1. A GYÓGYSZER NEVE
Bridion 100 mg/ml oldatos injekció
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
100 mg szugammadexszel egyenértékű szugammadex-nátriumot tartalmaz milliliterenként. Minden 2 ml-es injekciós üveg 200 mg szugammadexszel egyenértékű szugammadex-nátriumot tartalmaz. Minden 5 ml-es injekciós üveg 500 mg szugammadexszel egyenértékű szugammadex-nátriumot tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag(ok) Legfeljebb 9,7 mg/ml nátriumot tartalmaz (lásd 4.4 pont).
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos injekció (injekció). Tiszta és színtelen vagy világossárga oldat. A pH-ja 7 és 8, az ozmolalitása 300 és 500 mOsm/kg közötti.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A rokurónium vagy vekurónium által előidézett neuromuscularis blokád felfüggesztése felnőtteknél.
A gyermekgyógyászati populáció számára: a szugammadex kizárólag a rokurónium indukálta blokád
rutinszerű felfüggesztésére ajánlott gyermekek és serdülők esetében, születéstől a 18. életév
betöltéséig.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A szugammadexet kizárólag aneszteziológus alkalmazhatja, vagy alkalmazása kizárólag
aneszteziológus felügyelete mellett végezhető. Megfelelő neuromuscularis monitorozási technika
javasolt a neuromuscularis blokád megszűnésének ellenőrzésére (lásd 4.4 pont).
A szugammadex javasolt adagja a felfüggeszteni kívánt neuromuscularis blokád szintjétől függ.
A javasolt adag nem függ az anesztetikum adagolási rendjétől.
A szugammadex rokurónium vagy vekurónium által előidézett, különböző szintű neuromuscularis
blokád felfüggesztésére alkalmazható:
Felnőttek
Rutinszerű felfüggesztés:
Egy 4 mg/ttkg-os szugammadex-adag ajánlott, ha a rokurónium vagy vekurónium indukálta blokádot követően a regeneráció során elért poszt-tetániás érték (post-tetanic counts – PTC) legalább 1-2. A
T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam kb. 3 perc (lásd 5.1 pont).
A 2 mg/ttkg-os szugammadex-adag akkor ajánlott, ha a rokurónium vagy vekurónium indukálta
blokádot követően a spontán regeneráció legalább a T2 ismételt megjelenéséig eljut. A T4/T1-arány
0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam kb. 2 perc (lásd 5.1 pont).
A szokásos felfüggesztés javasolt adagjának alkalmazásakor a rokurónium esetén kissé rövidebb lesz a
T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam, mint a vekurónium indukálta
neuromuscularis blokád esetén (lásd 5.1 pont).
Rokurónium indukálta blokád azonnali felfüggesztése: Ha a rokurónium alkalmazása után klinikailag azonnali felfüggesztésre van szükség, akkor egy 16 mg/ttkg-os szugammadex-adag javasolt. Ha 16,0 mg/ttkg-os szugammadex-adagot adnak be három perccel az egy bólusban beadott, 1,2 mg/ttkg-os rokurónium-bromid adag után, a T4/T1-arány 0,9-es
értékre történő visszatérése kb. 1,5-perces medián időtartam alatt várható (lásd 5.1 pont).
Nincsenek olyan adatok, amelyek alapján javasolható lenne a szugammadex alkalmazása a vekurónium indukálta blokád azonnali felfüggesztésére.
A szugammadex ismételt alkalmazása:
Abban a kivételes helyzetben, ha a posztoperatív időszakban a neuromuscularis blokád ismét
kialakulna (lásd 4.4 pont), a szugammadex 4 mg/ttkg-os adagjának megismétlése javasolt a kezdetben alkalmazott 2 mg/ttkg-os vagy 4 mg/ttkg-os dózis beadása után. A második adag szugammadex
beadását követően a beteget szigorú megfigyelés alatt kell tartani, és meg kell bizonyosodni arról,
hogy a neuromuscularis funkció tartósan helyreállt-e.
A rokurónium vagy vekurónium ismételt alkalmazása szugammadex beadása után: A rokurónium vagy vekurónium – szugammadexszel történő felfüggesztés utáni – ismételt alkalmazására vonatkozó várakozási időket lásd a 4.4 pontban.
Különleges betegcsoportra vonatkozó további információk
Vesekárosodás:
A szugammadex alkalmazása súlyos vesekárosodás esetén (beleértve a dialízist igénylő betegeket is
(CrCl < 30 ml/perc)) nem ajánlott (lásd 4.4 pont).
Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatok nem nyújtanak elegendő
biztonságossági információt, mely alátámasztaná a szugammadex alkalmazását ezeknél a betegeknél (lásd még 5.1 pont). Enyhe és közepes fokú vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance ≥ 30 és < 80 ml/perc): a javasolt
adag ugyanaz, mint a vesekárosodás nélküli felnőtteknél.
Idősek:
A rokurónium indukálta blokádot követően a szugammadex T2 visszatérésekor történő alkalmazása
után a T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam felnőtteknél (18-64 év)
2,2 perc, idős felnőtteknél (65-74 év) 2,6 perc és nagyon idős felnőtteknél (75 év és a felett) 3,6 perc
volt. Noha a regenerációhoz szükséges idő időseknél valamelyest hosszabb, ugyanazt az adagolási
ajánlást kell követni, mint felnőtteknél (lásd 4.4 pont).
Elhízott betegek:
2 Elhízott betegeknél, beleértve a kórosan elhízott betegeket (testtömegindex ≥ 40 kg/m ) is, a szugammadex adagjának az aktuális testtömegen kell alapulnia. Ugyanazt az adagolási ajánlást kell
követni, mint felnőtteknél.
Májkárosodás:
Májkárosodásban szenvedő betegekkel nem végeztek vizsgálatokat. Elővigyázatosság szükséges a
szugammadex súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében történő alkalmazásának
mérlegelésekor, vagy ha a májkárosodást coagulopathia kíséri (lásd 4.4 pont). Enyhe és közepes fokú májkárosodás esetén: mivel a szugammadex főként renalisan választódik ki, az adag módosítására nincs szükség.
Gyermekek és serdülők (születéstől a 18. életév betöltéséig)
A Bridion 100 mg/ml gyermekgyógyászati betegeknél a pontosabb adagolás érdekében 10 mg/ml-re hígítható (lásd 6.6 pont).
Rutinszerű felfüggesztés:
Egy 4 mg/ttkg-os szugammadex-adag ajánlott a rokurónium indukálta blokád felfüggesztésére, ha a regeneráció során elért PTC legalább 1-2. Egy 2 mg/ttkg-os szugammadex-adag ajánlott a rokurónium indukálta blokád felfüggesztésére a T2 visszatérésekor (lásd 5.1 pont).
Azonnali felfüggesztés: Gyermekek és serdülők esetében az azonnali felfüggesztést nem vizsgálták.
