1. A GYÓGYSZER NEVE
Telmisartan/HCT-Teva 40 mg/12,5 mg tabletta
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/12,5 mg tabletta
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/25 mg tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Telmisartan/HCT-Teva 40 mg/12,5 mg tabletta
40 mg telmizartánt és 12,5 mg hidroklorotiazidot tartalmaz tablettánként.
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/12,5 mg tabletta
80 mg telmizartánt és 12,5 mg hidroklorotiazidot tartalmaz tablettánként.
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/25 mg tabletta
80 mg telmizartánt és 25 mg hidroklorotiazidot tartalmaz tablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Tabletta.
Telmisartan/HCT-Teva 40 mg/12,5 mg tabletta: fehér vagy tört fehér, ovális (6,55 × 13,6 mm), mindkét oldalán domború tabletta, egyik oldalán „TH” jelöléssel.
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/12,5 mg tabletta: fehér vagy tört fehér, hosszúkás (9,0 × 17,0 mm) tabletta, mindkét oldalán „TH 12.5” jelöléssel.
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/25 mg tabletta: fehér vagy tört fehér, ovális (9,0 × 17,0 mm), mindkét oldalán domború tabletta, egyik oldalán „TH”, másik oldalán „25” jelöléssel.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Essentialis hypertonia kezelése.
A Telmisartan/HCT-Teva 40 mg/12,5 mg tabletta (40 mg telmizartán és 12,5 mg hidroklorotiazid) fix dózisú kombinált készítmény azon felnőttek számára javallott, akiknek a vérnyomása egyedül telmizartánnal nem állítható be megfelelően.
A Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/12,5 mg tabletta (80 mg telmizartán és 12,5 mg hidroklorotiazid) fix dózisú kombinált készítmény azon felnőttek számára javallott, akiknek a vérnyomása egyedül telmizartánnal nem állítható be megfelelően.
A Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/25 mg tabletta (80 mg telmizartán és 25 mg hidroklorotiazid) fix dózisú kombinált készítmény azon felnőttek számára javallott, akiknek a vérnyomása Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/12,5 mg tablettával (80 mg telmizartán és 12,5 mg hidroklorotiazid) nem állítható be megfelelően, vagy azon felnőttek számára, akiknek állapota korábban a külön adott telmizartán és hidroklorotiazid mellett stabilizálódott.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A Telmisartan/HCT-Teva azon betegeknél alkalmazható, akiknek vérnyomását telmizartán monoterápiával nem lehet megfelelően beállítani. Az állandó összetételű kombináció alkalmazása előtt ajánlott az összetevők dózisát külön-külön, egyénre szabottan beállítani. Amikor az klinikailag indokolt, közvetlenül át lehet térni monoterápiáról az állandó kombináció alkalmazására.
- Telmisartan/HCT-Teva 40 mg/12,5 mg tabletta
- Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/12,5 mg tabletta
- Napi egy Telmisartan/HCT-Teva 40 mg/12,5 mg tabletta adható azoknak a betegeknek, akiknek a vérnyomása nem normalizálható 40 mg telmizartán tablettával.
- Napi egy Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/12,5 mg tabletta adható azoknak a betegeknek, akiknek a vérnyomása nem normalizálható 80 mg telmizartán tablettával.
- Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/25 mg tabletta
- Napi egy Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/25 mg tabletta adható azoknak a betegeknek, akiknek a vérnyomása nem normalizálható Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/12,5 mg tablettával, illetve azoknak, akiknek állapota korábban a külön adott telmizartán és hidroklorotiazid mellett stabilizálódott.
Károsodott veseműködés
A veseműködés időszakos ellenőrzése ajánlott (lásd 4.4 pont).
Károsodott májműködés
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a dózis nem haladhatja meg a napi egy Telmisartan/HCT-Teva 40 mg/12,5 mg tablettát. Súlyos májkárosodásban a Telmisartan/HCT-Teva alkalmazása ellenjavallt. A tiazidokat károsodott májműködésű betegeknél körültekintően kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).
Idősek
A dózis módosítása nem szükséges.
Gyermekek
A Telmisartan/HCT-Teva biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták. Nem állnak rendelkezésre adatok.
Az alkalmazás módja
A Telmisartan/HCT-Teva tablettát naponta egyszer, szájon át, folyadékkal kell bevenni étkezés alatt vagy attól függetlenül.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
- Más szulfonamidszármazékokkal szembeni túlérzékenység (tekintve, hogy a hidroklorotiazid szulfonamidszármazék).
- A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).
- Cholestasis és az epeutak obstructiv rendellenességei.
- Súlyos májkárosodás.
- Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance <30 ml/perc).
- Refrakter hypokalaemia, hypercalcaemia.
- A Telmisartan/HCT-Teva egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR <60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Terhesség
Angiotenzin II-receptor-antagonistával történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az angiotenzin II-receptor-antagonistával végzett kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív terápiára kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az angiotenzin II-receptor-antagonista szedését azonnal abba kell hagyni, és amennyiben lehetséges, alternatív kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).
Májkárosodás
A Telmisartan/HCT-Teva-t tilos adni cholestasisban, epeút elzáródásban, vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknek (lásd 4.3 pont), ugyanis a telmizartán javarészt az epével ürül ki a szervezetből. Ezeknél a betegeknél a telmizartán hepatikus clearance-ének csökkenése várható.
Továbbá, a Telmisartan/HCT-Teva-t károsodott májműködésű, vagy progrediáló májbetegségben szenvedő betegeknél körültekintően kell alkalmazni, mivel ezekben az állapotokban a folyadék- és elektrolitháztartás egyensúlyának kisebb változásai is májkómát idézhetnek elő. A Telmisartan/HCT-Teva májkárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazására vonatkozóan nincsenek klinikai tapasztalatok.
Renovascularis hypertonia
Fokozott a súlyos hypotonia és veseelégtelenség kialakulásának veszélye, amikor kétoldali arteria renalis szűkületben, vagy az egyetlen funkcionáló vese artériájának szűkületében szenvedő betegeket kezelnek a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható gyógyszerekkel.
Vesekárosodás és vesetranszplantáció
A Telmisartan/HCT-Teva-t súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) (lásd 4.3 pont) szenvedő betegeknél tilos alkalmazni. A telmizartán/hidroklorotiazid friss veseátültetésen átesett betegeknél történő alkalmazására vonatkozóan nincsenek tapasztalatok. Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedők telmizartán/hidroklorotiazid-kezelésére vonatkozóan kevés a tapasztalat, ezért célszerű időszakosan ellenőrizni a szérum kálium-, kreatinin- és húgysavszintjét. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a tiazid-diuretikumok adása kapcsán azotaemia fordulhat elő.
Intravascularis hypovolaemia
Tünetekkel járó hypotonia léphet fel - különösen a gyógyszer első dózisa után - azoknál a betegeknél, akiknél a nagydózisú diuretikus kezelés, diétás sómegvonás, hasmenés vagy hányás következtében kifejezett volumen- és/vagy nátriumhiány alakult ki. A Telmisartan/HCT-Teva adagolásának elkezdése előtt ezeket az állapotokat normalizálni kell.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Ha a kettős-blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.
Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.
Egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer stimulációjával járó állapotok
Olyan betegeknél, akiknek a vascularis tónusa és a vesefunkciója elsősorban a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függ (pl. súlyos pangásos szívelégtelenségben vagy fennálló vesebetegségben, többek között az arteria renalis stenosisában szenvedő betegeknél), az erre a rendszerre ható gyógyszerekkel végzett kezelés akut hypotoniával, hyperazotaemiával, oliguriával vagy ritkán akut veseelégtelenséggel hozható összefüggésbe (lásd 4.8 pont).
Primer aldosteronismus
A primer aldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlásán keresztül ható vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre, ezért a Telmisartan/HCT-Teva alkalmazása ilyen esetekben nem javasolt.
