1. A GYÓGYSZER NEVE
Vankomicin Strides 125 mg kemény kapszula
Vankomicin Strides 250 mg kemény kapszula
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Vankomicin Strides 125 mg kemény kapszula
125 mg vankomicin-hidrokloridot tartalmaz kapszulánként, ami megfelel 125 000 NE vankomicinnek.
Vankomicin Strides 250 mg kemény kapszula
250 mg vankomicin-hidrokloridot tartalmaz kapszulánként, ami megfelel 250 000 NE vankomicinnek.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Kemény kapszula
Vankomicin Strides 125 mg kemény kapszula
Szürke/rózsaszín színű, 17,8 ± 0,40 mm hosszú kemény kapszula, mely fehér vagy csaknem fehér, szilárd tömeggé dermedt folyadék keveréket tartalmaz.
Vankomicin Strides 250 mg kemény kapszula
Barna színű, 21,4 ± 0,40 mm hosszú kemény kapszula, mely fehér vagy csaknem fehér, szilárd tömeggé dermedt folyadék keveréket tartalmaz.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A kapszula 12 éves és annál idősebb betegek számára javallott Clostridioides difficile (CDI) -fertőzés kezelésére (lásd a 4.2, 4.4 és az 5.1 pont).
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő felhasználásról szóló hivatalos útmutatást.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Felnőttek és 12–18 éves serdülők
A vankomicin javasolt dózisa 125 mg 6 óránként 10 napon keresztül a nem súlyos CDI első epizódja esetén. A dózis 10 napon keresztül 6 óránként 500 mg-ra növelhető súlyos vagy szövődményekkel járó betegség esetén. A maximális napi dózis nem haladhatja meg a 2 g-ot.
A fertőzés többszörös kiújulása esetén megfontolható az aktuális CDI-epizód vankomicin-kezelése. A dózis naponta négyszer 125 mg 10 napon át, amelyet követhet akár a dózis leépítése, ami a dózis fokozatos csökkentését jelenti napi 125 mg-ig, akár pulzáló kezelés, azaz 125‑500 mg/nap 2‑3 naponta, legalább 3 héten át.
A vankomicin-kezelés időtartamát egyedileg, a klinikai lefolyás alapján kell meghatározni. Ha lehetséges, a CDI-t vélhetően kiváltó antibakteriális szer alkalmazását le kell állítani. Gondoskodni kell a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlásról.
Gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegeknél per os alkalmazás után a vankomicin szérumkoncentrációját rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont).
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
A nagyon alacsony szisztémás abszorpció miatt a dózis módosítása nem szükséges, kivéve, ha per os alkalmazást követően jelentős az abszorpció gyulladásos bélbetegség fennállásakor, illetve Clostridioides difficile által okozott pseudomembranosus colitisben (lásd a 4.4 pont)
Gyermekek és serdülők
A vankomicin kapszula nem megfelelő a 12 évesnél fiatalabb gyermekek, vagy az azt lenyelni nem képes serdülők kezelésére. A 12 évnél fiatalabb gyermekek esetében az életkornak megfelelő gyógyszerformát kell alkalmazni.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A kapszulát nem szabad felnyitni, és bőséges mennyiségű vízzel kell bevenni.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Kizárólag szájon át történő alkalmazásra.
Ez a készítmény kizárólag szájon át alkalmazható, és nem szívódik fel a szervezetbe. A szájon át alkalmazott vankomicin kapszula más típusú fertőzésekben nem hatékony.
A szisztémás felszívódás lehetősége
Az abszorpció fokozott lehet a bélnyálkahártya gyulladásos betegségei esetén vagy a Clostridioides difficile által okozott pseudomembranosus colitisben. Ilyen betegeknél fennáll a nemkívánatos hatások kockázata, különösen, ha egyidejűleg vesekárosodás is fennáll. Minél súlyosabb a vesekárosodás, annál nagyobb a vankomicin parenterális alkalmazásából fakadó mellékhatások kockázata. A bélnyálkahártya gyulladásos betegségei esetén vankomicin szérumkoncentrációját monitorozni kell.
Nephrotoxicitás
A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges a veseműködési zavarban szenvedő betegek kezelésekor, illetve azoknál, akik egyidejűleg aminoglikozidot vagy egyéb nefrotoxikus gyógyszereket kapnak.
Ototoxicitás
A rendszeres hallásvizsgálat hasznos lehet az ototoxicitás kockázatának minimalizálásához a hallásvesztéssel élő betegeknél, illetve azoknál, akik egyidejűleg ototoxikus hatású gyógyszert, például aminoglikozidot kapnak.