Az alkalmazás módja
A szugammadexet intravénásan, egyszeri, bólus injekcióban kell beadni. A bólus injekciót gyorsan,
10 másodpercen belül, a már meglévő infúziós szerelék csövébe kell beadni (lásd 6.6 pont). A
szugammadexet a klinikai vizsgálatok során csak egyszeri, bólus injekció formájában adták be.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A neuromuscularis blokádot követő, szokásos postanaestheticus gyakorlatnak megfelelően ajánlott a
beteg megfigyelése a közvetlen posztoperatív időszakban a kellemetlen események jelentkezése miatt,
ideértve a neuromuscularis blokád visszatérését is.
A légzésfunkció ellenőrzése a regeneráció során:
A neuromuscularis blokád felfüggesztését követően a megfelelő spontán légzés helyreállásáig a
betegeknél kötelező a légzéstámogatás. Még akkor is, ha a neuromuscularis blokádból történő
regeneráció teljes, a peri- és posztoperatív időszakban alkalmazott egyéb gyógyszerek képesek
deprimálni a légzésfunkciót, és ezért a légzés támogatására még később is szükség lehet.
Amennyiben a neuromuscularis blokád az extubációt követően visszatér, megfelelő ventilációt kell
biztosítani.
A neuromuscularis blokád visszatérése: Rokuróniummal vagy vekuróniummal kezelt vizsgálati alanyokkal végzett klinikai vizsgálatokban, ahol a szugammadex egy, a neuromuscularis blokád mélységéhez javasolt adagját adták be, a neuromuscularis blokád visszatérésének 0,20%-os előfordulását figyelték meg neuromuscularis monitorozás vagy klinikai bizonyíték alapján. A javasolt dózisoknál alacsonyabb dózis alkalmazása a neuromuscularis blokád visszatérésének megnövekedett kockázatához vezethet a kezdeti felfüggesztés után, ezért nem javasolt (lásd 4.2 és 4.8 pont).
A haemostasisra gyakorolt hatás: Egy önkéntesekkel végzett vizsgálatban a szugammadex 4 mg/ttkg-os, illetve 16 mg/ttkg-os adagjai mellett az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI) átlagos megnyúlása ugyanebben a sorrendben legfeljebb 17%, illetve 22%, a protrombinidő nemzetközi normalizált ráta [PI(INR)] átlagos megnyúlása pedig 11%, illetve 22% volt. Az aPTI és a PI[INR] tartamának ez a korlátozott mértékű átlagos megnyúlása rövid ideig tartott (≤ 30 perc). A klinikai adatbázis (N = 3519) és egy olyan
vizsgálat alapján, amelyet kifejezetten 1184, csípőtáji törésen/nagyízületi protézisbeültetésen átesett
betegen végeztek, az önmagában vagy antikoagulánsokkal kombinálva alkalmazott 4 mg/ttkg szugammadexnek nem volt klinikailag releváns hatása a peri- vagy postoperatív vérzéses
szövődmények előfordulási gyakoriságára.
In vitro kísérletekben farmakodinámiás interakció (aPTI és a PI megnyúlása) volt megfigyelhető a
K-vitamin-antagonistákkal, nem frakcionált heparinnal, kis molekulasúlyú heparinoidokkal,
rivaroxabánnal és dabigatránnal. A műtét utáni rutin profilaktikus antikoagulációban részesülő
betegeknél ez a farmakodinámiás kölcsönhatás klinikailag nem jelentős. Körültekintéssel kell eljárni,
amikor olyan betegeknél mérlegelik a szugammadex alkalmazását, akik már egy korábban meglévő
állapot vagy kísérőbetegség miatt terápiás célú antikoagulációban részesülnek.
A vérzés fokozott kockázata nem zárható ki azoknál a betegeknél:
| • | akiknek veleszületett, K-vitamin-függő véralvadásifaktor-hiányuk van, |
| • | akiknek már meglévő véralvadási zavaruk van, |
| • | akiket kumarin-származékokkal kezelnek, és az INR-értékük 3,5 felett van, |
| • | akik véralvadásgátlókat használnak, és 16 mg/ttkg-os szugammadex-dózist kapnak. |
Ha ezeknél a betegeknél a szugammadex adása orvosilag indokolt, az altatóorvosnak kell döntenie,
hogy az előnyök meghaladják-e a vérzéses szövődmények lehetséges kockázatát, figyelembe véve a
betegek anamnaesisében szereplő vérzéses epizódok és a tervezett műtét típusát. Ha a szugammadex
alkalmazásra kerül, akkor ezeknél a betegeknél a haemostasis és a véralvadási paraméterek monitorozása ajánlott.
Várakozási idő a neuromuscularis blokkolószerek ismételt alkalmazásakor, a szugammadexszel
történő felfüggesztést követően:
1. táblázat: Rokurónium vagy vekurónium ismételt adása rutinszerű felfüggesztés után
(legfeljebb 4 mg/ttkg szugammadex):
Minimális várakozási idő Neuromuscularis blokkolószerek (NMBA) és a beadandó adag
5 perc 1,2 mg/ttkg rokurónium
4 óra 0,6 mg/ttkg rokurónium vagy 0,1 mg/ttkg vekurónium
A neuromuscularis blokád fellépte legfeljebb körülbelül 4 perccel hosszabbítható meg és a
neuromuscularis blokád időtartama legfeljebb körülbelül 15 perccel rövidíthető le 1,2 mg/ttkg
rokurónium ismételt alkalmazása után, a szugammadex alkalmazását követő 30 percen belül.
Farmakokinetikai (PK) modellezés alapján, az enyhe vagy közepesen súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél 0,6 mg/ttkg rokurónium vagy 0,1 mg/ttkg vekurónium ismételt alkalmazásakor,
szugammadexszel történő rutinszerű felfüggesztés után az ajánlott várakozási időnek 24 órának kell
lennie. Ha rövidebb várakozási időre van szükség, a rokurónium adagjának egy új neuromuscularis
blokádhoz 1,2 mg/ttkg-nak kell lennie.
Rokurónium vagy vekurónium ismételt adása azonnali felfüggesztés után (16 mg/ttkg szugammadex): Nagyon ritka esetekben, amikor ez szükséges lehet, 24 órás várakozási idő javasolt.
Amennyiben a javasolt várakozási idő letelte előtt neuromuscularis blokádra van szükség, akkor egy
nem szteroid neuromuscularis blokkolószert kell alkalmazni. Egy depolarizáló neuromuscularis
blokád fellépte lassabb lehet a vártnál, mert a postjunctionalis nikotinreceptorok jelentős részét még a
neuromuscularis blokkolószer foglalhatja el.
Vesekárosodás:
Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem javasolt a szugammadex alkalmazása,
beleértve azokat is, akiknél dialízis szükséges (lásd 5.1 pont).
Felületes anaesthesia: Amikor klinikai vizsgálatok során a neuromuscularis blokádot az anaesthesia közben szándékosan megszüntették, egyszer-egyszer felületes anaesthesia tüneteit észlelték (mozgás, köhögés, grimaszolás és az endotrachealis tubus szopogatása). Ha a neuromuscularis blokád az anaesthesia folytatása közben megszűnik, a klinikumnak megfelelően
kiegészítő adagban anaestheticumot és/vagy opioidot kell adni.
