1. A GYÓGYSZER NEVE
Theophtard 150 mg retard tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
150 mg teofillin retard tablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1. pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Retard tabletta
Fehér, kerek, mindkét oldalán enyhén domború felületű tabletta.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Reverzíbilis bronchospasmus megelőzése és kezelése asthma bronchiale és krónikus obstruktív légúti megbetegedések (COPD) esetén.
4.2 Adagolás és az alkalmazás
Adagolás
A teofillin terápiás indexe alacsony, ezért a pontos dózis megállapítása rendkívül fontos.
Mivel a teofillin metabolizmusa egyénenként változó, adagolása egyéni beállítást igényel a testsúly és az egyéni teofillin lebontási sebesség (clearance) függvényében. A teofillin clearance-t számos tényező befolyásolhatja: pl. gyenge szívműködés, oxigénhiány, májfunkciózavar, tüdőgyulladás, vírusfertőzés, idős kor, ezen esetekben a teofillin kiválasztása gyakran lelassul. Ezért az ilyen betegeknek alacsonyabb dózis adása szükséges, és a szérumkoncentráció rendszeres ellenőrzése ajánlott.
Mivel a gyógyszer individuális hatóanyag beállítást igényel, emiatt főleg a kezelés kezdetén a betegek fokozottabb orvosi ellenőrzése szükséges.
Dózisbeállítás: Amennyiben egyéb tényezők mást nem indokolnak (lásd "speciális adagolási javaslatok") az adag általában az életkortól és a testtömegtől függ (túlsúlyos betegek esetében az ideális testtömeget, az átlagnál kisebb testtömegű betegek esetében a tényleges testtömeget kell figyelembe venni). Amennyiben a kezelés első 3-4 napjában a klinikai tünetek javulása nem kielégítő, vagy a készítmény alkalmazása során azzal összefüggésbe hozható, nem kívánt mellékhatás jelentkezik, a teofillin vérszint beállítása javasolt. Utóbbi esetben a Theophtard szedését 2 napig szüneteltetni tanácsos. Általában az elérendő hatásos teofillin szérumkoncentráció 10‑20 mcg/ml között van.
Gyermekek:
6-9 éves kor között (20-30 ttkg): reggel és este egy retard tabletta (10‑15 mg/ttkg/nap),
9-12 éves kor között (30-40 ttkg): reggel és este egy, vagy reggel egy és este két retard tabletta (7,5‑15 mg/ttkg/nap).
12-16 éves kor között (40-55 ttkg): reggel és este egy-két retard tabletta (6‑15 mg/ttkg/nap).
Felnőttek és 16 éves kor feletti serdülők: reggel és este két retard tabletta (8‑12 mg/ttkg/nap).
Felnőttek, akik alacsonyabb teofillin mennyiséget igényelnek: reggel és este egy retard tabletta (4‑6 mg/ttkg/nap).
A Theophtard 150 mg retard tabletta 6 éves kor feletti gyermekek, valamint kis testtömegű felnőttek kezelésére különösen ajánlott.
Dózisemelés:
Ha nem sikerül kielégítő bronchodilatációs hatást elérni, és mellékhatások nem jelentkeznek, akkor a napi dózis háromnapos időközökben kétnaponta egy retard tablettával emelhető: felnőtteknek 15 mg/ttkg/nap, gyermekeknek és serdülőknek 20 mg/ttkg/nap eléréséig. Amennyiben a teofillin koncentrációját a vérben nem határozzák meg, akkor nem szabad nagyobb adagot adni 12 éves kor feletti betegek esetében 900 mg, 9‑12 éves kor között 750 mg, 6‑9 éves kor között 600 mg maximális napi dózisnál. Ha a rohamok főleg éjszaka jelentkeznek, célszerű magasabb esti és alacsonyabb reggeli dózisokat választani.
Speciális adagolási javaslatok:
Dekompenzált szívelégtelenség, beszűkült máj- és/vagy veseműködés, tüdőödéma, pneumonia, cor pulmonale, egyes veleszületett betegségek, mint pl. a Down-szindróma, vírusfertőzés esetén és gyakran idősebb betegeknek is, az elhúzódó teofillin-elimináció miatt, kisebb dózisokat kell választani. A dohányzás növeli a teofillin clearance-ét. Dohányzók és súlyos obstruktív légúti megbetegedésben szenvedő gyermekek esetében a kapott dózis testtömeg-kilogrammonként valamivel magasabb, mint nemdohányzó felnőttekben.
