1. A GYÓGYSZER NEVE
Xefo 8 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
8 mg lornoxikámot tartalmaz injekciós üvegenként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Por és oldószer oldatos injekcióhoz.
Por: sárga por barna injekciós üvegben.
Oldószer: tiszta, színtelen gyakorlatilag részecskéktől mentes folyadék átlátszó üveg ampullában.
Az elkészített oldat ozmolaritása körülbelül 328 mosmol/kg, a pH-ja körülbelül 8,7.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Enyhe vagy közepesen erős, akut fájdalom rövid távú tüneti kezelése felnőtteknél.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Ez a speciális gyógyszerforma csak akkor alkalmazható, ha gyors hatáskezdetű fájdalomcsillapítás szükséges, vagy ha orális alkalmazás nem lehetséges. Általában a kezelésnek egyetlen injekcióból kell állnia kizárólag a terápia indítására.
A megfelelő adagolási rendet minden betegnél az egyéni terápiás válasz alapján kell meghatározni. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).
Fájdalom
Ajánlott adag: 8 mg intravénásan (IV) vagy intramuszkuláris (IM) injekció formájában. A napi adag nem haladhatja meg a 16 mg‑ot. Az első 24 órában egyes betegeknél szükség lehet további 8 mg beadására.
Különleges betegcsoportok
Gyermekek és serdülők
A lornoxikám nem javallott gyermekek és 18 éves kor alatti serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.
Idősek
65 év feletti idős betegek esetében nincs szükség az adagolás külön módosítására, kivéve, vese- vagy májkárosodás esetén, ahol a lornoxikámot óvatosan kell alkalmazni, mert ez a csoport kevésbé tolerálja a gastrointestinalis mellékhatásokat (lásd 4.4 pont).
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az adag csökkentése megfontolandó (lásd 4.4 pont). A lornoxikám kontraindikált súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 4.3 pont).
Májkárosodás
Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében az adag csökkentése megfontolandó (lásd 4.4 pont). A lornoxikám kontraindikált súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 4.3 pont).
Az alkalmazás módja
A gyógyszer kizárólag egyszeri használatra alkalmazható.
Alkalmazás módja intravénás (iv.) vagy intramuszkuláris injekció (im.). Iv. injekcióként beadva az injektálás legalább 15 másodpercig tartson, im. injekció esetén pedig legalább 5 másodpercig.
Az oldat elkészítése után a tűt ki kell cserélni. Im. injekcióhoz elég hosszú tűt kell választani, amely mély intramuszkuláris injektálásra alkalmas.
A termék alkalmazásához szükséges további kezelési utasításokról lásd 6.6 pont.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt, bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Thrombocytopenia.
Más nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerekkel (NSAID) köztük az acetilszalicilsavval szembeni túlérzékenység (olyan tünetekkel, mint például asthma, rhinitis, angioedema, illetve urticaria).
Súlyos szívelégtelenség.
Gastrointestinalis vérzés, cerebrovascularis vérzés, illetve egyéb vérzéses rendellenességek.
A kórelőzményben szereplő, korábbi NSAID terápiával összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció.
Aktív, vagy kórelőzményben szereplő, visszatérő, peptikus fekély/vérzés (két vagy több, különálló igazolt fekélyes vagy vérzéses epizód).
Súlyos májkárosodás.
Súlyos vesekárosodás (szérum kreatinin >700 mikromol/l).
A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A lornoxikám csökkenti a vérlemezke-aggregációt és meghosszabbítja a vérzési időt. Következésképpen óvatosan kell eljárni a fokozott vérzésre hajlamos betegeknél.
Az alábbi betegségekkel rendelkező pácienseknél a lornoxikám kizárólag a kockázatok és előnyök gondos mérlegelése után alkalmazható:
- Vesekárosodás: a lornoxikám óvatosan adható enyhe (szérum-kreatinin érték 150‑300 mikromol/1), illetve közepesen súlyos (szérum-kreatinin érték 300 – 700 mikromol/1) vesekárosodás esetén, mert a vese perfúziójának fenntartása a renalis prosztaglandinoktól függ. (lásd 4.2 pont). A lornoxikám kezelést abba kell hagyni, ha a vesefunkció a kezelés alatt romlik.
