1. A GYÓGYSZER NEVE
Transtec 35 mikrogramm/h transzdermális tapasz
Transtec 52,5 mikrogramm/h transzdermális tapasz
Transtec 70 mikrogramm/h transzdermális tapasz
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Transtec 35 mikrogramm/h transzdermális tapasz
20 mg buprenorfint tartalmaz transzdermális tapaszonként.
A hatóanyagot tartalmazó terület: 25 cm2.
Névleges hatóanyag-leadás: 35 mikrogramm buprenorfin óránként (egy 96 órás időszakon keresztül).
Transtec 52,5 mikrogramm/h transzdermális tapasz
30 mg buprenorfint tartalmaz transzdermális tapaszonként.
A hatóanyagot tartalmazó terület: 37,5 cm2.
Névleges hatóanyag-leadás: 52,5 mikrogramm buprenorfin óránként (egy 96 órás időszakon keresztül).
Transtec 70 mikrogramm/h transzdermális tapasz
40 mg buprenorfint tartalmaz transzdermális tapaszonként.
A hatóanyagot tartalmazó terület: 50 cm2.
Névleges hatóanyag-leadás: 70 mikrogramm buprenorfin óránként (egy 96 órás időszakon keresztül).
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Transzdermális tapasz.
Transtec 35 mikrogramm/h transzdermális tapasz
Téglalap alakú, lekerekített sarkú tapasz, amely egy bőrszínű, adhezív réteggel bevont hátlapból és egy alumíniumbevonatú, merev, eltávolítható védőlapból áll. A hatóanyag-tartalmú hordozó a tapasz közepén található.
Méretek: - hatóanyag-tartalmú hordozó: 50×50 mm±0,5 mm
- bőrszínű fólia: 72×72 mm±0,2 mm
Transtec 52,5 mikrogramm/h transzdermális tapasz
Téglalap alakú, lekerekített sarkú tapasz, amely egy bőrszínű, adhezív réteggel bevont hátlapból és egy alumíniumbevonatú, merev, eltávolítható védőlapból áll. A hatóanyag-tartalmú hordozó a tapasz közepén található.
Méretek: - hatóanyag-tartalmú hordozó: 50×75 mm±0,5 mm
- bőrszínű fólia: 72×97 mm±0,2 mm
Transtec 70 mikrogramm/h transzdermális tapasz
Téglalap alakú, lekerekített sarkú tapasz, amely egy bőrszínű, adhezív réteggel bevont hátlapból és egy alumíniumbevonatú, merev, eltávolítható védőlapból áll. A hatóanyag-tartalmú hordozó a tapasz közepén található.
Méretek: - hatóanyag-tartalmú hordozó: 50×100 mm±0,5 mm
- bőrszínű fólia: 72×122 mm±0,2 mm
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Középsúlyos és súlyos daganatos fájdalmak és egyéb erős fájdalmak, melyek nem reagálnak a nem-opioid fájdalomcsillapítókra.
A Transtec tapasz nem alkalmas akut fájdalom kezelésére.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
18 év feletti betegek
A Transtec adagját mindig egyénileg kell beállítani, figyelembe véve a beteg állapotát (a fájdalom erősségét, a szenvedés mértékét, az egyéni reakciókat). A lehető legalacsonyabb adagot kell alkalmazni, ami már kellő mértékben csillapítja a fájdalmat. Az egyéni beállításhoz 3 különböző erősségű transzdermális tapasz áll rendelkezésre: Transtec 35 mikrogramm/h, Transtec 52,5 mikrogramm/h és Transtec 70 mikrogramm/h.
A kezdő adag kiválasztása
Azoknál a betegeknél, akik korábban semmilyen fájdalomcsillapító kezelésben nem részesültek, a legalacsonyabb hatóanyag-tartalmú transzdermális tapasszal kell kezdeni (Transtec 35 mikrogramm/h). Azoknak a betegeknek, akik korábban a WHO 1. fájdalom-lépcsőjének megfelelő (nem-opioid) fájdalomcsillapítót vagy a WHO szerint 2. lépcsőben alkalmazandó fájdalomcsillapítót (gyenge opioid) kaptak, kezdésként szintén a Transtec 35 mikrogramm/h ajánlott. A WHO ajánlásának megfelelően a nem-opioid fájdalomcsillapítót tovább kaphatja a beteg, általános állapotától függően.
