Ropivacaine Fresenius Kabi 5 mg/ml oldatos injekció alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ropivacaine Fresenius Kabi 5 mg/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

5 mg ropivakain‑hidrokloridot tartalmaz milliliterenként.

A 10 ml oldatot tartalmazó ampulla 50 mg ropivakain‑hidrokloridot tartalmaz.

Ismert hatású segédanyagok:

A 10 ml oldatot tartalmazó ampulla 1,38 mmol (31,7 mg) nátriumot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Tiszta, színtelen oldat.

pH: 4,0–6,0

Ozmolalitás: 255–305 mOsmol/kg

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Ropivacaine Fresenius Kabi 5 mg/ml oldatos injekció felnőtteknek és 12 éven felüli gyermekeknek és serdülőknek javallott:

Sebészeti anesztézia (intrathecalis alkalmazás)

A Ropivacaine Fresenius Kabi 5 mg/ml oldatos injekció 1–12 éves kor közötti gyermekeknek akut fájdalom kezelésére javallott (peri- és posztoperatív):

Egyszeri perifériás idegblokád

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Ropivacaine Kabi kizárólag regionális anesztéziában járatos szakorvos által vagy felügyelete mellett alkalmazható.

Intrathecalis adagolás sebészeti anesztézia létrehozásához

Adagolás

Felnőttek és 12 éven felüli gyermekek és serdülők

Az alábbi táblázat az intrathecalis adagolásra vonatkozóan nyújt útmutatást. A hatásos blokád eléréséhez szükséges legkisebb dózist kell alkalmazni. A dózisok meghatározásakor fontos az aneszteziológus gyakorlata és tudása, valamint a beteg fizikai státuszának ismerete.

1. táblázat Intrathecalis blokád: Adagolási ajánlások felnőttek részére

A táblázatban a klinikailag megfelelő blokád kialakításához szükségesnek tartott dózisok kerültek feltüntetésre, melyek a felnőtt betegekre vonatkozó általános iránymutatásnak tekintendők. A hatásfellépés gyorsasága és a hatástartam tekintetében egyéni eltérések előfordulhatnak A „Dózis” oszlopban a várható átlagos dózistartomány került feltüntetésre. Bármely további, a regionális technikával és a beteggel kapcsolatos kérdés esetén az aneszteziológiai tankönyvekben közölt irányelveket kell követni.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha egyszeri adagban vagy rövid idejű kezelésként alkalmazzák a ropivakaint, általában nem szükséges a dózis módosítása (lásd 4.4 és 5.2 pontok).

Májkárosodás

Súlyos májbetegségben szenvedő betegeknek óvatossággal adható, mivel a ropivakain a májban metabolizálódik, valamint az elhúzódó elimináció miatt ismételt adagoláskor a dózisok csökkentésére is szükség lehet (lásd 4.4 és 5.2 pontok).

Gyermekek és serdülők

Az intrathecalis alkalmazást csecsemők, kisgyermekek és gyermekek esetében nem vizsgálták.

Az alkalmazás módja

Az adag beadása előtt és alatt óvatos aspirációt ajánlott végezni az intravénás beadás elkerülésére. A véletlenszerű intravascularis injekció az átmenetileg emelkedett szívfrekvenciáról ismerhető fel.

A teljes dózis beadása előtt és alatt ismételt aspirációt kell végezni. Az injekciót lassan vagy növekvő dózisban, 25‑50 mg/perc sebességgel kell beadni, közben állandó kontaktust tartva a beteggel, a vitális funkciók ellenőrzése mellett. Amennyiben toxikus tünetek jelentkeznek, az injekció beadását azonnal meg kell szakítani.

A spinalis befecskendezés csak a subarachnoidealis tér egyértelmű azonosítása után végezhető el. Gyógyszert mindaddig nem szabad beadni, amíg nem tiszta a spinalis punkciós tűn keresztül spontán távozó, vagy aspirációval nyert cerebrospinalis folyadék (CSF).

Egyszeri injekció perifériás idegblokád létrehozásához

Adagolás

Gyermekek

2. táblázat Adagolási ajánlások 1–12 éves kor közötti gyermekek részére

A táblázatban közölt adatok általános iránymutatásnak tekinthetők a gyermekgyógyászatban. Egyéni eltérések előfordulnak. Nagyobb testtömegű gyermekeknél gyakran szükséges a dózis arányos csökkentése, ebben az esetben az ideális testtömeg alapján kell a dózist meghatározni. Bármely további, a regionális technikával és a beteggel kapcsolatos kérdés esetén az aneszteziológiai tankönyvekben közölt irányelveket kell követni.

