1. A GYÓGYSZER NEVE
Theospirex 150 mg retard filmtabletta
Theospirex 300 mg retard filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
150 mg, ill. 300 mg teofillin retard filmtablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
150 mg retard filmtabletta: fehér, kerek, domború felületű, filmbevonatú tabletta, mindkét oldalán felezővonallal ellátva. Törési felülete fehér színű.
300 mg retard filmtabletta: kék színű, hosszúkás, filmbevonatú tabletta, mindkét oldalán felezővonallal ellátva. Törési felülete fehér színű.
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Dyspnoe kivédése, illetve rohammegelőzés krónikus obstruktív tüdőbetegségek esetén:
· asthma bronchiale,
· különböző eredetű reverzibilis bronchospasticus állapotok (pl. krónikus bronchitis és tüdőemphysema).
A teofillint nem szabad első választandó szerként alkalmazni asztmás gyermekek kezelésében.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Az adagolás egyénenként változó. A teofillin metabolizmusa életkortól függ, ezért egyedi beállítása szükséges a klinikai reakciótól és a tűrőképességtől függően. Ez főként a gyerekekre és a serdülőkre vonatkozik. Lehetőleg plazma teofillinszint‑meghatározást kell végezni.
Dózisbeállítás
Amennyiben egyéb tényezők mást nem indokolnak (lásd „Speciális adagolási javaslatok”) az adag általában az életkortól és a testtömegtől függ (túlsúlyos betegek esetében az ideális testtömeget, az átlagnál kisebb testtömegű betegek esetében a tényleges testtömeget kell figyelembe venni):
Gyermekek
6 éves kor alatti gyermekek
A Theospirex 150 mg, illetve 300 mg retard filmtabletta nem alkalmazható 6 évesnél fiatalabb gyermekek kezelésére. Ezen korcsoport számára a teofillin előnyösebben alkalmazható gyógyszerformái állnak rendelkezésre.
Theospirex 150 mg retard filmtabletta
6‑9 éves kor között (18‑30 ttkg): reggel és este 1 filmtabletta (= 10‑17 mg/ttkg/nap),
9‑12 éves kor között (30‑40 ttkg): reggel és este 1½ filmtabletta (= 11‑15 mg/ttkg/nap).
12‑16 éves kor között (40‑55 ttkg): reggel és este 1½‑2 filmtabletta (= 8‑15 mg/ttkg/nap).
Felnőttek, akik alacsonyabb teofillin mennyiséget igényelnek: 4‑6 mg/ttkg/nap két egyenlő részre elosztva reggel és este.
A Theospirex 150 mg retard filmtabletta 6 éves kor feletti gyermekek, valamint kis testtömegű felnőttek kezelésére különösen ajánlott.
Theospirex 300 mg retard filmtabletta
Felnőtteknek és 16 éves kor feletti serdülőknek: reggel és este 1 filmtabletta = (8‑12 mg/ttkg/nap).
Gyermekeknek és serdülőknek 12‑16 éves kor között (40‑55 ttkg): reggel és este ½‑1 filmtabletta = (8‑15 mg/ttkg/nap).
Felnőttek részére a Theospirex 300 mg retard filmtabletta ajánlott.
Dózisemelés
Ha nem sikerül kielégítő bronchodilatációs hatást elérni és mellékhatások nem jelentkeznek, akkor a napi dózis háromnapos időközökben napi fél filmtablettával emelhető: felnőtteknek 15 mg/ttkg/nap, gyermekeknek és serdülőknek 20 mg/ttkg/nap eléréséig. Amennyiben nem történik plazma teofillinkoncentráció‑mérés, akkor nem szabad nagyobb adagot adni 12 éves kor feletti betegek esetében 900 mg, 9‑12 éves kor között 750 mg, 6‑9 éves kor között 600 mg maximális napi dózisnál.
Ha a rohamok főleg éjszaka jelentkeznek, célszerű magasabb esti és alacsonyabb reggeli dózisokat választani.
Speciális adagolási javaslatok
Dekompenzált szívelégtelenség, beszűkült máj‑ és/vagy veseműködés, pulmonalis oedema, pneumonia, cor pulmonale, vírusfertőzés esetén és gyakran idősebb betegeknek is, az elhúzódó teofillin‑elimináció miatt, kisebb dózisokat kell választani. Dohányzók, illetve súlyos obstruktív légúti megbetegedésben szenvedő gyermekek esetében a tünetek csökkentéséhez szükséges dózis testtömeg‑kilogrammonként rendszerint valamivel magasabb, mint nemdohányzó felnőttekben.
