Nurosmal 400 mg lágy kapszula alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Nurosmal 400 mg lágy kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

400 mg ibuprofént tartalmaz lágy kapszulánként.

Ismert hatású segédanyagok: szójalecitin, 72,59 mg szorbit szirup (E420) és 0,60 mg Ponceau 4R vörös festék (E124) lágy kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Lágy kapszula.

Vörös színű, ovális, fehér „NURO400” jelöléssel ellátott lágy kapszula; körülbelül 10 mm széles és körülbelül 15,5 mm hosszú.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Ez a gyógyszer felnőttek és 40 kg-os testtömeg feletti (12 éves és annál idősebb) gyermekek és serdülők kezelésére javallott, enyhe és közepesen erős fájdalmak, mint például fejfájás, menstruációs fájdalom, fogfájás, valamint meghűléses betegségek során előforduló láz és fájdalom rövid távú tüneti kezelésére.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Kizárólag rövid távú alkalmazásra.

A nemkívánatos hatások előfordulása csökkenthető, ha a tünetek kezeléséhez szükséges legalacsonyabb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák. (lásd 4.4 pont).

Felnőttek és 40 kg-os testtömeg feletti (12 éves és annál idősebb) gyermekek és serdülők:

A kezdő dózis 1 kapszula (400 mg ibuprofén). Amennyiben szükséges, további dózisok is bevehetőek, az egyszeri dózis 1 kapszula (400 mg ibuprofén). Az egyes dózisok bevétele között legalább 6 órának kell eltelnie. A maximális napi dózist jelentő 3 kapszulát (1200 mg ibuprofén) nem szabad túllépni egyetlen 24 órás időszakban sem.

Amennyiben 12 év feletti gyermekeknek és serdülőknek ezt a készítményt 3 napnál hosszabb ideig kell szedniük vagy a tüneteik súlyosbodnak, orvoshoz kell fordulni.

Amennyiben felnőtteknek ezt a készítményt 3 napnál hosszabb ideig kell szedniük vagy a tüneteik súlyosbodnak, a betegeknek javasolt orvoshoz fordulni.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők:

Ez a gyógyszer nem alkalmazható 12 év alatti gyermekeknél vagy ezen életkor feletti gyermekeknél és serdülőknél, ha a testtömeg nem éri el a 40 kg-ot.

Idősek:

Nem szükséges a dózis módosítása. Az időseknél az esetlegesen fellépő nemkívánatos mellékhatások profilja miatt (lásd 4.4 pont) rendkívül alapos monitorozás szükséges.

Vesekárosodás:

Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás esetén nem szükséges a dózis csökkentése (súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeket illetően lásd a 4.3 pontot).

Májkárosodás (lásd 5.2 pont):

Enyhe és közepesen súlyos májkárosodás esetén nem szükséges a dózis csökkentése (súlyos májkárosodásban szenvedő betegeket illetően lásd a 4.3 pontot).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra. A kapszulákat nem szabad szétrágni.

Amennyiben a készítményt röviddel étkezés után veszik be, az a Nurosmal 400 mg lágy kapszula hatásának kezdetét késleltetheti. Ebben az esetben sem lehet bevenni a 4.2 pontban (Adagolás és alkalmazás) javasoltnál több Nurosmal 400 mg lágy kapszulát, sem további Nurosmal 400 mg lágy kapszulát addig, amíg a megfelelő újraadagolási időköz le nem telt.

Érzékeny gyomrú betegeknek ajánlott a Nurosmal 400 mg lágy kapszulát étkezés közben bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

Ibuprofénnel, földimogyoróval vagy szójával, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A beteg kórelőzményében szereplő túlérzékenységi reakciók (pl. bronchospasmus, asthma, rhinitis, angiooedema vagy urticaria), melyek acetilszalicilsav (ASA), vagy más nem-szteroid gyulladásgátló készítmények (NSAID-ok) szedésével összefüggésében jelentkeztek.

Korábbi NSAID-kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio az anamnézisben.

