kialakulásával, a DNS megváltozásával és a DNS-javító mechanizmusok károsodásával függ össze. A javasolt humán adaggal két éven keresztül naponta kezelt patkányoknál az alacsony incidenciájú uterus adenocarcinoma valószínűleg a kezeléssel hozható kapcsolatba. Ezen megállapítások jelentősége az újszülötteknél történő klinikai alkalmazás szempontjából és a csírasejtekre gyakorolt lehetséges hatások vonatkozásában nem ismert.

GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

Segédanyagok felsorolása

nitrogén

Inkompatibilitások

Lásd a 4.5 pontot a más gyógyszerekkel kapcsolatos inkompatibilitásokért.

Az adagolórendszert engedélyeztetni kell a nitrogén-monoxiddal történő használathoz, lásd 6.6 pont.

Felhasználhatósági időtartam

3 év (2 l-es gázpalack)

3 év (10 l-es gázpalack)

Különleges tárolási előírások

A nyomástartó tartályok kezelésére vonatkozó valamennyi előírást be kell tartani.

A tárolást a kórház szakembereinek kell felügyelnie. A gázpalackokat jól szellőző vagy szellőztetett helyiségben, esőtől és a közvetlen napsugárzástól védve kell tárolni.

A gázpalackokat –10 °C és +50 °C közötti hőmérsékleten kell tárolni.

A gázpalackokat ütéstől, felborulástól, oxidáló és gyúlékony anyagtól, nedvességtől, hőforrástól és nyílt lángtól védeni kell.

Tárolás az intézeti gyógyszertárban

A gázpalackot kizárólag a gyógyászati célú gázok tárolására fenntartott, jól szellőző, tiszta és zárható helyen szabad tárolni. Ezen a helyen belül egy külön területet kell kijelölni a nitrogén-monoxidot tartalmazó gázpalack tárolására.

Tárolás a kórházi osztályon

A gázpalackot olyan helyen kell elhelyezni, ahol a gázpalack függőleges pozícióban való rögzítése megfelelő eszköz segítségével biztosított.

Gázpalack szállítása

A gázpalackot szállítása közben megfelelő eszköz segítségével védeni kell az ütődés és a leesés ellen. A nitrogén-monoxiddal kezelt betegek kórházon belüli vagy kórházak közötti szállításakor a Noxphyr gázpalackot függőleges helyzetben kell rögzíteni, védve az eséstől és a helytelen adagolástól. Az esetleges meghibásodás kockázatának elkerülése érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a nyomásszabályozó/nyomáscsökkentő rögzítésére.

Ne alkalmazza a Noxphyr-t a gázpalack címkéjén található lejárati időn túl. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.

Csomagolás típusa és kiszerelése

2 l űrtartalmú gázpalack (Noxphyr 1000 ppm mol/mol):

A 2 literes, 150 bar nyomáson töltött gázpalack körülbelül 0,35 kg gázt tartalmaz.

10 l űrtartalmú gázpalackok (Noxphyr 225 ppm mol/mol, Noxphyr 450 ppm mol/mol, Noxphyr 1000 ppm mol/mol):

A 10 literes, 150 bar nyomáson töltött gázpalack körülbelül 1,77 kg gázt tartalmaz.

Alumínium gázpalack, 150 bar nyomáson töltve, rozsdamentes acélból készült ISO 5145 (2004) típusú kimeneti csatlakozóval ellátott, maradéknyomás tartására alkalmas szeleppel szerelve. A gázpalack váll része türkizkék, a palacktest fehér színű.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Minden alkalmazott felszerelésnek – beleértve a csatlakozókat, csöveket és lélegeztetőköröket – nitrogén-monoxid alkalmazására szánt orvosi eszköznek kell lennie.

A balesetek megelőzése érdekében olvassa el az eszköz használati utasítását.

A következő utasításokat szigorúan be kell tartani:

Használat előtt ellenőrizze az eszköz működőképességét.

Láncokkal vagy kampókkal rögzítse szilárdan a gázpalackokat az állványokban a véletlen felborulás elkerülése érdekében.

Soha ne nyissa ki hirtelen a szelepet.

Ne használja a gázpalackot, ha a szelepen nincs védősapka vagy burkolat.

Használjon speciális ISO 5145 (2004) csatlakozót: n°29 specifikus NO/N2 (100 ppm < NO < 1000 ppm) W30x2 15,2-20,8 DR

Ne próbálja megszerelni a hibás szelepet.

Szellőztesse ki a kilélegzett gázokat (kerülje az olyan területeket, ahol azok felhalmozódhatnak). Az alkalmazás előtt győződjön meg arról, hogy a teremnek megfelelő szellőzőrendszere van a gázok kiürítésére arra az esetre, ha baleset vagy véletlen szivárgás történne.

Ha a gáz véletlenül kiszökik, a nitrogén-monoxid-gáz szivárgása észlelhető a jellegzetes narancsosbarna színéről, valamint a szúrós, édeskés és fémes szagáról. Az ajánlott intézkedések a következők: kiüríteni a termet, kinyitni a szabadba nyíló ablakokat. Személyzeti expozíciós határértékekre vonatkozóan lásd a 4.2 Adagolás és alkalmazás című pontot.

A gázpalack megsemmisítésére vonatkozó utasítás:

Nem szabad kidobni a gázpalackot, ha az kiürül. Az üres gázpalackokat a szállító gyűjti össze.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

SOL S.p.A.

Via Borgazzi 27

20900 Monza

Olaszország

A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Noxphyr 225 ppm mol/mol túlnyomásos orvosi gáz

OGYI-T-24464/01 1×10 l 150 bar töltetű, maradéknyomás tartására alkalmas szeleppel szerelt alumínium gázpalackban

Noxphyr 450 ppm mol/mol túlnyomásos orvosi gáz

OGYI-T-24464/02 1×10 l 150 bar töltetű, maradéknyomás tartására alkalmas szeleppel szerelt alumínium gázpalackban

Noxphyr 1000 ppm mol/mol túlnyomásos orvosi gáz

OGYI-T-24464/03 1×2 l 150 bar töltetű, maradéknyomás tartására alkalmas szeleppel szerelt alumínium gázpalackban

OGYI-T-24464/04 1×10 l 150 bar töltetű, maradéknyomás tartására alkalmas szeleppel szerelt alumínium gázpalackban

A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. október 8.

A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. május 25.