Omewill 20 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Omewill 20 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

20 mg omeprazolt tartalmaz kapszulánként.

Ismert hatású segédanyag:

Egy 20 mg‑os gyomornedv-ellenálló kemény kapszula 108 mg szacharózt tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Gyomornedv-ellenálló kemény kapszula

Omewill 20 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula:

átlátszatlan sárga fedelű és testű, körülbelül 18 mm hosszú kapszula, amely csaknem fehér - krémszínű, gömbölyű mikrogranulátumot tartalmaz.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Omewill gyomornedv-ellenálló kemény kapszula (a továbbiakban: Omewill) alkalmazása az alábbi esetekben javallott:

Felnőttek:

​ Patkóbélfekély kezelése

​ Patkóbélfekély visszatérésének megelőzése

​ Gyomorfekély kezelése

​ Gyomorfekély visszatérésének megelőzése

​ Peptikus fekélybetegségben, megfelelő antibiotikumokkal kombinálva, a Helicobacter pylori (H. pylori) eradikációja

​ A NSAID alkalmazásához társuló gyomor- és patkóbélfekély kezelése

​ A NSAID alkalmazásához társuló gyomor- és patkóbélfekély megelőzése veszélyeztetett betegeknél

​ Reflux oesophagitis kezelése

​ Gyógyult reflux oesophagitisben szenvedő betegek hosszú távú kezelése

​ Szimptomatikus gastro-oesophagealis reflux betegség kezelése

​ Zollinger-Ellison-szindróma kezelése

Alkalmazás gyermekeknél és serdülőknél:

1 évnél idősebb, ≥ 10 kg testtömegű gyermekek:

​ Reflux oesophagitis kezelése

​ Gastro-oesophagealis reflux betegségben a gyomorégés és a gyomorsav-regurgitáció tüneti kezelése

4 évesnél idősebb gyermekek és serdülők:

​ Antibiotikumokkal kombinálva, a H. pylori okozta patkóbélfekély kezelése

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás felnőtteknél

Patkóbélfekély kezelése

Aktív patkóbélfekélyben szenvedő betegek esetében a javasolt adag naponta egyszer 20 mg Omewill. A legtöbb esetben két héten belül következik be a gyógyulás. Azoknál a betegeknél, akik nem gyógyultak meg teljesen a bevezető kezelés után, a gyógyulás általában további kéthetes kezelés alatt érhető el. A kezelésre kevésbé reagáló patkóbélfekélyben szenvedők számára javasolt adag naponta egyszer 40 mg Omewill, a gyógyulás általában négy héten belül következik be.

Patkóbélfekély visszatérésének megelőzése

H. pylori negatív betegeknél, vagy amikor a H. pylori eradikációjára nincs lehetőség, a patkóbélfekély visszatérésének megelőzésére naponta egyszer 20 mg Omewill javasolt. Egyes betegek esetében napi 10 mg* elegendő adag lehet. Amennyiben a kezelés nem hoz eredményt, az adag 40 mg‑ra emelhető.

Gyomorfekély kezelése

A javasolt adag naponta egyszer 20 mg Omewill. A legtöbb esetben négy héten belül következik be a gyógyulás. Azoknál a betegeknél, akik nem gyógyultak meg teljesen a bevezető kezelés után, a gyógyulás általában további négyhetes kezelés alatt érhető el. A kezelésre kevésbé reagáló gyomorfekélyben szenvedők számára javasolt adag naponta egyszer 40 mg Omewill, a gyógyulás általában nyolc héten belül következik be.

Gyomorfekély visszatérésének megelőzése

A kezelésre kevésbé reagáló gyomorfekélyben szenvedőknél a visszatérés megelőzésére naponta egyszer 20 mg Omewill javasolt. Szükség esetén az adag napi egyszeri 40 mg‑ra emelhető.

H. pylori eradikációja a peptikus fekélybetegségben

A H. pylori eradikációjára szolgáló antibiotikumot a beteg egyéni gyógyszer-toleranciájának figyelembevételével, valamint az országos, regionális vagy helyi rezisztencia-mintáknak és terápiás irányelveknek megfelelően kell kiválasztani.

​ 20 mg Omewill + 500 mg klaritromicin + 1000 mg amoxicillin, mindhárom naponta kétszer, egy héten keresztül vagy

​ 20 mg Omewill + 250 mg (esetleg 500 mg) klaritromicin + 400 mg metronidazol (vagy 500 mg metronidazol vagy 500 mg tinidazol), mindhárom naponta kétszer, egy héten keresztül vagy

​ naponta egyszer 40 mg Omewill + naponta háromszor 500 mg amoxicillin + naponta háromszor 400 mg metronidazol (vagy 500 mg metronidazol vagy 500 mg tinidazol) egy héten keresztül.

Bármely kezelési séma esetében a kezelés megismételhető, ha a beteg továbbra is H. pylori pozitív.

A NSAID alkalmazásához társuló gyomor- és patkóbélfekély kezelése

A NSAID alkalmazásához társuló gyomor- és patkóbélfekély kezelésére javasolt adag naponta egyszer 20 mg Omewill. A legtöbb esetben négy héten belül következik be a gyógyulás. Azoknál a betegeknél, akik nem gyógyultak meg teljesen a bevezető kezelés után, általában további négyhetes kezelés alatt következik be a gyógyulás.

