1. A GYÓGYSZER NEVE
Valsimia 5 mg/80 mg filmtabletta
Valsimia 5 mg/160 mg filmtabletta
Valsimia 10 mg/160 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Valsimia 5 mg/80 mg filmtabletta
Filmtablettánként 5 mg amlodipint (amlodipin-bezilát formájában) és 80 mg valzartánt tartalmaz.
Valsimia 5 mg/160 mg filmtabletta
Filmtablettánként 5 mg amlodipint (amlodipin-bezilát formájában) és 160 mg valzartánt tartalmaz.
Valsimia 10 mg/160 mg filmtabletta
Filmtablettánként 10 mg amlodipint (amlodipin-bezilát formájában) és 160 mg valzartánt tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta
Valsimia 5 mg/80 mg filmtabletta
Sötét sárga vagy barnás színű, kerek filmtabletta (Átmérője: 8 mm).
Valsimia 5 mg/160 mg filmtabletta
Sötét sárga vagy barnás színű, hosszúkás (14,2 × 5,7 mm) filmtabletta.
Valsimia 10 mg/160 mg filmtabletta
Világos sárga, hosszúkás (14,2 × 5,7 mm) filmtabletta.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Esszenciális hypertonia kezelése.
A Valsimia olyan felnőttek kezelésére javasolt, akiknek a vérnyomását amlodipin vagy valzartán monoterápiával nem lehet megfelelően beállítani.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A Valsimia javasolt adagja napi egy tabletta.
Valsimia 5 mg/80 mg filmtabletta olyan betegek kezelésére alkalmazható, akiknek a vérnyomását 5 mg amlodipin vagy 80 mg valzartán monoterápiával nem lehet megfelelően beállítani.
Valsimia 5 mg/160 mg filmtabletta olyan betegek kezelésére alkalmazható, akiknek a vérnyomását 5 mg amlodipin vagy 160 mg valzartán monoterápiával nem lehet megfelelően beállítani.
Valsimia 10 mg/160 mg filmtabletta olyan betegek kezelésére alkalmazható, akiknek a vérnyomását 10 mg amlodipin vagy 160 mg valzartán monoterápiával vagy Valsimia 5 mg/160 mg filmtablettával nem lehet megfelelően beállítani.
Az összetevők (amlodipin és valzartán) egyéni adagjainak titrálása a fix dózisú kombinációra történő váltás előtt javasolt. Amennyiben klinikailag indokolt, megfontolható a monoterápiáról közvetlenül a fix dózisú kombinációra történő váltás.
A valzartánt és amlodipint külön tablettában/kapszulában kapó betegek kényelmi megfontolásból átállíthatóak olyan Valsimia filmtablettára, amely a korábbi adagoknak megfelelő mennyiségben tartalmazza az összetevőket.
Vesekárosodás
Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan. Enyhe-, közepesen súlyos mértékben károsodott vesefunkció esetén nincs szükség az adag módosítására.
Közepesen súlyos mértékben károsodott vesefunkció esetén a kálium- és a kreatininszint monitorozása ajánlott.
Májkárosodás
A Valsimia alkalmazása ellenjavallt a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont).
Károsodott májfunkció, illetve epeút-elzáródás esetén a Valsimia óvatosan alkalmazandó (lásd
4.4 pont). Kolesztázissal nem járó, enyhe-, közepes mértékben károsodott májfunkció esetén a valzartán legmagasabb javasolt adagja 80 mg. Enyhe-, közepes mértékben károsodott májfunkciójú betegeknél az amlodipin adagolásának javaslatát nem állapították meg. Májkárosodásban szenvedő hypertoniás betegek (lásd 4.1 pont) amlodipinre vagy amlodipin/valzartán kombináció, történő átállításakor, a legalacsonyabb rendelkezésre álló amlodipin monoterápiát vagy a legalacsonyabb dózisú amlodipin összetevőt kell alkalmazni.
Idős betegek (65 éves és idősebb)
Idős betegeknél az adag emelésekor elővigyázatosság szükséges. Hypertóniás idős betegek (lásd 4.1 pont) amlodipinre vagy Valsimia-ra történő átállításakor a legalacsonyabb rendelkezésre álló amlodipin monoterápiát vagy a legalacsonyabb dózisú amlodipin összetevőt tartalmazó Valsimia-t kell alkalmazni.
Gyermekek és serdülők
A Valsimia biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A Valsimia filmtablettát kevés vízzel javasolt bevenni.
A Valsimia étkezéssel egy időben vagy étkezéstől függetlenül is bevehető.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagaival, dihidropiridin-származékokkal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Súlyos májkárosodás, biliaris cirrhosis vagy kolesztázis.
Az amlodipin/valzartán kombináció egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR <60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).
A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).
Súlyos hypotonia.
Sokk (a kardiogén sokkot is beleértve).
Balkamrai kiáramlási traktus obstrukciója (pl. obstruktív hypertrofiás cardiomiopathia és szignifikáns aorta stenosis).
Akut myocardialis infarctust követő hemodinamikailag instabil szívelégtelenség.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Hypertoniás krízisben az amlodipin biztonságosságát és hatásosságát nem állapították meg.
Terhesség
Angiotenzin-II (ATII) receptor antagonistával történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ATII-receptor antagonistával történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az ATII-receptor antagonista szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).
Nátrium- és/vagy volumenhiányos betegek
A placebokontrollos vizsgálatokban az amlodipin/valzartán kombinációs-kezelésben részesülő szövődménymentes hypertoniás betegek 0,4%-ánál észleltek túlzott hypotoniát. A renin-angiotenzin rendszer fokozott aktivációja esetén (pl. volumen- vagy nátriumdepléció a nagy dózisú vízhajtóval kezelt betegeknél), ha a beteg angiotenzin receptor blokkolót kap, tünetekkel kísért hypotonia léphet fel. Az amlodipin/valzartán kombináció alkalmazása előtt ezen állapot rendezése, vagy a kezelés megkezdésekor szoros orvosi felügyelet javasolt.
Amennyiben amlodipin/valzartán kombináció-kezelés mellett hypotonia alakul ki, a beteget hanyatt kell fektetni, és szükség esetén fiziológiás sóoldatot kell adni intravénás infúzióban. A vérnyomás stabilizálódása után a kezelés folytatható.
Hyperkalaemia
Káliumpótló készítmények, káliummegtakarító vízhajtók, káliumtartalmú sópótlók, vagy a káliumszintet potenciálisan megemelő egyéb gyógyszerek (heparin, stb.) egyidejű alkalmazása óvatosságot igényel, a káliumszintek gyakori monitorozásával.
A veseartéria szűkülete
Az amlodipin/valzartán kombináció óvatosan alkalmazandó egy- vagy kétoldali veseartéria-szűkületben, illetve szoliter vese esetén egyoldali veseartéria-szűkületben szenvedő betegeknél, mivel a karbamidszint és a szérum kreatininszint az ilyen betegeknél emelkedett lehet.
Vesetranszplantáció
Ez ideig nem állnak rendelkezésre adatok az amlodipin/valzartán kombináció biztonságos alkalmazásáról olyan betegek esetében, akiknél a közelmúltban vesetranszplantáció történt.
Májkárosodás
A valzartán nagyrészt változatlan formában az epével ürül. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében az amlodipin felezési ideje meghosszabbodik és az AUC-értékek magasabbak. Adagolási javaslatot nem állapítottak meg. Enyhe-, közepes mértékben károsodott májfunkciójú, vagy epeút-elzáródásban szenvedő betegek amlodipin/valzartán kombináció-kezelése különös óvatosságot igényel.
