Pulmalio 200 mikrogramm/6 mikrogramm adagolt inhalációs por alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Pulmalio 200 mikrogramm/6 mikrogramm adagolt inhalációs por

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

200 mikrogramm budezonidot és 6 mikrogramm formoterol-fumarát-dihidrátot tartalmaz egyadagos buborékcsomagolásonként, amely 194 mikrogramm budezonid és 5,5 mikrogramm formoterol-fumarát-dihidrát leadott adagnak felel meg.

Ismert hatású segédanyagok: Egy egyadagos buborékcsomagolás 12,294 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Inhalációs por, egyadagos kiszerelésben.

Fehér por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Asztma

A Pulmalio inhalációs por az asztma rendszeres kezelésére javallt felnőtteknél, olyan esetekben, amikor kombinált készítmény (inhalációs kortikoszteroid és hosszú hatású béta2-agonista) alkalmazására van szükség:

- inhalációs kortikoszteroiddal és szükség szerint alkalmazott rövid hatású béta2‑adrenoceptor‑agonistával nem megfelelően kontrollált betegek esetében,

vagy

- azoknál a betegeknél, akiket inhalációs kortikoszteroiddal és hosszú hatású béta2‑adrenoceptor‑agonistával már megfelelően kezelnek.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)

A Pulmalio 18 éves vagy annál idősebb felnőtt betegek számára javallt, olyan COPD-s betegek tüneti kezelésére, akiknél az erőltetett kilégzési másodperctérfogat (FEV1) a várható normálérték < 70%-a (a hörgőtágító alkalmazása után), és akiknek a kórtörténetében a rendszeres hörgőtágító terápia ellenére exacerbációk szerepelnek (lásd még 4.4 pont).

Megjegyzés: A Pulmalio 200 mikrogramm/6 mikrogramm hatáserősséget csak felnőttek alkalmazhatják.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az alkalmazás módja: Inhalációs alkalmazásra

Adagolás

Asztma

A Pulmalio nem az asztma bevezető kezelésére szolgál. A Pulmalio hatóanyag komponenseinek adagja individuális, és azokat a betegség súlyossága szerint kell beállítani. Ezt nemcsak a kombinációs készítmény alkalmazásának elkezdésekor, hanem a fenntartó adag beállításakor is figyelembe kell venni. Ha a kombinációs kezelés során a betegnek az egyes komponensek olyan adagjára van szüksége, amely kombinációs készítményként nem áll rendelkezésre, a béta2‑adrenoceptor-agonista és/vagy a kortikoszteroid megfelelő adagját külön‑külön inhalációs eszközben kell rendelni számára.

Az adagot arra a legalacsonyabb szintre kell beállítani, amely mellett a tünetek hatékony kontrollja fenntartható. A beteg állapotát a kezelőorvosnak rendszeresen értékelnie kell, hogy a Pulmalio adagolása mindig megfelelő legyen. Ha a tüneti kontroll hosszú távon a legkisebb ajánlott dózissal fenntartható, a következő lépés az inhalációs kortikoszteroid‑terápia önmagában történő alkalmazásának kipróbálása lehet.

A Pulmalio‑val kétféle kezelési mód áll rendelkezésre:

A. Pulmalio fenntartó terápia: A Pulmalio‑t rendszeresen alkalmazza a beteg fenntartó kezelésként, és szükség esetén, rohamoldásra, külön gyors hatású hörgőtágítót használ.

B. Pulmalio fenntartó és akut rohamoldó terápia: A Pulmalio‑t a beteg rendszeresen alkalmazza fenntartó kezelésként, valamint tünetek esetén szükség szerint is.

A. Pulmalio fenntartó terápia

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy gyors hatású hörgőtágító gyógyszerük mindenkor legyen kéznél.

Ajánlott adagolás:

Felnőttek (18 éves kortól): naponta kétszer 1‑2 belégzés. Egyes betegeknek, legfeljebb maximum naponta kétszer 4 belégzésre is szükségük lehet.

A mindennapi gyakorlatban, ha napi kétszeri adagolás mellett tünetmentesség érhető el, akkor a legkisebb hatásos adagra történő beállítás során át lehet térni a Pulmalio napi egyszeri adagolására, amennyiben a kezelőorvos hosszú hatású hörgőtágító és inhalációs kortikoszteroid kombináció használatát tartja indokoltnak az asztmakontroll fenntartása érdekében.

A gyors hatású hörgőtágítók gyakoribb alkalmazása az alapbetegség súlyosbodását jelzi és a terápia felülvizsgálatának szükségességére figyelmeztet.

Gyermekek és 18 év alatti serdülők:

A Pulmalio biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nem állnak rendelkezésre adatok.

B. Pulmalio fenntartó és akut rohamoldó terápia

A Pulmalio‑t a beteg rendszeresen alkalmazza fenntartó kezelésként, és ezen felül – ha szükséges –, a tüneteknek megfelelően plusz adagokat lélegez be. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a Pulmalio mindig legyen kéznél náluk rohamoldás céljára.

A Pulmalio fenntartó és akut rohamoldó terápiát különösen azoknál a betegeknél kell fontolóra venni,

​ akiknél nem megfelelő az asztmakontroll és gyakran szükséges rohamoldó gyógyszer használata

​ akiknek orvosi beavatkozást igénylő exacerbációik voltak.

A dózisfüggő mellékhatások szoros ellenőrzése szükséges azoknál a betegeknél, akik gyakran alkalmazzák nagy mennyiségben a Pulmalio szükség szerinti adagokat.

Ajánlott adagolás:

Felnőttek (18 éves kortól): az ajánlott fenntartó dózis naponta 2 belégzés, amely belélegezhető két alkalommal (1 belégzés reggel és 1 este), vagy napi egy alkalommal (2 belégzés vagy reggel, vagy este). Néhány betegnek napi kétszer 2 belégzés fenntartó dózisra is szüksége lehet. Ha a tüneteik alapján szükséges, a betegeknek egy további adagot kell belélegezni. Ha a tünetek néhány perc múlva is fennállnak, még egy további adagot kell belélegezni. Egy alkalommal 6 belégzésnél több gyógyszert nem szabad alkalmazni.

Napi 8 belégzésnél nagyobb adagra normál esetben nincs szükség, azonban korlátozott ideig legfeljebb napi 12 belégzés alkalmazható. Azoknak a betegeknek, akik napi 8‑nál több adag gyógyszert alkalmaznak, feltétlenül javasolt orvoshoz fordulni. Állapotukat és a fenntartó kezelést újra kell értékelni.

