Uldiulan 12,5 mg tabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Uldiulan 12,5 mg tabletta

Uldiulan 25 mg tabletta

Uldiulan 50 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Uldiulan 12,5 mg tabletta:

12,5 mg klórtalidont tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 39,09 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Uldiulan 25 mg tabletta:

25 mg klórtalidont tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 78,18 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Uldiulan 50 mg tabletta:

50 mg klórtalidont tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 156,36 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Uldiulan 12,5 mg tabletta

Fehér, kerek, domború felületű, bemetszés nélküli tabletta. Átmérő: 5,0 mm ± 0,2 mm.

Uldiulan 25 mg tabletta

Halvány rózsaszín-vöröses, kerek, domború felületű, bemetszés nélküli tabletta. Átmérő: 7,0 mm ± 0,2 mm.

Uldiulan 50 mg tabletta

Sárga, kerek, domború felületű, bemetszés nélküli tabletta. Átmérő: 9,0 mm ± 0,2 mm.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Szív-, máj- vagy veseeredetű ödéma kezelése.

Hypertonia.

Manifeszt szívelégtelenség.

4.2. Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Minden más diuretikumhoz hasonlóan a klórtalidon adagolását is a legkisebb hatásos dózissal kell megkezdeni. Ezt a dózist az adott beteg reakciójának megfelelően kell beállítani úgy, hogy a terápiás előny a lehető legnagyobb, a mellékhatások pedig minimálisak legyenek. Különösen elővigyázatos adagolás ajánlott a koszorúérbetegségben vagy a cerebralis sclerosisban szenvedő betegeknél, valamint myocardialis infarctust vagy apoplexiát követő állapotban.

Az alábbi adagolási útmutató érvényes:

Felnőttek

Szív-, máj- vagy veseeredetű ödéma, szívelégtelenség

Az ajánlott kezdő dózis napi 25–50 mg, amely súlyos esetekben napi 100–200 mg‑ra emelhető. A veseeredetű ödéma esetén alkalmazott dózis nem haladhatja meg a napi 50 mg‑ot.

A szokásos fenntartó dózis a legkisebb hatásos dózis, például napi 25–50 mg.

Hypertonia

Kezdődózis:

Napi 12,5–50 mg klórtalidon.

Fenntartó dózis:

Napi 12,5–25 mg klórtalidon.

A kezdődózist egyedileg kell csökkenteni.

Egy adott dózis teljes hatása 3-4 hét elteltével alakul ki. Amennyiben a vérnyomás csökkenése nem megfelelőnek bizonyul napi 25 vagy 50 mg alkalmazása esetén, ajánlott kombinációs kezelést alkalmazni egy vérnyomáscsökkentő szerrel, például béta-blokkolókkal, reszerpinnel és ACE-gátlókkal (lásd 4.4 pont).

Idősek (65 éves kor felettiek) és vesekárosodásban szenvedő betegek

Időseknél és/vagy enyhe és közepes fokú vesekárosodásban (kreatinin-clearance: 30–60 ml/perc és/vagy szérum-kreatininszint: 1,1–1,8 mg/100 ml) szenvedő betegeknél a dózist a terápiás szükségleteknek és a tolerálhatóságnak megfelelően kell módosítani (lásd 4.4 pont).

A tiazid diuretikumok és a tiazid-analógok – például a klórtalidon – diuretikus hatása megszűnik súlyos vesekárosodásban, vagyis <30 ml/perc kreatinin-clearance és/vagy >1,8 mg/100 ml szérum-kreatininszint esetén (lásd 4.3 pont).

Májkárosodásban szenvedő betegek

Májkárosodásban szenvedő betegeknél az Uldiulan‑t a károsodás súlyosságának megfelelően kell adagolni. Az Uldiulan nem szedhető súlyos májkárosodás esetén (lásd 4.3 pont).

Károsodott szívműködésű betegek

Súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél előfordulhat, hogy a klórtalidon gyakorlatilag már nem szívódik fel.

Gyermekek és serdülők

Gyermekekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre megfelelő terápiás adatok, ezért a klórtalidon nem alkalmazható gyermekeknél.

Az alkalmazás módja

Ezt a gyógyszert elegendő mennyiségű folyadékkal (például egy pohár vízzel) kell bevenni.

