Bilastine Stada 20 mg tabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Semitin 20 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

20 mg bilasztint tartalmaz tablettánként (bilasztin-monohidrát formájában).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Kerek, fehér, 7 mm átmérőjű tabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Allergiás (szezonális és perennialis) rhinoconjunctivitis és urticaria tüneti kezelése.

A Semitin 20 mg tabletta felnőttek, valamint legalább 12 éves gyermekek és serdülők számára javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek, valamint legalább 12 éves gyermekek és serdülők

20 mg bilasztin naponta egyszer az allergiás (szezonális és perennialis) rhinoconjunctivitis és az urticaria tüneteinek enyhítésére.

A tablettát egy órával az étkezés, illetve gyümölcslé ivása előtt, vagy két órával azt követően kell bevenni (lásd 4.5 pont).

A kezelés időtartama

Allergiás rhinoconjunctivitis esetében a kezelésnek az allergénexpozíció időtartamára kell korlátozódnia. Szezonális allergiás rhinitisnél a tünetek megszűnésekor a kezelést abba lehet hagyni, majd ismételt jelentkezésükkor újra lehet kezdeni. Perennialis allergiás rhinitis esetén folyamatos kezelés ajánlott a betegnek az allergénexpozíció időszakában. Urticaria esetén a kezelés időtartama a panaszok típusától, időtartamától és lefolyásától függ.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Nincs szükség az adagolás módosítására idős betegeknél (lásd 5.1 és 5.2 pont).

Vesekárosodás

Felnőttek speciális kockázati csoportjában (vesekárosodásban szenvedő betegeknél) végzett vizsgálatok alapján felnőtteknél nincs szükség a bilasztin dózisának módosítására (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Nincsenek klinikai tapasztalatok a készítmény alkalmazásáról májkárosodásban szenvedő felnőtt betegek esetén. Azonban mivel a bilasztin nem metabolizálódik, és változatlan formában a vizelettel és a széklettel ürül, nem várható, hogy a májkárosodás a biztonságos szint fölé növelné a szisztémás expozíciót felnőtt betegeknél. Ezért nincs szükség az adagolás módosítására májkárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél (lásd 5.2 pont).

Gyermekek

6–11 éves gyermekek, legalább 20 kg testtömeg esetén

A Semitin 20 mg tabletta nem alkalmazható 12 év alatti gyermekek kezelésére. 6 és 11 év közötti gyermekek számára más megfelelő gyógyszerformák állnak rendelkezésre.

6 évnél fiatalabb és 20 kg alatti testtömegű gyermekek

A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.4, 4.8 és az 5.1 és 5.2 pontban található, de az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás. Ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.

A bilasztin biztonságosságát és hatásosságát vese- és májkárosodásban szenvedő gyermekek esetében még nem igazolták.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát vízzel kell lenyelni. Javasolt a napi adagot egyszerre bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Bilasztint szedő betegeknél jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT‑szakasz ábrázolódott az EKG-n (lásd 4.8, 4.9 és 5.1 pont). A QT‑/QTc‑szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek feltételezhetően növelik a torsade de pointes kialakulásának kockázatát.

Ezért a bilasztin csak kellő körültekintéssel adható olyan betegeknek, akiknél a QT‑/QTc‑szakasz megnyúlásának fokozott kockázata áll fenn. Ide tartoznak azok a betegek, akik anamnézisében cardialis arrhythmia szerepel; akiknél hypokalaemia, hypomagnesaemia, illetve hypocalcaemia áll fenn; akiknél a QT‑szakasz megnyúlása eleve ismert, vagy akiknél a bradycardia jelentős mértékű; illetve azok a betegek, akik egyidejűleg más, QT‑/QTc‑megnyúlást esetlegesen előidéző gyógyszert is alkalmaznak.

Közepesen súlyos vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a bilasztinnak P‑glikoprotein-gátlókkal, így pl. ketokonazollal, eritromicinnel, ciklosporinnal, ritonavirral vagy diltiazemmel való együttadásakor megemelkedhet a bilasztin plazmaszintje, és ezért fokozódhat a bilasztin okozta mellékhatások kialakulásának kockázata. Ezért a bilasztin P‑glikoprotein-gátlókkal történő együttadása kerülendő közepesen súlyos vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében.

