Nurofen 300 mg retard tabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Nurofen 300 mg retard tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

300 mg ibuprofént tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard tabletta.

Fehér vagy csaknem fehér színű, kapszula formájú, egyik oldalán mélynyomású „N12” jelöléssel ellátott, másik oldalán sima felületű tabletta.

Méretei: 17,5 mm hosszú, 7,5 mm széles és 4,9 mm magas.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Nurofen 300 mg retard tabletta alkalmazása 6-8 óránál hosszabb ideig tartó, enyhe vagy közepesen erős fájdalom, például hátfájás, izomfájdalom, ízületi fájdalom, menstruációs fájdalom és fogfájás rövid távú kezelésére javallt.

A Nurofen 300 mg retard tabletta alkalmazása kizárólag felnőttek számára javallt.

4.2 Adagolás és alkalmazás

18 évesnél idősebb felnőttek és idősek

A kezdő dózis 2 tabletta (2×300 mg ibuprofén). A továbbiakban, amennyiben szükséges, 12 óra elteltével újabb 2 tabletta (2×300 mg ibuprofén) bevehető. A dózisok között legalább 12 órát kell kihagyni. A maximális napi dózis 1200 mg ibuprofén. 24 órán belül ne alkalmazzon 4-nél több tablettát.

Csak rövid távú kezelésre alkalmazható. A betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak, illetve, ha a gyógyszer alkalmazása 4 napnál hosszabb ideig szükséges.

A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni, a tünetek enyhítéséhez szükséges legrövidebb ideig, ezáltal a nemkívánatos hatások minimalizálhatók (lásd 4.4 pont).

Különleges betegcsoportok

Idősek

A dózis módosítása nem szükséges. A lehetséges mellékhatásprofil miatt (lásd 4.4 pont) az idősek állapotát különös gondossággal kell figyelemmel kísérni.

Vesekárosodás

A dózis csökkentése nem szükséges enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén lásd a 4.3 pontot).

Májkárosodás

A dózis csökkentése nem szükséges enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén lásd a 4.3 pontot).

Gyermekek és serdülők

18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem alkalmazható.

Ezen gyógyszer biztonságossága és hatásossága 18 év alatti gyermekek és serdülők esetében még nem került megállapításra. Adatok nem állnak rendelkezésre.

Az alkalmazás módja

A tablettát egészben, egy pohár vízzel kell lenyelni, nem szabad megrágni, összetörni, összezúzni, vagy szopogatni (a szájüregi panaszok és a torokirritáció elkerülése érdekében).

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Azon betegek, akiknél korábban előfordultak túlérzékenységi reakciók (pl. hörgőgörcs, asztma, rhinitis, angioödéma vagy urticaria), amelyek acetilszalicilsav, vagy más nem-szteroid gyulladásgátló készítmény (NSAID) szedésével összefüggésében jelentkeztek.

Aktív vagy az anamnézisben szereplő colitis ulcerosa, Crohn-betegség, visszatérő peptikus fekély / vérzés (bizonyított fekély vagy vérzés két vagy több megkülönböztethető epizódja).

Korábbi NSAID-kezeléssel összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció az anamnézisben.

Cerebrovascularis vagy egyéb aktív vérzésben szenvedő betegek.

Nem tisztázott vérképzési zavarban szenvedő betegek.

Súlyos kiszáradásban szenvedő betegek (pl. hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel miatt).

Súlyos májkárosodásban, súlyos vesekárosodásban vagy súlyos szívelégtelenségben (NYHA IV.) szenvedő betegek (lásd még a 4.4 pontot).

A terhesség utolsó trimeszterében (lásd a 4.6 pontot).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Ez az elnyújtott hatású (prolonged release, PR) gyógyszerforma olyan esetekben alkalmazható, ahol várhatóan több mint egy kisebb dózisú azonnali hatóanyag-leadású (immediate release, IR) gyógyszerforma alkalmazása lenne szükséges.