Egyszeri adag esetén a tablettát reggel, étkezés közben kell bevenni. Naponta kétszeri alkalmazás esetén a napi második adagot az esti étkezés közben kell bevenni.

Az adagolás növelését 2-3 hét eltelte után már nem szabad mérlegelni.

A kezelés hosszát a kezelőorvos dönti el.

Hosszú időtartamú kezelés után az Uldiulan szedését nem szabad hirtelen abbahagyni, hanem lassan kell leállítani a kezelést.

4.3 Ellenjavallatok

- A klórtalidonnal és egyéb tiazidokkal vagy szulfonamidszármazékokkal szembeni túlérzékenység (keresztreakciók; elővigyázatosság ajánlott asthma bronchiale esetén), illetve a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység;

- anuria (a 24 óra alatt termelődő vizelet mennyisége kevesebb mint 100 ml);

- súlyos vesekárosodás (nagymértékben csökkent vizelettermeléssel; kreatinin-clearance <30 ml/perc és/vagy a szérum kreatininszintje >1,8 mg/100 ml);

- glomerulonephritis;

- súlyos májműködési zavar (precoma és hepaticus coma);

- hypercalcaemia;

- refrakter hypokalaemia vagy fokozott káliumvesztéssel járó állapotok;

- súlyos hyponatraemia;

- tüneteket okozó hyperurikaemia;

- hypertonia terhesség során.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Májkárosodás

Az Uldiulan‑t elővigyázatossággal kell alkalmazni májkárosodásban vagy progresszív májbetegségben szenvedő betegeknél, ugyanis a folyadék- és elektrolitegyensúly tiazid diuretikumok miatt bekövetkező kismértékű változása hepaticus comát válthat ki, különösen májcirrhosisban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont).

Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder, zárt zugú glaucoma:

A szulfonamid vagy szulfonamidszármazék gyógyszerek idioszinkráziás reakciót válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát okozhat. Ennek tünetei a látásélesség akutan kialakuló csökkenése vagy a szemfájdalom, amelyek jellemzően a gyógyszer megkezdése után néhány órával vagy héttel alakulnak ki. A nem kezelt zárt zugú glaucoma tartós látásvesztést okozhat. Az elsődleges kezelés a szer alkalmazásának minél hamarabbi leállítása. Ha az intraocularis nyomás nem kontrollálható, azonnali gyógyszeres vagy műtéti beavatkozásra lehet szükség. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának rizikófaktora lehet a szulfonamid- vagy penicillinallergia az anamnesisben.

Az elektrolitegyensúly zavarai:

Tiaziddal végzett kezelés során rendszeresen meg kell határozni az elektrolitok (különösen a kálium, a nátrium és a kalcium) szérumszintjét.

Az elektrolitok szérumszintjének monitorozása különösen indokolt időseknél, májcirrhosis miatti asciteszben szenvedő betegeknél, valamint veseeredetű ödémában szenvedő betegeknél. Ilyen esetekben a klórtalidon kizárólag szoros monitorozás mellett alkalmazható, csak olyan normál káliumszintű betegeknek, akik nem mutatják volumenveszteség jeleit.

A tiazid diuretikumokkal, köztük a klórtalidonnal végzett kezelést összefüggésbe hozták a folyadék- és elektrolitegyensúly zavaraival, például hypokalaemiával, hyponatraemiával és hypochloraemiás alkalosissal. A folyadék- vagy elektrolitegyensúly zavarára figyelmeztető jelek a következők: szájszárazság, szomjúság, gyengeség, levertség, álmosság, nyugtalanság, izomfájdalom vagy izomgörcsök, izomgyengeség, hypotonia, oliguria, tachycardia, valamint gastrointestinalis panaszok, például hányinger és hányás.

A hypokalaemia szenzibilizálhatja a szívet és súlyosbíthatja a szív által a szívglikozidok toxikus hatására adott reakciót. A hypokalaemia kockázata a következő esetekben a legnagyobb: májcirrhosisban szenvedő betegeknél, a normálisnál több vizeletet ürítő betegeknél, olyan betegeknél, akiknél nem elégséges az orális elektrolitbevitel, valamint olyan betegeknél, akik egyidejűleg kortikoszteroid-, ACTH-, szívglikozid- vagy hashajtó-terápiában is részesülnek (lásd 4.5 pont). Ezeket a betegeket különösen gondosan kell monitorozni.

