Yimmugo 100 mg/ml oldatos infúzió alkalmazási előírás

Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.

1. A GYÓGYSZER NEVE

Yimmugo 100 mg/ml oldatos infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

2.1 Általános leírás

Humán normál immunglobulin (IVIg)

2.2 Minőségi és mennyiségi összetétel

Tartalma milliliterenként:

Humán normál immunglobulin, 100 mg (legalább 96%‑os tisztaságú IgG)

5 g humán normál immunglobulint tartalmaz 50 ml-es injekciós üvegenként.

10 g humán normál immunglobulint tartalmaz 100 ml-es injekciós üvegenként.

20 g humán normál immunglobulint tartalmaz 200 ml-es injekciós üvegenként.

Az IgG-alosztályok megoszlása (hozzávetőleges értékek):

IgG1 62%

IgG2 32%

IgG3 4%

IgG4 1%

A maximális IgA-tartalom 500 mikrogramm/ml.

A készítmény humán donorok plazmájából került előállításra.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos infúzió.

Az oldat átlátszó vagy kissé opálos, színtelen vagy halványsárga.

A Yimmugo pH-ja 4,4–5,2, ozmolalitása 280–380 mOsm/kg.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Szubsztitúciós terápia felnőtteknél, gyermekeknél és serdülőknél (0–betöltött 18 éves korig):

csökkent antitest-termeléssel járó, primer immunhiányos szindrómákban (primary immunodeficiency syndromes, PID);

szekunder immunhiányos állapotokban (secondary immunodeficiencies, SID) olyan betegeknél, akik súlyos vagy visszatérő fertőzésekben szenvednek, az antimikrobiális kezelés hatástalannak bizonyul, és vagy igazolt specifikus antitestválasz-elégtelenség (PSAF)*, vagy 4 g/l alatti szérum IgG-szint áll fenn.

*PSAF: a pneumococcus-poliszacharidot és –polipeptidet tartalmazó antigénvakcinákra az IgG‑antitest-titer legalább kétszeres emelkedése elmarad.

Immunmoduláció felnőtteknél, gyermekeknél és serdülőknél (0–betöltött 18 éves korig), a következő esetekben:

primer immun thrombocytopenia (ITP), magas vérzési kockázatú vagy műtét előtt álló betegeknél, a thrombocytaszám korrekciójára;

Guillain–Barré-szindróma;

Kawasaki-betegség (acetilszalicilsavval együtt adva; lásd 4.2 pont);

krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (CIDP);

multifocalis motoros neuropathia (MMN).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az IVIg-terápiát immunrendszeri betegségek kezelésében jártas kezelőorvos felügyelete alatt kell megkezdeni és monitorozni.

Adagolás

A dózis és az adagolási rend a terápiás indikációtól függ.

Minden betegnél előfordulhat, hogy a klinikai válaszreakciótól függően a dózist egyénileg kell meghatározni. Sovány és túlsúlyos betegeknél szükség lehet a testtömeg alapján meghatározott dózis módosítására.

A következő adagolási rendek útmutatásként szolgálnak.

Szubsztitúciós terápia primer immunhiányos szindrómákban

Az adagolási renddel legalább 6 g/l IgG mélyponti koncentrációt vagy a populáció életkorának megfelelő normál referenciatartományba eső szintet kell elérni (a következő infúzió előtt mérve). A terápia megkezdésétől az egyensúlyi állapot (steady state IgG‑szintek) elérése 3–6 hónapot vesz igénybe. A javasolt kezdő dózis 0,4–0,8 g/ttkg egy adagban, melyet 3–4 hetente legalább 0,2 g/ttkg adaggal kell folytatni.

A 6 g/l szérum IgG mélyponti koncentráció eléréséhez havonta 0,2–0,8 g/ttkg dózis szükséges. Az egyensúlyi állapot elérése után az adagolási intervallum 3–4 hét között változhat.

Az IgG mélyponti koncentrációkat a fertőzés előfordulási gyakoriságával összefüggésben kell mérni és értékelni. A bakteriális fertőzések gyakoriságának csökkentése érdekében szükség lehet a dózis emelésére és magasabb mélyponti koncentrációk megcélzására.

