1. A GYÓGYSZER NEVE
Scippa 5 mg filmtabletta
Scippa 10 mg filmtabletta
Scippa 15 mg filmtabletta
Scippa 20 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Scippa 5 mg filmtabletta
5 mg eszcitaloprámot tartalmaz (eszcitaloprám-oxalát formájában) filmtablettánként.
Scippa 10 mg filmtabletta
10 mg eszcitaloprámot tartalmaz (eszcitaloprám-oxalát formájában) filmtablettánként.
Scippa 15 mg filmtabletta
15 mg eszcitaloprámot tartalmaz (eszcitaloprám-oxalát formájában) filmtablettánként.
Scippa 20 mg filmtabletta
20 mg eszcitaloprámot tartalmaz (eszcitaloprám-oxalát formájában) filmtablettánként.
Ismert hatású segédanyagok:
Scippa 5 mg filmtabletta: 0,26 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.
Scippa 10 mg filmtabletta: 0,53 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.
Scippa 15 mg filmtabletta:0,79 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.
Scippa 20 mg filmtabletta:1,05 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Scippa 5 mg filmtabletta
Fehér vagy csaknem fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű, az egyik oldalán N53 jelöléssel ellátott filmtabletta.
Scippa 10 mg filmtabletta
Fehér vagy csaknem fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű, az egyik oldalán N54 jelöléssel másik oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
Scippa 15 mg filmtabletta
Fehér vagy csaknem fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű, az egyik oldalán N55 jelöléssel másik oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
Scippa 20 mg filmtabletta
Fehér vagy csaknem fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű, az egyik oldalán N56 jelöléssel másik oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Major depressziós epizódok kezelése.
Pánikzavar (agorafóbiával vagy anélkül) kezelése.
Szociális szorongásos zavar (szociális fóbia) kezelése.
Generalizált szorongásos zavar kezelése.
Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség) kezelése.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A 20 mg-nál nagyobb napi adagok biztonságossága még nem bizonyított.
Major depressziós epizódok
A szokásos adag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni reagálásától függően a napi dózis maximum 20 mg-ig növelhető.
Az antidepresszív hatás eléréséhez általában 2-4 hétre van szükség. A tünetek megszűnése után még legalább 6 hónapos kezelés szükséges a terápiás válasz megerősítéséhez.
Pánikzavar (agorafóbiával vagy anélkül)
Az első héten az ajánlott kezdőadag napi 5 mg, ezután a dózis napi 10 mg-ra emelhető. A beteg egyéni reagálásától függően a napi adag maximum 20 mg-ig tovább emelhető.
A maximális hatás körülbelül a harmadik hónap után érhető el. A kezelés több hónapig tart.
Szociális szorongásos zavar
A szokásos adag 10 mg naponta egyszer. A tünetek enyhüléséhez rendszerint 2-4 hét szükséges. Utána a beteg egyéni reagálásától függően a napi adag 5 mg-ra csökkenthető, vagy maximum 20 mg-ig emelhető.
A szociális szorongásos zavar krónikus lefolyású betegség, ezért a terápiás válasz stabilizálására 12 hetes kezelés javasolt. A reszponderek hosszú távú kezelését 6 hónapig vizsgálták, a visszaesés megelőzését szolgáló kezelés hossza egyénileg mérlegelendő. A terápiás előnyöket rendszeresen újra kell értékelni.
A szociális szorongásos zavar egy diagnosztikailag jól definiált és a túlzott szégyenlősségtől elkülönítendő betegség. Gyógyszeres kezelés csak akkor javallt, ha a betegség jelentősen akadályozza a beteg munkavégzését és szociális aktivitását.
A kezelés szerepét a kognitív magatartásterápiához viszonyítva nem értékelték. A gyógyszeres terápia az általános kezelési stratégia része.
Generalizált szorongásos zavar
A kezdőadag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a dózis maximum napi 20 mg-ig emelhető.
A reszponderek hosszú távú kezelését legalább 6 hónapon át vizsgálták, olyan betegeknél, akik napi 20 mg-ot kaptak. A terápiás előnyöket és a dózist rendszeresen újra kell értékelni (lásd az 5.1 pontot).
Obszesszív-kompulzív zavar (Obsessive-compulsive disorder/OCD vagy kényszerbetegség)
A kezdőadag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20 mg-ig emelhető.
Az OCD krónikus betegség, a tünetmentesség biztosítása érdekében a betegeket megfelelő ideig kell kezelni.
A terápiás előnyöket és az alkalmazott dózist rendszeresen újra kell értékelni (lásd az 5.1 pontot).
Idősek (65 év felett)
A kezdő dózis naponta egyszer 5 mg. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 10 mg-ig emelhető (lásd az 5.2 pontot).
Az eszcitaloprám hatékonyságát szociális szorongásos zavarban szenvedő idős betegeknél nem vizsgálták.
Gyermekek és serdülők
A Scippa gyermekek és 18 éves kor alatti serdülők kezelésére nem alkalmazható (lásd a 4.4 pontot).
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban nincs szükség az adag módosítására. Súlyosan beszűkült vesefunkciójú betegeknél (ClCR kisebb, mint 30 ml/perc.) fokozott óvatosság javasolt (lásd az 5.2 pontot).
Májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az első 2 héten az ajánlott kezdőadag napi 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag maximum 10 mg-ig emelhető. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél elővigyázatosság és igen óvatos adagemelés javasolt (lásd az 5.2 pontot).
Gyenge CYP2C19 metabolizálók
Ismerten gyenge CYP2C19 metabolizáló betegeknél a kezelés első 2 hetében ajánlott kezdő adag napi 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag maximum 10 mg-ig emelhető (lásd az 5.2 pontot).