Az egyéb tiazid diuretikumokhoz hasonlóan a klórtalidon által kiváltott káliumürítés is dózisfüggő, a mértéke egyénenként változik. Napi 25 mg‑os dózisnál a szérum káliumkoncentrációjának csökkenése átlagosan 0,5 mmol/l. Tartós kezelés során ellenőrizni kell a szérum káliumszintjét a terápia megkezdésekor, majd 3-4 héttel később. Ezen időtartam után, és amennyiben a káliumegyensúlyt nem zavarja meg más tényező (például hányás, hasmenés, a vesefunkció változása stb.), a szérum káliumszintjének meghatározása rendszeresen, 4-6 havonként végezhető.

Szükség esetén az Uldiulan kombinálható orális káliumpótlással vagy káliummegtakarító diuretikummal (például triamterennel). Kombinációs kezelés esetén monitorozni kell a szérum káliumszintjét. Ha a hypokalaemia klinikai jelekkel (például izomgyengeséggel, bénulással és EKG-eltérésekkel) jár, az Uldiulan alkalmazását abba kell hagyni.

Az Uldiulan-nal és kálium-készítménnyel vagy káliummegtakarító diuretikummal végzett kombinációs kezelést kerülni kell az egyidejűleg ACE-gátlókkal is kezelt betegeknél, de alkalmazható, ha elkerülhetetlenül szükséges.

Ödémás betegeknél meleg időben dilúciós hyponatraemia léphet fel. A kloridhiány rendszerint enyhe és nem igényel kezelést. A tiazidok csökkenthetik a kalcium kiválasztását a vizelettel, valamint a szérum kalciumszintjének átmeneti és csekély emelkedését idézhetik elő ismert kalciumanyagcsere-zavar nélkül. A jelentős hypercalcaemia látens hyperparathyreosis jele lehet. A mellékpajzsmirigy működésének vizsgálata előtt a tiazidok adását fel kell függeszteni.

A tiazidok igazoltan növelik a magnézium kiválasztását a vizelettel. Ez hypomagnesaemiát okozhat.

Metabolikus és endokrin hatások

A diabetes mellitusban szenvedő vagy köszvényes betegeket különösen gondosan kell monitorozni.

A tiazid-kezelés befolyásolhatja a glükóztoleranciát. Manifeszt diabetes mellitusban szenvedő betegeknél romolhat az anyagcsere állapota, emiatt pedig szükségessé válhat az inzulin vagy a per os vércukorszint-csökkentő szerek dózisának módosítása. A látens diabetes mellitus manifesztté válhat a tiazid-terápia során.

A klórtalidon megnövelheti a húgysav szérumszintjét, a köszvényes rohamok azonban nem gyakoriak hosszú távú kezelés során.

Az összkoleszterin, az alacsony denzitású lipoprotein (LDL) koleszterin, illetve a trigliceridek plazmakoncentrációjának minimális és részben reverzibilis növekedéséről számoltak be tiazidokkal és tiazidszerű diuretikumokkal végzett, hosszú távú kezelésben részesülő betegeknél.

Vesekárosodás:

Az Uldiulan‑t elővigyázatossággal kell alkalmazni vesebetegségben szenvedő betegeknél.

Enyhe-közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance: 30–60 ml/perc és/vagy szérum-kreatininszint: 1,1–1,8 mg/100 ml) szenvedő betegeknél a dózist a terápiás szükségleteknek és a tolerálhatóságnak megfelelően kell módosítani (lásd 4.2 pont).

Súlyos vesekárosodásban (30 ml/perc alatti kreatinin-clearance és/vagy 1,8 mg/100 ml feletti szérum-kreatininszint) megszűnik a tiazid diuretikumok és a tiazid analógok – például a klórtalidon – vizelethajtó hatása (lásd 4.3 pont).

Vesebetegeknél a tiazidok azotaemiát okozhatnak. A gyógyszer hatásai kumulálódhatnak a vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Ha a veseelégtelenség progrediál – vagyis megemelkedik a vér összesített nitrogéntartalma, a fehérje eredetű nitrogént nem számítva – akkor döntést kell hozni a kezelés folytatásáról. Megfontolandó a diuretikus terápia abbahagyása.

A diuretikumok tartós helytelen alkalmazása pszeudo-Bartter-szindrómát okozhat, amely ödémával jár. Az ödéma a renintermelődés fokozódása miatt alakul ki, következménye másodlagos hyperaldosteronismus.

