1. A GYÓGYSZER NEVE
Theospirex 200 mg/10 ml oldatos injekció
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
200 mg teofillin 10 ml vizes oldatban ampullánként.
Ismert hatású segédanyag(ok):
27,31 mg (1,19 mmol) nátrium ampullánként
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos injekció: tiszta, színtelen, steril vizes oldat.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Akut és súlyos dyspnoés állapotok kezelésére, krónikus obstruktív tüdőbetegségek esetén:
asthma bronchiale, status asthmaticus,
különböző eredetű reverzibilis bronchospasticus állapotok (pl. krónikus bronchitis és tüdőemphysema).
A teofillint nem szabad első választandó szerként alkalmazni asztmás gyermekek kezelésében.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Kezdő adag (6 órán belül):
Felnőtteknek, serdülőknek és 6 hónaposnál idősebb gyermekeknek 4‑6 mg teofillin/ttkg (0,2‑0,3 ml injekció/ttkg).
Fenntartó adag (6 óránként):
Nemdohányzó felnőtteknek: 2,4 mg teofillin/ttkg (0,12 ml injekció/ttkg).
A fenntartó adag: kb. 0,4 mg teofillin/ttkg/óra (azaz 0,02 ml injekciós oldat/ttkg/óra).
6 hónap és 9 év közötti gyermekeknek: 4,8 mg teofillin/ttkg (0,24 ml injekció/ttkg).
9 év fölötti gyermekeknek és serdülőknek: 4,2 mg teofillin/ttkg (0,21 ml injekció/ttkg).
A mindenkori adag egyénenként változó.
900 mg teofillin/nap dózis feletti adagolás során szérumszint mérést kell végezni.
Dózis csökkentése:
Amennyiben 12‑24 órán belül már kapott a beteg teofillint vagy teofillin-származékot, az előzetesen alkalmazott teofillin-kezelés dózisától függően csökkentett adagokat kell adni intravénásan.
Az elhúzódó teofillin elimináció miatt kisebb dózisokat kell adni az alábbi esetekben:
dekompenzált szívelégtelenség,
beszűkült máj- és/vagy veseműködés (pl. májcirrhosis, krónikus alkoholizmus),
akut tüdőödéma,
cor pulmonale,
vírusos infekció és akut lázas betegségek,
idősebb betegek.
Más gyógyszerekkel (lásd 4.5 pont) együtt adagolva is elhúzódhat a teofillin-elimináció, aminek következtében kedvezőtlenül magasra nőhet a teofillin-szérumszint. Ilyen esetben az adagot csökkenteni kell.
Alacsony kreatinin-clearence‑ű betegek esetében a hosszú ideig tartó kezeléskor fokozatosan csökkentett dózist kell alkalmazni.
Kezdő adag (6 órán belül):
2‑3 mg teofillin/ttkg (0,1‑0,15 ml injekció/ttkg)
A teofillin vérkoncentráció a dózisnak megfelelően változik (közelítően: 0,5 mg teofillin/ttkg adag a teofillin vérkoncentrációt kb. 1 g/ml értékkel növeli.)
Fenntartó adag (6 óránként):
Kb. 1,2 mg teofillin/ttkg (0,06 ml injekció/ttkg)
A fenntartó adag: kb. 0,2 mg teofillin/ttkg/óra (azaz 0,01 ml injekciós oldat/ttkg/óra).
Dózis emelése:
Dohányzók és súlyos obstruktív légúti megbetegedésben szenvedők esetében általában magasabb ttkg‑onkénti fenntartó dózis szükséges, mint nemdohányzó felnőtteknek.
900 mg teofillin/nap dózis feletti adagolás esetén szérumszint mérést kell végezni.
Fenntartó adag (6 óránként) dohányzóknak és súlyos obstruktív légúti megbetegedésben szenvedőknek:
4,2 mg teofillin/ttkg (0,21 ml injekció/ttkg)
A fenntartó adag: 0,7‑0,8 mg teofillin/ttkg/óra (azaz 0,035‑0,04 ml injekciós oldat/ttkg/óra).
Orális adagolás:
Szükség esetén az orvos utasítására 1‑2 ampulla tartalma (az adagolás hasonló az iv. adagoláshoz) folyadékkal hígítva megiható.
Az adagok csökkentésére vagy növelésére és injekció beadási idejére vonatkozó további információk a 4.5 pontban találhatók.
Hosszú ideig tartó kezelés egyéni dózisbeállítást igényel szérumszint mérés alapján és a klinikai hatékonyság egyidejű értékelésével.
