1. A GYÓGYSZER NEVE
Nurofen eperízű 40 mg/ml belsőleges szuszpenzió gyermekeknek
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
40 mg ibuprofént tartalmaz 1 ml szuszpenzióban.
Ismert hatású segédanyagok:
2226 mg maltit-szirupot tartalmaz 5 ml szuszpenzióban.
9,18 mg (0,40 mmol) nátriumot tartalmaz 5 ml szuszpenzióban.
16,45 mg propilénglikolt (E1520) tartalmaz 5 ml szuszpenzióban.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Belsőleges szuszpenzió.
Viszkózus, csaknem fehér, eperízű szuszpenzió.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Enyhe és közepesen erős fájdalom rövid távú, tüneti kezelésére.
Láz rövid távú, tüneti kezelésére.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Fájdalom és láz esetén: a Nurofen szuszpenzió napi adagja 20-30 mg/ttkg több részletre elosztva.
A mellékelt mérőeszköz segítségével ez a következőképpen érhető el:
|
A gyermek testtömege (életkora) |
Mennyiség és alkalmazás |
Gyakoriság 24 órán belül |
|
20–29 kg (6-9 év) |
1× 200 mg/5 ml (a kanál megfelelő végét egyszer használva) |
Háromszor |
|
30–40 kg (10-12 év) |
1 × 300 mg/7,5 ml (a kanalat kétszer használva [5 ml + 2,5 ml]) |
Háromszor |
Az adagokat körülbelül 6-8 óránként kell beadni.
Nem alkalmazható 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél vagy 20 kg testtömeg alatt.
Kizárólag rövid távú alkalmazásra.
Ha a tünetek súlyosbodnak, orvoshoz kell fordulni.
Amennyiben ezt a gyógyszert 3 napnál tovább kell alkalmazni, vagy ha a tünetek rosszabbodnak, orvoshoz kell fordulni.
A legkisebb hatásos dózis legrövidebb ideig történő alkalmazása a tünetek csökkentésére minimalizálhatja a mellékhatások előfordulását (lásd 4.4 pont).
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás (lásd 5.2 pont):
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén nem szükséges a dózis csökkentése (súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén lásd a 4.3 pontot).
Májkárosodás (lásd 5.2 pont):
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás esetén nem szükséges a dózis csökkentése (súlyos májelégtelenségben szenvedő betegek esetén lásd a 4.3 pontot).
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
Érzékeny gyomrú betegeknek ajánlott a Nurofen szuszpenziót étkezés közben bevenni.
4.3 Ellenjavallatok
A Nurofen szuszpenzió ellenjavallt:
· A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén.
· Olyan betegek esetében, akiknél acetilszalicilsav, ibuprofén vagy más nem-szteroid gyulladásgátló alkalmazásával összefüggésben a kórelőzményben túlérzékenységi reakció (pl. bronchospasmus, asthma, rhinitis, angiooedema vagy urticaria) szerepel.
· Olyan betegek esetében, akiknek kórelőzményében korábbi nem-szteroid gyulladásgátló-kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio szerepel.
· Olyan betegek esetében, akiknek kórelőzményében szerepel vagy jelenleg is fennáll kiújuló peptikus fekélybetegség / vérzés (bizonyíthatóan két vagy több alkalommal jelentkező fekély vagy vérzés).
· Olyan betegek, akiknél cerebrovascularis vagy más aktív vérzés áll fenn.
· Súlyos májelégtelenségben, súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén.
· Súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén (NYHA IV.).
· Tisztázatlan vérképzési zavarokban szenvedő betegek esetében.
· A terhesség utolsó trimeszterében (lásd 4.6 pont).
· Súlyos (hányás, hasmenés vagy nem megfelelő folyadékbevitel következtében) dehidráció esetén.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A mellékhatások minimalizálhatók oly módon, hogy a legkisebb hatásos dózist alkalmazzák a tünetek kezeléséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat).
Idősek: Az idősek esetében megnövekedett az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban kialakuló mellékhatások gyakorisága, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforatio, amely végzetes is lehet. Idős betegeknél fokozottabb a kockázata a nemkívánatos hatások következményeinek.