A csecsemők és gyermekek számára a perifériás blokádhoz megadott dózisok a nem súlyos betegségben szenvedő gyermekeknél történő alkalmazáshoz adnak iránymutatást. Súlyos betegségben szenvedő gyermekek esetén óvatosabb adagolás és szoros megfigyelés ajánlott.

A Ropivacaine Fresenius Kabi 5 mg/ml oldatos injekció 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem alkalmazható. A ropivakain koraszülötteknél történő alkalmazására vonatkozóan nincsenek adatok.

Az alkalmazás módja

Az adag beadása előtt és alatt óvatos aspirációt ajánlott végezni az intravénás beadás elkerülésére. Az injekció beadása alatt a beteg életfunkcióinak szoros monitorozása szükséges. Amennyiben toxikus tünetek jelentkeznek, az injekció beadását azonnal fel kell függeszteni.

Az előre kiszámított helyi érzéstelenítő dózis frakcionált beadása ajánlott.

Ultrahangvezérelt-technika alkalmazása esetén gyakran alacsonyabb dózisok lehetnek szükségesek (lásd 5.2 pont).

Az 5 mg/ml koncentrációjú ropivakain 3,5 mg/ttkg (0,7 ml/ttkg) dózisban történő alkalmazása esetén magas plazma csúcskoncentrációkat figyeltek meg a szisztémás toxicitás tüneteinek megjelenése nélkül. A 3 mg/ttkg-nál (0,6 ml/ttkg) magasabb dózisokat szükségessé tevő blokádok (pl. fascia iliaca compartment blokk) létrehozásához javasolt az alacsonyabb ropivakain-koncentrációk alkalmazása.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy egyéb amid típusú helyi érzéstelenítővel szembeni túlérzékenység.

A regionális anesztéziával kapcsolatos általános ellenjavallatokat az alkalmazott helyi érzéstelenítőtől függetlenül figyelembe kell venni.

Intravénás regionális anesztézia.

Szülészeti paracervicalis anesztézia.

A nagy idegblokádok hypovolaemiás betegek számára ellenjavalltak.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A regionális anesztézia kizárólag megfelelően felszerelt és szakképzett személyzettel rendelkező helyen végezhető el. Szükség esetén azonnal biztosítani kell a monitorozáshoz és az újraélesztéshez szükséges felszereléseket és gyógyszereket.

Azon betegeknek, akiknél nagy blokádot alkalmaznak, ehhez szükséges megfelelő állapotban kell lenniük, és a blokád létrehozása előtt vénát kell biztosítani.

A felelős szakorvosnak meg kell tennie a szükséges óvintézkedéseket az intravascularis beadás elkerülése érdekében (lásd 4.2 pont), és megfelelően képzettnek kell lennie a mellékhatások felismerésében és kezelésében, valamint jártasnak kell lennie a szisztémás toxicitás és az egyéb komplikációk felismerésében és kezelésében (lásd 4.8 és 4.9 pont). Intrathecalis adagolás során – az alkalmazott alacsony dózis miatt – nem várható szisztémás toxicitás. A subarachnoidealis térbe fecskendezett túl nagy dózis teljes spinalis blokád jelentkezéséhez vezethet (lásd 4.9 pont).

Szív‑ és érrendszer

Az epiduralis és intrathecalis érzéstelenítés hypotoniához és bradycardiához vezethet. A hypotoniát azonnal kezelni kell intravénás érszűkítők adásával vagy megfelelő intravénás folyadékpótlással.

Azoknál a betegeknél, akiket a III. osztályba tartozó antiaritmiás szerrel (pl. amiodaron) kezelnek, nagy körültekintéssel kell eljárni, és az EKG folyamatos figyelése ajánlott, mivel a szívhatások összeadódnak (lásd 4.5 pont).

Túlérzékenység

Az egyéb amid típusú helyi érzéstelenítőkkel létrejövő keresztallergia lehetőségét figyelembe kell venni (lásd 4.3 pont).

Hypovolaemia

A bármely okból hypovolaemiás betegeknél kialakulhat hirtelen és súlyos hypotonia az intrathecalis anesztézia alatt, függetlenül az alkalmazott helyi érzéstelenítőtől (lásd 4.3 pont).