Alkalmazás módja:
A tablettát étkezés után célszerű bevenni (ld. 5.1 pont)
A tablettát egészben, szétrágás nélkül kell bevenni.
4.3 Ellenjavallatok
A Theophtard tabletta adása ellenjavallt az alábbi esetekben:
- a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
- akut myocardialis infarctus,
- akut tachycardiával járó arrhythmia.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Különös óvatossággal adandó az alábbi kórképekben:
- hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia,
- tachyarrhythmiák,
- akcelerált hypertonia,
- a gastrointestinalis rendszer aktív fekélybetegségei (gyomorfekély, nyombélfekély),
- hyperthyreosis,
- porphyria
- epilepszia,
- súlyos hypoxaemia,
- a máj- és vesefunkciók súlyos zavara,
- terhesség, szoptatás.
Az adagolással és alkalmazással járó figyelmeztetéseket lásd a 4.2 pontban.
Azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében eszméletvesztéssel járó roham szerepel, más gyógyszerkészítmény adása javallt.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A teofillin eliminációjára igen sok, a terápiában alkalmazott hatóanyag van kisebb-nagyobb hatással. Ennek oka elsősorban az, hogy a teofillin a gyógyszer-hatóanyagok lebontásában jelentős szerepet játszó citokróm P450 enzim 1A2‑izoenzimének szubsztrátja.
Ezért, mikor a Theophtard retard tablettával együtt bármilyen más gyógyszerkészítmény adása indokolt, a szérum teofillin szintjének szoros monitorozása szükséges.
A teofillinnel történő együttes szedés következtében kialakuló magasabb, vagy alacsonyabb teofillin plazmaszint és annak hatásai sokszor csak órákkal, néha csak napokkal később jelentkezik.
Az alábbi hatóanyagok kimutatott közvetlen hatással vannak a plazma teofillin szintjére:
A plazma teofillin szintjét növelik, így következményes teofillin-túladagolást okozhatnak:
Aciclovir, allopurinol, amiodaron, tiabendazol, béta-blokkolók (pl. propanolol), kalciumcsatorna‑blokkolók (pl. nifedipin, verapamil, diltiazem), egyes cefalosporinok (cefaklor), diszulfirám, efedrin, makrolid antibiotikumok (különösképp az eritromicin, troleandomicin, azitromicin), cimetidin, interferon-alfa, idrocilamid, ipriflavon, izoniazid, leukotrién‑receptor‑antagonisták (mint a montelukaszt és a zafirlukaszt), metotrexát, mexiletin, pentoxifillin, propafenon, pirantel, orális fogamzásgátlók, kinolon antibiotikumok (különösen az enoxacin, pipemidinsav, klinafloxacin, ciprofloxacin, grepafloxacin, pefloxacin, norfloxacin, prulifloxacin, ofloxacin, trovafloxacin és fleroxacin), fenilpropanolamin, ranitidin, egyes SSRI antidepresszánsok (mint a fluvoxamin), takrin, egyes tetraciklinek, tiklopidin, vidarabin, viloxazin, zileuton.
Ritkán a teofillin plazmaszintje emelkedhet egyes, influenzaellenes vakcinát, illetve BCG vakcinát kapó pácienseknél is.
Imipenemmel, illetve ketaminnal együtt adva megnövekedhet az eszméletvesztéssel járó rohamok előfordulásának valószínűsége. Emellett ketaminnal együtt adva tachycardiát is kiválthat.
A teofillin szinergista hatásokat mutat a furoszemiddel, a szimpatomimetikumokkal és más xantin‑származékokkal.
A fenti készítmények közül egyesek (fluorokinolonok, aciklovir, fluvoxamin, ranitidin, cimetidin) különösen erősen gátolják a teofillin lebomlását és kiürülését, így már kis mennyiségek adásakor is teofillin-túladagolás következhet be. E készítményekkel együtt szedve a teofillin dózisának csökkentése (akár felére, harmadára is) szükséges. A teofillin plazmakoncentrációjának monitorozása ez esetekben kötelező.
A teofillin plazmaszintjét csökkentik, kiürülését elősegítik:
Aminoglutetimid, barbiturátok (feno-, pento-, szekobarbitál), egyes béta-agonista bronchustágítók (pl. szalbutamol, izoprenalin).