Az ACE-gátlók vagy az angiotenzin II-receptor-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatását felerősítik a plazmában található renin aktivitását növelő szerek (diuretikumok). A diuretikus terápiát ajánlott abbahagyni 2-3 nappal az ACE-gátló-kezelés megkezdése előtt, hogy minimálisra csökkenjen a hypotonia kialakulásának lehetősége a kezelés megkezdésekor.

Károsodott szívműködés

Súlyosan dekompenzált szívműködésű betegeknél (kifejezett ödéma) előfordulhat, hogy a klórtalidon gyakorlatilag már nem szívódik fel.

Egyéb hatások

Túlérzékenységi reakciók léphetnek fel olyan betegeknél, akiknek a kórelőzményében szerepelnek allergiák vagy asthma bronchiale, de azoknál is, akiknek a kórelőzményében nem találhatók meg ezek.

Különleges utasítások

Az Uldiulan-kezelés ideje alatt rendszeresen ellenőrizni kell az elektrolitok (különösen a kálium-, a nátrium- és a kalciumionok), a kreatinin, a karbamid, a lipidek (koleszterin és trigliceridek) szérumszintjét és a vércukorszintet.

Az Uldiulan-kezelés közben gondoskodni kell arról, hogy a beteg megfelelő mennyiségű folyadékot igyon, a fokozott káliumvesztést pedig káliumban gazdag ételek (banán, zöldségek, mogyorófélék) fogyasztásával pótolja.

A magas vérnyomás kezelése Uldiulan alkalmazásával rendszeres orvosi ellenőrzést tesz szükségessé.

Az Uldiulan-kezelést abba kell hagyni:

- terápiarezisztens elektrolitegyensúly-zavar esetén;

- túlérzékenységi reakciók esetén;

- súlyos gastrointestinalis panaszok esetén;

- központi idegrendszeri rendellenességek esetén;

- pancreatitis esetén;

- a vérképzést érintő elváltozások (anaemia, leukopenia, thrombocytopenia) esetén;

- akut cholecystitis esetén;

- vasculitis előfordulása esetén;

- fennálló myopia rosszabbodása esetén;

- ha a szérum kreatininszintje >1,8 mg/100 ml, vagy ha a kreatinin-clearance nem éri el a 30 ml/percet.

Segédanyagok

Az Uldiulan laktózt tartalmaz.

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Az Uldiulan nátriumot tartalmaz.

Az Uldiulan kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A klórtalidon alkalmazása befolyásolhatja a következő gyógyszerek vagy hatóanyagok hatását:

Nem ajánlott kombinációk:

Lítiumvegyületek:

Klórtalidon egyidejű alkalmazása lítiummal a lítium kiválasztódásának csökkenését eredményezheti, amely által fokozódhatnak a lítium cardio-neurotoxikus hatásai. Amennyiben diuretikumok adása elkerülhetetlen, a lítium vérszintjének szoros monitorozása, valamint az adagolás módosítása szükséges. Ha a lítium polyuriát vált ki, a diuretikumok paradox antidiuretikus hatást fejthetnek ki.

A következő kombinációkat elővigyázatosan kell alkalmazni:

Kombinációk, amelyek torsades de pointes-ot válthatnak ki:

- Ia. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (például kinidin, hidrokinidin, dizopiramid);

- III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (például amiodaron, szotalol);

- specifikus antipszichotikumok: fenotiazinok (például klórpromazin, ciamemazin, levomepromazin, tioridazin, trifluperazin), benzamidok (például amiszulprid, szulpirid, szultoprid, tiaprid), butirofenonok (például drosperidol, haloperidol);

- egyéb hatóanyagok: bepridil, ciszaprid, difemanil, iv. eritromicin, halofantrin, mizolasztin, pentamidin, sparfloxacin, moxifloxacin, iv. vinkamin.

Amennyiben ezeket a gyógyszereket az Uldiulan‑nal egyidejűleg alkalmazzák, megnő a kamrai arrhythmiák – különösen a torsades de pointes – kialakulásának kockázata, különösen hypokalaemia fennállásakor. Meg kell határozni a szérum káliumszintjét, szükség esetén pedig korrigálni kell azt a kombináció alkalmazásának megkezdése előtt. Rendszeresen el kell végezni a plazma elektrolitszintek és az EKG ellenőrzését. Lehetőleg olyan szereket kell választani, amelyek nem váltanak ki torsades de pointes-ot hypokalaemia fennállásakor.