Szubsztitúciós terápia szekunder immunhiányos állapotokban (a 4.1 pontban található meghatározás szerint)

A javasolt dózis 3‑4 hetente 0,2–0,4 g/ttkg.

Az IgG mélyponti koncentrációkat a fertőzés előfordulásával összefüggésben kell mérni és értékelni. A dózist szükség szerint kell módosítani a fertőzések elleni optimális védelem eléréséhez. Persistáló infectio esetén szükség lehet dózisemelésre; meg kell fontolni a dóziscsökkentést amennyiben a beteg fertőzésmentes marad.

Immunmoduláció egyes kórállapotokban:

Primer immun thrombocytopenia

Két lehetséges kezelési rend alkalmazható:

az 1. nap 0,8–1 g/ttkg, ez a dózis 3 napon belül egyszer ismételhető;

naponta 0,4 g/ttkg, 2–5 napon át alkalmazva.

Relapszus esetén a kezelés megismételhető.

Guillain–Barré-szindróma

0,4 g/ttkg/nap 5 napon át (relapszus esetén az adagolást meg lehet ismételni).

Kawasaki-betegség

2,0 g/ttkg egyszeri adag.

A terápiát egyidejű acetilszalicilsav‑kezeléssel kell kiegészíteni.

Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyneuropathia (CIDP)

Kezdő dózis: 2 g/ttkg 2–5 egymást követő napon belül elosztva.

Fenntartó dózis: 1 g/ttkg 1–2 egymást követő napon belül elosztva, 3 hetente.

A kezelés hatását minden ciklus után ki kell értékelni; amennyiben 6 hónap elteltével a kezelésnek nincs hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatásos, a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján a kezelőorvos dönt a hosszú távú kezelésről. Lehetséges, hogy az adagolást és az adagolási időközöket a betegség egyéni lefolyása szerint módosítani kell.

Multifokális motoros neuropathia (MMN)

Kezdő dózis: 2 g/ttkg 2–5 egymást követő napon belül elosztva.

Fenntartó dózis: 1 g/ttkg 2–4 hetente vagy 2 g/ttkg 4–8 hetente.

A kezelés hatását minden egyes ciklus után ki kell értékelni; amennyiben 6 hónap elteltével a kezelésnek nincs hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatásos, a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján a kezelőorvos dönt a hosszú távú kezelésről. Lehetséges, hogy az adagolást és az adagolási időközöket a betegség egyéni lefolyása szerint módosítani kell.

Az adagolási ajánlásokat a következő táblázat foglalja össze

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél (0–18 éves) az adagolás nem tér el a felnőttekétől, mivel az adagolás minden indikációban testtömeg szerint van megadva, és a fentiekben említett állapotok klinikai kimenetele szerint kell módosítani.

Májkárosodás

Nincs rendelkezésre álló bizonyíték arra vonatkozólag, hogy dózismódosításra lenne szükség.

Vesekárosodás

Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4 pont.

Idősek

Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4 pont.

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazás.

A Yimmugo intravénás infúzió formájában alkalmazandó, az infúzió kezdeti beadási sebessége az első 30 perceben nem lehet nagyobb, mint 0,3 ml/ttkg/óra. Lásd 4.4 pont. Mellékhatás jelentkezése esetén csökkenteni kell az infúzió a beadási sebességét, vagy az infúziót le kell állítani. Ha a beteg jól tolerálja, az infúzió beadási sebessége fokozatosan növelhető legfeljebb 2 ml/ttkg/óra sebességre, az első infúzió esetén. A további infúziók esetében, amennyiben a szervezet jól tolerálja, az infúzió beadási sebessége fokozatosan legfeljebb 6 ml/ttkg/óra sebességig növelhető.

Szubsztitúciós terápia:

Azoknál a betegeknél, akik a 6 ml/ttkg/óra infúziós sebességet jól tolerálták, a beadási sebesség fokozatosan legfeljebb 8 ml/ttkg/óra sebességig növelhető.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával (humán immunglobulin) vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (lásd 4.4 és 6.1 pont).

Szelektív IgA-hiányban szenvedő betegek, akikben IgA ellenes antitestek termelődtek. Esetükben ugyanis az IgA-t tartalmazó készítmény beadása anaphylaxiát okozhat.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetőségének javítása érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.

Alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A lehetséges komplikációk gyakran elkerülhetők, ha megbizonyosodnak arról, hogy a beteg:

nem túlérzékeny a humán normál immunglobulinokkal szemben, azáltal, hogy kezdetben az infúzió beadási sebessége lassú (0,3 ml/ttkg/óra, ami 0,005 ml/ttkg/perc-nek felel meg);

az infúzió teljes beadási ideje alatt a mellékhatások tüneteire vonatkozóan szoros monitorozás alatt áll. A lehetséges mellékhatások jeleinek észlelésére, valamint annak biztosítása érdekében, hogy azonnali vészhelyzeti kezelést lehessen adni, ellenőrzött egészségügyi körülmények között végzett szoros monitorozás szükséges az első infúzió teljes beadási ideje alatt, majd az első infúzió befejezését követő első órában, különösen azoknál a betegeknél, akik immunglobulin terápiában még nem részesültek, vagy akiknél más immunglobulin készítményre váltanak, illetve akiknél jelentős idő telt el az előző kezelés óta. Minden más betegnél legalább 20 perces megfigyelés szükséges az infúzió beadását követően.

IVIg alkalmazásakor minden betegnél szükséges:

megfelelő folyadékpótlás az IVIg-infúzió megkezdése előtt;

a vizeletürítés folyamatos monitorozása;

a szérum kreatininszint folyamatos monitorozása;

kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazásának kerülése (lásd 4.5 pont).

Mellékhatás esetén vagy csökkenteni kell az infúzió sebességét, vagy le kell állítani az infúziót. A szükséges kezelés a mellékhatás jellegétől és súlyosságától függ.

Infúzióval összefüggő reakció

Bizonyos mellékhatások (pl. fejfájás, kipirulás, hidegrázás, myalgia, zihálás, tachycardia, derékfájdalom, hányinger és alacsony vérnyomás) az infúzió sebességével függhetnek össze. A 4.2 pontban megadott javasolt infúziós sebességet szigorúan be kell tartani. A betegeket szorosan monitorozni kell, és körültekintően meg kell figyelni, hogy az infúzió beadási ideje alatt van-e valamilyen tünetük.

Gyakrabban fordulhatnak elő mellékhatások

olyan betegeknél, akik először kapnak humán normál immunglobulint, vagy ritkán, amikor más humán normál immunglobulin készítményre váltanak, vagy ha túl sok idő telt el az előző infúzió óta;

olyan betegeknél, akiknek aktív (fennálló) fertőző betegségük vagy a háttérben meghúzódó krónikus gyulladásuk van.

Túlérzékenység

A túlérzékenységi reakciók ritkák.

Anaphylaxia olyan betegeknél is kialakulhat,

akiknél az IgA-szint nem detektálható, és akikben IgA ellenes antitestek termelődnek.

akik jól tolerálták az előző humán normál immunglobulin-kezelést.

Sokk esetén a sokk kezelésére vonatkozó érvényes orvosi előírások szerint kell eljárni.

Thromboembolia

Klinikai bizonyíték van az IVIg alkalmazása és a thromboemboliás események, például myocardialis infarctus, cerebrovascularis történés (beleértve a stroke‑ot), tüdőembólia és mélyvénás thrombosis előfordulása közötti összefüggésre, amely feltételezhetően annak tulajdonítható, hogy az IVIg nagymértékű beáramlása miatt a kockázatnak kitett betegeknél viszonylag megnő a vér viszkozitása. Az IVIg csak fokozott óvatossággal rendelhető és adható be olyan betegeknek, akik túlsúlyosak, illetve akiknél már eleve fennállnak a thromboticus események kockázati tényezői (például magasabb életkor, hypertonia, diabetes mellitus és érrendszeri megbetegedés vagy thromboticus események előfordulása a kórelőzményben, szerzett vagy öröklött thrombophilia, tartós immobilizáció, súlyos hypovolaemia, a vér fokozott viszkozitásával járó betegségek).

Thromboemboliás mellékhatások kockázatának kitett betegeknél az IVIg-készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és dózisban kell alkalmazni.

Akut veseelégtelenség

IVIg-kezelésben részesülő betegeknél akut veseelégtelenség eseteit jelentették. A legtöbb esetben kockázati tényezőket azonosítottak, például: már fennálló vesekárosodás, diabetes mellitus, hypovolemia, túlsúly, egyidejűleg alkalmazott nefrotoxikus gyógyszerek, illetve 65 év feletti életkor.

