Abseamed 8000 NE/0,8 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Abseamed 1000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Abseamed 2000 NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Abseamed 3000 NE/0,3 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Abseamed 4000 NE/0,4 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Abseamed 5000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Abseamed 6000 NE/0,6 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Abseamed 7000 NE/0,7 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Abseamed 8000 NE/0,8 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Abseamed 9000 NE/0,9 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Abseamed 10 000 NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Abseamed 20 000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Abseamed 30 000 NE/0,75 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Abseamed 40 000 NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Abseamed 1000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 2000 NE alfa-epoetint* tartalmaz, amely 16,8 mikrogramm/ml-nek felel meg. Egy darab 0,5 ml-es előretöltött fecskendő 1000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 8,4 mikrogrammnak felel meg.* Abseamed 2000 NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 2000 NE alfa-epoetint* tartalmaz, amely 16,8 mikrogramm/ml-nek felel meg. Egy darab 1 ml-es előretöltött fecskendő 2000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 16,8 mikrogrammnak felel meg.* Abseamed 3000 NE/0,3 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 10 000 NE alfa-epoetint* tartalmaz, amely 84,0 mikrogramm/ml-nek felel meg. Egy darab 0,3 ml-es előretöltött fecskendő 3000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 25,2 mikrogrammnak felel meg.* Abseamed 4000 NE/0,4 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 10 000 NE alfa-epoetint* tartalmaz, amely 84,0 mikrogramm/ml-nek felel meg. Egy darab 0,4 ml-es előretöltött fecskendő 4000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 33,6 mikrogrammnak felel meg.* Abseamed 5000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 10 000 NE alfa-epoetint* tartalmaz, amely 84,0 mikrogramm/ml-nek felel meg. Egy darab 0,5 ml-es előretöltött fecskendő 5000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 42,0 mikrogrammnak felel meg.* Abseamed 6000 NE/0,6 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 10 000 NE alfa-epoetint* tartalmaz, amely 84,0 mikrogramm/ml-nek felel meg. Egy darab 0,6 ml-es előretöltött fecskendő 6000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 50,4 mikrogrammnak felel meg.*

Abseamed 7000 NE/0,7 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 10 000 NE alfa--epoetint* tartalmaz, amely 84,0 mikrogramm/ml--nek felel meg. Egy darab 0,7 ml--es előretöltött fecskendő 7000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 58,8 mikrogrammnak felel meg.* Abseamed 8000 NE/0,8 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 10 000 NE alfa--epoetint* tartalmaz, amely 84,0 mikrogramm/ml-nek felel meg. Egy darab 0,8 ml-es előretöltött fecskendő 8000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 67,2 mikrogrammnak felel meg.* Abseamed 9000 NE/0,9 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 10 000 NE alfa-epoetint* tartalmaz, amely 84,0 mikrogramm/ml-nek felel meg. Egy darab 0,9 ml-es előretöltött fecskendő 9000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 75,6 mikrogrammnak felel meg.* Abseamed 10 000 NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 10 000 NE alfa-epoetint* tartalmaz, amely 84,0 mikrogramm/ml-nek felel meg. Egy darab 1 ml-es előretöltött fecskendő 10 000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 84,0 mikrogrammnak felel meg.* Abseamed 20 000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 40 000 NE alfa-epoetint* tartalmaz, amely 336,0 mikrogramm/ml-nek felel meg. Egy darab 0,5 ml-es előretöltött fecskendő 20 000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 168,0 mikrogrammnak felel meg.* Abseamed 30 000 NE/0,75 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 40 000 NE alfa-epoetint* tartalmaz, amely 336,0 mikrogramm/ml-nek felel meg. Egy darab 0,75 ml-es előretöltött fecskendő 30 000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 252,0 mikrogrammnak felel meg.* Abseamed 40 000 NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Az oldat milliliterenként 40 000 NE alfa-epoetint* tartalmaz, amely 336,0 mikrogramm/ml-nek felel meg. Egy darab 1 ml-es előretöltött fecskendő 40 000 nemzetközi egység (NE) alfa-epoetint tartalmaz, amely 336,0 mikrogrammnak felel meg.*

• Kínai hörcsög ovarium (CHO) sejtekben, rekombináns DNS-technológiával előállítva.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció előretöltött fecskendőben (injekció) Tiszta, színtelen oldat

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Abseamed krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia kezelésére javallott:

• hemodializált felnőttek és 1–18 éves gyermekek, továbbá peritoneális dialízissel kezelt felnőtt

betegek esetén (lásd 4.4 pont).

• még nem dializált, veseelégtelenségben szenvedő felnőttek esetén klinikai tünetekkel járó

súlyos renalis anaemia kezelésére (lásd 4.4 pont). Az Abseamed szolid tumorok, malignus lymphoma, illetve myeloma multiplex miatt kemoterápiában részesülő és az általános egészségi állapot (pl. szív- és érrendszeri státusz, előzetesen fennálló anaemia a kemoterápia kezdetén) alapján a transzfúzió kockázatának kitett felnőttek esetén anaemia kezelésére és a transzfúziós igények csökkentésére javallott. Az Abseamed predonációs programban részt vevő felnőtteknél az autológ vérmennyiség növelésére javallott. Ha nem, vagy nem megfelelő mértékben áll rendelkezésre vérmentő eljárás egy tervezett, nagy vérmennyiséget (nők esetén 4 vagy több, férfiak esetén 5 vagy több véregységet) igénylő nagyobb elektív sebészeti beavatkozás során, csakis közepesen súlyos anaemiában (haemoglobin [Hb]-koncentráció: 10–13 g/dl [6,2–8,1 mmol/l], nem vashiányos) szenvedő betegek kezelése javallott. Az Abseamed nem vashiányos, a transzfúzió szövődményei miatt előreláthatólag jelentős kockázatnak kitett felnőttek esetén az allogén transzfúziós igény csökkentésére javallott jelentősebb elektív ortopédiai sebészeti beavatkozások előtt. A készítmény csak olyan, közepesen súlyos anaemiában szenvedő (pl. ha a haemoglobinkoncentráció az alábbi tartományba esik: 10–13 g/dl vagy 6,2– 8,1 mmol/l) betegek esetén alkalmazható, akik nem vesznek részt autológ predonációs programban, és akiknél a várható közepesen súlyos vérvesztés (900–1800 ml). Az Abseamed tünetekkel járó anaemia (haemoglobin-koncentráció ≤ 10 g/dl) kezelésére javallott alacsony vagy közepes kockázatú, 1-es csoportú elsődleges myelodysplasiás syndromával (MDS) diagnosztizált olyan felnőtteknél, akiknél alacsony a szérum eritropoetin szintje (< 200 mE/ml).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az Abseamed-kezelést olyan orvos felügyelete mellett kell megkezdeni, aki gyakorlott a fenti indikációkkal bíró betegek kezelésében. Adagolás Az alfa-epoetin-kezelés megkezdése, illetve a dózisemelésre vonatkozó döntés meghozatala előtt az anaemia minden más okát (vas-, folsav- vagy B12-vitamin-hiány, alumínium-mérgezés, fertőzés vagy gyulladás, vérvesztés, haemolysis és bármilyen okból bekövetkező csontvelő fibrosis) mérlegelni és kezelni kell. Az alfa-epoetinre adott optimális terápiás válasz biztosítása érdekében megfelelő vasraktárakat és szükség esetén vaspótlást kell biztosítani (lásd 4.4 pont). Tünetekkel járó anaemia kezelése krónikus veseelégtelenségben szenvedő felnőtt betegek esetén Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és az egyidejűleg fennálló betegségektől függően különbözőek lehetnek. Az adott beteg klinikai kórlefolyását és állapotát orvosilag értékelni kell. Az ajánlott kívánatos haemoglobinkoncentráció-tartomány 10–12 g/dl (6,2–7,5 mmol/l). Az Abseamed-et a haemoglobinszint 12 g/dl-t (7,5 mmol/l) meg nem haladó értékre történő emelése érdekében kell alkalmazni. Kerülendő a haemoglobinszint négyhetes időszak alatt 2 g/dl-t

(1,25 mmol/l) meghaladó mértékű emelkedése. Amennyiben ez mégis bekövetkezik, megfelelő dózismódosítást kell végezni a megadottak szerint. A betegeket jellemző egyéni variabilitás következtében előfordulhat, hogy adott betegnél alkalmanként a kívánatosnál magasabb, illetve alacsonyabb egyedi haemoglobinkoncentráció-tartomány észlelhető. A haemoglobinszint variabilitására dózismódosítással kell reagálni, a 10 g/dl (6,2 mmol/l) és 12 g/dl (7,5 mmol/l) közötti haemoglobinkoncentráció-tartomány figyelembe vételével. A 12 g/dl-t (7,5 mmol/l) tartósan meghaladó haemoglobinszint kerülendő. Amennyiben a haemoglobinszint havonta 2 g/dl-nél (1,25 mmol/l) nagyobb mértékben emelkedik, vagy ha a haemoglobinszint tartósan meghaladja a 12 g/dl-t (7,5 mmol/l), az Abseamed dózisát 25%-kal csökkenteni kell. Ha a haemoglobinszint meghaladja a 13 g/dl-t (8,1 mmol/l), a kezelést abba kell hagyni, amíg a haemoglobinszint 12 g/dl (7,5 mmol/l) alá nem csökken, majd az Abseamed-kezelést az előző dózisnál 25%-kal alacsonyabb dózissal kell újrakezdeni. A betegeket gondosan ellenőrizni kell annak biztosítása érdekében, hogy az anaemia és az anaemia tüneteinek megfelelő csökkentésére az Abseamed legkisebb jóváhagyott hatékony adagja kerüljön alkalmazásra, miközben a haemoglobinkoncentrációt 12 g/dl-es (7,5 mmol/l) vagy alacsonyabb szinten tartják. Óvatosan kell eljárni az erythropoesist stimuláló szer (erythropoiesis-stimulating agent, ESA) adagjának növelésekor krónikus veseelégtelenségben (CRF, chronic renal failure) szenvedő betegeknél. Az ESA-ra gyenge haemoglobinválaszt mutató betegeknél gondolni kell a gyenge válasz hátterében álló egyéb magyarázatra is (lásd 4.4 és 5.1 pont). Az Abseamed-kezelés kétlépcsős, egy korrekciós és egy fenntartó fázisból áll. Hemodializált felnőtt betegek Azoknál a hemodializált betegeknél, akiknek már van intravénás kanülje, az intravénás alkalmazási módot kell előnyben részesíteni. Korrekciós fázis A kezdő dózis hetente 3-szor 50 NE/kg. Ha szükséges, a dózist növelni, illetve csökkenteni kell 25 NE/kg-mal (hetente 3-szor) a kívánatos 10– 12 g/dl (6,2–7,5 mmol/l) közötti haemoglobinkoncentráció-tartomány eléréséig (ezt legalább négyhetes lépésekben kell végezni). Fenntartó fázis Az ajánlott heti összdózis 75–300 NE/kg. Megfelelő dózismódosítás szükséges a haemoglobinértékek kívánt, 10–12 g/dl (6,2–7,5 mmol/l) közötti koncentrációtartományban való tartásához. A nagyon alacsony (< 6 g/dl vagy < 3,75 mmol/l) kezdeti haemoglobinszinttel rendelkező betegeknek nagyobb fenntartó dózisokra van szükségük, mint azoknak, akiknél a kezdeti anaemia kevésbé súlyos (Hb > 8 g/dl vagy > 5 mmol/l). Még nem dializált, veseelégtelenségben szenvedő felnőtt betegek Ha a betegnek még nincs intravénás kanülje, az Abseamed beadható subcutan. Korrekciós fázis A kezdő dózis hetente 3-szor 50 NE/kg, amelyet szükség esetén 25 NE/kg-os részletekben (hetente 3-szor) végrehajtott dózisnövelés követ a kívánt cél eléréséig (ezt legalább négyhetes lépésekben kell végezni).