Óvatosság szükséges:
· szisztémás lupus erythematosus (SLE) és kevert kötőszöveti betegség esetén – az asepticus meningitis megnövekedett kockázata miatt (lásd 4.8 pont);
· a porfirin-anyagcsere veleszületett zavara (pl. akut intermittáló porphyria) esetén;
· gastrointestinalis rendellenesség és krónikus gyulladásos bélbetegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) esetén (lásd 4.8 pont);
· a kórelőzményben szereplő hypertonia és/vagy szívkárosodás esetén, mert NSAID-terápiával összefüggésben folyadékretencióról és oedemáról számoltak be (lásd 4.3 és 4.8 pont);
· vesekárosodás esetén, mert a veseműködés tovább rosszabbodhat (lásd 4.3 és 4.8 pont);
· májműködési zavar esetén (lásd 4.3 és 4.8 pont)
· nagyobb műtétek után közvetlenül;
· szénanátha, orrpolip vagy krónikus obstruktív légúti tüdőbetegségek fennállása esetén, mivel ezek allergiás reakciók kialakulásának fokozott kockázatával járnak, amelyek asthmás rohamok (úgynevezett analgetikum asthma), Quincke-oedema vagy urticaria formájában jelentkezhetnek;
· azon betegek esetében, akiknél korábban már előfordult allergiás reakció más ható-/segédanyagokkal szemben, mert náluk a készítmény alkalmazása esetén fennáll a túlérzékenységi reakciók előfordulásának megnövekedett kockázata.
Légzőrendszer
A bronchospasmus súlyosbodhat olyan betegeknél, akik asthma bronchialéban vagy allergiás megbetegedésben szenvednek, vagy kórtörténetükben ilyen szerepel.
Egyéb NSAID-ok
A készítmény együttes alkalmazása kerülendő egyéb NSAID-okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz‑2-gátlókat is.
Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése
A Nurofen szuszpenzió elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése, és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Nurofen szuszpenziót fertőzés kapcsán, láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.
Gastrointestinalis hatások:
Valamennyi, NSAID-dal történt kezelés során beszámoltak a kezelés alatt bármikor jelentkező és akár halált is okozó gastrointestinalis vérzésről, fekélyképződésről vagy perforatioról, figyelmeztető tünetek jelentkezésével vagy anélkül, vagy a kórelőzményben szereplő korábbi gastrointestinalis eseményt követően.
A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekélybetegség szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforatioval szövődött (lásd 4.3 pont), illetőleg időskorban. Ezen betegek kezelését a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni.
Ezen betegek esetében megfontolandó a gyomorvédő szerrel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpagátló) történő együttes kezelés, továbbá azoknál a betegeknél is, akik együttesen kis dózisú acetilszalicilsavat vagy a gastrointestinalis kockázatot valószínűleg fokozó más hatóanyagot szednek (lásd alább és 4.5 pont).
Azon betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel – különösen az időseknek –, főleg a kezelés kezdeti szakaszában jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést).
Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a vérzés vagy fekélyképződés kialakulásának kockázatát, mint a szájon át szedhető kortikoszteroidok, antikoagulánsok, mint a warfarin, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, vagy thrombocytaaggregációt gátló készítmények, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).
Ha az ibuprofént szedő betegnél gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés következik be, a kezelést abba kell hagyni.
NSAID-ok óvatosan alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd 4.8 pont).
Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR):
Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxikus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel.
Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.
Különösen a bárányhimlő lehet a súlyos bőr- és lágyszöveti fertőzéses komplikációk kiindulópontja. Varicella esetén ajánlott kerülni az ibuprofén alkalmazását.
Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások
Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. 1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna.
A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III.), ismert ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők.
Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak nagy cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400 mg/nap) lenne szükséges alkalmazni.
Kounis-szindróma eseteit jelentették ibuprofénnel kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.
Egyéb észrevételek:
Súlyos akut túlérzékenységi reakciók (pl. anaphylaxiás sokk) nagyon ritkán figyelhetők meg. A Nurofen szuszpenzió bevétele/beadása után a túlérzékenységi reakció első jelére le kell állítani a kezelést. Bármilyen, szükséges orvosi beavatkozást a tüneteknek megfelelően a szakorvosnak kell elvégeznie.
Az ibuprofén, a Nurofen szuszpenzió hatóanyaga, átmenetileg gátolhatja a vérlemezke-funkciót (a thrombocytaaggregációt). Ezért a koagulációs zavarokkal rendelkező betegek gondos ellenőrzése szükséges.
A Nurofen szuszpenzió tartós alkalmazása esetén a máj- és vesefunkció, valamint a vérkép rendszeres ellenőrzése szükséges.
