1. A GYÓGYSZER NEVE
Zantac 25 mg/ml oldatos injekció
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
25 mg ranitidint tartalmaz (28 mg ranitidin-hidroklorid formájában) milliliterenként.
50 mg ranitidint tartalmaz 2 ml oldatban ampullánként.
Ismert hatású segédanyag: 0,61 mmol (1,41 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos injekció.
Tiszta, színtelen vagy halványsárga, steril oldat.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Felnőttek
Nyombélfekély, jóindulatú gyomorfekély.
Posztoperatív fekély.
Oesophagealis reflux betegség.
Zollinger-Ellison szindróma.
Stressz‑fekély következtében fellépő gastrointestinalis vérzés megelőzése.
Vérző peptikus fekély esetén a kiújuló vérzés megelőzése.
Sav‑aspiráció veszélyének kitett betegek általános érzéstelenítése előtt (Mendelson‑szindróma), és szülő nőknek a vajúdás ideje alatt.
Gyermekek és serdülők (6 hónapos – 18 éves életkor között)
Peptikus fekély rövid távú kezelése.
Gastro-oesophagealis reflux kezelése, beleértve a reflux oesophagitist és a gastro‑oesophagealis reflux betegség tüneti kezelését.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Felnőttek, serdülők és 12 évesnél idősebb gyermekek
Alkalmazása történhet:
- 50 mg Zantac 20 ml‑re hígítva lassú (2 percnél hosszabb) intravénás injekció formájában 6‑8 óránként.
- intermittáló intravénás infúzióként 25 mg/óra sebességgel 2 órán át, ami 6‑8 óránként ismételhető. (A kompatibilis infúziós oldatokat lásd a 6.6 pontban.)
- intramuscularis injekció formájában 50 mg (2 ml) 6‑8 óránként.
Súlyos betegek stressz-fekély okozta felső gastrointestinalis vérzéseinek profilaxisában a javasolt kezdő adag lassú intravénás injekcióban adott 50 mg, amit egy folyamatos 0,125‑0,250 mg/ttkg/óra intravénás infúzió követhet.
Súlyos betegek stressz-fekély profilaxisában a vérzés, ill. vérzés kiújulásának megelőzésére a parenterális adagolás az orális táplálás megkezdéséig folytatható. Az ezután is veszélyeztetettnek ítélt betegek kezelése naponta 2‑szer 1 db Zantac 150 mg filmtabletta alkalmazásával folytatható.
Gyomorsav aspirációs szindróma (Mendelson‑szindróma) által veszélyeztetett betegeknek 50 mg Zantac injekció adható intramuscularis vagy lassú intravénás injekció formájában 45‑60 perccel az általános érzéstelenítés megkezdése előtt.
Gyermekek (6 hónap–11 év között)
A Zantac lassú (2 percnél hosszabb) intravénás injekció formájában adható, legfeljebb 50 mg adagban 6‑8 óránként. Ez az ajánlás a felnőttek bevonásával végzett klinikai vizsgálatok és a gyermekkorú betegek farmakokinetikai adatain alapul.
Lásd még az 5.2 pontot.
Peptikus fekély akut kezelése és gastro-oesophagealis reflux
Peptikus fekély intravénás kezelése gyermekkorban kizárólag akkor javasolt, ha a per os terápia nem kivitelezhető.
A peptikus fekély akut kezelésére és gastro-oesophagealis reflux esetében gyermekeknél a Zantac olyan dózisokban adható, amelyek felnőtteknél hatásosnak bizonyultak ezen betegségekben, és melyek hatásosan csökkentették a savtermelést kritikus állapotú gyermekekben. A kezdő adagot (2,0 mg/ttkg vagy 2,5 mg/ttkg, de legfeljebb 50 mg) lassú, legalább 10 percig tartó intravénás infúzióban lehet beadni, vagy fecskendő pumpával, amit legalább 5 perces, 3 ml normál sóoldatos átöblítés követ, vagy pedig normál sóoldattal 20 ml-re történő hígítás után. A pH‑érték 4,0 felett tartása 1,5 mg/ttkg intermittáló infúzió 6‑8 óránkénti alkalmazásával biztosítható. Alternatívaként a kezelés lehet folyamatos, kezdő adagként 0,45 mg/ttkg‑ot alkalmazva, amelyet folyamatos 0,15 mg/ttkg/óra infúzió követ.