Gyermekek

A bilasztin biztonságosságát és hatásosságát 2 éven aluli gyermekeknél még nem állapították meg, és kevés klinikai tapasztalat áll rendelkezésre 2 és 5 év közötti gyermekekről, ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek, és ezeket az alábbiakban foglaljuk össze.

Táplálékkal való kölcsönhatás

A táplálékbevitel jelentős mértékben, 30%‑kal csökkenti a bilasztin orális biohasznosulását.

Grépfrútlével való kölcsönhatás

20 mg bilasztin és grépfrútlé egyidejű bevitele 30%‑kal csökkentette a bilasztin orális biohasznosulását. Ezt a hatást más gyümölcslevek is kiválthatják. A biohasznosulás csökkenése változó mértékű lehet a készítmény gyártójától és a gyümölcstől függően. Az interakció mechanizmusa egy felvevő transzporter, az OATP1A2 gátlásán alapul, amelynek a bilasztin szubsztrátja (lásd 5.2 pont). Azok a gyógyszerek, amelyek az OATP1A2 szubsztrátjai vagy gátlói, mint például a ritonavir vagy a rifampicin, szintén rendelkeznek a bilasztin plazmakoncentrációját csökkentő potenciállal.

Ketokonazollal vagy eritromicinnel való kölcsönhatás

Napi egyszer 20 mg bilasztin és napi egyszer 400 mg ketokonazol vagy napi kétszer 500 mg eritromicin egyidejű bevitelekor a bilasztin AUC‑je 2‑szeresére, a Cmax értéke pedig 2‑3‑szorosára emelkedett. Ezek a változások az intestinalis efflux transzporterekkel való kölcsönhatással magyarázhatók, mivel a bilasztin a P‑gp szubsztrátja, és nem metabolizálódik (lásd 5.2 pont). Ezek a változások valószínűleg nem befolyásolják sem a bilasztin, sem a ketokonazol vagy az eritromicin biztonságossági profilját. Egyéb gyógyszerek, melyek a P‑gp szubsztrátjai vagy inhibitorai, mint például a ciklosporin, szintén képesek növelni a bilasztin plazmakoncentrációját.

Diltiazemmel való kölcsönhatás: Napi egyszer 20 mg bilasztin és napi egyszer 60 mg diltiazem egyidejű bevitelekor a bilasztin Cmax értéke 50%‑kal emelkedett. Ez a változás az intestinalis efflux transzporterekkel (lásd 5.2 pont) való kölcsönhatással magyarázható, és látszólag nem befolyásolja a bilasztin biztonságossági profilját.

Alkohollal való kölcsönhatás

A psychomotoros teljesítmény alkohol és napi egyszer 20 mg bilasztin egyidejű bevitelét követően hasonló volt, mint alkohol és placebo együttadása esetén.

Lorazepámmal való kölcsönhatás

8 napos, napi egyszer 20 mg bilasztinnal és napi egyszer 3 mg lorazepámmal történő egyidejű kezelés nem fokozta a lorazepám központi idegrendszert deprimáló hatását.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Mivel nincs klinikai tapasztalat gyermekek és serdülők esetében a bilasztinnak más gyógyszerekkel, élelmiszerekkel vagy gyümölcslevekkel való kölcsönhatásairól, ezért jelenleg a felnőtteknél végzett interakciós tanulmányok eredményeire kell támaszkodni a bilasztin gyermekeknek és serdülőknek történő felírásakor. Nincsenek klinikai adatok gyermekek és serdülők esetében annak megállapítására, hogy az AUC vagy a Cmax kölcsönhatások miatt bekövetkező változásai befolyásolják‑e a bilasztin biztonságossági profilját.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A bilasztin terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a reprodukciós toxicitás, a vajúdás vagy a postnatalis fejlődés tekintetében (lásd 5.3 pont). A Semitin 20 mg tabletta alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

Szoptatás

A bilasztin tejbe történő kiválasztódását embernél nem vizsgálták. A rendelkezésre álló, állatokkal végzett vizsgálatok során nyert farmakokinetikai adatok a bilasztin kiválasztódását igazolták a laktáló állatok tejébe (lásd 5.3 pont). A Semitin 20 mg tabletta alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg / halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

Nincsenek adatok, illetve csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. A patkányokkal végzett vizsgálatok nem mutattak ki semmilyen negatív hatást a termékenységre vonatkozóan (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A 20 mg‑os dózissal történő bilasztin-kezelés nem befolyásolta a gépjárművezetői teljesítményt egy felnőttekkel végzett, a bilasztin gépjárművezetéshez szükséges képességekre gyakorolt hatását elemző vizsgálatban. Azonban, mivel a gyógyszerre adott egyéni válasz különböző lehet, a betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne vezessenek gépjárművet, vagy ne kezeljenek gépeket, amíg meg nem győződnek arról, hogyan reagál saját szervezetük a bilasztinra.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása felnőtteknél és serdülőknél

A klinikai vizsgálatok során a mellékhatások incidenciája hasonló volt a 20 mg bilasztinnal kezelt, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő felnőtteknél és serdülőknél, mint a placebóval kezelt betegeknél (12,7% vs. 12,8%).

