1. A GYÓGYSZER NEVE
Risebone 35 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
35 mg rizedronát‑nátriumot tartalmaz filmtablettánként (ami 32,5 mg rizedronsavnak felel meg).
Ismert hatású segédanyag: 2,0 mg laktóz-monohidrát tablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Fehér, kerek, mindkét oldalán domború, 11,2 mm átmérőjű filmtabletta, az egyik oldalán mélynyomásos „35” jelöléssel.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A postmenopausalis osteoporosis kezelése, a csigolyatörés kockázatának csökkentése.
Az igazolt postmenopausalis osteoporosis kezelése, a csípőtáji törések kockázatának csökkentése (lásd 5.1 pont).
Az osteoporosis kezelése azoknál a férfiaknál, akiknél nagy a törésveszély (lásd 5.1 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Az ajánlott adag felnőtteknél egy 35 mg-os tabletta szájon át, hetente egyszer. A tablettát mindig a hétnek ugyanazon a napján kell bevenni.
Különleges betegcsoportok
Időskorúak:
Az adagolás módosítása nem szükséges, mivel a biohasznosulás, a megoszlás és az elimináció hasonló az időseknél (60 év felett) és fiatalabb egyéneknél. Ezt kimutatták a nagyon idős, 75 év feletti, menopausa utáni populációban is.
Vesekárosodás:
Enyhe és mérsékelt súlyosságú vesekárosodás esetén a dózis módosítása nem szükséges. A rizedronát‑nátrium alkalmazása súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance 30 ml/perc alatt) ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők:
A rizedronát‑nátrium nem javasolt 18 éven aluli gyermekek és serdülők kezelésére, mivel a biztonságosságára és hatásosságára vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat (lásd 5.1 pont).
Az alkalmazás módja
A rizedronát‑nátrium felszívódását az étkezés befolyásolja, ezért a megfelelő felszívódás biztosítása érdekében a rizedronátot a következőképpen kell szedni:
Reggeli előtt: legalább 30 perccel a napi első étkezés, más gyógyszer vagy ital előtt (a tiszta vizet kivéve).
A beteget tájékoztatni kell, hogy ha véletlenül elfelejti bevenni a gyógyszert, vegyen be egy Risebone 35 mg filmtablettát azon a napon, amikor eszébe jut. Ezt követően térjen vissza a heti egyszeri szedéshez, azon a napon, amikor a tablettát egyébként szedi. Két tabletta nem vehető be egy nap.
A tablettát egészben, elszopogatás vagy szétrágás nélkül kell bevenni. A rizedronát‑nátrium gyomorba történő jutásának elősegítése érdekében a tablettát függőleges testhelyzetben (ülve vagy állva) kell bevenni egy pohár (legalább 120 ml) tiszta vízzel. A tabletta bevételét követően legalább 30 percig nem szabad lefeküdni (lásd 4.4 pont).
Mérlegelni lehet kalcium és D-vitamin kiegészítő adagolását, ha a táplálékkal történő bevitel nem elégséges.
A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamát osteoporosis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél a Risebone 35 mg filmtabletta előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5 éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Hypocalcaemia (lásd 4.4 pont).
Terhesség és szoptatás.
Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance <30 ml/perc).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az ételek, italok (a tiszta vizet kivéve) és a polivalens kationokat (pl. kalcium, magnézium, vas és alumínium) tartalmazó gyógyszerek befolyásolják a biszfoszfonátok felszívódását, és ezért a rizedronát‑nátriummal egyidejűleg nem vehetők be (lásd 4.5 pont). A kívánt hatékonyság elérése érdekében az adagolási javaslatok szigorú betartása szükséges (lásd 4.2 pont).
A biszfoszfonátok hatékonysága az osteoporosis kezelésében összefüggést mutat az alacsony csontsűrűséggel és/vagy a korábban bekövetkezett töréssel.
Az idős kor vagy a csonttörésekre vonatkozó klinikai kockázati tényezők megléte önmagában nem elegendő ok az osteoporosis biszfoszfonáttal történő kezelésének elkezdésére.