A nemkívánatos hatások minimalizálhatók a tünetek kontrollálásához szükséges legkisebb hatásos dózis legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd a 4.2 pontot, valamint a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat alább).

Bizonyos betegségekben szenvedő betegeknél óvatosságra van szükség:

- Szisztémás lupus erythematosus és kevert kötőszöveti betegség – az aszeptikus meningitis fokozott kockázata miatt (lásd 4.8 pont).

- A porfirin-anyagcsere veleszületett rendellenessége (pl. akut intermittáló porfíria).

- Vesekárosodás, mivel a vesefunkció romolhat (lásd a 4.3 és 4.8 pontot).

- Májműködési zavarok (lásd a 4.3 és 4.8 pontot).

- Súlyosan dehidrált betegek (pl. hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel miatt).

- Fokozott vérzési hajlammal járó betegségben szenvedők.

- Közvetlenül nagyobb műtétet követően.

- Olyan betegeknél, akik más anyagokra allergiás reakciókat mutatnak, mivel náluk nagyobb a túlérzékenységi reakciók kockázata a Nurofen 300 mg retard tabletta alkalmazásakor.

- Olyan betegeknél, akik szénanáthában vagy krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvednek, orrpolipjuk van, vagy akiknek az anamnézisében allergiás betegség szerepel, mivel náluk fokozottan fennáll az allergiás reakciók kialakulásának kockázata. Ezek asztmás rohamok (ún. analgetikum asztma), Quincke-ödéma vagy csalánkiütés formájában jelentkezhetnek.

Súlyos akut túlérzékenységi reakciók (például anafilaxiás sokk) nagyon ritkán figyelhetők meg. A kezelést a Nurofen 300 mg retard tabletta szedését követő túlérzékenységi reakció első jeleinél abba kell hagyni. A tüneteknek megfelelő, szükséges orvosi beavatkozásokat képzett egészségügyi szakembernek kell elvégeznie.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

A Nurofen 300 mg retard tabletta elfedheti a fertőzések tüneteit, ami miatt a megfelelő kezelés megkezdése késhet, és ez ronthatja a fertőzés kimenetelét. Ezt területen szerzett bakteriális tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Nurofen 300 mg retard tablettát fertőzéshez köthető láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlott a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek tartósan fennállnak, vagy súlyosbodnak.

Aszeptikus meningitis

Ritka esetekben megfigyeltek aszeptikus meningitiszt ibuprofén-kezelésben részesülő betegeknél. Bár feltehetőleg nagyobb valószínűséggel fordul elő szisztémás lupus erythematosusban és azzal összefüggő kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél, olyan betegeknél is jelentették, akiknek nincs krónikus alapbetegségük.

Vesekárosodás

A fájdalomcsillapítók rendszeres szedése, különösen több fájdalomcsillapító kombinációja, általánosságban maradandó vesekárosodáshoz vezet, ami a veseelégtelenség (analgetikum nephropathia) kockázatával jár.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

A kezelés megkezdése előtt óvatosságra van szükség (orvosi vagy gyógyszerészi tanácsadás) olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében magasvérnyomás-betegség és/vagy szívelégtelenség szerepel, mivel az NSAID-terápia kapcsán folyadékretenció, hypertensio és ödéma előfordulásáról számoltak be.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) az artériás thromboticus események kismértékben megnövekedett kockázatával járhat (pl. miokardiális infarktus, vagy sztrók). Összességében az epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ≤1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események fokozott kockázatával járna.

Nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), ismert ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és kerülni kell a nagy dózisokat (2400 mg/nap).

A hosszú távú kezelés megkezdése előtt gondos mérlegelésre van szükség továbbá azoknak a betegeknek az esetében is, akiknél a cardiovascularis események kockázati tényezői (pl. magasvérnyomás-betegség, hyperlipidaemia, cukorbetegség, dohányzás) jelen vannak, különösen, ha nagy dózisú ibuprofén (2400 mg/nap) alkalmazására van szükség.