Alkalmazás módja
Naponta 2‑szer reggel és este, étkezés után, kevés folyadékkal kell bevenni. A filmtabletták kettéoszthatók (felezővonallal rendelkeznek) anélkül, hogy ez a késleltetett kioldódást befolyásolná.
4.3 Ellenjavallatok
· A készítmény hatóanyagával, vagy bármely segédanyagával, illetve más xantin származékokkal szembeni túlérzékenység.
· Gyermekeknek 6 éves kor alatt (ebben a korcsoportban célzott vizsgálati eredmények nem állnak rendelkezésre).
· Akut szívinfarktus, akut tachycardiás szívritmuszavarok.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A teofillin kezelés óvatosságot igényel az alábbi betegségek esetén, valamint az alkalmazott dózisok csökkentését is szükségessé tehetik:
· súlyos hypertensio,
· instabil angina pectoris,
· tachycard szívműködést okozó ritmuszavarra való hajlam,
· hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia,
· hyperthyreosis,
· epilepsia,
· ulcus ventriculi, ulcus duodeni,
· súlyos máj‑ és veseműködési zavarok,
· porphyria.
Az ajánlott adagolás melletti nem megfelelő hatásosság, valamint mellékhatás jelentkezése esetén a teofillin plazmakoncentrációját figyelemmel kell kísérni.
Akut lázas betegség
A lázas állapot csökkenti a teofillin clearance-ét. Ilyen esetekben szükségessé válhat az alkalmazott dózis csökkentése az intoxikáció megelőzése érdekében.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A teofillin‑elimináció elhúzódhat az alábbi gyógyszerek hatására, aminek következtében megnőhet a teofillin plazmaszintje, megnövelve a túladagolás veszélyét és a mellékhatás kockázatát: allopurinol, cimetidin, orális fogamzásgátlók, makrolid antibiotikumok (pl. klaritromicin, eritromicin, troleandomicin), bizonyos fluorokinolonok (pl. enoxacin, ciprofloxacin, pefloxacin, pipemidsav - lásd lentebb), vidarabin, izoniacid, bizonyos antidepresszánsok (pl. viloxacin, fluvoxamin), kalcium‑antagonisták (pl. diltiazem), ß‑adrenoreceptor‑blokkolók (pl. propranolol), mexiletin, tokainid, propafenon, α‑interferon, diszulfiram, takrin, tiklopidin, tiabendazol, metotrexát, BCG‑oltás, influenza védőoltás.
Ilyen esetekben a dózis csökkentése szükséges.
Egyidejű ranitidin-kezelés mellett egyes esetekben teofillin túladagolási jelenségek mutatkoztak. Mivel az interakció veszélye teljesen nem zárható ki, ilyenkor a teofillin adagját a ranitidin mennyiségének megfelelően kell csökkenteni.
Fluorokinolonok
Ciprofloxacin egyidejű adásakor a teofillin szokásos adagjának legfeljebb 60%‑át, enoxacin egyidejű adásakor a teofillin szokásos adagjának legfeljebb 30%‑át szabad adni. Ilyenkor a teofillin szérumszintjének azonnali szigorú ellenőrzése ajánlott.
Más fluorokinolonok is (pl. pefloxacin, pipemidsav) felerősíthetik a teofillin‑tartalmú gyógyszerek hatását. Ezért kinolonokkal történő egyidejű kezelés esetén feltétlenül ajánlott a plazma teofillinkoncentráció mérése.
A teofillin lebontás fokozódhat a következő gyógyszerek hatására, aminek következtében csökken a teofillin plazmaszintje: barbiturátok (pl. fenobarbitál, pentobarbitál), fenitoin, karbamazepin, rifampicin, aminoglutetimid, izoproterenol, moricizin, hypericin‑tartalmú készítmények (pl. Hypericum sp. gyógyszerei) valamint szulfinpirazon.
Ilyen esetekben esetleg dózisemelés válhat szükségessé.
A teofillin szinergikus hatást fejt ki ß‑szimpatomimetikumokkal, furoszemiddel, digitálisz glikozidokkal, reserpinnel, efedrin és xantin‑tartalmú gyógyszerekkel (koffein).
Lítium‑karbonát és ß‑receptor‑blokkoló gyógyszerek hatását a teofillin csökkenti.
Halotánnal együtt adva súlyos szívritmuszavar következhet be.
Ketaminnal együtt adagolva tachycardiát válthat ki.
