Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára
Vancomycin MIP 500 mg por oldatos infúzióhoz
Vancomycin MIP 1000 mg por oldatos infúzióhoz
vankomicin-hidroklorid
Mielőtt elkezdi alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.
* Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.
* További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.
* Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.
* Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.
A betegtájékoztató tartalma:
1. Milyen típusú gyógyszer a Vancomycin MIP és milyen betegségek esetén alkalmazható?
2. Tudnivalók a Vancomycin MIP alkalmazása előtt
3. Hogyan kell alkalmazni a Vancomycin MIP-t?
4. Lehetséges mellékhatások
5. Hogyan kell a Vancomycin MIP-t tárolni?
6. A csomagolás tartalma és egyéb információk
1. Milyen típusú gyógyszer a Vancomycin MIP és milyen betegségek esetén alkalmazható?
A Vancomycin MIP egy antibiotikum, ami a „glikopeptideknek” nevezett antibiotikumok csoportjába tartozik. A Vancomycin MIP fertőzéseket okozó bizonyos baktériumok elpusztítására szolgál.
A Vancomycin MIP por oldatos infúzióhoz.
A Vancomycin MIP-t az alábbi súlyos fertőzések kezelésére alkalmazható infúzió formájában minden korcsoportban:
- Bőr és bőr alatti szövetek fertőzései.
- Csont és ízületek fertőzései.
- A tüdő egyfajta fertőzése, amit tüdőgyulladásnak („pneumónia”) neveznek.
- A szív belső hártyájának fertőzése (szívbelhártya-gyulladás-endokarditisz), és a szívbelhártya-gyulladás megelőzése a kockázatnak kitett betegeknél, akik nagyobb sebészeti beavatkozáson esnek át.
- Véráram-fertőzések, amelyek kapcsolatban vannak a fenti fertőzésekkel.
2. Tudnivalók a Vancomycin MIP alkalmazása előtt
Ne alkalmazza a Vancomycin MIP-t
- ha allergiás a vankomicinre vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére.
Figyelmeztetések és óvintézkedések
A vankomicin szembe történő befecskendezését követően súlyos mellékhatásokról számoltak be, amelyek látásvesztéshez vezethetnek.
A Vancomycin MIP alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával, gyógyszerészével vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberrel, ha:
- Önnél már korábban allergiás reakció jelentkezett a teikoplaninra, mert ez azt jelentheti, hogy allergiás a vankomicinre is;
- hallászavara van, különösen, ha Ön idős (a kezelés során Önnél hallásvizsgálatra lehet szükség);
- Önnek vesebetegsége van (a kezelés során vér- és vesevizsgálatra lehet szükség);
- Ön a szájon át történő alkalmazásra szánt gyógyszerforma helyett vankomicin infúziót kap a Clostridium difficile-fertőzéssel kapcsolatban jelentkező hasmenés kezelésére.
- korábban jelentkezett már Önnél súlyos bőrkiütés vagy bőrhámlás, hólyagosodás és/vagy szájfekély a vankomicin alkalmazása után.
A Vancomycin MIP alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával, gyógyszerészével vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberrel, ha:
- Ön hosszú ideig kap vankomicin-kezelést (a kezelés során vér-, máj- és vesevizsgálatra lehet szükség);
- bármilyen bőrreakció keletkezik az Ön bőrén a kezelés során;
- Önnél súlyos vagy hosszantartó hasmenés jelentkezik a vankomicinnel történő kezelés során vagy a kezelés után, azonnal forduljon a kezelőorvosához. Ez a bélgyulladás jele lehet (álhártyás vastagbélgyulladás –pszeudomembranózus kolitisz), amely antibiotikumokkal történő kezelést követően jelentkezhet.
Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük Stevens–Johnson-szindrómát, toxikus epidermális nekrolízist, eozinofiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) és akut generalizált exantémás pusztulózist (AGEP) jelentettek a vankomicin alkalmazásával kapcsolatban. Hagyja abba a vankomicin alkalmazását, és azonnal forduljon orvoshoz, ha a 4. pontban leírt tünetek bármelyikét észleli.
Gyermekek és serdülők
A Vancomycin MIP-t különös gonddal kell alkalmazni koraszülött csecsemőknél és kisgyermekeknél, mivel az ő veséjük nem fejlődött ki teljesen, és ez a vankomicin vérben történő felhalmozódásához vezethet. Ennél a korcsoportnál a vankomicin vérszintjeinek ellenőrzésére vérvizsgálatokra lehet szükség.