Egyéb diuretikumok, egyéb vérnyomáscsökkentők (például béta-blokkolók, kalciumantagonisták, ACE-gátlók, értágítók, metildopa, guanetidin), nitrát, barbiturátok, fenotiazinok, triciklusos antidepresszánsok, alkohol

Az Uldiulan vérnyomáscsökkentő hatása felerősíthető ezen gyógyszerek alkalmazása, illetve alkoholfogyasztás esetén. A kezelés megkezdésekor fennáll a jelentős vérnyomásesés és a vesefunkció romlásának kockázata. Emiatt a diuretikum-kezelést abba kell hagyni 2-3 nappal az ACE‑gátlóval végzett kezelés megkezdése előtt, hogy kisebb eséllyel következzen be hypotonia a kezelés megkezdésekor.

Nem-szteroid gyulladásgátlók (például indometacin, acetilszalicilsav), beleértve a COX-2-gátlókat, szalicilátokat

Nem-szteroid gyulladásgátlók (például indometacin, acetilszalicilsav) – beleértve a COX-2-gátlókat, szalicilátokat – csökkenthetik a klórtalidon vérnyomáscsökkentő és vizelethajtó hatását. Nagy dózisú szalicilát alkalmazása esetén felerősödhetnek a szalicilátok központi idegrendszeri toxikus hatásai.

Azoknál a betegeknél, akiknél az Uldiulan-kezelés során hypovolaemia alakul ki, nem-szteroid gyulladásgátlók egyidejű alkalmazása akut veseelégtelenséghez vezethet.

Káliumürítő diuretikumok (például furoszemid), glükokortikoidok, ACTH, karbenoxolon, penicillin G, szalicilát, bélfalizgató hatású hashajtók, amfotericin B (parenteralisan alkalmazva)

Az Uldiulan egyidejű alkalmazása ezekkel a gyógyszerekkel az elektrolitegyensúly zavarához vezethet, különös tekintettel a káliumvesztés fokozódására. Ez különösen fontos szívglikozidokkal végzett kezelés során. A plazma káliumszintjét szorosan monitorozni, szükség esetén pedig korrigálni kell.

Szívglikozidok (például digitálisz)

Szívglikozidokkal végzett egyidejű kezelés esetén figyelembe kell venni, hogy ha a klórtalidon-kezelés során hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia alakul ki, megnő a szívizomzat szívglikozidokkal szembeni érzékenysége, ennek megfelelően fokozódnak a szívglikozidok hatásai és mellékhatásai is. A tiazid indukálta hypokalaemia vagy hypomagnesaemia elősegítheti digitálisz indukálta szívritmuszavarok kialakulását (lásd 4.4 pont).

A következő kombinációk interakciókat válthatnak ki

Inzulin, szájon át alkalmazandó antidiabetikumok, húgysavcsökkentő szerek, szimpatomimetikumok (noradrenalin, adrenalin)

E gyógyszerek hatását gyengítheti a klórtalidon egyidejű alkalmazása.

Szükségessé válhat az inzulin és a szájon át alkalmazandó antidiabetikus szerek dózisának módosítása, ugyanis a hypokalaemiás hatás miatt mérséklődhet az inzulin felszabadulása a hasnyálmirigyből, ez pedig a hypoglykaemiás hatás csökkenésének kockázatát okozza.

Nem depolarizáló izomrelaxánsok (kurárészármazékok, például tubokurarin-klorid)

A klórtalidon felerősítheti vagy meghosszabbíthatja a kurárészármazékok hatását. Ha az Uldiulan szedése nem hagyható abba kurárétípusú izomrelaxánsok alkalmazása előtt, az aneszteziológust tájékoztatni kell az Uldiulan-kezelésről.

Allopurinol

A klórtalidon fokozhatja az allopurinollal szembeni túlérzékenységi reakciók incidenciáját.

Amantadin

A klórtalidon fokozhatja az amantadin által kiváltott nemkívánatos hatások kockázatát.

Béta-blokkolók, diazoxid

Klórtalidon és béta-blokkolók, illetve diazoxid egyidejű alkalmazása után nagyobb a hiperglikémia előfordulásának kockázata.