Kolesztázissal nem járó, enyhe-, közepes mértékben károsodott májfunkció esetén a valzartán legmagasabb javasolt adagja 80 mg.
Vesekárosodás
Enyhe-, közepesen súlyos mértékben károsodott vesefunkció esetén (GFR > 30 ml/perc/1,73 m2) nem szükséges módosítani a Valsimia adagját. Közepesen súlyos mértékben károsodott vesefunkció esetén a kálium- és a kreatininszint monitorozása ajánlott.
Primer hyperaldosteronismus
Primer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek kezelésére nem javallt az angiotenzin-II antagonista valzartán alkalmazása, mivel az alapbetegség érinti a renin-angiotenzin rendszert.
Angiooedema
A valzartánnal kezelt betegeknél angiooedemáról, köztük légúti obstrukciót okozó gége- és glottis-oedemáról és/vagy az arc, az ajkak, a garat és/vagy a nyelv vizenyőjéről számoltak be. Ezen betegek közül néhány tapasztalt korábban angiooedemát egyéb gyógyszerek, köztük az ACE gátlók alkalmazásakor. Az amlodipin/valzartán kombináció adását azonnal abba kell hagyni az olyan betegeknél, akiknél angiooedema alakul ki, és azt nem szabad újra alkalmazni.
Intestinalis angiooedema
Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkolóval többek között a valzartánnal kezelt betegek esetén (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a valzartán-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.
Szívelégtelenség/myocardialis infarctus utáni állapot
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlásának következtében az arra érzékeny betegeknél a vesefunkció megváltozása várható. Olyan súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, akik vesefunkciója a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függhet, az ACE-gátlókkal, illetve angiotenzin receptor blokkolókkal történő kezelés oliguriát és/vagy progresszív azotaemiát okozott, valamint (ritkán) akut veseelégtelenséget és/vagy halált. Valzartán-kezelés kapcsán hasonló következményekről számoltak be. A szívelégtelenségben szenvedő vagy myocardialis infarctus utáni állapotban lévő betegek vizsgálata mindig ki kell terjedjen a vesefunkció értékelésére is.
Nem iszkémiás kóreredetű NYHA (New York Heart Association osztályozás) III. vagy IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegek bevonásával végzett hosszú távú, placebokontrollos vizsgálatban (PRAISE-2) az amlodipin-kezelés kapcsán gyakrabban számoltak be tüdőödémáról, annak ellenére, hogy a placebóhoz viszonyítva nem volt lényeges különbség a szívelégtelenség súlyosbodásának előfordulása szempontjából.
Pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a kalciumcsatorna-blokkolókat, beleértve az amlodipint, fokozott körültekintéssel kell alkalmazni, mert megnövelhetik a jövőbeli kardiovaszkuláris események kockázatát valamint a mortalitást.
Aorta- és mitrális billentyűszűkület
Egyéb értágítók alkalmazásához hasonlóan, rendkívüli óvatosság szükséges mitrális billentyűszűkület, illetve nem magas fokú, szignifikáns aorta sztenózis esetén.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, ARB-k (angiotenzin-II receptor blokkolók) vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, ARB-k vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Ha a kettős blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet. Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél nem javasolt.
Az amlodipin/valzartán kombináció hatásait eddig nem tanulmányozták hypertoniás betegeken kívül egyéb betegcsoportokban.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A kombináció alkalmazása kapcsán felmerülő interakciók
Nem végeztek interakciós vizsgálatokat az amlodipin/valzartán kombináció és egyéb gyógyszerek interakciójának tanulmányozására.
Egyidejű alkalmazás esetén figyelembe kell venni
Egyéb vérnyomáscsökkentő szerek
A gyakran használt vérnyomáscsökkentők (pl. alfa-blokkolók, vízhajtók), illetve más gyógyszerek, melyek mellékhatásaként vérnyomáscsökkenés léphet fel (pl. triciklusos antidepresszánsok, benignus prostata hyperplasia kezelésére alkalmazott alfa-blokkolók) fokozhatják a gyógyszerkombináció vérnyomáscsökkentő hatását.
Az amlodipinnel összefüggő interakciók
Egyidejű alkalmazása nem javasolt
Grépfrút vagy grépfrútlé
Az amlodipin grépfrúttal vagy grépfrútlével történő alkalmazása nem javasolt, mivel bizonyos betegeknél fokozódhat a biohasznosulás, ami a vérnyomáscsökkentő hatások növekedését eredményezi.
Egyidejű alkalmazás esetén óvatosság szükséges
CYP3A4 gátlók
Az amlodipin erős vagy közepesen erős CYP3A4 gátlókkal (proteáz inhibitorok, antifungális azolok, makrolidok mint az eritromicin vagy klaritromicin, verapamil vagy diltiazem) történő egyidejű alkalmazása jelentősen megemelheti az amlodipin expozíciót. Ezen farmakokinetikai változásoknak idősek esetében van nagyobb klinikai jelentősége. Ezért klinikai ellenőrzésre és a dózis beállítására lehet szükség.
A CYP3A4 induktorai (antikonvulzívumok [pl. karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin, foszfenitoin, primidon], rifampicin, közönséges orbáncfű [Hypericum perforatum])
Ismert CYP3A4-induktorokkal való egyidejű alkalmazás esetén megváltozhat az amlodipin plazmakoncentrációja. Emiatt monitorozni kell a vérnyomást, és meg kell fontolni a dózis módosítását az egyidejű gyógyszeralkalmazás alatt és után is, különösen erős CYP3A4-induktorok (pl. rifampicin, orbáncfű - Hypericum perforatum) alkalmazása esetén.
Szimvasztatin
A szimvasztatin önmagában történő adásához képest a 10 mg amlodipin többszöri dózisainak 80 mg szimvasztatinnal történő egyidejű alkalmazása a szimvasztatin-expozíció 77%-os növekedését eredményezte. Az amlodipint kapó betegeknél a szimvasztatin dózisát javasolt napi 20 mg-ra korlátozni.
Dantrolén (infúzió)
Állatoknál hyperkalaemiával társult, letális kamrafibrillációt és keringés összeomlást figyeltek meg verapamil és dantrolén intravénás adagolása után. A hyperkalaemia kockázata miatt a malignus hyperthermiára hajlamos betegeknél, és a malignus hyperthermia kezelése alatt a kalciumcsatorna-blokkolók, mint az amlodipin, alkalmazását kerülni kell.
Egyidejű alkalmazás esetén figyelembe kell venni
Egyéb
Klinikai kölcsönhatás vizsgálatokban az amlodipin nem befolyásolta az atorvasztatin, digoxin, warfarin vagy ciklosporin farmakokinetikáját.
A valzartánnal összefüggő interakciók
Egyidejű alkalmazás nem javasolt
Lítium
Angiotenzin-konvertáló enzim gátlók vagy angiotenzin II receptor antagonisták, köztük a valzartán és lítium egyidejű alkalmazása kapcsán beszámoltak a szérum lítium-koncentráció reverzibilis emelkedéséről és toxicitás kialakulásáról. Ezért egyidejű alkalmazás esetén a szérum lítiumszint szoros monitorozása javasolt. Ha vízhajtót is alkalmaznak az amlodipin/valzartán kombináció-kezelés mellett, a lítium toxicitás kialakulásának kockázata feltehetően tovább növekedhet.