4.6 Termékenység terhesség és szoptatás
Terhesség
A terhesség ideje alatt, különösen az első három hónapban, a gyógyszer csak a terápiás előny/kockázat arány gondos mérlegelésével alkalmazható. Embereknél teratogén hatást a teofillin‑adagolás következtében eddig nem figyeltek meg, állatkísérletekben azonban, extrém magas dózisoknál, igen.
Emberekben a teofillin bejut a méhlepénybe.
Szoptatás
A teofillin kiválasztódik az anyatejbe, ezért teofillinnel történő kezelés előtt a szoptatást abba kell hagyni.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A teofillin‑kezelés során kialakuló esetleges központi idegrendszeri mellékhatások a reakciókészséget ronthatják, ezért ezt figyelembe kell venni fokozott balesetveszéllyel járó, ill. figyelmet igénylő munkavégzés (pl. autóvezetés, gépkezelés) során.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Többnyire egyéni túladagolás következtében (individuális túlérzékenység) gyomorpanaszok (hányinger, hányás, hasmenés, gyomorbántalom), neurológiai (görcsök, szédülés, remegés, fejfájás, nyugtalanság, alvászavar) vagy cardiális (palpitatio, tachycardia, extrasystole, ventricularis arrhythmia) mellékhatások, valamint a szérum elektrolitszintek változása (elsősorban hypokalaemia, hypophosphataemia, hyponatraemia, szérum kalcium‑ és kreatininszint növekedése), hyperglycaemia vagy hyperuricaemia következhet be. Az adag csökkentése után többnyire ezek a tünetek megszűnnek.
A teofillin által kiváltott túlérzékenységi reakció ritkán lép fel. Az alsó oesophagus-sphincter tónuscsökkenése miatt a fennálló gyomor-nyelőcső reflux felerősödhet. Egyes esetekben lecsökkenhet a vérnyomás és tachycardia léphet fel.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A teofillin‑intoxikáció tünetei (20 µg/ml-nél magasabb teofillin plazmakoncentráció esetén): hányás, remegés, nyugtalanság, zavartság, alvászavar, súlyos gyomor-bél rendellenességek (egyebek mellett gastrointestinalis vérzés), hirtelen vérnyomásesés, tachycardia, valamint életveszélyes arrhythmia és convulsio.
Fokozott egyéni teofillin‑túlérzékenység esetén a túladagolás tünetei már a megadott plazmakoncentrációk alatt is felléphetnek.
Túladagolás esetén alkalmazandó terápia:
Kismértékű túladagolás esetén a készítmény adagolását fel kell függeszteni és teofillin plazmakoncentrációjának mérést kell végezni. A kezelés folytatásakor az adagot az eredménytől függően kell csökkenteni. Központi idegrendszeri reakciók esetén (pl. nyugtalanság és görcsök) a légutak szabadon tartandók, oxigenáció alkalmazandó, diazepam adandó (0,1‑0,3 mg/ttkg, összesen maximum 10 mg lassan iv.).
Életveszély esetén a vitális funkciók ellenőrizendők, szükség esetén intubáció, oxigenizáció, és ha indokolt, iv. folyadékpótlás alkalmazandó plazmaexpanderekkel valamint a folyadék‑ és elektrolitháztartást ellenőrizni kell és szükség esetén be kell állítani. Nagyon magas teofillin plazmakoncentráció esetén hemoperfúziót is számításba kell venni.
Fenyegető szívritmuszavar esetén verapamilt kell adagolni intravénásan. (A propranolol asztmás betegeknél súlyos hörgőgörcsöt okozhat.)
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségekre ható egyéb szisztémás szerek
ATC kód: R03D A04
A teofillin szerkezetileg a metilxantin csoporthoz (purin‑származékok) tartozik. A teofillin a dózistól függő mértékben relaxálja a bronchusok és bronchiolusok simaizomzatát. Fokozza a rekeszizmok kontraktilitását, javítja a nyákürülést és csökkenti a kisvérköri perifériás ellenállást. A teofillin gátolja az antigének által indukált bronchospasmust, valamint a mediátorok (pl. hisztamin) felszabadulását a hízósejtekből, továbbá stimulálja a légzőközpontot, pozitív inotrop és chronotrop hatást gyakorol a szívizomra, enyhén diuretikus hatású.