Az IVIg infúzió beadása előtt a vesefunkciót jelző paramétereket ki kell értékelni, különösen azoknál a betegeknél, akiknél úgy ítélik meg, hogy fokozott az akut veseelégtelenség kialakulásának a kockázata, és ezt az ellenőrzést megfelelő időközönként meg kell ismételni. Az akut veseelégtelenség kockázatának kitett betegeknél az IVIg-készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és dózisban kell beadni. Vesekárosodás esetén mérlegelendő az IVIg‑terápia leállítása.

Bár veseműködési zavart és akut veseelégtelenséget számos, különféle segédanyagokat, például szacharózt, glükózt és maltózt tartalmazó törzskönyvezett IVIg-készítmény alkalmazásával kapcsolatban jelentettek, ezek a mellékhatások az esetek összes számát tekintve aránytalanul nagyobb számban fordultak elő a stabilizálószerként szacharózt tartalmazó készítményeknél. A kockázatnak kitett betegeknél megfontolandó olyan IVIg-készítmények alkalmazása, amelyek ezeket a segédanyagokat nem tartalmazzák. A Yimmugo nem tartalmaz szacharózt, maltózt vagy glükózt.

Aszeptikus meningitis szindróma (AMS)

AMS előfordulásáról számoltak be az IVIg-kezeléssel összefüggésben.

A szindróma általában az IVIg-kezelést követő néhány órától 2 napig terjedő időszakban alakul ki. A liquor cerebrospinalis (cerebrospinal fluid, CSF) vizsgálata gyakran ad pozitív eredményt, több ezer sejt/mm3 mértékű pleocytosissal, amelyet túlnyomórészt a granulocyta-sejtvonal tesz ki, akár több száz mg/dl mértékben emelkedett proteinszinttel.

Az AMS gyakrabban fordulhat elő nagy dózisú (2 g/ttkg) IVIg-kezeléssel összefüggésben.

Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen jelek és tünetek jelentkeznek, alapos neurológiai vizsgálaton kell átesniük, beleértve a CSF vizsgálatokat, a meningitis egyéb kiváltó okainak kizárására.

Az IVIg-kezelés abbahagyása az AMS következmények nélküli remisszióját eredményezte néhány napon belül.

Hemolitikus anémia

Az IVIg-készítmények olyan vércsoport-antitesteket tartalmazhatnak, amelyek hemolizinként viselkedhetnek, és in vivo a vörösvértestek (vvt.) immunglobulinnal történő beborítását idézhetik elő, pozitív direkt antiglobulin-reakciót (Coombs-teszt), és ritkán hemolízist eredményezve. Az IVIg-kezelést követően hemolitikus anémia alakulhat ki a fokozott vvt-szekvesztráció miatt. Az IVIg-kezelésben részesülteknél monitorozni kell a hemolízis klinikai jeleit és tüneteit. (Lásd 4.8 pont.).

Neutropénia, leukopénia

A neutrophilszám átmeneti csökkenését és/vagy neutropeniás epizódokat, néha súlyos eseteket jelentettek, IVIg-gel történő kezelést követően. Ez jellemzően az IVIg beadását követő órákban vagy napokban következik be, és 7–14 napon belül spontán rendeződik.

Transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás (TRALI)

IVIg-kezelésben részesülő betegeknél néhány esetben akut nem kardiogén pulmonalis oedemát jelentettek [transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás/transfusion-related acute lung injury (TRALI)]. A TRALI jellemzői a súlyos hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cyanosis, láz és hypotensio. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúzió alatt vagy a transzfúzió beadását követő 6 órán belül alakulnak ki, gyakran 1–2 órán belül. Ezért az IVIg-kezelésben részesülő betegeket pulmonalis mellékhatások tekintetében monitorozni kell, és ilyen mellékhatások előfordulása esetén az IVIg infúziót azonnal le kell állítani. A TRALI egy potenciálisan életveszélyes állapot, amely azonnali intenzív ellátást igényel.

Szerológiai vizsgálatok megzavarása

Immunglobulin beadása után a beteg vérébe passzívan átvitt antitestek szintjének átmeneti emelkedése a szerológiai vizsgálatok álpozitivitását eredményezheti.

