Verospiron 100 mg kemény kapszula alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Verospiron 25 mg tabletta

Verospiron 50 mg kemény kapszula

Verospiron 100 mg kemény kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Verospiron 25 mg tabletta

25,0 mg spironolaktont tartalmaz tablettánként.

Verospiron 50 mg kemény kapszula

50,0 mg spironolaktont tartalmaz kemény kapszulánként.

Verospiron 100 mg kemény kapszula

100 mg spironolaktont tartalmaz kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyagok:

Verospiron 25 mg tabletta

146,0 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Verospiron 50 mg kemény kapszula

127,5 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz kapszulánként.

Verospiron 100 mg kemény kapszula

255,0 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz kapszulánként.

0,036–0,0408 mg sunset yellow (E110) színezéket tartalmaz kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Verospiron 25 mg tabletta

Csaknem fehér, kerek, lapos, metszett élű tabletta, jellegzetes merkaptánszerű szaggal és egyik oldalán „VEROSPIRON” vésettel. Átmérő: kb. 9 mm.

Verospiron 50 mg kemény kapszula

Alsó részén átlátszatlan, fehér, felső részén átlátszatlan, sárga 3-as méretű kemény zselatinkapszulába töltött 225 mg fehér vagy csaknem fehér granulátum. Hossza kb. 15,6 mm, átmérője kb. 5,5 mm.

Verospiron 100 mg kemény kapszula

Alsó részén átlátszatlan, sárga, felső részén átlátszatlan, narancssárga, 0-ás méretű kemény zselatinkapszulába töltött 450 mg fehér vagy csaknem fehér granulátum. Hossza kb. 21,5 mm, átmérője kb. 7,2 mm.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

Terápiás javallatok

Pangásos szívelégtelenségben, ha a beteg nem reagál egyéb kezelésre, vagy az egyéb kezelést nem tolerálja, illetve, ha egyéb diuretikumok hatásának potenciálása szükséges.

Essentialis hypertonia főleg hypokalaemia esetén, egyéb antihipertenzív szerekkel kombinálva.

Májcirrózishoz kapcsolódó ödéma és/vagy ascites esetén.

Primaer hyperaldosteronismus diagnosztizálására és kezelésére.

Nephrosis szindrómához kapcsolódó ödéma esetén.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeket csak gyermekgyógyász szakorvos irányításával szabad kezelni. Korlátozott számú adat áll rendelkezésre gyermekeknél és serdülőknél (lásd az 5.1 és 5.2 pontot).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

Primaer hyperaldosteronismus

A diagnózis felállítására

Hosszú teszt: A spironolaktont napi 400 mg-os dózisban kell 3‑4 hétig adni. A hypokalaemia és a hypertensio korrekciója valószínűsített bizonyítékként szolgál a primaer hyperaldosteronismus fennállására.

Rövid teszt: A spironolaktont napi 400 mg-os dózisban kell 4 napig adni. A primaer hyperaldosteronismus fennállását valószínűsítő diagnózist is mérlegelni kell, ha a szérum káliumszintje az adagolás során megemelkedik, de a Verospiron adásának abbahagyásakor ismét lecsökken.

Kezelésre

Napi 100‑400 mg spironolakton adható műtéti előkészítésként. Ha a beteg nem műthető, a legkisebb hatásos dózissal tartós fenntartó kezelés végezhető. Ebben az esetben a kezdő dózis 14 naponként csökkenthető a legkisebb, még hatásos dózis eléréséig. Hosszú távú kezelés esetén célszerű a Verospiron-t egyéb diuretikumokkal kombinálni a mellékhatások csökkentése érdekében.

Pangásos szívelégtelenségben jelentkező vagy nephrosis szindrómához kapcsolódó ödémák esetén

A kezdő dózis 100 mg (25‑200 mg/nap) egyszeri dózisban vagy két részre elosztva.

Nagyobb dózisok alkalmazása esetén minden esetben célszerű a Verospiron kombinálása egy proximálisabban ható diuretikummal. Ebben az esetben a Verospiron dózisát meg kell változtatni.