Együttes alkalmazásukkor megnő a hypokalaemia veszélye is: karbamazepin, ritonavir, moracizin, rifampicin, orbáncfű (Hypericum perforatum) kivonatok, szukcimer, fenitoin, primidon, szulfinpirazon, izoproterenol.
A dohányzás is csökkenti a teofillin plazmaszintjét.
A teofillin csökkenti a lítium-karbonát, valamint egyes béta-blokkoló gyógyszerek hatását.
Halotánnal való együttadásakor súlyos szívritmuszavar következhet be.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Mivel a teofillin alkalmazásával a terhesség első trimeszterében még nincs elegendő tapasztalat, ebben a terhességi szakaszban a teofillin adása nem javasolt.
A második és harmadik trimeszter idején a teofillin csak az előny/kockázat gondos mérlegelése után alkalmazható, mivel átjut a magzati keringésbe, és a magzatban szimpatomimetikus hatásokat válthat ki.
A terhesség előrehaladtával a teofillin plazmaprotein-kötődése és clearance-e csökkenhet, ami a mellékhatások elkerülése érdekében dóziscsökkentést tehet szükségessé.
A terhesség végén adott teofillin gátolhatja a méhösszehúzódásokat. A születés előtt teofillin‑adagolásnak kitett újszülötteket a gyógyszerhatás tekintetében gondos megfigyelés alatt kell tartani.
A teofillin átjut a placentán és kiválasztódik az anyatejbe, így a csecsemőknél terápiás teofillin szérumszint alakulhat ki. Ezért a szoptató nő terápiás teofillin adagját a lehető legalacsonyabban kell tartani. A szoptatás lehetőleg közvetlenül a gyógyszer bevétele előtt történjen.
A szoptatott csecsemőt a teofillin hatásának tekintetében gondos megfigyelés alatt kell tartani. Ha magasabb adag adása szükséges, a szoptatást fel kell függeszteni.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Theophtard retard tabletta még rendeltetésszerű alkalmazás mellett is megváltoztathatja a reakciókészséget, így a közlekedésben való aktív részvételt és a gépek használatakor vagy veszélyes munkahelyen a biztonságos munkavégzést csökkentheti. A teofillinnel való kezelés során kialakuló esetleges központi idegrendszeri mellékhatások a reakciókészséget ronthatják, ezért ezt figyelembe kell venni fokozott balesetveszéllyel járó, ill. figyelmet igénylő munkavégzés (pl. autóvezetés, gépkezelés) során.
Ez fokozottan érvényes alkohollal vagy más gyógyszerekkel való együttes alkalmazás esetén, amelyek már önmagukban is hátrányosan befolyásolhatják a reakciókészséget.
Ezért a Theophtard-kezelés kezdetén a fokozott balesetveszéllyel járó, ill. figyelmet igénylő munkavégzés (pl. autóvezetés, gépkezelés) nem javasolt. A későbbiekben e tiltás feloldása egyénenként változik.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Hányinger, hányás, epigastrialis fájdalom, haematemesis, hasmenés.
Idegrendszeri betegségek és tünetek:
Fejfájás, ingerlékenység, nyugtalanság, végtagremegés, túl élénk reflexek, izomrángás, clonusos és tónusos generalizált görcsök.
Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek:
Palpitáció, tachycardia, extrasystole, kipirulás, alacsony vérnyomás, keringési zavar, kamrai arrhythmia.
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
A szérum elektrolitok szintjének változása, ideértve a hypokalaemiát, a kalcium-, illetve a kreatininszint emelkedését. Ritkán hypoglykaemia, hyponatraemia, SIADH (nem megfelelő antidiuretikus hormon-elválasztás), hyperuricaemia, igen ritkán diabeteses ketoacidosist mimikáló mellékhatás is előfordulhat.
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:
Tachypnoe.
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:
Albuminuria, haematuria, fokozott diurézis.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Tünetei:
20 mcg/ml értékig, terápiás vérszint mellett a következő teofillin-mellékhatások ismertek:
gyomor-bélpanaszok (hányinger, gyomorfájdalom, hányás, hasmenés), központi idegrendszeri izgalom (izgatottság, fejfájás, álmatlanság, szédülés) és szívpanaszok (ritmuszavarok), amelyek az egyéni érzékenységtől függően többnyire enyhe-középsúlyos mértékben jelentkezhetnek.