Stressz-fekély profilaxisa súlyos állapotú betegeknél:
Súlyos betegek stressz fekély profilaxisában a javasolt intravénás adag 1 mg/ttkg (legfeljebb 50 mg) 6‑8 óránként beadva. Ez az ajánlás a felnőttek bevonásával végzett klinikai vizsgálatok és a gyermekkorú betegek farmakokinetikai adatain alapul.
Alternatívaként a kezelés folyamatos 125‑250 mikrogramm/ttkg/óra infúzió alkalmazásával is végezhető.
Újszülöttek (1 hónapos életkor alatt)
A ranitidin biztonságosságát és hatásosságát újszülöttek esetében nem igazolták.
Lásd még az 5.2 pontot.
50 évesnél idősebb betegek
Amennyiben nincs egyidejűleg fennálló számottevő mértékű vesekárosodás, önmagában a beteg idős kora miatt nincs szükség a terápiás adagok csökkentésére.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Vesekárosodásban (a kreatinin-clearance < 50 ml/perc) a ranitidin kumulálódhat, és plazmaszintje megemelkedhet. Ennek megfelelően az ilyen betegek szokásos egyszeri adagja 25 mg.
Az alkalmazás módja
Intravénás vagy intramuscularis alkalmazásra.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A malignitás lehetőségét ki kell zárni a gyomorfekély kezelésének megkezdése előtt, továbbá dyspepsia kezelésének megkezdése előtt is középkorú vagy idős betegek esetében, akiknek újonnan jelentkező vagy korábban változást mutató dyspepsiás tüneteik vannak, mivel a ranitidin elfedheti a gyomorrák tüneteit.
A ranitidin a vesén keresztül választódik ki, így vesekárosodásban szenvedő betegekben a plazmaszintje emelkedik. Az adagolást a 4.2 pontban („Vesekárosodásban szenvedő betegek”) foglaltak szerint kell módosítani.
A ranitidin injekció gyors beadásakor ritkán bradycardia fordulhat elő, különösen szívritmuszavarra hajlamos betegekben. A beadás ajánlott sebességét nem szabad túllépni.
A H2-antagonisták szokásosnál nagyobb intravénás adagjaitól a májenzimek szintjének emelkedése várható, ha a kezelés időtartama meghaladja az 5 napot.
Néhány klinikai jelentés szerint a ranitidin akut porphyriás rohamot válthat ki, ezért adását kerülni kell, ha az anamnézisben akut porphyria szerepel.
Idős betegek, krónikus tüdőbetegségben vagy diabetesben szenvedő, továbbá immunkárosodott betegek esetében nagyobb a veszélye a közösségben szerzett pneumonia kifejlődésének. Egy nagy epidemiológiai vizsgálatban nagyobb volt a közösségben szerzett pneumonia kockázata azoknál, akik ranitidint szedtek, azokhoz képest, akik abbahagyták a kezelést. A korrigált relatív kockázat megfigyelt növekedése 1,82 volt (95%-os CI, 1,26-2,64).
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A ranitidin befolyásolhatja más gyógyszerek felszívódását, metabolizmusát vagy renális kiválasztását. A megváltozott farmakokinetika miatt az érintett gyógyszer adagjának módosítására, vagy a kezelés leállítására lehet szükség.
