1. A GYÓGYSZER NEVE
Tildaton 40 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
40 mg eletriptánt tartalmaz (eletriptán-hidrobromid formájában) filmtablettánként.
Ismert hatású segédanyagok
46 mg laktóz-monohidrátot és 0,1204 mg narancssárga Sunset Yellow FCF alumínium lakk (E110) festéket tartalmaz filmtablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta (tabletta).
Narancssárga, kerek, mindkét oldalán domború felületű, kb. 8 mm átmérőjű filmtabletta, egyik oldalán sima, másik oldalán „40” jelöléssel ellátva.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Tildaton felnőttek számára, aurával vagy aura nélkül jelentkező migrénes rohamoknak a fejfájás felléptének fázisában történő akut kezelésére javallott.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A Tildaton tablettát a migrénes fejfájás fellépése esetén a lehető leghamarabb kell bevenni, de ugyancsak hatásos a migrénes roham egy későbbi stádiumában bevéve is.
Nem bizonyított, hogy az aurafázisban alkalmazott Tildaton megelőzné a migrénes fejfájás kialakulását, ezért a Tildatont csak a fejfájás felléptének fázisában szabad alkalmazni.
A Tildaton filmtablettát nem szabad profilaktikusan alkalmazni.
Felnőttek (18 és 65 év közötti életkor):
Az ajánlott kezdő dózis 40 mg.
Ha a fejfájás 24 órán belül visszatér:
Amennyiben a kezdeti kedvező terápiás választ követő 24 órán belül visszatér a migrénes fejfájás, a második ugyanolyan dózisban adott Tildatonról kimutatták, hogy hatásos a visszatérő fejfájás kezelésére. Amennyiben második dózisra van szükség, azt nem szabad a kezdeti dózist követő 2 órán belül bevenni.
Amennyiben nem sikerül terápiás választ elérni:
Ha a beteg fejfájása nem szűnik a Tildaton első dózisának bevételétől számított 2 órán belül, egy második dózist nem szabad bevenni ugyanarra a rohamra, mivel a klinikai vizsgálatok nem igazolták eddig megfelelőképpen a második dózis hatásosságát. A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy azok a betegek, akik nem reagálnak egy roham kezelésére, még mindig reagálhatnak egy későbbi roham kezelésére.
Azok a betegek, akiknél nem érhető el kielégítő terápiás hatásosság 40 mg megfelelő kipróbálásával, (pl. jó tolerálhatóság, és a klinikai válasz hiánya három rohamból két esetben), lehetséges, hogy eredményesen kezelhetők 80 mg (pl. 2‑szer 40 mg filmtabletta) alkalmazásával a következő migrénes rohamok során (lásd 5.1 pont). Egy második 80 mg-os dózist nem szabad 24 órán belül bevenni.
A napi maximális dózis nem haladhatja meg a 80 mg-ot (lásd 4.8 pont).
Idősek
Az eletriptán biztonságosságát és hatásosságát 65 év feletti betegek esetében nem értékelték szisztematikusan, a klinikai vizsgálatokban résztvevő ilyen betegek alacsony száma miatt. Ezért a Tildaton alkalmazása idős korban nem javasolt.
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülők (12 és betöltött 18. életév közötti életkor)
A Tildaton hatásosságát 12 és betöltött 18. életév közötti gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.
Gyermekek (6 és betöltött 12. életév közötti életkor)
A Tildaton biztonságosságát és hatásosságát 6 és betöltött 12. életév közötti gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.
Májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban nincs szükség dóziskorrekcióra. Mivel a Tildatont súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem vizsgálták, adása ilyen betegeknek ellenjavallt.
Vesekárosodásban
Mivel a Tildaton vérnyomásra gyakorolt hatásai vesekárosodásan felerősödnek (lásd 4.4 pont), enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a 20 mg‑os kezdő dózis alkalmazása javasolt. A 20 mg‑os dózis alkalmazása csak másik eletriptán-készítménnyel valósítható meg. A maximális napi dózis a 40 mg-ot nem haladhatja meg. Súlyos vesekárosodásban a Tildaton alkalmazása ellenjavallt.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A Tildaton tablettát vízzel kell bevenni, és egészben kell lenyelni.
