Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

A diszperzió 50 mg vasnak megfelelő vas(III)‑karboximaltózt tartalmaz milliliterenként.

100 mg vasnak megfelelő vas(III)-karboximaltózt tartalmaz 2 ml diszperziót tartalmazó injekciós üvegenként.

500 mg vasnak megfelelő vas(III)-karboximaltózt tartalmaz 10 ml diszperziót tartalmazó injekciós üvegenként.

1000 mg vasnak megfelelő vas(III)-karboximaltózt tartalmaz 20 ml diszperziót tartalmazó injekciós üvegenként.

Ismert hatású segédanyag(ok):

A diszperzió legfeljebb 5,9 mg (0,26 mmol) nátriumot tartalmaz milliliterenként, lásd 4.4 pont.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Diszperziós injekció/infúzió.

Sötétbarna, átlátszatlan vizes oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió vashiány kezelésére javasolt, amennyiben (lásd 5.1 pont):

az oralis vaskészítmények hatástalanok.

az oralis vaskészítmények nem alkalmazhatók.

a vas gyors bejuttatása klinikai szükséglet.

A vashiány diagnózisát laboratóriumi vizsgálatokkal kell alátámasztani.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió minden egyes alkalmazása alatt és azt követően a betegek gondos monitorozása szükséges a túlérzékenységi reakciók jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében.

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben az anaphylaxiás reakciókat felismerni és kezelni képes képzett szakszemélyzet azonnal rendelkezésre áll olyan környezetben, ahol az újraélesztéshez szükséges eszközök biztosítva vannak. A beteget a Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió minden egyes alkalmazása után legalább 30 percig meg kell figyelni, hogy nem alakulnak‑e ki mellékhatások (lásd 4.4 pont).

Adagolás

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió adagolása a következő lépésekből álló összetett eljárás:

[1] az egyéni vasszükséglet meghatározása,

[2] a vasdózis(ok) kiszámítása és beadása, és végül

[3] a vasraktárak feltöltését követő vizsgálatok.

Ezeket a lépéseket alább részletezzük:

1. lépés: A vasszükséglet meghatározása

A vasraktárak Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzióval való feltöltéséhez szükséges egyéni vasszükséglet meghatározása a beteg testtömege és hemoglobinszintje (Hb) alapján történik. A teljes vasszükségletet az 1. táblázat segítségével kell meghatározni. A vasraktárak feltöltését célozva két dózisra is szükség lehet a teljes vasszükséglet biztosításához; az egyéni maximális vasdózisokat lásd a 2. lépésben.

A vashiányt a 4.1 pontban leírtak szerint laboratóriumi vizsgálattal kell alátámasztani.

1. táblázat: A teljes vasszükséglet meghatározása

2. lépés: Az egyéni maximális vasdózis(ok) kiszámítása és beadása

A megállapított teljes vasszükséglettől függően a megfelelő Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió-dózis(oka)t az alábbiak figyelembevételével kell beadni:

Felnőttek és serdülők (14 éves kortól)

Az egyszeri vas(III)-karboximaltóz-dózis nem haladhatja meg a következő értékeket:

15 mg vas/ttkg (intravénás injekció beadása esetén), illetve 20 mg vas/ttkg (intravénás infúzió beadása esetén);

1000 mg vas (20 ml Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió).

Az ajánlott maximális kumulatív vas(III)-karboximaltóz-dózis heti 1000 mg vas (20 ml Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió). Amennyiben a teljes vasszükséglet nagyobb, akkor a további dózis beadásáig legalább 7 napnak kell eltelnie az első dózist követően.

Gyermekek (1 és betöltött 14 éves életkor között)

Az egyszeri vas(III)-karboximaltóz-dózis nem haladhatja meg a következő értékeket:

15 mg vas/ttkg;

750 mg vas (15 ml Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió).

Az ajánlott maximális kumulatív vas(III)-karboximaltóz-dózis heti 750 mg vas (15 ml Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió). Amennyiben a teljes vasszükséglet nagyobb, akkor a további dózis beadásáig legalább 7 napnak kell eltelnie az első dózist követően.

3. lépés: A vasraktárak feltöltését követő vizsgálatok

Az adott beteg állapotától függően újbóli orvosi vizsgálatra lehet szükség. A hemoglobinszint (Hb) ismételt ellenőrzésére legkorábban az utolsó Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió-adag beadása után 4 héttel kerülhet sor, így elegendő idő marad az erythropoesisre és a vas hasznosítására. Amennyiben a vizsgálat azt mutatja ki, hogy a betegnek további vaskészlet-feltöltésre van szüksége, ki kell számítani az új vasszükségletet. (Lásd az 1. lépést).

Csecsemők (1 éves életkor alatt)

A vas(III)-karboximaltóz hatásosságát és biztonságosságát 1 év alatti gyermekek esetében nem vizsgálták. A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió alkalmazása ezért nem ajánlott a gyermekek ezen korcsoportjában.

Hemodialízis-függő krónikus vesebetegségben szenvedő betegek

Felnőttek és serdülők (14 éves és afeletti életkor) esetében a napi legfeljebb egy 200 mg-os vasdózist nem szabad túllépni hemodialízis-függő krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél (lásd még a 4.4 pontot).