Súlyos szívelégtelenség kiegészítő kezelése (NYHA besorolás szerint III.-IV. osztály és EF ≤ 35%)

A Randomizált Aldakton Kiértékeléses Vizsgálat alapján (RALES, lásd 5.1 pont) a standard terápiával összefüggő kezelést a spironolakton napi egyszer 25 mg-os dózisával kell kezdeni, ha a szérum káliumszintje ≤ 5,0 mEq/l és a szérum kreatininszintje ≤ 2,5 mg/dl. Klinikailag indokolt esetekben a napi egyszeri dózis 50 mg-ra emelhető a napi 25 mg-ot toleráló betegeknél. A dózis csak minden másnap adott 25 mg-ra csökkenthető a napi egyszer 25 mg-ot nem toleráló betegeknél (lásd 4.4 pont).

Artériás hypertensio kiegészítő kezelése, ha az egyéb vérnyomáscsökkentő szerek hatása nem volt kielégítő

A kezdő dózis napi 25 mg egyszeri dózisban, egyéb vérnyomáscsökkentőkkel kombinálva. A dózis megduplázható, amennyiben a vérnyomás 4 hét után sem csökken le a célértékre. Hyperkaleamiára hajlamosító gyógyszereket (pl. ACE-gátló vagy angiotenzinreceptor-gátló) szedő magas vérnyomásos betegeknél a spironolakton bevezetését megelőzően a vér kálium- és kreatininszintjét ellenőrizni kell. A kezelést nem szabad megkezdeni, ha a vér káliumszintje > 5,0 mmol/l, vagy a kreatininszintje > 2,5 mg/dl. A kezelés első 3 hónapja alatt a vér kálium- és kreatininszintjét gyakran kell ellenőrizni.

Májcirrózishoz kapcsolódó ascites és ödéma

Ha a vizelet Na+/K+ aránya 1,0-nél nagyobb, a napi dózis 100 mg, ha viszont ez az érték 1,0-nél kisebb, a dózis napi 200‑400 mg.

A fenntartó dózist egyénre szabottan kell meghatározni.

Gyermekek és serdülők

A kezdő dózis napi 1‑3 mg/ttkg egy vagy 2‑4 adagra elosztva. A dózist 1‑2 mg/ttkg-ra kell csökkenteni fenntartó kezelés esetén, vagy ha egyéb diuretikumokkal kombinálva adjuk a Verospiron-t.

Szükség esetén a 25 mg-os tabletta összetörésével szuszpenzió készíthető.

Gyermekeket csak gyermekgyógyász szakorvos irányításával szabad kezelni. Korlátozott számú adat áll rendelkezésre gyermekeknél és serdülőknél (lásd az 5.1 és 5.2 pontot).

Idősek

Ajánlott a legkisebb dózissal kezdeni a kezelést, és utána növelni a dózist a legkedvezőbb hatás eléréséig. A kezelés során óvatosan kell eljárni az esetleg meglévő súlyos máj- vagy veseműködési zavar miatt, mely a spironolakton metabolizmusát és kiválasztását is megváltoztathatja. Ezen kívül, az idősek esetében fennálló hyperkalaemia kockázatát is figyelembe kell venni (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

A spironolakton napi dózisa általában egyszeri dózisban vagy két részre elosztva, étkezések után adagolandó. A napi, illetve a napi első dózist célszerű reggel bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

- Anuria.

- Akut veseelégtelenség.

- Veseelégtelenség (GFR < 10 ml/perc).

- Szívelégtelenségben, ha a GFR < 30 ml/perc, vagy a szérum kreatinin‑koncentráció > 220 mikromol/l.

- Hyperkalaemia.

- Hyponatraemia.

- Addison-kór.

- Eplerenon vagy egyéb káliummegtartó diuretikum egyidejű alkalmazása.

- Terhesség, szoptatás.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Minden olyan esetben csak fokozott óvatossággal adható, amikor az alapbetegség acidózis és/vagy hyperkalaemia kialakulására hajlamosít.

A diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél fennáll a hyperkalaemia kialakulásának kockázata.

