A GYÓGYSZER NEVE
Xiltess 20 mg filmtabletta
MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
20 mg rivaroxabánt tartalmaz filmtablettánként
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta
Barna színű, kerek, mindkét oldalán domború felületű, 9,1 mm átmérőjű, egyik oldalán „E844” jelöléssel ellátott, másik oldalán jelöletlen filmtabletta.
KLINIKAI JELLEMZŐK
Terápiás javallatok
Felnőttek
Stroke és szisztémás embolisatio megelőzése nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő felnőtt betegeknél, akiknél egy vagy több rizikófaktor áll fenn, mint például pangásos szívelégtelenség, hypertonia, ≥ 75 éves életkor, diabetes mellitus, korábbi stroke vagy transiens ischaemiás attack.
Mélyvénás thrombosis (MVT) és pulmonalis embolia (PE) kezelése és recidiváló MVT és PE megelőzése felnőtt betegeknél. (A hemodinamikailag instabil betegekkel kapcsolatban lásd 4.4 pont.)
Gyermekek és serdülők
Vénás thromboembolia (VTE) kezelése, valamint VTE kiújulásának megelőzése 50 kg feletti testtömegű, 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél, legalább 5 napig tartó kezdeti parenterális antikoaguláns-kezelés után.
Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Stroke és szisztémás embolisatio megelőzése felnőtteknél
Az ajánlott dózis naponta egyszer 20 mg, amely egyben az ajánlott maximális dózis is.
A Xiltess-szel végzett kezelést hosszú távon kell folytatni, feltéve, ha a stroke és a szisztémás embolisatio megelőzéséből származó előnyök meghaladják a vérzés kockázatát (lásd 4.4 pont).
Ha kimaradt egy dózis, a beteg azonnal vegye be a Xiltess-t, majd másnap folytassa tovább a napi egyszeri alkalmazást az ajánlottaknak megfelelően. Nem szabad kétszeres adagot bevenni ugyanazon a napon a kimaradt dózis pótlására.
Az MVT kezelése, a PE kezelése és a recidiváló MVT és PE megelőzése felnőtteknél
Az akut MVT vagy PE kezdeti kezelésére az ajánlott dózis az első három héten naponta kétszer 15 mg, amelyet naponta egyszer 20 mg követ a fenntartó kezelés és a recidiváló MVT és PE megelőzése céljából.
Rövid időtartamú (legalább 3 hónapos) terápia mérlegelendő azoknál a MVT-ban vagy PE-ban szenvedő betegeknél, akiknél jelentős átmeneti kockázati tényezők (például a közelmúltban történt nagyobb műtét vagy trauma) provokálta a MVT-t, illetve PE-t. Hosszabb időtartamú terápia mérlegelendő azoknál a betegeknél, akiknél a provokált MVT vagy PE nem áll összefüggésben jelentősebb átmeneti kockázati tényezőkkel, a MVT-t vagy PE-t nem kockázati tényezők provokálták, illetve kórelőzményükben recidiváló MVT vagy PE szerepel.
Amennyiben a recidiváló MVT és PE hosszan tartó megelőzése indikált (a MVT, illetve PE miatt alkalmazott legalább 6 hónapos terápia befejeződését követően), a javasolt dózis naponta egyszer 10 mg. Azoknál a betegeknél, akiknél a recidiváló MVT, illetve PE kockázata magasnak tekinthető, például akiknél szövődményes kísérőbetegségek állnak fenn, vagy akiknél a hosszan tartó megelőző kezelés alatt ismételten MVT vagy PE jelentkezett naponta egyszer 10 mg Xiltess alkalmazása mellett, a napi egyszeri 20 mg Xiltess alkalmazását kell mérlegelni.
A terápia időtartamát és a dózist egyénre szabottan, a kezelésből származó előny vérzési kockázattal szembeni gondos mérlegelése után kell meghatározni (lásd 4.4 pont).
A 15 mg-os dózisról a 21. napot követően a 20 mg-os dózisra való áttérés megkönnyítése érdekében a MVT/PE kezelésére szolgáló 4 hetes kezelés-elindító rivaroxabán kezdőcsomag is elérhető (eltérő termékneveken forgalmazzák).
Ha a naponta kétszer 15 mg-os kezelési szakasz (1-21. nap) alatt kimarad egy dózis, a beteg azonnal vegye be a Xiltess-t, mivel így biztosíthatja a 30 mg Xiltess/nap bevitelét. Ebben az esetben egyszerre két darab 15 mg-os tablettát is be lehet venni. A következő napon a betegnek folytatnia kell a szokásos naponta kétszer 15 mg bevételét az ajánlásnak megfelelően.
Ha a napi egyszeri adaggal végzett kezelési szakban kimarad egy dózis, a beteg azonnal vegye be a Xiltess-t, majd másnap folytassa tovább a napi egyszeri alkalmazást az ajánlásnak megfelelően. Nem szabad ugyanazon a napon kétszeres adagot bevenni a kimaradt adag pótlására.
VTE kezelése és a VTE kiújulásának megelőzése gyermekeknél és serdülőknél
A Xiltess-kezelést gyermekeknél és 18 évesnél fiatalabb serdülőknél legalább 5 napos parenterális antikoaguláns-kezelést követően kell megkezdeni (lásd 5.1 pont).
Gyermekek és serdülők dózisát a testtömeg alapján kell kiszámolni.
50 kg vagy azt meghaladó testtömeg esetén:
20 mg rivaroxabán napi egyszeri dózisa ajánlott. Egyúttal ez a maximális napi dózis.
30 és 50 kg közötti testtömeg esetén:
15 mg rivaroxabán napi egyszeri dózisa ajánlott. Egyúttal ez a maximális napi dózis.
30 kg alatti testtömegű betegekre vonatkozóan kérjük, olvassa el a rivaroxabán-tartalmú granulátum belsőleges szuszpenzióhoz készítmény alkalmazási előírását.
A gyermek testtömegét monitorozni kell és a dózist rendszeresen felül kell vizsgálni. Ezzel biztosítható a terápiás dózis fenntartása. A dózis-beállítást csak a testtömegváltozás alapján szabad módosítani.
A kezelést legalább 3 hónapig kell folytatni gyermekeknél és serdülőknél. A kezelés legfeljebb 12 hónapig meghosszabbítható, amennyiben az klinikailag szükséges. Nem állnak rendelkezésre olyan adatok gyermekekről, amelyek alátámasztanák a dózis hat havi kezelés utáni csökkentését. Egyedileg kell felmérni a kezelés 3 hónapon túli folytatásával járó előnyöket és kockázatokat, mérlegelve a thrombosis kiújulásának kockázatát a lehetséges vérzés kockázatával szemben.
Ha kimarad egy dózis, azt a lehető leghamarabb pótolni kell, amint észrevették, de csakis azon a napon, amikor egyébként is esedékes lenne. Ha ez nem lehetséges, a beteg hagyja ki az adagot és folytassa a kezelést a következő előírt adaggal. A beteg ne vegyen be két adagot a kimaradt adag pótlására!
Átállás K-vitamin-antagonistáról (KVA) Xiltess-re
A stroke és a szisztémás embolisatio megelőzése:
a KVA-kezelést akkor kell abbahagyni és a Xiltess-kezelést megkezdeni, ha a Nemzetközi Normalizált Arány (INR) ≤ 3,0.
A MVT, PE kezelése, valamint az újbóli előfordulás megelőzése felnőtteknél, és a VTE kezelése és az ismétlődés megelőzése gyermekeknél:
a KVA-kezelést akkor kell abbahagyni, és a Xiltess-kezelést akkor kell elkezdeni, ha az INR ≤ 2,5.
A KVA-ról Xiltess-re történő átállításkor a betegeknél tévesen emelkedett INR-t lehet mérni a Xiltess bevétele után. Az INR nem alkalmas a Xiltess antikoaguláns aktivitásának mérésére, ezért nem szabad alkalmazni (lásd 4.5 pont).
Átállás Xiltess-ről K-vitamin-antagonistára (KVA)
A Xiltess-ről KVA-ra történő átállás során fennáll az elégtelen véralvadásgátlás veszélye. Egy másik antikoagulánsra történő átállás alatt folyamatos, megfelelő véralvadásgátlást kell biztosítani. Megjegyzendő, hogy a Xiltess hozzájárulhat az INR emelkedéséhez.
A Xiltess-ről KVA-ra átálló betegeknél a rivaroxabánt és a KVA-t együtt kell adni addig, amíg az INR ≥ 2,0 nem lesz. Az átállási időszak első két napján a KVA szokásos kezdődózisát kell alkalmazni, majd ezután az INR-nek megfelelően kell beállítani a KVA adagját. Amíg a beteg a Xiltess-t és a KVA-t is szedi, az INR-vizsgálatot nem szabad az előző dózis Xiltess bevételétől számított 24 órán belül elvégezni, ezt közvetlenül a következő adag Xiltess bevétele előtt kell megtenni. Ha leállították a Xiltess szedését, akkor az INR-vizsgálat az utolsó dózis bevételét követően legalább 24 óra elteltével biztonsággal elvégezhető (lásd 4.5 és 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők:
A Xiltess-ről KVA-ra átálló gyermekeknek folytatniuk kell a Xiltess alkalmazását 48 órán keresztül a KVA első dózisát követően. Két napi egyidejű alkalmazás után meg kell határozni az INR-t a Xiltess következő esedékes dózisa előtt. A Xiltess és a KVA egyidejű alkalmazását addig tanácsos folytatni, amíg az INR ≥ 2,0 nem lesz. Ha a beteg abbahagyta a Xiltess szedését, akkor az utolsó adag bevételét követő 24 óra elteltével megbízhatóan végezhető INR-vizsgálat (lásd fent, valamint 4.5 pont).
Átállás parenterális antikoagulánsról Xiltess-re
Az aktuálisan parenterális antikoagulánst kapó felnőtt és gyermek-, illetve serdülőkorú betegeknél a parenterális antikoaguláns adagolását abba kell hagyni, és a Xiltess-kezelést 0–2 órával azelőtt az időpont előtt kell elkezdeni, mielőtt a következő parenterális gyógyszer (pl. kis molekulatömegű heparin) esedékes lenne, vagy a folyamatosan adagolt parenterális készítmény (pl. intravénásan adagolt, nem frakcionált heparin) abbahagyásakor.
Átállás Xiltess-ről parenterális antikoagulánsra
Abba kell hagyni a Xiltess alkalmazását és a parenterális antikoaguláns első adagját akkor kell beadni, amikor a Xiltess következő dózisának bevétele esedékes lenne.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Felnőttek:
A súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 15–29 ml/perc) szenvedő betegekkel kapcsolatban rendelkezésre álló korlátozott számú klinikai adat azt jelzi, hogy a rivaroxabán plazmakoncentrációja jelentősen emelkedett. Ezért a Xiltess-t az ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni. Alkalmazása nem javasolt olyan betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance-e < 15 ml/perc (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Közepesen súlyos (kreatinin-clearance 30–49 ml/perc) vagy súlyos (kreatinin-clearance 15‑29 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegekre az alábbi adagolási javaslat vonatkozik:
nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél a stroke és szisztémás embolisatio megelőzésére az ajánlott dózis naponta egyszer 15 mg (lásd 5.2 pont).
MVT kezelésére, PE kezelésére és a recidiváló MVT, valamint PE megelőzésére: a betegeket naponta kétszer 15 mg-mal kell kezelni az első három héten. Ezután, ha az ajánlott adag naponta egyszer 20 mg, a dózis napi egyszer 20 mg-ról napi egyszer 15 mg-ra való csökkentését meg kell fontolni, ha a beteg becsült vérzési kockázata nagyobb, mint a recidiváló MVT és PE kockázata. A 15 mg alkalmazásának ajánlása farmakokinetikai modellezésen alapul, és nem vizsgálták ebben a klinikai környezetben (lásd 4.4, 5.1 és 5.2 pont).
Ha az ajánlott dózis naponta egyszer 10 mg, ennek módosítása nem szükséges.
Nem szükséges a dózis módosítása enyhe vesekárosodásban (kreatinin-clearance 50–80 ml/perc) szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Enyhe vesekárosodásban szenvedő gyermekek és serdülők (a glomerulusfiltrációs ráta 50‑80 ml/perc/1,73 m2): nem szükséges a dózis módosítása a felnőttektől származó adatok, valamint a gyermek- és serdülőkorú betegektől származó korlátozott adatok alapján (lásd 5.2 pont).
Közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő gyermekek és serdülők (a glomerulusfiltrációs ráta < 50 ml/perc/1,73 m2): a Xiltess alkalmazása nem javasolt, mert nincsenek rendelkezésre álló klinikai adatok (lásd 4.4 pont).
Májkárosodás
A Xiltess ellenjavallt olyan betegeknél, akik véralvadási zavarral és klinikailag jelentős vérzési kockázattal járó májbetegségben szenvednek, ideértve a Child-Pugh B és C stádiumú cirrhosisos betegeket is (lásd 4.3 és 5.2 pont).
Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok májkárosodásban szenvedő gyermekekről.
Idősek
Nem szükséges a dózis módosítása (lásd 5.2 pont)
Testtömeg
Nem szükséges a dózis módosítása felnőtteknél (lásd 5.2 pont). Gyermekeknél és serdülőknél a dózist a testtömeg alapján határozzák meg.
Nemek közötti különbségek
Nem szükséges a dózis módosítása (lásd 5.2 pont)
Kardioverzió előtt álló betegek
A Xiltess-kezelés elkezdhető vagy folytatható kardioverziót igénylő betegek esetében is.
A Xiltess-terápiát a transesophagealis echocardiográfia (TEE) vezérelt kardioverzióhoz antikoagulánssal korábban nem kezelt betegek esetében legalább 4 órával a kardioverzió előtt kell elkezdeni a megfelelő antikoaguláltsági állapot biztosítása érdekében (lásd 5.1 és 5.2 pontok). A kardioverzió elvégzése előtt minden beteg esetében meg kell győződni arról, hogy a beteg a Xiltess filmtablettát a felírtaknak megfelelően szedte. A döntést a terápia megkezdéséről és időtartamáról a kardioverzión áteső betegekre vonatkozó antikoaguláns-terápia irányelveinek figyelembevételével kell meghozni.
Stentbeültetéssel járó percutan coronaria intervención (PCI) áteső, nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegek
Korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre a maximum 12 hónapig alkalmazott, 15 mg rivaroxabán napi egyszeri, csökkentett dózisának (vagy napi egyszeri 10 mg rivaroxabán a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél [kreatinin-clearence 30–49 ml/perc]) P2Y12-inhibitorhoz történő hozzáadásával az olyan, nem valvuláris eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél, akik orális antikoagulációra szorulnak, és stent beültetéses percutan coronaria intervención (PCI) esnek át (lásd 4.4 és 5.1 pont).
Gyermekek és serdülők
A rivaroxabán biztonságosságát és hatásosságát 0‑18 éves gyermekek esetében nem igazolták stroke és szisztémás embolisatio megelőzése indikációban nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Emiatt alkalmazása 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél kizárólag VTE kezelése és a VTE kiújulásának megelőzése indikációban ajánlott.
Az alkalmazás módja
Felnőttek
Szájon át történő alkalmazásra.
A Xiltess 20 mg filmtablettát étkezéssel kell bevenni (lásd 5.2 pont).
Porrá tört tabletta
Azoknak a betegeknek, akik nem tudják egészben lenyelni a tablettát, a Xiltess tabletta közvetlenül a bevétel előtt porrá is törhető, és vízzel vagy almapürével keverve szájon át beadható. A porrá tört Xiltess 15 mg-os vagy 20 mg-os filmtabletta beadását követően, az adagot azonnal étkezésnek kell követnie.
A porrá tört tablettát gyomorszondán keresztül is be lehet adni (lásd 5.2 és 6.6 pont).
50 kg feletti testtömegű gyermekek és serdülők
A Xiltess szájon át történő alkalmazásra való.
