1. A GYÓGYSZER NEVE
Serevent Evohaler 25 mikrogramm/adag túlnyomásos inhalációs szuszpenzió
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
25 mikrogramm szalmeterol (szalmeterol-xinafoát formájában) adagonként. Ez 21 mikrogramm szalmeterolnak (szalmeterol-xinafoát formájában) felel meg kifújt (inhalátorból kiáramló) adagonként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Túlnyomásos inhalációs szuszpenzió.
Fehér vagy majdnem fehér színű szuszpenzió.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Asthma
A Serevent Evohaler a reverzibilis légúti obstrukció rendszeres, tüneti kiegészítő kezelésére javallott asztmában, ideértve az éjjeli asztmát is, azon betegeknél, akik az érvényben lévő irányelvek szerint alkalmazott inhalációs szteroidokkal nem kezelhetők megfelelően.
A Serevent Evohaler a fizikai megterhelés indukálta asztma megelőzésére is javallott.
Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
A Serevent Evohaler a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) kezelésére javallott.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Asthma
Felnőtteknek és serdülőknek 12 éves kortól:
Naponta 2‑szer két 25 mikrogrammos szalmeterol adag belégzése.
Asztmás betegek súlyosabb légúti obstrukciója esetén eredményes lehet naponta 2‑szer négy 25 mikrogrammos szalmeterol adag alkalmazása.
Gyermekek 4 éves kortól:
Naponta 2‑szer két 25 mikrogrammos szalmeterol adag belégzése.
Gyermekek 4 éves kor alatt:
A Serevent Evohaler 4 évesnél fiatalabb gyermekek kezelésére nem ajánlott, mivel nincs elegendő adat a biztonságosságra és hatásosságra vonatkozóan.
COPD
Felnőttek:
Naponta 2‑szer két 25 mikrogrammos szalmeterol adag belégzése.
Gyermekek és serdülők:
A Serevent Evohaler-nek gyermekek és serdülők esetében COPD indikációban nincs releváns alkalmazása.
Különleges betegcsoportok:
Időskorú, továbbá csökkent veseműködésű betegeknek adva, nincs szükség az adagolás módosítására. Nincsenek adatok a Serevent Evohaler alkalmazásáról májkárosodásban szenvedő betegeken.
Az alkalmazás módja
A Serevent Evohaler csak inhalációra alkalmazható.
A Serevent Evohaler-t rendszeresen kell alkalmazni. A teljes terápiás hatás csak több adag belégzése után alakul ki. Mivel az ilyen típusú gyógyszerek nagy dózisban alkalmazva mellékhatásokat okozhatnak, az adagok, illetve a napi gyakoriság növelése csak orvos utasítására történhet.
Alkalmazási útmutatás:
A betegeknek gondosan meg kell tanítani az inhaláló készülék helyes használatát (lásd a betegtájékoztatót).
1. A beteg a készülék két oldalát gyengén megnyomva vegye le a szájfeltét védőkupakját.
2. A betegnek le kell ellenőriznie a készüléket kívül-belül, beleértve a szájfeltétet is, hogy nincs-e benne idegen anyag.
3. A beteg jól rázza fel a készüléket, biztosítva, hogy bármely idegen anyag eltávolítódott és a készülék tartalma jól összekeveredett. Az első használat előtt, vagy ha a beteg egy hétig nem használta az inhalálót, porlasszon két adagot a levegőbe, hogy megbizonyosodjon a készülék megfelelő működéséről.
4. A beteg hüvelyk- és mutatóujja között tartsa a készüléket függőleges helyzetben, szájfeltéttel lefelé, hüvelyk- és mutatóujja közt úgy, hogy hüvelykujja legyen lent, a szájfeltét alatt.
5. A beteg lélegezzen ki kényelmesen, és vegye a szájfeltétet a szájába, a fogai közé, majd zárja össze körülötte az ajkait. A beteget figyelmeztetni kell, hogy ne harapjon rá a szájfeltétre.
6. El kell kezdeni beszívni a levegőt szájon keresztül, és közben megnyomni a fémtartály tetejét, hogy a szalmeterol egy adagját kibocsássa, mialatt továbbra is egyenletesen és mélyen kell belélegezni.