A fejfájás csillapítására alkalmazott fájdalomcsillapítók bármely típusának hosszan tartó alkalmazása súlyosbíthatja a fejfájást. Ha ezt tapasztalja, vagy fennáll ennek gyanúja, forduljon orvoshoz és hagyja abba a gyógyszer szedését. A túlzott gyógyszeralkalmazásból fakadó fejfájás olyan betegeknél tételezhető fel, akiknek gyakran vagy naponta fáj a fejük, a fejfájás elleni gyógyszerek rendszeres alkalmazása ellenére (vagy ennek következtében).
Nem-szteroid gyulladásgátló-kezeléssel egyidejűleg történő alkoholfogyasztás fokozhatja a hatóanyaggal összefüggő nem kívánt mellékhatások – különösen a gastrointestinalis traktust vagy a központi idegrendszert érintő mellékhatások – előfordulásának gyakoriságát.
Vese:
Általánosságban, a fájdalomcsillapítók rendszeres alkalmazása, különösen különböző hatóanyag-tartalmú fájdalomcsillapító gyógyszerek kombinációja, a veseelégtelenség kockázatával járó tartós vesekárosodáshoz (analgetikum nephropathia) vezethet.
Dehidrált gyermekek esetében fennáll a vesekárosodás kockázata.
A készítményre vonatkozó figyelmeztetések:
A készítmény maltit-szirupot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában a készítmény nem szedhető.
Maltit-tartalma következtében a gyógyszer enyhe hashajtó hatású lehet. A maltit kalóriaértéke 2,3 kcal/g.
Ez a gyógyszer 27,54 mg nátriumot tartalmaz 15 ml szuszpenzióban (= 1,836 mg nátrium/1 ml szuszpenzió), amit nátriumszegény diéta esetén figyelembe kell venni.
Ez a gyógyszer 16,45 mg propilénglikolt tartalmaz 5 ml szuszpenzióban.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az ibuprofén egyidejű alkalmazása kerülendő az alábbi gyógyszerekkel:
Egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat:
Kettő vagy több eltérő hatóanyagú nem-szteroid gyulladásgátló egyidejű alkalmazása kerülendő, mert ez fokozhatja a nemkívánatos hatások kialakulásának kockázatát (lásd 4.4 pont).
Acetilszalicilsav:
Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt.
Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont).
(Más NSAID-okhoz hasonlóan) az ibuprofén együttadása az alábbiakban felsorolt gyógyszerekkel fokozott óvatosságot igényel:
Vérnyomáscsökkentők (ACE-gátlók, béta-receptor-blokkolók és angiotenzin II-antagonisták) és diuretikumok:
Az NSAID-ok csökkenthetik ezen gyógyszerek hatását. Néhány, vesekárosodásban szenvedő betegnél (pl. dehidrált betegek vagy vesekárosodásban szenvedő idős betegek) ciklooxigenáz-gátló szer együttes alkalmazása ACE-gátlóval, béta-receptor-blokkolóval vagy angiotenzin II‑antagonistával a vesefunkció további romlását eredményezheti, az akut veseelégtelenséget is beleértve, azonban a folyamat általában reverzibilis. Ezért ilyen kombináció csak fokozott óvatossággal alkalmazható, különösen az időseknél. A betegeket megfelelően kell hidrálni, és meg kell fontolni a vesefunkció ellenőrzését a kombinált terápia kezdetén és a kezelés alatt rendszeresen. A diuretikumok fokozhatják az NSAID-ok nefrotoxicitását.
Szívglikozidok: pl. digoxin. Az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a GFR-t, és megnövelhetik a plazma glikozidszintjét. A Nurofen szuszpenzió egyidejű alkalmazása digoxin-készítményekkel megnövelheti ezen gyógyszerek szérumszintjét. A szérum digoxin-szintjének ellenőrzése megfelelő alkalmazás esetén nem előírás (legfeljebb 3 napon túli alkalmazás esetén).
Lítium: Bizonyított, hogy a vérplazma lítiumszintje megemelkedhet. A szérum lítiumszintjének ellenőrzése megfelelő alkalmazás (legfeljebb 3 napon túli alkalmazás) esetén nem előírás.
Káliummegtakarító diuretikumok: A Nurofen szuszpenzió és a káliummegtakarító diuretikumok együttadása hyperkalaemiához vezethet (a szérum káliumszintjének ellenőrzése javasolt).
Fenitoin: A Nurofen szuszpenzió fenitoinnal történő együttes alkalmazása növelheti ezen gyógyszer szérumszintjét. A szérum fenitoinszintjének ellenőrzésére megfelelő szedés esetén nincs szükség (legfeljebb 3 napon túli alkalmazás esetén).