4.3 Ellenjavallatok
A Tildaton ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknél az alábbiak állnak fenn:
a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
súlyos máj- vagy vesekárosodás;
közepesen súlyos vagy súlyos hypertonia vagy kezeletlen enyhe hypertonia;
igazolt koszorúér-betegség, ideértve az ischaemiás szívbetegséget (angina pectoris, korábbi szívizominfarktus vagy igazolt néma ischaemia). Coronaria arteriák spasmusa (Prinzmetal‑angina), az ischaemiás szívbetegség objektív vagy szubjektív tünetei.
jelentős arrhythmiák vagy szívelégtelenség;
perifériás érbetegség;
stroke (CVA – cerebrovascular accident) vagy átmeneti agyi keringészavar (TIA – transient ischaemic attack) az anamnézisben;
ergotamin vagy ergotamin-származékok (ideértve a metiszergidet is) alkalmazása az eletriptán bevételét megelőző vagy azt követő 24 órán belül (lásd 4.5 pont);
egyéb 5‑HT1 receptor-agonisták egyidejű alkalmazása eletriptánnal.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A Tildaton nem alkalmazható együtt erős CYP3A4-gátló szerekkel, mint például ketokonazol, itrakonazol, eritromicin, klaritromicin, jozamicin, valamint proteázgátlókkal (ritonavir, indinavir és nelfinavir).
A Tildaton kizárólag akkor alkalmazható, ha a migrént egyértelműen diagnosztizálták. A Tildaton nem javallott hemiplegiás, ophtalmoplegiás vagy basilaris migrén kezelésére.
A Tildaton nem adható „atípusos” fejfájások kezelésére, azaz melyek összefüggésben lehetnek olyan potenciálisan súlyos kórállapotokkal (stroke, aneurizma ruptura), amelyekben az agyi erek összehúzódása ártalmas lehet.
Az eletriptán alkalmazása átmeneti tünetekkel járhat, beleértve a mellkasi fájdalmat és szorító érzést, ami nagyfokú, a torkot érintő is lehet (lásd 4.8 pont). Amennyiben feltételezhető, hogy ezen tünetek ischaemiás szívbetegségre utalnak, nem szabad újabb dózist bevenni, és alapos kivizsgálást kell végezni.
Szívelégtelenségben szenvedő betegek
A Tildaton nem adható előzetes kivizsgálás nélkül olyan betegeknek, akiknél valószínűsíthető a fel nem ismert szívbetegség jelenléte, vagy fennáll a koszorúér-betegség (coronary artery disease: CAD) kockázata (pl. magas vérnyomású, diabeteses, dohányzó vagy nikotinpótló terápiában részesülő betegek, 40 év feletti férfiak, nők a postmenopausa időszakában, valamint családban halmozódó koszorúér-betegség esetén). Kardiológiai kivizsgálás során nem minden betegnél mutatható ki kardiológiai betegség olyan esetben, amikor az valójában fennáll, és nagyon ritkán előfordultak súlyos kardiális események 5‑HT1 receptor-agonisták alkalmazásakor, olyan betegeknél, akiknek nem volt diagnosztizált kardiovaszkuláris betegségük. A Tildaton nem alkalmazható igazolt koszorúér-betegség esetén (lásd 4.3 pont).
Az 5‑HT1 receptor-agonisták alkalmazását coronaria vasospasmus előfordulásával hozták összefüggésbe. Ritkán myocardialis ischaemiát vagy infarctust jelentettek 5‑HT1 receptor-agonistákkal kapcsolatban.
A nemkívánatos hatások gyakoribbá válhatnak, ha triptánokat közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövénykészítményekkel együtt alkalmazzák.
A klinikai dózistartományon belül enyhe és átmeneti vérnyomás-emelkedést figyeltek meg 60 mg-os vagy annál nagyobb eletriptán dózisok esetében, de ezen emelkedéseket nem hozták kapcsolatba klinikai következményekkel a klinikai vizsgálat során. Ez a hatás még kifejezettebb volt a vesekárosodásban szenvedő, illetve idős betegek esetében. Vesekárosodásban szenvedő alanyok szisztolés vérnyomásának átlagos maximális növekedése 14‑17 Hgmm (normál érték: 3 Hgmm), a diasztolés vérnyomásé 14‑21 Hgmm (normál érték: 4 Hgmm) volt. Idős alanyok szisztolés vérnyomásának átlagos maximális növekedése 23 Hgmm, míg fiatal felnőttek esetében 13 Hgmm (8 Hgmm a placebo esetén) volt. 20, illetve 40 mg eletriptánt szedő betegek esetében is jelentettek vérnyomás-emelkedést a forgalomba hozatalt követően, továbbá olyan betegeknél is, akik nem időskorúak és nincs vesekárosodásuk.
