Picozone 2,5 mg filmtabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Picozone 2,5 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

2,5 mg letrozol filmtablettáként.

Ismert hatású segédanyagok

62,0 mg laktóz-monohidrátot és legfeljebb 0,40 mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Sárga, kerek, mindkét oldalán domború felületű.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1​ Terápiás javallatok

​ Hormonreceptor-pozitív, invazív, korai emlődaganatban szenvedő posztmenopauzális nők adjuváns kezelése.

​ Olyan posztmenopauzális nők hormondependens invazív emlődaganatának kiterjesztett adjuváns kezelése, akik előzőleg 5 éven keresztül standard adjuváns tamoxifén-kezelésben részesültek.

​ Előrehaladott, hormondependens emlődaganatban szenvedő posztmenopauzális nők első vonalbeli kezelése.

​ Olyan előrehaladott emlődaganatos nők kezelése, akik természetes vagy mesterséges módon kerültek posztmenopauzális állapotba relapszust vagy a betegség progresszióját követően, és akiket előzőleg antiösztrogén gyógyszerekkel kezeltek.

​ Hormonreceptor‑pozitív, HER‑2-negatív emlőrákban szenvedő, posztmenopauzális nők neoadjuváns kezelése, ha a kemoterápia nem megfelelő és az azonnali műtét nem javallott.

A hatásosságot nem igazolták hormonreceptor-negatív emlődaganatos betegeknél.

4.2​ Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek és idősek

A Picozone javasolt adagja napi egyszeri 2,5 mg. Idős korban nincs szükség az adag módosítására.

Előrehaladott stádiumú, illetve áttétes betegek esetében a Picozone‑kezelést a tumor nyilvánvaló progressziójáig kell folytatni.

Adjuváns vagy kiterjesztett adjuváns terápia esetén 5 évig, illetve a daganat kiújulásáig tartó – amelyik előbb bekövetkezik – Picozone‑kezelés javasolt.

Adjuváns környezetben a szekvenciális terápiás protokoll (2 évig letrozol, amit 3 évig tamoxifén adása követ) szintén mérlegelhető (lásd 4.4 és 5.1 pont).

Neoadjuváns környezetben a Picozone‑nal végzett kezelés a tumor optimális csökkenésének elérése érdekében 4–8 hónapig folytatható. Ha a válaszreakció nem megfelelő, a Picozone‑nal végzett kezelést abba kell hagyni, és műtétet kell betervezni, és/vagy meg kell beszélni a beteggel a további kezelési lehetőségeket.

Gyermekekés serdülők

A Picozone alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél nem javasolt. A letrozol biztonságosságát és hatásosságát 17 éves vagy fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. A rendelkezésre álló adat korlátozott és nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Vesekárosodás

Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, ha a kreatinin-clearance értéke ≥ 10 ml/perc, nincs szükség adagmódosításra. Nincs elegendő adat a < 10 ml/perc kreatinin-clearance-értékkel rendelkező, veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Májkárosodás

Az enyhe - közepes mértékű májkárosodásban szenvedő betegeknél (Child-Pugh A vagy B stádium) nincs szükség a Picozone dózisának módosítására. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem áll rendelkezésre elégendő mennyiségű adat. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegek (Child‑Pugh C stádium) szoros felügyeletet igényelnek (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Az alkalmazás módja

A Picozone‑t szájon át, étellel vagy anélkül kell bevenni.

A kihagyott adagot azonnal be kell venni, amint ez a betegnek eszébe jut. Amennyiben ez akkor történik, amikor már majdnem elérkezik a következő adag bevételének ideje (2‑3 órán belül), a kihagyott adagot végleg el kell hagyni, és a betegnek vissza kell térnie a normál adagolási rendhez. Az adagot nem szabad duplázni, mert az ajánlott 2,5 mg-os napi dózis feletti adagnál aránytalanul magas szisztémás expozíciót figyeltek meg (lásd 5.2 pont).

4.3​ Ellenjavallatok

​ A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység

​ Premenopauzális endokrin státusz

​ Terhesség (lásd 4.6 pont)

​ Szoptatás (lásd 4.6 pont)

4.4​ Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Menopauzális státusz

A bizonytalan posztmenopauzális státuszú betegek esetében a letrozol‑kezelés megkezdése előtt az LH-, FSH- és/vagy ösztradiolszinteket meg kell határozni a menopauzális státusz egyértelmű megállapítása céljából. Csak a posztmenopauzális endokrin státuszú nők kaphatnak letrozolt.

Vesekárosodás

A letrozolt nem vizsgálták elegendő számú olyan betegen, akik kreatinin-clearance‑e < 10 ml/perc volt.

A lehetséges előny/kockázat arányt ezen betegek esetében gondosan mérlegelni kell a letrozol alkalmazása előtt.

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (Child-Pugh C stádium) a gyógyszer szisztémás expozíciója és terminális felezési ideje megközelítőleg 2-szeresére nőtt az egészséges önkéntesekhez képest. Az ilyen betegeket ezért szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 5.2 pont).

Csontra gyakorolt hatások

A latrozol nagyhatású ösztrogénszint-csökkentő gyógyszer. Azon nőknél, akiknek az anamnézisében csontritkulás és/vagy csonttörés szerepel, illetve akik a csontritkulás szempontjából fokozottan veszélyeztetettek, az adjuváns és kiterjesztett adjuváns kezelés megkezdése előtt szabályos csontsűrűség-vizsgálatot kell végezni oszteodenzitometriával. A letrozol-kezelés ideje alatt és azt követően a csontritkulás kialakulása szempontjából monitorozni kell őket. A beteg biztonságossági profiljától függően adjuváns környezetben a szekvenciális terápiás protokoll (2 évig letrozol, amit 3 évig tamoxifén adása követ) szintén mérlegelhető (lásd 4.2, 4.8 és 5.1 pont).

Tendonitis és ínszakadás

Tendonitis és ínszakadás (ritka) fordulhat elő. A beteg szoros monitorozása és az érintett ín esetében megfelelő intézkedések bevezetése (pl. immobilizáció) szükséges (lásd 4.8 pont).

Egyéb figyelmeztetések

A letrozol tamoxifénnel, más antiösztrogénekkel vagy ösztrogén tartalmú kezelésekkel történő egyidejű alkalmazását kerülni kell, mivel ezek a hatóanyagok csökkenthetik a letrozol farmakológiai hatását (lásd 4.5 pont).