A betegnek javasolni kell, hogy folyadékkal nyelje le a tablettát és étkezés közben vegye azt be (lásd 5.2 pont). A tablettákat körülbelül 24 óra különbséggel kell bevenni.
Ha a beteg azonnal kiköpi az adagot vagy a dózis bevételét követő 30 percen belül hány, akkor újabb dózist kell alkalmazni. Azonban, ha a beteg több, mint 30 perccel a dózis bevétele után hány, a dózist nem szabad újra bevenni, hanem a következő dózist a szokásos ütemezés szerint kell alkalmazni.
Nem szabad feldarabolni a tablettát abból a célból, hogy a tabletta teljes dózisának egy részét alkalmazzák.
Porrá tört tabletta
Azoknál a betegeknél, akik nem tudják egészben lenyelni a tablettát, a rivaroxabán-tartalmú granulátum belsőleges szuszpenzióhoz készítményt kell alkalmazni.
Ha a belsőleges szuszpenzió nem érhető el azonnal, 15 mg vagy 20 mg rivaroxabán előírt dózisa előállítható egy 15 mg-os vagy egy 20 mg-os tabletta porrá törésével, amely közvetlenül alkalmazás előtt összekeverhető vízzel vagy almapürével, majd szájon át alkalmazható.
A porrá tört tabletta nasogastricus szondán vagy tápláló gyomorszondán keresztül is beadható (lásd 5.2 és 6.6 pont).
Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Aktív, klinikailag jelentős vérzés.
Súlyos vérzés szempontjából jelentős kockázatúnak tartott laesio vagy állapot. Ide tartozhatnak a fennálló vagy a közelmúltban kialakult gastrointestinalis fekélyek, magas vérzési kockázatú malignus daganatok jelenléte, agy- vagy gerincsérülés a közelmúltban, agy-, gerinc- vagy szemészeti műtét a közelmúltban, intracranialis vérzés a közelmúltban, ismert vagy gyanított oesophagus varicositás, arteriovenosus malformatiók, vascularis aneurysmák vagy jelentősebb intraspinalis vagy intracerebralis vascularis rendellenességek.
Bármely más antikoagulánssal való együttes kezelés, pl. nem frakcionált heparin (unfractionated heparin, UFH), kis molekulatömegű heparin (enoxaparin, dalteparin, stb.), heparin derivátumok (fondaparinux, stb.), orális antikoagulánsok (warfarin, dabigatrán etexilát, apixabán, stb.), kivéve abban a speciális esetben, ha antikoaguláns terápia-váltás történik (lásd 4.2 pont), vagy ha az UFH-t olyan dózisban adják, amely egy centrális vénás vagy artériás kanül átjárhatóságának fenntartásához szükséges (lásd 4.5 pont).
Véralvadási zavarral és klinikailag jelentős vérzési kockázattal járó májbetegség, beleértve a Child-Pugh B és C stádiumú cirrhoticus betegeket is (lásd 5.2 pont).
Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont).
Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A kezelési időszak teljes időtartama alatt az antikoagulációs gyakorlatnak megfelelő klinikai megfigyelés javasolt.
Vérzés kockázata
Más antikoagulánsokhoz hasonlóan a Xiltess-t szedő betegeknél is gondosan monitorozni kell a vérzés jeleit. Fokozott vérzési kockázattal járó állapotok esetén ajánlott óvatosan alkalmazni. A Xiltess alkalmazását abba kell hagyni, ha súlyos vérzés lép fel (lásd 4.9 pont).
A klinikai vizsgálatok alatt gyakrabban észleltek nyálkahártyavérzést (epistaxist, fogíny-, gastrointestinalis-, urogenitalis vérzést, beleértve a kóros hüvelyi vérzést vagy fokozott menstruációs vérzést is) és anaemiát a hosszú távú rivaroxabán-kezelés során, mint a KVA-kezelés mellett. Így a megfelelő klinikai megfigyelésen felül a haemoglobin/haematokrit-érték laboratóriumi vizsgálata értékes lehet az okkult vérzés detektálásában és a nyilvánvaló vérzés klinikai jelentőségének számszerű meghatározásában, amennyiben szükségesnek ítélik.
Számos, az alábbiakban részletezett betegcsoport esetén fokozott a vérzés kockázata. Ezen betegeknél a vérzéses szövődmények és az anaemia jeleinek és tüneteinek gondos monitorozása szükséges a kezelés megkezdése után (lásd 4.8 pont).
A haemoglobinszint vagy a vérnyomás bármely nem megmagyarázható esése esetén vérzésforrást kell keresni.
Bár a rivaroxabán-kezelés alatt nem szükséges az expozíció rutinszerű monitorozása, kivételes helyzetekben a rivaroxabán-szintek kalibrált, kvantitatív anti-Xa faktor tesztekkel történő mérése hasznos lehet, amikor a rivaroxabán-expozíció ismerete segíthet a klinikai döntésekben, pl. túladagolás és sürgős műtét esetén (lásd 5.1 és 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Korlátozottan állnak rendelkezésre adatok olyan cerebrális vénás és sinus thrombosisban szenvedő gyermekek esetében, akiknél központi idegrendszeri fertőzést is diagnosztizáltak (lásd 5.1 pont). A vérzési kockázatot alaposan értékelni kell a rivaroxabán-kezelés megkezdése előtt és idején.
Vesekárosodás
Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) szenvedő felnőtt betegeknél a rivaroxabán plazmaszintje jelentősen emelkedhet (átlagosan 1,6-szeres lehet), ami a vérzés fokozott kockázatához vezethet. A Xiltess-t óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a kreatinin- clearance-értéke 15–29 ml/perc között van. Alkalmazása nem javasolt olyan betegeknél, akik kreatinin-clearance-értéke < 15 ml/perc (lásd 4.2 és 5.2 pont).
A Xiltess elővigyázatossággal alkalmazandó azoknál a vesekárosodásban szenvedő betegeknél, akik egyidejűleg a rivaroxabán plazmakoncentrációját növelő gyógyszereket kapnak (lásd 4.5 pont).
A Xiltess alkalmazása nem javasolt közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél (a glomerulusfiltrációs ráta < 50 ml/perc/1,73 m2), ugyanis nincsenek rendelkezésre álló klinikai adatok.
Kölcsönhatások egyéb gyógyszerekkel
A Xiltess alkalmazása nem javasolt, ha a beteg egyidejűleg szisztémás azol típusú antimikotikum (pl. ketokonazol, itrakonazol, vorikonazol és pozakonazol) vagy HIV-proteáz-inhibitor (pl. ritonavir) kezelésben részesül. Ezek a hatóanyagok mind a CYP3A4, mind a P-glikoproteinek (P-gp) erős gátlói, és ezáltal klinikailag jelentős mértékben növelhetik a rivaroxabán plazmakoncentrációját (átlagosan 2,6- szeresére), ami fokozott vérzési kockázathoz vezethet. Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok olyan gyermekektől, akik egyidejűleg a CYP3A4-et és a P-gp-t is egyaránt erősen gátló, szisztémás kezelést kapnak (lásd 4.5 pont).
Óvatosan kell eljárni, ha a beteg egyidejűleg a véralvadást befolyásoló egyéb gyógyszereket szed, mint amilyenek a nemszteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID-ok), acetilszalicilsav és thrombocyta-aggregáció-gátlók vagy a szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI-k) és szerotonin- noradrenalin-visszavétel-gátlók (SNRI-k). Olyan betegek esetében, akiknél fennáll gyomor-bélrendszeri fekély kockázata, megfontolható a megfelelő profilaktikus kezelés (lásd 4.5 pont).
A vérzés egyéb kockázati tényezői
Az egyéb antithrombotikus gyógyszerekhez hasonlóan a rivaroxabán sem ajánlott azon betegek számára, akiknél fokozott a vérzés kockázata, mint például:
veleszületett vagy szerzett vérzéses megbetegedések
nem kontrollált súlyos artériás hypertonia
egyéb, olyan aktív ulceratio mentes gastrointestinalis betegség, amely vérzési komplikációk kialakulásához vezethet (pl.: gyulladásos bélbetegség, oesophagitis, gastritis, gastrooesophagealis reflux betegség)
vascularis retinopathia
bronchiectasia vagy korábbi tüdővérzés
Daganatos betegek
A rosszindulatú megbetegedésben szenvedő betegeknél egyidejűleg nagyobb lehet a vérzés és a thrombosis kockázata. Az aktív stádiumban lévő rosszindulatú daganatos betegeknél az antithrombotikus-kezelés egyedi előnyét mérlegelni kell a vérzés kockázatával szemben a tumor elhelyezkedése, az antineoplasztikus terápia és a betegség stádiumának függvényében. A gastrointestinalis vagy az urogenitalis területen elhelyezkedő tumorokhoz a rivaroxabán-terápia alatt megnövekedett vérzési kockázat társult.
Nagy vérzési kockázattal járó, rosszindulatú tumoros betegeknél a rivaroxabán alkalmazása ellenjavalt (lásd 4.3 pont).
Műbillentyűvel élő betegek
A rivaroxabán nem alkalmazható thromboprophylaxis céljára olyan betegeknél, akik nemrég transzkatéteres aortabillentyű-pótláson (TAVR) estek át. A rivaroxabán biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták műbillentyűvel élő betegeknél, ezért nincs adat annak alátámasztására, hogy a rivaroxabán megfelelő véralvadásgátlást biztosít ebben a betegcsoportban. A Xiltess-kezelés ezeknél a betegeknél nem javasolt.
Antiphospholipid szindrómában szenvedő betegek
A direkt ható orális antikoagulánsok (DOAK), mint a rivaroxabán nem javasoltak olyan thrombosison átesett betegek kezelésére, akiknél antiphospholipid szindrómát diagnosztizáltak. Különösen tripla pozitív betegek esetében (lupus antikoaguláns, anti-kardiolipin antitestek, anti-béta-2-glikoprotein-I antitestek), akiknél a DOAK-kezelés növelheti a visszatérő thromboticus esetek arányát a K-vitamin antagonista kezeléshez képest.
Stentbeültetéssel járó percutan coronaria intervención (PCI) áteső, nem-valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegek
Rendelkezésre állnak klinikai adatok egy beavatkozással járó vizsgálatból, melynek fő célja a biztonságosság értékelése volt stent beültetéses percutan coronaria intervención (PCI) áteső nem- valvuláris eredetű pitvarfibrullációban szenvedő betegeknél. A hatásosságra vonatkozó adatok ebben a populációban korlátozottak (lásd 4.2 és 5.1 pontok). Nem állnak rendelkezésre adatok olyan betegeknél, akiknek a kórelőzményében stroke/transiens ischaemiás attack (TIA) szerepel.
Hemodinamikailag instabil PE betegek, vagy olyan betegek, akiknél thrombolysis vagy pulmonalis embolectomia szükséges
A Xiltess nem ajánlott a nem frakcionált heparin alternatívájaként olyan betegeknél, akik pulmonalis emboliában szenvednek és hemodinamikailag instabilak vagy thrombolysis vagy pulmonalis embolectomia lehet náluk szükséges, mert a rivaroxabán biztonságosságát és hatásosságát ezekben a klinikai szituációkban nem állapították meg.
Spinális/epidurális érzéstelenítés vagy punkció
Gerincközeli érzéstelenítés (spinális/epidurális érzéstelenítés) vagy spinális/epidurális punkció alkalmazásakor a thromboemboliás szövődmények megelőzésére véralvadásgátló gyógyszerrel kezelt betegek esetében fennáll az epidurális vagy spinális haematoma kialakulásának veszélye, ami hosszú távú vagy maradandó bénulást eredményezhet. Ezen események kockázata fokozódhat a posztoperatív időszakban állandó epidurális katéterek vagy a hemosztázist befolyásoló gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén. A kockázat szintén nőhet traumatizáló vagy ismételt epidurális vagy spinális punkciók esetén. A betegeket sűrűn kell monitorozni a neurológiai károsodás jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében (pl. alsó végtagi zsibbadás vagy gyengeség, a belek vagy a húgyhólyag funkciózavara). Neurológiai veszélyeztetettség észlelése esetén sürgős diagnózis és kezelés szükséges. A gerincközeli beavatkozás előtt az orvosnak mérlegelnie kell a potenciális haszon és kockázat arányát az antikoagulált, és a későbbiekben a thromboprophylaxis miatt antikoaguláns-kezelésben részesülő betegek esetében. Ezekben az esetekben nem áll rendelkezésre klinikai tapasztalat a 20 mg-os rivaroxabán használatával kapcsolatban.
A rivaroxabán és a gerincközeli (epidurális/spinális) érzéstelenítés vagy spinális punkció együttes alkalmazásából eredő vérzési kockázat mérséklése érdekében figyelembe kell venni a rivaroxabán farmakokinetikai profilját. Epidurális katéter behelyezésére- vagy kivételére, illetve lumbálpunkció elvégzésére az az időszak a legmegfelelőbb, amikor a rivaroxabán antikoaguláns hatása alacsonyra tehető. Ugyanakkor a megfelelően alacsony antikoaguláns hatás eléréséhez szükséges pontos időzítés nem ismert az egyes betegek esetében és ezt mérlegelni kell a diagnosztikai eljárás sürgősségével szemben.
Az epidurális katéter eltávolítására vonatkozó ajánlás az általános farmakokinetikai jellemzőkön alapul, és a felezési idő kétszeresénél javasolt, vagyis a rivaroxabán utolsó alkalmazása után legalább 18 órának kell eltelnie fiatal felnőtt betegek, és legalább 26 órának kell eltelnie idős betegek esetében (lásd 5.2 pont). A katéter eltávolítását követően legalább 6 órának kell eltelnie a rivaroxabán következő dózisának alkalmazása előtt.
Traumatizáló punkció esetén a rivaroxabán alkalmazását 24 órával el kell halasztani.
Nincsenek rendelkezésre álló adatok arról, hogy mikor kell behelyezni vagy eltávolítani a neuraxiális katétert gyermekeknél a rivaroxabán-kezelés ideje alatt. Ilyen esetekben a rivaroxabán alkalmazását abba kell hagyni és egy rövid hatású parenterális véralvadásgátló alkalmazását kell megfontolni.
Adagolási ajánlások invazív és műtéti beavatkozások előtt és után
Amennyiben invazív vagy műtéti beavatkozás szükséges, a Xiltess 20 mg filmtablettát legalább 24 órával a beavatkozás előtt le kell állítani, ha ez lehetséges, és egybeesik az orvos klinikai szakvéleményével.
Ha a beavatkozást nem lehet elhalasztani, akkor mérlegelni kell a vérzés fokozott kockázatát a beavatkozás sürgősségével szemben.
A Xiltess szedését a lehető leghamarabb el kell kezdeni az invazív vagy műtéti beavatkozás után, azzal a feltétellel, ha ezt az adott klinikai helyzet lehetővé teszi, illetve a kezelőorvos szakvéleménye szerint megfelelő vérzéscsillapítást alkalmaztak (lásd 5.2 pont).
Idősek
Az életkor előrehaladtával növekedhet a vérzés kockázata (lásd 5.2 pont).
Bőrreakciók
A forgalomba hozatalt követően a rivaroxabán használatával összefüggésben súlyos bőrreakciókról számoltak be, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát/ a toxicus epidermalis necrolysist és a DRESS szindrómát is (lásd 4.8 pont). A betegeknél ezeknek a reakcióknak vélhetően a kezelés korai szakaszában van a legnagyobb kockázata: az esetek túlnyomó többségében a reakció kezdete a kezelés első heteire esett. A rivaroxabán-kezelést súlyos bőrreakció (pl. terjedő, intenzív és/vagy hólyagképződéssel járó) vagy bármilyen más, mucosalis laesiókkal járó túlérzékenységi reakció első megjelenésekor abba kell hagyni!
A segédanyagokkal kapcsolatos információk
Ez a készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Gyermekgyógyászati populációban nem ismert az interakciók mértéke. Gyermekek és serdülők esetében az alábbi, felnőtteknél gyűjtött interakciós adatokat, valamint a 4.4 pontban megfogalmazott figyelmeztetéseket kell figyelembe venni.