Amennyiben egy 3. lépcsőben alkalmazandó fájdalomcsillapítóról (erős opioid) tér át a beteg a Transtec transzdermális tapaszra, a kezdeti hatáserősség megválasztásakor figyelembe kell venni a korábbi gyógyszerelés természetét, alkalmazási módját, és az átlagos napi dózist, hogy elkerüljük a fájdalom visszatérését. Általában tanácsos az adagot egyénileg beállítani (kititrálni), a transzdermális tapasz legkisebb erősségével (Transtec 35 mikrogramm/óra) kezdve. A klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan betegeknél, akiket korábban egy erős opioid nagyobb napi adagjaival kezeltek (kb. 120 mg orális morfinnak megfelelő nagyságrendben), a terápia elkezdhető a transzdermális tapasz következő nagyobb erősségével (lásd az 5.1 pontot is).
Ahhoz, hogy az egyéni adagbeállítás kellő idő alatt elvégezhető legyen, elegendő kiegészítő azonnali hatóanyag-felszabadulású fájdalomcsillapítónak kell rendelkezésre állnia az adagtitrálás során.
A szükséges Transtec erősséget a beteg egyéni igényeinek megfelelően kell beállítani, majd rendszeres időközönként ellenőrizni.
Az első Transtec transzdermális tapasz felhelyezése után a buprenorfin koncentrációja a szérumban lassan emelkedik függetlenül attól, hogy a beteg korábban kapott-e fájdalomcsillapító kezelést. Ebből következik, hogy nem valószínű gyors hatás kialakulása, ezért a fájdalomcsökkenés mértékének első értékelése csak 24 óra múlva esedékes.
A korábbi fájdalomcsillapító gyógyszert (a transzdermális opioidok kivételével) kell adni ugyanabban az adagban a Transtec‑re történt átváltást követő első 12 óra alatt, és a fájdalom igénytől függően szükséges megfelelő gyógyszert a következő 12 óra alatt.
Az adag beállítása, és a fenntartó kezelés
A Transtec‑et legkésőbb 96 óránként (4 naponként) kell cserélni. A kényelmes használat érdekében a transzdermális tapaszt hetente kétszer szabályos időközökben ki lehet cserélni, pl. mindig hétfő reggel és csütörtök este. A dózist addig kell változtatni, míg a kívánt fájdalomcsillapító hatást elérjük. Ha a fájdalomcsillapítás nem kielégítő a kezdeti alkalmazási időszak végén, meg lehet emelni a dózist több, mint egy darab azonos hatáserősségű transzdermális tapasz alkalmazásával vagy pedig a következő hatáserősségre való váltással. Egyidőben egyszerre ne alkalmazzunk két transzdermális tapasznál többet, függetlenül a hatáserősségétől.
A következő hatáserősségű Transtec felhelyezése előtt figyelembe kell venni, hogy az előzőleg használt transzdermális tapaszhoz képest mennyi opioid-többletet kívánunk alkalmazni, vagyis, hogy mennyi opioidra van összesen szükség és az adagolást ennek megfelelően kell beállítani.
Azok a betegek, akik kiegészítő fájdalomcsillapítót is igényelnek (pl. áttörő fájdalom kezelésére) a fenntartó terápia során, 24 óránként egy, legfeljebb két alkalommal 0,2 mg szublingvális buprenorfin tablettát vehetnek be a transzdermális tapasz használata mellett. Ha rendszeresen már 0,4‑0,6 mg szublingvális buprenorfin tablettára volna szüksége a betegnek, át kell térni a következő hatáserősségű tapaszra.
Gyermekek és serdülőkorúak
Mivel a Transtec hatásait 18 évesnél fiatalabb betegekben nem vizsgálták, alkalmazása 18 éves kor alatt nem ajánlott.
Idős betegek
Idős betegeknél nincs szükség az adagolás megváltoztatására.
Veseelégtelenségben szenvedő betegek
Mivel a buprenorfin farmakokinetikája beszűkült vesefunkció esetében sem változik, veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, közöttük dializáltaknál, is lehet alkalmazni.