Kölcsönhatások bélmotilitás-gátlókkal és protonpumpagátlókkal
Kerülni kell a motilitásgátlók alkalmazását, és felül kell vizsgálni a protonpumpagátlók alkalmazását .
Bőrt érintő, súlyos mellékhatások
Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek a vankomicin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Ezen reakciók többsége a vankomicin-kezelés megkezdése után néhány napon belül, de legkésőbb nyolc héten belül jelentkezett.
A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a vankomicin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását. Ha a betegnél a vankomicin alkalmazásakor bőrt érintő, súlyos mellékhatás jelentkezik, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető vankomicinnel.
Gyógyszerrezisztens baktériumok kifejlődése
A vankomicin tartós alkalmazása gyógyszerrezisztens mikroorganizmusok elszaporodásához vezethet. A beteg gondos megfigyelése elengedhetetlen. Ha a kezelés alatt szuperinfekció alakul ki, meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A vankomicin és az érzéstelenítőszerek parenterális alkalmazása erythemát és anaphylaxiás reakciókat okozhat.
Súlyos vesekárosodással és súlyos vastagbélgyulladással szenvedő betegeknél szisztémás felszívódás fordulhat elő (lásd 4.4 pont), ami olyan kölcsönhatások kockázatát eredményezheti, amelyek általában csak parenterális alkalmazás után jelentkeznek.
Gondos monitorozás szükséges azon betegeknél, akik egyidejűleg más, potenciálisan ototoxikus és/vagy nephrotoxikus antibiotikumokat, például a 4.4 pontban említett sztreptomicint, neomicint, gentamicint, cefaloridint, polimixin B-t, kolisztint, tobramicint vagy amikacint alkalmaznak.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Nincs elegendő tapasztalat a Vankomicin terhesség alatti alkalmazásáról. A vankomicin biztonságos alkalmazása terhesség alatt nem bizonyított. Az állatokon, testfelületen alapuló klinikai dózisnak (mg/m2) megfelelő dózissal végzett reprodukciós vizsgálatok nem utalnak az embrionális fejlődésre, a magzatra vagy a terhességre gyakorolt közvetlen vagy közvetett hatásokra.
A vankomicint terhes nőknél kizárólag az előny-kockázat alapos értékelése után szabad alkalmazni. Figyelembe véve a vankomicin lehetséges ototoxikus hatását, terhes nőknél történő alkalmazás esetén az újszülöttek hallási funkciójának értékelése elvégezhető.
Szoptatás
A vankomicin kiválasztódik az anyatejbe, ezért szoptatás alatt csak akkor alkalmazható, ha a várható előny meghaladja a lehetséges kockázatot. A vankomicin-kezelés alatt ajánlott abbahagyni a szoptatást.
Termékenység
Nem végeztek döntő érvényű termékenységi vizsgálatokat.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Ritka esetekben a vankomicin szédülést okoz. A betegnek javasolt, hogy ne vezessen gépjárművet és ne kezeljen gépeket, ha a fent említett tünetek bármelyikét észleli.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
A vankomicin elhanyagolható mértékben szívódik fel a gasztrointesztinális rendszerből. Súlyos bélnyálkahártya-gyulladás esetén azonban, különösen ha vesekárosodás is fennáll, kialakulhatnak olyan mellékhatások, amelyek a vankomicin parenterális alkalmazásakor fordulnak elő. Ezért az alább felsorolt mellékhatások és gyakoriságok a vankomicin parenterális alkalmazásával összefüggő adatokat is tartalmazzák.
Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN), valamint eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek a vankomicin alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.4 pont).
A vankomicin parenterális alkalmazásakor a leggyakoribb mellékhatások a flebitisz, a pszeudo-allergiás reakciók és a felsőtest kipirulása („red-neck szindróma”), ami az intravénás vankomicin infúzió túl gyors beadásával függ össze.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások súlyosságuk csökkenő sorrendjében szerepelnek. A mellékhatások a MedDRA terminológiának megfelelően és szervrendszerek (system organ class, SOC) szerint kerülnek felsorolásra.
Nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (≤ 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
A kiválasztott mellékhatások leírása
1A reverzibilis neutropenia általában egy vagy több héttel az intravénás kezelés kezdete után, vagy 25 g-ot meghaladó összdózis után jelentkezik.
2Az intravénás vankomicin-infúziót lassan kell beadni. A gyorsan adott infúzió alatt vagy közvetlenül utána anafilaxiás / anafilaktoid reakciók léphetnek fel, beleértve a sípoló légzést is. A reakciók enyhülnek az a kezelés leállítása után, általában 20 perc és 2 óra között. Intramuszkuláris injekció után nekrózis léphet fel.