A kezelés leállításakor jelentkező megvonási tünetek
A kezelés hirtelen leállítása kerülendő. Az eszcitaloprám-kezelés leállításakor az esetleges megvonási tünetek kockázatának mérséklése érdekében az adagot legalább 1-2 héten át, fokozatosan kell csökkenteni (lásd a 4.4 és a 4.8 pontokat). Amennyiben a dózis csökkentését követően vagy az adagolás megszüntetésekor tolerálhatatlan mellékhatások lépnek fel, úgy megfontolandó az előzőleg alkalmazott adag visszaállítása. Később a kezelőorvos a korábbinál fokozatosabb dóziscsökkentéssel folytathatja a gyógyszer leállítását.
Az alkalmazás módja
A Scippa-t naponta egyszer, étkezéstől függetlenül lehet bevenni.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Egyidejű alkalmazás nem-szelektív, irreverzibilis monoaminoxidáz-gátlókkal (MAO-inhibitorokkal) a szerotonin-szindróma (agitáció, tremor, hyperthermia stb.) kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd a 4.5 pontot).
Az eszcitaloprám és a reverzibilis MAO-A-gátlók (pl. moklobemid) vagy a reverzibilis, nem-szelektív MAO-gátló linezolid együttadása a szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd a 4.5 pontot).
Az eszcitaloprám kontraindikált olyan betegeknél, akiknél QT-intervallum megnyúlás vagy kongenitális hosszú QT szindróma áll fenn.
Az eszcitaloprám együttadása kontraindikált más, ismerten QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerekkel (lásd a 4.5 pontot).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az alábbi különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvatossági intézkedések az SSRI-k (szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) terápiás osztályára vonatkoznak.
Gyermekek és serdülők
Az eszcitaloprám nem alkalmazható gyermekek és 18 éves kor alatti serdülők kezelésére. Klinikai vizsgálatokban antidepresszánsokkal kezelt gyermekeknél és serdülőknél gyakrabban figyeltek meg szuicid viselkedést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok) és ellenséges magatartást (elsősorban agresszivitás, ellenkezés és düh), mint a placebocsoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági tünetek megjelenése tekintetében. Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy nem állnak rendelkezésre a gyermekek és serdülők növekedésére, érésére, kognitív és viselkedési fejlődésére vonatkozó hosszú távú biztonságossági adatok.
Paradox szorongás
Egyes pánikzavarban szenvedő betegeknél az antidepresszáns kezelés kezdetekor fokozott szorongás léphet fel. Ez a paradox reakció a kezelés folytatása során, általában két héten belül megszűnik. A szorongáskeltő hatás előfordulási valószínűségének csökkentése érdekében alacsony kezdőadag alkalmazása javasolt (lásd a 4.2 pontot).
Görcsrohamok
Az eszcitaloprám-kezelést fel kell függeszteni, amennyiben a betegnél első alkalommal görcsrohamok jelentkeznek, illetve ha – a korábban már epilepsziával diagnosztizált betegnél – a görcsrohamok gyakoribbá válnak. Az SSRI szerek alkalmazása instabil epilepsziás betegeknél kerülendő, a jól beállított epilepsziás betegeket pedig szorosan ellenőrizni kell.
Mánia
Mániás/hipomániás kórelőzményű betegeknél az SSRI szerek alkalmazása óvatosságot igényel. Az SSRI terápiát meg kell szakítani, ha a betegnél mániás fázis lép fel.
Diabetes
Az SSRI kezelés megváltoztathatja a diabeteses betegek szénhidrát-anyagcseréjét (hypoglykaemia vagy hyperglykaemia). Szükség lehet az inzulin és/vagy az orális antidiabetikum dózisának módosítására.
Öngyilkosság/ öngyilkossági gondolatok, vagy klinikai állapotromlás
Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.
Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére az eszcitaloprám szintén rendelhető. Ráadásul ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.
Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évesnél fiatalabb betegek esetében az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedők körében fokozottabb, mint a placebót szedőknél.
A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén és a dózismódosításokat követően.
A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy az öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
Akathisia/ pszichomotoros nyugtalanság
Az SSRI-k/SNRI-k alkalmazásakor előfordult akathisia, amelyre szubjektíve kellemetlen vagy aggasztó nyugtalanság és a nyugodt ülést vagy állást gyakran lehetetlenné tevő mozgáskényszer jellemző. E tünetek megjelenése a kezelés első heteiben a legvalószínűbb. Az adag emelése hátrányos lehet azoknál a betegeknél, akiknél ilyen tünetek jelentkeznek.
Hyponatraemia
Az SSRI-k alkalmazásakor ritkán hyponatraemiát jelentettek, amely valószínűleg a túlzott antidiuretikus hormonszekréció szindróma (SIADH) következtében alakul ki, és amely általában a kezelés leállításával helyreáll. Veszélyeztetett betegek esetében (mint pl. időskorúak, cirrhosisos betegek és egyidejűleg hyponatraemiát okozó gyógyszert szedő betegek) óvatosság ajánlott.
Haemorrhagia
SSRI-kezelés alatt előfordultak bőr alatti bevérzések, például ecchymosis és purpura. Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd: 4.6 és 4.8 pont).
Ezért az SSRI kezelés alatt álló betegeknél fokozott körültekintés szükséges, különösképpen orális antikoagulánsok vagy a thrombocyta-funkciót befolyásoló gyógyszerek (pl. atípusos antipszichotikumok és fenotiazinok, a legtöbb triciklusos antidepresszívum, az acetilszalicilsav és a nemszteroid gyulladásgátló szerek (NSAID-ok), tiklopidin és dipiridamol) együttadása esetén, valamint a diagnosztizált vérzékeny betegeknél.
ECT (elektrokonvulzív terápia)
Mivel az SSRI szerek és ECT egyidejű alkalmazásáról csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre, ezért óvatosság javasolt.
Szerotonin-szindróma
Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és az egyéb szerotonerg hatású gyógyszerek, mint pl. szumatriptán vagy egyéb triptánok, opioidok (pl. a buprenorfin vagy a buprenorfin és naloxon kombinációja, a petidin, a tramadol), illetve a triptofán együttes alkalmazása esetén (lásd 4.5, 4.8 és 4.9 pont).