CYP3A4 és P-gp inhibitorok
A rivaroxabán ketokonazollal (400 mg naponta egyszer) vagy ritonavirrel (600 mg naponta kétszer) történő egyidejű alkalmazása a rivaroxabán átlagos AUC-értékének 2,6-szeres/2,5-szeres növekedéséhez, és a rivaroxabán átlagos Cmax értékének 1,7-szeres/1,6-szeres növekedéséhez vezetett, ami a gyógyszer farmakodinámiás hatásainak jelentős növekedésével társult, és fokozott vérzési kockázathoz vezethet. Ezért a Xiltess alkalmazása nem javasolt egyidejű szisztémás azol típusú antimikotikum, pl. ketokonazol, itrakonazol, vorikonazol és pozakonazol vagy HIV-proteáz-inhibitor-kezelésben részesülő betegeknél. Ezek a hatóanyagok a CYP3A4 és a P-gp erős gátlói (lásd 4.4 pont).
Azok a hatóanyagok, amelyek a rivaroxabánnak csak az egyik eliminációs útvonalát (akár a CYP3A4- et vagy a P-gp-t) gátolják erősen, feltételezhetően kisebb mértékben emelik a rivaroxabán plazmakoncentrációját. A klaritromicin (500 mg naponta kétszer) például, ami erős CYP3A4 inhibitornak és közepes P-gp inhibitornak tekinthető, az átlagos rivaroxabán AUC 1,5-szeres és a Cmax 1,4-szeres emelkedését okozta. A klaritromicinnel való interakció a legtöbb betegnél valószínűleg klinikailag nem releváns, de potenciálisan jelentős lehet a magas kockázatú betegeknél. (Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében: lásd 4.4 pont).
A CYP3A4-et és a P-gp-t közepes mértékben gátló eritromicin (500 mg naponta háromszor) alkalmazása a rivaroxabán átlagos AUC- és Cmax-értékének 1,3-szeres növekedéséhez vezetett. Az eritromicinnel való interakció a legtöbb betegnél valószínűleg klinikailag nem releváns, de potenciálisan jelentős lehet a magas kockázatú betegeknél. Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél az eritromicin (naponta háromszor 500 mg) az egészséges veseműködésű vizsgálati alanyokhoz képest 1,8-szeres emelkedést idézett elő a rivaroxabán átlagos AUC-értékében, és 1,6-szeres emelkedést a Cmax-értékében. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél az eritromicin az egészséges veseműködésű vizsgálati alanyokhoz képest 2,0-szeres emelkedést idézett elő a rivaroxabán átlagos AUC-értékében, és 1,6-szeres emelkedést a Cmax-értékében. Az eritromicin és a vesekárosodás hatása additív (lásd 4.4 pont).
A flukonazol (naponta egyszer 400 mg), amely közepes erősségű CYP3A4-gátlónak tekinthető, a rivaroxabán átlagos AUC-értékének 1,4-szeres emelkedéséhez és az átlagos Cmax-értékének 1,3-szeres növekedéséhez vezetett. A flukonazollal való interakció a legtöbb betegnél valószínűleg klinikailag nem releváns, de potenciálisan jelentős lehet a magas kockázatú betegeknél. (Vesebetegség esetén lásd a 4.4 pontot.)
Mivel korlátozott klinikai adatok állnak rendelkezésre a dronedaronnal kapcsolatban, a rivaroxabánnal történő együttes adása kerülendő.
Antikoagulánsok
Enoxaparin (40 mg egyszeri dózis) és rivaroxabán (10 mg egyszeri dózis) együttes alkalmazása során az anti-Xa faktor aktivitásra kifejtett additív hatás volt megfigyelhető, ez azonban nem befolyásolta a véralvadási teszteket (PI, aPTI). Az enoxaparin nem befolyásolta a rivaroxabán farmakokinetikáját.
A fokozott vérzési kockázat miatt óvatosan kell eljárni, ha a betegek egyidejűleg egyéb antikoaguláns-kezelésben is részesülnek (lásd 4.3 és 4.4 pont).
NSAID-ok / thrombocytaaggregáció-gátlók
A vérzési idő nem nyúlt meg klinikailag jelentős mértékben rivaroxabán (15 mg) és 500 mg naproxén együttes alkalmazását követően. Azonban lehetnek olyan egyének, akiknél kifejezettebb a farmakodinámiás válasz.
A rivaroxabánt 500 mg acetilszalicilsavval együtt adva nem volt megfigyelhető klinikailag szignifikáns farmakokinetikai vagy farmakodinámiás kölcsönhatás.
A klopidogrel (300 mg telítő dózis, majd 75 mg fenntartó dózis) nem mutatott farmakokinetikai kölcsönhatást a rivaroxabánnal (15 mg), de a betegek egy csoportjában a vérzési idő jelentős megnyúlását figyelték meg, ami nem volt összefüggésbe hozható a thrombocytaaggregációval, a P-szelektin vagy a GPIIb/IIIa-receptorszintekkel.
Óvatosan kell eljárni, ha a beteg egyidejűleg NSAID-okat (beleértve az acetilszalicilsavat) és thrombocyta-aggregáció-gátlókat szed, mert ezek a készítmények jellemzően fokozzák a vérzési kockázatot (lásd 4.4 pont).
SSRI-k/SNRI-k
Mint más antikoagulánsok esetén, SSRI-k vagy SNRI-k egyidejű alkalmazásakor fokozott vérzési kockázat állhat fenn a betegeknél, ezeknek a gyógyszereknek a thrombocytákra gyakorolt, leírt hatása miatt. A rivaroxabán klinikai programjában történt egyidejű alkalmazásukkor a súlyos, illetve nem súlyos, klinikailag jelentős vérzések számszerűen magasabb előfordulási gyakoriságát figyelték meg az összes kezelési csoportban.
Warfarin
A betegek átállítása a K-vitamin-antagonista warfarinról (INR: 2,0‑3,0) rivaroxabánra (20 mg) vagy rivaroxabánról (20 mg) warfarinra (INR: 2,0-3,0) az additív hatásnál jelentősebb mértékben megnövelte a protrombinidőt/INR-t (Neoplastin) (akár 12-es INR-értéket is meg lehet figyelni), míg az aPTI-re gyakorolt hatás, a Xa faktor aktivitására kifejtett gátlás és az endogén trombin potenciál tekintetében additív hatást észleltek.
Ha az átállási szakaszban a rivaroxabán farmakodinámiás hatásának vizsgálata kívánatos, akkor erre az anti-Xa faktoraktivitás, a PiAI (protrombináz-indukált alvadási idő) és a HepTest alkalmazható, mivel ezeket a próbákat nem befolyásolja a warfarin. A warfarin utolsó dózisa utáni negyedik napon minden próba (ideértve a PI, aPTI, az anti-Xa faktoraktivitás és az ETP) kizárólag a rivaroxabán hatását mutatta.
Amennyiben az átállási szakaszban a warfarin farmakodinámiás hatásának vizsgálata kívánatos, akkor az INR-mérés a rivaroxabán Cthrough–értékénél használható (a rivaroxabán előző bevétele után 24 órával), mivel ezt a próbát a rivaroxabán minimális mértékben befolyásolja ebben az időpontban.
A warfarin és a rivaroxabán között nem figyeltek meg farmakokinetikai interakciót.
CYP3A4-induktorok
A rivaroxabán és az erős CYP3A4 induktor rifampicin együttes alkalmazása a rivaroxabán átlagos AUC-értékének körülbelül 50%-os csökkenéséhez vezetett, a farmakodinámiás hatások párhuzamos csökkenése mellett. A rivaroxabán együttes alkalmazása egyéb erős CYP3A4 induktorokkal (pl. fenitoin, karbamazepin, fenobarbitál vagy közönséges orbáncfű [Hypericum perforatum]) ugyancsak a rivaroxabán plazmakoncentrációjának csökkenéséhez vezethet. Ezért a CYP3A4 erős induktorával történő együttes alkalmazást kerülni kell, kivéve akkor, ha a betegnél szorosan monitorozzák a thrombosis jeleit és tüneteit.
Egyéb egyidejűleg alkalmazott kezelések
Nem volt megfigyelhető klinikailag szignifikáns farmakokinetikai vagy farmakodinámiás kölcsönhatás a rivaroxabán midazolámmal (CYP3A4 szubsztrát), digoxinnal (P-gp szubsztrát), atorvasztatinnal (CYP3A4 és P-gp szubsztrát) vagy omeprazollal (protonpumpagátló) történő együttes alkalmazásakor. A rivaroxabán nem inhibitora és nem induktora egyetlen fő CYP izoformának sem, mint például a CYP3A4.
Laboratóriumi paraméterek
Az alvadási paramétereket (pl. PI, aPTI, HepTest) a rivaroxabán a hatásmechanizmusa alapján várható módon befolyásolja (lásd 5.1 pont).
Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A rivaroxabán biztonságosságát és hatásosságát terhes nőknél nem igazolták. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A potenciális reproduktív toxicitás, a készítmény típusából következő vérzésveszély miatt, valamint abból a tényből adódóan, hogy a rivaroxabán átjut a placentán, a Xiltess alkalmazása a terhesség alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Fogamzóképes nőknek kerülniük kell a teherbeesést a rivaroxabán-kezelés során.
Szoptatás
A rivaroxabán biztonságosságát és hatásosságát szoptató nőknél nem igazolták. Állatkísérletekből származó adatok azt jelzik, hogy a rivaroxabán kiválasztódik az anyatejbe. Ezért a Xiltess alkalmazása ellenjavallt szoptatás alatt (lásd 4.3 pont). El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől.
Termékenység
Nem végeztek specifikus, a humán termékenységre kifejtett hatásokat értékelő vizsgálatokat rivaroxabánnal. Egy patkányokon végzett vizsgálatban nem észleltek a hím és nőstény fertilitásra gyakorolt hatásokat (lásd 5.3 pont).
A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A rivaroxabán kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Olyan mellékhatásokat jelentettek, mint az ájulás (gyakoriság: nem gyakori) és a szédülés (gyakoriság: gyakori) (lásd 4.8 pont). Azok a betegek, akik ilyen mellékhatásokat tapasztalnak, nem vezethetnek gépjárművet, és nem kezelhetnek gépeket.
Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
A rivaroxabán biztonságosságát tizenhárom, pivotális III. fázisú vizsgálatban értékelték (lásd 1. táblázat).
Összességében tizenkilenc III. fázisú vizsgálatban 69 608 felnőtt, illetve kettő II. fázisú és kettő III. fázisú vizsgálatban 488 gyermek-, és serdülőkorú beteg kapott rivaroxabánt.
táblázat: A vizsgált betegek száma, a napi összdózis és a kezelés maximális időtartama a felnőtt, illetve a gyermek-, és serdülőkorú betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatokban
*Legalább egy dózis rivaroxabánt kapott betegek
**A VOYAGER PAD vizsgálatból származó adat
Rivaroxabánnal kezelt betegeknél a leggyakrabban jelentett mellékhatás a vérzés volt (2. táblázat) (lásd még 4.4 pont, valamint alább a „Kiválasztott mellékhatások leírása” cím alatt). A leggyakrabban jelentett vérzések közé az epistaxis (4,5%), illetve a gyomor- és bélrendszeri vérzések (3,8%) tartoztak.
táblázat: A vérzés* és az anaemia eseteinek előfordulási gyakorisága a felnőtt, illetve a gyermek-, és serdülőkorú betegekkel végzett, befejezett III. fázisú vizsgálatokban
* A rivaroxabánnal végzett valamennyi vizsgálatban az összes vérzéses eseményt regisztrálják, jelentik és elbírálják.
** A COMPASS vizsgálatban alacsony az anaemia incidencia, mivel a nemkívánatos események regisztrálása tekintetében szelektív megközelítést alkalmaztak.
*** A nemkívánatos események regisztrálása tekintetében szelektív megközelítést alkalmaztak
# A VOYAGER PAD vizsgálatból származó adat
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A rivaroxabánnal kapcsolatosan felnőtteknél és gyermek- illetve serdülőkorú betegeknél jelentett mellékhatások gyakorisága az alábbi, 3. táblázatban került összefoglalásra, szervrendszeri kategóriák (MedDRA alapján) és gyakoriság szerint.
A gyakoriságok meghatározása:
nagyon gyakori (≥ 1/10)
gyakori: (≥ 1/100–< 1/10)
nem gyakori: (≥ 1/1000–< 1/100)
ritka: (≥ 1/10 000–< 1/1000)
nagyon ritka (< 1/10 000)
nem ismert: (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
táblázat: A felnőtt betegeknél a III. fázisú klinikai vizsgálatok, illetve a forgalomba hozatalt követő alkalmazás* során jelentett, és két II. fázisú és két III. fázisú, gyermek- és serdülőkorú betegekkel végzett vizsgálat során jelentett összes mellékhatás*
A: VTE megelőzése esetén figyelték meg elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten átesett felnőtt betegeknél
B: az MVT, a PE kezelése és az ismétlődés megelőzése esetén figyelték meg nagyon gyakori mellékhatásként < 55 éves nőknél
C: nem gyakori mellékhatásként figyelték meg ACS-t követő atherothromboticus események megelőzése során (percutan coronaria beavatkozást követően)
* A kiválasztott III. fázisú vizsgálatok esetén a nemkívánatos események regisztrálása tekintetében előre meghatározott szelektív megközelítést alkalmaztak. A vizsgálatok elemzése alapján a mellékhatások incidenciája nem növekedett, és új mellékhatást nem azonosítottak.
Kiválasztott mellékhatások leírása
Farmakológiai hatásmechanizmusa miatt a rivaroxabán alkalmazása kapcsolatba hozható bármely szövetből vagy szervből származó okkult vagy nyilvánvaló vérzés kockázatának növekedésével, ami posthaemorrhagiás anaemiához vezethet. A panaszok, a tünetek és a súlyosság (beleértve a halálos kimenetelt is) ilyenkor a vérzés és/vagy anaemia helyének és fokának, illetve kiterjedésének megfelelően változnak (lásd 4.9 pont: A vérzés kezelése). A klinikai vizsgálatok alatt gyakrabban észleltek nyálkahártyavérzést (epistaxist, fogíny-, gastrointestinalis-, urogenitalis vérzést, beleértve a kóros hüvelyi vérzést vagy fokozott menstruációs vérzést) és anaemiát a hosszú távú rivaroxabán-kezelés során, mint a KVA-kezelés mellett. Így a megfelelő klinikai megfigyelésen felül a haemoglobin/haematokrit-érték laboratóriumi vizsgálata értékes lehet az okkult vérzés detektálásában és a nyilvánvaló vérzés klinikai jelentőségének számszerű meghatározásában, amennyiben szükségesnek ítélik. A vérzések kockázata bizonyos betegcsoportokban megnövekedhet, pl. a nem beállított, súlyos artériás hypertoniában szenvedő betegeknél és/vagy a haemostasist befolyásoló gyógyszereket egyidejűleg szedő betegeknél (lásd „Vérzés kockázata”, 4.4 pont). A menstruációs vérzés erősödhet és/vagy elhúzódhat. A vérzéses szövődmények gyengeség, sápadtság, szédülés, fejfájás vagy megmagyarázhatatlan duzzanat, dyspnoe és megmagyarázhatatlan sokk formájában jelentkezhetnek. Bizonyos esetekben, az anaemia következtében cardialis ischaemiára jellemző mellkasi fájdalom vagy angina pectoris tüneteit figyelték meg.
A súlyos vérzés ismert másodlagos komplikációit, mint kompartment szindrómát vagy a hypoperfusio következtében fellépő veseelégtelenséget vagy az antikoagulánsokkal összefüggő nephropathiát jelentették a rivaroxabánnal kapcsolatban. Ezért a vérzés lehetőségét minden antikoagulált beteg állapotának értékelésekor figyelembe kell venni.
