Rocuronium Rompharm 10 mg/ml oldatos injekció vagy infúzió alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Rocuronium Rompharm 10 mg/ml oldatos injekció vagy infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Az oldatos injekció vagy infúzió 10 mg rokurónium-bromidot tartalmaz milliliterenként.

50 mg rokurónium-bromidot tartalmaz 5 ml-es injekciós üvegenként.

100 mg rokurónium-bromidot tartalmaz 10 ml-es injekciós üvegenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció vagy infúzió.

Tiszta, színtelen vagy enyhén barnássárga, steril vizes oldat, amely látható részecskéktől mentes.

pH: 3,8–4,2

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Rocuronium Rompharm felnőtt és gyermekgyógyászati betegeknél (érett újszülött kortól serdülőkorig [0 – <18 év]) adjuvánsként javallott az általános anesztéziában az intubálás megkönnyítésére rutin szekvenciás indukció során, és a vázizomzat ellazítására műtét közben. Felnőtteknél a Rocuronium Rompharm az intubálás megkönnyítésére gyors szekvenciás indukció során is javallott, és mint adjuváns, az intenzív terápiás osztályokon az intubálás és a gépi lélegeztetés megkönnyítésére.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Más neuromuscularis blokkolóhoz hasonlóan a rokurónium csak az ilyen típusú gyógyszerekkel történő kezelésben és azok hatásában jártas tapasztalt klinikus által vagy felügyelete mellett alkalmazható.

A többi neuromuscularis blokkolóhoz hasonlóan a rokurónium dózisát is betegenként, egyedileg kell meghatározni. A dózis megállapításánál számításba kell venni a választandó anesztéziás megoldást, a műtét várható időtartamát, a szedáció módját és a mesterséges lélegeztetés várható időtartamát, az anesztézia során adagolt egyéb gyógyszerekkel esetlegesen jelentkező kölcsönhatásokat és a beteg állapotát. A neuromuscularis blokk fennállásának és megszűnésének nyomon követésére megfelelő neuromuscularis monitorozási technika alkalmazása ajánlott.

Az inhalációs anesztetikumok fokozzák a rokurónium neuromuscularis blokkoló hatását. Ez azonban csak akkor válik klinikailag relevánssá az anesztézia során, amikor a gáznemű komponensek szöveti koncentrációja eléri az interakcióhoz szükséges szintet. A hosszantartó (1 óránál hosszabb), inhalációs anesztéziával végzett beavatkozások alatt ezért a Rocuronium Rompharm 10 mg/ml injekciót/infúziót kisebb fenntartó adagokban, kisebb gyakorisággal vagy kisebb infúziós sebességgel kell adagolni (lásd 4.5 pont).

Felnőtt betegeknél az alábbi adagolási ajánlások általános irányelvként szolgálhatnak intubáláshoz és izomrelaxáláshoz, rövid vagy hosszan tartó sebészi beavatkozások és az intenzív terápiás osztályon történő alkalmazás során.

Sebészi beavatkozások

Trachealis intubálás

A rutin anesztézia során alkalmazott standard intubációs dózis 0,6 mg/ttkg rokurónium-bromid, melyet követően 60 másodpercen belül csaknem minden betegnél kialakulnak a megfelelő intubációs körülmények. A gyors szekvenciás indukció mielőbbi eléréséhez 1,0 mg/ttkg rokurónium-bromid-dózis ajánlott, melyet követően 60 másodpercen belül szintén csaknem minden betegnél kialakulnak a megfelelő intubációs körülmények. Amennyiben 0,6 mg/ttkg rokurónium-bromid-adaggal végzik a gyors szekvenciás indukciót, 90 másodperccel a rokurónium-bromid beadását követően ajánlott az intubálás.

Császármetszés során alkalmazott anesztézia esetén a rokurónium-bromiddal történő gyors szekvenciás indukcióval kapcsolatban lásd a 4.6 pontot.

Fenntartó adag

Az ajánlott fenntartó dózis 0,15 mg/ttkg rokurónium-bromid; hosszan tartó inhalációs anesztézia esetén az adagot 0,075 – 0,1 mg/ttkg rokurónium-bromidra kell csökkenteni.

A fenntartó adagot célszerű akkor beadni, amikor az izomrángás erőssége eléri a kontrollérték 25%-át, vagy amikor a négy stimulusból álló sorozatra (train of four, TOF) 2-3 válasz érkezik.

Folyamatos infúzió

Ha a rokurónium-bromidot folyamatos infúzióban adagoljuk, akkor kezdő adagként 0,6 mg/ttkg adása ajánlott, majd csak a neuromuscularis blokk megszűntekor ajánlott a fenntartó infúziós adag indítása. Az infúzió sebességét úgy kell beállítani, hogy az izomrángások erőssége a kontrollérték 10%-án állandósuljon vagy a TOF-stimulációra 1-2 válasz érkezzen. Felnőtt betegek esetén intravénás anesztézia során ilyen mértékű neuromuscularis blokk fenntartásához 0,3 – 0,6 mg/ttkg/óra adagolási sebesség szükséges. Inhalációs anesztézia során az infúzió sebessége 0,3 – 0,4 mg/ttkg/óra.

A neuromuscularis blokád mértékét folyamatosan ellenőrizni kell, mivel az infúzió adagolási sebessége betegenként eltérő és függ az alkalmazott anesztéziás módszertől is.