Intestinalis angiooedema
Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkolóval kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II-receptor blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a telmizartán/hidroklorotiazid-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.
Aorta- és mitralis stenosis, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia
Egyéb vasodilatatorokhoz hasonlóan fokozott óvatosság ajánlott aorta- vagy mitralis stenosisban vagy hypertrophiás obstructiv cardiomyopathiában szenvedő betegeknél.
Anyagcsere- és endokrin hatások
A tiazid-kezelés ronthatja a glükóz-toleranciát, ugyanakkor a telmizartán-kezelés alatt álló és egyidejűleg inzulin- vagy antidiabetikus terápiában is részesülő diabeteses betegeknél hypoglykaemia fordulhat elő. Ezért az ilyen betegeknél megfontolandó a vércukorszint ellenőrzése, továbbá indokolt esetben az inzulin vagy az antidiabetikumok adagjának módosítása is szükségessé válhat. A latens diabetes mellitus a tiazid-kezelés ideje alatt manifesztálódhat.
A tiazid-diuretikumok alkalmazásának következményeként emelkedik a szérum koleszterin- és trigliceridszint, bár a Telmisartan/HCT-Teva tablettában található 12,5 mg-os dózissal kapcsolatosan alig vagy egyáltalán nem észleltek ilyen hatást. Néhány tiazid-kezelésben részesülő betegnél hyperuricaemia, illetve típusos köszvényes roham alakulhat ki.
Elektrolitegyensúly-zavar
Mint a diuretikummal kezelt betegeknél általában, megfelelő időközönként meg kell határozni a szérum-elektrolitok szintjét.
A tiazidok, köztük a hidroklorotiazid, felboríthatják a folyadék- vagy az elektrolitháztartás egyensúlyát (ideértve a hypokalaemiát, hyponatraemiát és a hypochloraemiás alkalosist). A folyadék- vagy az elektrolitháztartás zavarának figyelmeztető jelei a szájszárazság, szomjúságérzés, gyengeség, levertség, álmosság, nyugtalanság, izomfájdalmak vagy -görcsök, izomgyengeség, alacsony vérnyomás, oliguria, tachycardia, és gastrointestinalis zavarok, pl. émelygés vagy hányás (lásd 4.8 pont).
- Hypokalaemia
Bár a tiazid-diuretikumokkal végzett kezelés ideje alatt kialakulhat hypokalaemia, az egyidejűleg alkalmazott telmizartán csökkentheti a diuretikum okozta hypokalaemiát. Fokozott a hypokalaemia kockázata májcirrózisban szenvedőknél, gyorsan kialakuló diuresis esetén, elégtelen per os elektrolitbevitel során, továbbá egyidejű kortikoszteroid- vagy adrenokortikotróp hormonnal (ACTH) végzett terápia alatt (lásd 4.5 pont).
- Hyperkalaemia
Ezzel ellentétben, a Telmisartan/HCT-Teva telmizartán komponense angiotenzin II (AT1)-receptorokat gátló hatásának köszönhetően hyperkalaemia fordulhat elő. Jóllehet a telmizartán/hidroklorotiazid alkalmazása során nem dokumentáltak klinikailag jelentős hyperkalaemiát, a hyperkalaemia kialakulásának kockázati tényezői közé tartozik a veseelégtelenség és/vagy a szívelégtelenség, valamint a diabetes mellitus. Kálium-megtakarító diuretikumok, káliumpótló készítmények, illetve káliumtartalmú sópótlók csak kellő körültekintés mellett adhatók Telmisartan/HCT-Teva-val együtt (lásd 4.5 pont).
- Hyponatraemia és hypochloraemiás alkalosis
Nincs arra bizonyíték, hogy a Telmisartan/HCT-Teva csökkentené vagy megelőzné a diuretikum-okozta hyponatraemia kialakulását. A kloridhiány rendszerint csekély, általában nem szükséges korrigálni.
- Hypercalcaemia
A tiazidok csökkenthetik a vizelettel történő kalciumürítést, illetve a szérum kalciumszint intermittáló és kismértékű emelkedését idézhetik elő, a kalcium-anyagcsere ismert rendellenességeinek fennállása nélkül. A kifejezett hypercalcaemia lappangó hyperparathyreosis jele lehet. A mellékpajzsmirigy-működés vizsgálatok elvégzése előtt fel kell függeszteni a tiazidok adását.
- Hypomagnesaemia
A tiazidok igazoltan fokozzák a vizelettel történő magnézium-ürítést, emiatt hypomagnesaemia alakulhat ki (lásd 4.5 pont).
Etnikai különbségek
Egyéb angiotenzin II-receptor-antagonistákhoz hasonlóan a telmizartán is egyértelműen kevésbé csökkenti a vérnyomást a fekete bőrű, mint a nem fekete bőrű betegeknél. Ennek feltehetően az az oka, hogy a fekete bőrű hypertoniás populációban gyakoribb az alacsony reninszint.
Egyéb
Csakúgy, mint más antihipertenzív szerek esetében, ischaemiás cardiopathiás vagy ischaemiás cardiovascularis betegségben a vérnyomás túlzott csökkentése myocardialis infarctus vagy stroke kialakulásához vezethet.
Általános megfontolások
Hidroklorotiaziddal szemben túlérzékenységi reakció előfordulhat azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében allergia vagy asthma bronchiale szerepel, de azoknál is, akiknek nincs a kórelőzményében ilyen betegség, nagyobb azonban a valószínűsége a pozitív kórelőzmény esetén. Tiazid-diuretikumokkal, köztük hidroklorotiaziddal kezelt betegeknél systemás lupus erythematosus fellángolását vagy aktiválódását észlelték.
Tiazid-diuretikumok kapcsán fényérzékenységi reakciók eseteit jelentették (lásd 4.8 pont). Amennyiben a kezelés alatt fényérzékenységi reakció jelentkezik, a kezelés leállítása javasolt. Ha a diuretikum ismételt adását szükségesnek ítélik, javasolt a napnak vagy mesterséges UVA fénynek kitett területek védelme.
Choroidealis effusio, akut myopia és zárt zugú glaucoma
A szulfonamid származék hidroklorotiazid idioszinkráziás reakciót válthat ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, akut tranziens myopiát és akut zártzugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartozik az akut látásélesség-csökkenés vagy a szemfájdalom, amelyek jellemzően a gyógyszerszedés elkezdése után, akár órákon vagy esetleg csak heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zártzugú glaucoma tartós látásvesztéshez vezethet. Elsődleges teendőként a lehető leggyorsabban le kell állítani a hidroklorotiazid-kezelést. Sürgős orvosi vagy sebészeti beavatkozás is szükségessé válhat, ha az intraocularis nyomás továbbra sem normalizálható. Az akut zártzugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat az anamnézisben szereplő szulfonamid- vagy penicillin allergia.
Nem melanóma típusú bőrrák
A nem melanóma típusú bőrrák (NMSC) [basalsejtes rák (BCC) és laphámsejtes rák (SCC)] megnövekedett kockázatát figyelték meg a hidroklorotiazid (HCTZ) növekvő kumulatív dózisával összefüggésben a Dán Nemzeti Rákregiszteren alapuló két epidemiológiai tanulmányban. Az NMSC lehetséges mechanizmusa a HCTZ fotoszenzitivitást okozó hatása.