Metotrexát: Bizonyított, hogy a metotrexát plazmaszintje megemelkedhet. A Nurofen szuszpenzió alkalmazása a metotrexát bevétele előtti vagy utáni 24 órában megnövelheti a metotrexát plazmakoncentrációját, és ezáltal fokozhatja annak toxicitását.
Takrolimusz: Megnövekedhet a nefrotoxicitás kockázata, amikor nem-szteroid gyulladásgátlót takrolimusszal egyidejűleg alkalmaznak.
Ciklosporin: Fokozódik a nefrotoxicitás kockázata.
Kortikoszteroidok: Fokozódik a gastrointestinalis fekély vagy vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).
Antikoagulánsok: Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont).
Thrombocytaaggregáció-gátló szerek és szelektív szerotoninvisszavétel-inhibitorok (SSRI): fokozódik a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).
Szulfonilureák: A klinikai vizsgálatok az NSAID-ok és a szulfonilurea típusú antidiabetikumok közötti kölcsönhatásra mutattak rá. Bár ezidáig nem írtak le kölcsönhatást ibuprofén és szulfonilureák között, egyidejű alkalmazáskor elővigyázatosságból ajánlott a vércukorszint ellenőrzése.
Zidovudin: Zidovudin és ibuprofén együttadása bizonyítottan fokozza a haemarthrosis és a haematomák előfordulását HIV-pozitív haemophiliás betegeknél.
Probenecid és szulfinpirazon: Probenecid- és szulfinpirazon-tartalmú készítmények késleltethetik az ibuprofén kiválasztódását.
Baklofén: Ibuprofén-kezelés megkezdése után baklofén-toxicitás alakulhat ki.
Ritonavir: A ritonavir megnövelheti az NSAID-ok plazmakoncentrációját.
Aminoglikozidok: Az NSAID-ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiválasztódását.
Kinolon típusú antibiotikumok: Állatkísérletes adatok arra utalnak, hogy az NSAID-ok növelhetik a kinolon típusú antibiotikumok alkalmazásával összefüggésben fellépő görcsrohamok kockázatát. Az NSAID-ot és kinolont egyidejűleg szedő betegeknél nagyobb lehet a görcsrohamok kialakulásának kockázata.
CYP2C9-inhibitorok: Az ibuprofén CYP2C9-inhibitorokkal történő egyidejű alkalmazása fokozhatja az ibuprofén (mint CYP2C9-szubsztrát) expozícióját. Vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9-inhibitorok) végzett vizsgálatban az S(+)-ibuprofén-expozíció körülbelül 80‑100%‑os emelkedését mutatták ki. Erős CYP2C9-inhibitorok egyidejű alkalmazása esetén mérlegelni kell az ibuprofén dózisának csökkentését, különösen nagy dózisú ibuprofén és vorikonazol vagy flukonazol együttadása esetén.
Kaptopril: Kísérletes vizsgálatok szerint az ibuprofén gátolja a kaptopril nátriumürítő hatását.
Kolesztiramin: Az ibuprofén és kolesztiramin egyidejű alkalmazása esetén az ibuprofén felszívódása késleltetett és csökkent (25%). Ezt a két gyógyszert néhány óra különbséggel kell alkalmazni.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A prosztaglandin-szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embryofoetalis fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a vetélés, a szívfejlődési zavar és a hasfalzáródási rendellenesség kockázata fokozott, amennyiben a prosztaglandinszintézis-gátlókat a terhesség korai szakaszában szedik. A kockázat az adaggal és a kezelés időtartamával valószínűleg nő.
A cardiovascularis fejlődési rendellenességek abszolút kockázata kevesebb mint 1%-ról kb. 1,5%-ig emelkedett.
Állatoknál, prosztaglandinszintézis-gátlót adva, megnövekedett pre- és posztimplantációs veszteséget és embryofoetalis letalitást figyeltek meg. Azonkívül a különféle, például a cardiovascularis fejlődési rendellenességek gyakorisága nőtt az organogenezis idején prosztaglandinszintézis-gátlót kapott állatoknál.
A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt.
Emiatt a terhesség első és második trimeszterében ibuprofén nem adható, hacsak nem feltétlenül szükséges.
Ha terhességet tervező nő szed ibuprofént, vagy a terhesség első és második trimesztere alatt szedi, az adagot a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani és a kezelést a lehető legrövidebb ideig szabad csak folytatni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.
A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:
cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensióhoz vezethet),
vesekárosodás, ami oligohydramnionnal járó veseelégtelenségig fokozódhat (lásd fent).
