Vas (III)-karboximaltóz Teva 50 mg/ml diszperziós injekció vagy infúzió alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Vas (III)‑karboximaltóz Teva 50 mg/ml diszperziós injekció vagy infúzió.

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

A diszperzió milliliterenként 50 mg vasat tartalmaz (vas‑karboximaltóz formájában).

100 mg vas (vas‑karboximaltóz formájában), 2 ml‑es injekciós üvegenként.

500 mg vas (vas‑karboximaltóz formájában), 10 ml‑es injekciós üvegenként.

1000 mg vas (vas‑karboximaltóz formájában), 20 ml‑es injekciós üvegenként.

Ismert hatású segédanyag(ok):

4,23 mg nátriumot tartalmaz a diszperzió milliliterenként lásd 4.4 pont.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Diszperziós injekció vagy infúzió.

Sötétbarna, átlátszatlan vizes oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva vashiány kezelésére javallott, amikor (lásd 5.1 pont):

az orális vaskészítmények hatástalanok,

az orális vaskészítmények nem alkalmazhatók,

klinikailag szükséges a vas gyors bejuttatása.

A vashiány diagnózisát laboratóriumi vizsgálatokkal kell alátámasztani.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva minden egyes alkalmazása alatt és azt követően a betegeknél gondosan monitorozni kell a túlérzékenységi reakciók jeleit és tüneteit.

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva csak abban az esetben alkalmazható, ha az anaphylaxiás reakciókat felismerni és kezelni képes képzett szakszemélyzet azonnal rendelkezésre áll olyan környezetben, ahol az újraélesztéshez szükséges minden eszköz és feltétel biztosítva van. Minden alkalmazást követően beteget legalább 30 percig megfigyelés alatt kell tartani, hogy nem alakulnak-e ki mellékhatások (lásd 4.4 pont).

Adagolás

A Vas (III)-karboximaltóz Teva adagolása lépcsőzetes megközelítés alapján történik:

[1] az egyéni vasszükséglet meghatározása,

[2] a vasdózis(ok) kiszámítása és beadása, és végül

[3] a vasraktárak feltöltését követő vizsgálatok.

Ezek a lépések az alábbiakban kerülnek részletezésre:

1. lépés: A vasszükséglet meghatározása

A vasraktárak Vas (III)-karboximaltóz Teva‑val való feltöltéséhez szükséges egyedi vasszükséglet meghatározása a beteg testtömege és hemoglobinszintje (Hb) alapján történik. A teljes vasszükségletet az 1. táblázat segítségével kell meghatározni. Két dózisra is szükség lehet a teljes vasszükséglet feltöltéséhez, az egyénre vonatkozó maximális vasdózisokhoz lásd a 2. lépést.

A vashiányt a 4.1 pontban leírtak szerint laboratóriumi vizsgálattal kell alátámasztani.

1. táblázat: A teljes vasszükséglet meghatározása

2. lépés: Az egyénre vonatkozó maximális vasdózis(ok) kiszámítása és beadása

A megállapított teljes vasszükséglettől függően a megfelelő Vas (III)‑karboximaltóz Teva dózis(oka)t az alábbiak figyelembevételével kell beadni:

Felnőttek, valamint 14 éves és ennél idősebb serdülők

Az egyszeri Vas (III)‑karboximaltóz Teva dózis nem haladhatja meg a következő értékeket:

15 mg vas/ttkg (inravénás injekció beadása esetén), illetve 20 mg vas/ttkg (intravénás infúzió beadása esetén);

1000 mg vas (20 ml Vas (III)‑karboximaltóz Teva).

Az ajánlott maximális kumulatív Vas (III)‑karboximaltóz Teva dózis heti 1000 mg vas (20 ml Vas (III)‑karboximaltóz Teva). Amennyiben a teljes vasszükséglet nagyobb, akkor a további dózis beadásáig legalább 7 napnak kell eltelnie az első dózist követően.

Gyermekek és serdülők 1 és betöltött 13 éves életkor között

Az egyszeri Vas (III)‑karboximaltóz Teva dózis nem haladhatja meg a következő értékeket:

15 mg vas/ttkg;

750 mg vas (15 ml Vas (III)‑karboximaltóz Teva).

Az ajánlott maximális kumulatív Vas (III)‑karboximaltóz Teva dózis heti 750 mg vas (15 ml Vas (III)‑karboximaltóz Teva.) Amennyiben a teljes vasszükséglet nagyobb, akkor a további dózis beadásáig legalább 7 napnak kell eltelnie az első dózist követően.

3. lépés: A vasraktárak feltöltését követő vizsgálatok

Az adott beteg állapotától függően újbóli orvosi vizsgálatra lehet szükség. A hemoglobinszint (Hb) szintjének ismételt ellenőrzésére legkorábban az utolsó Vas (III)‑karboximaltóz Teva dózis beadása után 4 héttel kerülhet sor, így elegendő idő marad az erythropoesisre és a vas hasznosítására. Amennyiben a vizsgálat azt mutatja ki, hogy a betegnek további vaskészlet‑feltöltésre van szüksége, ki kell számítani az új vasszükségletet. (lásd az 1. lépést).

1 éves életkor alatti gyermekek

A vas‑karboximaltóz hatásosságát és biztonságosságát 1 éves kor alatti gyermekek esetében nem vizsgálták. A vas‑karboximaltóz alkalmazása ezért nem ajánlott a gyermekek ezen korcsoportjában.