Korlátozott számú adat áll rendelkezésre a biszfoszfonátok hatásosságára igen idősek (80 évesnél idősebbek) esetén (lásd 5.1 pont).
A biszfoszfonátokkal kapcsolatosan oesophagitis, gastritis, valamint nyelőcső és gyomor-bélrendszeri fekélyek kialakulását észlelték. Ezért óvatosságra van szükség azon betegek esetében:
akiknek az anamnézisében olyan nyelőcső betegség szerepel, amely késlelteti a táplálék nyelőcsövön történő átjutását, pl. strictura vagy achalasia,
akik nem képesek legalább 30 percig függőleges helyzetben maradni a tabletta bevételét követően,
akiknek nemrégiben voltak vagy jelenleg is vannak nyelőcső vagy felső emésztőrendszeri megbetegedései (beleértve a diagnosztizált Barrett oesophagust is).
A kezelőorvosnak külön fel kell hívnia ezeknek a betegeknek a figyelmét az adagolási utasítások betartásának fontosságára és a lehetséges nyelőcsői reakció jeleire és tüneteire. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a nyelőcső irritáció tüneteinek megjelenése esetén azonnal forduljanak orvoshoz; ilyen tünetek a nyelési nehézség, nyeléskor fellépő fájdalom, szegycsont mögötti fájdalom vagy újonnan kialakuló/súlyosbodó gyomorégés.
A hypocalcaemiát rendezni kell a rizedronát‑nátrium kezelés elkezdése előtt. A csont és ásványianyag anyagcsere egyéb rendellenességeit (pl. mellékpajzsmirigy rendellenességek, D-hipovitaminózis) a rizedronát‑nátrium kezelés elkezdésével egyidejűleg kezelni kell.
Általában foghúzással és/vagy lokális fertőzéssel (többek között osteomyelitisszel) kapcsolatosan jelentkező állkapocs osteonecrosist jelentettek olyan daganatos betegeknél, akik elsősorban intravénás biszfoszfonátot tartalmazó kezelést kaptak. Ezen betegek közül sok kemoterápiát és kortikoszteroidot is kapott. Az állkapocs osteonecrosisát olyan osteoporosisos betegeknél is észlelték, akik orális biszfoszfonátot kaptak.
Mérlegelni kell a fogászati vizsgálatot és a megfelelő preventív fogászati ellátást a biszfoszfonát kezelés előtt azoknál a betegeknél, akiknek egyidejűleg fennálló rizikótényezőik vannak (pl. daganat, kemoterápia, sugárkezelés, kortikoszteroidok, rossz szájhigiénia).
A kezelés alatt ezen betegeknél lehetőség szerint kerülni kell az invazív fogászati beavatkozásokat. Azoknál a betegeknél, akiknél az állkapocs osteonecrosisa alakul ki a biszfoszfonát kezelés alatt, a fogászati műtét súlyosbíthatja az állapotot. Nincsenek arra vonatkozó adatok, hogy fogászati beavatkozás szükségessége esetén a biszfoszfonát kezelés leállítása csökkenti-e az állkapocs osteonecrosisának kockázatát.
A kezelőorvosnak kell meghatároznia a kezelési tervet minden egyes beteg esetében az előny/kockázat egyedi értékelése alapján.