Rossz általános egészségi állapotú betegek

Idős, vagy egyéb súlyosbító körülmény miatt rossz általános állapotú betegek esetében (pl. részleges vagy teljes szív-ingerületvezetési blokk, előrehaladott májbetegség vagy súlyos veseelégtelenség fennállásakor) fokozott figyelemre van szükség, bár az ilyen betegeknél gyakran inkább a regionális érzéstelenítés javallt.

Máj‑ vagy vesekárosodásban szenvedő betegek

Súlyos májbetegségben szenvedő betegeknek óvatossággal adható, mivel a ropivakain a májban metabolizálódik, valamint az elhúzódó elimináció miatt ismételt adagoláskor a dózisok csökkentésére is szükség lehet.

Vesekárosodásban szenvedő betegeknek egyszeri adag alkalmazásakor vagy rövid idejű kezelés esetén általában nem szükséges a dózis módosítása. A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakran tapasztalt acidózis és csökkent plazmaprotein-koncentráció emelheti a szisztémás toxicitás kockázatát.

Akut porfiria

A Ropivacaine Fresenius Kabinak porfiriás rohamot provokáló hatása lehet, ezért porfiriában szenvedő betegeknek kizárólag akkor rendelhető, ha más, biztonságosabb megoldás nem áll rendelkezésre. Ezeknél a betegeknél meg kell tenni a megfelelő óvintézkedéseket, az irányadó ajánlásoknak és/vagy szakértői véleményeknek megfelelően.

A Ropivacaine Fresenius Kabi nátriumot tartalmaz

Ez a gyógyszer 3,17 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,16%-ának felnőtteknél.

Hosszan tartó alkalmazás

Az erős CYP1A2-inhibitorok, mint pl. fluvoxamin vagy enoxacin alkalmazása mellett a ropivakain tartós adása nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Gyermekek és serdülők

Az intrathecalis alkalmazást csecsemők, kisgyermekek és gyermekek esetében nem vizsgálták.

A ropivakain 5 mg/ml biztonságossága és hatásossága perifériás idegblokád esetén 1 éves kor alatti csecsemőknél nem bizonyított.

Ropivacaine Fresenius Kabi 5 mg/ml oldatos injekció 1 éves kor alatti csecsemőknél nem használható. Metabolikus éretlenségük miatt az újszülöttek különleges figyelmet igényelhetnek. Az újszülötteknél a ropivakain plazmakoncentrációjának változatos értékeit mutatták ki a klinikai vizsgálatok során, ami arra utal, hogy a szisztémás toxicitás kockázata emelkedhet ebben a korcsoportban.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A Ropivacaine Fresenius Kabi fokozott óvatossággal alkalmazható olyan betegek esetében, akiket egyéb helyi érzéstelenítő készítményekkel, illetve az amid típusú helyi érzéstelenítőkkel szerkezetileg rokon vegyületekkel kezelnek, pl. bizonyos antiaritmiás szerek, mint a lidokain és mexiletin, mivel a szisztémás toxikus hatások összeadódhatnak. A Ropivacaine Fresenius Kabi és általános érzéstelenítők vagy opioidok egyidejű alkalmazása esetén a készítmények felerősíthetik egymás hatásait (mellékhatásait). Annak ellenére, hogy a III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron) és a ropivakain együttes használatára nem végeztek vizsgálatokat, óvatosság ajánlott (lásd 4.4 pont).

A ropivakain fő metabolitja a 3‑hidroxi‑ropivakain, amely a citokróm P450(CYP)1A2-enzimkomplexen keresztül alakul át.

Az egyidejűleg alkalmazott fluvoxamin, amely a CYP1A2-enzimkomplex szelektív és erős inhibitora, in vivo a ropivakain-clearance 77%‑os csökkenését okozta. Így az erős CYP1A2-inhibitorok, mint pl. a fluvoxamin és enoxacin, hosszú távon a Ropivacaine Fresenius Kabival együtt alkalmazva kölcsönhatásba léphetnek azzal. Az erős CYP1A2-inhibitorokkal kezelt betegeknél a ropivakain hosszan tartó alkalmazását kerülni kell (lásd 4.4 pont).

A ketokonazol, amely szelektív és erős citokróm CYP3A4-inhibitor, egyidejű alkalmazása in vivo a ropivakain-clearance 15%‑os csökkenését okozta, ugyanakkor ennek az izoenzimnek a gátlása valószínűleg nem bír klinikai jelentőséggel.