3A tinnitus jelentkezése, amely a süketség előjele is lehet, indokolja a kezelés megszakítását.
4Ototoxicitást elsősorban olyan betegeknél jelentettek, akik nagy dózist vagy egyidejűleg más ototoxikus gyógyszereket is kaptak, például aminoglikozidot, illetve azoknál, akik veseműködése vagy hallása már korábban is csökkent volt.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A túladagolás kezelése
Támogató kezelés javasolt a glomerulusfiltráció fenntartása mellett. A vankomicin dialízissel csak kismértékben távolítható el. Amberlite XAD-4 gyantával végzett hemofiltráció és hemoperfúzió – a jelentések szerint – csak korlátozott eredménnyel járt.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport Glikopeptid antibakteriális szerek; ATC kód: A07AA09
Hatásmechanizmus
A vankomicin triciklusos glikopeptid antibiotikum, amely az érzékeny baktériumok sejtfalának bioszintézisét gátolja azáltal, hogy nagy affinitással kötődik a sejtfal prekurzor egységének D-alanil-D-alanin végéhez.
A gyógyszer az osztódó mikroorganizmusokra baktericid hatású. Továbbá gyengíti a baktérium sejtfal membránjának permeabilitását és az RNS szintézist.
Rezisztencia mechanizmus
A glikopeptidekkel szembeni szerzett rezisztencia az Enterococcusoknál a leggyakoribb, és azoknak a különböző van génkomplexek beépülésén alapul, amelyek módosítják a vankomicinhez gyengén kötődő D-alanil-D-laktáttá vagy D-alanil-D-szerinné alakuló D-alanil-D-alanin célpontot. Egyes országokban nő a rezisztens esetek száma, főleg az enterococcusoknál; az Enterococcus faecium multirezisztens törzsei különösen aggasztóak.
Van gének ritkán találhatók a Staphylococcus aureus-ban, ahol a sejtfal szerkezetében bekövetkező változások „mérsékelt” érzékenységet eredményeznek, amely gyakran heterogén. Úgyszintén beszámoltak a methicillin-rezisztens Staphylococcus-törzsekről (MRSA) csökkent vankomicin- érzékenységgel.
A Staphylococcus vankomicinnel szembeni csökkent érzékenységének vagy rezisztenciájának mechanizmusa nem tisztázott. Számos genetikai elem és több mutáció szükséges ehhez.
Nincs keresztrezisztencia a vankomicin és az egyéb csoportokba tartozó antibiotikumok között. Előfordult keresztrezisztencia más glikopeptid antibiotikumokkal, mint amilyen a teikoplanin. A kezelés során kialakuló szekunder rezisztencia ritka.
Érzékenységi határértékek
A szerzett rezisztencia prevalenciája az egyes fajok esetében földrajzilag és időben eltérő lehet, ezért ajánlott beszerezni a rezisztenciaviszonyokra vonatkozó helyi adatokat, különösen súlyos fertőzések kezeléskor. Szükség esetén szakértői véleményt kell kérni, ha a rezisztencia lokális prevalenciája olyan, hogy a készítmény alkalmazása bizonyos típusú fertőzéseknél megkérdőjelezhető. Ezek az adatok csak hozzávetőleges iránymutatást adnak arra vonatkozóan, hogy a mikroorganizmusok érzékenyek-e a vankomicinre.
A minimális gátló koncentrációt (MIC) határértékeit az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility testing) állapította meg az alábbiak szerint:
1 A határértékek az epidemiológiai cut-off értékeken (ECOFFs) alapulnak, amelyek megkülönböztetik a vad típusú izolátumokatt a csökkent érzékenységű izolátumoktól.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
Vankomicin általában nem szívódik fel per os alkalmazást követően. Az abszorpció erősödhet a bélnyálkahártya gyulladásos betegségei vagy a Clostridioides difficile által okozott pseudomembranosus colitis esetén. Ez a vankomicin felhalmozódásához vezethet, ha a betegnél vesekárosodás is fennáll.
Elimináció
A per os adag szinte kizárólag a széklettel ürül. Többszörös adagolás esetén – 250 mg 8 óránként, 7 dózisban – önkénteseknél a vankomicin koncentrációja a székletében meghaladta a 100 mg/kg-ot a minták többségében. Nem volt kimutatható koncentráció a vérben, a vizeleti visszaszívódás pedig nem haladja meg a 0,76%-ot.