20 mcg/ml teofillinszint fölött rendszerint ugyanezek a tünetek, de fokozott intenzitással jelentkezhetnek. Amennyiben a teofillinszint a 25 mcg/ml értéket meghaladja, központi idegrendszeri és cardialis reakciók, legsúlyosabb esetben görcsrohamok, ill. súlyos ritmuszavarok és a szív/keringés leállása következhet be. Ezek a tünetek enyhe mellékhatások előjele nélkül is felléphetnek. 40 mcg/ml teofillin plazmakoncentráció kómához vezethet.
A teofillin iránti fokozott egyéni érzékenység esetén súlyos túladagolási tünetek már a szokásos plazmakoncentrációk mellett is megjelenthetnek!
Az akut intoxikációt egyes betegségektől, illetve gyógyszer-mellékhatásoktól megkülönböztető tünetek közé a mániaszerű epizódokkal kevert agitált viselkedés, a gyakori hányás, a rendkívül erős szomjúságérzet, a tinnitus, palpitáció és szívritmuszavarok tartoznak.
Kezelése:
Enyhe túladagolási tünetek esetén:
A gyógyszer alkalmazását fel kell függeszteni, és a teofillin plazmaszintet meg kell határozni. A kezelés újrakezdése esetén ennek az értéknek megfelelő módon csökkentett adagokat kell adni.
Amennyiben görcsrohamok nem alakultak ki, meg lehet kísérelni a gyomor kiürítését és aktív szén adagolható.
Központi idegrendszeri tünetek (pl. nyugtalanság és görcsök) esetén:
Diazepám iv. 0,1‑0,3 mg/ttkg, felnőttek esetében legfeljebb 15 mg összadagig. Egyes esetekben barbiturátok adása (a központi idegrendszeri tünetek kezelésén túl gyorsítják a teofillin kiürülését és csökkentik plazmaszintjét) is javasolható.
A Theophtard tablettából a teofillin lassan szabadul fel, ezért esetleg az intoxikációs tünetek elhúzódhatnak, illetve a szérumszint tovább emelkedhet. Az alábbiakban megadott intézkedéseket kell mérlegelni:
Életveszélyes helyzetben:
az életfontosságú funkciók ellenőrzése,
szabad légutak biztosítása (intubálás),
oxigén adása,
szükség szerint plazmaexpander alkalmazásával volumenpótlás,
a vérnyomás stabilizálása, és a beteg kielégítő hidrálása,
a folyadék-elektrolitháztartás ellenőrzése és rendezése,
hemoperfúzió (ld. később).
Fenyegető ritmuszavarok esetén:
Propranolol iv. adása, ha nem asztmás betegről van szó (felnőtteknek 1 mg, gyermekeknek 0,02 mg/ttkg). Ez az adag 5‑10 percenként a szívritmus normalizálódásáig ismételhető, vagy 0,1 mg/ttkg összdózis adható.
Figyelmeztetés:
A propranolol asztmásokban súlyos bronchospasmust válthat ki, helyette ezért verapamil adandó.
Különösen súlyos intoxikáció esetén, amennyiben a felsorolt intézkedések nem bizonyulnak kielégítőnek, illetve a teofillin szérumszint extrém magas, hemoperfúzióval vagy hemodialízissel gyors és teljes méregtelenítést lehet elérni.
Ettől azonban általában el lehet tekinteni, mivel a teofillin viszonylag gyorsan metabolizálódik.
A további intézkedések teofillin-intoxikáció esetén a klinikai kép és a lefolyás függvényében történjenek.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: obstruktív légúti betegségek kezelésére alkalmazott szisztémás készítmények. ATC kód: R03D A04
Hatásmechanizmus
A teofillin xantin-származék, hatását az adenozin kompetitív antagonistájaként, valamint a foszfodiészteráz gátlása révén az intracelluláris cAMP szintjének növelésén keresztül fejti ki. A teofillin myocardialis és neuromuscularis hatásai valószínűleg az intracelluláris kalciumionok transzlokációjából erednek.
Farmakodinámiás hatások
A teofillin direkt relaxáns hatással van a légzőrendszer simaizomzatára, így csökkenti, feloldja a bronchospasmust, növeli a légzőrendszer áteresztőképességét. A teofillin tágítja a tüdőarteriolákat, csökkenti a pulmonáris hipertenziót, illetve az alveoláris CO2-nyomást, növeli a pulmonáris vérátfolyást.