Fenntartó fázis A fenntartó fázis során az Abseamed vagy hetente 3-szor alkalmazható, vagy subcutan beadás esetén hetente egyszer vagy 2 hetente egyszer. A haemoglobinértékek kívánatos szinten tartásához (Hb 10–12 g/dl [6,2–7,5 mmol/l között]) megfelelően módosítani kell az adagot és az adagok közötti intervallumokat. Az adagolási intervallumok meghosszabbítása szükségessé teheti a dózis emelését. A maximális adagolás nem lépheti túl a hetente 3-szor alkalmazott 150 NE/kg-ot, a hetente egyszer alkalmazott 240 NE/kg-ot (legfeljebb 20 000 NE) vagy a 2 hetente egyszer alkalmazott 480 NE/kg-ot (legfeljebb 40 000 NE). Peritoneális dialízissel kezelt felnőtt betegek Ha a betegnek még nincs intravénás kanülje, az Abseamed beadható subcutan. Korrekciós fázis A kezdő dózis hetente 2-szer 50 NE/kg. Fenntartó fázis Az ajánlott fenntartó dózis 25–50 NE/kg, hetente 2-szer, 2 azonos adagú injekcióban alkalmazva. Megfelelő dózismódosítás szükséges a haemoglobinértékek kívánt, 10–12 g/dl (6,2–7,5 mmol/l) közötti értéken való tartásához. Kemoterápia indukálta anaemiában szenvedő felnőtt betegek kezelése Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a betegséggel járó általános megterheléstől függően különbözőek lehetnek. Az adott beteg klinikai kórlefolyását és állapotát orvosilag értékelni kell. Az Abseamed-et anaemiás (pl. haemoglobinkoncentráció ≤ 10 g/dl (6,2 mmol/l)) betegeknél kell alkalmazni. A kezdő dózis hetente 3-szor 150 NE/kg, subcutan adva. Egyéb lehetőségként az Abseamed alkalmazható hetente egyszer 450 NE/kg-os kezdő dózisban is, subcutan adva. Megfelelő dózismódosítás szükséges a haemoglobinértékek kívánt, 10–12 g/dl (6,2–7,5 mmol/l) közötti koncentrációtartományban való tartásához. A betegeket jellemző egyéni variabilitás következtében előfordulhat, hogy adott betegnél alkalmanként a kívánatos haemoglobin-koncentráció-tartománynál magasabb, illetve alacsonyabb egyedi haemoglobinkoncentrációk észlelhetők. A haemoglobin-variabilitást a dózis beállításával kell kiküszöbölni, figyelembe véve, hogy a kívánatos haemoglobin-koncentráció-tartomány 10 g/dl (6,2 mmol/l) és 12 g/dl (7,5 mmol/l) közé esik. 12 g/dl-t (7,5 mmol/l) tartósan meghaladó haemoglobinkoncentráció kerülendő; 12 g/dl-t (7,5 mmol/l) meghaladó haemoglobinkoncentrációk mérése esetén a megfelelő dózisbeállításhoz az alábbiakban található útmutatás.

• Ha négyhetes kezelés után a haemoglobinkoncentráció legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l)

emelkedett, illetve a reticulocytaszám ≥ 40 000 sejt/µl-rel nőtt a kiindulási értékhez képest, a dózis hetente 3-szor 150 NE/kg vagy hetente egyszer 450 NE/kg kell maradjon.

• Ha négyhetes kezelés után a haemoglobinkoncentráció növekedése < 1 g/dl (< 0,62 mmol/l), és

a reticulocytaszám < 40 000 sejt/µl-rel nőtt a kiindulási értékhez képest, a dózist hetente 3-szor 300 NE/kg-ra kell emelni. Ha további négyhetes, hetente 3-szor 300 NE/kg dózisú kezelés után a haemoglobinkoncentráció ≥ 1 g/dl (≥ 0,62 mmol/l)-re, illetve a reticulocytaszám ≥ 40 000 sejt/µl-re emelkedett, a dózis hetente 3-szor 300 NE/kg kell maradjon.

• Mindazonáltal, ha a haemoglobinkoncentráció < 1 g/dl-rel (< 0,62 mmol/l) emelkedett, és a

reticulocytaszám < 40 000 sejt/µl-rel nőtt a kiindulási értékhez képest, nem valószínű, hogy terápiás válasz alakul ki, és a kezelést meg kell szakítani. Dózismódosítás 10–12 g/dl (6,2–7,5 mmol/l) közötti haemoglobinkoncentráció fenntartásához Ha a haemoglobinkoncentráció havonta több mint 2 g/dl-rel (1,25 mmol/l) nő, vagy a haemoglobinkoncentráció meghaladja a 12 g/dl-t (7,5 mmol/l), csökkentse az Abseamed dózisát körülbelül 25–50%-kal. Ha a haemoglobinkoncentráció meghaladja a 13 g/dl-t (8,1 mmol/l), a kezelést abba kell hagyni, amíg a haemoglobinkoncentráció 12 g/dl (7,5 mmol/l) alá csökken, majd az Abseamed-kezelést az előző dózisnál 25%-kal alacsonyabb dózissal kell újrakezdeni. Az ajánlott adagolási rendet az alábbi diagram ismerteti: 150 NE/kg 3-szor hetente vagy 450 NE/kg egyszer hetente 4 héten át Reticulocytaszám-növekedés ≥40 000/µl Reticulocytaszám-növekedés < 40 000/µl vagy Hb-emelkedés ≥ 1 g/dl és Hb-emelkedés < 1 g/dl Hb célérték 300 NE/kg (≤ 12 g/dl) Hetente 3-szor, négy héten át Reticulocytaszám-növekedés ≥ 40 000/µl vagy Hb-emelkedés ≥ 1 g/dl Reticulocytaszám-növekedés < 40 000/µl és Hb-emelkedés < 1 g/dl A kezelés megszakítása A betegeket gondosan ellenőrizni kell annak biztosítása érdekében, hogy az anaemia tüneteinek megfelelő csökkentésére az ESA legkisebb jóváhagyott adagja kerüljön alkalmazásra. Az alfa-epoetin-kezelést a kemoterápia befejezését követő egy hónapon át kell folytatni. Autológ predonációs programban részt vevő felnőtt sebészeti betegek kezelése Az enyhén anaemiás (haematocrit érték: 33–39%), ≥4 egységnyi vérkészletet igénylő betegeket a műtétet megelőző 3 hét során hetente 2-szer 600 NE/ttkg dózisú, intravénásan alkalmazott Abseamed-del kell kezelni. Az Abseamed a véradási folyamat befejeződése után alkalmazandó.

Jelentősebb elektív ortopédiai műtét előtt álló felnőtt betegek kezelése Az ajánlott adagolási rend 600 NE/kg Abseamed, amelyet subcutan, három héten át hetente (a -21., -14. és -7. napon) kell adni a műtét előtt és a műtét napján (0. nap). Ha orvosilag a műtét előtti kezelési időszak 3 hétnél rövidebb időre való csökkentése szükséges, a műtét előtti 10 egymást követő napon át, a műtét napján, majd közvetlenül négy napig utána napi 300 NE/kg Abseamed-et kell subcutan adni. Ha a perioperatív időszakban a haemoglobinszint eléri vagy meghaladja a 15 g/dl (9,38 mmol/l) értéket, az Abseamed alkalmazását meg kell szakítani, és nem alkalmazhatók további adagok. Alacsony vagy közepes kockázatú, 1-es csoportú MDS-ben szenvedő felnőtt betegek kezelése Az Abseamed, a tünetekkel járó anaemiás betegeknél (pl. haemoglobin-koncentráció ≤ 10 g/dl (6,2 mmol/l)) alkalmazandó. Az Abseamed ajánlott kezdő dózisa 450 NE/kg (maximális összdózis 40 000 NE), amelyet hetente egyszer, subcutan kell alkalmazni, az adagok között legalább 5 napot hagyva. Megfelelő dózismódosításokat kell végezni annak érdekében, hogy a haemoglobin-koncentráció a 10 g/dl–12 g/dl (6,2–7,5 mmol/l) céltartományban maradjon. Javasolt, hogy a kezdeti erythroid választ a kezelés megkezdése után 8–12 héttel értékeljék. Az adag emelését és csökkentését adagolási lépésenként kell végezni (lásd az alábbi diagramot). A 12 g/dl-nél (7,5 mmol/l-nél) magasabb haemoglobin-koncentráció kerülendő. A dózis növelése: A dózis nem növelhető a heti legfeljebb 1050 NE/kg (összdózis 80 000 NE) érték fölé. Ha a beteg terápiás válasza megszűnik, vagy a haemoglobin-koncentráció ≥ 1 g/dl-rel csökken az adag csökkentésére, az adagot egy adagolási lépéssel növelni kell. A dózisemelések között legalább 4 hétnek el kell telnie. A dózis tartása és csökkentése: Ha a haemoglobin-koncentráció túllépi a 12 g/dl (7,5 mmol/l) értéket, az epoetin-alfa adását meg kell szüntetni. Ha a haemoglobinszint < 11 g/dl, a dózis újrakezdhető ugyanazon az adagolási lépésen vagy az orvos megítélése szerint egy adagolási lépéssel lejjebb. Ha a haemoglobinszint gyorsan emelkedik (> 2 g/dl 4 hét alatt), megfontolandó az adagolás egy adagolási lépéssel történő csökkentése.

Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és az egyidejűleg fennálló betegségektől függően különbözőek lehetnek. Az adott beteg klinikai kórlefolyását és állapotát orvosilag értékelni kell.