Segédanyagok

Laktóz: Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium: A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5​ Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A letrozol metabolizmusát részben a CYP2A6 és a CYP3A4 mediálja. A cimetidin, a CYP450‑enzimek gyenge és nem specifikus inhibitora nem befolyásolta a letrozol plazmakoncentrációit. A erős CYP450-inhibitorok hatása nem ismert.

A mai napig nincs klinikai tapasztalat a letrozol ösztrogénekkel vagy a tamoxifénen kívül más, daganatellenes szerekkel kombinációban történő alkalmazásával. A tamoxifén, más antiösztrogének vagy ösztrogéntartalmú kezelések csökkenthetik a letrozol farmakológiai hatását. Emellett a tamoxifén letrozollal történő egyidejű alkalmazásáról kimutatták, hogy lényegesen csökkenti a letrozol plazmakoncentrációját. A letrozol tamoxifénnel, más antiösztrogénekkel vagy ösztrogénekkel történő egyidejű alkalmazását kerülni kell.

A letrozol in vitro gátolja a citokróm P4502A6 izoenzimet és közepes mértékben a 2C19‑et, de ennek klinikai relevanciája ismeretlen. Ily módon a letrozol csak óvatosan adható egyidejűleg olyan gyógyszerekkel, amelyek metabolizmusa főként ezen izoenzimektől függ, és amelyek szűk terápiás indexszel rendelkeznek (pl. fenitoin, klopidogrel).

4.6​ Termékenység, terhesség és szoptatás

Perimenopauzális státuszú vagy fogamzóképes nők

Csak az egyértelműen meghatározott posztmenopauzális státuszú nők kaphatnak letrozolt (lásd 4.4 pont). Mivel vannak olyan nőkről szóló beszámolók, akiknél a kezelés megkezdésekor nyilvánvaló posztmenopauzális státusz ellenére a letrozol‑kezelés alatt visszaáll a petefészek-működés, az orvosnak szükség esetén meg kell beszélnie a megfelelő fogamzásgátlást.

Terhesség

Humán tapasztalatok alapján, melyekben születési rendellenességek elszigetelt esetei fordultak elő (labialis fúzió, kétértelmű nemiszervek), a letrozol terhesség alatt történő alkalmazása congenitalis malformatiókat okozhat. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont).

A letrozol ellenjavallt terhesség alatt (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás

Nem ismert, hogy a letrozol és metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

A letrozol alkalmazása ellenjavallt szoptatás alatt (lásd 4.3 pont).

Termékenység

A letrozol farmakológiai hatása, hogy az aromatáz enzim gátlásával csökkenti az ösztrogéntermelést. Premenopauzában lévő nőknél az ösztrogénszintézis gátlása olyan visszacsatolást idéz elő, ami növeli a gonadotropin- (LH-, FSH-) szinteket. A megnövekedett FSH‑szint viszont stimulálja a tüszőnövekedést, és ovulációt indukálhat.

4.7​ A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A letrozol kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mivel a letrozol alkalmazása során fáradtságot és szédülést, esetenként pedig aluszékonyságot jelentettek, óvatosság ajánlott a gépjárművezetés és a gépek kezelése során.

4.8​ Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A letrozol okozta mellékhatások gyakorisága főként a klinikai vizsgálatokból gyűjtött adatokon alapul.

Metasztatizáló emlődaganat kezelése esetén körülbelül az esetek egyharmadában és adjuváns kezelés során, valamint a kiterjesztett adjuváns kezelés mellett az esetek kb. 80%‑ában léptek fel mellékhatások. A mellékhatások többsége a kezelés első néhány hetében alakult ki.

A klinikai vizsgálatok során leggyakrabban jelentett mellékhatások a következők voltak: hőhullámok, hypercholesterinaemia, arthralgia, fáradtságérzet, fokozott izzadás, émelygés.

További fontos mellékhatások, amelyek a letrozol mellett alakulhatnak ki, a következők: skeletalis események, mint például az osteoporosis és/vagy csonttörések, valamint a cardiovascularis események (beleértve a cerebrovascularis és a thromboemboliás eseményeket is). Ezeknek a mellékhatásoknak a gyakorisági kategóriái az 1. táblázatban kerültek leírásra.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A letrozol okozta mellékhatások gyakorisága főként a klinikai vizsgálatokból gyűjtött adatokon alapul.

Az 1. táblázat a letrozol azon mellékhatásait ismerteti, amelyeket a klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően jelentettek:

1. táblázat

A mellékhatások előfordulását csökkenő gyakoriság szerint a következő egyezményes kategóriákba soroljuk: nagyon gyakori ≥ 1/10, gyakori ≥ 1/100 ‑ < 1/10, nem gyakori ≥ 1/1000 ‑ < 1/100, ritka ≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000, nagyon ritka < 1/10 000, nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nem gyakori: Húgyúti fertőzések

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)

Nem gyakori: Tumoros fájdalom1

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: Leukopenia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: Anaphylaxiás reakció

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: Hypercholesterolaemia

Gyakori: Anorexia, fokozott étvágy

Pszichiátriai kórképek

Gyakori: Depresszió

Nem gyakori: Szorongás (beleértve a feszültségérzetet), irritabilitás

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Fejfájás, szédülés

Nem gyakori: Aluszékonyság, álmatlanság, memóriazavarok, dyaesthesia (benne paraesthesia, hypoaesthesia) az ízérzet zavarai, cerebrovascularis történések, carpalis alagút szindróma

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem gyakori: Cataracta, szemirritáció, homályos látás

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Gyakori: Palpitatio1

Nem gyakori: Tachycardia, ischaemiás cardiális események (beleértve az újonnan kialakuló vagy súlyosbodó anginát, a műtétet igénylő anginát, a myocardialis infarctust és a myocardialis ischaemiát is)

Érbetegségek és tünetek

Nagyon gyakori: Hőhullámok

Gyakori: Hypertonia

Nem gyakori: Thrombophlebitis (beleértve a felületes és mélyvénás thrombophlebitist)

Ritka: Tüdőembólia, artériás trombózis, cerebrovascularis infarctus

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: Dyspnoe, köhögés

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Émelygés, dyspepsia1, constipatio, hasi fájdalom, diarrhoea, hányás

Nem gyakori: Szájszárazság, stomatitis

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem gyakori: A májenzimek szintjének emelkedése, hyperbilirubinaemia, sárgaság

Nem ismert: Hepatitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon gyakori: Fokozott verítékezés

Gyakori: Alopecia, bőrkiütések (köztük erythemás, maculopapulosus, psoriasiform és vesicularis formák is), száraz bőr