Gyermekek és 18 év alatti serdülők:

A Pulmalio biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nem állnak rendelkezésre adatok.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség („COPD”)

Ajánlott adagolás:

Felnőttek: naponta kétszer 2 belégzés.

Általános információk

Speciális betegcsoportok

Idős betegek esetében nincsenek speciális adagolási előírások. A budezonid és a formoterol máj‑ vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban nincsenek adatok. Mivel a budezonid és a formoterol elsősorban a májban metabolizálódik, súlyos májcirrózisban szenvedő betegek esetében magasabb gyógyszer‑expozíció várható.

Az alkalmazás módja

Az Elpenhaler helyes használatára vonatkozó utasítások:

Ez az eszköz, az Elpenhaler®, egy olyan inhalátor, amely száraz por formájú és speciálisan kialakított buborékcsomagolásban lévő gyógyszerek bevételére szolgál, amelyeket az említett inhalátorral alkalmaznak. Minden adag egy speciálisan kialakított buborékcsomagolásban található. A két gyógyszer egy gyógyszerkombinációt alkot. Minden buborékcsomagolás egy (1) adag gyógyszerkombinációt (egyszeri adagot) tartalmaz.

Figyelem: Fontos, hogy a beteget a következő utasításokkal lássa el:

​ figyelmesen olvassa el a Pulmalio Elpenhale készítmény dobozában lévő betegtájékoztatóban foglalt használati útmutatót

​ lassan és mélyen lélegezzen be a szájrészen keresztül, így biztosítva, hogy az optimális dózis bejusson a tüdőbe.

*​ soha ne lélegezzen ki a szájrészbe.

*​ használat után tegye vissza a Pulmalio Elpenhaler kupakját.

*​ a fenntartó adag inhalálása után vízzel öblítse ki a száját, ezzel minimálisra csökkentve a szájüregi és garatgombásodás kialakulásának kockázatát. Ha szájüregi vagy garatgombásodás alakul ki, a betegnek akkor a szükség szerinti inhalációk után is ki kell öblítenie a száját vízzel.

Lehet, hogy a beteg nem érez semmilyen ízt a Pulmalio Elpenhaler alkalmazása során, mivel a kiadagolt gyógyszer mennyisége nagyon kevés.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával (laktóz, amely kis mennyiségű tejfehérjét tartalmaz) szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Adagolási tanácsok

Amint sikerült az asztma tüneteinek kontrollálása, mérlegelni kell a Pulmalio dózisának fokozatos csökkentését. A dóziscsökkentés folyamán fontos a beteg állapotának rendszeres ellenőrzése. A legalacsonyabb hatásos Pulmalio dózist kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy rohamoldó gyógyszerük mindenkor legyen elérhető, ami vagy a Pulmalio (azoknak az asztmás betegeknek, akik a Pulmalio‑t fenntartó és rohamoldó kezelésként alkalmazzák) vagy egy külön gyors hatású hörgőtágító (minden betegnek, akik a Pulmalio‑t csak fenntartó kezelésként alkalmazzák).

A betegeket emlékeztetni kell arra, hogy fenntartó Pulmalio dózisát az előírás szerint akkor is alkalmazniuk kell, amikor éppen tünetmentesek.

A száj‑ és garat‑candidiasis (lásd 4.8 pont) kockázatának minimálisra csökkentése érdekében a beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy száját minden fenntartó dózis belélegzését követően vízzel öblítse ki. Ha gombásodás jelentkezik, a betegnek a szükség esetén belélegzett dózisok után is ki kell öblítenie a száját.

A kezelés megszüntetésekor az adag fokozatos csökkentése javasolt, a kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni. Az inhalációs kortikoszteroid kezelés teljes megszüntetése nem javasolt, kivéve, ha átmenetileg szükséges az asztma diagnózisának megerősítéséhez.

A betegség rosszabbodása

A Pulmalio‑kezelés alatt előfordulhatnak az asztmával kapcsolatos súlyos mellékhatások és exacerbációk. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy folytassák a kezelést, de forduljanak orvoshoz, amennyiben az asztma tünetei nem javulnak vagy rosszabbodnak a Pulmalio‑terápia elkezdését követően.

Ha a betegek a kezelést hatástalannak találják, vagy túllépik a Pulmalio javasolt legmagasabb dózisát, orvosi felülvizsgálat javasolt (lásd 4.2 pont). Az asztmás vagy krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő beteg hirtelen és progresszív állapotromlása potenciálisan életveszélyes és sürgős orvosi felülvizsgálatot igényel. Ebben az esetben fontolóra kell venni a további kortikoszteroid‑kezelés szükségességét, mint pl. orális szteroid‑kúra bevezetését, vagy fertőzés esetén az antibiotikum‑kezelést.

Nem szabad elkezdeni a Pulmalio alkalmazását exacerbáció esetén, vagy ha a beteg állapota jelentősen rosszabbodik vagy az asztma hevenyen súlyosbodik.

Áttérés orális kezelésről

Ha okkal feltételezhető, hogy korábbi szisztémás szteroid‑terápia következtében a mellékvese‑funkció károsodott, a beteg Pulmalio‑terápiára való átállításakor körültekintően kell eljárni.

Az inhalációs budezonid‑terápia előnyeként rendszerint minimálisra csökken az orális szteroidok iránti igény, de az orális szteroidokról átállított betegek esetében még jó ideig fennáll a veszélye annak, hogy a mellékvese rezervkapacitása csökkent lehet. A felépülés jelentős ideig tarthat az orális szteroid‑terápia megszüntetése után, ezért az inhalációs budezonid‑terápiára átállított orális szteroid‑dependens betegek esetén még jó ideig fennállhat a károsodott mellékvese‑funkció kockázata. Ilyen körülmények között a HPA‑tengely működésének rendszeres ellenőrzése szükséges.

Az orális terápiáról Pulmalio‑ra történő átállás során, általánosan, alacsonyabb szteroid hatás tapasztalható, amely olyan allergiás vagy ízületi tünetek megjelenését eredményezheti, mint például a rhinitis, eczema, izom‑ és ízületi fájdalmak. Ezen állapotok kezelésére specifikus terápiát kell kezdeni. Általánosan az elégtelen glükokortikoid hatásra kell gondolni azon ritka esetekben, amikor a következő tünetek jelentkeznek: fáradtság, fejfájás, hányinger és hányás. Ilyen esetekben néha szükséges az orális glükokortikoid dózisának átmeneti emelése.