Gyermekek és serdülők Tünetekkel járó anaemia kezelése krónikus veseelégtelenségben szenvedő hemodializált betegeknél Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és az egyidejűleg fennálló betegségektől függően különbözőek lehetnek. Az adott beteg klinikai kórlefolyását és állapotát orvosilag értékelni kell. Gyermekeknél és serdülőknél az ajánlott haemoglobinkoncentráció-tartomány 9,5–11 g/dl (5,9– 6,8 mmol/l). Az Abseamed-et a haemoglobinszint 11 g/dl-t (6,8 mmol/l) meg nem haladó értékre történő emelése érdekében kell alkalmazni. Kerülendő a haemoglobinszint négyhetes időszak alatt 2 g/dl-t (1,25 mmol/l) meghaladó mértékű emelkedése. Amennyiben ez mégis bekövetkezik, megfelelő dózismódosítást kell végezni a megadottak szerint. A betegeket gondosan ellenőrizni kell annak biztosítása érdekében, hogy az anaemia és az anaemia tüneteinek megfelelő csökkentésére az Abseamed legkisebb jóváhagyott adagja kerüljön alkalmazásra. Az Abseamed-kezelés kétlépcsős, egy korrekciós és egy fenntartó fázisból áll. Azoknál a hemodializált gyermekgyógyászati betegeknél, akiknek már van intravénás kanülje, az intravénás alkalmazási módot kell előnyben részesíteni. Korrekciós fázis A kezdő dózis hetente 3-szor 50 NE/kg, intravénásan alkalmazva. Ha szükséges, a dózist növelni, illetve csökkenteni kell 25 NE/kg-mal (hetente 3-szor) a kívánatos 9,5–11 g/dl (5,9–6,8 mmol/l) közötti haemoglobin-koncentráció-tartomány eléréséig (ezt legalább négyhetes lépésekben kell végezni). Fenntartó fázis Megfelelő dózismódosítás szükséges a haemoglobinértékek kívánt, 9,5–11 g/dl (5,9–6,8 mmol/l) közötti koncentrációtartományban való tartásához. Általában a 30 kg alatti testtömegű gyermekek nagyobb fenntartó dózisokat igényelnek, mint a 30 kg feletti gyermekek és a felnőttek. A nagyon alacsony (< 6,8 g/dl vagy < 4,25 mmol/l) kezdeti haemoglobinszinttel rendelkező gyermekgyógyászati betegeknek nagyobb fenntartó dózisokra lehet szükségük, mint azoknak, akiknél a kezdeti haemoglobinszint magasabb (Hb > 6,8 g/dl vagy > 4,25 mmol/l). Anaemia dialízis megkezdése előtt álló vagy peritoneális dializissel kezelt krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél Az alfa-epoetin biztonságosságát és hatásosságát dialízis megkezdése előtt álló vagy peritoneális dializissel kezelt krónikus veseelégtelenségben szenvedő anaemiás betegeknél nem igazolták. Az alfa-epoetin ebben a populációkban történő subcutan alkalmazására vonatkozó, jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat. Kemoterápia indukálta anaemiában szenvedő gyermekgyógyászati betegek kezelése Az alfa-epoetin biztonságosságát és hatásosságát kemoterápiában részesülő gyermekgyógyászati betegeknél nem igazolták (lásd 5.1 pont). Autológ predonációs programban részt vevő sebészeti gyermekgyógyászati betegek kezelése Az alfa-epoetin biztonságosságát és hatásosságát a gyermekgyógyászatban nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Jelentősebb elektív ortopédiai műtét előtt álló gyermekgyógyászati betegek kezelése Az alfa-epoetin biztonságosságát és hatásosságát a gyermekgyógyászatban nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja Óvintézkedések a gyógyszer felhasználása vagy alkalmazása előtt. Alkalmazás előtt hagyja, hogy az Abseamed fecskendő elérje a szobahőmérsékletet. Ez általában 15– 30 percig tart. Mint minden más injekciós készítmény esetén, ezen gyógyszer esetében is ellenőrizze, hogy nincsenek-e szemcsék az oldatban, illetve nem színeződött-e el. Az Abseamed steril termék, azonban nem tartalmaz tartósítószert, és kizárólag egyszer használatos. A megfelelő mennyiséget alkalmazza. Tünetekkel járó anaemia kezelése krónikus veseelégtelenségben szenvedő felnőtt betegeknél Azoknál a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, akiknek már van intravénás kanülje (hemodializált betegek), az Abseamed intravénás alkalmazását kell előnyben részesíteni. Ha a betegnek még nincs intravénás kanülje (tehát a még nem dializált betegeknél, illetve a peritoneális dialízissel kezelt betegeknél), az Abseamed beadható subcutan injekcióban. Kemoterápia indukálta anaemiában szenvedő felnőtt betegek kezelése Az Abseamed subcutan injekcióként alkalmazandó. Autológ predonációs programban részt vevő felnőtt sebészeti betegek kezelése Az Abseamed intravénásan alkalmazandó. Jelentősebb elektív ortopédiai műtét előtt álló felnőtt betegek kezelése Az Abseamed subcutan injekcióként alkalmazandó. Alacsony vagy közepes kockázatú, 1-es csoportú MDS-ben szenvedő felnőtt betegek kezelése Az Abseamed subcutan injekcióként alkalmazandó. Tünetekkel járó anaemia kezelése krónikus veseelégtelenségben szenvedő hemodializált gyermekgyógyászati betegeknél Azoknál a krónikus veseelégtelenségben szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél, akiknek már van intravénás kanülje (hemodializált betegek), az Abseamed intravénás alkalmazását kell előnyben részesíteni. Intravénás alkalmazás Az összdózistól függően legalább egy–öt percen keresztül kell beadni. Hemodializált betegeknek a dialíziskezelés alatt bolus injekció adható a dializálószerelék megfelelő vénás portjába. Alternatívaként az injekció beadható a dialíziskezelés végén, a fisztulába vezető kanülön keresztül, majd ezután 10 ml izotóniás sóoldatot kell beadni a kanül átmosása és a készítmény egészének a keringésbe történő bejuttatása céljából (lásd Adagolás, Hemodializált felnőtt betegek). Lassabb beadás ajánlott olyan betegeknél, akik „influenzaszerű” tünetekkel reagálnak a kezelésre (lásd 4.8 pont). Az Abseamed nem adható be intravénás infúzióban vagy más gyógyszeroldatokkal együtt (kérjük, további információkért olvassa el a 6.6 pontot). Subcutan alkalmazás Beadási helyenként az 1 ml-es maximális térfogatot általában nem szabad túllépni. Nagyobb térfogatok esetén több különböző helyen kell beadni az injekciót. Az injekciót a végtagokba vagy a hasfal elülső részébe kell beadni.

Azon esetekben, amikor a kezelőorvos úgy ítéli meg, hogy a beteg vagy a gondozó biztonsággal és hatékonyan tudja saját magának subcutan beadni az Abseamed-et, a megfelelő adaggal és alkalmazással kapcsolatos utasításokról tájékoztatást kell adni. Gyűrűs térfogatbeosztás A fecskendő gyűrűs térfogatbeosztással van ellátva, ami pontos adagolást tesz lehetővé abban az esetben, ha nincs szükség a teljes adagra (lásd 6.6 pont). Ennek ellenére ez a készítmény kizárólag egyszer használatos. Egy fecskendőből csak egyetlen adag Abseamed adható be. Az „Információk az öninjekciózásról” című részt lásd a betegtájékoztató végén.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni

túlérzékenység.

• Azon betegek, akiknél a bármely eritropoetin készítménnyel végzett kezelést követően tiszta

vörösvértest aplasia (PRCA) alakult ki, nem kaphatnak sem Abseamed-et, sem semmilyen egyéb eritropoetin készítményt (lásd 4.4 pont).

• Nem beállított hypertonia.

• Az autológ véradási programmal kapcsolatos minden ellenjavallatot tekintetbe be kell venni az

Abseamed-del kezelt betegek vonatkozásában. Az Abseamed használata ellenjavallt jelentősebb elektív ortopédiai sebészeti beavatkozás előtt álló és autológ véradási programban részt nem vevő, súlyos koszorúér-betegségben, perifériás verőérbetegségben, arteria carotis betegségben vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek esetén, ideértve a nemrég lezajlott miocardialis infarctust és cerebrovascularis eseményeket is.

• Olyan, műtéten áteső betegek, akik valamilyen okból nem részesülhetnek megfelelő

antitrombotikus profilaxisban.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Nyomonkövethetőség Az erythropoesist stimuláló szerek (ESA) könnyebb nyomonkövethetősége érdekében, az alkalmazott ESA kereskedelmi nevét és a gyártási tételszámát egyértelműen rögzíteni kell (vagy fel kell tüntetni) a beteg dokumentációjában. A betegek egyik ESA készítményről valamelyik másikra történő átállítását csak megfelelő felügyelet mellett szabad végezni. Általános szempontok Minden alfa-epoetinnel kezelt beteg esetében a vérnyomást szorosan ellenőrizni kell, és szükség szerint be kell állítani. Az alfa-epoetin körültekintéssel alkalmazandó kezeletlen, nem megfelelően kezelt vagy rosszul kontrollálható hypertonia esetén. Szükség lehet vérnyomáscsökkentő kezelés megkezdésére, illetve a már alkalmazott vérnyomáscsökkentők adagjának növelésére. Ha a vérnyomás nem kontrollálható, az alfa-epoetin-kezelést meg kell szakítani. Korábban alacsony vagy normális vérnyomású betegek alfa-epoetinnel végzett kezelésekor előfordult encephalopathiával és epilepsziás rohammal járó hypertensiv krízis, mely azonnali orvosi segítséget és intenzív ellátást igényelt. Különös figyelmet kell fordítani a hirtelen fellépő, lüktető, migrénhez hasonló fejfájásra, mint lehetséges figyelmeztető jelre (lásd 4.8 pont).

Az alfa-epoetint körültekintéssel kell alkalmazni epilepszia, a kórtörténetben szereplő görcsrohamok, vagy görcsrohamokra való hajlammal járó kórállapotok, például központi idegrendszeri fertőzések és agyi áttétek esetén. Az alfa-epoetint körültekintéssel kell alkalmazni krónikus májelégtelenség esetén is. Az alfa-epoetin biztonságosságát és hatásosságát májműködési zavarban szenvedő betegeknél nem igazolták. Az erythropoesist serkentő szereket kapó betegeknél a thromboticus vascularis események (TVE) fokozott előfordulási gyakoriságát figyelték meg (lásd 4.8. pont). Ezek közé vénás és artériás thrombosisok és embóliák tartoznak (köztük néhány végzetes kimenetelű eset), például mélyvénás thrombosis, pulmonalis embolisatio, retinalis thrombosis és myocardialis infarctus. Továbbá agyérkatasztrófákról (agyi infarktus és agyvérzés, illetve tranziens ischaemiás attack) is beszámoltak. A fenti TVE-k jelentett kockázatát gondosan mérlegelni kell az alfa-epoetin-kezelésből származó előnyökkel szemben, különösen olyan betegeknél, akiknél eleve fennállnak a TVE rizikófaktorai, többek között az elhízás, a kórelőzményben szereplő TVE (pl. mélyvénás thrombosis, pulmonalis embolia és agyérkatasztrófa). Fontos, hogy minden beteg haemoglobinszintjét alaposan ellenőrizzék, mert ha az elérni kívántnál magasabb haemoglobin-koncentráció-tartományban kezeljük a betegeket a javasolt adaggal, megnő a thromboembolizáció és a halálos végkimenetelű események kockázata. Az alfa-epoetin-kezelés során közepes mértékű, a normál tartományon belül maradó, dózisfüggő vérlemezkeszám-emelkedés következhet be. Ez a kezelés folytatása során visszaáll. Ezenfelül a normál tartomány feletti thrombocytaemiáról számoltak be. A kezelés első 8 hetében a vérlemezkeszám rendszeres ellenőrzése ajánlott. Az alfa-epoetin-kezelés megkezdése, illetve a dózisemelésre vonatkozó döntés meghozatala előtt az anaemia minden más okát (vas-, folsav-, vagy B12-vitamin-hiány, vérvesztés, haemolysis, és bármilyen okból bekövetkező csontvelő fibrosis) mérlegelni és kezelni kell. Legtöbb esetben a szérum ferritinszintek csökkenése párhuzamosan zajlik a hematokrit érték emelkedésével. Az alfa-epoetinre adott optimális terápiás válasz biztosítása érdekében megfelelő vasraktárakat és szükség esetén vaspótlást kell biztosítani (lásd 4.2 pont). A beteg szükségleteinek megfelelő legjobb kezelés kiválasztásához a vaspótlásra vonatkozó aktuális kezelési irányelveket kell követni, a vaspótló készítmény alkalmazási előírásában jóváhagyott és ismertetett adagolási utasításokkal együtt:

• Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél vaspótlás ajánlott, ha a szérum

ferritinszintje 100 ng/ml alatti.

• Rákbetegeknél vaspótlás ajánlott, ha a transzferrin szaturáció 20% alatti.

• Autológ predonációs programban részt vevő betegeknél vaspótlást kell alkalmazni az autológ

vérgyűjtés megkezdése előtt több héttel, hogy az alfa-epoetin-terápia megkezdése előtt, illetve az alfa-epoetin-terápia során magas legyen a vasraktárak telítettsége.

• Jelentősebb elektív ortopédiai műtét előtt álló felnőtt betegeknél vaspótlást kell alkalmazni az

alfa-epoetin-terápia időtartama alatt. Ha lehetséges, a megfelelő vasraktárak biztosítása érdekében a vaspótlást az alfa-epoetin-terápia megkezdése előtt kell elkezdeni. Nagyon ritán a porphyria kialakulását vagy súlyosbodását figyelték meg az alfa-epoetinnel kezelt betegeknél. Porphyriás betegeknél az alfa-epoetin elővigyázatossággal alkalmazandó. Az epoetin-kezeléssel kapcsolatban súlyos, bőrt érintő súlyos mellékhatásokat (SCARs) jelentettek, beleértve a Stevens-Johnson szindrómát (SJS) és a toxikus epidermalis necrolysist (TEN) is, amely életveszélyes vagy halálos lehet. A hosszú hatású epoetineknél súlyosabb eseteket figyeltek meg.