Hemodialízist igénylő krónikus vesebetegségben szenvedő betegek

Felnőttek, valamint 14 éves és ennél idősebb serdülők esetében a napi legfeljebb egy 200 mg‑os vasdózist nem szabad túllépni hemodialízist igénylő krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél (lásd még 4.4 pont).

A vas‑karboximaltóz hatásosságát és biztonságosságát a hemodialízist igénylő krónikus vesebetegségben szenvedő 1 és betöltött 13 éves életkor közötti gyermekek esetében nem vizsgálták. A vas‑karboximaltóz alkalmazása ezért nem ajánlott hemodialízist igénylő krónikus vesebetegségben szenvedő, 1 és betöltött 13 éves életkor közötti gyermekek esetében.

Az alkalmazás módja

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva kizárólag intravénásan alkalmazható:

injekcióban, vagy

infúzióban, vagy

hemodialízis alatt hígítás nélkül, közvetlenül a dializáló készülék vénás ágába.

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva‑t tilos subcutan vagy intramuscularisan beadni.

Intravénás injekció

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva beadható hígítatlan diszperzió formájában, intravénás injekcióként. Felnőttek, valamint 14 éves és ennél idősebb serdülők esetében az egyszeri dózis legfeljebb 15 mg vas/ttkg lehet, de nem haladhatja meg az 1000 mg vasdózist. 1 és 13 éves életkor közötti gyermekek esetében az egyszeri adag legfeljebb 15 mg/ttkg lehet, de nem haladhatja meg a 750 mg vasdózist. A beadás sebességére vonatkozó információkat a 2. táblázat foglalja össze.

2. táblázat: A Vas (III)-karboximaltóz Teva intravénás injekció beadási sebességére vonatkozó információk

Intravénás infúzió

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva intravénás infúzióban is beadható, mely esetben hígítást igényel. Felnőttek, valamint 14 éves és ennél idősebb serdülők esetében az egyszeri dózis legfeljebb 20 mg vas/ttkg lehet, de nem haladhatja meg az 1000 mg vasdózist. 1 és 13 éves életkor közötti gyermekek esetében az egyszeri dózis legfeljebb 15 mg/ttkg lehet, de nem haladhatja meg a 750 mg vasdózist.

Infúziós alkalmazás esetén a Vas (III)‑karboximaltóz Teva kizárólag steril 0,9%‑os nátrium‑klorid oldattal hígítható a 3. táblázat szerint. Megjegyzés: stabilitási szempontok miatt a Vas (III)‑karboximaltóz Teva‑t nem szabad 2 mg vas/ml‑nél (nem beleértve a vas‑karboximaltóz diszperziós oldat mennyiségét) alacsonyabb koncentrációra hígítani. A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó további utasításokat lásd a 6.6 pontban.

3. táblázat: A Vas (III)‑karboximaltóz Teva hígítási terve intravénás infúzióhoz

4.3 Ellenjavallatok

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva alkalmazása ellenjavallt az alábbi esetekben:

a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

más parenteralis vaskészítményekkel szembeni ismert túlérzékenység,

nem vashiánynak tulajdonítható anaemia, például egyéb eredetű microcytás anaemia,

bizonyított vastúlterhelés vagy a vas felhasználásának zavara.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

A parenteralisan alkalmazott vaskészítmények túlérzékenységi reakciókat okozhatnak, beleértve a súlyos és potenciálisan végzetes anaphylaxiás reakciókat is. Túlérzékenységi reakciókat parenteralis vaskomplexek korábban eseménytelen alkalmazásánál is jelentettek. Beszámoltak túlérzékenységi reakciókról, amelyek Kounis‑szindrómává súlyosbodtak (akut allergiás coronariaspasmus, amely myocardialis infarctushoz vezethet, lásd 4.8 pont).

Nagyobb a kockázat azoknál a betegeknél, akik ismerten allergiában szenvednek, beleértve a gyógyszerallergiát, a kórtörténetben szereplő súlyos asztmát, ekcémát vagy más atópiás allergiát.

A parenteralis vaskomplexekkel szembeni túlérzékenységi reakciók kialakulásának fokozottabb a kockázata olyan betegek esetében is, akik immunrendszeri vagy gyulladásos megbetegedésben szenvednek (pl. szisztémás lupus erithematosus, rheumatoid arthritis).

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben az anaphylaxiás reakciókat felismerni és kezelni képes képzett szakszemélyzet azonnal rendelkezésre áll olyan környezetben, ahol az újraélesztéshez szükséges minden eszköz/feltétel biztosítva van. Minden alkalmazást követően a beteget legalább 30 percig monitorozni kell a mellékhatások kialakulása szempontjából. Amennyiben az injekció beadása során túlérzékenységi reakciók vagy intolerábilitás jelei mutatkoznak, a kezelést azonnal abba kell hagyni. A cardiopulmonalis újraélesztés feltételeinek és az akut anaphylaxiás reakciók kezeléséhez szükséges berendezéseknek rendelkezésre kell állniuk, beleértve egy injektálható, 1:1000 arányú adrenalin oldatot is. Szükség szerint antihisztaminokkal/kortikoszteroidokkal történő kiegészítő kezelés is alkalmazható.