A femur atípusos törései
A femur atípusos subtrochanter és diaphysis töréseiről számoltak be, elsősorban az olyan betegeknél, akik osteoporosis miatt hosszantartó biszfoszfonát-kezelést kaptak. Ezek a haránt vagy rövid ferde törések bárhol előfordulhatnak a femuron, közvetlenül a kistrochantertől lefelé, egészen a supracondylus kiöblösödés feletti részig. Ezek a törések minimális trauma után vagy a nélkül következnek be, és néhány beteg hetekkel vagy hónapokkal a bekövetkezett combcsonttörés jelentkezése előtt comb- vagy lágyéktáji fájdalmat észlel, melyek gyakran párosulnak fáradásos törésre utaló képalkotó jellemzőkkel. A törések gyakran bilaterálisak, ezért azoknál a biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknek igazolt femur diaphysis-törésük van, az ellenoldali combcsontot is meg kell vizsgálni. Ezeknél a töréseknél rossz gyógyulási hajlamról is beszámoltak. Azoknál a betegeknél, akiknél felmerül az atípusos femur-törés gyanúja, az egyéni előny/kockázat arány értékelése alapján, a beteg folyamatban lévő vizsgálatainak idejére mérlegelni kell a biszfoszfonát-kezelés felfüggesztését.
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a biszfoszfonát-kezelés ideje alatt számoljanak be bármilyen comb-, csípő- vagy lágyéktáji fájdalomról, és minden betegnél, aki ilyen tünetekkel jelentkezik, meg kell vizsgálni, hogy részleges femur-törés fennáll-e.
Biszfoszfonátok alkalmazásakor a külső hallójárat oszteonekrózisát jelentették, főként hosszan tartó kezeléssel összefüggésben. A külső hallójárat oszteonekrózisának lehetséges kockázati tényezői közé a szteroid-használat és a kemoterápia, és/vagy olyan helyi kockázati tényezők tartoznak, mint például a fertőzés vagy a trauma. A külső hallójárat oszteonekrózisának lehetőségét figyelembe kell venni azoknál a biszfoszfonátokat szedő betegeknél, akiknél fültünetek, például krónikus fülfertőzés jelentkezik.
A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktáz‑hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Formális interakciós vizsgálatokat nem végeztek, azonban a klinikai vizsgálatokban nem találtak klinikailag jelentős kölcsönhatást más gyógyszerkészítményekkel.
A napi adagolású rizedronát‑nátriummal végzett III. fázisú osteoporosis vizsgálatokban a betegek 33%-a szedett acetilszalicilsavat és 45%-a nem-szteroid gyulladáscsökkentőt (NSAID-ot). A postmenopausában lévő nőkön végzett, III. fázisú heti egyszeri adagolású vizsgálatban a betegek 57%-a szedett acetilszalicilsavat, és 40%-a NSAID-ot. Az acetilszalicilsavat vagy NSAID-ot rendszeresen (hetente 3 vagy több napon) szedő betegek között a felső emésztőrendszeri mellékhatások incidenciája a rizedronát‑nátriummal kezelt csoportban hasonló volt a kontroll csoporthoz.
Ha szükségesnek ítélik, a rizedronát‑nátrium alkalmazható ösztrogén pótlással egyidejűleg (csak nőknél).
A polivalens kationokat (pl. kalcium, magnézium, vas és alumínium) tartalmazó gyógyszerek befolyásolják a rizedronát‑nátrium felszívódását (lásd 4.4 pont).
A rizedronát‑nátrium nem metabolizálódik szisztémásan, nem indukálja a citokróm P450 enzimeket, és alacsony a fehérje kötődése.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a rizedronát‑nátrium tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3). Emberben a potenciális veszély nem ismert. Állatkísérletes eredmények arra utalnak, hogy a rizedronát‑nátrium kis mennyiségben átjut az anyatejbe.
A Risebone 35 mg filmtabletta terhes vagy szoptató nőknél nem alkalmazható.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Risebone 35 mg filmtabletta nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A rizedronátot több mint 15000 beteg bevonásával végzett III. fázisú klinikai vizsgálatokban vizsgálták.
A klinikai vizsgálatokban megfigyelt mellékhatások többsége enyhe vagy mérsékelt súlyosságú volt, és rendszerint nem tette szükségessé a kezelés megszakítását.