A klinikai fejlesztés során végzett II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokban 2525 felnőtt vagy serdülő beteget kezeltek a bilasztin különböző dózisaival, közülük 1697 beteg kapott 20 mg bilasztint. Ezekben a vizsgálatokban 1362 beteg kapott placebokezelést. A 20 mg bilasztinnal kezelt, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő felnőtteknél vagy serdülőknél észlelt leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: fejfájás, álmosság, szédülés és fáradtságérzés. Ezek a mellékhatások hasonló gyakorisággal fordultak elő a placebót szedő betegeknél is.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása felnőtteknél és serdülőknél

Az alábbi táblázat azokat a bilasztin-kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható mellékhatásokat tartalmazza, amelyeket a klinikai fejlesztés során a 20 mg bilasztinnal kezelt betegek (n = 1697) több mint 0,1%‑ánál jelentettek.

A gyakorisági kategóriák az alábbiak:

Nagyon gyakori (1/10)

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1000 – <1/100)

Ritka (1/10 000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az alábbi táblázat nem tartalmazza a ritka, nagyon ritka és nem ismert gyakoriságú mellékhatásokat:

*A forgalomba hozatalt követően is jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT‑szakasz ábrázolódott az EKG‑n.

Nem ismert gyakoriságú mellékhatások (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

Palpitatio, tachycardia, túlérzékenységi reakciók (mint az anaphylaxia, angiooedema, dyspnoe, bőrkiütés, lokalizált oedema / helyi duzzanat és erythema) és hányás eseteit észlelték a gyógyszer forgalomba kerülését követő időszakban.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása felnőtteknél és serdülőknél

Álmosságot, fejfájást, szédülést és fáradtságérzést egyaránt észleltek a 20 mg bilasztinnal és a placebóval kezelt betegeknél. A gyakoriság az álmosságra vonatkozóan: 3,06% a bilasztin esetében vs. 2,86% a placebo esetében, a fejfájásra vonatkozóan: 4,01% vs. 3,38%; a szédülésre: 0,83% vs. 0,59%, és a fáradtságérzésre: 0,83% vs. 1,32% volt.

A forgalomba hozatal utáni mellékhatás-figyelés során összegyűjtött információk megerősítették a klinikai fejlesztés során megfigyelt biztonságossági profilt.

A biztonságossági profil összefoglalása gyermekeknél és serdülőknél

A klinikai fejlesztés során a (12–17 éves) gyermekeknél és serdülőknél észlelt mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága a felnőtteknél tapasztaltakkal azonos volt. Ebben a betegcsoportban (legalább 12 éves gyermekeknél és serdülőknél) a forgalomba hozatal utáni mellékhatás-figyelés során összegyűjtött információk megerősítik a klinikai vizsgálatok eredményeit.

Az allergiás rhinoconjunctivitis vagy krónikus idiopathiás urticaria miatt 10 mg bilasztinnal kezelt, 12 hetes, kontrollos klinikai vizsgálatban résztvevő (2–11 év közötti) gyermekek közül azoknak az aránya, akiknél mellékhatást jelentettek, hasonló volt a placebót kapó betegekéhez (68,5% vs. 67,5%).

A bilasztinnal (szájban diszpergálódó tablettával) végzett klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban, 291 (2–11 éves) gyermek által jelentett mellékhatás a fejfájás, az allergiás conjunctivitis, a rhinitis és az abdominalis fájdalom volt (#ebből 260 gyermeket a klinikai biztonságossági vizsgálatokban, 31 gyermeket a farmakokinetikai vizsgálatokban kezeltek). Ezek a kezeléssel összefüggésbe hozható nemkívánatos események hasonló gyakorisággal fordultak elő a 249 placebót kapó betegnél is.

