Trampara 37,5 mg/325 mg tabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Trampara 37,5 mg/325 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

37,5 mg tramadol-hidrokloridot és 325 mg paracetamolt tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Fehér, hosszúkás tabletta, egyik oldalán bemetszéssel.

A tablettán levő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Trampara tabletta a mérsékelttől súlyosig terjedő fájdalom tüneti kezelésére javallt.

A Trampara használatát olyan betegekre kell korlátozni, akiknél a mérsékelttől súlyosig terjedő fájdalom a kezelőorvos szerint a tramadol és a paracetamol kombinációját igényli (lásd 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A Trampara alkalmazását olyan betegekre kell korlátozni, akiknél a mérsékelttől súlyosig terjedő fájdalom kezelésére a kezelőorvos szerint a tramadol és a paracetamol kombinációjára van szükség.

Az adagot a fájdalom intenzitása és az egyes betegek egyéni érzékenysége szerint kell beállítani. Általában a fájdalomcsillapítás szempontjából legkisebb hatékony adagot kell kiválasztani.

Felnőttek és serdülők (12 évesek és idősebbek)

Kezdő adagként két Trampara tabletta ajánlott. Szükség szerint további adagok is bevehetők, de a maximális adag nem haladhatja meg a napi 8 tablettát (amely 300 mg tramadollal és 2600 mg paracetamollal egyenértékű).

Az adagolási intervallum nem lehet 6 óránál rövidebb.

A Trampara semmilyen körülmények között sem alkalmazható a feltétlenül szükségesnél hosszabb ideig (lásd még a 4.4 pontot is). Ha a betegség jellege és súlyossága miatt a Trampara ismételt alkalmazása vagy hosszú távú kezelés szükséges, akkor gondos, rendszeres monitorozást kell végezni (lehetőleg szüneteket tartva a kezelés során) annak eldöntése érdekében, hogy szükséges-e folytatni a kezelést.

Gyermekek

12 év alatti gyermekeknél még nem állapították meg a Trampara alkalmazásának hatékonyságát és biztonságosságát. Ezért a 12 évesnél fiatalabb gyermekek esetén a Trampara alkalmazása nem ajánlott.

Idősek

Klinikailag manifesztálódó máj- vagy veseelégtelenségben nem szenvedő idős betegeknél (75 éves korig) általában nincs szükség adagmódosításra. 75 év feletti idős betegeknél az elimináció elhúzódhat. Ezért az adagolási intervallumot szükség esetén növelni kell a betegek igényei szerint.

Veseelégtelenség /dialízis

Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a tramadol eliminációja késleltetett. Ilyen esetben az adagolási intervallumok a beteg igényei szerint történő növelését gondosan mérlegelni kell.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél a tramadol eliminációja késleltetett. Ilyen esetben az adagolási intervallumok a beteg igényei szerint történő növelését gondosan mérlegelni kell (lásd 4.4 pont). A paracetamol jelenléte miatt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a Trampara nem alkalmazható (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja:

Szájon át alkalmazandó.

A tablettákat megfelelő mennyiségű folyadékkal kell bevenni. A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4.3 Ellenjavallatok

​ A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

​ akut mérgezés alkohollal, altatószerekkel, centrálisan ható fájdalomcsillapítókkal, opioidokkal vagy pszichotróp gyógyszerekkel,

​ a Trampara nem alkalmazható azoknál a betegeknél, akik monoamin-oxidáz (MAO)‑gátlókat kapnak, illetve a kezelés felfüggesztését követő két héten belül (lásd 4.5 pont),

​ súlyos májkárosodás,

​ kezeléssel nem megfelelően kontrollált epilepszia (lásd 4.4 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Figyelmeztetések:

Felnőtteknél és 12 éves, illetve annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél

​ A Trampara maximális adagját – 8 tabletta– nem szabad túllépni. A véletlen túladagolás

elkerülése érdekében a betegeket utasítani kell, hogy ne lépjék túl az ajánlott adagot, és orvosi tanács nélkül egyidejűleg ne használjanak más paracetamolt (beleértve a recept nélkül kapható gyógyszereket is) vagy tramadol-hidrokloridot tartalmazó gyógyszert.

​ Veseelégtelenségben (kreatinin-clearance <10 ml/perc) a Trampara nem ajánlott.

​ Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a Trampara nem alkalmazható (lásd 4.3 pont).

A paracetamol túladagolásának kockázata nagyobb a nem cirrhoticus alkoholos májbetegségben szenvedő betegeknél. Mérsékelt májkárosodás esetében gondosan mérlegelendő az adagolási intervallum növelése.