Segédanyagok

A Pulmalio laktóz-monohidrátot tartalmaz (belégzésenként kevesebb, mint 1 mg‑ot). Ez a mennyiség rendszerint nem okoz panaszt a laktóz‑intoleranciában szenvedő betegeknek. A laktóz‑monohidrát segédanyag kis mennyiségű tejfehérjét tartalmaz, amely allergiás reakciót válthat ki.

Kölcsönhatások egyéb gyógyszerkészítményekkel

Itrakonazollal, ritonavirral vagy más erős CYP 3A4‑inhibitorokkal történő egyidejű kezelést kerülni kell (lásd 4.5 pont). Ha ez nem lehetséges, akkor az egymással kölcsönhatásba lépő gyógyszerek alkalmazása közötti időtartamot a lehető leghosszabbra kell nyújtani. Az erős CYP 3A4‑inhibitorokkal kezelt betegek számára a Pulmalio fenntartó és akut rohamoldó terápia nem javasolt.

Elővigyázatosság különleges betegségek esetén

A Pulmalio‑t óvatossággal kell alkalmazni thyreotoxicosis, phaeochromocytoma, diabetes mellitus, nem‑kezelt hypokalaemia, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia, idiopathiás subvalvularis aortastenosis, súlyos hypertonia, aneurysma vagy más súlyos cardiovascularis betegség, mint pl. ischaemiás szívbetegség, tachyarrhythmiák vagy súlyos szívelégtelenség fennállása esetén.

Óvatosság szükséges azon betegek esetében, akiknél a QT‑intervallum megnyúlt. A formoterol maga is a QT‑intervallum megnyúlását okozhatja.

Potenciálisan súlyos hypokalaemiát okozhatnak a magas dózisban adott béta2‑adrenoceptor-agonisták. Hypokalaemiát kiváltó vagy a hypokalaemiás hatást erősítő gyógyszerek, pl. xantin‑származékok, szteroidok és diuretikumok együttadása fokozhatja a béta2‑adrenoceptor-agonisták káliumszint‑csökkentő hatását. Különös óvatosság ajánlott instabil asztmában, változó hörgőtágító‑használat mellett, valamint súlyos akut asztmában, mivel a hypoxia megemelheti a hypokalaemia kockázatát; továbbá más olyan esetekben, amikor megnő a hypokalaemia valószínűsége. Ilyen körülmények között ajánlott a szérum kálium szintjének ellenőrzése.

Mint minden béta2‑adrenoceptor-agonista alkalmazásakor, diabéteszes betegeknél megfontolandó a vércukorszint többszöri ellenőrzése.

Az inhalációs kortikoszteroid‑terápia szükségességét és dózisát újra kell értékelni aktív vagy lappangó tüdőtuberkulózis, gombás vagy vírusos légúti infekciók esetén.

Szisztémás hatások

Szisztémás mellékhatások minden inhalációs kortikoszteroid esetében előfordulhatnak, különösen nagy dózisok hosszan tartó alkalmazása esetén. Ezen hatások előfordulásának valószínűsége sokkal kisebb inhalációs kezelés esetén, mint orális kortikoszteroidok esetében. A lehetséges szisztémás mellékhatások a következők: Cushing‑szindróma, cushingoid küllem, mellékvesekéreg‑szuppresszió, gyermekek és serdülők növekedésbeli visszamaradása, a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése, cataracta, glaucoma, és ritkábban egy sor pszichológiai vagy magatartásbeli hatás, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, alvászavart, szorongást, depressziót vagy agressziót (különösen gyermekeknél) (lásd 4.8 pont).

Figyelembe kell venni a csontsűrűségre gyakorolt lehetséges hatásokat, különösen olyan betegek esetében, akik hosszú időn keresztül, nagy dózisokat kapnak, és akiknél az osteoporosis egyéb kockázati tényezői is fennállnak. Inhalációs budezoniddal végzett hosszú távú vizsgálatokban gyermekek esetén 400 mikrogrammos (kimért adag), felnőtteknél pedig 800 mikrogrammos (kimért adag) átlagos napi dózis esetén nem mutatkozott szignifikáns hatás a csontok ásványianyag‑sűrűségére. A budezonid és a formoterol magasabb dózisainak hatására vonatkozóan nincsenek adatok.

A kortikoszteroidok szisztémás és lokális alkalmazása mellett látászavarról számolhatnak be. Ha egy betegnél olyan tünetek jelentkeznek, mint a homályos látás vagy más látászavarok, akkor mérlegelni kell a beteg szemész szakorvoshoz való beutalását, a lehetséges okok kivizsgálása érdekében. Ilyen lehetséges okok a cataracta, a glaucoma vagy olyan ritka betegségek, mint például a centralis serosus chorioretinopathia (CSCR), amelynek előfordulását szisztémás és lokális kortikoszteroidok alkalmazása után jelentették.

Mellékvese funkció

A kiegészítő szisztémás szteroid‑ vagy inhalációs budezonid‑kezelést nem szabad hirtelen megszakítani.

Az inhalációs kortikoszteroidok nagy dózisaival történő hosszan tartó kezelés, különösen az ajánlottnál magasabb adagok esetén, szintén klinikailag szignifikáns mellékvese‑szuppressziót eredményezhet. Ezért fontolóra kell venni kiegészítő szisztémás kortikoszteroid‑terápia bevezetését a stresszes időszakokban, például súlyos infekciók vagy tervezett műtétek esetén. A szteroidok adagjának gyors csökkentése akut mellékvese‑krízist válthat ki. Az akut mellékvese‑krízisben tapasztalható tünetek és jelek nem jellegzetesek, de előfordulhat anorexia, hasi fájdalom, fogyás, fáradtság, fejfájás, hányinger, hányás, csökkent éberségi szint, rohamok, hypotonia és hypoglykaemia.

Paradox bronchospasmus

Mint más inhalációs kezelések esetében, paradox bronchospasmus előfordulhat, az alkalmazás után azonnal fellépő zihálással és légszomjjal. Ha a beteg a paradox bronchospasmust tapasztal, a Pulmalio‑kezelést azonnal fel kell függeszteni, a beteg állapotát meg kell vizsgálni és szükség esetén alternatív terápiát kell kezdeni. A paradox bronchospasmus reagál az inhalációs gyors hatású hörgőtágítókra és azonnal kezelni kell (lásd 4.8 pont).