A kölcsönhatások mechanizmusai a következők lehetnek:
1. A citokróm P450-hez kapcsolódó, kevert funkciójú oxigenáz rendszer gátlása:
A ranitidin a szokásos terápiás adagokban nem fokozza azon gyógyszerek hatását, melyeket ez az enzimrendszer inaktivál, úgymint a diazepám, lidokain, fenitoin, propanolol és teofillin.
A protrombin idő megváltozását észlelték kumarin antikoagulánsok (pl. warfarin) adása mellett. A szűk terápiás index miatt a protrombin-idő növekedésének vagy csökkenésének ellenőrzése javasolt ranitidinnel történő együttadáskor.
2. Hatás a renális tubuláris szekrécióra:
Mivel a ranitidin részben a kation-rendszer által választódik ki, befolyásolhatja más, ugyanezen az úton eliminálódó gyógyszerek clearance-ét. Nagy ranitidin adagok (mint pl. a Zollinger‑Ellison szindróma kezelésében alkalmazott dózisok) csökkenthetik a prokainamid és az N‑acetilprokainamid kiválasztódását, ami e gyógyszerek plazmaszintjének növekedését eredményezi.
3. A gyomor pH-érték megváltozása:
4. A gyomornedv pH-értéke befolyásolhatja egyes gyógyszerek biohasznosulását. Emiatt a felszívódásuk vagy fokozódik (pl. triazolam, midazolam, glipizid), vagy csökken (pl. ketokonazol, atazanavir, delaviridin, gefitinib).
5. Az erlotinib-kezeléssel egyidejűleg alkalmazott 300 mg ranitidin 33%‑kal csökkentette az erlotinib expozíciót (AUC-t) és 54%-kal a maximális plazmakoncentrációt. Azonban, amikor az erlotinibet időben elkülönülten adták, 2 órával a napi 2x150 mg ranitidin előtt vagy 10 órával utána, az erlotinib expozíció (AUC) csak 15%‑kal, míg a maximális plazmakoncentráció 17%‑kal csökkent.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Termékenység
A ranitidin humán termékenységre kifejtett hatása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek során nem észleltek a hímek vagy nőstények termékenységére gyakorolt hatást (lásd 5.3 pont).
Terhesség
A ranitidin átjut a placentán. Mint minden gyógyszer esetében, a ranitidin alkalmazása csak akkor javasolt terhesség alatt, ha ez feltétlenül szükséges.
Szoptatás
A ranitidin kiválasztódik az anyatejbe. Mint minden gyógyszer esetében, a ranitidin alkalmazása csak akkor javasolt szoptatás alatt, ha ez feltétlenül szükséges.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásokat nem jelentettek.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A nemkívánatos hatások a következő egyezményes osztályozás szerint vannak csoportosítva:
nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100),
ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A mellékhatások gyakoriságát a forgalomba hozatal utáni spontán bejelentések adataiból becsülték meg.
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon ritka: Vérkép eltérések (leukopenia, thrombocytopenia). Ezek rendszerint reverzibilisek. Agranulocytosis vagy pancytopenia, olykor csontvelő hypoplasiával vagy csontvelő aplasiával.
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Túlérzékenységi reakciók (urticaria, angioneurotikus oedema, láz, bronchospasmus, alacsony vérnyomás, mellkasi fájdalom).
Nagyon ritka: Anaphylaxiás shock.
Nem ismert Dyspnoe.
Ezeket a reakciókat egyetlen dózis alkalmazása után észlelték.
Pszichiátriai kórképek
Nagyon ritka: Reverzibilis mentális zavartság, depresszió és hallucinációk.
Ezeket a mellékhatásokat túlnyomórészt súlyos állapotú, idős- és nephropathiás betegek esetében jelentették.
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon ritka: Fejfájás (néha erős), szédülés, reverzibilis és nem akaratlagos mozgászavarok.
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Nagyon ritka: Reverzibilis homályos látás.