Kounis-szindróma eseteit jelentették ibuprofénnel kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Gyomor-bél rendszeri (GI) hatások

A Nurofen 300 mg retard tabletta NSAID-okkal történő egyidejű alkalmazása kerülendő, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2- (COX-2-) gátlókat is (lásd 4.5 pont).

NSAID-okat óvatosan kell adni olyan betegeknek, akiknek az anamnézisében gyomor-bél rendszeri betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mivel ezek az állapotok súlyosbodhatnak (lásd 4.8 pont).

Az időseknél gyakoribbak a nemkívánatos hatások, különösen a gyomor-bél rendszeri vérzés és perforáció, amelyek akár halálos kimenetellel is járhatnak (lásd 4.2 pont).

GI vérzés, fekélyképződés vagy perforáció – amely halálos kimenetelű is lehet – előfordulásáról valamennyi NSAID esetében beszámoltak: a kezelés során bármikor, figyelmeztető tünetek vagy súlyos GI események korábbi előfordulása mellett vagy azok nélkül egyaránt. A GI vérzés, fekélyképződés és perforáció kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében fekély szerepel, főleg, ha az vérzéses szövődménnyel vagy perforációval (lásd 4.3 pont) jelentkezett, valamint idős betegek esetén. Ezen betegeknél a kezelést a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni.

Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak, amelyek növelhetik a fekély vagy vérzés kialakulásának kockázatát, mint például orális kortikoszteroidok; véralvadásgátlók, mint a warfarin vagy heparin; szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók; vagy thrombocytaaggregáció-gátlók, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

Amennyiben GI vérzés vagy fekély jelentkezik az ibuprofént kapó betegnél, a kezelést meg kell szakítani.

Ezeknél a betegeknél, valamint az egyidejűleg kis dózisú acetilszalicilsavat vagy más, a gyomor-bél rendszeri (GI) kockázatot valószínűleg növelő gyógyszerek alkalmazását igénylő betegeknél a gyomorvédő készítménnyel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpagátló) történő kombinált terápiát fontolóra kell venni (lásd alább és a 4.5 pontban). Azon betegeknek, akiknek az anamnézisében GI toxicitás szerepel, különösen idős betegek esetén, minden szokatlan hasi tünetet (főleg GI vérzést) jelezniük kell, főleg a kezelés kezdeti szakaszában.

Vérképzőszervi hatások

Az ibuprofén átmenetileg gátolhatja a vérlemezkék működését (a thrombocytaaggregációt). A véralvadási zavarokban szenvedő betegeket ezért gondosan ellenőrizni kell.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR):

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció az első hónapban lépett fel. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Túlzott gyógyszeralkalmazásból eredő fejfájás

A fejfájásra szedett bármilyen típusú fájdalomcsillapító tartós alkalmazása súlyosbíthatja a fejfájást. Amennyiben ez a helyzet tapasztalható vagy gyanítható, orvosi tanácsot kell kérni, és a kezelést abba kell hagyni. A túlzott gyógyszeralkalmazás okozta fejfájás (MOH) olyan betegeknél tételezhető fel, akiknek gyakran vagy naponta fáj a fejük, a fejfájás elleni gyógyszerek rendszeres alkalmazása ellenére (vagy ennek következtében).

Egyéb megjegyzések:

A Nurofen 300 mg retard tabletta tartós alkalmazása esetén a májenzimértékek, a vesefunkció, valamint a vérkép rendszeres ellenőrzése szükséges.

Női fogamzóképesség károsodása: Lásd 4.6 pont.

Kivételes esetben a varicellafertőzés súlyos bőr- és lágyszöveti szövődményeket okozhat. Ezért varicella esetén célszerű kerülni az ibuprofén alkalmazását.

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az ibuprofén alkalmazása más NSAID-okkal kombinálva kerülendő, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat is: két, vagy több NSAID egyidejű alkalmazása kerülendő, mivel ez növelheti a mellékhatások kockázatát (lásd 4.4 pont).