Az SSRI-ket és a szerotonerg szereket egyidejűleg szedő betegeknél ritkán ugyan, de beszámoltak szerotonin-szindróma előfordulásáról, ami potenciálisan életveszélyes állapot. Ennek kialakulását az agitációból, tremorból, myoclonusból, hipertermiából, mentális állapot változásaiból, a vegetatív labilitásból, neuromuscularis rendellenességekből és/vagy gastrointestinalis tünetekből álló tünetegyüttes jelezheti. Amennyiben ezt tapasztaljuk, úgy az SSRI és a szerotonerg gyógyszer adását is azonnal abba kell hagyni, és tüneti kezelést kell kezdeni. A szerotonerg gyógyszerek alkalmazásának leállítása általában gyors javulást eredményez.
Ha klinikailag indokolt más szerotonerg szerek egyidejű alkalmazása, ajánlott a beteg gondos megfigyelése, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor.
Közönséges orbáncfű
Az SSRI‑k és közönséges orbáncfüvet (Hypericum perforatum) tartalmazó gyógynövénykészítmények együttes alkalmazása megnövelheti a mellékhatások előfordulási gyakoriságát (lásd a 4.5 pontot).
A kezelés megszakításakor jelentkező megvonási tünetek
A megvonási tünetek jelentkezése gyakori a kezelés abbahagyásakor, főleg, ha a leállítás hirtelen történik (lásd a 4.8 pontot). Klinikai vizsgálatokban a kezelés megszakítását követően az eszcitaloprámmal kezelt betegek körülbelül 25%-ánál, míg a placebót szedő betegek 15%-ánál jelentkeztek mellékhatások.
A megvonási tünetek fellépésének kockázata több tényezőtől függ, így pl. a kezelés hosszától, a gyógyszer adagjától és a dóziscsökkentés menetétől. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paresztéziát és áramütésszerű érzéseket), alvászavarok (beleértve az inszomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitáció, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok.
Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek, de néhány betegnél súlyosak is lehetnek.
A tünetek általában a kezelés megszakítását követő néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán előfordulhatnak olyan betegeknél is, akik véletlenül kihagytak egy adagot.
Ezek a tünetek általában maguktól megszűnnek, és 2 héten belül rendeződnek, bár egyes esetekben tovább is fennállhatnak (2-3 hónapig vagy tovább). Ezért javasolt az eszcitaloprám fokozatos elhagyása, amely a beteg egyéni reakciójától függően a kezelés több héten vagy hónapon át történő leállítását jelenti (lásd „A kezelés leállításakor jelentkező megvonási tünetek” részt, a 4.2 pontban).
Szexuális zavar
A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI‑k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.
Szívkoszorúér-betegség
A korlátozott klinikai tapasztalatok miatt tanácsos az elővigyázatosság a szívkoszorúér-betegségben szenvedők esetében (lásd az 5.3 pontot).
QT-intervallum megnyúlás
Az eszcitaloprám alkalmazása dózisfüggő QT-intervallum megnyúlással jár. A forgalomba hozatalt követő időszakban a QT-szakasz megnyúlását és kamrai arrhythmiát – azon belül Torsades de Pointes-ot is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd a 4.3, 4.5, 4.8, 4.9 és 5.1 pontokat).
Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akiknél jelentős bradycardia áll fenn, illetve akik a közelmúltban akut myocardialis infarktuson estek át vagy dekompenzált szívelégtelenségben szenvednek.
Elektrolitzavarok (pl. hypokalaemia/hypomagnesaemia) esetén, megnő a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázata, így az eszcitaloprám-kezelés megkezdése előtt azok korrekciója szükséges.
Stabil szívbetegségben szenvedő betegek tervezett kezelése esetén megfontolandó az EKG ellenőrzése az eszcitaloprám-kezelés megkezdése előtt.
Ha az eszcitaloprám-kezelés során arrhythmia jelei mutatkoznak, a kezelést meg kell szakítani, valamint az EKG ellenőrzése szükséges.
Zártzugú glaucoma
Az SSRI‑k, beleértve az eszcitaloprámot is, befolyásolhatják a pupilla méretét, és így mydriasishoz vezethetnek. Ez a pupillatágító hatás képes beszűkíteni a szemzugot, ami az intraocularis nyomás fokozódását és a szűkzugú glaucomát okozza különösen az arra hajlamos betegek esetében. Ezért az eszcitaloprámot óvatosan kell alkalmazni a zártzugú glaucomában szenvedő betegeknek és azoknak, akiknek az anamnézisében glaucoma szerepel.
Segédanyagok
Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Farmakodinámiás kölcsönhatások
Ellenjavallt kombinációk:
Irreverzibilis, nem-szelektív MAO-gátlók (MAOI-k)
Súlyos reakciókat jelentettek SSRI szerek és nem-szelektív, irreverzibilis monoaminoxidáz-gátlók (MAOI) együttadása esetén, valamint azoknál a betegeknél, akiket SSRI kezelésről átmenet nélkül állítottak át ilyen MAOI terápiára (lásd a 4.3 pontot). Egyes betegeknél szerotonin-szindróma alakult ki (lásd a 4.8 pontot).
Az eszcitaloprám és a nem-szelektív, irreverzibilis MAO-gátlók együttadása ellenjavallt. Az eszcitaloprám-kezelést 14 nappal az irreverzibilis MAO-gátló kezelés befejezése után lehet elkezdeni. A nem-szelektív, irreverzibilis MAOI kezelést legalább 7 nappal az eszcitaloprám-kezelés befejezése után lehet megkezdeni.