A NSAID alkalmazásához társuló gyomor- és patkóbélfekély megelőzése veszélyeztetett betegeknél

Veszélyeztetett betegek esetében (60 évesnél idősebb kor, a kórelőzményben gyomor‑, illetve patkóbélfekély vagy az emésztőrendszer felső szakaszából eredő vérzés) a NSAID alkalmazásához társuló gyomor- és patkóbélfekély megelőzésére javasolt adag naponta egyszer 20 mg Omewill.

Reflux oesophagitis kezelése

A javasolt adag naponta egyszer 20 mg Omewill. A legtöbb esetben négy héten belül következik be a gyógyulás. Azoknál a betegeknél, akik nem gyógyultak meg teljesen a bevezető kezelés után, a gyógyulás általában további négyhetes kezelés alatt érhető el.

Súlyos reflux oesophagitisben szenvedők számára javasolt adag naponta egyszer 40 mg Omewill, a gyógyulás általában nyolc héten belül következik be.

Gyógyult reflux oesophagitisben szenvedő betegek hosszú távú kezelése

Gyógyult reflux oesophagitisben szenvedő betegek hosszú távú kezelésére javasolt adag naponta egyszer 10 mg Omewill. Szükség esetén az adag napi egyszeri 20―40 mg‑ra emelhető.

Szimptomatikus gastro-oesophagealis reflux betegség kezelése

A javasolt adag naponta egyszer 20 mg Omewill. A betegek megfelelően reagálhatnak napi 10 mg* ‑ra is, ezért az adagolás egyénileg határozandó meg.

Amennyiben a napi 20 mg Omewill kezeléssel négy hét után sem sikerült tünetmentességet elérni, további kivizsgálás javasolt.

Zollinger-Ellison-szindróma kezelése

Zollinger-Ellison-szindrómában szenvedő betegeknél az adagolást egyénileg kell meghatározni, és a kezelést mindaddig folytatni, amíg az klinikailag javallott. A javasolt kezdőadag napi 60 mg Omewill. Minden beteget, aki a betegség súlyos formájában szenvedett, és nem reagált megfelelően más kezelési eljárásokra, sikerült napi 20―120 mg Omewill beadásával hatékonyan kezelni, illetve – az esetek több mint 90 százalékában – a remisszióban tartani. Napi 80 mg feletti adagolás esetében a napi adagot két külön beadandó részre kell osztani.

Adagolás gyermekeknél és serdülőknél

1 évnél idősebb, ≥ 10 kg testtömegű gyermekek:

Reflux oesophagitis kezelése

Gastro-oesophagealis reflux betegségben a gyomorégés és a gyomorsav-regurgitáció tüneti kezelése

A javasolt adagolás a következő:

Életkor	Testtömeg	Adagolás
≥ 1 év	10―20 kg	Naponta egyszer 10 mg*. Szükség esetén az adag napi egyszeri 20 mg‑ra emelhető.
≥ 2 év	> 20 kg	Naponta egyszer 20 mg. Szükség esetén az adag napi egyszeri 40 mg‑ra emelhető.

Reflux oesophagitis: a kezelés időtartama 4―8 hét.

Gastro-oesophagealis reflux betegségben a gyomorégés és a gyomorsav-regurgitáció tüneti kezelése: a kezelés időtartama 2―4 hét. Amennyiben 24 hét után sem sikerült tünetmentességet elérni, a beteg további kivizsgálása szükséges.

4 évnél idősebb gyermekek és serdülők:

H. pylori okozta patkóbélfekély kezelése

A megfelelő kombinációs kezelés kiválasztásakor figyelembe kell venni a bakteriális rezisztenciára vonatkozó hivatalos országos, regionális és helyi irányelveket, a kezelés időtartamát (a legtöbbször 7 nap, egyes esetekben azonban akár 14 nap), valamint az antibakteriális anyagok helyes alkalmazását.

A kezelést szakorvos felügyelete alatt kell folytatni.

A javasolt adagolás a következő:

Testtömeg	Adagolás
15―30 kg	két antibiotikummal kombinálva: 10 mg* Omewill + 25 mg/ttkg amoxicillin + 7,5 mg/ttkg klaritromicin, mindhárom egyszerre, naponta kétszer, egy héten keresztül beadva
31―40 kg	két antibiotikummal kombinálva: 20 mg Omewill + 750 mg amoxicillin + 7,5 mg/ttkg klaritromicin, mindhárom naponta kétszer, egy héten keresztül beadva
> 40 kg	két antibiotikummal kombinálva: 20 mg Omewill + 1 g amoxicillin + 500 mg klaritromicin, mindhárom naponta kétszer, egy héten keresztül beadva

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegek esetében napi 10*―20 mg‑os adag lehet elegendő (lásd 5.2 pont).

Idősek (> 65 év)

Idős betegek esetében nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.2 pont).

Az alkalmazás módja

Az Omewill kapszulát reggel javasoljuk bevenni, lehetőleg éhgyomorra, egészben, fél pohár vízzel lenyelve. A kapszulát nem szabad szétrágni vagy összetörni.

Nyelési nehézségekkel küzdő betegek és inni, illetve félszilárd táplálékot nyelni tudó gyermekek

A betegek szétnyithatják a kapszulát, és annak tartalmát lenyelhetik fél pohár vízzel, vagy enyhén savas folyadékban (például gyümölcslében vagy almapürében), illetve szénsavmentes vízben elkeverve is bevehetik. A betegeket tájékoztatni kell, hogy a diszperziót azonnal (vagy 30 percen belül) kell bevenni, közvetlenül fogyasztás előtt elkeverve, és utána fél pohár vizet kell meginni.