Az alábbiakban a III. fázisú klinikai vizsgálatok során maximum 36 hónapig 5 mg/nap dózisban rizedronát‑nátriummal (n=5020) vagy placebóval (n=5048) kezelt postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nőknél észlelt, a rizedronát szedésének lehetséges vagy valószínű következményeként kialakult mellékhatásokat soroljuk fel a következő konvenciók szerint (zárójelben az előfordulási gyakoriság a placebóhoz viszonyítva szerepel):
Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 - <1/10); nem gyakori (≥1/1000 - <1/100); ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000).
Idegrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori: fejfájás (1,8% vs. 1,4%).
Szembetegségek és szemészeti tünetek:
Nem gyakori: iritis.*
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori: székrekedés (5,0% vs. 4,8%), emésztési zavar (4,5% vs. 4,1%), hányinger (4,3% vs. 4,0%), hasi fájdalom (3,5% vs. 3,3%), hasmenés (3,0% vs. 2,7%).
Nem gyakori: gastritis (0,9% vs. 0,7%), nyelőcsőgyulladás (0,9% vs. 0,9%), dysphagia (0,4% vs. 0,2%), duodenitis (0,2% vs. 0,1%), nyelőcső fekély (0,2% vs. 0,2%).
Ritka: glossitis (<0,1% vs. 0,1%), nyelőcső szűkület (<0,1% vs. 0,0%).
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:
Gyakori: csont-izomrendszeri fájdalom (2,1% vs. 1,9%).
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:
Ritka: kóros májfunkciós értékek.*
* Erre vonatkozó előfordulási gyakoriság a III. fázisú osteoporosis vizsgálatok alapján nem ismert; a gyakorisági adatok korábbi klinikai vizsgálatok során tapasztalt nemkívánatos eseményeken/laboratóriumi eredményeken/újraadással kapcsolatos korábban szerzett tapasztalatokon alapulnak.
Egy egyéves, kettős vak, multicentrikus vizsgálatban a napi 5 mg rizedronát‑nátriumot (n=480) és a heti 35 mg rizedronát‑nátriumot (n=485) hasonlították össze osteoporosisos, postmenopausaban lévő nőknél; a biztonságossági és tolerálhatósági profil hasonló volt. A vizsgálók a következő, a rizedronát‑nátrium szedésének lehetséges vagy valószínű következményeként kialakult mellékhatásokat jelentették (az incidencia nagyobb volt a 35 mg-os, mint az 5 mg-os rizedronát‑nátriumot szedő csoportban): emésztőrendszeri zavarok (1,6% vs 1,0%) és fájdalom (1,2% vs 0,8%).
Egy kétéves, osteoporosisban szenvedő férfiakon végzett vizsgálatban az általános biztonságosság és tolerálhatóság hasonló volt a kezelt és a placebo csoportban. A mellékhatások a korábban nőknél megfigyelteknek megfeleltek.
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:
Egyes betegeknél a szérum kalcium és foszfát szintek korai, átmeneti, tünetmentes és kismértékű csökkenését figyelték meg.
A következő további mellékhatásokat jelentették a forgalomba hozatalt követően (ezek gyakorisága nem ismert):
Szembetegségek és szemészeti tünetek:
Iritis, uveitis, szemüreggyulladás.
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:
Az állkapocs osteonecrosisa.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:
Túlérzékenységi és bőrreakciók, többek között angioödéma, generalizált bőrkiütés, csalánkiütés és bullás bőrreakciók, melyek esetenként súlyosak voltak, egyedi esetekben Stevens‑Johnson‑szindróma, toxikus epidermális nekrolízis és leukocitoklasztikus vaszkulitis eseteit is jelentették.
Hajhullás.
Immunrendszeri betegségek és tünetek:
Anafilaxiás reakciók.
Máj-és epebetegségek, illetve tünetek:
Súlyos májbetegségek. A jelentett esetek legtöbbjénél a betegek egyéb, ismerten májbetegséget okozó gyógyszert is szedtek.
A forgalomba hozatalt követően az alábbi reakciókról számoltak be:
Ritka: atípusos subtrochanter és diaphysealis femur-törések (biszfoszfonát csoport-mellékhatás).