Acetilszalicilsav

Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt.

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitíven gátolhatja a kis dózisú acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra gyakorolt hatását, ha egyidejűleg adják őket. Noha ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. E tekintetben az ibuprofén esetenkénti alkalmazásával kapcsolatban klinikailag jelentős hatás nem valószínűsíthető (lásd 5.1 pont).

Az ibuprofén fokozott óvatossággal alkalmazandó az alábbiakkal kombinálva:

Aminoglikozidok

Az NSAID-ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiválasztódását.

Antikoagulánsok

Az NSAID-ok fokozhatják az olyan véralvadásgátlók, mint a warfarin vagy a heparin hatását (lásd a 4.4 pont).

Vérnyomáscsökkentők (ACE-gátlók, béta-receptor-blokkolók és angiotenzin II-antagonisták) és diuretikumok

Az NSAID-ok csökkenthetik ezen gyógyszerek hatását. Egyes vesekárosodásban szenvedő betegeknél (pl. dehidrált betegek vagy vesekárosodásban szenvedő idősek) a ciklooxigenáz-gátló gyógyszerek együttes alkalmazása ACE-gátlóval, béta-receptor-blokkolóval,vagy angiotenzin II-antagonistával a vesefunkció további romlását eredményezheti, és akut veseelégtelenség is előfordulhat, azonban a folyamat általában reverzibilis.

Ezért ilyen kombináció csak fokozott óvatossággal alkalmazható, különösen időseknél.

A betegeket megfelelően kell hidrálni, és meg kell fontolni a vesefunkció ellenőrzését a kombinált terápia kezdetén és a kezelés alatt rendszeresen.

A diuretikumok fokozhatják az NSAID-ok nefrotoxicitását.

Káliummegtakarító diuretikumok

Az ibuprofén és a káliummegtakarító diuretikumok együttes alkalmazása hyperkalaemiához vezethet (a szérum káliumszintjének ellenőrzése javasolt).

Kolesztiramin

Az ibuprofén és a kolesztiramin egyidejű alkalmazása esetén az ibuprofén felszívódása késleltetett és csökken (25%). Ezt a két gyógyszert néhány óra különbséggel kell alkalmazni.

Kortikoszteroidok

A gastrointestinalis fekély és vérzés kockázata fokozódik (lásd 4.4 pont).

Thrombocytaaggregáció-gátló szerek és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI)

A gastrointestinalis vérzés kockázata fokozódik (lásd 4.4 pont).

CYP2C9-inhibitorok

Az ibuprofén és a CYP2C9-gátlók egyidejű alkalmazása fokozhatja az ibuprofén (CYP2C9-szubsztrát) expozícióját. Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9-inhibitorok) végzett vizsgálatban az S(+)-ibuprofén-expozíció körülbelül 80-100%-os emelkedését mutatták ki. Erős CYP2C9-inhibitorok egyidejű alkalmazása esetén mérlegelni kell az ibuprofén dózisának csökkentését, különösen, ha nagy dózisú ibuprofént vorikonazollal vagy flukonazollal adnak együtt.

Digoxin, fenitoin, lítium

A Nurofen 300 mg retard tabletta egyidejű alkalmazása digoxin-, fenitoin- vagy lítium-készítménnyel megnövelheti e gyógyszerek szérumszintjét. A szérum lítium-, digoxin- és fenitoin-szintjének ellenőrzése megfelelő alkalmazás esetén nem előírás (legfeljebb 4 nap alkalmazás esetén).

Metotrexát

Bizonyított, hogy a metotrexát plazmaszintje megemelkedhet. Az ibuprofén alkalmazása a metotrexát adása előtti vagy utáni 24 órában a metotrexát koncentrációjának emelkedéséhez és toxikus hatásának fokozódásához vezethet.

Ciklosporin

Fokozódik a nefrotoxicitás kockázata.

Mifepriszton

Ha a mifepriszton beadását követő 8-12 napon belül NSAID-okat alkalmaznak, azok csökkenthetik a mifepriszton hatását.

