1. A GYÓGYSZER NEVE
Sebivo 600 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
600 mg telbivudin filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
t
n
3 ű
. GYÓGYSZERFORMA z
s
Filmtabletta g
e
Fehér vagy enyhén sárgás, ovális filmtabletta, egyik oldalán „LDT” felirattal. m
e
4. KLINIKAI JELLEMZŐK é
4.1 Terápiás javallatok e
g
A n
Sebivo krónikus hepatitis B-ben szenvedő felnőttek kezelésére ejavallott, kompenzált májbetegség, bizonyított vírusreplikáció, tartósan emelkedett szérum alanin-laim inotranszferáz (ALT) szintek, valamint szövettanilag igazolt aktív gyulladás és/vagy fibrózais esetén.
t
A a
Sebivo-kezelés elkezdését csak akkor szabad mérlegzelni, ha nincs a rezisztenciával szemben magasabb genetikai barrierrel rendelkező alternatívo antiretrovirális szer, vagy az nem alkalmazható.
Az 5.1 pontban részletes információk olvashaatóak az ezen indikáció alapjául szolgáló klinikai vizsgálatról, és a betegminta jellemzőiről. b
m
4.2 Adagolás és alkalmazás o
A a
terápiára csak a krónikus hegpatitis B fertőzés kezelésében gyakorlott szakember tehet javaslatot.
Adagolás fo
Felnőttek e
A z
Sebivo ajánlostt adagja 600 mg (egy tabletta) naponta egyszer.
y
A Sebivo bgelsőleges oldat alkalmazása megfontolható azoknál a betegeknél, akiknek a tabletta lenyelésóe nehézséget okoz.
y
K g
e zelés alatti monitorozás A kezelés mellett a 24. héten kialakuló válaszreakcióról kimutatták, hogy előre jelzi a hosszabb távú terápiás választ (lásd 7. táblázat az 5.1 pontban). A kezelés 24. hetében a teljes virális szuppresszió bizonyítása érdekében a HBV DNS-szintet ellenőrizni kell (HBV DNS kevesebb, mint 300 kópia/ml). A 24 hetes kezelés után kimutatható HBV DNS-szintű betegeknél mérlegelni kell a kezelés módosítását. A tartós válaszreakció bizonyítása érdekében a HBV DNS-szintet 6 havonta ellenőrizni kell. Ha a betegek HBV DNS vizsgálati eredménye a kezdeti válaszreakciót követően bármikor pozitív, akkor mérlegelni kell a kezelés módosítását. Az optimális kezelést a rezisztencia vizsgálatnak kell irányítania.
A kezelés időtartama A kezelés optimális időtartama nem ismert. Az alábbi esetekben megfontolandó a kezelés felfüggesztése: a nem cirrózisos HBeAg-pozitív betegek esetében a kezelést legalább 6-12 hónapon át, a HBeAg szerokonverzió (a HBeAg és a HBV DNS eltűnése, valamint anti-HBe antitest kimutatása) igazolása után vagy a HBsAg szerokonverzióig vagy a hatásosság bizonyított elvesztéséig kell folytatni. Minden késői virológiai relapsus kimutatása érdekében a szérum ALT- és HBV DNS-szintet a kezelés befejezése után is rendszeresen ellenőrizni kell. a nem cirrózisos HBeAg-negatív betegek esetében a kezelést legalább a HBsAg
é t
szerokonverzióig vagy a hatásosság bizonyított elvesztéséig kell folytatni. A több mint 2 vig n tartó, elhúzódó kezelés esetén rendszeres újbóli értékelés javallt annak megerősítése érdekébenű, hogy a választott kezelés továbbra is megfelelő a beteg számára. z
s
Kihagyott adagok g
a e
Ha egy adag kimaradt, beteg csak a következő tervezett adag bevétele előtt legfeljebb 4 órával veheti be a kimaradt adagot. A következő adagot a szokásos időben kell bevenni. m
e
Idős kor (65 év felett) ly Nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek 65 év feletti betegek esetén kéülönleges adagolási ajánlás szükségességét támasztanák alá (lásd 4.4 pont). d
e
V g
esekárosodás n Olyan betegeknél, akik kreatinin-clearance értéke ≥ 50 ml/perc, neem szükséges módosítani a telbivudin ajánlott dózisát. Amennyiben a beteg kreatinin-clealria nce-e < 50 ml/perc, beleértve a hemodializált végstádiumú vesebetegeket (ESRD), az adagoalást módosítani kell. A napi adag csökkentése ajánlott, Sebivo belsőleges oldat alkalmazásávtal, az 1. táblázat szerint. Ha a belsőleges
o a
ldat alkalmazása nem lehetséges, akkor alternatív mezgoldásként az adagot be lehet állítani a Sebivo filmtabletta adagolási intervallumának növelésével,o az 1. táblázat szerint.
1. táblázat A Sebivo adagolási séma szaükséges módosítása vesekárosodott betegek esetében
Kreatinin-clearance Telbivudine 20m mg/ml belsőleges Telbivudine 600 mg filmtabletta (ml/perc) oldat lo Alternatív** adagolás beállítása az Napi adagaolás beállítása adagolási intervallum növelésével ≥ 50 napontga egyszer 600 mg (30 ml) naponta egyszer 600 mg 30 - 49 naponrta egyszer 400 mg (20 ml) 48 óránként egyszer 600 mg
< o
30 (dialízist nem n faponta egyszer 200 mg (10 ml) 72 óránként egyszer 600 mg igénylő beteg) r ESRD* e naponta egyszer 120 mg (6 ml) 96 óránként egyszer 600 mg
* z
Végstádiumú svesebetegség ** Amennyibyen a belsőleges oldat alkalmazása nem lehetséges.
g
A javasoólt dózismódosítás extrapoláción alapszik, és nem feltétlenül optimális. Az adagolás
m y
ódgosítására vonatkozó ajánlások biztonságosságát és hatékonyságát klinikailag nem értékelték. Ezért ez en betegek esetében szoros klinikai monitorozás szükséges.
A
Végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek Végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél a Sebivo-t a hemodialízis után kell alkalmazni (lásd 5.2 pont). Májkárosodás Nincs szükség a Sebivo ajánlott adagolásának módosítására májkárosodás esetén (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők A Sebivo biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja A Sebivo-t szájon át kell szedni, étellel együtt vagy anélkül. A tablettát nem szabad szétrágni, kettétörni vagy összetörni.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni t
t n
úlérzékenység. ű
z
Telbivudin és pegilált vagy standard alfa-interferon kombinációja (lásd 4.4 és 4.5 pont). s
g
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések e
m
A krónikus hepatitis B fertőzés súlyos akut exacerbációi viszonylag gyakoriak, és ezeeket a szérum ALT-szintek átmeneti emelkedése jellemzi. Az antivirális kezelés megkezdése utláyn egyes betegek esetében emelkedhet a szérum ALT-szint a szérum HBV DNS-szint csökkenésée mellett (lásd 4.8 pont). A telbivudinnal kezelt betegek esetében átlagosan 4-5 hét telt el edxacerbáció jelentkezése előtt. Összességében, az ALT-szint emelkedésével járó fellángolások HBeAg-pozitív betegek esetében gyakrabban fordultak elő, mint HBeAg-negatívoknál. Kompenzált májgbetegségben szenvedők esetén a zérum ALT-szint ezen emelkedését általában nem kíséri a szérume bilirubinszint emelkedése vagy hepatikus dekompenzációra utaló egyéb jel. A hepatikus dekomlip enzáció – és a hepatitis következményes exacerbációjának – kockázata fokozottabb alehet májcirrózis fennállása esetén. Az ilyen betegeket ennek megfelelően szorosan monitorozni ktell.
a
B z
eszámoltak továbbá a hepatitis fellángolásáról olyoan betegek esetében is, akiknél befejezték a hepatitis B kezelését. A kezelés utáni ALT-érték hgyors emelkedéséhez általában a HBV DNS szérumszint emelkedése társul, és az ilyen eseatek többsége spontán rendeződik. Beszámoltak azonban súlyos – esetenként halálos kimenetű – a bbetegség kezelése utáni exacerbációkról is. Ennek megfelelően a hepatitis B kezelés abbamhagyása után még legalább 6 hónapon keresztül rendszeres időközönként klinikai és laboratóriuomi vizsgálatokkal monitorozni kell a májfunkciókat.
T a
ejsavas acidózis g
A telbivudinnal összefügfgoésben a forgalomba hozatalt követően ritkán tejsavas acidózis
e
lőfordulásáról számolrtak be. Az esetek gyakrabban fordultak elő másodlagosan más súlyos kórállapotok (pl. rhaebdomyolysis), és/vagy az izmokkal összefüggő események (pl. myopathia, myositis) kialakulzása után. A más kórállapotok mellett másodlagosan kialakuló eseményekhez néhány
e s
setben pancryeatitis, májelégtelenség/zsírmáj és veseelégtelenség is társult. Néhány esetben halálos kimenetelrgől számoltak be, amikor a tejsavas acidózis rhabdomyolysishez társulva másodlagosan alakult kói. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani.
y
Ag
telbivudinnal történő kezelést ismeretlen eredetű metabolikus- / tejsavas acidózis jelentkezése Aesetén fel kell függeszteni. Benignus emésztőrendszeri tünetek, pl. émelygés, hányás és hasfájás, a tejsavas acidózis kialakulására utalhatnak.
Izomzatra gyakorolt hatások A telbivudin-kezelés megkezdése után több héttel - hónappal beszámoltak myopathia és myalgia kialakulásáról (lásd 4.8 pont). A telbivudin forgalomba hozatalt követő alkalmazása során rhabdomyolysist jelentettek (lásd 4.8 pont). A myopathia (a meghatározás szerint tartós, tisztázatlan eredetű izomfájdalom és/vagy izomgyengeség, tekintet nélkül a kreatinin-kináz-szint növekedésének fokától) lehetőségére minden, diffúz, tisztázatlan eredetű izomfájdalomra, az izmok érzékenységére, izomgyengeségre vagy myositisre (meghatározása szerint olyan myopathia, amely izomkárosodásra utaló szövettani lelettel jár) panaszkodó beteg esetén gondolni kell. A betegekkel tudatni kell, hogy az izmok bármely t
p n
erzisztens, ismeretlen eredetű fájdalmát, érzékenységét vagy gyengeségét haladéktalanul közölniük ű kell kezelőorvosukkal. Ha a betegek a fenti tünetek valamelyikét is említik, akkor az izomműködész tisztázása érdekében részletes izomerővizsgálatot kell végezni. Myopathia diagnózisa esetén a s telbivudin-kezelést fel kell függeszteni. g
e
Nem ismert, hogy a telbivudin alkalmazása esetén a myopathia kockázatát fokozza-e o lyman gyógyszerek egyidejű alkalmazása, melyek myopathiát okozhatnak (pl. sztatinok, fiberátok vagy ciklosporin). Amennyiben a kezelést végző szakember a myopathia kialakulásánlayk kockázatát növelő más gyógyszer egyidejű alkalmazását tervezi, körültekintően mérlegelnie kell éaz előnyöket és a kockázatokat, és a betegnél figyelni kell minden, myopathiára utaló panasztd vagy tünetet.
e
Perifériás neuropathia g
n
perifériás neuropathiát nem gyakorinak jelentették a telbivuldii nnal kezelt betegeknél. Ha perifériás neuropathiára van gyanú, akkor a telbivudin-kezelés alkalmaazását újra át kell gondolni (lásd 4.8 pont).
t
A perifériás neuropathia kialakulásának fokozott kockzázatát figyelték meg, ha a telbivudint és a pegilált alfa-2a-interferont egyidejűleg alkalmaztáko (lásd 4.5 pont). Az ilyen, fokozott kockázat nem zárható ki más (pegilált vagy standard) alfa-inte rhferon esetén sem. Ráadásul a telbivudin (pegilált vagy standard) alfa-interferonnal történő komabinációjának előnyét jelenleg még nem állapították meg. Ezért a telbivudin pegilált vagy standard albfa-interferonnal történő kombinációja ellenjavallt (lásd 4.3 pont). m
o
Vesefunkció l
a
A g
telbivudin elsősorban a vesréken keresztül ürül, ezért az adagolási intervallum módosítása javasolt, ha a betegek kreatinin-clefaorance-e < 50 ml/perc, beleértve a hemodializált betegeket is. Az adagolási
i
ntervallum módosításrának hatékonysága klinikailag nem bizonyított. Így hosszabb adagolási intervallum esetén ae virológiai választ szorosan ellenőrizni kell (lásd 4.2 és 5.2 pont).
z
C s
irrózisos beytegek, dekompenzáció nélkül
g
Mivel csóak korlátozott számú adat áll rendelkezésre (a bevont betegek kb. 3%-ának volt májcirrózisa), a telbiyvudint különösen óvatosan kell alkalmazni cirrózisos betegeknél. Ezeknél a betegeknél
g g
o ndosan ellenőrizni kell a hepatitis B-vel összefüggésbe hozható klinikai, biokémiai és virológiai Aparamétereket, mind a kezelés alatt, mind a kezelés felfüggesztését követően. Cirrózisos betegek, dekompenzációval Dekompenzált májcirrózisban szenvedő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre megfelelő hatásossági és biztonságossági adatok.
Korábban nukleozid / nukleotid analógokat kapó betegek In vitro a telbivudin nem volt hatékony az rtM204V/rtL180M vagy rtM204I mutációkat hordozó HBV törzsekre (lásd 5.1 pont). Bizonyítottan lamivudin-rezisztens hepatitis B vírusfertőzésben szenvedő betegek számára a telbivudin monoterápia nem megfelelő. Nem valószínű, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a több mint 24 héten át tartó lamivudin-kezelés után nem alakult ki virológiai válasz, a telbivudin monoterápia hasznos lenne. Jelenleg nincs olyan klinikai adat, amellyel a lamivudinnal komplett vírus-szuppressziót elérő betegeknél megfelelően fel lehet mérni a lamivudinról telbivudinra történő átváltás előnyét és kockázatát. Az adefovirre bizonyítottan rezisztens, egyszeri rtN236T vagy A181V mutációt hordozó hepatitis B t írusfertőzésben szenvedő betegek telbivudin-kezelésével kapcsolatosan nem állnak rendelkezésre ű adatok. Sejt-alapú vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy az adefovir rezisztenciával járó A181zV szubsztitúció 1,5–től kb. 4-szeresére csökkentette a telbivudin-érzékenységet. s
g
Májtranszplantált betegek e
m
Nem ismert a telbivudin biztonságossága és hatásossága májtranszplantált betegek eesetében.
Idős korúak é
A telbivudinnal végzett klinikai vizsgálatokba nem vontak be kellő számúe 65 éves vagy idősebb beteget ahhoz, hogy megállapítsák, hogy ezen korosztály tagjai másképgpen reagálnak-e a kezelésre,
m n
int a fiatalabb betegek. Általában idős betegek számára történő eSebivo rendeléskor körültekintően kell eljárni, mivel az egyidejűleg fennálló más betegségek vaglyi a z egyidejűleg alkalmazott egyéb gyógyszerek következtében gyakoribb a beszűkült vesefunkació.
t
E a
gyéb speciális betegcsoportok z
o
A Sebivo-t nem vizsgálták olyan betegek esetéb ehn, akiknél a hepatitis B vírus mellett egyidejűleg más vírusfertőzés (pl. egyidejű humán immundefiaciencia vírus [HIV], hepatitis C vírus [HCV] vagy hepatitis D vírus [HDV] fertőzés) is fennálblt.
m
Általános o
A a
betegeket fel kell világosítangi arról, hogy a Sebivo-kezelés nem csökkenti a HBV fertőzés nemi érintkezés vagy vér útján törtrénő átadásának kockázatát.