Káliummegtakarító vízhajtók, káliumpótló készítmények, káliumtartalmú sópótlók és egyéb vegyületek, amelyek megemelhetik a káliumszintet
Amennyiben valzartán-kezeléssel egyidejűleg káliumszintet befolyásoló gyógyszert rendelnek a betegnek, a plazma káliumszintjének monitorozása javasolt.
Egyidejű alkalmazás esetén óvatosság szükséges
Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID), beleértve a szeletív COX-2 gátlókat, acetilszalicilsavat (> 3 g/nap) és a nem szelektív NSAID készítményeket
Angiotenzin-II antagonisták és NSAID-ok egyidejű alkalmazása kapcsán előfordulhat a vérnyomáscsökkentő hatás gyengülése. Az angiotenzin-II antagonisták és NSAID-ok egyidejű alkalmazása ezenkívül fokozhatja a vesefunkció romlásának és a szérumkáliumszint emelkedésének kockázatát. Ennek megfelelően a kezelés elején javasolt a vesefunkció monitorozása, valamint a beteg megfelelő hidrálása.
Uptake-transzporter inhibitorok (rifampicin, ciklosporin) vagy efflux-transzporter inhibitorok (ritonavir)
Egy humán májszövettel végzett in vitro vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a valzartán a hepaticus uptake-transzporter OATP1B1 és a hepaticus efflux-transzporter MRP2 szubsztrátja. Az uptake-transzporter inhibitorok (rifampicin, ciklosporin) vagy efflux-transzporter inhibitorok (ritonavir) egyidejű alkalmazása növelheti a valzartán szisztémás expozícióját.
A RAAS kettős blokádja ARB-kel, ACE gátlókkal és aliszkirénnel
A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a RAAS-nek ACE-gátlók, ARB-k vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy károsodott veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).
Egyéb
Valzartán monoterápia kapcsán nem figyeltek meg klinkailag jelentős interakciókat az alábbi vegyületekkel: cimetidin, warfarin, furoszemid, digoxin, atenolol, indometacin, hidroklorotiazid, amlodipin, glibenklamid.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Amlodipin
Terhes nőkben az amlodipin biztonságosságát nem bizonyították. Állatkísérletekben magas dózisok esetében reprodukciós toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3 pont). Alkalmazása a terhesség ideje alatt csak akkor javasolt, ha nincs biztonságosabb alternatíva és a betegség önmagában nagyobb kockázatot jelent az anya és a magzat számára.
Valzartán
Az ATII-receptor antagonisták alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4 pont). Az ATII-receptor antagonisták alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).
A terhesség első harmada alatti ACE-gátló–expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kis mértékű növekedése azonban nem zárható ki. Mivel az angiotenzin-II (ATII) receptor antagonisták alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan, nem állnak rendelkezésre kontrollos epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen gyógyszercsoport esetén is. Hacsak az ATII-receptor antagonistával történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek terhesség alatti alkalmazására vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott.
Terhesség megállapítását követően az ATII-receptor antagonista szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni.
Az angiotenzin-II-receptor antagonista kezelés a terhesség második és harmadik harmadában ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya-csontosodás retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz. (lásd 5.3 pont).
Amennyiben az ATII-receptor antagonista expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt, a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt.
Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja angiotenzin-II-receptor antagonistát szedett, hypotonia kialakulása szempontjából szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Szoptatás
Az amlodipin kiválasztódik a humán anyatejbe. Becslések szerint a csecsemő által felvett dózis az anyai dózis 3-7%-os interkvartilis tartományában található, de legfeljebb 15%. Az amlodipin hatásai a csecsemőre nem ismertek. Nem állnak rendelkezésre adatok az amlodipin/valzartán kombináció szoptatás ideje alatt történő alkalmazásával kapcsolatban, ezért az amlodipin/valzartán kombináció alkalmazása nem javasolt, és olyan alternatív kezelést kell előnyben részesíteni, melynek a szoptatás idejére vonatkozó biztonságossági profilja jobban ismert, különösen az újszülöttek vagy koraszülöttek szoptatása esetén.
Termékenység
A termékenységre vonatkozóan nincsenek klinikai vizsgálatok az amlodipine/ valzartán kombinációval.
Valzartán
A valzartánnak hím és nőstény patkányok esetén 200 mg/kg/nap-os per os dózisig nincs a reproduktív teljesítményre gyakorolt mellékhatása. Ez a dózis a mg/m2 alapon számított maximális javasolt humán dózis 6-szorosa (a számítások napi 320 mg-os per os dózist és egy 60 kg-os beteget tételeznek fel).
Amlodipin
Kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt néhány beteg esetében a spermatozoa feji végének reverzíbilis biokémiai változásait figyelték meg. Az amlodipinnek a termékenységre gyakorolt lehetséges hatásáról nincs elegendő klinikai adat. Egy patkánykísérletekben a hímek termékenységére gyakorolt mellékhatást tapasztaltak (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az amlodipin/valzartán kombinációt szedő és gépjárműveket vezető vagy gépeket kezelő betegeknél figyelembe kell venni azt, hogy időnként szédülés vagy fáradtság léphet fel.
Az amlodipin kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az amlodipint szedő betegek szédüléstől, fejfájástól, fáradtságtól vagy hányingertől szenvednek, reakciókészségük romolhat.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
Az amlodipin/valzartán kombináció biztonságosságát 5, kontrollos klinikai vizsgálatban értékelték, összesen 5175 beteg bevonásával, akik közül 2613-an kaptak valzartán/amlodipin kombinációt. A következő mellékhatásokat találták a leggyakrabban előfordulónak, legjelentősebbnek vagy súlyosnak: nasopharyngitis, influenza, túlérzékenység, fejfájás, ájulás, orthostaticus hypotonia, oedema, ujjbenyomatot tartó oedema, arcoedema, perifériás oedema, fáradtság, kipirulás, aszténia és hőhullám.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A mellékhatásokat gyakoriság szerint, a következő egyezményes módon osztályoztuk: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).