Gyermekek és serdülők

Újszülöttek (0 – 27 nap), csecsemők (28 nap – 2 hónap), kisgyermekek (3 – 23 hónap) gyermekek (2 – 11 év) és serdülők (12 – 17 év) esetén rutin anesztézia során az ajánlott intubáló adag és fenntartó adag hasonló a felnőttekéhez. Az egyszeri intubáló adag hatásának időtartama azonban hosszabb az újszülötteknél és a csecsemőknél, mint a gyermekeknél (lásd 5.1 pont).

Folyamatos infúzió pediátriai alkalmazása esetén, a (2 – 11 éves) gyermekeket kivéve, az infúzió sebessége a felnőttekével azonos. A 2 – 11 éves gyermekeknél nagyobb infúziós sebesség válhat szükségessé. Így gyermekeknél (2 – 11 év) kezdetben a felnőttekével megegyező infúzió sebesség ajánlott, majd azt úgy kell beállítani, hogy az izomrángások erőssége a kontrollérték 10%-án állandósuljon vagy a TOF-stimulációra 1‑2 válasz érkezzen.

A rokurónium-bromiddal történő gyors szekvenciás indukció pediátriai alkalmazásával kapcsolatban korlátozott a tapasztalat. A rokurónium-bromid ezért nem ajánlott gyermekeknél és serdülőknél az intubálás megkönnyítésére gyors szekvenciás indukció során.

Idősek, máj- és/vagy epebetegségben és/vagy veseelégtelenségben szenvedő betegek

Idősek (65. életévét betöltött), illetve máj- és/vagy epebetegségben, és/vagy veseelégtelenségben szenvedő betegek standard intubációs dózisa rutin anesztézia során 0,6 mg/ttkg rokurónium-bromid. Azoknál a betegeknél, akiknél megnyúlt hatástartam várható, a gyors szekvenciás indukció ajánlott adagja 0,6 mg/ttkg rokurónium-bromid. Az anesztéziás módszertől függetlenül a fenti betegek ajánlott fenntartó dózisa 0,075–0,1 mg/ttkg rokurónium‑bromid, az infúzió ajánlott adagolási sebessége pedig 0,3‑0,4 mg/ttkg/óra (lásd Folyamatos infúzió) (lásd még 4.4 pont).

Túlsúlyos és elhízott betegek

Túlsúlyos és elhízott (az ideálisnál legalább 30%-kal nagyobb testtömegű) betegek esetében az adagot csökkenteni kell, figyelembe véve az ideális testtömeget.

Intenzív terápiás beavatkozások

Trachealis intubálás

Intubáláshoz ugyanazokat a dózisokat kell alkalmazni, mint a fent leírt, sebészi beavatkozásoknál alkalmazott dózisok.

Fenntartó adag

Kezdésként a rokurónium-bromid 0,6 mg/ttkg-os bevezető adagjának alkalmazása ajánlott, amelyet folyamatos infúzió követ, amint az izomrángások erőssége a kontrollérték 10%-ára áll vissza, vagy amikor a TOF-stimulációra már érkezik 1-2 válasz. Az adagolást mindig az adott betegnél érvényesülő hatásnak megfelelően kell titrálni. A 80-90%-os neuromuscularis blokk (1-2 válasz TOF-stimulációra) fenntartásához felnőtt betegeknél az ajánlott kezdeti infúziós sebesség 0,3-0,6 mg/ttkg/óra az adagolás első órájában, amelyet a következő 6-12 órában az egyéni reakciónak megfelelően csökkenteni kell. Ezt követően az egyéni dózisigény viszonylag állandó marad.

Kontrollos klinikai vizsgálatokban nagy betegenkénti változatosságot figyeltek meg az órában kifejezett infúziós sebességeknél; az átlagos infúziós sebesség 0,2-0,5 mg/ttkg/óra volt a szervi elégtelenség(ek) jellegétől és mértékétől, az együtt adott gyógyszerektől és a beteg egyéni jellemzőitől függően. Az optimális egyéni betegkontroll biztosítása érdekében erősen ajánlott a neuromuscularis transzmisszió monitorozása. Legfeljebb hét napig tartó adagolást vizsgáltak.

Különleges betegcsoportok:

A Rocuronium Rompharm 10 mg/ml injekció vagy infúzió alkalmazása nem ajánlott a gépi lélegeztetés elősegítésére az intenzív osztályon gyermekeknél és serdülőknél, valamint időseknél, mivel a biztonságosságra és hatásosságra vonatkozó adatok hiányoznak.

Az alkalmazás módja

A Rocuronium Rompharm-ot intravénásan (iv.) kell alkalmazni bolus injekció vagy folyamatos infúzió formájában (lásd 6.6 pont).

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, a rokurónium-bromiddal vagy a bromidionnal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A Rocuronium Rompharm 10 mg/ml injekciót vagy infúziót csak a neuromuscularis blokkoló szerek használatában jártas aneszteziológus adhatja be akkor, ha a kontrollált lélegeztetéshez, oxigénnel való befúváshoz és a trachealis intubáláshoz szükséges eszközök azonnali használatra rendelkezésre állnak.