A beteget a gyógyszerfelírás időpontjában tájékoztatni kell a jelekről és tünetekről, továbbá javasolt a bőrreakciók szoros monitorozása. Amennyiben ezen reakciókra utaló jelek és tünetek jelennek meg, javasolt az Abseamed azonnali felfüggesztése, és megfontolandó egy alternatív kezelés. Ha a betegnél súlyos, bőrt érintő bőrreakció – mint például SJS vagy TEN – alakul ki az Abseamed alkalmazása során, akkor ezen betegnél az Abseamed-kezelés újrakezdése a későbbiekben tilos. Tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) Antitest-mediált PRCA-ról hónapokon-éveken át végzett alfa-epoetin-kezelés után számoltak be. Interferonnal és ribavirinnel kezelt, hepatitis C-ben szenvedő betegeknél számoltak be ilyen esetekről, akiknél egyidejűleg az ESA-kat alkalmaztak. Az alfa-epoetint nem engedélyezték a hepatitis C-vel összefüggésbe hozható anaemia kezelésére. Azon betegeknél, akiknél a kezelés hirtelen hatását veszti, ami a haemoglobinszint csökkenésében (havonta 1–2 g/dl vagy 0,62–1,25 mmol/l) és fokozott transzfúziós igényben mutatkozik meg, meg kell határozni a reticulocytaszámot, és ki kell vizsgálni a terápiarezisztencia tipikus okait (pl. vas-, folsav- vagy B12-vitamin-hiány, alumínium-mérgezés, fertőzés vagy gyulladás, vérvesztés, haemolysis és bármilyen okból bekövetkező csontvelő fibrosis). Amennyiben a haemoglobinszint paradox módon csökken, és alacsony reticulocytaszámmal járó, súlyos anaemia alakul ki, akkor az alfa-epoetin-kezelést azonnal fel kell függeszteni, és anti-eritropoetin antitestvizsgálatot kell végezni. A PRCA diagnosztizálásához a csontvelővizsgálatot is meg kell fontolni. Más ESA-val történő kezelést a keresztreakció kockázata miatt nem szabad megkezdeni. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő felnőtt és gyermek betegek tünetekkel járó anaemiájának kezelése Alfa-epoetinnel kezelt, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a haemoglobinszintet annak stabilizálódásáig rendszeresen, majd ezt követően időszakosan ellenőrizni kell. A magas vérnyomás további emelkedése kockázatának csökkentése érdekében fontos, hogy a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek haemoglobinja havonta 1 g/dl (0,62 mmol/l) körüli értékkel növekedjen, és a növekedés ne lépje túl a 2 g/dl (0,62 mmol/l) értéket. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén a terápiás haemoglobinkoncentráció nem haladhatja meg a haemoglobinkoncentráció 4.2 pontban ajánlott haemoglobinkoncentráció-tartomány felső határát. Klinikai vizsgálatokban a halálozás és a súlyos cardiovascularis események megnövekedett kockázatát figyelték meg, ha 12 g/dl-nél (7,5 mmol/l) magasabb haemoglobinkoncentráció eléréséhez ESA-kat alkalmaztak. Kontrollos klinikai vizsgálatok nem mutattak az epoetin alkalmazásának tulajdonítható jelentős előnyt azokban az esetekben, amikor a haemoglobinkoncentráció már meghaladta az anaemia tüneteinek mérsékléséhez és a transzfúzió elkerüléséhez szükséges szintet. Óvatosan kell eljárni az Abseamed adagjának növelésekor krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, mivel a magas kumulatív dózisú epoetin a mortalitás, súlyos cardiovascularis és cerebrovascularis események fokozott kockázatával járhat. Az epoetinekre gyenge haemoglobinválaszt mutató betegeknél gondolni kell a gyenge válasz hátterében álló egyéb magyarázatra is (lásd 4.2 és 5.1 pont). Az alfa-epoetinnel subcutan kezelt, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell, hogy nem csökken-e a hatásosság. A hatásosság csökkenésének meghatározása: az alfa-epoetinre adott válasz elmaradása vagy csökkenése olyan betegeknél, akik korábban jól reagáltak erre a kezelésre. Ezt az jellemzi, hogy az alfa-epoetin adagjának növelése ellenére tartósan csökken a haemoglobinszint (lásd 4.8 pont).

Ha hosszabb az alfa-epoetin adagolási intervalluma (hosszabb, mint hetente egyszeri alkalmazásnál) néhány betegnél előfordulhat, hogy nem lehet fenntartani a megfelelő haemoglobinszintet (lásd 5.1 pont), és emelni kell az alfa-epoetin adagját. A haemoglobinszintet rendszeresen ellenőrizni kell. Hemodializált betegeknél előfordult a shunt trombotikus elzáródása, különösen azoknál, akik hajlamosak alacsony vérnyomásra, vagy akiknél az arteriovenosus sipolyok szövődményekkel jártak (pl. szűkületek, aneurizmák, stb.). Ezeknél a betegeknél javasolt a shunt felülvizsgálata és a trombózis megelőzése pl. acetilszalicilsav adásával. Egyedülálló esetekben hyperkalaemiát figyeltek meg, bár ok-okozati összefüggést nem tártak fel. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél ellenőrizni kell a szérum elektrolitszinteket. Ha emelkedett (vagy emelkedő) szérum káliumszinteket észlelnek, akkor a hyperkalaemia megfelelő kezelésén túl, a szérum káliumszintjének korrigálásáig mérlegelni kell az alfa-epoetin alkalmazásának felfüggesztését. Az alfa-epoetin terápia alatt, a hematokrit emelkedésének eredményeként gyakorta szükséges a hemodialízis során a heparin dózisának emelése. Ha a heparinizáció nem optimális, elzáródhat a dializálórendszer. Az ezidáig rendelkezésre álló információk alapján a még nem dializált, veseelégtelenségben szenvedő felnőtt betegek anaemiájának alfa-epoetin-kezeléssel történő korrekciója nem fokozza a veseelégtelenség progressziójának ütemét. Kemoterápia által indukált anaemiában szenvedő betegek kezelése Alfa-epoetinnel kezelt tumoros betegeknél a haemoglobinszintet annak stabilizálódásáig rendszeresen, majd ezt követően időszakosan ellenőrizni kell. Az epoetinek növekedési faktorok, amelyek elsősorban a vörösvértestek (vvt) termelődését serkentik. Eritropoetin receptorok számos különböző tumorsejt felszínén expresszálódhatnak. Mint minden növekedési faktor, úgy az epoetinek esetében is felmerül az aggodalom, hogy stimulálhatják a tumornövekedést. Az ESA-k tumorprogresszióban vagy csökkent progressziómentes túlélésben játszott szerepét nem lehet kizárni. Kontrollos klinikai vizsgálatokban az alfa-epoetin és más ESA-k alkalmazása a tumor lokoregionális terjedésével szembeni csökkent védekezéssel vagy csökkent teljes túléléssel járt:

• a betegség lokoregionális terjedésével szembeni védekezés csökkent azoknál az előrehaladott

fej-nyak rákban szenvedő, sugárterápiában részesülő betegeknél, akiknél azért alkalmazták, hogy a haemoglobinkoncentráció meghaladja a 14 g/dl-t (8,7 mmol/l),

• a teljes túlélés lerövidült, és megnövekedett a betegség progressziója miatti halálozás a

1. hónapban, ha a kemoterápiában részesülő, metastatikus emlőrákban szenvedő betegeknél

azért alkalmazták, hogy a haemoglobinkoncentráció tartománya elérje a 12–14 g/dl-t (7,5– 8,7 mmol/l),

• a halálozás kockázata megnövekedett, ha azért alkalmazták, hogy elérjék a 12 g/dl-es

(7,5 mmol/l) haemoglobinkoncentrációt olyan aktív malignus betegségben szenvedő betegeknél, akik sem kemoterápiában, sem sugárterápiában nem részesültek. Az ESA-k alkalmazása ebben a betegpopulációban nem javallott,

• a hagyományos ellátáson felül alfa-epoetint kapó csoportban egy elsődleges elemzés a betegség

progressziójának vagy a halálozásnak a 9%-os emelkedését igazolta, és a kockázat 15%-os emelkedése statisztikailag nem zárható ki azoknál a kemoterápiában részesülő, metastatikus emlőrákban szenvedő betegeknél, akiknél azért alkalmazták, hogy a haemoglobinkoncentráció tartománya elérje a 10–12 g/dl-t (6,2–7,5 mmol/l). A fentieket figyelembe véve látható, hogy bizonyos klinikai esetekben a rákbetegek anaemiáját célszerűbb vérátömlesztéssel kezelni. Rekombináns eritropoetinnel végzett kezelés adása előtt a

beteggel együtt fel kell mérni a haszon és a kockázat arányát, figyelembe véve a beteg állapotát és az egyéb klinikai körülményeket. A következő tényezőket vegyük számításba: a daganat típusa és stádiuma; az anaemia mértéke; a várható élettartam; a klinikai háttér; és a beteg preferenciái (lásd 5.1. pont). Amikor arról döntünk, hogy kemoterápiával kezelt rákbeteg kaphat-e alfa-epoetint (transzfúzió veszélyének kitett beteg), figyelembe kell venni, hogy az ESA adása és az eritropoetin indukálta vörösvértestek megjelenése között eltelik 2–3 hét. Autológ predonációs programban részt vevő sebészeti betegek Az autológ predonációs programokra vonatkozó összes különleges figyelmeztetést és különleges óvintézkedést be kell tartani, különösen a rutin volumenpótlásra vonatkozókat. Nagy elektív ortopédiai műtétre kiírt betegek A perioperatív időszakban mindig helyes vérkezelési gyakorlatot kell alkalmazni. A nagy elektív ortopédiai műtétre kiírt betegek megelőzésként kapjanak megfelelő antithrombotikus szereket, mert a műtét során thrombotikus és vascularis események következhetnek be a betegnél, főleg, ha szív- és érrendszeri alapbetegsége van. Továbbá különleges óvintézkedésekre van szükség a mélyvénás thrombosisra (MVT) hajlamos betegeknél. Ha a beteg haemoglobinszintje kiinduláskor > 13 g/dl (> 8,1 mmol/l) volt, nem zárható ki, hogy az alfa-epoetin-kezelés megemeli a műtét utáni thrombotikus/vascularis események kockázatát. Ezért alfa-epoetint ne használjuk olyan betegeknél, akiknél a kiindulási haemoglobinszint > 13 g/dl (> 8,1 mmol/l). Segédanyagok A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Nincs arra utaló bizonyíték, hogy az alfa-epoetin-kezelés megváltoztatja más gyógyszerek metabolizmusát. Az erythropoesist csökkentő gyógyszerek csökkenthetik az alfa-epoetinre adott választ. Mivel a ciklosporin kötődik a vvt-khez, fennáll a gyógyszerkölcsönhatás lehetősége. Ha az alfa-epoetint ciklosporinnal egyidejűleg alkalmazzák, monitorozni kell a ciklosporin vérszintjét, és a hematokritérték emelkedésekor módosítani kell a ciklosporin dózisát. Nincs arra utaló bizonyíték, hogy in vitro kölcsönhatás áll fenn az alfa-epoetin és a granulocita-kolónia stimuláló faktor (G-CSF) vagy a granulocita-makrofág-kolónia stimuláló faktor (GM-CSF) között a hematológiai differenciáció vagy a tumorbiopsziás minták proliferációja vonatkozásában. Metastatikus emlőrákban szenvedő felnőtt nőbetegeknél 40 000 NE/ml alfa-epoetin subcutan alkalmazása 6 mg/kg trasztuzumab mellett nem gyakorolt hatást a trasztuzumab farmakokinetikájára.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség Az alfa-epoetin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Következésképpen alfa-epoetin csak akkor adható terhesség esetén, ha a