Reverzibilis, szelektív MAO-A-gátló (moklobemid)
A szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt az eszcitaloprám és MAO-A-gátlók, így a moklobemid együttadása ellenjavallt (lásd a 4.3 pontot). Amennyiben a kombináció szükségesnek bizonyul, úgy a kezelést a legalacsonyabb javasolt adaggal kell kezdeni, és a beteget klinikailag ellenőrizni kell.
Reverzibilis, nem-szelektív MAO-A-gátló (linezolid)
Mivel a linezolid reverzibilis, nem-szelektív MAO-gátló antibiotikum, ezért nem adható eszcitaloprámmal kezelt betegeknek. Amennyiben az együttadás feltétlenül szükséges, minimális dózis adandó szoros klinikai ellenőrzés mellett (lásd a 4.3 pontot).
Irreverzibilis, szelektív MAO-B-gátló (szelegilin)
A szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt szelegilinnel (irreverzibilis MAO-B-gátló) való együttadás esetén óvatosság szükséges. A racém citaloprám és a szelegilin napi 10 mg-ig terjedő adagjainak együttadása biztonságosnak bizonyult.
QT-intervallum megnyúlás
Az eszcitaloprám és QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek között nem végeztek farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálatokat. Az eszcitaloprámot együtt adva ezekkel a gyógyszerekkel az additív hatás nem zárható ki. Így az eszcitaloprám együttadása ellenjavallt a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerekkel, úgymint az I/A. és III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerekkel, antipszichotikumokkal (pl.: fenotiazin-származékok, pimozid, haloperidol), triciklusos antidepresszánsokkal, bizonyos antimikróbás szerekkel (pl.: sparfloxacin, moxifloxacin, intravénásan alkalmazott eritromicin, pentamidin, maláriaellenes kezelés, főként halofantrin), bizonyos antihisztaminokkal (pl.: asztemizol, hidroxizin, mizolasztin) stb.
Elővigyázatossággal alkalmazható kombinációk:
Szerotonerg gyógyszerek
Szerotonerg szerek (pl. szumatriptán és egyéb triptánok) együttadása szerotonin-szindróma kialakulásához vezethet.
Opioidok (buprenorfin vagy buprenorfin és naloxon kombinációja, petidin, tramadol)
A Scippa elővigyázatossággal alkalmazandó opioidokkal (pl. buprenorfinnal vagy buprenorfin és naloxon kombinációjával, petidinnel, tramadollal), ugyanis ekkor fokozódik a potenciálisan életveszélyes állapotot jelentő szerotonin-szindróma kockázata (lásd 4.4 és 4.8 pont).
A görcsküszöböt csökkentő gyógyszerek
Az SSRI-k csökkenthetik a görcsküszöböt. Óvatosság ajánlott olyan gyógyszerek együttes alkalmazása esetén, amelyek szintén csökkenthetik a görcsküszöböt (pl. antidepresszívumok (triciklusosak, SSRI-k), neuroleptikumok (fenotiazinok, tioxantének és butirofenonok), meflokvin, bupropion, tramadol).
Lítium, triptofán
SSRI szerek és lítium vagy triptofán együttes alkalmazása esetén a hatás fokozódását jelentették, ezért ezek párhuzamos alkalmazásakor óvatosság ajánlott.
Közönséges orbáncfű
SSRI szerek és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövény készítmények együttes alkalmazása a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát növelheti (lásd a 4.4 pontot).
Haemorrhagia
Az eszcitaloprám és orális antikoagulánsok kombinációja esetén módosulhat a véralvadásgátló hatás. Az orális antikoagulánst szedő betegek véralvadását az eszcitaloprám-kezelés megkezdésekor, illetve abbahagyásakor gondosan ellenőrizni kell (lásd a 4.4 pontot). A nem-szteroid gyulladásgátlókkal (NSAID-k) való együttes alkalmazás fokozhatja a vérzési hajlamot (lásd a 4.4 pontot).
Alkohol
Az eszcitaloprám és az alkohol között nem várható farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakció. Mindazonáltal az egyéb pszichotrop szerekhez hasonlóan alkohol fogyasztása nem javasolt.
Hypokalaemiát/hypomagnesaemiát okozó gyógyszerek
A hypokalaemiát vagy hypomagnesaemiát okozó gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás estén az elővigyázatosság indokolt, mivel ezek az állapotok fokozzák a malignus arrythmiák kockázatát (lásd a 4.4 pontot).
Farmakokinetikai kölcsönhatások
Egyéb gyógyszerek hatása az eszcitaloprám farmakokinetikájára
Az eszcitaloprám metabolizációja főként a CYP2C19 enzimen keresztül történik. A CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek kisebb mértékben ugyan, de szintén közreműködhetnek a metabolizációban. A fő metabolit, az S-DCT (demetilált eszcitaloprám) metabolizmusát úgy tűnik, részben a CYP2D6 katalizálja.
Az eszcitaloprám együttes alkalmazása napi egyszeri 30 mg omeprazollal (CYP2C19 gátló) az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (kb. 50%-os) emelkedését eredményezte.
Az eszcitaloprám naponta kétszer 400 mg cimetidinnel (közepesen erős általános enzim-gátló) együtt adva az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (megközelítőleg 70%-os) emelkedését idézi elő. Óvatosság javasolt az eszcitaloprám és a cimetidin együttadásakor; a dózis módosítása indokolt lehet.
Ezért óvatosságra van szükség, amikor CYP2C19 gátlókkal (pl. omeprazol, ezomeprazol, flukonazol, fluvoxamin, lanzoprazol, tiklopidin) vagy cimetidinnel együtt alkalmazzák. A mellékhatások megfigyelése alapján az eszcitaloprám adagjának csökkentése válhat szükségessé az egyidejű kezelés alatt (lásd a 4.4 pontot).