Aktív, vagy az anamnézisben szereplő visszatérő peptikus fekély/vérzés (bizonyított fekély vagy vérzés két vagy több megkülönböztethető epizódja).

Súlyos máj-, vese- vagy szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén (NYHA IV). (Lásd még 4.4 pont).

Cerebrovascularis vagy egyéb aktív vérzés.

Tisztázatlan vérképzési zavarok.

Súlyos (pl. hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel következtében kialakuló) dehidráció.

A terhesség utolsó trimesztere (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák. (lásd alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat).

A készítményt elővigyázatossággal kell alkalmazni azon betegeknél, akiknél állapotrosszabbodás jelentkezhet:

szisztémás lupus erythematosus (SLE) és kevert kötőszöveti betegség (mixed connective tissue disease, MCTD), mert az aszeptikus meningitis kockázata megnő (lásd 4.8 pont);

a porfirin-anyagcsere veleszületett zavara (pl. akut intermittáló porphyria);

gastrointestinalis rendellenesség vagy krónikus gyulladásos bélbetegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) (lásd 4.8 pont);

hypertonia és/vagy szívbetegség (lásd 4.3 és 4.8 pontok);

vesekárosodás, mivel a veseműködés tovább romolhat (lásd 4.3 és 4.8 pont);

májkárosodás (lásd 4.3 és 4.8 pont);

nagyobb műtét után közvetlenül;

azoknál a betegeknél, akiknél allergiás reakció jelentkezett más anyagokra, mert náluk a Nurosmal 400 mg lágy kapszula alkalmazása esetén is fennáll a túlérzékenységi reakciók előfordulásának megnövekedett kockázata;

azoknál a betegeknél, akik szénanáthában szenvednek, orrpolipjuk van, krónikus obstruktív légúti betegségben szenvednek, vagy anamnézisükben előfordult allergiás megbetegedés, mert náluk fennáll az allergiás reakciók előfordulásának megnövekedett kockázata. Ezek asthmás rohamként (ún. analgetikum asthma), Quincke-oedema vagy urticaria formájában jelentkezhetnek.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

A Nurosmal 400 mg lágy kapszula elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése, és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Nurosmal 400 mg lágy kapszulát fertőzés kapcsán, láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Gastrointestinalis (GI) biztonságosság

A készítmény együttes alkalmazása egyéb NSAID-okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz‑2-gátlókat is, fokozza a mellékhatások előfordulásának kockázatát (lásd 4.5 pont), ezért kerülendő.

Idősek

Az idősek esetében megnövekedett az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban kialakuló mellékhatások gyakorisága, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforatio, amely végzetes kimenetelű is lehet (lásd 4.2 pont).

Gastrointestinalis (GI) vérzés, fekélyképződés vagy perforatio

Valamennyi NSAID-dal történt kezelés során beszámoltak a kezelés alatt bármikor jelentkező és akár halált is okozó gastrointestinalis (GI) vérzésről, fekélyképződésről vagy perforatióról – figyelmeztető tünetek jelentkezésével vagy anélkül, illetve attól függetlenül, hogy a kórelőzményben szerepel-e korábbi gastrointestinalis esemény.

Ha az ibuprofént szedő betegnél gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés következik be,

a kezelést abba kell hagyni.

A GI-vérzés, fekélyképződés és perforatio kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekélybetegség szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforációval szövődött (lásd 4.3 pont), illetőleg időseknél. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni. Ezeknél a betegeknél megfontolandó gyomorvédő szerrel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes kezelés is, továbbá azoknál a betegeknél is, akik együttesen alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy a gastrointestinalis kockázatot valószínűleg fokozó más gyógyszert szednek (lásd alább és 4.5 pont).

Azon betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel – különösen az időseknek – főleg a kezelés kezdeti szakaszában jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést).

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszert szednek, amely növelheti a vérzés vagy fekélyképződés kialakulásának kockázatát, ilyenek a szájon át szedhető kortikoszteroidok; antikoagulánsok, mint a warfarin; szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k) vagy a thrombocytaaggregáció-gátló készítmények, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

NSAID-ok csak elővigyázatossággal alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd 4.8 pont).