Gyermekek
6 hónapos kor alatti gyermekek:
A Theospirex 200 mg/10 ml oldatos injekciót nem szabad alkalmazni 6 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél.
Az alkalmazás módja
Csak intravénásan adagolható: lassú injekcióként (kb. 5 perc), vagy rövid ideig tartó infúzióként (kb. 10 perc/1 ampulla infúziós oldatban), vagy cseppinfúzióként (folyamatos infúziós oldatban, perfúzorral).
Kivételes esetekben per os is alkalmazható.
A teofillin metabolizmusa egyénenként és életkortól függ, ezért egyedi beállítása szükséges a klinikai reakciótól és a tűrőképességtől függően. Ez főként a gyermekekre és a serdülőkre vonatkozik. Lehetőleg teofillin-szérumszint mérést kell végezni.
Az alábbiakban mg‑ban megadott adagok minden esetben vízmentes teofillinre értendők.
Testtömegen az ideális testtömeg értendő; a teofillin nem kerül a zsírszövetekbe.
Infúziós oldatok készítése során az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
Az infúziós alapoldattal való elegyítésnél különösen ügyelni kell az esetleges elszíneződésre, zavarosodásra és kicsapódásra.
Infúziós alapoldatként a legmegfelelőbb a fiziológiás (0,9%‑os) nátrium-klorid infúzió és a Ringer‑laktát infúzió. A teofillin-tartalmú injekciós oldatot egyes gyártók glükóz infúziós oldatával elegyítve néha halványsárga szín jelenik meg.
Más infúziós alapoldatokkal csak akkor szabad elegyíteni, ha az illető kereskedelmi termékre vonatkozóan kompatibilitási adatok rendelkezésre állnak.
A Theospirex injekciót, a legtöbb injekciós oldathoz hasonlóan, nem szabad más injekciós oldatokkal egyazon fecskendőbe felszívni, mivel kicsapódás vagy kémiai elváltozás következhet be. A farmakológiai kölcsönhatásokra szintén figyelni kell.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával, illetve más xantin származékokkal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni ismert túlérzékenység.
Akut szívinfarktus.
Shock, collapsus.
Akut tachycardiás szívritmuszavar esetén.
Gyermekeknek 6 hónapos kor alatt.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A Theospirex injekció csak különösen indokolt esetben és körültekintően alkalmazható:
súlyos hypertonia,
instabil angina pectoris,
tachycardiás szívritmuszavarra való hajlam,
hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia,
hyperthyreois,
epilepszia,
ulcus ventriculi, ulcus duodeni,
súlyos máj és veseműködési zavarok,
porphyria esetén.
Az ajánlott adagolás melletti nem megfelelő hatásosság, valamint mellékhatás jelentkezése esetén a teofillin plazmakoncentrációját figyelemmel kell kísérni.
Akut lázas betegség
A lázas állapot csökkenti a teofillin clearance‑ét. Ilyen esetekben szükségessé válhat az alkalmazott dózis csökkentése az intoxikáció megelőzése érdekében.
Ismert hatású segédanyagok:
A készítmény 27,31 mg (1,19 mmol) nátriumot tartalmaz 10 ml‑es ampullánként, ami a WHO által felnőtteknek ajánlott 2 g-os maximális napi étrendi nátriumbevitel 1,4%-ának felel meg.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A teofillin-elimináció elhúzódhat az alábbi gyógyszerek hatására, aminek következtében megnőhet a teofillin-szérumszint, megnövelve a túladagolás veszélyét és a mellékhatás kockázatát: allopurinol, cimetidin, orális fogamzásgátlók, makrolid antibiotikumok (pl. klaritromicin, eritromicin, troleandomicin), bizonyos fluorokinolonok (pl. enoxacin, ciprofloxacin, pefloxacin, pipemidsav – lásd lentebb), vidarabin, izoniacid, bizonyos antidepresszánsok (pl. viloxacin, fluvoxamin), kalcium‑antagonisták (pl. diltiazem), ß‑adrenoreceptor‑blokkolók (pl. propranolol), mexiletin, tocainid, propafenon, ‑interferon, diszulfiram, takrin, tiklopidin, tiabendazol, metotrexát, BCG-oltás, influenza védőoltás.
Ilyen esetekben a dózis csökkentése szükséges.
Egyidejű ranitidin-kezelés mellett egyes esetekben teofillin túladagolási jelenségek mutatkoztak. Mivel az interakció veszélye teljesen nem zárható ki, ilyenkor a teofillin adagját a ranitidin mennyiségének megfelelően kell csökkenteni.