Az eszcitaloprám hatása egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára
Az eszcitaloprám a CYP2D6 enzim gátlója. Óvatosság ajánlott olyan gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazásánál, amelyeket főként ez az enzim metabolizál, és amelyeknek szűk a terápiás indexe, pl. a flekainid, a propafenon és a metoprolol (szívelégtelenségben alkalmazva), vagy néhány központi idegrendszerre ható készítmény, amelyek főként a CYP2D6-on metabolizálódnak, pl. antidepresszívumok, mint a dezipramin, a klomipramin és a nortriptilin, vagy antipszichotikumok, mint a riszperidon, a tioridazin és a haloperidol. Szükség lehet dózismódosításra.
Mind dezipraminnal, mind pedig metoprolollal való együttadás esetén ezen CYP2D6 szubsztrátok plazmaszintje kétszeresére növekedett.
In vitro vizsgálatokkal kimutatták, hogy az eszcitaloprám enyhén gátolhatja a CYP2C19 enzimet is. Óvatosság ajánlott a CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel való együttadása esetén.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Csak kevés klinikai adat áll rendelkezésre az eszcitaloprám terhességben történő alkalmazásáról.
Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd az 5.3 pontot). Az eszcitaloprám terhesség alatt nem alkalmazható, csak egyértelműen indokolt esetben, az előny/kockázat gondos mérlegelése után.
Az újszülöttet megfigyelés alatt kell tartani, ha az anya a terhesség késői szakaszában, különösen, ha a harmadik triszemeszterben is eszcitaloprám-kezelés alatt állt. A kezelés hirtelen megszakítása a terhesség alatt kerülendő.
A terhesség késői szakaszában alkalmazott SSRI/SNRI szerek az újszülöttnél a következő tüneteket okozhatják: respiratorikus distressz, cyanosis, apnoe, görcsök, hőmérséklet-labilitás, táplálási nehézség, hányás, hypoglykaemia, izomtónus‑fokozódás, izomtónus-csökkenés, hyperreflexia, tremor, idegesség, ingerlékenység, letargia, állandó sírás, aluszékonyság és alvászavar. Ezek a tünetek szerotonerg hatásokat vagy megvonási tünetcsoportot egyaránt jelezhetnek. Az esetek nagy részében a szövődmények a szülés után azonnal vagy rövid időn belül (<24 óra) jelentkeznek.
Epidemiológiai adatok szerint az SSRI-k terhességben - különösen a késői terhességben – történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori perzisztáló pulmonalis hypertensio (PPHN) kialakulásának kockázatát. A megfigyelt kockázat mintegy 5 eset 1000 terhességre vonatkoztatva. Az átlagos populációban 1-2 esetben fordul elő PPHN 1000 terhesség esetén.
A megfigyeléses adatok a post partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd: 4.4, 4.8 pont).
Szoptatás
Az eszcitaloprám feltételezhetőleg kiválasztódik az anyatejbe. Ezért a szoptatás a kezelés alatt nem javasolt.
Termékenység
Állatkísérletekből származó adatok azt mutatták, hogy a citaloprám hatással lehet az ondó minőségére (lásd az 5.3 pontot). Néhány SSRI-vel kapcsolatos mellékhatás-bejelentés alapján a spermiumok minőségére gyakorolt hatás visszafordítható. A humán termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Bár kimutatták, hogy az eszcitaloprám nem befolyásolja sem az intellektuális funkciókat, sem a pszichomotoros teljesítményt, bármely pszichoaktív szer károsíthatja az ítélőképességet vagy bizonyos készségeket. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a gyógyszer befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A mellékhatások a kezelés első 1-2 hetében a leggyakoribbak, a kezelés folytatása esetén rendszerint intenzitásuk és a gyakoriságuk is csökken.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi felsorolás azokat az SSRI-k alkalmazása mellett észlelt mellékhatásokat mutatja szervrendszer szerinti csoportosításban és gyakoriságuk sorrendjében, amelyeket placebokontrollos klinikai vizsgálatokban vagy a forgalomba hozatalt követően az eszcitaloprám-kezelés során is jelentettek.
A feltüntetett gyakoriságok a klinikai vizsgálatokban tapasztalt, nem placebo-korrigált értékek. A gyakoriságokat a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori ( 1/10); gyakori ( 1/100 1/10); nem gyakori ( 1/1000 1/100); ritka ( 1/10 000 1/1000); nagyon ritka ( 1/10 000), illetve nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