|
MedDRA szervrendszeri kategória |
Mellékhatások |
Gyakoriság |
||
|---|---|---|---|---|
|
Amlodipin / valzartán kombináció |
Amlodipin |
Valzartán |
||
|
Fertőző betegségek és parazitafertőzések |
Nasopharyngitis |
Gyakori |
-- |
-- |
|
Influenza |
Gyakori |
-- |
-- |
|
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tüntek |
Haemoglobin- és haematocrit-csökkenés |
-- |
-- |
Nem ismert |
|
Leukopenia |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Neutropenia |
-- |
-- |
Nem ismert |
|
|
Thrombocytopenia, néha purpurával |
-- |
Nagyon ritka |
Nem ismert |
|
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Túlérzékenység |
Ritka |
Nagyon ritka |
Nem ismert |
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
Étvágytalanság |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
Hypercalcaemia |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
|
Hyperglykaemia |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Hyperlipidaemia |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
|
Hyperuricaemia |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
|
Hypokalaemia |
Gyakori |
-- |
-- |
|
|
Hyponatraemia |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
|
Pszichiátriai kórképek |
Depresszió |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
Szorongás |
Ritka |
-- |
-- |
|
|
Insomnia/alvászavar |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Hangulatingadozás |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Zavartság |
-- |
Ritka |
-- |
|
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Koordinációs zavar |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
Szédülés |
Nem gyakori |
Gyakori |
-- |
|
|
Testhelyzettől függő szédülés |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
|
Dysgeusia |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Extrapyramidalis szindróma |
-- |
Nem ismert |
-- |
|
|
Fejfájás |
Gyakori |
Gyakori |
-- |
|
|
Hypertonia |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Paraesthesia |
Nem gyakori |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Perifériás neuropathia, neuropathia |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Somnolencia |
Nem gyakori |
Gyakori |
-- |
|
|
Eszméletvesztés |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Tremor |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Hypaesthesia |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Szembetegségek és szemészeti tünetek |
Látászavar |
Ritka |
Nem gyakori |
-- |
|
Látásromlás |
Nem gyakori |
Nem gyakori |
-- |
|
|
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei |
Tinnitus |
Ritka |
Nem gyakori |
-- |
|
Vertigo |
Nem gyakori |
-- |
Nem gyakori |
|
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
Palpitációk |
Nem gyakori |
Gyakori |
-- |
|
Eszméletvesztés |
Ritka |
-- |
-- |
|
|
Tachycardia |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
|
Arrhythmiák (beleértve a bradycardiát, ventricularis tachycardiát és a pitvarfibrillációt) |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Myocardialis infarctus |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Érbetegségek és tünetek |
Kipirulás |
-- |
Gyakori |
-- |
|
Hypotonia |
Ritka |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Orthostaticus hypotonia |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
|
Vasculitis |
-- |
Nagyon ritka |
Nem ismert |
|
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
Köhögés |
Nem gyakori |
Nagyon ritka |
Nem gyakori |
|
Dyspnoe |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Pharyngolaryngealis fájdalom |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
|
Rhinitis |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Hasi diszkomfort, felhasi fájdalom |
Nem gyakori |
Gyakori |
Nem gyakori |
|
Széklethabitus változás |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Székrekedés |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
|
Hasmenés |
Nem gyakori |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Szájszárazság |
Nem gyakori |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Dyspepsia |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Gastritis |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Gingiva hyperplasia |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Hányinger |
Nem gyakori |
Gyakori |
-- |
|
|
Pancreatitis |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Hányás |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Intestinalis angiooedema |
-- |
-- |
Nagyon ritka |
|
|
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek |
Kóros májfunkciós vizsgálati eredmények, beleértve a vér bilirubinszintjének emelkedését is |
-- |
Nagyon ritka* |
Nem ismert |
|
Hepatitis |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Intrahepaticus cholestasis, icterus |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
Alopecia |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
Angiooedema |
-- |
Nagyon ritka |
Nem ismert |
|
|
Dermatitis bullosa |
-- |
-- |
Nem ismert |
|
|
Erythema |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
|
Erythema multiforme |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Exanthema |
Ritka |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Hyperhidrosis |
Ritka |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Fényérzékenységi reakció |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Pruritus |
Ritka |
Nem gyakori |
Nem ismert |
|
|
Purpura |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Bőrkiütés |
Nem gyakori |
Nem gyakori |
Nem ismert |
|
|
A bőr elszíneződése |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Urticaria és egyéb típusú kiütések |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Exfoliatív dermatitis |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Stevens–Johnson-szindróma |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Quincke-oedema |
-- |
Nagyon ritka |
-- |
|
|
Toxikus epidermalis necrolysis |
-- |
Nem ismert |
-- |
|
|
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei |
Arthralgia |
Nem gyakori |
Nem gyakori |
-- |
|
Hátfájás |
Nem gyakori |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Ízületi duzzanat |
Nem gyakori |
-- |
-- |
|
|
Izomgörcs |
Ritka |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Myalgia |
-- |
Nem gyakori |
Nem ismert |
|
|
Bokaduzzanat |
-- |
Gyakori |
-- |
|
|
Elnehezült végtagok |
Ritka |
-- |
-- |
|
|
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
Emelkedett kreatininszint a vérben |
-- |
-- |
Nem ismert |
|
Vizelési zavar |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Nocturia |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Pollakisuria |
Ritka |
Nem gyakori | ||
|
Polyuria |
Ritka |
-- |
-- |
|
|
Veseelégtelenség és vesekárosodás |
-- |
-- |
Nem ismert |
|
|
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek |
Impotencia |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
Erectilis dysfunctio |
Ritka |
-- |
-- |
|
|
Gynaecomastia |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
Gyengeség |
Gyakori |
Nem gyakori |
-- |
|
Diszkomfort, rossz közérzet |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Fáradtság |
Gyakori |
Gyakori |
Nem gyakori |
|
|
Arcoedema |
Gyakori |
-- |
-- |
|
|
Kipirulás, hőhullám |
Gyakori |
-- |
-- |
|
|
Nem szív eredetű mellkasi fájdalom |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Oedema |
Gyakori |
Gyakori |
-- |
|
|
Perifériás oedema |
Gyakori |
-- |
-- |
|
|
Fájdalom |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Perifériás oedema |
Gyakori |
-- |
-- |
|
|
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei |
Emelkedett káliumszint a vérben |
-- |
-- |
Nem ismert |
|
Testtömeg-növekedés |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
|
Testtömegcsökkenés |
-- |
Nem gyakori |
-- |
|
* Az esetek többségében cholestasissal
A kombinációval kapcsolatos további információk
A perifériás oedema az amlodipin ismert mellékhatása, amely általában kisebb gyakorisággal fordul elő az amlodipin/valzartán kombinációt szedő betegek esetében, mint az amlodipint önmagában kapóknál. Kettős vak, aktív kontrollos klinikai vizsgálatokban a perifériás oedema előfordulási gyakoriságai a következők voltak:
|
A perifériás oedemát tapasztaló betegek aránya (%) |
Valzartán (mg) |
|||||
|
0 |
40 |
80 |
160 |
320 |
||
|
Amlodipin (mg) |
0 |
3,0 |
5,5 |
2,4 |
1,6 |
0,9 |
|
2,5 |
8,0 |
2,3 |
5,4 |
2,4 |
3,9 |
|
|
5 |
3,1 |
4,8 |
2,3 |
2,1 |
2,4 |
|
|
10 |
10,3 |
nem releváns |
nem releváns |
9,0 |
9,5 |
|
A perifériás oedema előfordulási gyakoriságának átlaga mindegyik dózis esetében egyenlő mértékben 5,1% volt az amlodipin/valzartán kombináció mellett.
További információk az egyes összetevőkről
Az összetevők valamelyikének (amlodipin vagy valzartán) alkalmazása kapcsán korábban jelentett mellékhatások az amlodipin/valzartán kombináció potenciális mellékhatásainak is minősülhetnek abban az esetben is, ha azokat nem figyelték meg az ezen készítménnyel végzett klinikai vizsgálatokban vagy a forgalomba hozatalt követő időszakban.
Amlodipin
*az esetek többségében cholestasissal
Extrapyramidális szindróma kivételes eseteit jelentették.
Valzartán
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Tünetek
Nincs tapasztalat az amlodipin/valzartán kombináció túladagolásával kapcsolatban. A valzartán túladagolása esetén az elsődleges tünet a szédüléssel járó kifejezett hypotonia lehet. Az amlodipin túladagolása túlzott perifériás értágulatot, és esetleg reflexes tachycardiát eredményezhet. Beszámoltak kifejezett és potenciálisan elhúzódó szisztémás hypotoniáról, amely halálos kimenetelű sokkal járt.