Vörösvértest‑antigének (például A, B, D) elleni antitestek passzív átvitele zavarhatja a vörösvértest‑antitestek bizonyos szerológiai vizsgálatait, például a direkt antiglobulin tesztet (DAT, direkt Coombs teszt).

Átvihető fertőző ágensek

Az emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásával összefüggő fertőző betegségek elkerülésére egységesített eljárások felölelik a donorok kiválasztását, a levett anyag egyedi vizsgálatát és a plazmakeverékek vizsgálatát specifikus infekciós markerek irányába, és hatékony vírusinaktiváló és/vagy víruseltávolító eljárások beillesztését a gyártási folyamatba. Mindezek ellenére emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásakor a fertőző betegségeket okozó ágensek átvitelének lehetősége nem zárható ki teljesen. Ez jelentheti akár eddig ismeretlen vagy új vírusok és más kórokozók átvitelét is.

Az alkalmazott eljárások hatékonynak tekinthetők a burokkal rendelkező vírusok, mint a humán immundeficiencia-vírus (HIV), a hepatitis B vírus (HBV) és a hepatitis C vírus (HCV), valamint a burokkal nem rendelkező hepatitis A vírus (HAV) és parvovirus B19 esetében.

A klinikai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az immunglobulinokkal való kezelés során nem fordult elő a HAV vagy a parvovírus B19 átvitele. Feltételezhető továbbá, hogy az antitest-tartalom aktívan hozzájárul a vírusbiztonsághoz.

Gyermekek és serdülők

A felnőttekre vonatkozóan említett különleges figyelmeztetéseket és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedéseket gyermekek és serdülők esetében is figyelembe kell venni.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Élő, attenuált vírust tartalmazó vakcinák

Az immunglobulin-kezelést követő legalább 6 héten – de akár 3 hónapon – belül alkalmazott kanyaró, rubeola, a mumpsz és varicella (bárányhimlő) elleni élő, attenuált vírust tartalmazó vakcinák hatékonysága csökkenhet. A gyógyszer alkalmazását követően legalább 3 hónapos szünetet kell tartani élő, attenuált vírust tartalmazó oltás beadása előtt. Kanyaróoltás esetén ez a korlátozottság akár 1 év is lehet. Ezért kanyaróoltásra váró betegek antitest-szintjét ellenőrizni kell.

Kacsdiuretikumok

Kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazása kerülendő.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél várhatóan ugyanazok az interakciók fordulhatnak elő, mint a felnőtteknél említettek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Ennek a gyógyszernek human terhesség során történő alkalmazásának biztonságosságát kontrollos klinikai vizsgálatokkal nem igazolták, ezért terhesség alatt csak fokozott elővigyázatossággal alkalmazandó. Az IVIg-készítményekről kimutatták, hogy átjutnak a placentán, főként a harmadik trimeszterben. Az immunglobulinokkal szerzett klinikai tapasztalatok alapján nem várható káros hatás a terhesség lefolyására, a magzatra, illetve az újszülöttre nézve.

Szoptatás

Ennek a gyógyszernek humán terhesség során történő alkalmazásának biztonságosságát kontrollos klinikai vizsgálatokkal nem igazolták, ezért szoptató anyáknak csak elővigyázatossággal adható. Az immunglobulinok kiválasztódnak a humán anyatejbe. Anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre kifejtett negatív hatás nem várható.

Termékenység

Az immunglobulinokkal kapcsolatos klinikai tapasztalatok arra utalnak, hogy nem várható a termékenységre gyakorolt káros hatás.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Yimmugo kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azok a betegek, akik a kezelés során mellékhatásokat tapasztalnak, a tünetek megszűnéséig ne vezessenek gépjárművet, illetve ne kezeljenek gépeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A humán normál immunglobulinok okozta mellékhatások közé tartoznak (gyakoriság szerint csökkenő sorrendben) a következők (továbbá lásd 4.4 pont):

hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakciók, hányinger, arthralgia, alacsony vérnyomás és középsúlyos deréktáji fádalom;

reverzibilis hemolitikus reakciók; különösen A, B és AB vércsoportú betegeknél és (ritkán) transzfúziót igénylő hemolitikus anaemia;

