Brilique 60 mg filmtabletta
60 mg tikagrelort tartalmaz filmtablettánként.
Filmtabletta (tabletta). Kerek, bikonvex, rózsaszínű tabletta, egyik oldalán „T”, felette „60” jelzéssel, a másik oldala sima.
akut coronaria szindrómás betegeknél, kivéve, ha az abbahagyása klinikailag indokolt (lásd 5.1 pont).
legfeljebb 2 évvel a MI után, vagy a korábbi ADP-receptor-inhibitor-kezelés leállítását követő
Különleges betegcsoportok Idősek
Vesekárosodás
Májkárosodás
Gyermekek és serdülők
Azoknál a betegeknél, akik nem képesek egészben lenyelni a tablettá(ka)t, a tabletták finom porrá törhetők, és fél pohár vízben elkeverve azonnal megihatók. A poharat további félpohárnyi vízzel ki kell öblíteni, és a pohár tartalmát meg kell inni. A keverék (8 Ch-s vagy nagyobb átmérőjű) nazogasztrikus szondán át is alkalmazható. Fontos, hogy a keverék beadása után a nazogasztrikus szondát vízzel át kell öblíteni.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni
túlérzékenység (lásd 4.8 pont).
| • | Aktív, patológiás vérzés. |
| • | Az anamnaesisben szereplő intracraniális vérzés (lásd 4.8 pont). |
| • | Súlyos májkárosodás (lásd 4.2, 4.4 és 5.2 pont). |
| • | A tikagrelor egyidejű alkalmazása erős CYP3A4-inhibitorokkal (pl. ketokonazollal, |
klaritromicinnel, nefazodonnal, ritonavirrel és atazanavirrel), mivel az egyidejű alkalmazás a tikagrelor-expozíció jelentős emelkedéséhez vezethet (lásd 4.5 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Vérzési kockázat A tikagrelor olyan betegeknél történő alkalmazását, akiknél fokozott a vérzés kockázata, mérlegelni kell az atherothromboticus események prevenciója okozta kedvező hatással szemben (lásd 4.8 és 5.1 pont). Ha a tikagrelor alkalmazása klinikailag indokolt az alábbi betegcsoportoknál óvatosan kell alkalmazni:
- Vérzésre hajlamos betegeknél (pl. friss trauma, friss műtét, véralvadási zavar, aktív vagy nem
régi gastrointestinalis vérzés) vagy olyan betegeknél, akiknél fokozottabb a trauma kockázata. A tikagrelor alkalmazása ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek aktív, patológiás vérzésük van,
Májkárosodás
A Holter EKG-monitorozás azt mutatta, hogy a javarészt tünetmentes ventricularis pauzák gyakorisága a tikagrelor-kezelés során megemelkedett, a klopidogrelhez képest. Azokat a betegeket,
akiknél fokozott volt a bradycardiás események kockázata (például az olyan, pacemaker nélküli betegeket, akiknek sick sinus szindrómájuk, másod- vagy harmadfokú AV-blokkjuk vagy bradycardiával összefüggő ájulásuk volt), a tikagrelor biztonságosságát és hatásosságát értékelő fő vizsgálatokból kizárták. Így a korlátozott klinikai tapasztalat miatt ezeknél a betegeknél a tikagrelort óvatosan kell alkalmazni (lásd 5.1 pont). Továbbá elővigyázatosság szükséges, ha a tikagrelort olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő. Ugyanakkor a PLATO-vizsgálatban egy vagy több, olyan gyógyszerrel (pl. a betegek 96%-ánál béta-blokkolóval, 33%-ánál kalciumcsatorna-blokkoló diltiazemmel és verapamillal és 4%-ánál digoxinnal) történt egyidejű adását követően, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő, nem észleltek klinikailag jelentős