Gyógyszerek túlzott használatához köthető fejfájás (medication-overuse headache (MOH))
Bármely fájdalomcsillapító hosszantartó alkalmazása fejfájásra ronthatja az állapotot. Amennyiben ilyen eset előfordul vagy feltételezhető, orvoshoz kell fordulni és a kezelést meg kell szüntetni. Gyógyszerek túlzott használatához köthető fejfájást (MOH) kell feltételezni olyan betegeknél, akiknél gyakori vagy napi fejfájás jelentkezik a rendszeres gyógyszeres fejfájáskezelés ellenére (vagy amiatt).
Szerotonin-szindróma
Triptánok és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI‑k) vagy szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (SNRI‑k) egyidejű alkalmazása során szerotonin-szindrómát (beleértve a megváltozott mentális állapotot, vegetatív instabilitást és neuromuscularis elváltozásokat) jelentettek. Ezek a reakciók súlyosak lehetnek. Ha az eletriptán és egy SSRI vagy SNRI egyidejű alkalmazása klinikailag indokolt, a beteg gondos megfigyelése javasolt, különösen a kezelés kezdetekor, dózisnövelések esetén vagy más szerotonerg gyógyszeres kezelés hozzáadásakor (lásd 4.5 pont).
Ez a készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
Ezen felül a készítmény Sunset Yellow FCF alumínium lakk (E110) festéket tartalmaz, mely allergiás reakciókat okozhat.
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Egyéb gyógyszerek hatása az eletriptánra
Eletriptánnal végzett kulcsfontosságú (pivotális) klinikai vizsgálatokban nem jelentettek interakciót béta-blokkolókkal, triciklusos antidepresszánsokkal, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal és flunarizinnal, azonban a szakmai szabályoknak megfelelő interakciós klinikai vizsgálatokból származó adatok ezen gyógyszerekkel nem állnak rendelkezésre (propranololon kívül, lásd lent).
A klinikai vizsgálatok populációs farmakokinetikai elemzése arra utal, hogy a következő gyógyszerek valószínűleg nincsenek hatással az eletriptán farmakokinetikai jellemzőire: béta-blokkolók, triciklusos antidepresszánsok, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, ösztrogén-alapú hormonpótló terápia, ösztrogén-tartalmú orális fogamzásgátlók, valamint kalciumcsatorna-blokkolók.
Az eletriptán nem MAO-szubsztrát, ezért nem várható kölcsönhatás eletriptán és a MAO‑gátlók között. Emiatt szakmai szabályoknak megfelelő interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
Propranolollal (160 mg) végzett klinikai vizsgálatokban az eletriptán Cmax értéke 1,1‑szeresére, AUC értéke 1,3-szorosára, verapamillal (480 mg) végzett klinikai vizsgálatokban az eletriptán Cmax értéke 2,2‑szeresére, AUC értéke 2,7-szeresére, flukonazollal (100 mg) végzett klinikai vizsgálatokban az eletriptán Cmax értéke 1,4‑szeresére, AUC értéke 2,0‑szeresére növekedett. Ezeket a hatásokat nem tekintik klinikailag jelentősnek, mivel nem jelentkezett ezekhez kapcsolódó vérnyomás-emelkedés vagy velük összefüggő nemkívánatos esemény az önmagában alkalmazott eletriptánnal összehasonlítva.