​ Súlyos légzési elégtelenségben a Trampara nem ajánlott.

​ Opioidfüggő betegeknél a tramadol nem alkalmas helyettesítő szernek. Bár a tramadol opioid‑agonista, a morfin-megvonás tüneteit nem képes visszaszorítani.

​ Görcsrohamokra hajlamos betegeknél tramadolt és a görcsküszöböt csökkentő egyéb gyógyszereket, különösen szelektív szerotonin-visszavétel gátlókat, triciklikus antidepresszánsokat, antipszichotikumokat, centrálisan ható fájdalomcsillapítókat vagy helyi érzéstelenítőket kapó betegeknél beszámoltak görcsrohamokról. Kezeléssel kontrollált epilepsziában szenvedő betegeket vagy görcsrohamokra hajlamos betegeket csak akkor szabad Tramparával kezelni, ha kényszerítő körülmények állnak fenn. Görcsrohamokról számoltak be azoknál a betegeknél, akik a tramadolt az ajánlott adagban kapták. Ennek kockázata nagyobb lehet, ha a tramadol adagjai meghaladják az ajánlott felső dózishatárt.

​ Opioid agonisták/antagonisták (nalbufin, buprenorfin, pentazocin) egyidejű alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.5 pont).

Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Tolerancia és fizikai és/vagy pszichés függőség már terápiás dózisok mellett is kialakulhat. A fájdalomcsillapító kezelés klinikai szükségességét rendszeresen értékelni kell (lásd 4.2 pont). Opioidfüggő betegeknél és olyanoknál, akik kórtörténetében gyógyszer-abúzus vagy dependencia szerepel, csak rövid időtartamú kezelés alkalmazható orvosi felügyelet mellett. A Trampara csak óvatosan alkalmazható koponyasérült betegeknél, görcsrohamokkal járó kórképekre hajlamos betegeknél, epeúti betegségekben, sokkos állapotban, ismeretlen eredetű tudatzavar esetében, a légzőközpontot vagy a légzésfunkciót érintő problémák esetében, vagy koponyaűri nyomásfokozódás esetében.

A paracetamol túladagolása egyes betegeknél májtoxicitást okozhat.

Az opioid-megvonás tüneteihez hasonló megvonási tünetek már terápiás dózisok mellett és rövid időtartamú kezelés után is kialakulhatnak (lásd 4.8 pont). A megvonási tünetek az adag fokozatos csökkentésével elkerülhetők, különösen hosszú időtartamú kezelés után. Ritkán beszámoltak függőség és abúzus kialakulásáról (lásd 4.8 pont).

Egy vizsgálatban arról számoltak be, hogy általános érzéstelenítés során tramadol alkalmazása enfluránnal és dinitrogén-oxiddal együtt fokozta az intraoperatív emlékezést. Amíg további információk nem állnak rendelkezésre, a tramadol alkalmazása nem mély (felületes) altatásban kerülendő.

Szedatívumokkal (pl. benzodiazepinnel és hasonló készítményekkel) történő együttes alkalmazás kockázatai

A Trampara tabletta és a szedatív készítmények (pl. benzodiazepinek és hasonló készítmények) együttes alkalmazása bódultsághoz, légzésdepresszióhoz, kómához vagy halálhoz vezethet. Ezen kockázatok elkerülése érdekében ezen készítmények együttes alkalmazása csak abban az esetben javasolt, ha a kezelésre más alternatíva nincs. Ha a Trampara tablettát mégis szedatívumokkal együtt alkalmazzák, a legkisebb hatásos dózis lehető legrövidebb ideig alkalmazandó.

Az így kezelt betegeket fokozott figyelemmel kell kísérni a bódultság és a légzésdepresszió kockázata miatt. Javasolt a betegek és hozzátartozóik/gondozóik felvilágosítása e tünetekkel kapcsolatban.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ellenjavallt az egyidejű alkalmazás:

​ Nem‑szelektív MAO‑gátlók

Szerotonin-szindróma kockázata: hasmenés, tachycardia, hyperhidrosis, remegés, zavart tudatállapot, amely akár kómáig súlyosbodhat.

​ Szelektív MAO‑A‑gátlók

Extrapoláció a nem-szelektív MAO-gátlók alapján.

Szerotonin-szindróma kockázata: hasmenés, tachycardia, hyperhidrosis, remegés, zavart tudatállapot, amely akár kómáig súlyosbodhat.