A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:
a vérzési időt valószínűleg megnyújtja aggregációgátló hatása révén, ami még kis adagoknál is előfordulhat,
gátolhatja a méhösszehúzódást, ezzel késleltetheti vagy megnyújthatja a vajúdást.
Következésképpen az ibuprofén adása a harmadik trimeszterben ellenjavallt.
Szoptatás
Az ibuprofén és metabolitjai alacsony koncentrációban kiválasztódnak az anyatejbe. Mivel csecsemőkre káros hatásai ezidáig nem ismertek, ezért a szoptatás megszakítása általában nem szükséges, amennyiben az ibuprofén alkalmazása fájdalom- és a lázcsökkentésére rövid ideig, az előírt dózisban történik.
Termékenység
Egyes vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy azon anyagok, melyek a ciklooxigenázt/prosztaglandinszintézist gátolják, az ovulációra gyakorolt hatásukon keresztül csökkenthetik a nők fogamzóképességét. Ez a hatás reverzibilis a kezelés abbahagyását követően.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A gyógyszer rövid ideig történő alkalmazása nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A következő nemkívánatos hatások listája magában foglalja az összes olyan nemkívánatos hatást, amely az ibuprofén-kezelés során ismertté vált, beleértve a reumás betegek nagy dózissal folytatott, hosszú távú kezelésekkor előforduló mellékhatásokat is. A megállapított gyakoriságok – a nagyon ritka előfordulástól eltekintve – szájon át történő adagolás esetén maximum naponta 1200 mg, míg végbélkúp formájában alkalmazva maximum naponta 1800 mg ibuprofén rövid távú alkalmazására vonatkoznak.
Az alábbi mellékhatások esetében figyelembe kell venni, hogy ezek elsősorban dózisfüggő módon alakulnak ki, és egyénenként változók.
Az ibuprofénnel összefüggő mellékhatásokat az alábbiakban soroljuk fel, szervrendszerenként és gyakoriság szerint. A gyakoriságokat az alábbi kategóriákra bontjuk:
|
Nagyon gyakori: 1/10 |
Gyakori: 1/100 – <1/10 |
|
Nem gyakori: 1/1000 – <1/100 |
Ritka: 1/10 000 – <1/1000 |
|
Nagyon ritka: <1/10 000 |
Nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. |
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a nemkívánatos események csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események emésztőrendszeri természetűek. A nemkívánatos események a legtöbb esetben dózisfüggőek, különös tekintettel a gastrointestinalis vérzés előfordulásának kockázata, mely az adagolási tartománytól és a kezelés időtartamától függ. Különösen az időseknél, néha halálos kimenetelű peptikus fekélybetegség, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés alakulhat ki (lásd 4.4 pont). A szedést követően hányingert, hányást, hasmenést, flatulentiát, székrekedést, emésztési zavart, hasi fájdalmat, melaenát, haematemesist, fekélyes stomatitist, súlyosbodó colitist és Crohn-betegséget jelentettek (lásd 4.4 pont). Ritkábban gastritis is megfigyelhető volt.
Oedema, hypertensio és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be a nem-szteroid gyulladáscsökkentővel történő kezeléssel összefüggésben.
Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy dózisban (napi 2400 mg), kismértékben növelheti az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) kialakulásának kockázatát (lásd 4.4 pont).
A fertőzésekhez társuló gyulladások súlyosbodását írták le (pl. nekrotizáló fascitis kialakulása), amely egybeesett a nem-szteroid gyulladásgátló készítmények szedésével. Mindez valószínűleg a nem-szteroid gyulladáscsökkentők hatásmechanizmusával van összefüggésben.
Ha a Nurofen szuszpenzió alkalmazása közben a fertőzés tünetei jelentkeznek vagy rosszabbodnak, a betegnek haladéktalanul orvoshoz kell fordulnia. Ki kell vizsgálni, hogy szükséges-e antimikróbás/antibiotikus terápia.
A hosszú ideig tartó terápiában a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell.
A beteget tájékoztatni kell arról, hogy túlérzékenységi reakciók jelentkezése esetén azonnal forduljon orvoshoz, és ne szedje tovább a Nurofen szuszpenziót. Ilyen reakciók akár az első alkalmazás során előfordulhatnak, és azonnal orvosi ellátást igényelhetnek.