Gyermekek és serdülők
A vénás thromboembolia (VTE) kezelése, valamint a VTE megelőzése
A biztonságosság értékelése gyermekeknél és serdülőknél két II. fázisú és egy III. fázisú, nyílt elrendezésű, aktív kontrollos, újszülöttkorútól 18 éves kort meg nem haladó gyermek- és serdülőkorú beteg bevonásával végzett vizsgálat biztonságossági adatain alapszik. A biztonságossági eredmények általában hasonlóak voltak a rivaroxabán és az összehasonlító készítmény esetében a különböző gyermekgyógyászati korcsoportokban. Összességében a rivaroxabánnal kezelt 412 gyermek és serdülő esetében a biztonságossági profil hasonló volt a felnőtt populációban megfigyelthez és konzisztens volt a különböző életkorú alcsoportokban, mindazonáltal az értékelést korlátozza a betegek csekély száma. Gyermek- és serdülőkorú betegeknél a fejfájást (nagyon gyakori, 16,7%), a lázat (nagyon gyakori, 11,7%), az orrvérzést (nagyon gyakori, 11,2%), a hányást (nagyon gyakori, 10,7%), a tachycardiát (gyakori, 1,5%), a bilirubinszint emelkedését (gyakori, 1,5%) és a konjugált bilirubin szintjének emelkedését (nem gyakori, 0,7%) nagyobb gyakorisággal jelentették, mint a felnőtteknél. A felnőtt populációval konzisztensen a már menstruáló serdülő lányok 6,6%-ánál (gyakori) figyeltek meg menorrhagiát. A felnőtt populációban a forgalomba hozatalt követően megfigyelt thrombocytopenia a gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatokban gyakori volt (4,6%). A gyógyszermellékhatások a gyermek-, és serdülőkorú betegeknél elsősorban enyhe–közepes súlyosságúak voltak.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Túladagolás
Felnőtteknél ritka esetekben, legfeljebb 1960 mg-mal történő túladagolásról számoltak be. Túladagolás esetén a beteget gondosan meg kell figyelni vérzéses szövődmény vagy más mellékhatás szempontjából (lásd „Vérzés kezelése” szakaszt). Gyermekeknél korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. A korlátozott felszívódás következtében kialakuló plafonhatás miatt 50 mg vagy afeletti szupraterápiás dózisban alkalmazott rivaroxabán esetén nem várható az átlagos plazmakoncentráció további növekedése. felnőtteknél, gyermekeknél azonban nem állnak rendelkezésre a terápiás dózist meghaladó adagokra vonatkozó adatok.
Rendelkezésre áll egy specifikus antidotum (andexanet alfa), amely a rivaroxabán farmakodinámiás hatását antagonizálja felnőtteknél; gyermekeknél viszont az alkalmazása nem megalapozott (lásd az andexanet alfa gyógyszeralkalmazási előírását).
A rivaroxabán túladagolása esetén aktív orvosi szén alkalmazása mérlegelhető a gyógyszer felszívódásának csökkentésére.
Vérzés kezelése
Amennyiben vérzéses szövődmény lép fel egy rivaroxabánnal kezelt betegnél, akkor a rivaroxabán következő alkalmazását szükség szerint el kell halasztani vagy a kezelést le kell állítani. A rivaroxabán felezési ideje körülbelül 5 és 13 óra között van felnőtteknél. Gyermekeknél a populációs farmakokinetikai modellezési megközelítések használatával becsült felezési idő rövidebb (lásd 5.2 pont). A kezelést a vérzés súlyosságának és lokalizációjának függvényében, személyre szabottan kell végezni. Szükség esetén megfelelő tüneti kezelés alkalmazható, úgymint mechanikus kompresszió (pl. súlyos orrvérzés esetén), műtéti vérzéscsillapítás, vérzéscsillapító eljárásokkal, folyadékpótlás és hemodinamikai támogatás, vérkészítmények (a társuló anaemia vagy coagulopathia függvényében vörösvértest-koncentrátum vagy friss fagyasztott plazma) vagy thrombocyta-transzfúzió.
Ha a vérzés a fent említett intézkedésekkel sem állítható meg, akkor megfontolandó vagy a specifikus, a Xa-faktorinhibitorok hatását visszafordító szer (andexanet alfa) alkalmazása, amely antagonizálja a rivaroxabán farmakodinámiás hatását, vagy egy specifikus prokoaguláns szer, úgymint protrombinkomplex-koncentrátum (PCC), aktivált protrombinkomplex-koncentrátum (APCC), vagy rekombináns VIIa faktor (r-FVIIa) alkalmazása. Azonban jelenleg nagyon korlátozottak a tapasztalatok ezen gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatban rivaroxabánnal kezelt felnőtteknél és gyermekeknél. Az ajánlás korlátozott számú nem-klinikai adaton is alapul. A vérzéses állapot javulásától függően megfontolandó a rekombináns VIIa faktor ismételt adása és a dózis beállítása. Súlyos vérzés esetén fontolóra kell venni egy véralvadási szakértővel történő konzultációt, amennyiben helyileg elérhető (lásd 5.1 pont).
A protamin-szulfát és a K-vitamin várhatóan nem befolyásolják a rivaroxabán antikoaguláns hatását. A rivaroxabánt kapó felnőtteknél korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre a tranexánsavval és nincs tapasztalat az aminokapronsavval és az aprotininnel kapcsolatban. Nincs tapasztalat ezeknek a szereknek a rivaroxabánt kapó gyermekeknél történő alkalmazásáról. A rivaroxabánnal kezelt betegek esetében a szisztémás haemostaticum dezmopresszin alkalmazásának hasznossága tudományosan nem megalapozott, és ezzel kapcsolatban tapasztalatok sincsenek. A plazmafehérjékhez való nagyfokú kötődése miatt a rivaroxabán várhatóan nem dializálható.
FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Antithrombotikus gyógyszerek, Xa faktor direkt inhibitorai, ATC kód: B01AF01
Hatásmechanizmus
A rivaroxabán a Xa faktor nagy szelektivitású közvetlen inhibitora, ami orális biohasznosulást mutat. A Xa faktor gátlása megszakítja az intrinsic és extrinsic véralvadási kaszkád útvonalakat, gátolva mind a trombintermelést, mind a vérrögök kialakulását. A rivaroxabán nem gátolja a trombint (aktivált II. faktor) és nem mutattak ki hatást a vérlemezkékre.
Farmakodinámiás hatások
Emberben a Xa faktor dózisfüggő gátlását figyelték meg. A rivaroxabán - szoros összefüggésben a plazmakoncentrációkkal (az r érték 0,98-dal egyenlő) - dózisfüggő módon befolyásolja a protrombinidőt (PI), ha Neoplastint használnak a vizsgálathoz. Más reagensek ettől eltérő eredményt adhatnak. A PI eredményét másodpercekben kell megadni, mivel a nemzetközi normalizált arány (INR) csak a kumarinszármazékokra kalibrálható és validálható, és nem alkalmazható egyéb antikoagulánsokra.
A MVT és PE kezelésére és az ismétlődés megelőzésére rivaroxbánt szedő betegeknél a PI (Neoplastin) 5/95 percentilis értéke 2–4 órával a tabletta bevétele után (azaz a maximális hatás időpontjában) naponta kétszer alkalmazott 15 mg rivaroxabán esetén 17 és 32 s között változott, míg a naponta egyszer alkalmazott 20 mg rivaroxabán esetén 15 és 30 s között változott. A minimális szintnél (8–16 órával a tabletta bevétele után) az 5/95 percentilis értéke naponta kétszer alkalmazott 15 mg rivaroxabán esetén 14 és 24 s között változott, míg a naponta egyszer alkalmazott 20 mg rivaroxabán esetén (18‑30 órával a tabletta bevétele után) 13 és 20 s között változott.
A nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő, a stroke és szisztémás embolisatio megelőzésére rivaroxabánt kapó betegek esetében a PI (Neoplastin) 5/95 percentilis értéke 1‑4 órával a tabletta bevétele után (azaz a maximális hatás idején) a naponta egyszer 20 mg-mal kezelt betegeknél 14 és 40 s között változott, míg a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő, naponta egyszer 15 mg-mal kezelt betegek esetében 10 és 50 s között változott. A minimális szintnél (16–36 órával a tabletta bevétele után) az 5/95 percentilis értéke a naponta egyszer alkalmazott 20 mg rivaroxabán esetén 12 és 26 s között változott, míg a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő, naponta egyszer 15 mg-mal kezelt betegek esetében 12 és 26 s között változott.
Egy egészséges felnőtteken (n = 22) végzett klinikai farmakológiai vizsgálat során a rivaroxabán farmakodinámiás hatásának reverzibilitását vizsgálták két különböző típusú protrombinkomplex- koncentrátum (PPC) [egy 3 faktoros protrombinkomplex-koncentrátum (II, IX és X faktorok) és egy 4 faktoros protombinkomplex-koncentrátum (II, VII, IX és X faktorok)] egyszeri adagjainak (50 NE/ttkg) hatására. A 3 faktoros PCC a Neoplastin reagenssel meghatározottt PI középértékeket 30 percen belül körülbelül 1,0 másodperccel csökkentette a 4 faktoros protrombinkomplex-koncentrátum esetében megfigyelt körülbelül 3,5 másodperces csökkenéshez képest. A 3 faktoros protrombinkomplex-koncentrátum (PCC) ugyanakkor nagyobb és gyorsabb általános hatást fejtett ki az endogén trombinképződés változásainak reverziójára, mint a 4 faktoros PCC (lásd 4.9 pont).
Az aktivált parciális thromboplasztin idő (aPTI) és a HepTest megnyúlása szintén dózisfüggő; ezek azonban nem javasoltak a rivaroxabán farmakodinámiás hatásának értékelésére. A rivaroxabán-kezelés során nem szükséges a véralvadási paraméterek monitorozása a klinikai gyakorlatban. Ugyanakkor, amennyiben klinikailag szükséges, a rivaroxabán-szinteket kalibrált kvantitatív anti-Xa faktor tesztekkel lehet mérni (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A PI (Neoplastin reagens), az aPTI és az anti-Xa vizsgálata (kalibrált kvantitatív teszttel) szoros összefüggést mutat a plazmakoncentrációval gyermekeknél. Az anti-Xa és a plazmakoncentráció összefüggése lineáris, a görbe meredeksége közel 1. Előfordulhatnak a megfelelő plazmakoncentrációhoz képest magasabb vagy alacsonyabb anti-Xa-értékekkel járó egyedi eltérések. Nem szükséges a véralvadási paraméterek rutinszerű monitorozása a rivaroxabánnal végzett klinikai kezelés során. Klinikailag javallott esetben azonban a rivaroxabán koncentrációja megmérhető kalibrált, kvantitatív anti-Xa faktor tesztekkel, mikrogramm/liter értékben kifejezve (az 5.2 pontban található 13. táblázat mutatja be a rivaroxabán gyermekeknél megfigyelt plazmakoncentrációit). A meghatározás alsó határértékét kell figyelembe venni, amikor anti-Xa teszttel végzik el a rivaroxabán plazmakoncentrációjának mennyiségi meghatározását gyermekeknél. Nem állapítottak meg hatásossági vagy biztonságossági eseményekre vonatkozó küszöbértéket.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A stroke és a szisztémás embolisatio megelőzése nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél
A rivaroxabán klinikai programját arra tervezték, hogy a nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél kimutassa a rivaroxabán stroke és a szisztémás embolisatio megelőzésében mutatott hatásosságát.
A pivotális, kettős vak ROCKET AF-vizsgálatban 14 264 beteget soroltak be a naponta egyszer 20 mg rivaroxabánt (naponta egyszer 15 mg, ha a kreatinin-cleareance 30–49 ml/perc) kapó vagy 2,5-es INR célértékre (terápiás tartomány 2,0‑3,0) titrált warfarin-terápiában részesülő csoportba. A kezelési idő középértéke 19 hónap volt, míg az összesített kezelési időtartam legfeljebb 41 hónap.
A betegek 34,9%-át kezelték acetilszalicilsavval, míg 11,4%-át III. osztályú antiaritmiás szerrel, beleértve az amiodaront is.
A rivaroxabán non-inferior volt a warfarinhoz képest a stroke és a nem központi idegrendszeri szisztémás embolisatio által alkotott elsődleges kompozit végpont tekintetében. A protokoll szerint kezelt populációban stroke vagy szisztémás embolisatio 188 rivaroxabánnal kezelt betegnél (1,71% évente) és 241 warfarinnal kezelt betegnél (2,16% évente) alakult ki (relatív hazárd 0,79; 95%-os CI, 0,66-0,96; non-inferioritási P < 0,001). A beválasztás szerinti elemzésnek (intention to treat, ITT) megfelelően elemzett összes randomizált beteg között az elsődleges végpont 269 rivaroxabánnal kezelt betegnél (2,12% évente) és 306 warfarinnal kezelt betegnél (2,42% évente) következett be (relatív hazárd 0,88; 95%-os CI, 0,74-1,03; non-inferioritási P < 0,001; szuperioritási P = 0,117). A másodlagos végpontok eredményei a beválasztás szerinti elemzés alapján hierarchikus sorrendben a 4. táblázatban találhatók.
A warfarin csoportba tartozó betegek között az INR-értékek a terápiás tartományba estek (2,0‑3,0) az idő átlagosan 55%-ában (medián 58%, kvartilisek közötti távolság 43-71). A rivaroxabán hatása nem különbözött a centrumok TTR szintjétől függően (Time in Target INR Range, INR céltartományban töltött idő; 2,0‑3,0) az egyforma méretű kvartilisekben (interakciós P = 0,74). A centrumok szerinti legmagasabb kvartilisben a rivaroxabán relatív hazárdja a warfarinhoz képest 0,74 volt (95%-os CI, 0,49‑1,12).
A fő biztonságossági végponttal (súlyos és nem súlyos, klinikailag jelentős vérzéses események) kapcsolatos előfordulási arányok mindkét kezelési csoportban hasonlóak voltak (lásd 5. táblázat).
táblázat: A III. fázisú ROCKET AF vizsgálat hatásossági eredményei
táblázat: A III. fázisú ROCKET AF vizsgálat biztonságossági eredményei
biztonsági populáció, kezelés alatt (safety population, on treatment)
* névlegesen szignifikáns
A III. fázisú ROCKET AF vizsgálaton túl egy prospektív, egykarú, engedélyezést követő, beavatkozással nem járó, nyílt kohorsz vizsgálatot (XANTUS) végeztek központosított kiértékeléssel, beleértve a thromboemboliás eseményeket és a jelentős vérzést. 6704, nem valvuláris eredetű pitvarfibrillációban szenvedő beteget vontak be a stroke és a nem központi idegrendszeri eredetű szisztémás embolisatio klinikai gyakorlatban történő megelőzésének vizsgálatába. Az átlagos CHADS2 pontszám 1,9-nek és a HAS-BLED pontszám 2,0-nak adódott a XANTUS során, szemben a ROCKET-AF átlagosan 3,5-es és 2,8-es CHADS2, illetve HAS-BLED pontszámaival. Jelentős vérzés 2,1 per 100 betegév gyakorisággal jelentkezett. Halálos vérzést 0,2 per 100 betegév gyakorisággal, és intracranialis vérzést 0,4 per 100 betegév gyakorisággal jelentettek. Stroke-ot vagy nem központi idegrendszeri eredetű szisztémás embolisatiót 0,8 per 100 betegév gyakorisággal jegyeztek fel.
Ezek a klinikai gyakorlatból származó megfigyelések konzisztensek az ebben az indikációban megállapított biztonságossági profillal.
A forgalombahozatali engedély kiadása utáni, beavatkozással nem járó, négy országban több mint 162 000 beteg bevonásával járó vizsgálatban rivaroxabánt rendeltek a stroke és a szisztémás embólia megelőzésére nem valvuláris eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél. Az ischaemiás stroke esemény előfordulási aránya 0,70 (95%-os CI 0,44‑1,13) volt 100 betegévre vetítve. Kórházi kezelést igénylő vérzések a következő esemény/100 betegév arányban fordultak elő: 0,43 (95%-os CI 0,31‑0,59) intracranialis vérzések; 1,04 (95%-os CI 0,65‑1,66) gastrointestinalis vérzések; 0,41 (95%-os CI 0.31‑0.53) urogenitális vérzések és 0,40 (95%-os CI 0,25‑0,65) egyéb vérzések.