lehetséges előnyök meghaladják a lehetséges magzati kockázatokat. Az alfa-epoetin alkalmazása nem javasolt autológ predonációs programban részt vevő terhes sebészeti betegek esetén. Szoptatás Nem ismert, hogy az exogén alfa-epoetin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az újszülött/csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni. Az alfa-epoetin elővigyázatossággal alkalmazandó szoptató nőknél. Az alfa-epoetin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint az alfa-epoetin kezelés előnyét a nőre nézve. Az alfa-epoetin alkalmazása nem javasolt autológ predonációs programban részt vevő szoptató sebészeti betegek esetén. Termékenység Az alfa-epoetin férfi és női termékenységre esetlegesen kifejtett hatásainak értékelésére nem végeztek vizsgálatokat.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Az Abseamed nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása Az alfa-epoetin-kezelés során fellépő leggyakoribb gyógyszermellékhatás a vérnyomás dózisfüggő megemelkedése vagy a már fennálló magas vérnyomás súlyosbodása. A vérnyomást rendszeresen ellenőrizni kell, különösen a kezelés elején (lásd 4.4. pont). Az alfa-epoetin klinikai vizsgálataiban észlelt leggyakrabban előforduló gyógyszermellékhatások a következők: hasmenés, émelygés, hányás, láz és fejfájás. Influenzaszerű betegség főleg a kezelés elején fordulhat elő. Dialízis alatt még nem álló, veseelégtelen felnőtt betegeknél meghosszabbított adagolási intervallumok alkalmazásával végzett vizsgálatok során beszámoltak a léguti váladékpangásról, köztük a felső légutak váladékpangásáról, orrdugulásról és nasopharyngitisről. A thromboticus vascularis események (TVE-k) emelkedett incidenciáját észlelték ESA-kat kapó betegeknél (lásd 4.4 pont). A mellékhatások táblázatos felsorolása A 25 randomizált, kettős-vak, placebokontrollos vagy a hagyományos ellátást kontrollként alkalmazó vizsgálatok mindösszesen 3417 vizsgálati alanyából az alfa-epoetin átfogó biztonságossági profilját 2094 anaemiás vizsgálati alanyánál értékelték. Közéjük tartozott 4 CRF vizsgálat (2 vizsgálat dialízis előtt álló beteg bevonásával [n = 131, gyógyszert kapott CRF-es vizsgálati alany], 2 vizsgálat dialízis alatt álló betegek bevonásával [n = 97, gyógyszert kapott CRF-es vizsgálati alany]) 228, alfa-epoetinnel kezelt, CRF-ben szenvedő vizsgálati alanya; a kemoterápia miatti anaemia 16 vizsgálatának 1404, gyógyszert kapott tumoros vizsgálati alanya; 2 autológ transzfúziós vizsgálat 147, gyógyszert kapott vizsgálati alanya; egy perioperatív időszakban végzett vizsgálat 213, gyógyszert kapott vizsgálati alanya és 2 MDS vizsgálat 102, gyógyszert kapott vizsgálati alanya.

Az ezen vizsgálatok során alfa-epoetinnel kezelt vizsgálati alanyok legalább 1%-ánál jelentett gyógyszermellékhatások az alábbi táblázatban kerültek feltüntetésre. A gyakoriságok becslése: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

MedDRA szerinti Nemkívánatos reakció Gyakoriság

szervrendszer-kategória (Javasolt kifejezés szintje)

Vérképzőszervi és 3 Tiszta vörösvérsejt-aplasia , nyirokrendszeri betegségek és Ritka thrombocythaemia tünetek Anyagcsere- és táplálkozási 1 Hyperkalaemia Nem gyakori betegségek és tünetek 3 Immunrendszeri betegségek és Hypersensitivitas Nem gyakori 3

tünetek	Anaphylaxiás reakció	Ritka
Idegrendszeri betegségek és	Fejfájás	Gyakori
tünetek	Convulsio	Nem gyakori

Hypertensio, vénás és artériás 2 Gyakori Érbetegségek és tünetek trombózisok 3 Hypertensiv crisis Nem ismert Légzőrendszeri, mellkasi és Köhögés Gyakori mediastinalis betegségek és Légúti pangás Nem gyakori tünetek Emésztőrendszeri betegségek és Hasmenés, nausea, vomitus Nagyon gyakori tünetek Bőrkiütés Gyakori A bőr és a bőr alatti szövet 3 Urticaria Nem gyakori betegségei és tünetei 3 Angioneurotikus ödéma Nem ismert A csont- és izomrendszer, Arthralgia, csontfájdalom, valamint a kötőszövet Gyakori myalgia, végtagfájdalom betegségei és tünetei Veleszületett, örökletes és 3 Acut porphyria Ritka genetikai rendellenességek Pyrexia Nagyon gyakori Hidegrázás, influenzaszerű Általános tünetek, az betegség, az injekció helyén Gyakori alkalmazás helyén fellépő fellépő reakció, perifériás reakciók ödéma A gyógyszerkészítmény nem 3 Nem ismert hatásos Laboratóriumi és egyéb Eritropoetin elleni antitest Ritka vizsgálatok eredményei pozitív 1 Gyakori dialízis esetén 2 Ide tartoznak az artériás és vénás, végzetes és nem végzetes események, úgymint a mélyvénás thrombosis, pulmonalis embolia, retinalis thrombosis (ideértve a myocardialis infarctust), agyérkatasztrófák (ideértve az agyi infarctust és agyvérzést), tranziens ischaemiás attackok és shunt thrombosis (beleértve a dializálóberendezést is) és az arteriovenosus shunt aneurysmáiban kialakuló thrombosis 3 Az alábbi alpontban és/vagy a 4.4 pontban foglalkozunk vele Egyes kiválasztott mellékhatások leírása Beszámoltak túlérzékenységi reakciókról, azaz bőrkiütésekről (többek között csalánkiütésről), anafilaxiás reakcióról és angioneurotikus ödémáról (lásd 4.4 pont).

Az epoetin-kezeléssel kapcsolatban jelentettek súlyos, bőrt érintő mellékhatásokat (SCARs), beleértve a Stevens-Johnson szindrómát (SJS) és a toxikus epidermalis necrolysist (TEN) is, amely életveszélyes vagy halálos lehet (lásd 4.4 pont). Korábban alacsony vagy normális vérnyomású betegek alfa-epoetines kezelésekor előfordult encephalopathiával és epilepsziás rohammal járó hypertensiv krízis, mely azonnali orvosi segítséget és intenzív ellátást igényelt. Különös figyelmet kell fordítani a hirtelen fellépő, lüktető, migrénhez hasonló fájdalomra, mint lehetséges figyelmeztető tünetre (lásd 4.4 pont). Nagyon ritkán (< 10 000 eset/beteg-év) beszámoltak antitest-mediálta tiszta vörösvértest aplasiáról is, amely az alfa-epoetin-kezelés után hónapokkal vagy évekkel később alakult ki (lásd 4.4 pont). Az intravénás alkalmazási móddal összehasonlítva a subcutan alkalmazáskor több esetet jelentettek. Alacsony vagy közepes kockázatú, 1-es csoportú MDS-ben szenvedő felnőtt betegek A randomizált, kettős-vak, placebokontrollos, multicentrikus vizsgálatban 4 (4,7%) beteg tapasztalt TVE-t (hirtelen halál, ischaemiás stroke, embólia és phlebitis). Az összes TVE az alfa-epoetin csoportban a vizsgálat első 24 hetében fordult elő. Három igazolt TVE volt, a fennmaradó esetben (hirtelen halál) nem igazolták a tromboembóliás eseményt. Két alanynál jelentős kockázati tényezők (pitvarfibrilláció, szívelégtelenség és thrombophlebitis) álltak fenn. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő, hemodializált gyermekek és serdülők Krónikus veseelégtelenségben szenvedő, hemodializált gyermekgyógyászati betegek expozíciója a klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok alapján korlátozott. Nem jelentettek ebben a populációban olyan, specifikus gyermekgyógyászati mellékhatást, amely nem került említésre korábban, a fenti táblázatban, vagy bármilyen olyat, amely nem lett volna magyarázható az alapbetegséggel. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Az alfa-epoetin terápiás tartománya nagyon széles. Az alfa-epoetin túladagolása a hormon farmakológiai hatásainak fokozódásával járhat. Ha túlságosan megnövekedett haemoglobinszint alakul ki, phlebotomia végezhető. Szükség esetén további támogató kezelés nyújtandó.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: vérszegénység elleni készítmények, eritropoetin, ATC kód: B03XA01 Az Abseamed egy biohasonló gyógyszer . Részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség honlapján (http://www.ema.europa.eu) érhető el. Hatásmechanizmus Az eritropoetin (EPO) egy glikoprotein hormon, amely elsősorban a vesében termelődik a hypoxiára adott válaszként, és a vvt-k termelődésének kulcsfontosságú szabályozója. Az EPO az erythroid fejlődés minden fázisában szerepet játszik, és fő hatását az erythroid prekurzorok szintjén fejti ki. Miután az EPO kötődött a sejtfelszíni receptorához, aktiválja azokat a jelátviteli útvonalakat, amelyek zavarják az apoptózist, és serkentik az erythroid sejtek proliferációját.

A kínai hörcsög ovarium sejtekben expresszált rekombináns humán EPO (alfa-epoetin) 165 aminosavból álló aminosav-szekvenciája megegyezik a humán vese eredetű eritropoetinével, ezért a 2 molekula funkcionális tesztek alapján nem különböztethető meg. Az eritropoetin látszólagos molekulatömege 32 000–40 000 Dalton. Az eritropoetin olyan növekedési faktor, amely elsősorban a vörösvértestek termelődését serkenti. Az eritropoetin-receptorok különféle daganatsejtek felszínén is expresszálódhatnak. Farmakodinámiás hatások Egészséges önkéntesek Az alfa-epoetin egyszeri adagjának (20 000–160 000 NE subcutan) alkalmazását követően dózisfüggő választ figyeltek meg a vizsgált farmakodinámiás markerek, többek között a reticulocyták, vörösvértestek és a haemoglobin vonatkozásában. Egy határozott, csúccsal rendelkező és a kiindulási értékre visszatérő koncentráció-idő profilt figyeltek meg a reticulocyták százalékos arányának változása vonatkozásában. Kevésbé határozott profilt észleltek a vörösvértestek és a haemoglobin esetében. Általánosságban elmondható, hogy az összes farmakodinámiás marker a dózissal lineárisan növekedett, és a maximális választ a legmagasabb dózisnál érték el. További farmakodinámiás vizsgálatok során 40 000 NE hetente egyszeri, illetve 150 NE/kg, hetente 3-szori alkalmazását hasonlították össze. A koncentráció-idő profilokban megfigyelt különbségek ellenére a farmakodinámiás válasz (amelyet a reticulocyták százalékos arányában, a haemoglobinszintben és az összvörösvértestszámban bekövetkezett változás alapján mértek) hasonló volt ezen adagolási rendek esetében. További vizsgálatok során a hetente egyszer alkalmazott 40 000 NE alfa-epoetint hasonlították össze a kéthetente, subcutan alkalmazott 80 000–120 000 NE közötti dózisokkal. Ezen egészséges vizsgálati alanyokkal végzett farmakodinámiás vizsgálatok eredményei alapján a hetente egyszer 40 000 NE-t tartalmazó adagolási rend hatékonyabbnak tűnik a vörösvértest-termelés tekintetében, mint a kétheti adagolás, annak ellenére, hogy a reticulocyták termelődése vonatkozásában hasonlóságot észleltek a hetente egyszeri és kétheti adagolási rendek között. Krónikus veseelégtelenség Igazolták, hogy krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dializált és dialízis előtt álló, anaemiás betegeknél az alfa-epoetin serkenti az erythropoesist. Az alfa-epoetinre adott válasz első bizonyítéka a reticulocytaszám emelkedése 10 napon belül, amit azután rendszerint 2–6 héten belül a vörösvértestszám, haemoglobin és hematokrit emelkedése követ. A haemoglobinválasz különbségeket mutat az egyes betegek között, amit befolyásolhat a vasraktárak telítettsége és az egyidejűleg fennálló egészségügyi problémák. Kemoterápia által indukált anaemia A hetente 3-szor vagy hetente egyszer alkalmazott alfa-epoetinről igazolták, hogy a terápia első hónapját követően növeli a haemoglobinszintet, és csökkenti a transzfúziós igényt kemoterápiában részesülő anaemiás rákbetegek esetében. A hetente 3-szor 150 NE/kg-os és a hetente egyszer 40 000 NE-s adagolási rendeket összehasonlító, egészséges és anaemiás, tumoros vizsgálati alanyokkal végzett vizsgálatban a reticulocyták, a haemoglobin és az összvörösvértestszám százalékos változásának időprofiljai hasonlóak voltak a két adagolási rend vonatkozásában mind az egészséges, mind az anaemiás, tumoros vizsgálati alanyok között. Az érintett farmakodinámiás paraméterek AUC-értékei hasonlóak voltak a hetente 3-szor 150 NE/kg, illetve a hetente egyszer 40 000 NE adagolási rendek vonatkozásában mind az egészséges, mind az anaemiás, tumoros vizsgálati alanyok között. Autológ predonációs programban részt vevő felnőtt sebészeti betegek Igazolták, hogy jelentősebb elektív műtét előtt álló felnőtt betegeknél, akiknél várhatóan nem lehet előkészletezéssel biztosítani a teljes perioperatív vérigényt, az alfa-epoetin serkenti a vörösvértestek termelődését az autológ vérgyűjtés fokozása, illetve a haemoglobinszint esésének korlátozása érdekében. A legnagyobb hatást az alacsony haemoglobinszinttel (≤ 13 g/dl) rendelkező betegeknél észlelték.