Nem gyakori: Pruritus, urticaria

Nem ismert: Angiooedema, toxikus epidermalis necrolysis, erythema multiforme

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Nagyon gyakori: Arthralgia

Gyakori: Myalgia, csontfájdalom1, csontritkulás, csonttörések, arthritis

Nem gyakori: Tendonitis

Ritka: Ínszakadás

Nem ismert: Pattanó ujj

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem gyakori: Gyakoribb vizelési inger

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Gyakori: Hüvelyi vérzés

Nem gyakori: Hüvelyi váladékozás, hüvelyszárazság, emlőfájdalom

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nagyon gyakori: Fáradtság (beleértve az astheniát és rossz közérzetet)

Gyakori: Perifériás ödéma, mellkasi fájdalom

Nem gyakori: Általános ödéma, nyálkahártya-szárazság, szomjúságérzet, pyrexia,

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Gyakori: Testtömeg-növekedés

Nem gyakori: Testtömegcsökkenés

1 Gyógyszer-okozta mellékhatásokról csak metasztatizáló környezetben számoltak be.

Az adjuváns kezelési környezetben bizonyos mellékhatásokról észrevehetően eltérő gyakorisággal számoltak be. Az alábbi táblázatok a letrozol- és a tamoxifén-monoterápia közötti lényeges különbségekkel és a letrozol-tamoxifén szekvenciális kezeléssel végzett terápiával kapcsolatosan nyújtanak információkat:

2. táblázat Adjuváns letrozol-monoterápia versus tamoxifén-monoterápia – a nemkívánatos események közti jelentős különbségek

	Letrolzol, incidencia arány		Tamoxifén, incidencia arány
	N = 2448		N = 2447
	A kezelés alatt (medián 5 év)	Randomizációt követően bármikor (medián 8 év)	A kezelés alatt (medián 5 év)	Randomizációt követően bármikor (medián 8 év)
Csonttörés	10,2%	14,7%	7,2%	11,4%
Osteoporosis	5,1%	5,1%	2,7%	2,7%
Thromboemboliás események	2,1%	3,2%	3,6%	4,6%
Myocardialis infarctus	1,0%	1,7%	0,5%	1,1%
Endometrium hyperplasia / endometrium carcinoma	0,2%	0,4%	2,3%	2,9%
Megjegyzés: „A kezelés alatt” időszakba az utolsó adag bevétele utáni 30 napos időszak is beletartozik. A „Bármikor” időszak magában foglalja a kezelés befejezése vagy felfüggesztése utáni követési időszakot.

3. táblázat Szekvenciális kezelés versus letrozol monoterápia – a nemkívánatos események közti jelentős különbségek

	Letrozol-monoterápia	Letrozol‑>tamoxifén	Tamoxifén‑>Letrozol
	N = 1535	N = 1527	N = 1541
	5 év	2 év‑>3 év	2 év‑>3 év
Csonttörések	10,0%	7,7%*	9,7%
Endometrium proliferációs kórképek	0,7%	3,4%**	1,7%**
Hypercholesterinaemia	52,5%	44,2%*	40,8%*
Hőhullámok	37,6%	41,7%**	43,9%**
Hüvelyi vérzés	6,3%	9,6%**	12,7%**
* Lényegesen kevesebb mint a letrozol-monoterápia mellett ** Lényegesen több mint a letrozol-monoterápia mellett Megjegyzés: A bejelentési időszak a kezelés alatt vagy a kezelés leállítása utáni 30 napon belül.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Kardiális mellékhatások

Adjuváns környezetben, a 2. táblázatban foglalt adatok mellett, az alábbi nemkívánatos eseményekről számoltak be a letrozol illetve a tamoxifén esetén (a kezelés medián időtartama 60 hónap és 30 nap): műtétet igénylő angina (1,0% vs. 1,0%); szívelégtelenség (1,1% vs. 0,6%); hypertonia (5,6% vs. 5,7%); cerebrovascularis történés/transiens ischaemiás attack (2,1% vs. 1,9%).

A kiterjesztett adjuváns környezetben a letrozol‑kezelés esetén (a kezelés medián időtartama 5 év) illetve a placebo esetén (a kezelés medián időtartama 3 év): műtétet igénylő angina (0,8% vs. 0,6%); újonnan kialakuló vagy súlyosbodó angina (1,4% vs. 1,0%); myocardialis infarctus (1,0% vs. 0,7%); thromboemboliás esemény* (0,9% vs. 0,3%); stroke/transiens ischaemiás attack* (1,5% vs. 0,8%) eseteit jelentették.

A *-gal jelzett események statisztikailag szignifikáns módon különböztek a két terápiás karon.

Vázizomrendszerre vonatkozó mellékhatások

Az adjuváns környezetből származó, a vázizomrendszerre vonatkozó biztonságossági adatokért kérjük, nézze meg a 2. táblázatot.

A kiterjesztett adjuváns környezetben lényegesen több, letrozollal kezelt betegnél észleltek csonttöréseket vagy osteoporosist (csonttörés 10,4% és osteoporosis 12,2%), mint a placebokaron lévő betegek között (sorrendben 5,8% és 6,4%). A kezelés medián időtartama 5 év volt a letrozol, és 3 év volt a placebo esetén.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Elszigetelt esetekben beszámoltak letrozol túladagolásról.

A túladagolásra specifikus kezelés nincs. Ha túladagolás következne be, szükség szerint tüneti, szupportív kezelés javasolt.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: endokrin terápia, hormonantagonisták és rokon anyagok: aromatázgátló,

ATC kód: L02BG04

Az ösztrogén okozta növekedés-fokozó hatások kiküszöbölése a tumor reagálásának előfeltétele azokban az esetekben, amikor a tumorszövet növekedése az ösztrogén jelenlététől függ, és endokrin kezelést alkalmaznak. Posztmenopauzális nőkben az ösztrogének főleg az aromatáz enzim közreműködésével képződnek, amely a mellékvese androgéneket – elsősorban az androszténdiont és a tesztoszteront – ösztronná és ösztradiollá alakítja. Az ösztrogén bioszintézis gátlása a perifériás szövetekben és a daganatos szövetben ily módon az aromatáz enzim specifikus gátlásával érhető el.

A letrozol nem-szteroid aromatázgátló hatóanyag. Az aromatáz enzimet az aromatáz a citokróm P450 alegység hem részéhez történő kompetitív kötődéssel gátolja, ezzel csökkentve az ösztrogén bioszintézisét valamennyi szövetben, ahol megtalálható.