Megfelelő alkalmazás és megfigyelés

Mivel a rokurónium-bromid bénítja a légzőizmokat, a megfelelő spontán légzés visszatértéig a légzés támogatása elengedhetetlen azon betegek esetében, akik ezt a hatóanyagot kapják. Mint minden neuromuscularis blokkolónál, fontos előre felmérni az intubálást nehezítő tényezőket, különösen, ha gyors szekvenciás indukciós technika részeként alkalmazzák. Abban az esetben, ha intubációs nehézségek miatt a rokurónium által kiváltott neuromuscularis blokk azonnali felfüggesztésére van szükség, reverzáló készítmény alkalmazását kell megfontolni. Alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a beteg spontán, mélyen és rendszeresen lélegezzen, mielőtt az általános érzéstelenítést követően elhagyná a műtőt.

Reziduális kurarizáció

Más neuromuscularis blokkolókhoz hasonlóan a rokurónium-bromidnál is jelentettek reziduális kurarizációt. A reziduális kurarizáció okozta komplikációk megelőzése érdekében az extubálás csak azt követően ajánlott, amikor a beteg már megfelelően visszatért a neuromuscularis blokádból. Időseknél (65 éves vagy idősebb betegeknél) megnőhet a reziduális neuromuscularis blokád kockázata. Figyelembe kell venni egyéb faktorokat is, melyek reziduális kurarizációt okozhatnak az extubálás után a posztoperatív szakaszban (mint például a gyógyszer-kölcsönhatások vagy a beteg állapota). Ha a klinikai gyakorlatnak nem standard eleme, fontolóra kell venni reverzáló készítmény alkalmazását (mint például szugammadex vagy acetilkolin-észteráz-inhibitorok), főleg akkor, ha a reziduális kurarizáció előfordulása valószínű.

Anafilaxiás reakciók

A neuromuscularis blokkolószerek beadása után anafilaxiás reakciók léphetnek fel. Az ilyen reakciók kezelésére mindig óvintézkedéseket kell tenni. Különösen a neuromuscularis blokkolószerekkel szembeni korábbi anafilaxiás reakciók esetén kell különleges óvintézkedéseket tenni, mivel a neuromuscularis blokkolószerekkel szembeni allergiás keresztreaktivitásról számoltak be.

Hosszútávú kezelés intenzív terápiás osztályon

Általánosságban az izomrelaxánsok hosszas, intenzív terápiás osztályon történő alkalmazását követően feljegyeztek elhúzódó paralysist és/vagy vázizomgyengeséget. A neuromuscularis blokád esetleges elhúzódásának, illetve a túladagolás megelőzésének érdekében fokozottan ajánlott a neuromuscularis transzmisszió folyamatos monitorozása az izomrelaxánsok alkalmazása során. Ezen túlmenően gondoskodni kell a beteg számára a megfelelő fájdalomcsillapításról és szedációról. Az izomrelaxánsok adagját a beteg egyedi igényének megfelelően titrálni kell. Ezt olyan gyakorlott orvosnak a felügyelete alatt kell végezni, aki jól ismeri az izomrelaxánsok hatásait és a megfelelő neuromuscularis monitorozási technikákat.

Rendszeresen beszámoltak más, nem depolarizáló neuromuscularis blokkolószerek hosszú távú, az intenzív osztályon történő, kortikoszteroid-terápiával kombinált alkalmazását követő myopathiáról. Ezért a neuromuscularis blokkolószereket és kortikoszteroidokat egyaránt kapó betegek esetében a neuromuscularis blokkolószer alkalmazásának időtartamát a lehető leginkább korlátozni kell.

Szuxametóniummal történő együttadás

Ha az intubáláshoz szuxametóniumot használnak, a Rocuronium Rompharm 10 mg/ml adagolását addig kell halasztani, amíg a beteg teljesen vissza nem tér klinikailag a szuxametónium által kiváltott neuromuscularis blokkból.

Malignus hyperthermia

Mivel a rokurónium‑bromidot mindig egyéb gyógyszerekkel együtt alkalmazzák, és mivel az anesztézia során még az ismert kiváltó tényezők hiányában is fennáll a malignus hyperthermia kockázata, a kezelőorvosnak az anesztézia megkezdése előtt jártasnak kell lennie a korai tünetek, a megerősítő diagnózis és a malignus hyperthermia kezelése terén. Az állatkísérletek azt mutatják, hogy a rokurónium‑bromid nem kiváltó tényezője a malignus hyperthermiának. A forgalomba hozatalt követő monitorozás során a rokurónium‑bromid alkalmazása mellett ritkán megfigyeltek malignus hyperthermia eseteket; azonban az ok‑okozati összefüggést nem bizonyított.

Az alábbi állapotok befolyásolhatják a Rocuronium Rompharm 10 mg/ml farmakokinetikáját és/vagy farmakodinámiáját:

Máj- és/vagy epebetegségek, valamint veseelégtelenség

A rokurónium-bromid a vizelettel és az epével választódik ki, ezért elővigyázatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akik klinikailag jelentős máj- és/vagy epebetegségben, illetve veseelégtelenségben szenvednek. Ezen betegcsoportokban megnyúlt hatástartamot figyeltek meg 0,6 mg/ttkg rokurónium-bromid adagok mellett.

Megnövekedett keringési idő

A megnövekedett keringési idővel járó állapotok, mint például a cardiovascularis betegségek, előrehaladott életkor és megnőtt eloszlási térfogattal járó oedemás elváltozások, hozzájárulhatnak a hatás lassabb kialakulásához. A hatástartam meghosszabbodhat a csökkent plazma-clearance következtében is.