A
telbivudint nem javarsolt lamivudinnal együtt adni, mivel egy fázis II vizsgálatban a telbivudin és lamivudin kombinálet kezelés során megfigyelt terápiás válasz kisebb volt, mint a telbivudin monoterápia esetézn.
s
J y
elenleg mgás vírusellenes gyógyszer telbivudinnal történő kombinációjára vonatkozó hatásossági és biztonsáógossági adatok nem állnak rendelkezésre.
y
4 g
.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A
Mivel a telbivudin elsősorban a veséken keresztül választódik ki, a Sebivo egyidejű alkalmazása a vesefunkciókat befolyásoló készítményekkel (mint például aminoglikozidok, kacs-diuretikumok, platina vegyületek, vankomicin, amfotericin B) befolyásolhatja a telbivudin és/vagy az egyidejűleg alkalmazott vegyület plazmakoncentrációját. A telbivudin ezen gyógyszerekkel való együttes alkalmazása során körültekintően kell eljárni. A telbivudin steady-state farmakokinetikája nem változott meg lamivudinnal, adefovir-dipivoxillal, tenofovir-dizoproxil-fumaráttal, ciklosporinnal vagy pegilált alfa-2a-interferonnal kombinációban történő ismételt adagolást követően. Ezenkívül a telbivudin nem változtatja meg a lamivudin, az adefovir-dipivoxil, a tenofovir-dizoproxil-fumarát vagy a ciklosporin farmakokinetikáját. A telbivudin által a pegilált interferon farmakokinetikájára
gyakorolt hatásról nem lehetett egyértelmű következtetéseket levonni, mivel a pegilált alfa-2a-interferon koncentrációi nagy egyéni variabilitást mutatnak. Egy, a napi 600 mg telbivudin és hetente egyszer, subcutan adott 180 mikrogramm pegilált alfa-2a-interferon kombinációt értékelő klinikai vizsgálat azt mutatja, hogy ez a kombináció a perifériás neuropathia fokozott kockázatával jár. Az ezen események hátterében álló mechanizmus nem ismert (lásd 4.4 pont). A telbivudin bármilyen, alfa-interferont tartalmazó készítménnyel történő kombinációja ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A telbivudin nem szubsztrátja, inhibitora vagy induktora a citokróm P450 (CYP450) enzimrendszernek (lásd 5.2 pont). Ebből adódóan a Sebivo alkalmazása kapcsán kicsi a valószínűsége a CYP-450-nel összefüggő gyógyszerkölcsönhatások kialakulásának.
t
4 n
.6 Termékenység, terhesség és szoptatás ű
z
Terhesség s
g
Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagye a szülés utáni fejlődést közvetlenül károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Vemhes patkán ymokon és nyulakon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a telbivudin átjut a méhlepényen. Veemhes nyulakon végzett vizsgálatokban az anyai toxicitás folytán fellépő koraszülést és/vagy vetéllyést mutattak ki.
A terhesség első trimesztere alatt telbivudinnal történő expozíció után rendedlkezésre álló korlátozott mennyiségű klinikai adat (kevesebb, mint 300 terhességi vizsgálati eredmeény) nem utal fejlődési rendellenességet okozó toxicitásra, és a terhesség második és harmadikg trimesztere alatt történő
e n
xpozíció után rendelkezésre álló nagy mennyiségű adat (több, meint 1000 terhességi vizsgálati eredmény) nem utal foetalis/neonatalis toxicitásra. li
a
Terhesség alatt a Sebivo csak akkor alkalmazandó, ha az atnya számára nyújtott előny meghaladja a
m a
agzat szempontjából fennálló potenciális kockázatotz.
o
Szakirodalom szerint a terhesség második és/va ghy harmadik trimesztere alatti telbivudin-expozícióról kimutatták, hogy csökkenti az anyáról a csecsaemőre történő HBV-transzmisszió kockázatát, ha a telbivudint hepatitis B immunglobulin és hbepatitis B vakcina mellé adják.
m
Szoptatás o
A a
telbivudin kiválasztódik a pagtkányok tejébe. Nem ismert, hogy a telbivudin átjut-e a humán anyatejbe. Sebivo-kezelés alartt álló nők nem szoptathatnak.
T
ermékenység r
e
Nincsenek klinikazi adatok a Sebivo hím vagy női fertilitásra gyakorolt hatásairól. Felnőtt állatokon
v s
égzett reproyduktív toxikológiai vizsgálatokban a fertilitás valamelyest csökkent, ha a hím és a nőstény pagtkányok is egyaránt kaptak telbivudint. A fertilitásra gyakorolt mellékhatások egy fiatal állatokoón végzett, különálló vizsgálatban fokozottabbak voltak, ha mindkét nem kapott telbivudint (lásd 5y.3 pont).
g
A4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges
képességekre
A Sebivo kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása A mellékhatások értékelése elsősorban két vizsgálaton, az NV-02B-007 (GLOBE) és az NV-02B-015 vizsgálaton alapul, melyekben 1699, krónikus hepatitis B fertőzésben szenvedő beteg legfeljebb 104 héten keresztül kapott kettős-vak kezelésben napi 600 mg telbivudint (n = 847) vagy lamivudint (n = 852). A 104 hétig tartó klinikai vizsgálatokban a jelentett mellékhatások általában enyhe vagy középsúlyos besorolást kaptak. A legtöbb gyakori mellékhatás a 3-as vagy 4-es fokú kreatin-kináz-szint emelkedés t
( n
6,8%), a fáradtság (4,4%), a fejfájás (3,0%) és a hányinger (2,6%) volt. ű
z
A mellékhatások táblázatos felsorolása s
g
A 2. táblázat a mellékhatásokat MedDRA szervrendszeri kategóriák és gyakoriság szerint e csoportosítva sorolja fel, az alábbi megállapodásnak megfelelően: nagyon gyakori (≥ 1 /m10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - <1/100); ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000); enagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Alyz egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megaédásra.
2. táblázat Mellékhatások e
g
n
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és e
tünetek li
Ritka* Tejsavaas acidosis
Idegrendszeri betegségek és tünetek t
a
Gyakori Szzédülés, fejfájás Nem gyakori oPerifériás neuropathia, dysgeusia, hypaesthesia, h paraesthesia, ischias
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis a
betegségek és tünetek b
Gyakori m Köhögés
Emésztőrendszeri betegségek és tlüonetek
Gyakori a Hasmenés, a vér lipázszint emelkedése, émelygés, rg hasi fájdalom
A bőr és a bőr alatti szövoet betegségei és
tünetei f
Gyakori r Bőrkiütés
e
A csont- és izomrzendszer, valamint a
kötőszövet betesgségei és tünetei
Nem gyakori Myopathia/myositis, arthralgia, myalgia,
g v
ó égtagfájdalom, hátfájás, izomspazmus, y nyakfájás, lágyéktáji fájdalom gRitka* Rhabdomyolysis
A
Általános tünetek, az alkalmazás helyén
fellépő reakciók
Gyakori Fáradékonyság Nem gyakori Rossz közérzet
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok
eredményei
Gyakori A vér kreatin-foszfokináz-szint emelkedése, a vér alanin-aminotranszferáz-szint emelkedése, a vér amilázszint emelkedése t Nem gyakori Az aszpartát-aminotranszferáz-szint emelkedése n
- Ezt a mellékhatást a forgalomba hozatalt követő surveillance során azonosították, de a ű
kontrollos klinikai vizsgálatokban nem észlelték. A statisztikai számításból származó z gyakorisági kategória a klinikai vizsgálatokban telbivudin-expozíciónak kitett betegek s
ö g
sszesített számán (n = 8914) alapul. e Egyes kiválasztott mellékhatások leírása m
e
Kreatin-kináz emelkedés ly Az NV-02B-007 (GLOBE) és NV-02B-015 vizsgálatból származó összesített éelemzésben, a kezelés 104 hete alatt a kreatin-kináz-szint 3-as vagy 4-es fokú (a normálérték felsőd határát legalább 7-szeresen meghaladó) emelkedése fordult elő a telbivudinnal kezelt bgetegek (n = 847) 12,6%-ában, és a lamivudinnal kezelt betegek (n = 846) 4,0%-ában. A kreatinkinánz-szint emelkedéseinek többsége tünetmentes volt, és a kezelés folytatása mellett a következő kontreollvizsgálatra jellemző módon
c
sökkentek. li
ALT-fellángolások a A két kezelési karon észlelt, kezelés melletti alanin-amzinotranszferáz-fellángolások (ALT-fellángolások) AASLD (American Association for the Study of Liver Diseases) definíciója szerinti (ALT-emelkedés > a kiindulási érték 2- szherese és > a normálérték felső határának 10-szerese) incidenciájának további ismertetése a 3. tábláazatban látható.
3. táblázat A kezelés mellett fellémpő ALT-ellángolások összefoglalása – az NV-02B-007
(GLOBE) és az NVlo-02B-015 vizsgálatok összesítése
a
ALT-fellángolás: g Lamivudin Telbivudin
A r
LT-emelkedés > a kiinduloási érték n/N (%) n/N (%) 2-szerese és > a normálér téfk felső határának 10-szerese r
Ö e
sszes z 67/852 (7,9) 41/847 (4,8) A vizsgálat megksezdésétől a 24. hétig 25/852 (2,9) 25/847 (3,0)
- héttőlg a vizsgálat befejezéséig 44/837 (5,3) 17/834 (2,0)
A kezyelés alatt javasolt a májfunkciók időnkénti ismételt ellenőrzése (lásd 4.4 pont).
g
A
A hepatitis B exacerbációja a kezelés befejezése után A hepatitis B súlyos akut exacerbációjáról számoltak be olyan betegek esetén, akiknél felfüggesztették a hepatitis B elleni terápiát, beleértve a telbivudint is (lásd 4.4 pont). A két kezelési karon észlelt, kezelés utáni alanin-aminotranszferáz-fellángolások (ALT-fellángolások) incidenciájának további ismertetése a 4. táblázatban látható.
4. táblázat A kezelés után fellépő ALT-fellángolások összefoglalása – az NV-02B-007
(GLOBE) és az NV-02B-015 vizsgálatok összesítése
Lamivudin Telbivudin t
n
LT-fellángolás n/N (%) n/N (%) z ALT-emelkedés > a kiindulási érték 2-szerese és 1 s 0/180 (5,6) 9/154 (5,8) > a normálérték felső határának 10-szerese g
e
Eredmények a 208. héten m
e
Száznégy hetes telbivudin-kezelés után az NV-02B-007 (GLOBE) vizsgálat betelgyeinek 78%-át (530/680) és az NV-02B-015 vizsgálat betegeinek 82%-át (137/167) vonták beé a CLDT600A2303 kiterjesztett vizsgálatba (lásd 5.1 pont), hogy legfeljebb 208 hétig folytassákd a kezelést. A hosszú távú biztonságossági populáció 655 betegből állt, beleértve az NV-02B-007 (GeLOBE) vizsgálat 518 betegét és az NV-02B-015 vizsgálat 137 betegét. A legfeljebb 104g és 208 hetes összesített nalízisből származó általános biztonságossági profil hasonló volte. A telbivudinnal 208 hétig kezelt betegeknél 3-as vagy 4-es fokozatú kreatin-kináz-szint emelkeldié s újonnan alakult ki a betegek 15,9%-ánál. A legtöbb 3-as vagy 4-es fokozatú kreatin-kináza-szint emelkedés tünetmentes és átmeneti jellegű volt. t
a
F z
eltételezett mellékhatások bejelentése o
A gyógyszer engedélyezését követően lényegaes a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer elbőny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakemberekemt kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben taolálható elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4 a
.9 Túladagolás g
Nem áll rendelkezésre infformáció a telbivudin szándékos túladagolásáról, de egy beteg, aki véletlenül
t
úladagolásban részesürlt, tünetmentes volt. A vizsgált dózisok napi 1800 mg-ig (az ajánlott napi adag háromszorosa) jól toelerálhatók voltak. Nem határozták meg a telbivudin maximális tolerált dózisát. Túladagolás esetézn a Sebivo alkalmazását fel kell függeszteni, és szükség esetén a megfelelő általános
s s
zupportív keyzelés nyújtandó.
g
y
g
A
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Systemás fertőzésellenes szerek, nucleosid és nucleotid reverse transcriptase-gátlók, ATC kód: J05AF11 Hatásmechanizmus A telbivudin egy a HBV DNS-polimeráz ellenes aktivitással bíró szintetikus timidin nukleozid analóg. A celluláris kinázok hatékonyan foszforilálják aktív trifoszfát formává, melynek intracelluláris t
f n
elezési ideje 14 óra. A telbivudin-5'-trifoszfát a HBV DNS-polimerázt (reverz transzkriptáz) gátoljaű, annak természetes szubsztrátjával, a timidin-5'-trifoszfáttal versengve. A telbivudin-5'-trifoszfát z beépülése a vírus DNS-be a DNS-lánc terminációját okozva a HBV replikációjának gátlását s eredményezi. g
e
Farmakodinámiás hatások m
e
A telbivudin gátolja a HBV első szálának (EC50 = 0,4-1,3 M) és második szálánlayk (EC50 = 0,12-0,24 M) szintézisét, és határozott preferenciát mutat a második észál szintézisének gátlása iránt. Ezzel szemben a telbivudin-5'-trifoszfát 100 M-ig terjedő kondcentrációban nem gátolta a celluláris DNS-polimeráz -t, -t vagy -t. A mitokondriális szerkezegtre, funkcióra és DNS tartalomra vonatkozó vizsgálatokban a telbivudin10 M-ig terjedő andagokban nem mutatott értékelhető toxikus hatást, és in vitro nem fokozta a tejsav terme lőedését.
A telbivudin in vitro antivirális aktivitását a 2.2.15, HBV-tt eaxpresszáló humán hepatoma sejtvonalakban vizsgálták. A telbivudin virális szintézista 50%-ban hatékonyan gátló koncentrációja (EC50), megközelítőleg 0,2 M volt. A telbivudin antizvirális aktivitása a hepatitis B vírusra és az azzal rokon hepadnavírusokra specifikus. A telbivudin ino vitro hatástalan volt a HIV vírus ellen. A telbivudin HIV-ellenes hatástalanságát klinikai vhizsgálatokban nem értékelték. Antiretrovirális kezelés hiányában a betegek kis számánál átmeneti HaIV-1 RNS csökkenést jelentettek telbivudin adását követően. Ezeknek a csökkenéseknek a klibnikai jelentőségét még nem határozták meg.
m
Klinikai tapasztalat lo
a
A hosszútávú (104 hét) Sebivrog-kezelés biztonságosságát és hatásosságát két aktív-kontrollos klinikai vizsgálatban értékelték, amoelyekbe 1699, krónikus hepatitis B-ben szenvedő beteget vontak be (NV-02B-007 (GLOBE) fés NV-2B-015).
N e
V-02B-007 (GLOzBE) vizsgálat Az NV-02B-00s7 (GLOBE) vizsgálat egy randomizált, kettős-vak, multinacionális, fázis III. vizsgálat, amelyben a teylbivudin- és a lamivudin-kezelést hasonlították össze 104-hetes vizsgálati idő során, 1367 krónigkus hepatitis B fertőzésben szenvedő, HBeAg-pozitív, illetve HBeAg-negatív olyan
b ó
etegnyél, akik korábban nem részesültek antinukleozid-kezelésben. A vizsgálatba bevont betegek többgsége ázsiai volt. A leggyakoribb HBV genotípusok a B (26%) és a C (51%) voltak. Kevés számú (ö sszesen 98) kaukázusi beteget kezeltek telbivudinnal. Az adatok elsődleges elemzését azt követően Avégezték el, amikor minden beteg elérte a vizsgálat 52. hetét.
HBeAg-pozitív betegek: A betegek átlagos életkora 32 év volt, 74%-uk férfi, 82%-uk ázsiai, 12%-uk kaukázusi volt, és 6%-uk kapott már korábban alfa-interferon-kezelést. HBeAg-negatív betegek: A betegek átlagos életkora 43 év volt, 79%-uk férfi, 65%-uk ázsiai, 23%-uk kaukázusi volt, és 11%-uk kapott már korábban alfa-interferon-kezelést. Klinikai eredmények az 52. héten A klinikai és virológiai végpontokat a HBeAg-pozitív és HBeAg-negatív betegmintákban külön értékelték. A terápiás válasz elsődleges végpontja egy összetett szerológiai végpont volt, amely megkívánta a HBV DNS szuppresszióját < 5 log10 kópia/ml értékre, valamint vagy a szérum HBeAg csökkenését vagy az ALT-szint normalizálódását. A másodlagos végpontok közé tartozott a szövettani t álasz, az ALT-szint rendeződése és az antivirális hatékonyság különböző mutatói. ű
z
A kiindulási jellemzőktől függetlenül, a Sebivo-kezelésben részesülő betegek többségénél szövesttani, virológiai, biokémiai és szerológiai terápiás válasz volt megfigyelhető. HBeAg-pozitív betegegk esetében a HBeAg szerokonverzió magasabb arányban fordult elő olyan betegeknél, akiknéel a kiindulási ALT > 2-szerese volt a normálérték felső határának, és a HBV DNS kiindul ámsi értéke < 9 log10 kópia/ml volt. Azoknál a betegeknél volt optimális válasz, akiknél a HBV eDNS-szint a
- hétre < 3 log10 kópia/ml-re csökkent, ezzel szemben azon betegeknél, akiknéll ya 24. héten a
HBV/DNS-szint > 4 log10 kópia/ml volt, az 52. héten kevésbé kedvező hatás véolt igazolható.