Egészséges posztmenopauzális nőkben a letrozol egyszeri 0,1; 0,5 és 2,5 mg adagja az ösztron, ill. ösztradiol szérum szintjét 75, 78, ill. 78%‑kal csökkenti a kiindulási értékhez képest. A maximális szuppresszió 48‑78 óra múlva érhető el.

Előrehaladott emlőrákos posztmenopauzális nőbetegekben a napi 0,1‑5 mg adag az ösztradiol, ösztron és ösztron-szulfát plazmakoncentrációját valamennyi kezelt betegben 75-95 %‑kal csökkentette a kiindulási értékhez képest. A 0,5 mg és annál nagyobb adagok esetén sok esetben az ösztron és ösztron-szulfát értékei kívül estek a mérhetőség határain, jelezve, hogy a nagyobb adagok erősebb ösztrogénszuppressziót okoztak. Az ösztrogénszuppresszió a kezelés során valamennyi ilyen beteg esetében végig fennmaradt.

A letrozol nagyon specifikusan gátolja az aromatázaktivitást. A mellékvese szteroidszintézisének károsítását nem észlelték. A plazma kortizol-, aldoszteron-, 11‑dezoxikortizol, 17‑hidroxi‑progeszteron- és ACTH‑szintje, valamint a plazma reninaktivitása nem változott klinikailag jelentős mértékben a napi 0,1‑5 mg letrozollal kezelt posztmenopauzális betegeknél. A 0,1 mg; 0.25 mg; 0,5 mg; 1 mg; 2,5 mg; illetve 5 mg napi dózisú 6 és 12 hetes kezelés után elvégzett ACTH‑stimulációs teszt nem jelezte az aldoszteron-, illetve kortizoltermelés csökkenését. Glükokortikoid- vagy mineralokortikoid-pótlásra tehát nincs szükség.

Egészséges posztmenopauzális nőkben egyszeri napi 0,1 mg, 0,5 mg, illetve 2,5 mg letrozol nem változtatta meg az androgének (androszténdion és tesztoszteron) plazmakoncentrációját; de nem volt változás a napi 0,1‑5 mg adagok mellett a posztmenopauzális betegekben sem, ami azt jelzi, hogy az ösztrogénbioszintézis gátlása nem vezet az androgén prekurzorok felszaporodásához. A letrozollal kezelt betegekben nem változik meg sem az LH és FSH plazmaszintje, sem a TSH-, T4- és T3‑felvétellel mért pajzsmirigyfunkció.

Adjuváns kezelés

BIG 1‑98 vizsgálat

A BIG 1‑98 egy multicentrikus, kettősvak klinikai vizsgálat volt, melyben több mint 8000 rezektált, hormonreceptor-pozitív korai emlődaganatos, posztmenopauzális nőbeteget randomizáltak a következő kezelések valamelyikébe: A: tamoxifén 5 éven keresztül, B: letrozol 5 éven keresztül, C: tamoxifén 2 éven keresztül, majd ezt követően letrozol 3 éven keresztül, D: letrozol 2 éven keresztül, majd ezt követően tamoxifén 3 éven keresztül.

Az elsődleges végpont a betegségmentes túlélés (DFS) volt, a másodlagos hatásossági végpontok pedig a távoli metasztázis megjelenéséig eltelt idő (TDM), a távoli betegségmentes túlélés (DDFS), a teljes túlélés (OS), a szisztémás betegségmentes túlélés (SDFS), az invazív ellenoldali emlőrák és az emlőrák recidíváig eltelt idő voltak.

Hatásossági eredmények 26 és 60 hónapos medián követési időtartam mellett

A 4. táblázatban lévő adatok az elsődleges fő analízis (Primary Core Analysis - PCA) eredményeit tükrözik, a monoterápiás kar adatai (A és B), valamint a két átállított kar adatai (C és D) alapján, 24 hónapos medián kezelési időtartam és 26 hónapos medián követési időtartam mellett, valamint 32 hónapos medián kezelési időtartam és 60 hónapos medián követési időtartam mellett.

Az 5 éves betegségmentes túlélési arány 84% volt a letrozol, és 81,4% volt a tamoxifén esetén.

4. táblázat Elsődleges fő analízis: Betegségmentes és teljes túlélés 26 hónapos medián követési időtartam mellett és 60 hónapos medián követési időtartam mellett (ITT - intention to treat = kezelni szándékozott populáció)

	Elsődleges fő analízis
	Medián követési idő 26 hónap			Medián követési idő 60 hónap
	Letrozol N = 4003	Tamoxifén N = 4007	HR1 (95%‑os CI) P	Letrozol N = 4003	Tamoxifén N = 4007	HR1 (95%‑os CI) P
Betegségmentes túlélés (elsődleges) - események (protokoll definíció2)	351	428	0,81 (0,70, 0,93) 0,003	585	664	0,86 (0,77, 0,96) 0,008
Teljes túlélés (másodlagos) A halálesetek száma	166	192	0,86 (0,70, 1,06)	330	374	0,87 (0,75, 1,01)
HR = relatív hazárd; CI = konfidencia intervallum 1 Lograng-próba, randomizáció opciók és a kemoterápia alkalmazása (igen/nem) szerint stratifikálva. 2 DFS események: loco-regionális recidíva, távoli metasztázis, invazív ellenoldali emlőrák, második (nem emlő) primer malignitás, összmortalitás, korábbi tumoros esemény nélkül.

Eredmények 96 hónapos medián követési időtartam mellett (csak a monoterápiás kar)

A monoterápiás kar analízis (Monotherapy Arms Analysis - MAA) a letrozol-monoterápia hatásosságának a tamoxifén-monoterápia hatásosságához viszonyított, hosszú távú aktualizálását adja (az adjuváns kezelés medián időtartama: 5 év) (5. táblázat).

5. táblázat Monoterápiás kar analízis: Betegségmentes és teljes túlélés 96 hónapos medián követési időtartam mellett (ITT - intention to treat = kezelni szándékozott populáció)

	Letrozol N = 2463	Tamoxifén N = 2459	Relatív hazárd1 (95%‑os CI)	P-érték
Betegségmentes túlélési esemény (elsődleges)2	626	698	0,87 (0,78, 0,97)	0,01
Távoli metasztázis megjelenéséig eltelt idő (másodlagos)	301	342	0,86 (0,74, 1,01)	0,06
Teljes túlélés (másodlagos) - halálozás	393	436	0,89 (0,77, 1,02)	0,08
A DFS cenzúrázott analízise3	626	649	0,83 (0,74, 0,92)
Az OS cenzúrázott analízise 3	393	419	0,81 (0,70, 0,93)
1 Lograng-próba, randomizáció opciók és a kemoterápia alkalmazása (igen/nem) szerint stratifikálva. 2 DFS események: loco-regionális recidíva, távoli metastasis, invazív ellenoldali emlőrák, második (nem emlő) primer malignitás, összmortalitás, korábbi tumoros esemény nélkül. 3 Megfigyelések a tamoxifén-karon, a szelektíven letrozolra történő átállítás napján cenzúrázva

Szekvenciális kezelések analízise (STA)

A szekvenciális kezelések analízise a BIG 1-98 vizsgálat második elsődleges kérdésére irányult, nevezetesen, hogy az egymás után következő tamoxifén és letrozol jobb‑e, mint a monoterápia. Az átállítástól számítva a monoterápia vonatkozásában nem volt jelentős különbség a DFS‑ben, OS‑ben, SDFS‑ben vagy DDFS‑ben (lásd 6. táblázat.