|
Szervrendszer |
Gyakoriság |
Mellékhatás |
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
Nem ismert |
thrombocytopenia |
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Ritka |
anafilaxiás reakció |
|
Endokrin betegségek és tünetek |
Nem ismert |
nem megfelelő ADH-szekréció |
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
Gyakori |
csökkent étvágy, fokozott étvágy, testtömeg-növekedés |
|
Nem gyakori |
testtömegcsökkenés |
|
|
Nem ismert |
hyponatraemia, anorexia1 |
|
|
Pszichiátriai kórképek |
Gyakori |
szorongás, nyugtalanság, szokatlan álmok csökkent libido nők: anorgasmia |
|
Nem gyakori |
fogcsikorgatás, agitáció, idegesség, pánikroham, zavartság |
|
|
Ritka |
agresszió, deperszonalizáció, hallucináció |
|
|
Nem ismert |
mánia, öngyilkossági gondolatok, öngyilkos magatartás 2 |
|
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Nagyon gyakori |
fejfájás |
|
Gyakori |
álmatlanság, aluszékonyság, szédülés, paraesthesia, tremor |
|
|
Nem gyakori |
ízérzékelési zavar, alvászavar, syncope |
|
|
Ritka |
szerotonin-szindróma |
|
|
Nem ismert |
dyskinesia, mozgászavar, görcsroham, pszichomotoros nyugtalanság/akathisia1 |
|
|
Szembetegségek és szemészeti tünetek |
Nem gyakori |
mydriasis, látászavar |
|
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei |
Nem gyakori |
tinnitus |
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
Nem gyakori |
tachycardia |
|
Ritka |
bradycardia |
|
|
Nem ismert |
EKG-n QT-megnyúlás kamrai arrhythmia, beleértve a Torsades de Pointes-ot is |
|
|
Érbetegségek és tünetek |
Nem ismert |
orthostaticus hypotonia |
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
Gyakori |
sinusitis, ásítozás |
|
Nem gyakori |
epistaxis |
|
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Nagyon gyakori |
hányinger |
|
Gyakori |
hasmenés, székrekedés, hányás, szájszárazság |
|
|
Nem gyakori |
gastrointestinalis vérzés (beleértve a rectalis vérzést is) |
|
|
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek |
Nem ismert |
hepatitis, májfunkciós eltérések |
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
Gyakori |
fokozott verejtékezés |
|
Nem gyakori |
urticaria, alopecia, kiütés, pruritus |
|
|
Nem ismert |
ecchymosis, angiooedema |
|
|
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei |
Gyakori |
arthralgia, myalgia |
|
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
Nem ismert |
vizeletretenció |
|
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek |
Gyakori |
férfiak: ejakulációs zavar, impotencia |
|
Nem gyakori |
nők: metrorrhagia, menorrhagia |
|
|
Nem ismert |
galactorrhoea férfiak: priapismus post partum vérzés3 |
|
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
Gyakori |
fáradtság, láz |
|
Nem gyakori |
oedema |
1 Ezeket a mellékhatásokat az SSRI-k terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették.
2 Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az eszcitaloprám-terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd a 4.4 pontot).
QT-intervallum megnyúlása
A forgalomba hozatalt követő időszakban a QT-szakasz megnyúlását és kamrai arrhythmiát – azon belül Torsades de Pointes-ot is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd a 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és 5.1 pontokat).
A gyógyszerosztályra jellemző hatások
Javarészt 50 éves vagy idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI-ket és TCA-kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert.
A kezelés megszakításakor jelentkező megvonási tünetek
Az SSRI/SNRI kezelés abbahagyása (főleg, ha a leállítás hirtelen történik) gyakran vezet megvonási tünetekhez. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütésszerű érzéseket is), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek és maguktól megszűnnek, de néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak is lehetnek. Ezért javasolt az eszcitaloprám fokozatos elhagyása azoknál a betegeknél, akiknél az eszcitaloprám-kezelés már nem szükséges (lásd a 4.2 és a 4.4 pontokat).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Toxicitás
Az eszcitaloprám túladagolásról csak kevés átfogó klinikai adat áll rendelkezésre, és az esetek nagy részénél egyéb gyógyszerek együttes túladagolása is előfordult. Az esetek többsége enyhe tünetekkel járt, vagy tünetmentes volt. Beszámoltak ugyan olyan fatális esetekről, amelyeknél egyedül eszcitaloprámmal történt túladagolás, de a fatális esetek többségénél azonban a túladagolás más gyógyszerrel együtt történt. A 400 és 800 mg közötti eszcitaloprám adag bevétele semmilyen súlyos tünetet sem okozott.
Tünetek
Az eszcitaloprám túladagolásakor elsősorban központi idegrendszeri (szédülés, tremor, izgatottság, illetve ritkán szerotonin-szindróma, görcsroham és kóma), gastrointestinalis (hányás/hányinger), cardiovascularis (hypotensio, tachycardia, QT-szakasz megnyúlás és arrhythmia) és a só/vízháztartás egyensúlyzavarára utaló tünetekről (hypokalaemia, hyponatraemia) számoltak be.
Kezelés
Nincs specifikus antidotuma. A szabad légutak biztosítása és fenntartása, a megfelelő oxigénellátás és a légzésfunkciók biztosítása javasolt. Gyomormosás és aktív szén alkalmazása megfontolandó. A per os bevételt követően amilyen hamar csak lehet, gyomormosást kell végezni. Általános tüneti szupportív kezelés mellett a szívműködés és a többi vitális funkció ellenőrzése ajánlott.
Túladagoláskor ajánlott az EKG ellenőrzése olyan betegek esetében, akik pangásos szívelégtelenségben / bradyarrhythmiában szenvednek, egyidejűleg egyéb, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszereket szednek, vagy megváltozott a metabolizmusuk (pl.: májkárosodás esetén).
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: antidepresszívumok, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók,
ATC kód: N06AB10
Hatásmechanizmus
Az eszcitaloprám szelektíven gátolja a szerotonin (5-HT) visszavételét, és nagy affinitással kötődik az elsődleges kötőhelyhez. A szerotonin-transzporter alloszterikus kötőhelyéhez is kötődik, amin kötődési affinitása 1000-szer kisebb.
Az eszcitaloprámnak egyáltalán nincs vagy csak nagyon kicsi az affinitása egy sor receptorhoz, beleértve az 5-HT1A, 5-HT2, DA D1 és D2 receptorokat, az alfa1-, alfa2-, béta-adrenerg-receptorokat, a hisztamin H1, a muszkarin–kolinerg-, a benzodiazepin- és az opiát-receptorokat.
Az 5-HT-visszavétel-gátlás az egyetlen valószínűsíthető hatásmechanizmus, amellyel az eszcitaloprám farmakológiai és klinikai hatása magyarázható.
Farmakodinámiás hatások
Egy egészséges egyének bevonásával végzett, kettős vak, placebokontrollos EKG-vizsgálatban a QTcF (Fridericia szerint korrigált QT) kiindulási értékhez viszonyított változása a napi 10 mg-os dózis esetén 4,3 ezredmásodpercnek (90%-os CI: 2,2-6,4), míg a napi 30 mg-os szupraterápiás dózis esetén 10,7 ezredmásodpercnek (90%-os CI: 8,6-12,8) adódott (lásd a 4.3, 4.4, 4.5, 4.8 és 4.9 pontokat).