A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy a gyógyszer szedését azonnal függessze fel és forduljon orvoshoz, ha erős fájdalmat érez a has felső részén, ha széklete véres/szurokfekete, illetve ha vért hány.
|
Szervrendszer |
Gyakoriság |
Nemkívánatos esemény |
|
Fertőző betegségek és parazitafertőzések |
Nagyon ritka |
A fertőzéssel összefüggő gyulladások súlyosbodása (pl. nekrotizáló fascitis), kivételes esetekben súlyos bőrreakciók és lágyrészfertőzéses szövődmények fordulhatnak elő varicellafertőzés során. |
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
Nagyon ritka |
Vérképzőszervi betegségek (anaemia, leukopenia, thrombocytopenia, pancytopenia, agranulocytosis). Az első jelek: láz, torokfájás, felületi szájfekélyek, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, orr- és bőrvérzés, valamint véraláfutás. Ezekben az esetekben azt kell tanácsolni a betegnek, hogy azonnal hagyja abba a gyógyszer szedését, kerülje el a fájdalomcsillapítókkal vagy lázcsillapítókkal való öngyógyszerezést, és forduljon orvoshoz. |
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Nem gyakori |
Túlérzékenységi reakciók, így az alábbiak1 |
|
Urticaria és pruritus |
||
|
Nagyon ritka |
Súlyos túlérzékenységi reakciók. Lehetséges tünetek: az arc, nyelv és a gége duzzanata, dyspnoe, tachycardia, hypotonia (anaphylaxia, angiooedema vagy súlyos sokk). Asthma fellángolása. |
|
|
Nem ismert |
Légzőrendszeri reakciók, pl. asthma, bronchospasmus, dyspnoe. |
|
|
Pszichiátriai kórképek: |
Nagyon ritka |
Pszichotikus reakciók, depresszió. |
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Nem gyakori |
Központi idegrendszeri zavarok, például fejfájás, szédülés, álmosság, izgatottság, ingerlékenység vagy fáradtság. |
|
Nagyon ritka |
Asepticus meningitis2 |
|
|
Szembetegségek és szemészeti tünetek |
Nem gyakori |
Látászavarok |
|
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei |
Ritka |
Tinnitus |
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
Nagyon ritka |
Szívelégtelenség, palpitatio és oedema, myocardicalis infarctus |
|
Nem ismert |
Kounis-szindróma |
|
|
Érbetegségek és tünetek |
Nagyon ritka |
Hypertensio, vasculitis |
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Gyakori |
Emésztőrendszeri panaszok, például hasi fájdalom, hányinger és emésztési zavar, hasmenés, flatulentia, székrekedés, gyomorégés, hányás és enyhe gastrointestinalis vérvesztések, amelyek kivételes esetekben vérszegénységet is okozhatnak. |
|
Nem gyakori |
Gastrointestinális fekélyek, perforatio vagy vérzés, stomatitis ulcerosa, a colitis és a Crohn-betegség exacerbatiója (lásd 4.4 pont), gastritis. |
|
|
Nagyon ritka |
Oesophagitis, diaphragmaszerű intestinalis stricturák, pancreatitis kialakulása. |
|
|
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek |
Nagyon ritka |
Májműködési zavar, májkárosodás, különösen hosszan tartó terápia esetén, májelégtelenség, akut hepatitis.
|
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
Nem gyakori |
Különféle bőrkiütések |
|
Nagyon ritka |
Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR) (beleértve az erythema multiformét, az exfoliatív dermatitist, a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is), alopecia |
|
|
Nem ismert |
Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma). Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) Fényérzékenységi reakciók |
|
|
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
Ritka |
Ritkán előfordulhat veseszövet-károsodás (papillaris necrosis) és a karbamid, illetve a húgysav koncentrációjának megemelkedése a vérben. |
|
Nagyon ritka |
Oedemák kialakulása, különösen artériás hypertoniában vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, nephrosis szindróma, interstitialis nephritis, amelyet akut veseelégtelenség kísérhet. |
|
|
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei |
Ritka |
Csökkent hemoglobinszint |
Egyes mellékhatások leírása:
1 Az ibuprofén-kezelést követően túlérzékenységi reakciók előfordulásáról számoltak be. Ilyen reakciók lehetnek a következők:
(a) nem specifikus allergiás reakció és anaphylaxia,
(b) légzőrendszeri reakciók, pl. asthma, az asthma súlyosbodása, bronchospasmus vagy dyspnoe, illetve
(c) bizonyos típusú bőrproblémák, így különböző fajta bőrkiütések, pruritus, urticaria, purpura, angiooedema, valamint ritkábban exfoliativ és bullosus dermatosisok (beleértve a toxicus epidermalis necrolysist, a Stevens–Johnson-szindrómát és az erythema multiformét).