Kifejezett bradycardia: Ritka esetekben a szugammadex neuromuscularis blokád felfüggesztésére történő beadása után perceken belül kifejezett bradycardiát figyeltek meg. A bradycardia időnként szívmegálláshoz
vezethet (lásd 4.8 pont). A betegeknél a neuromuscularis blokád felfüggesztése alatt és azt követően
szorosan monitorozni kell a hemodinamikai változásokat. Klinikailag jelentős bradycardia észlelésekor anti-cholinerg szerekkel – pl. atropinnal – történő kezelést kell megkezdeni.
Májkárosodás:
A szugammadexet nem metabolizálja és nem választja ki a máj. Ezért májkárosodásban szenvedő
betegeken nem végeztek ezzel a céllal vizsgálatokat. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek
kezelése esetén fokozott elővigyázatosság szükséges. Abban az esetben, ha a májkárosodást
coagulopathia kíséri, az információt lásd a haemostasisra gyakorolt hatásnál.
Alkalmazása intenzív osztályon: A szugammadexet nem vizsgálták rokuróniumot vagy vekuróniumot kapott betegeknél intenzív osztályos körülmények között.
Alkalmazása a rokuróniumtól vagy vekuróniumtól eltérő neuromuscularis blokkolószerek
felfüggesztésére: A szugammadex nem alkalmazható a nem szteroid neuromuscularis blokkolók, mint például a
szukcinilkolin vagy benzilizokinolinok által előidézett blokk felfüggesztésére.
A szugammadex nem alkalmazható a rokuróniumtól vagy vekuróniumtól eltérő, szteroid
neuromuscularis blokkolók által előidézett blokk felfüggesztésére, mivel ilyen esetekre nincsenek
hatékonysági és biztonságossági adatok. Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a pankurónium okozta blokád felfüggesztését illetően, de a szugammadex alkalmazása ilyen esetben nem javasolt.
Késleltetett regeneráció:
A megnyúlt keringési idővel járó állapotok, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, az idős kor
(az idős kori regenerációs időt lásd 4.2 pont) vagy az oedemával járó állapotok (pl. súlyos
májkárosodás) hosszabb regenerációs idővel párosulhatnak.
Gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók: Az orvosoknak fel kell készülniük a gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók (köztük anaphylaxiás
reakciók) lehetőségére, és meg kell tenniük a szükséges óvintézkedéseket (lásd 4.8 pont).
Nátrium: Ez a gyógyszer legfeljebb 9,7 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,5%-ának felnőtteknél.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az ebben a szakaszban szereplő információk a szugammadex és más gyógyszerek közti kötődési
affinitáson, preklinikai tapasztalatokon, klinikai vizsgálatokon, valamint a neuromuscularis blokkolószerek farmakodinámiás hatásán, illetve a neuromuscularis blokkolószerek és a szugammadex
farmakokinetikai interakcióját számításba vevő modellszimulációkon alapulnak. Ezen adatok alapján
nem várhatók klinikailag jelentős farmakodinámiás interakciók más gyógyszerekkel, kivéve az
alábbiakat: A toremifen és fuzidinsav esetén a kiszorításos interakciók nem zárhatók ki (klinikailag jelentős interakciók nem várhatók).
A hormonális fogamzásgátlók esetén a klinikailag jelentős befogásos interakciók nem zárhatók ki
(kiszorításos interakciók nem várhatók).
A szugammadex hatékonyságát potenciálisan befolyásoló interakciók (kiszorításos interakciók): Bizonyos gyógyszereknek a szugammadex utáni alkalmazását követően – elméletileg – a rokurónium vagy vekurónium kiszorulhat a szugammadexről. Ennek eredményeképpen esetleg a neuromuscularis
blokád ismételt kialakulása figyelhető meg. Ilyen esetben a beteget lélegeztetni kell. Ha a kiszorítást
okozó gyógyszer infúzió, akkor adását le kell állítani. Azokban az esetekben, amikor potenciális kiszorításos interakciók jelentkezése várható, a szugammadex adását követő 7,5 órás időszak alatt egy
másik gyógyszer parenteralis adását követően a betegeknél gondosan figyelni kell a neuromuscularis
blokád visszatérésének jeleit (legfeljebb kb. 15 percig).
Toremifen: A toremifen esetén, amelynek viszonylag magas kötődési affinitása van a szugammadexhez, és ami esetén viszonylag magas plazmakoncentrációk lehetnek, a szugammadex-komplexből némi vekurónium- vagy rokurónium-kiszorítás előfordulhat. A klinikusoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy emiatt a T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatérése elhúzódhat a műtét napján toremifent kapó betegeknél.
Fuzidinsav intravénás alkalmazása:
A fuzidinsavnak a preoperatív időszakban történő alkalmazása valamelyest késleltetheti a T4/T1-arány
0,9-es értékre történő visszatérését. A neuromuscularis blokád újbóli kialakulása a posztoperatív időszakban nem várható, mert a fuzidinsav-infúzió beadása több órán keresztül történik, és a vérszint
2-3 napon át telített. A szugammadex ismételt alkalmazását illetően lásd a 4.2 pontot.
Más gyógyszerek hatékonyságát potenciálisan befolyásoló interakciók (befogásos interakciók): A szugammadex alkalmazása miatt, a (szabad) plazmakoncentrációik csökkenése következtében, bizonyos gyógyszerek hatékonysága csökken. Javasolt, hogy ha a klinikus ilyen szituációt észlel,
fontolja meg a gyógyszer ismételt alkalmazását, egy terápiásan egyenértékű gyógyszer alkalmazását
(elsősorban olyat, amelyik másik kémiai osztályba tartozik) és/vagy arra alkalmas nem farmakológiai
beavatkozások alkalmazását.
Hormonális fogamzásgátlók: A 4 mg/ttkg szugammadex és egy progesztogén közti interakció előreláthatólag a
progesztogén-expozíció olyan mértékű csökkenéséhez vezet (az AUC 34%-os csökkenése), ami ahhoz
hasonló, mint ami akkor észlelhető, amikor az orális fogamzásgátló napi adagját 12 órás késéssel
veszik be, ez pedig a hatás csökkenéséhez vezethet. Ösztrogének esetén a hatás várhatóan kisebb.
Ezért egy bólusban adott szugammadex-adag egyenértékűnek tekintendő azzal, mintha az orális
fogamzásgátló szteroid (akár kombinált, akár csak progesztogént tartalmazó) egy napi adagja kimaradt volna. Ha egy orális fogamzásgátló bevételével azonos napon alkalmazzák a szugammadexet, akkor az
orális fogamzásgátló betegtájékoztatójában lévő, az adag kimaradására vonatkozó utasítás szerint kell
eljárni. Nem orális hormonális fogamzásgátlók esetén a betegnek kiegészítő, nem hormonális
fogamzásgátló módszert kell alkalmaznia a következő 7 napon, és figyelembe kell vennie a
készítmény betegtájékoztatójában foglalt javaslatokat.