Leírtak homályos látás eseteket, ami akkomodációs zavarra utal.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nagyon ritka: Csakúgy, mint más H2-receptor blokkolókkal kapcsolatban, bradycardia, AV‑blokk, tachycardia és asystolia.
Érbetegségek és tünetek
Nagyon ritka: Vasculitis.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon ritka: Akut pancreatitis, hasmenés.
Nem gyakori: Hasfájás, székrekedés, hányinger (ezek a tünetek legtöbbször a folyamatos kezelés alatt jelentkeznek).
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Ritka: A májfunkciós vizsgálati értékek átmeneti és reverzibilis változása.
Nagyon ritka: Hepatitis (hepatocellularis, hepatocanalicularis vagy vegyes típusú) sárgaság fellépésével vagy anélkül. Ezek rendszerint reverzibilisek voltak.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Ritka: Bőrkiütés.
Nagyon ritka: Erythema multiforme, alopecia.
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nagyon ritka: Vázizomzat eredetű tünetek, mint arthralgia és myalgia.
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Nagyon ritka: Akut interstitialis nephritis.
Ritka: Plazma kreatininszint emelkedése (rendszerint kismértékben, a folyamatos kezelés alatt normalizálódik.
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
Nagyon ritka: Reverzibilis impotencia, melltünetek és mell-elváltozások (úgymint gynecomastia és galactorrhoea).
Gyermekek és serdülők (0-16 éves korig)
A ranitidin biztonságosságát 0‑16 éves kor között, „sav-függő betegségekben” (acid‑related disease; pl. peptikus fekély, gastro‑oesophagealis reflux) szenvedő gyermekeken vizsgálták. A gyerekek a ranitidint jól tolerálták, a mellékhatások hasonlóak voltak a felnőtteknél megfigyeltekhez. A tartós alkalmazás biztonságosságára vonatkozóan korlátozott adatok állnak rendelkezésre, különösen a növekedést és fejlődést illetően.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Tünetek és jelek
A ranitidin specifikus hatású, így a túladagolásnak különösebb következményei nem várhatók.
Kezelés
Tüneti, ill. támogató terápiát kell alkalmazni, ha szükséges.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Peptikus fekély és gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD) gyógyszerei, H2‑receptor antagonisták
ATC kód: A02BA02
Hatásmechanizmus
A ranitidin specifikus, gyors hatású hisztamin H2‑receptor antagonista. Gátolja a gyomorsav alap, ill. stimulált szekrécióját, csökkentve a gyomornedv mennyiségét és annak sav-, illetve pepszintartalmát.
Gyermekeknél a stressz-fekély ranitidinnel végzett prevenciójára vonatkozóan vannak klinikai adatok, azonban közvetlen bizonyíték nincs a stressz-fekély megelőzésére. Ezeknek a betegeknek a kezelése azon a megfigyelésen alapul, hogy ranitidin alkalmazása után a pH‑érték 4 fölött van. Ennek a pótlólagos paraméternek az értékét stressz-fekélyes gyermekeknél még igazolni kell.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A ranitidin injekció felszívódása intramuscularis alkalmazást követően gyors, a plazma csúcskoncentrációt általában 15 percen belül éri el.
Eloszlás
A ranitidin kismértékben (15%) kötődik a plazmafehérjékhez, de megoszlási térfogata nagy, 96 és 142 l közötti.
Biotranszformáció
A ranitidin csak kis mértékben metabolizálódik. Az adag metabolitok formájában megjelenő része hasonló mind orális, mind intravénás alkalmazást követően; ezen belül az adag 6%‑a ürül ki a vizelettel N‑oxid formájában, 2%‑a S‑oxid formájában, 2%‑a dezmetil-ranitidin formájában és 1‑2%‑a furonsav-analóg formájában.