Neuromuscularis betegségek

A többi neuromuscularis blokkolóhoz hasonlóan a rokurónium-bromidot is fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni neuromuscularis betegségben szenvedőknél vagy poliomyelitisen átesetteknél, mivel ilyen esetekben a neuromuscularis blokkolókra adott válasz nagymértékben eltérhet a megszokottól. Az eltérés mértékében és irányában nagy szórás tapasztalható. Myasthenia gravisban, vagy myastheniás Eaton–Lambert-szindrómában szenvedő betegeknél a rokurónium-bromid kis adagja is mélyreható változásokat eredményezhet, ezért a dózist a válasz függvényében titrálni kell.

Hypothermia

Hypothermiában végzett műtéteknél a rokurónium-bromid neuromuscularis blokkoló hatása fokozódik, és a blokád fennállása elhúzódik.

Elhízás

A többi neuromuscularis blokkolóhoz hasonlóan elnyújtott hatás és a spontán izomműködés lassabb helyreállása következhet be elhízott betegeknél, amennyiben a rokurónium-bromid dózisát az aktuális testtömegre számítjuk ki.

Égések

Égési sérültek közismerten rezisztensek lehetnek a nem depolarizáló neuromuscularis blokkolókkal szemben. Ajánlott a dózis titrálása a válasz eléréséig.

A rokurónium-bromid hatását esetlegesen fokozó állapotok

Hypokalaemia (például súlyos hányás, hasmenés vagy vízhajtó terápia következtében), hypermagnesaemia, hypocalcaemia (nagyobb mennyiségű transzfúzió után), hypoproteinaemia, dehidráció, acidózis, hypercapnia, cachexia.

A súlyos elektrolitzavarokat, a vér pH-jának eltolódását vagy a dehidrációt ezért lehetőleg korrigálni kell.

Nátriumtartalom

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. Ellenőrzött nátriumbevitelű diétát folytató betegeknél ezt a mennyiséget figyelembe kell venni.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az alábbi gyógyszerekről mutatták ki, hogy befolyásolják a nem depolarizáló neuromuscularis blokkolók hatásának mértékét és/vagy időtartamát:

Egyéb gyógyszerek hatása a Rocuronium Rompharm-ra

Fokozott hatás:

A halogénezett inhalációs anesztetikumok fokozzák a rokurónium-bromid okozta neuromuscularis blokkot. Ez a hatás csak a fenntartó adagolással válik klinikailag relevánssá (lásd 4.2 pont). A blokk acetilkolin-észteráz-inhibitorokkal történő felfüggesztése szintén gátlódhat.

Szuxametónium-intubáció előzetes alkalmazása (lásd 4.4 pont).

Intenzív osztályos ellátás keretében a kortikoszteroidok és a rokurónium-bromid hosszú távú együttes alkalmazása elhúzódó neuromuscularis blokádot és myopathiát eredményezhet (lásd 4.4 és 4.8 pont).

Egyéb gyógyszerek:

antibiotikumok: aminoglikozidok, linkozamidok, polipeptid antibiotikumok, acilamino-penicillin antibiotikumok.

diuretikumok, kinidin és annak izomerje a kinin, magnéziumsók, kalciumcsatorna-blokkolók, lítiumsók, lokálisan ható anesztetikumok (iv. lidokain, epidurális bupivakain) és akutan alkalmazott fenitoin és béta-blokkolók.

Rekurarizációt jelentettek a következők posztoperatív alkalmazása után: aminoglikozidok, linkozamidok, polipeptid antibiotikumok és acilamino-penicillin antibiotikumok, kinidin, kinin és magnéziumsók (lásd 4.4 pont).

Csökkent hatás:

fenitoin vagy karbamazepin előzetes, krónikus alkalmazása.

proteáz-inhibitorok (gabexát, ulinasztatin).

Különböző hatások:

egyéb, nem depolarizáló neuromuscularis blokkolók rokurónium-bromiddal együtt adva csökkenthetik vagy potencírozhatják a neuromuscularis blokádot az alkalmazás sorrendjétől és az alkalmazott neuromuscularis blokkolótól függően.

a szuxametónium rokurónium-bromidot követő adása potencírozhatja vagy csökkentheti a rokurónium-bromid neuromuscularis blokkoló hatását.

A Rocuronium Rompharm hatása egyéb gyógyszerekre

A rokurónium-bromidot lidokainnal kombinálva a lidokain hatása gyorsabban állhat be.

Gyermekek és serdülők:

Formális interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A fent leírt, felnőttekre vonatkozó interakciókat, valamint a figyelmeztetéseket és óvintézkedéseket (lásd 4.4 pont) a pediátriai alkalmazás során is figyelembe kell venni.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A rokurónium-bromid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a terhesség, az embrionális/foetalis fejlődés, a szülés vagy a születés utáni fejlődés tekintetében. Elővigyázatossággal kell eljárni a Rocuronium Rompharm 10 mg/ml terhes nőnek történő felírásakor.

Császármetszés

Császármetszésen áteső betegeknél a rokurónium-bromid alkalmazható a gyors szekvenciás indukciós technika részeként, feltéve, hogy nincsenek az intubálást várhatóan nehezítő körülmények, és kellő dózisú anesztetikumot kap a beteg, vagy szuxametóniummal segített intubálást követően. A rokurónium‑bromid 0,6 mg/ttkg dózisban alkalmazva biztonságosnak bizonyult császármetszésen áteső szülő nőknél. A rokurónium-bromid nem befolyásolja az Apgar-pontokat, a magzati izomtónust vagy a cardiorespiratoricus adaptációt. Köldökzsinórból vett vérminták vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy csak korlátozott mennyiségű rokurónium-bromid jut át a placentába, ami az újszülöttnél nem vezet klinikai mellékhatásokhoz.