A specifikus és hatásos CYP3A4‑gátló eritromicinnel (1000 mg) és ketokonazollal (400 mg) végzett klinikai vizsgálatokban az eletriptán Cmax értékének (2, illetve 2,7‑szeres) és AUC értékének (3,6, illetve 5,9‑szeres) szignifikáns növekedését figyelték meg. Ez a fokozott expozíció összefüggésben állt az eletriptán felezési idejének eritromicinnel 4,6 óráról 7,1 órára és ketokonazollal 4,8 óráról 8,3 órára történő növekedésével (lásd 5.2 pont). Ezért az eletriptánt nem szabad együtt alkalmazni erős CYP3A4-gátló szerekkel, pl. ketokonazollal, itrakonazollal, eritromicinnel, klaritromicinnel, jozamicinnel, és proteázgátlókkal (ritonavir, indinavir és nelfinavir).
Klinikai vizsgálatokban az eletriptán adása után egy, illetve két órával per os alkalmazott koffein/ergotamin beadása után a vérnyomás kismértékű, bár additív fokozódását figyelték meg, ami előre jelezhető a két gyógyszer farmakológiája alapján. Ezért nem ajánlott ergotamin-tartalmú, vagy ergot‑típusú gyógyszerek (pl. dihidroergotamin) alkalmazása az eletriptán adását követő 24 órán belül. Megfordítva is, legalább 24 órának kell eltelnie egy ergotamin-tartalmú készítmény alkalmazása után, mielőtt eletriptánt lehet adni.
Az eletriptán hatása más gyógyszerekre
Nincsen arra sem in vitro, sem in vivo bizonyíték, hogy az eletriptán klinikai dózisai (és az ezekből származó vérszintek) gátolnák vagy indukálnák a citokróm P450 enzimeket, beleértve a CYP3A4 gyógyszer-metabolizáló enzimeket, ezért valószínűtlen, hogy az eletriptán ezen enzimek működésének befolyásolása által klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatásokat okozna.
Szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI‑k) /szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (SNRI‑k) és a szerotonin-szindróma:
Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI‑k) vagy szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (SNRI‑k) és triptánok egyidejű alkalmazása során szerotonin-szindrómát (beleértve a megváltozott mentális állapotot, vegetatív instabilitást és neuromuscularis elváltozásokat) jelentettek (lásd 4.4 pont).
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Az eletriptán terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre klinikai adat. Állatkísérletek nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a terhesség, az embrionális/magzati fejlődés, szülés vagy a postnatalis fejlődés tekintetében (lásd 5.3 pont). Az eletriptánt a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, illetve csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.
Szoptatás
Az eletriptán kiválasztódik a humán anyatejbe. Egy vizsgálatban 8 nőnek adtak egyetlen dózisban 80 mg eletriptánt; ebben a csoportban az anyatejben megjelenő eletriptán átlagos összmennyisége 24 óra lefolyása alatt az alkalmazott dózis 0,02%‑a volt. Mindazonáltal, körültekintő mérlegelést kíván az eletriptán adása szoptató anyáknak. A csecsemő expozíciója minimálisra csökkenthető, ha a kezelést követő 24 órás időtartamban kerülik a szoptatást.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az eletriptán közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A migrén, illetve az eletriptán-kezelés álmosságot vagy szédülést okozhat bizonyos betegeknél. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy migrénes roham alatt és az eletriptán alkalmazását követően mérlegeljék a komplex feladatok teljesítéséhez, mint pl. gépjárművezetéshez szükséges képességeiket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
Az eletriptánt klinikai vizsgálatokban több mint 5000 alanynál alkalmazták, akik egy vagy két 20, 40 vagy 80 mg‑os dózist szedtek. A leggyakrabban észlelt nemkívánatos hatás az asthenia, aluszékonyság, hányinger és szédülés volt. Randomizált klinikai vizsgálatokban 20, 40 és 80 mg‑os dózis alkalmazásakor a nemkívánatos események gyakoriságának dózisfüggő tendenciáját figyelték meg.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi mellékhatásokat (melyek előfordulási gyakorisága ≥ 1% és nagyobb mint a placebo esetében) jelentették terápiás adagok alkalmazása mellett a klinikai vizsgálatokban. Az események gyakoriság szerint vannak csoportosítva: gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100) és ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000).