Nagyon ritka: a külső hallójárat oszteonekrózisa (biszfoszfonátok csoportjára jellemző mellékhatás).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A rizedronát‑nátrium túladagolás kezelésére vonatkozó specifikus információ nem áll rendelkezésre.
Jelentős túladagolást követően a szérum kalciumszint csökkenése várható. Néhány esetben a hypocalcaemia jelei és tünetei szintén előfordulhatnak.
Magnéziumot, kalciumot vagy alumíniumot tartalmazó antacidumot, vagy tejet kell adni a rizedronát megkötésére és a rizedronát‑nátrium felszívódásának csökkentésére. Jelentős túladagolás esetén gyomormosás végezhető a fel nem szívódott rizedronát‑nátrium eltávolítására.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: biszfoszfonátok; ATC kód: M05BA07
Hatásmechanizmus
A rizedronát‑nátrium egy piridinil-biszfoszfonát, mely a csontban lévő hidroxiapatithoz kötődik és gátolja az oszteoklasztok által közvetített csontreszorpciót. Így a csont turnovere csökken, míg az oszteoblaszt aktivitás és csontmineralizáció változatlan marad.
Farmakodinámiás hatások
A preklinikai vizsgálatokban a rizedronát‑nátrium erős oszteoklaszt ellenes és antireszorpciós aktivitást mutatott és dózisfüggően növelte a csonttömeg mennyiségét, valamint a vázrendszer biomechanikai erejét. A rizedronát‑nátrium aktivitását a csont turnover biokémiai markereinek mérésével igazolták a farmakodinámiás és klinikai vizsgálatok során. Postmenopausában lévő nőkön végzett vizsgálatokban a csont turnover biokémiai markereinek csökkenését a kezelés kezdetét követő 1 hónapon belül észlelték, a csökkenés maximumát pedig 3-6 hónapon belül érte el. 12 hónapos kezelés után a csont turnover biokémiai markereinek csökkenése hasonló volt a heti egyszer 35 mg-os és a napi 5 mg-os rizedronát készítménnyel kezelt csoportban.
Egy osteoporosisban szenvedő férfiakon végzett vizsgálatban a csont turnover biokémiai markereinek csökkenését legkorábban 3 hónap múlva észlelték, és ez a csökkenés 24 hónapon át megfigyelhető volt.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Postmenopausalis osteoporosis kezelése
A postmenopausalis osteoporosissal számos kockázati tényező hozható kapcsolatba, pl. az alacsony csonttömeg, az alacsony csont ásványianyag sűrűség, a korai menopausa, dohányzás az anamnézisben, valamint osteoporosis a családi anamnézisben. Az osteoporosis klinikai következményei a csonttörések. A fennálló kockázati tényezők számával emelkedik a csonttörések kockázata is.
Postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nőkön végzett egyéves, kettősvak, multicentrikus vizsgálatban az ágyéki gerincben mért csontsűrűség (BMD) átlagos változására kifejtett hatás egyforma volt a heti egyszer 35 mg-os (n=485) és a napi 5 mg-os (n=480) rizedronát készítménnyel kezelt csoportban.
A klinikai program a napi egyszeri rizedronát‑nátrium csípő-, és csigolyatörésekre kifejtett hatását értékelte, korai és késői postmenopausaban lévő nőbetegeken, akiknek volt, és akiknek nem volt csonttörése. 2,5 mg-os, ill. 5 mg-os napi adagokat vizsgáltak, és minden csoport, beleértve a kontroll csoportot is, kapott kalciumot és D-vitamint (amennyiben a kiindulási értékek alacsonyak voltak). Az új csigolya- és csípőtörések abszolút és relatív kockázatát az „első eseményig eltelt idő elemzésének” használatával becsülték meg.