Kardioverzió előtt álló betegek
A rivaroxabán kardiovaszkuláris események megelőzése szempontjából dózismódosított KVA-val (2:1 randomizált) történő összehasonlítása céljából egy prospektív, randomizált, nyílt, multicentrikus, vakosított végpontú feltáró vizsgálatot (X-VERT) végeztek 1504 nem-billentyű eredetű pitvarfibrillációban szenvedő, kardioverzióra előjegyzett (orális antikoaguláns terápiában nem részesült és előkezelt) beteg bevonásával. TEE vezérelt (1-5 nap előkezeléssel) vagy hagyományos (legalább három hét előkezeléssel) kardioverzió stratégiákat alkalmazták. Az elsődleges hatásossági végpont (minden stroke, tranziens ischemiás attack, nem-CNS-szisztémás embólia, myocardialis infarctus (MI) és kardiovaszkuláris halálozás) 5 beteg (0,5%) esetében jelentkezett a rivaroxabán csoportban (n = 978) és 5 beteg (1,0%) esetében a KVA csoportban (n = 492, RR 0,50, 95%-os CI 0,15‑1,73, módosított ITT populáció). Az elsődleges biztonságossági kimenetel (jelentős vérzés) 6 (0,6%) és 4 (0,8%) beteg esetében történt a rivaroxabán (n = 988) ill. a KVA (n = 499) csoportokban (RR 0,76, 95%-os CI 0,21‑2,67; biztonsági populáció). Ez a feltáró vizsgálat hasonló hatásosságot és biztonságosságot mutatott a rivaroxabán és a KVA kezelt betegcsoportokban a kardioverzió tekintetében.
Stent beültetésessel járó percutan coronaria intervención (PCI) áteső, nem-valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegek
Két rivaroxabán és egy KVA kezelési séma biztonságosságának összehasonlítására egy randomizált, nyílt, multicentrikus vizsgálatot (PIONEER AF-PCI) végeztek 2124, nem-valvuláris eredetű pitvarfibrillációban szenvedő, primer atherosclerosis miatt stent beültetéses PCI kezelésen átesett beteggel. A betegeket 1:1:1 arányban randomizálták egy összesen 12 hónapos kezelésre. Azok a betegek, akiknek a kórelőzményében stroke vagy TIA szerepelt, kizárásra kerültek.
Az 1. csoport 15 mg rivaroxabánt kapott naponta egyszer (naponta egyszer 10 mg-ot azok a betegek, akiknek a kreatinin-clearence-e 30–49 ml/perc volt) és mellé P2Y12 inhibitort. A 2. csoport 2,5 mg rivaroxabánt kapott naponta kétszer, és mellé kettős TAG-ot (kettős thrombocytaaggregáció-gátló-kezelés, például klopidogrel 75 mg [vagy alternatívaként P2Y12 inhibitor], alacsony dózisú acetilszalicilsavval [ASA]) 1,6 vagy 12 hónapig, majd naponta egyszer 15 mg rivaroxabánt (vagy 10 mg azoknak a betegeknek az esetében, akiknek a kreatinin-clearence-e 30–49 ml/perc volt) és mellé alacsony dózisú ASA-t. A 3. csoport beállított dózisú KVA-t és kettős TAG-ot kapott 1,6 vagy 12 hónapon keresztül, majd beállított dózisú KVA-t és alacsony dózisú ASA-t.
Az elsődleges biztonságossági végpont, a klinikailag jelentős vérzéses események sorrendben 109 (15,7%), 117 (16,6%) és 167 (24%) betegnél jelentkeztek az 1. csoportban, a 2. csoportban és a 3. csoportban (HR 0,59; 95%-os CI 0,47‑0,76; p < 0,001, és HR 0,63, 95%-os CI 0,50‑ 0,80; p < 0,001, sorrendben). A másodlagos végpont (CV halálozás, MI vagy stroke cardiovascularis eseményekből álló összetett végpont) 41 (5,9%), 36 (5,1%) és 36 (5,2%) betegnél jelentkezett az 1., a 2. és a 3. csoportban. Mindegyik rivaroxabán kezelési séma esetében a klinikailag jelentős vérzéses események szignifikáns csökkenése látszott a KVA-kezeléshez képest a stent beültetéses percutan coronaria intervención (PCI) áteső nem-billentyű eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél. A PIONEER AF-PCI elsődleges célja a biztonságosság értékelése volt. A hatásosságra vonatkozó adatok (beleértve a thromboemboliás eseményeket is) ebben a populációban korlátozottak.
Az MVT, PE kezelése és a recidiváló MVT és PE megelőzése
A rivaroxabán klinikai programját arra tervezték, hogy igazolja a rivaroxabánnak az akut MVT és PE kezdeti és folyamatos kezelésében, valamint az ismételt fellépés megelőzésében mutatott hatásosságát. Több mint 12 800 beteget értékeltek négy randomizált, kontrollos, III. fázisú klinikai vizsgálatban (Einstein DVT, Einstein PE, Einstein Extension és Einstein Choice), továbbá elvégezték az Einstein DVT és Einstein PE vizsgálatok egy előre meghatározott összesített elemzését is. Az összesített, kombinált kezelési időtartam minden vizsgálat esetében legfeljebb 21 hónap volt.
Az Einstein DVT-ben 3449, akut MVT-ban szenvedő betegnél vizsgálták a MVT kezelését és a recidiváló MVT és PE megelőzését (a tünetekkel járó PE-ban szenvedő betegeket kizárták ebből a vizsgálatból). A vizsgálatban résztvevő orvos klinikai szakvéleménye alapján a kezelés időtartama 3, 6 vagy 12 hónap volt. Az első három hétben az akut MVT kezelésére naponta kétszer 15 mg rivaroxabánt adtak. Ezután 20 mg rivaroxabánt alkalmaztak naponta egyszer.
Az Einstein PE-ben 4832, akut PE-ben szenvedő betegnél vizsgálták a PE kezelését és a recidiváló MVT és PE megelőzését. A vizsgálatot végző orvos klinikai szakvéleménye alapján a kezelés időtartama 3, 6 vagy 12 hónap volt. Az első három hétben az akut PE kezelésére naponta kétszer 15 mg rivaroxabánt adtak. Ezután 20 mg rivaroxabánt alkalmaztak naponta egyszer.
Mind az Einstein DVT, mind az Einstein PE vizsgálatban az összehasonlító kezelés legalább 5 napig alkalmazott enoxaparinból állt, amelyet K-vitamin-antagonistával történő kezeléssel kombináltak addig, amíg a PI/INR a terápiás tartományba nem került (≥ 2,0). A kezelést K-vitamin-antagonistával folytatták, amelynek az adagját úgy állították be, hogy biztosítsa a 2,0 ‑ 3,0-ás terápiás tartományba eső PI/INR-értéket.
Az Einstein Extension vizsgálatban 1197, MVT-ban vagy PE-ban szenvedő betegnél értékelték a recidiváló MVT és PE megelőzését. A vizsgálatban résztvevő orvos klinikai szakvéleménye alapján a kezelés időtartama további 6 vagy 12 hónap volt azoknál a betegeknél, akik befejeztek egy vénás thromboembolia miatti, 6- 12 hónapos kezelést. A napi egyszeri 20 mg rivaroxabánt placebóval hasonlították össze.
Az Einstein DVT, PE és Extension vizsgálatban ugyanazokat az előre meghatározott elsődleges és másodlagos hatásossági végpontokat alkalmazták. Az elsődleges hatásossági végpont a tünetekkel járó, visszatérő VTE volt, amely meghatározás szerint a recidiváló MVT vagy fatális vagy nem fatális PE által alkotott összetett végpont volt. A meghatározás szerint a másodlagos hatásossági végpont a recidiváló MVT, a nem fatális PE és az összmortalitás által alkotott összetett végpont volt.
Az Einstein Choice vizsgálatban a fatális PE, illetve nem fatális, tünetekkel járó recidiváló MVT, illetve PE megelőzését vizsgálták 3396, igazolt, tünetekkel járó MVT-on és/vagy PE-n átesett betegnél, akik befejezték a 6 – 12 hónapos antikoaguláns-kezelést. Azokat a betegeket, akiknél terápiás céltartomány szerint adagolt antikoaguláció javallata állt fenn, kizárták a vizsgálatból. A kezelés időtartama az egyén randomizálásának dátumától függően legfeljebb 12 hónap volt (medián: 351 nap). A naponta egyszer adott 20 mg rivaroxabánt és a naponta egyszer adott 10 mg rivaroxabánt hasonlították össze 100 mg acetilszalicilsav napi egyszeri alkalmazásával.
Az elsődleges hatásossági végpont a tünetekkel járó, visszatérő VTE volt, amely meghatározás szerint a recidiváló MVT vagy fatális vagy nem fatális PE által alkotott összetett végpont volt.
Az Einstein DVT vizsgálatban (lásd 6. táblázat) a rivaroxabánról igazolták, hogy az elsődleges hatásossági végpont tekintetében non-inferior az enoxaparin/KVA-hoz képest (p < 0,0001 [non- inferioritási próba]; relatív hazárd: 0,680 [0,443‑1,042], p = 0,076 [szuperioritási próba]). Az előre meghatározott nettó klinikai előny (elsődleges hatásossági végpont plusz a súlyos vérzéses események) tekintetében 0,67-es relatív hazárdról ([95%-os CI: 0,47‑0,95], névleges p-érték: p = 0,027) számoltak be a rivaroxabán javára. A kezelési időtartam átlagosan 189 nap volt, amely alatt az INR-értékek átlagosan 60,3%-ban (a 3, 6 és 12 hónaposra tervezett kezelések alatt 55,4%-ban, 60,1%-ban, illetve 62,8%-ban) a terápiás tartományba estek. Az enoxaparin/KVA csoportban nem volt egyértelmű összefüggés az azonos méretű tercilisekben a centrumok átlagos TTR-értékei (Time in Target INR Range, INR céltartományban töltött idő; 2,0‑3,0) és a visszatérő MVT incidenciája (interakciós P = 0,932) között. A centrumok szerinti legmagasabb tercilisben a rivaroxabán relatív hazárdja a warfarinhoz képest 0,69 volt (95%-os CI: 0,35‑1,35).
Az elsődleges biztonságossági végpontokra vonatkozó előfordulási arányok (súlyos vagy klinikailag jelentős, nem súlyos vérzéses események), valamint a másodlagos biztonságossági végpontok (súlyos vérzéses események) hasonlóak voltak mindkét kezelési csoport esetén.
táblázat: A III. fázisú Einstein DVT vizsgálat hatásossági és biztonságossági eredményei
Naponta kétszer 15 mg rivaroxabán 3 hétig, utána naponta egyszer 20 mg
Legalább 5 napig enoxaparin, KVA-val átfedésben, utána KVA
* p < 0,0001 (non-inferioritás az előre meghatározott 2,0 relatív hazárdhoz); relatív hazárd: 0,680 (0,443‑1,042), p = 0,076 (szuperioritás)
Az Einstein PE vizsgálatban (lásd 7. táblázat) a rivaroxabánról igazolták, hogy az elsődleges hatásossági végpont tekintetében non-inferior az enoxaparin/KVA-hoz képest p = 0,0026 (non- inferioritási próba); relatív hazárd: 1,123 (0,749‑1,684)). Az előre meghatározott nettó klinikai előny (elsődleges hatásossági végpont plusz a súlyos vérzéses események) tekintetében 0,849-es relatív hazárdról számoltak be ((95%-os CI: 0,633‑1,139), névleges p-érték p = 0,275). A kezelési időtartam átlagosan 215 nap volt, amely alatt az INR-értékek átlagosan 63%-ban (a 3, 6 és 12 hónaposra tervezett kezelések alatt 57%-ban, 62%-ban, illetve 65%-ban) a terápiás tartományba estek. Az enoxaparin/KVA csoportban nem volt egyértelmű összefüggés az azonos méretű tercilisekben a centrumok átlagos TTR-értékei (Time in Target INR Range, INR céltartományban töltött idő; 2,0‑3,0) és a visszatérő VTE incidenciája (interakciós p = 0,082) között. A centrumok szerinti legmagasabb tercilisben a rivaroxabán relatív hazárdja a warfarinhoz képest 0,642 volt (95%-os CI: 0,277‑1,484).
Az elsődleges biztonságossági végpontokra vonatkozó előfordulási arányok (súlyos vagy klinikailag jelentős, nem súlyos vérzéses események) valamivel alacsonyabbak voltak a rivaroxabán kezelési csoportban (10,3% (249/2412)), mint az enoxaparin/KVA kezelési csoportban (11,4% (274/2405)). A másodlagos biztonságossági végpontok (súlyos vérzéses események) előfordulása alacsonyabb volt a rivaroxabán kezelési csoportban (1,1% (26/2412)), mint az enoxaparin/KVA kezelési csoportban (2,2% (52/2405)), a relatív hazárd 0,493 volt (95%-os CI: 0,308‑0,789).
táblázat: A III. fázisú Einstein PE vizsgálat hatásossági és biztonságossági eredményei
Naponta kétszer 15 mg rivaroxabán 3 hétig, utána naponta egyszer 20 mg
Legalább 5 napig enoxaparin, KVA-val átfedésben, utána KVA
* p < 0,0026 (non-inferioritás az előre meghatározott 2,0 relatív hazárdhoz); relatív hazárd: 1,123 (0,749-1,684)
Elvégezték az Einstein DVT és Einstein PE vizsgálatok eredményének egy előre meghatározott, összesített elemzését (lásd 8. táblázat).
táblázat: A III. fázisú Einstein DVT és PE vizsgálatok összesített hatásossági és biztonságossági eredményei
Naponta kétszer 15 mg rivaroxabán 3 hétig, utána naponta egyszer 20 mg
Legalább 5 napig enoxaparin, KVA-val átfedésben, utána KVA
* p < 0,0001 (non-inferioritás az előre meghatározott 1,75 relatív hazárdhoz); relatív hazárd: 0,886 (0,661‑1,186)
Az előre meghatározott nettó klinikai előny (elsődleges hatásossági végpont plusz a súlyos vérzéses események) tekintetében az összesített elemzés során 0,771-es relatív hazárdról számoltak be ([95%-os CI: 0,614‑0,967], névleges p-érték p = 0,0244).