Hypophosphataemiás osteomalacia

A forgalomba hozatalt követő időszakban jelentettek olyan, tünetekkel járó hypophosphataemiát, amely osteomalaciához és klinikai beavatkozást (beleértve a műtétet) igénylő csonttörésekhez vezetett. A betegeket meg kell kérni, hogy forduljanak orvoshoz, ha fokozódó, myalgiával vagy csontfájdalommal kísért fáradtságot tapasztalnak. A szérum foszfátszintjét monitorozni kell azon betegeknél, akiket többszöri alkalmazás során nagyobb dózisokkal kezelnek vagy hosszú távú kezelésben részesülnek, valamint azon betegeknél, akiknél fennállnak a hypophosphataemia kockázati tényezői. Tartósan fennálló hypophosphataemia esetén a vas‑karboximaltózzal végzett kezelést újra kell értékelni.

Máj- vagy vesekárosodás

Májműködési zavarban szenvedő betegeknek parenteralis vas csak a kockázat/előny alapos felmérése után adható. Olyan májműködési zavar esetén, amelyben a vastúlterhelés precipitációs tényező – főként porphyria cutanea tarda (PCT) esetén – a parenteralis vaskészítmények alkalmazását kerülni kell. A vastúlterhelés elkerülése érdekében javasolt a vasháztartás gondos monitorozása.

A 200 mg vasat meghaladó egyszeri adagokban részesülő, hemodialízis alatt álló krónikus vesebetegekről nem állnak rendelkezésre biztonságossági adatok.

Fertőzés

A parenteralis vaskészítmények körültekintéssel alkalmazandók akut vagy krónikus fertőzés, asztma, ekcéma vagy atópiás allergia fennállása esetén. Bacteriaemia fennállása esetén javasolt a Vas (III)‑karboximaltóz Teva‑kezelés leállítása. Ezért a krónikus fertőzésben szenvedő betegek esetében előny/kockázat értékelést kell végezni az erythropoesis gátlásának figyelembevételével.

Extravasatio

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva alkalmazása során körültekintéssel kell eljárni a paravénás szivárgás elkerülése érdekében. A Vas (III)‑karboximaltóz Teva paravénás szivárgása a beadás helyén bőrirritációhoz és esetleg a beadási hely környékének hosszan tartó, barnás elszíneződéséhez vezethet. Paravénás szivárgás esetén a Vas (III)‑karboximaltóz Teva beadását haladéktalanul le kell állítani.

Segédanyagok

A gyógyszer a hígítatlan diszperzióban milliliterenként 4,23 mg nátriumot tartalmaz.

2 ml diszperziót tartalmazó injekciós üveg: Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

10 ml diszperziót tartalmazó injekciós üveg: Ez a gyógyszer injekciós üvegenként legfeljebb 46 mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által felnőtteknek ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 2,3%-ának.

20 ml diszperziót tartalmazó injekciós üveg: Ez a gyógyszer injekciós üvegenként legfeljebb 92 mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által felnőtteknek ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,6%-ának.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A szájon át adott vas felszívódása csökken, ha parenteralis vaskészítményekkel egyidejűleg alkalmazzák. Ezért – amennyiben szükséges – az orális vaspótlást a Vas (III)‑karboximaltóz Teva utolsó beadása után legalább 5 napig nem szabad megkezdeni.

Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A vas‑karboximaltóz terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre (lásd 5.1. pont). A terhességben történő alkalmazás előtt az előny/kockázat gondos mérlegelésére van szükség, és a Vas (III)‑karboximaltóz Teva terhességben nem alkalmazható, kivéve, ha arra feltétlenül szükség van.

A terhesség első trimeszterében kialakuló vashiányos anaemia a legtöbb esetben szájon át szedhető vaskészítménnyel kezelhető. A Vas (III)‑karboximaltóz Teva‑val végzett kezelést a terhesség második és harmadik trimeszterében történő alkalmazására kell korlátozni, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az alkalmazás előnye felülmúlja az anyát és a magzatot érintő potenciális kockázatot.

Parenteralis vaskészítmények beadása után foetalis bradycardia alakulhat ki. Ez rendszerint átmeneti, és az anyánál jelentkező túlérzékenységi reakció következménye. A születendő gyermeket szoros monitorozás alatt kell tartani az alatt az idő alatt, amíg a terhes nőnek intravénásan beadják a parenteralis vaskészítményt.

Állatkísérletekből származó adatok arra utalnak, hogy a vas (III)‑karboximaltózból felszabaduló vas átjut a placentán, és terhesség alatti alkalmazása befolyásolhatja a magzati csontfejlődést (lásd 5.3 pont).

Szoptatás

Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a vas‑karboximaltózból származó vas anyatejbe való átjutása elhanyagolható mértékű (≤ 1%). Szoptató nőkkel kapcsolatos korlátozott számú adat alapján nem valószínű, hogy a vas (III)‑karboximaltóz kockázatot jelentene a szoptatott csecsemőre nézve.