A HCTZ-t szedő betegeket tájékoztatni kell az NMSC kockázatáról, valamint arról, hogy rendszeresen ellenőrizzék bőrüket – különös tekintettel az esetleges új elváltozásokra – és haladéktalanul jelentsenek minden gyanús bőrelváltozást. A bőrrák kockázatának minimalizálása érdekében a betegeket tanáccsal kell ellátni a lehetséges megelőző intézkedésekkel, például a napfény és az UV-sugárzás korlátozásával, valamint a napfénynek való kitettség esetén a megfelelő védelem alkalmazásával kapcsolatban. A gyanús bőrelváltozásokat azonnal meg kell vizsgálni, potenciálisan beleértve a biopsziás szövettani vizsgálatokat is. Azoknál a betegeknél, akiknél korábban NMSC-t diagnosztizáltak, a HCTZ használatát felül kell vizsgálni (lásd még 4.8 pont).
Akut légzőszervi toxicitás
Hidroklorotiazid bevételét követően nagyon ritkán akut légzőszervi toxicitásról, többek között akut respirációs distressz szindrómáról (ARDS) számoltak be. Pulmonális ödéma jellemzően a hidroklorotiazid bevételét követően perceken vagy órákon belül alakul ki. A jelentkezésekor fellépő tünetek közé tartozik a nehézlégzés, a láz, a légzőszervi tünetek romlása és az alacsony vérnyomás. Amennyiben felmerül az ARDS gyanúja, a Telmisartan/HCT-Teva adását le kell állítani és megfelelő kezelést kell alkalmazni. Nem adható hidroklorotiazid olyan betegeknek, akiknél a hidroklorotiazid bevételét követően korábban ARDS lépett fel.
Segédanyagok
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Lítium
A szérum lítium koncentrációjának reverzíbilis emelkedésről, illetve toxicitásról számoltak be, lítium és angiotenzin-konvertáló enzimgátló együttes alkalmazásakor, ami ritka esetekben angiotenzin II-receptor-antagonisták (többek között telmizartán/hidroklorotiazid tabletta) alkalmazásakor is előfordult. Ezért lítium és Telmisartan/HCT-Teva együttes adása nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Ha a kombináció elengedhetetlennek bizonyul, az egyidejű alkalmazás ideje alatt a szérum lítiumszint gondos monitorozása ajánlott.
Káliumvesztést és hypokalaemiát okozó gyógyszerek (pl. a káliumürítést fokozó egyéb diuretikumok, hashajtók, kortikoszteroidok, ACTH, amfotericin, karbenoxolon, penicillin-G-nátrium, szalicilsav és származékai)
Amennyiben ezeket a gyógyszereket hidroklorotiazid-telmizartán kombinációval együtt rendelik, javasolt a plazma káliumszintjének monitorozása. Ezek a gyógyszerek potencírozhatják a hidroklorotiazid szérum káliumszintre gyakorolt hatását (lásd 4.4 pont).
Káliumszintet emelő és hyperkalaemiát okozó gyógyszerek (pl. ACE-gátlók, kálium-visszatartó diuretikumok, káliumpótló készítmények, káliumtartalmú sópótlók, ciklosporin, vagy egyéb gyógyszerek, mint pl. a heparin-nátrium)
Amennyiben ezeket a gyógyszereket hidroklorotiazid-telmizartán kombinációval együtt rendelik, javasolt a plazma káliumszintjének monitorozása. Más, a renin-angiotenzin rendszert gátló gyógyszerek alkalmazásával szerzett tapasztalatok alapján a felsorolt gyógyszerek emelhetik a szérum káliumszintjét, ezért együttes alkalmazásuk nem javasolt (lásd 4.4 pont).
Gyógyszerek, melyek hatását a szérum káliumszint zavara befolyásolja
A szérum káliumszint és az EKG rendszeres időközönkénti ellenőrzése javasolt, ha a Telmisartan/HCT-Teva-t a káliumszint zavara által befolyásolt gyógyszerekkel (pl. digitálisz glikozidok, antiarrhythmikumok), valamint a következő, torsades de pointes-t okozó gyógyszerekkel (köztük egyes antiarrhythmiás szerek) adják együtt, a hypokalaemia ugyanis torsades de pointes kialakulására hajlamosít:
- Ia osztályú antiarryhythmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid)
- III osztályú antiarryhythmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid)
- egyes antipszichotikumok (pl. tioridazin, klórpromazin, levomepromazin, trifluoperazin, ciamemazin, szulpirid, szultoprid, amiszulprid, tiaprid, primozid, haloperidol, droperidol)
- egyéb szerek (pl. bepridil, ciszaprid, difemanil, eritromicin iv., halofantrin, mizolasztin, pentamidin, sparfloxacin, terfenadin, vinkamin iv.)
Digitálisz glikozidok
A tiazid okozta hypokalaemia vagy hypomagnesaemia elősegíti a digitálisz okozta szívritmuszavarok kialakulását (lásd 4.4 pont).
Digoxin
Ha a telmizartánt digoxinnal adták együtt, a digoxin csúcs plazmakoncentrációjának (49%) és a mélyponti koncentrációjának (20%) közepes mértékű emelkedését figyelték meg. A telmizartán kezelés elkezdésekor, módosításakor és leállításakor a digoxinszintet monitorozni kell, hogy az a terápiás tartományban maradjon.
Egyéb vérnyomáscsökkentők
A telmizartán fokozhatja az egyidejűleg adott egyéb antihipertenzívumok vérnyomáscsökkentő hatását.
A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).
Antidiabetikumok (orális készítmények és inzulin)
Az antidiabetikum adagolásának módosítása válhat szükségessé (lásd 4.4 pont).
Metformin
A metformint körültekintően kell alkalmazni: a hidroklorotiazid okozta esetlegesen funkcionális veseelégtelenség következtében kialakuló laktát acidosis veszélye miatt.
Kolesztiramin és kolesztipol gyanták
A hidroklorotiazid felszívódása csökken anioncserélő gyanták jelenlétében.
Nem-szteroid gyulladáscsökkentők
A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (azaz a gyulladáscsökkentő dózisban alkalmazott -acetilszalicilsav, COX-2-gátlók és nem szelektív, nem-szteroid gyulladáscsökkentők) csökkenthetik a tiazid-diuretikumok vizelethajtó, natriuretikus és vérnyomáscsökkentő hatását, valamint az angiotenzin II-receptor-antagonisták antihipertenzív hatását.
Néhány károsodott vesefunkciójú betegnél (pl. dehidrált betegek vagy idős betegek beszűkült vesefunkcióval) az angiotenzin II-receptor-antagonisták és ciklooxigenáz-gátlók egyidejű alkalmazása a vesefunkció további rosszabbodását, esetleg heveny veseelégtelenséget eredményezhet, amely általában reverzíbilis. Emiatt a kombináció csak óvatosan alkalmazható, különösen időseknél. A betegeket megfelelően kell hidrálni, illetve megfontolandó a vesefunkció monitorozása az egyidejű kezelés megkezdését követően, illetve azután bizonyos időközönként.
Egy vizsgálatban telmizartán és ramipril együttadása a ramipril és a ramiprilát AUC0-24-, valamint Cmax-értékének 2,5-szeres növekedéséhez vezetett. Ennek a megfigyelésnek a klinikai jelentősége nem ismert.
Presszor aminok (pl. noradrenalin)
A presszor aminok hatása csökkenhet.
Nem-depolarizáló vázizom-relaxánsok (pl. tubokurarin)
A hidroklorotiazid potencírozhatja a nem-depolarizáló vázizom-relaxánsok hatását.
Köszvény elleni szerek (pl. probenecid, szulfinpirazon és allopurinol)
A hidroklorotiazid hatására emelkedhet a szérum húgysavszintje, ezért az uricosuriás szerek adagolásának módosítása válhat szükségessé. Indokolt lehet a probenecid és a szulfinpirazon adagjának emelése. Tiazid egyidejű alkalmazása esetén fokozódhat az allopurinollal szembeni túlérzékenységi reakciók kockázata.