Májelégtelenségben szenvedő betegek
A buprenorfin a májban metabolizálódik, így károsodott májfunkció esetében a hatás intenzitása és időtartama megváltozhat. Ezért a Transtec-kezelés májelégtelenségben szenvedő betegeknél csak szoros ellenőrzés mellett folytatható.
Az alkalmazás módja
A Transtec‑et sértetlen, tiszta, szőrtelen, sima bőrfelszínre kell felhelyezni. Ne kerüljön nagy kiterjedésű hegre. A legkedvezőbb helyek a felsőtesten: a hát felső része, vagy a mellkason a kulcscsont alatti terület. Ha a bőrfelület szőrös, azt az alkalmazás előtt ollóval kell levágni (nem szabad borotválni!). Amennyiben szükséges, az alkalmazás helyén a bőrt vízzel tisztítsuk meg. Nem használható szappan vagy egyéb tisztítószer. Kerülni kell minden olyan bőrápoló készítményt, ami befolyásolhatja a transzdermális tapasz tapadását a bőrhöz.
Alkalmazás előtt a bőrnek teljesen száraznak kell lenni. A Transtec‑et közvetlenül a tasakból történő kivétel után azonnal fel kell helyezni. A hatóanyag felszabadulását gátló védőréteg eltávolítása után a tapaszt tenyérrel erőteljesen rá kell nyomni a bőrfelületre kb. 30 másodpercig. A transzdermális tapaszt nem befolyásolja a fürdés, zuhanyozás vagy úszás. Ugyanakkor nem szabad a tapaszt erőteljes hőhatásnak (pl. szauna, infravörös sugárzás) kitenni.
A Transtec‑et 4 napon át folyamatosan kell viselni. A régi transzdermális tapasz eltávolítása után új Transtec transzdermális tapaszt kell alkalmazni egy másik bőrfelületen. Új transzdermális tapasz ugyanazon a bőrfelületen csak minimum egy hét elteltével alkalmazható.
Az alkalmazás időtartama
A Transtec semmilyen körülmények között nem alkalmazható hosszabban, mint ahogy feltétlenül szükséges. Amennyiben – tekintettel a betegség természetére és súlyosságára – hosszú időtartamú fájdalomkezelés indokolt a Transtec transzdermális tapasszal, rendszeres és figyelmes ellenőrzés, szükség esetén a kezelés átmeneti szüneteltetése ajánlott annak megállapítására, hogy szükséges-e, és ha igen, milyen mértékben a további kezelés.
A Transtec-kezelés abbahagyása
A Transtec eltávolítása után a buprenorfin szérumkoncentrációja fokozatosan csökken, ezért a fájdalomcsillapító hatás egy bizonyos ideig még fennmarad. Ezt figyelembe kell venni minden olyan esetben, amikor a Transtec-kezelést egy más opioid-kezelés váltja fel. Általános szabályként a következő opioid nem alkalmazható a Transtec eltávolítását követő 24 órán belül. Jelenleg csak korlátozott információ áll rendelkezésre, hogy a Transtec-kezelés megszakítása után milyen kezdő dózisú opioidot lehet alkalmazni.
4.3 Ellenjavallatok
A Transtec ellenjavallt:
a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén,
opioid-dependens betegeknél, vagy narkotikum megvonásos kezelés céljából;
a légzőközpont és a légzésfunkció súlyos károsodása esetében, vagy ha ezt el kell kerülnünk;
olyan betegeknél, akik MAO‑gátló-kezelésben részesülnek, vagy részesültek a tapasz-kezelést megelőző két hétben (lásd a 4.5 pontot);
súlyos myastheniában szenvedő betegeknél;
delirium tremensben szenvedő betegeknél;
terhesség idején (lásd a 4.6 pontot).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A Transtec kizárólag fokozott óvatossággal alkalmazható akut alkoholmérgezésben, konvulzív rendellenességeknél, fejsérülések, sokk, bizonytalan eredetű beszűkült tudati állapot, illetve koponyaűri nyomásfokozódás esetén, ha nincs lehetőség a gépi lélegeztetésre.
