Betaferon 250 mikrogramm/ml por és oldószer oldatos injekcióhoz alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Betaferon 250 mikrogramm/ml por és oldószer oldatos injekcióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Az elkészített injekció 1 ml-e 250 mg (8 millió NE) rekombináns béta-1b* interferont tartalmaz. A Betaferon 300 mikrogramm (9,6 millió NE) rekombináns béta-1b interferont tartalmaz injekciós üvegenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

• Escherichia coli baktériumtörzsből géntechnológiával előállítva.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por és oldószer oldatos injekcióhoz. Steril, fehéres-krémszínű por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Betaferon az alábbi esetek kezelésére javallott:

• betegek, akiknél egyetlen demielinizációs esemény jelentkezett, aktív gyulladásos folyamattal,

amennyiben elég súlyos intravénás kortikoszteroidokkal történő indokolt kezeléshez, ha az alternatív diagnózisok kizártak és megállapíthatóan nagy a kockázata a klinikailag definitív sclerosis multiplex kifejlődésének (lásd 5.1 pont).

• a sclerosis multiplex relapszusba-remisszióba kerülő formájában szenvedő betegek, akiknek az

utóbbi két év során kettő vagy több relapszusuk volt.

• betegek, akiknél a relapszusokból következően a betegség szekunder progresszív formájának

aktív szakasza zajlik.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Betaferon-kezelés megkezdéséhez a betegség kezelésében gyakorlott orvos felügyelete szükséges. Adagolás Felnőttek A Betaferon ajánlott dózisa 250 mikrogramm (8,0 millió NE), 1 ml oldatban (lásd 6.6 pont), másnaponta subcutan injektálva. Gyermekek és serdülők Gyermekek és serdülők körében nem végeztek hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat. Azonban a rendelkezésre álló korlátozott publikált adat arra utal, hogy azon 12 és 16 év közötti serdülők esetén, akik kétnaponta 8 millió NE subcutan injektált Betaferont kapnak, a biztonságossági profil hasonló a felnőtteknél tapasztalthoz. A Betaferon alkalmazásáról 12 éves vagy ennél fiatalabb gyermekek esetén nem áll rendelkezésre információ. Ezért a Betaferon ebben a betegcsoportban nem alkalmazható. Általánosságban ajánlott a kezelés megkezdésekor dózistitrálást végezni.

A kezdeti dózisként másnaponta 62,5 mikrogramm (0,25 ml) subcutan injektált Betaferon ajánlott, mely lassan másnaponként 250 mikrogramm (1,0 ml) mennyiségre fokozható (lásd A. táblázat). A titrációs időszak bármilyen szignifikáns mellékhatás fellépése esetén módosítható. A megfelelő hatásossághoz el kell érni a másnaponként 250 mikrogramm (1,0 ml) dózist. A dózistitrálási időszakra és a beteg Betaferon-kezelésének megkezdéséhez dózistitrálási csomag áll rendelkezésre, amely négy darab hármas csomagot tartalmaz. Ez a csomag kielégíti a beteg első 12 injekcióhoz szükséges igényét. A hármas csomagok különböző színekkel vannak jelölve (lásd 6.5 pont).

1. táblázat: Dózistitrálás ütemezése*

kezelési nap dózis térfogat 1, 3, 5 62,5 mikrogramm 0,25 ml 7, 9, 11 125 mikrogramm 0,5 ml 13, 15, 17 187,5 mikrogramm 0,75 ml 19, 21, 23 és így tovább 250 mikrogramm 1,0 ml

• A titrációs időszak bármilyen szignifikáns mellékhatás fellépése esetén módosítható.

Az optimális dózis még nem teljesen tisztázott. Jelenleg nem ismert, hogy a beteget mennyi ideig kell kezelni. Kontrollált klinikai körülmények között végzett utánkövetétes adatok a sclerosis multiplex relapszusba-remisszióba kerülő formájában szenvedő betegek esetében legfeljebb 5 éves, a szekunder progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegek esetében legfeljebb 3 éves időintervallumból állnak rendelkezésre. A sclerosis multiplex relapszusba-remisszióba kerülő formájában a kezelés az első két év alatt hatékonynak bizonyult. Az ezenfelüli három éves időtartamból rendelkezésre álló adatok konzisztensek az egész időtartamra kiterjedő fenntartó Betaferon-kezelés hatékonyságával. A sclerosis multiplexre utaló egyszeri klinikai eseménnyel kezelt betegek esetében, a klinikailag igazolt sclerosis multiplex kialakulásáig eltelt idő jelentősen, 5 évnél hosszabb időre is megnyúlt. Nem javasolt a kezelés olyan, relapszusba-remisszióba kerülő sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél, akiknél kevesebb mint 2 relapszus volt a megelőző 2 évben, illetve olyan másodlagos sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél, akiknél a megelőző 2 évben nem volt aktív szakasz (lézió). Ha a beteg nem reagál a kezelésre, például az EDS-skálán (Expanded Disability Status Scale) 6 hónapos folyamatos progresszió észlelhető, vagy egy éven belül legalább 3 alkalommal ACTH vagy kortikoszteroid kezelésre van szükség a Betaferon-kezelés ellenére, a Betaferon-kezelést le kell állítani. Az alkalmazás módja Bőr alá történő beadásra. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

• A természetes és a rekombináns béta interferonnal, a humán albuminnal vagy a a 6.1 pontban

felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység a kórtörténetben

• Jelenleg fennálló súlyos depresszió vagy öngyilkossági gondolatok (lásd 4.4. és 4.8 pont)
• Dekompenzált májbetegségben (lásd 4.4, 4.5 és 4.8 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Nyomonkövethetőség A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény

nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni. Immunrendszeri betegségek és tünetek Fennálló monoklonális gammopátiában szenvedő betegek esetében a citokinek alkalmazása összefüggést mutatott sokk-szerű tünetekkel járó, fatális kimenetelű szisztémás kapilláris szivárgás szindrómával. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek A Betaferon alkalmazásakor ritkán hasnyálmirigy-gyulladást figyeltek meg, mely gyakran mutatott összefüggést hiper-trigliceridémiával. Idegrendszeri betegségek és tünetek Korábban vagy jelenleg fennálló depressziós panaszok esetén a Betaferon alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges, különösen, ha az előzményekben öngyilkossági gondolatok is szerepeltek (lásd 4.3 pont). A depresszió és az öngyilkossági gondolatok ismerten nagyobb gyakorissággal fordulnak elő sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél és az interferon alkalmazásával kapcsolatosan. A Betaferon-nal kezelt beteget tájékoztatni kell arról, hogy azonnal értesítse a készítményt felíró orvost depresszió és/vagy öngyilkossági gondolatok tüneteinek jelentkezésekor. A depressziós tüneteket mutató beteget szoros megfigyelés alá kell vonni a Betaferon-kezelés alatt és megfelelő kezelésben kell részesíteni. A Betaferon-kezelés megszakítását fontolóra kell venni (lásd még 4.3 és 4.8 pont). A Betaferon elővigyázatossággal alkalmazható azoknál a betegeknél, akiknél görcsroham szerepel a kórtörténetben és akik epilepszia-ellenes szert kapnak, különösen, ha epilepsziájuk az epilepsziaellenes szerekkel nem megfelelőképpen kontrollált (lásd 4.5 és 4.8 pont). Ez a termék humán albumint tartalmaz, ennélfogva alkalmazása során a vírusbetegségek átvitelének potenciális kockázata áll fenn. A Creutzfeld-Jacob betegség (CJD) átvitelének elvi kockázata nem zárható ki. Labortesztek A kórelőzményben előforduló pajzsmirigy-működési rendellenesség esetén, vagy ha klinikailag indokolt, javasolt a pajzsmirigyműködést rendszeresen ellenőrizni. A Betaferon-terápia megkezdése előtt, megkezdése után rendszeres időközönként, valamint a kezelés után, klinikai tünetek hiányában, időszakos jelleggel, a sclerosis multiplex betegek monitorozása során ajánlott elvégezni a rutinszerűen elvégzett laboratóriumi vizsgálatokat, azaz a teljes vérkép, a differenciál fehérvérsejtszám és a trombocitaszám meghatározását, valamint a vér összetételét, köztük a májfunkciókat vizsgáló teszteket (pl. GOT (ASAT), GPT (ALAT) és GGT). Anémiában, trombocitopéniában és leukopéniában (egyedül vagy más betegségekkel kombináltan) szenvedő betegek esetében szükség lehet a teljes vérkép intenzívebb monitorozására, differenciál és trombocitaszám meghatározással együtt. Azokat a betegeket, akiknél neutropénia alakul ki, szorosan monitorozni kell láz vagy fertőzés fellépése irányában. Beszámoltak komoly trombocitaszámcsökkenéssel járó trombocitopéniás esetekről. Máj- és epebetegségek, illetve tünetek A Betaferon-nal végzett klinikai vizsgálatok során nagyon gyakran a szérum transzaminázok szintjének tünetekkel nem járó emelkedését figyelték meg, amely a legtöbb esetben enyhe és átmeneti jellegű volt. Más béta interferonokhoz hasonlóan, Betaferon- nal kezelt betegeknél ritkán súlyos májkárosodásról, többek között májelégtelenségről számoltak be. Gyakran a legsúlyosabb események olyan betegeknél fordultak elő, akik egyéb, ismerten hepatotoxikus gyógyszert használtak vagy egyidejűleg más megbetegedésben is szenvedtek (pl. metasztázisos rosszindulatú daganatos megbetegedés, súlyos fertőzés és sepsis, alkohol abúzus). A betegeket meg kell figyelni, hogy nem jelentkeznek-e náluk májkárosodásra utaló jelek. A szérumtranszaminázok szintjének emelkedése esetén a beteget szoros ellenőrzés és kivizsgálás alá kell vonni.

A Betaferon-kezelés felfüggesztését mérlegelni kell, ha a szérumszintek jelentősen megemelkednek vagy klinikai tünetek pl. sárgaság kíséri. Ha a májkárosodás klinikai jelei nem észlelhetőek és a májenzim értékek normalizálódtak, a kezelés a májfunkciók megfelelő ellenőrzése mellett újra elkezdhető. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében béta interferon adagolásakor különleges elővigyázatosság szükséges és szoros monitorozás javasolt. Nephrosis szindróma Az interferon béta készítmények alkalmazásával kapcsolatban különböző nephropathiákhoz, úgy mint kollabáló fokális szegmentális glomerulosclerosishoz (FSGS), „minimal change disease”-hez (MCD, minimális strukturális elváltozásokkal járó nephropathia), membranoproliferatív glomerulonephritishez (MPGN) és membranózus glomerulopathiához (MGN) társuló nephrosis szindróma eseteiről számoltak be.Az eseteket a kezelés különböző időpontjaiból jelentették, akár évek óta tartó interferon-béta-kezelés során is bekövetkezhetnek. Ajánlott a korai panaszok és tünetek, mint az oedema, proterinuria és csökkent vesefunkció időszakos monitorozása, különösen az olyan betegeknél, akiknél magasabb a vesebetegség kockázata. A nephrosis szindróma azonnali kezelése szükséges, és a Betaferon-kezelés felfüggesztését meg kell fontolni. Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek A Betaferon azoknál a betegeknél is elővigyázatossággal alkalmazandó, akik már fennálló szívpanaszokban szenvednek. Azoknak a betegeknek az esetében, akiknél a kórtörténetben szignifikáns szívbetegség szerepel, például pangásos szívelégtelenség, szívkoszorúér-betegség, vagy aritmia, a szív állapotának monitorozása javasolt, különösen a Betaferon-kezelés megkezdésekor. Habár a Betaferon-nak nincs ismert közvetlenül ható kardiális toxicitása, a béta interferonokkal összefüggő influenza-szerű szindróma tünetei stresszt idézhetnek elő olyan betegekben, akik kórtörténetében szignifikáns szívbetegség szerepel. A posztmarketing időszakban nagyon ritkán beszámoltak a szív állapotának romlásáról olyan betegek esetében, akik kórtörténetében szignifikáns szívbetegség szerepelt, és ez átmeneti összefüggést mutatott a Betaferon-terápiával. Ritkán kardiomiopátia esetei is előfordultak. Ha a kardiomiopátia fellépése gyaníthatóan a Betaferon alkalmazásával van összefüggésben, a kezelést fel kell függeszteni. Thromboticus microangiopathia (TMA) és haemolyticus anaemia (HA) Thromboticus thrombocytopeniás purpura (TTP) vagy haemolyticus uraemiás szindróma (HUS) formájában jelentkező thromboticus microangiopathiát, köztük halálos kimenetellel járó eseteket is jelentettek béta-interferon-készítményekkel kapcsolatban. A korai klinikai jelek közé tartozik a thrombocytopenia, az újonnan kialakult magas vérnyomás, láz, központi idegrendszeri tünetek (pl. zavartság, paresis) és a károsodott vesefunkció. A TMA-ra utaló laboratóriumi eredmények közé tartozik a csökkent thrombocytaszám a haemolysis miatt emelkedett szérum laktát-dehidrogenáz- (LDH-) szint; és a schistocyták (fragmentált erythrocyták) jelenléte a vérkenetben. A TMA klinikai jeleinek észlelése esetén a thrombocytaszám, a szérum-laktát-dehidrogenáz-szint, a vérkenet és a vesefunkció további ellenőrzése ajánlott. Továbbá TMA nélkül jelentkező HA, köztük immun HA eseteket is jelentettek béta-interferonkészítményekkel kapcsolatban. Életveszélyes és halálos kimenetelű eseteket is jelentettek. TMA és/vagy HA eseteket a kezelés különböző időpontjaiban, és előfordult, hogy ezek a béta-interferonkezelés megkezdését követően több héttel vagy több évvel jelentkeztek. TMA és/vagy HA diagnózisa esetén és ahol feltételezhető a kapcsolat a Betaferon-nal, azonnali kezelés (TMA esetén a plazmacsere megfontolása) szükséges, illetve a Betaferon-kezelés azonnali felfüggesztése javasolt. Túlérzékenységi reakciók Komoly túlérzékenységi reakciók (ritka, de súlyos akut reakciók, pl. bronchospazmus, anafilaxis és csalánkiütés) felléphetnek. Ha ezek a reakciók súlyosak, a Betaferon-kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő orvosi beavatkozást kell alkalmazni.