6. táblázat A betegségmentes túlélés Szekvenciális kezelések analízise a letrozol, mint első endokrin szer mellett (STA átállított populáció)

	N	Események száma1	Relatív hazárd2	(97,5%‑os konfidencia intervallum)	Cox-modell P‑érték
[Letrozol →] Tamoxifén	1460	254	1,03	(0,84, 1,26)	0,72
Letrozol	1464	249
1 Protokoll definíció, beleértve a második, nem emlő eredetű primer malignitásokat az átállítás után / azon túl 2 évvel.
2 A kemoterápia alkalmazására korrigálva

A randomizációtól számítva a páronkénti összehasonlításokig a szekvenciális kezelések analíziseinek egyikében sem volt jelentős különbség a DFS‑ben, OS‑ben, SDFS‑ben vagy DDFS‑ben (7. táblázat).

7. táblázat A betegségmentes túlélés randomizációtól számított Szekvenciális kezelések analízisei (STA-R) (ITT STA-R populáció)

	Letrozol → Tamoxifén	Letrozol
A betegek száma	1540	1546
DFS eseményekkel bíró betegek száma (protokoll definíció)	330	319
Relatív hazárd 1 (99%‑os CI)	1,04 (0,85, 1,27)
	Letrozol → Tamoxifén	Tamoxifén2
A betegek száma	1540	1548
DFS eseményekkel bíró betegek száma (protokoll definíció)	330	353
Relatív hazárd 1 (99%‑os CI)	0,92 (0,75, 1,12)
1 A kemoterápia alkalmazására (igen/nem) korrigálva 2 A tamoxifén-kar 2005-ben történt nyílttá tételét követően 626 (40%) beteget szelektíven kereszteztek letrozolra.

D2407-vizsgálat

A D2407‑vizsgálat egy nyílt elrendezésű, randomizált, multicentrikus, forgalomba helyezést követő biztonságossági vizsgálat, amit úgy terveztek, hogy összehasonlítja a letrozollal és tamoxifénnel végzett adjuváns kezelésnek a csontok ásványianyag sűrűségére (BMD) és a szérum lipidprofilokra gyakorolt hatásait. Összesen 262 beteget soroltak random módon az 5 évig tartó letrozol-kezelésre, vagy a 2 évig tartó tamoxifén-kezelésre, amit 3 évig tartó letrozol-kezelés követett.

A 24. hónapban statisztikailag szignifikáns különbség volt az elsődleges végpontban: a lumbalis gerinc 4,1%‑os medián csökkenést mutatott a letrozol-karon, szemben a tamoxifén-karon észlelt, 0,3%‑os medián növekedéssel.

Egyetlen olyan beteg sem vált osteoporosisossá a 2 éves kezelés alatt, akinek a vizsgálat megkezdésekor normális volt a BMD-je, és csak 1, a kezelés megkezdésekor osteopeniás betegnél (T‑score: -1,9) alakult ki osteoporosis a kezelési időszak alatt (központi felülvizsgálattal történt minősítés).

A teljes csípő BMD esetén az eredmények hasonlóak voltak a lumbalis gerinc esetén észleltekhez, csak kevésbé voltak kifejezettek.

A törések arányában nem volt szignifikáns különbség a kezelések között – 15% a letrozol-karon és 17% a tamoxifén-karon.

A tamoxifén‑karon 6 hónap után a medián összkoleszterinszint 16%‑kal csökkent a kiindulási szinthez képest, és ez a csökkenés a későbbi, legfeljebb 24. havi kontrollvizsgálatokig fennmaradt. A letrozol‑karon az összkoleszterinszint az idő múlásával viszonylag állandó maradt, ami minden időpontban a tamoxifénnek kedvező, statisztikailag szignifikáns különbséget eredményezett.

Kiterjesztett adjuváns kezelés (MA‑17)

Egy multicentrikus, kettős vak, randomizált, placebo‑kontrollos vizsgálatban (MA‑17) több mint 5100 receptorpozitív vagy ismeretlen receptorstátuszú elsődleges emlődaganatos, posztmenopauzális, tamoxifénnel végzett adjuváns kezelés (4,5‑6 évig) befejezése után lévő nőt randomizáltak 5 évig tartó letrozol- vagy placebo‑kezelésre.

A DFS volt az elsődleges végpont, amit a loco-regionalis recidíva, távoli metasztázis vagy ellenoldali emlőrák legkorábban jelentkező eseményéig eltelt idővel definiáltak.

Az első tervezett időközi analízis, amit kb. 28 hónapos medián követési idő mellett végeztek (a betegek 25%‑át követték legalább 38 hónapig), azt mutatta, hogy a letrozol a placebóhoz képest 42%‑kal, szignifikánsan csökkentette az emlőrák recidíva kockázatát (relatív hazárd 0,58; 95%‑os CI 0,45, 0,76; p = 0,00003). A DFS-ben mutatkozó, a letrozolnak kedvező, statisztikailag szignifikáns előnyt észleltek, tekintet nélkül a nyirokcsomó státuszra. A teljes túlélésben nem volt szignifikáns különbség a kezelések között (letrozol 51 haláleset; placebo 62; relatív hazárd 0,82; 95%‑os CI: 0,56, 1,19).

Ennek következtében az első időközi analízis után a vizsgálat nyílt elrendezésben folytatódott, és azokat a placebo-karon lévő betegeket, akik azt szerették volna, át lehetett állítani letrozolra legfeljebb 5 évig. A placebo-karon lévő betegek több mint 60%‑a alkalmas volt a letrozolra történő átállításra (betegségmentes volt a nyílt elrendezésre történő átállítás időpontjában). A végső analízisbe 1551 olyan nőt vontak be, akiket placebóról letrozolra állítottak át a tamoxifén adjuváns kezelés befejezése után, melynek medián időpontja 31 hónap volt (tartomány 12‑106 hónap). A letrozol‑kezelés medián időtartama az átállítást követően 40 hónap volt.