A vas(III)-karboximaltóz hatásosságát és biztonságosságát a hemodialízist igénylő krónikus vesebetegségben szenvedő 1 és betöltött 14 éves életkor közötti gyermekek esetében nem vizsgálták. A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió alkalmazása ezért nem ajánlott hemodialízist igénylő krónikus vesebetegségben szenvedő 1 és betöltött 14 éves életkor közötti gyermekek esetében.

Az alkalmazás módja

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió kizárólag intravénás úton alkalmazható:

injekcióként, vagy

infúzióként, vagy

hemodialízis alatt hígítás nélkül, közvetlenül a dializáló készülék vénás szárába.

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió-t tilos subcutan vagy intramuscularis úton beadni.

Intravénás injekció

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió beadható hígítatlan diszperzió formájában, intravénás injekcióként. Felnőttek és serdülők (14 éves és afeletti életkor) esetében az egyszeri dózis legfeljebb 15 mg vas/ttkg lehet, de nem haladhatja meg az 1000 mg-os vasdózist. 1 és betöltött 14 éves életkor közötti gyermekek esetében az egyszeri dózis legfeljebb 15 mg vas/ttkg lehet, de nem haladhatja meg a 750 mg-os vasdózist. A beadás sebességére vonatkozó információkat a 2. táblázat foglalja össze.

2. táblázat: A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió mint intravénás injekció beadási sebességére vonatkozó információk

Intravénás infúzió

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió intravénás infúzióként is beadható, mely esetben hígítást igényel. Felnőttek és serdülők (14 éves és afeletti életkor) esetében az egyszeri dózis legfeljebb 20 mg vas/ttkg lehet, de nem haladhatja meg az 1000 mg-os vasdózist. 1 és betöltött 14 éves életkor közötti gyermekek esetében az egyszeri dózis legfeljebb 15 mg vas/ttkg lehet, de nem haladhatja meg a 750 mg-os vasdózist.

Infúziós alkalmazás esetén a Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió kizárólag steril 0,9%-os nátrium-klorid oldattal hígítható a 3. táblázat szerint. Megjegyzés: stabilitási szempontok miatt a 2 mg vas/ml-nél (nem beleértve a vas(III)‑karboximaltóz diszperzió mennyiségét) alacsonyabb koncentrációra történő hígítás nem megengedett. A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó további utasításokat lásd a 6.6 pontban.

3. táblázat: A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió hígítási terve intravénás infúzióhoz

4.3 Ellenjavallatok

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió alkalmazása ellenjavallt az alábbi esetekben:

a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

más parenteralis vaskészítményekkel szembeni ismert túlérzékenység,

nem vashiánynak tulajdonítható anaemia, például egyéb eredetű microcytás anaemia,

vastúlterhelésre vagy vasfelhasználási zavarra utaló jelek.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

A parenteralisan alkalmazott vaskészítmények túlérzékenységi reakciókat okozhatnak, beleértve a súlyos és potenciálisan végzetes anaphylaxiás reakciókat is. Túlérzékenységi reakciókat jelentettek parenteralis vaskomplexek korábban eseménytelen alkalmazása során is. Túlérzékenységi reakciókról számoltak be, amelyek Kounis-szindrómává súlyosbodtak (akut allergiás coronariaspasmus, amely myocardialis infarctushoz vezethet, lásd 4.8 pont).

A kockázat fokozott azoknál a betegeknél, akik ismerten allergiában szenvednek, beleértve a gyógyszerallergiát, a kórtörténetben szereplő súlyos asztmát, ekcémát vagy más atópiás allergiát.

A parenteralis vaskomplexekkel szembeni túlérzékenységi reakciók kialakulásának fokozott a kockázata olyan betegek esetében is, akik immunrendszeri vagy gyulladásos megbetegedésben (pl. szisztémás lupus erythematosus, rheumatoid arthritis) szenvednek.

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben az anaphylaxiás reakciókat felismerni és kezelni képes képzett szakszemélyzet azonnal rendelkezésre áll olyan környezetben, ahol az újraélesztéshez szükséges minden eszköz biztosítva van. A beteget a Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió minden egyes alkalmazása után legalább 30 percig megfigyelés alatt kell tartani a mellékhatások észlelése érdekében. Amennyiben az injekció beadása során túlérzékenységi reakciók vagy intolerabilitás jelei mutatkoznak, az alkalmazást azonnal abba kell hagyni. Az akut anaphylaxiás reakciók kezelésére alkalmas cardiorespiratoricus újraélesztéshez szükséges eszközöknek rendelkezésre kell állniuk, beleértve egy injektálható, 1:1000 arányú adrenalin oldatot is. Amennyiben megfelelő, antihisztaminnal/kortikoszteroiddal történő kiegészítő kezelés is alkalmazható.