2 A gyógyszer okozta asepticus meningitis patológiai mechanizmusa még nem teljesen tisztázott. Azonban az NSAID-ok szedésével összefüggően jelentkező asepticus meningitisszel kapcsolatban rendelkezésre álló adatok immunológiai reakcióra utalnak (a gyógyszer bevételével való időbeni egybeesés alapján, valamint abból következően, hogy a gyógyszer abbahagyása után a tünetek megszűntek). Megjegyzendő, hogy meglévő autoimmun betegségben szenvedőknél (például szisztémás lupus erythematosus és kevert kötőszöveti betegség) az ibuprofén-kezelés alatt egyes esetekben az asepticus meningitis tüneteit figyelték meg (pl. nyakmerevség, fejfájás, hányinger, hányás, láz és zavartság).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Az ibuprofén 400 mg/ttkg dózist meghaladva toxikus tüneteket okozhat, illetve 100 mg/ttkg dózis felett nem zárható ki annak a kockázata, hogy nem kívánt tüneteket okoz.
a.) A túladagolás tünetei
A túladagolás tüneteként hányinger, hányás, hasi fájdalom és ritkábban hasmenés léphet fel. Nystagmus, homályos látás, tinnitus, fejfájás és gastrointestinalis vérzés is előfordulhat. Nagyobb adagok bevétele esetén központi idegrendszeri toxicitás jelentkezik, így vertigo, szédülés, álmosság, alkalmanként izgatottság és zavartság, eszméletvesztés vagy kóma alakulhat ki. Egyes esetekben görcsrohamok jelentkeznek. Az ajánlottnál nagyobb adagok hosszan tartó alkalmazása, vagy a túladagolás, renalis tubularis acidózist és hypokalaemiát okozhat. Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis fordulhat elő. Hypothermia és hyperkalaemia alakulhat ki, és megnyúlhat a protrombinidő/INR – feltehetőleg a keringésben lévő véralvadási faktorokkal való kölcsönhatás következtében. Akut veseelégtelenség, májkárosodás, hypotonia, légzésdepresszió és cyanosis alakulhat ki. Asthmásoknál súlyosbodhatnak az asthmás tünetek.
b.) Kezelés
Nincs specifikus antidotum.
Tüneti és szupportív kezelés szükséges a szabad légutak biztosításával és a szív és az életfunkciók monitorozásával a beteg állapotának stabilizálódásáig. Aktív szén per os alkalmazása vagy gyomormosás megfontolandó, ha a beteg a potenciálisan mérgező adag bevétele után 1 órán belül jelentkezik az orvosnál. Ha az ibuprofén már felszívódott, akkor alkalikus szerek alkalmazhatóak az ibuprofénsav vizeletbe történő kiválasztásának elősegítése érdekében. Gyakori vagy elhúzódó görcsrohamok esetében intravénásan diazepám vagy lorazepám adandó. Az asthma kezelésére hörgőtágítót kell adni. Orvosi tanácsért a helyi toxikológiai központhoz kell fordulni.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reumaellenes készítmények, propionsav-származékok.
ATC-kód: M01AE01
Az ibuprofén nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID), melynek a prosztaglandinszintézis gátlásán keresztül kifejtett hatásosságát állatokkal végzett hagyományos, gyulladást vizsgáló kísérleti modellekben igazolták. Emberek esetében az ibuprofén csökkenti a gyulladásos fájdalmat, a duzzanatokat és a lázat, továbbá reverzibilisen gátolja a vérlemezke‑aggregációt.
Az ibuprofén klinikailag hatásosnak bizonyult az enyhe vagy közepesen erős fájdalom, például a fogfájás és fejfájás, valamint a láz tüneti kezelésében.
Gyermekek számára a fájdalomcsillapító dózis 7-10 mg/ttkg, a maximális napi dózis pedig 30 mg/ttkg. A Nurofen szuszpenzió ibuprofént tartalmaz, amelyről azt mutatták ki egy nyílt elrendezésű klinikai vizsgálatban, hogy lázcsillapító hatása 15 perc után alakul ki, és gyermekeknél ez a hatás akár 8 órán át tart.
Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav-adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav tromboxánképződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkenti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Gyermekeknél nem végeztek célzott farmakokinetikai vizsgálatot. Az irodalmi adatok megerősítik, hogy az ibuprofén felszívódása, metabolizmusa és eliminációja gyermekeknél ugyanolyan módon történik, mint felnőtteknél.