A vankomicin és az érzéstelenítő szerek egyidejű alkalmazása összefüggésbe hozható a bőrpír (eritéma) és az allergiás reakciók kialakulásával gyermekeknél és serdülőknél. Hasonlóképpen, az egyidejű alkalmazás más gyógyszerekkel, mint például aminoglikozid antibiotikumokkal, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel (NSAID-ok, például ibuprofén) vagy amfotericin B-vel (gombás fertőzések kezelésére szolgál), növelhetik a vesekárosodás kockázatát, és ezért gyakoribb vér- és vesefunkciós vizsgálatra lehet szükség.
Egyéb gyógyszerek és a Vancomycin MIP
Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről.
- Potenciális vese- és halláskárosító gyógyszerek: Ha vankomicint és más olyan gyógyszert kap párhuzamosan, amelyek káros hatással lehetnek a vesére vagy a hallásra (például aminoglikozid antibiotikumok, piperacillin/tazobaktám), ez a károsító hatás fokozódhat. Ilyen esetekben a veseműködés és a hallás alapos és rendszeres ellenőrzése szükséges.
- Érzéstelenítők: Az érzéstelenítők alkalmazása fokozhatják a vankomicin bizonyos mellékhatásainak (például vérnyomásesés, bőrpír, csalánkiütés és viszketés) kockázatát.
- Izomlazítók: Ha egyidejűleg izomlazítókat (például szukcinil-kolint) kap, ezek hatása felerősödhet vagy megnyúlhat.
Terhesség, szoptatás és termékenység
Mielőtt bármilyen gyógyszert elkezdene szedni, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.
A vankomicin átjut a méhlepényen, és fennáll annak a kockázata, hogy magzati hallás- és vesekárosodást okoz. Ezért, ha Ön terhes, kezelőorvosa csak nagyon indokolt esetben ad Önnek vankomicint, miután alaposan mérlegelte a kezelés előnyeit és kockázatait.
A vankomicin átjut az anyatejbe. Mivel a gyógyszer hatással lehet a csecsemőre, szoptatás idején csak akkor alkalmazható, ha más antibiotikumok hatástalannak bizonyultak.
A szoptatás abbahagyásának lehetőségét beszélje meg kezelőorvosával.
A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Vancomycin MIP egyáltalán nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
3. Hogyan kell alkalmazni a Vancomycin MIP-t?
Az egészségügyi személyzet fogja beadni Önnek a vankomicint, a kórházban tartózkodás ideje alatt. Kezelőorvosa fogja eldönteni, hogy naponta mennyit kell kapnia ebből a gyógyszerből, és mennyi ideig tart a kezelés.
Adagolás
Az Önnek adott adag függ:
- az életkorától,
- a testtömegétől,
- a Önnél fennálló fertőzésektől, amelyek,
- a veséje állapotától,
- a hallásától,
- egyéb gyógyszerektől, amelyeket esetlegesen szed.
Intravénás alkalmazás
Felnőttek és (12 évesek és idősebb) serdülők
Az adagot az Ön testtömege alapján fogják kiszámítani. A szokásos infúziós adag 15 és 20 mg testtömeg-kilogrammonként. Általában 8-12 óránként kell beadni. Egyes esetekben, az orvos dönthet úgy, hogy a kezdeti adag 30 mg testtömeg-kilogrammonként. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 2 g-ot.
Alkalmazása gyermekeknél
Gyermekek 1 hónapos kortól 12 éves korig
Az adagot a testtömeg alapján kell kiszámítani. A szokásos infúziós adag 10-15 mg testtömeg-kilogrammonként. Általában 6 óránként kell beadni.
Koraszülöttek és érett újszülöttek (0–27 napos korig)
Az adagot a posztmenstruációs életkor alapján kell kiszámítani (az utolsó menstruáció első napja és a szülés közötti idő (terhességi kor), plusz születés óta eltelt idő (posztnatális kor).
Az idősek, a várandós nők és a vesebetegségben szenvedő betegek, -beleértve a dialízisen lévőket is-, esetében eltérő adagra lehet szükség.
Az alkalmazás módja
Az intravénás infúzió azt jelenti, hogy a gyógyszer folyik az infúziós palackból vagy tasakból egy csövön keresztül az Ön egyik erébe és az Ön testébe. A kezelőorvosa vagy a gondozását végző egészségügyi szakember a vankomicint mindig a vérbe adja, nem az izmokba.