|
Szervrendszer |
Gyakori |
Nem gyakori |
Ritka |
|---|---|---|---|
|
Fertőző betegségek és parazitafertőzések |
pharyngitis, rhinitis |
légzőrendszeri infekciók |
|
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
lymphadenopathia |
||
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
anorexia | ||
|
Pszichiátriai kórképek |
kóros gondolkodás, agitatio, zavartság, deperszonalizáció, eufória, depresszió, álmatlanság |
érzelmi labilitás |
|
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
somnolentia, fejfájás, szédülés, bizsergés vagy szokatlan érzékelés, izomtónus-fokozódás, hypaesthesia, izomgyengeség |
remegés, hyperaesthesia, ataxia, hypokinesia, beszédzavar, stupor, ízérzés megváltozása | |
|
Szembetegségek és szemészeti tünetek |
kóros látás, szemfájdalom, photophobia, könnyezési rendellenesség |
conjunctivitis |
|
|
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei |
vertigo |
fülfájdalom, fülzúgás | |
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
palpitatio, tachycardia |
bradycardia |
|
|
Érbetegségek és tünetek |
kipirulás |
periferiás érbetegség |
sokk |
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
szorító érzés a torokban |
dyspnoe, légzési rendellenesség, ásítás |
asthma, hangváltozás |
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
hasi fájdalom, hányinger, szájszárazság, dyspepsia |
hasmenés, glossitis |
obstipatio, oesophagitis, nyelvödéma, eructatio |
|
Máj- és epebetegségek illetve tünetek |
hyperbilirubinaemia, megnövekedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint (GOT/ASAT) |
||
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
verejtékezés |
bőrkiütés, viszketés |
bőrrendellenességek, urticaria |
|
Csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei |
hátfájdalom, izomfájdalom |
arthralgia, arthrosis, csontfájdalom |
arthritis, myopathia, izomrángás |
|
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
gyakoribb vizeletürítés, húgyúti rendellenesség, polyuria | ||
|
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek |
emlőfájdalom, menorrhagia |
||
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
forróságérzés, asthenia, mellkasi tünetek (fájdalom, szorítás, nyomásérzés), hidegrázás, fájdalom |
rossz közérzet, arcoedema, szomjúság, oedema, periferiás oedema |
Az eletriptánnal észlelt gyakori nemkívánatos események az 5‑HT1 receptor-agonistákra, mint gyógyszercsoportra jellemző nemkívánatos események.
A forgalomba hozatalt követően az alábbi nemkívánatos hatásokat jelentették:
Immunrendszeri betegségek és tünetek: allergiás reakciók, melyek közül némely súlyos is lehet, beleértve az angiooedemát.
Idegrendszeri betegségek és tünetek: szerotonin-szindróma, ritka syncope esetek, agyi érkatasztrófa.
Érbetegségek és tünetek: hypertensio.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: myocardialis ischaemia vagy infarctus, arteria coronaria spasmusa.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: más 5‑HT1B/1D receptor-agonistákhoz hasonlóan ritka ischaemiás colitis esetekről érkeztek jelentések; hányás.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Vizsgálati alanyoknak egyetlen dózisban 120 mg‑ot adtak, de jelentős nemkívánatos hatások nem alakultak ki. Mindazonáltal ezen gyógyszercsoport farmakológiája miatt hypertensio vagy egyéb súlyosabb szív- és érrendszeri tünetek előfordulhatnak túladagolás esetén.
A túladagolás esetén standard támogató intézkedéseket kell alkalmazni, szükség szerint. Az eletriptán eliminációs felezési ideje mintegy 4 óra, ezért eletriptán túladagolást követően a betegek monitorozását és az általános tüneti kezelést legalább 20 órán keresztül kell folytatni, illetve amíg a jelek és tünetek fennállnak.