Kalciumsók
A tiazid-diuretikumok a kalciumürítés csökkentése révén emelhetik a szérum kalciumszintjét. Ha kalciumpótló készítmények vagy kalciummegtakarító gyógyszerek (pl. D-vitamin-terápia) alkalmazása szükséges, monitorozni kell a szérum kalciumszintjét, és a mért értékeknek megfelelően módosítani a kalcium adagokat.
Béta-blokkolók és diazoxid
A tiazidok fokozhatják a béta-blokkolók és a diazoxid hyperglykaemiás hatását.
Az antikolinerg szerek (pl. atropin, biperidén) a gastrointestinalis motilitás és a gyomorürülés ütemének csökkentése révén fokozhatják a tiazid-diuretikumok biohasznosulását.
Amantadin
A tiazidok növelhetik az amantadin mellékhatásainak kockázatát.
Citotoxikus szerek (pl. ciklofoszfamid, metotrexát)
A tiazidok a renalis kiválasztás csökkentése révén fokozhatják a citotoxikus gyógyszerek myelosuppressiv hatását.
Farmakológiai tulajdonságaik alapján várható, hogy a következő gyógyszerek fokozhatják valamennyi típusú vérnyomáscsökkentő, köztük a telmizartán antihipertenzív hatását is: baklofén, amifosztin.
Ezen kívül az orthostaticus hypotoniát súlyosbíthatja az alkohol, a barbiturátok, nyugtatók, illetve az antidepresszánsok.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
|
Az angiotenzin II-receptor-antagonisták alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4 pont). Az angiotenzin II-receptor-antagonisták alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont). |
A Telmisartan/HCT-Teva terhes nőkön történő alkalmazására nincs megfelelő adat. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont).
A terhesség első harmada alatti ACE-gátló-expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyítékok nem meggyőzőek, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Mivel az angiotenzin II-receptor-antagonisták alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ennél a gyógyszercsoportnál is. Hacsak az angiotenzin-receptor-antagonistával végzett kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív-kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az ATII-receptor-antagonista szedését azonnal abba kell hagyni, és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni.
Az angiotenzin II-receptor-antagonista expozíció a terhesség második és harmadik harmadában ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponyacsontosodás retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az angiotenzin II-receptor-antagonista expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt, a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt.
Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja angiotenzin II-receptor-antagonistát szedett, szoros megfigyelés alatt kell tartani a hypotonia kialakulása szempontjából (lásd 4.3 és 4.4 pont).
A hidroklorotiazid terhesség alatt, különösen az első timeszterben történő alkalmazásával kapcsolatosan korlátozottak a tapasztalatok. Az állatkísérletekből származó adatok nem elegendőek. A hidroklorotiazid átjut a placentán. A hidroklorotiazid farmakológiai hatásmechanizmusa alapján a második, illetve a harmadik trimeszterben történő alkalmazása károsíthatja a foeto-placentaris perfusiót, valamint olyan foetalis és neonatalis hatásokat okozhat, mint az icterus, az elektrolitegyensúly zavara és thrombocytopenia. A hidroklorotiazidot nem szabad alkalmazni terhességi oedema, terhességi hypertonia vagy preeclampsia kezelésére, mert az a plazmavolumen-csökkenés és a placentaris-hypoperfusio kockázatával jár, a betegség lefolyására gyakorolt kedvező hatás nélkül. A hidroklorotiazid terhes nőknél nem használható essentialis hypertonia kezelésére, azokat a ritka helyzeteket kivéve, amikor semmilyen más kezelés nem alkalmazható.
Szoptatás
Mivel nem áll rendelkezésre információ a Telmisartan/HCT-Teva szoptatás alatt történő alkalmazására vonatkozóan, ilyen esetekben a Telmisartan/HCT-Teva nem javasolt, így alternatív, a szoptatásra vonatkozóan jobban alátámasztott biztonságossági profillal rendelkező kezelést kell választani, különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén.
A hidroklorotiazid kis mennyiségben kiválasztódik a humán anyatejbe. A tiazidok nagy dózisban intenzív diurézist okoznak, ami gátolhatja az anyatej termelődését. A Telmisartan/HCT-Teva alkalmazása szoptatás alatt nem ajánlott. Amennyiben a Telmisartan/HCT-Teva szoptatás alatti alkalmazása feltétlenül szükséges, a dózist a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani.
Termékenység
A preklinikai vizsgálatok során sem a telmizartánnal, sem a hidroklorotiaziddal kapcsolatosan nem figyeltek meg a női, illetve a férfi termékenységre gyakorolt hatást.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Telmisartan/HCT-Teva befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A vérnyomáscsökkentőkkel, például a Telmisartan/HCT-Teva-val történő kezelés során esetenként szédülés vagy álmosság léphet fel.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett mellékhatás a szédülés. A súlyos angiooedema a ritkán (≥1/10 000‑<1/1000) előforduló mellékhatások között szerepel.
Telmisartan/HCT-Teva 40 mg/12,5 mg tabletta
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/12,5 mg tabletta
A mellékhatások összesített előfordulási gyakorisága a telmizartán/hidroklorotiazidot szedők és a csak telmizartánnal kezeltek közt hasonló volt az 1471 beteg bevonásával végzett, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatokban, amelyekben a betegek vagy telmizartánt és hidroklorotiazidot (n = 835), vagy csak telmizartánt kaptak (n = 636). Nem állapítottak meg dózisfüggőségét a mellékhatások előfordulásával kapcsolatosan, továbbá nem mutattak ki összefüggést a betegek nemével, életkorával és rasszbeli hovatartozásával.
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/25 mg tabletta
A 80 mg/25 mg telmizartán/hidroklorotiazid készítménnyel összefüggésben jelentett mellékhatások összesített előfordulási gyakorisága és természete hasonló volt ahhoz, amiről a 80 mg/12,5 mg telmizartán/hidroklorotiaziddal kapcsolatosan beszámoltak. Nem állapítottak meg dózisfüggőséget a mellékhatások előfordulásával kapcsolatosan, továbbá nem mutattak ki összefüggést a betegek nemével, életkorával és rasszbeli hovatartozásával.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázat bemutatja az összes mellékhatást – szervrendszerek szerint csoportosítva –,amelyeket klinikai vizsgálatokban jelentettek, és a telmizartán + hidroklorotiazid kombinációjával kezelt betegekben a placebocsoporthoz képest gyakrabban fordultak elő (p≤0,05). Olyan mellékhatások, amelyek a készítmény egyes összetevőinek külön-külön való adásakor felléptek, de a klinikai vizsgálatok során nem észlelték, a Telmisartan/HCT-Teva alkalmazása során kialakulhatnak.
A mellékhatások gyakoriság szerint, a következő egyezményes módon kerültek osztályozásra:
nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10 000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Ritka: Bronchitis, pharyngitis, sinusitis
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Systemás lupus erythematosus fellángolása vagy aktiválódása1
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nem gyakori: Hypokalaemia
Ritka: Hyperuricaemia, hyponatraemia
Pszichiátriai kórképek
Nem gyakori: Szorongás
Ritka: Depresszió
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: Szédülés
Nem gyakori: Ájulás, paraesthesia
Ritka: Insomnia, alvászavar
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Ritka: Látászavarok, homályos látás
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Nem gyakori: Vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem gyakori: Tachycardia, arrhythmia
Érbetegségek és tünetek
Nem gyakori: Hypotonia, orthostaticus hypotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nem gyakori: Dyspnoe
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nem gyakori: Hasmenés, szájszárazság, flatulencia
Ritka: Hasi fájdalom, székrekedés, emésztési zavar, hányás, gastritis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Ritka: Kóros májfunkciós értékek/májbetegség2
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Ritka: Angiooedema (halálos kimenetellel is), erythema, pruritus, bőrkiütés, hyperhidrosis, urticaria
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nem gyakori: Hátfájás, izomgörcs, myalgia
Ritka: Arthralgia, izommerevség, végtagfájdalom
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
Nem gyakori: Erectilis dysfunctio
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem gyakori: Mellkasi fájdalom
Ritka: Influenzaszerű tünetek, fájdalom
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Nem gyakori: Emelkedett húgysavszint a vérben
Ritka: Emelkedett kreatininszint a vérben, emelkedett kreatin-foszfokináz-aktivitás a vérben, emelkedett májenzim-aktivitás
1: A forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok alapján.