Jelentősebb elektív ortopédiai műtét előtt álló felnőtt betegek kezelése Igazolták, hogy azoknál a jelentősebb elektív ortopédiai műtét előtt álló betegeknél, akiknél a kezelés előtti haemoglobinszint 10 – ≤ 13 g/dl-nél magasabb volt, az alfa-epoetin csökkentette az allogén transzfúziók kockázatát, és felgyorsította az erythroid sejtvonal helyreállását (emelte a haemoglobinszintet, a hematokritot és a reticulocytaszámot). Klinikai hatásosság és biztonságosság Krónikus veseelégtelenség Az alfa-epoetint felnőtt, anaemiás, köztük hemodializált és dialízis előtt álló, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek körében végzett klinikai vizsgálatokban tanulmányozták az anaemia kezelése, és a hematokrit 30–36%-os céltartományban tartása tekintetében. A hetente 3-szor 50–150 NE/kg-os kezdő dózissal végzett vizsgálatokban a betegek hozzávetőlegesen 95%-a reagált a hematokrit klinikailag jelentős mértékű növekedésével. Nagyjából kéthónapnyi terápiát követően gyakorlatilag az összes beteg transzfúzió-independenssé vált. A hematokrit-célérték elérése után a fenntartó dózist minden betegnél személyre szabottan állapították meg. A dializált felnőtt betegekkel végzett három legnagyobb klinikai vizsgálatban a 30–36%-os hematokrit fenntartásához szükséges fenntartó adag mediánja kb. 75 NE/kg volt hetente 3-szor adva. Hemodializált, krónikus veseelégtelenséges betegekkel végzett kettős-vak, placebokontrollos, multicentrikus, életminőséget értékelő egyik vizsgálatban klinikailag és statisztikailag is szignifikáns javulást igazoltak az alfa-epoetinnel kezelt betegek esetében a placebocsoport betegeihez képest, amikor hathónapnyi terápiát követően mérték a kimerültséget, fizikai tüneteket, kapcsolatokat és depressziót (Kérdőív vesebetegeknek - Kidney Disease Questionnaire). Az alfa-epoetinnel kezelt csoport betegeit egy nyílt elrendezésű, meghosszabbított vizsgálatba is bevonták, melynek során az életminőségben bekövetkezett javulást igazoltak, amely további 12 hónapon át fennmaradt. Még nem dializált, veseelégtelenségben szenvedő felnőtt betegek Alfa-epoetinnel kezelt, még nem dializált, krónikus veseelégtelenséges betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban a terápia átlagos időtartama közel öt hónap volt. Ezek a betegek a dializált betegek körében észleltekhez hasonlóan reagáltak az alfa-epoetin-terápiára. A még nem dializált, krónikus veseelégtelenséges betegeknél az alfa-epoetin intravénásan vagy subcutan alkalmazása mellett a hematokrit dózisfüggő és tartós emelkedése volt igazolható. A hematokrit hasonló arányú emelkedését észlelték az alfa-epoetin bármely alkalmazási módja esetén. Ezenfelül a hetente 75–150 NE/kg dózisú alfa-epoetinről igazolták, hogy akár hat hónapon keresztül is fenntartja a 36–38%-os hematokritértéket. Az alfa-epoetint hosszabb adagolási intervallumokkal (hetente 3-szor, hetente egyszer, 2 hetente egyszer és 4 hetente egyszer) alkalmazó 2 vizsgálatban a hosszabb adagolási intervallumot alkalmazó betegek némelyikénél nem sikerült fenntartani a megfelelő haemoglobinszintet, és elérték azt a vizsgálati tervben meghatározott haemoglobinszintet, amelynél ki kellett lépniük a vizsgálatból (0% a hetente egyszeri, 3,7% a 2 hetente egyszeri és 3,3% a 4 hetente egyszeri adagolási csoportban), Egy randomizált prospektív vizsgálatban 1432 anaemiás, krónikus veseelégtelenségben szenvedő beteget értékeltek, akiket még nem dializáltak. A betegeket besorolták az alfa-epoetin kezelési csoportokba, amelyek a 13,5 g/dl-es (magasabb mint a javasolt haemoglobinkoncentráció) vagy a 11,3 g/dl-es haemoglobinszint fenntartását célozták meg. A magasabb haemoglobin célértékű csoportban 715 beteg közül 125-nél (18%), míg az alacsonyabb haemoglobin célértékű csoport 717 betegéből 97-nél (14%) következett be jelentős kardiovaszkuláris esemény (elhalálozás, myocardialis infarctus, stroke vagy pangásos szívelégtelenség miatti kórházi felvétel) (relatív hazárd [HR]: 1,3; 95% CI: 1,0–1,7; p=0,03). Az ESA-k klinikai vizsgálatainak post hoc elemezését végezték el krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél (dializált, nem dializált, cukorbetegek és nem cukorbetegek). Olyan tendenciát észleltek, amely szerint az ESA-k magasabb kumulatív dózisa mellett a diabeteses vagy dializált

státusztól függetlenül fokozódott az összmortalitásra, cardiovascularis és cerebrovascularis eseményekre vonatkozó becsült kockázat (lásd 4.2 és 4.4 pont). Kemoterápia indukálta anaemiában szenvedő betegek kezelése Az alfa-epoetint felnőtt, anaemiás, lymphoid, illetve solid tumorban szenvedő tumoros betegek, valamint különféle kemoterápiás protokollokkal, többek között platinával és platinát nem tartalmazó protokollokkal kezelt betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban tanulmányozták. Ezekben a vizsgálatokban az anaemiás rákbetegek terápiájának első hónapja után a hetente 3-szor, illetve hetente egyszer alkalmazott alfa-epoetin igazoltan növelte a haemoglobinszintet, és csökkentette a transzfúziós igényt. Egyes vizsgálatokban a kettős-vak fázist nyílt elrendezésű fázis követte, amelyben az összes beteg alfa-epoetint kapott, és a hatás fennmaradását észlelték. A rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy a hematológiai rosszindulatú betegségekben szenvedő és solid tumoros betegek egyformán reagálnak az alfa-epoetin-terápiára, és azok a betegek is egyformán reagálnak az alfa-epoetin-kezelésre, akiknél a csontvelő daganatos infiltrációja fennáll, illetve akiknél nem áll fenn. A kemoterápiás vizsgálatok során az alfa-epoetinnel és a placebóval kezelt betegeknél kapott neutrofilszám-idő görbe alatti terület alapján igazolták, hogy a kemoterápia intenzitása hasonló az alfa-epoetin- és a placebo-csoportban, továbbá az alfa-epoetinnel kezelt, valamint a placebóval kezelt betegcsoportokban hasonló volt azoknak a betegeknek az aránya, akinél a neutrofilszám 1000, illetve 500 sejt/µl alá esett. Egy prospektív, randomizált, kettős-vak, placebokontrollos vizsgálatot végeztek 375, különböző nem myeloid malignus betegségekben szenvedő anaemiás beteggel, akik nem platina alapú kemoterápiás kezelésben részesültek. Az anaemiával összefüggő következmények (pl. fáradtság, csökkent energia és aktivitás) jelentős csökkenését észlelték az alábbi mérőmódszerek és skálák alapján: Daganatkezelés-anaemia funkcionális értékelése - általános skála (Functional Assessment of Cancer Therapy-Anaemia, FACT-An), FACT-An - fáradtság skála és Rák lineáris analóg skála (Cancer Linear Analogue Scale – CLAS). Két egyéb kisebb, randomizált, placebo-kontrollos vizsgálat nem mutatott jelentős javulást az életminőségi paraméterekben az EORTC-QLQ-C30-skálán, illetve a CLAS-skálán. A túlélést és a tumorprogressziót öt nagy, összesen 2833 beteg bevonásával végzett kontrollos vizsgálatban értékelték, melyek közül négy kettős-vak placebokontrollos, egy pedig nyílt vizsgálat volt. A vizsgálatokba vagy kemoterápiával kezelt betegeket vontak be (2 vizsgálat esetén), vagy olyan betegpopulációkon végezték, melyekben nem javallott ESA-k alkalmazása, azaz kemoterápiában nem részesülő, aenemiás daganatos betegeken és radioterápiával kezelt fej-nyak tumoros betegeken. Két vizsgálatban a kívánatos haemoglobinkoncentráció > 13 g/dl (8,1 mmol/l) volt, a másik három vizsgálatban 12–14 g/dl (7,5–8,7 mmol/l). A nyílt vizsgálatban nem volt különbség a teljes túlélésben a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt és a kontroll betegek között. A négy placebokontrollos vizsgálatban a teljes túlélésre vonatkozó relatív hazárd 1,25 és 2,47 között volt, a kontrollok javára. Ezek a vizsgálatok a mortalitás kontrollokhoz viszonyított következetes, tisztázatlan eredetű, statisztikailag szignifikáns növekedését mutatták a különféle, gyakori tumoros megbetegedésekkel járó anaemiában szenvedő, és rekombináns humán eritropoetinnel kezelt betegek esetén. A vizsgálatok teljes túlélésre vonatkozó végeredményét nem magyarázta kielégítően a trombózis és szövődményeinek incidenciájában mutatkozó különbség. Betegszintű adatelemzést végeztek több mint 13 900 tumoros betegen (kemo-, kemo-radioterápia vagy kezelés nélkül), akik különböző epoetineket alkalmazó, összesen 53, kontrollos klinikai vizsgálatban vettek részt. A túléléssel kapcsolatos átfogó adatok metaanalízise 1,06-os relatív hazárd pontbecslést eredményezett (95%-os CI: 1,00, 1,12; 53 vizsgálat és 13 933 beteg) a kontrollok javára, míg a kemoterápiában részesülő rákbetegek átfogó túlélésére vonatkozó relatív hazárd 1,04-nek adódott (95%-os CI: 0,97, 1,11; 38 vizsgálat és 10 441 beteg). A metaanalízisek továbbá a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt rákbetegek esetén következetesen a thromboemboliás események relatív kockázatának jelentős emelkedését jelezték (lásd 4.4 pont). Egy randomizált, nyílt elrendezésű, multicentrikus vizsgálatra 2098, metastatikus emlőrákban szenvedő, első vonalbeli vagy második vonalbeli kemoterápiát kapó anaemiás nő bevonásával került sor. Ez a vizsgálat egy egyenértékűségi (non-inferiority) vizsgálat volt, amelyet az alfa-epoetinnel kiegészített hagyományos ellátás melletti tumorprogressziós vagy halálozási kockázat önmagában