​ Szelektív MAO‑B‑gátlók

Szerotoninerg szindrómára emlékeztető központi izgalmi tünetek: hasmenés, tachycardia, hyperhidrosis, remegés, zavart tudatállapot, amely akár kómáig súlyosbodhat.

Közelmúltbeli MAO‑gátlóval végzett kezelés esetében a tramadol-kezelés megkezdésével két hetet várni kell.

Nem ajánlott az egyidejű alkalmazás:

​ Alkohol

Az alkohol fokozza az opioid fájdalomcsillapítók szedatív hatását.

Az éberségre gyakorolt hatás miatt a gépjárművezetés és gépek kezelése veszélyes lehet.

Kerülni kell az alkoholos italok és alkoholtartalmú gyógyszerek fogyasztását.

​ Karbamazepin és egyéb enziminduktorok

A tramadol plazmaszintjének csökkenése miatt csökkenhet a hatásosság és a hatás időtartama.

​ Opioid agonisták/antagonisták (buprenorfin, nalbufin, pentazocin)

A receptorokon kifejtett kompetitív blokkoló hatás miatt csökkenhet a fájdalomcsillapító hatás, ami megvonási tünetek kockázatával jár.

Fokozott körültekintést igénylő egyidejű alkalmazás:

​ A tramadol görcsrohamokat válthat ki, és növelheti a szelektív szerotonin visszavétel-gátlók (SSRI‑k), szerotonin-noradrenalin visszavétel-gátlók (SNRI‑k), triciklusos antidepresszánsok, antipszichotikumok és egyéb görcsküszöb-csökkentő gyógyszerek (úgymint bupropion, mirtazapin, tetrahidrokannabinol) görcskeltő potenciálját.

​ A tramadol és szerotonerg gyógyszerek együttadása, úgymint a szelektív szerotonin visszavétel‑gátlók (SSRI‑k), szerotonin-noradrenalin visszavétel-gátlók (SNRI‑k), MAO‑gátlók (lásd 4.3 pont), triciklusos antidepresszánsok és a mirtazapin, szerotonin-toxicitást okozhat. A szerotonin szindróma az alábbi tünetek kialakulásakor valószínű:

​ spontán klónus

​ izgatottsággal vagy bőséges verejtékezéssel járó kiváltható vagy okuláris klónus

​ tremor és hiperreflexia

​ fokozott izomtónus, 38°C‑nál magasabb testhőmérséklet és kiváltható vagy okuláris klónus

A szerotonerg gyógyszerek elhagyása általában gyors javulást eredményez. A kezelés a tünetek jellegétől és súlyosságától függ.

​ Egyéb opioid-származékok (beleértve a köhögéscsillapítókat és a szubsztitúciós kezeléseket), benzodiazepinek és barbiturátok

Légzésdepresszió fokozott kockázata, amely túladagolás esetén halálos is lehet.

​ Egyéb központi idegrendszeri depresszánsok, mint pl. egyéb opioid-származékok (beleértve a köhögéscsillapítókat és a szubsztitúciós kezeléseket), barbiturátok, benzodiazepinek, egyéb szorongásoldók, altatók, szedatív hatású antidepresszánsok, szedatív hatású antihisztaminok, neuroleptikumok, centrálisan ható vérnyomáscsökkentők, talidomid és baklofén

Ezek a gyógyszerek fokozhatják a központi idegrendszeri depressziót. Az éberségre gyakorolt hatás miatt a gépjárművezetés és gépek kezelése veszélyes lehet.

​ Az orvosilag szükséges módon és mértékben a protrombin-időt időszakosan értékelni kell, amikor a Tramparát warfarin-szerű vegyületekkel egyidejűleg alkalmazzák, mivel INR‑emelkedésről számoltak be.

​ Korlátozott számú vizsgálatban az ondanszetron nevű 5‑HT3 antagonista hányáscsillapító szer pre- vagy posztoperatív alkalmazása növelte a tramadol-igényt posztoperatív fájdalomban szenvedő betegeknél.

​ Az opioidok és a szedatívumok (mint a benzodiazepin és hasonló szerek) együttes alkalmazása megnöveli a bódultság, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát a központi idegrendszeri depresszáns hatás erősítése által. Az együttes alkalmazás során a dózis és az időtartam a lehető legkisebb legyen (lásd 4.4. pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Mivel a Trampara egy tramadolt tartalmazó állandó hatóanyag-kombináció, ezért terhesség alatt nem alkalmazható.