Hypophosphataemiás osteomalacia

A forgalomba hozatalt követő időszakban jelentettek olyan, tünetekkel járó hypophosphataemiát, amely osteomalaciához és klinikai beavatkozást (beleértve a műtétet) igénylő csonttörésekhez vezetett. A betegeket meg kell kérni, hogy forduljanak orvoshoz, ha fokozódó, myalgiával vagy csontfájdalommal kísért fáradtságot tapasztalnak. A szérum foszfátszintjét ellenőrizni kell azon betegeknél, akiket többszöri alkalmazás során nagyobb dózisokkal kezelnek vagy hosszú távú kezelésben részesülnek, valamint azon betegeknél, akiknél fennállnak a hypophosphataemia kockázati tényezői. Tartósan fennálló hypophosphataemia esetén a vas(III)-karboximaltózzal történő kezelést újra kell értékelni.

Máj- vagy veseműködési zavar

Májműködési zavarban szenvedő betegeknek parenteralis vas csak az előny/kockázat alapos felmérése után adható. Olyan májműködési zavar esetén, amelyben a vastúlterhelés precipitációs tényező – főként porphyria cutanea tarda (PCT) esetén – a parenteralis vaskészítmények alkalmazását kerülni kell. A vastúlterhelés elkerülése érdekében javasolt a vasháztartás paramétereinek gondos monitorozása.

A 200 mg vasat meghaladó egyszeri adagokban részesülő, hemodialízis alatt álló krónikus vesebetegekről nem állnak rendelkezésre biztonságossági adatok.

Fertőzés

A parenteralis vaskészítmények körültekintéssel alkalmazandók akut vagy krónikus fertőzés, asztma, ekcéma vagy atópiás allergia fennállása esetén. Bacteriaemia fennállása esetén javasolt a Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió‑kezelés leállítása. Ezért a krónikus fertőzésben szenvedő betegek esetében előny/kockázat értékelést kell végezni az erythropoesis gátlásának figyelembevételével.

Extravasatio

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió alkalmazása során körültekintéssel kell eljárni a készítmény – a vénát körülvevő szövetekbe történő – kiszivárgásának elkerülése érdekében. Esetenként bőrirritációhoz és hosszan tartó barnás elszíneződéshez vezethet, ha a Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió a beadás helyéről a környező szövetekbe szivárog. Amennyiben a Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió kiszivárog a véna környéki szövetekbe, a beadást haladéktalanul le kell állítani.

Segédanyagok

A hígítatlan Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió legfeljebb 5,9 mg (0,26 mmol) nátriumot tartalmaz milliliterenként.

2 ml diszperziót tartalmazó injekciós üveg: Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

10 ml diszperziót tartalmazó injekciós üveg: Ez a gyógyszer legfeljebb 59 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által felnőtteknek ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 2,95%-ának.

20 ml diszperziót tartalmazó injekciós üveg: Ez a gyógyszer legfeljebb 118 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által felnőtteknek ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 5,9%-ának.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A szájon át adott vas felszívódása csökken, ha parenteralis vaskészítményekkel egyidejűleg alkalmazzák. Ezért – amennyiben szükséges – az oralis vaspótlást a Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió utolsó beadása után legalább 5 napig nem szabad megkezdeni.

Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A vas(III)-karboximaltóz terhes nőknél történő alkalmazásáról korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre (lásd az 5.1. pontot), ezért a terhességben történő alkalmazás előtt az előny/kockázat gondos mérlegelésére van szükség. A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió terhességben nem alkalmazható, kivéve azt az esetet, ha arra feltétlenül szükség van.

A terhesség első trimeszterében kialakuló vashiányos anaemia a legtöbb esetben oralis vaskészítménnyel kezelhető. A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió-val történő kezelést a terhesség második és harmadik trimeszterében történő alkalmazására kell korlátozni, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az alkalmazás előnye felülmúlja a potenciális kockázatot mind az anyára, mind a magzatra nézve.

Parenteralis vaskészítmények beadása után magzati bradycardia alakulhat ki. Ez rendszerint átmeneti, és az anyánál jelentkező túlérzékenységi reakció következménye.

A születendő gyermeket szoros monitorozás alatt kell tartani az alatt az idő alatt, amíg a terhes nőnek intravénásan beadják a parenteralis vaskészítményt.

Állatkísérletekből származó adatok arra utalnak, hogy a vas(III)-karboximaltóz készítményből felszabaduló vas átjut a placentán, és terhesség alatti alkalmazása befolyásolhatja a magzati csontfejlődést (lásd 5.3 pont).

Szoptatás

Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a vas(III)-karboximaltóz-készítményből származó vas átjutása az anyatejbe elhanyagolható mértékű (≤1%). Szoptató nőkről rendelkezésre álló korlátozott adatmennyiség alapján nem valószínű, hogy a Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió kockázatot jelentene a szoptatott csecsemőre nézve.

Termékenység

Nincsenek adatok a vas(III)-karboximaltóz humán termékenységre gyakorolt hatásáról. Állatkísérletek során a vas(III)-karboximaltóz-kezelést követően nem mutatkozott változás az állatok termékenységében (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem valószínű, hogy a Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A 4. táblázat egyrészt a klinikai vizsgálatokkal kapcsolatban – amelyek során több mint 9000 vizsgálati alany (beleértve több mint száz 1 év és betöltött 18. életév közötti gyermeket és serdülőt) kapott vas(III)-karboximaltózt –, másrészt a forgalomba hozatal után tapasztaltak révén bejelentett gyógyszermellékhatásokat tartalmazza (a részleteket illetően lásd a táblázat lábjegyzeteit).