alkalmazott hagyományos ellátáshoz viszonyított 15%-os emelkedésének kizárására terveztek. A klinikai adatok lezárásakor a betegség progressziójának vizsgáló általi értékelése alapján a progressziómentes túlélés mediánja az egyes karokon 7,4 hónap volt (HR: 1,09, 95% CI: 0,99, 1,20), ami azt jelzi, hogy a vizsgálat célkitűzése nem teljesült. Az alfa-epoetinnel kiegészített hagyományos ellátási csoportban szignifikánsan kevesebb beteg részesült vörösvértest-transzfúzióban (5,8%, illetve 11,4%), az alfa-epoetinnel kiegészített hagyományos ellátási csoportban ugyanakkor szignifikánsan több betegnél alakult ki thromboticus vascularis esemény (2,8%, illetve 1,4%). A végső elemzéskor 1653 halálesetet jelentettek. A teljes túlélés mediánja az alfa-epoetinnel kiegészített hagyományos ellátási csoportban 17,8 hónap volt, szemben a csak hagyományos ellátásban részesülő csoportban megfigyelt 18,0 hónappal (HR: 1,07, 95% CI: 0,97, 1,18). A betegség progressziójának (PD) vizsgáló általi meghatározása alapján a progresszióig eltelő idő (TTP) mediánja 7,5 hónap volt az alfa-epoetinnel kiegészített hagyományos ellátási csoportban, illetve 7,5 hónap a csak hagyományos ellátásban részesülő csoportban (HR: 1,099, 95% CI: 0,998, 1,210). A betegség progressziójának (PD) független felügyelőbizottság általi meghatározása alapján a progresszióig eltelő idő (TTP) mediánja 8,0 hónap volt az alfa-epoetinnel kiegészített hagyományos ellátási csoportban, illetve 8,3 hónap a csak hagyományos ellátásban részesülő csoportban (HR: 1,033, 95% CI: 0,924, 1,156). Autológ predonációs program Egy 204 beteggel végzett, kettős-vak, placebokontrollos és egy 55 beteggel végzett egyszeresen vak, placebokontrollos vizsgálatban értékelték az alfa-epoetin autológ véradást elősegítő hatását olyan alacsony hematokrittel (≤ 39% és az anaemia nem vashiány következtében állt fenn) rendelkező betegeknél, akik jelentősebb ortopédiai műtét előtt álltak. A kettős-vak vizsgálatban a betegeket 3 héten át, 3–4 naponta, napi egyszer 600 NE/kg (összesen 6 adag) intravénásan alkalmazott alfa-epoetinnel vagy placebóval kezelték. Az alfa-epoetinnel kezelt betegektől átlagosan lényegesen több egység vért (4,5 egység) tudtak előzetesen készletezni, mint a placebóval kezeltektől (3,0 egység). Az egyszeres vak vizsgálatban a betegeket 3 héten át, 3–4 naponta napi egyszeri 300 vagy 600 NE/kg (összesen 6 adag) intravénásan alkalmazott alfa-epoetinnel vagy placebóval kezelték. Az alfa-epoetinnel kezelt betegektől szintén lényegesen több egység vért tudtak előzetesen készletezni (alfa-epoetin 300 NE/kg=4,4 egység; alfa-epoetin 600 NE/kg=4,7 egység), mint a placebóval kezeltektől (2,9 egység). Az alfa-epoetin-terápia 50%-kal csökkentette az allogén vértranszfúzió alkalmazásának kockázatát azokhoz a betegekhez képest, akik nem kaptak alfa-epoetint. Jelentősebb elektív ortopédiai műtét Az alfa-epoetin (300 NE/kg vagy 100 NE/kg) allogén vértranszfúzió alkalmazására gyakorolt hatását egy placebokontrollos, kettős-vak klinikai vizsgálatban értékelték, melybe jelentősebb ortopédiai csípő- vagy térdműtét előtt álló, nem vashiányos betegeket vontak be. Az alfa-epoetint a műtét előtt 10 napig, a műtét napján és a műtétet követően négy napig, subcutan alkalmazták. A betegeket a kiindulási haemoglobinszintjük alapján rétegezték (≤ 10 g/dl, > 10 – ≤ 13 g/dl és > 13 g/dl). A 300 NE/kg alfa-epoetin szignifikáns mértékben csökkentette az allogén transzfúzió kockázatát azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés előtti haemoglobinszint > 10 és ≤ 13 g/dl között volt. A 300 NE/kg alfa-epoetint kapó betegek 16%-ánál, a 100 NE/kg alfa-epoetint kapó betegek 23%-ánál, valamint a placebóval kezelt betegek 45%-ánál volt szükség transzfúzióra. Egy nyílt elrendezésű, párhuzamos csoportos, ≥ 10 és ≤ 13 g/dl közötti kezelés előtti haemoglobinszinttel rendelkező, jelentősebb ortopédiai csípő- vagy térdműtét előtt álló, nem vashiányos felnőtt vizsgálati alanyok bevonásával végzett vizsgálatban összehasonlították a műtét előtt 10 napig, a műtét napján, valamint a műtétet követő négy napig, naponta egyszer, subcutan alkalmazott 300 NE/kg alfa-epoetint, a műtét előtt 3 hétig hetente egyszer és a műtét napján, subcutan alkalmazott 600 NE/kg alfa-epoetinnel. Az előkezelés megkezdésétől a műtétig a haemoglobinszint átlagos emelkedése a hetente 600 NE/kg csoportban (1,44 g/dl) kétszerese volt annak, mint amit a napi 300 NE/kg csoportban (0,73 g/dl)

észleltek. A műtétet követő időszakban az átlagos haemoglobinszint végig hasonló volt a két kezelési csoportban. A mindkét kezelési csoportban észlelt erythropoeticus válasz hasonló transzfúziós arányokat eredményezett (16% a hetente 600 NE/kg csoportban és 20% a napi 300 NE/kg csoportban). Alacsony vagy közepes kockázatú, 1-es csoportú MDS-ben szenvedő felnőtt betegek kezelése Egy randomizált, kettős-vak, placebokontrollos, multicentrikus vizsgálat értékelte az alfa-epoetin hatásosságát és biztonságosságát olyan felnőtt, anaemiás betegeknél, akik alacsony vagy közepes kockázatú, 1-es csoportú MDS-ben szenvedtek. Az alanyokat a szérumbeli eritropoetin (sEPO) szintje és a szűréskor fennálló korábbi transzfúziós státus szerint rétegezték. A < 200 mE/ml réteg fő kiindulási jellemzői az alábbi táblázatban találhatók.

A szűréskor sEPO < 200 mE/ml értéket mutató alanyok kiindulási jellemzői

Randomizált b Összes (n) Alfa-epoetin Placebo a 85 45 Szűréskori sEPO < 200 mE/ml (N) 71 39 Haemoglobin (g/l) N 71 39 Átlag 92,1 (8,57) 92,1 (8,51) Medián 94,0 96,0 Tartomány (71, 109) (69, 105) 95% CI az átlagra (90,1, 94,1) (89,3, 94,9) Korábbi transzfúziók n 71 39 Igen 31 (43,7%) 17 (43,6%) ≤ 2 vvt egység 16 (51,6%) 9 (52,9%) > 2 és ≤ 4 vvt egység 14 (45,2%) 8 (47,1%) > 4 vvt egység 1 (3,2%) 0 Nem 40 (56,3%) 22 (56,4%) a Egy vizsgálati alanynak nem volt sEPO adata. b A ≥ 200 mE/ml rétegben 13 vizsgálati alany volt az alfa-epoetin csoportban, 6 pedig a placebocsoportban. Az erythroidválaszt a Nemzetközi Munkacsoport (IWG) 2006-os kritériumai szerint határozták meg: a haemoglobinszint ≥ 1,5 g/dl-es emelkedése a kiindulástól, vagy a transzfundált vvt egységek számának csökkenése legalább 4 egység abszolút számmal 8 hetente, összehasonlítva a kiindulás előtti 8 héttel, és a válasz időtartama legalább 8 hét. A vizsgálat első 24 hetében erythroidválaszt az alfa-epoetin csoportban 27/85 beteg (31,8%) mutatott, szemben a placebocsoport 2/45 betegével (4,4%) (p < 0,001). A terápiás választ mutató alanyok mindannyian az sEPO < 200 mE/ml rétegben voltak a szűrés során. Ebben a rétegben 20/40 (50%), korábbi transzfúzión át nem esett alany mutatott erythroidválaszt az első 24 hétben, összehasonlítva a korábbi transzfúzión átesett 7/31 (22,6%) alannyal (két, korábban transzfúzión átesett alany elérte az elsődleges végpontot a transzfundált vvt egységek 8 hetente legalább 4 egység abszolút számmal történő csökkenése alapján a kiindulás előtti 8 héttel összehasonlítva). A kiindulástól az első transzfúzióig eltelt medián idő statisztikailag szignifikánsan hosszabb volt az alfa-epoetin csoportban a placebóval összehasonlítva (49 nap, illetve 37 nap; p = 0,046). 4 hetes kezelést követően az első transzfúzióig eltelt idő tovább növekedett az alfa-epoetin csoportban (142, illetve 50 nap, p = 0,007). A transzfundált alanyok aránya az alfa-epoetin csoportban 51,8%-ról (kiindulás előtti 8 hét) 24,7%-ra csökkent a 16. és 24. hét között, míg a placebocsoportban ugyanezen időszak alatt a transzfúziós arány 48,9%-ról 54,1%-ra nőtt.

Gyermekek és serdülők Krónikus veseelégtelenség Az alfa-epoetint egy nyílt elrendezésű, nem randomizált, nyílt dózistartományú, 52 hetes, krónikus veseelégtelenségben szenvedő, hemodializált gyermekgyógyászati betegekkel végzett vizsgálatban értékelték. A vizsgálatba bevont betegek medián életkora 11,6 év (tartomány: 0,5–20,1 év) volt. Az alfa-epoetint a dialízist követően 2 vagy 3 részre elosztva, 75 NE/kg/hét (legfeljebb 300 NE/kg/hét) dózisban, 4 hetes intervallumonként alkalmazták intravénásan a haemoglobinszint 1 g/dl/hónap ütemű növekedésének elérése érdekében. A kívánatos haemoglobin-koncentráció-tartomány 9,6–11,2/dl volt. A betegek 81%-a érte el ezt a haemoglobinkoncentrációt. A célérték eléréséig eltelt idő mediánja 11 hét, a célérték elérésekor alkalmazott dózis mediánja pedig 150 NE/kg/hét volt. A célértéket elérő betegek közül a betegek 90%-a a hetente 3-szori adagolási rend mellett érte el ezt az eredményt.

1. hét után a betegek 57%-a maradt a vizsgálatban, amelynek során az alkalmazott adag mediánja

200 NE/kg/hét volt. A gyermekeknél történő subcutan alkalmazásra vonatkozó klinikai adatok korlátozottak. Öt kis létszámú, nyílt elrendezésű, nem kontrollos vizsgálatban (bevont betegek száma: 9–22, összesen n = 72) az alfa-epoetint subcutan alkalmazták gyermekeknél 100 NE/kg/hét és 150 NE/kg/hét közötti kezdő dózisban úgy, hogy lehetőség volt az adagolás 300 NE/kg/hét dózisig történő emelésére. Ezekben a vizsgálatokban zömmel dialízis előtt álló betegek vettek részt (n = 44), 27 beteg állt peritoneális dialízis alatt, 2 beteg pedig hemodialízis alatt, az életkoruk 4 hónap és 17 év között volt. Összességében ezeknek a vizsgálatoknak vannak módszertani korlátai, azonban a kezelés magasabb haemoglobinértékekkel társult. Nem várt nemkívánatos reakciókat nem jelentettek (lásd 4.2 pont). Kemoterápia indukálta anaemia A 600 NE/kg alfa-epoetint (hetente egyszer intravénásan vagy subcutan alkalmazva) egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, 16 hetes vizsgálatban és egy randomizált, kontrollos, nyílt elrendezésű, 20 hetes vizsgálatban értékelték különböző gyermekkori, nem myeloid malignus betegségek miatt mieloszuppresszív kemoterápiában részesülő anaemiás gyermekgyógyászati betegeknél. A 16 hetes vizsgálatban (n = 222) az alfa-epoetinnel kezelt betegeknél a placebóval összehasonlítva a beteg vagy a szülő által megválaszolt Gyermekgyógyászati Életminőség Kérdőív (Paediatric Quality of Life Inventory), illetve Rákmodul (Cancer Module) pontszámait tekintve (elsődleges hatásossági végpont) nem volt statisztikailag szignifikáns hatás igazolható. Ezenkívül a vörösvértestkoncentrátum-transzfúziót igénylő betegek aránya az alfa-epoetin-csoportban és a placebocsoportban statisztikailag nem különbözött. A 20 hetes vizsgálatban (n = 225) az elsődleges hatásossági végpont, vagyis a 28. nap után vörösvértest-transzfúziót igénylő betegek aránya tekintetében szignifikáns különbség nem volt megfigyelhető (alfa-epoetinnel kezelt betegek: 62%, vs. hagyományos terápiában részesülő betegek: 69%).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás Subcutan injekcióban történő beadását követően az alfa-epoetin szérumszintje az adag beadását követő 12–18 óra elteltével éri el csúcsértéket. 600 NE/kg-os ismételt dózisok hetente végzett subcutan alkalmazását követően nem észleltek akkumulációt. A subcutan injektált alfa-epoetin abszolút biohasznosulása egészséges vizsgálati alanyok esetében mintegy 20%. Eloszlás Az átlagos eloszlási térfogat egészséges vizsgálati alanyoknál 50 és 100 NE/kg intravénás alkalmazását követőn 49,3 ml/kg volt. Az alfa-epoetin krónikus veseelégtelenségben szenvedőknél