Az alkalmazás helyén fellépő reakciók Beszámoltak az alkalmazás helyén fellépő reakciókról, beleértve a beadás helyén fellépő fertőzést és nekrózist Betaferon-nal kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). A beadás helyén fellépő nekrózis lehet kiterjedt, érintheti az izompólyát és a zsírszövetet, így forradáshoz is vezethet. Alkalmanként sebkimetszés, és ritkább esetekben bőrátültetés is szükséges lehet, és a gyógyulás akár 6 hónapot is igénybe vehet. Ha a beteg a bőr bármely, a beadás helyén fellépő duzzadással vagy kiszáradással kapcsolatba hozható sérüléséről számol be, javasolni kell neki, hogy keresse fel orvosát, mielőtt folytatja a Betaferon injekciók alkalmazását. Ha a betegen több lézió is fellép, a Betaferon alkalmazását fel kell függeszteni, míg a bőr sérülései be nem gyógyulnak. Azon betegeknek az esetében, akiknél csak egyetlen lézió lépett fel, a Betaferon alkalmazása folytatható, amennyiben a nekrózis nem túlságosan kiterjedt, mivel egyes betegek esetében a Betaferon alkalmazása közben is begyógyult a beadás helyén fellépett nekrózis. Az injekció beadása helyén fellépő fertőzés és nekrózis kockázatának minimálisra csökkentése érdekében javasolja a betegeknek, hogy: − Aszeptikus injekciós technikát alkalmazzanak. − Minden egyes adagnál változtassák a beadás helyét. Autoinjektor használatával csökkenthető a beadás helyén fellépő reakciók előfordulása. Az egyszeri, sclerosis multiplexre utaló klinikai eseménnyel kezelt betegeken végzett pivot tanulmány során a betegek többségénél autoinjektort használtak. A beadás helyén fellépő reakciók és nekrózis ennek a pivot tanulmánynak a során sokkal kisebb arányban fordult elő, mint az egyéb pivot tanulmányok során. A beteg által önmagán alkalmazott injekciók beadási módszerét rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, különösen, ha a beadás helyén fellépő reakciókat tapasztalnak. Immunogenitás Mint minden terápiás céllal alkalmazott fehérje esetében, itt is fennáll az immunogenitás kockázata. Kontrollált klinikai vizsgálatok során 3 havonta vett szérummintákat monitoroztak a Betaferon elleni antitestek képződését vizsgálva. A relapszáló-remittáló sclerosis multiplex és secunder progresszív sclerosis multiplex esetében elvégzett különböző kontrollált klinikai vizsgálatok során a betegek 23-41%-ánál figyeltek meg a szérumban neutralizáló ellenanyag-aktivitást a béta-1b interferonnal szemben, amit két, egymást követő pozitív titerrel igazoltak. Ezen betegek 43%-55%-ában a neutralizáló aktivitás stabil negatív antitest-státusszá alakult a tanulmányt követő megfigyelési periódusaiban (két, egymást követő negatív titer alapján). A neutralizáló ellenanyag kialakulása ezekben a vizsgálatokban a klinikai hatásosságot csak a relapszus aktivitás tekintetében befolyásolja. Néhány elemzés arra utal, hogy ez a hatás magasabb neutralizáló aktivitású titer szinttel rendelkező betegek esetében kifejezettebb lehet. Egyszeri, sclerosis multiplexre utaló klinikai eseménnyel kezelt betegeknél a 6 hónaponként elvégzett vizsgálat a Betaferon-nal az azonnal Betaferon-nal kezelt betegek 32%-ánál (89) mutatott ki neutralizáló aktivitást legalább egy alkalommal; közülük 60% (53) az utolsó, 5 éven belül rendelkezésre álló értékelés alapján ismét negatívvá vált. Ebben az időszakban a neutralizáló aktivitás megjelenése az újra aktív léziók és a T2 léziók mennyiségének az MR- felvételen történő jelentős növekedésével hozható összefüggésbe. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy mindez nem járt együtt a klinikai hatékonyság csökkenésével (a klinikailag definitív sclerosis multiplex (CDMS) megjelenéséig, az EDSS megerősített progressziójáig eltelt időt és a relapszusok arányát tekintve). Nem kíséri újabb mellékhatás a neutralizáló aktivitás kialakulását.