Leggyakrabban hányingerről számoltak be (ez az alanyok 3,2%-ánál fordult elő), majd a sorban az injekció/infúzió beadása helyén fellépő reakciók, hypophosphataemia, fejfájás, kipirulás, szédülés és magas vérnyomás jelentkezése következett. Az injekció/infúzió beadása helyén jelentkező reakciók közé több olyan gyógyszermellékhatás tartozik, amely önmagában nem gyakori vagy ritka gyakorisági kategóriájú.

A legsúlyosabb gyógyszermellékhatások az anaphylaxiás reakciók (ritka gyakorisággal); fatális eseteket is jelentettek. További részletekért lásd a 4.4 pontot.

4. táblázat: A klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok révén megfigyelt mellékhatások

1 Kizárólag a forgalomba hozatal után jelentett, a becslések szerint ritka gyógyszermellékhatások

2 A forgalomba hozatal után jelentett és a klinikai vizsgálatok során szintén megfigyelt gyógyszermellékhatások

3 A következő preferált kifejezések tartoznak ide: bőrkiütés (önmagában nem gyakori mellékhatásként van meghatározva) és bőrpírral járó, generalizált, macularis, maculopapularis, viszkető bőrkiütés (önmagában mindegyik ritka gyakoriságú mellékhatásként van meghatározva).

4 Többek között a következő preferált kifejezések tartoznak ide: az injekció/infúzió beadási helyén fellépő fájdalom, haematoma, elszíneződés, extravasatio, irritáció, reakció (önmagában mindegyik nem gyakori mellékhatásként van meghatározva), valamint paraesthesia (önmagában ritka gyakoriságú mellékhatásként van meghatározva).

Gyermekek és serdülők

A biztonságossági profil az 1 év és betöltött 18. életév közötti gyermekek és serdülők körében hasonló volt a felnőttekéhez. 7 klinikai vizsgálatban 110 gyermek és serdülő kapott vas(III)-karboximaltózt. Súlyos mellékhatást nem jelentettek. A jelentett nem súlyos mellékhatások az alábbiak voltak: hypophosphataemia (n = 5), urticaria (n = 5), injekció/infúzió beadási helyén jelentkező reakciók (n = 4), hasi fájdalom (n = 2), kipirulás (n = 2), fejfájás (n = 2), láz (n = 2), emelkedett májenzimszintek (n = 2) és bőrkiütés (n = 2). Egyszer jelentettek obstipatiót, gastritist, hypertensiót, pruritust és szomjúságérzést.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Az alkalmazás időpontjában fennálló vashiány korrekciójához szükséges mennyiséget meghaladó Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió beadása vasfelhalmozódást okozhat a vasat raktározni képes szervekben, ami végül haemosiderosishoz vezet. A vasháztartás paramétereinek (például a szérumferritinszint és a transzferrinszaturáció [TSAT]) ellenőrzése segíthet a vasfelhalmozódás felismerésében. Ha vasfelhalmozódás történik, alkalmazzon a standard orvosi gyakorlatnak megfelelő kezelést, pl. vegye fontolóra vaskelátor alkalmazását.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Vaskészítmények, Vas parenteralis készítményei

ATC‑kód: B03AC

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió a vas(III)-karboximaltóz vaskomplex kolloid oldata.

A komplex szabályozott módon képes biztosítani a hasznosítható vasat a vasat a szervezeten belül szállító és tároló fehérjék (transzferrin, illetve ferritin) számára.

A radioaktív jelzéssel ellátott, vas(III)-karboximaltózból származó 59Fe felhasználása a vörösvértestek által 91–99% volt vashiányos (ID = Iron Deficiency) alanyoknál és 61–84% volt a vesét érintő vérszegénységben szenvedő alanyoknál, az adag alkalmazását követő 24. napon.

A vas(III)-karboximaltóz-kezelés hatására a reticulocytaszám, a szérumferritinszint és a transzferrinszaturáció (TSAT) szintje a normális tartományon belüli értékre emelkedik.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A vas(III)-karboximaltóz hatásosságát és biztonságosságát olyan különböző terápiás területeken vizsgálták, amelyek intravénás úton bevitt vas alkalmazását teszik szükségessé a vashiány korrigálása érdekében. A fő vizsgálatok részletes ismertetése lentebb található.

Kardiológia

Krónikus szívelégtelenség

A CONFIRM-HF egy kettős vak, randomizált, kétkarú vizsgálat volt, amely a vas(III)-karboximaltózt (n = 150) hasonlította össze placebóval (n = 151) krónikus szívelégtelenségben és vashiányban szenvedő alanyoknál egy 52 hetes kezelési időszakon át. Az első napon, valamint a 6. héten (korrekciós fázis) az alanyok vagy vas(III)-karboximaltózt kaptak – a szűréskor mért kiindulási Hb-szintet és testtömeget alapul vevő egyszerűsített adagolási mátrix szerinti adagolásban (lásd 4.2. pont) –, vagy placebót kaptak, vagy egyik készítményt sem kapták. A 12., a 24. és a 36. héten (fenntartó fázis) az alanyok – amennyiben a szérumferritinszintjük <100 ng/ml, vagy 100‑300 ng/ml volt <20% TSAT mellett – vas(III)-karboximaltózt (500 mg vasat) vagy placebót kaptak. A vas(III)-karboximaltóz placebóval szembeni terápiás előnyét az elsődleges hatásossági végponttal, a 6 perces járásteszt (6MWT) kiinduláskori és 24. héten mért eredménye közötti változással igazolták (33±11 méter, p = 0,002). Ez a hatás a vizsgálat teljes időtartama alatt, egészen az 52. hétig megtartott volt (36±11 méter, p <0,001).