A 62 hónapos medián követés mellett végzett végső analízis megerősítette az emlőrák recidíva kockázatának letrozol melletti jelentős csökkenését.

8. táblázat Betegségmentes és teljes túlélés (módosított ITT populáció)

	Medián követési idő 28 hónap				Medián követési idő 62 hónap1
	Letrozol N = 2582	Placebo N = 2586	HR (95%‑os CI)2 P-érték		Letrozol N = 2582	Placebo N = 2586		HR (95%‑os CI)2 P-érték
Betegségmentes túlélés3
Események	92 (3.6%)	155 (6.0%)	0,58 (0,45, 0,76) 0,00003		209 (8,1%)	286 (11,1%)		0,75 (0,63, 0,89)
4 éves DFS ráta	94,4%	89,8%			94,4%	91,4%
Betegségmentes túlélés3, beleértve az összmortalitást
Események	122 (4,7%)	193 (7.5%)	0,62 (0,49, 0,78)	344 (13,3%)		402 (15,5%)	0,89 (0,77, 1,03)
5 éves DFS ráta	90,5%	80,8%		88,8%		86,7%
Távoli metasztázisok
Események	57 (2,2%)	93 (3,6%)	0,61 (0,44, 0,84)	142 (5,5%)		169 (6,5%)	0,88 (0,70, 1,10)
Teljes túlélés
Halálesetek	51 (2,0%)	62 (2,4%)	0,82 (0,56, 1,19)		236 (9,1%)	232 (9,0%)	1,13 (0,95, 1,36)
Halálesetek4	- -	- -	- -		2365 (9,1%)	1706 (6,6%)	0,78 (0,64, 0,96)
HR = relatív hazárd; CI = konfidencia intervallum 1 Amikor a vizsgálatot 2003-ban nyílttá tették, a randomizált placebo-kar 1551 betegét (az átállításra alkalmasak 60%‑át — azaz azokat, akik betegségmentesek voltak) állították át letrozolra a randomizációt követő medián 31. hónapban. Az itt bemutatott analízisek figyelmen kívül hagyják a keresztezett elrendezést. 2 Receptorstátusz, nyirokcsomóstátusz és a korábbi kemoterápia szerint stratifikálva. 3 A betegségmentes túlélési események protokoll szerinti meghatározása: loco-regionalis recidíva, távoli metasztázis vagy ellenoldali emlőrák. 4 Feltáró analízis, a követési idő az átállítás (ha az megtörtént) napján cenzúrázva a placebo‑karon. 5 Medián követési idő 62 hónap. 6 Medián követési idő az átállításig (ha az megtörtént) 37 hónap.

Az MA‑17 csont-alvizsgálatban, ahol egyidejűleg kalcium- és D‑vitamin-adás történt, a csontsűrűség kezdeti állapothoz viszonyított nagyobb mértékű csökkenését tapasztalták letrozollal, mint placebóval. Az egyetlen, statisztikailag szignifikáns különbség 2 év elteltével, a teljes csípő csontsűrűségben volt tapasztalható (letrozol 3,8%‑os medián csökkenés vs placebo 2,0%‑os medián csökkenés).

Az MA‑17 lipid-alvizsgálatban nem volt szignifikáns különbség a letrozol és a placebo a teljes koleszterinszint, illetve bármely lipidfrakció tekintetében.

Az életminőség alvizsgálatban nem volt szignifikáns különbség a kezelések között a fizikai komponensek összpontszámában vagy a mentális komponensek összpontszámában, de az SF-36 skála egyetlen domén-pontszámában sem. A MENQOL skála individuális tüneteit vizsgálva, a placebót kapókhoz képest a letrozolt kapó nők közül lényegesen többet zavartak azok a tünetek (általában a kezelés első évében), amelyek az ösztrogénszármazék következményei voltak — hőhullámok és hüvelyszárazság. Az a tünet, ami mindkét karon a legjobban aggasztotta a betegeket, az izomfájdalom volt (statisztikailag szignifikáns különbség volt tapasztaható a placebo javára).

Neoadjuváns kezelés

337, posztmenopauzális emlőrákban szenvedő beteggel egy kettősvak vizsgálatot (P024) végeztek, akiket random módon vagy 4 hónapig 2,5 mg letrozol‑kezelésre vagy 4 hónapig tamoxifén‑kezelésre soroltak be. A vizsgálat megkezdésekor minden betegnek T2‑T4c, N0‑2, M0, ER és/vagy PgR‑pozitív stádiumú tumora volt, és a betegek egyike sem volt alkalmas emlőmegtartó műtétre. A fizikális vizsgálatok alapján 55%‑os válaszreakció volt a letrozol‑karon, míg ez a tamoxifén‑karon 36% volt (P < 0,001). Ezt az eredményt következetesen megerősítették ultrahanggal (letrozol 35% vs tamoxifén 25%, P = 0,04) és mammográfiával is (letrozol 34% vs tamoxifén 16%, P < 0,001). Összesen a letrozolcsoport betegeinek 45%‑a, míg a tamoxiféncsoport betegeinek 35%‑a (P = 0,02) esett át emlőmegtartó kezelésen. A 4 hónapos preoperatív kezelési időszak alatt fizikális vizsgálattal a letrozollal kezelt betegek 12%‑ánál és a tamoxifénnel kezelt betegek 17%‑ánál észlelték a betegség progresszióját.

Első vonalbeli kezelés

Egy kontrollos, kettős vak vizsgálatban a 2,5 mg letrozolt hasonlították össze 20 mg tamoxifénnel előrehaladott emlőkarcinómás posztmenopauzális nőknél, mint első vonalbeli kezelést. 907 nőnél a letrozol hatásosabb volt a progresszióig eltelt időtartamban (elsődleges végpont), az általános objektív tumorválaszban, a kezelés melletti kiújulásig eltelt időben és a klinikai javulásban mérve.

Az eredményeket a 9. táblázat mutatja be.