Citotoxikus szerek (például ciklofoszfamid, fluorouracil, metotrexát)

A klórtalidon mérsékelheti a citotoxikus szerek (például ciklofoszfamid, fluorouracil, metotrexát) vesén át történő kiválasztódását. Citotoxikus szerek egyidejű alkalmazása esetén felerősödhet ezen szerek csontvelőre kifejtett toxikus hatása (különösen a granolocytopenia).

Kalciumsók és D-vitamin

A klórtalidon D-vitaminnal vagy kalciumsókkal egyidejűleg alkalmazva fokozhatja a szérum kalciumszintjének növekedését a vizelettel történő kalciumkiválasztás gátlása következtében.

Antikolinerg szerek (például atropin, biperidén)

A tiazid típusú diuretikumok biohasznosulását fokozhatják az antikolinerg szerek (például atropin, biperidén) a gastrointestinalis motilitás csökkenése és a gyomor ürülésének lassulása következtében.

Anioncserélő gyanták (például kolesztiramin, kolesztipol)

A kolesztiramin vagy a kolesztipol egyidejű alkalmazása csökkenti a klórtalidon felszívódását. Az Uldiulan‑t legalább 1 órával az ilyen gyógyszerek előtt, vagy 4-6 órával azok után kell bevenni.

Ciklosporin

Az egyidejű ciklosporin-kezelés fokozhatja a hyperuricaemia és a köszvényszerű szövődmények kockázatát.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A klórtalidon alkalmazása ellenjavallt a terhességi hypertonia kezelésében.

Az Uldiulan más vizelethajtókhoz hasonlóan a placenta hypoperfusióját idézheti elő. A tiazidok és a rokon diuretikumok bejutnak a magzati keringésbe és elektrolitzavarokat válthatnak ki. Tiazidok és rokon diuretikumok alkalmazása során beszámoltak neonatalis thrombocytopeniáról.

Szoptatás

A klórtalidon kiválasztódik az anyatejbe. Gyógyszerbiztonsági okokból szoptató anyáknál kerülni kell a klórtalidon alkalmazását.

Termékenység

Nincsenek rendelkezésre álló adatok a klórtalidon humán termékenységre kifejtett hatásáról.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Változatos, egyedi reakciók léphetnek fel, amelyek olyan módon változtathatják meg a reakciókészséget, amely miatt romlanak a gépjárművezetéshez, a gépek kezeléséhez szükséges képességek, ez vonatkozik a biztosító eszközök nélkül végzett veszélyes munkákra is. Ez különösen a kezelés megkezdésekor, dózisnövelést követően, más vérnyomáscsökkentő szerekkel való kombinációs alkalmazás, gyógyszer váltása, vagy pedig alkohollal együttes alkalmazás esetén jelentkezhet.

Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A nemkívánatos hatások táblázatos felsorolása

A gyakorisági kategóriák meghatározása a következő: nagyon gyakori (1/10); gyakori (1/100 – <1/10); nem gyakori (1/1 000 – <1/100); ritka (1/10 000 – <1/1 000); nagyon ritka (<1/10 000); és nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás tünetei

Az akut vagy a krónikus túladagolás klinikai megjelenését a folyadék- és elektrolitveszteség mértéke határozza meg.

Túladagolás után a következő tünetek léphetnek fel: szédülés, gyengeség, hányinger, izomfájdalom és izomgörcsök (például lábgörcsök), fejfájás, tachycardia, hypotonia és az orthostaticus szabályozás zavarai, elektrolitzavarok (hypokalaemia és/vagy hyponatraemia). A kiszáradás és a hypovolaemia a vér sűrűségének növekedéséhez, görcsrohamokhoz, álmossághoz, levertséghez, zavartsághoz, a keringés összeomlásához és akut veseelégtelenséghez vezethet.

A hypokalaemia kimerültséghez, izomgyengeséghez, paraesthesiához, paresishez, apátiához, meteorismushoz és székrekedéshez, vagy pedig cardialis arrhythmiákhoz vezethet. A súlyos káliumvesztés paralyticus ileushoz vagy a tudatzavarhoz vezet, akár hypokalaemiás kóma is kialakulhat.

Terápiás lépések a túladagolást követően

Túladagolás jelei esetén azonnal abba kell hagyni a kezelést. Az általános intézkedéseken túl monitorozni, szükség esetén pedig intenzív ellátás keretében korrigálni kell az élettani paramétereket.