Főként már fennálló vesekárosodás és hyperkalaemia esetén a spironolakton alkalmazása a szérum karbamid-nitrogén-szint (BUN) átmeneti emelkedését okozhatja. Reverzibilis hyperchloraemiás metabolikus acidózist is kiválthat. Mindezek miatt vese- és májbetegség esetén, továbbá időskorban a vesefunkció és a szérum elektrolitok rendszeres ellenőrzése szükséges.

Az ismerten hyperkalaemiát okozó gyógyszereknek (pl.: más káliummegtakarító diuretikumoknak, ACE-gátlóknak, angiotenzin II-receptor-antagonistáknak, aldoszteronantagonistáknak, heparinnak, kis molekulasúlyú heparinnak vagy egyéb, hyperkalaemiát okozó szereknek, káliumpótlóknak, káliumban gazdag étrendnek vagy káliumtartalmú sópótlóknak) a spironolaktonnal való egyidejű alkalmazása súlyos hyperkalaemiát okozhat.

A hyperkalaemia fatális kimenetelű is lehet. Létfontosságú a spironolaktonnal kezelt, súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegek szérum-káliumértékeit monitorozni és a megfelelő tartományban tartani. Az egyéb káliummegtartó diuretikumok alkalmazása ellenjavallt. A 3,5 mEq/l értéknél magasabb szérumkáliumszinttel rendelkező betegeknél kerülendő a per os káliumpótlók alkalmazása. A kálium és a kreatinin szintjének ellenőrzését ajánlott 1 héttel a spironolakton-kezelés megkezdését követően vagy a dózisemelés után, valamint az első 3 hónap során havonta, majd negyedévenként, és később félévente elvégezni. Amennyiben a szérum káliumszintje > 5 mEq/l, vagy a szérum kreatininszintje > 4 mg/dl, a kezelést abba kell hagyni vagy meg kell szakítani (lásd 4.2 pont Súlyos szívelégtelenség kiegészítő kezelése).

Porphyriás betegeknek a Verospiron csak nagyfokú óvatossággal adható, mivel sok készítmény akut porphyria előfordulását provokálja.

A Verospiron alkalmazásának ideje alatt alkoholt fogyasztani tilos.

A spironolakton gynaecomastiát és menstruációs zavarokat okozhat.

Segédanyagok

Laktóz

Laktóz-intolerancia fennállása esetén figyelembe kell venni, hogy a tabletta 146,0 mg laktóz‑monohidrátot, az 50 mg-os kapszula 127,5 mg laktóz-monohidrátot, illetve a 100 mg-os kapszula 255,0 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, illetve kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Sunset yellow

A Verospiron 100 mg kemény kapszula sunset yellow (E110) színezéket tartalmaz a kapszulahéj segédanyagaként, mely allergiás reakciókat okozhat.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A Verospiron egyidejű alkalmazása:

egyéb káliummegtakarító diuretikumokkal, ACE-gátlókkal, angiotenzin II‑receptor‑antagonistákkal, aldoszteronantagonistákkal, káliumpótlókkal, káliumban gazdag étrenddel, vagy káliumtartalmú sópótlókkal súlyos hyperkalaemiához vezethet;

az ismerten hyperkalaemiát okozó gyógyszerek mellett a trimetoprim/szulfametoxazol (ko-trimoxazol nevű antibiotikum) gyógyszerkombinációnak a spironolaktonnal való egyidejű alkalmazása klinikailag releváns hyperkalaemiát okozhat;

egyéb diuretikumokkal fokozott diuresis kialakulásához vezethet;

immunszuppresszánsokkal, ciklosporinnal és takrolimusszal fokozhatja a spironolakton okozta hyperkalaemia kockázatát;

kolesztiraminnal, ammónium-kloriddal – szintén fokozódhat a hyperkalaemia és a hyperchloraemiás metabolikus acidózis kialakulásának kockázata;

triciklusos antidepresszánsokkal és antipszichotikumokkal – felerősödhet a spironolakton vérnyomáscsökkentő hatása;

vérnyomáscsökkentőkkel – a vérnyomáscsökkenők hatása fokozódhat, és emiatt a vérnyomáscsökkentők dózisát lehet, hogy csökkenteni kell a spironolakton bevezetésekor, majd az igénynek megfelelően kell beállítani. Minthogy az ACE-gátlók csökkentik az aldoszteron termelődését, a spironolaktonnal való egyidejű alkalmazásuk nem lehet rutinszerű, különösen a vesekárosodással diagnosztizált betegek esetében.