In vitro kimutatták, hogy a Betaferon keresztreakcióba lépett a természetes béta-interferonnal. Azonban in vivo vizsgálatokat nem végeztek és a klinikai jelentősége bizonytalan. Vannak szórványos és nem meggyőző adatok betegekről, akiknél neutralizáló aktivitás alakult ki és befejezték a Betaferon-kezelést. A kezelés folytatására vagy megszakítására vonatkozó döntést inkább a beteg kórállapotának valamennyi aspektusa, mintsem önmagában a neutralizáló aktivitás státusza alapján kell meghozni. Segédanyagok A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A másodnaponta adagolt 250 mikrogramm (8 millió NE) Betaferon gyógyszer-metabolizmusra gyakorolt hatásáról a sclerosis multiplexes betegekben nincsenek ismeretek. A Betaferon-t kapó betegek akár 28 napig is jól tűrték az exacerbacio kezelésére használt kortikoszteroidot vagy ACTH-t. A klinikai tapasztalatok hiánya miatt sclerosis multiplexes betegeknél a Betaferon együttes adása a kortikoszteroidoktól vagy ACTH-tól eltérő, egyéb immunmodulátor hatású gyógyszerekkel nem javasolt. Beszámolók szerint az interferonok csökkentik a máj cytochrome P450-függő enzimjeinek aktivitását mind emberekben, mind állatokban. Olyan gyógyszernél, amelyek szűk dózistartományban használhatók, és a szervezetből való kiürülésük nagymértékben függ a máj cytochrom P450 rendszerétől, pl. anti-epileptikumok, a Betaferon együttadásánál fokozott óvatosság szükséges. Külön figyelmet kell fordítani a vérképző-rendszert befolyásoló gyógyszerekkel történő párhuzamos alkalmazásra is. Interakciós vizsgálatokat a Betaferon anti-epileptikumokkal nem végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség Nagy mennyiségű (több,mint 1000 terhesség kimenetelére vonatkozó) terhesség alatti béta-interferon használati regiszterekből, nemzeti regiszterekből és forgalomba hozatal utáni tapasztalatokból származó adat alapján nincs bizonyíték arra, hogy a gyógyszer megemelné a súlyos születési rendellenességek kockázatát fogamzás előtti, vagy a terhesség első trimesztere alatti expozíció esetén. Azonban az első trimeszter alatti expozíció időtartama bizonytalan, mivel az adatgyűjtés akkor történt, amikor a béta-interferon alkalmazása még ellenjavallt volt terhesség alatt, és a kezelést valószínűleg megszakították, amikor a terhességet észlelték és/vagy igazolták. A második és harmadik trimeszter alatti expozícióval kapcsolatos tapasztalat nagyon korlátozott. Az állatkísérletekből származó adatok (lásd 5.3 pont) alapján lehetséges, hogy fennáll a spontán vetélés megemelkedett kockázata. Béta-interferon expozíciónak kitett állapotos nők spontán vetélésének kockázata nem határozható meg pontosan a jelenleg elérhető adatok alapján, de az adatok ezidáig nem utalnak megnövekedett kockázatra. Klinikailag indokolt esetben megfontolható a Betaferon terhesség alatti alkalmazása. Szoptatás A beta-1b-interferon anyatejbe történő átjutására vonatkozóan rendelkezésre álló, korlátozott információ és a béta-interferon kémiai/fiziológiai tulajdonságai arra utalnak, hogy a humán anyatejbe

kiválasztódó béta-1b-interferon-szint elhanyagolható mértékű. A gyógyszer várhatóan nem fejt ki káros hatást az anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre. A Betaferon alkalmazható szoptatás alatt. Termékenység Nem végeztek termékenységgel kapcsolatos vizsgálatokat (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. A központi idegrendszerrel kapcsolatos károsító, Betaferon használatával összefüggő hatások megváltoztathatják az autóvezetéshez és géphasználathoz szükséges képességeket az arra érzékenyeknél.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása A kezelés megkezdésekor jelentkező kedvezőtlen hatások általában a kezelés folyamán fokozatosan csökkennek. Leggyakrabban komplex, influenza-szerű tüneteket figyeltek meg (láz, hidegrázás, ízületi fájdalom, rossz közérzet, izzadás, fejfájás, vagy izomfájdalom), melyek főként a gyógyszer farmakológiai hatásainak tulajdoníthatóak, valamint helyi reakciókat az injekció beadásának helyén. A Betaferon beadását követő helyi reakciók gyakran előfordultak. 250 mikrogramm (8,0 millió NE) Betaferon alkalmazásával szignifikáns összefüggést mutattak a következő tünetek: bőrpír, duzzadás, elszíneződés, gyulladás, fájdalom, túlérzékenység, fertőzés, nekrózis és nem specifikus reakciók. A legsúlyosabb jelentett esetek között szerepel thromboticus microangiopathia (TMA) és haemolyticus anaemia (HA). Általánosságban javallott a kezelés megkezdésekor dózistitrálást végezni a Betaferon tolerálhatóságának növelése érdekében (lásd 4.2 pont). Nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek alkalmazásával az influenza-szerű tünetek is csökkenthetőek. Az injekció beadásának helyén fellépő helyi reakciók előfordulási gyakorisága csökkenthető autoinjektor használatával. Mellékhatások táblázatos összefoglalása A Betaferon alkalmazásával kapcsolatban a következő mellékhatásokról számoltak be a klinikai vizsgálatok során illetve a forgalomba hozatal utáni mellékhatás-bejelentésekben (nagyon gyakori ≥1/10, gyakori ≥1/10 - <1/10, nem gyakori ≥1/1000 - <1/100, ritka ≥1/10 000 - <1/1000, nagyon ritka <1/10 000)). Az adott reakció, szinonimái és a vele összefüggő tünetek leírására legmegfelelőbb MedDRA kifejezés szerepel a táblázatban.

1. táblázat: Gyógyszermellékhatások, amelyek a klinikai vizsgálatok jelentéseiben szerepelnek,

valamint amelyeket a forgalomba hozatal utáni megfigyelés során azonosítottak (az előfordulási gyakoriságok, ahol ismertek, az összevont klinikai vizsgálati adatok alapján kerültek kiszámításra

Szervrendszer Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka A gyakoriság

(1/10) (1/100 - <1/10) (1/1000 - <1/10 (1/10 000 - < nem ismert

1 1

1. 1/1000)

Vérképzőszervi Lymphocyta Lymphadenopathia, Thrombocytopen Thromboticus Haemolyticus a,d és szám csökkenése Anaemia ia microangiopa anaemia 3 e d nyirokrendszer (< 1500/mm ) , thia , mely i betegségek és Fehér thromboticus tünetek vérsejtszám thrombocytop csökkenése (< eniás 3 e

3000/mm) ,	purpurával/ha
Abszolút	emolyticus
neutrophil szám	uraemiás
csökkenése (<	szindrómával