9. táblázat 32 hónapos medián időtartamú követés eredményei

Változó	Statisztika	Letrozol N=453	Tamoxifén N=454
A progresszióig eltelt idő	Medián	9,4 hónap	6,0 hónap
	(95%‑os CI a mediánra)	(8,9; 11,6 hónap)	(5,4; 6,3 hónap)
	Relatív hazárd	0,72
	(95%‑os CI a relatív hazárdra)	(0,62; 0,83)
		P< 0,0001
Objektív válaszarány	CR + PR	145 (32%)	95 (21%)
	(95%‑os CI az arányra)	(28; 36%)	(17; 25%)
	Esélyhányados	1,78
	(95%‑os CI az esélyhányadosra)	(1,32; 2,40)
		P=0,0002

A progresszióig eltelt idő szignifikánsan hosszabb, az objektív tumorválasz aránya szignifikánsan nagyobb volt letrozol esetében, függetlenül attól, hogy a beteg részesült‑e kiegészítő antiösztrogén kezelésben vagy sem. A progresszióig eltelt idő szignifikánsan hosszabb volt letrozol esetében a betegség domináns lokalizációjától függetlenül. A progresszióig eltelt idő középértéke 12,1 hónap volt letrozol és 6,4 hónap tamoxifén esetében a kizárólag lágy szöveteket érintő daganatos betegekben és 8,3 hónap letrozol és 4,6 hónap tamoxifén esetében a zsigeri metasztázisos betegekben.

A vizsgálat elrendezése progresszió esetén lehetővé tette a betegek áttérését a másik kezelésre vagy kilépésüket a vizsgálatból. A betegek mintegy 50%‑a tért át az ellentétes kezelési csoportba, és az áttérés a 36. hónapra gyakorlatilag befejeződött. Az áttérésig eltelt idő középértéke 17 hónap (letrozolról tamoxifénre), illetve 13 hónap (tamoxifénről letrozolra) volt.

Az előrehaladott emlődaganatos betegek első vonalbeli kezelésében a túlélés középértéke letrozol mellett 34 hónap, míg tamoxifén mellett 30 hónap volt (logrank teszt; p = 0,53; nem szignifikáns). A letrozol teljes túlélésre gyakorolt előnyös hatásának hiánya a vizsgálat keresztezett elrendezésével magyarázható.

Második vonalbeli kezelés

Két jól kontrollált klinikai vizsgálatban a letrozol két dózisát (0,5 mg és 2,5 mg) hasonlították össze megesztrol-acetáttal, illetve aminoglutetimiddel olyan előzőleg antiösztrogénekkel kezelt posztmenopauzális nőknél, akik előrehaladott emlőkarcinómában szenvedtek.

A progresszióig eltelt idő tekintetében a különbség nem volt szignifikáns a 2,5 mg letrozol és a megesztrol-acetát között (p = 0,07). A 2,5 mg letrozol szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyult, mint a megesztrol-acetát az általános objektív tumorválasz (24 % vs. 16 %, p = 0,04), a kezelés melletti recidíváig eltelt idő (p = 0,04) tekintetében. A teljes túlélés tekintetében a két csoport között nem volt szignifikáns különbség (p = 0,2).

A másik vizsgálatban a tumorválasz tekintetében a két csoport között nem volt szignifikáns különbség (p = 0,06). A 2,5 mg letrozol szignifikánsan hatásosabb volt, mint az aminoglutetimid a progresszióig eltelt idő (p = 0,008), a kezelés melletti recidíváig eltelt idő (p = 0,003) és a túlélés (p = 0,002) tekintetében.

Férfi emlőrák

A letrozol emlőrákos férfiaknál történő alkalmazását nem vizsgálták.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A letrozol gyorsan és tökéletesen felszívódik a tápcsatornából (átlagos abszolút biohasznosulása: 99,9%). A táplálék kissé csökkenti a felszívódás sebességét (medián tmax: 1 óra éhgyomorra vs. 2 óra tele gyomorra; átlag Cmax- 129±20,3 nmol/1 éhgyomorra vs. 98,7 ± 18,6 nmol/1 tele gyomorra), de az abszorpció mértéke (AUC) nem változik. Az abszorpció sebességére gyakorolt csekély hatásnak nincs klinikai jelentősége, ezért a letrozol étkezési időpontoktól függetlenül alkalmazható.

Megoszlás

A letrozol kb. 60%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez, főleg az albuminhoz (55%). A letrozol koncentrációja a vörösvérsejtekben a plazmáénak kb. 80%‑a. 2,5 mg l4C‑vel jelzett letrozol bevétele után a plazma radioaktivitásának 82%‑a a változatlan vegyületé volt. A metabolitok szisztémás expozíciója tehát alacsony. A letrozol szöveti megoszlása gyors és széleskörű. Dinamikus egyensúlyi (steady-state) állapotban a látszólagos megoszlási térfogat kb. l,87±0,47 l/kg.

Biotranszformáció

A letrozol eliminációjának fő mechanizmusa a farmakológiailag inaktív karbinol metabolittá alakulás (CLm=2,1 l/óra), bár ez a máj vérátáramlásához (kb. 90 l/óra) képest viszonylag lassú. A citokróm P4503A4 és 2A6 izoenzimjei alakítják át a letrozolt ezen metabolittá. Egyéb minor, nem azonosított metabolitokká alakulás és direkt renális, illetve széklettel történő kiválasztás a letrozol eliminációjában csak csekély szerepet játszik. Egészséges posztmenopauzális önkénteseknél 2,5 mg l4C‑vel jelzett letrozol beadása után a radioaktivitás 88,2±7,6 %‑a a vizeletben, 3,8±0,9%‑a a székletben ürült két héten belül. A vizeletbeli radioaktivitásnak legalább 75%‑a, ami legfeljebb 216 óra alatt ürült (a beadott dózis 84,7±7,8 %‑a) a karbinol metabolit glükuronidjának, kb. 9%‑ban két nem azonosított metabolitnak és 6%‑ban a változatlan letrozolnak volt tulajdonítható.

Elimináció

A látszólagos terminális eliminációs felezési idő a plazmában kb. 2‑4 nap. Napi 2,5 mg adása után a dinamikus egyensúlyi állapot (steady-state) állapot 2‑6 hét alatt áll be. A steady-state állapotban a plazmakoncentráció kb. 7‑szer magasabb, mint egyszeri 2,5 mg‑os adag bevétele után. Ez 1,5‑2‑szer magasabb az egyszeri dózis kiváltotta plazmakoncentráció alapján számított értéknél Ez arra utal, hogy a napi 2,5 mg adagban adott letrozol farmakokinetikája csekély mértékben eltér a lineáristól. Mivel a steady-state értékek később állandóak maradnak, arra következtethetünk, hogy folytatólagos akkumuláció nem következik be.