Alternatív módként a beteg elszopogathatja a kapszulát és a mikrogranulátumot fél pohár vízzel lenyelheti. A bélben oldódó mikrogranulátumot nem szabad szétrágni.

* Ebből a gyógyszerből csupán az Omewill 20 mg áll rendelkezésre. A 10 mg-os hatáserősség igénye esetében kezelőorvosa más készítményt fog alkalmazni Önnél.

4.3 Ellenjavallatok

Omeprazollal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármelyik segédanyaggal szembeni túlérzékenység.

Az omeprazolt – a többi protonpumpa-gátlóhoz (PPI) hasonlóan – nem szabad beadni a nelfinavirral együtt (lásd 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Bármilyen figyelmeztető tünet felléptekor (például nem szándékos jelentős fogyás, visszatérő hányás, dysphagia, haematemesis vagy melaena), illetve gyomorfekély gyanúja vagy jelenléte esetében ki kell zárni a malignitást, mivel a kezelés enyhítheti a malignus tüneteket, késleltetve így a diagnózist.

Az atazanavir és a protonpumpa-gátlók együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont). Amennyiben elkerülhetetlennek ítélik az atazanavir és valamelyik protonpumpa-gátló együttes alkalmazását, szoros klinikai megfigyelés (például vírusterhelés) javasolt 400 mg‑ra emelt atazanavir dózis és 100 mg ritonavir alkalmazása mellett; a 20 mg‑os omeprazol dózist nem szabad túllépni.

Mint minden savtermelést gátló gyógyszer, úgy az omeprazol is a hypochlorhydria, illetve achlorhydria következtében csökkentheti a B12-vitamin (cianokobalamin) felszívódását. Ezt figyelembe kell venni azoknál a betegeknél, akik csökkent mennyiségű B12‑vitamintartalékkal rendelkeznek, illetve akiknél fennállnak olyan kockázati tényezők, melyek következtében a hosszú távú terápia során nem lesz elegendő a B12-vitamin felszívódása.

Az omeprazol CYP2C19-gátló. Az omeprazollal történő kezelés megkezdésekor és befejezésekor figyelembe kell venni a CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel lehetséges interakciókat. Interakciót figyeltek meg a klopidogrél és az omeprazol között (lásd 4.5 pont). Ennek az interakciónak a klinikai jelentősége még nem tisztázott. Elővigyázatosságból nem javasolt az omeprazol és a klopidogrél együttadása.

Krónikus betegségben szenvedő egyes gyermekek hosszú távú kezelést igényelhetnek annak ellenére, hogy az nem javasolt.

Protonpumpa-gátlókkal végzett kezelés kismértékben növelheti bizonyos gastrointestinalis fertőzések – például a Salmonella vagy a Campylobacter fertőzés – kockázatát (lásd 5.1 pont).

Bármilyen hosszú távú kezeléshez hasonlóan, különösképpen, ha annak időtartama meghaladja az egy évet, a beteget rendszeres megfigyelés alatt kell tartani.

A protonpumpa-gátlók – különösen, ha nagy adagokban és hosszú távon (1 évnél hosszabb ideig) alkalmazzák – enyhén növelhetik a csípő-, csukló- és gerinctörés kockázatát, mindenekelőtt idős betegek körében és egyéb ismert kockázati tényezők jelenlétében. Megfigyeléses vizsgálatok eredményei szerint a protonpumpa-gátlók 10―40 százalékkal növelhetik az általános csonttörés-kockázatot. Ez a kockázatnövekedés részben más kockázati tényezőkre is visszavezethető. Csontritkulással veszélyeztetett betegeknek az aktuális klinikai irányelveknek megfelelő kezelésben kell részesülniük, és biztosítani kell számukra a megfelelő D‑vitamin‑ és kalciumbevitelt.

Hypomagnesaemia

A protonpumpa-gátlókkal – például omeprazollal – legalább három hónapon át, a legtöbb esetben azonban egy éven keresztül kezelt betegek körében súlyos hypomagnesaemia előfordulásáról számoltak be. A hypomagnesaemia olyan súlyos tünetekkel jelentkezhet, mint például fáradtság, tetánia, delírium, görcsök, szédülés és kamrai ritmuszavar, ezek azonban észrevétlenül kezdődnek, és elkerülhetik a figyelmet. A legtöbb érintett betegben a hypomagnesaemia javult a magnéziumpótló terápia és a protonpumpa-gátló gyógyszer elhagyása hatására.

Azoknál a betegeknél, akik várhatóan hosszabb ideig részesülnek protonpumpa-gátlókkal való kezelésben, vagy a protonpumpa-gátlókkal együtt digoxint vagy olyan gyógyszereket szednek, melyek hypomagnesaemiát okozhatnak (például diuretikumok), az orvosnak fontolóra kell vennie a magnéziumszint ellenőrzését a kezelés megkezdése előtt és rendszeres időközönként a kezelés során.

Laboratóriumi vizsgálatokra gyakorolt zavaró hatás

A megnövekedett kromogranin-A (CgA) szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. Ezen kölcsönhatás elkerülése érdekében az Omewill kezelést legalább 5 nappal a CgA mérése előtt fel kell függeszteni (lásd 5.1 pont). Amennyiben a CgA és gasztrin szintek az eredeti mérés után nem térnek vissza a referencia tartományba, a proton pumpa gátló kezelés felfüggesztése után 14 nappal meg kell ismételni a mérést.