3 e b 1500/mm) járhat Immunrendsze Anaphylaxiás Kapilláris ri betegségek és reakciók szivárgás tünetek szindróma már meglévő monoclonalis gammopathia a esetén Endokrin Hypothyreosis Hyperthyreosi

betegségek és s,

tünetek Pajzsmirigyrendellenesség ek a Anyagcsere- és Testtömeg-növeked Emelkedett Anorexia táplálkozási és, trigliceridszint a betegségek és Testtömeg-csökken vérben

tünetek és

Pszichiátriai Zavartság Öngyilkossági Depresszió, kórképek kísérlet (lásd még Szorongás 4.4 pont), Érzelmi labilitás Idegrendszeri Fejfájás, Convulsio Szédülés

betegségek és Álmatlanság

tünetek

Szívbetegségek Tachycardia Cardiomyopat Palpitatio a

és a szívvel hia

kapcsolatos

tünetek

Érbetegségek Hypertonia Vasodilatatio

és tünetek

Légzőrendszeri Dyspnoe Bronchospas Pulmonalis a

, mellkasi és mus artériás

c

mediastinalis hypertonia.

betegségek és

tünetek

Emésztőrendsz Hasi fájdalom Pancreatitis Hányinger,

eri betegségek Hányás,

és tünetek Hasmenés

Szervrendszer Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka A gyakoriság

(1/10) (1/100 - <1/10) (1/1000 - <1/10 (1/10 000 - < nem ismert

1 1

1. 1/1000)

Máj- és Emelkedett Emelkedett Emelkedett Májkárosodás epebetegségek, alanin- glutamát- gamma-glutamil- (beleértve a illetve tünetek (glutamát- oxálacetát- ranszferáz (GGT) hepatitist) piruvát- -szint, Májelégtelens transzamináz – a transzamináz- Hepatitis ég szint szintt, (GOT(ASAT)> 5x (GPT(ALAT)> e a normál érték) 5x a normál Emelkedett e érték) bilirubinszint a vérben A bőr és a bőr őriütés, Urticaria, Bőrelszíneződés

alatti szövet Bőr pruritus,

betegségei és rendellenesség alopecia

tünetei

A csont- és Myalgia, Gyógyszerizomrendszer, Hypertonia, indukált lupus valamint a Arthralgia erythemtasos

kötőszövet us

betegségei és

tünetei

Vese- és Sürgető vizelési Nephrosis húgyúti inger szindróma, betegségek és Glomeruloscleros a,b

tünetek is (lásd

4.4 pont) A nemi Menorrhagia, Menstruációs szervekkel és Impotencia, zavar az emlőkkel Metrorrhagia

kapcsolatos

betegségek és

tünetek

Általános A beadás helyén Nekrózis a beadás Izzadás

tünetek és az	jelentkező	helyén,
alkalmazás	reakciók	Mellkasi fájdalom,
helyén fellépő	(különböző	Gyengélkedés

f reakciók típusok), Influenza szerű tünetek g Komplex), Fájdalom, Láz, Hidegrázás, Perifériás oedema, Asthenia

Szervrendszer Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka A gyakoriság

(1/10) (1/100 - <1/10) (1/1000 - <1/10 (1/10 000 - < nem ismert

1 1

1. 1/1000)

a

Mellékhatások, amelyek csak a forgalomba hozatal utáni tapasztalatokból származnak

b

A béta-interferon-készítmények csoportjára vonatkozó elnevezés (lásd 4.4 pont). c Interferon tartalmú készítmények csoportjára vonatkozó általános megjelölés, lásd alább a Pulmonalis artériás hypertonia részt. d Életveszélyes és halálos kimenetelű eseteket jelentettek. e Laboratóriumi eltérések. f A beadás helyén fellépő reakciók: beleértve minden mellékhatás, amely előfordul a beadás helyén (kivéve a nekrózis), mint például a következő kifejezések: atrófia, oedema , hemorrhagia, túlérzékenység, fertőzés, gyulladás, csomó, fájdalom és reakciók az injekció beadási helyén. g Az infuenza-szerű tünetegyüttes – az influenza szindrómát és/vagy a láz, a hidegrázás, az izomfájdalom, a rossz közérzet és az izzadás közül legalább két tünet kombinációját jelöli Pulmonalis artériás hypertonia A béta interferon készítmények esetében pulmonalis artériás hypertonia (PAH) eseteiről számoltak be. Az eseményekről egymástól eltérő időpontokban számoltak be, akár több évvel az interferon kezelés kezdetét követően. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A béta-1b interferon, hetente háromszori, 5500 mikrogramm (176 millió NE) dózisban, felnőtt daganatos betegeknek intravénásan adagolva sem okoz az életfunkciókat veszélyeztető súlyos mellékhatásokat.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Citokinek, interferonok, ATC kód: L03AB 08 Hatásmechanizmus Az interferonok a citokinek családjába tartoznak, amelyek a természetben is előforduló fehérjék. Az interferonok molekulasúlya 15 000 és 21 000 Dalton között van. Három fő interferon csoport ismert: alfa, béta és gamma. Az alfa-, béta- és gamma-interferon között hatásbeli átfedések vannak, biológiai aktivitásuk mégis jól elkülönül. A béta-1b interferon hatásai fajspecifikusak, így arról a legfontosabb farmakológiai ismeretek humán sejttenyészeteken, valamint embereken végzett in vivo vizsgálatokból származnak. A béta-1b interferon vírusellenes és az immunrendszert szabályozó hatással egyaránt rendelkezik. A sclerosis multiplexszel kapcsolatos hatásmechanizmusa még nem teljesen tisztázott. Az azonban ismert, hogy a béta-1b interferon biológiai folyamatokat módosító képessége specifikus receptorokhoz köthetők, amelyek az emberi sejtek felszínén találhatók. Ezen receptorokhoz való kötődése számos interferon-indukált géntermék expresszióját indítja el, amelyek jelenlegi ismereteink szerint a béta-1b interferon biológiai hatásainak közvetítői lehetnek. Számos ilyen termék jelenléte mérhető a béta-1b interferonnal kezelt betegektől gyűjtött vér plazmájában és sejtfrakciójában. A béta-1b interferon egyidejűleg csökkenti a gamma interferon receptorok kötési affinitását és fokozza internalizációjukat