A buprenorfin esetenként légzésdepressziót okoz, ezért különösen figyelni kell károsodott légzésfunkcióval rendelkező, valamint légzésdepresszió előidézésére képes gyógyszerrel kezelt beteg esetében.
A buprenorfin lényegesen kevésbé okoz függőséget, mint a tiszta opioid agonisták.
Egészséges önkénteseknél és betegeknél nem tapasztaltak megvonási tüneteket a Transtec‑kel végzett vizsgálatok során. Ugyanakkor hosszú időtartamú Transtec-kezelés után az opioid megvonáshoz hasonló tünetek előfordulása teljesen nem zárható ki (lásd a 4.8 pontot). Ezek a tünetek: agitáció, nyugtalanság, idegesség, álmatlanság, hyperkinesisek, tremor és gyomor-bél rendszeri rendellenességek.
Opioidokkal visszaélő betegeknél az opioid helyettesítése buprenorfinnal megelőzheti a megvonási tüneteket. Ez néhány esetben buprenorfin abúzushoz vezetett, ezért a készítményt óvatosan kell felírni olyan betegeknek, akikről feltételezhető, hogy abúzus problémáik vannak.
A buprenorfin a májban metabolizálódik, így károsodott májfunkció esetében a hatás intenzitása és időtartama megváltozhat. Ezért májelégtelenségben szenvedő betegeknél gondos ellenőrzést igényel a Transtec-kezelés.
Nyugtató gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy hasonló hatóanyagok együttes alkalmazásával járó kockázat
A Transtec nyugtató gyógyszerekkel, például benzodiazepinekkel vagy hasonló hatóanyagokkal, történő együttes alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát válthat ki, illetve halált is okozhat. Mindezen kockázatok miatt e nyugtató gyógyszereknek a Transtec‑kel történő együttes rendelését kizárólag azon betegeknél szabad alkalmazni, akik esetében nincs más kezelési lehetőség. Ha a Transtec‑et nyugtató gyógyszerekkel együtt alkalmazza, akkor a Transtec legalacsonyabb hatásos dózisát kell alkalmazni és az együttes kezelés időtartamát a lehető legrövidebbre kell korlátozni.
A betegeknél szorosan nyomon kell követni a légzésdepresszió és a szedáció jeleit és tüneteit. Ezzel kapcsolatban fokozottan ajánlott a betegek és gondozójuk tájékoztatása annak érdekében, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).
Alvással kapcsolatos légzészavarok
Az opioidok alvással kapcsolatos légzési rendellenességeket okozhatnak, mint például az alvási apnoe (central sleep apnoea – CSA), vagy alvással kapcsolatos hipoxémia. Az opioidok alkalmazása dózisfüggő módon megnöveli a CSA előfordulásának kockázatát. Olyan betegek esetében, akiknél CSA áll fenn megfontolandó az opioiddózis csökkentése.
Szerotonin-szindróma
A Transtec és más szerotonerg szerek, például a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI‑k), a szerotonin-norepinefrin visszavételgátlók (SNRI‑k) vagy a triciklusos antidepresszánsok egyidejű alkalmazása szerotonin-szindrómát okozhat, ami potenciálisan életveszélyes állapot (lásd 4.5 pont).
Ha klinikailag indokolt más szerotonerg szerek egyidejű alkalmazása, ajánlott a beteg gondos megfigyelése, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor.
A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, neuromuscularis rendellenességek és/vagy gastrointestinalis tünetek.
Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását.
Gyermekek és serdülőkorúak
Mivel a Transtec alkalmazását 18 éven aluli betegeknél nem vizsgálták, ezért alkalmazása 18 éves kor alatt nem ajánlott.
Lázas vagy külső hőnek kitett betegek
Láz vagy magas hőmérséklet fokozhatja a bőr permeabilitását. Elméletileg ilyen esetekben a buprenorfin szérumszintje emelkedhet a Transtec-kezelés során. Ezért Transtec-kezelésben részesülő lázas vagy egyéb okból magasabb bőrhőmérsékletű betegeknél figyelni kell, hogy fokozódnak-e az opioid reakciók.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az életet veszélyeztető, a központi idegrendszert, a légző- és keringési funkciókat érintő gyógyszerkölcsönhatásokat észleltek az opioid-származék petidin alkalmazását követően olyan esetekben, mikor a kezelést megelőző 14 napban MAO‑gátlót szedett a beteg. Hasonló interakciók a MAO‑gátlók és a Transtec között sem zárhatók ki (lásd a 4.3 pontot).