A rokurónium vagy vekurónium tartós hatása miatti interakciók:
Amikor olyan gyógyszert alkalmaznak a posztoperatív időszakban, ami potencírozza a
neuromuscularis blokádot, rendkívüli figyelmet kell fordítani a neuromuscularis blokád visszatérésének lehetőségére. Kérjük, olvassa el a rokurónium vagy a vekurónium betegtájékoztatójában a konkrét gyógyszerek listáját, melyek potencírozzák a neuromuscularis
blokádot. Abban az esetben, ha megfigyelhető a neuromuscularis blokád visszatérése, a betegnek gépi
lélegeztetésre és a szugammadex újbóli beadására lehet szüksége (lásd 4.2 pont).
A laboratóriumi vizsgálatok megzavarása: Általában a szugammadex nem zavarja meg a laboratóriumi vizsgálatokat, de lehetséges kivételt képez a szérum-progeszteron vizsgálata. Ennek a vizsgálatnak a megzavarása a szugammadex 100 mikrogramm/ml-es plazmakoncentrációjánál (8 mg/ttkg-os injekció bólusban történő beadását
követő plazma-csúcskoncentráció) figyelhető meg.
Egy önkéntesekkel végzett vizsgálatban a szugammadex 4 mg/ttkg és 16 mg/ttkg adagjai, az adott sorrendben, legfeljebb 17 és 22%-kal nyújtották meg az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI)
átlagát és legfeljebb 11 és 22%-kal a protrombinidő (PI)[INR] átlagát. Ezek a korlátozott mértékű
aPTI- és PI[INR]-átlag-megnyúlási idők rövid ideig tartottak (≤ 30 perc).
In vitro kísérletekben farmakodinámiás interakció (aPTI- és a PI-megnyúlás) volt megfigyelhető K-vitamin-antagonistákkal, nem frakcionált heparinnal, kis molekulasúlyú heparinoidokkal, rivaroxabánnal és dabigatránnal (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
Szabályszerű interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A felnőttek esetén korábban, a 4.4 pontban
említett interakciókat és figyelmeztetéseket a gyermekgyógyászati populáció esetén is tekintetbe kell venni.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség A szugammadexszel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a terhesség, az embrionális/magzati
fejlődés, szülés vagy a postnatalis fejlődés tekintetében.
A szugammadex terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően adható.
Szoptatás Nem ismert, hogy a szugammadex kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Állatkísérletek kimutatták, hogy a szugammadex kiválasztódik az anyatejbe. A ciklodextrinek orális felszívódása általában
alacsony, és egyetlen adag, szoptató anyának történő adása után nem várható a szoptatott csecsemőre
gyakorolt hatás.
A szugammadex alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják
a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve,
valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
Termékenység A szugammadex emberi termékenységre kifejtett hatásait nem vizsgálták. A fertilitást vizsgáló állatkísérletek nem mutatnak káros hatásokat.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Bridionnak nincs ismert hatása a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása A Bridiont műtétes betegeknek neuromuscularis blokkolószerekkel és anesztetikumokkal együtt adják. Ezért a nemkívánatos események ok-okozati összefüggését nehéz megállapítani. A leggyakrabban jelentett mellékhatások a műtétes betegeknél a köhögés, az anesztézia légúti szövődménye, az anesztéziai szövődmények, a beavatkozással kapcsolatos hypotonia és a beavatkozással kapcsolatos szövődmény voltak (Gyakori (≥ 1/100 - < 1/10)).
2. táblázat: A mellékhatások táblázatos felsorolása
A szugammadex biztonságosságát 3519 egyedi vizsgálati alany összesített, I-III. fázisú biztonságossági adatbázisán keresztül értékelték. Placebokontrollos vizsgálatokban, ahol a vizsgálati alanyok érzéstelenítést és/vagy neuromuscularis blokkolószereket kaptak (1078, szugammadexexpozíciójú vizsgálati alany, szemben 544, placebót kapott alannyal) a következő mellékhatásokat jelentették:
[Nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100),
ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000)]
Szervrendszer Gyakorisági kategóriák Mellékhatások
(Preferált kifejezések)
Immunrendszeri betegségek Nem gyakori Gyógyszer okozta és tünetek túlérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont)
Légzőrendszeri, mellkasi és Gyakori Köhögés
mediastinalis betegségek és tünetek
Sérülés, mérgezés és a Gyakori Anesztézia légúti beavatkozással kapcsolatos szövődménye
szövődmények
Anesztéziai szövődmény (lásd 4.4 pont)
Beavatkozással kapcsolatos hypotonia
Beavatkozással kapcsolatos
szövődmény
A kiválasztott mellékhatások leírása Gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók:
Egyes betegeknél és önkénteseknél túlérzékenységi reakciók fordultak elő, beleértve az anaphylaxiát,
(az önkéntesekre vonatkozó információkat lásd az „Egészséges önkéntesekre vonatkozó információk:” című részben, alább). A klinikai vizsgálatok során, műtétes betegeknél ezeket a reakciókat nem gyakoriként jelentették, és a forgalomba hozatal utáni jelentések gyakorisági kategóriája a nem ismert.
Ezek a reakciók az izolált bőrreakcióktól a súlyos szisztémás reakciókig (pl. anaphylaxia,
anaphylaxiás sokk) változtak, és előfordult olyan betegeknél, akik korábban nem kaptak szugammadexet.
Az ezekhez a reakciókhoz kapcsolódó tünetek a következők lehetnek: kipirulás, csalánkiütés,
erythemás bőrkiütés, (súlyos) hypotensio, tachycardia, a nyelv feldagadása, a garat feldagadása,
bronchospasmus és pulmonalis obstructív események. A súlyos túlérzékenységi reakciók halálos
kimenetelűek lehetnek.
A forgalomba hozatalt követően készült jelentések szerint túlérzékenységet mind a szugammadex, mind a szugammadex-rokurónium komplex esetén megfigyeltek.
Anesztéziai légúti szövődmény:
Az anesztézia légúti szövődményei közé tartozik az endotrachealis tubussal szembeni ellenállás, a
köhögés, az enyhe ellenállás, a műtét alatti ébredési reakció, az anesztéziai eljárás vagy a műtét alatti
köhögés vagy a beteg anesztéziai eljárással összefüggő spontán légvétele.
Anesztéziai szövődmény:
Anesztéziai szövődmény, mely a neuromuscularis funkció helyreállására utal, lehet a végtagok vagy a
test megmozdulása vagy köhögés az anesztéziai eljárás vagy a műtét alatt, grimaszolás vagy az endotrachealis tubus szopogatása. Lásd felületes anesztézia a 4.4 pontban.
Beavatkozással kapcsolatos szövődmény:
A beavatkozással kapcsolatos szövődmények közé tartozik a köhögés, a tachycardia, a bradycardia, mozgás és a pulzusszám növekedése.