és lebomlásukat. A béta-1b interferon egyúttal fokozza a vér mononukleáris sejtjeinek szuppresszor aktivitását. Nem végeztek külön vizsgálatokat arra vonatkozóan, hogy milyen hatással van a Betaferon a szív- és érrendszerre, a légzőszervrendszerre és az endokrin szervek működésére. Klinikai hatásosság és biztonságosság RR-MS Betaferon-nal kezelt, segítség nélkül járóképes relapszusba-remisszióba kerülő sclerosis multiplexes betegekkel (a kiindulási érték EDSS 0-5,5) egyetlen kontrollált klinikai vizsgálatot végeztek. A Betaferon-nal kezelt betegeknél a klinikai állapot-rosszabbodás mértékének és frekvenciájának (30%), valamint a szükséges kórházi kezelések számának csökkenését mutatták ki. Megnőtt továbbá a relapszusmentes időtartam. Nincs bizonyíték, hogy a Betaferon hatással lenne a relapszusok időtartamára vagy a relapszusok között jelentkező tünetekre, és nem hat lényegesen a betegség progressziójára. SP-MS Két kontrollált klinikai vizsgálatot végeztek 1657 Betaferon-nal kezelt szekunder progresszív sclerosis multiplexben szenvedő (kiindulási érték: EDSS 3-6,5 azaz járóképes) betegekkel. A legenyhébb eseteket valamint a járásképtelen betegeket nem vizsgálták. A két tanulmány ellentmondó eredményt hozott az elsődleges végpontot, a bizonyított progresszióig eltelt időt illetően, ami a cselekvőképtelenségig fokozódó progresszió késleltetését jelentette: Az egyik tanulmány a mozgásképtelenségig fokozódó progresszió (kockázati arány = 0,69; 95%-os konfidencia intervallum (0,55; 0,86); p=0,0010, megfelel 31%-os, a Betaferon-nak tulajdonítható kockázat-csökkenésnek) és a tolókocsiba kényszerülés idejének (kockázati arány = 0,61; 95%-os konfidencia intervallum (0,44; 0,85); p = 0,0036, megfelel 39%-os, a Betaferon-nak tulajdonítható rizikó-csökkenésnek) statisztikailag szignifikáns késedelmét igazolta. Ez a hatás a megfigyelési perióduson túl, a 33. hónapig folytatódott. A kezelés hatása a mozgásképtelenség bármely szintjén álló betegnél kimutatható volt, és független a relapszusok aktivitásától. A másik vizsgálatban nem figyelték meg, hogy a kezelés késleltette volna a mozgásképtelenné válás progresszióját. Tény, hogy ezen vizsgálatba bevont betegek összességében a sclerosis multiplex kevésbé aktív stádiumában voltak, mint az előző tanulmány esetében. A mindkét tanulmányt magába foglaló meta-analízis összességében hatásosnak találta a kezelést, és ez a hatékonyság statisztikailag szignifikáns volt (p = 0,0076; 8,0 millió NE Betaferon összevetve a csak placebót kapó betegekkel). Az alcsoportokon végzett retrospektív analízisek kimutatták, hogy a kezelés megkezdésekor a betegség aktív szakaszában levő betegeknél a terápia hatására nagyobb valószínűséggel késik a betegség mozgásképtelenségig fokozódó progressziója (kockázati arány = 0,72; 95%-os konfidencia intervallum [0,59; 0,88]; p = 0,0011, ami megfelel 28%-os, a Betaferon-nak tulajdonítható rizikócsökkenésnek a relapszusban lévő vagy kifejezett EDSS progressziójú betegeknél, a 8,0 millió NE Betaferon-kezelés esetén, összehasonlítva a placebo-csoporttal). Ezekből a retrospektív alcsoport-analízisekből származó bizonyítékok arra utalnak, hogy mind a relapszusok, mind a kifejezett EDSS progresszió (EDSS > 1 pont vagy EDSS > 0,5 pont, ha a megelőző két évben az EDSS ≥ 6 volt) segíthet felismerni a betegség aktív fázisában lévő betegeket. Mindkét, Betaferonnal kezelt, szekunder progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegekkel végzett vizsgálatban kimutatták a klinikai relapszusok frekvenciájának csökkenését (30%). Arra nincs bizonyíték, hogy a Betaferon-kezelésnek hatása van a relapszusok időtartamára.

Sclerosis multiplexre utaló egyszeri klinikai esemény: Egy Betaferon klinikai tanulmányt olyan betegeken végeztek, akiknél egyszeri klinikai esemény mellett MRI eredmények (legalább két klinikailag néma, T2-súlyozott MRI-ben jelentkező lézió) utaltak sclerosis multiplexre. A betegség monofokális és multifokális változataiban szenvedő betegek is szerepeltek a vizsgálatban (vagyis olyan betegek, akiknél egyetlen, illetve legalább két, klinikailag igazolt központi idegrendszeri léziót mutattak ki). Minden olyan esetet kizártak a tanulmányból, ahol a beteg tünetei a sclerosis multiplexen kívül másik betegséggel jobban magyarázhatóak voltak. Ez a vizsgálat két fázisból állt: egy placebo-kontrollos fázisból, és egy ezt követő, előre megtervezett utánkövetéses fázisból. A placebo-kontrollos fázis 2 évig tartott, vagy addig, amíg a betegnél klinikailag definitív sclerosis multiplex (CDMS) lépett fel (akármelyik következett is be előbb). A placebo-kontrollos fázist követően a betegek beléptek a Betaferonnal végzett, előre megtervezett követéses fázisba, amely az azonnali Betaferon-kezelés hatásait a késleltetett Betaferon-kezelés hatásaihoz viszonyította; összehasonlítva a kezdetben Betaferon kezelési csoportba („azonnali kezelési csoport”) vagy a placebo-csoportba („késleltetett kezelési csoport”) randomizált betegek. A betegek és vizsgálók továbbra sem tudták, hogy a betegek kezdetben melyik kezelési csoportba kerültek.

1. táblázat: A BENEFIT és a BENEFIT utánkövetéses vizsgálat elsődleges hatásossági eredményei

A 2. év eredményei A 3. év eredményei Az 5. év eredményei

Placebo-kontrollos Nyílt utánkövetés Nyílt utánkövetés

fázis

Betaferon Placebo Azonnali Késlelte- Azonnali Késlelte-

250 mik- Betaferon tett Betaferon tett

rogramm 250 mik- Betaferon 250 mik- Betaferon

rogramm 250 mik- rogramm 250 mik-

rogramm rogramm

n = 292 n = 176 n = 292 n = 176 n = 292 n = 176

A vizsgálati fázist befejező betegek 271 (93%) 166 (94%) 249 (85%) 143 (81%) 235 (80%) 123 (70%) száma

Elsődleges hatásossági változók

A CDMS-ig eltelt idő

Kaplan-Meier-féle 28% 45% 37% 51% 46% 57%

becslések

Kockázatcsökkentés 47% versus placebo 41% versus késleltetett 37% versus késleltetett Betaferon Betaferon

Relatív hazárd (HR) HR = 0,53 [0,39; 0,73] HR = 0,59 [0,42; 0,83] HR = 0,63 [0,48; 0,83]