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxikus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel.

Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Különösen a bárányhimlő lehet a súlyos bőr- és lágyszöveti fertőzéses komplikációk kiindulópontja. Varicella esetén ajánlott kerülni a Nurosmal 400 mg lágy kapszula szedését.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Fokozott óvatosság (orvos vagy gyógyszerész felkeresése) szükséges a kezelés elkezdése előtt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy szívelégtelenség szerepel, mivel az NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatosan folyadékretenció, hypertensio és oedema előfordulásáról számoltak be.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban (2400 mg/nap) történik – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. 1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna.

A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), igazolt ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) alkalmazása kerülendő.

Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak nagy cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus fennállásakor vagy dohányzás esetén), különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400 mg/nap) lenne szükséges alkalmazni.

Kounis-szindróma eseteit jelentették ibuprofénnel kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Egyéb észrevételek

Súlyos akut túlérzékenységi reakciók (pl. anaphylaxiás sokk) nagyon ritkán figyelhetők meg. A Nurosmal 400 mg lágy kapszula bevétele/beadása után a túlérzékenységi reakció első jelére le kell állítani a kezelést. A tüneteknek megfelelően a szakorvosnak el kell végeznie az orvosilag szükséges beavatkozásokat.

Az ibuprofén, a Nurosmal 400 mg lágy kapszula hatóanyaga, átmenetileg akadályozhatja a vérlemezke-funkciót (a thrombocytaaggregációt). Ezért a koagulációs zavarokkal rendelkező betegek gondos ellenőrzése javasolt.

A Nurosmal 400 mg lágy kapszula tartós alkalmazása esetén a máj- és vesefunkció, valamint a vérsejtszámok rendszeres ellenőrzése szükséges.

A fájdalomcsillapító gyógyszerek hosszan tartó alkalmazása – fejfájás kezelésére – a fejfájást fokozhatja. Ez esetben a kezelőorvos tanácsát kell kérni, és abba kell hagyni a gyógyszer szedését. A túlzott gyógyszeralkalmazás által kiváltott fejfájás (medication overuse headache, MOH) diagnózisára főleg azon betegek esetén kell gondolni, akiket gyakran vagy naponta gyötör fejfájás a fájdalomcsillapítók rendszeres szedése ellenére is (vagy éppen ezek miatt).

Általánosságban, a fájdalomcsillapítók rendszeres bevétele, különösen több hatóanyag kombinációja esetén veseelégtelenség kockázatával járó tartós vesekárosodáshoz vezethet (analgetikum nephropathia). Ennek kockázatát növelheti a sóvesztés és a dehidráció.

Alkohol egyidejű fogyasztása esetén az NSAID-ok alkalmazása fokozhatja a hatóanyaggal összefüggő nemkívánatos mellékhatásokat, különösen azokat, amelyek a gastrointestinalis traktust vagy a központi idegrendszert érintik.

Néhány bizonyíték szerint azok a gyógyszerek, melyek gátolják a ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézist, az ovulációra gyakorolt hatás révén a női termékenység károsodását okozhatják. Ez a hatás a kezelés megszakításával reverzibilis (lásd 4.6 pont).

Gyermekek és serdülők:

Dehidrált gyermekek és serdülők esetében fennáll a vesekárosodás kockázata.

A gyógyszer 72,59 mg szorbit szirupot tartalmaz kapszulánként.

Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában (HFI) a készítmény nem szedhető, kivéve, ha feltétlenül szükséges.

A készítmény Ponceau 4R (E124) vörös festéket tartalmaz, amely allergiás reakciókat okozhat.

A készítmény szójalecitint tartalmaz. Azon betegek, akik allergiásak a földimogyoróra vagy a szójára, ne alkalmazzák ezt a gyógyszert.

Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Acetilszalicilsav (kis dózis):

Ibuprofén és acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általánosságban nem ajánlott a mellékhatások növekedésének lehetősége miatt.