HBeAg-pozitív betegeknél a terápiás válasz szempontjából a telbivudin előnyösebb volt, mint a lamivudin (a terápiás választ mutató betegek aránya: 75,3% vs. 67,0%;g p = 0,0047). HBeAg-negatív
b n
etegeknél a telbivudin nem volt rosszabb (non-inferioritás), minte a lamivudin (a terápiás választ mutató betegek aránya: 75,2% vs. 77,2%; p = 0,6187). A kaukláiz usi etnikumhoz tartozó betegek a NV-02B-007 (GLOBE) vizsgálatban használt mindkét vírusaellenes szerre kisebb terápiás választ adtak, azonban a kaukázusi betegpopuláció nagyon limitált volt (n = 98).
a
A z
- héten 203 HBeAg-pozitív és 177 HBeAg-negoatív betegnél nem volt kimutatható HBV DNS.
Ezen HBeAg-pozitív betegek közül, az 52. héte nh a betegek 95%-ánál nem volt kimutatható HBV DNS, 39%-ánál következett be HBeAg szeroakonverzió, és 90%-ánál rendeződött az ALT-szint, míg a
- hétre a betegek 0,5%-ánál alakult ki rezbisztencia. Hasonlóképpen, ezen HBeAg-negatív betegek
közül, az 52. héten a betegek 96%-ánálm nem volt kimutatható HBV DNS, 79%-ánál rendeződött az ALT-szint, és a 48. hétre a betegek 0o%-ánál alakult ki rezisztencia.
a
e
z
s
y
g
y
g
A
Az 5. táblázatban láthatóak egyes virológiai, biokémiai és szerológiai végpontok értékei, míg a
- táblázat a szövettani válaszra vonatkozó adatokat tartalmazza.
5. táblázat Virológiai, biokémiai és szerológiai végpontok az 52. héten az NV-02B-007
(GLOBE) vizsgálatban
HBeAg-pozitív (n = 921) HBeAg-negatív (n = 446)
Terápiás válasz mutatója Telbivudin Lamivudin Telbivudin Lamivudin
600 mg 100 mg 600 mg 100 mg
(n = 458) (n = 463) (n = 222) (n = 224)
A t HBV DNS átlagos -6,45 (0,11)* -5,54 (0,11) -5,23 (0,13)* -4,40 (0,13) n csökkenése a vizsgálat ű megkezdéséhez képest 1 z ( ,2,3 s log10 kópia/ml) ± SEM
B g
etegek %-ában PCR 60%* 40% 88%* e71% módszerrel a HBV DNS nem kimutatható m 4 Az ALT normalizálódás4a 77% 75% 74% e 79% H y BeAg szerokon5verzió 23% 22% - l - H é BeAg eltűnése 26% 23% - - 1 d 2SEM: Az átlag szórása e . ® 3Roche COBAS Amplicor PCR Assay (a mérhetőség alsó határa ≤ 30g0 kópia/ml). HBeAg-pozitív n = 443 és 444, HBeAg-negatív n = 219 és 219, a tnelbivudin, illetve lamivudin csoportban egyaránt. A betegminták különbözősége a vizsgálatb óel történő betegkivonásból, és az
5 i
- héten hiányzó HBV DNS értékelésből adódik. l
HBeAg-pozitív n = 440 és 446, HBeAg-negatív n = 203 étsa 207, a telbivudin, illetve a lamivudin csoportokban. Az ALT normalizálódását csak azoknál aa betegeknél értékelték, akiknél a vizsgálat m5 egkezdésekor az ALT-szint meghaladta a normálértézk felső határát. n = 432 és 442, a telbivudin, illetve a lamivudin csooportokban. A HBeAg szerokonverziót, és a HBeAg
e h
ltűnését csak azokban a betegekben vizsgálták, akiknél a vizsgálat megkezdésekor kimutatható HBeAg szinteket mértek. a *p < 0,0001 b
m
a
e
z
s
y
g
y
g
A
6. táblázat Szövettani javulás és az Ishak-féle fibrózis-pontszám változása az 52. hétre az
NV-02B-007 (GLOBE) vizsgálatban
HBeAg-pozitív (n = 921) HBeAg-negatív (n = 446)
Telbivudin Lamivudin Telbivudin Lamivudin
600 mg 100 mg 600 mg 100 mg
1 1 1 1
(n = 384) (n = 386) (n = 199) (n = 207)
2
Szövettani válasz
Javulás 71%* 61% 71% 70% Nincs javulás 3 17% 24% 21% 24% t
Ishak-féle fibrózis score n
Javulás 42% 47% 49% 45% ű Változatlan 39% 32% 34% 43% z
R s
omlás 8% 7% 9% 5% g
Nem történt biopszia az 12% 15% 9% 7%e
512. héten m
Olyan betegek, akik a vizsgálati gyógyszerből legalább egy adagot kaptak, a vizsgála t
m e
egkezdésekor volt értékelhető májbiopsziás leletük, és a Knodell Histological Ayctivity Index
( l
HAI – szövettani aktivitási index) pontszám > 3 volt. 2 é A szövettani válasz meghatározása: a Knodell Necroinflammatory (nekro-dinflammatorikus) score ≥ 2 pontos csökkenése a vizsgálat megkezdésekor észlelthez viszoneyítva, a Knodell-féle f3ibrózis score romlása nélkül. g Az Ishak-féle fibrózis score terén javulásnak minősült az Ishak-félen fibrózis score-nak a vizsgálat megkezdése és az 52. hét között észlelt, legalább 1 pontos csökk eenése.
* li
p = 0,0024
Klinikai eredmények a 104. héten a Összességében a telbivudinnal kezelt betegeknél a 104z. héten észlelt klinikai eredmények azonosak az
5 o
- héten tapasztaltakkal, ami a telbivudinnal folhyamatosan kezelt betegeknél a hatékonysági válaszok
állandóságát igazolják.
a
A b
HBeAg-pozitív betegek között a terápiás válasz (63%, ill 48%; p < 0,0001) és a fontos másodlagos végpontok (átlagos log HBV DNS-csmökkenés: -5,74, ill. -4,42; p < 0,0001, nem kimutatható HBV 10 o DNS: 56%, ill. 39%; p < 0,0001; vallamint az ALT 70%-os, ill. 62%-os normalizálódása) a 104. héten a különbség növekedését igazoltáak a telbivudin és a lamivudin között. A telbivudin esetén egy, a
H g
BeAg-eltűnés (35%, ill. 29%r) és a szerokonverzió (30%, ill. 25%) magasabb rátájára irányuló tendenciát is megfigyeltefko. Ezenkívül, a betegeknek abban az alcsoportjában, ahol a kiindulási ALT-szint a normálértrék felső határának legalább 2-szerese (320), a 104. hétre a telbivudinnal kezelt betegek lényegesen emagasabb hányada (36%) ért el HBeAg szerokonverziót, mint a lamivudinnal kezelt betegek (28z%).
s
HBeAg-gnegatív betegek között a terápiás válaszban (78%, ill. 66%) és a fontos másodlagos végpontóokban (átlagos log10 HBV DNS-csökkenés: -5,00, ill. -4,17, valamint nem kimutatható HBV DNS: y82%, ill. 57%; p < 0,0001) mutatkozó különbségek a telbivudin esetén legfeljebb a 104. hétig ma gasabbak maradtak. Az ALT-normalizációs arányok (78%, ill. 70%) továbbra is magasabbak a A104. héten.
Előrejelezhetőség a 24. héten A 24. héten 203 HBeAg-pozitív (44%) és 177 HBeAg-negatív (80%) telbivudinnal kezelt beteg ért el nem kimutatható HBV DNS-szintet. Mind a HBeAg-pozitív, mind a HBeAg-negatív betegeknél a 24. hét HBV DNS eredményei előre jelezték a hosszútávú kedvező kimenetelt. Azoknál a telbivudinnal kezelt betegeknél, akiknél PCR módszerrel nem kimutatható HBV DNS-szintet értek el a 24. hétre, volt a legmagasabb a nem kimutatható HBV DNS és a HBeAg-szerokonverzió aránya (a HBeAg-pozitív betegeknél), és a 104. héten náluk volt a legalacsonyabb a virológiai áttörés összaránya. A 104. hét 24. heti HBV DNS-szinteken alapuló végeredményeit a HBeAg-pozitív és a t
H n
BeAg-negatív betegeknél a 7. táblázat mutatja. ű
z
7. táblázat A legfontosabb hatékonysági végpontok a 104. héten, a 24. heti HBV s
DNS-szintek alapján, a telbivudinnal kezelt betegeknél az NV-02B-007 (GgLOBE)
vizsgálatban e
m
A legfontosabb hatékonysági végpontok eredményei a 10e4. héten, a 24. heti
eredmények alapján ly
HBV DNS a Terápiás válasz HBV DNS HBeAg AéLT Virológiai
24. héten n/N (%) nem szerokonverzió normdalizálódás áttörés*
kimutatható n/N (%) en/N (%) n/N (%)
n g
/N (%) n
HBeAg-pozitív e
< 300 kópia/ml 172/203 (85) 166/203 (82) 84/18l3i (46) 160/194 (82) 22/203 (11)
3 a
00 kópia/ml – 36/57 (63) 35/57 (61) 2t1/54 (39) 40/54 (74) 18/57 (32) < 3 log kópia/ml a 10 z ≥ 3 log10 kópia/ml 82/190 (43) 54/190 (28)o 23/188 (12) 106/184 (58) 90/190 (47)
HBeAg-negatív
< a
300 kópia/ml 146/177 (82) 156b/177 (88) N/A 131/159 (82) 11/177 (6)
300 kópia/ml – 13/18 (72) m14/18 (78) N/A 13/17 (76) 4/18 (22) < 3 log10 kópia/ml lo ≥ 3 log10 kópia/ml 13/26 (50a) 12/26 (46) N/A 14/26 (54) 12/26 (46) N/A = nem értelmezhető rg
- Virológiai áttörés: az „1f olog a minimális érték felett” definíciót a 104. héten értékelték
NV-02B-015 vizsgáleat Az NV-02B-007 (zGLOBE) vizsgálat hatékonysági és biztonságossági eredményeit az NV-02B-015 vizsgálat megersősítette. Ez a fázis-III, randomizált, kettős-vak vizsgálat, ami napi egyszeri 600 mg
t y
elbivudintg napi egyszeri 100 mg lamivudinnal hasonlított össze egy 104-hetes kezelési időszak alatt, 332 nukóleozid-naiv, krónikus hepatitis B HBeAg-pozitív és HBeAg-negatív kínai betegeknél.
y
g
A
CLDT600A2303-vizsgálat - Klinikai eredmények 208 hét alatt A CLDT600A2303-vizsgálat egy nyílt elrendezésű, 104 hetes kiterjesztéses vizsgálat volt, amit olyan, kompenzált krónikus hepatitis B-ben szenvedő szenvedő betegekkel végeztek, akiket korábban 2 évig telbivudinnal kezeltek, beleértve az NV-02B-007 (GLOBE) és az NV-02B-015 vizsgálat betegeit is, amely 156 és 208 hetes folyamatos telbivudin-kezelés után hatásossági és biztonságossági adatokat szolgáltat. A 24. héten nem kimutatható HBV DNS-szintű betegeknél jobbak voltak a 156. és 208. heti eredmények (8. táblázat).
8. táblázat Az NV-02B-007 (GLOBE), NV-02B-015 és CLDT600A2303-vizsgálatok
összesített adatainak hatásossági analízise
t
n
- hét 104. hét 156. hét 208. héűt
HBeAg-pozitív betegek (n = 293*) z
Tartósan nem kimutatható HBV DNS 70,3% 77,3% 75,0% 76s,2% (< 300 kópia/ml) (206/293) (218/282) (198/264) (1g63/214)
T e
artósan nem kimutatható HBV DNS 99,4% 94,9% 86,7% 87,9% (< 300 kópia/ml), a 24. héten nem (161/162) (150/158) (130/150) m (109/124) kimutatható HBV DNS-sel e Kumulatív HBeAg szerokonverziós 27,6% 41,6% 48l,5y% 53,2% arányok (%) (81/293) (122/293) (1é42/293) (156/293) Kumulatív HBeAg szerokonverziós 40,1% 52,5% d59,3% 65,4% arányok a 24. héten nem kimutatható (65/162) (85/162) e (96/162) (106/162)
H g
BV DNS-szintű betegeknél (%) n Tartós ALT normalizálódás 81,4% 87e,5% 82,9% 86,4%
(
228/280) (2li37/271) (209/252) (178/106)
HBeAg-negatív betegek (n = 209*) ta
Tartósan nem kimutatható HBV DNS 95,2% a 96,5% 84,7% 86,0% (< 300 kópia/ml) (199/209z) (195/202) (160/189) (141/164) Tartósan nem kimutatható HBV DNS 97,8o% 96,5% 86,7% 87,5% (< 300 kópia/ml), a 24. héten nem (17 5h/179) (166/172) (143/165) (126/144) kimutatható HBV DNS-sel a Tartós ALT normalizálódás b 80,3% 89,0% 83,5% 89,6% m (151/188) (161/181) (142/170) (129/144)
- A CLDT600A2303-vizsgálatba valloó belépéskor virális rezisztencia nélküli populáció 502 betegből
állt (293 HBeAg-pozitív és 209 HaBeAg-negatív).
CLDT600ACN04E1-vizsgáolat - A kezelés hatása a máj hisztológiájára A CLDT600ACN04E1- vfizsgálatban 57 olyan betegnél, aki a vizsgálat megkezdésekor és 260,8 hetes átlagos kezelés után kért májbiopszia eredménnyel rendelkezett, értékelték a máj szövettanában
b e
ekövetkező változzásokat (38 HBeAg-pozitív és 19 HBeAg-negatív beteg). A vizsgálsat megkezdésekor 7,6-es (SD 2,9) Knodell-féle nekro-inflammatorikus átlagpontszám 1,4-re jyavult (SD 0,9) (p < 0,0001), és az átlagos változás -6,3 (SD 2,8) volt. A betegek
9 g
8ó,2%-ánál (56/57) ≤ 3 Knodell-féle nekro-inflammatorikus pontszámot észleltek (nincs vagy yminimális nekro-inflammáció). gA vizsgálat megkezdésekor 2,2-es (SD 1,1) Ishak-féle átlagpontszám 0,9-re javult (SD 1,0) A (p < 0,0001), és az átlagos változás -1,3 (SD 1,3) volt. A betegek 84,2%-ánál (48/57) ≤ 1 Ishak-féle fibrosis pontszámot észleltek (nincs vagy minimális fibrosis). A Knodell-féle nekro-inflammatorikus és Ishak-féle pontszámokban bekövetkező változások a HBeAg-pozitív és HBeAg-negatív betegeknél hasonlóak voltak.
CLDT600A2303 - A HBeAg válaszreakciók kezelés utáni tartóssága A CLDT600A2303-vizsgálatban a kezelés utáni követés céljából az NV-02B-007 (GLOBE) vagy NV-02B-015 vizsgálatokban résztvevő, HBeAg-pozitív betegeket vontak be. Ezek a betegek ≥ 52 hetes telbivudin-kezelést kaptak, és ≥ 24 hétig a HBeAg eltűnését mutatták, a kezelés alatti időszak utolsó kontrollvizsgálata alkalmával mért HBV DNS < 5 log10 kópia/ml értékkel. A kezelés medián időtartama 104 hét volt. Egy, a kezelés utáni 120 hetes medián követési idővel a HBeAg-pozitív, telbivudinnal kezelt betegek többségénél tartós HBeAg eltűnést (83,3%; 25/30), és tartós HBeAg szerokonverziót mutattak ki (79,2%; 19/24). Azoknál a betegeknél, akiknél tartós HBeAg szerokonverziót észleltek, az átlagos HBV DNS 3,3 log10 kópia/ml volt, és a 73,7%-uknál a HBV DNS < 4 log10 kópia/ml volt.
t
K n
linikai rezisztencia ű
z
A NV-02B-007 (GLOBE; n = 680) vizsgálatban résztvevő olyan betegeknél, akiknél virológiai s reboundot igazoltak, genotípusos rezisztencia vizsgálatot végeztek (igazolt ≥ 1 log1 kópia/ml gHBV DNS-növekedés a legalacsonyabb értékhez viszonyítva).
m
A 48. héten a HBeAg-pozitív betegek 5%-ában (23/458), és a HBeAg-negatív betegeek 2%-ában (5/222) jelentkezett kimutatható HBV rezisztencia mutációval járó virológiai rebloyund.