95%-os konfidencia

intervallum mellett

p < 0,0001 p = 0,0011 p = 0,0027

log-rank teszt

A Betaferon a placebo-csoportban mért 255 napról a Betaferon-csoportban mért 618 napra, 363 nappal növelte meg a CDMS-ig eltelt időt (a 25. percentilis alapján)

A 2. év eredményei A 3. év eredményei Az 5. év eredményei

Placebo-kontrollos Nyílt utánkövetés Nyílt utánkövetés

fázis

Betaferon Placebo Azonnali Késlelte- Azonnali Késlelte-

250 mik- Betaferon tett Betaferon tett

rogramm 250 mik- Betaferon 250 mik- Betaferon

rogramm 250 mik- rogramm 250 mik-

rogramm rogramm

n = 292 n = 176 n = 292 n = 176 n = 292 n = 176

Az MDMS-ig eltelt idő

Kaplan-Meier-féle 69% 85% Nincs elsődleges Nincs elsődleges becslések végpont végpont

Kockázatcsökkentés 43% versus placebo

Relatív hazárd (HR) HR = 0,57 [0,46; 0,71]

95%-os konfidencia

intervallum mellett

p < 0,00001

log-rank teszt

Az igazolt EDSS progresszióig eltelt idő

Kaplan-Meier–féle Nincs elsődleges 16% 24% 25% 29%

becslések végpont

Kockázatcsökkentés 40% versus késleltetett 24% versus késleltetett Betaferon Betaferon

Relatív hazárd (HR) HR = 0,60 [0,39; 0,92] HR = 0,76 [0,52; 1,11]

95%-os konfidencia

intervallum mellett

p = 0,022 p = 0,177

log-rank teszt

A placebo-kontrollált fázisban a Betaferon statisztikailag szignifikáns, klinikailag jelentős módon csökkentette a betegség progresszióját az első klinikai eseménytől a klinikailag definitív sclerosis multiplexig (CDMS). A kezelés robusztusságát a progresszió McDonald kritériumok alapján számított késleltetése is mutatta (2. táblázat). A kiindulási tényezők szerint végzett alcsoport-analízisek valamennyi vizsgált csoport esetében igazolták a klinikailag definitív sclerosis multiplexig történő progresszióval szembeni hatásosságot. A klinikailag igazolt sclerosis multiplex kialakulásához vezető progresszió kockázata 2 éven belül nagyobb volt olyan monofokális betegeknél, akiknél a kiindulási agyi MRI felvételen legalább 9 T2lézió vagy Gd-halmozás volt látható. Multifokális betegeknél a klinikailag definitív sclerosis multiplex rizikója független volt a kezelés kezdetén talált MRI eredményektől, amely a klinikailag definitív sclerosis multiplex magas kockázatára utal, mivel a betegség disszeminációja klinikai jeleken alapul. Jelenleg nincs jól meghatározva a magas kockázatú beteg fogalma, jóllehet egy konzervatívabb megközelítés elfogadható, legalább kilenc T2 nagyon erős lézió a kezdeti scanneléskor és legalább egy új és egy új Gd-halmozás az utánkövetéses scanneléskor a kezdeti scannelést követően legalább egy hónappal. A kezelés mindenképpen csak a magas kockázati csoportba tartozó betegeknél jöhet szóba. A Betaferon-kezelés jól tolerálható volt, amint ezt a vizsgálatot befejező személyek magas hányada (a Betaferon-csoport 93%-a) mutatja. A Betaferon tolerálhatóságát dózistitrálással és a terápia kezdetén

alkalmazott nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel fokozták. Továbbá, a betegek többségénél a tanulmány teljes ideje alatt autoinjektort használtak. A nyílt követési fázisban a kezelésnek a klinikailag igazolt sclerosis multiplexre gyakorolt hatása 3 és 5 év után is nyilvánvaló volt (2. táblázat), annak ellenére, hogy a placebo-csoportban lévő betegek többségét legkésőbb a második évtől kezdve Betaferonnal kezelték. Az EDSS progressziója (amelyet az EDSS-nek a kiindulási értékhez viszonyított, legalább egy pontos növekedése igazol) alacsonyabb volt az azonnal kezelt csoportban (3. táblázat, jelentős hatás 3 év után, nincs jelentős hatás 5 év után). Öt évig tartó kezelés után a két kezelési csoportban a betegek többségénél a rokkantság foka nem progrediált. Az azonnali kezelés esetén nem találtak az erre a hatásossági paraméterre gyakorolt kedvező hatásra utaló egyértelmű bizonyítékot. Az azonnali Betaferon-kezelésnek tulajdonítható, az életminőségre gyakorolt kedvező hatást nem figyeltek meg (a „FAMS – Functional Assessment of MS: Kezelés eredményességi index” mérése alapján). RR-MS, SP-MS és sclerosis multiplexre utaló egyszeri klinikai esemény Valamennyi, sclerosis multiplexes betegen végzett vizsgálatban az MRI vizsgálatok tanúsága szerint a Betaferon hatékonyan mérsékelte a betegség aktivitását (a központi idegrendszer akut gyulladása és maradandó szöveti elváltozása). A betegség MRI által mutatott aktivitása és a klinikai eredmények közötti kapcsolat jelenleg még nem teljesen tisztázott.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A szérum Betaferon-szintjét a kezelt betegekben, valamint az egészséges önkéntesekben nem teljesen specifikus bioassay-eljárás segítségével határozták meg. A béta-1b interferon 0,5 mg (16,0 millió NE) sc. injekcióját követő 1-8 óra között figyelhető meg a szérumkoncentráció maximális, átlagosan 40 NE/ml értéke. Különböző tanulmányok szerint a Betaferon átlagos clearance-értéke 30 ml/perc/ttkg, míg a szérum felezési ideje 5 óra. A Betaferon injekciók másnaponkénti adása nem vezet a szérumszint emelkedéséhez, és úgy tűnik a gyógyszer farmakokinetikája sem változik a kezelés ideje alatt. A sc. adagolt béta-1b interferon abszolút biohasznosulása kb. 50% volt.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Akut toxicitási vizsgálatokat nem végeztek. Mivel a rágcsálók nem reagálnak a humán bétainterferonra, az ismételt injekciók hatását rhesus-majmokon vizsgálták. Átmeneti hipertermiát, a limfocitaszám emelkedését valamint a trombociták és a neutrofil granulociták számának szignifikáns csökkenését észlelték. Hosszútávú toxicitási vizsgálatot nem végeztek. Rhesus-majmokon végzett reprodukciós vizsgálatokban a béta-interferon az anyára toxikus hatást gyakorolt, növelte az elvetélés gyakoriságát, és prenatális mortalitást eredményezett. A túlélő állatokon semmiféle alaki elváltozást nem észleltek. A termékenységre vonatkozóan nem történtek vizsgálatok. A majmok oestrus-ciklusát a kezelés nem befolyásolta. Egyéb interferonokkal kapcsolatos tapasztalatok valószínűsítik a férfi és női termékenység gyengülését. Az egyetlen genotoxicitási vizsgálat során (Ames-teszt) nem észleltek mutagén hatást. Karcinogenitási tanulmányok nem készültek. In vitro sejttranszformációs teszt alapján tumorkeltő hatás nem valószínűsíthető.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Injekciós üveg (tartalma: por oldathoz és injekcióhoz): Humán albumin Mannit Oldószer (5,4 mg/ml nátrium-korid oldat [0,54 v%]): nátrium-klorid injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer kizárólag a mellékelt 6.6 pontban felsorolt oldószerrel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év. A készítmény az elkészítést követően lehetőleg azonnal felhasználandó. Azonban elkészítés utáni stabilitását 2-8°C-on tárolva 3 óráig igazolt.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on tárolandó. Nem fagyasztható! A feloldott gyógyszer tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Injekciós üveg (tartalma: por oldatos injekcióhoz): 3 ml töltettérfogatú, butil (I. típusú) gumidugóval és alumínium kupakkal lezárt injekciós üveg (I. típusú) Oldószer (tartalma: 5,4 mg/ml-es (0,54 v%-os) nátrium-klorid oldat): 1,2 ml töltettérfogatú, 2,25 ml oldószert tartalmazó előretöltött fecskendő (I. típusú üveg). Kiszerelések:

• 5 db egyes csomagolást tartalmazó csomagolás, amely mindegyike 1 db porral töltött injekciós

üveget, 1 db előretöltött oldószeres fecskendőt, 1 db tűvel felszerelt adaptert és 2 db alkoholos törlőt tartalmaz, vagy

• 15 db egyes csomagolást tartalmazó csomagolás, amely mindegyike 1 db porral töltött injekciós

üveget, 1 db előretöltött oldószeres fecskendőt, 1 db tűvel felszerelt adaptert és 2 db alkoholos törlőt tartalmaz, vagy

• 14 db egyes csomagolást tartalmazó csomagolás, amely mindegyike 1 db porral töltött injekciós

üveget, 1 db előretöltött oldószeres fecskendőt, 1 db tűvel felszerelt adaptert és 2 db alkoholos törlőt tartalmaz, vagy

• 12 db egyes csomagolást tartalmazó csomagolás, amely mindegyike 1 db porral töltött injekciós

üveget, 1 db előretöltött oldószeres fecskendőt, 1 db tűvel felszerelt adaptert és 2 db alkoholos törlőt tartalmaz, vagy

• 2 hónapra elegendő, 2x14 darab egyes csomagolást tartalmazó csomagolás, mely csomagonként

1 db port tartalmazó injekciós üveget, 1 db oldószert tartalmazó előretöltött fecskendőt, 1 db tűvel felszerelt adaptert és 2 alkoholos törlőt tartalmaz, vagy

• 3 hónapra elegendő, 3x15 darab egyes csomagolást tartalmazó csomagolás, mely csomagonként

1 db port tartalmazó injekciós üveget, 1 db oldószert tartalmazó előretöltött fecskendőt, 1 db tűvel felszerelt adaptert és 2 alkoholos törlőt tartalmaz, vagy

• 3 hónapra elegendő, 3x14 darab egyes csomagolást tartalmazó csomagolás, mely csomagonként

1 db port tartalmazó injekciós üveget, 1 db oldószert tartalmazó előretöltött fecskendőt, 1 db tűvel felszerelt adaptert és 2 alkoholos törlőt tartalmaz, vagy − Dózistitrálási csomag az adag beállításához, amely 4 különböző színű és számozott hármas csomagot tartalmaz:

• sárga, „1”-es számú (a kezelés 1., 3. és 5. napjára, 0,25 ml-es jelölés a fecskendőn),
• piros, „2”-es számú (a kezelés 7., 9. és 11. napjára, 0,5 ml-es jelölés a fecskendőn),
• zöld, „3”-as számú (a kezelés 13., 15. és 17. napjára, 0,75 ml-es jelölés a fecskendőn),
• kék, „4”-es számú (a kezelés 19., 21. és 23. napjára, 0,25 ml-es; 0,5 ml-es; 0,75 ml-es és

1 ml-es jelölés a fecskendőn) Mindegyik hármas csomag 3 darab, port tartalmazó injekciós üveget, 3 darab előretöltött, oldószert tartalmazó fecskendőt, 3 darab, tűvel előre felszerelt injekciós üveg adaptert és 6 alkoholos törlőt tartalmaz. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Feloldás A liofilizált beta-1b-interferon feloldásához csatlakoztassuk a mellékelt tű segítségével az injekciós üveg adapterét az injekciós üveghez. Csatlakoztassuk az előretöltött oldószeres fecskendőt az injekciós üveg adapteréhez, és fecskendezzük be az 1,2 ml-nyi oldószert (5,4 mg/ml-es nátrium-klorid oldat, (0,54 v%)) a Betaferont tartalmazó injekciós üvegbe. Oldjuk fel teljesen a port rázás nélkül. A feloldás után 250 mikrogramm Betaferon alkalmazásához szívjunk fel az injekciós üvegből 1 ml-t a fecskendőbe. A kezelés kezdetén a dózis titrálásához a 4.2 „Adagolás és alkalmazás”" című pontban megadott térfogatú oldatot szívjon fel. Az injekció beadása előtt távolítsuk el az előretöltött fecskendőről az injekciós üveget és annak adapterét. A Betaferon megfelelő automatikus fecskendővel is beadható. Alkalmazás előtti megtekintés Felhasználás előtt az oldatot vizuálisan ellenőrizni kell: a feloldott készítménynek színtelenvilágossárgának, gyengén opálosnak kell lennie. Ha az oldat szilárd részecskéket tartalmaz vagy elszíneződött, nem szabad felhasználni és ki kell dobni. Megsemmisítés Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Bayer AG 51368 Leverkusen Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

EU/1/95/003/005 EU/1/95/003/006 EU/1/95/003/007 EU/1/95/003/008 EU/1/95/003/009 EU/1/95/003/010 EU/1/95/003/011 EU/1/95/003/012

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1995. november 30. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2006. január 31.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (https://www.ema.europa.eu) található.