Szubakut bőr lupus erythematosus (SCLE)

A protonpumpa-gátlók használata nagyon ritkán kapcsolatba hozható SCLE esetekkel. Elváltozások esetén, különösen, ha ez a bőr napnak kitett területén van, valamint ha ízületi fájdalommal társul, sürgősen orvoshoz kell fordulni és meg kell fontolni az Omewill alkalmazásának a leállítását. Az SCLE előfordulása valamely protonpumpa gátlóval történő korábbi kezelés esetén növelheti az SCLE esélyét más protonpumpa gátlók használata esetén is.

Segédanyagok:

Az Omewill szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló örökletes fruktóz-intoleranciában, a glükóz-galaktóz malabszorpcióban és a szacharáz-izomaltáz hiányban szenvedők nem szedhetik a készítményt.

Ez a készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az omeprazol hatása más hatóanyagok farmakokinetikájára

A pH függvényében felszívódó hatóanyagok

Az omeprazol-kezelés ideje alatt lecsökkent gyomorsavmennyiség növelheti vagy csökkentheti a gyomornedv pH‑értékének függvényében felszívódó hatóanyagok felszívódását.

Nelfinavir, atazanavir

A nelfinavir és az atazanavir plazmakoncentrációja csökken az omeprazollal történő együttes alkalmazásuk esetében.

Az omeprazol és a nelfinavir együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Az omeprazol együttadása (napi egyszeri 40 mg adagban) kb. 40 %‑kal csökkentette a nelfinavir átlag expozícióját, a farmakológiailag aktív M8 metabolitjának átlag expozíciója pedig kb. 75―90 %‑kal csökkent. A kölcsönhatás a CYP2C19 gátlásával is járhat.

Az omeprazol és az atazanavir együttadása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Az omeprazol (naponta egyszer 40 mg) és 300 mg atazanavir / 100 mg ritonavir egyidejű alkalmazása egészséges önkéntesekben az atazanavir-expozíció 75 %‑os csökkenését eredményezte. Az atazanavir adagolásának 400 mg‑ra történő megemelése nem ellensúlyozta az omeprazolnak az atazanavir-expozícióra kifejtett hatását. Az omeprazol (naponta egyszer 20 mg) és 400 mg atazanavir / 100 mg ritonavir egyidejű alkalmazása – összehasonlítva a napi egyszeri 300 mg atazanavir / 100 mg ritonavir beadásával – egészséges önkéntesekben az atazanavir‑expozíció körülbelül 30 %‑os csökkenését eredményezte.

Digoxin

Az omeprazol (naponta egyszer 20 mg) és a digoxin együttadása egészséges vizsgálati alanyokban 10 %‑kal növelte a digoxin biohasznosulását. Ritkán jelentettek digoxin mérgezést. Ennek ellenére fokozott figyelemre van szükség, amikor idős betegeknek nagy dózisban adják az omeprazolt. Ilyenkor intenzívebbé kell tenni a terápiás digoxin-szint monitorozását.

Klopidogrél

Egy keresztezett klinikai vizsgálatban a klopidogrélt (300 mg‑os kezdőadagban, majd napi 75 mg‑os adagban) egyedül és omeprazollal együtt (a klopidogréllel egy időben beadott 80 mg‑os adagban) alkalmazták 5 napon keresztül. A klopidogrél és az omeprazol együttadása során a klopidogrél aktív metabolitjának expozíciója az első napon 46 %‑kal, az ötödik napon 42 %‑kal csökkent. A thrombocyta-aggregáció gátlásának (IPA) átlagértéke 47 %‑kal (24 óra), az ötödik napon 30 %‑kal csökkent, amikor a klopidogrélt az omeprazollal együtt alkalmazták. Egy másik vizsgálatban kimutatták, hogy a klopidogrél és az omeprazol eltérő időpontokban történő beadásával a kölcsönhatásuk nem védhető ki, aminek az oka valószínűleg az omeprazol CYP2C19‑gátló hatása. Ennek a farmakokinetikai/farmakodinámiás interakciónak a nagyobb kardiovaszkuláris eseményekkel kapcsolatos klinikai jelentőségéről ellentmondásos adatokat jelentettek megfigyeléses és klinikai vizsgálatok alapján.

Egyéb hatóanyagok

A pozakonazol, erlotinib, ketokonazol és itrakonazol abszorpciója jelentősen csökken, így a klinikai hatásuk is romolhat. A pozakonazol és az erlotinib omeprazollal történő együttes alkalmazását kerülni kell.

A CYP2C19 által metabolizált gyógyszerek

Az omeprazol a CYP2C19 – a legfőbb omeprazolt metabolizáló enzim – mérsékelt inhibitora. Így együttadáskor a szintén CYP2C19 enzim által metabolizált egyéb hatóanyagok metabolizációja csökkenhet, ezeknek a hatóanyagoknak való szisztémás expozíció pedig nőhet. Ilyen gyógyszerek például az R‑warfarin és egyéb K-vitamin antagonisták, a cilosztazol, a diazepám és a fenitoin.

Cilosztazol

Egy keresztezett klinikai vizsgálatban egészséges vizsgálati alanyoknak 40 mg dózisban adott omeprazol 18 %‑kal, illetve 26 %‑kal növelte a cilosztazol Cmax és AUC értékét, az egyik aktív metabolitjának Cmax és AUC értékét pedig 29 %‑kal, illetve 69 %‑kal.