Ha a Transtec‑et együtt alkalmazzák érzéstelenítőkkel, altatókkal, nyugtatókkal, antidepresszánsokkal, neuroleptikumokkal, vagy általában a központi idegrendszert vagy a légzést deprimáló gyógyszerekkel, a központi idegrendszeri hatások felerősödhetnek. Ugyanez vonatkozik az alkoholra is.
A Transtec az alábbiakkal együtt elővigyázatossággal alkalmazandó:
Szerotonerg gyógyszerek, például a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI‑k), a szerotonin-norepinefrin visszavételgátlók (SNRI‑k) vagy a triciklusos antidepresszánsok, ugyanis ekkor fokozódik a potenciálisan életveszélyes állapotot jelentő szerotonin-szindróma kockázata (lásd 4.4 pont).
CYP 3A4 inhibitorokkal vagy induktorokkal való együttes alkalmazásakor a Transtec hatása felerősödhet (inhibitorok) vagy gyengülhet (induktorok).
Nyugtató gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy hasonló hatóanyagok
Az opioidok nyugtató gyógyszerekkel, például benzodiazepinekkel vagy hasonló hatóanyagokkal való együttes alkalmazása az additív központi idegrendszeri depresszáns hatás miatt növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma, illetve a haláleset kockázatát. A Transtec dózisát és a kombinációs alkalmazás időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A Transtec terhes nőkön való alkalmazásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő adat.
Állatkísérletek reproduktív toxicitást mutattak ki (lásd az 5.3 pontot). Embert fenyegető kockázatok nem ismeretesek.
A terhesség utolsó szakaszában alkalmazott akár rövid távú, de magas dózisú buprenorfin-kezelés légzésdepressziót válhat ki az újszülöttnél, még akkor is, ha az alkalmazás rövid idejű.
A buprenorfin hosszú távú alkalmazása a terhesség utolsó három hónapjában megvonási tüneteket okozhat az újszülöttnél. Ezen okok miatt a Transtec ellenjavallt terhesség alatt.
Szoptatás
A buprenorfin kiválasztódik az anyatejbe. Patkányoknál azt tapasztalták, hogy a buprenorfin gátolja a tejelválasztást.
A Transtec alkalmazása szoptatás ideje alatt kerülendő
Termékenység
A buprenorfin humán termékenységre gyakorolt hatása nem ismert. Állatkísérletes vizsgálatokban a buprenorfin nem befolyásolta a termékenységet. (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Transtec jelentős mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességet.
Még a kezelési utasítások betartása esetében is, a Transtec oly mértékben érintheti a beteg reakciókészségét, hogy az útbiztonság és a gépkezelési képesség károsodhat. Ez különösen vonatkozik a kezelés elején, az adagolás minden változásakor, és azokra, akik a Transtec‑et központi idegrendszerre ható egyéb anyagokkal együtt alkalmazzák, beleértve az alkoholt, szedatívumokat, trankvillánsokat és az altatókat. A bármilyen mellékhatást (pl. szédülést, álmosságot, homályos vagy kettős látást) tapasztaló betegek ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket a Transtec használata alatt és a tapasz eltávolítása után legalább 24 órán át.
Állandó adagra stabilan beállított betegeknél nem feltétlenül szükséges a fenti korlátozás alkalmazása, ha a fent említett tünetek nem állnak fenn.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A klinikai és posztmarketing vizsgálatok során a Transtec alkalmazását követően az alábbi mellékhatásokról számoltak be.
A mellékhatások felsorolása az alábbi gyakorisági beosztást követi:
Nagyon gyakori (≥1/10)
Gyakori (≥1/100 ‑ <1/10)
Nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100)
Ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1000)
Nagyon ritka (<1/10 000)
Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
a) A leggyakrabban tapasztalt szisztémás mellékhatások a hányinger és a hányás voltak.