​ Paracetamolra vonatkozó adatok:

Emberi terhességben végzett epidemiológiai vizsgálatokban az ajánlott adagokban alkalmazott paracetamol nem okozott káros hatásokat.

​ Tramadolra vonatkozó adatok:

A tramadol terhességben nem alkalmazható, mivel nem áll rendelkezésre elegendő adat a tramadol biztonságosságának értékeléséhez terhes nőknél. Szülés előtt vagy alatt alkalmazva a tramadol nem befolyásolja a méhizomzat összehúzódási képességét. Újszülötteknél a tramadol módosíthatja a légzésszámot, ami klinikailag általában nem jelentős. Terhesség alatti tartós kezelés az újszülöttnél születés után megvonási tüneteket okozhat, a hozzászokás következményeként.

Szoptatás

Mivel a Trampara egy tramadolt tartalmazó állandó hatóanyag-kombináció, ezért szoptatás alatt nem alkalmazható.

​ Paracetamolra vonatkozó adatok:

A paracetamol kiválasztódik az anyatejbe, de klinikailag nem jelentős mennyiségben. A rendelkezésre álló publikált adatok alapján a szoptatás nem ellenjavallt a csak paracetamolt tartalmazó, egyetlen hatóanyagú gyógyszereket szedő nőknél.

​ Tramadolra vonatkozó adatok:

​ A tramadol anyai dózisának körülbelül 0,1%‑a jut be az anyatejbe. Közvetlenül a születés utáni időszakban szájon át alkalmazott, 400 mg‑os napi anyai dózis esetében a szoptatással táplált csecsemő által elfogyasztott tramadol átlagos mennyisége az anya testtömegére beállított dózis 3%‑ának felel meg. Ezért a szoptatás alatt nem szabad tramadolt szedni, vagy a tramadol-kezelés időtartama alatt a szoptatást fel kell függeszteni. Egyetlen tramadol adag bevétele esetén általában nem szükséges abbahagyni a szoptatást.

Termékenység

A forgalomba hozatal után szerzett tapasztalatok nem utalnak a tramadol termékenységet befolyásoló hatására. Az állatkísérletek során a tramadol nem volta hatással a termékenységre. Tramadol és paracetamol kombinációjával nem végeztek vizsgálatokat a termékenységre vonatkozóan.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A tramadol álmosságot vagy szédülést okozhat, amelyet alkohol vagy más központi idegrendszeri depresszánsok fokozhatnak. Ha a beteg úgy érzi, hogy ilyen mellékhatások alakultak ki nála, akkor nem szabad gépjárművet vezetnie vagy gépeket kezelnie.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A paracetamol/tramadol-hidroklorid kombinációval végzett klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban jelentett nemkívánatos hatások a hányinger, szédülés és aluszékonyság voltak, amelyeket a betegeknek több mint 10%‑ánál észleltek.

A gyakoriságok definíciója az alábbi:

Nagyon gyakori: 1/10

Gyakori: 1/100 ‑ <1/10

Nem gyakori: 1/1000 ‑ <1/100

Ritka: 1/10 000 ‑ <1/1000

Nagyon ritka: <1/10 000

Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

​ Nem gyakori: palpitatio, tachycardia, arrhythmia

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

​ Ritka: homályos látás, miosis, mydriasis

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

​ Nem gyakori: tinnitus

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

​ Nagyon gyakori: hányinger

​ Gyakori: hányás, székrekedés, szájszárazság, hasmenés, hasi fájdalom, emésztési zavar,

flatulencia

​ Nem gyakori: nyelészavar, melaena

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

​ Nem gyakori: hidegrázás, mellkasi fájdalom

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

​ Nem gyakori: a transzaminázok szintjének emelkedése

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

​ Nem ismert: hypoglykaemia

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

​ Nagyon gyakori: szédülés, aluszékonyság

​ Gyakori: fejfájás, remegés

​ Nem gyakori: akaratlan izomösszehúzódások, paraesthesia, amnézia

​ Ritka: ataxia, görcsrohamok, syncope, beszédzavar

Pszichiátriai kórképek:

​ Gyakori: zavart tudatállapot, hangulatváltozások, szorongás, idegesség, eufórikus hangulat, alvászavarok

​ Nem gyakori: depresszió, hallucinációk, rémálmok

​ Ritka: delírium, gyógyszerfüggőség

​ Forgalomba hozatalt követő tapasztalat:

​ Nagyon ritka: abúzus

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

​ Nem gyakori: albuminuria, vizeletürítési zavarok (dysuria, vizeletretenció)

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

​ Nem gyakori: nehézlégzés

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

​ Gyakori: hyperhidrosis, viszketés

​ Nem gyakori: bőrreakciók (pl. bőrkiütés, csalánkiütés)

Érbetegségek és tünetek:

​ Nem gyakori: hypertensio, hőhullámok

Az alábbi nemkívánatos hatásokat klinikai vizsgálatok során nem észlelték, de nem zárható ki előfordulásuk, mivel ismert, hogy összefüggnek a tramadol vagy a paracetamol alkalmazásával:

Tramadol

​ Ortosztatikus vérnyomásesés, bradycardia, collapsus.