gliceril-trinitráttal és egyéb nitrátokkal, vagy más értágítókkal tovább fokozhatja a spironolakton által kiváltott vérnyomáscsökkenést;

alkohollal, barbiturátokkal, narkotikumokkal – növelhetik a spironolakton orthostaticus hypotensiot kiváltó hatását;

presszoraminokkal (noradrenalin) – a spironolakton csökkenti a noradrenalinnal szembeni vaszkuláris érzékenységet. Ezért körültekintéssel kell kezelni a spironolaktont szedő betegeket, az ebbe a csoportba tartozó hatóanyagok általános és helyi érzéstelenítések kapcsán történő alkalmazásakor.

nem-szteroid gyulladásgátlókkal – néhány betegnél a nem-szteroid gyulladásgátlók csökkenthetik a kacs-, a káliummegtakarító- és a tiazid-típusú diuretikumok diuretikus, nátriuretikus és vérnyomáscsökkentő hatását. A nem-szteroid gyulladásgátlók (pl. acetilszalicilsav, indometacin és mefenaminsav) együttadása káliummegtakarító diuretikumokkal összefüggésbe hozható súlyos hyperkalaemia kialakulásával. Ezért a spironolakton és a nem-szteroid gyulladásgátlók egyidejű adásakor a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani annak eldöntéséhez, hogy a kívánt diuretikus hatást elérték-e nála.

glükokortikoiddal, ACTH-val – fokozott elektrolithiány, különösen hypokalaemia fordulhat elő;

digoxinnal – a spironolakton megnövelheti a digoxin felezési idejét, ezért a digoxin szérumszintje emelkedhet és toxikussá válhat. Spironolakton szedése mellett szükségessé válhat a digoxin dózisának csökkentése, és a beteget gondosan ellenőrizni kell a digitálisz túl-, illetve aluldozírozásának elkerülése érdekében.

drogtesztek/laboratóriumi vizsgálatok kölcsönhatásai: a szakirodalomban több beszámoló is megjelent a spironolakton vagy metabolitjainak lehetséges zavaró hatásaival kapcsolatban, amely hatás a digoxin kimutatását célzó radioimmunoassay-knél lépett fel. A digoxint és spironolaktont kapó betegeknél a digoxinválaszt a szérum digoxin-koncentrációjának meghatározásától eltérő módon kell ellenőrizni, kivéve ha az alkalmazott digoxin-szintet meghatározó vizsgálatot bizonyítottan nem befolyásolja a spironolakton-kezelés. A jelenség klinikai jelentősége még nem ismert.

a fluoreszcencia vizsgálatoknál a spironolakton megzavarhatja a hasonló fluoreszcens tulajdonságú anyagok meghatározását (pl. kortizol, adrenalin);

a spironolakton kötődik az androgénreceptorhoz és növelheti a prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjét abirateronnal kezelt prosztatadaganatos betegeknél. Együttadása abirateronnal nem javasolt.

fenazonnal – a spironolakton felgyorsítja a fenazon metabolizmusát;

lítiummal – az együttadása kerülendő, mivel a diuretikumok csökkentik a lítium kiürülését a vesén keresztül, és ezáltal fokozódik a lítium toxicitásának kockázata;

karbenoxolonnal – a karbenoxolon nátriumretenciót eredményezhet, csökkentve ezáltal a spironolakton hatását. A két hatóanyag egyidejű alkalmazása kerülendő.

karbamazepinnel – diuretikumokkal együtt adagolva klinikailag jelentős hyponatraemiát okozhat;

heparinnal, kis molekulasúlyú heparinnal – súlyos hyperkalaemiát okozhat az együttadás;

kumarin-származékokkal – hatásukat csökkenti.