A gyermekeknél tapasztalt mellékhatások táblázatos összefoglalása

Az alábbi táblázat a bilasztin-kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható és a klinikai fejlesztés során bilasztin-kezelést kapó (2 és 11 év közötti) gyermekek több, mint 0,1%‑ánál jelentett mellékhatásokat tartalmazza.

A gyakorisági kategóriák az alábbiak:

Nagyon gyakori (1/10)

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1000 – <1/100)

Ritka (1/10 000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A táblázat nem tartalmazza a ritka, nagyon ritka és nem ismert gyakorisággal előforduló mellékhatásokat.

#260 gyermek vett részt a klinikai biztonságossági vizsgálatban, 31 gyermek a farmakokinetikai vizsgálatban.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása gyermekeknél

Fejfájást, abdominalis fájdalmat, allergiás conjunctivitist és rhinitist egyaránt észleltek a 10 mg bilasztinnal és a placebóval kezelt gyermekeknél. A gyakoriság a fejfájásra vonatkozóan: 2,1% vs. 1,2%; a hasi fájdalomra: 1,0% vs. 1,2%; az allergiás conjunctivitisre 1,4% vs. 2,0%; a rhinitisre 1,0% vs. 1,2% volt.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A bilasztin akut túladagolására vonatkozó információk a gyógyszerfejlesztés során végzett klinikai vizsgálatok tapasztalataiból és a forgalomba hozatal utáni mellékhatás-figyelésből származnak. A klinikai vizsgálatokban 26 egészséges önkéntesnél a bilasztin terápiás dózisának 10‑11‑szeresét (220 mg egyszeri dózist, illetve 7 napig 200 mg/nap dózist) alkalmazva a kezeléssel összefüggő mellékhatások gyakorisága kétszer nagyobb volt, mint placebo esetén. A leggyakrabban jelentett mellékhatás a szédülés, a fejfájás és a hányinger volt. Nem jelentettek sem súlyos mellékhatást, sem a QTc-intervallum szignifikáns megnyúlását. A forgalomba hozatal utáni mellékhatás-figyelésből származó információk összhangban vannak a klinikai vizsgálatok során jelentettekkel.

A bilasztin ismétlődő adagolásának (4 napon át 100 mg) a ventricularis repolarizációra kifejtett hatását a QT/QTc mélyreható, keresztezett elrendezésű klinikai vizsgálata során értékelték 30 egészséges, felnőtt önkéntes körében. Nem volt kimutatható a QTc-intervallum szignifikáns megnyúlása.

Nincsenek túladagolásra vonatkozó adatok gyermekek esetén.

Túladagolás esetén tüneti és szupportív kezelés javasolt.

A bilasztinnak nincs ismert, specifikus antidotuma.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antihisztaminok, egyéb szisztémás antihisztaminok,

ATC-kód: R06AX29

Hatásmechanizmus

A bilasztin egy nem szedatív, tartós hatású hisztamin-antagonista, amely szelektív perifériás H1-receptor-antagonista affinitással rendelkezik, és nem mutat affinitást a muszkarinreceptorok iránt.

A bilasztin egyszeri dózisa 24 órán át gátolta a hisztamin által kiváltott, ún. wheal and flare (duzzanat és bőrvörösödés) bőrreakciót.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A szezonális és perennialis allergiás rhinoconjunctivitisben szenvedő felnőtteknél és serdülőknél végzett klinikai vizsgálatok során a 14–28 napon át naponta egyszer alkalmazott 20 mg bilasztin hatásosnak bizonyult az alábbi tünetek enyhítésében: tüsszögés, orrfolyás és -viszketés, orrdugulás, szemviszketés, könnyezés és szemvörösség. A bilasztin 24 órán át hatékonyan enyhítette a tüneteket.

Két klinikai vizsgálatban, amelyet krónikus idiopathiás urticariában szenvedő betegek körében végeztek, a 28 napon át 20 mg dózisban adott bilasztin hatékonyan csökkentette a viszketés intenzitását, a bőrkiütések számát és méretét, valamint a betegek urticariának tulajdonítható rossz közérzetét. A betegek alvásproblémái csökkentek, és életminőségük is javult.

A bilasztinnal végzett klinikai vizsgálatokban nem észleltek sem klinikaikag szignifikáns QTc-intervallum-megnyúlást, sem egyéb cardiovascularis hatást; még napi 200 mg‑ot (a klinikai dózis 10‑szeresét, 9 betegnél 7 napig) alkalmazva sem, valamint akkor sem, ha a bilasztint egyidejűleg adták P‑gp-inhibitorral, pl. ketokonazollal (24 személynél) és eritromicinnel (24 személynél). Továbbá 30 önkéntes bevonásával mélyreható QT-vizsgálatot is végeztek.