2: A további információkat lásd „A kiválasztott mellékhatások leírása” alpontban.
További információk az egyes hatóanyagokról
A készítmény összetevőinek önálló alkalmazása során korábban megfigyelt mellékhatások a Telmisartan/HCT-Teva-t szedő betegeknél is előfordulhatnak, még akkor is, ha ezeket a gyógyszerrel végzett klinikai vizsgálatok során nem észlelték.
Telmizartán:
A mellékhatások gyakorisága hasonló volt a placebót kapó és a telmizartánnal kezelt betegeknél.
A placebokontrollos klinikai vizsgálatok során a mellékhatások összesített gyakorisága általánosságban hasonló volt a telmizartánnal kezelt betegekben (41,4%) és a placebokezelésben részesülőkben (43,9%). A következőkben felsorolt mellékhatások az ezidáig elvégzett klinikai vizsgálatok telmizartánnal kezelt hypertoniás résztvevőinél vagy 50 éves, illetve annál idősebb, a cardiovascularis események kialakulásának magas kockázatával rendelkező résztvevőinél jelentkeztek.
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Nem gyakori: Felső légúti fertőzések, húgyúti fertőzés, beleértve a cystitist
Ritka: Sepsis, a halálos kimenetelű eseteket3 is beleértve
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nem gyakori: Anaemia
Ritka: Eosinophilia, thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Túlérzékenység, anaphylaxiás reakciók
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nem gyakori: Hyperkalaemia
Ritka: Hypoglykaemia (cukorbetegeknél)
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem gyakori: Bradycardia
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Aluszékonyság
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nem gyakori: Köhögés
Nagyon ritka: Interstitialis tüdőbetegség3
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Gyomorpanaszok
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Ritka: Ekzema, gyógyszer okozta kiütés, toxikus bőrkiütés
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Ritka: Arthrosis, ínfájdalom
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Nem gyakori: Vesekárosodás, beleértve az akut veseelégtelenséget
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem gyakori: Asthenia
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Ritka: Csökkent hemoglobinszint
3: A további információkat lásd „A kiválasztott mellékhatások leírása” alpontban.
Hidroklorotiazid
A hidroklorotiazid hypovolaemiát okozhat, illetve súlyosbíthatja azt, aminek következtében felborulhat az elektrolit-háztartás egyensúlya (lásd 4.4 pont).
Hidroklorotiazid-monoterápia során a következő ismeretlen gyakoriságú mellékhatásokat észlelték:
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Nem ismert: Sialoadenitis
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)
Nem ismert: Nem melanóma típusú bőrrák (Basalsejtes rák és Laphámsejtes rák)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Thrombocytopenia (néha purpurával)
Nem ismert: Aplastikus és haemolytikus anaemia,
csontvelő-depresszió, leukopenia, neutropenia, agranulocytosis,
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert: Anaphylaxiás reakciók, túlérzékenység,
Endokrin betegségek és tünetek
Nem ismert: Nem megfelelően beállított diabetes mellitus
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Gyakori: Hypomagnesaemia
Ritka: Hypercalcaemia
Nagyon ritka: Hypochloraemiás alkalosis
Nem ismert: Étvágytalanság, étvágycsökkenés, elektrolit-egyensúly zavara, hypercholesterinaemia, hyperglykaemia, hypovolaemia
Pszichiátriai kórképek
Nem ismert: Nyugtalanság
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Fejfájás
Nem ismert: Szédülékenység
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Nem ismert: Xanthopsia, choroidealis effusio, akut myopia, akut zárt zugú glaucoma
Érbetegségek és tünetek
Nem ismert: Necrotizáló vasculitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nagyon ritka: Akut respirációs distressz szindróma (ARDS)
(lásd 4.4 pont)
Emésztőszervi betegségek és tünetek
Gyakori: Hányinger
Nem ismert: Hasnyálmirigy-gyulladás, gyomorpanaszok
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Nem ismert: Sárgaság (hepatocelluláris vagy cholestaticus icterus)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nem ismert: Lupus-szerű tünetegyüttes, fényérzékenységi reakciók, cutan vasculitis, toxikus epidermalis necrolysis, erythema multiforme
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nem ismert: Gyengeség
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Nem ismert: Interstitialis nephritis, vesekárosodás, glycosuria
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem ismert: Láz
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Nem ismert: Emelkedett trigliceridszint
A kiválasztott mellékhatások leírása
Kóros májfunkciós értékek/májbetegség
A telmizartánnal posztmarketing esetekben tapasztalt kóros májfunkciós értékek/májbetegség legtöbbször japán betegeknél fordult elő. Valószínűsíthető, hogy ezek a mellékhatások a japán betegeknél gyakrabban jelentkeznek.
Sepsis
A PRoFESS vizsgálatban a telmizartán esetén a placebóhoz képest a sepsis incidenciájának növekedését figyelték meg. A jelenség véletlen felfedezés vagy egy, ez idáig ismeretlen mechanizmus következménye lehet (lásd 5.1 pont).
Interstitialis tüdőbetegség
A gyógyszer forgalomba hozatalát követően a telmizartán szedésével időbeli összefüggésben interstitialis tüdőbetegség eseteit jelentették, de ok-okozati kapcsolatot nem igazoltak.
Nem melanóma típusú bőrrák (NMSC)
Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid (HCTZ) és az NMSC között (lásd még 4.4 és 5.1 pont).
Egyes esetekben intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkoló alkalmazását követően (lásd 4.4 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Humán túladagolással kapcsolatosan csupán korlátozott információk állnak rendelkezésre a telmizartánra vonatkozóan. Nem ismert, hogy a hemodialízis milyen mértékben képes a hidroklorotiazidot eltávolítani.
Tünetek
A telmizartán túladagolás legmeghatározóbb tünetei a hypotonia és tachycardia, azonban bradycardiáról, szédülésről, hányásról, emelkedett szérum kreatininszintről és akut veseelégtelenségről is beszámoltak. A hidroklorotiazid túladagolás az erőteljes diuresis következében kialakuló elektrolithiánnyal (hypokalaemia, hypochloraemia) és hypovolaemiával hozható összefüggésbe. A túladagolás leggyakoribb jele és tünete a hányinger és az aluszékonyság. A hypokalaemia izomgörcsöket okozhat és/vagy súlyosbíthatja az egyidejűleg adott digitálisz glikozidok, illetve egyes antiarrhythmiás szerek okozta szívritmuszavarokat.
Kezelés
A telmizartán hemodialízissel nem távolítható el a vérkeringésből. A beteg állapotát gondosan monitorozni kell, tüneti és szupportív kezelés szükséges. A kezelés a bevétel óta eltelt időtartamtól és a tünetek súlyosságától függ. A javasolt intézkedések között szerepel a hánytatás és/vagy a gyomormosás. A túladagolás kezelésében kedvező hatásúnak bizonyulhat az aktív szén is. A szérum elektrolitok és a kreatinin szintjét gyakran kell ellenőrizni. Hypotonia kialakulása esetén a beteget hanyatt kell fektetni, és gyors intravénás elektrolit-, illetve folyadékpótlást kell alkalmazni.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Angiotenzin II-antagonisták és diuretikumok, ATC kód: C09DA07
A Telmisartan/HCT-Teva az angiotenzin II-receptor-antagonista telmizartán és a tiazid-diuretikum hidroklorotiazid kombinációja. Ezen összetevők kombinációja additív vérnyomáscsökkentő hatással rendelkezik, és nagyobb mértékben csökkenti a vérnyomást, mint a komponensek önmagukban. A naponta egyszer adott Telmisartan/HCT-Teva a teljes terápiás dózistartományban hatékonyan és kíméletesen csökkenti a vérnyomást.