Gyermekek és serdülők

A hosszan tartó inhalációs kortikoszteroid‑terápiában részesülő gyermekek testmagasságát rendszeresen ellenőrizni kell. Ha a növekedés lelassulna, a terápiát újra kell értékelni, hogy az inhalációs kortikoszteroid adagját arra a legalacsonyabb dózisra lehessen csökkenteni, amellyel a megfelelő asztmakontroll fenntartható. Gondosan mérlegelni kell a kortikoszteroid‑kezelés várható előnyét és a növekedés lassulásának lehetséges kockázatát. Megfontolandó továbbá gyermekek esetén, a beteg beutalása gyermek‑tüdőgyógyász szakorvoshoz.

Hosszú távú vizsgálatokból származó, korlátozott számú adat arra utal, hogy az inhalációs kortikoszteroiddal kezelt gyermekek és serdülők legtöbbje végül elérte a várható felnőtt testmagasságot. Kezdetben azonban kismértékű átmeneti növekedés‑lassulást figyeltek meg (kb. 1 cm). Ez rendszerint a kezelés első évében jelentkezik.

COPD-s betegek

Nem állnak rendelkezésre klinikai vizsgálati adatok a budesonid/formoterol hatóanyag kombinációra olyan COPD-s betegekkel, akiknek a bronchodilatátor előtti FEV1-értéke nagyobb, mint a várható normálérték 50%-a (FEV1>50%) és a bronchodilatátor utáni FEV1‑értéke kisebb, mint a várható normálérték 70%-a (FEV1<70%) (lásd 5.1 pont).

Az inhalációs kortikoszteroid-kezelésben részesülő COPD-s betegeknél a pneumonia, beleértve a kórházi kezelést igénylő eseteket, incidenciájának növekedését figyelték meg. Néhány bizonyíték a pneumonia megnövekedett kockázatára utal nagyobb szteroid adagokat alkalmazó betegeknél, de ezt nem támasztotta alá egyértelműen az összes vizsgálat.

Nincsen egyértelmű klinikai bizonyíték arra, hogy az inhalációs kortikoszteroidokat tartalmazó gyógyszerek között különbség van a pneumonia kockázatának mértékében.

Az orvosoknak szem előtt kell tartaniuk a pneumonia lehetséges kialakulását COPD-s betegeknél, mert az ilyen fertőzések klinikai tüneteit a COPD-exacerbatiói elfedhetik.

A pneumonia kockázati tényezői COPD-s betegeknél a dohányzás, előrehaladott kor, alacsony testtömegindex (BMI) és súlyos COPD.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakokinetikai interakciók:

A CYP 3A4 erős inhibitorai (pl. ketokonazol, itrakonazol, vorikonazol, pozakonazol, telitromicin, nefazodon és a HIV‑proteáz-inhibitorok) feltehetően jelentősen megemelik a budezonid plazmaszintjeit, ezért együttes alkalmazásuk kerülendő. Ha ez nem lehetséges, az inhibitor és a budezonid alkalmazása között eltelt időnek a lehető leghosszabbnak kell lennie (lásd 4.4 pont). Az erős CYP 3A4‑inhibitorokkal kezelt betegek számára a Pulmalio fenntartó és akut rohamoldó terápia nem javasolt.

Az erős CYP 3A4‑inhibitor ketokonazol napi egyszeri 200 mg‑os adagja, az egyidejűleg orálisan alkalmazott budezonid (3 mg egyszeri adag) plazmaszintjét átlagosan a hatszorosára növelte. Amikor a ketokonazolt 12 órával a budezonid adása után alkalmazták, az átlagos emelkedés csak háromszoros volt, ami azt mutatja, hogy az adagolási időpontok elkülönítése csökkentheti a plazmaszint‑emelkedést. Ezen interakcióval kapcsolatos korlátozott mennyiségű adat a nagydózisú inhalációs budezonid vonatkozásában azt mutatja, hogy jelentős plazmaszint‑emelkedés fordulhat elő (átlagosan négyszeres), ha a napi egyszeri 200 mg itrakonazolt inhalációs budezoniddal (1000 mikrogramm egyszeri adag) együttesen alkalmaznak.

Farmakodinámiás interakciók:

A béta2‑blokkolók gyengíthetik vagy gátolhatják a formoterol hatását. A Pulmalio‑t ezért nem szabad együtt alkalmazni béta2‑blokkolókkal (beleértve a szemcseppeket is), csak akkor, ha az feltétlenül szükséges.

Kinidin, dizopiramid, prokainamid, fenotiazinok, antihisztaminok (terfenadin) és triciklusos antidepresszánsok együttes adása a QT‑intervallum megnyúlását és a ventricularis arrhythmia kockázatának emelkedését okozhatja.

Ezen kívül a levodopa, a levotiroxin, az oxitocin és az alkohol ronthatnak a szív béta2‑szimpatomimetikumokkal szembeni tűrőképességén.

Egyidejűleg alkalmazott MAO‑gátló készítmények, beleértve a hasonló tulajdonságú vegyületeket is, mint pl. a furazolidon és prokarbazin, hipertenzív reakciókat provokálhatnak.

Arrhythmia kialakulása szempontjából fokozottabb veszélynek vannak kitéve azok a betegek, akiknél halogénezett szénhidrogén vegyületeket alkalmaznak anesztetikus célból.

Más béta2‑agonista vegyületeket tartalmazó gyógyszerek vagy antikolinerg szerek egyidejű alkalmazása potenciálisan additív hörgőtágító hatású lehet.

Digitálisz‑glikozidokkal kezelt betegeknél a hypokalaemia fokozhatja az arrhythmia iránti hajlamot.

Hypokalaemia a béta2-agonistával való terápia eredményeként alakulhat ki, amelyet a xantin-származékokkal, kortikoszteroidokkal és diuretikumokkal való egyidejű kezelés súlyosbíthat (lásd 4.4 pont).

Sem a budezonid, sem a formoterol esetében nem figyeltek meg kölcsönhatást az asztma kezelésében használt más gyógyszerekkel.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok a Pulmalio vagy a budezonid és a formoterol egyidejű, terhesség alatt történő alkalmazásáról. Egy patkányokon végzett, magzati fejlődést tanulmányozó vizsgálat adatai azt mutatták, hogy nem bizonyítható semmilyen, a kombinációnak tulajdonítható hatás.