Az Einstein Extension vizsgálatban (lásd 9. táblázat) az elsődleges és másodlagos hatásossági végpontok tekintetében a rivaroxabán szuperiornak bizonyult a placebóhoz képest. Az elsődleges biztonságossági végpont (súlyos vérzéses események) tekintetében nem szignifikánsan, de számszerűen magasabb előfordulási arányokat észleltek a naponta egyszer 20 mg rivaroxabánnal kezelt betegeknél a placebót kapóknál észleltekhez képest. A másodlagos biztonságossági végpont (súlyos vagy klinikailag jelentős, nem súlyos vérzéses események) tekintetében a naponta egyszer 20 mg rivaroxabánnal kezelt betegeknél magasabb arányokat észleltek a placebót kapóknál megfigyeltekhez képest.
táblázat: A III. fázisú Einstein Extension vizsgálat hatásossági és biztonságossági eredményei
Naponta egyszer 20 mg rivaroxabán
* p< 0,0001 (szuperioritás); relatív hazárd: 0,185 (0,087‑0,393)
Az Einstein Choice vizsgálatban (lásd 10. táblázat) az elsődleges hatásossági végpont tekintetében a rivaroxabán 20 mg és 10 mg egyaránt szuperiornak bizonyult a 100 mg acetilszalicilsavhoz képest. Az elsődleges biztonságossági végpont (súlyos vérzéses események) tekintetében a naponta egyszer adott 20 mg, illetve 10 mg rivaroxabánnal kezelt betegek adatai hasonlóak voltak a 100 mg acetilszalicilsavval kezeltekéhez.
táblázat: A III. fázisú Einstein Choice vizsgálat hatásossági és biztonságossági eredményei
* p< 0,001 (szuperioritás) rivaroxabán 20 mg naponta egyszer vs. ASA 100 mg naponta egyszer; HR = 0,34 (0,20‑0,59)
** p < 0,001 (szuperioritás) rivaroxabán 10 mg naponta egyszer vs ASA 100 mg naponta egyszer; HR = 0,26 (0,14‑0,47)
+ rivaroxabán 20 mg naponta egyszer vs. ASA 100 mg naponta egyszer; HR = 0,44 (0,27‑0,71), p = 0,0009 (névleges érték)
++ rivaroxabán 10 mg naponta egyszer vs. ASA 100 mg naponta egyszer; HR = 0,32 (0,18‑0,55), p< 0,0001 (névleges érték)
A III. fázisú EINSTEIN vizsgálaton túl egy prospektív, beavatkozással nem járó, nyílt kohorsz vizsgálatot (XALIA) végeztek központosított kiértékeléssel, beleértve a recidiváló MVT-t, a jelentős vérzést és a halált is. 5142 akut MVT-s beteget vontak be, hogy a klinikai gyakorlatban vizsgálják a rivaroxabán standard antikoagulációs-terápiához viszonyított hosszú távú biztonságosságát. A jelentős vérzés, a recidiváló MVT és az összmortalitás a rivaroxabán esetében sorrendben 0,7%, 1,4% és 0,5% volt. Különbségek voltak a betegek kiindulási jellemzőiben, köztük az életkorban, a daganatos megbetegedésben és a vesekárosodásban. A kiindulásbeli jellemzők különbségeinek korrigálására egy előre meghatározott hajlamossági pontszám („propensity score”) szerint végzett elemzést használtak, de a fennmaradó zavaró tényezők mindezek ellenére is befolyásolhatják az eredményeket. A rivaroxabán és a jelentős vérzés standard terápiára vonatkozó korrigált relatív hazárdok összehasonlítása a jelentős vérzés, a recidiváló MVT és az összhalálozás sorrendben 0,77-nak (95%-os CI 0,40‑1,50), 0,91-nak (95%-os CI 0,54‑1,54) és 0,51-nak (95%-os CI 0,24‑1,07) adódtak.
Ezek a klinikai gyakorlatból származó megfigyelések konzisztensek az ebben az indikációban megállapított biztonságossági profillal.
A forgalombahozatali engedély kiadása utáni, beavatkozással nem járó vizsgálatban négy országban több mint 40 000, daganatos betegségek szempontjából negatív anamnézisű betegnél rivaroxabánt rendeltek az MVT és a PE kezelésére vagy megelőzésére. A kórházi kezeléshez vezető, tünetekkel járó, vagy klinikailag nyilvánvaló VTE, illetve thromboemboliás események 100 betegévre vetített előfordulási aránya 0,64-től (95%-os CI 0,40‑0,97; egyesült királyságbeli adatok) 2,30-ig (95%-os CI 2,11‑2,51; németországbeli adatok) terjedő tartományban mozgott. Kórházi kezelést igénylő vérzések a következő esemény/100 betegév arányban fordultak elő: 0,31 (95%-os CI 0,23‑0,42) intracranialis vérzések; 0,89 (95%-os CI 0,67‑1,17) gastrointestinalis vérzések; 0,44 (95%-os CI 0,26‑0.74) urogenitalis vérzések és 0,41 (95%-os CI 0,31‑0,54) egyéb vérzések.
Gyermekek és serdülők
A VTE kezelése és a VTE kiújulásának megelőzése gyermek- és serdülőkorú betegeknél
6 nyílt elrendezésű, multicentrikus gyermekgyógyászati vizsgálatban összesen 727 főt, igazolt akut VTE-vel érintett gyermeket vizsgáltak, akik közül 528-an kaptak rivaroxabánt. A III. fázisú vizsgálat megerősítette, hogy a testtömeghez igazított adagolás az újszülöttkorútól -18 éves kort meg nem haladó betegeknél hasonló rivaroxabán-expozíciót eredményezett, mint amilyet napi egyszer 20 mg rivaroxabánnal kezelt, MVT-s felnőtt betegeknél figyeltek meg (lásd 5.2 pont).
Az EINSTEIN Junior III. fázisú vizsgálat egy randomizált, aktív kontrollos, nyílt elrendezésű, multicentrikus klinikai vizsgálat volt 500 fő olyan gyermek- és serdülőkorú beteg részvételével (életkor: születéstől < 18 éves korig), akiknél akut VTE-t igazoltak. A vizsgálatban 276 gyermek életkora volt 12– <18 év közötti, 101-é 6 – < 12 év közötti, 69-é 2 – < 6 év közötti, valamint 54-en voltak 2 év alattiak.
Az index VTE-t a következők szerint osztályozták: centrális vénás katéterrel összefüggő VTE (CVC- VTE; 90/335 beteg a rivaroxabán-csoportban, 37/165 beteg a kontrollcsoportban), cerebralis vénás és sinus-thrombosis (CVST; 74/335 beteg a rivaroxabán-csoportban, 43/165 beteg a kontrollcsoportban), vagy minden más, beleértve az MVT-t és a PE-t (nem CVC-VTE; 171/335 beteg a rivaroxabán-csoportban, 85/165 beteg a kontrollcsoportban). Az index thrombosis leggyakoribb megnyilvánulási formája a 2 és < 18 év közötti gyermekeknél a nem CVC-VTE volt 211 főnél (76,4%); a 6 és < 12 év közötti, valamint 2 és < 6 év közötti gyermekeknél a CVST volt 48 főnél (47,5%) ill. 35 főnél (50,7%; a 2 év alatti gyermekeknél pedig a CVC-VTE volt 37 főnél (68,5%). A rivaroxabán-csoportban nem volt 6 hónaposnál fiatalabb CVST-vel bevont gyermek. A CVST-ben szenvedő betegek közül 22-nél állt fenn központi idegrendszeri fertőzés (13 betegnél a rivaroxabán-csoportban és 9-nél a kontroll csoportban).
A VTE-t külön perzisztáló, illetve átmeneti, vagy pedig perzisztáló és átmeneti kockázati tényezők együtt provokálták a 438 gyermeknél (87,6%).
A betegek kiindulási kezelésként terápiás dózisú UFH-t, LMWH-t vagy fondaparinuxot kaptak legalább 5 napig, és 2:1 arányú véletlen besorolás alapján vagy rivaroxabánt kaptak a testtömegüknek megfelelő dózisban, vagy összehasonlító készítményekkel (heparinokat, KVA-t) kezelt csoportba kerültek a 3 hónapos fő vizsgálati kezelés idejére (ez 1 hónap volt a 2 évesnél fiatalabb, CVC-VTE-s gyermekeknél). A fő vizsgálati kezelési időszak végén megismételték a kiinduláskor készített diagnosztikai képalkotó eljárást, amennyiben klinikailag lehetséges volt. A vizsgálati kezelést le lehetett állítani ezen a ponton, vagy pedig a vizsgálóorvos belátása szerint az még folytatható volt összesen 12 hónapon át (3 hónapig terjedően a 2 évesnél fiatalabb, CVC-VTE-s gyermekeknél).
Az elsődleges hatásossági kimenetel a tünetekkel járó, recidiváló VTE volt. Az elsődleges biztonságossági kimenetel a súlyos vérzés és a klinikailag releváns, de nem súlyos vérzés (clinically relevant non-major bleeding, CRNMB) alkotta összetett végpont volt. Mindegyik hatásossági és biztonságossági kimenetelt központilag értékelt egy független, a betegnek rendelt kezelést nem ismerő bizottság. A hatásossági és biztonságossági eredményeket alább, a 11. és a 12. táblázat mutatja be.
A rivaroxabán-csoportban 335-ből 4 betegnél, az összehasonlító készítményt kapó csoportban pedig 165-ből 5 betegnél fordultak elő recidiváló VTE-k. A súlyos vérzésről és a CRNMB alkotta összetett kimenetelről a rivaroxabánnal kezelt 329 betegből 10-nél (3%), míg az összehasonlító készítménnyel kezelt 162 betegből 3-nál (1,9%) számoltak be. Nettó klinikai előnyről (tünetekkel járó, visszatérő VTE + súlyos vérzéses események) a rivaroxabán-csoportban 335-ből 4 betegnél, az összehasonlító készítményt kapó csoportban pedig 165-ből 7 betegnél számoltak be. A thrombus okozta kóros változások rendeződése megismételt képalkotó eljárással vizsgálva a rivaroxabán-csoportban 335-ből 128 betegnél, az összehasonlító készítményt kapó csoportban pedig 165-ből 43 betegnél következett be. Ezek az eredmények általánosságban hasonlóak voltak a különböző korcsoportokban. Azonnali kezelést igénylő vérzéssel 119 (36,2%) gyermeket jegyeztek a rivaroxabán-csoportban és 45 (27,8%) gyermeket a kontrollcsoportban.
táblázat: Hatásossági eredmények a fő kezelési időszak végén
*FAS= teljes elemzési populáció (full analysis set), az összes randomizált gyermek
táblázat: Biztonságossági eredmények a fő kezelési időszak végén
*SAF = biztonságossági elemzési populáció (safety analysis set), az összes olyan randomizált gyermek, aki legalább 1 adag vizsgálati készítményt kapott
A rivaroxabán hatásossági és biztonságossági profilja nagyjából hasonló volt a gyermekgyógyászati VTE-populációban és az MVT-s/PE-s felnőtt populációban; azonban azoknak a vizsgálati alanyoknak a hányada, akiknél bármilyen vérzés jelentkezett magasabb volt a gyermek- és serdülőkorú VTE-betegpopulációban, mint az összehasonlított MVT-s/PE-s felnőtt populációban.
Magas rizikójú, tripla pozitív antiphospholipid szindrómában szenvedő betegek
Egy vizsgáló által szponzorált, randomizált, nyílt, multicentrikus vizsgálat vak végpont meghatározással a rivaroxabán és a warfarin hatását vetette össze olyan betegek esetében, akik már átestek thrombosison, antiphospholipid szindrómával diagnosztizáltak és akiknél magas a thromboemboliás események kockázata (mindhárom antiphospholipid teszt pozitív: lupus antikoaguláns, anti-kardiolipin antitestek, anti-béta-2-glikoprotein-I antitestek). A 120 fős vizsgálatot a tervezettnél korábban leállították a rivaroxabán karon kezelt betegeknél megjelenő nemkívánt események miatt. Az átlagos utánkövetési időszak 569 nap volt. 59 beteget randomizáltak 20 mg rivaroxabán-kezelésre (15 mg olyan betegek esetében, akiknél a kreatinin-clearence (CrCl) < 50 ml/perc), és 61 beteget warfarin-kezelésre (INR 2,0‑3,0). A rivaroxabánnal kezelt betegek 12%-ánál fordult elő thromboemboliás esemény (4 ischaemiás stroke és 3 myocardialis infarctus). A warfarinnal kezelt betegek esetében nem jelentettek ilyen eseményt. Súlyos vérzés jelentkezett 4 rivaroxabánnal kezelt beteg (7%) és 2 warfarinnal kezelt beteg (3%) esetében.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a rivaroxabán-tartalmú referenciakészítmény vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a thromboemboliás események megelőzésében (lásd 4. pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk.
Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A következő információk felnőttektől nyert adatokon alapulnak.
A rivaroxabán gyorsan felszívódik, csúcskoncentrációját (Cmax) 2–4 órával a tabletta bevétele után éri el.
A rivaroxabán orális alkalmazását követően a felszívódás majdnem teljes, és a 2,5 mg-os, illetve 10 mg-os dózist tartalmazó tabletta esetén az orális biohasznosulás az éhgyomri/étkezés utáni állapottól függetlenül magas (80-100%). Az étellel együtt történő bevétel nem befolyásolja a rivaroxabán AUC- vagy Cmax-értékeket 2,5 mg, illetve 10 mg dózis mellett.
A csökkent mértékű felszívódás miatt, a 20 mg-os tabletta esetén 66%-os orális biohasznosulást határoztak meg éhgyomri állapot esetén. Ha a rivaroxabán 20 mg tablettát étellel vették be, akkor az átlagos AUC-érték 39%-os emelkedését figyelték meg az éhgyomri állapotban történő bevételhez képest, amely közel teljes felszívódást és magas orális biohasznosulást jelez. A rivaroxabán 15 mg és 20 mg tablettát étellel együtt kell bevenni (lásd 4.2 pont).
A rivaroxabán farmakokinetikája, éhgyomorra bevéve, naponta 15 mg-ig megközelítőleg lineáris. Étkezést követően a rivaroxabán 10, 15 és 20 mg-os tabletta farmakokinetikája dózisarányosságot mutatott. Nagyobb dózisokban a rivaroxabán a kioldódás által korlátozott felszívódást mutat, a dózis növelésével csökken a biológiai hozzáférhetőség és felszívódási sebesség.
A rivaroxabán farmakokinetikájának szórása mérsékelt, az egyének közötti variabilitás (CV%) 30%- tól 40%-ig terjedő tartományban mozog.
A rivaroxabán felszívódása a gyomor-bélrendszerben történő felszabadulásának helyétől függ. A vékonybél proximális részében a rivaroxabán granulátum felszabadulásakor az AUC-érték 29%-os és a Cmax-érték 56%-os csökkenéséről számoltak be a tablettához képest. Az expozíció tovább csökken, ha a rivaroxabán a vékonybél distalis részében vagy a colon ascendensben szabadul fel. Ezért a rivaroxabán gyomortól distalisan történő beadását kerülni kell, mert ez csökkent felszívódást, és ennek következtében csökkent rivaroxabán-expozíciót eredményezhet.
A biohasznosulás (AUC és Cmax) a referenciakészítménynél az egész tablettáéhoz hasonló volt, amikor 20 mg rivaroxabánt almapürében elkevert porrá tört tabletta formájában, szájon át adtak be, illetve amikor vízben szuszpendálva, gyomorszondán át alkalmazták, és utána folyékony táplálékot adtak. A rivaroxabán előre kiszámítható, dózisarányos farmakokinetikai profiljából adódóan a vizsgálatból származó biohasznosulási eredmények valószínűleg az alacsonyabb rivaroxabán dózisokra is érvényesek.
Gyermekek és serdülők
A gyermekek a rivaroxabán tablettát vagy belsőleges szuszpenziót etetés vagy étkezés közben, illetve nem sokkal azt követően kapták valamilyen szokásosan fogyasztott folyadékkal együtt annak érdekében, hogy ezzel biztosítsák a megbízható adagolást náluk. Akárcsak a felnőtteknél, a rivaroxabán gyermekeknél is gyorsan felszívódik tabletta vagy granulátum belsőleges szuszpenzióhoz formában történő orális alkalmazást követően. Nem figyeltek meg különbséget a felszívódási sebesség, illetve a felszívódás mértéke tekintetében a tabletta és a granulátum belsőleges szuszpenzióhoz gyógyszerforma között.
Nem állnak rendelkezésre intravénás alkalmazást követő farmakokinetikai adatok gyermekeknél, ezért a rivaroxabán abszolút biohasznosulása gyermekeknél nem ismert. A relatív biohasznosulás csökkenését tapasztalták a (mg/ttkg-ban kifejezett) dózisok növelésével párhuzamosan, ami arra utal, hogy nagyobb dózisoknál korlátozott a felszívódás még akkor is, ha étellel együtt veszik be a készítményt.
A Xiltess 20 mg tablettát etetés vagy étkezés közben kell bevenni (lásd 4.2 pont).
Eloszlás
A plazmafehérjékhez való kötődése felnőtteknél magas, hozzávetőlegesen 92‑95%, közülük a fő kötő komponens a szérum albumin. Eloszlási térfogata közepes, a Vss értéke hozzávetőlegesen 50 liter.