Termékenység

Nincsenek adatok a vas‑karboximaltóz humán termékenységre gyakorolt hatásáról. Állatkísérletek során a vas‑karboximaltóz‑kezelést követően nem mutatkozott változás az állatok termékenységében (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem valószínű, hogy a Vas (III)‑karboximaltóz Teva befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A 4. táblázat egyrészt a klinikai vizsgálatokkal kapcsolatban – amelyek során több mint 9000 vizsgálati alany (beleértve több mint 100, 1. év és betöltött 18. életév közötti gyermeket és serdülőt) kapott vas‑karboximaltózt –, másrészt a forgalomba hozatal után tapasztaltak révén bejelentett gyógyszer‑mellékhatásokat tartalmazza (a részleteket illetően lásd a táblázat lábjegyzeteit).

A leggyakrabban jelentett mellékhatás a hányinger volt (ez az alanyok 3,2%‑ánál fordult elő), ami után következtek az injekció/infúzió beadása helyén fellépő reakciók, hypophosphataemia, fejfájás, kipirulás, szédülés és vérnyomásemelkedés. Az injekció/infúzió beadása helyén jelentkező reakciók közé több olyan gyógyszermellékhatás tartozik, amely önmagában nem gyakori vagy ritka gyakorisági kategóriájú.

A legsúlyosabb gyógyszermellékhatások az anaphylaxiás reakciók (ritka gyakorisággal); fatális eseteket is jelentettek. További részletekért lásd a 4.4 pontot.

4. táblázat: A klinikai vizsgálatok során megfigyelt és a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok alapján megállapított gyógyszermellékhatások

(1) Kizárólag a forgalomba hozatal után jelentett, előreláthatólag ritka gyógyszermellékhatások.

(2) A forgalomba hozatal után jelentett, és a klinikai vizsgálatok során egyaránt megfigyelt gyógyszermellékhatások.

(3) A következő ajánlott kifejezések tartoznak ide: bőrkiütés (az egyéni gyógyszermellékhatás nem gyakoriként van meghatározva) és bőrpírral járó, generalizált, macularis, maculopapularis, viszkető bőrkiütés (az összes egyéni gyógyszermellékhatás ritka gyakoriságúként van meghatározva).

(4) A teljesség igénye nélkül, többek között a következő ajánlott kifejezések tartoznak ide: az injekció/infúzió beadási helyén fellépő fájdalom, haematoma, elszíneződés, extravasatio, irritáció, reakció (az összes egyéni gyógyszermellékhatás nem gyakoriként van meghatározva), valamint paraesthesia (egyedi gyógyszermellékhatás, ritka gyakoriságúként van meghatározva).

Gyermekek és serdülők

A biztonságossági profil az 1. év és betöltött 18. életév közötti gyermekek és serdülők körében hasonló volt a felnőttekéhez. 7 klinikai kísérletben 110 gyermek és serdülő kapott vas (III)‑karboximaltózt. Súlyos mellékhatásokat nem jelentettek. A jelentett nem súlyos mellékhatások az alábbiak voltak: hypophosphataemia (n = 5), urticaria (n = 5), injekció/infúzió beadási helyén jelentkező reakciók (n = 4), hasi fájdalom (n = 2), kipirulás (n = 2), fejfájás (n = 2), láz (n = 2), emelkedett májenzimszintek (n = 2) és bőrkiütés (n = 2). Egy‑egy alkalommal jelentettek obstipatiót, gastritist, vérnyomásemelkedést, pruritust és szomjúságérzést.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Az alkalmazás időpontjában fennálló vashiány korrekciójához szükséges mennyiséget meghaladó Vas (III)‑karboximaltóz Teva beadása vasfelhalmozódást okozhat a vasraktárakban, ami végül haemosiderosishoz vezet. A vasháztartás paramétereinek, például a szérum ferritin‑ és a transzferrin‑szaturáció (TSAT) monitorozása segíthet a vasfelhalmozódás felismerésében. Ha vasfelhalmozódás történik, a szokványos orvosi gyakorlatnak megfelelő kezelést kell alkalmazni, pl. fontolóra kell venni egy vaskelátor alkalmazását.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Anaemia elleni készítmények, vas, parenterális készítmény, ATC‑kód: B03AC

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva diszperziós injekció/infúzió a vas‑karboximaltóz vaskomplex kolloid oldata.

A komplexet úgy tervezték, hogy – kontrollált módon – hasznosítható vasat biztosítson a szervezeten belül a szállító és tároló fehérjék számára (transzferrin, illetve ferritin).

A vörösvértestek 59Fe hasznosítása a radioaktív jelzéssel ellátott vas‑karboximaltózból 91% és 99% közötti érték volt a vashiányos (ID, Iron Deficiency) alanyoknál és 61%‑tól 84%‑ig terjedt a renalis anaemiában szenvedő alanyoknál, a dózis alkalmazását követő 24. napon.

A vas‑karboximaltóz‑kezelés hatására a normál tartományon belüli értékre emelkedik a reticulocytaszám, a szérumferritinszint és a transzferrin-szaturáció (TSAT) szintje.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A vas‑karboximaltóz hatásosságát és biztonságosságát olyan, különböző terápiás területeken vizsgálták, amelyek intravénás úton bevitt vas alkalmazását teszik szükségessé a vashiány korrigálása érdekében. A fő vizsgálatok részletes ismertetése lentebb található.