A vankomicint legalább 60 percen keresztül fogják beadni a vénába.
Kezelés időtartama
A kezelés időtartama függ attól, hogy Önnek milyen fertőzése van, és néhány hétig tarthat.
A kezelés időtartama eltérő lehet az egyes betegek kezelésre adott egyéni reakciójától függően.
A kezelés során, szükség lehet vérvizsgálat elvégzésére, vizeletminták adására, esetleg hallásvizsgálat elvégzésére, a lehetséges mellékhatások jeleinek észlelése érdekében.
Ha elfelejtették beadni Önnek a Vancomycin MIP-t
Nem adható be kétszeres adag a kihagyott adag pótlására. Az elfelejtett adagot csak akkor szabad a következő szokásos adag előtt beadni, ha a két beadás közötti időtartam elegendően hosszú.
Ha a Vancomycin MIP kezelést átmenetileg megszakítják, vagy végleg abbahagyják
Az alacsony adag, a rendszertelen alkalmazás, illetve a terápia idő előtti befejezése ronthatja a terápia eredményességét, illetve a fertőzés kiújulásához vezethet, amelynek a kezelése már nehezebb. Kérjük, kövesse kezelőorvosa utasításait.
Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.
4. Lehetséges mellékhatások
Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.
A Vancomycin MIP allergiás reakciókat okozhat, bár súlyos allergiás reakció (anafilaxiás sokk) ritkán fordul elő. Azonnal értesítse kezelőorvosát, ha hirtelen fellépő ziháló légzést, nehézlégzést, a felsőtesten jelentkező bőrpírt, bőrkiütést vagy viszketést tapasztal.
Hagyja abba a vankomicin alkalmazását, és azonnal forduljon orvoshoz, ha az alábbi tünetek valamelyike jelentkezik Önnél:
A törzsön megjelenő vöröses, nem kiemelkedő, céltáblaszerű vagy körkörös, középen gyakran hólyagos foltok; bőrhámlás; fekélyképződés a szájban, a torokban, az orrban, a nemi szerveken és a szemeken. Ezeknek a súlyos bőrproblémáknak a megjelenését megelőzheti láz vagy influenzaszerű tünetek fellépése (Stevens–Johnson-szindróma és toxikus epidermális nekrolízis).
Kiterjedt bőrkiütések, magas testhőmérséklet és megnagyobbodott nyirokcsomók (DRESS-szindróma vagy gyógyszer okozta túlérzékenységi szindróma).
A kezelés megkezdésekor jelentkező, bőr alatti dudorokkal és hólyagokkal járó vörös, pikkelyes, kiterjedt bőrkiütések, amelyeket láz kísér (akut generalizált exantémás pusztulózis).
Gyakori mellékhatások (10-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):
- Vérnyomáscsökkenés
- Légszomj, sípoló légzés (magas hang, amely a felső légutakban a levegőáramlás elzáródása miatt alakul ki)
- A száj nyálkahártyájának kiütése és gyulladása, viszketés, viszkető bőrkiütés, csalánkiütés
- Veseproblémák, amelyek elsősorban vérvizsgálattal mutathatók ki
- A felsőtesten és az arcon jelentkező bőrpír, visszérgyulladás
Nem gyakori mellékhatások (100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet):
- Átmeneti vagy tartós hallásvesztés
Ritka mellékhatások (1000-ből legfeljebb egy beteget érinthet):
- A fehérvérsejtek, a vörösvértestek és a vérlemezkék (a vér alvadásáért felelős vérsejtek) számának csökkenése
- Bizonyos típusú fehérvérsejtek számának emelkedése a vérben
- Egyensúlyvesztés, fülcsengés, szédülés
- Vérerek gyulladása
- Hányinger
- Vesegyulladás és veseelégtelenség
- Mellkasi fájdalom és fájdalom a hát izmaiban
- Láz, hidegrázás
Nagyon ritka mellékhatások (1000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):
- A bőr hirtelen fellépő súlyos allergiás reakciója, ami a bőr pikkelyes, hólyagos vagy lemezes hámlásával jár. Ez magas lázzal és ízületi fájdalommal társulhat.