Az EFFECT-HF vizsgálat egy nyílt elrendezésű (vakosított végpontértékeléssel zajló), randomizált, kétkarú vizsgálat volt, amely a vas(III)-karboximaltózt (n = 86) hasonlította össze a standard kezeléssel (n = 86) krónikus szívelégtelenségben és vashiányban szenvedő alanyoknál egy 24 hetes kezelési időszakon át. Az 1. napon, valamint a 6. héten (korrekciós fázis) az alanyok vagy vas(III)-karboximaltózt kaptak – a szűréskor mért kiindulási Hb-szintet és testtömeget alapul vevő, egyszerűsített adagolási mátrix szerinti adagolásban (lásd 4.2 pont) –, vagy a standard ellátás szerinti kezelést kapták. A 12. héten (fenntartó fázis) az alanyok – amennyiben a szérumferritinszintjük <100 ng/ml volt, vagy 100–300 ng/ml volt 20% alatti TSAT mellett – vas(III)-karboximaltózt (500 mg vasat) vagy standard kezelést kaptak. A vas(III)-karboximaltóz standard kezeléssel szembeni terápiás előnyét az elsődleges hatásossági végponttal, a testtömeggel korrigált VO2 kiinduláskori és 24. héten mért eredménye közötti változással igazolták (legkisebb négyzetek átlaga: 1,04±0,44, p = 0,02).

Nefrológia

Hemodialízis-függő krónikus vesebetegség

A VIT-IV-CL-015 vizsgálat egy nyílt elrendezésű, randomizált, párhuzamos csoportos vizsgálat, amely a vas(III)-karboximaltózt (n = 97) hasonlítja össze vas-szacharózzal (n = 86) a hemodializált, vashiányos vérszegénységben szenvedő alanyoknál. Az alanyok hetente 2-3 alkalommal egy 200 mg-os vas(III)-karboximaltóz- vagy vas-szacharóz-dózist kaptak közvetlenül a dializátorba addig, amíg az egyénileg kiszámolt kumulatív vasdózis mennyiségét (vas(III)-karboximaltóz esetében az átlagos kumulatív vasdózis: 1700 mg) el nem érték. Az elsődleges hatásossági végpont azon alanyok azon százaléka volt, akiknél ≥1,0 g/dl emelkedést értek el a Hb-szintben a kiindulást követő 4. héten. A kiindulást követő 4. héten az alanyok 44,1%-a reagált a vas(III)-karboximaltóz-kezelésre (azaz a Hb szintjének emelkedése ≥1,0 g/dl volt), szemben a vas-szacharóz esetében tapasztalt 35,3%-kal (p = 0,2254).

Nem dialízisfüggő krónikus vesebetegség

Az 1VIT04004 vizsgálat egy nyílt elrendezésű, randomizált, aktív kontrollos vizsgálat, amely a vas(III)-karboximaltózt (n = 147) hasonlítja össze oralisan alkalmazott vassal (n = 103). A vas(III)-karboximaltóz-csoportba tartozó alanyok kiinduláskor 1000 mg vasat, a 14. és 28. napon pedig 500 mg vasat kaptak, ha a TSAT <30% volt, a szérumferritinszint pedig <500 ng/ml volt az egyes vizsgálatok alkalmával. A vasat oralisan kapó karhoz tartozó alanyok 65 mg vasat kaptak naponta háromszor, vas(II)-szulfát formájában, a kiindulástól az 56. napig. Az alanyok utánkövetése az 56. napig történt. Az elsődleges hatásossági végpont azon alanyok %-a volt, akik a Hb-szintben bármikor ≥1,0 g/dl emelkedést értek el a kiindulás és a vizsgálat vége vagy a beavatkozás időpontja között. Ezt a vas(III)-karboximaltózt kapó alanyok 60,54%-a, illetve az oralisan vasat kapó csoporthoz tartozó alanyok 34,7%-a érte el (p <0,001). Az átlagos hemoglobin-változás az 56. napig / a vizsgálat végéig 1,0 g/dl volt a vas(III)-karboximaltóz- csoportnál, illetve 0,7 g/dl a vasat oralisan kapó csoportnál (p = 0,034, 95% CI: 0,0–0,7).