NV-02B-007 (GLOBE) és CLDT600A2303-vizsgálat - kumulatív genotípusods rezisztencia arányok A kumulatív genotípusos rezisztencia-arányok 104. és 208. héten végzett eredeti analízise az ITT (intention to treat = kezelni szándékozott) populáción alapult, és mindegn olyan beteg részt vett benne, kik 4 évig folytatták a kezelést, tekintet nélkül a HBV DNS-szinetre. A pivotális vizsgálatba NV-02B-007 (GLOBE) kezdetben bevont 680 telbivudinnal kelzi elt betegből, 517-et (76%) vontak be a CLDT600A2303-vizsgálatba, a telbivudin-kezelés legfeljebab 208 hétig tartó folytatására. Ebből az 517 betegből 159 betegnek (HBeAg-pozitív = 135, HBeAgt-negatív = 24) volt kimutatható HBV NS-e. z
o
A 104. héten a kumulatív genotípus arány 25,1% h (115/458) volt a HBeAg-pozitív és 10,8% (24/222) volt a HBeAg-negatív betegek esetén. a
A teljes ITT populációban a 4. évben am kumulatív rezisztencia arány a HBeAg-pozitív betegeknél 40,8% (131/321), a HBeAg-negatív obetegeknél 18,9% (37/196) volt.
A a
kumulatív genotípusos rezgisztencia-arányokat egy matematikai modell alkalmazásával is értékelték, ahol csak olyanr betegeket vettek figyelembe, akiknél az adott év kezdetén a HBV
D o
NS nem volt kimuta thfató. Ebben az analízisben a 4. évben a kumulatív rezisztencia-arány a HBeAg-pozitív betegreknél 22,3%, a HBeAg-negatív betegeknél 16,0% volt.
e
A z
z NV-02B-00s7 (GLOBE) vizsgálatban a 104. hétre virológiai áttörést mutató betegek vizsgálatakor a rezisztencia-ayrány alacsonyabb volt a 24. héten a HBV DNS < 300 kópia/ml-szintű betegeknél, mint a
- héten ag HBV DNS ≥ 300 kópia/ml-szintű betegeknél. Amíg azoknál a HBeAg-pozitív betegeknél,
a ó
kiknéyl a 24. hétre a HBV DNS < 300 kópia/ml volt, a rezisztencia a 48. héten 1%-os (3/203) és a 104g. héten 9%-os (18/203) volt, addig a HBV DNS ≥ 300 kópia/ml-szintű betegeknél a rezisztencia a
4
- héten 8%-os (20/247) és a 104. héten 39%-os (97/247) volt. Amíg azoknál a HBeAg-negatív
Ab
etegeknél, akiknél a 24. hétre a HBV DNS < 300 kópia/ml volt, a rezisztencia a 48. héten 0%-os (0/177) és a 104. héten 5%-os (9/177) volt, addig a HBV DNS ≥ 300 kópia/ml-szintű betegeknél a rezisztencia a 48. héten 11%-os (5/44) és a 104. héten 34%-os (15/44) volt.
Genotípusos mutációs minta és kereszt-rezisztencia A 104. héten 203, HBV DNS ≥ 1000 kópia/ml-szintű értékelhető mintapár genotípus analízise (NV-02B-007 (GLOBE)) igazolta, hogy a telbivudin-rezisztenciával járó primer mutáció az rtM204I volt, ami gyakran rtL180M és rtL80I/V mutációkkal, és ritkán rtV27A, rtL82M, rtV173L, rtT184I és rtA200V mutációkkal társult. A genotípusos gyógyszerrezisztencia kialakulásával járó kiindulási tényezők közé tartoznak a lamivudin-kezelés, a magasabb HBV DNS kiindulásiszint, az alacsonyabb kiindulási szérum-ALT-szint, valamint a magasabb testtömeg/BMI. Az a terápiára adott válaszparaméter, amely a 24. héten előre jelezte a gyógyszerrezisztens vírus felbukkanását a 104. hétre, a HBV DNS > 300 kópia/ml és a szérum-ALT-szint emelkedése volt.
t
A telbivudinnal (CLDT600A2303) kezelt betegektől a 208. éten vett 50, HBV izolátum genotípus ű analízise a 104. héten jelentetthez hasonló rezisztencia-profilt mutatott. A genotípusos rezisztenciázért felelős M204I-mutációnak helyt adó szekvenciákban a 80-as, 180-as pozícióban konverziót és 91s-es, 229-es polimorfiás pozíciókat mindig kimutattak. Az a legvalószínűbb, hogy ezek a mutációk g kompenzatórikus mutációk. Azoknál a betegeknél, akiknél legfeljebb a 208. hétig virális átteörés volt észlelhető, egy izolált rtM204V-mutációról és két rtM204I/V/M-mutációról számoltak bme. Új mutációt nem jelentettek. e
Megfigyeltek kereszt-rezisztenciát a HBV nukleozid analógok között (lásd 4.4é pont). Sejt-alapú vizsgálatokban megfigyelték, hogy azon lamivudin-rezisztens HBV törzsek,d amelyek vagy az rtM204I mutációt vagy az rtL180M/rtM204V kettős mutációt hordozzák, ≥ 1000-sezeresen csökkent érzékenységet mutattak a telbivudinra. Az adefovir rezisztenciához társguló rtN236T vagy rtA181V zubsztitúciót hordozó HBV törzseknél sejttenyészetekben sorrenedben kb. 0,3-szorosára és 4-szeresére változott a telbivudin-érzékenység (lásd 4.4 pont). li
a
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok t
a
A z
telbivudin egyszeri és ismételt adagolás melletti foarmakokinetikáját egészséges személyekben és krónikus hepatitis B fertőzésben szenvedő beteg ehk esetében tanulmányozták. A telbivudin farmakokinetikáját nem értékelték az ajánlotta 600 mg dózist kapó, krónikus hepatitis B-ben szenvedő betegeknél. Mindamellett a telbivudin farmbakokinetikája mindkét mintában hasonló volt.
m
Felszívódás o
A a
telbivudin egyetlen 600 mg-gos adagjának orális bevitelét követően egészséges egyénekben (n = 42), a telbivudin plazma csúcskonrcentrációja (Cmax) 3,2 1,1 g/ml (átlag SD) volt, mely a beadás után mediánértékben 3,0 órávaflo alakult ki. A telbivudin plazmakoncentráció-idő görbe alatti területe
(
AUC0-∞) 28,0 8,5 gróra/ml (átlag SD) volt. A szisztémás expozíció paramétereinek (Cmax, AUC) egyének közötti varieabilitása (CV%) jellemzően megközelítőleg 30% volt.
z
A s
z étkezés haytása az orális bevitelt követő felszívódásra A telbivudgin felszívódását nem befolyásolta, ha az egyszeri 600 mg-os adagot étellel együtt adták be.
E y
logszlás AIn vitro a telbivudin kismértékben kötődik a humán plazmafehérjékhez (3,3%). Biotranszformáció 14 A C-telbivudin adagolását követően emberben nem mutatták ki a telbivudin metabolitjait. A telbivudin nem szubsztrátja, inhibitora vagy induktora a citokróm P450 (CYP450) enzimrendszernek.
Elimináció A csúcskoncentráció elérése után a telbivudin plazma diszpozíciója bi-exponenciális módon, 41,8 ± 11,8 óra terminális felezési idővel (t1/2) csökkent. A telbivudin – változatlan formában – elsősorban a vizeletbe választódik ki. A telbivudin renális clearance-e megközelíti a glomeruláris filtrációs ráta normálértékét, ami arra utal, hogy a kiválasztás elsődleges módja a filtráció. A telbivudin egyetlen, 600 mg-os, orális beadását követően a dózis megközelítőleg 42%-a nyerhető vissza a vizeletből 7 nap alatt. Mivel az elimináció elsődleges útvonala a veséken keresztüli kiválasztás, a közepesen – súlyos mértékben beszűkült vesefunkciójú, valamint a hemodialízis alatt álló betegek esetében az adagolási intervallumot módosítani kell (lásd 4.2 pont).
t
L n
inearitás / nem-linearitás ű
z
A telbivudin farmakokinetikája a 25-1800 mg dózistartományban dózisarányos. Az egyensúlyi ásllapot 5-7 napos, napi egyszeri adagolás után alakul ki, a szisztémás expozíció megközelítőleg 1,5-szgeres növekedésével járó akkumuláció mellett, ami alapján az effektív akkumulációs felezési idő ekörülbelül 15 óra. A 600 mg telbivudin napi egyszeri adagolása után a steady-state plazmakoncen tmráció megközelítőleg 0,2-0,3 g/ml volt. e
Speciális betegcsoportok é
Nem e A telbivudin farmakokinetikájában nincs számottevő különbség a nemgek között.
n
E e
tnikai csoport li A telbivudin farmakokinetikájában nincs számottevő különbaség az etnikai csoportok között.
t
G a
yermekgyógyászat és idős korúak (65 évesek és időszebbek) Gyermekeknél és idős korúak esetében nem végezteok farmakokinetikai vizsgálatokat.
Beszűkült veseműködés a A telbivudin egyszeri adagolás (200, 400 ébs 600 mg) melletti farmakokinetikáját különböző fokban beszűkült veseműködésű (kreatinin-clemarance alapján), krónikus hepatitis B fertőzésben nem szenvedő betegek esetében vizsgálták. A 9. tábolázatban szereplő eredmények alapján a telbivudin adagolási
i l
ntervallumának módosítása javaasolt, amennyiben a beteg kreatinin-clearance-e < 50 ml/perc (lásd 4.2 és 4.4 pont). g
9 o
. táblázat A telbiv ufdin farmakokinetikai paraméterei (átlag SD) különböző fokban
beszűkrült veseműködésű egyéneknél
e
z
s Vesefunkció (kreatinin-clearance [ml/perc]) y Egészséges Enyhe (50-80) Közepes fokú Súlyos (< 30) ESRD/ g (> 80) (n = 8) (30-49) (n = 6) Hemodialízis ó (n = 8) 600 mg (n = 8) 200 mg (n = 6)
y 6
g 00 mg 400 mg 200 mg C (g/ml) 3,4 ± 0,9 3,2 ± 0,9 2,8 ± 1,3 1,6 ± 0,8 2,1 ± 0,9 max AUC0-∞ 28,5 ± 9,6 32,5 ± 10,1 36,0 ± 13,2 32,5 ± 13,2 67,4 ± 36,9 (g•óra/ml) CLVESE 126,7 ± 48,3 83,3 ± 20,0 43,3 ± 20,0 11,7 ± 6,7 - (ml/perc)
Vesekárosodásban szenvedő, hemodializált betegek A hemodialízis (4 óráig terjedő időtartam mellett) megközelítőleg 23%-kal csökkenti a szisztémás telbivudin-expozíciót. A kreatinin-clearance adagolási intervallum függvényében végrehajtott módosítását követően a szokásos hemodialízis során nincs szükség az adag további módosítására (lásd 4.2 pont). A telbivudint hemodialízis után kell beadni. Májkárosodás A telbivudin farmakokinetikáját különböző fokú májkárosodásban szenvedő (krónikus hepatitis B fertőzésben nem szenvedő) és néhány dekompenzált májbetegségben szenvedő beteg esetében vizsgálták. A telbivudin farmakokinetikája a májkárosodott betegek esetében nem mutatott jelentős különbséget a nem májkárosodott betegekéhez viszonyítva. E vizsgálatok eredményei arra utalnak, t ogy májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem szükséges módosítani a telbivudin adagját ű (lásd 4.2 pont). z
s
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei g
e
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és mgenotoxicitási
- vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmeény
alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A telbilvyudin nem mutatott semmilyen karcinogén potenciált. A standard reprodukciós toxikológiai vizsgáélatokban nem láttak a telbivudin közvetlen toxikus hatására utaló bizonyítékot. Nyulakban a terápdiás humán adag (600 mg) 37-szeresét jelentő adagok alkalmazásához a vetélés és a koraszülés magaesabb incidenciája társult. Ezt a hatást másodlagosnak, az anyai toxicitás következményének tekintettgék.
n
fertilitást felnőtt patkányokon végzett hagyományos vizsgálalito k során, valamint egy fiatal állatokon folytatott toxikológiai vizsgálat részeként értékelték. a
t
F a
elnőtt patkányoknál a fertilitás csökkent, ha a hím ész a nőstény patkányokat is egyaránt kezelték telbivudinnal, 500 mg/kg/nap vagy 1000 mg/kg/napo adagban (egyidejű kontrollokhoz viszonyított alacsonyabb fertilitási index). A spermiumok m ohrfológiájában vagy funkciójában nem észleltek rendellenességet, és a testisek és az ovariumoak nem mutattak szövettani eltérést.
Más vizsgálatokban, ahol vagy a hím vmagy a nőstény patkányokat legfeljebb 2000 mg/kg/nap dózissal kezelték (a szisztémás expozíciós sziont az embereknél elértnél kb. 6-14-szer magasabb), és azok nem kezelt patkányokkal párosodtak, nelm találtak a fertilitás csökkenésére utaló bizonyítékot.
a
A g
juvenilis toxikológiai vizsgrálatban a patkányokat a születésük utáni 14. naptól a 70. napig kezelték, majd egy másik alomból fszoármazó, ugyanilyen kezelést kapó patkányokkal pároztatták (a testvérek
n
em párosodhattak). Arz ≥ 1000 mg/kg/nap dózist kapó pároknál a fertilitás csökkent, amint azt a fertilitási és a párzásei-index csökkenése és a csökkent fogamzási-ráta mutatja. Mindazonáltal a sikeresen párosodzó nőstényeknél az ovarium- és az uterus-paraméterek nem változtak.
s
fertilitásgt és a párzási paramétereket befolyásoló hatások tekintetében az a szint, amely mellett ez a mellékhaótás nem észlelhető (no observed adverse effect level - NOAEL), elérte a 250 mg/kg/nap adagoyt, ami 2,5-2,8-szer magasabb expozíciós szintet jelentett, mint amekkora a normál vesefunkciójú m bereknél a terápiás dózis esetén kialakul.
A
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Tabletta mag Mikrokristályos cellulóz Povidon Karboximetil-keményítő-nátrium Vízmentes kolloid szilícium-dioxid Magnézium-sztearát t
n
T ű
abletta filmbevonat z
s
Titán-dioxid (E171) g Makrogol e Talkum m Hipromellóz e
6.2 Inkompatibilitások é
Nem értelmezhető. e
g
6 n
.3 Felhasználhatósági időtartam e
3 év a
t
6 a
.4 Különleges tárolási előírások z
o
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást . h
a
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése b
m
PVC/alumínium buborékcsomagoláso
K a
iszerelés: 28 vagy 98 filmtabgletta
Nem feltétlenül mindegyifko kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmiesítésre vonatkozó különleges óvintézkedések
z
A s
megsemmiysítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.
g
7. yA FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
g
ANovartis Europharm Limited Frimley Business Park Camberley GU16 7SR Nagy-Britannia
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/07/388/001 EU/1/07/388/002
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ
KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. április 24. t
d n
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. ecember 16. ű
z
s
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA g
e
m
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honelapján (http://www.ema.europa.eu) található. ly
e
g
n
e
a
z
o
a
m
a
e
z
s
y
g
y
g
A
1. A GYÓGYSZER NEVE
Sebivo 20 mg/ml belsőleges oldat
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
20 mg telbivudin milliliterenként. Ismert hatású segédanyag: A belsőleges oldat 600 mg-os adagja (30 ml) kb. 47 mg nátriumot tartalmaz. t
n
segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. z
s
g
3. GYÓGYSZERFORMA e
m
Belsőleges oldat e
Tiszta, színtelen vagy enyhén sárgás oldat. é
e
4 g
. KLINIKAI JELLEMZŐK n
e
4.1 Terápiás javallatok li
a
A Sebivo krónikus hepatitis B-ben szenvedő felnőttek kezetlésére javallott, kompenzált májbetegség,
b a
izonyított vírusreplikáció, tartósan emelkedett szérumz alanin-aminotranszferáz (ALT) szintek, valamint szövettanilag igazolt aktív gyulladás és/vaogy fibrózis esetén.