7. Mialatt a beteg visszatartja a lélegzetét, vegye ki a szájfeltétet a szájából és vegye le az ujját a fémtartályról. A betegnek vissza kell tartania a lélegzetét olyan sokáig, amíg az kényelmes.
8. Ha a betegnek további adagra van szüksége, tartsa a tartályt függőlegesen és várjon fél percet, mielőtt megismételi a 3‑7. pontban leírt lépéseket.
9. Használat után a szájfeltét védőkupakját mindig vissza kell tenni, hogy a készülékbe ne kerüljön por vagy szösz.
10. A betegnek vissza kell tennie a védőkupakot a szájfeltétre, erősen megnyomva, és visszapattintva eredeti helyzetébe.
További fontos információ:
A beteg ne siesse el az 5., 6. és 7. pontban leírtakat. Fontos, hogy a lehető leglassabban kezdjen el belélegezni, közvetlenül azelőtt, hogy a készüléket működésbe hozza.
Az első néhány alkalommal a beteg gyakoroljon tükör előtt. Ha a készülék tetején vagy a szája szélén párát lát megjelenni, kezdje újra a 2. lépéstől.
A Serevent Evohaler-t Volumatic készülékkel együtt kell használnia azoknak a betegeknek, akik számára nehézséget jelent a pumpa megnyomásának, és a belégzésnek az összehangolása, ami leggyakrabban a gyermekeknél és az időskorúaknál fordul elő.
A készülék tisztítása:
A készüléket hetente legalább egyszer meg kell tisztítani a következő módon:
1. Vegye le a védőkupakot a szájfeltétről.
2. Száraz ruhával vagy gézzel törölje meg kívül-belül a szájfeltétet és a műanyag burkolatot.
3. Helyezze vissza a szájfeltét védőkupakját.
Az inhaláló tisztítása során a fémtartályt nem szabad kivenni a műanyag burkolatból.
A fémtartályt nem szabad vízbe tenni!!
4.3 Ellenjavallatok
Szalmeterol-xinafoáttal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az asztma kezelése rendszerint egy lépcsőzetesen felépített program szerint történik.
Asztmában a Serevent Evohaler nem alkalmazható (és nem megfelelő) első választandó terápiaként.
Asztmában a Serevent Evohaler nem helyettesíti az orális vagy inhalációs kortikoszteroidokat. Alkalmazása kiegészíti azokat. Az asztmás betegeket figyelmeztetni kell, hogy az orvos utasítása nélkül ne hagyják abba a szteroid‑kezelést, és ne csökkentsék annak adagját még akkor sem, ha a szalmeterol terápia eredményeként jobban érzik magukat.
Az asztma tüneteit csökkentő rövid hatástartamú bronchodilatátorok gyakoribb használata az asztma‑kontroll elégtelenségét jelzi. A beteg figyelmét fel kell hívni, hogy ebben az esetben forduljon kezelőorvosához.
Bár a Serevent Evohaler bevezethető kiegészítő kezelésként, amikor a kortikoszteroidok nem csökkentik megfelelően az asztma tüneteit, azonban nem szabad elkezdeni a Serevent Evohaler alkalmazását akut, súlyos exacerbatio esetén, vagy amikor a beteg állapota jelentősen rosszabbodik vagy az asztma akutan súlyosbodik.
A Serevent Evohaler‑kezelés alatt előfordulhatnak az asztmával kapcsolatos súlyos nemkívánatos jelenségek és exacerbatiók. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy folytassák a kezelést, de forduljanak orvoshoz, ha az asztma tünetei nem javulnak vagy rosszabbodnak a Serevent Evohaler‑terápia elkezdését követően.
Az asztma kezelése során fellépő hirtelen és progresszív állapotromlás potenciálisan életet veszélyeztető, ezért a betegnek sürgős orvosi vizsgálatra van szüksége. Fontolóra kell venni a kortikoszteroid adag növelését. Ilyen körülmények között a veszélyeztetett betegek csúcsáramlási értékeit célszerű naponta mérni. Az asztma fenntartó kezelésére a Serevent Evohaler-t inhalációs vagy per os kortikoszteroidokkal kombinációban kell adni. A hosszú hatású bronchodilatátorok nem alkalmazhatók egyedüli vagy vezető gyógyszerként az asztma fenntartó kezelésében (lásd 4.1 pont).