Fenitoin

Az omeprazol-kezelés megkezdését követő első két hét során a fenitoin plazmakoncentrációjának monitorozása ajánlott. Amennyiben módosítani kellett a fenitoin adagolását, az omeprazol‑kezelés befejezése után újabb monitorozás és újabb dózismódosítás szükséges.

Ismeretlen mechanizmus

Szakvinavir

Az omeprazol és a szakvinavir/ritonavir együttes alkalmazása a szakvinavir plazmaszintjének kb. 70 %‑os emelkedését eredményezte, amit a HIV fertőzött betegek jól toleráltak.

Takrolimusz

Az omeprazol együttadásakor a takrolimusz szérumszintjének növekedését jelentették. Ezért fokozott figyelemmel kell kísérni a takrolimusz koncentrációkat és a veseműködést (kreatinin-clearence), és szükség esetén módosítani kell a takrolimusz adagolását.

Metotrexát

A metotrexátot a protonpumpa‑gátlókkal együttadva, a metotrexát-szintek emelkedéséről számoltak be néhány betegnél. Magas dózisú metotrexát alkalmazásakor az omeprazol-kezelés ideiglenes felfüggesztésének megfontolására is szükség lehet.

Egyéb hatóanyagok hatása az omeprazol farmakokinetikájára

CYP2C19‑ és/vagy CYP3A4-inhibítorok

Mivel az omeprazol a CYP2C19 és CYP3A4 enzimek által metabolizálódik, az olyan hatóanyagok, melyekről tudjuk, hogy gátolják a CYP2C19 és CYP3A4 enzimeket (például klaritromicin és vorikonazol), az omeprazol szérumszintjének növekedéséhez vezethetnek, hátráltatva az omeprazol metabolizmusát. A vorikonazollal történő együttadás több mint kétszeres omeprazol-expozíciót eredményezett. Tekintettel arra, hogy a betegek jól tolerálták az omeprazol nagy dózisait, az omeprazol adagolásának módosítása általában nem szükséges. Amennyiben azonban a beteg súlyos májkárosodásban szenved, vagy ha hosszú távú kezelés indokolt, megfontolandó az adagolás módosítása.

CYP2C19 és/vagy CYP3A4 indukálók

Olyan hatóanyagok, melyekről tudjuk, hogy indukálják a CYP2C19 enzimet vagy a CYP3A4 enzimet, illetve mindkettőt (például rifampicin és a közönséges orbáncfű), az omeprazol szérumszintjének csökkenéséhez vezethetnek, elősegítve az omeprazol metabolizmusát.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Három prospektív epidemiológiai vizsgálat eredményei (több mint 1000 vizsgálati eredmény), azt mutatják, hogy az omeprazolnak nincsenek káros hatásai sem a terhességre, sem a magzat, illetve az újszülött egészségére. Az omeprazol alkalmazható a terhesség alatt.

Az omeprazol kiválasztódik az anyatejbe, de terápiás dózisban történő alkalmazása esetén nem valószínű, hogy hatással lenne a csecsemőre.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az Omewill valószínűleg nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Előfordulhatnak olyan nemkívánatos hatások, mint például szédülés és látászavarok (lásd 4.8 pont). Ha fellép ezek valamelyike, a betegnek nem szabad gépjárművet vezetnie vagy gépeket kezelnie.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A leggyakoribb mellékhatások (a betegek 1―10%-ánál) a fejfájás, hasi fájdalom, székrekedés, hasmenés, puffadás és hányás, illetve hányinger.

Az omeprazollal kapcsolatos klinikai kísérletekben és a forgalomba hozatal utáni vizsgálatokban a következő mellékhatásokat azonosították vagy gyanították. Egyik mellékhatás sem volt dózisfüggő. A felsorolt mellékhatásokat a gyakoriságuk és a szervrendszerek (System Organ Class, SOC) szerint csoportosítva közöljük. A gyakorisági kategóriák a következő szabálynak megfelelően kerültek meghatározásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 ― <1/10), nem gyakori (≥1/1000 ― <1/100), ritka (≥1/10 000 ― <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg).

Szervrendszer / gyakoriság	Mellékhatás
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Ritka:	leukopenia, thrombocytopenia
Nagyon ritka:	agranulocytosis, pancytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Ritka:	túlérzékenységi reakciók, például láz, angiooedema és anafilaxiás reakció, illetve sokk
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Ritka:	hyponatremia
Nem ismert:	hypomagnesaemia (lásd 4.4 pont)
Pszichiátriai kórképek:
Nem gyakori:	álmatlanság
Ritka:	izgatottság, zavartság, depresszió
Nagyon ritka:	agresszió, hallucináció
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori:	fejfájás
Nem gyakori:	szédülés, paraesthesia, aluszékonyság
Ritka:	ízérzési zavarok
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Ritka:	homályos látás
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Nem gyakori:	vertigo
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek
Ritka:	bronchospasmus
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori:	hasi fájdalom, székrekedés, hasmenés, bélgázosság, hányinger, illetve hányás, fundus mirigy polipok (benignus)
Ritka:	szájszárazság, stomatitis, gastrointestinalis candidiasis
Nem ismert:	mikroszkópos colitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Nem gyakori:	emelkedett májenzim-értékek
Ritka:	hepatitis sárgasággal vagy anélkül
Nagyon ritka:	májelégtelenség, encefalopathia a már korábban fennálló májbetegségben szenvedő betegek esetében
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nem gyakori:	dermatitis, viszketés, kiütés, csalánkiütés
Ritka:	hajhullás, fényérzékenység
Nagyon ritka:	erythema multiforme, Stevens-Johnson-szindróma, toxikus epidermalis necrolysis (TEN)
Nem ismert	Szubakut bőr lupus erythematosus (lásd 4.4 pont).
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nem gyakori:	csípő‑, csukló‑ vagy gerinctörés (lásd 4.4 pont)
Ritka:	arthralgia, myalgia
Nagyon ritka:	izomgyengeség
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Ritka:	interstitialis nephritis
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
Nagyon ritka:	gynecomastia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem gyakori:	rosszullét, perifériás oedema
Ritka:	hyperhidrosis