Fluorokinolonok
Ciprofloxacin egyidejű adásakor a teofillin szokásos adagjának legfeljebb 60%‑át, enoxacin egyidejű adásakor a teofillin szokásos adagjának legfeljebb 30%‑át szabad adni. Ilyenkor a teofillin szérumszintjének azonnali szigorú ellenőrzése ajánlott.
Más fluorokinolonok is (pl. pefloxacin, pipemidsav) felerősíthetik a teofillin-tartalmú gyógyszerek hatását. Ezért kinolonokkal történő egyidejű kezelés esetén feltétlenül ajánlott a teofillin-koncentráció mérése.
A teofillin-lebontás fokozódhat a következő gyógyszerek hatására, aminek következtében csökken a teofillin szérumszint: barbiturátok (fenobarbitál, pentobarbitál), fenitoin, karbamazepin, rifampicin, aminoglutetimid, izoproterenol, moricizin, hypericin tartalmú készítmények (Hypericum sp. gyógyszerei) valamint szulfinpirazon.
Ilyen esetekben esetleg dózisemelés válhat szükségessé.
A teofillin szinergikus hatást fejt ki ß‑szimpatomimetikumokkal, furoszemiddel, digitálisz glikozidokkal, reserpinnel, efedrin- és xantin-tartalmú gyógyszerekkel (koffein).
Lítiumkarbonát és béta-receptorblokkoló gyógyszerek hatását a teofillin csökkenti.
Halothánnal együtt adva súlyos szívritmuszavar következhet be.
Ketaminnal együtt adagolva tachycardiát válthat ki.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A terhesség ideje alatt, különösen az első három hónapban a gyógyszer csak a terápiás előny/kockázat arány gondos mérlegelését követően alkalmazható. Embereknél teratogén hatást teofillin adagolás következtében eddig nem figyeltek meg, extrém magas dózisoknál állatkísérletekben azonban igen. Emberekben a teofillin bejut a méhlepénybe.
Szoptatás
A teofillin kiválasztódik az anyatejben, ezért teofillinnel történő kezelés előtt a szoptatást abba kell hagyni.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A készítmény központi idegrendszerre kifejtett hatása (pl. nyugtalanság, fejfájás), a tachycardia vagy a remegés hátrányosan befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Súlyosabb mellékhatások egyéni túlérzékenység vagy túladagolás esetén (20 mikrogramm/ml teofillin vérszint felett) fordulhatnak elő, illetve ha az intravénás beadás túl gyors.
A mellékhatások gyakoriság alapján az alábbi kategóriák szerint kerültek meghatározásra (megjegyzendő, hogy a mellékhatások gyakorisága nagymértékben függ a teofillin vérszintjétől):
Nagyon gyakori (≥ 1/10)
Gyakori (≥ 1/100 és < 1/10)
Nem gyakori (≥ 1/1000 és < 1/100)
Ritka (≥ 1/10 000 és < 1/1000)
Nagyon ritka (< 1/10 000)
Nem ismert (gyakorisága a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A teofillin-intoxikáció tünetei (20 g/ml-nél magasabb teofillin plazmakoncentráció esetén): hányás, remegés, nyugtalanság, zavartság, alvászavar, súlyos gyomor-bél rendellenességek (egyebek mellett gastrointestinalis vérzés), hirtelen vérnyomásesés, tachycardia, valamint életveszélyes aritmia és konvulzió.
Fokozott egyéni teofillin-túlérzékenység esetén a túladagolás tünetei már a megadott plazmakoncentrációk alatt is felléphetnek.
Túladagolás esetén alkalmazandó terápia:
Kismértékű túladagolás esetén a készítmény adagolását fel kell függeszteni és teofillin plazmakoncentráció-mérést kell végezni. A kezelés folytatásakor az adagot az eredménytől függően kell csökkenteni. Központi idegrendszeri reakciók esetén (pl. nyugtalanság és görcsök) a légutak szabadon tartandók, oxigenáció alkalmazandó, diazepam adandó (0,1‑0,3 mg/ttkg, összesen maximum 10 mg lassan i.v.).
Életveszély esetén a vitális funkciók ellenőrzendők, szükség esetén intubáció, oxigenizáció, és ha indokolt, iv. folyadékpótlás alkalmazandó plazmaexpanderekkel, a folyadék és elektrolitháztartást ellenőrizni kell és szükség esetén be kell állítani. Nagyon magas teofillin-plazmakoncentráció esetén hemoperfúziót is számításba kell venni.