​ A tramadol forgalomba hozatalt követő felügyelete során ritka esetekben a warfarin hatásának módosulását észlelték, beleértve a protrombin-idő megnyúlását is.

​ Ritka esetekben (1/10 000 ‑ <1/1000): allergiás reakciók légzőszervi tünetekkel (pl. nehézlégzés, hörgőgörcs, zihálás, angioneurotikus oedema) és anafilaxiás reakció.

​ Ritka esetekben (1/10 000 ‑ <1/1000): étvágyváltozás, motoros gyengeség, és légzésdepresszió.

​ A tramadol alkalmazása után felléphetnek pszichés tünetek, amelyeknek intenzitása és jellege egyénileg változhat (a személyiségtől és a kezelés időtartamától függően). Ezek az alábbiak lehetnek: hangulatváltozás (általában eufórikus hangulat, alkalmanként nyugtalansággal társuló nyomott hangulat), az aktivitás változása (általában csökkenés, alkalmanként fokozódás), és a kognitív és szenzoros képesség megváltozása (pl. érzékelési zavarok, döntéshozatali viselkedés).

​ Beszámoltak az asthma súlyosbodásáról, de a gyógyszerrel való ok-okozati összefüggést nem sikerült megállapítani.

​ Az opioid-megvonás során fellépő tünetekhez hasonló alábbi gyógyszermegvonási szindróma léphet fel: izgatottság, szorongás, idegesség, álmatlanság, hyperkinesis, tremor és gyomor-bélrendszeri tünetek. Az alábbi egyéb tüneteket észlelték igen ritkán a tramadol-hidroklorid hirtelen megvonása után: pánikrohamok, súlyos szorongás, hallucinációk, paraesthesia, tinnitus és szokatlan központi idegrendszeri tünetek.

Paracetamol

​ A paracetamol nemkívánatos hatásai ritkák, de felléphet túlérzékenység, beleértve a bőrkiütést is. Beszámoltak vérképváltozásokról, beleértve a thrombocytopeniát és agranulocytosist, de ezek nem feltétlenül álltak ok-okozati összefüggésben a paracetamollal.

​ Több jelentés is utal arra, hogy a paracetamol hypoprothrombinaemiát okozhat, ha warfarin‑szerű vegyületekkel egyidejűleg alkalmazzák. Más vizsgálatokban a protrombin-idő nem változott.

​ Nagyon ritkán súlyos bőrreakciókról számoltak be.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A Trampara egy állandó hatóanyag-kombinációjú gyógyszer. Túladagolás esetén a tünetek a tramadol, a paracetamol vagy mindkét hatóanyag toxicitási jeleit és tüneteit foglalhatják magukba.

A tramadol-túladagolás tünetei:

Elvben a tramadol-mérgezést követően az egyéb centrálisan ható fájdalomcsillapítók (opioidok) túladagolási tüneteihez hasonló tünetek várhatók. Ezek legfőképpen az alábbiak: pupillaszűkület, hányás, a cardiovascularis rendszer összeomlása, eszméletvesztés, akár kómáig súlyosbodó forma, görcsrohamok és légzésleállásig terjedő légzésdepresszió.

A paracetamol-túladagolás tünetei:

A túladagolás különösen aggályos kisgyermekeknél. A paracetamol-túladagolás tünetei az első 24 órában az alábbiak: sápadtság, hányinger, hányás, étvágytalanság és hasi fájdalom. Lehetséges, hogy a májkárosodás csak a gyógyszer bevétele után 12‑48 órával válik nyilvánvalóvá. A glükóz‑anyagcsere kóros változásai és metabolikus acidózis léphetnek fel. Súlyos mérgezésnél a májelégtelenség encephalopathiáig, kómáig és halálig progrediálhat. Acut tubularis necrosissal járó akut veseelégtelenség alakulhat ki, még súlyos májkárosodás hiányában is. Beszámoltak szívritmuszavarokról és pancreatitisről is.