Nem ismert, hogy a hemodialízis vagy a peritoneális dialízis milyen hatást gyakorolt az eletriptán szérumkoncentrációjára.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Szelektív szerotonin (5‑HT1) receptor-agonisták, ATC kód: N02CC06
Hatásmechanizmus
Az eletriptán a vaszkuláris 5‑HT1B és a neuronális 5‑HT1D receptorok szelektív agonistája. Az eletriptán ugyancsak nagy affinitást mutat az 5‑HT1F receptorokhoz, ami hozzájárulhat migrén ellenes hatásmechanizmusához. Az eletriptán mérsékelt affinitással bír a humán rekombináns 5‑HT1A, 5‑HT2B, 5‑HT1E és 5‑HT7 receptorokhoz.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az eletriptán hatásosságát és biztonságosságát a migrén akut kezelésében több mint 6000 betegre (összes kezelési csoport) kiterjedő, 10 placebokontrollos vizsgálatban értékelték, ahol a betegek 20‑80 mg-os dózisban kaptak eletriptánt. A fejfájás enyhülése már 30 perccel a per os adagolást követően bekövetkezett. A kezelésre reagálók aránya (közepesen súlyos illetve súlyos fejfájás csökkenése enyhe fejfájásra, illetve a fájdalom megszűnése) 2 órával az adagolás után 59‑77% volt 80 mg‑os dózisnál, 54‑65% 40 mg-os dózisnál, 47‑54% 20 mg‑os dózisnál, és 19‑40% placebónál. Az eletriptán ugyancsak hatékony volt a migrénnel kapcsolatos olyan tünetek kezelése terén, mint a hányás, hányinger, photophobia és phonophobia.
Az a javaslat, hogy a gyógyszer dózisa 80 mg‑ra emelhető a nyílt elrendezésű, hosszú távú vizsgálatokból és egy rövid távú, kettős vak vizsgálatból származik, amelyekben csak a statisztikai szignifikancia irányába mutató trend volt megfigyelhető.
Az eletriptán hatásos marad menstruációval összefüggő migrénben. Az aura fázisban bevett eletriptánról nem mutatták ki, hogy megelőzné a migrénes fejfájást, ezért az eletriptánt csak a migrén fejfájásos fázisa alatt szabad bevenni.
Egy nem placebokontrollos, farmakokinetikai vizsgálatban, vesekárosodásban szenvedő betegeknél 80 mg-os eletriptán dózis beadása után a vérnyomás nagyobb mértékű emelkedését írták le, mint egészséges önkénteseknél (lásd 4.4 pont). Ez semmilyen farmakokinetikai változással nem magyarázható, valószínűleg a csökkent veseműködésű betegek eletriptánra adott specifikus farmakodinámiás válaszának tekinthető.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
Az eletriptán per os adagolást követően gyorsan és jól szívódik fel a gyomor-bél traktusból (legalább 81%). Az abszolút orális biohasznosulása a férfiak és nők körében egyaránt megközelítőleg 50%. Per os alkalmazást követően a medián tmax 1,5 óra. A klinikai dózistartományban (20‑80 mg) lineáris farmakokinetikát mutattak ki.
Az eletriptán AUC és Cmax értéke magas zsírtartalmú étkezést követő orális alkalmazás után megközelítőleg 20‑30%‑kal növekedett. A migrénes roham alatti per os alkalmazást követően az AUC megközelítőleg 30%‑kal csökkent és a tmax 2,8 órára növekedett.
Mintegy 5‑7 napon keresztül alkalmazott ismételt dózisokat (20 mg naponta háromszor) követően az eletriptán farmakokinetikája lineáris maradt, és az akkumuláció megjósolható volt. Nagyobb dózisok többszöri alkalmazása során (40 mg naponta háromszor és 80 mg naponta kétszer) az eletriptán akkumulációja 7 nap után a vártnál nagyobb volt (megközelítőleg 40%).
Eloszlás
Az eletriptán megoszlási térfogata intravénás beadást követően 138 l, ami a szövetekbe történő eloszlásra utal. Az eletriptán csak mérsékelten kötődik fehérjékhez (megközelítőleg 85%).
Biotranszformáció
Az in vitro vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy az eletriptánt elsődlegesen a CYP3A4 hepatikus citokróm P450 enzim metabolizálja. Ezt a megállapítást alátámasztja az eletriptán plazmakoncentrációjának növekedése eritromicinnel és ketokonazollal történő együttadást követően, amelyek ismert szelektív és hatékony CYP3A4-gátlók. Az in vitro vizsgálatok a CYP2D6 kisfokú érintettségére is utalnak, jóllehet a klinikai vizsgálatok nem hoztak semmilyen arra utaló bizonyítékot, hogy polimorfizmus volna jelen ezzel az enzimmel kapcsolatban.