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha alkalmazásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont).

Más nem-szteroid gyulladáscsökkentők, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-inhibitorokat:

Több nem-szteroid gyulladáscsökkentő együttes alkalmazása szinergista hatás révén fokozhatja a gastrointestinalis fekélyek és vérzés kockázatát. Ezért kerülendő az ibuprofén és más nem-szteroid gyulladáscsökkentők együttadása (lád 4.4 pont).

Digoxin, fenitoin, lítium:

A Nurosmal 400 mg lágy kapszula digoxin-, fenitoin- vagy lítiumtartalmú készítményekkel történő együttes alkalmazása növelheti ezen hatóanyagok szérumszintjét. Előírás szerinti (legfeljebb 4 napon át történő) alkalmazás esetén azonban általában nem szükséges a szérumlítium-, a szérumdigoxin- és a szérumfenitoin-szint ellenőrzése.

Kortikoszteroidok:

A kortikoszteroidok a nemkívánatos hatások rizikóját növelhetik, különösen a gastrointestinalis traktusban (gastrointestinalis fekély vagy vérzés) (lásd 4.4 pont).

Thrombocytaaggregáció-gátlók és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k):

Fokozódik a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

Antikoagulánsok:

Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont).

Probenecid és szulfinpirazon:

Probenecid- és szulfinpirazon-tartalmú készítmények késleltethetik az ibuprofén kiválasztódását.

Diuretikumok, ACE-gátlók, béta-receptor-blokkolók és és angiotenzin II-antagonisták:

Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és más vérnyomáscsökkentők hatását. Néhány, vesekárosodásban szenvedő betegnél (pl. dehidrált betegek vagy csökkent vesefunkciójú idős betegek) ciklooxigenáz-gátló szer együttes alkalmazása ACE-gátlóval, béta-receptor-blokkolóval vagy angiotenzin II-antagonistával a vesefunkció további romlását eredményezheti, az akut veseelégtelenséget is beleértve, azonban a folyamat általában reverzibilis. Ezért ilyen kombináció csak fokozott óvatossággal alkalmazható, különösen időseknél. A betegeket megfelelően kell hidrálni, és meg kell fontolni a vesefunkció ellenőrzését a kombinált terápia kezdetén és a kezelés alatt rendszeresen.

Káliummegtakarító diuretikumok:

A Nurosmal 400 mg lágy kapszula káliummegtakarító diuretikumokkal történő együttadása hyperkalaemiához vezethet.

Metotrexát:

A Nurosmal 400 mg lágy kapszula alkalmazása a metotrexát adása előtt vagy után 24 órán belül megemelheti a metotrexát koncentrációját és fokozhatja toxikus hatásait.

Ciklosporin:

A ciklosporin okozta nephrotoxicitás kockázata fokozódik egyes nem-szteroid gyulladásgátló készítmények együttes alkalmazása esetén. Ezen hatás nem zárható ki ciklosporin és ibuprofén együttes alkalmazása esetén sem.

Takrolimusz:

A két készítményt egyidejűleg adagolva a nephrotoxicitás kockázata fokozódik.

Zidovudin:

Zidovudin és ibuprofén együttadása bizonyítottan fokozza a haemarthrosis és a haematomák előfordulását HIV-pozitív haemophiliás betegeknél. Zidovudin NSAID-dal történő együttadásakor nő a hematológiai toxicitás veszélye.

Szulfonilureák:

A klinikai vizsgálatok a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek és a szulfonilurea típusú antidiabetikumok közötti kölcsönhatásra mutattak rá. Bár ezidáig nem írtak le kölcsönhatást ibuprofén és szulfonilureák között, egyidejű alkalmazáskor elővigyázatosságból ajánlott a vércukorszint ellenőrzése.

Kinolon antibiotikumok:

Állatkísérletes adatok szerint az NSAID-ok növelhetik a kinolon antibiotikumok alkalmazásával járó convulsiók kockázatát. Az NSAID-ot és kinolon antibiotikumot szedő betegeknél nagyobb lehet a convulsiók kialakulásának kockázata.