A leggyakrabban tapasztalt helyi mellékhatások az erythema és a pruritus voltak.
b)
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon ritka: súlyos allergiás reakciók*
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Ritka: étvágytalanság
Pszichiátriai kórképek
Nem gyakori: zavartság, alvászavarok, nyugtalanság
Ritka: pszichomimetikus hatások (pl. hallucináció, szorongás, rémálmok), csökkent libidó
Nagyon ritka: függőség, hangulatingadozás
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: szédülés, fejfájás
Nem gyakori: szedáció, aluszékonyság
Ritka: csökkent koncentráció, beszédzavarok, tompultság, egyensúlyzavarok, paraesthesia (pl. szúró vagy égő érzés a bőrön)
Nagyon ritka: izomrángás, ízérzészavar
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Ritka: látászavarok, homályos látás, szemhéjödéma
Nagyon ritka: miosis
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Nagyon ritka: fülfájdalom
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek/Érbetegségek és tünetek
Nem gyakori: keringési zavarok (pl. hypotensio, vagy ritkán akár a keringés összeomlása)
Ritka: hőhullám
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Gyakori: dyspnoe
Ritka: légzésdepresszió
Nagyon ritka: hyperventillatio, csuklás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: hányinger
Gyakori: hányás, székrekedés
Nem gyakori: szájszárazság
Ritka: gyomorégés
Nagyon ritka: öklendezés
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nagyon gyakori: erythema, pruritus
Gyakori: exanthema, izzadás
Nem gyakori: bőrkiütés
Ritka: urticaria
Nagyon ritka: pustulák, hólyagok
Nem ismert: kontakt dermatitis, bőrelszíneződés az alkalmazás helyén
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Nem gyakori: vizeletretenció, vizelési zavarok
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
Ritka: erekció csökkenés
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Gyakori: ödéma, fáradékonyság
Nem gyakori: kimerültség
Ritka: megvonási tünetek*, az alkalmazás helyén fellépő
reakciók
Nagyon ritka: mellkasi fájdalom
* lásd c) pont
c) Néhány esetben késői típusú allergiás reakciók léptek fel, kifejezett gyulladásos tünetekkel. Ilyen esetekben be kell fejezni a Transtec-kezelést.
A buprenorfin-függőség kialakulásának kockázata alacsony. Megvonási reakciók fellépése a Transtec elhagyását követően nem valószínű. Ez a buprenorfin opioid receptorokból való igen lassú távozásának és a buprenorfin szérumkoncentráció fokozatos csökkenésének (általában az utolsó transzdermális tapasz eltávolítását követő 30 órás intervallumon át) az eredménye. A Transtec hosszú távú alkalmazása után azonban nem zárható ki teljességgel a megvonási tünetek fellépése, melyek hasonlóak az opioid-típusú szerek elhagyása okozta tünetekhez. Ilyen tünetek például az alábbiak: agitatio, szorongás, idegesség, álmatlanság, hyperkinesia, tremor és gyomor-bél rendszerei rendellenességek.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A buprenorfin biztonsági sávja széles. A szabályozott hatóanyag-kibocsátás jóvoltából a keringésbe egyidőben kis mennyiségű buprenorfin jut, így magas, vagy toxikus buprenorfin koncentráció kialakulása a vérben nem valószínű. A Transtec 70 mikrogramm/h transzdermális tapasz alkalmazásakor a maximális szérumkoncentráció majdnem kb. hatszor alacsonyabb, mint 0,3 mg terápiás dózisú buprenorfin intravénás beadása után.
Tünetek
Buprenorfinnal való túladagolás esetén lényegében hasonló tünetekre kell számítani, mint a többi központi idegrendszerre ható analgetikumnál (opioidok). Ezek a következők: légzésdepresszió, szedáció, aluszékonyság, hányinger, hányás, cardiovascularis sokk és markáns miosis.