- A vesefunkciót ellenőrizni kell olyan betegeknél:
o akik nagyobb sebészeti beavatkozáson mennek keresztül
o szívelégtelenségben szenvednek
o ha egyidejűleg diuretikumokat vagy olyan gyógyszeres kezeléseket kapnak, amelyek feltételezhetően vagy bizonyítottan vesekárosodást okoznak (lásd 4.5 pont).
- Véralvadási zavarokban szenvedő betegek: gondos klinikai megfigyelés és laboratóriumi vizsgálat javasolt (például PTI).
- Májkárosodás (például májcirrózis): májkárosodásban szenvedő betegek esetében megfontolandó a rendszeres időközönként végzett klinikai megfigyelés és laboratóriumi ellenőrzés javasolt, mert a lornoxikám felhalmozódhat (lásd 5.2 pont) (megnövekszik az AUC) a 12-16 mg-os napi adagokkal történő kezelés után. Ettől eltekintve egészséges alanyokhoz viszonyítva úgy tűnik, hogy a májkárosodás nem befolyásolja a lornoxikám farmakokinetikai paramétereit.
- 65 év feletti idősek: a vese és a májfunkció rendszeres ellenőrzése ajánlott. A sebészeti beavatkozáson átesett idős betegeknél tanácsos az elővigyázatosság.
NSAID-dal való egyidejű kezelés
Kerülni kell a lornoxikám és egyéb NSAID-ok (beleértve a ciklooxigenáz-2 enzim szelektív gátlóit) együttes alkalmazását (lásd 4.5 pont).
A nemkívánatos hatások minimalizálása
A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pont, és alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatok).
Gastrointestinalis vérzés, fekély és perforáció
Gastrointestinalis (GI) vérzés, fekély és perforáció: valamennyi NSAID esetében jelentettek gastrointestinalis vérzést, fekélyt vagy perforációt, melyek halálos kimenetelűek lehetnek, a kezelés során bármikor előfordulhatnak, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, akár szerepelt súlyos gastrointestinalis esemény a kórelőzményben, akár nem.
A kórelőzményben szereplő fekélybetegség esetén, különösen, ha az vérzéssel vagy perforációval szövődött, illetve idős korban a gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció kockázata emelkedik az NSAID adagjának növelésével (lásd 4.3 pont). Az ilyen betegek az elérhető legkisebb adaggal kezdjék a kezelést (lásd 4.2 pont). Ezeknek a betegeknek, valamint akiknek kis dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb, a gastrointestinalis vérzés veszélyét feltehetőleg növelő gyógyszert kell egyidejűleg szedniük, nyálkahártyavédő hatóanyagokkal (például: mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) kombinált kezelését kell megfontolni (lásd alább és 4.5 pont). Rendszeres időközönként klinikai felülvizsgálat ajánlott.
Azoknak a betegeknek, kiváltképpen, ha időskorúak, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel, jelenteniük kell bármilyen szokatlan hasi panaszt (elsősorban a gastrointestinalis vérzést), különösen a kezelés kezdeti szakaszában.
Óvatosság javasolt olyan betegek esetében, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a fekély vagy vérzés kockázatát, mint például a szájon át szedendő kortikoszteroidok, az antikoagulánsok, mint például a warfarin, a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, vagy a thrombocytaaggregáció-gátló szerek, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).
Ha gastrointestinalis vérzés vagy fekély alakul ki a lornoxikámot szedő betegeknél, a kezelést meg kell szakítani.
Az NSAID-ok óvatosan adhatóak olyan betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis betegség szerepel (például colitis ulcerosa, Crohn-betegség) mert állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8 pont).
Idősek
Az időskorúaknál gyakoribb az NSAID-okkal kapcsolatos mellékhatások előfordulása, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforáció, melyek halálos kimenetelűek lehetnek (lásd 4.2 pont).
Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások
Hypertonia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan előfordult folyadékretenció és oedema.