Két placebo-kontrollos vizsgálatba (n = 3661) olyan 85 év alatti nőket választottak be, akiknek korábban előfordult csigolyatörése. A kontroll csoporthoz képest a rizedronát‑nátrium 3 évig napi 5 mg-os adagban alkalmazva csökkentette az új csigolyatörések előfordulásának kockázatát. Azoknál a nőbetegeknél, akiknél korábban legalább 2 csigolyatörés fordult elő, a relatív kockázatcsökkenés 49%, akiknél legalább 1 csigolyatörés fordult elő, a relatív kockázatcsökkenés 41% volt (az új csigolyatörések előfordulásának incidenciája a rizedronát‑nátriummal kezelt csoportban 18,1%, ill. 11,3%, a placebóval kezelteknél pedig 29,0%, ill. 16,3% volt). A kezelés hatása már az első kezelési év végén észlelhető volt. Előnyös volt a kezelés a megelőzően többszöri törést szenvedett nőbetegeknél is. A napi 5 mg rizedronát‑nátrium a kontroll csoporttal összehasonlítva csökkentette az évenkénti testmagasságvesztést is.
Két további placebo-kontrollos vizsgálatban postmenopausaban lévő 70 év feletti nőbetegek vettek részt, korábbi csigolyatöréssel vagy anélkül. 70-79 éves kor között olyan betegek kerülhettek be a vizsgálatba, akiknek a combnyakban mért BMD T-értékük < -3 SD volt (ez a gyártó által megadott határ, ami a NHANES III-at alkalmazva -2,5 SD), és legalább még egy kockázati tényező fennállt náluk. 80 év felett olyan nőbetegek is bekerülhettek a vizsgálatba, akiknél volt legalább egy, nem csontrendszerhez kapcsolódó, csípőtörési kockázati tényező, vagy alacsony volt a combnyaknál mért csontdenzitásuk. A rizedronát‑nátrium hatásossága csak akkor volt statisztikailag szignifikáns a placebóhoz viszonyítva, ha a 2,5 mg, ill. 5 mg adaggal kezelt csoportok adatait összesítve értékelték. Az alábbi eredmények mindössze a klinikai gyakorlat alapján meghatározott alcsoportok a-posteriori analízisén és az osteoporosis jelenlegi meghatározásán alapulnak:
Abban az alcsoportban, ahol a combnyak BMD T-érték < -2,5 SD volt (NHANES III), és kiinduláskor legalább egy csigolyatörése már volt a betegnek, a 3 éven át adott rizedronát‑nátrium 46%-kal csökkentette a csípőtörés kockázatát a kontroll csoporthoz viszonyítva (a csípőtörések együttes előfordulása a 2,5 mg, ill. 5 mg rizedronáttal kezelt betegekben összesen 3,8% volt, a placebo csoportban pedig 7,4%).
Az adatok arra utalnak, hogy az igen idős (80 évesnél idősebb) betegeknél ennél korlátozottabb a kockázatcsökkentő hatás. Ennek oka az lehet, hogy az életkorral növekszik a nem a csontrendszerhez kapcsolódó csípőtörési kockázati tényezők fontossága.
Ezekben a vizsgálatokban, a másodlagos végpontként értékelt adatok szerint csökkent az új csigolyatörések kockázata olyan betegeknél, akiknél alacsony volt a combnyak BMD értéke és nem volt korábban csigolyatörésük, ill. azoknál a betegeknél, akiknél alacsony volt a combnyak BMD, korábbi csigolyatöréssel vagy anélkül.
A 3 éven át adott, napi 5 mg rizedronát-nátrium-kezelés növelte a csontsűrűséget (BMD) a kontrollcsoporthoz képest a lumbális gerincen, combnyakon, trochanteren és csuklóban, és megelőzte a csontvesztést a radius szár középső szakaszán.
A hároméves napi 5 mg rizedronát-nátriummal történt kezelés abbahagyását követő 1 éves utánkövetésnél a rizedronát-nátrium csont turnover sebességre gyakorolt szuppresszív hatása gyorsan megszűnt.