Kifejezett bradycardia: A forgalomba hozatalt követően kifejezett bradycardia és szívmegállással járó bradycardia szórványos
eseteit figyelték meg a szugammadex beadását követő néhány percen belül (lásd 4.4 pont).
A neuromuscularis blokád visszatérése: Rokuróniummal vagy vekuróniummal kezelt alanyokkal végzett klinikai vizsgálatokban, ahol a szugammadex egy, a neuromuscularis blokád mélységéhez javasolt adagját adták be (N = 2022), a neuromuscularis blokád visszatérésének 0,20%-os előfordulását figyelték meg neuromuscularis monitorozás vagy klinikai bizonyíték alapján (lásd 4.4 pont).
Egészséges önkéntesekre vonatkozó információk: Egy randomizált, kettősvak-vizsgálat a gyógyszer-túlérzékenységi reakciók incidenciáját vizsgálta egészséges önkéteseknél, akiknek legfeljebb 3 dózis placebót (N = 76), 4 mg/ttkg szugammadexet (N = 151) vagy 16 mg/ttkg szugammadexet (N = 148) adtak. A feltételezett túlérzékenységről szóló jelentéseket egy bizottság bírálta el, vak elrendezésben. Az igazolt túlérzékenység előfordulása a placebocsoportnál 1,3%, a 4 mg/ttkg-os szugammadex-csoportnál 6,6% és a 16 mg/ttkg-os szugammadex-csoportnál 9,5% volt. Anaphylaxiát nem jelentettek placebo vagy 4 mg/ttkg szugammadex után. Egyetlen esetben igazoltak anaphylaxiát a 16 mg/ttkg szugammadex első adagja (incidencia 0,7%) után. Nem volt bizonyíték a túlérzékenységnek a szugammadex ismételt adagolása mellett megnövekedett gyakoriságára vagy súlyosbodására.
Egy előző, hasonló elrendezésű vizsgálatban három igazolt anaphylaxiás eset fordult elő, valamennyi
16 mg/ttkg szugammadex után (incidencia 2,0%). Az összesített I. fázisú adatbázisban a gyakorinak (≥ 1/100 - < 1/10) vagy nagyon gyakorinak (≥ 1/10), illetve a placebocsoporthoz képest a szugammadexszel kezelt vizsgálati alanyok között gyakrabban előfordulónak tekintett mellékhatások közé tartozik az ízérzészavar (10,1%), a fejfájás (6,7%), a hányinger (5,6%), a csalánkiütés (1,7%), a viszketés (1,7%), a szédülés (1,6%), a hányás (1,2%) és a hasi fájdalom (1,0%).
Különleges betegcsoportokra vonatkozó további információk
Tüdőgyógyászati betegek:
A forgalomba hozatalt követően és egy célzott, olyan betegeken végzett klinikai vizsgálatban, akiknek az anamnézisében pulmonalis komplikációk szerepeltek, a gyógyszerrel lehetségesen összefüggő mellékhatásként bronchospasmusról számoltak be. Minden olyan betegnél, akinek az anamnézisében pulmonális komplikáció szerepel, az orvosnak tisztában kell lennie a bronchospasmus lehetséges kialakulásával.
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülők – születéstől a 18. életév betöltéséig – bevonásával végzett vizsgálatokban a
szugammadex (legfeljebb 4 mg/ttkg) biztonságossági profilja általában hasonló volt a felnőtteknél
megfigyelthez.
Kórosan elhízott betegek
Egy, kórosan elhízott betegek bevonásával végzett, célzott klinikai vizsgálatban a biztonságossági profil általában hasonló volt az összesített I-III. fázisú vizsgálatok során felnőtt betegeknél tapasztalt profilhoz (lásd 2. táblázat).
Súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek
Egy, az Amerikai Aneszteziológusok Társasága (ASA, American Society of Anesthesiologists) besorolása szerint 3-as vagy 4-es fokozatúnak értékelt betegek (súlyos szisztémás betegségben
szenvedő betegek vagy folyamatos életveszélyt jelentő súlyos szisztémás betegségben szenvedő
betegek) bevonásával végzett vizsgálatban a mellékhatásprofil az ASA-besorolás szerint 3-as vagy 4-es fokozatú betegeknél hasonló volt az összesített I-III. fázisú vizsgálatokban részt vevő felnőttekéhez (lásd 2. táblázat), lásd 5.1 pont.
Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A klinikai vizsgálatokban 1 esetben 40 mg/ttkg-os véletlen túladagolásról számoltak be, ami nem járt semmilyen jelentős mellékhatással. Egy humán toleranciavizsgálatban a szugammadexet maximum
96 mg/ttkg-os dózisig alkalmazták. Sem dózisfüggő mellékhatásokról, sem súlyos mellékhatásokról
nem számoltak be.
A szugammadex eltávolítható nagy áteresztőképességű membránnal (high flux filter) végzett
hemodialízissel, de alacsony áteresztőképességű membrán (low flux filter) alkalmazásával nem. A klinikai vizsgálatok alapján a szugammadex koncentrációja a plazmában akár 70%-kal is csökken egy 3-6 órás dialízist követően.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: minden egyéb terápiás készítmény, antidotumok, ATC kód: V03AB35
Hatásmechanizmus A szugammadex egy módosított gamma-ciklodextrin, ami egy szelektív relaxáns-kötő szer. A neuromuscularis blokkoló rokuróniummal vagy vekuróniummal a plazmában komplexet képez, és
ezáltal csökkenti a neuromuscularis junkcióban lévő, a nikotinreceptorokhoz kötődni képes
neuromuscularis blokkolószerek mennyiségét. Ez a rokurónium vagy vekurónium indukálta neuromuscularis blokád gátlását eredményezi.
Farmakodinámiás hatások A szugammadexet a rokurónium indukálta blokád (0,6, 0,9, 1,0 vagy 1,2 mg/ttkg rokurónium-bromid, fenntartó adaggal vagy anélkül) és a vekurónium indukálta blokád (0,1 mg/ttkg vekurónium-bromid, fenntartó adaggal vagy anélkül) dózis-válasz vizsgálatai során 0,5 mg/ttkg-tól 16 mg/ttkg-ig terjedő
adagokban alkalmazták különböző időpontokban és eltérő mélységű blokádban. Ezekben a
vizsgálatokban egyértelmű dózis-válasz összefüggést észleltek.