Májkárosodás alakulhat ki olyan felnőtteknél, akik 7,5‑10 g vagy ennél több paracetamolt vettek be. Úgy vélik, hogy egy toxikus metabolit (amelyet általában kellőképpen detoxikál a glutation, amikor a paracetamol normál adagjait veszik be) túl nagy mennyiségekben irreverzibilisen kötődik a májszövethez.

Sürgősségi ellátás:

​ Azonnali beszállítás egy specializált egységbe.

​ A légzési és keringési funkciók fenntartása.

​ A kezelés megkezdése előtt, a túladagolás után a lehető legrövidebb időn belül vérmintát kell venni a paracetamol és a tramadol plazmakoncentrációinak mérésére és a májtesztek elvégzésére.

​ A májteszteket a túladagolás után azonnal el kell végezni, és 24 óránként meg kell ismételni. Általában megfigyelhető a májenzimszintek (ASAT, ALAT) emelkedése, amely egy-két hét múlva normalizálódik.

​ A gyomrot ki kell üríteni hánytatással (ha a beteg eszméletén van) vagy gyomormosással.

​ Támogató intézkedéseket kell végezni, mint pl. átjárható légutak biztosítása és a cardiovascularis funkció fenntartása; a légzésdepresszió visszafordítására naloxont kell adni; a görcsrohamok diazepámmal visszaszoríthatók.

​ A tramadol csak minimális mértékben távolítható el a szérumból hemodialízissel vagy hemofiltrációval. Ezért akut Trampara-mérgezés kezelésekor a detoxikálásra nem alkalmas önmagában a hemodialízis vagy a hemofiltráció.

A paracetamol-túladagolás ellátásában elengedhetetlenül fontos az azonnali kezelés. A jelentős korai tünetek hiánya ellenére a betegeket sürgősen kórházba kell utalni azonnali orvosi ellátásra, és gyomormosást kell végezni minden olyan felnőttnél vagy serdülőnél, aki a megelőző 4 órában kb. 7,5 g vagy ennél több paracetamolt vett be, ill. minden olyan gyermeknél, aki a megelőző 4 órában 150 mg/ttkg paracetamolt vett be.

A paracetamol koncentrációit a vérben a túladagolás után több mint 4 órával kell megmérni ahhoz, hogy megállapíthassák a májkárosodás kialakulásának kockázatát (a paracetamol-túladagolási nomogram segítségével). Szükség lehet orális metionin vagy intravénás N‑acetilcisztein alkalmazására, amelyek a túladagolás után legalább 48 óráig előnyös hatásúak lehetnek. Intravénás N‑acetilcisztein alkalmazása akkor a legelőnyösebb, ha a túladagolás után 8 órán belül adják be. Az N‑acetilciszteint azonban még akkor is be kell adni, ha a túladagolás óta több mint 8 óra telt el, és a teljes N‑acetilcisztein terápiát el kell végezni. Az N‑acetilcisztein kezelést azonnal el kell kezdeni, ha jelentős túladagolásra van gyanú. Az általános támogató intézkedések feltételeinek rendelkezésre kell állniuk.

Függetlenül attól, hogy a beszámoló szerint mennyi paracetamolt vett be a beteg, a paracetamol ellenanyagát, az N‑acetilciszteint orálisan vagy intravénásan a lehető legrövidebb időn belül, lehetőleg a túladagolást követő 8 órán belül be kell adni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Tramadol kombinációban

ATC kód: N02AX52

Fájdalomcsillapítók

A tramadol a központi idegrendszerre ható opioid fájdalomcsillapító. A µ, δ és κ opioid receptorokon ható nem szelektív, tiszta agonista, és a μ receptorhoz van nagyobb affinitása. Fájdalomcsillapító hatásához hozzájárul még a noradrenalin idegsejtekbe történő visszavételének gátlása és a szerotonin‑felszabadulás fokozása is. A tramadol köhögéscsillapító hatással is rendelkezik. A morfinnal ellentétben a tramadol fájdalomcsillapító adagjai széles tartományban nem fejtenek ki légzésdepresszív hatást, és a gyomor-bélrendszer mozgásképességét sem befolyásolják. A szív-érrendszerre általában csekély hatásokat fejt ki. A tramadol hatáserőssége a kutatók szerint a morfinénak 1/10‑1/6‑a.

A paracetamol fájdalomcsillapító hatásának pontos mechanizmusa nem ismert, és centrális és perifériás hatások is szerepet játszhatnak benne.