Naponta 5 mg rizedronát-nátriummal 2-3 évig kezelt postmenopausaban lévő nők csontbiopsziás mintái, a vártnak megfelelően, mérsékelt csont turnover csökkenést mutattak. A rizedronát-nátrium-kezelés során képződött csontállomány normál lamellaris szerkezetű és normál mineralizációjú volt. Ezek az adatok, valamint az osteoporosissal összefüggő csigolyatörések előfordulásának csökkenése az osteoporosisban szenvedő nőbetegeknél azt jelzik, hogy a kezelésnek nincs csontminőséget károsító hatása.
Több, mérsékelt és súlyos emésztőrendszeri panaszokat észlelő, rizedronát‑nátriummal kezelt, illetve kontroll beteg endoszkópos lelete nem bizonyított a kezelésnek tulajdonítható gyomor-, vékonybél-, vagy nyelőcsőfekélyt egyik csoportban sem, bár nem gyakran duodenitist észleltek a rizedronát‑nátrium csoportban.
Az osteoporosis kezelése férfiaknál
A heti egyszer adott 35 mg rizedronát‑nátrium hatékonyságát oszteoporotikus férfiaknál (36 és 84 éves kor között) egy 284 betegen végzett, 2 éves, kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálatban igazolták (rizedronát‑nátrium 35 mg, n=191). Minden beteg kapott kiegészítő kalciumot és D-vitamint.
A rizedronát‑nátrium kezelés megkezdése után már 6 hónappal a BMD növekedését észlelték. A heti egyszeri 35 mg rizedronát‑nátrium a placebóhoz viszonyítva 2 éves kezelés után átlagos növekedést eredményezett az ágyéki gerinc, combnyak, tompor és teljes csípő BMD értékeiben. Törésgátló hatékonyságot nem mutattak ki ebben a vizsgálatban.
A rizedronát‑nátrium csontra gyakorolt hatása (a BMD növekedése és a BTM csökkenése) férfiakban és nőkben hasonló volt.
Gyermekek és serdülők
A rizedronát-nátrium biztonságosságát és hatékonyságát egy 3 éves (randomizált, kettős vak, placebokontrollos, multicentrikus, párhuzamos csoportos 1 éves vizsgálati fázist követő 2 éves nyílt kezeléses) vizsgálatban tanulmányozták 4-től 16 éves, enyhe és mérsékelt osteogenesis imperfectában szenvedő gyermek és serdülő betegnél. Ebben a vizsgálatban a 10-30 kg-os betegek 2,5 mg rizedronátot, a 30 kg fölötti betegek 5 mg rizedronátot kaptak naponta.
Az egyéves randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálati szakasz lezárultával a rizedronát-csoportban az ágyéki gerinc BMD értékének statisztikailag szignifikáns növekedése mutatkozott a placebocsoporttal szemben; ugyanakkor a placebocsoporthoz képest a rizedronát-csoportban azoknak a betegnek a száma növekedett, akiknél legalább 1 új morfometrikus (röntgennel igazolt) bordatörést azonosítottak.
Az 1 éves kettős vak periódusban a klinikai törést jelentő betegek százaléka a rizedronát-csoportban 30,9%, a placebo csoportban 49,0% volt. A nyílt fázisban, amikor mindegyik beteg rizedronátot kapott (a 12. hónaptól a 36. hónapig), klinikai törést a kezdetben placebocsoportba randomizált betegek 65,3%-a, és a kezdetben a rizedronát-csoportba randomizált betegek 52,9%-a jelentett. Összességében véve az eredmények nem támasztják alá a rizedronát-nátrium alkalmazását az enyhe és mérsékelt osteogenesis imperfectában szenvedő gyermekbetegnél.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
Egy per os adag bevételét követően a felszívódás viszonylagosan gyors (tmax ~ 1 óra) és a vizsgált tartományon belül független a dózistól (egyszeri dózis 2,5-30 mg; ismételt dózis napi 2,5-5 mg-tól heti 50 mg-ig). A tabletta átlagos orális biohasznosulása 0,63% és ez csökken, ha a rizedronát‑nátriumot étkezés közben veszik be. A biohasznosulás hasonló volt férfiakban és nőkben.