Ritka előfordulási gyakorisággal nem kardiogén eredetű tüdőödémát jelentettek az amlodipin-túladagolás következményeként, amely késői kezdettel (24-48 órával a bevétel után) jelentkezhet, és légzéstámogatást tesz szükségessé. A perfúzió és a perctérfogat fenntartására irányuló korai újraélesztési intézkedések (beleértve a folyadéktúlterhelést) kiváltó tényezők lehetnek.
Kezelés
Amennyiben a gyógyszer bevétele után kevés idő telt el, hánytatás és gyomormosás megfontolandó. Egészséges önkéntesekben az amlodipin bevitele után a közvetlenül, vagy legfeljebb két órával adott aktív szén jelentősen csökkentette az amlodipin felszívódását. Az amlodipin/valzartán kombináció túladagolás következtében fellépő, klinikailag jelentős hypotonia olyan kardiovaszkuláris rendszert támogató intézkedéseket igényel, mint pl. a szívműködés és légzés gyakori monitorozása, a végtagok megemelése, a keringő folyadéktérfogat és az ürített vizelet mennyiségének szoros megfigyelése. Érszűkítő hatású készítmény alkalmazása, amennyiben az nem ellenjavallt, hasznos lehet az értónus és a vérnyomás helyreállítására. Intravénás kalcium-glükonát alkalmazása előnyös lehet a kalciumcsatorna-blokkolók hatásának semlegesítésére.
Hemodialízissel valószínűleg sem a valzartán, sem az amlodipin nem távolítható el a szervezetből.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: A renin-angiotenzin rendszerre ható készítmények, angiotenzin-II antagonisták kombinációi; angiotenzin-II antagonisták és kalciumcsatorna-blokkolók,
ATC kód: C09DB01
Az amlodipin/valzartán kombináció két, egymást kiegészítő hatásmechanizmusú vérnyomáscsökkentő vegyületet tartalmazó kombináció, esszenciális hypertoniás betegek vérnyomásának rendezésére: az amlodipin a kalcium antagonisták csoportjába, míg a valzartán az angiotenzin-II antagonisták csoportjába tartozik. Ezen vegyületek kombinációja additív vérnyomáscsökkentő hatással rendelkezik, így nagyobb mértékben csökkenti a vérnyomást, mint bármelyik összetevő önmagában.
Amlodipin/valzartán
Az amlodipin és valzartán kombinációja a teljes terápiás dózistartományban dózisfüggő, additív vérnyomáscsökkenést eredményez. A kombináció egyetlen adagjának antihipertenzív hatása 24 órán keresztül fennmaradt.
Placebokontrollos vizsgálatok
Két placebokontrollos vizsgálat több mint 1400 hypertoniás beteg kapott amlodipin/valzartán kombinációt naponta egyszer. A vizsgálatba enyhe-, középsúlyos, szövődménymentes esszenciális hypertoniában szenvedő felnőtteket vontak be (átlagos diasztolés vérnyomás ülő helyzetben ≥ 95 és < 110 Hgmm). A vizsgálatból kizárták az olyan betegeket, akiknél fokozott volt a kardiovaszkuláris kockázat (szívelégtelenség, 1-es típusú vagy rosszul kontrollált 2-es típusú cukorbetegség, egy éven belül lezajlott szívizominfarktus vagy stroke az anamnézisben).
Olyan betegekkel végzett aktív kontrollos vizsgálatok, akik nem reagáltak a monoterápiára
Egy multicentrikus, randomizált, kettős vak, aktív kontrollos, párhuzamos csoportú klinikai vizsgálat a vérnyomás normalizálódását mutatta (a vizsgálat végén ülő helyzetben mért diasztolés vérnyomás maradékértéke – a soron következő gyógyszeradag bevétele előtt mért érték – 90 Hgmm alatti volt) a 160 mg valzartánnal nem megfelelően kontrollált betegeknél: a 10 mg/160 mg-os amlodipin/valzartán kezelésben részesülő betegek 75%-ánál, az 5 mg/160 mg-os amlodipin/valzartán kezelésben részesülő betegek 62%-ánál, szemben a továbbra is 160 mg valzartánnal kezelt betegek 53%-ával. A kezelés
10 mg vagy 5 mg amlodipinnel történő kiegészítése a szisztolés/diasztolés vérnyomást további 6,0/4,8 Hgmm-rel, illetve 3,9/2,9 Hgmm-rel csökkentette a továbbra is 160 mg valzartánnal kezelt betegekhez viszonyítva.
Egy multicentrikus, randomizált, kettős vak, aktív kontrollos, párhuzamos csoportú klinikai vizsgálat a vérnyomás normalizálódását mutatta (a vizsgálat végén ülő helyzetben mért diasztolés vérnyomás maradékértéke – a soron következő gyógyszeradag bevétele előtt mért érték – 90 Hgmm alatti volt) a 10 mg amlodipinnel nem megfelelően kontrollált betegeknél: a 10 mg/160 mg-os amlodipin/valzartán kezelésben részesülő betegek 78%-ánál, szemben a továbbra is 10 mg amlodipinnel kezelt betegek 67%-ával. A kezelés 160 mg valzartánnal történő kiegészítése a szisztolés/diasztolés vérnyomást további 2,9/2,1 Hgmm-rel csökkentette a továbbra is 10 mg amlodipinnel kezelt betegekhez viszonyítva.
Az amlodipin/valzartán kombináció hatását vizsgálták továbbá egy aktív kontrollos vizsgálatban, amelybe 130 olyan hypertoniás beteget vontak be, akiknek az ülő testhelyzetben mért átlagos diasztolés vérnyomása ≥ 110 Hgmm és < 120 Hgmm volt. Ebben a vizsgálatban (kiindulási vérnyomás 171/113 Hgmm) az amlodipin/valzartán kombináció adagját 5 mg/160 mg-ról 10 mg/160 mg-ra emelték, és ennek hatására az ülő helyzetben mért vérnyomás értéke 36/29 Hgmm-rel csökkent, a 10 mg/12,5 mg-ról 20 mg/12,5 mg-ra emelt adagú lizinopril/hidroklorotiazid kezelés mellett látott 32/28 Hgmm csökkenéshez viszonyítva.
Két hosszú távú, követéses vizsgálatban az amlodipin / valzartán kombináció hatása egy év túl is fennmaradt. Az amlodipin/valzartán kombináció-kezelés hirtelen felfüggesztése nem járt a vérnyomás hirtelen emelkedésével.
Az életkor, nem, rassz vagy testtömeg-index (≥ 30 kg/m2, < 30 kg/m2) nem befolyásolta az amlodipin/valzartán kombináció-kezelésre adott választ.
Az amlodipin/valzartán kombináció hatásait eddig csak hypertoniás betegcsoportokban tanulmányozták. A valzartán hatását vizsgálták szívinfarktuson átesett és szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. Az amlodipin hatását vizsgálták krónikus stabil angina pectorisban, vasospastikus anginában és angiográfiával kimutatott koszorúér-betegségben szenvedő betegeknél.