Az ibuprofén szájon át történő alkalmazás után részben a gyomorból szívódik fel, majd ezt követően teljesen abszorbeálódik a vékonybélből. A májban lezajló lebomlást (hidroxiláció, karboxiláció, konjugálódás) követően a farmakológiailag inaktív metabolitok teljesen kiürülnek, főként a vesén át (90%), valamint az epével. Az eliminációs felezési idő egészséges önkénteseknél, illetve máj- vagy vesebetegeknél egyaránt 1,8–3,5 óra. A plazmafehérjékhez való kötődés kb. 99%.
Vesekárosodás
Mivel az ibuprofént és metabolitjait elsősorban a vese választja ki, a különböző fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a gyógyszer farmakokinetikája módosulhat. A vesekárosodásban szenvedő betegeknél csökkent fehérjekötődésről, a plazmában emelkedett összibuprofén-szintől és nem kötött (S)-ibuprofén-szintről, az (S)-ibuprofén magasabb AUC-értékéről és emelkedett enantiomer AUC (S/R) arányról számoltak be az egészséges kontrollszemélyekhez képest. Művesekezelés alatt álló végstádiumú vesebetegeknél az ibuprofén átlagos szabad frakciója kb. 3% volt, az egészséges önkénteseknél mért kb. 1%‑hoz képest. A súlyos vesekárosodás az ibuprofén-metabolitok felhalmozódását eredményezheti. Ennek a hatásnak a jelentősége nem ismert. A metabolitok hemodialízissel eltávolíthatóak (lásd még 4.3 pont).
Májkárosodás
Az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodással járó alkoholos májbetegség nem változtatja meg jelentősen a farmakokinetikai paramétereket. A májbetegség megváltoztathatja az ibuprofén kiürülési kinetikáját. Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő cirrhosisos betegeknél (Child–Pugh-pontszám: 6-10) a felezési idő átlagosan kétszeres megnyúlását figyelték meg, az enantiomer AUC arány (S/R) pedig jelentősen alacsonyabb volt az egészséges kontrollszemélyekhez képest, ami az (R)‑ibuprofén aktív (S)‑enantiomerré történő metabolikus átalakulásának csökkenésére utal (lásd még 4.3 pont).
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Az ibuprofén állatkísérletek során végzett szubkrónikus és krónikus toxikológiai vizsgálatai eredményeként főleg gyomor-bél rendszeri elváltozások és fekélyképződés voltak megfigyelhetők. Az in vitro és in vivo vizsgálatok nem szolgáltak klinikai szempontból releváns bizonyítékkal az ibuprofén mutagén hatására.
Patkánnyal és egérrel végzett vizsgálatok során az ibuprofénnek nem volt kimutatható karcinogén hatása. Az ibuprofén a nyulaknál az ovuláció gátlását, míg több állatfajnál (nyúl, patkány, egér) a beágyazódás zavarát okozta. A kísérletek kimutatták, hogy az ibuprofén átjut a placentán. Az anya számára mérgező dózis adásakor patkányok utódaiban nagyobb számban volt megfigyelhető a fejlődési rendellenességek előfordulása (ventricularis septumdefektus).
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Citromsav-monohidrát, trinátrium-citrát, nátrium-klorid, szacharin-nátrium, poliszorbát 80, domifen-bromid, maltit-szirup, glicerin, xantán gumi, eper aroma (propilénglikolt tartalmaz), tisztított víz.
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
50 ml-es, 100 ml-es, 150 ml-es, 200 ml-es tartályban: 2 év.
30 ml-es tartályban: 1 év.
Felnyitás utáni lejárati idő: 6 hónap.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
30, 50, 100, 150 vagy 200 ml belsőleges szuszpenzió, gyermekbiztonsági fehér HDPE kupakkal és LDPE betéttel ellátott, barna színű PET tartályba töltve, dobozban.
A doboz mérőeszközként tartalmaz egy PP duplavégű adagoló kanalat, amely egyik végén 1,25 ml‑es jelzéssel is ellátott, 2,5 ml‑es nagyságú, másik végén pedig 5 ml‑es nagyságú adagoló fejjel van ellátva.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: I. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).
Gyógyszertáron kívül is forgalmazható kiszerelések: 1×100 ml tartályban (OGYI-T-6793/105), 1×150 ml tartályban (OGYI-T-6793/106).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Reckitt Benckiser Kft.
1113 Budapest,
Bocskai út 134-146.
Magyarország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-6793/105 1× 100 ml (tartályban)
OGYI-T-6793/106 1× 150 ml (tartályban)
OGYI-T-6793/116 1× 200 ml (tartályban)
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. október 29.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. október 6.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2025. április 24.