A ropivakain in vitro a CYP2D6 kompetitív inhibitora, azonban a klinikai alkalmazás során elért plazmakoncentrációknál valószínűleg nem gátolja ezt az izoenzimet.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A szülészeti epiduralis alkalmazástól eltekintve terhes nőknél történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a ropivakain tekintetében. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont).

Szoptatás

A ropivakain a humán anyatejbe történő kiválasztására vonatkozóan nincs adat.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem végeztek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásokat elemző vizsgálatokat. A helyi érzéstelenítők az alkalmazott dózistól függően enyhe hatást gyakorolhatnak a mentális funkciókra és a koordinációra, még abban az esetben is, ha a központi idegrendszer toxicitása nem áll fenn, ezzel átmenetileg a mozgást és az éberséget károsan befolyásolhatják.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Általánosságban

A Ropivacaine Fresenius Kabi mellékhatásprofilja hasonló a többi hosszúhatású, amid típusú helyi érzéstelenítőéhez. A mellékhatásokat el kell különíteni az idegblokád élettani hatásaitól (pl. az intrathecalis érzéstelenítés során jelentkező vérnyomásesés és bradycardia) vagy a tűszúrás által okozott hatásoktól (pl. spinalis hematóma, durapunkciót követő fejfájás, meningitis, epiduralis tályog).

A leggyakrabban jelentett mellékhatások, mint a hányinger és a hypotonia, nagyon gyakoriak általános anesztézia, illetve műtét során, és ilyen esetben nem lehet megkülönböztetni azokat a mellékhatásokat, amelyeket a klinikai helyzet, a gyógyszer vagy a blokád idéz elő.

Bármely helyi érzéstelenítő hatására teljes spinalis blokád alakulhat ki, ha az epiduralis adagot véletlenül az intrathecalis térbe adják be, vagy az intrathecalis dózis túl nagy. A ropivakain szisztémás és lokalizált mellékhatásai rendszerint a túlzottan nagy dózis, a gyors felszívódás vagy a véletlenszerű intravascularis beadás miatt jelentkeznek. Intrathecalis adagolás során – az alkalmazott alacsony dózis miatt – nem várható szisztémás toxicitás.

3. táblázat A mellékhatások táblázatos összefoglalása

A 3. táblázatban feltüntetett gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

a A hypotonia gyermekeknél kevésbé gyakori (>1/100 – <1/10).

b A hányás gyermekeknél gyakoribb (>1/10).

c Ezek a reakciók a feltüntetettnél gyakrabban fordulnak elő intrathecalis alkalmazás következtében.

* Ezeket a tüneteket a véletlen intravascularisan beadott injekció, a túladagolás vagy a gyors felszívódás okozhatja (lásd 4.9 pont).

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Neurológiai komplikációk

A regionális anesztézia alkalmazása során, függetlenül az alkalmazott helyi érzéstelenítőtől kialakulhat neuropathia és gerincvelő-diszfunkció (pl. arteria spinalis anterior szindróma, arachnoiditis, cauda equina szindróma), amelyek ritkán maradandó következményekkel járnak.

Epidurális alkalmazást követően a helyi érzéstelenítő kraniális terjedése – különösen terhes nőknél – esetenként Horner-szindrómát eredményezhet, amelyet miózis, ptózis és anhidrózis jellemez. A kezelés leállításakor spontán javulás következik be.

Teljes spinalis blokk

Abban az esetben, ha az alkalmazott intrathecalis dózis túl nagy, teljes spinalis blokk alakulhat ki.

Akut szisztémás toxicitás

A szisztémás toxikus reakciók elsősorban a központi idegrendszeri (CNS) és a szív‑ és érrendszeri (CVS) reakciókat foglalják magukban. Ezeket a reakciókat a helyi érzéstelenítők magas vérkoncentrációja idézi elő, mely a (véletlen) intravascularis injekció, túladagolás, vagy az erősen vascularisalt területekről történő különösen gyors felszívódásból adódó túladagolás következménye lehet (lásd még 4.4 pont). A CNS-reakciók az összes amid típusú lokális anesztetikum esetében hasonlóak, míg a cardialis reakciók mind mennyiségileg, mind minőségileg sokkal inkább gyógyszerfüggők.

Központi idegrendszeri toxicitás

A központi idegrendszeri toxicitás növekvő súlyosságú jelekkel és tünetekkel jelentkező fokozatos válasz.