Hatásmechanizmus
A telmizartán per os adható, hatékony és szelektív angiotenzin II, 1-es típusú (AT1) receptor-antagonista. A receptorhoz nagy affinitással kötődő telmizartán leszorítja az angiotenzin II-t az annak ismert farmakológiai hatásait közvetítő AT1 receptor altípusról. A telmizartán nem fejt ki semmilyen parciális agonista hatást az AT1 receptoron. A telmizartán szelektíven kötődik az AT1 receptorokhoz, a kötődés tartós. A telmizartán nem mutat affinitást más receptorokhoz (pl. AT2- vagy egyéb, kevésbé karakterisztikus AT receptorok). Ezeknek a receptoroknak a funkcionális szerepe nem ismert, miként az sem, hogy az angiotenzin II - melynek szintjét a telmizartán emeli – előidézheti-e a hiperstimulációjukat. A telmizartán csökkenti a plazma aldoszteronszintjét, és a humán plazmában nem gátolja a reninaktivitást, illetve nem blokkolja az ioncsatornákat. Nem gátolja a bradikinin lebontását is végző angiotenzin-konvertáló enzimet (kinináz II). Ezért várhatóan nem potencírozza a bradikinin-közvetítette mellékhatásokat.
Egészséges önkénteseknél 80 mg telmizartán alkalmazásával szinte teljes mértékben kiküszöbölhető az angiotenzin II által kiváltott vérnyomás-emelkedés. Ez a gátló hatás 24 órán keresztül érvényesül, és még 48 óra múlva is kimutatható.
A hidroklorotiazid tiazid-típusú diuretikum. A tiazid-típusú diuretikumok vérnyomáscsökkentő hatásának mechanizmusa nem teljesen ismert. A tiazidok az elektrolit-reabszorpció renalis tubularis mechanizmusára hatnak, közvetlenül és hozzávetőleg azonos mértékben fokozva a nátrium- és a kloridürítést. A hidroklorotiazid vizelethajtó hatása révén csökkenti a plazmatérfogatot és fokozza a plazma reninaktivitást, valamint az aldoszteron-kiválasztást, ennek következtében nő a vizelettel ürülő kálium és bikarbonát mennyisége, és csökken a szérum káliumszint. A telmizartán egyidejű alkalmazása – feltehetően a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása révén – ellensúlyozhatja ezeknek a vizelethajtóknak a káliumürítést fokozó hatását. A hidroklorotiazid mellett a diuresis 2 órán belül jelentkezik, a maximális hatás kb. 4 óra múlva következik be, és kb. 6-12 órán keresztül megmarad.
Farmakodinámiás hatások
Esszenciális hypertonia kezelése
A telmizartán első dózisának beadását követően a vérnyomáscsökkentő hatás fokozatosan, 3 óra alatt alakul ki. A maximális antihipertenzív hatás rendszerint a terápia elindítását követő 4-8 hét múlva érhető el, és hosszú távú kezelés esetén is fennmarad. Az ambuláns vérnyomás-monitorozás eredményei alapján a vérnyomáscsökkentő hatás 24 órán keresztül tartósan fennmarad, beleértve ebbe a következő dózis bevétele előtti utolsó 4 órát is. Ezt megerősítették a maximális hatás időpontjában, illetve közvetlenül a következő dózis adása előtt végzett mérések (a placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a legalacsonyabb, illetve a csúcskoncentrációk aránya egyenletesen 80% felett maradt 40 mg, illetve 80 mg telmizartán dózisok alkalmazása esetén).
Hypertoniás betegeknél a telmizartán a szívfrekvenciára gyakorolt hatás nélkül csökkenti mind a systolés, mind a diastolés vérnyomást. A telmizartán vérnyomáscsökkentő hatásának erőssége nem marad el más vegyületcsoportokba tartozó antihipertenzívumokétól (ezt igazolják a telmizartánt amlodipinnel, atenolollal, enalaprillal, hidroklorotiaziddal és a lizinoprillal összehasonlító klinikai vizsgálatok).
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/25 mg tabletta
Egy, a 80 mg/12,5 mg kombinációra nem reagáló betegek bevonásával végzett kettős vak, kontrollos (n=687 betegszám mellett a hatásosságot értékelő) klinikai vizsgálat szerint a folyamatosan adott 80 mg/12,5 mg-os kombinációs kezelés során elért 2,7 Hgmm szisztolés/1,6 Hgmm diasztolés vérnyomáscsökkenésen túl a 80 mg/25 mg kombinációval végzett kezeléssel további vérnyomáscsökkentő hatást igazoltak (a különbség a kiindulási értékek korrigált átlagos eltérésként került megadásra). Egy, a 80 mg/25 mg-os kombinációval végzett követéses vizsgálatban további vérnyomáscsökkenést észleltek (általában 11,5 Hgmm szisztolés/9,9 Hgmm diasztolés értékcsökkenéssel).
Két hasonló, egyaránt 8 hetes, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálat eredményeit 160 mg valzartán/25 mg hidroklorotiazid (n = 2121 beteget a hatásosság szempontjából vizsgálva) kombinációval összehasonlítva, az összesített analízis szerint a 80 mg telmizartán/25 mg hidroklorotiazid kombináció esetében szignifikánsan nagyobb, 2,2 Hgmm szisztolés/1,2 Hgmm diasztolés vérnyomáscsökkentő hatást mutattak ki (a különbség a kiindulási értékek korrigált átlagos eltérésként került megadásra).
A telmizartán-kezelés hirtelen leállítását követően a vérnyomás fokozatosan, néhány nap alatt tér vissza a kezelés előtti értékre, rebound vérnyomás-emelkedés nélkül.
A telmizartán-kezelésben részesülő betegeknél szignifikánsan ritkábban jelentkezett a száraz köhögés, mint az angiotenzin-konvertáló enzimgátlóval kezelt betegeknél, azokban a klinikai vizsgálatokban, amelyekben a két antihipertenzív kezelés direkt összehasonlítását végezték.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Cardiovascularis prevenció
Az ONTARGET (ONgoing Telmizartán Alone and in Combination with Ramipril Global Endpoint Trial) vizsgálatban a telmizartán, a ramipril valamint a telmizartán és ramipril kombinációjának 25 620, olyan 55 évnél idősebb beteg cardiovascularis kimenetélére kifejtett hatását hasonlították össze, akiknek az anamnézisében koszorúér-betegség, stroke, TIA, perifériás érbetegség vagy szervkárosodással (pl. retinopathiával, balkamra hipertrófiával, makro- vagy mikroalbuminuriával) járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt, ami a cardiovascularis események szempontjából rizikópopuláció.
A betegek véletlen besorolás alapján kerültek a következő három csoport valamelyikébe: 80 mg telmizartán (n = 8542), 10 mg ramipril (n = 8576), vagy 80 mg telmizartán és 10 mg ramipril kombinácáiója (n = 8502), és a betegeket átlagosan 4,5 évig követték.
A telmizartán a ramiprilhez hasonló hatást mutatott a cardiovascularis halálozás, nem fatális miokardiális infarktus, nem fatális stroke, és pangásos szívelégtelenség miatti kórházi kezelés elsődleges összetett végpontjának csökkentésében. Az elsődleges végpont incidenciája hasonló volt a telmizartán (16,7%) és a ramipril (16,5%) csoportokban. A relative hazárd a telmizartán esetén a ramiprilhez képest 1,01 volt (97,5% CI 0,93-1,10, p (non-inferioritás) = 0,0019 1,13-as határnál). Az összmoralitás a telmizartánnal kezelt betegeknél 11,6%, a ramiprillal kezelteknél 11,8% volt.