Klinikai hatásosság és biztonságosság A szugammadex a rokurónium- vagy a vekurónium-bromid alkalmazása után különböző időpontokban adható:
Rutinszerű felfüggesztés – mély neuromuscularis blokád: Egy kulcsfontosságú vizsgálatban a betegeket random módon sorolták a rokurónium- vagy a vekurónium-csoportba. A rokurónium vagy a vekurónium utolsó adagját követően, 1-2-es poszt-tetániás értéknél random módon 4 mg/ttkg szugammadexet vagy 70 mikrogramm/ttkg
neosztigmint kaptak. A szugammadex vagy neosztigmin adásának megkezdésétől a 0,9-es T4/T1-arány
visszaállásáig eltelt idő:
3. táblázat: A rokurónium vagy vekurónium utáni mély neuromuscularis blokádban (1-2-es
poszt-tetániás érték) a szugammadex vagy neosztigmin adásától a 0,9-es T4/T1-arány
visszaállásáig eltelt idő (perc)
Neuromuscularis blokkolószer Terápiás rend
Szugammadex (4 mg/ttkg) Neosztigmin (70 mikrogramm/ttkg)
Rokurónium
| N | 37 | 37 |
| Medián (perc) | 2,7 | 49,0 |
| Szélsőértékek | 1,2-16,1 | 13,3-145,7 |
Vekurónium
| N | 47 | 36 |
| Medián (perc) | 3,3 | 49,9 |
| Szélsőértékek | 1,4-68,4 | 46,0-312,7 |
Rutinszerű felfüggesztés – közepes fokú neuromuscularis blokád: Egy másik kulcsfontosságú vizsgálatban a betegeket random módon sorolták a rokurónium- vagy a vekurónium-csoportba. A rokurónium vagy a vekurónium utolsó adagját követően, a T2 ismételt megjelenésekor random módon 2 mg/ttkg szugammadexet vagy 50 mikrogramm/ttkg neosztigmint
kaptak. A szugammadex vagy neosztigmin adásának megkezdésétől a 0,9-es T4/T1-arány
visszaállásáig eltelt idő:
4. táblázat: A rokurónium vagy vekurónium után a T2 ismételt megjelenésekor adott
szugammadexet vagy neosztigmint követően a 0,9-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő (perc)
Neuromuscularis blokkolószer Terápiás rend
Szugammadex (2 mg/ttkg) Neosztigmin (50 mikrogramm/ttkg)
Rokurónium
| N | 48 | 48 |
| Medián (perc) | 1,4 | 17,6 |
| Szélsőértékek | 0,9-5,4 | 3,7-106,9 |
Vekurónium
| N | 48 | 45 |
| Medián (perc) | 2,1 | 18,9 |
| Szélsőértékek | 1,2-64,2 | 2,9-76,2 |
A rokurónium indukálta neuromuscularis blokád szugammadexszel történő felfüggesztését a
ciszatrakurium indukálta neuromuscularis blokád neosztigminnel történő felfüggesztésével
hasonlították össze. A T2 ismételt megjelenésekor egy 2 mg/ttkg-os szugammadex- vagy egy 50 mikrogramm/ttkg-os neosztigmin-dózist alkalmaztak. A szugammadex hamarabb függesztette fel a rokurónium indukálta neuromuscularis blokádot, mint ahogy a neosztigmin a ciszatrakurium indukálta neuromuscularis blokádot.
5. táblázat: A rokurónium vagy ciszatrakurium után a T2 ismételt megjelenésekor adott
szugammadexet vagy neosztigmint követően a 0,9-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő (perc)
Neuromuscularis blokkolószer Terápiás rend
Rokurónium és szugammadex Ciszatrakurium és neosztigmin (2 mg/ttkg) (50 mikrogramm/ttkg)
| N | 34 | 39 |
| Medián (perc) | 1,9 | 7,2 |
| Szélsőértékek | 0,7-6,4 | 4,2-28,2 |
Azonnali felfüggesztésre: A szukcinilkolin (1 mg/ttkg) indukálta neuromuscularis blokádból való regeneráció idejét hasonlították össze a rokurónium (1,2 mg/ttkg) indukálta neuromuscularis blokád szugammadexszel
(16 mg/ttkg, 3 perccel később adva) történő felfüggesztésének idejével.
6. táblázat: A rokurónium és szugammadex vagy szukcinilkolin adását követően a 10%-os T1
visszaállásáig eltelt idő (perc)
Neuromuscularis blokkolószer Terápiás rend
Rokurónium és szugammadex Szukcinilkolin (16 mg/ttkg) (1 mg/ttkg)
| N | 55 | 55 |
| Medián (perc) | 4,2 | 7,1 |
| Szélsőértékek | 3,5-7,7 | 3,7-10,5 |
Egy összesített analízis alapján a következő regenerációs időkről számoltak be 16 mg/ttkg
szugammadex esetén, 1,2 mg/ttkg rokurónium-bromid adását követően:
7. táblázat: A rokurónium adása után 3 perccel adott szugammadexet követően a 0,9-es, 0,8-es
vagy 0,7-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő (perc)
T4/T1 0,9-ig T4/T1 0,8-ig T4/T1 0,7-ig
| N | 65 | 65 | 65 |
| Medián (perc) | 1,5 | 1,3 | 1,1 |
| Szélsőértékek | 0,5-14,3 | 0,5-6,2 | 0,5-3,3 |
Vesekárosodás: Két nyílt vizsgálat összehasonlította a szugammadex hatásosságát és biztonságosságát súlyos
vesekárosodásban szenvedő és vesekárosodás nélküli műtétes betegeknél. Az egyik vizsgálatban a
szugammadex a rokurónium indukálta blokádot követően 1-2 PTC-nél került beadásra (4 mg/ttkg; N = 68); a másik vizsgálatban a szugammadex a T2 ismételt megjelenésekor került beadásra
(2 mg/ttkg; N = 30). A blokád elmúlása a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél mérsékelten
hosszabb volt, mint a vesekárosodás nélküli betegeknél. Reziduális neuromuscularis blokádot vagy
visszatérő neuromuscularis blokádot nem jelentettek a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél
ezekben a vizsgálatokban.
Kórosan elhízott betegek: 188, kóros elhízással diagnosztizált beteg bevonásával végzett vizsgálatban a rokurónium vagy a vekurónium által indukált közepes vagy mély neuromuscularis blokádot követő regeneráció idejét vizsgálták. A betegek 2 mg/ttkg vagy 4 mg/ttkg szugammadexet kaptak, a blokk szintjének megfelelően, de vagy a tényleges testtömeg vagy az ideális testtömeg szerint adagolva,
véletlenszerűen, kettősvak módszerrel. A blokk mélységétől függően és a neuromuscularis
blokkolószer alapján összesítve, a tényleges testtömeg alapján dozírozott betegeknél a négy
stimulusból álló sorozat (train of four, TOF) arányának ≥ 0,9-es értékre történő visszatérési medián ideje (1,8 perc) statisztikailag szignifikánsan (p < 0,0001) rövidebb volt, mint az ideális testtömeg alapján dozírozott betegeknél (3,3 perc).