A teofillin immunmodulátor és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik. Hatásmechanizmusa a foszfodiészteráz enzim gátlásán, adenozin‑antagonizmuson, a katekolamin‑kiválasztás növelésén és a kalciumszint változtatásán alapul.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A hatásos teofillin plazmakoncentráció 8‑12 µg/ml között van (nem haladhatja meg a 20 µg/ml-t). A teofillin orális adagolását követően teljes mértékben felszívódik. A Theospirex retard filmtablettákból a folyamatos, pH-tól független teofillin‑felszabadulást speciális retardálási eljárás biztosítja; így napi kétszeri adaggal egyenletes teofillin vérszint érhető el. Az elnyújtott kioldódású retard készítmények felszívódásának mértékét antacidok vagy egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása, valamint az étkezés módosíthatja. A teofillin egyszeri orális adagját követően a plazma csúcskoncentrációját (cmax) 4‑6 óra alatt éri el. A Theospirex 300 mg retard filmtabletta egyszeri alkalmazását követően a Cmax érték 6,21 µg/ml, melyet 5 óra múltán (Tmax) ér el. Steady state állapotban (naponta 2‑szer 1 Theospirex 300 mg retatd filmtabletta esetén) a Cmax‑érték 8,5 µg/ml 4 óra elteltével, a Cmin 6 µg/ml. A Theospirex retard filmtabletta éhgyomorra történő bevételét követően a teofillin felszívódásának mértéke akár 20%‑kal is csökkenhet, ezért étkezés utáni bevétele javasolt.
A teofillin megoszlása gyors, a zsírszövet kivételével minden szövetben megtalálható, valamint a testfolyadékokban is, beleértve az anyatejet és a cerebrospinalis folyadékot is.
Terápiás koncentráció esetén a teofillin 60%‑a kötődik a plazmafehérjékhez (újszülöttek és májcirrhosisos betegek esetén kb. 40%‑a).
A teofillin a májban metabolizálódik, és elsősorban a veséken keresztül ürül ki a szervezetből. Felnőttekben a bevitt mennyiség mintegy 10%‑a ürül ki átalakulás nélkül a vizelettel. Újszülöttekben akár 50%‑a változatlan és koffein formájában eliminálódik. A legjelentősebb metabolit az 1,3‑dimetil‑húgysav és a 3‑metil‑xantin.
A teofillin felezési ideje jelentős eltéréseket mutat a kor és testsúly szerint, diéta, dohányzás, egyéb gyógyszerekkel való interakció hatására valamint tüdőbetegség, szív- és májbetegség és vírusinfekció fennállásakor (lásd 4.2 pont).
Átlagos felnőttek esetén a felezési idő 7‑9 óra, dohányosoknál 4‑5 óra, gyermekeknél 3‑5 óra, azonban koraszülötteknél, tüdőbetegeknél, szívelégtelenségben vagy májbetegségben szenvedőknél meghaladhatja a 24 órát.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Nem tapasztaltak embriotoxikus vagy teratogén hatást vemhes patkányokban. Vemhes egerekben a teofillin szájpadhasadékot és fejlődési rendellenességet okozott. Ezeknek a megfigyeléseknek emberekre vonatkoztatott jelentősége nem ismert.
Ismételt toxicitás vizsgálatok során orális adagolást követően sem kutyában, sem patkányban nem figyeltek meg szervtoxikus hatást.
Emberekben nem tapasztaltak karcinogén, mutagén és teratogén hatást.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
150 mg retard filmtabletta:
Tablettamag:
Magnézium‑sztearát,
Talkum,
Tisztított víz,
Eudragit RSPO,
Povidon (Kollidon 25);
Hipromellóz 5‑6 cps,
Filmbevonat:
Makrogol 6000,
Triacetin,
Titán‑dioxid (E 171),
Hipromellóz.
300 mg retard filmtabletta:
Tablettamag:
Magnézium‑sztearát,
Talkum,
Tisztított víz,
Eudragit RSPO,
Povidon (Kollidon 25);
Filmbevonat:
Hipromellóz 5‑6 cps,
Makrogol 6000,
Makrogol 4000,
Indigókármin (E 132),
Titán‑dioxid (E 171),
Hipromellóz.
6.2 Inkompatibilitások
Nem ismert.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25°C‑on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
50 db retard filmtabletta PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Megjegyzés: (egy keresztes, erős hatású)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Gebro Pharma GmbH
Bahnhofbichl 13
6391 Fieberbrunn
Ausztria
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI‑T‑4246/01 (150 mg retard filmtabletta) 50 db
OGYI‑T‑4246/02 (300 mg retard filmtabletta) 50 db
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1994. november
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. október 6.
10 A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2014. augusztus 18.