Kardiológia

Krónikus szívelégtelenség

A CONFIRMHF egy kettős vak, randomizált, kétkarú vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltózt (n = 150) hasonlította össze placebóval (n = 151), krónikus szívelégtelenségben és vashiányban szenvedő alanyoknál egy 52 hetes kezelési időszakon át. Az első napon, valamint a 6. héten (korrekciós fázis) az alanyok vagy a szűréskor mért kiindulási Hb‑szintet és testtömeget alapul vevő, egyszerűsített adagolási mátrix szerinti adagolásban kaptak vas‑karboximaltózt (lásd 4.2. pont), vagy placebót, vagy egyik készítményt sem kapták. A 12., 24. és 36. héten (fenntartó fázis) az alanyok vas‑karboximaltózt (500 mg vasat), vagy placebót kaptak, amennyiben a szérum ferritinszintjük < 100 ng/ml, vagy 100‑300 ng/ml volt TSAT < 20% mellett,. A vas‑karboximaltóz placebóval szembeni terápiás előnyét az elsődleges hatásossági végponttal, a 6 perces járásteszt (6-minute walk test, 6MWT) kiinduláskori és 24. héten mért eredménye közötti változással igazolták (33 ± 11 méter, p = 0,002). Ez a hatás a vizsgálat teljes időtartama alatt, egészen az 52. hétig fennmaradt (36 ± 11 méter, p < 0,001).

Az EFFECT‑HF vizsgálat egy nyílt elrendezésű (vak végpontértékeléssel zajló), randomizált, kétkarú vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltózt (n = 86) hasonlította össze a szokásos kezeléssel (n = 86) krónikus szívelégtelenségben és vashiányban szenvedő alanyoknál egy 24 hetes kezelési időszakon át. Az 1. napon, valamint a 6. héten (korrekciós fázis) az alanyok vagy a szűréskor mért kiindulási Hb‑szintet és testtömeget alapul vevő, egyszerűsített adagolási mátrix szerinti adagolásban kaptak vas‑karboximaltózt (lásd 4.2 pont), vagy a szokásos ellátás szerinti kezelést kapták. A 12. héten (fenntartó fázis) az alanyok vas‑karboximaltózt (500 mg vasat) vagy a szokásos ellátás szerinti kezelést kaptak, amennyiben a szérum ferritinszintjük < 100 ng/ml, vagy 100–300 ng/ml volt 20% alatti TSAT mellett. A vas‑karboximaltóz a szokásos ellátás szerinti kezeléssel szembeni terápiás előnyét az elsődleges hatásossági végponttal, a testtömegre korrigált VO2 kiinduláskori és 24. héten mért eredménye közötti változással igazolták (legkisebb négyzetek átlaga: 1,04 ± 0,44, p = 0,02).

Nefrológia

Hemodialízist igénylő krónikus vesebetegség

A VIT-IV-CL-015 vizsgálat egy nyílt elrendezésű, randomizált, párhuzamos csoportos vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltózt (n = 97) hasonlította össze vas‑szacharózzal (n = 86) a hemodialízist kapó, vashiányos vérszegénységben szenvedő alanyoknál. Az alanyok hetente 2‑3 alkalommal kaptak 200 mg vas‑karboximaltózt vagy vas‑szacharózt közvetlenül a dializátorba, egészen addig. amíg az egyénileg kumulálódó vasdózis mennyiségét elérték (vas‑karboximaltóz esetében az átlagos kumulálódó vasdózis: 1700 mg). Az elsődleges hatásossági végpont azon alanyok százalékos aránya volt, akiknél ≥ 1,0 g/dl emelkedést értek el a Hb tekintetében a kiindulást követő 4. héten. A kiindulást követő 4. héten 44,1% reagált a vas‑karboximaltózzal végzett kezelésre (azaz a Hb tekintetében az emelkedés ≥ 1,0 g/dl volt), szemben a vas‑szacharóz esetében elért 35,3%-kal (p = 0,2254).

Nem dialízisfüggő, krónikus vesebetegség

Az 1VIT04004 vizsgálat egy nyílt elrendezésű, randomizált, aktív kontrollos vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltózt (n = 147) hasonlította össze orálisan alkalmazott vassal (n = 103). A vas‑karboximaltóz‑csoportba tartozó alanyok kiinduláskor 1000 mg vasat, a 14. és 28. napon pedig 500 mg vasat kaptak, ha a TSAT < 30%, a szérum ferritin pedig < 500 ng/ml volt a vizit alkalmával. A vasat orálisan kapó karhoz tartozó alanyok 65 mg vasat kaptak naponta háromszor, vas‑szulfát formájában, a kiindulástól az 56. napig. Az alanyok utánkövetése az 56. napig történt. Az elsődleges hatásossági végpont a kiindulás és a vizsgálat vége vagy a beavatkozás időpontja között a Hb tekintetében bármikor ≥ 1,0 g/dl értéket elért alanyok százaléka volt. Ezt a vas‑karboximaltózt kapó alanyok 60,54%‑a, illetve az orálisan vasat kapó csoporthoz tartozó alanyok 34,7%‑a érte el (p < 0,001). Az átlagos hemoglobinváltozás az 56. napig/a vizsgálat végéig 1,0 g/dl volt a vas‑karboximaltóz‑csoportnál, illetve 0,7 g/dl a vasat orálisan kapó csoportnál (p = 0,034, 95%‑os CI: 0,0‑0,7).