(ritkán) hirtelen vérnyomásesés és izolált esetekben anaphylaxiás sokk, akkor is, ha a betegnél korábbi alkalmazás során nem jelentkezett túlérzékenység;

(ritkán) tranziens bőrreakciók (beleértve a cutan lupus erythematosust – a gyakorisága ismeretlen);

(nagyon ritkán) thromboemboliás reakciók, mint például myocardialis infarktus, stroke, pulmonalis embólia, mélyvénás thrombosis;

reverzibilis aszeptikus meningitis esetei;

megnövekedett szérum-kreatininszint esetei és/vagy akut veseelégtelenség előfordulása;

transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás (TRALI) esetei.

Az átvihető ágensekre vonatkozó biztonságossági információk a 4.4 pontban találhatók.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázat a MedDRA szervrendszerek szerinti csoportosításnak (System Organ Class, SOC) és a Preferált Kifejezéseknek (Preferred Term Level) megfelelően készült.

A gyakoriságok értékelése a következő megállapodás szerint történt: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Gyógyszermellékhatások (adverse drug reaction, ADR) gyakorisága a Yimmugo készítménnyel végzett klinikai vizsgálatokban, PID és ITP indikáció esetén (A mellékhatások gyakorisága a kezelt betegek (n = 101), illetve beadott infúziók száma (n = 1038) alapján került kiszámításra.)

A Yimmugo alkalmazásával kapcsolatban jelentett mellékhatások megfelelnek a humán normál immunglobulinok esetén várható profillal.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan megegyezik a felnőttekével.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás folyadéktúlterheléshez és hiperviszkozitáshoz vezethet, különösen veszélyeztetett betegeknél; beleértve a csecsemőket, az időseket, illetve a szív- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeket (lásd 4.4 pont).

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: immunszérumok és immunglobulinok, humán normál immunglobulinok, intravénás alkalmazásra

ATC kód: J06BA02

A humán normál immunglobulin főleg immunglobulin G-t (IgG) tartalmaz, amelyek reprezentálják a fertőző kórokozók elleni antitestek széles spektrumát.

A humán normál immunglobulin tartalmazza azokat az IgG-antitesteket, amelyek jelen vannak a normál populációban. Általában legalább 1000 donor összegyűjtött plazmájából készül. Az immunglobulin G-alosztályok szerinti megoszlása arányaiban megegyezik a natív humán plazmáéval. A gyógyszer megfelelő dózisának alkalmazásával a kórosan alacsony immunglobulin G-szintek a normál tartományba visszaállíthatók.

A készítmény hatásmechanizmusa a szubsztitúciós terápián túlmenően nem teljesen ismert, azonban immunmoduláns hatások közrejátszanak.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

PID (primer immunhiányos szindróma)

A Yimmugo szubsztitúciós terápia PID-betegeknél tapasztalható klinikai hatásosságát, biztonságosságát és farmakokinetikai tulajdonságait egy nyílt elrendezésű, prospektív, multicentrikus, multinacionális vizsgálatban tanulmányozták, 67 vizsgálati alany (köztük 12 gyermek és 6 serdülő) bevonásával. A vizsgálati alanyok által kapott dózis 200–800 mg/ttkg volt 3 vagy 4 hetes rendszerességgel, körülbelül 12 hónapos kezelési időszak alatt. A kezdeti dózis és az adagolási időköz a vizsgálati alany vizsgálatot megelőző IVIg-kezelésével volt összhangban. Az elsődleges hatásossági végpont a súlyos bakteriális fertőzések vizsgálati alanyokra vetített éves száma volt. A másodlagos hatásossági változók közé tartoztak: bármilyen típusú vagy súlyosságú fertőzés előfordulása, fertőzés megszűnéséig eltelt idő, antibiotikumok alkalmazása, munkából/iskolából kihagyott napok száma, hospitalizációk száma és időtartama napokban, valamint a lázas epizódok száma. Egy felnőtt vizsgálati alanynál egy akut, súlyos baktériumfertőzésnek (serious bacterial infection, SBI) minősített eseményt tapasztaltak, amely 0,01/alany/év kiigazítatlan SBI-rátát eredményezett. A másodlagos hatásossági végpontok a PID‑ben szenvedő alanyoknál alátámasztották a hatásosságot, az összes különböző vizsgált korcsoportban. Az átlagos és a medián össz-IgG mélyponti koncentráció a vizsgálat ideje alatt közel állandó maradt mindkét adagolási csoportban, és jóval a megcélzott 5–6 g/l szint felett maradt.