Elimináció
A plazmakoncentráció biexponenciálisan csökken, a terminális felezési idő 2‑3 óra. A kiürülés elsősorban a vesén keresztül történik. 150 mg 3H‑ranitidin intravénás alkalmazását követően az adag 98%‑a választódott ki, 5% a széklettel és 93% a vizelettel, ebből 70% volt változatlan anyavegyület. 150 mg 3H‑ranitidin per os alkalmazása után az adag 96%‑a választódott ki, 26% a széklettel és 70% a vizelettel, ebből 35% volt változatlan anyavegyület. Az adag kevesebb, mint 3%‑a ürül az epével. A renális clearance megközelítőleg 500 ml/perc, ami meghaladja a glomeruláris filtráció sebességét, és tisztán renális tubuláris szekrécióra utal.
Különleges betegcsoportok:
Gyermekek és csecsemők (6 hónapos kor felett)
Korlátozott számban rendelkezésre álló farmakokinetikai adatok azt mutatják, hogy a testtömeg szerinti korrekció elvégzése után az orálisan ranitidinnel kezelt gyermekek és egészséges felnőttek között nincs jelentős különbség a felezési időben (3 éves kor felett 1,7‑2,2 óra tartományban) és a plazma clearance-értékben (3 éves kor felett 9‑22 ml/perc/ttkg tartományban). A csecsemőkre vonatkozó farmakokinetikai adat nagyon kevés, de úgy tűnik, hogy ezek megegyeznek az idősebb gyermekek adataival.
50 évesnél idősebb betegek
Az 50 évesnél idősebb betegeknél a felezési idő meghosszabbodik (3‑4 óra) és csökken a clearance, a veseműködés életkorral kapcsolatos csökkenésének megfelelően. Ugyanakkor a szisztémás expozíció és a kumuláció 50%‑kal nagyobb. Ez a különbség meghaladja a csökkenő veseműködés hatását, és nagyobb biohasznosulásra utal az idősebb betegek esetében.
Újszülöttek (egy hónapos kor alatt)
Időre született, extrakorporális membrán oxigenizációban (ECMO) részesülő csecsemőkkel kapcsolatban korlátozott számban rendelkezésre álló farmakokinetikai adatok azt mutatják, hogy újszülötteknél intravénás adást követően a plazma clearance‑érték csökkenhet (1,5‑8,2 ml/perc/ttkg), és a felezési idő megnőhet. Úgy tűnik, hogy újszülöttekben a ranitidin clearance kapcsolatban van a glomeruláris filtráció becsült sebességével.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfát
nátrium-klorid
kálium-dihidrogén-foszfát
injekcióhoz való víz
nitrogén
6.2 Inkompatibilitások
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25ºC-on tárolandó.
A fénytől való vedelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
2 ml oldat színtelen OPC üveg ampullába töltve, amely egy sárga és egy kék kódgyűrűvel és kék törőponttal van ellátva.
5 db ampulla műanyag tálcában és dobozban.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.
A Zantac injekció nem autoklávozható.
A felhasználásra vonatkozó információk:
A Zantac injekció az alábbi intravénás infúziós oldatokkal kompatibilis:
̶ 0,9%-os nátrium-klorid
̶ 5%-os glükóz
̶ 0,18%-os nátrium-klorid és 4%-os glükóz
̶ 4,2%-os nátrium-bikarbonát
̶ Hartmann oldat
A fel nem használt, infúziós oldatokkal hígított Zantac injekciót az oldat készítése után 24 órával meg kell semmisíteni.
A kompatibilitási vizsgálatokat polivinil-klorid infúziós tasakokkal (üveggel nátrium-bikarbonátra) és polivinil-klorid infúziós szerelékkel végezték el, de megfelelő stabilitás várható polietilén infúziós tasak használatakor is.
Megjegyzés: (két kereszt)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§‑ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
GlaxoSmithKline Kft.
1124 Budapest, Csörsz u. 43.
Magyarország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
OGYI-T-1534/01
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1990. január 1.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2007. december 18.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2019. 08.31.