Takrolimusz

A két gyógyszer együttadása esetén fokozódik a nefrotoxicitás kockázata.

Zidovudin

HIV-fertőzött hemophiliás betegeknél, akiket egyidejűleg kezeltek zidovudinnal és ibuprofénnel, bizonyítottan megnövekedett a haemarthrosis és a haematomák kialakulásának kockázata.

Kinolon típusú antibiotikumok

Állatkísérletek adatai arra utalnak, hogy az NSAID-ok növelhetik a kinolon típusú antibiotikumok alkalmazásával összefüggésben fellépő görcsrohamok kockázatát. Az NSAID-ot és kinolont kapó betegeknél nagyobb lehet a görcsrohamok kialakulásának kockázata.

Szulfonilurea-származékok

Klinikai vizsgálatokban kimutatták az NSAID-ok és az antidiabetikumok (szulfonilurea-származékok) közötti kölcsönhatásokat.

Egyidejű alkalmazás esetén javasolt a vércukorszint értékének ellenőrzése.

Probenecid és szulfinpirazon

A probenecid- és szulfinpirazon-tartalmú készítmények késleltethetik az ibuprofén kiválasztódását.

Gyógynövénykivonatok (Ginkgo biloba)

A ginkgo növelheti a vérzés kockázatát az NSAID-ok mellett.

Alkohol

Az egyidejű alkoholfogyasztás révén a hatóanyaghoz köthető – különösen a gyomor-bél traktust vagy a központi idegrendszert érintő – nemkívánatos hatások fokozódhatnak az NSAID-ok alkalmazása során.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a terhesség korai szakaszában prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazását követően a vetélés, a cardialis fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kockázata fokozódik.

A szív-ér rendszert érintő fejlődési rendellenességek abszolút kockázata kevesebb mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra emelkedett. A kockázat vélhetően a dózis és a kezelés időtartamának függvényében fokozódik. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása bizonyítottan fokozott pre- és posztimplantációs veszteséget és embrionális/foetalis letalitást eredményezett. Ezen túlmenően a prosztaglandinszintézis-gátlót az organogenezis időszakában kapott állatok esetén megnőtt a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovascularis malformatio előfordulási gyakorisága.

A terhesség 20. hetétől kezdve az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezenkívül a második trimeszterben végzett kezelést követően ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, amely a legtöbb esetben a kezelés abbahagyása után helyreállt.

Emiatt a terhesség első és második trimeszterében ibuprofén nem alkalmazható, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ha az ibuprofént terhességet tervező nő alkalmazza, vagy az alkalmazásra a terhesség első és második trimeszterében kerül sor, a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása,ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion, vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki

- a magzatra:

cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensióhoz vezethet);

vesekárosodás (lásd fent).

- az anyára és az újszülöttre a terhesség végén:

a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, az antiaggregációs hatás révén, ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat;

gátolhatja a méhösszehúzódásokat, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.

Következésképpen az ibuprofén a terhesség harmadik trimeszterében ellenjavallt.

Szoptatás

Az ibuprofén és metabolitjai nagyon alacsony koncentrációban (az eredeti dózis 0,0008%-a) átjuthatnak az anyatejbe. Csecsemőkre gyakorolt káros hatás a mai napig nem ismert. Ezért az ibuprofén a szoptatás alatt fájdalom rövid távú kezelésére, az ajánlott dózisban alkalmazható.

Termékenység

Vannak arra utaló bizonyítékok, hogy a ciklooxigenázt/prosztaglandinszintézist gátló gyógyszerek az ovulációra gyakorolt hatásuk révén a női termékenység károsodását okozhatják. Ez a kezelés abbahagyását követően reverzibilis.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Nurofen 300 mg retard tabletta az ajánlott dózis és a javasolt kezelési időtartam betartása mellett nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Mivel azonban nagyobb dózisok esetén a központi idegrendszert érintő nemkívánatos hatások (például fáradtság és szédülés) jelentkezhetnek, szórványos esetekben a reakcióképesség és a közúti közlekedésben való aktív részvétel, valamint a gépkezelési képességek romolhatnak. Ez fokozottan érvényes az alkohollal történő kombinálásra.

Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A következő nemkívánatos hatások listája magában foglalja az összes olyan nemkívánatos hatást, amelyek az ibuprofén-kezelés során ismertté váltak, beleértve a reumás betegek nagy dózissal folytatott, hosszú távú kezelésekor előforduló mellékhatásokat is. A megadott gyakoriságok, a nagyon ritka előfordulástól eltekintve, szájon át történő adagolás esetén naponta maximum 1200 mg, és végbélkúp formájában alkalmazva maximum naponta 1800 mg ibuprofén rövid távú alkalmazására vonatkoznak.

A gyógyszerre adott alábbi, nemkívánatos reakciók esetében figyelembe kell venni, hogy ezek elsősorban az adagolt dózistól függenek, és egyénenként változók.

A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások gyomor-bél rendszeri jellegűek.

Előfordulhat gyomorfekély, perforáció vagy GI vérzés, esetenként halálos kimenetellel, különösen időseknél (lásd 4.4 pont). Az alkalmazást követően hányinger, hányás, hasmenés, puffadás, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, fekélyes stomatitis, súlyosbodó vastagbélgyulladás és Crohn-betegség (lásd 4.4 pont) előfordulásáról számoltak be. Ritkább esetben gastritist figyeltek meg. Különösen a gyomor-bél rendszeri vérzés előfordulásának kockázata függ a dózistartománytól és az alkalmazás időtartamától.

Az NSAID-kezeléssel összefüggésben jelentettek oedemát, hypertensiót és szívelégtelenséget.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy dózisban történő alkalmazás esetén (2400 mg/nap), az arteriás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus, ill. sztrók) (lásd 4 4 pont).

Az ibuprofénhez köthető mellékhatásokat az alábbiakban soroljuk fel, szervrendszerenként és gyakoriság szerint. A gyakorisági kategóriák a következők szerint kerülnek meghatározásra: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 és <1/10); nem gyakori (≥1/1000 és <1/100); ritka (≥1/10 000 és <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A kiválasztott mellékhatások leírása

Az ibuprofénnel történő kezelést követően túlérzékenységi reakciókról számoltak be. Ezek lehetnek a) nem specifikus allergiás reakciók és anafilaxia, b) légzőrendszeri hatások, beleértve az asztmát, súlyosbodott asztmát, bronchospasmust, vagy dyspnoét, vagy c) bizonyos bőrbetegségek, beleértve a különböző típusú bőrkiütéseket, pruritust, csalánkiütést, purpurát, angioödémát és ritkábban exfoliatív és bullosus dermatosisokat (beleértve a toxicus epidermalis necrolysist és az erythema multiformét).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül

4.9 Túladagolás

Gyermekeknél 400 mg/ttkg-nál nagyobb mennyiség lenyelése tüneteket okozhat. Felnőtteknél a dózis–válasz mint hatás kevésbé egyértelmű.

Tünetek

A legtöbb betegnél, aki klinikailag jelentős mennyiségű NSAID-ot vett be, legfeljebb hányinger, hányás, hasi fájdalom vagy ritkábban hasmenés jelentkezik. Tinnitus, fejfájás és gastrointestinalis vérzés is előfordulhat. Súlyosabb mérgezés esetén a toxicitás központi idegrendszeri tünetek formájában jelentkezik, ami álmosságban, esetenként izgatottságban és dezorientációban vagy kómában nyilvánul meg. Estenként a betegeknél görcsrohamok jelentkezhetnek. Az ajánlottnál nagyobb adagok hosszan tartó alkalmazása, vagy a túladagolás, renalis tubularis acidózist és hypokalaemiát okozhat. Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidózis léphet fel, és a protrombinidő/INR feltehetőleg a keringésben lévő véralvadási faktorokkal való kölcsönhatás következtében meghosszabbodhat.