A Trampara a WHO „fájdalomlétrán” a II. lépcsőbe tartozó fájdalomcsillapító, és az orvosnak ennek megfelelően kell alkalmaznia.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A tramadolt racém formában alkalmazzák, és a tramadol és M1 metabolitjának [-] és [+] formái kimutathatók a vérben. Bár az alkalmazás után a tramadol gyorsan felszívódik, felszívódása lassúbb (és felezési ideje hosszabb), mint a paracetamolé.

Egy tramadol/paracetamol (37,5 mg/325 mg) tabletta egyszeri orális alkalmazása után az elért plazma-csúcskoncentrációk az alábbiak: 64,3/55,5 ng/ml [(+)-tramadol/(-)-tramadol] és 4,2 µg/ml (paracetamol), amelyek 1,8 óra [(+)-tramadol/(-)-tramadol], ill. 0,9 óra (paracetamol) múlva mérhetők. A közepes eliminációs felezési idők (t1/2) a következők: 5,1/4,7 óra [(+)-tramadol/(-)-tramadol] és 2,5 óra (paracetamol).

Egészséges önkénteseknél a tramadol/paracetamol egyszeri és ismételt orális alkalmazása után végzett farmakokinetikai vizsgálatok során semmilyen klinikailag jelentős változást nem észleltek az egyes hatóanyagok kinetikai paramétereiben az önmagukban alkalmazott hatóanyagok paramétereihez viszonyítva.

Felszívódás:

Orális alkalmazás után a racém tramadol gyorsan és csaknem teljes mértékben felszívódik. Egyszeri 100 mg-os adag közepes abszolút biohasznosulása kb. 75%. Ismételt alkalmazás után a biohasznosulás növekszik, és kb. 90%‑ot ér el.

A tramadol/paracetamol alkalmazása után a paracetamol orális felszívódása gyors és csaknem teljes mértékű, és főként a vékonybélben történik. A paracetamol plazma csúcskoncentrációi egy óra múlva alakulnak ki, és a tramadol egyidejű alkalmazása nem módosítja azokat.

A Trampara orális alkalmazása táplálékkal együtt nem befolyásolja jelentősen sem a tramadol, sem a paracetamol plazma-csúcskoncentrációit vagy felszívódásának mértékét, ezért a Trampara az étkezési időktől függetlenül szedhető.

Eloszlás:

A tramadol szöveti affinitása nagy (Vd,=203  40 l). Kb. 20%‑ban kötődik plazmafehérjékhez.

Úgy tűnik, hogy a paracetamol széles körben megoszlik a szervezet legtöbb szövetébe, kivéve a zsírszövetet. Látszólagos megoszlási térfogata kb. 0,9 l/ttkg. A paracetamol relatíve kis mennyiségben (~20%) kötődik plazmafehérjékhez.

Metabolizmus:

Orális alkalmazás után a tramadol nagymértékben metabolizálódik. Az adagnak kb. 30%‑a ürül a vizelettel változatlan formában, míg az adag 60%‑a metabolitok formájában ürül.

A tramadol O‑demetiláció útján metabolizálódik (ezt a CYP2D6 enzim katalizálja) az M1 metabolittá, és N‑demetiláció útján (ezt a CYP3A katalizálja) az M2 metabolittá. Az M1 tovább metabolizálódik N‑demetiláció és glükuronsavval való konjugáció útján. Az M1 eliminációs felezési ideje a plazmában 7 óra. Az M1 metabolitnak fájdalomcsillapító tulajdonságai vannak, és hatása erősebb, mint az alapvegyületé. Az M1 plazmakoncentrációi a tramadoléinál többször alacsonyabbak, és nem valószínű, hogy ismételt adagolás mellett változna az M1 hozzájárulása a klinikai hatáshoz.

A paracetamol elsősorban a májban metabolizálódik, két fő hepatikus útvonalon: glükuronidálással és szulfatálással. Az utóbbi útvonal gyorsan telítődhet a terápiás adagoknál nagyobb adagok mellett. Egy kis hányadot (4% alatt) a citokróm P450 metabolizál egy aktív intermedierré (az N‑acetil‑benzokinoneiminné), amelyet normál alkalmazási körülmények között a redukált glutation gyorsan detoxikál, és amely ciszteinnel és merkaptursavval való konjugáció után a vizelettel ürül. Nagymértékű túladagolás során azonban ezen metabolit mennyisége növekszik.

Elimináció:

A tramadol és metabolitjai főként a vesén át ürülnek.