A spironolakton fokozhatja a gonadotropinfelszabadítóhormon-analógok hatását (triptorelin, buszerelin, gonadorelin).

mitotánnal ‑ a spironolakton csökkentheti a mitotán plazmaszintjét a mitotánnal kezelt, mellékvesekéreg-karcinómában szenvedő betegeknél, és emiatt nem szabad a mitotánnal együtt alkalmazni.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Mivel embernél antiandrogén hatása bizonyított, terhesség alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A spironolakton és metabolitjai átjuthatnak a placentán. A hím patkánymagzatok feminizációját, valamint nőstény és hím utódok endokrin zavarait figyelték meg a spironolaktonnal kapcsolatban.

Szoptatás

Szoptatás alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A spironolakton metabolitjai az anyatejből kimutathatók. A spironolakton újszülötteknél/csecsemőknél kifejtett hatásairól nem áll rendelkezésre elegendő információ. A Verospiron alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy kezelést szakítják meg /halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából. Amennyiben mégis szükséges a spironolakton adása, a szoptatást abba kell hagyni és a csecsemőt más módon kell táplálni.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Alkalmazásának első időszakában – egyénenként meghatározandó ideig – kerülni kell a gépjárművezetést vagy baleseti veszéllyel járó munkavégzést, mivel egyes betegeknél aluszékonyság és szédülés fordult elő. A továbbiakban egyénileg határozandó meg a tilalom mértéke.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások az aldoszteron káliumkiválasztást fokozó hatásának kompetitív gátlásából és a spironolakton antiandrogén hatásából adódnak.

A nemkívánatos hatások a MedDRA szervrendszeri kategóriák szerint, a MedDRA által meghatározott előfordulási gyakorisági kategóriáknak megfelelően lettek feltüntetve: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1 Veseelégtelenségben szenvedő betegek, illetve a spironolaktonnal egyidejűleg káliumtartalmú készítményeket is szedő betegek esetén.

2 Idősek, cukorbetegek és ACE-inhibitorokat szedő betegek esetén.

3 Májcirrózisban szenvedő betegek esetében.

4 Veseelégtelenségben szenvedő betegek, illetve a spironolaktonnal egyidejűleg káliumtartalmú készítményeket is szedő betegek esetén.

5 Nagy dózis esetén (450 mg/nap).

6 Főleg hosszú távú kezeléseknél.

7 25 mg dózis esetén.

8 50 mg ill. 200 mg dózis esetén.

A mellékhatások a gyógyszer alkalmazásának abbahagyása után általában megszűnnek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A spironolakton túladagolásánál a kezelés során mellékhatásként is megfigyelt jelek és tünetek előfordulásával lehet számolni, mint pl. álmosság, zavartság, macopapulosus vagy erythemás kiütések, hányinger, hányás, szédülés vagy hasmenés. Ritkán hyponatremia vagy hyperkalaemia is előfordulhat, különösen a csökkent vesefunkciójú betegeknél. Hepaticus coma súlyos májbetegeknél alakulhat ki.

A hyperkalaemia tüneteként paresztézia, gyengeség, petyhüdt bénulás vagy izomgörcs jelentkezhet, és klinikailag nehéz lehet megkülönböztetni a hypokalaemiától. Az EKG-n észlelhető változások a káliumszint zavarának legkorábbi specifikus jelei.

Kezelése

Tüneti kezelést kell alkalmazni, specifikus antidotum nem ismert. A spironolakton alkalmazását abba kell hagyni. A gyógyszer alkalmazásának abbahagyása után javulás várható.

Biztosítani kell a folyadék- és elektrolit- valamint a sav‑bázis‑háztartás egyensúlyát: káliumbevitel csökkentése, a kálium kiválasztását fokozó diuretikum, parenteralis glükóz + inzulin vagy per os ioncserélő gyanták adása, súlyos esetben hemodialízis végzése szükséges.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Káliummegtakarító diuretikumok, Aldoszteronantagonisták, ATC-kód: C03DA01

A spironolakton kompetitív módon gátolja az aldoszteront. A vese distalis tubulusaiban fejti ki hatását, azaz gátolja az aldoszteron víz- és Na+-visszatartó, valamint K+-kiválasztó hatását. A hatása nem csupán a Na+- és Cl--excretio növelésében és a K+-kiválasztás csökkentésében mutatkozik meg, hanem a vizeletbe történő H+-kiválasztás gátlásában is. Diuretikus hatásából következően a spironolakton vérnyomáscsökkentő hatással is rendelkezik.