Akut veseelégtelenség, májkárosodás alakulhat ki. Asthmásoknál súlyosbodhatnak az asthmás tünetek.

Kezelés

Tüneti és szupportív kezelés szükséges: magában kell foglalnia a szabad légutak biztosítását, valamint a létfontosságú paraméterek stabilizálódásáig történő megfigyelést. Fontolja meg aktív szén szájon át történő beadását, ha a beteg a potenciálisan toxikus mennyiség lenyelését követő 1 órán belül jelentkezik. Gyakori vagy elhúzódó görcsrohamok esetében intravénásan diazepám vagy lorazepám adandó. Asztma esetén adjon hörgőtágítót.

Specifikus antidotum nem áll rendelkezésre.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladáscsökkentők és reumaellenes készítmények; Propionsav-származékok

ATC-kód: M01AE01

Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások Az ibuprofén egy nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszer (NSAID), amely a hagyományos gyulladásos kísérleti állatmodellekben a prosztaglandinszintézis gátlásán keresztül bizonyult hatásosnak. Embereknél az ibuprofén csökkenti a gyulladással kapcsolatos fájdalmat, a duzzanatot és lázat.

Emellett az ibuprofén reverzibilisen gátolja az ADP- és kollagén-indukált vérlemezke-aggregációt.

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitíven gátolhatja a kis dózisú acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra gyakorolt hatását, ha egyidejűleg adják őket. Egyes farmakodinamikai vizsgálatok azt mutatják, hogy amikor az azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav-dózis (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri dózisban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav tromboxánképződésre vagy vérlemezke-aggregációra kifejtett hatása. Noha ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. E tekintetben az ibuprofén esetenkénti alkalmazásával kapcsolatban klinikailag jelentős hatás nem valószínűsíthető (lásd 4.5 pont).

Egy randomizált, kettős vak, kétféle placebót alkalmazó (double-dummy), párhuzamos csoportokkal végzett, többszöri adagolású, aktív és placebokontrollos fogászatifájdalom-vizsgálatban a Nurofen 300 mg retard (PR) tabletta 300 mg ibuprofén, egyszeri, 2 tablettás dózisát (2×300 mg) szedő csoport a placebóhoz képest statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős fájdalomenyhülést tapasztalt a 30. perctől kezdődően, amely tartósan, következetesen, akár 12 órán keresztül is fennállt. A PR (2×300 mg) fájdalomcsillapító hatása a zéró és a 12. órában adagolva, 24 órán keresztül hasonlónak bizonyult a nulladik, 8. és 16. órában adagolt IR fájdalomcsillapító (2×200 mg) hatásával.

A beválasztás szerinti (ITT) populációban a legkisebb négyzetek (LS) szerinti standard hiba (SE) átlaga a fájdalom intenzitásának 12 órás változásainak összege (SPID) statisztikailag szignifikánsan nagyobb volt mind az ibuprofén PR csoportban, mind az ibuprofén IR csoportban, mint a placebocsoportban. Az LS átlagos SPID24 pontszámok hasonlóak voltak, és az LS átlagok közötti különbség nem volt statisztikailag szignifikáns, amikor azt az ITT populációban elemezték.

Az ibuprofén IR csoportban az érdemi fájdalomcsillapodáshoz szükséges idő mediánja (95%-os CI) kisebb volt (0,99 [0,84, 1,21] óra) – amelyet az ibuprofén PR csoport követett (1,25 [0,94, 1,54] óra –, mint a placebocsoportban (2,88 [1,98, nem becsülhető] óra; P-érték = 0,0075 és <0,0001 az ibuprofén PR és IR csoportban). 24 óra elteltével a PR-csoportban (25%) és az IR-csoportban (16%) a vizsgálati alanyok statisztikailag szignifikánsan kisebb valószínűséggel alkalmaztak mentő gyógyszert, mint a placebocsoportban (82%).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Egyszeri dózis után a tmax-ot később figyelték meg (3 óra vs. jellemzően 1-2 óra), és a plazmakoncentráció a 300 mg PR tabletta esetében fokozatosabban csökkent, mint az ibuprofén 200 mg IR tabletta esetében, ami megerősíti a 300 mg PR tabletta elnyújtott felszabadulási jellemzőit.