1. számú megjegyzés: 1,0 mg/ttkg-os dózisokat vizsgáltak már gyors szekvenciás indukcióban, de császármetszésben még nem. Ezért ennél a betegcsoportnál csak a 0,6 mg/ttkg-os dózis alkalmazása ajánlott.

2. számú megjegyzés: A neuromuscularis blokkolók indukálta blokádból való helyreállás gátolt vagy elégtelen lehet azon betegeknél, akik terhességi toxémia miatt magnéziumsókat kapnak, mivel a magnéziumsók fokozzák a neuromuscularis blokádot. Ezért ezeknél a betegeknél a rokurónium-bromid dózisát csökkenteni kell és az észlelt izomrángás alapján kell titrálni.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a rokurónium-bromid kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Állatkísérletek kimutatták, hogy az anyatejben jelentéktelen mennyiségű rokurónium-bromid volt jelen. A rokurónium-bromidot csak akkor szabad alkalmazni, ha a kezelőorvos úgy dönt, hogy az előnyök meghaladják a kockázatokat. Egyszeri adag beadása után a szoptatást ajánlott felfüggeszteni a rokurónium eliminációs felezési idejének ötszöröséig, vagyis kb. 6 órán keresztül.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Mivel a Rocuronium Rompharm injekciót/infúziót általános anesztézia esetén adjuvánsként alkalmazzák, az ambuláns betegeknél az általános anesztéziát követő esetekre előírt szokásos óvintézkedéseket kell alkalmazni.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A leggyakoribb nemkívánatos hatások közé tartozik az injekció helyén kialakuló fájdalom/reakció, az életfunkciók változása és az elhúzódó neuromuscularis blokk. A forgalomba hozatalt követően jelentett leggyakoribb súlyos mellékhatások az anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók és az ezekkel összefüggő tünetek voltak. Lásd a magyarázatokat is a táblázat alatt.

* MedDRA 8.1 változat

a A gyakoriságok becslése a forgalomba hozatal után készült adatgyűjtésekből és az általános irodalmi adatokból származnak.

b A forgalomba hozatal után készült adatgyűjtésekből származó adatok nem adhatnak pontos előfordulási képet. Emiatt a gyakoriságok öt helyett három kategóriába lettek osztva.

c A vér-agy gát áteresztőképességének lehetséges növekedésével vagy integritásának megváltozásával összefüggésben

d Hosszú távú alkalmazást követően, intenzív terápiás osztályon

Anaphylaxiás reakció

Bár nagyon ritkán, de a neuromuscularis blokkolókkal szemben (a rokurónium-bromidot is beleértve), beszámoltak súlyos anaphylaxiás reakciókról. Az anaphylaxiás/anaphylactoid reakciók a következők: bronchospasmus, cardiovascularis elváltozások (pl. hypotensio, tachycardia, a keringés összeomlása ̶ shock) és bőrelváltozások (pl. angiooedema, urticaria). Ezek a reakciók egyes esetekben halálos kimenetelűek voltak. Mivel ezek a reakciók potenciálisan súlyosak, mindig számítani kell rá, hogy előfordulhatnak, és meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket.

Hisztamin-felszabadulás, hisztaminoid reakciók

Mivel a neuromuscularis blokkolószerekről ismert, hogy képesek hisztaminfelszabadulást kiváltani mind lokálisan az injekció beadásának helyén, mind szisztémásan, alkalmazásukkor mindig számítani kell az injekció helyén kialakuló viszketés és erythemás reakciók és/vagy generalizált hisztaminoid (anaphylactoid) reakciók (lásd feljebb az anaphylaxiás reakcióknál) lehetséges előfordulására.

Klinikai tanulmányokban 0,3–0,9 mg/ttkg rokurónium-bromid gyors, bolusban való beadását követően csak enyhe emelkedés mutatkozott a plazma átlagos hisztaminszintjében.

Elhúzódó neuromuscularis blokád

A nem depolarizáló készítményekre adott leggyakoribb nemkívánatos csoportreakció a farmakológiai hatás időbeli megnyúlása. Ez a vázizomzat-gyengeségtől az erőteljes és elhúzódó bénulásáig terjedhet, légzési elégtelenséget vagy apnoét okozva.

Myopathia

Myopathiát jelentettek számos neuromuscularis blokkoló esetén, az intenzív terápiás ellátás során, amikor azokat kortikoszteroidokkal együtt alkalmazták (lásd 4.4 pont).

Az injekció beadásának helyén kialakuló reakciók

Az anesztézia gyors szekvenciás indukciója során jelentettek injekció közbeni fájdalmat, különösen, ha a beteg még nem vesztette el teljesen a tudatát, főleg, ha propofol volt az indukciós szer. Klinikai vizsgálatokban azoknál a betegeknél, akik propofollal végzett gyors szekvenciás indukciós anesztézián estek át, 16%-ban jegyeztek fel injekció közbeni fájdalmat, míg ezen érték kevesebb mint 0,5% volt a fentanillal és tiopentállal végzett gyors szekvenciás indukciós anesztézián átesetteknél.