A kontrollos klinikai vizsgálatokban a javasolt napi egyszeri 20 mg dózis mellett a bilasztin központi idegrendszeri biztonságossági profilja a placebóéhoz hasonló volt, és az álmosság incidenciája statisztikailag nem mutatott eltérést a placebótól. A bilasztin naponta egyszer, maximálisan 40 mg adagban alkalmazva a klinikai vizsgálatok során nem befolyásolta a pszichomotoros teljesítményt, és egy standard gépjárművezetési teszt során nem befolyásolta a gépjárművezetői teljesítményt sem.

A II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokba bevont idős (≥65 éves) betegeknél nem volt kimutatható eltérés a hatásosság és biztonságosság tekintetében a fiatalabb betegekhez viszonyítva. A forgalomba hozatal után végzett vizsgálatban 146 idős beteg esetében nem volt kimutatható eltérés a biztonságossági profil tekintetében a felnőtt populációhoz viszonyítva.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeket és serdülőket (12 és 17 év közöttiek) is bevontak a klinikai fejlesztés folyamatába. A klinikai vizsgálatok során 128 legalább 12 éves gyermek és serdülő kapott bilasztint (81 legalább 12 éves gyermek és serdülő az allergiás rhinoconjunctivitis kettős vak vizsgálatában). További 116, legalább 12 éves gyermeket és serdülőt véletlenszerűen választottak be az aktív komparátort vagy a placebót kapó csoportba. Nem találtak különbséget a felnőttek és serdülők között a hatásosság és biztonságosság tekintetében.

A szakmai irányelvek szerint, a bilasztin felnőtteknél és serdülőknél igazolt hatásosságát extrapolálni lehet gyermekekre is, mivel bizonyított, hogy a 6 és 11 év közötti, legalább 20 kilogramm testtömegű gyermekek szisztémás 10 mg bilasztin expozíciója ekvivalens a felnőttek 20 mg bilasztin expozíciójával (lásd 5.2 pont). A felnőtteknél és serdülőknél nyert adatok extrapolációja megfelelőnek tekinthető ennél a gyógyszernél, mivel az allergiás rhinoconjunctivitis és az urticaria patofiziológiája azonos valamennyi korcsoportban.

Egy 12 hetes, 2 és 11 év közötti gyermekekkel végzett kontrollos klinikai vizsgálatban (összesen 509 gyermeket vontak be – 260 fő 10 mg bilasztinnal kezelt: ebből 58 fő 2 és <6 év közötti, 105 fő 6 és <9 év közötti, és 97 fő 9 és <12 év közötti; és 249 fő placebóval kezelt: ebből 58 fő 2 és <6 év közötti, 95 fő 6 és <9 év közötti és 96 fő 9 és <12 év közötti volt), az ajánlott gyermekgyógyászati dózis – 10 mg naponta egyszeri – alkalmazása mellett, a bilasztin (n = 260) biztonságossági profilja hasonló volt a placebóval (n = 249) kezelt csoportéhoz: gyógyszermellékhatást a 10 mg bilasztinnal kezelt betegek 5,8%‑ánál és a placebót kapók 8,0%‑ánál jelentettek. Mind a 10 mg bilasztin-, mind a placebocsoportban az aluszékonyság és szedáltság pontszám kismértékű csökkenést mutatott a Gyermekgyógyászati alvás kérdőív (Paediatric Sleep Questionnaire) alapján a vizsgálat ideje alatt – a két csoport között azonban nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A 2 és 11 év közötti gyermekeknél nem volt szignifikáns különbség a QTc tekintetében a napi 10 mg bilasztint kapó csoportban a placebóhoz viszonyítva. A kifejezetten allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermekek számára kifejlesztett Életminőség (Quality of Life) kérdőív általános pontszámnövekedést mutatott 12 héten át: nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a bilasztin- és a placebokar között. Az összesen vizsgált 509 gyermek közül 479 szenvedett allergiás rhinoconjunctivitisben, és 30 vizsgálati alanynál diagnosztizáltak krónikus urticariát. 260 gyermek kapott bilasztint, ebből 252 fő (96,9%) allergiás rhinoconjunctivitisre és 8 fő (3,1%) krónikus urticariára. 249 gyermek kapott placebót, ebből 227 (91,2%) allergiás rhinoconjunctivitisre és 22 (8,8%) krónikus urticariára.