Klinikai hatásosság
Major depressziós epizódok
Négy rövid távú (nyolchetes), kettős vak, placebokontrollos vizsgálat közül háromban hatékonynak találták az eszcitaloprámot a major depressziós epizódok akut terápiájában. Egy hosszú távú, relapszus-prevenciós vizsgálatban a kezdeti 8 hetes, nyílt kezelési szakaszban napi 10 vagy 20 mg eszcitaloprámra reagáló 274 beteget soroltak be véletlenszerűen a 36 hetes, a legutóbb alkalmazottal megegyező adagú eszcitaloprám vagy placebocsoportba. Ebben a vizsgálatban a meghosszabbított, 36 hetes vizsgálati szakaszban továbbra is eszcitaloprámmal kezelt betegek csoportjában szignifikánsan hosszabb idő telt el a visszaesésig, mint a placebocsoportban.
Szociális szorongásos zavar
Az eszcitaloprám három rövid távú (12 hetes) vizsgálatban és a reszponderek 6 hónapos relapszus-prevenciós vizsgálatában egyaránt hatásos volt a szociális szorongásos zavar kezelésében. Egy 24 hetes dózis-meghatározó vizsgálatban igazolták az 5, 10 és 20 mg eszcitaloprám hatásosságát.
Generalizált szorongásos zavar
Az eszcitaloprám napi 10 és 20 mg-os dózisban négy placebokontrollos vizsgálat közül négyben hatásosnak bizonyult.
Három hasonlóan tervezett, összesen 421 eszcitaloprámmal, illetve 419 placebóval kezelt betegre kiterjedő vizsgálat egyesített adatai szerint a reszponder arány 47,5% illetve 28,9%, a remissziós arány pedig 37,1%, illetve 20,8% volt a két csoportban. Az első héttől kezdve tartós hatást tapasztaltak.
A 20 mg/nap eszcitaloprám hosszú távú hatékonyságát igazolták egy 24–76 hetes, randomizált, a fenntartó terápia hatékonyságára irányuló vizsgálatban 373 olyan beteg esetében, akik a kezdeti 12 hetes nyílt kezelésre reagáltak.
Obszesszív-kompulzív zavar
Egy randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban a napi 20 mg eszcitaloprám 12 hét kezelést követően különült el a placebótól az Y-BOCS skála összpontszáma alapján. 24 hét kezelés után mind a 10 mg/nap, mind a 20 mg/nap eszcitaloprám felülmúlta a placebót.
A napi 10 és 20 mg eszcitaloprám relapszus-prevenciós hatását egy 16 hetes, nyílt, eszcitaloprám-kezelésre reagáló, majd ezt követően egy 24 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos fázisban résztvevő betegekkel bizonyították.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A felszívódás majdnem teljes, és független a táplálékfelvételtől. Többszöri dózis után az átlagos tmax 4 óra. A racém citaloprámhoz hasonlóan az eszcitaloprám várható abszolút biohasznosulása is kb. 80%.
Eloszlás
A látszólagos megoszlási térfogat (Vd,β/F) per os bevételt követően megközelítőleg 12-26 l/ttkg.
Az eszcitaloprám és fontosabb metabolitjainak plazmafehérjékhez való kötődése 80% alatti.
Biotranszformáció
Az eszcitaloprám a májban demetilált és didemetilált metabolitokra bomlik. Ezek mindegyike farmakológiailag aktív. A másik lehetőség, hogy a nitrogén oxidálódik, és nitrogén-oxid metabolit képződik. Mind az anyavegyület, mind a metabolitok részben glükuronidok formájában ürülnek ki. Ismételt adagolást követően a demetil-, illetve di-demetil-metabolitok átlagos koncentrációja általában az eszcitaloprám-koncentráció 28-31%-a, illetve kevesebb, mint 5%-a. Az eszcitaloprám demetilált metabolittá történő biotranszformációját elsődlegesen a CYP2C19 végzi. A CYP3A4 és CYP2D6 enzimek közreműködése is lehetséges.
Elimináció
Az eliminációs felezési idő (t1/2 béta) többszörös dózis után körülbelül 30 óra, az orális plazma clearance (Cloral) körülbelül 0,6 l/perc. A főbb metabolitok felezési ideje jelentősen hosszabb. Az eszcitaloprám és főbb metabolitjainak eliminációja feltehetően hepatikus (metabolikus) és renális úton történik, ám az adag jelentős része metabolitként a vizelettel ürül.
Linearitás
A farmakokinetika lineáris. A dinamikus egyensúlyi (steady-state) plazmaszintek mintegy 1 hét alatt alakulnak ki. Az átlagosan 50 nmol/l (20-tól-125 nmol/l-ig terjedő) steady-state plazmakoncentráció napi 10 mg dózissal érhető el.
Idősek (65 év felett)
Az eszcitaloprám eliminációja idős betegekben lassúbb lehet, mint fiatalokban. Az idősebb betegeknél a szisztémás expozíció (AUC) kb. 50%-kal nagyobb, mint az egészséges fiatal önkénteseknél (lásd a 4.2 pontot).
Májkárosodás
Az enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban (Child-Pugh A és B) szenvedőknél az eszcitaloprám felezési ideje kb. kétszer olyan hosszú, az expozíció pedig kb. 60%-kal nagyobb volt, mint a normális májműködésűek esetében (lásd a 4.2 pontot).
Vesekárosodás
Csökkent vesefunkciójú betegeknél (CLCR 10–53 ml/perc) a racém citaloprám felezési ideje megnőtt, és hatása enyhén megnyúlt. A metabolitok plazmakoncentrációját nem vizsgálták, de szintjük emelkedése előfordulhat (lásd a 4.2 pontot).
Polimorfizmus
Megfigyelték, hogy a CYP2C19 enzimen lassú metabolizálóknál az eszcitaloprám plazmakoncentrációja kétszer olyan magas, mint a gyors metabolizálóknál. Az expozícióban nem észleltek jelentős változást a CYP2D6 enzimen lassú metabolizálóknál (lásd a 4.2 pontot).