Klinikai vizsgálatokból származó és epidemiológiai adatok szerint, egyes NSAID–ok alkalmazása során (különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén) fokozódhat az artériás thrombotikus események (például myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata. A lornoxikám tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot ki lehessen zárni.
Nem megfelelően beállított hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben, diagnosztizált ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben, és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak alapos megfontolás után kezelhetők lornoxikámmal. Hasonló megfontolás szükséges hosszú távú kezelés megkezdése előtt olyan betegek esetében, akiknél fennállnak a cardiovascularis betegségek kockázati tényezői (például hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás).
Az NSAID-ok és a heparin egyidejű alkalmazása spinális vagy epidurális érzéstelenítés mellett növeli a spinális/ epidurális hematoma kialakulásának veszélyét (lásd 4.5 pont).
Bőrbetegségek
Súlyos, esetenként halálos kimenetelű bőrreakciókat, beleértve az exfoliatív dermatitist, a Stevens‑Johnson-szindrómát (SJS) és a toxikus epidermalis necrolysist (TEN), nagyon ritkán jelentettek az NSAID-ok alkalmazásával összefüggésben (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a betegek a terápia korai szakaszában vannak kitéve ezen reakciók legnagyobb kockázatának, az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában jelentkezik. A lornoxikám kezelést abba kell hagyni bőrkiütés, nyálkahártya sérülések, vagy túlérzékenység bármely más jelének első megjelenésekor.
Légzési rendellenességek
Óvatosan kell eljárni, ha a beteg asthma bronchialéban szenved, vagy az korábban már előfordult nála, mivel NSAID-ok esetén ilyen betegeknél bronchospasmus kiváltását jelentették.
Szisztémás Lupus Erythematosus (SLE) és kevert kötőszöveti betegség
Óvatosan kell eljárni a szisztémás lupus erythematosusban (SLE) és kevert kötőszöveti betegségben szenvedőknél, mivel az aszeptikus meningitis kockázata fokozott lehet.
Nephrotoxicitás
Az NSAID-ok és a takrolimusz egyidejű alkalmazása fokozhatja a nephrotoxicitás kockázatát a vesében termelődő prosztaciklin szintézisének csökkenése folytán. A vesefunkciót ezért fokozottan monitorozni kell a kombinált terápiát kapó betegeknél (lásd 4.5 pont).
Laboratóriumi értékek eltérése
Akárcsak a legtöbb NSAID esetében, a szérum transzaminázszint alkalomszerű megemelkedéséről, a szérum bilirubin vagy más májfunkciós paraméterek emelkedéséről, továbbá a szérum kreatinin és karbamid nitrogén emelkedéséről, valamint más laboratóriumi értékek eltéréseiről is beszámoltak. Amennyiben valamelyik eltérés jelentősnek, illetve tartósnak bizonyulna, akkor le kell állítani a lornoxikám alkalmazását, és el kell rendelni a megfelelő vizsgálatokat.
Fertilitás
A lornoxikám alkalmazása, bármely más ciklooxigenáz/prosztaglandin-szintézis gátlóéhoz hasonlóan hátrányosan befolyásolhatja a fertilitást, és nem ajánlott azon nők részére, akik teherbe kívánnak esni. Fontolóra kell venni a lornoxikám-kezelés elhagyását olyan nők esetében, akik nehezen esnek teherbe, illetve akik terméketlenségük miatt kivizsgáláson esnek át (lásd 4.6 pont).
Varicella
Kivételes esetekben varicella lehet a súlyos bőr- és lágyszöveti fertőzésként jelentkező szövődmények forrása. A mai napig nem zárható ki annak lehetősége, hogy az NSAID-ok hozzájárulnak az ilyen fertőzések súlyosbodásához. Ennek megfelelően varicella fertőzés alatt kerülni kell a lornoxikám alkalmazását.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A lornoxikám egyidejű alkalmazása:
- Cimetidinnel: emelkedett lornoxikám plazmakoncentráció, amely növelheti a lornoxikám mellékhatásainak kockázatát. (Nem mutattak ki kölcsönhatást lornoxikám és ranitidin, illetve lornoxikám és savkötők között.)