Gasztroenterológia

Gyulladásos bélbetegség

A VIT-IV-CL-008 vizsgálat egy randomizált, nyílt elrendezésű vizsgálat volt, amely a vas(III)-karboximaltóz, illetve az oralisan adott vas(II)-szulfát hatásosságát hasonlította össze vashiányos vérszegénység esetén a gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedő alanyoknál. Az alanyok vagy vas(III)-karboximaltózt (n = 111) kaptak hetente egyszer, legfeljebb 1000 mg vasat tartalmazó egyszeri adagban – amíg az egyénileg kiszámított (a Ganzoni-képlet szerinti) vasdózist el nem érték (átlagos kumulatív vasdózis: 1490 mg) –, vagy 100 mg vasat kaptak naponta kétszer, vas(II)-szulfát formájában (n = 49), 12 héten át. A vas(III)-karboximaltózt kapó alanyok esetében a Hb-szint átlagos emelkedése 3,83 g/dl volt a 12. héten a kiinduláshoz képest, ami noninferior a vas(II)-szulfáttal történő, napi kétszeri, 12 hetes terápiával szemben (3,75 g/dl, p = 0,8016).

A FER-IBD-07-COR vizsgálat egy randomizált, nyílt elrendezésű vizsgálat volt, amely a vas(III)-karboximaltóz, illetve a vas-szacharóz hatásosságát hasonlította össze remittáló vagy enyhe IBD-ben szenvedő alanyoknál. A vas(III)-karboximaltózt kapó alanyoknál az adagolás – a kiindulási Hb-t és a testtömeget felhasználó, egyszerűsített adagolási mátrix szerint (lásd 4.2 pont) – legfeljebb 1000 mg vasat tartalmazó egyszeri adagok formájában történt, míg a vas-szacharózt kapó alanyoknál az adagolás 200 mg vasat tartalmazó adagok formájában és a Ganzoni-képlet felhasználásával, egyénileg kiszámított vasdózisok szerint történt egészen addig, amíg a kumulatív vasdózist el nem érték. Az alanyok utánkövetése 12 hétig történt. A vas(III)-karboximaltózt kapó alanyok 65,8%-a (n = 240; átlagos kumulatív vasdózis: 1414 mg), illetve a vas-szacharózt kapók 53,6%-a (n = 235; átlagos kumulatív dózis: 1207 mg; p = 0,004) reagált a 12. héten (amit a Hb-szint ≥2 g/dl emelkedéseként határoztak meg). A vas(III)-karboximaltózzal kezelt alanyok 83,8%-ánál, a vas-szacharózzal kezelt alanyok 75,9%-ánál érték el a Hb-szint ≥2 g/dl emelkedését – illetve volt a Hb-szint a normális határértéken belül – a 12. héten (p = 0,019).

Nők egészsége

Post partum

A VIT-IV-CL-009 vizsgálat egy randomizált, nyílt elrendezésű, noninferioritási vizsgálat volt, amely a vas(III)-karboximaltóz (n = 227), illetve a vas(II)-szulfát (n = 117) hatásosságát hasonlította össze a szülés utáni vérszegénységben szenvedő nőknél. Az alanyok vagy vas(III)-karboximaltózt kaptak legfeljebb 1000 mg vasat tartalmazó egyszeri adagokban addig, amíg a (Ganzoni-képlettel) egyénileg kiszámított kumulatív vasdózist el nem érték, vagy 100 mg vasat kaptak naponta kétszer, oralisan alkalmazott vas(II)-szulfát formájában, 12 héten át. Az alanyok utánkövetése 12 hétig történt. A Hb-szint átlagos változása a kiindulástól a 12. hétig 3,37 g/dl volt a vas(III)-karboximaltóz-csoportnál (n = 179; átlagos kumulatív vasdózis: 1347 mg), illetve 3,29 g/dl a vas(II)-szulfátot kapó csoportnál (n = 89), ami azt jelenti, hogy a kezelések között noninferioritás áll fenn.

Terhesség

Intravénás vastartalmú gyógyszerek terhesség alatt nem alkalmazhatók, hacsak nem feltétlenül szükséges. A vas(III)-karboximaltózzal történő kezelést a terhesség második és harmadik trimeszterére kell korlátozni, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az alkalmazás előnye felülmúlja a potenciális kockázatot mind az anyára, mind a magzatra nézve, lásd 4.6 pont.

A terhes nőknél történő alkalmazásról korlátozottan állnak rendelkezésre biztonságossági adatok a randomizált, nyílt FER-ASAP-2009-01 vizsgálatból, mely a vas(III)-karboximaltóz (n = 121) és az oralisan alkalmazott vas(II)-szulfát-kezelést (n = 115) hasonlította össze második és harmadik trimeszterben lévő, vashiányos anémiában szenvedő várandós nőknél egy 12 héten át tartó kezelési időszakban. Az alanyok vagy vas(III)-karboximaltózt kaptak 1000 mg-os vagy 1500 mg-os kumulatív vasdózisban (átlagos kumulatív dózis: 1,029 mg vas) a szűréskor mért Hb-szint és testtömeg alapján, vagy 100 mg oralis vasat naponta kétszer, 12 héten át. A kezeléssel összefüggő nemkívánatos események incidenciája hasonló volt a vas(III)-karboximaltózt kapó nőknél, mint az oralis vaskezelésben részesülők esetében (11,4% a vas(III)-karboximaltóz-csoportban; 15,3% az oralis vas kezelési csoportban). A kezeléssel összefüggő leggyakoribb nemkívánatos esemény a hányinger, a has felső részét érintő fájdalom és a fejfájás volt. Az újszülöttek Apgar-értékei és vasparaméterei is hasonlóak voltak a két kezelési csoportban.