Eloszlás
Az átlagos steady-state megoszlási térfogat 6,3 l/ttkg emberben. A plazmafehérjékhez való kötődése kb. 24%.
Biotranszformáció
Nincs bizonyíték a rizedronát‑nátrium szisztémás metabolizmusára.
Elimináció
A felszívódott adag kb. fele választódik ki a vizelettel 24 órán belül, és az intravénás adag 85%-a mutatható ki a vizeletben 28 nap után. A renális clearance átlaga 105 ml/perc, a teljes clearance átlagosan 122 ml/perc. A különbség valószínűleg a csont adszorpciós clearance-ének tulajdonítható. A renális clearance független a koncentrációtól és lineáris az összefüggés a renális- és a kreatinin clearance között. A fel nem szívódott rizedronát‑nátrium változatlan formában távozik a széklettel. Orális adást követően a koncentráció-idő görbe 3 eliminációs fázist mutat 480 órás végső felezési idővel.
Különleges betegcsoportok
Időskorúak: Nem szükséges adagmódosítás.
Acetilszalicilsavat/nem-szteroid gyulladáscsökkentőt szedő betegek:
A rendszeresen (hetente 3 vagy több napon át) acetilszalicilsavat, ill. nem-szteroid gyulladáscsökkentőt szedő betegek között a gyomor-bél rendszer felső szakaszán jelentkező nemkívánatos hatások előfordulása a rizedronát‑nátriummal kezelt betegekben hasonló volt, mint a kontroll csoportban.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Patkányokon és kutyákon végzett toxikológiai vizsgálatok során dózisfüggő májkárosító hatásokat észleltek a rizedronát‑nátriummal, elsősorban hisztológiai változásokkal is együtt járó enzimszint-emelkedéseket patkányokban. Ezen megfigyelések klinikai jelentősége nem ismert. Patkányokban és kutyákban a humán terápiás adagot meghaladó adag alkalmazásakor herekárosodás fordult elő. Felső légúti irritáció dózisfüggő előfordulását gyakran észlelték rágcsálókban. Más biszfoszfonátoknál is megfigyeltek hasonló hatást. Az alsó légutakra kifejtett hatásokat szintén észleltek rágcsálókban végzett hosszú távú vizsgálatokban, bár ezek klinikai jelentősége nem tisztázott. A klinikai adagoláshoz közel eső adagok alkalmazásakor a reprodukciós toxicitási vizsgálatokban csontosodási elváltozásokat tapasztaltak a kezelt patkányok magzatainak szegycsontján és/vagy koponyacsontján, ezen kívül hypocalcaemiát és mortalitást is észleltek a fialó nőstényeknél. Nem találtak teratogenesisre utaló bizonyítékot patkányokban 3,2 mg/ttkg/nap, ill. nyulakban 10 mg/ttkg/nap dózisokkal végzett vizsgálatokban, bár a nyulakon végzett vizsgálatot csak kisszámú állaton végezték el. Az anyai szervezetre kifejtett toxikus hatás nem tette lehetővé a vizsgálat elvégzését magasabb dózisokkal. A genotoxicitási és karcinogenitási vizsgálatok nem mutattak semmilyen lényeges kockázatot az emberre nézve.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Tablettamag:
Hidegen duzzadó (kukorica) keményítő
Mikrokristályos cellulóz
Kroszpovidon
Magnézium-sztearát
Filmbevonat:
Hipromellóz
Laktóz-monohidrát
Titán-dioxid (E171)
Makrogol 4000.
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
4 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Csomagolás: Átlátszatlan PVC/PE/PVDC/alumínium buborékcsomagolásban és dobozban.
Kiszerelés: 4 db vagy 12 db tabletta.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II./1 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Pharma Patent Kft.
1132 Budapest, Váci út 36-38. 4. em.
Magyarország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-20871/03 4×
OGYI-T-20871/04 12×
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. április 30.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2014. január 19.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2026. január 8.