- Antikoagulánsokkal: az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, például a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). Az INR alapos monitorozása javasolt.
- Fenprokumonnal: a fenprokumon-kezelés hatékonysága csökkent.
- Heparinnal: az NSAID-ok heparinnal együtt adva fokozzák a vérzés, illetve a spinális vagy epidurális hematoma kialakulását spinális vagy epidurális érzéstelenítés során (lásd 4.4 pont).
- ACE-gátlókkal: csökkenhet az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatása.
- Diuretikumokkal: csökkent a kacsdiuretikumok, a tiazid diuretikumok és a kálium spóroló diuretikumok vizelethajtó és vérnyomáscsökkentő hatásossága (a hyperkalaemia és a nefrotoxicitás fokozott kockázata).
- Béta-blokkolókkal: csökkent vérnyomáscsökkentő hatásosság.
- Angiotenzin II receptorgátlókkal: csökkent vérnyomáscsökkentő hatásosság
- Digoxinnal: csökkent a digoxin vese clearance-e, amely növeli a digoxin toxicitást.
- Kortikoszteroidokkal: fokozott a gastrointestinalis fekély, illetve vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).
- Kinolon antibiotikumokkal (például levofloxacin, ofloxacin): a görcsrohamok előfordulásának veszélye fokozott.
- Thrombocytaaggregáció-gátlókkal (például klopidogrél): fokozott a vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).
- Egyéb NSAID-okkal: fokozott a gastrointestinalis vérzés és fekélyesedés kockázata.
- Metotrexáttal: emelkedett a metotrexát plazmaszintje. Ennek eredményeként fokozódhat a toxicitás. Amikor egyidejű kezelés szükséges gondos monitorozást kell végezni.
- Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI-k): fokozott a vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).
- Lítiummal: az NSAID-ok gátolják a lítium renalis kiválasztását, ezáltal a lítium plazmaszintje a toxikus határ fölé emelkedhet. Ezért a lítium plazmakoncentrációjának folyamatos ellenőrzése szükséges, különösen a kezelés megkezdésekor, módosításakor és befejezésekor.
- Ciklosporinnal: emelkedett a ciklosporin koncentráció a szérumban. A ciklosporin nephrotoxicitása fokozódhat a renális prosztaglandin által közvetített hatások révén. Kombinált kezelés alatt a vesefunkciót monitorozni kell.
- Szulfonilureákkal (például glibenklamid): a hypoglykaemia veszélye fokozott.
- A CYP2C9 izoenzimek ismert induktorai és inhibitoraival: a lornoxikám (a többi citokróm P450 2C9 (CYP2C9) izoenzim függő NSAID-hoz hasonlóan) kölcsönhatásba lép a CYP2C9 izoenzimek ismert induktoraival és inhibitoraival (lásd 5.2 pont, Biotranszformáció).
- Takrolimusszal: a renalis prosztaciklin-szintézis csökkenése miatt fokozza a nephrotoxicitás veszélyét. Kombinált kezelés alatt a vesefunkciót monitorozni kell (lásd 4.4 pont).
- Pemetrexeddel: az NSAID-ok csökkenthetik a pemetrexed renalis kiválasztását, mely fokozott renalis és gastrointestinalis toxicitást és mieloszuppressziót eredményez.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A lornoxikám ellenjavallott a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont). Továbbá a terhesség első és második trimeszterében, valamint a szülés során sem szabad alkalmazni, mivel nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok.
Terhes nőknél történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a lornoxikám tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont).
A prosztaglandin-szintézis gátlása hátrányosan befolyásolhatja a terhesség kimenetelét és/vagy az embrió/magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatok adatai felvetették annak a lehetőségét, hogy megnő a vetélés és a szívfejlődési rendellenesség kockázata egy prosztaglandinszintézis-gátló gyógyszer korai terhességben való alkalmazása után. A kockázat feltehetőleg növekszik az adaggal és a terápia időtartamával. Állatkísérletekben kimutatták, hogy a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása fokozza a pre- és posztimplantációs veszteséget és az embrio-foetalis letalitást. A terhesség első és második trimeszterében prosztaglandinszintézis-gátlókat nem, illetve csak nagyon indokolt esetben szabad alkalmazni.