RALES vizsgálat

A Randomizált Aldakton Kiértékeléses Vizsgálat (RALES) multinacionális, kettős vak vizsgálat volt, amibe 1663 olyan beteget vontak be, akiknek az ejekciós frakciója legfeljebb 35%-os volt, a megelőző 6 hónap során a NYHA besorolás (New York Heart Association) szerint a IV. osztályba lettek besorolva, és a randomizálás idején is a szívelégtelenségük a III.-IV. osztályba tartozott. Mindegyikőjük kacsdiuretikumot szedett, és 97%-uk egy ACE-gátlót, 78%-uk pedig digoxint is szedett (a vizsgálat kivitelezésének idején a béta-blokkolókat még nem alkalmazták széleskörűen a szívelégtelenség kezelésére, így a betegeknek csak 15%-a kapott a béta-blokkolót). A 2,5 mg/dl-nél magasabb kiindulási szérum kreatininszintű, illetve a közelmúltban 25%-kal megemelkedett kreatininszintű betegek ki lettek zárva a vizsgálatból, mint ahogy azok is, akiknek a kiindulási szérum káliumszintje 5,0 mEq/l-nél magasabb volt. A betegeket 1:1 arányban randomizálták a napi egyszer per os 25 mg spironolaktont kapó csoportba, illetve az ennek megfelelően adott placebocsoportba. A napi egyszer 25 mg-ot jól toleráló betegek dózisát klinikailag indokolt esetben napi egyszer 50 mg-ra emelték, míg a napi egyszer 25 mg-ot nem toleráló betegek dózisát minden másnap adott 25 mg-ra csökkentették. A RALES vizsgálat elsődleges végpontja a bármely okból bekövetkező halálozás ideje volt. A vizsgálatot hamar lezárták, átlagosan 24 hónapos utánkövetéssel, mert jelentős előnyt mutattak ki a halálozásban az előre tervezett időközi analízissel. A spironolakton 30%-kal csökkentette a halálozás kockázatát a placebóval való összehasonlításban (p< 0,001; 95%-os konfidenciaintervallum: 18%‑40%). A spironolakton szintén jelentősen csökkentette a szív eredetű halálozást, elsősorban a hirtelen szívhalált és a progresszív szívelégtelenség miatti halálozást. Ezen kívül a szívbetegségek miatti hospitalizáció kockázata is kisebb lett. A NYHA besorolás változása úgyszintén kedvezőbbnek mutatkozott a spironolakton esetén. A spironolaktonnal kezelt férfiak 10%-ánál fordult elő gynaecomastia vagy emlőfájdalom, míg a placebót kapók körében ez csak a férfiak 1%-át érintette (p < 0,001). A súlyos hyperkalaemia előfordulása mindkét csoportban alacsony volt.

Gyermekek és serdülők

Nem áll rendelkezésre elegendő számú jelentős klinikai vizsgálati adat spironolakton alkalmazásáról gyermekeknél. Ez több okból ered: korlátozott számú vizsgálatok végzése gyermekeknél és serdülőknél, a spironolakton együttes alkalmazása egyéb szerekkel, az egyes vizsgálatokban értékelt betegek korlátozott száma, és a vizsgált indikációk eltérése. A gyermekekre és serdülőkre vonatkozó adagolási ajánlások klinikai tapasztalatokon és a tudományos szakirodalomban dokumentált esettanulmányokon alapulnak.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A spironolakton a bélcsatornából gyorsan és jól felszívódik. Nagymértékben (kb. 90%) kötődik plazmafehérjékhez. A spironolakton gyorsan metabolizálódik, aminek során 7-alfa-tiometil-spironolakton és kanrenon keletkezik, melyek farmakológiailag aktív metabolitok.