A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos farmakológiai biztonságossági és ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem-klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
A mutagén hatásokra vonatkozó korlátozott adatok negatív eredményeket mutatnak; nem állnak rendelkezésre karcinogén potenciállal kapcsolatos hosszú távú állatvizsgálatok. Sem indirekt, sem direkt teratogén hatás nem volt megfigyelhető azokban a teratogenitási vizsgálatokban, amelyek során patkányok és nyulak a testfelület alapján (mg/m2) körülbelül az emberi dózisnak megfelelő dózisokat kaptak.
A gyógyszer perinatalis/postnatalis időszakban történő alkalmazásával, illetve a termékenységre gyakorolt hatásával kapcsolatosan nem állnak rendelkezésre állatvizsgálatok.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
A kapszula tartalma:
polietilén-glikol (makrogol) 6000
Alsó és felső kapszulahéj:
zselatin
színezékek:
sárga vas-oxid (E172)
vörös vas-oxid (E172)
titán-dioxid (E171)
fekete vas-oxid (E172)
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
18 hónap
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
4, 12, 20, 28, vagy 30 db kapszula Alu-PVC/PE/Aclar buborékcsomagolásban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II. csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Strides Pharma (Cyprus) Limited
Themistokli Dervi, 3
Julia House, 1st Floor
Nicosia
1066 Ciprus
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
Vankomicin Strides 125 mg kemény kapszula
OGYI-T-23932/01 4× Alu-PVC/PE/Aclar buborékcsomagolásban
OGYI-T-23932/02 12× Alu-PVC/PE/Aclar buborékcsomagolásban
OGYI-T-23932/03 20× Alu-PVC/PE/Aclar buborékcsomagolásban
OGYI-T-23932/04 28× Alu-PVC/PE/Aclar buborékcsomagolásban
OGYI-T-23932/05 30× Alu-PVC/PE/Aclar buborékcsomagolásban
Vankomicin Strides 250 mg kemény kapszula
OGYI-T-23932/06 4× Alu-PVC/PE/Aclar buborékcsomagolásban
OGYI-T-23932/07 12× Alu-PVC/PE/Aclar buborékcsomagolásban
OGYI-T-23932/08 20× Alu-PVC/PE/Aclar buborékcsomagolásban
OGYI-T-23932/09 28× Alu-PVC/PE/Aclar buborékcsomagolásban
OGYI-T-23932/10 30× Alu-PVC/PE/Aclar buborékcsomagolásban
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. augusztus 27.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2023. október 27.
| Szervrendszeri kategóriák | ||
| Gyakoriság | Mellékhatások | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | ||
| Ritka | Reverzibilis neutropenia1, agranulocytosis, eosinophilia, thrombocytopenia, pancytopenia. | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek: | ||
| Ritka | Túlérzékenységi reakció, anaphylaxiás reakciók2 | |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | ||
| Nem gyakori | Átmeneti vagy tartós hallásvesztés4 | |
| Ritka | Vertigo, tinnitus3, szédülés | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | ||
| Nagyon ritka | Szívmegállás | |
| Érbetegségek és tünetek | ||
| Gyakori | Vérnyomáscsökkenés | |
| Ritka | Vasculitis | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és központi idegrenszeri rendellenességek: | ||
| Gyakori | Dyspnoe, stridor | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | ||
| Ritka | Hányinger | |
| Nagyon ritka | Pseudomembranosus enterocolitis | |
| Nem ismert | Hányás, hasmenés | |
| A bőr- és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | ||
| Gyakori | A felsőtest kipirulása („red-neck szindróma”), exanthema és nyálkahártya- gyulladás, pruritus, urticaria | |
| Nagyon ritka | Exfoliativ dermatitis, Stevens–Johnson-szindróma, lineáris IgA bullosus dermatosis, toxicus epidermalis necrolysis (TEN) | |
| Nem ismert | DRESS szindróma (Drug Reactions with Eosinophilia and Systemic Symptoms – eosionophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciók).AGEP (akut generalizált exanthemás pustulosis) | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | ||
| Gyakran | Vesekárosodás, ami főként a szérumkreatinin- vagy szérumkarbamid- koncentráció emelkedésében nyilvánul meg | |
| Ritka | Interstitialis nephritis, akut veseelégtelenség. | |
| Nem ismert | Akut tubularis necrosis | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | ||
| Gyakran | Phlebitis, felsőtest és arc kipirulása | |
| Ritka | Gyógyszerláz, remegés, a mellkasi és hátizmok fájdalma és görcse. |
| Clostridioides difficile1 | Érzékeny≤ 2 mg/l | Rezisztens>2 mg/l |