Amint sikerült az asztma tüneteinek kontrollálása, mérlegelni kell a Serevent Evohaler adagjának fokozatos csökkentését. A dóziscsökkentés folyamán fontos a beteg állapotának rendszeres ellenőrzése. A legalacsonyabb hatásos Serevent Evohaler dózist kell alkalmazni.
Paradox bronchospasmus
Mint más inhalációs kezelések esetében, paradox bronchospasmus fordulhat elő az alkalmazást követően, azonnal fokozódó zihálással és a kilégzési csúcsáramlás (PEFR) értékének esésével. Ezt rögtön gyorshatású inhalációs bronchodilatátorokkal kell kezelni. A Serevent Evohaler alkalmazását azonnal abba kell hagyni, a beteget ki kell vizsgálni, és szükség esetén alternatív terápiát kell alkalmazni (lásd 4.8 pont).
A béta2‑agonisták farmakológiai mellékhatásai, mint tremor, szubjektív szívdobogásérzés és fejfájás észlelhetőek, de ezek többnyire átmenetiek és a rendszeres használat esetén csökkennek (lásd 4.8 pont).
Cardiovascularis hatások
Cardiovascularis hatások, mint a szisztolés vérnyomás és a szívritmus emelkedése, esetenként minden szimpatomimetikus hatású gyógyszerrel kapcsolatban előfordulhatnak, különösen a terápiásnál magasabb adagok alkalmazása esetén. Ezért a Serevent Evohaler óvatosan adható olyan betegeknek, akik cardiovascularis betegségben szenvednek.
Thyreotoxicosis
A Serevent Evohaler-t fokozott óvatossággal kell alkalmazni thyreotoxicosisban szenvedő betegeknél.
Vércukorszint
Nagyon ritkán előfordult a vércukorszint emelkedése (lásd 4.8 pont), amit figyelembe kell venni akkor, ha a gyógyszert olyan betegnek írják fel, akinek az anamnézisében cukorbetegség szerepel.
Hypokalaemia
A béta2‑agonista‑kezelés potenciálisan súlyos hypokalaemiát okozhat. Különös óvatosság szükséges akut súlyos asztmában, mivel a hypoxia, valamint a xantin-származékok, a szteroidok és a diuretikumok egyidejű alkalmazása fokozhatja ezt a hatást. Ilyen esetekben a szérum káliumszintjét monitorozni kell.
Légzéssel kapcsolatos események
Egy nagy klinikai vizsgálat (Salmaterol Multi-center Astma Research Trial, SMART) adatai arra utalnak, hogy az afro-amerikai betegek, szalmeterol alkalmazása esetén, fokozottan ki vannak téve a súlyos légzéssel kapcsolatos események vagy a halálozás veszélyének, a placebóval összehasonlítva (lásd 5.1 pont). Nem ismert, hogy ennek farmakogenetikai vagy más oka van-e. A fekete‑afrikai vagy afro‑karibi származású betegeknek azt kell tanácsolni, hogy folytassák a kezelést, de forduljanak orvoshoz, ha az asztma tünetei nem javulnak vagy rosszabbodnak a Serevent Evohaler alkalmazása alatt.
Ketokonazol
Az egyidejűleg alkalmazott szisztémás ketokonazol jelentősen fokozza a szalmeterol szisztémás expozícióját. Ennek következtében nagyobb gyakorisággal jelentkezhetnek szisztémás mellékhatások (pl. a QTc‑intervallum megnyúlása és palpitatiók). Ezért egyidejű alkalmazása ketokonazollal vagy más erős CYP 3A4 inhibitorokkal nem ajánlott, hacsak a kezelés haszna nem múlja felül a szalmeterol‑kezelés szisztémás mellékhatásainak lehetséges nagyobb kockázatát (lásd 4.5 pont).