Gyermekek és serdülők:
2 éves kortól < 17 éves korig
288, 2 - < 17 éves gyermek és serdülő bevonásával végzett vizsgálatban értékelték a – rokurónium
vagy vekurónium által indukált neuromuscularis blokádot felfüggesztő gyógyszerként alkalmazott –
szugammadex biztonságosságát és hatásosságát a neosztigminhez képest. A közepes-fokú blokádból
≥ 0,9-es TOF-arányra történő regeneráció jelentősen gyorsabb volt a szugammadex 2 mg/ttkg
csoportban, mint a neosztigmin-csoportban (a geometriai átlag 1,6 perc a 2 mg/ttkg szugammadex esetében és 7,5 perc a neosztigmin esetében, a geometriai átlagok aránya pedig 0,22; 95%-os konfidenciaintervallum (CI): (0,16; 0,32), (p < 0,0001). A 4 mg/ttkg szugammadex a mély blokádból való felfüggesztést 2,0 perces geometriai átlaggal éri el, és ezek az értékek hasonlóak a felnőtteknél megfigyeltekhez. Ezek a hatások konzisztensek voltak valamennyi vizsgált korcsoportban (2 - < 6, 6 - < 12, 12 - < 17 évesek), és mind a rokurónium, mind a vekurónium esetében fennálltak. Lásd 4.2 pont.
Születéstől < 2 éves korig Egy vizsgálatban 145 újszülött és csecsemő és kisded – születéstől < 2 éves korig – bevonásával
értékelték a rokurónium vagy vekurónium által indukált neuromuscularis blokádot felfüggesztő
gyógyszerként alkalmazott szugammadex biztonságosságát és hatásosságát a neosztigminhez képest.
A közepes fokú neuromuscularis blokádot követő regeneráció ideje szignifikánsan rövidebb volt
(p=0,0002) a szugammadex 2 mg/ttkg-os dózisával kezelt csoportban, mint a neosztigmin-csoportban (medián 1,4 perc a szugammadex 2 mg/ttkg-os dózisával, illetve 4,4 perc a neosztigminnel; hazárd=2,40; 95%-os CI: 1,37; 4,18). A 4 mg/ttkg szugammadex-dózissal a mély neuromuscularis
blokád gyors felfüggesztése volt elérhető, ennek medián ideje 1,1 perc volt. Ezek a hatások minden
vizsgált életkori kohorszban (születéstől 27 napos korig; 28 napos kortól < 3 hónapos korig; 3 hónapos kortól < 6 hónapos korig; 6 hónapos kortól < 2 éves korig) egységesek voltak. Lásd 4.2 pont.
Súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek:
331, az ASA besorolása szerint 3-as vagy 4-es fokozatúnak értékelt beteg bevonásával végzett vizsgálatban a kezeléssel összefüggésben kialakuló arrhythmiák (sinus bradycardia, sinus tachycardia,
vagy egyéb cardialis arrhythmiák) előfordulását vizsgálták a szugammadex alkalmazását követően.
Azoknál a betegeknél, akik szugammadexet kaptak (2 mg/ttkg, 4 mg/ttkg vagy 16 mg/ttkg), a kezeléssel összefüggésben kialakuló arrhythmiák előfordulása általában hasonló volt, mint a neosztigmin (50 mikrogramm/ttkg, legfeljebb 5 mg maximális dózisig) + glikopirrolát (10 mikrogramm/ttkg, legfeljebb 1 mg maximális dózisig) esetében. A mellékhatásprofil az ASA-besorolás szerint 3-as vagy 4-es fokozatú betegeknél hasonló volt az összesített I-III. fázisú vizsgálatokban részt vevő felnőttekéhez, ezért dózismódosításra nincs szükség. Lásd 4.8 pont.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A szugammadex farmakokinetikai paraméterei a teljes, nem komplexhez kötött és komplexhez kötött szugammadex koncentrációiból kalkukált adatok. Az olyan farmakokinetikai paraméterek mint a
clearance és az eloszlási térfogat feltételezhetően megegyeznek a nem komplexhez kötött és a
komplexhez kötött szugammadex esetén az érzéstelenítésben részesített betegeknél.
Eloszlás
A szugammadexnél megfigyelt egyensúlyi állapotú eloszlási térfogat megközelítőleg 11-14 liter
normál veseműködésű felnőtt betegeknél (hagyományos, nem kompartmentes farmakokinetikai
elemzésen alapul). Sem a szugammadex, sem a szugammadex-rokurónium-komplex nem kötődik a plazmafehérjékhez vagy a vörösvértestekhez, amint azt férfi humán plazma és teljes vér felhasználásával in vitro kimutatták. A szugammadex intravénás bólus adagban adva az 1-16 mg/ttkg-os dózistartományban lineáris kinetikát mutat.
Biotranszformáció A preklinikai és klinikai vizsgálatokban nem észleltek szugammadex-metabolitokat, és csak a változatlan készítmény renalis kiválasztódását észlelték eliminációs útvonalként.
Elimináció
A szugammadex eliminációs felezési ideje (t1/2) normál veseműködésű, narkotizált felnőtt betegeknél
megközelítőleg 2 óra, és a becsült plazma-clearance-e megközelítőleg 88 ml/perc. Egy tömegegyensúly-vizsgálat igazolta, hogy az adag > 90%-a választódott ki 24 órán belül. Az adag 96%-a választódott ki a vizeletben, amiből legalább 95% változatlan szugammadexnek tulajdonítható.
A széklettel vagy a kilégzett levegő útján történő excretio kevesebb volt mint az adag 0,02%-a. A
szugammadex egészséges önkénteseknek történő adása fokozta a rokurónium – komplexben történő –
renalis eliminációját.
Különleges betegcsoportok:
Vesekárosodás és életkor:
Egy farmakokinetikai vizsgálatban a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeket és a normál
veseműködésű betegeket összehasonlítva, a szugammadex plazmaszintje hasonló volt beadás utáni első órában, ezután a plazmaszint gyorsabban csökkent a kontrollcsoportban. A szugammadex teljes
expozíciója megnyúlt, ami 17-szer magasabb expozícióhoz vezet a súlyos vesekárosodásban szenvedő
betegeknél. Súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegnél a szugammadex alacsony koncentrációja mutatható ki az adag beadása után legalább 48 órával.
Egy második vizsgálatban a közepes vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyokat és a
normál veseműködésű vizsgálati alanyokat összehasonlítva, a szugammadex clearence-e fokozatosan
csökkent és a t1/2 fokozatosan megnyúlt a veseműködés romlásával. Az expozíció 2-szer magasabb volt a közepesen súlyos vesekárosodásban és 5-ször magasabb volt a súlyos vesekárosodásban
szenvedő vizsgálati alanyoknál. A szugammadex-koncentrációt súlyos vesekárosodásban szenvedő
vizsgálati alanyoknál a beadást követő 7 napon túl nem tudták kimutatni.