12 óra elteltével a 2×300 mg PR tabletta egyszeri dózisának beadása összességében hasonló Cmax és AUC0-12h értéket eredményezett az S-ibuprofén esetében, mint a 200 mg-os, azonnali hatóanyag-leadású ibuprofén tabletta 4 óránként (3 adagolás) történő beadása.

A dinamikus egyensúlyi állapotú (steady-state) összehasonlítások során a 2×300 mg PR tabletta 12 óránként történő beadása 35%-kal alacsonyabb Cmax,ss-t, 20%-kal alacsonyabb AUCtau,ss-t és 31%-kal magasabb Cmin,ss-t és 24 órás expozíciót (AUC0-24h,ss) eredményezett, mint az ibuprofén 2×200 mg azonnali hatóanyag-leadású tabletta 8 óránként történő beadása.

Az R-izomer és a teljes ibuprofén szintje esetében hasonló mintázatot figyeltek meg egyszeri adagolás után és dinamikus egyensúlyi állapotban. Összességében a farmakokinetikai paraméterek hasonló expozíciót mutattak, amikor azonos teljes dózist alkalmazva összehasonlították az egyszeri PR dózist a többszöri IR dózissal.

A 2×300 mg PR tabletta egyszeri dózisának magas zsír- és kalóriatartalmú reggelivel történő beadása körülbelül 5,5 órás tmax-ot és 52%-kal magasabb Cmax-ot eredményezett. Az S-ibuprofén magasabb plazma-csúcskoncentrációja várhatóan nem befolyásolja a készítmény biztonságosságát, mivel a koncentráció a 400 mg-os IR ibuprofén egyszeri, standard dózisát követő Cmax értéktartományában van. Így a 300 mg PR tabletta az étkezéstől függetlenül adható.

Eloszlás

Az ibuprofén plazmafehérje-kötődése 99%. Az ibuprofén az egész testben eloszlik, és a synovialis folyadékba diffundál. Korlátozott adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén nagyon alacsony koncentrációban kiválasztódik az anyatejbe.

Metabolizmus

Az ibuprofén a májban elsősorban hidroxiláció és karboxiláció útján metabolizálódik farmakológiailag inaktív metabolitokká. A dózis több mint 90%-a metabolitok és konjugátumaik formájában renalisan eliminálódik. Nem módosult ibuprofén formában kevesebb mint 1% választódik ki.

Elimináció

Az eliminációs felezési idő kb. 2 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Nincs erre vonatkozó információ.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

hipromellóz (E 464)

mikrokristályos cellulóz (E 460)

víztartalmú, kolloid szilícium-dioxid (E 551)

kroszkarmellóz-nátrium (E 468)

glicin (E 640)

sztearinsav (E 570)

Bevonat:

hipromellóz (E 464)

titán-dioxid (E171)

makrogol

poliszorbát 80 (E 433)

Fényezés:

karnaubaviasz (E 903)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 ºC-on tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/Al/poliamid//Al buborékcsomagolás, dobozban. A doboz 6, 8, 10, 12, 16, 20 vagy 24 tablettát tartalmaz.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Reckitt Benckiser Kft.

1113 Budapest,

Bocskai út 134-146.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-6793/144 6× PVC/Al/poliamid//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-6793/145 8× PVC/Al/poliamid//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-6793/146 10× PVC/Al/poliamid//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-6793/147 12× PVC/Al/poliamid//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-6793/148 16× PVC/Al/poliamid//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-6793/149 20× PVC/Al/poliamid//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-6793/150 24× PVC/Al/poliamid//Al buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. május 31.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. szeptember 16.