A vizsgálat során fatális kimenetelű mellékhatást nem figyeltek meg. Két, kezelés során felmerülő súlyos mellékhatást (SAE) tapasztaltak felnőtt vizsgálati alanyoknál, amelyet a Yimmugo készítménnyel hoztak összefüggésbe (anaphylaxiás reakció, neutropénia rosszabbodása). A leggyakoribb infúzióval összefüggő mellékhatások a fejfájás (13,4%) és kimerültség (4,5%) voltak. Infúzióhoz nem köthető mellékhatásokat nem hoztak összefüggésbe a vizsgálati készítménnyel.

ITP (primer immun thrombocytopenia)

A Yimmugo hatásosságát és biztonságosságát egy nyílt elrendezésű, prospektív, randomizált, multicentrikus, multinacionális vizsgálatban , 34 ITP‑ben szenvedő felnőtt betegnél tanulmányozták. A vizsgálati alanyokat 1:1 arányban randomizálták, Yimmugo 2 g/ttkg összdózist kaptak, vagy naponta kétszer 1 g/ttkg-ot 2 egymást követő napon, vagy naponta 0,4 g/ttkg‑ot 5 egymást követő napon (vagyis kezelési ciklusonként összesen 2 g/ttkg dózist). A 34 vizsgálati alany közül 18 (52,9%) mutatott választ, amelyet az alábbiak szerint definiáltak: vérlemezkeszám ≥30 × 109/l és a kiindulási értékhez képest legalább 2-szeres a növekedés, amiről legalább 7 nap különbséggel legalább két különböző alkalommal győződtek meg; valamint a vérzésmentesség. 19 vizsgálati alany közül, akinek a kiindulási vérlemezkeszáma <20 × 109/l volt, 18-nál értek el legalább 50 x 109/l értékre történő vérlemezkeszám-emelkedést, az első infúzió utáni 7 napon belül, ami 94,7 %-os válaszadási arányt jelent. Továbbá megfigyelték a maximális vérlemezkeszámot, a legalább 30 × 109/l vérlemezkeszám koncentráció eléréséig eltelt időt, a válaszadás időtartamát (vagyis hogy hány napig maradt a vérlemezkeszám 30 × 109/l felett), valamint a haemorrhagia regresszióját azoknál a betegeknél, akiknél a kiinduláskor vérzések voltak. A 2 napos és az 5 napos kezelési csoport között nem voltak klinikailag releváns eltérések. A Yimmugo beadása után az átlagos vérlemezkeszám idővel olyan mintázatot mutatott, amely az IVIg-kezelésekre jellemző (vagyis folyamatos növekedés a kiindulástól a 8. napig, majd csökkenés).

Halálos kimenetelű és súlyos mellékhatás a vizsgálat során nem fordult elő. A leggyakrabban előforduló nem súlyos mellékhatások a fejfájás és a (intravaszkuláris) hemolízis voltak; mindkettő 14,7%-os előfordulási gyakorisággal, ami 5-5 vizsgálati alanyt jelent. A leggyakoribb infúziós mellékhatás a fejfájás volt (az összes vizsgálati alany 14,7%-ánál fordult elő). Nem infúziós mellékhatások a vizsgálati alanyok 14,7%-ánál fordultak elő: hemolízis (8,8%), intravaszkuláris hemolízis (2,9%) és pozitív Coombs-teszt (2,9%).

Gyermekek és serdülők

PID-ben szenvedő betegeknél a Yimmugo általános előny-kockázat profilja mindegyik vizsgált korcsoportot tekintve kedvező volt.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A humán normál immunglobulin a kezelt személy vérkeringésében az intravénás beadás után azonnal és teljesen mértékben biológiailag hasznosul.

Eloszlás

Viszonylag gyorsan eloszlik a plazma és az extravascularis folyadék között, mintegy 3–5 nap múlva az intra- és az extravascularis kompartmentek között egyensúlyi állapot alakul ki.