A telmizartán a ramiprilhez hasonlóan hatékony volt a következő, előre meghatározott másodlagos végpontok esetében: cardiovascularis halálozás, nem fatális myocardialis infarctus, és nem fatális stroke [0,99 (97,5% CI 0,90 – 1,08, p (non-inferioritás) = 0,0004)], ezek voltak a ramipril hatását a placebóval szemben vizsgáló HOPE (The Heart Outcomes Prevention Evaluation Study) referencia vizsgálat elsődleges végpontjai.
A TRANSCEND vizsgálatban ACE-inhibitorral szemben intoleráns, egyébként az ONTARGET vizsgálat beválasztási kritériumainak megfelelő betegeket randomizáltak, akik a standard kezelésen felül 80 mg telmizartánt (n = 2954) vagy placebót (n = 2972) kaptak. A követés átlagos időtartama 4 év és 8 hónap volt. Nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget az elsődleges összetett végpont (cardiovascularis halálozás, nem fatális myocardialis infarctus, nem fatális stroke, vagy kórházi kezelést igénylő pangásos szívelégtelenség) incidenciájában [15,7% a telmizartán, és 17,0% a placebo csoportban, relative hazárd 0,92 (95% CI 0,81-1,05, p=0,22)]. A telmizartán a placebóhoz képest előnyösebbnek bizonyult a cardiovascularis halálozás, nem fatális myocardialis infarctus és nem fatális stroke előre meghatározott másodlagos összetett végpontja szempontjából [0,87 (95% CI 0,76 – 1,00, p = 0,048)]. A cardiovascularis mortalitásra kifejtett előnyös hatásra vonatkozó bizonyítékot nem találtak (relative hazárd 1,03, 95% CI 0,85 – 1,24).
A köhögés és az angioödéma ritkábban jelentkezett a telmizartánnal kezelt, mint a ramiprillel kezelt betegek esetében, míg hypotonia a telmizartán esetében jelentkezett gyakrabban.
A telmizartán és a ramipril kombinációja nem volt előnyösebb az önmagában alkalmazott ramiprilnél vagy telmizartánnál. A cardiovascularis mortalitás és az összmortalitás számszerűleg gyakoribb volt a kombináció esetén. Ezen kívül lényegesen nagyobb gyakorisággal fordult elő hyperkalaemia, veseelégtelenség, hypotonia és syncope a kombinációs ágon. Ezért a telmizartán és ramipril kombinációja nem javasolt ebben a populációban.
A PRoFESS („Prevention Regimen For Effectively avoiding Second Strokes”) vizsgálatba bevont, közelmúltban stroke-on átesett, 50 éves vagy annál idősebb betegeknél a telmizartánnal kezelteknél a sepsis incidenciájának növekedését figyelték meg a placebóhoz képest (0,70% vs. 0,49%) [RR 1,43 (95%-os konfidencia intervallum, 1,00 – 2,06)]. A fatális kimenetellel járó sepsis eseteinek incidenciája a placebót szedőkhöz képest (0,16%) a telmizartánt szedő betegeknél növekedett (0,33%) [RR 2,07 (95%-os konfidencia intervallum, 1,14 – 3,76)]. A telmizartán alkalmazása során a sepsis incidenciájának megfigyelt növekedése véletlen felfedezés vagy egy ez idáig ismeretlen mechanizmus következménye lehet.
Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II receptor blokkoló kombinált alkalmazását.
Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó II típusú diabetes mellitus szerepelt. Részletesebb információkat lásd fentebb a „Cardiovascularis prevenció” pont alatt.
A VA NEPHRON-D vizsgálatot II típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.
Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotensin II receptor blokkolók esetében is relevánsak.
Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.
Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin II receptor blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirénnel II típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.
Epidemiológiai vizsgálatok tapasztalatai alapján a hosszú távú hidroklorotiazid-kezelés mérsékli a cardiovascularis morbiditást és mortalitást.
Az állandó dózisösszetételű kombinációban alkalmazott telmizartán/hidroklorotiazid-kezelés mortalitásra és szív-érrendszeri morbiditásra kifejtett hatásai egyelőre nem ismertek.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a telmisartan/HCTZ vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől hypertoniában (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Nem melanóma típusú bőrrák (NMSC)
Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid HCTZ és az NMSC között. Az egyik tanulmány 71 533 BCC-ben és 8 629 SCC-ben szenvedő beteget vizsgált, a hozzájuk tartozó 1 430 833, illetve 172 462 létszámú kontrollcsoportokkal. A magas HCTZ használat (legalább 50 000 mg kumulatív dózis) kapcsolatba hozható volt a következő korrigált esélyhányados (OR) értékekkel: 1,29 (95% CI: 1,23–1,35) a BCC és 3,98 (95% CI: 3,68–4,31) az SCC esetében. Mind a BCC, mind az SCC esetében egyértelmű volt a kumulatív dózis-hatás kapcsolat. Egy másik tanulmány az ajakrák (SCC) és a HCTZ közötti lehetséges összefüggést mutatta ki: 633 ajakrákkal kapcsolatos esetet hasonlítottak össze egy 63 067 létszámú kontrollcsoporttal, kockázatalapú mintavételi stratégia alkalmazásával. Kumulatív dózis-hatás kapcsolatot mutattak ki a következő korrigált OR értékkel: 2,1 (95% CI: 1,7-2,6) megemelkedett 3,9-re (3,0-4,9) magas szintű gyógyszerhasználat esetén (~25 000 mg) és az OR 7,7 (5,7-10,5) volt a legmagasabb kumulatív dózis esetén (~100 000 mg) (lásd még 4.4 pont).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Úgy tűnik, hogy a hidroklorotiazid és a telmizartán együttadása egészséges önkénteseknél egyik összetevő farmakokinetikáját sem befolyásolja.
Felszívódás
Telmizartán: per os alkalmazva, a telmizartán plazmaszintje 0,5-1,5 órával a bevétel után éri el a csúcsértéket. A telmizartán abszolút biohasznosulása 40 mg-os és 160 mg-os dózis alkalmazása után sorrendben 42%, illetve 58%. A táplálék kismértékben csökkenti a telmizartán biohasznosulását, 40 mg-os tabletta adása után kb. 6%-kal, 160 mg-os dózis után kb. 19%-kal csökken a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC). A gyógyszer bevétele után 3 órával már nincs különbség az éhgyomorra, illetve étkezés közben alkalmazott telmizartán plazmakoncentrációja között. Az AUC csekély mértékű csökkenése feltehetően nem csökkenti a telmizartán terápiás hatását. Ismételt adagolás esetén a telmizartán nem akkumulálódik számottevően a plazmában.
Hidroklorotiazid: telmizartán/hidroklorotiazid per os alkalmazásakor kb. 1,0-3,0 óra múlva mérhető a hidroklorotiazid plazma-csúcskoncentrációja. A kumulatív renalis kiválasztás alapján a hidroklorotiazid biohasznosulása kb. 60%-os volt.
Eloszlás
A telmizartán nagymértékben (>99,5%) kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz és az alfa-1-savanyú glikoproteinhez. Az állandó plazmaszint kialakulása után mérhető látszólagos eloszlási térfogat hozzávetőleg 500 liter, ami további szöveti kötődést jelez.
A hidroklorotiazid 68%-a kötődik plazmafehérjékhez; a látszólagos eloszlási térfogat 0,83-1,14 l/kg.