Gyermekek és serdülők

Az omeprazol biztonságosságára vonatkozó vizsgálatban gyomorsavtermeléssel kapcsolatos betegségben szenvedő, 0 és 16 év közötti 310 gyermek vett részt. A hosszú távú kezelés biztonságosságára vonatkozóan csak kevés adat áll rendelkezésre. Az adatok 46 gyermektől származnak, akik egy klinikai vizsgálat során súlyos erozív oesophagitis miatt fenntartó omeprazol-kezelésben részesültek, melynek időtartama egyes betegeknél 749 napot is elért. A mellékhatásprofil alapvetően azonos volt, mint a felnőttekben végzett akár rövid, akár hosszú távú kezelés esetében. Nem állnak rendelkezésre hosszú távú adatok az omeprazol-kezelés serdülésre és növekedésre gyakorolt hatásaira vonatkozóan.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Az omeprazol túladagolásának következményeiről emberek esetében korlátozott mennyiségű információk állnak rendelkezésre. Az irodalomban 560 mg‑ig terjedő adagok alkalmazásáról van leírás, és egyes jelentések olyan esetekről számolnak be, amikor az egyszeri per os adagok elérték a 2400 mg omeprazolt (vagyis a szokásos ajánlott klinikai dózis 120-szorosát). Hányingerről, hányásról, szédülésről, hasi fájdalmakról, hasmenésről és fejfájásról számoltak be. Néhány esetben apátia, depresszió és zavartság is előfordult.

A leírt tünetek átmenetiek voltak, súlyos kimenetelről nincs jelentés. Az elimináció mértéke növelt dózisok esetén változatlan volt (elsőrendű kinetika). A kezelés – amennyiben szükséges – tüneti.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: protonpumpa-gátlók, ATC kód: A02B C 01

Hatásmechanizmus

Az omeprazol – két enantiomer racém elegye – egy nagyon pontosan célzott hatásmechanizmus révén csökkenti a gyomorsav-elválasztást. Az omeprazol a parietális sejt protonpumpájának specifikus gátlója. Gyorsan hat, és a beteg állapotát azáltal rendezi, hogy napi egyszeri adagolás mellett reverzibilis módon gátolja a gyomorsav-elválasztást.

Az omeprazol gyenge bázis, és a gyomor parietális sejtjeiben levő intracelluláris canaliculusok savas környezetében koncentrálódik és átalakul aktív formává, itt gátolja a H+, K+‑ATP‑áz enzimet, a protonpumpa működését. A gyomorsavképződés folyamatának utolsó szakaszára gyakorolt ezen hatás dózisfüggő, és igen hatékonyan gátolja mind a bazális, mind a stimulált gyomorsavtermelést, tekintet nélkül az azt kiváltó inger típusára.

Farmakodinámiás hatások

Az omeprazol összes megfigyelt farmakodinámiás hatása a gyomorsav-elválasztásra gyakorolt hatásával magyarázható.

A gyomorsav-elválasztásra gyakorolt hatás

Az omeprazol napi egyszeri per os alkalmazása gyorsan és hatékonyan gátolja mind a nappali, mind pedig az éjszakai gyomorsav elválasztást. A kezelés 4 napon belül éri el a maximális hatást. A nyombélfekélyben szenvedő betegek esetében 20 mg omeprazol beadása után az intragasztrikus aciditás átlagosan legalább 80 %‑os csökkenése tartható fenn 24 órán keresztül, a pentagasztrin általi stimulációt követő savtermelés csúcsának átlagos csökkenése pedig körülbelül 70 % az omeprazol beadása után 24 órával.

Nyombélfekélyben szenvedő betegeknél 20 mg omeprazol per os alkalmazása a 24 órás időtartamból átlagosan 17 órán át tartja az intragasztrikus pH‑t 3 értéken.

A gastro-oesophagealis reflux betegségben szenvedőknél az omeprazol – a gyomorsav-elválasztás és az intragasztrikus aciditás csökkentése következményeként – dózisfüggően enyhíti, illetve normalizálja a nyelőcső savexpozícióját.

A gyomorsav-elválasztás gátlása az omeprazol-plazmakoncentráció és az idő közötti kapcsolatot kifejező görbe (AUC) alatti területével arányos, és nem az adott időben mért aktuális plazmakoncentráció értékével.

Omeprazol kezelés ideje alatt nem tapasztaltak tachyphylaxiát.