mellékhatásokra utaló bizonyítékot (lásd 4.5 pont). A PLATO-vizsgálat Holter alvizsgálata alatt az akut coronaria szindróma akut fázisa alatt több betegnek volt a tikagrelor mellett 3 másodpercnél hosszabb ventricularis pauzája, mint a klopidogrel mellett. A Holterrel kimutatott ventricularis pauzák tikagrelor melletti növekedése az akut coronaria szindróma akut fázisa alatt magasabb volt a krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, mint a teljes vizsgálati populációban, de nem volt magasabb 1 hónapos tikagrelor-kezelés után vagy a klopidogrelhez képest. Ennek az eltérésnek, ebben a betegpopulációban nem volt kedvezőtlen klinikai következménye (beleértve a syncopét vagy a pacemaker behelyezést) (lásd 5.1 pont). A tikagrelort szedő betegeknél bradyarrhythmiás események és AV-blokk előfordulását jelentették a forgalomba hozatalt követően (lásd 4.8 pont), főként az akut coronaria szindrómás betegeknél, amikor potenciálisan zavaró tényezők a szív ischaemiája és az egyidejűleg szedett gyógyszerek, amelyek csökkentik a szívfrekvenciát vagy befolyásolják a szív ingerületvezetését. A kezelés megkezdése előtt értékelni kell a betegek klinikai állapotát és az egyidejűleg szedett gyógyszereket, mint lehetséges kiváltó tényezőket. Dyspnoe A tikagrelorral kezelt betegeknél dyspnoéról számoltak be. A dyspnoe intenzitása rendszerint enyhe vagy közepes fokú, és gyakran anélkül megszűnik, hogy a kezelés abbahagyására lenne szükség. Az asthmás/krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő (COPD) betegeknél a tikagrelor mellett magasabb lehet a dyspnoe kialakulásának abszolút kockázata. A tikagrelort az olyan betegeknél, akiknek az anamnaesisében asthma és/vagy COPD szerepel, óvatosan kell alkalmazni. A mechanizmus nem tisztázott. Ha egy beteg újonnan kialakult, tartós vagy súlyosbodó dyspnoéról számol be, akkor azt alaposan ki kell vizsgálni, és ha a beteg nem tolerálja, akkor a tikagrelor-kezelést le kell állítani. A további részleteket lásd a 4.8 pontban. Centrális alvási apnoe A tikagrelort szedő betegeknél a forgalomba hozatalt követően centrális alvási apnoét jelentettek, beleértve a Cheyne–Stokes légzést is. Ha a centrális alvási apnoe gyanúja felmerül, további klinikai értékelést kell mérlegelni. Kreatininszint emelkedés A kreatininszint a tikagrelor-kezelés ideje alatt emelkedhet. A mechanizmus még nem tisztázott. A vesefunkciót a rutin orvosi gyakorlatnak megfelelően ellenőrizni kell. Az akut coronaria szindrómás betegeknél szintén javasolt a vesefunkció ellenőrzése egy hónappal a tikagrelor-kezelés elkezdése után, és különös figyelmet kell fordítani a ≥ 75 éves betegekre, a közepes fokú vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegekre, valamint azokra, akik egyidejűleg angiotenzin-receptorblokkoló- (ARB) kezelést kapnak. Húgysavszint emelkedés A tikagrelor-kezelés alatt hyperuricaemia fordulhat elő (lásd 4.8 pont). Elővigyázatosság javasolt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnaesisében hyperuricaemia vagy köszvényes arthritis szerepel. Elővigyázatosságból a tikagrelor alkalmazása a húgysav-nephropathiában szenvedő betegeknél nem javasolt.