Kezdeti tünetek a látás‑ és hallászavarok, szájkörüli zsibbadás, szédülés, bizonytalanságérzet, bizsergő érzés és paraesthesia lehetnek. A dysarthria, izommerevség és izomrángás már komolyabb tünetek, amelyek megelőzhetik a generalizált görcsrohamok megjelenését. Ezek a tünetek nem tévesztendők össze a neurotikus viselkedéssel. Ezeket az előjeleket eszméletvesztés és grand mal görcsroham követheti, ami néhány másodperctől kezdve több percig is eltarthat. A görcsrohamok ideje alatt igen gyorsan hypoxia és hypercapnia léphet fel a fokozott izomaktivitás következtében, valamint a görcsrohamok légzésre gyakorolt zavaró hatása miatt. Súlyos esetekben apnoe is létrejöhet. Súlyosbodik a respiratorikus és a metabolikus acidózis, és ez növeli a helyi érzéstelenítők toxikus hatását.

Az állapot rendeződése függ az anesztetikum metabolizmusától és a CNS‑ből történő kiürülésétől. Ha nem volt nagy mennyiségű az injektált gyógyszer, ez a folyamat gyors lehet.

Cardiovascularis toxicitás

A cardiovascularis toxicitás sokkal súlyosabb helyzetet idézhet elő. A helyi érzéstelenítők magas szisztémás koncentrációinak eredményeképpen hypotonia, bradycardia, arrhytmia, sőt szívmegállás is bekövetkezhet. Önkénteseknek adott intravénás ropivakain infúzió az ingerületvezetés lassulásának és a szívizom-kontraktilitás csökkenésének jeleit idézte elő.

A cardiovascularis toxicitás hatásait általában megelőzik a központi idegrendszert érintő toxikus jelek, azokat az eseteket kivéve, amikor a beteg általános érzéstelenítőt kap, illetve ha előzetesen benzodiazepin vagy barbiturát készítményekkel nagyfokú szedálást idéztek elő nála.

Gyermekek és serdülők

A mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága gyermekeknél várhatóan a felnőttekéhez hasonló, kivéve a hypotoniát, ami gyermekeknél kevésbé gyakran fordul elő (>1/100 – <1/10) és a hányást, ami gyermekeknél gyakrabban fordul elő (> 1/10).

Gyermekeknél a helyi érzéstelenítés toxicitásának korai jeleit nehéz észlelni, mivel nem képesek határozott verbális visszajelzést adni (lásd 4.4 pont).

Az akut szisztémás toxicitás kezelése

Lásd 4.9 pont.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A helyi érzéstelenítők véletlen intravascularis beadása azonnali (másodpercektől kezdve néhány percen belül megjelenő) szisztémás toxikus reakciókat válthat ki. Az injekció beadási helyétől függően a plazma csúcskoncentrációk nem feltétlenül alakulnak ki 1‑2 órán belül, ennek következtében pedig a toxicitás jeleinek megjelenése is eltolódhat (lásd 4.8 pont).

Intrathecalis adagolás során – az alkalmazott alacsony dózis miatt – nem várható szisztémás toxicitás. A subarachnoidalis térbe fecskendezett túl nagy dózis teljes spinalis blokád jelentkezéséhez vezethet (lásd 4.9 pont).

Kezelés

Akut szisztémás toxicitás tüneteinek fellépésekor a helyi érzéstelenítő injektálását azonnal le kell állítani és a központi idegrendszeri tünetek (convulsio, CNS-depresszió) kezelését azonnal meg kezdeni a légzőrendszer támogatásával és antikonvulzív szer alkalmazásával.

A keringés leállása esetén haladéktalanul cardiopulmonalis resuscitatiót kell végezni. Az optimális oxigenizáció és ventilatio, valamint a keringés támogatása és az acidózis kezelése létfontosságú.

Cardiovascularis depresszió (hypotonia, bradycardia) fennállása esetén megfontolandó a kezelés intravascularis folyadékpótlással, vazopresszorokkal és/vagy inotrop szerekkel. Gyermekeknél az alkalmazott dózisoknak arányban kell állnia az életkorral és a testtömeggel.

Szívmegállás bekövetkezése esetén a beteg sikeres újraélesztéséhez hosszas resuscitatiós erőfeszítésre lehet szükség.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Helyi érzéstelenítők, amidok

ATC kód: N01BB09

Hatásmechanizmus

A ropivakain hosszú hatástartamú, amid típusú helyi érzéstelenítő, mely érzéstelenítő és fájdalomcsillapító hatással egyaránt rendelkezik.