Mifepriszton:

A nem-szteroid gyulladáscsökkentőket a mifepriszton alkalmazása után 8-12 napig nem szabad alkalmazni, mivel csökkenthetik a mifepriszton hatását.

CYP2C9-gátlók:

Az ibuprofén CYP2C9-gátlókkal való együttadása növelheti az ibuprofén expozícióját (CYP2C9-szubsztrát). Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9-gátlók) kapcsolatos vizsgálatban 80-100%-kal megnövekedett S(+)-ibuprofén-expozíciót mutattak ki. Megfontolandó az ibuprofén-dózis csökkentése erős CYP2C9-gátlókkal való együttadása esetén, különösen akkor, ha nagy dózisú ibuprofént alkalmaznak együtt vorikonazollal vagy flukonazollal.

Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség:

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embryofoetalis fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a vetélés, a szívfejlődési zavar és a gastroschisis kockázata fokozott, amennyiben a prosztaglandinszintézis-gátlókat a terhesség korai szakaszában alkalmazzák. A cardiovascularis malformatio kockázata 1% alatti értékről kb. 1,5%-ra nőtt. A kockázat a dózissal és a kezelés időtartamával valószínűleg nő.

Állatoknak prosztaglandinszintézis-gátlót adva megnövekedett pre- és posztimplantációs veszteséget és embryofoetalis letalitást figyeltek meg. Azonkívül nőtt a különféle – például a cardiovascularis – fejlődési rendellenességek gyakorisága, ha az állatok az organogenezis idején kaptak prosztaglandinszintézis-gátlót.

A terhesség 20. hetétől kezdve az ibuprofén alkalmazása a magzati vesefunkció zavarából eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében az ibuprofén csak nagyon indokolt esetben adható. Terhességet tervező nőnek vagy a terhesség első, illetve második harmadában a legkisebb hatásos dózist, a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy a ductus arteriosus szűkületének észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki:

a magzatra:

cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensióhoz vezethet),

vesekárosodás (lásd fent).

az anyára és az újszülöttre a terhesség végén:

a vérzési idő potenciális megnyúlása antiaggregációs hatás révén, amely kis dózisok esetén is kialakulhat;

a méhkontrakciók gátlása, amely késleltetett vagy elhúzódó vajúdást okozhat.

Következésképpen az ibuprofén adása ellenjavallt a terhesség utolsó három hónapjában (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás:

Az ibuprofén és metabolitjai kis koncentrációban kiválasztódhatnak az anyatejbe. Mivel a csecsemőre káros hatások mostanáig nem váltak ismertté, a szoptatás megszakítása általában nem szükséges, amennyiben az alkalmazás rövid ideig, a fájdalom és láz csillapítására előírt dózisban történik.

Termékenység:

Vannak arra utaló adatok, hogy a ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézés-gátló szerek az ovulációra kifejtett hatásuk révén kedvezőtlenül befolyásolják a női termékenységet. Ez a hatás a kezelés abbahagyását követően reverzibilis (lásd 4.4 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Ezen készítmény nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azon betegeknél, akik ibuprofén alkalmazása esetén szédülést, álmosságot, vertigót vagy látászavart tapasztalnak, a gépjárművezetés és a gépek kezelése kerülendő. Az ibuprofén egyszeri vagy rövid ideig tartó alkalmazása nem igényel speciális biztonsági elővigyázatosságot. Az alkoholfogyasztás nagymértékben fokozza a gyógyszer fent említett mellékhatásait.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A következő nemkívánatos hatások listája magában foglalja az összes olyan nemkívánatos hatást, amely az ibuprofén-kezelés során ismertté vált – a reumás betegeknél nagy dózissal végzett, hosszú távú kezeléseket is beleértve. A meghatározott gyakoriságok, amelyek meghaladják a nagyon ritka jelentési gyakoriságot, a szájon át bevett maximum 1200 mg‑os ibuprofén napi dózis és a végbélkúp formájában bevitt maximum 1800 mg‑os napi dózis rövid távú alkalmazására vonatkoznak.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A következőkben ismertetett gyógyszer-mellékhatásokat illetően számításba kell venni, hogy azok túlnyomó részben dózisfüggőek és személyenként eltérnek.