Kezelés
Az általános sürgősségi intézkedések alkalmazandók. Légutak átjárhatóságát biztosítani kell, légzést és keringést fenn kell tartani, a tünetektől függően. A naloxon csak korlátozott mértékben befolyásolja a buprenorfin légzésdepresszív hatását. Nagy adagokban ismétlődően bolusban vagy infúzión keresztül szükséges adagolni (kezdetnek például intravénásan 1‑2 mg adagot. Ha sikerült elérni a megfelelő antagonizáló hatást, ajánlatos infúziósan fenntartani az állandó naloxon plazmaszintet). Ezért a megfelelő ventillációról gondoskodni kell.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Opioidok, oripavin-származékok, ATC kód: N02AE01
A buprenorfin egy erős hatású opioid, amelynek agonista aktivitása van a µ-opioidreceptoron, és antagonista aktivitása van a κ-opioidreceptoron. Úgy tűnik, hogy a buprenorfin rendelkezik a morfin általános jellemzőivel, de saját külön farmakológiai és klinikai jellemzőkkel is.
Ezen kívül számos tényező – pl. javallat és klinikai helyzet, alkalmazási és beviteli mód, és egyének közötti variabilitás – befolyásolja a fájdalomcsillapítást, és ezért ezeket is figyelembe kell venni, amikor fájdalomcsillapítókat hasonlítanak össze.
A napi klinikai gyakorlatban a különböző opioidokat relatív hatáserősségük szerint rangsorolják, bár ezt egyszerűsítésnek kell tekinteni.
A szakirodalom szerint a buprenorfin relatív hatáserőssége a különböző alkalmazási formákban és a különböző klinikai helyzetekben az alábbiak szerint alakul:
Morfin per os: BUP i.m. 1 : 67‑150 (egyszeri adag, akut fájdalom-modell)
Morfin per os: BUP s.l. 1 : 60‑100 (egyszeri adag, akut fájdalom-modell; ismételt adag, krónikus fájdalom, daganatos fájdalom)
Morfin per os: BUP TTS 1 : 75‑115 (ismételt adag, krónikus fájdalom)
Rövidítések: p.o. = orális, i.m. = intramuszkuláris, s.l. = nyelv alatti, TTS = transzdermális, BUP = buprenorfin
Mellékhatásai hasonlóak más erős opioid analgetikumok mellékhatásaihoz. Ugyanakkor a buprenorfin kevésbé hajlamosít függőségre, mint a morfin.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
a) A hatóanyag általános jellemzői
A buprenorfin mintegy 96%‑a plazmafehérjékhez kötött.
A buprenorfin a májban metabolizálódik N-dealkilbuprenorfinná (norbuprenorfin) és glükuronid konjugált metabolitokká. A hatóanyag 2/3‑a a széklettel ürül változatlan formában, 1/3‑a pedig a buprenorfin változatlan vagy dealkilált konjugátumainak formájában a vizeletrendszeren keresztül. Számos jel enterohepatikus körforgásra utal.
Nem vemhes és vemhes patkányokban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a buprenorfin átjut a vér‑agy gáton és a placenta barrieren. Parenteralis beadás után az agyban mért változatlan buprenorfin koncentrációja 2‑3‑szor magasabb, mint per os alkalmazás után. Intramuszkuláris vagy per os alkalmazás után a buprenorfin kétségtelenül akkumulálódik a magzati gasztrointesztinális lumenben – feltehetően az epekiválasztásnak köszönhetően –, mivel az enterohepatikus keringés ilyenkor még nincs teljesen kifejlődve.
b) A Transtec jellemzői egészséges önkéntesekben
A Transtec felhelyezése után a buprenorfin a bőrön keresztül szívódik fel. A szabályozott hatóanyag‑leadás biztosítja, hogy folyamatosan jusson buprenorfin a szisztémás keringésbe az adhezív polimer-alapú matrixrendszerből.
A Transtec legelső alkalmazása után a buprenorfin plazmakoncentrációja fokozatosan emelkedik, és 12‑24 óra múlva éri el a 100 pg/ml koncentrációnak megfelelő minimális hatásos koncentrációt. A Transtec 35 mikrogramm/h transzdermális tapasszal egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálatok alapján 200‑300 pg/ml közötti átlagos Cmax–ot és 60‑80 óra közötti átlagos tmax–ot határoztak meg. Egy önkéntesekkel végzett cross-over vizsgálatban 35 mikrogramm/h Transtec‑et és 70 mikrogramm/h Transtec‑et alkalmaztak. Ezen vizsgálat alapján határozták meg a dózisarányosságot a különböző kiszerelésekre.