A Sebivo-kezelés elkezdését csak akkor szabaad mérlegelni, ha nincs a rezisztenciával szemben magasabb genetikai barrierrel rendelkező ablternatív antiretrovirális szer, vagy az nem alkalmazható.
m
Az 5.1 pontban részletes információok olvashatóak az ezen indikáció alapjául szolgáló klinikai
v l
izsgálatról, és a betegminta jelleamzőiről.
g
4.2 Adagolás és alkalmazrás
A
terápiára csak a krónrikus hepatitis B fertőzés kezelésében gyakorlott szakember tehet javaslatot.
e
A z
dagolás s
y
Felnőttek g A Sebivóo ajánlott adagja 30 ml - ami 600 mg-os adagnak felel meg - naponta egyszer.
y
K g
e zelés alatti monitorozás A kezelés mellett a 24. héten kialakuló válaszreakcióról kimutatták, hogy előre jelzi a hosszabb távú terápiás választ (lásd 7. táblázat az 5.1 pontban). A kezelés 24. hetében a teljes virális szuppresszió bizonyítása érdekében a HBV DNS-szintet ellenőrizni kell (HBV DNS kevesebb, mint 300 kópia/ml). A 24 hetes kezelés után kimutatható HBV DNS-szintű betegeknél mérlegelni kell a kezelés módosítását. A tartós válaszreakció bizonyítása érdekében a HBV DNS-szintet 6 havonta ellenőrizni kell. Ha a betegek HBV DNS vizsgálati eredménye a kezdeti válaszreakciót követően bármikor pozitív, akkor mérlegelni kell a kezelés módosítását. Az optimális kezelést a rezisztencia vizsgálatnak kell irányítania.
A kezelés időtartama A kezelés optimális időtartama nem ismert. Az alábbi esetekben megfontolandó a kezelés felfüggesztése: a nem cirrózisos HBeAg-pozitív betegek esetében a kezelést legalább 6-12 hónapon át, a HBeAg szerokonverzió (a HBeAg és a HBV DNS eltűnése, valamint anti-HBe antitest kimutatása) igazolása után vagy a HBsAg szerokonverzióig vagy a hatásosság bizonyított elvesztéséig kell folytatni. Minden késői virológiai relapsus kimutatása érdekében a szérum ALT- és HBV DNS-szintet a kezelés befejezése után is rendszeresen ellenőrizni kell. a nem cirrózisos HBeAg-negatív betegek esetében a kezelést legalább a HBsAg
é t
szerokonverzióig vagy a hatásosság bizonyított elvesztéséig kell folytatni. A több mint 2 vig n tartó, elhúzódó kezelés esetén rendszeres újbóli értékelés javallt annak megerősítése érdekébenű, hogy a választott kezelés továbbra is megfelelő a beteg számára. z
s
K g
ihagyott adagok e Ha egy adag kimaradt, a beteg csak a következő tervezett adag bevétele előtt legfeljebb 4 órával veheti be a kimaradt adagot. A következő adagot a szokásos időben kell bevenni. m
e
Idős kor (65 év felett) ly Nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek 65 év feletti betegek esetén kéülönleges adagolási ajánlás szükségességét támasztanák alá (lásd 4.4 pont). d
e
V g
esekárosodás n Olyan betegeknél, akik kreatinin-clearance értéke ≥ 50 ml/perc, neem szükséges módosítani a
t
elbivudin ajánlott dózisát. Amennyiben a beteg kreatinin-clealriance-e < 50 ml/perc, beleértve a hemodializált végstádiumú vesebetegeket (ESRD), az adagoalást módosítani kell. A napi adag
c t
sökkentése ajánlott, Sebivo belsőleges oldat alkalmazásaával, az 1. táblázat szerint. Ha a belsőleges oldat alkalmazása nem lehetséges, akkor alternatív mezgoldásként az adagot be lehet állítani a Sebivo filmtabletta adagolási intervallumának növelésével,o az 1. táblázat szerint.
1. táblázat A Sebivo adagolási séma szaükséges módosítása vesekárosodott betegek esetében
Kreatinin-clearance Telbivudine 20m mg/ml belsőleges Telbivudine 600 mg filmtabletta (ml/perc) oldat lo Alternatív** adagolás beállítása az Napi adagaolás beállítása adagolási intervallum növelésével 50 napontga egyszer 600 mg (30 ml) naponta egyszer 600 mg
3 r
0 - 49 napoonta egyszer 400 mg (20 ml) 48 óránként egyszer 600 mg < 30 (dialízist nem n faponta egyszer 200 mg (10 ml) 72 óránként egyszer 600 mg igénylő beteg) r
E e
SRD* z naponta egyszer 120 mg (6 ml) 96 óránként egyszer 600 mg (6 ml)
- Végstádiumú svesebetegség
** Amennyibyen a belsőleges oldat alkalmazása nem lehetséges.
g
A ó
javaysolt dózismódosítás extrapoláción alapszik, és nem feltétlenül optimális. Az adagolás módgosítására vonatkozó ajánlások biztonságosságát és hatékonyságát klinikailag nem értékelték. Ezért
e
zen betegek esetében szoros klinikai monitorozás szükséges.
A
Végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek Végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél a Sebivo-t a hemodialízis után kell alkalmazni (lásd 5.2 pont). Májkárosodás Nincs szükség a Sebivo ajánlott adagolásának módosítására májkárosodás esetén (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők A Sebivo biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja A Sebivo-t szájon át kell szedni, étellel együtt vagy anélkül.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. t
n
T ű
elbivudin és pegilált vagy standard alfa-interferon kombinációja (lásd 4.4 és 4.5 pont). z
s
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések g
e
A krónikus hepatitis B fertőzés súlyos akut exacerbációi viszonylag gyakoriak, és ezek emt a szérum ALT-szintek átmeneti emelkedése jellemzi. Az antivirális kezelés megkezdése után eegyes betegek esetében emelkedhet a szérum ALT-szint a szérum HBV DNS-szint csökkenése lmyellett (lásd 4.8 pont). A telbivudinnal kezelt betegek esetében átlagosan 4-5 hét telt el exaécerbáció jelentkezése előtt. Összességében, az ALT-szint emelkedésével járó fellángolások HBeAdg-pozitív betegek esetében gyakrabban fordultak elő, mint HBeAg-negatívoknál. Kompenzált májbeetegségben szenvedők esetén a szérum ALT-szint ezen emelkedését általában nem kíséri a szérum biligrubinszint emelkedése vagy
n
hepatikus dekompenzációra utaló egyéb jel. A hepatikus dekompeenzáció –és a hepatitis következményes exacerbációjának – kockázata fokozottabb lehlie t májcirrózis fennállása esetén. Az ilyen betegeket ennek megfelelően szorosan monitorozni keall.
t
B a
eszámoltak továbbá a hepatitis fellángolásáról olyanz betegek esetében is, akiknél befejezték a hepatitis B kezelését. A kezelés utáni ALT-érték gyoors emelkedéséhez általában a HBV DNS szérumszint emelkedése társul, és az ilyen esete kh többsége spontán rendeződik. Beszámoltak azonban súlyos – esetenként halálos kimenetű – a beteagség kezelése utáni exacerbációkról is. Ennek megfelelően a hepatitis B kezelés abbahagbyása után még legalább 6 hónapon keresztül rendszeres időközönként klinikai és laboratóriumim vizsgálatokkal monitorozni kell a májfunkciókat.
o
Tejsavas acidózis l
a
A g
telbivudinnal összefüggésbren a forgalomba hozatalt követően ritkán tejsavas acidózis előfordulásáról számoltakf obe. Az esetek gyakrabban fordultak elő másodlagosan más súlyos
k
órállapotok (pl. rhabdromyolysis), és/vagy az izmokkal összefüggő események (pl. myopathia, myositis) kialakulásea után. A más kórállapotok mellett másodlagosan kialakuló eseményekhez néhány esetben pancreatitzis, májelégtelenség/zsírmáj és veseelégtelenség is társult. Néhány esetben halálos
k s
imenetelről yszámoltak be, amikor a tejsavas acidózis rhabdomyolysishez társulva másodlagosan alakult ki. gA betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani.
A telbyivudinnal történő kezelést ismeretlen eredetű metabolikus- / tejsavas acidózis jelentkezése s etén fel kell függeszteni. Benignus emésztőrendszeri tünetek, pl. émelygés, hányás és hasfájás, a Atejsavas acidózis kialakulására utalhatnak. Izomzatra gyakorolt hatások A telbivudin-kezelés megkezdése után több héttel - hónappal beszámoltak myopathia és myalgia kialakulásáról (lásd 4.8 pont). A telbivudin forgalomba hozatalt követő alkalmazása során rhabdomyolysist jelentettek (lásd 4.8 pont).
A myopathia (a meghatározás szerint tartós, tisztázatlan eredetű izomfájdalom és/vagy izomgyengeség, tekintet nélkül a kreatinin-kináz-szint növekedésének fokától) lehetőségére minden, diffúz, tisztázatlan eredetű izomfájdalomra, az izmok érzékenységére, izomgyengeségre vagy myositisre (meghatározása szerint olyan myopathia, amely izomkárosodásra utaló szövettani lelettel jár) panaszkodó beteg esetén gondolni kell. A betegekkel tudatni kell, hogy az izmok bármely perzisztens, ismeretlen eredetű fájdalmát, érzékenységét vagy gyengeségét haladéktalanul közölniük kell kezelőorvosukkal. Ha a betegek a fenti tünetek valamelyikét is említik, akkor az izomműködés tisztázása érdekében részletes izomerővizsgálatot kell végezni. Myopathia diagnózisa esetén a telbivudin-kezelést fel kell függeszteni. Nem ismert, hogy a telbivudin alkalmazása esetén a myopathia kockázatát fokozza-e olyan t
g n
yógyszerek egyidejű alkalmazása, melyek myopathiát okozhatnak (pl. sztatinok, fibrátok vagy ű ciklosporin). Amennyiben a kezelést végző szakember a myopathia kialakulásának kockázatát növzelő más gyógyszer egyidejű alkalmazását tervezi, körültekintően mérlegelnie kell az előnyöket és a s kockázatokat, és a betegnél figyelni kell minden, myopathiára utaló panaszt vagy tünetet. g
e
Perifériás neuropathia m
e
A perifériás neuropathiát nem gyakorinak jelentették a telbivudinnal kezelt betegleyknél. Ha perifériás neuropathiára van gyanú, akkor a telbivudin-kezelés alkalmazását újra át kell géondolni (lásd 4.8 pont).
A perifériás neuropathia kialakulásának fokozott kockázatát figyelték meg, ha a telbivudint és a
p g
pegilált alfa-2a-interferont egyidejűleg alkalmazták (lásd 4.5 ont). nAz ilyen, fokozott kockázat nem zárható ki más (pegilált vagy standard) alfa-interferon esetén seme. Ráadásul a telbivudin (pegilált vagy standard) alfa-interferonnal történő kombinációjának előlniy ét jelenleg még nem állapították meg. Ezért a telbivudin pegilált vagy standard alfa-interferonnal taörténő kombinációja ellenjavallt (lásd 4.3 pont). t
a
V z
esefunkció o
A telbivudin elsősorban a veséken keresztül üarül, ezért az adagolási intervallum módosítása javasolt, ha a betegek kreatinin-clearance-e < 50 mlb/perc, beleértve a hemodializált betegeket is. Az adagolási intervallum módosításának hatékonysámga klinikailag nem bizonyított. Így hosszabb adagolási intervallum esetén a virológiai válasozt szorosan ellenőrizni kell (lásd 4.2 és 5.2 pont).
C a
irrózisos betegek, dekompengzáció nélkül
Mivel csak korlátozott szfáomú adat áll rendelkezésre (a bevont betegek kb. 3%-ának volt májcirrózisa),
a
telbivudint különösern óvatosan kell alkalmazni cirrózisos betegeknél. Ezeknél a betegeknél gondosan ellenőriznei kell a hepatitis B-vel összefüggésbe hozható klinikai, biokémiai és virológiai
p z
aramétereket, smind a kezelés alatt, mind a kezelés felfüggesztését követően.
y
Cirrózisos gbetegek, dekompenzációval
D y
ekgompenzált májcirrózisban szenvedő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre megfelelő ha tásossági és biztonságossági adatok.
A
Korábban nukleozid / nukleotid analógokat kapó betegek In vitro a telbivudin nem volt hatékony az rtM204V/rtL180M vagy rtM204I mutációkat hordozó HBV törzsekre (lásd 5.1 pont). Bizonyítottan lamivudin-rezisztens hepatitis B vírusfertőzésben szenvedő betegek számára a telbivudin monoterápia nem megfelelő. Nem valószínű, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a több mint 24 héten át tartó lamivudin-kezelés után nem alakult ki virológiai válasz, a telbivudin monoterápia hasznos lenne. Jelenleg nincs olyan klinikai adat, amellyel a lamivudinnal komplett vírus-szuppressziót elérő betegeknél megfelelően fel lehet mérni a lamivudinról telbivudinra történő átváltás előnyét és kockázatát. Az adefovirre bizonyítottan rezisztens, egyszeri rtN236T vagy A181V mutációt hordozó hepatitis B t írusfertőzésben szenvedő betegek telbivudin-kezelésével kapcsolatosan nem állnak rendelkezésre ű adatok. Sejt-alapú vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy az adefovir rezisztenciával járó A181zV szubsztitúció 1,5–től kb. 4-szeresére csökkentette a telbivudin-érzékenységet. s
g
Májtranszplantált betegek e
m
Nem ismert a telbivudin biztonságossága és hatásossága májtranszplantált betegek eesetében.
Idős korúak é
A telbivudinnal végzett klinikai vizsgálatokba nem vontak be kellő számúe 65 éves vagy idősebb beteget ahhoz, hogy megállapítsák, hogy ezen korosztály tagjai másképgpen reagálnak-e a kezelésre,
m n
int a fiatalabb betegek. Általában idős betegek számára történő eSebivo rendeléskor körültekintően kell eljárni, mivel az egyidejűleg fennálló más betegségek vaglyi a z egyidejűleg alkalmazott egyéb gyógyszerek következtében gyakoribb a beszűkült vesefunkació.
t
E a
gyéb speciális betegcsoportok z
o
A Sebivo-t nem vizsgálták olyan betegek esetéb ehn, akiknél a hepatitis B vírus mellett egyidejűleg más vírusfertőzés (pl. egyidejű humán immundefiaciencia vírus [HIV], hepatitis C vírus [HCV] vagy hepatitis D vírus [HDV] fertőzés) is fennálblt.
m
Általános o
A a
betegeket fel kell világosítangi arról, hogy a Sebivo-kezelés nem csökkenti a HBV fertőzés nemi érintkezés vagy vér útján törtrénő átadásának kockázatát.