Az Európai Gyógyszerügynökség a 2 éves kor alatti gyermek korosztály esetén eltekint a bilasztin vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A bilasztin orális alkalmazást követően gyorsan felszívódik, és kb. 1,3 óra múlva éri el a maximális plazmakoncentrációt. Akkumuláció nem volt megfigyelhető. A bilasztin orális biohasznosulásának átlagos értéke 61%.

Eloszlás

In vitro és in vivo vizsgálatok kimutatták, hogy a bilasztin a P‑gp szubsztrátja (lásd 4.5 pont, Ketokonazollal vagy eritromicinnel, illetve diltiazemmel való kölcsönhatás), valamint az OATP szubsztrátja is (lásd 4.5 pont, Grépfrútlével való kölcsönhatás). A bilasztin vélhetőleg nem szubsztrátja a BCRP transzporternek vagy a renalis OCT2, OAT1 és OAT3 transzporternek. Az in vitro vizsgálatok alapján nem várható, hogy a bilasztin gátolja a következő transzportereket a szisztémás keringésben: P‑gp, MRP2, BCRP, BSEP, OATP1B1, OATP1B3, OATP2B1, OAT1, OAT3, OCT1, OCT2 és NTCP, mivel csak enyhe gátlás volt kimutatható a P‑gp, az OATP2B1 és az OCT1 esetén, becsült IC50≥300 mikromol mellett, mely sokkal magasabb, mint a klinikai plazma Cmax számolt értéke, így ezek az interakciók klinikailag nem relevánsak. Ugyanakkor ezen eredmények alapján a bilasztin egyéb, az intestinalis mucosában jelenlévő transzporterekre, mint pl. a P‑gp‑re kifejtett gátló hatását nem lehet kizárni.

Terápiás dózis esetén a bilasztin 84‑90%‑ban kötődik a plazmaproteinekhez.

Biotranszformáció

A bilasztin in vitro vizsgálatokban nem indukálta és nem gátolta a CYP450 izoenzimek aktivitását.

Elimináció

Egy egészséges felnőtt önkénteseknél végzett tömegegyensúly- (mass balance) vizsgálatban 20 mg 14C- izotóppal jelzett bilasztin egyszeri adagolását követően, a bevitt dózis csaknem 95%‑a változatlan formában ürült a vizelettel (28,3%) és a széklettel (66,5%), megerősítve, hogy a bilasztin az emberi szervezetben nem metabolizálódik jelentős mértékben. Az egészséges önkéntesek esetén a számított átlagos eliminációs felezési idő 14,5 óra volt.

Linearitás

A bilasztin lineáris farmakokinetikát mutat a vizsgált dózishatárokon belül (5–220 mg), az egyének közötti variabilitás alacsony.

Vesekárosodás

Egy vesekárosodásban szenvedő betegek körében végzett klinikai vizsgálatban az átlag (SD) AUC0- emelkedése a normális veseműködésű (GFR: >80 ml/perc/1,73 m2) betegek 737,4 (±260,8) ng × óra/ml értékéhez képest a következő volt: enyhe vesekárosodás (GFR: 50‑80 ml/perc/1,73 m2) esetén 967,4 (±140,2) ng × óra/ml; közepesen súlyos vesekárosodás (GFR: 30 – <50 ml/perc/1,73 m2) esetén 1384,2 (±263,23) ng × óra/ml; súlyos vesekárosodás (GFR: <30 ml/perc/1,73 m2) esetén 1708,5 (±699,0) ng × óra/ml. A bilasztin átlagos (SD) felezési ideje 9,3 óra (±2,8) volt a normális veseműködésű betegeknél, míg 15,1 óra (±7,7) volt enyhe vesekárosodás; 10,5 óra (±2,3) közepesen súlyos vesekárosodás; és 18,4 óra (±11,4) súlyos vesekárosodás esetén. A vizelettel történő kiválasztódás 48–72 órát követően lényegében teljes volt valamennyi betegnél. Ezek a farmakokinetikai változások várhatóan nincsenek klinikailag releváns hatással a bilasztin biztonságossági profiljára, mivel a bilasztin plazmaszintje a vesekárosodásban szenvedő betegeknél is a biztonságos tartományon belül marad.