Gyermekek és serdülők
Az in vitro adatok nem utalnak arra, hogy a rivaroxabán plazmafehérje-kötődésében lényegi eltérések lennének a gyermekek különböző korcsoportjaiban és a felnőttekéhez képest. Nem állnak rendelkezésre a rivaroxabán intravénás alkalmazását követő farmakokinetikai adatok gyermekeknél. A rivaroxabán szájon át történő alkalmazása esetén a Vss populációs farmakokinetikai modellezéssel becsült értéke gyermekeknél (életkortartomány: 0‑< 18 év) a testtömegtől függ és allometrikus függvénnyel írható le, amelynek átlaga 82,8 kg-os testtömegű embernél 113 liter.
Biotranszformáció és elimináció
Felnőtteknél az alkalmazott rivaroxabán dózis kb. 2/3 része bomlik le metabolikusan, melynek fele a vesén keresztül, másik fele a széklettel ürül ki a szervezetből. Az alkalmazott dózis fennmaradó 1/3 része közvetlenül a vesén keresztül ürül ki a vizelettel változatlan aktív hatóanyaként, főként aktív renális kiválasztás révén.
A rivaroxabán a CYP3A4, a CYP2J2 és a CYP enzimektől független mechanizmusok útján metabolizálódik. A morfolinon rész oxidatív lebontása és az amid-kötések hidrolízise a biotranszformáció fő támadáspontjai. In vitro vizsgálatok alapján a rivaroxabán a P-gp (P- glikoprotein) és Bcrp (emlő carcinoma rezisztencia fehérje) transzporter-fehérjék szubsztrátja.
A változatlan formájú rivaroxabán a legfontosabb vegyület a humán plazmában, fő vagy aktív keringő metabolitok jelenléte nélkül. A rivaroxabán körülbelül 10 l/óra mértékű szisztémás clearance-értékkel az alacsony clearance-értékkel rendelkező anyagok csoportjába tartozik. 1 mg-os dózis intravénás beadása után a felezési idő körülbelül 4,5 óra. Szájon át történő alkalmazást követően az eliminációt a felszívódás sebessége korlátozza. A rivaroxabán plazmából történő eliminációja 5–9 órás terminális felezési idővel történik fiataloknál, míg idősek esetében a terminális felezési idő 11–13 óra.
Gyermekek és serdülők
Nem állnak rendelkezésre metabolizmust leíró adatok kifejezetten gyermekekre vonatkozóan. Nem állnak rendelkezésre a rivaroxabán intravénás alkalmazását követő farmakokinetikai adatok gyermekeknél. A rivaroxabán szájon át történő alkalmazása után a CL (systemic clearance) populációs farmakokinetikai modellezéssel becsült értéke gyermekeknél (életkortartomány: 0 ‑ < 18 év) a testtömegtől függ és allometrikus függvénnyel írható le, amelynek átlaga 82,8 kg-os testtömegű embernél 8 liter/óra. A diszpozíciós felezési idő (t1/2) populációs farmakokinetikai modellezéssel becsült mértani átlagértékei fiatalabb életkorban alacsonyabbak, a következő tartományban: serdülőknél 4,2 óra; 2‑12 éves gyermekeknél 3 óra; míg 0,5‑< 2 éves gyermekeknél csupán 1,9 óra, 0,5 évesnél fiatalabb csecsemőknél pedig csak 1,6 óra.
Különleges betegcsoportok
Nemek közötti különbségek
A felnőtt férfi és női betegek között nem volt klinikailag jelentős különbség sem a farmakokinetikai tulajdonságokban, sem a farmakodinámiás hatásokban. Feltáró elemzés nem mutatott releváns különbségeket a fiú- és lánygyermekek rivaroxabán-expozícióját illetően.
Idősek
Idős betegeknél a fiatal betegekhez képest magasabb plazmakoncentrációk fordultak elő, az átlagos AUC- értékek körülbelül 1,5-szer voltak magasabbak, főleg a csökkent (látszólagos) teljes és renális clearance miatt. Nem szükséges a dózis módosítása.
Különböző testtömeg-kategóriák
Felnőtteknél a szélsőséges testtömegértékek (< 50 kg vagy > 120 kg) csak kis mértékben befolyásolták a rivaroxabán plazmakoncentrációit (kevesebb mint 25%-ban). Nem szükséges a dózis módosítása.
Gyermekeknél testtömeg alapján adagolják a rivaroxabánt. Egy feltáró elemzés nem mutatta ki azt, hogy az optimálistól elmaradó testtömeg vagy az elhízás jelentős hatással volna a rivaroxabán expozíciójára gyermekeknél.
Etnikai különbségek
Felnőtteknél a rivaroxabán farmakokinetikájában és farmakodinámiájában nem volt megfigyelhető klinikailag jelentős különbség a kaukázusi, afroamerikai, spanyol, japán, illetve kínai etnikumú betegek között.
Egy feltáró elemzésben nem mutatták ki, hogy különböző etnikumoknál jelentős eltérések lennének a rivaroxabán expozícióját illetően japán, kínai vagy egyéb ázsiai gyermekeknél, a figyelembe vehető általános gyermek- és serdülőkorú betegpopulációval összehasonlítva.
Májkárosodás
Enyhe májkárosodásban szenvedő cirrhoticus felnőtt betegek (Child-Pugh A stádium) esetében csak kismértékű változások jelentkeztek a rivaroxabán farmakokinetikájában (átlagosan 1,2-szeres növekedés a rivaroxabán AUC-értékeiben), melyek megközelítően hasonlóak voltak a vonatkozó egészséges kontrollcsoport értékeihez. Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő cirrhoticus betegekben (Child- Pugh B stádium) a rivaroxabán átlagos AUC-értékei jelentős mértékben növekedtek (2,3-szeresére) az egészséges önkéntesekhez képest. A nem kötött AUC-érték 2,6-szeres emelkedését figyelték meg.
Ezeknél a betegeknél a rivaroxabán renális kiválasztása is csökkent volt, a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekhez hasonlóan. Nem állnak rendelkezésre adatok súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásról.
A Xa faktor aktivitásának gátlása 2,6-szeresére nőtt közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az egészséges önkéntesekhez képest; a PI megnyúlása ehhez hasonlóan 2,1-szeres volt. A közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek érzékenyebbek a rivaroxabánra, ami a koncentráció és a PI között közvetlenebb farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggést eredményez.
A rivaroxabán ellenjavallt véralvadási zavarral és klinikailag jelentős vérzési kockázattal járó májbetegségben szenvedő betegek esetében, ideértve a Child-Pugh B és C stádiumú, cirrhoticus betegeket is (lásd 4.3 pont).
Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok májkárosodásban szenvedő gyermekek esetében.
Vesekárosodás
Felnőtteknél a rivaroxabán expozíciója fokozódott a vesefunkció csökkenésével, amit a kreatinin-clearance mérésével értékeltek. Enyhe (kreatinin-clearance 50–80 ml/perc), közepesen súlyos (kreatinin-clearance 30 -49 ml/perc) és súlyos (kreatinin-clearance 15–29 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő egyének esetén a rivaroxabán megfelelő plazmakoncentrációi (AUC) 1,4-, 1,5- illetőleg 1,6-szeresre nőttek. Az ennek megfelelő növekedés a farmakodinámiás hatásokban kifejezettebb volt. Enyhe, közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban szenvedő egyének esetén a Xa faktor teljes gátlásának megfelelő értékek 1,5-, 1,9- és 2,0-szeresére nőttek az egészséges önkéntesekhez képest; a PI megnyúlásának értékei ehhez hasonlóan 1,3-, 2,2- és 2,4-szeresre emelkedtek. Nem állnak rendelkezésre adatok olyan betegekről, akik kreatinin-clearance-értéke < 15 ml/perc.
A plazmafehérjékhez való nagyfokú kötődése miatt a rivaroxabán várhatóan nem dializálható. Alkalmazása nem javasolt olyan betegeknél, akiknek kreatinin-clearance-értéke < 15 ml/perc. A Xiltess óvatosan alkalmazható olyan betegeknél, akiknek kreatinin-clearance-értéke 15–29 ml/perc között van (lásd 4.4 pont).
Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő (glomeruláris filtrációs ráta < 50 ml/perc/1,73 m2) 1 éves vagy annál idősebb gyermekek esetében.
Betegektől származó farmakokinetikai adatok
Az akut MVT kezelésére naponta egyszer 20 mg rivaroxabánt kapó betegeknél a mértani átlag koncentráció (90%-os predikciós intervallum) 2‑4 órával és kb. 24 órával (nagyjából képviselve a maximum és minimum koncentrációkat az adagolási időszakban) a dózis bevétele után 215 (22‑535), illetve 32 (6‑239) mikrogramm/l volt.
A 13. táblázat foglalja össze a mintavételi intervallumban mért koncentrációk mértani átlagait (90%-os intervallum), amelyek nagyjából az adagolási intervallum során kialakult maximális és minimális koncentrációkat reprezentálják akut VTE-s gyermek- és serdülőkorú betegeknél. A gyermekek testtömegükhöz igazított adagban kaptak rivaroxabánt, amely napi egyszeri 20 mg dózissal kezelt felnőtt MVT-s betegeknél megállapítható expozícióhoz hasonlót eredményezett náluk.
táblázat: A rivaroxabán dinamikus egyensúlyi plazmakoncentrációit (µg/l) adagolási rend és életkor szerint összesítő statisztikák (mértani átlag (90%-os intervallum))
o.d. = napi egyszeri adagolás, b.i.d. = napi kétszer, t.i.d. = napi háromszor, n.sz. = nem számították ki
A mennyiségi kimutathatóság alsó határa (lower limit of quantification, LLOQ) alatti értékeket 1/2 LLOQ-val helyettesítették a statisztikai számításokhoz (LLOQ = 0,5 mikrogramm/l).
A farmakokinetika/farmakodinámia közötti összefüggés
Különböző, széles tartományt felölelő dózisok (naponta kétszer 5 ‑ 30 mg) beadását követően vizsgálták a rivaroxabán plazmakoncentrációja és számos farmakodinamikai végpont (Xa faktor gátlás, protrombinidő - PI, aktivált parciális thromboplasztin idő - aPTI, HepTest) közötti farmakokinetikai/ farmakodinamikai (FK/FD) összefüggést. A rivaroxabán koncentrációja és a Xa faktor aktivitása közötti összefüggést legjobban egy Emax modell írta le. A PI esetében a lineáris metszési modell általában jobban írta le az adatokat. A PI meghatározásához alkalmazott különböző reagensektől függően a görbe meredeksége jelentős eltéréseket mutatott. Ha a PI idő meghatározása Neoplastin reagenssel történt, a PI kiindulási értéke körülbelül 13 s volt, a meredekség pedig 3‑4 s/(100 µg/l). A fázis II és III vizsgálatok során elvégzett FK/FD elemzések eredményei egybevágtak az egészséges alanyok körében kapott adatokkal.
Gyermekek és serdülők
A biztonságosságot és hatásosságot - a nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegekben történő stroke és szisztémás embolisatio megelőzésének javallatában - nem igazolták gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél.
A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, egyszeres adagolású dózistoxicitási, fototoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási és juvenilis toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
Az ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálatok során megfigyelt hatásokat főként a rivaroxabán fokozott farmakodinámiás aktivitására lehetett visszavezetni. Patkányokban klinikailag releváns expozíciós szintek mellett emelkedett IgG- és IgA-szinteket figyeltek meg a plazmában.
Patkányoknál nem észleltek hímek vagy nőstények fertilitására gyakorolt hatásokat. Állatkísérletek a rivaroxabán hatásmechanizmusával összefüggő reproduktív toxicitást mutattak (pl. vérzéses szövődményeket). Klinikailag releváns plazmakoncentrációk mellett embrionális és magzati toxicitást (az embrió beágyazódás utáni elvesztését, lassult/előrehaladott csontosodási folyamatot, számos halvány foltot a májon), valamint az általános fejlődési rendellenességek és a placentát érintő elváltozások nagyobb előfordulási gyakoriságát figyelték meg. Patkányokon végzett pre- és postnatalis vizsgálatokban az anyaállatra toxikus dózis mellett az utódok csökkent vitalitását figyelték meg.
A rivaroxabánt vizsgálták fiatal patkányoknál a születés utáni 4. napon megkezdett, 3 hónapig terjedő kezelés során, amelyben periinsularis bevérzés nem dózisfüggő növekedését mutatták ki. Nem tapasztaltak célszervre specifikus toxicitásra utaló bizonyítékot.
GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
Segédanyagok felsorolása
mikrokristályos cellulóz
kroszkarmellóz-nátrium
hidroxipropilcellulóz
nátrium-lauril-szulfát
magnézium-sztearát
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
Filmbevonat:
hipromellóz (E464),
makrogol 3350 (E1521),
talkum (E553b),
titán-dioxid (E171),
vörös vas-oxid (E172)
Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
Felhasználhatósági időtartam
30 hónap
Porrá tört tabletta
A porrá tört rivaroxabán tabletta 4 órán át stabil vízben és almaszószban.
Különleges tárolási előírások
A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.
Csomagolás típusa és kiszerelése
28, 98 vagy 100 darab filmtabletta OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
A buborékcsomagolás 10 vagy14 filmtablettát tartalmaz.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Porrá tört tabletta
A Xiltess tabletta porrá törhető és 50 ml vízben szuszpendálható, majd a szuszpenziót be lehet adni nasogastricus szondán vagy tápláló gyomorszondán át, miután meggyőződtek arról, hogy a szonda vége a gyomorban helyezkedik el. Utána a szondát át kell öblíteni vízzel. A rivaroxabán felszívódása a hatóanyag felszabadulásának helyétől függ, ezért a rivaroxabán beadását a gyomor utáni bélszakaszba el kell kerülni, mert ez csökkent felszívódáshoz, következésképpen pedig csökkent hatóanyag expozícióhoz vezethet. A 15 mg-os vagy 20 mg-os porrá tört tabletta alkalmazása után közvetlenül enterális táplálásnak kell követnie.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II./1 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).
A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Egis Gyógyszergyár Zrt.
1106 Budapest, Keresztúri út 30–38.
Magyarország
A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-24178/13 28× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-24178/14 98× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-24178/15 100× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás
A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2023. január 18.