A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos hatások gastrointestinalis jellegűek. Különösen az időseknél peptikus fekélybetegség, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés alakulhat ki, amely néha halálos kimenetellel jár (lásd 4.4 pont). Az alkalmazást követően hányingert, hányást, hasmenést, flatulentiát, székrekedést, emésztési zavart, abdominalis fájdalmat, melaenát, haematemesist, ulcerativ stomatitist, illetve a colitist és a Crohn-betegség exacerbatióját jelentették (lásd 4.4 pont). Ritkábban gastritis is megfigyelhető volt. Különösen a gastrointestinalis vérzés megjelenésének kockázata függ az alkalmazott dózistól, illetve a kezelés időtartamától.

Oedema, hypertonia és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be NSAID-kezelés alkalmazásával kapcsolatban.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban (2400 mg/nap) történik – az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) kissé emelkedett kockázatával járhat (lásd 4.4 pont).

Az alábbiakban felsorolt túlérzékenységi reakciókat jelentették. Ezek lehetnek:

aspecifikus allergiás reakciók és anaphylaxia;

légzőrendszeri tünetek, mint például asthma, asthma súlyosbodása, bronchospasmus, dyspnoe;

különböző bőrreakciók pl.: különböző típusú kiütések, pruritus, urticaria, angioedema és ritkábban exfoliatív és bullosus dermatitis (beleértve az epidermalis necrolysist és az erythema multiformét is).

A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy haladéktalanul forduljon orvoshoz és ne szedje tovább a Nurosmal 400 mg lágy kapszulát, ha a fenti tünetek bármelyikét tapasztalja.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Serdülők és felnőttek esetében a dózis–hatás összefüggés nem egyértelmű. A felezési idő túladagoláskor 1,5-3 óra.

Tünetek

A legtöbb betegnél, aki klinikailag jelentős mennyiségű nem-szteroid gyulladáscsökkentőt vett be, nem jelentkeznek komolyabb tünetek, mint a hányinger, hányás, epigastrialis fájdalom vagy ritkábban hasmenés. Tinnitus, fejfájás és gastrointestinalis vérzés szintén előfordulhat. Súlyosabb mérgezés esetén a központi idegrendszerben jelentkeznek toxikus tünetek, mint a szédülés, álmosság, esetenként izgatottság és dezorientáció vagy kóma. Esetenként convulsiók is kialakulhatnak. Az ajánlottnál nagyobb dózisok hosszan tartó alkalmazása, vagy a túladagolás, renalis tubularis acidózist és hypokalaemiát okozhat. Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidózis fordulhat elő, és a keringő, véralvadási faktorok hatásával történő interferencia következtében a protrombinidő/INR megnyúlhat. Akut veseelégtelenség, májkárosodás előfordulhat. Asztmás betegeknél lehetséges az asztma exacerbatiója.

Terápiás intézkedések

Tüneti és szupportív kezelés szükséges a szabad légutak biztosításával, és a szívműködés, illetve az életfunkciók monitorozásával a beteg állapotának stabilizálódásáig. Ha a beteg potenciálisan mérgező mennyiséget vett be, 1 órán belül aktív szén szájon át történő bevitele megfontolandó. Gyakori vagy elhúzódó convulsiók esetén intravénás diazepámot vagy lorazepámot kell adni. Asthma kialakulásakor hörgőtágítót kell adni.

Nincs specifikus antidotum.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reumaellenes készítmények, Propionsav‑származékok.

ATC-kód: M01AE01

Az ibuprofén egy nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID), melynek a prosztaglandinszintézis gátlásán keresztül kifejtett hatásosságát állatokkal végzett hagyományos, gyulladást vizsgáló kísérleti modellekben igazolták. Embernél az ibuprofén csökkenti a gyulladásos fájdalmat, a duzzanatot és a lázat, továbbá reverzibilisen gátolja az ADP és kollagén indukálta thrombocytaaggregációt.