Nincs megfelelő adat a formoterol terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan. Az állatkísérletes reprodukciós vizsgálatokban nagyon magas szisztémás koncentráció mellett a formoterol nemkívánatos hatásokat idézett elő (lásd 5.3 pont).

Mintegy 2000, budezonid‑kezelésben részesülő terhes nő adatai szerint, az inhalációs budezonid terhesség alatt történő alkalmazása nem növelte a magzati fejlődési rendellenességek kialakulásának veszélyét. Állatkísérletekben a glükokortikoidokról kimutatták, hogy fejlődési rendellenességeket idéznek elő (lásd 5.3 pont). Ezek a tapasztalatok nem valószínű, hogy relevánsak a gyógyszer ajánlott adagjaival kezelt emberekre.

Az állatkísérletekben megállapították, hogy a prenatalis glükokortikoid‑túlsúly szerepet játszik az intrauterin növekedési retardációban; a felnőttkori cardiovascularis megbetegedések fokozott veszélyének kialakulásában, valamint a glükokortikoid‑receptorsűrűség, a neurotranszmitter‑forgalom és ‑viselkedés irreverzíbilis megváltozásában a teratogén dózistartomány alatti adagok alkalmazása mellett.

Terhesség alatt a Pulmalio‑t csak akkor szabad alkalmazni, ha a várható előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat. A legalacsonyabb hatásos budezonid adagot kell alkalmazni, amellyel megfelelő asztmakontroll tartható fenn.

Szoptatás

A budezonid kiválasztódik az anyatejbe. Terápiás adagban alkalmazva azonban nem feltételezhető, hogy hatást gyakorolna a szoptatott csecsemőre. Nem ismert, hogy a formoterol átjut‑e az emberi anyatejbe. Patkányoknál a formoterolt kis mennyiségben kimutatták az anyatejben. Szoptató anyáknak a Pulmalio‑t csak akkor szabad alkalmazni, ha az anya szempontjából várható előnyök meghaladják a csecsemőt érintő lehetséges kockázatokat.

Termékenység

A budezonid termékenységre gyakorolt hatására vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat. A formoterollal végzett állatkísérletes reprodukciós vizsgálatok hím patkányoknál a termékenység bizonyos fokú csökkenését igazolták, magas szisztémás expozíció esetén (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítmény nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Mivel a Pulmalio budezonidot és formoterolt egyaránt tartalmaz, a készítmény alkalmazásakor ugyanolyan jellegű mellékhatások fordulhatnak elő, mint amilyenekről a két hatóanyag esetében külön‑külön beszámoltak. A két vegyület együttes adását követően a mellékhatások előfordulási gyakorisága nem növekedett. A készítmény alkalmazásával kapcsolatos leggyakoribb nemkívánatos hatások a béta2‑adrenoceptor-agonisták hatásmechanizmusából következő mellékhatások, mint például a tremor és a palpitatio. E mellékhatások általában enyhék, és a kezelés során néhány napon belül megszűnnek.

A budezoniddal és a formoterollal kapcsolatos mellékhatások alábbiakban találhatók, előfordulási gyakoriság és szervrendszer szerinti felsorolásban. A gyakorisági kategóriák a következők: Nagyon gyakori (≥ 1/10), Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), Ritka ( 1/10 000 – < 1/1000), Nagyon ritka (< 1/10 000).

1. táblázat

Szervrendszer	Gyakoriság	Mellékhatás
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Gyakori	Candida‑fertőzés a száj‑ és garatüregben Pneumonia (COPD-s betegeknél)
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Ritka	Azonnali és késői túlérzékenységi reakciók, mint pl. exanthema, urticaria, pruritus, dermatitis, angiooedema és anaphylaxiás reakció
Endokrin betegségek és tünetek	Nagyon ritka	Cushing‑szindróma, mellékvese‑szuppresszió, a növekedés retardációja, a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Ritka	Hypokalaemia
	Nagyon ritka	Hyperglykaemia
Pszichiátriai kórképek	Nem gyakori	Agresszió, pszichomotoros hiperaktivitás, szorongás, alvászavarok
	Nagyon ritka	Depresszió, magatartásváltozások (túlnyomóan gyermekkorban)
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Fejfájás, tremor
	Nem gyakori	Szédülés
	Nagyon ritka	Ízérzés‑zavarok
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nem gyakori	Homályos látás (lásd még 4.4 pont)
	Nagyon ritka	Cataracta és glaucoma
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Gyakori	Palpitatio
	Nem gyakori	Tachycardia
	Ritka	Cardialis arrhythmiák, mint pl. pitvarfibrillatio, supraventricularis tachycardia, extrasystolék
	Nagyon ritka	Angina pectoris, a QT‑szakasz megnyúlása
Érbetegségek és tünetek	Nagyon ritka	Vérnyomás‑ingadozás
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Gyakori	Enyhe torokirritáció, köhögés, dysphonia, beleértve a rekedtséget
	Ritka	Bronchospasmus
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	Hányinger
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei	Nem gyakori	Hámsérülések / véraláfutások („bruising”)
A csont-izomrendszer, és a kötőszövet betegségei és tünetei	Nem gyakori	Izomgörcsök

A száj‑ és garatüreg Candida fertőzésének oka a gyógyszer lerakódása. A kockázatot minimalizálja, ha a betegeknek azt tanácsoljuk, hogy minden fenntartó adag belélegzése után öblítsék ki a szájukat vízzel. A száj‑ és garatüreg Candida fertőzése helyileg alkalmazható gombaellenes szerekkel kezelhető, az inhalációs kortikoszteroid‑kezelést megszüntetése nélkül. Ha szájüregi vagy garatgombásodás alakul ki, a betegnek a szükség szerinti inhalációk után is ki kell öblítenie a száját vízzel.

Mint más inhalációs terápia esetében is, nagyon ritkán - 10 000 közül legfeljebb 1 esetben - paradox bronchospasmus előfordulhat, az alkalmazás után azonnal fellépő zihálással és légszomjjal. A paradox bronchospasmus reagál az inhalációs gyors hatású hörgőtágítókra, és azonnal kezelni kell. A Pulmalio‑kezelést azonnal fel kell függeszteni, a beteg állapotát meg kell vizsgálni és szükség esetén alternatív terápiát kell kezdeni (lásd 4.4 pont).