A terhesség 20. hetétől kezdődően a lornoxikám alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában elmúlik. Ezenkívül, a második trimeszterben végzett kezelést követően a ductus arteriosus (Botallo-vezeték) beszűküléséről számoltak be, amely a legtöbb esetben a kezelés abbahagyása után megszűnt. Ezért a terhesség első és második trimeszterében a lornoxikám nem adható, kivéve, ha egyértelműen szükséges. Ha teherbe esni szándékozó, vagy a terhesség első vagy második trimeszterében lévő nő alkalmazza a lornoxikámot, akkor a lehető legkisebb adagot a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. A 20. terhességi héttől kezdve több napos lornoxikám-expozíció esetén megfontolandó az oligohydramnion és a Botallo-vezeték szűkületének antenatális monitorozása. A lornoxikám-kezelést abba kell hagyni, ha oligohidramnion vagy a Botallo-vezeték beszűkülése észlelhető.
A terhesség harmadik trimeszterében adott prosztaglandinszintézis-gátlók cardiopulmonalis rendellenességet (a Botallo-vezeték korai beszűkülése/záródása, illetve pulmonalis hypertonia) és károsodott veseműködést okozhatnak a magzatnál (lásd fent), amely veseelégtelenséghez, és így a magzatvíz mennyiségének csökkenéséhez vezethet. A terhesség végén a prosztaglandinszintézis-gátlók fokozhatják az anya és a magzat vérzékenységét és gátolhatják a méhösszehúzódásokat, ezáltal késleltethetik vagy elnyújthatják a szülést. Ezért a lornoxikám alkalmazása ellenjavallott a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont).
Szoptatás
A lornoxikám emberi anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan nincsenek adatok. A lornoxikám viszonylag magas koncentrációban választódik ki a szoptató patkányok anyatejébe. Ezért a lornoxikám nem alkalmazható szoptató anyáknál.
Termékenység
A lornoxikám, mint bármely más, a ciklooxigenáz / prosztaglandinszintézis-gátló gyógyszer alkalmazása károsíthatja a termékenységet, és nem ajánlott azoknál a nőknél, akik próbálnak teherbe esni. Azoknál a nőknél, akiknek nehézségei vannak a teherbe eséssel vagy akik rész vesznek a meddőség vizsgálatában, fontolóra kell venni a lornoxikám megvonását.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Azok a betegek, akik lornoxikám kezelés alatt szédülést és/vagy álmosságot tapasztalnak, ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Az NSAID-okkal kapcsolatban leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események az emésztőrendszert érintik. Felléphet peptikus fekély, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés, mely néha, különösen az időskorúaknál, halálos kimenetelű lehet (lásd 4.4 pont). Az NSAID-ok alkalmazását követően hányingert, hányást, hasmenést, flatulentiát, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmat, szurokszékletet, vérhányást, fekélyes stomatitist, a colitis és Crohn-betegség súlyosbodását jelentették (lásd 4.4 pont). Kisebb gyakorisággal gastritist figyeltek meg.
A lornoxikámmal kezelt betegeknek mintegy 20%-ánál várható, hogy mellékhatások jelentkeznek. A lornoxikám leggyakoribb mellékhatásai között szerepel a hányinger, dyspepsia, emésztési zavar, hasi fájdalom, hányás és hasmenés. A rendelkezésre álló vizsgálati eredmények alapján ezek a tünetek általában a betegeknek kevesebb, mint 10%-ánál fordultak elő.
Oedema, hypertonia és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be NSAID-kezeléssel kapcsolatban.
Klinikai vizsgálatokból származó és epidemiológiai adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során (különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén) fokozódhat az artériás thrombotikus események (például myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata (lásd 4.4 pont).
Kivételes esetekben varicella fertőzés alatt súlyos bőr- és lágyszöveti fertőzéssel járó szövődmények jelentkezhetnek.
Az alábbi 1. táblázatban felsorolt mellékhatások a II-es, III-as és IV-es fázisú klinikai vizsgálatokban kezelt 6417 beteg általában több mint 0,05%-nál fordultak elő.