Gasztroenterológia

Gyulladásos bélbetegség

A VIT-IV-CL-008 vizsgálat egy randomizált, nyílt elrendezésű vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltóz, illetve az orálisan kapott vas‑szulfát vashiányos anaemia csökkentésében mért hatásosságát hasonlította össze, gyulladásos bélbetegségben (inflammatory bowel disease, IBD) szenvedő alanyoknál. Az alanyok vagy hetente egyszer kaptak vas‑karboximaltózt (n = 111) legfeljebb 1000 mg vasat tartalmazó egyszeri dózisokban, addig, amíg az egyéneneként kiszámított (a Ganzoni‑képlet szerinti) vasdózist el nem érték (átlagos kumulatív vasdózis: 1490 mg) vagy 100 mg vasat kaptak naponta kétszer, vas‑szulfát formájában (n = 49), 12 héten át. A vas‑karboximaltózt kapó alanyok esetében, a Hb tekintetében, az átlagos emelkedés 3,83 g/dl volt a 12. héten a kiinduláshoz képest, ami nem rosszabb a vas‑szulfáttal végzett, napi kétszeri adagolású, 12 hetes terápiánál (3,75 g/dl, p = 0,8016).

A FER-IBD-07-COR vizsgálat egy randomizált, nyílt elrendezésű vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltóz, illetve a vas‑szacharóz hatásosságát hasonlította össze remittáló vagy enyhe IBD‑ben szenvedő alanyoknál. A vas‑karboximaltózt kapó alanyoknak, a kiindulási Hb‑szintet és a testtömeget felhasználó, egyszerűsített adagolási mátrix szerint, legfeljebb 1000 mg vasat tartalmazó egyszeri adagokat adtak (lásd 4.2 pont), míg a vas‑szacharózt kapó alanyoknál az adagolás 200 mg vasat tartalmazó adagok formájában és a Ganzoni‑képlet felhasználásával, egyénenként kiszámított vasdózisok szerint történt egészen addig, amíg a kumulatív vasdózist el nem érték. Az alanyok utánkövetését 12 hétig végezték. A vas‑karboximaltózt kapó alanyok 65,8%‑a (n = 240; átlagos kumulatív vasdózis: 1414 mg), illetve a vas‑szacharózt kapók 53,6%‑a (n = 235; átlagos kumulatív adag: 1207 mg; p = 0,004) reagált a 12. héten (ami a Hb tekintetében ≥ 2 g/dl emelkedésként határozható meg). A vas‑karboximaltózzal kezelt alanyok 83,8%‑ánál, illetve a vas‑szacharózzal kezelt alanyok 75,9%‑ánál értek el a Hb tekintetében ≥ 2 g/dl emelkedést, vagy normál határértékeken belüli Hb‑értéket a 12. héten (p = 0,019).

Nők egészsége

Post partum

A VIT-IV-CL-009 vizsgálat egy randomizált, nyílt elrendezésű, non‑inferioritási vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltóz (n = 227), illetve a vas‑szulfát (n = 117) hatásosságát hasonlította össze a szülés utáni vérszegénységben szenvedő nőknél. Az alanyok vagy vas‑karboximaltózt kaptak legfeljebb 1000 mg vasat tartalmazó egyszeri dózisokban, egészen addig, amíg a (Ganzoni‑képlettel) egyénenként kiszámított kumulatív vasdózisukat el nem érték, vagy 100 mg vasat kaptak naponta kétszer, orálisan alkalmazott vas‑szulfát formájában, 12 héten át. Az alanyok utánkövetése 12 hétig tartott. A Hb tekintetében az átlagos változás a kiindulástól a 12. hétig 3,37 g/dl volt a vas‑karboximaltóz‑csoportnál (n = 179; átlagos kumulatív vasdózis: 1347 mg), illetve 3,29 g/dl a vas‑szulfátot kapó csoportnál (n = 89), ami azt jelenti, hogy nem volt inferioritás a kezelések között.

Terhesség

Intravénás vastartalmú gyógyszerek terhességben csak akkor alkalmazhatók, ha feltétlenül szükséges. A vas‑karboximaltózzal történő kezelést a terhesség második és harmadik trimeszterére kell korlátozni, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az alkalmazás előnye felülmúlja mind az anyát, mind a magzatot érintő potenciális kockázatot, lásd 4.6 pont.

A terhes nőknél történő alkalmazás tekintetében korlátozottan állnak rendelkezésre biztonságossági adatok a randomizált, nyílt FERASAP200901 vizsgálatból, mely a vas‑karboximaltóz (n = 121) és az orálisan alkalmazott vas‑szulfát‑kezelést (n = 115) hasonlította össze második és harmadik trimeszterben lévő, vashiányos anaemiában szenvedő várandós nőknél egy 12 héten át tartó kezelési időszakon keresztül. Az alanyok vagy vas‑karboximaltózt kaptak 1000 mg‑os vagy 1500 mg‑os kumulatív vas dózisban (átlagos kumulatív dózis: 1,029 mg vas) a szűréskor mért Hb‑szint és testtömeg alapján, vagy naponta kétszer 100 mg orálisan beadott vasat, 12 héten át. A kezeléssel összefüggő mellékhatások előfordulási aránya hasonló volt a vas‑karboximaltózt kapó nőknél, és az orális vaskezelésben részesülőknél (11,4% a vas‑karboximaltóz‑csoportban; 15,3% az orális vaskezelést kapó csoportban). A kezeléssel összefüggő leggyakoribb mellékhatás a hányinger, a felső hasi fájdalom és a fejfájás volt. Az újszülöttek Apgar‑értékei és vas‑paraméterei is hasonlóak voltak a két kezelési csoportban.