Nincs ismert specifikus ellenanyag.

Eszméleténél levő betegnél a mérgezést okozó szer gyomormosással történő eltávolítása, valamint aktív szén alkalmazása végzendő. Indokolt lehet intravénás folyadékpótlás, a vérnyomás, a víz- és elektrolitegyensúly, valamint az anyagcserefunkciók ismétlődő monitorozása.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Diuretikumok. Mérsékelt hatású diuretikumok a tiazidok kivételével. Szulfonamidok önmagukban.

ATC-kód: C03BA04

Az Uldiulan hatóanyaga, a klórtalidon egy hosszú hatástartamú, a benzotiadiazinokkal (tiazidokkal) rokon diuretikum.

A klórtalidon elsődlegesen a nagymértékű elektrolitkiválasztás, másodrészt pedig a vizelettel ürülő víz ozmotikus megkötésének fokozása révén fejti ki hatását.

Hatásmechanizmus

A klórtalidon elsődlegesen a nátrium visszaszívódását gátolja a vesetubulusok disztális szakaszán, amelyen keresztül a glomerulusok által filtrált nátrium legfeljebb hozzávetőlegesen 15%‑a választódik ki. A kloridkiválasztás mértéke többé-kevésbé megfelel a nátrium kiválasztásának. A klórtalidon fokozza a kálium eliminációját, amelyet elsősorban a kálium disztális tubulusokban és a vese gyűjtőcsatornájában történő kiválasztása határoz meg (a nátrium- és káliumionok cseréjének fokozódása).

A klórtalidon nagy dózisokban a karboanhidráz gátlásán keresztül fokozza a bikarbonátok kiválasztását, amely lúgosítja a vizeletet. Sem az acidózis, sem az alkalózis nem befolyásolja számottevően a klórtalidon szaluretikus és diuretikus hatását.

Hosszú távú klórtalidon-kezelés során csökken a kalcium vese általi ürítése, amely hypercalcaemiát eredményezhet.

A diuretikus hatás 2-3 óra alatt alakul ki, 4-24 óra alatt éri el maximumát és 2-3 napig maradhat fenn.

Farmakodinámiás hatások

A tiazid indukálta vizeletürítés eredményeként kezdetben csökken a plazma térfogata, a perctérfogat és a szisztémás vérnyomás. Aktiválódhat a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer. Hypotoniás embereknél a klórtalidon kíméletesen csökkenti a vérnyomást. A klórtalidonnak a kezelés kezdetekor kialakuló vérnyomáscsökkentő hatása az extracelluláris volumen csökkenésével jön létre, amely a perifériás ellenállás csökkenését eredményezi. Folytatólagos alkalmazás esetén az extracelluláris kapacitás normalizálódik, a hypotoniás hatás azonban fennmarad, valószínűleg a perifériás ellenállás csökkenése miatt; a perctérfogat visszaáll a kezelés előtti értékekre, a plazmatérfogat némelyest csökkent marad, a renin aktivitása pedig megemelkedhet a plazmában. A hatást az érfalak ezt követően csökkenő nátriumszintje okozhatja és a noradrenalinra adott csökkent válaszkészség eredményeként léphet fel.

Tartós alkalmazás esetén a klórtalidon vérnyomáscsökkentő hatása dózisfüggő napi 12,5 mg és 50 mg között. A dózis 50 mg fölé emelése fokozza a metabolikus szövődményeket, viszont ritkán jár terápiás haszonnal.

A klórtalidon antidiuretikus hatást fejt ki renalis és ADH-szenzitív diabetes insipidusban szenvedő betegeknél. A hatásmechanizmust még nem tárták fel.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Más diuretikumokhoz hasonlóan a klórtalidon monoterápiás alkalmazása esetén az enyhe vagy közepesen súlyos hypertoniás betegek körülbelül felénél sikerül elérni a vérnyomáskontrollt.

Általánosságban az idős és a fekete bőrű betegek jól reagálnak a diuretikumokkal végzett elsődleges terápiára.

Időseknél végzett randomizált klinikai vizsgálatokban igazolták, hogy a hypertonia vagy a főként szisztolés hypertonia kis dózisú tiazid diuretikumokkal – köztük klórtalidonnal – történő kezelése mérsékeli a cerebrovascularis (stroke), koszorúér-, valamint az összesített cardiovascularis morbiditást és mortalitást.