Magasabb dózisokban pozitív inotrop hatással van a szívizomzatra, illetve pozitív kronotróp hatással van a pitvar-kamrai csomóra.
A teofillin a tüdőarteriolák tágítása mellett tágítja a coronariákat, a vesearteriolákat, csökkenti a perifériás érellenállást és a vénás nyomást.
A központi idegrendszerben a teofillin stimulálja a vazomotor- és a vagus centrumokat, csökkenti a medulla légzőközpontjának CO2-érzékenységi szintjét, illetve a neonatalis és Cheyne-Stokes szindrómában megfigyelt apnoe feloldásával valószínűleg a légzőközpontot direkt stimuláló hatással is rendelkezik. A teofillin szűkíti az agyi ereket, a következményes csökkenés a vérátáramlásban, illetve a megnövekedett CO2-tenzió szintén ingerli a légzőközpontot.
Már a terápiás koncentráció is izgatja a hányásközpontot, a toxikus adagok pedig a központi idegrendszer minden központját ingerlik, s ez gyakran vezet görcsrohamokhoz.
A teofillin okozta megnövekedett cardialis output, illetve az efferens és afferens vesearteriolák tágítása megnöveli a glomeruláris filtrációs rátát és a vese vérátáramlását. A teofillin emellett gátolja a Henle‑kacs proximális tubulusából a nátrium és klorid reabszorpcióját.
A teofillin hatása sok tekintetben hasonló az adrenalinéhoz, különösen a béta-adrenerg hatások tekintetében, hatásuk egyes esetekben (cardialis és hyperglykaemiás hatások) ezért szinergista lehet.
A teofillin relaxálja a gastrointestinalis rendszer simaizomzatát is és növeli a gyomorszekréciót.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A terápiás teofillin plazmakoncentráció felnőtteknél általában 10‑20 mcg/ml között van. Gyermekeknél, illetve közepesen súlyos légúti megbetegedéseknél azonban már 5 mcg/ml plazmakoncentráció is hatásos. Koraszülötteknél az apnoe feloldásához 7‑14 mcg/ml plazmakoncentráció elérése szükséges.
A teofillin toxicitása és a mellékhatások gyakoriságának növekedése 20 mcg/ml koncentráció felett jelentkezik.
A 8‑20 mcg/ml plazmakoncentrációs intervallumban a teofillin koncentrációjának logaritmusa és a tüdőfunkció javulása között egyenes arányosság mutatható ki.
A retard tablettából felszabaduló teofillin általában 4‑6(-11) óra elteltével éri el a plazma csúcskoncentrációt.
Felszívódás
A teofillin orális adagolását követően teljes mértékben felszívódik.
A retard tablettából a folyamatos, pH-tól független teofillin-felszabadulást speciális retardálási eljárás biztosítja; így napi kétszeri adaggal egyenletes teofillin vérszint érhető el.
Az elnyújtott kioldódású retard készítmények felszívódásának mértékét antacidok vagy egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása, valamint az étkezés módosíthatja.
A retard tabletta éhgyomorra történő bevételét követően a teofillin felszívódásának mértéke akár 20%‑kal is csökkenhet, ezért étkezés utáni bevétele javasolt.
Eloszlás
A teofillin eloszlása gyors, a zsírszövet kivételével minden szövetben megtalálható, valamint a testfolyadékokban is, beleértve a cerebrospinalis folyadékot is. A teofillin átjut az erythrocyták membránján is.
A teofillin átlép a placentán és bejut az anyatejbe. Vizsgálatok szerint az anyatej/plazma megoszlási aránya 0,6‑0,89 értéket mutat, ezért a gyermek clearance-ének és az anya szérumszintjének függvényében a szoptatott csecsemőnél kumuláció léphet fel.
A teofillin megoszlási térfogata 0,3‑0,7 l/kg (0,45 l/kg-os átlaggal). Terápiás koncentráció (17 mcg/ml) esetén a teofillin 56%-a kötődik a plazmafehérjékhez (újszülöttek és májcirrózisos betegek esetén kb. 35‑40%-a).
A nyálban a mért teofillin szérumkoncentráció kb. 50%-a jelenik meg.
A teofillin steady state szérumkoncentrációja és felezési ideje egyénenként rendkívül változó lehet, ez is indokolja a terápiás szérumkoncentráció rendszeres monitorozását.