Inhalációs technika
A betegeket arra kell utasítani, hogy megfelelően használják az inhalátort és alkalmazási technikájukat ellenőrizni kell annak érdekében, hogy az inhalált gyógyszer optimális tüdőbe jutását biztosítani lehessen.
Mivel a szisztémás abszorpció főleg a tüdőkön keresztül megy végbe a spacerrel ellátott inhalátor használatakor változhat a tüdőbe jutott adag mennyisége. Figyelembe kell venni azt, hogy ez megnövelheti a szisztémás mellékhatások kockázatát, ezért dózismódosítás válhat szükségessé.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A béta‑adrenerg‑blokkolók gyengíthetik vagy antagonizálhatják a szalmeterol hatását.
Kerülni kell mind a nem-szelektív, mind a szelektív béta‑blokkolók alkalmazását, hacsak azt kényszerítő körülmények nem indokolják.
A béta2‑agonista‑kezelés potenciálisan súlyos hypokalaemiát okozhat. Különös óvatosság szükséges akut súlyos asztmában, mivel a hypoxia, valamint xantin‑származékok, szteroidok és diuretikumok egyidejű alkalmazása fokozhatja ezt a hatást.
Erős CYP 3A4 inhibitorok
15 egészséges önkéntesnél a 7 napon át egyidejűleg alkalmazott ketokonazol (400 mg per os naponta egyszer) és szalmeterol (50 mikrogramm naponta kétszer inhalálva) jelentősen fokozta a szalmeterol plazmakoncentrációját (1,4‑szeres Cmax, 15‑szörös AUC). Ennek következtében nagyobb gyakorisággal jelentkezhetnek szisztémás mellékhatások (pl. a QTc‑intervallum megnyúlása és palpitatiók), mint a csak szalmeterol vagy csak ketokonazol adása során (lásd 4.4 pont).
Nem észleltek klinikailag jelentős hatásokat a vérnyomásra, pulzusra, vércukor- és káliumszintekre. Egyidejű alkalmazása ketokonazollal nem növelte meg a szalmeterol eliminációs felezési idejét és nem fokozta a szalmeterol felhalmozódását ismételt adagolás esetén.
Egyidejű alkalmazása ketokonazollal nem ajánlott, hacsak a kezelés haszna nem múlja felül a szalmeterol‑kezelés szisztémás mellékhatásainak lehetséges nagyobb kockázatát. Hasonlóan fennáll a kölcsönhatás veszélye más erős CYP 3A4 inhibitorokkal is (pl. itrakonazol, telitromicin, ritonavir).
Mérsékelt CYP 3A4 inhibitorok
15 egészséges önkéntesnél 6 napon át, az eritromicin (500 mg per os naponta háromszor) és a szalmeterol (50 mikrogramm inhalálva naponta kétszer) együttes adása csekély, de statisztikailag nem szignifikáns mértékben fokozta a szalmeterol expozícióját (1,4‑szeres Cmax és 1,2‑szeres AUC) Egyidejű alkalmazása eritromicinnel nem járt együtt súlyos mellékhatásokkal.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A szalmeterol terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében rendelkezésre álló közepes mennyiségű adat (300‑1000 terhességi vizsgálati eredmény) azt igazolja, hogy a szalmeterolnak nincs malformatív vagy foeto-/neonatális toxikus hatása.
Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében, kivéve a nagyon magas dózisszinteknél észlelt, bizonyos káros magzati hatásokra utaló bizonyítékokat (lásd 5.3 pont).
Elővigyázatosságból célszerű a Serevent Evohaler terhesség alatti alkalmazásának kerülése.
Szoptatás
A rendelkezésre álló állatkísérletes farmakodinámiás/toxikológiai adatok a szalmeterol anyatejbe való átjutását mutatták. A szoptatott csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.