8. táblázat: A szugammadex farmakokinetikai paramétereinek összegzése korcsoport és
veseműködés alapján az alábbiakban kerül bemutatásra:
Betegek kiválasztott jellemzői Átlagos becsült farmakokinetikai
paraméterek (VC*%)
Demográfia Veseműködés Clearance Dinamikus Eliminációs
Életkor kreatinin-clearance (ml/perc) (ml/perc) egyensúlyi felezési idő
Testtömeg állapotú (óra)
eloszlási
térfogat (l)
Felnőtt Normál 100 84 (26) 13 2,2 (23)
40 éves Enyhe 50 48 (28) 15 4,1 (25)
75 kg Károsodott Közepes 30 29 (28) 15 7,0 (26)
Súlyos 10 8,9 (27) 16 23 (27)
Idős Normál 80 73 (27) 13 2,6 (25)
75 éves Enyhe 50 48 (27) 15 4,1 (25)
75 kg Károsodott Közepes 30 29 (26) 15 6,9 (25)
Súlyos 10 8,9 (28) 16 23 (27)
Serdülő Normál 95 71 (27) 10 2,0 (23)
15 éves Enyhe 48 41 (28) 11 3,8 (25)
56 kg Károsodott Közepes 29 25 (28) 12 6,3 (25)
Súlyos 9,5 7,4 (28) 12 22 (28)
Kisiskolás-korú Normál 60 39 (29) 5,8 2,1 (24)
9 éves Enyhe 30 21 (27) 6,3 4,0 (25)
28 kg Károsodott Közepes 18 12 (28) 6,5 6,8 (26)
Súlyos 6,0 3,3 (28) 6,7 25 (27)
Óvodáskorú Normál 37 22 (26) 3,4 2,1 (24)
Betegek kiválasztott jellemzői Átlagos becsült farmakokinetikai
paraméterek (VC*%)
Demográfia Veseműködés Clearance Dinamikus Eliminációs
Életkor kreatinin-clearance (ml/perc) (ml/perc) egyensúlyi felezési idő
Testtömeg állapotú (óra)
eloszlási
térfogat (l)
Enyhe 18 11 (28) 3,5 4,2 (25) 3,5 éves Károsodott Közepes 11 6,1 (27) 3,6 7,6 (27) 15 kg Súlyos 3,7 1,6 (27) 3,7 28 (27)
Kisdedkorú Normál 28 16 (28) 2,5 2,1 (24)
Enyhe 14 7,6 (28) 2,5 4,4 (26) 1,5 éves Károsodott Közepes 8,4 4,2 (28) 2,6 7,9 (28) 11 kg Súlyos 2,8 1,1 (27) 2,6 29 (27)
Csecsemő Normál 21 12 (28) 1,8 2,2 (24)
Enyhe 11 5,4 (27) 1,9 4,6 (26) 6 hónapos Károsodott Közepes 6,4 2,9 (26) 1,9 8,3 (26) 7,9 kg Súlyos 2,1 0,76 (28) 1,9 32 (27)
Újszülött Normál 13 13 (28) 1,1 1,3 (22)
Enyhe 6,4 5,7 (26) 1,1 2,7 (23) 15 napos Károsodott Közepes 3,9 3,1 (27) 1,1 4,8 (26) 3,8 kg Súlyos 1,3 0,77 (27) 1,1 18 (26)
*VC=variációs koefficiens
Nem: Nemek közti különbségeket nem észleltek.
Rassz: Egy egészséges japán és kaukázusi alanyokon végzett vizsgálatban nem észlelték a farmakokinetikai
paraméterek klinikailag jelentős különbségeit. A rendelkezésre álló korlátozott adatok nem mutatnak
különbséget a fekete bőrű vagy afroamerikai alanyok farmakokinetikai paramétereiben.
Testtömeg:
Felnőtt és idős betegek populációs farmakokinetikai analízise nem mutatott klinikailag jelentős
összefüggést a clearance és az eloszlási térfogat, illetve a testtömeg között.
Elhízás: Egy kórosan elhízott betegekkel végzett klinikai vizsgálatban 2 mg/ttkg és 4 mg/ttkg szugammadexet alkalmaztak a tényleges testtömeg (n = 76) vagy az ideális testtömeg (n = 74) szerint. A
szugammadex-expozíció dózisfüggő, lineáris módon nőtt a beadást követően a tényleges testtömeg
vagy az ideális testtömeg függvényében. Nem észleltek klinikailag jelentős különbségeket a
farmakokinetikai paraméterekben a kórosan elhízott betegek és a normál populáció között.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási – lokális tolerancia- vagy vérkompatibilitási vizsgálatokból származó
nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban
különleges kockázat nem várható.
A szugammadex gyorsan kiürül a preklinikai vizsgálatokban tanulmányozott fajoknál, habár fiatal patkányok csontjában és fogaiban visszamaradó szugammadexet figyeltek meg. Fiatal felnőtt, valamint kifejlett patkányokon végzett preklinikai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a szugammadex
nem befolyásolja kedvezőtlenül a fogak színét vagy a csont minőségét, a csontszerkezetet vagy a
csontanyagcserét. A szugammadex nincs hatással a csonttörés gyógyulására és a csontátépülés folyamatára.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
3,7%-os sósav (a pH beállításához) és/vagy nátrium-hidroxid (a pH beállításához) Injekcióhoz való víz
6.2 Inkompatibilitások
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
Fizikai inkompatibilitást jelentettek verapamillal, ondanszetronnal és ranitidinnel.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
Az első felbontást és hígítást követően, felhasználásra kész állapotban a kémiai és fizikai stabilitása 2 °C és 25 °C között tárolva 48 órán át bizonyított. Mikrobiológiai szempontból a hígított készítményt azonnal fel kell használni. Ha nem használják fel azonnal, akkor a felhasználásra kész állapotban
történő, a felhasználás előtti tárolás idejéért a felhasználó a felelős, és az 2 °C és 8 °C között tárolva
normál esetben nem lehet hosszabb, mint 24 óra, kivéve, ha a hígítás ellenőrzötten és igazoltan
aszeptikus körülmények között történt.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. Nem fagyasztható!
A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában.
A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
2 ml vagy 5 ml oldat, szürke klórbutil gumidugóval, valamint alumínium zárókupakkal és lepattintható tetővel lezárt I. típusú injekciós üvegben. Kiszerelés: 10 db 2 ml-es injekciós üveg vagy 10 db 5 ml-es injekciós üveg. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
A Bridion befecskendezhető olyan intravénás szerelékekbe, amelyekben az alábbi intravénás oldatok
folynak: 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid, 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz, 4,5 mg/ml-es (0,45%-os) nátrium-klorid és 25 mg/ml-es (2,5%-os) glükóz, Ringer-laktát oldat, Ringer oldat, 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-kloridban.
A Bridion beadása és más gyógyszerek beadása között az infúziós szereléket megfelelően át kell öblíteni (pl. 0,9%-os nátrium-kloriddal).
Alkalmazása gyermekek és serdülők esetén Gyermekgyógyászati betegek számára a Bridion 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-kloriddal hígítható, 10 mg/ml-es koncentrációra (lásd 6.3 pont).
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Merck Sharp & Dohme B.V.
Waarderweg 39
2031 BN Haarlem
Hollandia
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/08/466/001 EU/1/08/466/002
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008. július 25.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013. június 21.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (https://www.ema.europa.eu) található.