A
telbivudint nem javarsolt lamivudinnal együtt adni, mivel egy fázis II vizsgálatban a telbivudin és lamivudin kombinálet kezelés során megfigyelt terápiás válasz kisebb volt, mint a telbivudin monoterápia esetézn.
s
J y
elenleg mgás vírusellenes gyógyszer telbivudinnal történő kombinációjára vonatkozó hatásossági és biztonsáógossági adatok nem állnak rendelkezésre.
y
Se gédanyagok
A
A Sebivo belsőleges oldat 600 mg-os (30 ml) adagonként 47 mg nátriumot tartalmaz, amit kontrollált nátrium diéta esetén figyelembe kell venni.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Mivel a telbivudin elsősorban a veséken keresztül választódik ki, a Sebivo egyidejű alkalmazása a vesefunkciókat befolyásoló készítményekkel (mint például aminoglikozidok, kacs-diuretikumok, platina vegyületek, vankomicin, amfotericin B) befolyásolhatja a telbivudin és/vagy az egyidejűleg alkalmazott vegyület plazmakoncentrációját. A telbivudin ezen gyógyszerekkel való együttes alkalmazása során körültekintően kell eljárni. A telbivudin steady-state farmakokinetikája nem változott meg lamivudinnal, adefovir-dipivoxillal, tenofovir-dizoproxil-fumaráttal, ciklosporinnal vagy pegilált alfa-2a-interferonnal kombinációban történő ismételt adagolást követően. Ezenkívül a telbivudin nem változtatja meg a lamivudin, az adefovir-dipivoxil, a tenofovir-dizoproxil-fumarát vagy a ciklosporin farmakokinetikáját. A telbivudin által a pegilált interferon farmakokinetikájára t
g n
yakorolt hatásról nem lehetett egyértelmű következtetéseket levonni, mivel a pegilált ű alfa-2a-interferon koncentrációi nagy egyéni variabilitást mutatnak. Egy, a napi 600 mg telbivudinz és hetente egyszer, subcutan adott 180 mikrogramm pegilált alfa-2a-interferon kombinációt értékelső klinikai vizsgálat azt mutatja, hogy ez a kombináció a perifériás neuropathia fokozott kockázagtával jár. Az ezen események hátterében álló mechanizmus nem ismert (lásd 4.4 pont). A telbivuedin bármilyen, alfa-interferont tartalmazó készítménnyel történő kombinációja ellenjavallt (mlásd 4.3 pont).
e
A telbivudin nem szubsztrátja, inhibitora vagy induktora a citokróm P450 (CYP4l5y0) enzimrendszernek (lásd 5.2 pont). Ebből adódóan a Sebivo alkalmazása kapcséán kicsi a valószínűsége a CYP-450-nel összefüggő gyógyszerkölcsönhatások kialakulásának. d
e
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás g
n
T e
erhesség li
a
Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionálits/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés
u a
táni fejlődést közvetlenül károsan befolyásoló hatásrza (lásd 5.3 pont). Vemhes patkányokon és nyulakon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a toelbivudin átjut a méhlepényen. Vemhes nyulakon végzett vizsgálatokban az anyai toxicitás folytán hfellépő koraszülést és/vagy vetélést mutattak ki.
a
A terhesség első trimesztere alatt telbivudibnnal történő expozíció után rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű klinikai adat (kevesebb, mmint 300 terhességi vizsgálati eredmény) nem utal fejlődési rendellenességet okozó toxicitásra, éos a terhesség második és harmadik trimesztere alatt történő expozíció után rendelkezésre álló nlagy mennyiségű adat (több, mint 1000 terhességi vizsgálati
e a
redmény) nem utal foetalis/negonatalis toxicitásra.
Terhesség alatt a Sebivo fcsoak akkor alkalmazandó, ha az anya számára nyújtott előny meghaladja a
m
agzat szempontjábólr fennálló potenciális kockázatot.
e
Szakirodalom szezrint a terhesség második és/vagy harmadik trimesztere alatti telbivudin-expozícióról
k s
imutatták, hyogy csökkenti az anyáról a csecsemőre történő HBV-transzmisszió kockázatát, ha a telbivudintg hepatitis B immunglobulin és hepatitis B vakcina mellé adják.
Szoptaytás
g
A telbivudin kiválasztódik a patkányok tejébe. Nem ismert, hogy a telbivudin átjut-e a humán anyatejbe. Sebivo-kezelés alatt álló nők nem szoptathatnak. Termékenység Nincsenek klinikai adatok a Sebivo hím vagy női fertilitásra gyakorolt hatásairól. Felnőtt állatokon végzett reproduktív toxikológiai vizsgálatokban a fertilitás valamelyest csökkent, ha a hím és a nőstény patkányok is egyaránt kaptak telbivudint. A fertilitásra gyakorolt mellékhatások egy fiatal állatokon végzett, különálló vizsgálatban fokozottabbak voltak, ha mindkét nem kapott telbivudint (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges
képességekre
A Sebivo kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása A mellékhatások értékelése elsősorban két vizsgálaton, az NV-02B-007 (GLOBE) és az NV-02B-015 t izsgálaton alapul, melyekben 1699, krónikus hepatitis B fertőzésben szenvedő beteg legfeljebb ű 104 héten keresztül kapott kettős-vak kezelésben napi 600 mg telbivudint (n = 847) vagy lamivudiznt (n = 852). s
g
A 104 hétig tartó klinikai vizsgálatokban a jelentett mellékhatások általában enyhe vagy köezépsúlyos besorolást kaptak. A legtöbb gyakori mellékhatás a 3-as vagy 4-es fokú kreatin-kináz-s zmint emelkedés (6,8%), a fáradtság (4,4%), a fejfájás (3,0%) és a hányinger (2,6%) volt. e
A mellékhatások táblázatos felsorolása é
A 2. táblázat a mellékhatásokat MedDRA szervrendszeri kategóriák és gyeakoriság szerint csoportosítva sorolja fel, az alábbi megállapodásnak megfelelően: nagygon gyakori (≥ 1/10), gyakori
( n
≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - <1/100); ritka (≥ 1/10e 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem láil lapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szeraint kerülnek megadásra.
t
2 a
. táblázat Mellékhatások z
o
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és h
tünetek a
Ritka* b Tejsavas acidosis
Idegrendszeri betegségek és tünetek m
Gyakori lo Szédülés, fejfájás Nem gyakori a Perifériás neuropathia, dysgeusia, hypaesthesia, g paraesthesia, ischias
Légzőrendszeri, mellkasi ésr mediastinalis
b o
etegségek és tünetek f
Gyakori r Köhögés
e
Emésztőrendszerzi betegségek és tünetek
Gyakori s Hasmenés, a vér lipázszint emelkedése, émelygés, y hasi fájdalom
A bőr és ag bőr alatti szövet betegségei és
t ó
üneteyi
gGyakori Bőrkiütés
AA csont- és izomrendszer, valamint a
kötőszövet betegségei és tünetei
Nem gyakori Myopathia/myositis, arthralgia, myalgia, végtagfájdalom, hátfájás, izomspazmus, nyakfájás, lágyéktáji fájdalom Ritka* Rhabdomyolysis
Általános tünetek, az alkalmazás helyén
fellépő reakciók
Gyakori Fáradékonyság Nem gyakori Rossz közérzet
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok
eredményei
Gyakori A vér kreatin-foszfokináz-szint emelkedése, a vér alanin-aminotranszferáz-szint emelkedése, a vér amilázszint emelkedése Nem gyakori Az aszpartát-aminotranszferáz-szint emelkedése t
- Ezt a mellékhatást a forgalomba hozatalt követő surveillance során azonosították, de a n
kontrollos klinikai vizsgálatokban nem észlelték. A statisztikai számításból származó ű gyakorisági kategória a klinikai vizsgálatokban telbivudin-expozíciónak kitett betegek z összesített számán (n = 8914) alapul. s
g
E e
gyes kiválasztott mellékhatások leírása
m
Kreatin-kináz emelkedés e Az NV-02B-007 (GLOBE) és NV-02B-015 vizsgálatból származó összesített elelmyzésben, a kezelés 104 hete alatt a kreatin-kináz-szint 3-as vagy 4-es fokú (a normálérték felső haétárát legalább 7-szeresen meghaladó) emelkedése fordult elő a telbivudinnal kezelt betegedk (n = 847) 12,6%-ában,
= e
és a lamivudinnal kezelt betegek (n 846) 4,0%-ában. A kreatinkináz-gszint emelkedéseinek többsége tünetmentes volt, és a kezelés folytatása mellett a következő kontrolnlvizsgálatra jellemző módon csökkentek. e
ALT-fellángolások ta A két kezelési karon észlelt, kezelés melletti alanin-aminaotranszferáz-fellángolások (ALT-fellángolások) AASLD (American Association zfor the Study of Liver Diseases) definíciója szerinti (ALT-emelkedés > a kiindulási érték 2-szeroese és > a normálérték felső határának 10-szerese) incidenciájának további ismertetése a 3. tábláza tbhan látható.
a
3. táblázat A kezelés mellett fellépő bALT-ellángolások összefoglalása – az NV-02B-007
(GLOBE) és az NV-02mB-015 vizsgálatok összesítése
ALT-fellángolás: a Lamivudin Telbivudin ALT-emelkedés > a kiindulási égrték n/N (%) n/N (%)
2 r
-szerese és > a normálértéko felső határának 10-szerese f
Ö r
sszes e 67/852 (7,9) 41/847 (4,8) A vizsgálat megkezdésétől a 24. hétig 25/852 (2,9) 25/847 (3,0) A 24. héttől a vizssgálat befejezéséig 44/837 (5,3) 17/834 (2,0)
y
A g
kezeléós alatt javasolt a májfunkciók időnkénti ismételt ellenőrzése (lásd 4.4 pont).
y
g
A
A hepatitis B exacerbációja a kezelés befejezése után A hepatitis B súlyos akut exacerbációjáról számoltak be olyan betegek esetén, akiknél felfüggesztették a hepatitis B elleni terápiát, beleértve a telbivudint is (lásd 4.4 pont). A két kezelési karon észlelt, kezelés utáni alanin-aminotranszferáz-fellángolások (ALT-fellángolások) incidenciájának további ismertetése a 4. táblázatban látható.
4. táblázat A kezelés után fellépő ALT-fellángolások összefoglalása – az NV-02B-007
(GLOBE) és az NV-02B-015 vizsgálatok összesítése
Lamivudin Telbivudin t
n
LT-fellángolás n/N (%) n/N (%) z ALT-emelkedés > a kiindulási érték 2-szerese és 1 s 0/180 (5,6) 9/154 (5,8) > a normálérték felső határának 10-szerese g
e
Eredmények a 208. héten m
e
Száznégy hetes telbivudin-kezelés után az NV-02B-007 (GLOBE) vizsgálat betelgyeinek 78%-át (530/680) és az NV-02B-015 vizsgálat betegeinek 82%-át (137/167) vonták beé a CLDT600A2303 kiterjesztett vizsgálatba (lásd 5.1 pont), hogy legfeljebb 208 hétig folytassákd a kezelést. A hosszú távú biztonságossági populáció 655 betegből állt, beleértve az NV-02B-007 (GeLOBE) vizsgálat 518 betegét és az NV-02B-015 vizsgálat 137 betegét. A legfeljebb 104g és 208 hetes összesített nalízisből származó általános biztonságossági profil hasonló volte. A telbivudinnal 208 hétig kezelt betegeknél 3-as vagy 4-es fokozatú kreatin-kináz-szint emelkeldié s újonnan alakult ki a betegek 15,9%-ánál. A legtöbb 3-as vagy 4-es fokozatú kreatin-kináza-szint emelkedés tünetmentes és átmeneti jellegű volt. t
a
F z
eltételezett mellékhatások bejelentése o
A gyógyszer engedélyezését követően lényegaes a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer elbőny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakemberekemt kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben taolálható elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4 a
.9 Túladagolás g
Nem áll rendelkezésre infformáció a telbivudin szándékos túladagolásáról, de egy beteg, aki véletlenül
t
úladagolásban részesürlt, tünetmentes volt. A vizsgált dózisok napi 1800 mg-ig (az ajánlott napi adag háromszorosa) jól toelerálhatók voltak. Nem határozták meg a telbivudin maximális tolerált dózisát. Túladagolás esetézn a Sebivo alkalmazását fel kell függeszteni, és szükség esetén a megfelelő általános
s s
zupportív keyzelés nyújtandó.
g
y
g
A
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Systemás fertőzésellenes szerek, nucleosid és nucleotid reverse transcriptase-gátlók, ATC kód: J05AF11 Hatásmechanizmus A telbivudin egy a HBV DNS-polimeráz ellenes aktivitással bíró szintetikus timidin nukleozid analóg. A celluláris kinázok hatékonyan foszforilálják aktív trifoszfát formává, melynek intracelluláris t
f n
elezési ideje 14 óra. A telbivudin-5'-trifoszfát a HBV DNS-polimerázt (reverz transzkriptáz) gátoljaű, annak természetes szubsztrátjával, a timidin-5'-trifoszfáttal versengve. A telbivudin-5'-trifoszfát z beépülése a vírus DNS-be a DNS-lánc terminációját okozva a HBV replikációjának gátlását s eredményezi. g
e
Farmakodinámiás hatások m
e
A telbivudin gátolja a HBV első szálának (EC50 = 0,4-1,3 M) és második szálánlayk (EC50 = 0,12-0,24 M) szintézisét, és határozott preferenciát mutat a második észál szintézisének gátlása iránt. Ezzel szemben a telbivudin-5'-trifoszfát 100 M-ig terjedő kondcentrációban nem gátolta a celluláris DNS-polimeráz -t, -t vagy -t. A mitokondriális szerkezegtre, funkcióra és DNS tartalomra vonatkozó vizsgálatokban a telbivudin10 M-ig terjedő andagokban nem mutatott értékelhető toxikus hatást, és in vitro nem fokozta a tejsav terme lőedését.
A telbivudin in vitro antivirális aktivitását a 2.2.15, HBV-tt eaxpresszáló humán hepatoma sejtvonalakban vizsgálták. A telbivudin virális szintézista 50%-ban hatékonyan gátló koncentrációja (EC50), megközelítőleg 0,2 M volt. A telbivudin antizvirális aktivitása a hepatitis B vírusra és az azzal rokon hepadnavírusokra specifikus. A telbivudin ino vitro hatástalan volt a HIV vírus ellen. A telbivudin HIV-ellenes hatástalanságát klinikai vhizsgálatokban nem értékelték. Antiretrovirális kezelés hiányában a betegek kis számánál átmeneti HaIV-1 RNS csökkenést jelentettek telbivudin adását követően. Ezeknek a csökkenéseknek a klibnikai jelentőségét még nem határozták meg.
m
Klinikai tapasztalat lo
a
A hosszútávú (104 hét) Sebivrog-kezelés biztonságosságát és hatásosságát két aktív-kontrollos klinikai vizsgálatban értékelték, amoelyekbe 1699, krónikus hepatitis B-ben szenvedő beteget vontak be (NV-02B-007 (GLOBE ) fés NV-2B-015).
N e
V-02B-007 (GLOzBE) vizsgálat Az NV-02B-00s7 (GLOBE) vizsgálat egy randomizált, kettős-vak, multinacionális, fázis III. vizsgálat, amelyben a teylbivudin- és a lamivudin-kezelést hasonlították össze 104-hetes vizsgálati idő során, 1367 krónigkus hepatitis B fertőzésben szenvedő, HBeAg-pozitív, illetve HBeAg-negatív olyan
b ó
etegnyél, akik korábban nem részesültek antinukleozid-kezelésben. A vizsgálatba bevont betegek többgsége ázsiai volt. A leggyakoribb HBV genotípusok a B (26%) és a C (51%) voltak. Kevés számú (ö sszesen 98) kaukázusi beteget kezeltek telbivudinnal. Az adatok elsődleges elemzését azt követően Avégezték el, amikor minden beteg elérte a vizsgálat 52. hetét. HBeAg-pozitív betegek: A betegek átlagos életkora 32 év volt, 74%-uk férfi, 82%-uk ázsiai, 12%-uk kaukázusi volt, és 6%-uk kapott már korábban alfa-interferon-kezelést.