Gyermekek és serdülők

A 14 éves vagy ennél idősebb serdülőket 4, felnőttekkel végzett vizsgálatba vonták be. Gyermekgyógyászati vizsgálatokat végeztek továbbá vashiányos anaemiában szenvedő, 1 éves és betöltött 18 év közötti gyermekek és serdülők bevonásával. A vashiányos anaemia leggyakoribb okai a gastrointestinalis betegségek (pl. gyulladásos bélbetegség, Helicobacter pylori okozta gastritis, coeliakia) és az erős méhvérzés voltak.

Egy prospektív, farmakokinetikai/farmakodinamikai, II. fázisú vizsgálatban (1VIT13036) 35 fő, 9,8 év átlagéletkorú (tartomány: 1,5–17,5 év) gyermeket kezeltek 2 egymást követő dóziskohorszban egyszeri dózisban adott, 7,5 mg vas/ttkg vas‑karboximaltózzal (n = 16) vagy 15 mg vas/ttkg vas‑karboximaltózzal (n = 19), legfeljebb 750 mg vas maximális dózisban. A hemoglobinszint, a ferritinszint és a TSAT emelkedése dózisfüggő volt. Az injekciót követő 35. napon a hemoglobin átlagos (SD) emelkedése 1,9 (1,38) g/dl volt a 7,5 mg vas/ttkg dózisú vas‑karboximaltóz esetében és 2,8 (1,15) g/dl a 15 mg vas/ttkg dózisú vas‑karboximaltóz esetében. Lásd még a 4.8 pontot.

Egy prospektív, nyílt elrendezésű, párhuzamos csoportos, III. fázisú vizsgálatban (1VIT17044) a vas‑karboximaltóz hatásosságát és biztonságosságát hasonlították az orális vasterápiával. 40 fő, 14,5 év átlagéletkorú (tartomány: 1 év ‑ betöltött 18. életév) gyermeket kezeltek 7 napos időközönként adott 2 dózis 15 mg vas/ttkg vas‑karboximaltózzal (a maximális egyszeri dózis 750 mg volt) és 39 fő 14,0 év átlagéletkorú (tartomány: 1 év ‑ betöltött 18. életév) gyermeket kezeltek 28 napig orális vas‑szulfáttal. Hasonló hemoglobinszint‑emelkedést figyeltek meg mind a vas‑karboximaltóz‑kezelés, mind az orális vas‑szulfát‑kezelést követően. A vas‑karboximaltóz‑kezelés után a hemoglobinszint emelkedése a kiindulástól a 35. napig (legkisebb négyzetek átlaga [95%‑os CI]) 2,22 [1,69 és 2,75] g/dl volt az orális vas‑szulfát‑kezelés után pedig 1,92 [1,43 és 2,41] g/dl. Összességében az intravénás vasat kapó csoport betegeinek 87,5%‑a ért el 1 g/dl‑nél nagyobb hemoglobinszint‑emelkedést a vizsgálat végéig. A vasraktárak feltöltésének mérésére alkalmazott ferritinszint‑ és TSAT‑emelkedés az orális vas‑szulfát‑kezeléshez viszonyítva magasabb volt a vas‑karboximaltóz‑terápiát követően. A ferritinszint‑emelkedés a kiindulástól a 35. napig a vas‑karboximaltóz‑kezelést követően (legkisebb négyzetek átlaga [95%‑os CI]) 132,1 [105,44 és 158,76] ng/ml, az orális vas‑szulfát‑kezelés után pedig 11,0 [-15,62 és 37,65] ng/ml volt. A megfelelő TSAT‑emelkedés 24,3 [19,19 és 29,41]%, illetve 8,7 [3,70 és 13,63]% volt. Lásd még a 4.8 pontot.

Ferritin‑monitorozás vaspótló terápia után

A VIT-IV-CL-008 vizsgálat alapján csak korlátozott számú adatok igazolják, hogy a vaspótló terápiát követő 2‑4. héten a ferritinszint gyorsan, azt követően pedig lassabban csökken. A vizsgálat 12 hetes utánkövetése során az átlagos ferritinszint nem csökkent annyira, hogy újbóli kezelésre lett volna szükség. A rendelkezésre álló adatok alapján tehát nem teljesen egyértelműen határozható meg a ferritinszint ismételt ellenőrzésének optimális időpontja, de a vaspótló terápiát követő 4 héten belül végzett ellenőrzés korainak mondható. Ezért a kezelőorvosnak az adott beteg állapota alapján ajánlott döntenie a ferritinszint további ellenőrzéséről.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Eloszlás

Pozitron emissziós tomográfia (PET) segítségével kimutatták, hogy a vas‑karboximaltózból származó 59Fe és 52Fe gyorsan kiürül a vérből és a csontvelőbe kerül, illetve lerakódik a májban és a lépben.

Amikor 100‑1000 mg vasat tartalmazó vas‑karboximaltóz egyszeri dózisát adták vashiányos alanyoknak, a beadása után 15 perccel 37 mikrogramm/ml, 1,21 óra elteltével pedig 333 mikrogramm/ml volt a maximális teljes szérumvasszint. A központi kompartment térfogata jól korrelál a plazma térfogatával (körülbelül 3 liter).