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Az eszcitaloprámmal azért nem végezték el a konvencionális preklinikai vizsgálatok mindegyikét, mert a citaloprámmal és az eszcitaloprámmal patkányban végzett toxikokinetikai és toxikológiai vizsgálatok hasonló profilt mutattak. Emiatt a citaloprámra vonatkozó minden információ extrapolálható az eszcitaloprámra.
Patkányokon végzett összehasonlító toxikológiai vizsgálatokban néhány hetes kezelést követően az általános toxicitást okozó adagokban alkalmazott eszcitaloprám és citaloprám kardiotoxicitást, így pl. pangásos szívelégtelenséget okozott. A kardiotoxicitás inkább a plazma csúcskoncentrációkkal mutatott összefüggést, mintsem a szisztémás expozícióval (AUC). A toxikus hatást nem okozó szint mellett mért plazma csúcskoncentrációk 8-szoros mértékben meghaladták a klinikai alkalmazás során mért értékeket, míg az eszcitaloprám AUC-értéke csak 3-4-szerese volt a normál klinikai alkalmazás során elért expozíciónak. A citaloprám S-enantiomerének AUC értékei a klinikai alkalmazás során mért értékek 6-7-szeresei voltak. Ezek az eredmények valószínűleg a biogén aminokra gyakorolt túlzott hatásra, vagyis az elsődleges farmakológiai hatásokhoz képest másodlagos hatásokra vezethetők vissza, amelyek haemodinamikai hatásokat (a koszorúerek vérátáramlásának csökkenését) és ischaemiát okoznak. A patkányokban észlelt kardiotoxicitás pontos mechanizmusa azonban nem tisztázott. A citaloprámmal szerzett klinikai tapasztalatok és az eszcitaloprám klinikai vizsgálataiból származó adatok nem utalnak arra, hogy ezeknek a megfigyeléseknek bármiféle klinikai vonatkozása lenne.
Patkányoknál hosszú távú eszcitaloprám és citaloprám kezelés után egyes szövetekben – pl. tüdő, mellékherék és máj – a foszfolipidtartalom megemelkedését észlelték. A mellékherékben és a májban megfigyelt hatásokat az emberekéhez hasonló expozíció mellett írták le. A hatás visszafordítható a kezelés megszakításával. A foszfolipidek akkumulálódását (foszfolipoidózis) figyelték meg állatokban számos kationos amfifil tulajdonságokkal rendelkező gyógyszernél. Nem ismert, hogy ennek a jelenségnek van-e bármilyen jelentősége az emberre nézve.
Patkányokban végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatokban a klinikai alkalmazás során elért expozíciót meghaladó AUC mellett embriotoxikus hatásokat figyeltek meg (csökkent magzati testtömeg, a csontosodás reverzibilis késése). A malformációk gyakorisága nem növekedett.
Egy pre- és posztnatalis vizsgálatban a klinikai alkalmazás során elértnél magasabb AUC mellett csökkent túlélést tapasztaltak a szoptatási időszakban.
Állatkísérletekből származó adatok alapján a humán expozíciót jóval meghaladó dózisok alkalmazása mellett a citaloprám csökkenti a termékenységi és terhességi indexet, valamint a beágyazódások számát, és növeli a rendellenes hímivarsejtek számát.
Az eszcitaloprámra vonatkozóan nem áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban állatkísérletekből származó adat.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Tablettamag:
magnézium-sztearát
mikrokristályos cellulóz (E460),
szilikátos mikrokristályos cellulóz (vízmentes, kolloid szilícium-dioxid, mikrokristályos cellulóz),
talkum (E553b),
kroszkarmellóz-nátrium
Bevonat:
“Opadry II. white 33G28523”, melynek összetétele:
hipromellóz 2910 6cP
titán-dioxid (E171)
makrogol 3350
laktóz-monohidrát
triacetin (E1518)
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.
A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
14 db vagy 20 db vagy 28 db vagy 30 db vagy 50 db vagy 56 db vagy 98 db vagy 100 db vagy 200 db filmtabletta PA/Al/PVC//Alumínium buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Richter Gedeon Nyrt.
H-1103 Budapest
Gyömrői út 19-21.
Magyarország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-21008/01 (Scippa 5 mg filmtabletta 20×)
OGYI-T-21008/02 (Scippa 5 mg filmtabletta 28×)
OGYI-T-21008/03 (Scippa 5 mg filmtabletta 30×)
OGYI-T-21008/04 (Scippa 5 mg filmtabletta 50×)
OGYI-T-21018/05 (Scippa 5 mg filmtabletta 100×)
OGYI-T-21008/06 (Scippa 10 mg filmtabletta 20×)
OGYI-T-21008/07 (Scippa 10 mg filmtabletta 28×)
OGYI-T-21008/08 (Scippa 10 mg filmtabletta 30×)
OGYI-T-21008/09 (Scippa 10 mg filmtabletta 50×)
OGYI-T-21018/10 (Scippa 10 mg filmtabletta 100×)
OGYI-T-21008/11 (Scippa 15 mg filmtabletta 20×)
OGYI-T-21008/12 (Scippa 15 mg filmtabletta 28×)
OGYI-T-21008/13 (Scippa 15 mg filmtabletta 30×)
OGYI-T-21008/14 (Scippa 15 mg filmtabletta 50×)
OGYI-T-21008/15 (Scippa 15 mg filmtabletta 100×)
OGYI-T-21008/16 (Scippa 20 mg filmtabletta 20×)
OGYI-T-21008/17 (Scippa 20 mg filmtabletta 28×)
OGYI-T-21008/18 (Scippa 20 mg filmtabletta 30×)
OGYI-T-21008/19 (Scippa 20 mg filmtabletta 50×)
OGYI-T-21008/20 (Scippa 20 mg filmtabletta 100×)
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. szeptember 14.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013. október 16.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2021. augusztus 28.