Magas dózisokban a ropivakain sebészi anesztéziát biztosít, míg alacsonyabb dózisokban limitált és nem progresszív motoros blokáddal együtt szenzoros blokádot okoz.

A hatásmechanizmus alapja az idegrostok membránjában a nátrium-permeabilitás reverzibilis blokkolása. Ennek megfelelően csökken a depolarizációs sebesség, illetve megemelkedik az ingerküszöb, aminek következménye az idegimpulzusok blokádja.

A ropivakain legjellemzőbb tulajdonsága a hosszú hatástartam. A lokális anesztetikus hatás kezdete és időtartama a beadás helyétől és a dózistól függ, de nem befolyásolja vasoconstrictor (pl. adrenalin [epinefrin]) jelenléte. A Ropivacaine Fresenius Kabi hatáskezdetével és hatástartamával kapcsolatos információk a 4.2 pontban találhatók.

Egészséges önkéntesek az intravénás infúzióban adott alacsony dózisú ropivakaint jól tolerálták, a maximális tolerált dózis mellett pedig a várható CNS-reakciók jelentek meg. A ropivakainnal kapcsolatban nyert klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a készítmény jelentős biztonsággal alkalmazható az ajánlott dózisokban.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás és eloszlás

A ropivakain királis központú molekula és tiszta S-(-) enantiomer formában van jelen. Nagymértékben lipidoldékony. Minden metabolitjának van helyi érzéstelenítő hatása, de jelentősen alacsonyabb és rövidebb időtartamú, mint a ropivakainé.

A ropivakain in vivo racemizálódása nem bizonyított.

A ropivakain plazmakoncentrációja függ az alkalmazott dózistól, az alkalmazás módjától és az injekció beadási helyének vascularizáltságától. A ropivakain lineáris farmakokinetikát követ és a maximális plazmakoncentráció egyenes arányban áll a dózissal.

A ropivakain az epiduralis térből teljes és kétfázisú abszorpcióval szívódik fel. A két fázis felezési ideje felnőttekben sorrendben 14 perc, ill. 4 óra. A ropivakain eliminációjában korlátozó tényező a lassú felszívódás, mely megmagyarázza, hogy a látszólagos eliminációs felezési idő miért hosszabb epiduralis adást követően, mint intravénás alkalmazás után.

A ropivakain teljes plazma-clearance értéke 440 ml/perc, a vese-clearance értéke 1 ml/perc, az egyensúlyi állapotban mért eloszlási térfogata 47 liter, a terminális felezési ideje 1,8 óra intravénás alkalmazás után.

A ropivakain intermedier hepaticus extractiós hányadosa 0,4 körüli érték. A ropivakain elsősorban a savas 1‑glükoproteinhez kötődik a plazmában; a szabad frakció aránya kb. 6%.

Folyamatos epiduralis infúzió ideje alatt a teljes plazmakoncentráció növekedését tapasztalták, ami a savas 1‑glükoprotein posztoperatív emelkedéséhez kötődik.

A szabad, azaz a farmakológiailag aktív koncentráció változása sokkal kisebb volt, mint a teljes plazmakoncentrációé.

1–12 év közötti gyermekeknél regionális anesztézia során a ropivakain farmakokinetikája nem mutat összefüggést az életkorral. Ebben a korcsoportban a teljes plazma-clearence értéke 7,5 ml/perc kg, a kötetlen plazma-clearence értéke 0,15 l/perc kg, az egyensúlyi állapotban mért eloszlási térfogata 2,4 l/kg, a kötetlen frakció 5%, a terminális felezési ideje pedig 3 óra. A ropivakain kétfázisú abszorpciót mutat a caudalis térben. A testtömeggel összefüggő clearence ebben a korcsoportban is hasonló a felnőttekéhez.

A ropivakain könnyen átjut a placentán és a szabad koncentráció tekintetében az egyensúlyi helyzet gyorsan beáll. A magzatban a plazmafehérjéhez való kötődés mértéke alacsonyabb az anyainál, ami alacsonyabb teljes plazmakoncentrációt eredményez a magzatban.

Biotranszformáció és elimináció

A ropivakain nagymértékben metabolizálódik, főként aromás hidroxiláció útján. Intravénás adást követően az adag 86%‑a kiválasztódik a vizeletben, amelynek mindössze kb. 1%‑a a változatlan forma.