Elimináció

A befecskendezett vagy infundált vas gyorsan kiürült a plazmából, a terminális felezési idő 7–12 óra volt, és a készítmény átlagosan 11‑18 órán keresztül maradt a plazmában. A vas renalis eliminációja elhanyagolható mértékű volt.

Gyermekek és serdülők

A vas‑karboximaltóz farmakokinetikai tulajdonságai 15 mg vas/ttkg dózisban a vashiányos felnőtt betegekéhez hasonlóak voltak. A szérumvas szintje a dózissal arányosan emelkedett egyszeri 7,5 mg vas/ttkg vagy 15 mg vas/ttkg dózis beadását követően. Az egyszeri 15 mg vas/ttkg (legfeljebb 750 mg) vas‑karboximaltóz beadása után 1,12 órával az átlagos maximális teljes szérumvas értékét 310 mikrogramm/ml‑nek mérték. A terminális felezési idő 9,8 óra és a populációs farmakokinetikai analízis alapján becsült eloszlási térfogat 0,42‑3,14 l volt. Modellalapú szimulációk alapján a gyermekgyógyászati alanyoknál, a felnőttekhez viszonyítva rendszerint alacsonyabb a szisztémás expozíció (AUC0-72h) (korcsoportonkénti medián érték: 3,340 mikrogramm × h/ml [1–2 év], 4,110 mikrogramm × h/ml [3–12 év], 4,740 mikrogramm × h/ml [13 éves és betöltött 18 éves életkor között], 8,864 mikrogramm × h/ml [felnőttek]).

A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Preklinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a vas‑karboximaltóz készítményből felszabaduló vas átjut a placentán és korlátozott, szabályozott mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. Feltöltött vasraktárral rendelkező nyulakkal végzett reprodukcióra kifejtett toxicitás vizsgálatok során a vas‑karboximaltóz kismértékű csontrendellenességeket okozott a magzatban. Patkányokkal végzett termékenységi vizsgálatok során nem mutatkozott a termékenységre gyakorolt hatás sem a hím, sem a nőstény állatok esetében. A vas‑karboximaltóz karcinogén hatását hosszú távú állatkísérletekben nem vizsgálták. Allergiára vagy immunotoxikus hatásra utaló jeleket nem figyeltek meg. Egy kontrollos, in vivo vizsgálat során a vas‑karboximaltóz nem mutatott keresztreakciót az anti‑dextrán antitestekkel. Intravénás alkalmazás után nem figyeltek meg helyi irritációt vagy intoleranciát.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium‑hidroxid (a pH beállításához),

sósav (a pH beállításához),

injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

A kompatibilitás csak a polietilénből és üvegből készült tartályok esetében ismert.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Felhasználhatósági időtartam felbontatlan csomagolásban:

2 év

A tartály első felbontásától számított felhasználhatósági idő:

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve amikor a felbontás módszere kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.

Felhasználhatósági időtartam steril 0,9 %(m/V)-os nátrium-klorid oldattal történő hígítás után:

A fizikai és kémiai stabilitás 15 – 25 °C közötti hőmérsékleten tárolva 24 órán át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 15 – 25 ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó.

A gyógyszer hígítás vagy első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva kiszerelései:

2 ml diszperzió, ami 100 mg vasat tartalmaz. Injekciós üveg (I‑es típusú), (brómbutil) gumidugóval és zöld, műanyag fedéllel ellátott alumíniumkupakkal lezárva. Elérhető kiszerelés: 1, 2 vagy 5 darab injekciós üveg.

10 ml diszperzió, ami 500 mg vasat tartalmaz. Injekciós üveg (I‑es típusú), (brómbutil) gumidugóval és lila, műanyag fedéllel ellátott alumíniumkupakkal lezárva. Elérhető kiszerelés: 1, 2 vagy 5 darab injekciós üveg.

20 ml diszperzió, ami 1000 mg vasat tartalmaz. Injekciós üveg (I‑es típusú), (brómbutil) gumidugóval és kék, műanyag fedéllel ellátott alumíniumkupakkal lezárva. Elérhető kiszerelés: 1 darab injekciós üveg.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Használat előtt szabad szemmel vizsgálja meg az injekciós üveget: Kizárólag üledékmentes, homogén diszperziót tartalmazó injekciós üveg használható fel.

Minden Vas (III)‑karboximaltóz Teva injekciós üveg egyszer használatos. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

A Vas (III)‑karboximaltóz Teva kizárólag steril 0,9 mV%‑os nátrium‑klorid oldattal keverhető. Semmilyen egyéb intravénás hígító oldat vagy terápiás szer nem használható, mivel fennáll a csapadékképződés és/vagy az interakció lehetősége. A hígításra vonatkozó útmutatásokat lásd a 4.2 pontban.

Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §‑ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg‑szakellátást vagy fekvőbeteg‑szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva B.V.,

Swensweg 5,

2031 GA, Haarlem,

Hollandia.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-24377/01  1×2 ml   injekciós üvegben

OGYI-T-24377/02  5×2 ml   injekciós üvegben

OGYI-T-24377/03  1×10 ml injekciós üvegben

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. május 02.

A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. október 16.