Inhalációs kortikoszteroidok alkalmazása során szisztémás hatások előfordulhatnak, különösen nagy adagok hosszan tartó alkalmazása esetén. Ezen hatások előfordulásának a valószínűsége sokkal kisebb inhalációs kezelés esetén, mint orális kortikoszteroidok esetében. A lehetséges szisztémás hatások a következők: Cushing‑szindróma, cushingoid küllem, mellékvesekéreg‑szuppresszió, a gyermekek és serdülők növekedésbeli visszamaradása, a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése, cataracta és glaucoma. Az infekciókra való fogékonyság megnövekedhet, valamint gyengülhet a stresszhelyzetekhez való alkalmazkodás képessége. A hatások valószínűleg függenek a dózistól, az expozíciótól, az egyidejű vagy korábbi szteroidterheléstől, valamint az egyéni érzékenységtől.

béta2‑ adrenoceptor-agonistákkal történő kezelés során emelkedhet az inzulin, a szabad zsírsav, a glicerin és a ketontestek vérszintje.

Gyermekek és serdülők

A hosszú távú inhalációs kortikoszteroid-kezelésben részesülő gyermekek magasságának rendszeres monitorozása javasolt (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A formoterol túladagolása a béta2-adrenoceptor-agonistákra jellemző hatásokat válthat ki: tremor, fejfájás, palpitatio. Elszigetelt esetekben jelentettek tachycardiát, hyperglykaemiát, hypokalaemiát, a QT-szakasz megnyúlását, arrhythmiát, hányingert és hányást. Szupportív és tüneti kezelésre is szükség lehet. Akut bronchialis obstrukcióban szenvedő betegeknél a 90 mikrogrammos adag három óra alatt történő alkalmazása során nem merültek fel biztonságossági aggályok.

A budezonid akut túladagolása várhatóan nem vet fel klinikai problémát, még kifejezetten nagy dózisok esetében sem. Nagy adagban való tartós használata esetén szisztémás glükokortikoid hatások – mint mellékvesekéreg túlműködés és a mellékvese működés gátlása – jelentkezhetnek.

Ha a formoterol komponens túladagolása miatt a Pulmalio kezelést meg kell szüntetni, gondoskodni kell a megfelelő kortikoszteroid terápiáról.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségekre ható egyéb szerek: Adrenerg szerek, Inhalációs készítmények, ATC kód: R03AK07

Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások

A Pulmalio egyaránt tartalmaz formoterolt és budezonidot, melyek eltérő hatásmechanizmussal rendelkeznek, és egymás hatását erősítve mérséklik az asztmás exacerbációkat. A budezonid és a formoterol specifikus tulajdonságainak köszönhetően lehetőség van arra, hogy a Pulmalio‑t akár fenntartó és rohamoldó terápiaként, akár csak fenntartó terápiaként is alkalmazzák asztmában.

Budezonid

A budezonid glükokortikoszteroid vegyület, amely inhalációs alkalmazáskor dózisfüggő gyulladáscsökkentő hatást fejt ki a légutakban, melynek eredményeképpen az asztma tünetei enyhülnek, és az asztma okozta exacerbációinak gyakorisága csökken. Az inhalációs budezonidnak jóval kevesebb súlyos mellékhatása van, mint a szisztémás szteroidoknak. A glükokortikoidok gyulladáscsökkentő hatásának pontos hatásmechanizmusa nem ismert.

Formoterol

A formoterol szelektív béta2‑adrenoceptor-agonista vegyület, amely a hörgők simaizomzatának gyors és hosszan tartó relaxációját idézi elő reverzíbilis légúti obstrukcióban szenvedő betegekben. A hörgőtágító hatás dózisfüggő, és már a belégzés után 1‑3 percen belül kialakul. A hatás egy dózis belélegzését követően legalább 12 órán át fennáll.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Asztma

A budezonid/formoterol fenntartó terápia klinikai hatásossága

Felnőtt betegeken végzett klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a budezonid mellé kiegészítésül adott formoterol‑kezelés enyhítette az asztma tüneteit, javította a légzésfunkciót és csökkentette az asztmás exacerbációk számát.

Két 12 hetes vizsgálatban a budezonid/formoterol azonos mértékű hatást gyakorolt a tüdőfunkcióra, mint a budezonid és formoterol szabad kombinációja, és meghaladta az önmagában alkalmazott budezonid hatását. Minden kezelési csoportban rövid hatású béta2‑adrenoceptor-agonistát használtak szükség szerint. Nem volt jele annak, hogy az asztma ellenes hatás az idő függvényében gyengülne.

Két 12 hetes, gyermekgyógyászati vizsgálatot végeztek, amelyekben 265, 6–11 év közötti gyermeket kezeltek fenntartó adagban alkalmazott budezonid/formoterol kombinációval (naponta kétszer 2 inhaláció 80 mikrogramm/4,5 mikrogramm adagból) és szükség szerint rövid hatású béta2‑adrenerg‑receptor-agonistával. A légzésfunkció mindkét vizsgálatban javult, és a kezelés jól tolerálható volt a megfelelő adagban, önmagában alkalmazott budezoniddal összevetve.

A budezonid/formoterol fenntartó és akut rohamoldó terápia klinikai hatásossága

Összesen 12 076 beteg vett részt 5 kettős vak, hatásossági és biztonságossági vizsgálatban (4447 beteget randomizáltak budezonid/formoterol fenntartó és rohamoldó terápiára), 6 illetve 12 hónapon keresztül. Olyan betegek kerülhettek be a vizsgálatba, akiknek az inhalációs szteroid‑kezelés ellenére tüneteik voltak.

A budezonid/formoterol fenntartó és akut rohamoldó terápia statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős mértékben csökkentette a súlyos exacerbációk gyakoriságát minden összehasonlításban, mind az 5 vizsgálatban. Ez magában foglalta a budezonid/formoterol magasabb fenntartó dózisban történő alkalmazását terbutalin rohamoldóval (735. sz. vizsgálat), és a budezonid azonos fenntartó dózisban történő alkalmazását formoterol vagy terbutalin rohamoldóval (734. sz. vizsgálat) (1. táblázat). A 735. sz. vizsgálatban a tüdőfunkció, a tüneti kontroll és a rohamoldó‑használat azonos volt mindegyik terápiás csoportban. A 734. sz. vizsgálatban a tünetek enyhültek, a rohamoldó‑használat csökkent és a tüdőfunkció javult, mindkét összehasonlító terápiához képest. Az 5 vizsgálatban a budezonid/formoterol fenntartó és akut rohamoldó terápiában részesülő betegek átlagosan a kezelési napok 57%‑ában nem használták a gyógyszert rohamoldásra. Nem mutatkozott jele annak, hogy az idő folyamán tolerancia alakult volna ki a gyógyszer hatásával szemben.