- Szívmegállás
- Bélgyulladás, ami hasfájást és hasmenést okoz, ami vért tartalmazhat
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
- Hányás, hasmenés
- Zavartság, álmosság, energiahiányos állapot, ödéma, folyadék-visszatartás, a vizelet mennyiségének csökkenése
- A fül mögötti terület, a nyak, az ágyék, az áll alatti terület és a hónalj fájdalommal vagy duzzanattal járó kiütése (duzzadt nyirokcsomók), rendellenes vérvizsgálati és májfunkciós eredmények
- Hólyagokkal és lázzal járó kiütés
Mellékhatások bejelentése
Ha bármilyen mellékhatást észlel, tájékoztassa kezelőorvosát, gyógyszerészét vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.
A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.
5. Hogyan kell a Vancomycin MIP-t tárolni?
A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!
Legfeljebb 25°C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozban.
A dobozon feltüntetett lejárati idő (Felhasználható/Felh.) után ne alkalmazza ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.
Ne alkalmazza ezt a gyógyszert, ha szemcsék kialakulását vagy az oldatos infúzió elszíneződését észleli.
Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.
6. A csomagolás tartalma és egyéb információk
Mit tartalmaz a Vancomycin MIP
A hatóanyag a vankomicin-hidroklorid. Injekciós üvegenként 500 mg vagy 1000 mg vankomicin-hidrokloridot tartalmaz, ami megfelel 500,000 NE vagy 1,000,000 NE vankomicinnek.
Egyéb összetevők nincsenek.
Milyen a Vancomycin MIP külleme és mit tartalmaz a csomagolás
Fehér vagy enyhén rózsaszínű/barnás, finom por.
A Vancomycin MIP 1 db vagy 5 db injekciós üveget tartalmazó kiszerelésben kerül forgalomba, gumidugóval és lepattintható kupakkal lezárva.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
|
A forgalomba hozatali engedély jogosultja MIP Pharma GmbH Kirkeler Straße 41 66440 Blieskastel Németország Telefon: 0049-6842/9609-0 Fax: 0049-6842/9609-355 |
Gyártó Chephasaar Chem.-Pharm. Fabrik GmbH Mühlstr. 50 66386 St. Ingbert Németország |
Vancomycin MIP 500 mg por oldatos infúzióhoz
OGYI-T-22761/01 1× injekciós üvegben
OGYI-T-22761/02 5× injekciós üvegben
Vancomycin MIP 1000 mg por oldatos infúzióhoz
OGYI-T-22761/03 1× injekciós üvegben
OGYI-T-22761/04 5× injekciós üvegben
A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2021. március
Egyéb információforrások
Tanácsadás / orvosi oktatás
Az antibiotikumokat bakteriális fertőzések kezelésére kell alkalmazni. Vírusos fertőzések ellen hatástalanok.
Ha az Ön kezelőorvosa antibiotikumot írt fel, arra kizárólag az Ön jelenlegi betegségére van szüksége.
Antibiotikumok ellenére néhány baktérium túlélhet vagy szaporodhat. Ezt a jelenséget nevezik rezisztenciának: néhány antibiotikummal kezelés hatástalan marad.
Antibiotikumok helytelen használata növeli a rezisztenciát. Ön még hozzá is járulhat ahhoz, hogy a baktériumok rezisztenssé váljanak, és ezáltal lassítsák a gyógyulást és csökkentsék az antibiotikum hatásosságát, ha nem tartja be a megfelelő
- adagot
- adagolási rendet
- kezelési időtartamot
Ezért, annak érdekében, hogy megőrizze ennek a gyógyszernek hatásosságát:
1 - Csak akkor szedjen antibiotikumot, ha azt Önnek írták fel.
2 - Pontosan kövesse a vényen szereplő utasításokat.
3 - Ne használja újra az antibiotikumot orvosi rendelvény nélkül, akkor sem, ha egy hasonló betegséget szeretne kezelni.
Az alábbi információk kizárólag egészségügyi szakembereknek szólnak:
A port fel kell oldani, majd az így előállított koncentrátumot felhasználás előtt hígítani kell.
Az infúzió koncentrátum elkészítése
Egy 500 mg tartalmazó injekciós üveg tartalmát oldja fel 10 ml steril injekcióhoz való vízben.
Egy 1000 mg tartalmazó injekciós üveg tartalmát oldja fel 20 ml steril injekcióhoz való vízben.
Az elkészített oldat egy millilitere 50 mg vankomicint hidrokloridot tartalmaz.
Az oldatos infúzió elkészítése
Az infúzió koncentrátum steril injekcióhoz való vízzel, 9 mg/ml-es nátrium-klorid-oldattal vagy 50 mg/ml-es glükózoldattal hígítható.