A nemkívánatos hatások előfordulási gyakoriságát a következőképpen definiálták:
Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 - <1/10); nem gyakori (≥1/1000 - <1/100); ritka (≥1/10 000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
1.táblázat: Nemkívánatos reakciók
|
Szervrendszer |
Gyakoriság |
Nemkívánatos reakciók |
|---|---|---|
|
Fertőző betegségek és parazitafertőzések |
Ritka |
Pharyngitis |
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
Ritka |
Anaemia, thrombocytopenia, leukopenia, megnyúlt vérzési idő |
|
Nagyon ritka |
Ecchymosis. Az NSAID-okról jelentették, hogy a csoportra jellemző hatásként potenciálisan súlyos hematológiai megbetegedéseket például neutropenia, agranulocytosis, aplasztikus anaemia és hemolitikus anaemia, okoznak. |
|
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Ritka |
Túlérzékenység beleértve az anafilaktoid és az anafilaxás reakciót |
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
Nem gyakori |
Anorexia, testtömeg változások. |
|
Pszichiátriai kórképek |
Nem gyakori |
Álmatlanság, depresszió |
|
Ritka |
Zavartság, idegesség, nyugtalanság. |
|
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Gyakori |
Enyhe és átmeneti fejfájás, szédülés |
|
Ritka |
Aluszékonyság, paraesthesia, ízérzés zavara, tremor, migrén. |
|
|
Nagyon ritka |
Aszeptikus meningitis SLE-ben vagy kevert kötőszöveti megbetegedésben szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont). |
|
|
Szembetegségek és szemészeti tünetek |
Gyakori |
Kötőhártya-gyulladás |
|
Ritka |
Látászavarok |
|
|
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei |
Nem gyakori |
Vertigo, fülzúgás |
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
Nem gyakori |
Palpitáció, tachycardia, oedema, szívelégtelenség (lásd 4.4 pont) |
|
Érbetegségek és tünetek |
Nem gyakori |
Kivörösödés, oedema |
|
Ritka |
Hypertonia, hőhullám, vérzés, hematoma |
|
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
Nem gyakori |
Rhinitis |
|
Ritka |
Dyspnoe, köhögés, bronchospasmus. |
|
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Gyakori |
Hányinger, hasi fájdalom, dyspepsia, hasmenés, hányás |
|
Nem gyakori |
Obstipatio, flatulentia, eructatio, szájszárazság, gastritis, gyomorfekély, felhasi fájdalom, duodenalis fekély, szájnyálkahártya-fekély |
|
|
Ritka |
Szurokszéklet, vérhányás, stomatitis, oesophagitis, gastro-oesophagealis reflux, nyelési nehézség, aphtás stomatitis, glossitis, perforált peptikus fekély, gastrointestinalis vérzés |
|
|
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek |
Nem gyakori |
A májfunkciós vizsgálati értékek – glutamát-piruvát-transzamináz (GPT), illetve glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT) értékek – emelkedése |
|
Nagyon ritka |
Hepatotoxicitás, mely például májelégtelenséghez, májgyulladáshoz, sárgasághoz és cholestasishoz vezethet |
|
|
A bőr- és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
Nem gyakori |
Bőrkiütés, pruritus, hyperhidrosis, erythemás bőrkiütés, urticaria, angioedema, alopecia |
|
Ritka |
Dermatitis és ekcéma, purpura |
|
|
Nagyon ritka |
Oedema és bullózus reakciók, Stevens-Johnson-szindróma, toxikus epidermalis necrolysis |
|
|
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei |
Nem gyakori |
Arthralgia |
|
Ritka |
Csontfájdalom, izomgörcsök, myalgia |
|
|
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
Ritka |
Nocturia, vizeletürítési zavarok, emelkedett karbamid nitrogén-, és kreatininszint |
|
Nagyon ritka |
A lornoxikám akut veseelégtelenséget okozhat olyan vesekárosodott betegeknél, akiknél a veseáramlás fenntartása a renalis prosztaglandinoktól függ (lásd 4.4 pont). Az NSAID-okra jellemző hatásként nefrotoxicitás különböző formái társulhatnak, beleértve a nephritist és nephroticus szindrómát |
|
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
Nem gyakori |
Rossz közérzet, arc oedema |
|
Ritka |
Asthenia |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Jelenleg nem állnak rendelkezésre túladagolással kapcsolatos tapasztalatok, amelyek alapján meghatározhatók lennének a túladagolás következményei, illetve amelyek alapján specifikus kezelés javasolható lenne. Azonban a lornoxikám túladagolása esetén várhatóan az alábbi tünetek jelentkeznek: hányinger, hányás, agyi tünetek (szédülés, látászavarok). Súlyos tünetek a kóma és görcsök felléptéig fokozódó ataxia, máj- és vesekárosodás, és potenciálisan okozhatnak véralvadási zavarokat.