A paracetamol felezési ideje felnőtteknél kb. 2‑3 óra. Gyermekeknél rövidebb, újszülötteknél és cirrhosisos betegeknél pedig valamivel hosszabb. A paracetamol főként glükuro- és szulfo-konjugált származékok dózisfüggő képződése útján eliminálódik. A paracetamolnak kevesebb mint 9%‑a ürül változatlan formában a vizelettel. Veseelégtelenségben mindkét vegyület felezési ideje megnyúlik.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az állandó kombinációval (tramadol és paracetamol) még nem történtek preklinikai vizsgálatok a kombináció karcinogén vagy mutagén hatásainak vagy a fertilitásra kifejtett hatásainak értékelésére.

A tramadol/paracetamol kombinációval orálisan kezelt patkányok utódainál nem észleltek a gyógyszernek tulajdonítható teratogén hatást.

A tramadol/paracetamol kombináció patkánynál embrionális és magzati toxicitást mutatott az anyára nézve toxikus adagok mellett (50/434 mg/ttkg tramadol/paracetamol), azaz a maximális humán terápiás adag 8,3‑szeresének megfelelő adagok mellett. Ennél az adagnál nem észleltek teratogén hatást. Az embrióra és a magzatra kifejtett toxikus hatás a magzat testtömegének csökkenését és a számfeletti bordák számának növekedését eredményezte. Az anyára nézve kevésbé toxikus kisebb adagok (10/87 mg/ttkg és 25/217 mg/ttkg tramadol/paracetamol) nem eredményeztek toxikus hatásokat az embrióra vagy a magzatra nézve.

A standard mutagenitási tesztek eredményei nem mutattak potenciális genotoxicitási kockázatot a tramadol esetében embernél.

A karcinogenitási tesztek eredményei nem utalnak potenciális humán kockázatra a tramadol esetében.

A tramadollal végzett állatkísérletes vizsgálatokban igen nagy adagok mellett a szervfejlődésre, a csontképződésre és az újszülöttek mortalitására kifejtett hatásokat észleltek, az anyára kifejtett toxikus hatásokkal összefüggésben. A tramadol nem befolyásolta a fertilitást, a reprodukciós teljesítményt és az utódok fejlődését. A tramadol átjut a placentán. A tramadol 50 mg/kg-ig alkalmazva nem befolyásolta a hím fertilitást, valamint 75 mg/kg adagig vizsgálva a nőstény fertilitást.

Kiterjedt vizsgálatokban a paracetamol terápiás (azaz nem toxikus) adagokban nem mutatott releváns genotoxicitási kockázatot.

Patkányokban és egerekben végzett hosszú távú vizsgálatokban nem észleltek releváns tumorkeltő hatásra utaló jeleket a paracetamol nem hepatotoxikus adagjai mellett.

Az eddigi állatkísérletes vizsgálatok és széles körű humán tapasztalatok nem utalnak reprodukciós toxicitásra.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Povidon, magnézium-sztearát, vízmentes kolloid szilícium-dioxid, karboximetilkeményítő-nátrium (A-típusú) és hidegen duzzadó kukoricakeményítő.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 db, 10 db, 20 db, 30 db, 40 db, 50 db, 60 db, 70 db, 80 db, 90 db, 100 db tablettát tartalmazó

Al/PE fóliacsíkban vagy Al/PVC-PVDC buborékcsomagolásban, dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (két keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Medico Uno Pharmaceuticals SE

2051 Biatorbágy

Viadukt u. 12.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23299/01 2× Al/PE fóliacsík

OGYI-T-23299/02 2× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23299/03 10× Al/PE fóliacsík

OGYI-T-23299/04 10× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23299/05 20× Al/PE fóliacsík

OGYI-T-23299/06 20× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23299/07 30× Al/PE fóliacsík

OGYI-T-23299/08 30× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23299/09 40× Al/PE fóliacsík

OGYI-T-23299/10 40× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23299/11 50× Al/PE fóliacsík

OGYI-T-23299/12 50× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23299/13 60× Al/PE fóliacsík

OGYI-T-23299/14 60× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23299/15 70× Al/PE fóliacsík

OGYI-T-23299/16 70× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23299/17 80× Al/PE fóliacsík

OGYI-T-23299/18 80× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23299/19 90× Al/PE fóliacsík

OGYI-T-23299/20 90× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23299/21 100× Al/PE fóliacsík

OGYI-T-23299/22 100× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2017. december 20.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2019. december 12.