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor az azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav-dózis (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri dózisként 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav tromboxánképződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A szájon át történő alkalmazás esetén az ibuprofén részben a gyomorból, majd teljesen a vékonybélből szívódik fel. Egy farmakokinetikai vizsgálatban a normál hatóanyag-felszabadulású ibuprofén tabletták esetében a plazma-csúcskoncentráció eléréséhez szükséges idő (átlag tmax) 90 perc, míg a Nurosmal 400 mg lágy kapszulák esetében ez az idő 40 perc volt. Az átlagos Cmax feleannyi idő alatt érhető el a Nurosmal 400 mg lágy kapszula esetén a normál hatóanyag-felszabadulású gyógyszerformához (tablettához) képest.

Eloszlás

A normál hatóanyag-felszabadulású gyógyszerforma (tabletta) szájon át történő alkalmazása esetén a plazma-csúcskoncentráció 1-2 óra elteltével érhető el. Az ibuprofén szájon át történő alkalmazásakor gyorsan felszívódik a gastrointestinalis traktusból. Az ibuprofén a plazmában több mint 8 órán keresztül kimutatható a Nurosmal 400 mg lágy kapszula beadása után. A plazmafehérjéhez való kötődés kb. 99%-os.

Kiválasztódás

A májban történő metabolizációt (hidroxiláció, karboxiláció, konjugálódás) követően a farmakológiailag inaktív metabolitok teljesen kiürülnek, főként a vesén (90%), illetve részben az epén keresztül. Az eliminációs felezési idő egészséges önkénteseknél, és máj- és vesebetegeknél is, 1,8‑3,5 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az állatkísérletek során az ibuprofén szubkrónikus és krónikus toxicitását főleg a gastrointestinalis tractus laesióival és ulcusaival összefüggésben vizsgálták. Az in vitro és in vivo vizsgálatok nem nyújtottak klinikai szempontból releváns bizonyítékot az ibuprofén mutagén hatására vonatkozóan. Patkányokkal és egerekkel végzett vizsgálatok során az ibuprofén karcinogén hatására nem találtak bizonyítékot. Az ibuprofén nyulaknál az ovuláció gátlását, míg különböző állatfajoknál (nyúl, patkány, egér) a beágyazódás zavarát okozta. A kísérletek kimutatták, hogy az ibuprofén az anya számára toxikus dózis esetén áthatol a placentán, és ekkor nagyobb számban figyelhető meg a fejlődési rendellenességek előfordulása (pl. ventricularis septumdefectus). Állatkísérletekben megfigyelték, hogy a prosztaglandinszintézis-gátlókként ismert NSAID-ok alkalmazása során nőhet a nehéz szülés és az elhúzódó vajúdás előfordulásának gyakorisága.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Töltet:

makrogol 600 (E1521)

kálium-hidroxid (minimum 85% tisztaságú) (E525)

tisztított víz

Lágy kapszulahéj:

zselatin (Bloom 150) (E441)

részlegesen dehidratált szorbit szirup (E420)

Ponceau 4R (E124)

tisztított víz

Jelölőfesték:

Opacode WB white NSP-78-180002:

SDA 35A alkohol (etanol és etil-acetát)

propilénglikol

titán-dioxid (E171)

izopropil-alkohol

poli(vinil-acetát-ftalát)

tisztított víz

makrogol 400 (E1521)

28 %-os ammónium-hidroxid (E527)

Technológiai segédanyag:

szójalecitin (E322)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10 db, 20 db, 24 db, 30 db vagy 40 db lágy kapszula átlátszatlan, PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban, dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Reckitt Benckiser Kft.

1113 Budapest,

Bocskai út 134-146.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24412/01   10×           átlátszatlan, PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24412/02   20×           átlátszatlan, PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24412/03   24×           átlátszatlan, PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24412/04   30×           átlátszatlan, PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24412/05   40×           átlátszatlan, PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. július 5.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. április 24.