Megállapított túladagolás vagy túladagolás gyanúja esetén a gyógyszer adását abba kell hagyni. Rövid felezési idejének köszönhetően a lornoxikám gyorsan kiürül. A lornoxikám nem dializálható. Jelenleg nincs ismert specifikus ellenszere. A gastrointestinalis rendellenességek kezelhetők, például egy prosztaglandin analóggal vagy ranitidinnel.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények, oxikámok ATC kód: M01 AC05
Hatásmechamizmus
A lornoxikám az oxikámok csoportjába tartozó, fájdalomcsillapító hatással rendelkező nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszer. A lornoxikám hatásmechanizmusa főként a prosztaglandin-szintézishez (a ciklooxigenáz enzim gátlásához) kapcsolható, melynek eredménye a perifériás nociceptorok (fájdalomérző receptorok) deszenzitizálása és következésképpen a gyulladás gátlása. Emellett feltételezhető egy, a gyulladásgátló hatástól független, a fájdalomérzést befolyásoló központi idegrendszeri hatás is.
Farmakodinámiás hatások
A lornoxikám nem befolyásolja az életfunkciókat (például: testhőmérséklet, légzésszám, pulzus, vérnyomás, EKG, spirometria).
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A lornoxikám fájdalomcsillapító hatásait a gyógyszer kifejlesztése során több klinikai vizsgálatban is sikeresen igazolták.
A prosztaglandin (PG) szintézis gátlásának talaján kialakuló lokális gastrointestinalis irritáció és szisztémás ulcerogén hatás miatt a többi NSAID-hoz hasonlóan a lornoxikám-kezelés után is gastrointestinalis szövődmények a gyakori mellékhatások.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A lornoxikám 8 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz készítményt intravénásan (iv.) és intramuszkulárisan (im.) is be lehet adni. Im. beadást követően a maximális plazmakoncentráció körülbelül 0,4 óra után alakul ki. Az abszolút biohasznosulás (az AUC (görbe alatti terület) alapján számítva) im. alkalmazás esetén 97%.
Eloszlás
A lornoxikám változatlan formában illetve hidroxilált metabolitként található meg a plazmában. A lornoxikám plazmafehérje-kötődése 99%-os és független a koncentrációtól. Ismételt adagolás esetén a synoviális folyadékban is kimutatták.
Biotranszformáció
A lornoxikám kiterjedt metabolizmuson megy át a májban, elsősorban az inaktív 5‑hidroxilornoxikámmá alakul át hidroxiláció útján. A lornoxikám ezen biotranszformációjában a CYP2C9 izonzim vesz részt. Az enzim genetikai polimorfizmusa következtében vannak lassan és gyorsan metabolizáló emberek, melynek eredményeként a lornoxikám plazmaszintje jelentősen megemelkedhet a lassan metabolizálóknál. A hidroxi metabolitnak nincs farmakológiai aktivitása. A lornoxikám teljes mértékben metabolizálódik és körülbelül 2/3 része a májon keresztül, 1/3 része pedig a veséken keresztül ürül, inaktív metabolit formájában.