Linearitás/nem-linearitás

A letrozol farmakokinetikája egy, legfeljebb 10 mg-os orális dózist követően (dózistartomány 0,01‑30 mg), és legfeljebb napi 1,0 mg-os dózist követően (dózistartomány 0,1‑5 mg) dózisfüggő volt. Egyszeri 30 mg-os orális dózist követően, az AUC értékben az dózis-arányosnál kicsit nagyobb emelkedés volt tapasztalható. Ennek oka vélhetőleg a metabolikus eliminációs folyamat telítődése. Az egyensúlyi állapot - minden vizsgált adagolási rend esetén (napi 0,1‑5,0 mg) - 1‑2 hónap alatt áll be.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Az életkornak nincs hatása a letrozol farmakokinetikájára.

Vesekárosodás

Egy különféle vesefunkciójú (24 órás kreatinin‑clearance: 9-116 ml/perc) 19 önkéntesen végzett vizsgálatban egyszeri 2,5 mg letrozol bevétele után a gyógyszer farmakokinetikája nem változott. A fenti vizsgálaton túl, két kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálat (AR/BC2 és AR/BC3 vizsgálat) adatain végeztek kovariáns analízist, a vesekárosodás letrozolra kifejtett hatásának értékelésére. A kalkulált kreatinin‑clearance (Clkr) [AR/BC2 vizsgálat esetében: 19‑187 ml/perc; AR/BC3 vizsgálat esetében: 10‑180 ml/perc] nem mutatott statisztikailag szignifikáns összefüggést a letrozol minimális plazmaszintjei között egyensúlyi állapotban (Cmin).

Továbbá a metasztatikus emlőrákban, második vonalban végzett AR/BC2 és AR/BC3 vizsgálatokban, a Clkr vagy vesefunkciók csökkenése nem volt bizonyítható letrozol által okozott mellékhatásként.

Ezért vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (Clkr ≥ 10 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra. Súlyos vesekárosodásban (Clkr < 10 ml/perc) szenvedő betegekkel kapcsolatban kevés információ áll rendelkezésre.

Májkárosodás

Egy hasonló vizsgálatban, amelyet különböző májfunkciójú önkéntesekkel végeztek, a közepesen beszűkült májfunkciójú betegekben (Child-Pugh B stádium) az AUC értékét 37%‑kal magasabbnak találták, mint az egészségesekben, de ez még a normál májfunkciójú egyének értékhatárain belül esett. Egy másik vizsgálat a letrozol farmakokinetikáját 8 májcirrózisos és súlyosan beszűkült májfunkciójú beteg (Child-Pugh C stádium) esetében hasonlította össze egyszeri orális alkalmazást követően egészséges önkéntesekkel (n = 8). A 8 egészséges kontrollhoz képest az AUC 95%‑kal, míg a t1/2 187%‑kal volt magasabb. A letrozol tehát óvatosan, a terápiás haszon/kockázat arány mérlegelését követően adható ilyen betegeknek.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Számos preklinikai toxikológiai vizsgálat történt különféle állatfajokban szisztémás vagy célszerv toxicitásra utaló bizonyítékok nélkül.

Rágcsálókban akut toxicitás kismértékű jelei voltak észlelhetők 2000 mg/ttkg-ig terjedő adagok mellett. Kutyákban a 100 mg/ttkg dózis közepes mértékű toxikus hatást mutatott.

Legfeljebb 12 hónapos ismételt dózistoxicitási vizsgálatok során patkányokban és kutyákban a megfigyelt fő jelenségek a gyógyszer farmakológiai hatásának voltak tulajdoníthatóak. Mindkét fajban a mellékhatást nem okozó dózis 0,3 mg/ttkg volt.

Nőstény patkányokban a szájon át adott letrozol csökkentette a párosodás és terhességek gyakoriságát, és növelte a beágyazódás előtti vetélést.

A letrozol sem az in vitro sem az in vivo mutagenitási tesztekben nem mutatott genotoxikus hatást.

Egy 104 hetes, patkányokon végzett karcinogenitási tesztben a hím állatokban semmiféle, a kezeléssel kapcsolatos tumornövekedés nem volt. A nőstény állatokban mind a benignus, mind a malignus emlődaganat incidenciája csökkent valamennyi letrozol dózis hatására.

Egy 104 hétig tartó, egereken végzett karcinogenitási vizsgálatban nem találtak a kezeléssel összefüggő tumort hím egerekben. Nőstény egerekben - minden vizsgált letrozol dózis esetében - a jóindulatú theca granulosa sejtes petefészek daganatok általában dózis-függő, emelkedett gyakoriságát figyelték meg. Ezen daganatok kialakulása vélhetőleg az ösztrogén szintézis farmakológiai gátlásának, és a csökkent, keringő ösztrogén miatt megemelkedett LH-szint eredménye.

A letrozol a klinikailag releváns dózisok szájon át történő alkalmazását követően vemhes patkányoknál és nyulaknál embryotoxicus és foetotoxicus volt. Azoknál a patkányoknál, amelyeknek élő magzataik voltak, növekedett a foetalis malformatiók, köztük a kúpos fej és a cervicalis/centralis vertebralis fúzió előfordulási gyakorisága. A foetalis malformatiók megnövekedett incidenciáját nyulaknál nem észlelték. Nem ismert, hogy vajon ez a letrozol farmakológiai hatásával (az ösztrogén‑bioszintézis gátlásával), vagy saját közvetlen hatásával állt kapcsolatban (lásd 4.3 és 4.6 pont).

A preklinikai megfigyelések a fő farmakológiai hatásra korlátozódtak, amely az egyetlen, állatkísérletekben megfigyelt, emberi alkalmazás szempontjából releváns gyógyszerbiztonsági terület.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1​ Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

Laktóz-monohidrát

Kukoricakeményítő

Mikrokristályos cellulóz

Karboximetilkeményítő-nátrium (A típusú)

Magnézium-sztearát

Filmbevonat:

Hipromellóz (6 mPas)

Hidroxipropilcellulóz

Talkum

Gyapotmagolaj

Sárga vas-oxid (E172)

Vörös vas-oxid (E172)

Titán-dioxid (E171)

6.2​ Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3​ Felhasználhatósági időtartam

48 hónap.

6.4​ Különleges tárolási előírások

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/Alumínium buborékcsomagolás

A kiszerelések:

10 filmtabletta

30 filmtabletta

100 filmtabletta (10×10 filmtabletta)

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés: (egy kereszt)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

STADA Arzneimittel AG

Stadastrasse 2-18,

D-61118 Bad Vilbel

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20893/01 30×

OGYI-T-20893/02 100×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. május 21.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2014. december 2.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. március 23.