A fő metabolit a 3‑hidroxi‑ropivakain, melynek kb. 37 %‑a választódik ki a vizeletben, főként konjugált formában. A 4‑hidroxi‑ropivakain, az N‑dezalkilezett (PPX) és a 4‑hidroxi‑dezalkilezett metabolitok vizelettel való kiválasztódása 1‑3%-ot tesz ki. A konjugált és nem konjugált 3‑hidroxi‑ropivakain csak kis mértékben detektálható koncentrációban van jelen a plazmában.

Vesekárosodás alig vagy egyáltalán nem befolyásolja a ropivakain farmakokinetikáját. A PPX renális clearance‑e és a kreatinin‑clearance között jelentős összefüggés áll fenn. Az AUC‑vel kifejezett teljes expozíció és a kreatinin‑clearance közötti kapcsolat hiánya azt jelzi, hogy a PPX teljes clearance‑e magában foglal egy nem-renális eliminációt is. Néhány vesekárosodásban szenvedő betegnél magasabb PPX expozíció mutatkozhat az alacsony nem‑renális clearence eredményeképpen. A PPX ropivakainhoz viszonyított alacsonyabb CNS-toxicitása miatt rövid idejű kezelés esetén a klinikai következmények elhanyagolhatónak tekinthetők. Dializált, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeket nem vizsgáltak.

Gyermekek és serdülők

A ropivakain farmakokinetikáját összevont populációs PK-analízis adatai alapján (192, 0‑12 év közötti gyermeknél) vizsgálták. A kötetlen ropivakain és a PPX-clearance és a kötetlen ropivakain megoszlási térfogata testtömegtől és a májfunkciók érettségétől, valamint az életkortól is függ, de elsősorban testtömeg függvénye. A kötetlen ropivakain-clearance érése úgy tűnik, 3 éves korra fejeződik be, a PPX-é 1 éves korra, a kötetlen ropivakain megoszlási térfogata pedig 2 éves korra. A kötetlen PPX megoszlási térfogata csak a testtömegtől függ. Mivel a PPX‑nek hosszabb a felezési ideje és alacsonyabb a clearance‑e, ezért epiduralis infúzió alkalmazása esetén felhalmozódhat.

A kötetlen ropivakain-clearance (CIu) 6 hónapos kor felett eléri a felnőtteknél mért értéktartományt. Az alábbi táblázatban található összropivakain-clearance (CL) értékeket az AAG műtét utáni növekedése nem befolyásolja.

4. táblázat A gyermekpopulációnál végzett összevont PK-analízis alapján becsült farmakokinetikai paraméterek

a Medián testtömegértékekre vonatkoztatva WHO adatok alapján

b Kötetlen ropivakain-clearance

c Kötetlen ropivakain megoszlási térfogata

d Teljes ropivakain-clearance

e Ropivakain teljes felezési idő

f PPX terminális felezési idő

A kötetlen Cumax szimulált (becsült) átlagértéke az egyszeri caudalis blokád után magasabb értékek felé közelít újszülöttekben, a Cumax eléréséig eltelt idő (tmax) pedig csökkent az életkor emelkedésével. A 72 órás folyamatos epiduralis infúzió végén a szimulált (becsült) kötetlen plazmakoncentrációk átlagértékei az ajánlott dózistartományban szintén magasabbak az újszülötteknél a csecsemőkével és gyermekekével összehasonlítva (lásd 4.4 pont).

5. táblázat Szimulált (becsült) és megfigyelt Cumax értéktartomány, egyszeri caudalis blokád után

a. A kötetlen maximális plazmakoncentráció

b. A kötetlen maximális plazmakoncentráció eléréséig eltelt idő

c. A megfigyelt és dózisnormalizált kötetlen maximális plazmakoncentráció

A 6 hónapos életkor töréspont az ajánlott dózis mennyiségének a változtatásában a folyamatos epiduralis infúzió esetén: a kötetlen ropivakain-clearance eléri a 34%‑ot, a kötetlen PPX pedig a 71%‑ot az érett értékeket figyelembe véve. A szisztémás expozíció az újszülötteknél és még az 1‑6 hónapos csecsemőknél is valamivel magasabb idősebb gyermekekkel összevetve, amely arányos májműködésük éretlenségével. Azonban ezt részlegesen ellensúlyozza, hogy 6 hónapos kor alatt az ajánlott dózis mennyisége 50%‑kal alacsonyabb folyamatos infúzió esetén.