HBeAg-negatív betegek: A betegek átlagos életkora 43 év volt, 79%-uk férfi, 65%-uk ázsiai, 23%-uk kaukázusi volt, és 11%-uk kapott már korábban alfa-interferon-kezelést. Klinikai eredmények az 52. héten A klinikai és virológiai végpontokat a HBeAg-pozitív és HBeAg-negatív betegmintákban külön értékelték. A terápiás válasz elsődleges végpontja egy összetett szerológiai végpont volt, amely megkívánta a HBV DNS szuppresszióját < 5 log10 kópia/ml értékre, valamint vagy a szérum HBeAg csökkenését vagy az ALT-szint normalizálódását. A másodlagos végpontok közé tartozott a szövettani válasz, az ALT-szint rendeződése és az antivirális hatékonyság különböző mutatói. A kiindulási jellemzőktől függetlenül, a Sebivo-kezelésben részesülő betegek többségénél szövettani, t irológiai, biokémiai és szerológiai terápiás válasz volt megfigyelhető. HBeAg-pozitív betegek ű esetében a HBeAg szerokonverzió magasabb arányban fordult elő olyan betegeknél, akiknél a z kiindulási ALT > 2-szerese volt a normálérték felső határának, és a HBV DNS kiindulási értéke s < 9 log1 kópia/ml volt. Azoknál a betegeknél volt optimális válasz, akiknél a HBV DNS-szintg a
- hétre < 3 log10 kópia/ml-re csökkent, ezzel szemben azon betegeknél, akiknél a 24. héten a
HBV/DNS-szint > 4 log10 kópia/ml volt, az 52. héten kevésbé kedvező hatás volt igazo lmható.
e
HBeAg-pozitív betegeknél a terápiás válasz szempontjából a telbivudin előnyöselbyb volt, mint a lamivudin (a terápiás választ mutató betegek aránya: 75,3% vs. 67,0%; p = 0,0é047). HBeAg-negatív betegeknél a telbivudin nem volt rosszabb (non-inferioritás), mint a lamivudin (a terápiás választ mutató betegek aránya: 75,2% vs. 77,2%; p = 0,6187). A kaukázusi etnikeumhoz tartozó betegek a NV-02B-007 (GLOBE) vizsgálatban használt mindkét vírusellenes szegrre kisebb terápiás választ dtak, azonban a kaukázusi betegpopuláció nagyon limitált volt (ne = 98).
A 24. héten 203 HBeAg-pozitív és 177 HBeAg-negatív beteagnél nem volt kimutatható HBV DNS. Ezen HBeAg-pozitív betegek közül, az 52. héten a betegekt 95%-ánál nem volt kimutatható HBV NS, 39%-ánál következett be HBeAg szerokonverzizó, és 90%-ánál rendeződött az ALT-szint, míg a
- hétre a betegek 0,5%-ánál alakult ki rezisztenciao. Hasonlóképpen, ezen HBeAg-negatív betegek
közül, az 52. héten a betegek 96%-ánál nem vol t hkimutatható HBV DNS, 79%-ánál rendeződött az ALT-szint, és a 48. hétre a betegek 0%-ánál aalakult ki rezisztencia.
m
a
e
z
s
y
g
y
g
A
Az 5. táblázatban láthatóak egyes virológiai, biokémiai és szerológiai végpontok értékei, míg a
- táblázat a szövettani válaszra vonatkozó adatokat tartalmazza.
5. táblázat Virológiai, biokémiai és szerológiai végpontok az 52. héten az NV-02B-007
(GLOBE) vizsgálatban
HBeAg-pozitív (n = 921) HBeAg-negatív (n = 446)
Terápiás válasz mutatója Telbivudin Lamivudin Telbivudin Lamivudin
600 mg 100 mg 600 mg 100 mg
(n = 458) (n = 463) (n = 222) (n = 224)
A t HBV DNS átlagos -6,45 (0,11)* -5,54 (0,11) -5,23 (0,13)* -4,40 (0,13) n csökkenése a vizsgálat ű megkezdéséhez képest 1 z ( ,2,3 s log10 kópia/ml) ± SEM
B g
etegek %-ában PCR 60%* 40% 88%* e71% módszerrel a HBV DNS nem kimutatható m 4 Az ALT normalizálódás4a 77% 75% 74% e 79% H y BeAg szerokon5verzió 23% 22% - l - H é BeAg eltűnése 26% 23% - - 1 d 2SEM: Az átlag szórása e . ® 3Roche COBAS Amplicor PCR Assay (a mérhetőség alsó határa ≤ 30g0 kópia/ml). HBeAg-pozitív n = 443 és 444, HBeAg-negatív n = 219 és 219, a tnelbivudin, illetve lamivudin csoportban egyaránt. A betegminták különbözősége a vizsgálatb óel történő betegkivonásból, és az
5 i
- héten hiányzó HBV DNS értékelésből adódik. l
HBeAg-pozitív n = 440 és 446, HBeAg-negatív n = 203 étsa 207, a telbivudin, illetve a lamivudin csoportokban. Az ALT normalizálódását csak azoknál aa betegeknél értékelték, akiknél a vizsgálat m5 egkezdésekor az ALT-szint meghaladta a normálértézk felső határát. n = 432 és 442, a telbivudin, illetve a lamivudin csooportokban. A HBeAg szerokonverziót, és a HBeAg
e h
ltűnését csak azokban a betegekben vizsgálták, akiknél a vizsgálat megkezdésekor kimutatható HBeAg szinteket mértek. a *p < 0,0001 b
m
a
e
z
s
y
g
y
g
A
6. táblázat Szövettani javulás és az Ishak-féle fibrózis-pontszám változása az 52. hétre az
NV-02B-007 (GLOBE) vizsgálatban
HBeAg-pozitív (n = 921) HBeAg-negatív (n = 446)
Telbivudin Lamivudin Telbivudin Lamivudin
600 mg 100 mg 600 mg 100 mg
1 1 1 1
(n = 384) (n = 386) (n = 199) (n = 207)
2
Szövettani válasz
Javulás 71%* 61% 71% 70% Nincs javulás 3 17% 24% 21% 24% t
Ishak-féle fibrózis score n
Javulás 42% 47% 49% 45% ű Változatlan 39% 32% 34% 43% z
R s
omlás 8% 7% 9% 5% g
Nem történt biopszia az 12% 15% 9% 7%e
512. héten m
Olyan betegek, akik a vizsgálati gyógyszerből legalább egy adagot kaptak, a vizsgála t
m e
egkezdésekor volt értékelhető májbiopsziás leletük, és a Knodell Histological Ayctivity Index
( l
HAI – szövettani aktivitási index) pontszám > 3 volt. 2 é A szövettani válasz meghatározása: a Knodell Necroinflammatory (nekro-dinflammatorikus) score ≥ 2 pontos csökkenése a vizsgálat megkezdésekor észlelthez viszoneyítva, a Knodell-féle f3ibrózis score romlása nélkül. g Az Ishak-féle fibrózis score terén javulásnak minősült az Ishak-félen fibrózis score-nak a vizsgálat megkezdése és az 52. hét között észlelt, legalább 1 pontos csökk eenése.
* li
p = 0,0024
Klinikai eredmények a 104. héten a Összességében a telbivudinnal kezelt betegeknél a 104z. héten észlelt klinikai eredmények azonosak az
5 o
- héten tapasztaltakkal, ami a telbivudinnal folhyamatosan kezelt betegeknél a hatékonysági válaszok
állandóságát igazolják.
a
A b
HBeAg-pozitív betegek között a terápiás válasz (63%, ill 48%; p < 0,0001) és a fontos másodlagos végpontok (átlagos log HBV DNS-csmökkenés: -5,74, ill. -4,42; p < 0,0001, nem kimutatható HBV 10 o DNS: 56%, ill. 39%; p < 0,0001; vallamint az ALT 70%-os, ill. 62%-os normalizálódása) a 104. héten a különbség növekedését igazoltáak a telbivudin és a lamivudin között. A telbivudin esetén egy, a
H g
BeAg-eltűnés (35%, ill. 29%r) és a szerokonverzió (30%, ill. 25%) magasabb rátájára irányuló tendenciát is megfigyeltefko. Ezenkívül, a betegeknek abban az alcsoportjában, ahol a kiindulási ALT-szint a normálértrék felső határának legalább 2-szerese (320), a 104. hétre a telbivudinnal kezelt betegek lényegesen emagasabb hányada (36%) ért el HBeAg szerokonverziót, mint a lamivudinnal kezelt betegek (28z%).
s
HBeAg-gnegatív betegek között a terápiás válaszban (78%, ill. 66%) és a fontos másodlagos végpontóokban (átlagos log10 HBV DNS-csökkenés: -5,00, ill. -4,17, valamint nem kimutatható HBV DNS: y82%, ill. 57%; p < 0,0001) mutatkozó különbségek a telbivudin esetén legfeljebb a 104. hétig ma gasabbak maradtak. Az ALT-normalizációs arányok (78%, ill. 70%) továbbra is magasabbak a A104. héten.
Előrejelezhetőség a 24. héten A 24. héten 203 HBeAg-pozitív (44%) és 177 HBeAg-negatív (80%) telbivudinnal kezelt beteg ért el nem kimutatható HBV DNS-szintet. Mind a HBeAg-pozitív, mind a HBeAg-negatív betegeknél a 24. hét HBV DNS eredményei előre jelezték a hosszútávú kedvező kimenetelt. Azoknál a telbivudinnal kezelt betegeknél, akiknél PCR módszerrel nem kimutatható HBV DNS-szintet értek el a 24. hétre, volt a legmagasabb a nem kimutatható HBV DNS és a HBeAg-szerokonverzió aránya (a HBeAg-pozitív betegeknél), és a 104. héten náluk volt a legalacsonyabb a virológiai áttörés összaránya. A 104. hét 24. heti HBV DNS-szinteken alapuló végeredményeit a HBeAg-pozitív és a t
H n
BeAg-negatív betegeknél a 7. táblázat mutatja. ű
z
7. táblázat A legfontosabb hatékonysági végpontok a 104. héten, a 24. heti HBV s
DNS-szintek alapján, a telbivudinnal kezelt betegeknél az NV-02B-007 (GgLOBE)
vizsgálatban e
m
A legfontosabb hatékonysági végpontok eredményei a 10e4. héten, a 24. heti
eredmények alapján ly
HBV DNS a Terápiás válasz HBV DNS HBeAg AéLT Virológiai
24. héten n/N (%) nem szerokonverzió normdalizálódás áttörés*
kimutatható n/N (%) en/N (%) n/N (%)
n g
/N (%) n
HBeAg-pozitív e
< 300 kópia/ml 172/203 (85) 166/203 (82) 84/18l3i (46) 160/194 (82) 22/203 (11)
3 a
00 kópia/ml – 36/57 (63) 35/57 (61) 2t1/54 (39) 40/54 (74) 18/57 (32) < 3 log kópia/ml a 10 z ≥ 3 log10 kópia/ml 82/190 (43) 54/190 (28)o 23/188 (12) 106/184 (58) 90/190 (47)
HBeAg-negatív
< a
300 kópia/ml 146/177 (82) 156b/177 (88) N/A 131/159 (82) 11/177 (6)
300 kópia/ml – 13/18 (72) m14/18 (78) N/A 13/17 (76) 4/18 (22) < 3 log10 kópia/ml lo ≥ 3 log10 kópia/ml 13/26 (50a) 12/26 (46) N/A 14/26 (54) 12/26 (46) N/A = nem értelmezhető rg
- Virológiai áttörés: az „1f olog a minimális érték felett” definíciót a 104. héten értékelték
NV-02B-015 vizsgáleat Az NV-02B-007 (zGLOBE) vizsgálat hatékonysági és biztonságossági eredményeit az NV-02B-015 vizsgálat megersősítette. Ez a fázis-III, randomizált, kettős-vak vizsgálat, ami napi egyszeri 600 mg
t y
elbivudintg napi egyszeri 100 mg lamivudinnal hasonlított össze egy 104-hetes kezelési időszak alatt, 332 nukóleozid-naiv, krónikus hepatitis B HBeAg-pozitív és HBeAg-negatív kínai betegeknél.
y
g
A
CLDT600A2303-vizsgálat - Klinikai eredmények 208 hét alatt A CLDT600A2303-vizsgálat egy nyílt elrendezésű, 104 hetes kiterjesztéses vizsgálat volt, amit olyan, kompenzált krónikus hepatitis B-ben szenvedő szenvedő betegekkel végeztek, akiket korábban 2 évig telbivudinnal kezeltek, beleértve az NV-02B-007 (GLOBE) és az NV-02B-015 vizsgálat betegeit is, amely 156 és 208 hetes folyamatos telbivudin-kezelés után hatásossági és biztonságossági adatokat szolgáltat. A 24. héten nem kimutatható HBV DNS-szintű betegeknél jobbak voltak a 156. és 208. heti eredmények (8. táblázat).
8. táblázat Az NV-02B-007 (GLOBE), NV-02B-015 és CLDT600A2303-vizsgálatok
összesített adatainak hatásossági analízise
t
n
- hét 104. hét 156. hét 208. héűt
HBeAg-pozitív betegek (n = 293*) z
Tartósan nem kimutatható HBV DNS 70,3% 77,3% 75,0% 76s,2% (< 300 kópia/ml) (206/293) (218/282) (198/264) (1g63/214)
T e
artósan nem kimutatható HBV DNS 99,4% 94,9% 86,7% 87,9% (< 300 kópia/ml), a 24. héten nem (161/162) (150/158) (130/150) m (109/124) kimutatható HBV DNS-sel e Kumulatív HBeAg szerokonverziós 27,6% 41,6% 48l,5y% 53,2% arányok (%) (81/293) (122/293) (1é42/293) (156/293) Kumulatív HBeAg szerokonverziós 40,1% 52,5% d59,3% 65,4% arányok a 24. héten nem kimutatható (65/162) (85/162) e (96/162) (106/162)
H g
BV DNS-szintű betegeknél (%) n Tartós ALT normalizálódás 81,4% 87e,5% 82,9% 86,4%
(
228/280) (2li37/271) (209/252) (178/106)
HBeAg-negatív betegek (n = 209*) ta
Tartósan nem kimutatható HBV DNS 95,2% a 96,5% 84,7% 86,0% (< 300 kópia/ml) (199/209z) (195/202) (160/189) (141/164) Tartósan nem kimutatható HBV DNS 97,8o% 96,5% 86,7% 87,5% (< 300 kópia/ml), a 24. héten nem (17 5h/179) (166/172) (143/165) (126/144) kimutatható HBV DNS-sel a Tartós ALT normalizálódás b 80,3% 89,0% 83,5% 89,6% m (151/188) (161/181) (142/170) (129/144)
- A CLDT600A2303-vizsgálatba valloó belépéskor virális rezisztencia nélküli populáció 502 betegből
állt (293 HBeAg-pozitív és 209 HaBeAg-negatív).
CLDT600ACN04E1-vizsgáolat - A kezelés hatása a máj hisztológiájára A CLDT600ACN04E1- vfizsgálatban 57 olyan betegnél, aki a vizsgálat megkezdésekor és 260,8 hetes átlagos kezelés után kért májbiopszia eredménnyel rendelkezett, értékelték a máj szövettanában
b e
ekövetkező változzásokat (38 HBeAg-pozitív és 19 HBeAg-negatív beteg). A vizsgálsat megkezdésekor 7,6-es (SD 2,9) Knodell-féle nekro-inflammatorikus átlagpontszám 1,4-re jyavult (SD 0,9) (p < 0,0001), és az átlagos változás -6,3 (SD 2,8) volt. A betegek
9 g
8ó,2%-ánál (56/57) ≤ 3 Knodell-féle nekro-inflammatorikus pontszámot észleltek (nincs vagy yminimális nekro-inflammáció). gA vizsgálat megkezdésekor 2,2-es (SD 1,1) Ishak-féle átlagpontszám 0,9-re javult (SD 1,0) A (p < 0,0001), és az átlagos változás -1,3 (SD 1,3) volt. A betegek 84,2%-ánál (48/57) ≤ 1 Ishak-féle fibrosis pontszámot észleltek (nincs vagy minimális fibrosis). A Knodell-féle nekro-inflammatorikus és Ishak-féle pontszámokban bekövetkező változások a HBeAg-pozitív és HBeAg-negatív betegeknél hasonlóak voltak.
CLDT600A2303 - A HBeAg válaszreakciók kezelés utáni tartóssága A CLDT600A2303-vizsgálatban a kezelés utáni követés céljából az NV-02B-007 (GLOBE) vagy NV-02B-015 vizsgálatokban résztvevő, HBeAg-pozitív betegeket vontak be. Ezek a betegek ≥ 52 hetes telbivudin-kezelést kaptak, és ≥ 24 hétig a HBeAg eltűnését mutatták, a kezelés alatti időszak utolsó kontrollvizsgálata alkalmával mért HBV DNS < 5 log10 kópia/ml értékkel. A kezelés medián időtartama 104 hét volt. Egy, a kezelés utáni 120 hetes medián követési idővel a HBeAg-pozitív, telbivudinnal kezelt betegek többségénél tartós HBeAg eltűnést (83,3%; 25/30), és tartós HBeAg szerokonverziót mutattak ki (79,2%; 19/24). Azoknál a betegeknél, akiknél tartós HBeAg szerokonverziót észleltek, az átlagos HBV DNS 3,3 log10 kópia/ml volt, és a 73,7%-uknál a HBV DNS < 4 log10 kópia/ml volt.
t
K n
linikai rezisztencia ű
z
A NV-02B-007 (GLOBE; n = 680) vizsgálatban résztvevő olyan betegeknél, akiknél virológiai s reboundot igazoltak, genotípusos rezisztencia vizsgálatot végeztek (igazolt ≥ 1 log1 kópia/ml gHBV DNS-növekedés a legalacsonyabb értékhez viszonyítva).
m
A 48. héten a HBeAg-pozitív betegek 5%-ában (23/458), és a HBeAg-negatív betegeek 2%-ában (5/222) jelentkezett kimutatható HBV rezisztencia mutációval járó virológiai rebloyund.