Gyermekek és serdülők

A serdülők (14 évesek és idősebbek) 4, felnőttekkel végzett vizsgálatba lettek bevonva. Gyermekgyógyászati vizsgálatokat végeztek továbbá vashiányos anaemiában szenvedő, 1 éves és betöltött 18 év közötti gyermekek és serdülők bevonásával. A vashiányos anaemia leggyakoribb okai a gastrointestinalis betegségek (pl. gyulladásos bélbetegség, Helicobacter pylori okozta gastritis, coeliakia) és az erős méhvérzés voltak.

Egy prospektív, farmakokinetikai/farmakodinámiás, II. fázisú vizsgálatban (1VIT13036) 35 fő, 9,8 év átlagéletkorú (tartomány: 1,5–17,5 év) gyermeket és serdülőt kezeltek egymást követően 2 dóziskohorszban egyszeri, 7,5 mg vas/ttkg vas(III)-karboximaltóz-dózissal (n = 16) vagy 15 mg vas/ttkg vas(III)-karboximaltóz-dózissal (n = 19), de legfeljebb 750 mg vas maximális dózissal. A hemoglobinszint, a ferritinszint és a TSAT emelkedése dózisfüggő volt. Az injekciót követő 35. napon a hemoglobin átlagos (SD) emelkedése 1,9 (1,38) g/dl volt a 7,5 mg vas/ttkg dózisú vas(III)-karboximaltóz esetében és 2,8 (1,15) g/dl a 15 mg vas/ttkg dózisú vas(III)-karboximaltóz esetében. Lásd még a 4.8 pontot.

Egy prospektív, nyílt elrendezésű, párhuzamos csoportos, III. fázisú vizsgálatban (1VIT17044) a vas(III)-karboximaltóz hatásosságát és biztonságosságát hasonlították az orális vasterápiáéhoz. 40 fő, 14,5 év medián életkorú (tartomány: 1 év ‑ betöltött 18. életév) gyermeket és serdülőt kezeltek 7 napos időközzel 2 dózis 15 mg vas/ttkg vas(III)-karboximaltózzal (legfeljebb 750 mg egyszeri dózis) és 39 fő 14,0 év medián életkorú (tartomány: 1 év ‑ betöltött 18. életév) gyermeket és serdülőt kezeltek 28 napig orális vas(II)-szulfáttal. Hasonló hemoglobinszint-emelkedést figyeltek meg mind a vas(III)-karboximaltóz-kezelés, mind az orális vas(II)‑szulfát-kezelést követően. A vas(III)-karboximaltóz-kezelés után a hemoglobinszint emelkedése a kiindulástól a 35. napig (legkisebb négyzetek átlaga [95%-os konfidenciaintervallum]) 2,22 g/dl [1,69–2,75] volt, az orális vas(II)‑szulfát-kezelés után pedig 1,92 [1,43 és 2,41] g/dl volt. Összességében az intravénás vasat kapó csoport betegeinek 87,5%-a ért el 1 g/dl-nél nagyobb hemoglobinszint-emelkedést a vizsgálat végéig. A vasraktárak feltöltésének mérésére alkalmazott ferritinszint- és TSAT-emelkedés az orális vas(II)‑szulfát‑kezeléshez viszonyítva nagyobb volt a vas(III)-karboximaltóz-terápiát követően. A ferritinszint‑emelkedés a kiindulástól a 35. napig a vas(III)-karboximaltóz-kezelést követően (legkisebb négyzetek átlaga [95% konfidenciaintervallum]) 132,1 ng/ml [105,44–158,76], az orális vas(II)-szulfát‑kezelés után 11,0 [-15,62–37,65] ng/ml volt. A megfelelő TSAT-emelkedés 24,3% [19,19–29,41], illetve 8,7% [3,70–13,63] volt. Lásd még a 4.8 pontot.

Ferritinszint‑monitorozás vaspótló terápia után

A VIT-IV-CL-008 vizsgálat alapján csak korlátozott számú adat igazolja, hogy a vaspótló terápiát követő 2‑4. héten a ferritinszint gyorsan, azt követően pedig lassabban csökken. A vizsgálat 12 hetes utánkövetése során az átlagos ferritinszint nem csökkent annyira, hogy újbóli kezelésre lett volna szükség. Vagyis a rendelkezésre álló adatok alapján, nem teljesen egyértelműen határozható meg a ferritinszint ismételt ellenőrzésének optimális időpontja, de a vaspótló terápiát követő 4 héten belül végzett ellenőrzés korainak mondható. Ezért azt ajánljuk, hogy a kezelőorvos az adott beteg állapota alapján döntsön a ferritinszint további ellenőrzéséről.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Eloszlás

Pozitronemissziós tomográfia (PET) segítségével kimutatták, hogy a vas(III)-karboximaltózból származó 59Fe és 52Fe gyorsan kiürül a vérből és a csontvelőbe kerül, illetve lerakódik a májban és a lépben.

100‑1000 mg vasat tartalmazó vas(III)-karboximaltóz egyszeri dózisát vashiányos alanynak beadva 15 perc elteltével 37 mikrogramm/ml, 1,21 óra elteltével pedig 333 mikrogramm/ml volt a maximális teljes szérumvasszint. A központi kompartment térfogata jól korrelál a plazma térfogatával (körülbelül 3 liter).