2. táblázat: A súlyos exacerbációk áttekintése a klinikai vizsgálatokban

A vizsg. száma és időtartama	Kezelési csoportok	Betegek száma (n)	Súlyos exacerbációka
			Események száma	Esemény /betegév c
735. sz vizsg. 6 hónap	Budezonid/formoterol 160/4,5 mikrogramm napi 2× + szükség szerint	1103	125	0,23b
	Budezonid/formoterol 320/9 mikrogramm napi 2× + terbutalin 0,4 mg szükség szerint	1099	173	0,32
	Szalmeterol/flutikazon 2×25/125 mikrogramm napi 2× + terbutalin 0,4 mg szükség szerint	1119	208	0,38
734. sz. vizsg. 12 hónap	Budezonid/formoterol 160/4,5 mikrogramm napi 2× + szükség szerint	1107	194	0,19b
	Budezonid/formoterol 160/4,5 mikrogramm napi 2× + formoterol 4,5 mikrogramm szükség szerint	1137	296	0,29
	Budezonid/formoterol 160/4,5 mikrogramm napi 2× + terbutalin 0,4 mg szükség szerint	1138	377	0,37

a Kórházi kezelés/kórházi sürgősségi ellátás vagy orális szteroid‑kezelés

b Az exacerbációk gyakoriságának csökkenése statisztikailag szignifikáns (P‑érték < 0,01) / mindkét összehasonlításban

Serdülők és felnőttek esetében hasonló hatásosság és biztonságosság igazolódott 6 kettős vak vizsgálatban, amelyek közül 5 a fent említett vizsgálatok voltak, egy pedig egy magasabb, 160/4,5 mikrogramm (naponta kétszer két inhaláció) fenntartó adaggal végzett további vizsgálat. Ezek az értékelések összesen 14 385 asztmás beteg vizsgálatán alapulnak, akik közül 1847 serdülő volt. Korlátozott volt azoknak a serdülőkorú betegeknek a száma, akik a budezonid/formoterol fenntartó és rohamoldó terápia során legalább egy napon több mint 8 inhalációt alkalmaztak, és ez az alkalmazás nem volt gyakori.

További 2 klinikai vizsgálatban azoknál a betegeknél, akik akut asztmás tünetek miatt orvosi segítséget kértek, a budezonid/formoterol gyors és hatásos hörgőtágító hatást biztosított, a szalbutamolhoz és formoterolhoz hasonlóan.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség („COPD”)

Két 12 hónapos klinikai vizsgálatban, közepesen súlyos és súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegeknél kiértékelték a készítmény tüdőfunkcióra gyakorolt hatását és az exacerbációk gyakoriságát (az orális szteroid és/vagy antibiotikum‑kezelések, és/vagy a hospitalizáció szükségessége alapján határozták meg). A beválasztási kritérium mindkét vizsgálat esetében az volt, hogy a hörgőtágító alkalmazása előtt meghatározott FEV1 a várható normálérték < 50%-a. A vizsgálatba történő bevonáskor a hörgőtágító alkalmazása után mért FEV1 medián értéke a várható normálérték 42%‑a volt. Az exacerbációk évi átlagos száma (a fentiek alapján meghatározva) szignifikánsan csökkent a budezonid/formoterol‑kezelés hatására, összehasonlítva a formoterol‑monoterápiával, illetve a placebóval (átlagos érték 1,4 volt, összehasonlítva a placebo/formoterol‑csoportban tapasztalt 1,8‑1,9 értékkel). Az orális szteroid kezelési napok átlagos száma betegenként a 12 hónap alatt enyhén csökkent a budezonid/formoterol‑csoportban (7‑8 nap/beteg/évre, összehasonlítva a 11‑12 és 9‑12 nappal, amelyeket a placebo‑ illetve a formoterol‑csoportban tapasztaltak). A tüdőfunkciót jellemző értékek, mint pl. a FEV1 tekintetében, a budezonid/formoterol nem mutatkozott előnyösebb hatásúnak, mint a formoterol önmagában.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az aktív szenes blokkolással vagy anélkül végzett farmakokinetikai vizsgálatok során a Pulmalio Elpenhaler-t egy ugyanazon hatóanyagokat, a budezonidot és formoterolt tartalmazó alternatív, engedélyezett fix dózisú kombinációt tartalmazó inhalációs termékkel összehasonlítva értékelték, és mind a szisztémás expozíció (biztonságosság), mind a tüdőben való lerakódás (hatásosság) tekintetében egyenértékűnek bizonyult. A Pulmalio Elpenhaler készítménnyel végzett in vitro adatok a 200 mikrogramm/6 mikrogramm feltüntetett adag mellett a ténylegesen leadott adag 194 mikrogramm/5,5 mikrogramm. In vitro lerakódási vizsgálatokban a budezonid/formoterol kombináció Elpenhaler eszközön keresztül történő inhalációját követően a budezonid tüdőbeli lerakódása a leadott adagnak 31% – 45%-a, a formoterol tüdőbeli lerakódása pedig a leadott adagnak 35–50%-a között volt.

Felszívódás

A budezonid és formoterol fix kombinációja és a megfelelő egykomponensű egyetlen termékek készítmények bioegyenértékűnek bizonyultak a budezonid, illetve a formoterol szisztémás expozícióját tekintve. Ennek ellenére a fix kombináció alkalmazását követően a kortizol‑szuppresszió kismértékű növekedése volt tapasztalható a monokomponensű készítményekkel összehasonlítva. Ez a különbség nem befolyásolja a készítmény klinikai biztonságosságát.

Nincs bizonyíték a budezonid és a formoterol közötti farmakokinetikai kölcsönhatásra.

A hatóanyagok farmakokinetikai paraméterei a monokomponensű készítmények együttes alkalmazása során hasonlóak voltak a fix kombináció alkalmazásakor mért értékekhez. Budezonid esetében az AUC kissé magasabb, a felszívódás gyorsabb, és a maximális plazmakoncentráció is magasabb volt a fix kombináció adását követően.

Formoterol esetében a maximális plazmakoncentráció hasonló volt a fix kombináció adásakor mért értékhez képest.