A Serevent Evohaler alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől ‑ figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
A HFA‑134a esetében a vizsgálatok során nem mutattak ki sem a reprodukcióra és a tejelválasztásra gyakorolt hatást a felnőtt patkányokban, illetve a két egymást követő generációban, sem a foetus fejlődésére patkányokban vagy nyulakban.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatását nem vizsgálták.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A mellékhatások az alábbiakban MedDRA szervrendszer szerinti osztályozása alapján valamint az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek megadásra:. nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 ‑ 1/10); nem gyakori ( 1/1000 ‑ 1/100); ritka (≥ 1/10 000 ‑ 1/1000); nagyon ritka ( 1/10 000), beleértve az egyedi bejelentéseket is. A gyakori és nem gyakori eseményeket általában klinikai vizsgálat adatai alapján határozták meg. A placebóval kapcsolatos gyakoriságot nem vették figyelembe. A nagyon ritka események általában a forgalomba hozatal utáni spontán adatokból származnak.
A következő táblázatban a gyakoriságot a naponta 2‑szer 50 mikrogrammos standard adaggal kapcsolatban becsülték meg. Ahol szükséges, a naponta 2‑szer 100 mikrogrammnál magasabb adagnál előforduló gyakoriságot is figyelembe vették.
|
Szervrendszer |
Mellékhatás |
Gyakoriság |
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
túlérzékenységi reakciók a következő megjelenéssel:
|
|
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
|
hypokalaemia hyperglykaemia |
ritka nagyon ritka |
|
Pszichitátriai kórképek |
idegesség
|
nem gyakori
|
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
fejfájás (lásd 4.4 pont)
|
gyakori
gyakori
|
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
palpitatio (lásd 4.4 pont)
|
gyakori
|
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
oropharyngealis irritáció
|
nagyon ritka
|
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
nausea |
nagyon ritka |
|
A csont-izomrendszer, és a kötőszövet betegségei és tünetei |
izomgörcs
|
gyakori
|
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
aspecifikus mellkasi fájdalom |
nagyon ritka |
A béta2‑agonista gyógyszerekre jellemző farmakológiai mellékhatások, mint tremor, fejfájás és palpitatio, előfordulhatnak, de többnyire átmenetiek és a rendszeres terápia során általában csökkennek. A tremor és tachycardia gyakrabban jelentkezik a naponta kétszer 50 mikrogrammot meghaladó adagok esetén.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Tünetek és jelek
A szalmeterol‑túladagolás tünetei azonosak a túlzott béta2‑agonista stimuláció tipikus tüneteivel, köztük a szédüléssel, a szisztolés vérnyomás emelkedésével, a tremorral, fejfájással, és a tachycardiával. Ezen felül hypokalaemia fordulhat elő, így a szérum káliumszintet is rendszeresen ellenőrizni kell. A káliumpótlást mérlegelni kell.
Kezelés
Túladagolás esetén szupportív terápiát kell alkalmazni, szükség esetén a beteg állapotának megfelelő monitorozásával. A további intézkedések a klinikai szükséglettől, vagy, ahol rendelkezésre áll, a nemzeti toxikológiai központ ajánlásaitól függenek.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: szelektív béta2‑adrenoreceptor‑agonisták. ATC kód: R03A C12
A szalmeterol szelektív, hosszú hatástartamú (12 óra) béta2‑adrenoceptor‑agonista, amelynek hosszú oldallánca a receptor külső feléhez kötődik.
Ezen farmakológiai tulajdonságai következtében a szalmeterol jobban kivédi a hisztaminnal kiváltott bronchoconstictiót, és tartósabb, legalább 12 órán át tartó bronchodilatatiót biztosít, mint az ajánlott adagolásban alkalmazott hagyományos, rövid hatású béta2‑agonisták. Emberben a szalmeterol gátolja a belélegzett allergén által kiváltott rövid- és hosszútávú hatásokat; ez utóbbiakat akár egyetlen adag bevételét követő 30 órán keresztül is, amikor a bronchodilatatiós hatás már nincs is jelen. Már egyszeri szalmeterol adag is csökkenti a bronchialis hyperreaktivitást. A fenti tulajdonságok jelzik, hogy a szalmeterol rendelkezik egy nem‑bronchodilatátor aktivitással is, de ennek klinikai jelentősége még nem teljesen világos. A hatásmechanizmus különbözik a kortikoszteroidok gyulladásgátló hatásától, amelyek adását tehát sem felfüggeszteni, sem megszüntetni nem szabad a szalmeterol‑kezelés beindításakor.