A spironolakton plazmafelezési ideje rövid (1,3 óra), metabolitjaié viszont jóval hosszabb (2,8‑11,2 óra). A metabolitok elsősorban a vizelettel, kisebb mennyiségben az epével ürülnek. A spironolakton és a metabolitjai átjutnak a placentán és az anyatejbe is bekerülnek.

Egészséges önkénteseknek napi 100 mg spironolaktont 15 napon keresztül adagolva a maximális plazmakoncentráció eléréséhez szükséges idő (tmax) 2,6 óra, a maximális plazmakoncentráció értéke (cmax) 80 ng/ml, az eliminációs felezési idő (t1/2) 1,4 óra volt. A 7-alfa-tiometil-spironolakton és kanrenon metabolitok esetében pedig a tmax 3,2 óra illetve 4,3 óra, a cmax 391 ng/ml illetve 181 ng/ml, a t1/2 pedig 13,8 óra illetve 16,5 óra volt. Egyszeri dózis alkalmazása esetén a maximális hatás 7 óra után jelentkezett, és a hatás minimum 24 óráig tartott.

Gyermekek és serdülők

A gyermeknél és serdülőknél történő alkalmazásra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok. A gyermekekre és serdülőkre vonatkozó adagolási ajánlások a klinikai tapasztalatokon és a tudományos szakirodalomban dokumentált esettanulmányokon alapulnak.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Egyes irodalmi adatok szerint állatkísérletekben az embernél alkalmazott dózis többszörösének tartós adagolása során carcinoma és myeloid leukaemia kifejlődés előfordult. Ezért a szükségtelen, hosszan tartó adagolás kerülendő.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Verospiron 25 mg tabletta:

vízmentes kolloid szilícium-dioxid,

magnézium-sztearát,

talkum,

kukoricakeményítő,

laktóz-monohidrát.

Verospiron 50 mg és 100 mg kemény kapszula:

Kapszulatöltet:

nátrium-lauril-szulfát,

magnézium-sztearát,

kukoricakeményítő,

laktóz-monohidrát.

Kapszulahéj:

Verospiron 50 mg kemény kapszula:

kinolinsárga (E104),

titán-dioxid (E171),

zselatin.

Verospiron 100 mg kemény kapszula:

sunset yellow (E110),

kinolinsárga (E104),

titán-dioxid (E171),

zselatin.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Verospiron 25 mg tabletta

Verospiron 50 mg kemény kapszula (színtelen, átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban)

Verospiron 100 mg kemény kapszula

5 év

Verospiron 50 mg kemény kapszula (LDPE tasakban, PP csavaros kupakkal lezárt HDPE tartályban)

1 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Verospiron 25 mg tabletta:

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

Verospiron 50 mg és 100 mg kemény kapszula:

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Verospiron 25 mg tabletta: 20 db tabletta átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban, dobozban.

Verospiron 50 mg kemény kapszula: 30 db kemény kapszula színtelen, átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban, dobozban vagy 100 db kemény kapszula átlátszó, műanyag zárral lezárt LDPE tasakban, PP csavaros kupakkal lezárt HDPE tartályban.

Verospiron 100 mg kemény kapszula:

30 db kemény kapszula színtelen, átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban, dobozban

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Verospiron 25 mg tabletta

Verospiron 50 mg kemény kapszula (színtelen, átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban, OGYI-T-3381/04)

Verospiron 100 mg kemény kapszula

Megjegyzés (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

Verospiron 50 mg kemény kapszula (LDPE tasakban, PP csavaros kupakkal lezárt HDPE tartályban, OGYI-T-3381/05)

Megjegyzés (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest

Gyömrői út 19-21.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Verospiron 25 mg tabletta

OGYI-T-3381/01 20 db

Verospiron 50 mg kemény kapszula

OGYI-T-3381/04 30 db

OGYI-T-3381/05 100 db

Verospiron 100 mg kemény kapszula

OGYI-T-3381/03 30 db

9 A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1970. (25 mg tabletta), illetve 1996. (50 mg és 100 mg kemény kapszula)

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. április 2.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. december 15.