A felezési idő 3‑12,8 óra között változik, 7‑9 órás átlaggal. Gyermekeknél ez az érték 1,5‑9,5 óra (3‑5 órás átlaggal), koraszülötteknél akár 15‑58 óra is lehet.
A clearance általában 5,6‑8,4 ml/óra/kg felnőtteknél, újszülötteknél ez az érték 7,4 ml/óra.
A dohányzóknál a féléletidő lecsökken (kb 4‑5 óra), a clearance pedig jelentősen megnő.
Biotranszformáció
A teofillin a májban metabolizálódik, elsősorban a CYP 1A2 metabolizálja, a veséken keresztül ürül a szervezetből. Változatlan formában kismértékben a széklettel is ürül.
Elimináció
Felnőttekben a bevitt mennyiség mintegy 8‑12%-a ürül ki átalakulás nélkül a vizelettel. Újszülöttekben akár 50%-a változatlan és koffein formájában eliminálódik.
Fő metabolitok az 1,3-dimetilhúgysav (kb. 40%), a 3-metilxantin (kb. 36%) és 1-metilhúgysav (kb. 17%). Közülük a 3-metilxantin farmakológiailag hatékony, azonban kisebb mértékben, mint a teofillin.
A teofillin clearance-t befolyásoló fontosabb tényezők: életkor, testsúly, táplálkozás, dohányzási szokások (dohányosoknál a teofillin sokkal gyorsabban metabolizálódik), bizonyos gyógyszerek egyidejű szedése (lásd 4.5 pont), szív-, tüdő- és májbetegségek és/vagy -funkciózavarok, vírusfertőzés.
Vesefunkciós zavarok esetén az aktív metabolitok kumulálódása előfordulhat. Ezen kívül a clearance fizikai megerőltetés és kifejezett hypothyreosis esetén csökken, súlyos psoriasis fennállásakor nő. Az elimináció sebessége elsősorban a koncentrációtól függ, bár a magasabb terápiás tartományban a clearance telítődési reakciót mutat, így már kismértékű dózisemelés is egy fokozottabb szérumszintemelkedést eredményezhet.
5.3 A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei
Kutyában és patkányban végzett krónikus toxicitási vizsgálatokban semmilyen, a hatóanyagra visszavezethető toxikus hatás nem volt megfigyelhető.
A teofillin emlősökben az in vivo vizsgálatokban és emlős metabolizációs in vitro kísérletek szerint nem mutagén. In vitro pozitív eredményeket csak a nem emlős metabolizmus tesztekben írtak le. Mivel ismert, hogy a teofillin in vivo gyorsan demetilálódik, ezek az in vitro adatok emberben csekély jelentőséggel bírnak. A teofillin tumorkeltő hatására vonatkozó krónikus állatkísérletek eddig nem történtek.
A teofillin átlép a placenta-barrieren, és a köldökvérben az anyai szérumkoncentrációt szinte 100%‑ban eléri. Emberben eddig, a teofillin-expozícióval kapcsolatban, semmilyen teratogén hatást nem találtak, de terhességben való biztonságos alkalmazásával kapcsolatban még nem áll rendelkezésre elegendő adat.
Állatkísérletekben patkányban nem bizonyult teratogénnek, de egérben szájpadhasadék képződését, valamint a végtagok és fogak rendellenes fejlődését indukálta. További jelek arra mutatnak, hogy a teofillin lehetséges cardiovascularis teratogenitással rendelkezik az egyes erre fogékony egyénekben.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Poliszorbát 20,
Poliszorbát 85,
Magnézium-sztearát,
Talkum,
Sztearinsav,
Nehéz bázisos bizmut‑nitrát,
Karmellóz-nátrium,
Kalcium-szulfát-dihidrát
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25°C-on, az eredeti csomagolásban tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
50 db retard tabletta barna üvegben LDPE, fehér garanciazáras, mozgáscsillapítóval ellátott kupakkal van lezárva.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
A gyógyszert gyermekek elől gondosan elzárva kell tartani!
A gyógyszer csak a csomagoláson feltüntetett lejárati időn belül használható fel.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Wagner-Pharma Gyógyszer Fejlesztő, Gyártó és Forgalmazó Kft.
3242 Parádsasvár
Kossuth L u. 44.
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
OGYI-T-3763/01 (Theophtard 150 mg retard tabletta) 50 db
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1991. április 15.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. január 12.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2016. március 31.