Biotranszformáció
A telmizartán glükuronid-konjugációval metabolizálódik, egy farmakológiailag inaktív acilglükuroniddá. Embernél az anyavegyület glükuronidja a telmizartán egyetlen azonosított metabolitja. 14C-izotóppal jelzett telmizartán egyszeri adagjának adása után a plazmában mért radioaktivitás kb. 11%-a származik a glükuronidtól. A telmizartán metabolizmusában nem vesznek részt a citokróm P450 izoenzimek.
A hidroklorotiazid emberben nem metabolizálódik.
Elimináció
Telmizartán: az intravénásan vagy per os adott, 14C-izotóppal jelzett telmizartán dózis túlnyomó része (>97%) az epébe választódott ki, és a széklettel ürült A vizeletben csupán nyomokban volt kimutatható. A per os alkalmazott telmizartán teljes plazma clearance-e >1500 ml/perc. A terminális elminiációs felezési idő > 20 óra volt.
A hidroklorotiazid szinte teljes mennyisége változatlan formában ürül a vizelettel. A per os adag kb. 60%-a 48 órán belül kiürül a szervezetből. A renalis clearance kb. 250-300 ml/perc. A hidroklorotiazid terminális eliminációs felezési ideje 10-15 óra.
Linearitás/nem-linearitás
Telmisartan: A per os alkalmazott telmizartán farmakokinetikája a 20-160 mg-os dózistartományban nem-lineáris, a dózis növelésével az arányosnál nagyobb mértékben emelkedik a plazmakoncentráció (a Cmax és az AUC).
A hidroklorotiazid farmakokinetikája lineáris.
Egyéb különleges betegcsoportok
Időskorú betegek
Időseknél a telmizartán farmakokinetikája nem különbözik a 65 évesnél fiatalabbaknál tapasztalttól.
Nem
A telmizartán plazmaszintje általában 2-3-szor magasabb a nőknél, mint a férfiaknál. Ennek ellenére, a klinikai vizsgálatok során nem észlelték, hogy a nőknél kifejezettebb lenne a vérnyomáscsökkentő hatás, illetve gyakrabban jelentkezne orthostaticus hypotonia. Az adagolás módosítására nincs szükség. A hidroklorotiazid plazmakoncentrációja nőknél inkább magasabb volt, mint a férfiak esetében, ennek azonban klinikai szempontból nem tulajdonítanak jelentőséget.
Vesekárosodás
A telmizartán eliminációjában nincs szerepe a renalis kiválasztásnak. Az enyhe-közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 30-60 ml/perc, átlagosan 50 ml/perc) szenvedőknél szerzett csekély tapasztalatok alapján a beszűkült veseműködésű betegek kezelésekor nem szükséges módosítani az adagolást. A telmizartán hemodialízissel nem távolítható el a vérkeringésből. Vesekárosodásban csökken a hidroklorotiazid eliminációjának sebessége. Egy tipikus vizsgálatban átlagosan 90 ml/perc kreatinin-clearance esetén a betegeknél a hidroklorotiazid eliminációs felezési ideje megnőtt. Funkcionálisan anephriás betegeknél kb. 34 óra az eliminációs felezési idő.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegekkel végzett farmakokinetikai vizsgálatok eredményei alapján a telmizartán abszolút biohasznosulása közel 100%-ig fokozódhat. Az eliminációs felezési idő nem változik a májkárosodásban szenvedőknél.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A preklinikai biztonságossági vizsgálatok során, amikor telmizartánt és hidroklorotiazidot együtt adtak normotenziós patkányoknak és kutyáknak, a klinikai terápiás tartománynak megfelelő dózisokban, nem észleltek új hatásokat azokon kívül, melyek a kombináció összetevőinek monoterápiás alkalmazása kapcsán már ismertek voltak. A toxikológiai eredmények a humán terápiás alkalmazás szempontjából valószínűleg nem relevánsak.
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/25 mg tabletta
A 80 mg/25 mg állandó dózisösszetételű kombinációra további preklinikai vizsgálatokat nem végeztek. A korábbi preklinikai biztonságossági vizsgálatok során, amikor telmizartánt és hidroklorotiazidot együtt adtak normotenziós patkányoknak és kutyáknak, a klinikai terápiás tartománynak megfelelő dózisokban, nem észleltek új hatásokat azokon kívül, melyek a kombináció összetevőinek monoterápiás alkalmazása kapcsán már ismertek voltak. A megfigyelt toxikológiai leletek a humán terápiás alkalmazás szempontjából valószínűleg nem relevánsak.
Az angiotenzin-konvertáló enzimgátlókkal és angiotenzin II-receptor-antagonistákkal végzett preklinikai vizsgálatokból is jól ismert toxikológiai eredmények a következők voltak: a vörösvértest paraméterek (vörösvértestszám, haemoglobinszint és haematocritérték) csökkenése, a vese haemodinamikai paramétereinek változása (a karbamidnitrogén- és a kreatininszint emelkedése), a plazma reninaktivitás fokozódása, a juxtaglomerularis sejtek hypertrophiája/hyperplasiája, továbbá a gyomornyálkahártya károsodása. A gyomorléziók élettani sóoldat per os adásával és az állatok csoportos elhelyezésével megelőzhetők vagy legalábbis mérsékelhetők voltak. Kutyáknál a vesetubulusok kitágulását és atrophiáját figyelték meg. Feltételezik, hogy ezek a változások a telmizartán farmakológiai aktivitására vezethetők vissza.
Teratogén hatása egyértelműen nem bizonyított, azonban a telmizartán toxikus dózistartományában megfigyeltek az utódok postnatalis fejlődésére kifejtett olyan hatást, mint pl. alacsonyabb testtömeg és késleltetett szemnyitás.
A telmizartán in vitro kísérletekben nem mutatott mutagén vagy releváns klasztogén aktivitást, és patkánynál, valamint egérnél nem volt kimutatható karcinogén hatása. A hidroklorotiaziddal végzett kísérletek ellentmondó eredményeket hoztak a genotoxikus, illetve rákkeltő hatás tekintetében, néhány kísérleti modellen.
A telmizartán/hidroklorotiazid kombináció foetotoxikus potenciálját illetően lásd a 4.6 pontot.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
magnézium-sztearát (E470b)
kálium-hidroxid
meglumin
povidon
karboximetil-keményítő-nátrium (A típusú)
mikrokristályos cellulóz
mannit (E421)
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
Al/Al buborékcsomagolások és a HDPE gyógyszertartály:
2 év.
Al/PVDC Tristar buborékcsomagolás:
18 hónap.
6.4 Különleges tárolási előírások
Al/Al buborékcsomagolás és HDPE gyógyszertartály:
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
Al/PVDC Tristar buborékcsomagolás:
Legfeljebb 30°C-on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Al/Al buborékcsomagolás, Al/PVDC Tristar buborékcsomagolás és HDPE gyógyszertartály LDPE tetővel és HDPE nedvességkötővel.
Tabletta tartály: 30, 90 és 250 tabletta.
Telmisartan/HCT-Teva 40 mg/12,5 mg tabletta
Buborékcsomagolás: 14, 28, 56, 84 és 98 tabletta.
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/12,5 mg tabletta
Buborékcsomagolás: 14, 28, 56, 84 és 98 tabletta.
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/25 mg tabletta
Buborékcsomagolás: 14, 28 és 56 tabletta
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Teva Gyógyszergyár Zrt.
4042 Debrecen, Pallagi út 13.
Magyarország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
Telmisartan/HCT-Teva 40 mg/12,5 mg tabletta
OGYI-T-22635/01 28× Al/Al buborékcsomagolás
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/12,5 mg tabletta
OGYI-T-22635/02 28× Al/Al buborékcsomagolás
Telmisartan/HCT-Teva 80 mg/25 mg tabletta
OGYI-T-22635/03 28× Al/Al buborékcsomagolás
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. március 4.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2018. június 29.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2025. január 16.