Elimináció

A befecskendezett vagy infundált vas gyorsan kiürült a plazmából, a terminális felezési idő 7-12 óra, a keringésben töltött átlagos idő 11‑18 óra volt. A vas vesén keresztüli ürülése elhanyagolható volt.

Gyermekek és serdülők

A 15 mg vas/kg dózisú vas(III)-karboximaltóz farmakokinetikai tulajdonságai a vashiányos felnőtt betegekéhez hasonlóak voltak. A szérum vasszintje a dózissal arányosan emelkedett az egyszeri 7,5 mg vas/kg vagy 15 mg vas/kg dózis beadását követően. Az egyszeri 15 mg vas/ttkg (legfeljebb 750 mg) vas-(III)karboximaltóz-dózis beadása után 1,12 órával az átlagos maximális teljes szérumvas értékét 310 mikrogramm/ml-nek mérték. A terminális felezési idő 9,8 óra, a populációs farmakokinetikai analízis alapján becsült eloszlási térfogat 0,42–3,14 l volt. Modellalapú szimulációk alapján a gyermekgyógyászati alanyok, a felnőttekhez viszonyítva alacsonyabb szisztémás expozícióra (AUC0-72h) voltak hajlamosak (korcsoportonkénti mediánértékek: 3,340 μg × óra/ml [1–2 év], 4,110 μg × óra/ml [3–12 év], 4,740 μg × óra/ml [13. év és betöltött 18. életév között], 8,864 μg × óra/ml [felnőttek]).

A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Preklinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a vas(III)-karboximaltózból felszabaduló vas átjut a placentán és korlátozott, szabályozott mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. Nyulakkal, feltöltött vasraktár mellett végzett reprodukciós toxikológiai vizsgálatok során a vas(III)-karboximaltóz minor csontrendellenességeket okozott a magzatban.

Patkányokkal végzett termékenységi vizsgálatok során nem mutatkozott a termékenységre gyakorolt hatás sem a hím, sem a nőstény állatok esetében.

A vas(III)-karboximaltóz karcinogén hatását hosszú távú állatkísérletekben nem vizsgálták. Allergiára vagy immunotoxikus hatásra utaló jeleket nem figyeltek meg. Egy kontrollos, in vivo vizsgálat során a vas(III)-karboximaltóz nem mutatott keresztreakciót az antidextrán antitestekkel. Intravénás alkalmazás után nem figyeltek meg helyi irritációt vagy intoleranciát.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium‑hidroxid (E524) (a pH beállításához),

tömény sósav (E507) (a pH beállításához),

injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

A kompatibilitás csak a polipropilénből, a polietilénből és az üvegből készült tartályok esetében ismert.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Bontatlan csomagolásban:

2 év

Első felnyitás után:

A készítmény kémiai és fizikai stabilitása szobahőmérsékleten (20-25 °C-on) 7 napon át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni.

Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége. A készítmény előkészítése ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között kell történjen.

Steril 0,9%-os nátrium-klorid oldattal történő hígítás után, polietilén tartályban:

2 mg/ml, 4 mg/ml és 5 mg/ml koncentrációkra történő hígítás után a készítmény kémiai és fizikai stabilitása szobahőmérsékleten (20-25 °C-on) 24 órán át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a hígított készítményt azonnal fel kell használni.

Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2–8 ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

Polipropilén fecskendőben (hígítatlanul):

A készítmény kémiai és fizikai stabilitása szobahőmérsékleten (20–25 ºC-on) 24 órán át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni.

Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2–8 ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a felszívás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. Nem fagyasztható! A gyógyszer hígítás vagy első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió szürke klórbutil gumidugóval és alumínium kupakkal lezárt I. típusú injekciós üvegben kerül forgalomba, a következő tartalommal:

100 mg vasat tartalmazó 2 ml diszperzió. Kiszerelés: 1, 2 és 5 darab injekciós üveg.

500 mg vasat tartalmazó 10 ml diszperzió. Kiszerelés: 1, 2 és 5 darab injekciós üveg.

1000 mg vasat tartalmazó 20 ml diszperzió. Kiszerelés: 1 darab injekciós üveg.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Alkalmazás előtt szemrevételezéssel ellenőrizze az injekciós üveget, és győződjön meg róla, hogy az nem sérült, és nem tartalmaz üledéket. Kizárólag üledékmentes, homogén diszperzió használható fel.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

A Vas-karboximaltóz Sandoz 50 mg/ml diszperziós injekció/infúzió kizárólag steril 0,9%‑os nátrium‑klorid oldattal keverhető. A hígításhoz semmilyen egyéb intravénás oldószer vagy készítmény nem használható, mivel fennáll a csapadékképződés és/vagy az interakció lehetősége. A hígításra vonatkozó útmutatásokat lásd a 4.2 pontban.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II./3. csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz Hungária Kft.

1114 Budapest

Bartók Béla út 43-47.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI‑T‑24612/01 1×10 ml klórbutil gumidugóval lezárt I. típusú injekciós üvegben

OGYI‑T‑24612/02 1×20 ml klórbutil gumidugóval lezárt I. típusú injekciós üvegben

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. szeptember 1.

A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. szeptember 1.