Gyermekek és serdülők

Rokurónium-bromidot (1 mg/ttkg adagig) kapott pediátriai betegek (n=704) bevonásával végzett 11 klinikai vizsgálat metaanalízise azt mutatta, hogy a tachycardia, mint nemkívánatos hatás 1,4%-os gyakorisággal fordult elő.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás vagy elhúzódó neuromuscularis blokk esetén tovább kell folytatni a beteg légzéstámogatását és szedációját. Két lehetőség van a neuromuscularis blokád megszüntetésére: (1) Felnőtteknél szugammadex adható erőteljes (profundus) és mély blokád esetén. A szugammadex adagja a neuromuscularis blokád szintjétől függ. (2) A spontán helyreállás megindulása után acetilkolin-észteráz-inhibitor (pl. neosztigmin, edrofónium, piridosztigmin) adható megfelelő adagokban. Ha az acetilkolin-észteráz-inhibitor alkalmazása nem képes felfüggeszteni a rokurónium‑bromid neuromuscularis blokkoló hatását, a lélegeztetést a spontán légzés visszatértéig folytatni kell. Újabb adag acetilkolin-észteráz-inhibitor alkalmazása veszélyes lehet.

Állatkísérletekben a cardiovascularis funkció cardialis összeomláshoz vezető, súlyos depressziója nem jelentkezett a 750 × ED90 (135 mg/ttkg rokurónium-bromid) kumulatív dózis beadásáig.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Perifériás támadáspontú izomrelaxánsok.

ATC-kód: M03AC09

Hatásmechanizmus

A rokurónium-bromid gyorsan ható, közepes hatástartamú, nem depolarizáló neuromuscularis blokkoló, amely a gyógyszercsoportjára (kurariform) jellemző összes jellegzetes farmakológiai tulajdonságot mutatja. A motoros véglemezek nikotinérzékeny kolinreceptoraiért verseng. Hatását az acetilkolin-észteráz-inhibitorok, mint pl. neosztigmin, edrofónium és piridosztigmin antagonizálják.

Farmakodinámiás hatások

Balanszírozott anesztéziánál az ED90 (a nervus ulnaris stimulációjára fellépő hüvelykujjrángás 90%-os blokkolásához szükséges dózis) kb. 0,3 mg/ttkg rokurónium-bromid. Az ED95 csecsemőknél alacsonyabb, mint felnőttek és gyermekek esetén (csecsemők: 0,25 mg/ttkg; gyermekek: 0,35 mg/ttkg; felnőttek: 0,40 mg/ttkg).

A klinikai hatástartam (a kontroll rángáserősség 25%-ának spontán helyreállásáig eltelt idő) 0,6 mg/ttkg rokurónium-bromid-dózisnál 30-40 perc. A teljes hatástartam (a kontroll rángáserősség 90%-ának spontán helyreállásáig eltelt idő) 50 perc. 0,6 mg/ttkg rokurónium-bromid bolus dózisának alkalmazása esetén a rángáserősség 25-ről 75%-ra való spontán visszaállásának középideje (helyreállási index) 14 perc. Kisebb dózisok, 0,3-0,45 mg/ttkg rokurónium-bromid (1-1,5×ED90) adagolása mellett lassabban alakul ki a hatás és rövidebb ideig tart. Magas, 2 mg/ttkg-os adagok alkalmazása mellett a klinikai hatás 110 percig tart.

Intubáció rutin anesztézia során

0,6 mg/ttkg rokurónium-bromid (2 × ED90 balanszírozott anesztézia esetén) intravénás adagolását követően már 60 mp-en belül a legtöbb betegnél előállnak az intubáláshoz szükséges körülmények. Ezek a körülmények a betegek 80%-a esetén kiválónak mondhatók. A bármely fajta sebészi beavatkozáshoz szükséges általános izombénulás 2 percen belül beáll. Elfogadható intubációs feltételek 0,45 mg/ttkg rokurónium-bromid beadása után 90 másodperc elteltével állnak fenn.

Gyors szekvenciás indukció

Propofollal vagy fentanil/tiopentállal végzett gyors szekvenciás indukciós anesztézia során megfelelő intubálási feltételek érhetők el 60 mp-en belül a betegek 93%-a (propofol), illetve 96%-a (fentanil/tiopentál) esetén 1,0 mg/ttkg rokurónium‑bromid beadását követően. A körülmények az esetek 70%-ában kiválónak minősíthetők. Ezzel a dózissal a klinikai hatástartam megközelíti az 1 órát, amikor már a neuromuscularis blokád biztonsággal felfüggeszthető. 0,6 mg/ttkg rokurónium-bromid beadását követően propofollal vagy fentanil/tiopentállal végzett gyors szekvenciás indukciós anesztézia során megfelelő intubálási feltételek érhetők el 60 mp-en belül a betegek 81%-ánál (propofol), illetve 75%-ánál (fentanil/tiopentál).

Gyermekek és serdülők

A hatás beállásának átlagos időtartama csecsemőknél, kisgyermekeknél és gyermekeknél 0,6 mg/ttkg intubálási adag esetén valamivel rövidebb, mint felnőtteknél. A pediátriai betegcsoportok összehasonlítása azt mutatta, hogy a hatásbeállás átlagos időtartama újszülötteknél és serdülőknél (1,0 perc) valamivel hosszabb, mint csecsemőknél (0,4 perc), kisgyermekeknél (0,6 perc) és gyermekeknél (0,8 perc). A relaxáció időtartama és a helyreállásig eltelt idő rövidebb gyermekeknél, mint csecsemőknél és felnőtteknél.