Amlodipin
Az amlodipin összetevője amlodipin/valzartán kombinációnak gátolja a kalcium ionok membránon keresztül történő bejutását a szívizomsejtekbe és az erek simaizomsejtjeibe. Az amlodipin vérnyomáscsökkentő hatása az erek simaizomzatára gyakorolt közvetlen relaxáló hatás következménye, ami a perifériás vaszkuláris rezisztencia és a vérnyomás csökkenését eredményezi. Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az amlodipin mind a dihidropiridin, mind a nem dihidropiridin kötődási helyhez kötődik. A szívizomsejtek és az erek simaizomsejtjeinek összehúzódása függ az extracelluláris kalcium ezen sejtekbe, specifikus ioncsatornákon keresztül történő bejutásától.
Hypertoniás betegeknél terápiás adagok alkalmazása után az amlodipin vazodilatációt okoz, melynek eredményeként csökken a fekve és az állva mért vérnyomás. Krónikus adagolás esetén a vérnyomás csökkenését nem kíséri a szívfrekvencia vagy a plazma katekolaminszintek számottevő változása.
A plazmakoncentráció és a gyógyszerhatás között mind fiatal, mind idős betegeknél korreláció mutatható ki.
Egészséges vesefunkciójú hypertoniás betegeknél az amlodipin terápiás adagjainak hatására csökkent a renális vaszkuláris rezisztencia, és nőtt a glomeruláris filtrációs ráta, valamint az effektív renális plazma-átáramlás, a filtrációs frakció változása, illetve proteinuria jelentkezése nélkül.
Más kalciumcsatorna-blokkolókhoz hasonlóan, az amlodipinnel kezelt egészséges kamrafunkciójú betegeknél a szívműködés hemodinamikai mérései nyugalomban és terhelésre (vagy pacemaker- ingerlésre) általában azt mutatták, hogy kismértékben nő a kardiális index, a dP/dt-re, a bal kamrai végdiasztolés nyomásra vagy térfogatra gyakorolt jelentős hatás nélkül. Hemodinamikai vizsgálatokban az egészséges állatoknak, illetve embereknek terápiás adagban adott amlodipin alkalmazásához nem társult negatív inotrop hatás, még akkor sem, ha az embereknél béta-blokkolókkal egyidejűleg alkalmazták.
Egészséges állatokban és emberekben az amlodipin nem befolyásolja a sinus csomó működését, illetve az atrioventrikuláris átvezetést. Azon klinikai vizsgálatokban, amelyekben egyidejűleg alkalmaztak amlodipint és béta-blokkolókat hypertoniás vagy anginás betegeknél, nem észleltek az elektrokardiográfiás paraméterekre gyakorolt nemkívánatos hatásokat.
Alkalmazása hypertoniás betegeknél
Az Antihypertensive and Lipid-Lowering treatment to prevent Heart Attack Trial (ALLHAT – a szívroham megelőzése érdekében végzett vérnyomás- és lipidszint-csökkentő kezelés) elnevezésű, randomizált, kettős vak, morbiditási-mortalitási vizsgálatot azért végezték, hogy összehasonlítsák az újabb kezeléseket: enyhe, közepesen súlyos hypertoniában a tiazid-diuretikum, napi 12,5-25 mg klórtalidon mellé elsővonalbeli kezelésként adott, napi 2,5-10 mg amlodipint
(kalciumcsatorna-blokkoló) vagy a napi 10-40 mg lizinoprilt (ACE-gátló).
Összesen 33 357, 55 éves vagy idősebb hypertoniás beteget randomizáltak és követtek átlagosan 4,9 évig. A betegeknek legalább még egy, koszorúér-betegséghez vezető kockázati tényezőjük volt,
köztük: korábbi myocardialis infarctus vagy stroke (> 6 hónappal a vizsgálatba történő bevonás előtt)
vagy egyéb, igazolt atheroscleroticus eredetű kardiovaszkuláris betegség (összesen 51,5%), 2-es típusú diabetes (36,1%), nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterinszint < 35 mg/dl vagy < 0,906 mmol/l (11,6%), elektrokardiogrammal vagy echocardiographiával diagnosztizált balkamra hypertrophia (20,9%), aktuális dohányzás (21,9%).
Az elsődleges kompozit végpontot a végzetes koszorúér-betegség vagy a nem végzetes myocardialis infarctus alkotta. Az elsődleges végpontban nem mutatkozott lényeges különbség az amlodipin-alapú és a klórtalidon-alapú terápiák között: kockázati arány (RR): 0,98; 95%-os CI: (0,90-1,07); p = 0,65. A másodlagos végpontok között, a szívelégtelenség előfordulási gyakorisága (egy kompozit kombinált kardiovaszkuláris végpont összetevője) szignifikánsan magasabb volt az amlodipin-csoportban, mint a klórtalidon-csoportban (10,2%, vs 7,7%; RR: 1,38; 95%-os CI: [1,25-1,52]; p< 0,001). Ugyanakkor az összmortalitásban nem volt szignifikáns különbség az amlodipin-alapú kezelés és a klórtalidon-alapú kezelés között: RR: 0,96; 95%-os CI: [0,89-1,02] p = 0,20.
Valzartán
A valzartán szájon át alkalmazva aktív, hatásos, specifikus angiotenzin-II-receptor antagonista. Szelektíven hat az AT1 altípusú receptorra, amely felelős az angiotenzin-II ismert hatásaiért. Valzartán által kiváltott AT1-receptor blokádot követően az angiotenzin-II plazmaszintjének megnövekedése stimulálhatja a nem gátolt AT2 altípusú receptorokat, amely úgy tűnik, hogy ellensúlyozza az AT1-receptorok hatását. A valzartán nem rendelkezik parciális AT1-receptor agonista hatással és sokkal (körülbelül 20 000-szer) nagyobb affinitással kötődik az AT1-receptoroz, mint az AT2-receptorhoz.
A valzartán nem gátolja az ACE-t, melyet más néven kinináz-II-nek is hívnak, és amely az angiotenzin-I-et alakítja át angiotenzin-II-vé, és amely lebontja a bradikinint. Mivel az angiotenzin-II antagonisták az ACE-ra nem gyakorolnak hatást, és nem potencírozzák a bradikinin vagy a
substance-P hatásait, alkalmazásuk kapcsán csekély valószínűséggel jelentkezik köhögés. A valzartánt egy ACE-gátlóval összehasonlító klinikai vizsgálatokban a száraz köhögés incidenciája jelentősen alacsonyabb volt (p < 0,05) a valzartán-kezelésben részesülő betegeknél, mint az ACE-gátlóval kezelt betegeknél (2,6% vs 7,9%). Egy klinikai vizsgálatba olyan betegeket vontak be, akiknél korábban ACE-gátló kezelés mellett száraz köhögés alakult ki. A valzartánt kapó betegek 19,5%-ánál és a tiazid vízhajtót kapó betegek 19,0%-ánál jelentkezett száraz köhögés, szemben az ACE-gátlóval kezelt betegek 68,5%-ával (p < 0,05). A valzartán nem kötődik vagy gátol más, a kardiovaszkuláris szabályozásban ismerten fontos szerepet játszó hormonreceptorokat vagy ioncsatornákat.
A hypertoniás betegeknek adott valzartán hatására a pulzusszám változása nélkül leesik a vérnyomás.
A legtöbb betegben, egyetlen szájon át bevitt adag alkalmazása után a vérnyomáscsökkentő hatás 2 órán belül jelentkezik, és a vérnyomáscsökkenés 4-6 órán belül éri el maximumát. Az antihipertenzív hatás a bevétel után 24 órán keresztül fennmarad. Ismételt alkalmazás során, a maximális vérnyomáscsökkenés bármely adag esetén általában 2-4 héten belül jelentkezik, és hosszú távú kezelés során fennmarad. A valzartán hirtelen megvonása nem járt együtt rebound (visszacsapásos) hypertonia kialakulásával, vagy más nemkívánatos klinikai eseménnyel.