Fenyegető szívritmuszavar esetén verapamilt kell adagolni iv. (a propranolol asztmás betegeknél súlyos hörgőgörcsöt okozhat).
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségekre ható egyéb systemás szerek
ATC kód: R03D A04
A teofillin szerkezetileg a metilxantin csoporthoz (purinszármazékok) tartozik. A teofillin a dózistól függő mértékben relaxálja a bronchusok és bronchiolusok simaizomzatát. Fokozza a rekeszizmok kontraktilitását, javítja a nyákürülést és csökkenti a kisvérköri perifériás ellenállást. A teofillin gátolja az antigének által indukált bronchospasmust, valamint a mediátorok (pl. hisztamin) felszabadulását a hízósejtekből, továbbá stimulálja a légzőközpontot, pozitív inotrop és chronotrop hatást gyakorol a szívizomra, enyhén diuretikus hatású.
A teofillin immunmodulátor és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik. Hatásmechanizmusa a foszfodiészteráz enzim gátlásán, adenozin antagonizmuson, a katekolamin‑kiválasztás növelésén és a kalciumszint változtatásán alapul.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A hatásos teofillin plazmakoncentráció 8‑12 g/ml között van (nem haladhatja meg a 20 µg/ml-t). Terápiás koncentráció esetén a teofillin 60%‑a kötődik a plazmafehérjékhez (újszülöttek és májcirrhosisos betegek esetén kb. 40%‑a). A véráramból a teofillin a testben mindenhol eloszlik a zsírszövetek kivételével. Átjut a vér-agy gáton és a méhlepényen.
Plazmafelezési ideje jelentős eltéréseket mutat. Átlagos felnőttek esetén a felezési idő 7‑9 óra, dohányosoknál 4‑5 óra, gyermekeknél 3‑5 óra, azonban koraszülötteknél, tüdőbetegeknél, szívelégtelenségben vagy májbetegségben szenvedőknél meghaladhatja a 24 órát.
A teofillin a májban metabolizálódik és elsősorban a veséken keresztül ürül ki a szervezetből. A metabolizáció során főleg xantin-származékokká alakul, és csak mintegy 10%‑a ürül ki átalakulás nélkül a vizelettel.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Nem tapasztaltak embriotoxikus vagy teratogén hatást vemhes patkányokban. Vemhes egerekben a teofillin szájpadhasadékot és fejlődési rendellenességet okozott. Ezeknek a megfigyeléseknek emberekre vonatkoztatott jelentősége nem ismert.
Ismételt toxicitás vizsgálatok során orális adagolást követően sem kutyában, sem patkányban nem figyeltek meg szerv‑toxikus hatást.
Emberekben nem tapasztaltak karcinogén, mutagén és teratogén hatást.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
nátrium‑hidroxid
glicin
injekcióhoz való víz
6.2 Inkompatibilitások
Lásd a 4.2 pont utolsó bekezdését.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 °C‑on, fénytől védve tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
5×10 ml oldat kék törőponttal ellátott, színtelen, forrasztott OPC ampullában. Az ampullák műanyag tálcában és dobozban.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Megjegyzés: egy keresztes, erős hatású
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Gebro Pharma GmbH
Bahnhofbichl 13
6391 Fieberbrunn
Ausztria
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
OGYI-T-4246/03 (5×10 ml)
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1994. november
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. október 6.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2024. október. 14.
| Szervrendszer | Gyakori | Nem gyakori | Ritka |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | túl gyors intravénás beadás során szapora légzés, kipirulás | ||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | fokozódó diuresis | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hányinger, hányás, hasmenés | gyomorirritáció, az alsó oesophagus sphincter tónuscsökkenése miatt a meglévő gastro-oesophagealis reflux felerősödése | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | allergiás reakciók (bőrkiütés, viszketés, urticaria, bronchospasmus), beleértve az anaphylaxiás reakciót is | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés, fejfájás, alvászavarok, izgatottság | görcsök, remegés; gyakori nyugtalanság túl gyors intravénás beadás esetén | |
| Érbetegségek és tünetek | egyes esetekben vérnyomásesés és tachycardia, különösen túl gyors intravénás beadás során | ||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | palpitatio, extrasystolék, vetricularis arrythmiák | ||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | szérum elektrolitszintek változása, elsősorban hypokalaemia, hyponatraemia, kalcium és kreatinin szérumszintjének emelkedése, hyperuricaemia, hyperglycaemia |