történő intravénás alkalmazását követően az eloszlási térfogat 57–107 ml/kg között mozgott egyetlen dózis (12 NE/kg) után, és 42–64 ml/kg között több dózis (48–192 NE/kg) alkalmazása után. Ennek megfelelően az eloszlási térfogat kissé nagyobb, mint a plazmatérfogat. Elimináció Az ismételt dózisú intravénás alkalmazás mellett az alfa-epoetin felezési ideje kb. 4 óra egészséges vizsgálati alanyok körében.A felezési időt subcutan alkalmazás esetén kb. 24 órára becsülik egészséges vizsgálati alanyoknál. Az átlagos CL/F a hetente 3-szor 150 NE/kg-os adagolási rend esetén 31,2 ml/h/kg, míg a hetente egyszer 40 000 NE adagolási rend esetén 12,6 ml/h/kg volt. Anaemiás tumoros vizsgálati alanyoknál az átlagos CL/F a hetente 3-szor 150 NE/kg-os adagolás esetén 45,8 ml/h/kg, míg a hetente egyszer 40 000 NE dózisnál 11,3 ml/h/kg volt. A ciklusos kemoterápiában részesülő, anaemiás, tumoros vizsgálati alanyok többségénél a CL/F alacsonyabb volt a hetente egyszer 40 000 NE, illetve hetente 3-szor 150 NE/kg subcutan dózisok alkalmazását követően, mint az egészséges alanyoknál. Linearitás/nonlinearitás Egészséges alanyoknál 150 és 300 NE/kg hetente 3-szor, intravénásan történő alkalmazása esetén a szérum alfa-epoetin-koncentráció dózisarányos emelkedését figyelték meg. Az alfa-epoetin 300– 2400 NE/kg-os egyszeri dózisának subcutan alkalmazása az átlagos Cmax-érték és a dózis, illetve az átlagos AUC-érték és a dózis között lineáris összefüggést eredményezett. A látszólagos clearance és a dózis közötti fordított összefüggést észlelték egészséges alanyoknál. Az adagolási intervallum meghosszabbítását értékelő vizsgálatokban (hetente egyszer 40 000 NE és kéthetente 80 000, 100 000 és 120 000 NE) egyensúlyi állapot fennállásakor lineáris, de nem dózisarányos összefüggést figyeltek meg az átlagos Cmax-érték és a dózis, illetve az átlagos AUC-érték és a dózis között. Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések Az alfa-epoetin a hematológiai paraméterekre kifejtett dózisfüggő hatással rendelkezik, ami független az alkalmazás módjától. Gyermekek és serdülők Krónikus veseelégtelenségben szenvedő, gyermekkorú vizsgálati alanyoknál 6,2–8,7 órás felezési időről számoltak be az alfa-epoetin több dózisának intravénás alkalmazását követően. Az alfa-epoetin farmakokinetikai profilja gyermekeknél és serdülőknél hasonlónak tűnik, mint a felnőtteknél. Az újszülöttekre vonatkozó farmakokinetikai adatok korlátozottak. Egy vizsgálatban, amelyben 7, nagyon kis születési súlyú koraszülött és 10 egészséges felnőtt kapott iv. eritropoetint, azt találták, hogy az eloszlási térfogat körülbelül 1,5–2-szer nagyobb volt a koraszülötteknél, mint az egészséges felnőtteknél, a clearance pedig mintegy háromszor nagyobb volt a koraszülötteknél, mint az egészséges felnőtteknél. Vesekárosodás Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél az intravénásan alkalmazott epoetin-alfa felezési ideje az egészséges alanyokhoz viszonyítva enyhén megnyúlt, hozzávetőlegesen 5 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Kutyákon és patkányokon végzett ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálatokban (azonban majmok esetében nem) az alfa-epoetin-kezelés szubklinikai csontvelőfibrosissal járt. A csontvelőfibrosis ismert szövődménye a krónikus veseelégtelenségnek emberben, ami szekunder hyperparathyreosissal vagy ismeretlen tényezőkkel állhat összefüggésben. A csontvelőfibrosis incidenciája nem emelkedett egy olyan hemodializált betegekkel végzett vizsgálatban, akiket alfa-epoetinnel kezeltek 3 évig, szemben egy dializált, statisztikailag illesztett kontrollcsoporttal, akik nem részesültek alfa-epoetin-kezelésben.

Az alfa-epoetin nem vált ki semmilyen bakteriális génmutációt (Ames-teszt), kromoszómaaberrációt az emlős sejtekben, egér micronucleusokban, vagy génmutációt a HGPRT lokuszon. Hosszú időtartamú karcinogenitási vizsgálatokat nem végeztek. A humán tumormintákkal szerzett, in vitro felfedezések alapján ellentmondásos beszámolók vannak a szakirodalomban, amelyek arra utalnak, hogy az eritropoetineknek jelentős tumor-proliferátor szerepük lehet. Ennek jelentősége a klinikai helyzetekben bizonytalan. Humán csontvelői sejteket tartalmazó sejttenyészetekben az alfa-epoetin specifikusan serkenti az erythropoiesist, és nem befolyásolja a leukopoesist. Az alfa-epoetin által a csontvelői sejtekre kifejtett citotoxikus hatás nem volt kimutatható. Állatkísérletes vizsgálatokban kimutatták, hogy az alfa-epoetin csökkentette a magzati testtömeget, késleltette a csontosodási folyamatot, és növelte a magzati mortalitást, amikor a gyógyszert az ajánlott humán heti dózis kb. húszszorosát kitevő heti dózisokban adták. Ezen elváltozásokat másodlagosnak tekintették a csökkent anyai testtömeg-növekedéshez képest, és a terápiás dózisszintek viszonylatában az emberekkel kapcsolatos jelentősége nem ismert.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Nátrium-dihidrogénfoszfát-dihidrát Dinátrium-foszfát-dihidrát Nátrium-klorid Glicin Poliszorbát 80 Injekcióhoz való víz Sósav (pH-beállításhoz) Nátrium-hidroxid (pH-beállításhoz)

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtve (2 °C – 8 °C) tárolandó és szállítandó. Ezt a hőmérséklettartományt a betegnek történő beadásig szigorúan be kell tartani. Ambuláns alkalmazás céljára a készítmény kivehető a hűtőszekrényből legfeljebb 3 napos időtartamra és legfeljebb 25 °C-on tárolva anélkül, hogy visszatennék a hűtőszekrénybe. Ha a gyógyszert ezen időszak végéig nem használták fel, akkor ki kell dobni. Nem fagyasztható és nem rázható fel! A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Előretöltött fecskendőben (I. típusú üveg), biztonsági tűvédővel vagy anélkül, dugattyúval (teflonbevonatú gumi), lezárt buborékcsomagolásban.

Abseamed 1000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 0,5 ml oldatot tartalmaz. 1 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Abseamed 2000 NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 1 ml oldatot tartalmaz. 1 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Abseamed 3000 NE/0,3 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 0,3 ml oldatot tartalmaz. 1 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Abseamed 4000 NE/0,4 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 0,4 ml oldatot tartalmaz. 1 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Abseamed 5000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 0,5 ml oldatot tartalmaz. 1 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Abseamed 6000 NE/0,6 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 0,6 ml oldatot tartalmaz. 1 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Abseamed 7000 NE/0,7 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 0,7 ml oldatot tartalmaz. 1 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Abseamed 8000 NE/0,8 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 0,8 ml oldatot tartalmaz. 1 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Abseamed 9000 NE/0,9 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 0,9 ml oldatot tartalmaz. 1 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Abseamed 10 000 NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 1 ml oldatot tartalmaz. 1 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Abseamed 20 000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 0,5 ml oldatot tartalmaz. 1, 4 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Abseamed 30 000 NE/0,75 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 0,75 ml oldatot tartalmaz. 1, 4 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Abseamed 40 000 NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Mindegyik előretöltött fecskendő 1 ml oldatot tartalmaz. 1, 4 vagy 6 fecskendőt tartalmazó kiszerelésben. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Az Abseamed nem használható és dobható ki,

-	ha a folyadék elszíneződőtt vagy lebegő részecskéket tartalmaz,
-	ha a lezárt buborékcsomagolás nyitva van,
-	ha tudja vagy úgy véli, hogy az oldat véletlenül megfagyott, vagy
-	ha a hűtőszekrény meghibásodott.

Az előretöltött fecskendők használatra készek (lásd 4.2 pont). Az előretöltött fecskendőt nem szabad felrázni. A fecskendők dombornyomásos gyűrűs térfogatbeosztással vannak ellátva, ami pontos adagolást tesz lehetővé abban az esetben, ha nincsen szükség a teljes adagra. Minden egyes beosztás 0,1 ml térfogatnak felel meg. Ez a készítmény kizárólag egyszer használatos. Egy fecskendőből minden esetben csak egy adagnyi Abseamed-et adjon be, és befecskendezés előtt nyomja ki a felesleges oldatmennyiséget. Az előretöltött fecskendő alkalmazása biztonsági tűvédővel A biztonsági tűvédő a tűszúrás okozta sérülések elkerülése érdekében az injekció beadása után elfedi a tűt. Ez nem befolyásolja a fecskendő használatát. Nyomja lassan és egyenletesen a dugattyút egészen addig, amíg be nem adta a teljes dózist, és a dugattyú nem nyomható mélyebbre. Húzza ki a betegből a fecskendőt, és közben tartsa fenn továbbra is a dugattyúra gyakorolt nyomást. A dugattyú elengedésekor a biztonsági tűvédő elfedi a tűt. Az előretöltött fecskendő alkalmazása biztonsági tűvédő nélkül A dózist a szokásos módon adja be. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Medice Arzneimittel Pütter GmbH & Co. KG Kuhloweg 37 58638 Iserlohn Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Abseamed 1000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/001 EU/1/07/412/002 EU/1/07/412/027 EU/1/07/412/028 Abseamed 2000 NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/003 EU/1/07/412/004 EU/1/07/412/029 EU/1/07/412/030

Abseamed 3000 NE/0,3 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/005 EU/1/07/412/006 EU/1/07/412/031 EU/1/07/412/032 Abseamed 4000 NE/0,4 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/007 EU/1/07/412/008 EU/1/07/412/033 EU/1/07/412/034 Abseamed 5000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/009 EU/1/07/412/010 EU/1/07/412/035 EU/1/07/412/036 Abseamed 6000 NE/0,6 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/011 EU/1/07/412/012 EU/1/07/412/037 EU/1/07/412/038 Abseamed 7000 NE/0,7 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/017 EU/1/07/412/018 EU/1/07/412/039 EU/1/07/412/040 Abseamed 8000 NE/0,8 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/013 EU/1/07/412/014 EU/1/07/412/041 EU/1/07/412/042 Abseamed 9000 NE/0,9 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/019 EU/1/07/412/020 EU/1/07/412/043 EU/1/07/412/044 Abseamed 10 000 NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/015 EU/1/07/412/016 EU/1/07/412/045 EU/1/07/412/046 Abseamed 20 000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/021 EU/1/07/412/022 EU/1/07/412/047 EU/1/07/412/053 EU/1/07/412/048

Abseamed 30 000 NE/0,75 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/023 EU/1/07/412/024 EU/1/07/412/049 EU/1/07/412/054 EU/1/07/412/050 Abseamed 40 000 NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben EU/1/07/412/025 EU/1/07/412/026 EU/1/07/412/051 EU/1/07/412/055 EU/1/07/412/052

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. augusztus 28. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. június 18

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.