Pediátriai korcsoportokat összehasonlítva a T3 újra megjelenéséig eltelt átlagos időtartam hosszabb újszülötteknél (56,7 perc) és csecsemőknél (60,7 perc), mint kisgyermekeknél (45,4 perc), gyermekeknél (37,6 perc) és serdülőknél (42,9 perc).

A hatásbeállás átlagos időtartama (SD) és a klinikai hatástartam a rokurónium 0,6 mg/ttkg-os kezdő intubációs dózisát* követően szevoflurán/nitrogén-oxid- és izoflurán/nitrogén-oxid- (fenntartó) anesztézia alatt a pediátriai betegek csoportjánál

*5 másodpercen belül beadott rokurónium-adag

**A rokurónium intubációs dózisa beadásának befejezésétől számítva

Idősek, máj- és/vagy epebetegségben és/vagy veseelégtelenségben szenvedő betegek

A rokurónium-bromid 0,15 mg/ttkg-os fenntartó dózisának hatástartama enflurán- és izoflurán-anesztézia során valamelyest meghosszabbodhat időseknél és máj-, illetve vesebetegek esetén (kb. 20 perc), az egészséges kiválasztó funkciókkal rendelkező, intravénás anesztéziában részesülő betegekéhez képest (kb. 13 perc) (lásd még 4.2 pont). Nem jelentkezik kumulatív hatás (a hatástartam progresszív növekedése), ha a fenntartó adag ismétlése az ajánlott szinten történik.

Intenzív terápiás ellátás

Intenzív terápiás ellátásban folyamatosan adott infúziót követően a 0,7-es TOF-ráta elérésének időtartama az infúzió végén fennálló neuromuscularis blokk erősségétől függött. Egy 20 óráig vagy még tovább tartó folyamatos infúzió után a TOF stimuláció utáni T2 és a 0,7-es TOF-ráta elérése közti időtartam mediánja 1,5 (1,0–5,0) óra volt többszörös szervi elégtelenségben nem szenvedő betegeknél és 4 (1–25) óra volt többszörös szervi elégtelenségben szenvedők esetén.

Cardiovascularis műtétek

Cardiovascularis műtétek közben a legáltalánosabban előforduló cardiovascularis változások a maximális blokád elérése közben, 0,6 – 0,9 mg/ttkg rokurónium-bromid adagolása után a következők: enyhe és klinikailag jelentéktelennek mondható, legfeljebb 9%-os szívfrekvencia-emelkedés és az artériás középnyomás legfeljebb 16%-os emelkedése a kontrollértékhez képest.

A vázizom-ellazítás felfüggesztése

A rokurónium-bromid hatását szugammadex vagy acetilkolin-észteráz-inhibitorok (például neosztigmin, piridosztigmin vagy edrofónium) alkalmazásával lehet felfüggeszteni. Szugammadex adható egyrészt rutinszerű felfüggesztéshez (poszttetániás sorozatingerlésre adott 1-2 válasz esetén a T2 újbóli megjelenéséig), másrészt azonnali felfüggesztéshez (három perccel a rokurónium-bromid beadása után) is. Az acetilkolin-észteráz-gátlók a T2 újbóli megjelenésekor vagy a klinikai helyreállás első jeleinél adhatók.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A rokurónium-bromid egyszeri intravénás bolus adagja utáni plazmakoncentráció időbeli változásának görbéje három exponenciális fázisból áll. Egészséges felnőttek esetén az átlagos eliminációs felezési idő 73 perc (95%-os konfidenciaintervallum [CI]: 66‑80 perc), a látszólagos eloszlási térfogat a dinamikus egyensúlyi állapotban 203 (193-214) ml/ttkg, a plazma-clearance pedig 3,7 (3,5 – 3,9) ml/ttkg/perc.

A rokurónium a vizelettel és az epével választódik ki. A vizelettel ürülő mennyiség 12–24 órán belül megközelíti a 40%-ot. Radioaktívan jelölt rokurónium-bromid-injekció beadását követően kilenc nappal a radioaktivitás átlagosan 47%-ban a vizeletben, 43%-ban a székletben mutatható ki. Megközelítőleg 50%-a változatlan formában ürül. A plazmából metabolitok nem mutathatók ki.

Gyermekek és serdülők

A rokurónium-bromid farmakokinetikáját 0 – 17 éves pediátriai betegek esetén (n=146) értékelték két, szevofluránnal (indukció) és izofluránnal/nitrogén-oxiddal (fenntartó) végzett anesztéziát magába foglaló klinikai vizsgálatból nyert farmakokinetikai adatkészletből. Azt találták, hogy minden farmakokinetikai paraméter lineárisan változik a testsúllyal, melyet hasonló clearance jellemez (l/óra/ttkg). Az eloszlási térfogat (l/ttkg) és az eliminációs felezési idő (óra) a korral (év) csökken. A tipikus pediátriai farmakokinetikai paraméterek korcsoportonkénti összefoglalása az alábbi táblázatban található:

A rokurónium-bromid becsült farmakokinetikai (PK) paraméterei [átlag (szórás)] jellegzetes pediátriai betegeknél a szevoflurán és nitrogén-oxid (indukció) , valamint izoflurán/nitrogén-oxid (fenntartó) anesztézia alatt

Idősek, máj- és/vagy epebetegségben és/vagy veseelégtelenségben szenvedő betegek

Kontrollos klinikai vizsgálatokban idős és renalis diszfunkcióban szenvedő betegek esetén a plazma-clearance enyhén csökkent, ám a legtöbb vizsgálatban a statisztikai szignifikancia mértékének elérése nélkül. Májbetegek esetén az átlagos eliminációs felezési idő 30 perccel megnövekszik, és az átlagos plazma-clearance 1 ml/ttkg/perccel csökken. (Lásd még 4.2 pont.)