Két olyan fő metabolitot azonosítottak a keringésben, ami szignifikánsan hozzájárul a 14C izotóppal jelzett eletriptán adagolást követő plazma radioaktivitáshoz. Az N-oxidáció útján képződött metabolit állati in vitro modellekben nem mutatott aktivitást. Az N-demetilációval képződött metabolitról állati in vitro modellekben az eletriptánhoz hasonló aktivitást mutattak ki. A plazmában észlelhető radioaktivitás harmadik területét formálisan nem azonosították, de az legnagyobb valószínűséggel azoknak a hidroxilált metabolitoknak a keveréke, amelyeket ugyancsak megfigyeltek a vizeletben és a székletben kiválasztva.
Az N‑demetilált aktív metabolit plazmakoncentrációja csak mintegy 10‑20%‑a az eredeti hatóanyagnak, és így nem várható, hogy jelentős mértékben hozzájárulna az eletriptán terápiás hatásához.
Elimináció
Az intravénás adagolást követően az eletriptán átlagos teljes plazma clearance-e 36 l/óra, melynek eredményeképpen a plazma felezési idő megközelítőleg 4 óra. Az átlagos vese clearance per os adagolást követően megközelítőleg 3,9 l/óra. A nem renális clearance a teljes clearance megközelítőleg 90%‑át teszi ki, ami azt jelzi, hogy az eletriptán eliminációja elsősorban metabolizmus útján történik.
Farmakokinetika speciális betegcsoportokban
Nem
A klinikai farmakológiai vizsgálatok összesítésével végrehajtott meta-analízis és a klinikai vizsgálatok adatainak alapján végzett populációs farmakokinetikai analízis eredményei azt jelzik, hogy a nemi hovatartozásnak nincs klinikailag jelentős hatása az eletriptán plazmakoncentrációjára.
Idősek (65 év fölött)
Jóllehet statisztikailag nem szignifikáns mértékben, de kissé csökken (16%‑kal) az idősek (65‑93 évesek) clearance-e, amihez a felezési idő statisztikailag szignifikáns növekedése (megközelítőleg 4,4 óráról 5,7 órára) társul fiatalabb felnőtt alanyokkal összehasonlítva.
Gyermekek és serdülők (12 és betöltött 18. életév között)
Az eletriptán (40 mg és 80 mg) farmakokinetikája gyermek- és serdülőkorú migrénes betegeknél a rohamok között adva hasonló volt ahhoz, mint amit egészséges felnőttek esetében tapasztaltak.
Gyermekek (6 és betöltött 12. életév között)
Az eletriptán clearance-e gyermekek esetében nem mutat eltérést a serdülőkhöz képest. Ugyanakkor a megoszlási térfogat gyermekek esetében kisebb, ami magasabb plazmakoncentrációkat eredményez, mint amelyek ugyanazon dózis alkalmazásával felnőttek esetében várhatóak.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő (Child-Pugh A és B stádium) vizsgálati alanyok esetében mind az AUC (34%), mind a felezési idő szignifikáns növekedését mutatták ki. A Cmax esetében kismértékű növekedés volt megfigyelhető (18%). Az expozíció ezen kis változását nem tekintik klinikailag relevánsnak.
Vesekárosodás
Enyhe (kreatinin-clearance: 61‑89 ml/perc), közepesen súlyos (kreatinin-clearance: 31‑60 ml/perc) vagy súlyos (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyok esetében nem észleltek statisztikailag szignifikáns mértékű változást az eletriptán farmakokinetikája vagy plazmafehérjékhez kötődése terén. A vérnyomás emelkedését figyelték meg ebben a betegcsoportban.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Tablettamag:
mikrokristályos cellulóz;
laktóz-monohidrát;
kroszkarmellóz-nátrium;
magnézium-sztearát.
Filmbevonat:
poli(vinil-alkohol);
titán-dioxid (E171);
makrogol;
talkum;
Sunset Yellow FCF alumínium lakk (E110).
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
6 db filmtabletta fehér, átlátszatlan PVC/PCTFE//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés (egy kereszt)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Egis Gyógyszergyár Zrt.
1106 Budapest, Keresztúri út 30-38.
Magyarország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-23449/01 6× PVC/PCTFE//Al buborékcsomagolásban
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2018. október 30.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2023. május 3.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2023. október 16.