A H. pylori baktériumra gyakorolt hatás

A H. pylori baktérium előfordulása a peptikus fekélybetegség – ezen belül a gyomorfekély és a nyombélfekély – velejárója. A H. pylori jelentős szerepet játszik a gastritis kialakulásában. A H. pylori a gyomorsavval együtt a peptikus fekélybetegség kialakulásának legfőbb tényezői. A H. pylori továbbá fontos tényezője az atrófiás gastritis kialakulásának is, amely a gyomorrák kialakulásának fokozott veszélyével jár.

A H. pylori baktériumnak az omeprazollal és antimikrobiális szerekkel végzett eradikációja nagy százalékban eredményezi a peptikus fekélyek gyógyulást, illetve hosszú távú remisszióját.

Kettős terápiák a vizsgálatok során kevésbé hatásosnak bizonyultak, mint hármas kombinációk. Ennek ellenére mérlegelhetők olyan esetekben, amikor egy ismert túlérzékenység kizárja valamelyik hármas kombináció alkalmazását.

A gyomorsav-elválasztás gátlásával kapcsolatos egyéb hatások

Hosszú távú kezelés során a gyomorban kialakuló glanduláris ciszták valamivel gyakoribb előfordulását jelentették. Ezek a változások a gyomorsav-elválasztás erőteljes gátlásának élettani következményei, jóindulatúak, és reverzibilisnek tűnnek.

A gyomorsavmennyiség bármilyen eszközökkel – így a protonpumpa‑gátlók alkalmazásával is – elért csökkenése növeli a gastrointestinalis rendszerben normálisan előforduló baktériumok gyomorban mért számát. A gyomorsav-elválasztást csökkentő gyógyszerekkel végzett kezelés a gastrointestinalis fertőzések – például a Salmonella és a Campylobacter fertőzés – kockázatának enyhe növekedéséhez vezethet.

A szekréciót gátló gyógyszerekkel végzett kezelés alatt a savszekréció csökkenésére adott válaszként a szérum gasztrinszint emelkedik. A gyomor csökkent aciditása miatt a CgA is emelkedik. A megnövekedett CgA szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait.

A rendelkezésre álló, publikált bizonyítékok arra utalnak, hogy a protonpumpa-gátlókat a CgA mérések előtt 5-14 nappal fel kell függeszteni. Ez lehetővé teszi, hogy a PPI kezelést követően esetleg hamisan emelkedett CgA szint visszatérjen a referencia tartományba.

Gyermekek és serdülők

Egy nem kontrollált klinikai vizsgálatban, melyben súlyos reflux oesophagitisben szenvedő, 1―16 éves gyermekek vettek részt, az omeprazol 0,7―1,4 mg/ttkg dózisban beadva az esetek 90 százalékában enyhítette az oesophagitist, és jelentősen csökkentette a reflux tüneteket. Egy egyszeres vak vizsgálatban klinikailag igazolt gastro-oesophagealis reflux betegségben szenvedő 0―24 hónapos gyermekeket kezeltek 0,5 mg/ttkg, 1,0 mg/ttkg, illetve 1,5 mg/ttkg omeprazollal. Nyolchetes kezelés után – függetlenül a dózistól – a hányási, illetve regurgitációs epizódok gyakorisága 50 %‑kal csökkent.

A H. pylori eradikációja gyermekeknél

Egy randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban (Heliot study), gastritisben szenvedő, 4 éves és idősebb gyermekeknél az omeprazol két antibiotikummal (amoxicillinnel és klaritromicinnel) együtt alkalmazva biztonságosnak és hatásosnak bizonyult a H. pylori fertőzés kezelésében: a H. pylori eradikációs ráta 74,2 % (23/31 beteg) az omeprazol + amoxicillin + klaritromicin kombináció esetében, míg 9,4 % (3/32 beteg) az omeprazol + klaritromicin kombináció esetében. A dyspepsziás panaszok tekintetében a vizsgálat azonban nem bizonyított klinikai előnyt. A vizsgálat nem hozott információt a 4 év alatti gyermekekre vonatkozóan.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az omeprazol és az omeprazol-magnézium nem saválló, ezért az orális alkalmazású készítményeknél a bélben oldódó bevonatú granulákból álló kapszula vagy tabletta formájában alkalmazzák. Az omeprazol felszívódása gyors, plazmakoncentrációja 1―2 órával a beadás után éri el a csúcsértékét. Az omeprazol felszívódása a vékonybélben történik, általában 3―6 óra alatt. A biológiai hasznosulását az étel egyidejű bevitele nem befolyásolja. Egyszeri orális beadás esetében az omeprazol szisztémás (biológiai) hasznosulása körülbelül 40 %. Ismételt napi egyszeri alkalmazás során a biológiai hasznosulása hozzávetőleg 60 %-ra emelkedik.

Eloszlás

Az omeprazol látszólagos eloszlási térfogata egészséges egyénekben körülbelül 0,3 l/testtömeg-kg. Az omeprazol 97 %‑ban kötődik a plazmafehérjékhez.

Biotranszformáció

Az omeprazol teljes mértékben metabolizálódik a citokróm P450 rendszeren (CYP) keresztül. Metabolizációjának legnagyobb része a polimorf kifejeződésű CYP2C19 enzimtől függ, amely felelős a hidroxi‑omeprazol – az omeprazolnak a plazmában előforduló legfontosabb metabolitja – képződéséért. A visszamaradó része egy másik specifikus izoformától – az omeprazol-szulfon kialakulásáért felelős CYP3A4 enzimtől függ. Az omeprazolnak a CYP2C19 iránti nagy affinitása következtében fennáll a kompetitív gátlás lehetősége, valamint a CYP2C19 egyéb szubsztrátjaival való metabolikus gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatások lehetősége. A CYP3A4 iránti alacsony affinitás miatt azonban az omeprazol nem képes gátolni a CYP3A4 egyéb szubsztrátjainak metabolizációját. Emellett az omeprazolnak nincs gátló hatása a legfőbb CYP enzimekre.