Intenzív terápiás ellátás

Ha a 20 órán át vagy tovább tartó mechanikus ventiláció megkönnyítése céljából alkalmazzák folyamatos infúzióban, az átlagos eliminációs felezési idő és az egyensúlyi állapotra jellemző látszólagos eloszlási térfogat megnő. Kontrollos klinikai vizsgálatokban nagy eltérés mutatkozott a betegek között a (többszörös) szervi elégtelenségtől és a betegek egyedi jellemzőitől függően. Többszörös szervi elégtelenségben szenvedő betegek esetén az átlagos (±SD) eliminációs felezési idő 21,5 (±3,3) óra, a dinamikus egyensúlyi állapotra jellemző látszólagos eloszlási térfogat 1,5 (±0,8) l/ttkg, a plazma-clearance pedig 2,1 (±0,8) ml/ttkg/perc volt. (Lásd még 4.2 pont.)

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A nem klinikai vizsgálatok során csak a maximális humán dózist érdemben meghaladó dózisoknál figyeltek meg klinikailag nem szignifikáns hatásokat.

Nincs megfelelő állatmodell, amely megfeleltethető lenne az intenzív osztályon fekvő betegek általában igen összetett klinikai állapotának. Ezért a rokurónium-bromid intenzív osztályon való, a mechanikus lélegeztetés elősegítésére történő alkalmazásának biztonságosságát elsősorban a klinikai vizsgálatok eredményei támasztják alá.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Nátrium-acetát-trihidrát,

nátrium-klorid,

tömény ecetsav (a pH beállításához),

injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Fizikai inkompatibilitást észleltek, ha a rokurónium-bromidot az alábbi hatóanyagokat tartalmazó oldatokhoz adták: amfotericin B, amoxicillin, azatioprin, cefazolin, kloxacillin, dexametazon, diazepám, enoximon, eritromicin, famotidin, furoszemid, hidrokortizon-nátrium-szukcinát, inzulin, Intralipid infúzió, metohexitál, metilprednizolon, prednizolon-nátrium-szukcinát, tiopentál, trimetoprim és vankomicin.

A rokurónium-bromid kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

Amennyiben a rokurónium-bromidot ugyanazon az infúziós vezetéken keresztül adják be, amelyet más gyógyszerekhez is használnak, fontos, hogy ezt a szereléket megfelelően átöblítsék (pl. 0,9%-os NaCl-dal) a rokurónium-bromid és olyan gyógyszerek beadása között, amelyek esetében a rokurónium-bromiddal való inkompatibilitás bizonyított, vagy amelyek esetében a rokurónium-bromiddal való kompatibilitás nem bizonyított.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Bontatlan csomagolásban: 2 év

Felbontás után: azonnal felhasználandó, a fel nem használt tartalmat meg kell semmisíteni.

Hígítás után: a hígított készítmény (a hígításhoz a kompatibilis oldatokat lásd a 6.6 pontban) azonnal felhasználandó. Ha az elkészített oldatot nem használják fel azonnal, meg kell semmisíteni.

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó.

A készítmény hűtőszekrényen kívül, 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten maximum 12 hétig tárolható. A hűtőszekrényből való kivétel után a készítmény nem tehető vissza a hűtőszekrénybe. A tárolási idő nem haladhatja meg a lejárat időpontját.

A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

5 ml oldat kék műanyag kupakkal ellátott, szürke brómbutil gumidugóval és alumíniumkupakkal lezárt, I-es típusú, színtelen injekciós üvegbe töltve. Tíz darab injekciós üveg PVC/PET/PE védőcsomagolásban, dobozban (védőcsomagolásonként 5 db injekciós üveget tartalmaz).

10 ml oldat piros műanyag kupakkal ellátott, szürke brómbutil gumidugóval és alumíniumkupakkal lezárt, I-es típusú, színtelen injekciós üvegbe töltve. Tíz darab injekciós üveg PVC/PET/PE védőcsomagolásban, dobozban (védőcsomagolásonként 5 db injekciós üveget tartalmaz).

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A rokurónium-bromid a következő infúziós oldatokkal bizonyítottan kompatibilis:

0,9%-os nátrium-klorid intravénás infúzió,

5%-os glükóz intravénás infúzió,

5%-os glükóz és 0,9%-os nátrium-klorid intravénás infúzióban,

steril injekcióhoz való víz

Ringer-laktát oldat.

Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Bármilyen fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II/3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

SC Rompharm Company SRL

Strada Eroilor, no. 1A.

075100 Otopeni

Ilfov

Románia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24429/01 10×5 ml I-es típusú, színtelen injekciós üveg

OGYI-T-24429/02 10×10 ml I-es típusú, színtelen injekciós üveg

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. július 25.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. július 25.