Állatokon végzett vizsgálatokban a lornoxikám nem indukálta a májenzimek működését. Klinikai vizsgálatok alapján nem bizonyítható, hogy a lornoxikám ismételt alkalmazás esetén felhalmozódik, ha a javasolt adagolásban adják. Ezt az eredményt a gyógyszert monitorozó egyéves vizsgálatok adatai is alátámasztják.
Elimináció
Az anyavegyület átlagos eliminációs felezési ideje 3-4 óra. Szájon át történő bevételt követően körülbelül 50%-a a széklettel, 42%-a a veséken keresztül ürül, főként 5–hidroxilornoxikám formájában. Az 5-hidroxilornoxikám eliminációs felezési ideje egyszeri vagy napi kétszeri parenterális adag beadása után körülbelül 9 óra. Nincs bizonyíték arra, hogy az ismételt dózis alkalmazásával az eliminációs sebesség megváltozna.
65 év feletti idős betegeknél a clearance 30-40%-kal csökken. A csökkent clearance-től eltekintve, idős betegeknél nincsen jelentősebb változás a lornoxikám kinetikai profiljában.
A lornoxikám kinetikai profiljában a vese-és májkárosodásban szenvedő betegek esetén nem mutatkozik jelentős változás, eltekintve attól, hogy krónikus májbetegségben szenvedő betegeknél 12‑16 mg‑os napi adagokkal történő 7 napos kezelést követően a lornoxikám felhalmozódik.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási és karcinogenitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
Patkányban a lornoxikám hátrányosan befolyásolta a fertilitást (az ovulációt és az implantációt érintette), és befolyásolta a terhességet és a szülést is. Nyúlban és patkányban a lornoxikám a ciklooxigenáz enzim gátlása miatt a ductus arteriosus idő előtti záródását okozta.
Állatkísérletekben kimutatták, hogy a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása fokozza a pre- és posztimplantációs veszteséget és az embrio-foetalis letalitást. Emellett a szervfejlődés időszakában prosztaglandinszintézis-gátlóval kezelt kísérleti állatok esetén a különféle, például a szív- és érrendszeri, fejlődési rendellenességek gyakoriságának emelkedéséről számoltak be.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Por:
mannit
trometamol
dinátrium-edetát
Oldószer:
injekcióhoz való víz
6.2 Inkompatibilitások
Ez a készítmény kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel elegyíthető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év.
Elkészített oldat: kémiai és fizikai stabilitását 21°C-on (± 2°C) 24 óráig igazolták.
Az elkészített oldatot mikrobiológiai szempontból azonnal fel kell használni. Ha nem kerül azonnal felhasználásra, a felhasználás előtti tárolási idő és körülmény a felhasználó felelőssége és általában nem több mint 24 óra 2-8 °C-on, amennyiben az elkészítés és hígítás kontrollált és validáltan aszeptikus körülmények között történt.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. Tartsa az injekciós üveget a dobozában.
A feloldott gyógyszer tárolási körülményeire vonatkozóan lásd a 6.3 pontot.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
1 készlet tartalma:
8 mg por injekcióhoz: gumidugóval és alumínium lepattintható kupakkal lezárt 1-es típusú (4R/8R), barna üvegben.
2 ml injekcióhoz való víz: átlátszó üvegampullában.
Kiszerelések: 1 db vagy 5 db vagy 6 db vagy 10 db készlet dobozonként.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Az injekciós oldat elkészítési módja: egy port tartalmazó injekciós üveg tartalmát a mellékelt ampullában található, injekcióhoz való vízben kell feloldani közvetlenül a felhasználás előtt. A készítmény külleme az elkészítés után sárga színű tiszta folyadék.
Ha a bomlás látható jeleit tapasztalják a gyógyszeren, akkor a terméket meg kell semmisíteni a helyi előírásoknak megfelelően.
A lornoxikám kompatibilis 0,9%-os NaCl, 5%-os glükóz (dextróz) és Ringer oldattal.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Takeda Austria GmbH
St. Peter Straße 25
A-4020 Linz
Ausztria
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-8545/13 1×
OGYI-T-8545/14 5×
OGYI-T-8545/15 6×
OGYI-T-8545/16 10×
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2002. augusztus 10.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. november 24.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2023. július 10.