500 mg tartalmazó injekciós üveg: 5 mg/ml koncentrációjú oldatos infúzió készítéséhez hígítson fel 10 ml infúzió koncentrátumot 90 ml oldószerrel.
1000 mg tartalmazó injekciós üveg: 5 mg/ml koncentrációjú oldatos infúzió készítéséhez hígítson fel 20 ml infúzió koncentrátumot 180 ml oldószerrel.
Az oldatos infúzióban a vankomicin hidrokloridot koncentrációja nem haladhatja meg a 2,5-5 mg/ml-t.
Az oldatos infúzió külleme
Beadás előtt vizuálisan ellenőrizni kell, hogy az oldatban nem észlelhető-e lebegő részecske vagy elszíneződés. Az oldatot kizárólag akkor szabad felhasználni, ha az tiszta és lebegő részecskéktől mentes.
Az intravénás oldatok kompatibilitása
A vankomicin az injekcióhoz való vízzel, az 5%-os glükóz oldattal és a fiziológiás nátrium-klorid-oldattal kompatibilis. A vankomicin oldatokat alapvetően külön kell beadni, ha a másik infúziós oldattal való kémiai és fizikai kompatibilitás nem igazolt.
A vankomicin-hidroklorid-oldat alacsony pH-értéke miatti kicsapódás megelőzése érdekében minden intravénás kanült és katétert át kell öblíteni sóoldattal.
Fontos inkompatibilitások
A vankomicin-oldat alacsony pH értéke más összetevőkkel történő összekeveréskor kémiai vagy fizikai instabilitást okozhat. Ezért felhasználás előtt minden egyes parenterális oldatot vizuálisan ellenőrizni kell az esetleges kicsapódások vagy elszíneződés tekintetében.
A vankomicin-oldatok penicillineket vagy cefalosporinokat (béta-laktám antibiotikumokat) tartalmazó oldatokkal nem kompatibilis. Nagyobb vankomicinkoncentráció esetén megnő a kicsapódás kockázata.
A kicsapódás elkerülése érdekében az intravénás kanülöket és katétereket a vankomicin és ezen antibiotikumok beadása között sóoldattal át kell öblíteni.
Kombinációs terápia
Vankomicin és más antibiotikumok/kemoterápiás szerek kombinált alkalmazása esetén a készítményeket külön kell beadni.
Tárolás feloldás után
Az elkészített infúziós oldat felhasználhatósági időtartama
Az elkészített oldatos infúzió kémiai és fizikai stabilitását a felhasználásig igazoltan 96 óráig őrzi meg 2ºC-8ºC-on. Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, annak használatra kész állapotban a felhasználásig eltelt tárolási idejéért és a tárolási körülményekért a felhasználó felel, és nem lehet hosszabb 24 óránál 2ºC-8ºC-on, kivéve, ha a feloldást és hígítást validált aszeptikus körülmények között végezték.
Az alkalmazás módja és a terápia időtartama
A vankomicin csak lassú intravénás infúzió formájában adható, legalább egy órán át vagy legfeljebb 10 mg/perc sebességgel (amelyik hosszabb ideig tart); megfelelően hígítva (legalább 100 ml 500 mg hatóanyagra, vagy legalább 200 mll 1000 mg-ra).
Azok a betegek, akiknél a folyadékbevitelt korlátozni kell, 500 mg/50 ml vagy 1000 mg/100 ml oldatot is kaphatnak, bár az infúzióval kapcsolatos nemkívánatos hatások kockázata emelkedhet ezeknél a magasabb koncentrációknál.
A gyorsan beadott vankomicin infúzió közben vagy közvetlenül utána allergiás sokk (anafilaxiás/anafilaktoid reakció) alakulhat ki.
A gyors (azaz néhány perc alatt történő) beadás túlzott hypotoniát (így sokkot és ritkán szívmegállást), hisztaminszerű reakciót és maculopapulosus vagy erythematosus bórkiütést („red man” vagy „red neck” szindrómát) okozhat Súlyos túlérzékenységi reakció (pl. anafilaxiás reakció) esetén a vankomicin alkalmazását azonnal le kell állítani, és meg kell kezdeni a szokásos sürgősségi intézkedéseket.
A vankomicin és anesztetikumok egyidejű alkalmazása fokozza a felső testen kialakuló bőrpír és az allergiás sokk kockázatát. Ezen reakciók kockázatának csökkentése érdekében a vankomicint 60 perccel az anesztetikum előtt kell beadni.