NV-02B-007 (GLOBE) és CLDT600A2303-vizsgálat - kumulatív genotípusods rezisztencia arányok A kumulatív genotípusos rezisztencia-arányok 104. és 208. héten végzett eredeti analízise az ITT (intention to treat = kezelni szándékozott) populáción alapult, és mindegn olyan beteg részt vett benne, kik 4 évig folytatták a kezelést, tekintet nélkül a HBV DNS-szinetre. A pivotális vizsgálatba NV-02B-007 (GLOBE) kezdetben bevont 680 telbivudinnal kelzi elt betegből, 517-et (76%) vontak be a CLDT600A2303-vizsgálatba, a telbivudin-kezelés legfeljebab 208 hétig tartó folytatására. Ebből az 517 betegből 159 betegnek (HBeAg-pozitív = 135, HBeAgt-negatív = 24) volt kimutatható HBV NS-e. z
o
A 104. héten a kumulatív genotípus arány 25,1% h (115/458) volt a HBeAg-pozitív és 10,8% (24/222) volt a HBeAg-negatív betegek esetén. a
A teljes ITT populációban a 4. évben am kumulatív rezisztencia arány a HBeAg-pozitív betegeknél 40,8% (131/321), a HBeAg-negatív obetegeknél 18,9% (37/196) volt.
A a
kumulatív genotípusos rezgisztencia-arányokat egy matematikai modell alkalmazásával is értékelték, ahol csak olyanr betegeket vettek figyelembe, akiknél az adott év kezdetén a HBV
D o
NS nem volt kimuta thfató. Ebben az analízisben a 4. évben a kumulatív rezisztencia-arány a HBeAg-pozitív betegreknél 22,3%, a HBeAg-negatív betegeknél 16,0% volt.
e
A z
z NV-02B-00s7 (GLOBE) vizsgálatban a 104. hétre virológiai áttörést mutató betegek vizsgálatakor a rezisztencia-ayrány alacsonyabb volt a 24. héten a HBV DNS < 300 kópia/ml-szintű betegeknél, mint a
- héten ag HBV DNS ≥ 300 kópia/ml-szintű betegeknél. Amíg azoknál a HBeAg-pozitív betegeknél,
a ó
kiknéyl a 24. hétre a HBV DNS < 300 kópia/ml volt, a rezisztencia a 48. héten 1%-os (3/203) és a 104g. héten 9%-os (18/203) volt, addig a HBV DNS ≥ 300 kópia/ml-szintű betegeknél a rezisztencia a
4
- héten 8%-os (20/247) és a 104. héten 39%-os (97/247) volt. Amíg azoknál a HBeAg-negatív
Ab
etegeknél, akiknél a 24. hétre a HBV DNS < 300 kópia/ml volt, a rezisztencia a 48. héten 0%-os (0/177) és a 104. héten 5%-os (9/177) volt, addig a HBV DNS ≥ 300 kópia/ml-szintű betegeknél a rezisztencia a 48. héten 11%-os (5/44) és a 104. héten 34%-os (15/44) volt.
Genotípusos mutációs minta és kereszt-rezisztencia A 104. héten 203, HBV DNS ≥ 1000 kópia/ml-szintű értékelhető mintapár genotípus analízise (NV-02B-007 (GLOBE)) igazolta, hogy a telbivudin-rezisztenciával járó primer mutáció az rtM204I volt, ami gyakran rtL180M és rtL80I/V mutációkkal, és ritkán rtV27A, rtL82M, rtV173L, rtT184I és rtA200V mutációkkal társult. A genotípusos gyógyszerrezisztencia kialakulásával járó kiindulási tényezők közé tartoznak a lamivudin-kezelés, a magasabb HBV DNS kiindulásiszint, az alacsonyabb kiindulási szérum-ALT-szint, valamint a magasabb testtömeg/BMI. Az a terápiára adott válaszparaméter, amely a 24. héten előre jelezte a gyógyszerrezisztens vírus felbukkanását a 104. hétre, a HBV DNS > 300 kópia/ml és a szérum-ALT-szint emelkedése volt.
t
A telbivudinnal (CLDT600A2303) kezelt betegektől a 208. éten vett 50, HBV izolátum genotípus ű analízise a 104. héten jelentetthez hasonló rezisztencia-profilt mutatott. A genotípusos rezisztenciázért felelős M204I-mutációnak helyt adó szekvenciákban a 80-as, 180-as pozícióban konverziót és 91s-es, 229-es polimorfiás pozíciókat mindig kimutattak. Az a legvalószínűbb, hogy ezek a mutációk g kompenzatórikus mutációk. Azoknál a betegeknél, akiknél legfeljebb a 208. hétig virális átteörés volt észlelhető, egy izolált rtM204V-mutációról és két rtM204I/V/M-mutációról számoltak bme. Új mutációt nem jelentettek. e
Megfigyeltek kereszt-rezisztenciát a HBV nukleozid analógok között (lásd 4.4é pont). Sejt-alapú vizsgálatokban megfigyelték, hogy azon lamivudin-rezisztens HBV törzsek,d amelyek vagy az rtM204I mutációt vagy az rtL180M/rtM204V kettős mutációt hordozzák, ≥ 1000-sezeresen csökkent érzékenységet mutattak a telbivudinra. Az adefovir rezisztenciához társguló rtN236T vagy rtA181V zubsztitúciót hordozó HBV törzseknél sejttenyészetekben sorrenedben kb. 0,3-szorosára és 4-szeresére változott a telbivudin-érzékenység (lásd 4.4 pont). li
a
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok t
a
A z
telbivudin egyszeri és ismételt adagolás melletti foarmakokinetikáját egészséges személyekben és krónikus hepatitis B fertőzésben szenvedő beteg ehk esetében tanulmányozták. A telbivudin farmakokinetikáját nem értékelték az ajánlotta 600 mg dózist kapó, krónikus hepatitis B-ben szenvedő betegeknél. Mindamellett a telbivudin farmbakokinetikája mindkét mintában hasonló volt.
m
Felszívódás o
A a
telbivudin egyetlen 600 mg-gos adagjának orális bevitelét követően egészséges egyénekben (n = 42), a telbivudin plazma csúcskonrcentrációja (Cmax) 3,2 1,1 g/ml (átlag SD) volt, mely a beadás után mediánértékben 3,0 órávaflo alakult ki. A telbivudin plazmakoncentráció-idő görbe alatti területe
(
AUC0-∞) 28,0 8,5 gróra/ml (átlag SD) volt. A szisztémás expozíció paramétereinek (Cmax, AUC) egyének közötti varieabilitása (CV%) jellemzően megközelítőleg 30% volt. A 600 mg telbivudint
t z
artalmazó filmstabletta 30 ml belsőleges oldattal bioekvivalens (20 mg/ml).
y
Az étkezés ghatása az orális bevitelt követő felszívódásra A telbivóudin felszívódását nem befolyásolta, ha az egyszeri 600 mg-os adagot étellel együtt adták be.
y
E g
l oszlás
A
In vitro a telbivudin kismértékben kötődik a humán plazmafehérjékhez (3,3%). Biotranszformáció 14 A C-telbivudin adagolását követően emberben nem mutatták ki a telbivudin metabolitjait. A telbivudin nem szubsztrátja, inhibitora vagy induktora a citokróm P450 (CYP450) enzimrendszernek.
Elimináció A csúcskoncentráció elérése után a telbivudin plazma diszpozíciója bi-exponenciális módon, 41,8 ± 11,8 óra terminális felezési idővel (t1/2) csökkent. A telbivudin – változatlan formában – elsősorban a vizeletbe választódik ki. A telbivudin renális clearance-e megközelíti a glomeruláris filtrációs ráta normálértékét, ami arra utal, hogy a kiválasztás elsődleges módja a filtráció. A telbivudin egyetlen, 600 mg-os, orális beadását követően a dózis megközelítőleg 42%-a nyerhető vissza a vizeletből 7 nap alatt. Mivel az elimináció elsődleges útvonala a veséken keresztüli kiválasztás, a közepesen – súlyos mértékben beszűkült vesefunkciójú, valamint a hemodialízis alatt álló betegek esetében az adagolási intervallumot módosítani kell (lásd 4.2 pont).
t
L n
inearitás / nem-linearitás ű
z
A telbivudin farmakokinetikája a 25-1800 mg dózistartományban dózisarányos. Az egyensúlyi ásllapot 5-7 napos, napi egyszeri adagolás után alakul ki, a szisztémás expozíció megközelítőleg 1,5-szgeres növekedésével járó akkumuláció mellett, ami alapján az effektív akkumulációs felezési idő ekörülbelül 15 óra. A 600 mg telbivudin napi egyszeri adagolása után a steady-state plazmakoncen tmráció megközelítőleg 0,2-0,3 g/ml volt. e
Speciális betegcsoportok é
Nem e A telbivudin farmakokinetikájában nincs számottevő különbség a nemgek között.
n
E e
tnikai csoport li A telbivudin farmakokinetikájában nincs számottevő különbaség az etnikai csoportok között.
t
G a
yermekgyógyászat és idős korúak (65 évesek és időszebbek) Gyermekeknél és idős korúak esetében nem végezteok farmakokinetikai vizsgálatokat.
Beszűkült veseműködés a A telbivudin egyszeri adagolás (200, 400 ébs 600 mg) melletti farmakokinetikáját különböző fokban beszűkült veseműködésű (kreatinin-clemarance alapján), krónikus hepatitis B fertőzésben nem szenvedő betegek esetében vizsgálták. A 9. tábolázatban szereplő eredmények alapján a telbivudin adagolási
i l
ntervallumának módosítása javaasolt, amennyiben a beteg kreatinin-clearance-e < 50 ml/perc (lásd 4.2 és 4.4 pont). g
9 o
. táblázat A telbiv ufdin farmakokinetikai paraméterei (átlag SD) különböző fokban
beszűkrült veseműködésű egyéneknél
e
z
s Vesefunkció (kreatinin-clearance [ml/perc]) y Egészséges Enyhe (50-80) Közepes fokú Súlyos (< 30) ESRD/ g (> 80) (n = 8) (30-49) (n = 6) Hemodialízis ó (n = 8) 600 mg (n = 8) 200 mg (n = 6)
y 6
g 00 mg 400 mg 200 mg C (g/ml) 3,4 ± 0,9 3,2 ± 0,9 2,8 ± 1,3 1,6 ± 0,8 2,1 ± 0,9 max AUC0-∞ 28,5 ± 9,6 32,5 ± 10,1 36,0 ± 13,2 32,5 ± 13,2 67,4 ± 36,9 (g•óra/ml) CLVESE 126,7 ± 48,3 83,3 ± 20,0 43,3 ± 20,0 11,7 ± 6,7 - (ml/perc)
Vesekárosodásban szenvedő, hemodializált betegek A hemodialízis (4 óráig terjedő időtartam mellett) megközelítőleg 23%-kal csökkenti a szisztémás telbivudin-expozíciót. A kreatinin-clearance adagolási intervallum függvényében végrehajtott módosítását követően a szokásos hemodialízis során nincs szükség az adag további módosítására (lásd 4.2 pont). A telbivudint hemodialízis után kell beadni. Májkárosodás A telbivudin farmakokinetikáját különböző fokú májkárosodásban szenvedő (krónikus hepatitis B fertőzésben nem szenvedő) és néhány dekompenzált májbetegségben szenvedő beteg esetében vizsgálták. A telbivudin farmakokinetikája a májkárosodott betegek esetében nem mutatott jelentős különbséget a nem májkárosodott betegekéhez viszonyítva. E vizsgálatok eredményei arra utalnak, t ogy májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem szükséges módosítani a telbivudin adagját ű (lásd 4.2 pont). z
s
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei g
e
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és mgenotoxicitási
- vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmeény
alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A telbilvyudin nem mutatott semmilyen karcinogén potenciált. A standard reprodukciós toxikológiai vizsgáélatokban nem láttak a telbivudin közvetlen toxikus hatására utaló bizonyítékot. Nyulakban a terápdiás humán adag (600 mg) 37-szeresét jelentő adagok alkalmazásához a vetélés és a koraszülés magaesabb incidenciája társult. Ezt a hatást másodlagosnak, az anyai toxicitás következményének tekintettgék.
n
fertilitást felnőtt patkányokon végzett hagyományos vizsgálalito k során, valamint egy fiatal állatokon folytatott toxikológiai vizsgálat részeként értékelték. a
t
F a
elnőtt patkányoknál a fertilitás csökkent, ha a hím ész a nőstény patkányokat is egyaránt kezelték telbivudinnal, 500 mg/kg/nap vagy 1000 mg/kg/napo adagban (egyidejű kontrollokhoz viszonyított alacsonyabb fertilitási index). A spermiumok m ohrfológiájában vagy funkciójában nem észleltek rendellenességet, és a testisek és az ovariumoak nem mutattak szövettani eltérést.
Más vizsgálatokban, ahol vagy a hím vmagy a nőstény patkányokat legfeljebb 2000 mg/kg/nap dózissal kezelték (a szisztémás expozíciós sziont az embereknél elértnél kb. 6-14-szer magasabb), és azok nem kezelt patkányokkal párosodtak, nelm találtak a fertilitás csökkenésére utaló bizonyítékot.
a
A g
juvenilis toxikológiai vizsgrálatban a patkányokat a születésük utáni 14. naptól a 70. napig kezelték, majd egy másik alomból fszoármazó, ugyanilyen kezelést kapó patkányokkal pároztatták (a testvérek
n
em párosodhattak). Arz ≥ 1000 mg/kg/nap dózist kapó pároknál a fertilitás csökkent, amint azt a fertilitási és a párzásei-index csökkenése és a csökkent fogamzási-ráta mutatja. Mindazonáltal a sikeresen párosodzó nőstényeknél az ovarium- és az uterus-paraméterek nem változtak.
s
fertilitásgt és a párzási paramétereket befolyásoló hatások tekintetében az a szint, amely mellett ez a mellékhaótás nem észlelhető (no observed adverse effect level - NOAEL), elérte a 250 mg/kg/nap adagoyt, ami 2,5-2,8-szer magasabb expozíciós szintet jelentett, mint amekkora a normál vesefunkciójú m bereknél a terápiás dózis esetén kialakul.
A
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Benzoesav (E210) Szacharin-nátrium Golgotavirág gyümölcs ízjavító anyag Nátrium-hidroxid Vízmentes citromsav Tisztított víz
t
6 n
.2 Inkompatibilitások ű
z
Nem értelmezhető. s
g
6.3 Felhasználhatósági időtartam e
m
3 év e
A palack felbontás után 2 hónapig használható fel. é
6.4 Különleges tárolási előírások e
g
L n
egfeljebb 30°Con tárolandó. Nem fagyasztható! e
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése a
t
é a
Egy polietilén tömítő korongot s egy garanciazárást bziztosító gyűrűt tartalmazó gyermekbiztonsági zárókupakkal ellátott 300 ml-es barna palack, valamoint egy polipropilén adagolópohár, mely 5 30 ml között 5 ml-enkénti beosztású skálával van ellát vha, és egy polipropilén szájfecskendő, mely 1 10 ml között 0,5 ml-enkénti beosztású skálával van aellátva.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozóm különleges óvintézkedések
o
A megsemmisítésre vonatkozóan nilncsenek különleges előírások.
a
7. A FORGALOMBfAo HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Novartis Europharme Limited Frimley Business zPark
C s
amberley GyU16 7SR Nagy-Britagnnia
y
g
A
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/07/388/003
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ
KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. április 24. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. december 16. t
n
ű
1 z
0. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA s
g
e
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honla pmján (http://www.ema.europa.eu) található. e