A populációanalízis során nyert PK paramétereken, és azok varianciáján alapuló szabad ropivakain, illetve PPX számított összege azt mutatja, hogy az egyszeri caudalis blokád ajánlott dózisát 2,7‑szeresére kell emelni a legfiatalabb korcsoportokban és 7,4‑szeresére az 1–10 éves korcsoportban a prediktív 90%‑os konfidenciaintervallum-limithez, hogy a szisztémás toxicitás küszöbértékét elérjék. Az ennek megfelelő faktorok folyamatos epiduralis infúzió esetén 1,8 és 3,8.

Egy 1–12 év közötti gyermekekkel végzett vizsgálat (n=22) során, amelyben egyszeri ilioinguinalis-iliohyposgastricus blokádot hoztak létre 5 mg/ml koncentrációjú, 3 mg/ttkg dózisú ropivakainnal, a ropivakain gyors abszorpciót mutatott, és a maximális plazmakoncentrációk az injekció beadását követően 15–64 perccel jelentkeztek. Az összropivakain tekintetében az átlagos Cmax-érték 1,5 ± 0,9 mg/l volt (legmagasabb érték: 4,8 mg/l), az átlagos eliminációs felezési idő pedig 2,0 ± 1,7 óra. 30 perc elteltével a kötetlen plazmakoncentráció számított értéke 0,05 ± 0,03 mg/l volt, a Cmax tartománya pedig 0,02-0,136 mg/l.

A populációanalízis során nyert PK paramétereken, és azok varianciáján alapuló szabad ropivakain, illetve PPX számított összege azt mutatja, hogy az 1–12 év közötti korosztályban egyszeri, 3 mg/ttkg dózissal létrehozott perifériás (ilioinguinalis) idegblokád esetén 0,8 óra elteltével a medián szabad csúcskoncentráció 0,0347 mg/l, tizede a toxicitás határértékének (0,34 mg/l). A maximális szabad plazmakoncentráció 90%-os konfidenciaintervallumának felső értéke 0,074 mg/l, ötöde a toxicitás határértékének.

Egy tanulmányban az ultrahangvezérelt-technika, illetve a hagyományos „landmark” technika alkalmazásával egyszeri, 5 mg/ml koncentrációjú ropivakain injekcióval ilioinguinalis-iliohyposgastricus blokádot hoztak létre, majd az eltérő technikák által eredményezett farmakokinetikai különbségeket vizsgálták. Az ultrahangvezérelt-technika alkalmazása esetén a Cmax értékek 45 %-kal, az AUC-értékek pedig 56%-kal emelkedtek, a maximális plazmakoncentráció eléréséhez szükséges idő pedig 19%-kal csökkent. Ezért az ultrahangvezérelt-technika alkalmazásakor alacsonyabb dózisokra lehet szükség (lásd 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, egyszeri és ismételt adagolású toxicitási, reprodukcióra és fejlődésre kifejtett toxicitási, mutagenitási és helyi toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a ropivakain alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható, kivéve azokat a farmakodinámiás hatásokat, amelyek a ropivakain nagy dózisainak alkalmazása után várhatók (pl. központi idegrendszeri toxicitás, cardiotoxicitás).

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium‑klorid

sósav (a pH beállításához)

nátrium-hidroxid (a pH beállításához)

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

Alkalikus oldatokban a ropivakain kicsapódhat, mivel pH=6 felett rossz az oldhatósága.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Bontatlanul

3 év

Felbontást követően

A készítményt azonnal fel kell használni.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10 ml töltettérfogatú, átlátszó polipropilén ampulla.

A polipropilén ampullákat kifejezetten a Luer-lock és Luer-fit fecskendők csatlakozásához alakították ki.

1, 5, vagy 10 db ampulla buborékcsomagolásban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelési egység kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A Ropivacaine Fresenius Kabi készítmények kizárólag egyszeri alkalmazásra készültek. A fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.

A gyógyszert felhasználás előtt szemrevételezni kell. Kizárólag átlátszó, látható részecskéktől mentes, ép csomagolású oldalt használható fel.

Bontatlan ampullát tilos újra‑autoklávozni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-nak ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg‑szakellátást vagy fekvőbeteg‑szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Fresenius Kabi Hungary Kft.

Szépvölgyi út 6. III. em.

H-1025 Budapest

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23983/13     1×10 ml           polipropilén ampulla

OGYI-T-23983/14     5×10 ml           polipropilén ampulla

OGYI-T-23983/15     10×10 ml         polipropilén ampulla

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. december 14.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. november 9.