A szalmeterolt COPD‑vel járó állapotok kezelésével kapcsolatban is vizsgálták, és bebizonyosodott, hogy javítja mind a tüneteket és a tüdőfunkciót, mind a beteg életminőségét.
Klinikai vizsgálatok asztmában
Szalmeterollal végzett multicentrikus klinikai vizsgálat asztmás betegek bevonásával: Salmeterol Multi-center Asthma Research Trial (SMART)
A SMART egy, az USA-ban végzett, 28 hetes multicentrikus, randomizált, kettős‑vak, placebo‑kontrollos, párhuzamos csoportos klinikai vizsgálat volt. A randomizáció alapján 13 176 beteget kezeltek szalmeterollal (naponta 2-szer 50 mikrogramm), 13 179 beteg pedig placebót kapott, a szokásos asztma‑ellenes terápiája mellett. Legalább 12 éves, asztmás betegeket választottak be a vizsgálatba, akik már alkalmaztak valamilyen asztma‑ellenes gyógyszert (de nem hosszú hatású béta‑agonistát [LABA]). Ha a beteg a vizsgálat kezdetekor használt inhalációs szteroidot, ezt feljegyezték, de a vizsgálatba kerüléshez nem volt követelmény. A SMART vizsgálatban a primer végpont a légzőszervi megbetegedéssel kapcsolatos halálesetek és életveszélyes események együttes száma volt.
A SMART vizsgálat kulcsfontosságú megállapításai: primer végpont
|
Betegcsoport |
Primer végpont események száma/betegek száma |
Relatív kockázat (95%-os konfidencia intervallum) |
|
|
szalmeterol |
placebo |
||
|
Összes beteg |
50/13 176 |
36/13 179 |
1,40 (0,91; 2,14) |
|
23/6127 |
19/6138 |
1,21 (0,66; 2,23) |
|
|
Inhalációs szteroidokkal nem kezelt betegek |
27/7049 |
17/7041 |
1,60 (0,87; 2,93) |
|
Afro-amerikai betegek |
20/2366 |
5/2319 |
4,10 (1,54; 10,9) |
(A vastag betűvel kiemelt kockázat 95%-os szinten statisztikailag szignifikáns.)
A SMART vizsgálat kulcsfontosságú megállapításai a vizsgálat kezdetén történő inhalációs szteroid‑használat szerint: szekunder végpontok
|
Szekunder végpont események száma/betegek száma |
Relatív kockázat (95%-os konfidencia intervallum) |
||
|
szalmeterol |
placebo |
||
|
Légzőszervi megbetegedéssel kapcsolatos halálesetek |
|||
|
Inhalációs szteroidokkal kezelt betegek |
10/6127 |
5/6138 |
2,01 (0,69; 5,86) |
|
Inhalációs szteroidokkal nem kezelt betegek |
14/7049 |
6/7041 |
2,28 (0,88; 5,94) |
|
Asztmával kapcsolatos halálesetek vagy életveszélyes események együttesen |
|||
|
Inhalációs szteroiddal kezelt betegek |
16/6127 |
13/6138 |
1,24 (0,60; 2,58) |
|
Inhalációs szteroidokkal nem kezelt betegek |
21/7049 |
9/7041 |
2,39 (1,10; 5,22) |
|
Asztmával kapcsolatos halálesetek |
|||
|
Inhalációs szteroiddal kezelt betegek |
4/6127 |
3/6138 |
1,35 (0,30; 6,04) |
|
Inhalációs szteroiddal nem kezelt betegek |
9/7049 |
0/7041 |
* |
(*= nem lehetett kiszámítani, mivel a placebo‑csoportban nem volt semmilyen esemény. A vastag betűvel kiemelt kockázat 95%‑os szinten statisztikailag szignifikáns. A táblázatban feltüntetett szekunder végpontok statisztikailag szignifikáns értékeket értek el az egész populációban.).
Szekunder végpontok: a bármilyen okból bekövetkezett halálesetek vagy életveszélyes események kombinációja, illetve a bármilyen okból bekövetkezett halálesetek vagy kórházi kezelést igénylő események, az egész populációban nem értek el statisztikailag szignifikáns értéket.