A kaukázusi populáció kb. 3 százalékánál és az ázsiai populáció 15―20 százalékánál hiányzik a funkcionális CYP2C19 enzim, és ezért őket lassú metabolizálóknak nevezik. Ezeknél az egyéneknél az omeprazol metabolizációjának fő katalizátora valószínűleg a CYP3A4. Napi egyszeri 20 mg omeprazol ismételt beadása után az átlag AUC érték a gyengén metabolizálókban 5―10‑szer volt magasabb, mint a funkcionális CYP2C19 enzimmel rendelkezők (gyors metabolizálók) körében. A plazmakoncentráció átlag csúcsértékei szintén magasabbak voltak, mégpedig 3―5‑ször. Ezek a megállapítások nem befolyásolják az omeprazol adagolását.

Elimináció

Az omeprazol plazma-felezési ideje mind egyszeri, mind ismételt napi egyszeri orális beadás esetében általában kevesebb, mint egy óra. Az omeprazol az egyes beadások között teljesen kiválasztódik a plazmából, így a napi egyszeri alkalmazás folyamán nem mutat akkumulációs tendenciát. Az omeprazol orális dózisának csaknem 80 %‑a metabolitok formájában a vizelettel választódik ki, a maradék elsősorban epekiválasztás útján a széklettel ürül.

Az omeprazol AUC értéke az ismételt alkalmazás során növekszik. Ez a növekedés dózisfüggő, és nem lineáris dózis-AUC kapcsolatot eredményez ismételt adagolás után. Az idő- és dózisfüggés oka a first pass metabolizáció (a májon való első áthaladás során történt metabolizáció) és a szisztémás clearance-érték csökkenése, amit valószínűleg az omeprazol és/vagy metabolitjai (például szulfon) általi CYP2C19‑gátlás okoz.

A metabolitok nincsenek hatással a gyomorsav szekrécióra.

Különleges betegcsoportok

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél az omeprazol metabolizációja csökken, ami az AUC érték növekedését eredményezi. A napi egyszeri dózis esetében az omeprazol nem mutatott akkumulációs tendenciát.

Vesekárosodás

Az omeprazol farmakokinetikája, beleértve a szisztémás biohasznosulást és az eliminációs sebességet, változatlan a károsodott veseműködésű betegeknél.

Idősek

Az omeprazol metabolizációs rátája valamennyire csökken az idős (75―79 éves) betegek esetében.

Gyermekek

Az 1 éves és ennél idősebb gyermekeknek az ajánlott adagolással történő kezelése során a felnőttekéhez hasonló plazmakoncentrációkat észleltek. 6 hónapnál fiatalabb csecsemőknél az omeprazol clearance-értéke alacsony, mivel az ilyen korú gyermekek kismértékben képesek metabolizálni az omeprazolt.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az omeprazollal kezelt patkányok élethosszig tartó vizsgálataiban a gyomor ECL-sejtjeinek hyperplasiáját és gyomor carcinoidokat figyeltek meg. Ezen változások a gyomorsav-elválasztás gátlása miatt másodlagosan fennálló tartós hypergastrinaemia következményei. Hasonló eredményeket mutattak ki a H2‑receptor antagonistáival vagy a protonpumpa-gátlókkal történő kezelések és a részleges fundectomia után is. A fenti változások tehát nem tekinthetők valamelyik hatóanyag közvetlen hatásának.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

A kapszula tartalma:

cukorgömböcskék (kukoricakeményítőt és szacharózt tartalmaznak)

nátrium-lauril-szulfát

dinátrium-hidrogén-foszfát

mannit

hipromellóz 6 cP

makrogol 6000

talkum

poliszorbát 80

titán-dioxid (E 171)

metakrilsav-etil-akrilát-kopolimer (1:1)

A kapszulatok:

zselatin

kinolinsárga (E104)

titán-dioxid (E171)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

HDPE tartály: felbontás után 3 hónapig használható fel.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C‑on tárolandó.

OPA/Al/PVC-Al buborékcsomagolás: Az eredeti csomagolásban tárolandó.

HDPE tartály: A tartályt tartsa jól lezárva.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

OPA/Al/PVC-Al buborékcsomagolás:

7, 14, 15, 28, 30, 50, 56, 60, 90, 98, 100, 140, 280 db kapszula;

500 db kapszulás kórházi kiszerelés.

HDPE tartály, a polipropilén kupakba behelyezett páramegkötő szilikagéllel:

5, 7, 14, 15, 28, 30, 50, 56, 60, 90 és 100 db kapszula.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport:

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Neuraxpharm Bohemia s.r.o.

náměstí Republiky 1078/1,

110 00 Praha 1 – Nové Město

Csehország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-22620/09 14× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-22620/10 14× HPDE tartály

OGYI-T-22620/11 15× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-22620/12 15× HPDE tartály

OGYI-T-22620/13 28× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-22620/14 28× HPDE tartály

OGYI-T-22620/15 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-22620/16 30× HPDE tartály

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. február 11.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. május 12.