A klórtalidon hatástalan súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (akiknél a kreatinin-clearance kevesebb mint 30 ml/perc és/vagy a szérum kreatininszintje >1,8 mg/100 ml).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A klórtalidon viszonylag lassan szívódik fel (reszorpciós t50 értéke 2,6 óra). A klórtalidon 50 mg-os per os dózisának biohasznosulása hozzávetőlegesen 64%, a csúcskoncentráció 8–12 óra elteltével alakul ki a vérben. A Cmax átlagos értéke 25 mg‑os dózis esetén 1,5 μg/ml (4,4 μmol/l), 50 mg‑os dózis esetén pedig 3,2 μg/ml (9,4 μmol/l). 100 mg-ig terjedő dózisok esetében arányosan nő az AUC. Napi 50 mg‑os dózisok ismételt adagolása esetén a dinamikus egyensúlyi koncentráció a vérben 7,2 μg/ml (21,2 μmol/l) a 24 órás adagolási intervallum végén mérve, amely 1-2 hét után alakul ki.

Eloszlás

A klórtalidon plazmafehérje-kötődése körülbelül 75%, eloszlási térfogata 4 l/kg. Mivel nagy mértékben halmozódik fel vörösvértestekben és kötődik plazmafehérjékhez, a klórtalidon csak egy kis része marad szabad formában.

A klórtalidon átjut a méhlepényen és kiválasztódik az anyatejbe.

Biotranszformáció

120 órán belül a dózis körülbelül 70%‑a ürül a vizelettel és a széklettel, főként változatlan formában. A metabolizáció és a máj általi, epébe történő kiválasztás kisebb jelentőségű eliminációs útvonal.

Elimináció

A klórtalidon átlagosan 50 órás eliminációs felezési idővel ürül a teljes vérből és a plazmából. Az eliminációs felezési idő nem változik tartós alkalmazást követően. A klórtalidon felszívódott dózisának nagyobb része a vesén keresztül ürül, átlagos clearance-értéke 60 ml/perc.

Idősek

Időseknél a klórtalidon lassabban eliminálódik, mint egészséges fiatal felnőtteknél, noha a felszívódás azonos. Emiatt szoros orvosi megfigyelés szükséges idősek klórtalidonnal végzett kezelése során.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Reproduktív toxicitás

Az egerekkel, patkányokkal, hörcsögökkel és nyulakkal végzett teratogenitási vizsgálatokban nem igazoltak teratogén potenciált.

Tumorképző és mutagén potenciál

A klórtalidon in vitro kromoszómaaberrációkat indukál emlőssejtekben. Egerekkel végzett in vivo kísérletekben nem tapasztaltak ilyen bizonyítékokat a csontvelőt és a májsejteket illetően. A pozitív in vitro eredmények jelentőségét nem tisztázták megfelelően. Nem végeztek hosszú távú karcinogenitási vizsgálatokat klórtalidonnal.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Uldiulan 12,5 mg tabletta:

mikrokristályos cellulóz;

laktóz-monohidrát;

povidon (K30);

karboximetilkeményítő-nátrium (A típusú);

magnézium-sztearát.

Uldiulan 25 mg tabletta:

mikrokristályos cellulóz;

laktóz-monohidrát;

povidon (K30);

karboximetilkeményítő-nátrium (A típusú);

sárga vas-oxid (E172);

vörös vas-oxid (E172);

magnézium-sztearát.

Uldiulan 50 mg tabletta:

mikrokristályos cellulóz;

laktóz-monohidrát;

povidon (K30);

karboximetilkeményítő-nátrium (A típusú);

sárga vas-oxid (E172);

magnézium-sztearát.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

Csomagolás típusa és kiszerelése

A tabletta PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban érhető el.

Az Uldiulan 10, 20, 30, 50, 60 és 100 tablettát tartalmazó buborékcsomagolásban kapható.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

G.L. Pharma GmbH

Schlossplatz 1

8502 Lannach

Ausztria

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Uldiulan 12,5 mg tabletta

OGYI-T-24146/01 30×

Uldiulan 25 mg tabletta

OGYI-T-24146/02 30×

Uldiulan 50 mg tabletta

OGYI-T-24146/03 30×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2022. október 27.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. október 27.