A Transtec eltávolítása után a buprenorfin plazmakoncentrációja állandóan csökken, felezési ideje megközelítően 30 (22‑36) óra. Mivel a bőrraktárakból a felszívódás folyamatos, ezért az elimináció lassabb, mint intravénás alkalmazás esetében.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A standard toxikológiai vizsgálatok nem mutattak arra vonatkozó bizonyítékot, hogy potenciális károsodás veszélye állna fenn emberben. Patkányban buprenorfin ismételt dózisaival a testsúly növekedése csökkent.
A fertilitásra és az általános reprodukciós képességre vonatkozó patkány vizsgálatok nem találtak károsító hatást. A patkányokban és nyulakban végzett vizsgálatok fötotoxicitásra, és az implantációt követő súlycsökkenésre utaló jeleket mutattak, azonban csak az anyára toxikus adagoknál.
Patkányokban – az anyaállatok terhesség vagy szoptatás alatti kezelése közben – csökkenő mértékű méhen belüli növekedést mutattak ki, bizonyos neurológiai funkciók fejlődése késett, és magas volt az újszülöttek között a születés előtti és körüli mortalitás. Bizonyítékok vannak arra nézve, hogy szülési komplikációk és csökkent intenzitású szoptatás ezeket a hatásokat erősítik. Patkányokban és nyulakban nincs bizonyíték embrionális toxicitásra, beleértve a teratogenitást.
A buprenorfin mutagenitására vonatkozóan az in vitro és in vivo vizsgálatok nem jeleztek klinikailag releváns hatásokat.
A hosszú távú, patkányban és emberben végzett tanulmányok nem mutattak emberre releváns karcinogén hatást.
Toxikológiai adatok nem jelezték a transzdermális tapaszok adalékanyagainak semmilyen potenciális szenzitizáló hatását.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Tapadó matrix (buprenorfin-tartalmú:)
povidon
levulinsav
oleil-oleát
akrilát-vinilacetát kopolimer keresztkötésekkel (Duro‑Tak 387‑2054)
Tapadó matrix (buprenorfin nélkül):
akrilát-vinilacetát kopolimer keresztkötések nélkül (Duro‑Tak 387‑2051)
Elválasztó fólia a két tapadó mátrix között:
polietilén-tereftalát fólia (PET foil 23 µm)
Hátlap:
polietilén-tereftalát szövet (PET web)
Védőlap:
szilikonozott, egyik oldalán alumíniummal bevont polietilén-tereftalát fólia (PET foil 100 µm)
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
1 db tapasz papír/polietilén-tereftalát/polietilén/Al/Surlyn tartalmú gyermekbiztos védőtasakban.
3 db vagy 5 db vagy 10 db tasak dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések
A transzdermális tapaszban még használat után is jelentős mennyiségű buprenorfin marad.
A használt tapaszt a ragadó felülettel befelé össze kell hajtani, hogy önmagával összetapadjon, és biztonságossági, valamint környezeti szempontból megfelelő módon kell megsemmisíteni, ezért amennyiben lehetséges, vissza kell vinni a gyógyszertárba.
Valamennyi fel nem használt vagy lejárt tapaszt vissza kell vinni a gyógyszertárba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani
Megjegyzés: (két üres kereszt) jelzés: pszichotróp készítmény.
Osztályozás: II./3 csoport
Különleges rendelvényhez kötött, a külön jogszabály szerint kábítószerként és pszichotróp anyagként minősített gyógyszer (KP).
II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Grünenthal GmbH
Zieglerstrasse 6, D-52078 Aachen
Németország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI
Transtec 35 mikrogramm/h transzdermális tapasz OGYI-T-8943/01 3×
OGYI-T-8943/02 5×
OGYI-T-8943/03 10×
Transtec 52,5 mikrogramm/h transzdermális tapasz OGYI-T-8944/01 3×
OGYI-T-8944/02 5×
OGYI-T-8944/03 10×
Transtec 70 mikrogramm/h transzdermális tapasz OGYI-T-8945/01 3×
OGYI-T-8945/02 5×
OGYI-T-8945/03 10×
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2003. június 25.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. március 30.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2022. január 8.