Májkárosodás

Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok májkárosodásban szenvedő betegeknél. A bilasztin nem metabolizálódik embernél. Mivel a vesekárosodásban szenvedő betegeknél végzett vizsgálat eredményei azt bizonyítják, hogy a renalis eliminációnak van döntő szerepe a bilasztin kiválasztásában, így az epével történő bilasztin-kiválasztás várhatóan csak csekély mértékű. A májfunkció-változásoknak várhatóan nincs klinikailag releváns hatása a bilasztin farmakokinetikájára.

Idősek

Csak korlátozott mennyiségű farmakokinetikai adat áll rendelkezésre 65 éven felüli betegek esetén. Nem voltak megfigyelhetők statisztikailag szignifikáns eltérések a bilasztin farmakokinetikájában a 65 év feletti időseknél a 18 és 35 év közötti felnőtt populációhoz viszonyítva.

Gyermekek és serdülők

Gyermekekre és serdülőkre (életkor: 12–17 év) vonatkozó farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre, mivel ennél a gyógyszernél a felnőtt adatokból történő extrapolációt megfelelőnek ítélték.

A gyermekekre vonatkozó farmakokinetikai adatok egy II. fázisú farmakokinetikai vizsgálatból származnak, amelybe 31 főt – 4–11 éves, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermeket – vontak be, akik naponta egyszer 10 mg bilasztint kaptak, szájban diszpergálódó tabletta formájában. A plazmakoncentrációs adatok farmakokinetikai modellezése azt mutatta, hogy a gyermekgyógyászati dózis, a naponta egyszer 10 mg bilasztin, azonos mértékű szisztémás expozíciót eredményez, mint a 20 mg‑os dózis felnőtteknél és serdülőknél – tekintve, hogy az átlagos AUC érték 1014 ng × óra/ml volt a 6 és 11 év közötti gyermekeknél. Ezek az eredmények jóval azon biztonságossági határ alatt vannak, amely felnőtteknél a napi egyszeri 80 mg‑os dózis alkalmazásával nyert adatokon alapul, a gyógyszer biztonságossági profiljával összhangban. Ezek az eredmények megerősítették, hogy a naponta egyszer per os alkalmazott 10 mg bilasztin terápiás dózis választása megfelelő a 6 és 11 év közötti, legalább 20 kg‑os testtömegű gyermekpopuláció számára.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Reprodukciós toxicitási vizsgálatokban a bilasztin magzati hatásai (pre- és posztimplantációs veszteség patkányoknál, valamint a cranialis csontok, a sternebrák és a végtagok tökéletlen csontosodása nyulaknál) csak az anyára nézve toxikus dózisok alkalmazásakor voltak megfigyelhetők. A NOAEL (No Observable Adverse Effect Level, mellékhatásmentes dózisszint) expozíciós szintjei jóval (>30‑szor) magasabbak a javasolt humán terápiás dózis bevitelekor kialakuló expozíciónál.

Egy laktációs vizsgálatban bilasztint azonosítottak laktáló patkányok tejében, egyszeri (20 mg/ttkg) orális dózis adása után. A tejben lévő bilasztin koncentrációja az anyai plazmáénak megközelítőleg a fele volt. Ezen eredmények relevanciája humán vonatkozásban nem ismert.

Egy patkányokkal végzett fertilitási vizsgálatban az orálisan adagolt bilasztin még napi 1000 mg/ttkg adagban sem gyakorolt hatást a hím és a nőstény reproduktív szervekre. Nem befolyásolta a párzási, a termékenységi és a vemhességi indexet sem.

Mint egy, patkányokkal végzett, a gyógyszer koncentrációját autoradiográfiával meghatározó disztibúciós vizsgálatból látható, a bilasztin nem akkumulálódik a központi idegrendszerben.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mikrokristályos cellulóz

kroszpovidon (A típusú)

magnézium-sztearát

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Ez a gyógyszer 10 db, 20 db, 30 db, 40 db, 50 db vagy 100 db tablettát tartalmazó Al/Al buborékcsomagolásban és dobozban kerül forgalomba.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

STADA Arzneimittel AG

Stadastrasse 2-18

D-61118 Bad Vilbel

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23898/01     10×

OGYI-T-23898/02     20×

OGYI-T-23898/03     30×

OGYI-T-23898/04     40×

OGYI-T-23898/05     50×

OGYI-T-23898/06     100×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. június 24.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. december 10.