Elimináció

A felezési idő betegenként eltérő lehet. A Yimmugo készítményre vonatkozó farmakokinetikai paramétereket egy 55, PID-ben szenvedő beteggel végzett klinikai vizsgálatban állapították meg. Ebben a vizsgálatban az átlagos felezési idők 24,2–31,1 nap volt a kezelés ütemezésétől függően (lásd a következő táblázatot).

Az IgG és IgG-komplexek a retikuloendothelialis rendszer sejtjeiben bomlanak le.

A Yimmugo farmakokinetikai paraméterei PID-betegek esetében

*tmax; medián értékek (minimum és maximum) szerepelnek.

Rövidítések: AUCtau = koncentráció-idő görbe alatti terület az adagolási intervallum kezdetétől annak végéig számítva; Cmax = maximális szérumkoncentráció; CV = variációs együttható; gKözép = mértani középérték (geometric mean); N = vizsgálati alanyok száma; n = adattal rendelkező vizsgálati alanyok száma; N/D. = nincs megállapítva; Q3W = 3 hetente (ütemezés); Q4W = 4 hetente (ütemezés); SD = standard deviáció; t1/2 = terminális eliminációs felezési idő; tmax = maximális szérumkoncentráció eléréséig eltelt idő

Gyermekek és serdülők

A PID-ben szenvedő felnőtt és gyermekgyógyászati vizsgálati alanyok között a farmakokinetikai paraméterek tekintetében nem tapasztaltak eltéréseket.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az immunglobulinok az emberi szervezet természetes alkotóelemei.

Az ismételt dózistoxicitási vizsgálatok és az embrio-foetalis toxicitási vizsgálatok az antitestképzés indukciója és az antitest‑interferencia jelensége miatt nem kivitelezhetők. A készítménynek az újszülöttek immunrendszerére kifejtett hatását nem tanulmányozták.

Mivel a klinikai tapasztalatok nem utalnak az immunglobulinok tumorkeltő és mutagén hatásaira, ilyen irányú vizsgálatok – különösen a heterológ fajokban – nem szükségesek.

Egyszeri dózistoxicitási vizsgálatot végeztek patkányokkal, beleértve a biztonságossági farmakológiai végpontokat. A vizsgálat körülményei között az egyetlen intravénás Yimmugo infúzió beadása nem volt összefüggésben semmilyen mellékhatással.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Glicin, poliszorbát 80, injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel, és más Iv IG-készítményekkel sem.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

30 hónap.

Az eltarthatósági idő alatt, a készítmény egyetlen, legfeljebb 6 hónapos időszakon át eltartható szobahőmérsékleten (legfeljebb 25°C‑on). Ha a gyógyszert már kivették a hűtőszekrényből, tilos oda visszatenni. A szobahőmérsékleten történő tárolás kezdetét kérjük, jegyezze fel a készítmény dobozára. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

Felbontás után azonnal felhasználandó.

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2°C – 8°C) tárolandó. Nem fagyasztható!

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

A szobahőmérsékleten történő tárolásra vonatkozóan lásd a 6.3 pontot.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Színtelen injekciós üveg (II-es típusú üveg) brómbutil gumidugóval és lepattintható alumínium-műanyag kupakkal lezárva.

1 db-os kiszerelés, 50 ml, 100 ml vagy 200 ml oldatot tartalmazó injekciós üveg.

3 db-os kiszerelés, egyenként 100 ml vagy 200 ml oldatot tartalmazó injekciós üveg.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

A készítményt használat előtt szobahőmérsékletűre vagy testhőmérsékletűre kell melegíteni.

Az oldat átlátszó vagy enyhén opálos, színtelen vagy halványsárga színű. Ha az oldat zavaros, vagy üledéket tartalmaz, nem szabad felhasználni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés (egy kereszt)

Osztályozás: II./3. csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Biotest Pharma GmbH

Landsteinerstrasse 5

63303 Dreieich

Németország

Tel.: (49) 6103 801 0

Fax: (49) 6103 801 150

E-mail: mail@biotest.com

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24413/01 1×50 ml II-es típusú injekciós üvegben

OGYI-T-24413/02 1×100 ml II-es típusú injekciós üvegben

OGYI-T-24413/03 1×200 ml II-es típusú injekciós üvegben

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. július 05.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. január 18.