A Pulmalio Elpenhaler készítménnyel elvégzett klinikai vizsgálatok szerint a belélegzett budezonid gyorsan felszívódik és az inhaláció után 30 perccel éri el a maximális plazmakoncentrációt, míg a formoterol ugyancsak gyorsan felszívódik és a maximális plazmakoncentrációt az inhaláció után 10 percen belül éri el.

A szakirodalom szerint az inhalációs budezonid szisztémás biohasznosulása a leadott adagnak körülbelül 49%-a, míg a formoterol szisztémás biohasznosulása a leadott adagnak mintegy 61%-a.

Eloszlás és biotranszformáció

A plazmafehérjékhez való kötődés mértéke a formoterol esetében mintegy 50%, a budezonid esetében pedig 90%. Az eloszlási térfogat a formoterol esetében körülbelül 4 liter/ttkg, a budezonid esetében pedig 3 liter/ttkg. A formoterol konjugációs reakciók révén inaktiválódik (aktív O‑demetilált és deformilált metabolitok keletkeznek, de azok elsősorban inaktivált konjugált származékok formájában láthatóak). A budezonid az ún. first pass‑effektus révén nagymértékű (kb. 90%‑os) biotranszformáción megy keresztül, és csekély glükokortikoid‑aktivitással rendelkező anyagcseretermékekké alakul. A legfőbb metabolitok, a 6‑béta‑hidroxi‑budezonid és a 16‑alfa‑hidroxi‑prednizolon glükokortikoszteroid aktivitása a budezonidénak kevesebb, mint 1%‑a. Nincs arra utaló információ, hogy a formoterol és a budezonid között bármilyen metabolikus kölcsönhatás vagy kiszorítási reakció lenne.

Elimináció

A formoterol adagjának nagyobbik része a májban metabolizálódik, majd a vesén keresztül ürül a szervezetből. Belélegzés után a formoterol belélegezhető adagjának 8% ‑ 13%‑a változatlan formában ürül a vizelettel. A formoterol szisztémás clearance értéke magas (mintegy 1,4 liter/perc), a terminális eliminációs felezési ideje pedig átlagosan 17 óra.

A budezonid főleg a CYP 3A4 enzim által katalizált anyagcsere‑folyamatok révén eliminálódik a szervezetből. A metabolitok változatlanul vagy konjugált formában választódnak ki a vizelettel. Változatlan formában a budezonid a vizeletben elhanyagolható mennyiségben volt kimutatható. A budezonid szisztémás clearance értéke magas (1,2 liter/perc), a plazmából való eliminációs felezési ideje intravénás adás után pedig átlagosan 4 óra.

Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a budezonid és a formoterol farmakokinetikája nem ismert. Májbetegségben szenvedő betegek fokozott budezonid‑ és formoterol‑hatásnak lehetnek kitéve.

Linearitás/nem-linearitás

A budezonid és a formoterol szisztémás expozíciója egyaránt lineáris összefüggést mutat az alkalmazott adaggal.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletekben a kombinációban vagy külön‑külön adott budezonid és formoterol alkalmazása során észlelt toxicitás olyan tünetekben nyilvánult meg, amelyek felfokozott farmakológiai hatásokkal állnak összefüggésben.

Állatokon végzett reprodukciós vizsgálatokban a glükokortikoidokról, mint pl. a budezonid, kimutatták, hogy fejlődési rendellenességeket (szájpad‑hasadék, csontváz‑rendellenességek) idéznek elő. Ezekből az állatkísérletekből kapott eredmények azonban nem tűnnek relevánsnak a szer embereknél alkalmazott terápiás adagjaival. Reprodukciós állatkísérletek során a formoterol terápiás dózist jóval meghaladó szisztémás adagjainak alkalmazásakor a hím patkányokon kissé csökkent fertilitást, továbbá vemhes nőstényeken implantációs veszteségeket, valamint a korai postnatalis túlélési arány és a születési súly csökkenését észlelték. Ezek az állatkísérletekben kapott eredmények azonban embernél nem tűnnek relevánsnak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Laktóz‑monohidrát (amely tejfehérjéket tartalmaz)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Egy darab fehér, műanyag inhalációs készülék, amely 60 db egyadagos alu-alu buborékcsomagolás csíkot tartalmaz, dobozban.

1 doboz 60 adagot tartalmaz: 1 eszköz × 60 adag

Vagy

Egy darab fehér, műanyag inhalációs készülék, amely 60 db egyadagos alu-alu buborékcsomagolás csíkot tartalmaz, és egy további, műanyag tartály 60 alu-alu egy-adagos buborékcsomagolás csíkot tartalmaz, dobozban.

1 doboz 120 adagot tartalmaz: 1 eszköz × 60 adag + 1 tartály × 60 adag

Vagy

Két darab fehér, műanyag inhalációs készülék, amelyek mindegyike 60 db egyadagos alu-alu buborékcsomagolás csíkot tartalmaz, dobozban.

1 doboz 120 adagot tartalmaz: 2 eszköz × 60 adag

Vagy

Három darab fehér, műanyag inhalációs készülék, amelyek mindegyike 60-60 db egyadagos alu-alu buborékcsomagolás csíkot tartalmaz, dobozban.

1 doboz 180 adagot tartalmaz: 3 eszköz × 60 adag.

Vagy

Hat darab fehér, műanyag inhalációs készülék, amelyek mindegyike 60-60 db egyadagos alu-alu buborékcsomagolás csíkot tartalmaz dobozban.

1 doboz 360 adagot tartalmaz: 6 eszköz × 60 adag.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés: (két kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V)

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

PannonPharma Kft.

7720 Pécsvárad

Pannonpharma út 1.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-22876/03 60 adag 1×60 db egy-adagos buborékcsomagolás csíkot tartalmazó inhalációs készülék

OGYI-T-22876/04 120 adag 1×60 db egy-adagos buborékcsomagolás csíkot tartalmazó inhalációs készülék és 1 x 60 db egy-adagos buborékcsomagolás csíkot tartalmazó tartály

OGYI-T-22876/05 120 adag 2×60 db egy-adagos buborékcsomagolás csíkot tartalmazó inhalációs készülék

OGYI-T-22876/06 180 adag 3×60 db egy-adagos buborékcsomagolás csíkot tartalmazó inhalációs készülék

OGYI-T-22876/10 360 adag 6×60 db egy-adagos buborékcsomagolás csíkot tartalmazó inhalációs készülék

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2015. július 22.

A forgalomba hozatali engedély megújításának dátuma: 2019. december 6.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022.10.07.