A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2025. július 11.
| Időtartam | Adagolási rend | Napi összdózis | |
| Recidiváló MVT és PE megelőzése és kezelése | 1-21. nap | Naponta kétszer 15 mg | 30 mg |
| A 22. naptól kezdődően | Naponta egyszer 20 mg | 20 mg | |
| Recidiváló MVT és PE megelőzése | A MVT-re, illetve PE-re alkalmazott legalább 6 hónapos terápia befejeződését követően | Naponta egyszer 10 mg vagy naponta egyszer 20 mg | 10 mgvagy 20 mg |
| Javallat | Betegek száma* | Napi összdózis | A kezelés maximális időtartama |
| Vénás thromboembolia (VTE) megelőzése elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten áteső felnőtt betegeknél | 6097 | 10 mg | 39 nap |
| VTE megelőzése akut belgyógyászati betegségben szenvedő betegeknél | 3997 | 10 mg | 39 nap |
| MVT, PE kezelése, és a recidíva megelőzése | 6790 | 1‑21. nap: 30 mgA 22. naptól: 20 mg Legalább 6 hónap elteltével: 10 mg vagy 20 mg | 21 hónap |
| VTE kezelése és a VTE kiújulásának megelőzése érett újszülötteknél és 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél, hagyományos véralvadásgátló-kezelés megkezdését követően | 329 | A testtömeghez igazított dózis, amelynek célja olyan expozíciót elérni, mely hasonló az MVT miatt napi egyszer 20 mg rivaroxabánnal kezelt felnőtteknél megfigyelthez | 12 hónap |
| Stroke és szisztémás embolisatio megelőzése nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél | 7750 | 20 mg | 41 hónap |
| Atherothromboticus események megelőzése akut coronaria szindrómát (ACS) követően | 10 225 | 5 mg, illetve 10 mg ASA-val vagy ASA-val és klopidogrellel vagy tiklopidinnel együtt alkalmazva | 31 hónap |
| Atherothromboticus események megelőzése CAD/PAD-ben szenvedő betegeknél | 18 244 | 5 mg ASA-val együtt vagy 10 mg önmagában alkalmazva | 47 hónap |
| 3256** | 5 mg ASA-val együtt alkalmazva | 42 hónap |
| Javallat | Bármilyen vérzés | Anaemia |
| VTE megelőzése elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten áteső felnőtt betegeknél | A betegek 6,8%-a | A betegek 5,9%-a |
| VTE megelőzése akut belgyógyászati betegségben szenvedő betegeknél | A betegek 12,6%-a | A betegek 2,1%-a |
| MVT, PE kezelése, és a recidíva megelőzése | A betegek 23%-a | A betegek 1,6%-a |
| VTE kezelése és a VTE kiújulásának megelőzése érett újszülötteknél és 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél, hagyományos véralvadásgátló-kezelés megkezdését követően | A betegek 39,5%-a | A betegek 4,6%-a |
| Stroke és szisztémás embolisatio megelőzése nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél | 100 betegévenként 28 | 100 betegévenként 2,5 |
| Atherothromboticus események megelőzése ACS-t követően | 100 betegévenként 22 | 100 betegévenként 1,4 |
| Atherothromboticus események megelőzése CAD/PAD-ben szenvedő betegeknél | 100 betegévenként 6,7 | 100 betegévenként 0,15** |
| 100 betegévenként 8,38# | 100 betegévenként 0,74***# |
| Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | ||||
| Anaemia (a megfelelő laboratóriumi paraméterekkel) | Thrombocytosis (beleértve a vérlemezkeszám emelkedését is)A, thrombocytopenia | |||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | ||||
| Allergiás reakció, allergiás dermatitis, angiooedema és allergiás oedema | Anaphylaxiás reakció, beleértve az anaphylaxiás sokkot is | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | ||||
| Szédülés, fejfájás | Cerebralis és intracranialis vérzés, ájulás | |||
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | ||||
| Szemvérzés (beleértve a kötőhártyavérzést is) | ||||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | ||||
| Tachycardia | ||||
| Érbetegségek és tünetek | ||||
| Hypotensio, haematoma | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | ||||
| Orrvérzés, haemoptoe | Eozinofil pneumonia | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | ||||
| Fogínyvérzés, gastrointestinalis vérzés (beleértve a rectalis vérzést) gastrointestinalis és hasi fájdalom, dyspepsia, hányinger, székrekedésA, hasmenés, hányásA | Szájszárazság | |||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | ||||
| Emelkedett transzamináz-szint | Májkárosodás, emelkedett bilirubinszint, emelkedett alkalikus foszfatáz-szintA, emelkedett GGT-szintA | Sárgaság, konjugált bilirubinszint emelkedés (a GPT [ALAT] egyidejű emelkedésév el vagy anélkül), cholestasis, hepatitis (beleértve a hepatocellula ris károsodást is) | ||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | ||||
| Pruritus (beleértve a generalizált pruritus nem gyakori eseteit), kiütések, ecchymosis, bőrvérzés és subcutan vérzés | Urticaria | Stevens–Johnson szindróma /toxicus epidermalis necrolysis DRESS szindróma | ||
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | ||||
| VégtagfájdalomA | Haemarthrosis | Izomvérzés | A vérzés következtében kialakuló kompartment szindróma | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | ||||
| Húgyúti vérzés (beleértve a haematuriát és a menorrhagiát is)B, vesekárosodás (beleértve a vér kreatinin- és karbamidszintjének emelkedését) | Veseelégtelenség/ akut veseelégtelenség, amely hypoperfusio előidézésére is képes vérzés miatt alakul ki; Antikoagulánsokkal összefüggő nephropathia | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | ||||
| LázA, perifériás oedema, csökkent általános erőnlét és energia (beleértve a fáradtságot, astheniát is) | Rossz közérzet (beleértve a gyengeséget is) | Lokalizált oedema A | ||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | ||||
| Emelkedett LDH-szintA, emelkedett lipázszintA, emelkedett amilázszintA | ||||
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | ||||
| Orvosi beavatkozást követő vérzés (beleértve a posztoperatív anaemiát és a sebvérzést is), contusio, sebváladékozásA | Vascularis pseudoaneurysmaC |
| Vizsgálati populáció | ITT szerinti hatásosság elemzés nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél | ||
| Terápiás adag | Rivaroxabán naponta egyszer 20 mg (naponta egyszer 15 mg közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél) Eseményhányados (100 betegévre) | Warfarin 2,5-ös INR-értékre titrálva (terápiás tartomány: 2,0‑3,0) Eseményhányados (100 betegévre) | Relatív hazárd (95%-os CI)p‑érték, szuperioritás teszt |
| Stroke és nem központi idegrendszeri szisztémás embolisatio | 269(2,12) | 306(2,42) | 0,88(0,74 ‑ 1,03)0,117 |
| Stroke, nem központi idegrendszeri szisztémás embolisatio és vascularis eredetű halálozás | 572(4,51) | 609(4,81) | 0.94(0,84 ‑ 1,05)0,265 |
| Stroke, nem központi idegrendszeri szisztémás embolisatio, vascularis eredetű halálozás és myocardialis infarctus | 659(5,24) | 709(5,65) | 0,93(0,83 ‑ 1,03)0,158 |
| Stroke | 253(1,99) | 281(2,22) | 0,90(0,76 ‑ 1,07)0,221 |
| Nem központi idegrendszeri szisztémás embolisatio | 20(0,16) | 27(0,21) | 0,74(0,42 ‑ 1,32)0,308 |
| Myocardialis infarctus | 130(1,02) | 142(1,11) | 0,91(0,72 ‑ 1,16)0,464 |
| Vizsgálati populáció | Nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeka) | ||
| Terápiás adag | Rivaroxabán naponta egyszer 20 mg (naponta egyszer 15 mg közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél) Eseményhányados (100 betegévre) | Warfarin 2,5-ös INR-értékre titrálva (terápiás tartomány: 2,0‑3,0) Eseményhányados (100 betegévre) | Relatív hazárd (95%-os CI) p‑érték |
| Súlyos és nem súlyos, klinikailag jelentős vérzéses események | 1475(14,91) | 1449(14,52) | 1,03 (0,96‑1,11)0,442 |
| Súlyos vérzéses események | 395(3,60) | 386(3,45) | 1,04 (0,90‑1,20)0,576 |
| Vérzés miatt bekövetkező halálozás* | 27(0,24) | 55(0,48) | 0,50 (0,31‑0,79)0,003 |
| Kritikus szervbe történő vérzés* | 91(0,82) | 133(1,18) | 0,69 (0,53‑0,91)0,007 |
| Intracranialis vérzés* | 55(0,49) | 84(0,74) | 0,67 (0,47‑0,93)0,019 |
| Haemoglobinszint csökkenése* | 305(2,77) | 254(2,26) | 1,22 (1,03‑1,44)0,019 |
| 2 vagy több egység vörösvértest-koncentrátum vagy teljes vér transzfúziója* | 183(1,65) | 149(1,32) | 1,25 (1,01‑1,55)0,044 |
| Nem súlyos, klinikailag jelentős vérzéses események | 1185(11,80) | 1151(11,37) | 1,04 (0,96‑1,13)0,345 |
| Összhalálozás | 208(1,87) | 250(2,21) | 0,85 (0,70‑1,02)0,073 |
| Vizsgálati populáció | 3449, tünetekkel járó, akut mélyvénás thrombosisban szenvedő beteg | |
| Terápiás adag és kezelési időtartam | Rivaroxabána)3, 6 vagy 12 hónapN = 1731 | Enoxaparin/KVAb)3, 6 vagy 12 hónapN = 1718 |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE* | 36(2,1%) | 51(3,0%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő PE | 20(1,2%) | 18(1,0%) |
| Tünetekkel járó, recidiváló MVT | 14(0,8%) | 28(1,6%) |
| Tünetekkel járó PE és MVT | 1(0,1%) | 0 |
| Fatális PE/haláleset, amelynél nem lehet kizárni a PE-t | 4(0,2%) | 6(0,3%) |
| Súlyos vagy klinikailag jelentős, nem súlyos vérzés | 139(8,1%) | 138(8,1%) |
| Súlyos vérzéses esemény | 14(0,8%) | 20(1,2%) |
| Vizsgálati populáció | 4832 tünetekkel járó, akut pulmonalis emboliában szenvedő beteg | |
| Terápiás adag és kezelésiidőtartam | Rivaroxabán a)3, 6 vagy 12 hónapN = 2419 | Enoxaparin/VKAb)3, 6 vagy 12 hónapN = 2413 |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE* | 50(2,1%) | 44(1,8%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő PE | 23(1,0%) | 20(0,8%) |
| Tünetekkel járó, recidiváló MVT | 18(0,7%) | 17(0,7%) |
| Tünetekkel járó PE és MVT | 0 | 2(< 0,1%) |
| Fatális PE/haláleset, amelynél nem lehet kizárni a PE-t | 11(0,5%) | 7(0,3%) |
| Súlyos vagy klinikailag jelentős, nem súlyos vérzés | 249(10,3%) | 274(11,4%) |
| Súlyos vérzéses esemény | 26(1,1%) | 52(2,2%) |
| Vizsgálati populáció | 8281 tünetekkel járó, akut mélyvénás trombózisban vagypulmonalis emboliában szenvedő beteg | |
| Terápiás adag és kezelési időtartam | Rivaroxabán a)3, 6 vagy 12 hónapN = 4150 | Enoxaparin/VKAb)3, 6 vagy 12 hónapN = 4131 |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE* | 86(2,1%) | 95(2,3%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő PE | 43(1,0%) | 38(0,9%) |
| Tünetekkel járó, recidiváló MVT | 32(0,8%) | 45(1,1%) |
| Tünetekkel járó PE és MVT | 1( < 0,1%) | 2( < 0,1%) |
| Fatális PE/haláleset, amelynél nem lehet kizárni a PE-t | 15(0,4%) | 13(0,3%) |
| Súlyos vagy klinikailag jelentős, nem súlyos vérzés | 388(9,4%) | 412(10,0%) |
| Súlyos vérzéses esemény | 40(1,0%) | 72(1,7%) |
| Vizsgálati populáció | 1197 beteg folytatta a kezelést a visszatérő vénás thromboembolia megelőzésére | |
| Terápiás adag és kezelési időtartam | Rivaroxabána)6 vagy 12 hónapN = 602 | Placebo6 vagy 12 hónapN = 594 |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE* | 8(1,3%) | 42(7,1%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő PE | 2(0,3%) | 13(2,2%) |
| Tünetekkel járó, recidiváló MVT | 5(0,8%) | 31(5,2%) |
| Fatális PE/haláleset, amelynél nem lehet kizárni a PE-t | 1(0,2%) | 1(0,2%) |
| Súlyos vérzéses esemény | 4(0,7%) | 0(0,0%) |
| Klinikailag jelentős, nem súlyos vérzés | 32(5,4%) | 7(1,2%) |
| Vizsgálati populáció | 3396 beteg folytatta a visszatérő vénás thromboembolia megelőző kezelését | ||
| Terápiás adag | Rivaroxabán 20 mg naponta egyszerN = 1107 | Rivaroxabán 10 mg naponta egyszerN = 1127 | ASA 100 mg naponta egyszerN = 1131 |
| Medián kezelési időtartam [interkvartilis tartomány] | 349 [189‑362] nap | 353 [190‑362] nap | 350 [186‑362] nap |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE | 17 (1,5%)* | 13 (1,2%)** | 50(4,4%) |
| Tünetekkel járó,visszatérő PE | 6(0,5%) | 6(0,5%) | 19(1,7%) |
| Tünetekkel járó, recidiváló MVT | 9(0,8%) | 8(0,7%) | 30(2,7%) |
| Fatális PE/haláleset, amelynél nem lehet kizárni a PE-t | 2(0,2%) | 0(0,0%) | 2(0,2%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE, MI, stroke vagy nem központi idegrendszeri embólia | 19(1,7%) | 18(1,6%) | 56(5,0%) |
| Súlyos vérzéses esemény | 6(0,5%) | 5(0,4%) | 3(0,3%) |
| Klinikailag jelentős, nem súlyos vérzés | 30(2,7%) | 22(2,0%) | 20(1,8%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE vagy súlyos vérzés(nettó klinikai előny) | 23(2,1%)+ | 17(1,5%)++ | 53(4,7%) |
| Esemény | Rivaroxabán N = 335* | Összehasonlító készítmény N = 165* |
| Recidiváló VTE (elsődleges hatásossági kimenetel) | 4(1,2%, 95%-os CI:0,4% ‑ 3,0%) | 5(3,0%, 95%-os CI:1,2% ‑ 6,6%) |
| Összetett: Tünetekkel járó, recidiváló VTE + a képalkotó eljárás megismételve tünetmentes állapotromlást mutat | 5(1,5%, 95%-os CI:0,6% ‑ 3,4%) | 6(3,6%, 95%-os CI:1,6% ‑ 7,6%) |
| Összetett: Tünetekkel járó, recidiváló VTE + a képalkotó eljárás megismételve nem mutat változást | 21(6,3%, 95%-os CI:4,0% ‑ 9,2%) | 19(11,5%, 95%-os CI:7,3% ‑ 17,4%) |
| A megismételt képalkotó eljárás normalizálódást mutat | 128(38,2%, 95%-os CI:33,0% ‑ 43,5%) | 43(26,1%, 95%-os CI:19,8% ‑ 33,0%) |
| Összetett: Tünetekkel járó, recidiváló VTE + súlyos vérzés (nettó klinikai előny) | 4(1,2%, 95%-os CI:0,4% ‑ 3,0%) | 7(4,2%, 95%-os CI:2,0% ‑ 8,4%) |
| Végzetes vagy nem végzetes pulmonalis embolia | 1(0,3%, 95%-os CI:0,0% ‑ 1,6%) | 1(0,6%, 95%-os CI:0,0% ‑ 3,1%) |
| Rivaroxabán N = 329* | Összehasonlító készítményN = 162* | |
| Összetett: Súlyos vérzés + CRNMB (elsődlegesbiztonságossági kimenetel) | 10(3,0%, 95%-os CI:1,6% ‑ 5,5%) | 3(1,9%, 95%-os CI:0,5% ‑ 5,3%) |
| Súlyos vérzés | 0(0,0%, 95%-os CI:0,0% ‑ 1,1%) | 2(1,2%, 95%-os CI:0,2% ‑ 4,3%) |
| Azonnali kezelést igénylő vérzések | 119 (36,2%) | 45 (27,8%) |
| Időtartományok | ||||||||
| o.d. | N | 12 –< 18 év | N | 6 –< 12 év | ||||
| 2,5–4 óra után | 171 | 241,5(105–484) | 24 | 229,7(91,5–777) | ||||
| 20–24 óra után | 151 | 20,6(5,69–66,5) | 24 | 15,9(3,42–45,5) | ||||
| b.i.d. | N | 6 –< 12 év | N | 2 –< 6 év | N | 0,5 – < 2 év | ||
| 2,5–4 óra után | 36 | 145,4(46,0–343) | 38 | 171,8(70,7–438) | 2 | n.sz. | ||
| 10–16 óra után | 33 | 26,0(7,99–94,9) | 37 | 22,2(0,25–127) | 3 | 10,7(n.sz.-n.sz.) | ||
| t.i.d. | N | 2 –< 6 év | N | Születéstől < 2 évig | N | 0,5 –< 2 év | N | Születéstől < 0,5 évig |
| 0,5–3 óra után | 5 | 164,7(108–283) | 25 | 111,2(22,9–320) | 13 | 114,3(22,9–346) | 12 | 108,0(19,2–320) |
| 7–8 óra után | 5 | 33,2(18,7–99,7) | 23 | 18,7(10,1–36,5) | 12 | 21,4(10,5–65,6) | 11 | 16,1(1,03–33,6) |