Egyéb: a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja
Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET [ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial] és VA NEPHRON-D [The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes]) vizsgálták az ACE-gátló és az ARB kombinált alkalmazását.
Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó II típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON-D vizsgálatot II típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.
Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata.
A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és ARB-k esetében is relevánsak.
Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél így tehát nem javasolt (lásd 4.4 pont).
Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy ARB kezelés kiegészítése aliszkirénnel II típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén csoportban, mint a placebocsoportban.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Linearitás
Az amlodipin és valzartán farmakokinetikai jellemzői lineárisak.
Amlodipin/valzartán
Az amlodipin/valzartán kombináció szájon át történő alkalmazását követően a valzartán plazma csúcskoncentrációja 3, az amlodipin plazma csúcskoncentrációja 6-8 órán belül alakul ki. Az amlodipin/valzartán kombináció felszívódásának üteme és mértéke megfelel a külön tablettában adott valzartán és amlodipin biohasznosulásának.
Amlodipin
Felszívódás
Az amlodipin (önmagában) terápiás adagjainak szájon át történő alkalmazása után az amlodipin csúcskoncentrációja a plazmában 6-12 órán belül alakul ki. Az abszolút biohasznosulás számított értéke 64-80% közé esik. Az amlodipin biohasznosulását nem befolyásolja az étkezés.
Eloszlás
Az amlodipin megoszlási térfogata körülbelül 21 l/kg. Az amlodipinnel végzett in vitro
vizsgálatok azt mutatták, hogy a keringő gyógyszer körülbelül 97,5%-ban kötődik plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
Az amlodipin nagymértékben (körülbelül 90%) metabolizálódik a májban inaktív metabolitokká.
Elimináció
Az amlodipin eliminációja a plazmából bifázisos, a terminális eliminációs felezési ideje körülbelül 30-50 óra. Az egyensúlyi plazmaszintek 7-8 napos folyamatos adagolás után alakulnak ki. Az eredetileg bevitt amlodipin 10%-a, míg a metabolitok 60%-a ürül a vizelettel.
Valzartán
Felszívódás
A valzartán (önmagában) terápiás adagjainak szájon át történő alkalmazása után a plazmában a valzartán csúcskoncentrációja 2-4 órán belül alakul ki. Az átlagos abszolút biohasznosulás 23%. A táplálék körülbelül 40%-kal csökkenti a valzartán expozíciót (AUC mérés alapján) és körülbelül 50%-kal csökkenti a plazma csúcskoncentrációt (cmax), annak ellenére, hogy az adagolás után 8 órával a valzartán koncentrációja a plazmában azonos volt táplálékkal, illetve éhgyomorra történő bevétel esetén. Az AUC-érték ezen csökkenését azonban nem kísérte a terápiás hatás csökkenése, így a valzartán étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül is bevehető.
Eloszlás
Intravénás bevitelt követően a valzartán egyensúlyi megoszlási térfogata körülbelül 17 liter, ami arra utal, hogy a valzartán nem oszlik meg nagymértékben a szövetekben. A valzartán nagymértékben (94-97%) kötődik a szérumfehérjékhez, elsősorban a szérumalbuminhoz.
Biotranszformáció
A valzartán nem alakul át nagymértékben, mivel a bevitt adagnak csak körülbelül 20%-a nyerhető vissza metabolitok formájában. A hidroxi-metabolitot alacsony koncentrációban (a valzartán AUC-értékének kevesebb, mint 10%-a) kimutatták a plazmában. Ez a metabolit farmakológiailag inaktív.
Elimináció
A valzartán multiexponenciális bomlási kinetikát mutat (t½α < 1 óra és t½ß körülbelül 9 óra). A valzartán elsősorban a széklettel (a bevitt adag körülbelül 85%-a) és a vizelettel (a bevitt adag körülbelül 13%-a) ürül, főként változatlan formában. Intravénás bevitelt követően a valzartán plazma clearance értéke körülbelül 2 l/óra, míg a renális clearance 0,62 l/óra (a teljes clearance körülbelül 30%-a). A valzartán felezési ideje 6 óra.
Speciális betegcsoportok
Gyermek és serdülők (18 évesnél fiatalabb)
Nem állnak rendelkezésre gyermekekre és serdülőkre vonatkozó farmakokinetikai adatok.
Idősek (65 éves vagy idősebb)
Az amlodipin plazma csúcskoncentráció kialakulásáig eltelt idő hasonló volt fiatal és idős betegeknél. Idős betegeknél az amlodipin clearance csökkenő tendenciát mutat, ami a görbe alatti terület (AUC) és az eliminációs felezési idő növekedését eredményezi. A valzartán szisztémás AUC-értéke 70%-kal magasabb idős betegeknél, mint fiataloknál, ezért dózisemeléskor óvatosság szükséges.
Vesekárosodás
Az amlodipin farmakokinetikáját nem befolyásolja számottevő mértékben a vesefunkció beszűkülése.
Amint az várható egy olyan vegyület esetében, amelynél a renális clearance a teljes plazma clearance-nek csak 30%-át teszi ki, nem láttak korrelációt a vesefunkció és a szisztémás valzartán- expozíció között.
Májkárosodás
Az amlodipin károsodott májműködésű betegnél történő alkalmazásáról nagyon kevés klinikai adat áll rendelkezésre. A májkárosodásban szenvedő betegeknél az amlodipin csökkent clearance-e az AUC megközelítőleg 40-60%-os növekedését eredményezi. Enyhe-, középsúlyos krónikus májbetegségben szenvedő betegeknél a valzartán expozíció (melyet az AUC-értéke alapján mérnek) átlagosan kétszerese az életkorra, nemre és testsúlyra korrigált, egészséges kontrollcsoportban mértnek.
Májbetegségben szenvedő betegek esetében óvatosság ajánlott (lásd 4.2 pont).
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Amlodipin/Valzartán
Az állatkísérletekben megfigyelt mellékhatások közül az alábbiaknak lehet klinikai relevanciája:
Hím patkányokban a gyomor mirigyeinek gyulladásos jeleit figyelték meg a klinikumban alkalmazott adagok (160 mg valzartán, illetve 10 mg amlodipin) körülbelül 1,9-szeresének (valzartán), illetve
2,6-szorosának (amlodipin) megfelelő expozíció esetén. Magasabb expozíció esetén fekélyképződést és a gyomornyálkahártya erózióját figyelték meg hím és nőstény állatokban is. Hasonló elváltozásokat figyeltek meg a csak valzartánt kapó csoportban (a valzartán klinikumban alkalmazott 160 mg-os adagja esetén fellépő expozíció 8,5-11,0-szerese mellett).
A klinikumban alkalmazott adagok (160 mg valzartán és 10 mg amlodipin) melletti expozíció 8-13-szorosa (valzartán), illetve 7-8-szorosa (amlodipin) esetén a renális tubuláris
bazofília/hialinizáció incidenciája és súlyossága fokozódott, tágulatokat és cilindereket, valamint intersticiális limfocitás gyulladást és az arteriolák media-hypertrophiáját figyelték meg. Hasonló elváltozásokat figyeltek meg a csak valzartánt kapó csoportban (a valzartán klinikumban alkalmazott 160 mg-os adagja esetén fellépő expozíció 8,5-11,0-szerese mellett).