Klinikai vizsgálatok COPD‑ben
A TORCH egy három éves vizsgálat volt, amelyben naponta 2×50/500 mikrogramm Seretide Diskus, naponta 2×50 mikrogramm szalmeterol Diskus, naponta 2×500 mikrogramm flutikazon‑propionát (FP) Diskus vagy placebo hatását vizsgálták COPD-s betegeknél az összes okra visszavezethető mortalitásra. Kettős‑vak vizsgálatban randomizáltak közepesen súlyos vagy súlyos COPD‑ben szenvedő betegeket, akiknél a kiindulási (bronchodilatátor alkalmazása előtti) FEV1 kevesebb mint 60%‑a volt a várt normál értéknek. A vizsgálat alatt a betegek használhatták a szokásos COPD gyógyszereiket, az inhalációs kortikoszteroidok, hosszú hatású bronchodilatátorok és tartósan adagolt szisztémás kortikoszteroidok kivételével. A 3 éves túlélési helyzetet elemezték minden betegre vonatkozóan, tekintet nélkül a vizsgálati gyógyszerezés abbahagyására. Az elsődleges végpont az összes okra visszavezethető mortalitás csökkenése volt a 3. év végén, a Seretide‑et szedő csoportban, a placebóval összehasonlítva.
|
Placebo n = 1524 |
Szalmeterol 50 n = 1521 |
FP 500 n = 1534 |
Seretide 50/500 n = 1533 |
|
|
Összes okra visszavezethető mortalitás a 3. év végén |
||||
|
Halálesetek száma (%) |
231 (15,2%) |
205 (13,5%) |
246 (16,0%) |
193 (12,6%) |
|
Relatív hazárd vs. placebo (CIs)
|
N/A |
0,879
|
1.060
|
0,825
|
|
Relatív hazárd Seretide 50/500 vs. komponensek (CIs)
|
N/A |
0,932
|
0,774
|
N/A |
|
1. Nem szignifikáns p‑érték 2 interim analízist figyelembe vétele után, melyekben a primer hatékonyságot hasonlították össze egy dohányzás szerint csoportosított log-rank analízis adataiból. |
||||
A túlélés javulásának trendjét észlelték a 3 éves kezelési időszak során a Seretide-del kezelt személyeknél, a placebo‑csoporthoz viszonyítva, ez azonban nem érte el a statisztikailag szignifikáns p ≤ 0,05 értéket.
A placebo‑csoportban 6,0% volt a 3 év alatt COPD-vel kapcsolatos okok miatt meghalt betegek aránya, szalmeterol esetében 6,1%, FP esetében 6,9%, és a Seretide esetében 4,7%.
A Seretide szignifikánsan csökkentette az évente előforduló közepesen súlyos és súlyos exacerbatiók átlagos számát, összehasonlítva szalmeterollal, FP‑vel és placebóval (az átlagos arány a Seretide csoportban 0,85, összehasonlítva a szalmeterol‑csoporttal (0,97), az FP‑csoporttal (0,93), illetve a placebo‑csoporttal (1,13)). Ez a közepesen súlyos és súlyos exacerbatiók számának 25%‑os csökkenését jelenti (95%‑os CI: 19% és 31% között, p= 0,001) a placebóhoz viszonyítva, 12%‑os csökkenést (95%‑os CI: 5% és 19% között, p= 0,002) a szalmeterolhoz viszonyítva, és 9%‑os csökkenést az FP‑vel összehasonlítva (95% CI: 1% és 16% között, p = 0,024). A szalmeterol és a FP szignifikánsan, 15%‑kal (95%‑os CI: 7% és 22% között; p< 0,001), illetve 18%‑kal (95%‑os CI: 11% és 24% között; p< 0,001) csökkentette az exacerbatiók számát a placebóhoz képest.
Az egészséggel kapcsolatos életminőség (Health Related Quality of Life), amelyet a Szent György életminőségi kérdőív (St. George’s Respiratory Questionnaire, SGRQ) alkalmazásával mértek, minden aktív kezelés hatására javult a placebóhoz viszonyítva. Seretide alkalmazása esetén az átlagos javulás a három év alatt, a placebóval összehasonlítva ‑3,1 egység volt (95%-os CI: -4,1 és -2,1 között; p< 0,001), szalmeterollal összehasonlítva -2,2 egység (p< 0,001) és FP‑vel összehasonlítva ‑1,2 egység volt (p= 0,017). A 4 egységnyi csökkenés klinikailag relevánsnak tekinthető.