Egy patkányokon végzett, az embrio-foetalis fejlődést tanulmányozó vizsgálatban a klinikumban alkalmazott adagok (160 mg valzartán és 10 mg amlodipin) melletti expozíció körülbelül 12-szerese (valzartán), illetve 10-szerese (amlodipin) esetén tágult uretereket, szegycsontfejlődési rendellenességeket, és a mellső végtagok ujjperceinek csontosodási zavarait látták. Tágult uretereket figyeltek meg a csak valzartánt kapó csoportban is (a valzartán klinikumban alkalmazott 160 mg-os adagja esetén fellépő expozíció 12-szerese mellett). Ebben a vizsgálatban az anyai toxicitásra utaló jelek (a testsúly mérsékelt mértékű csökkenése) csekélyek voltak. A fejlődési hatások szempontjából az AUC alapján számolt klinikai expozíció 3-szorosa (valzartán), illetve 4-szerese (amlodipin) volt az a szint, amely mellett még nem jelentkeztek megfigyelhető hatások.
Az egyes összetevők tekintetében nem észleltek mutagenitásra, klasztogenitásra vagy karcinogenitásra utaló bizonyítékokat.
Amlodipin
Reprodukciós toxicitás
Patkányokkal és egerekkel végzett reprodukciós vizsgálatok az ellés időpontjának későbbre tolódását, a vajúdás időtartamának megnyúlását és az utódok alacsonyabb túlélését mutatták, az ember számára maximálisan javasolt dózis 50-szeresét alkalmazva mg/ttkg-ra vonatkoztatva.
Fertilitás károsodása
Legfeljebb 10 mg/ttkg/nap dózisú (ami a mg/m2 alapon számolt, maximálisan 10 mg javasolt humán dózis 8-szorosa*) amlodipinnel kezelt patkányoknál (hímek 64 napon át, nőstények 14 napon át párzás előtt) nem volt termékenységre gyakorolt hatás. Egy másik, patkányokkal végzett vizsgálatban,
amiben hím patkányokat kezeltek 30 napon keresztül, mg/kg-ra vonatkoztatva az embernél alkalmazott dózisokhoz hasonló amlodipin-bezilát adagokkal, csökkent a plazma folliculus stimuláló hormon és tesztoszteron szintje, valamint a spermium denzitásának, az érett spermiumok számának és a Sertolli sejtek számának csökkenését tapasztalták.
Karcinogenitás, mutagenitás
Patkányok és egerek 2 éves táplálékhoz adott amlodipin-kezelése 0,5, 1,25 és 2,5 mg/ttkg/nap dózisszintet biztosító számított koncentrációnál nem mutatott karcinogenitást. A legmagasabb adag (egereknél hasonló, patkányoknál a kétszerese* a mg/m2 alapon javasolt 10 mg-os maximális klinikai dózisszintnek) megközelítette az egereknél mért maximális tolerálható adagot, patkányoknál azonban nem.
Mutagenitási vizsgálatok gyógyszerrel kapcsolatos hatást sem gén-, sem kromoszómaszinten nem mutattak.
*50 kg-os testtömeget véve alapul.
Valzartán
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukciós és fejlődési toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre.
Patkánynál az anyai toxikus dózis (600 mg/ttkg/nap), a terhesség utolsó napjaiban és a szoptatás alatt adva, csökkent túlélési arányt, kisebb testsúlygyarapodást és késleltetett fejlődést okozott az újszülötteknél (fülkagyló és hallójárat fejlődési zavara) (lásd 4.6 pont). A patkánynál alkalmazott dózis (600 mg/ttkg/nap) mg/m2 alapon számítva megközelítőleg 18-szorosa a javasolt maximális humán dózisnak (a számításokat 320 mg/nap dózist és 60 kg-os beteget feltételezve végezték).
A nem klinikai biztonságossági vizsgálatokban a nagy valzartán dózisok (200-600 mg/ttkg) patkányoknál a vörösvértest paraméterek (eritrociták, hemoglobin, hematokrit) csökkenését, illetve a vese hemodinamikájának (enyhén emelkedett karbamidnitrogén-szint a vérben, illetve renalis tubularis hyperplasia és bazophilia a hímeknél) változását okozták. Ez, a patkánynál alkalmazott dózis (200-600 mg/ttkg/nap) mg/m2 alapon számítva megközelítőleg 6- és 18-szorosa a javasolt maximális humán dózisnak (a számításokat 320 mg/nap dózist és 60 kg-os beteget feltételezve végezték).
A selyemmajmokban hasonló dózisoknál a változások hasonlóak, de súlyosabbak voltak, különösen a vese tekintetében, beleértve az emelkedett karbamidnitrogén- és kreatininszintet a vérben, ahol a változások nephropathiához vezettek.
A renalis juxtaglomerularis sejtek hypertrophiáját észlelték mindkét fajnál. Valamennyi változást a valzartán farmakológiai hatásának tulajdonították, amely hosszabb ideig tartó hypotoniához vezet, különösen a selyemmajmoknál. Embernél a terápiás dózisok esetében a renalis juxtaglomerularis sejtek hypertrophiájának egyáltalán nincs jelentősége.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Mag:
mikrokristályos cellulóz
kroszpovidon
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
magnézium sztearát
Bevonat:
hipromellóz
sárga vas-oxid (E172)
titán-dioxid (E171)
makrogol
talkum
Valsimia 10mg / 160mg tabletta
hipromellóz
sárga vas-oxid (E172)
vörös vas-oxid (E172)
titán-dioxid (E171)
makrogol
talkum
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25°C-on tárolandó
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
PVC / PVdC // Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Kiszerelések: 7, 14, 28, 30, 56, 90, 98 vagy 280 filmtabletta
PVC / PVdC//Al adagonként perforált buborékcsomagolásban és dobozban.
Kiszerelés: 56, 98 vagy 280 filmtabletta.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
ELPEN Pharmaceutical Co. Inc.
95 Marathonos Ave., GR-19009, Pikermi, Attica,
Görögország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
Valsimia 5 mg/80 mg filmtabletta
OGYI-T-22989/01 7x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/02 14x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/03 28x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/04 30x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/05 56x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/06 56x PVC/PVdC//Al adagonként perforált buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/07 90x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/08 98x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/09 98x PVC/PVdC//Al adagonként perforált buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/10 280x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/11 280x PVC/PVdC//Al adagonként perforált buborékcsomagolás
Valsimia 5 mg/160 mg filmtabletta
OGYI-T-22989/12 7x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/13 14x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/14 28x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/15 30x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/16 56x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/17 56x PVC/PVdC//Al adagonként perforált buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/18 90x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/19 98x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/20 98x PVC/PVdC//Al adagonként perforált buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/21 280x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/22 280x PVC/PVdC//Al adagonként perforált buborékcsomagolás
Valsimia 10 mg/160 mg filmtabletta
OGYI-T-22989/23 7x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/24 14x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/25 28x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/26 30x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/27 56x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/28 56x PVC/PVdC//Al adagonként perforált buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/29 90x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/30 98x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/31 98x PVC/PVdC//Al adagonként perforált buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/32 280x PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-22989/33 280x PVC/PVdC//Al adagonként perforált buborékcsomagolás
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2016. február 19.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2025. január 21.