A pneumonia kialakulásának, mint bejelentett mellékhatásnak, a 3 év alatti becsült valószínűsége 12,3% volt a placebo, 13,3% a szalmeterol, 18,3% az FP és 19,6% a Seretide esetében. (Kockázati arány a Seretide‑nél a placebóval szemben: 1,64; 95%‑os CI: 1,33 és 2,01 között, p< 0,001). Nem emelkedett a pneumoniával kapcsolatos halálesetek száma; a kezelés alatt az elsősorban a pneumoniával összefüggésbe hozott halálesetek száma 7 volt a placebo‑, 9 a szalmeterol‑, 11 az FP‑ és 8 a Seretide‑csoportban. Nem volt szignifikáns különbség a csonttörések valószínűségében (placebo 5,1%, szalmeterol 5,1%, FP 5,4% és Seretide 6,3%; relatív hazárd a Seretide‑nél a placebóval szemben: 1,22; 95% CI: 0,87 és 1,72 között, p= 0,248).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A szalmeterol lokálisan hat a tüdőben, ezért a terápiás hatás nincs összefüggésben a plazmaszinttel. Azért is kevés az adat a szalmeterol farmakokinetikájáról, mert a terápiás dózisok inhalációs adagolása során kialakuló, rendkívül alacsony plazmaszintek (kb. 200 pikogramm/ml vagy még alacsonyabb) mérése nehezen kivitelezhető.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Az állatokon végzett vizsgálatokban a klinikai gyógyszerbiztonság szempontjából figyelmet érdemlő észlelések kizárólag a felfokozott farmakológiai hatással függtek össze.
Reprodukciós, valamint a magzati fejlődésre vonatkozó toxicitási vizsgálatok során patkányokban a szalmeterol‑xinafoátnak nem volt hatása. Nyulakban magas expozíciós szinteknél (a legmagasabb ajánlott humán napi adag kb. 20‑szorosa, az AUC‑értékek összehasonlítása alapján) előfordult a béta2‑agonistákra jellemző embryofoetalis toxicitás (szájpadhasadék, a szemhéjak idő előtti kinyílása, korai sternebralis fúzió és a frontalis cranialis csontosodás lelassulása).
Egy sor standard genotoxicitási vizsgálat eredménye negatív volt szalmeterol‑xinafoátra.
A klorofluorokarbont nem tartalmazó (CFC‑mentes) hajtógáz, a norfluran az emberben elérhetőt messze meghaladó permetkoncentrációban, akár két éven keresztül naponta alkalmazva, sem mutatott toxikus hatásokat egy sor állatfajon, ezen belül a reproduktivitásra és az embryofoetalis fejlődésre sem volt hatása.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Norfluran (HFA 134a),
Hidrofluoroalkán (nem kloroflourokarbon) hajtógáz.
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Vissza kell tenni a védőkupakot a szájfeltétre; erősen megnyomva vissza kell pattintani eredeti helyzetébe.
Legfeljebb 30°C‑on tárolandó.
A tartály túlnyomás alatt van. Nem kerülhet 50°C-nál magasabb hőmérsékletű helyre. Nem szabad kilyukasztani, összetörni vagy elégetni akkor sem, ha látszólag üres.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Fehér, vagy csaknem fehér szuszpenzió, adagolószeleppel ellátott, belső lakkrétegű, 8 ml‑es alumínium ötvözetből készült túlnyomásos tartályban. A tartály egy porlasztó szájfeltétet tartalmazó és porvédő kupakkal ellátott zöld színű műanyag adagolókészülékbe van beillesztve.
Egy túlnyomásos tartály 120 adagot (permet) biztosít.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
GlaxoSmithKline Trading Services Limited
12 Riverwalk, Citywest Business Campus,
Dublin 24,
Írország
8. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
OGYI-T-20251/01
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. november 6.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. március 29.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2024. március 19.