Thromboticus thrombocytopeniás purpura (TTP) Thromboticus thrombocytopeniás purpura (TTP) nagyon ritka előfordulásáról számoltak be tikagrelor alkalmazása során. Thrombocytopenia és microangiopathiás haemolyticus anaemia jellemzi, mely akár neurológiai tünetekkel, veseműködési zavarral vagy lázzal járhat együtt. A TTP egy potenciálisan fatális állapot, mely azonnali kezelést tesz szükségessé, beleértve a plazmaferezist is. A heparin indukálta thrombocytopenia (HIT - heparin induced thrombocytopenia) kimutatása során a thrombocyta-funkciós tesztekre gyakorolt zavaró hatás A HIT kimutatásához a heparin-indukálta thrombocyta aktivációs tesztet (HIPA – heparin induced platelet activation) alkalmazzák, amikor heparin jelenlétében az egészséges donorok thrombocytái aktiválódnak a beteg szérumában lévő thrombocyta-ellenes faktor 4/heparin antitestek hatására. A HIT kimutatásakor fals negatív eredményeket jelentettek a thrombocyta-funkciós tesztben (beleértve, de nem leszűkítve a HIPA tesztre) az olyan betegeknél, akik tikagrelort kaptak. Ez a betegek szérum/plazma tesztjeiben az egészséges donorok thrombocytáinak P2Y12-receptor tikagrelor általi gátlásával kapcsolatos. A HIT thrombocyta-funkciós tesztek értelmezéséhez szükséges az egyidejű tikagrelor-kezeléssel kapcsolatos információ. A folyamatos tikagrelor-kezelés előny-kockázat arányának értékelése szükséges az olyan betegeknél, akiknél HIT alakult ki, figyelembe véve a prothrombotikus állapotukat, valamint az egyidejű antikoaguláns és tikagrelor-kezelés miatt a vérzés megnövekedett kockázatát. Egyéb A PLATO-vizsgálatban az acetilszalicilsav fenntartó dózisa és a tikagrelor klopidogrelhez viszonyított relatív hatásossága között megfigyelt összefüggés alapján a tikagrelor és az acetilszalicilsav magas fenntartó dózisának (> 300 mg) egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 5.1 pont). A kezelés idő előtti abbahagyása Bármilyen thrombocytagátló kezelés, köztük a Brilique idő előtti leállítása az alapbetegség következtében a cardiovascularis eredetű halálozás, a myocardialis infarctus vagy a stroke fokozott kockázatát eredményezheti. Ezért a kezelés idő előtti leállítását kerülni kell. Nátrium A Brilique kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A tikagrelor elsősorban CYP3A4-szubsztrát, és a CYP3A4 enyhe inhibitora. A tikagrelor P-glikoprotein- (P-gp) szubsztrát és gyenge P-gp-inhibitor is, és növelheti a P-gp-szubsztrátok expozícióját. A tikagrelor egy emlőrákrezisztencia-protein- (breast cancer resistance protein, BCRP) inhibitor. Gyógyszerek és más készítmények tikagrelorra gyakorolt hatása CYP3A4-inhibitorok
- Erős CYP3A4-inhibitorok – A ketokonazol és a tikagrelor együttes alkalmazása a tikagrelor
Cmax-át 2,4-szeresére és az AUC-jét 7,3-szeresére növelte. Az aktív metabolit Cmax-a 89%-kal, AUC-je pedig 56%-kal csökkent. A CYP3A4 más, erős inhibitorainak (klaritromicin, nefazadon, ritonavir és atazanavir) várhatóan hasonló a hatása, ezért az erős CYP3A4-inhibitoroknak a tikagrelorral történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
- Közepesen erős CYP3A4-inhibitorok – A diltiazem és a tikagrelor együttes alkalmazása a
tikagrelor Cmax-át 69%-kal, az AUC-jét pedig a 2,7-szeresére növelte. Az aktív metabolit Cmax-a 38%-kal csökkent, AUC-je változatlan maradt. A tikagrelornak nem volt hatása a diltiazem plazmaszintre. A CYP3A4 más, közepesen erős inhibitorainak (pl. amprenavir, aprepitant, eritromicin és flukonazol) várhatóan hasonló a hatása, és azok is együtt adhatók a tikagrelorral.
- A tikagrelor expozíciójának 2-szeres növekedését figyelték meg napi nagy mennyiségű
grapefruitlé fogyasztását követően (3 × 200 ml). Az expozíció ilyen mértékű növekedése a legtöbb betegnél várhatóan nem lesz klinikailag jelentős. CYP3A-induktorok A rifampicin és a tikagrelor együttes alkalmazása a tikagrelor Cmax-át 73%-kal, AUC-jét pedig 86%-kal csökkentette. Az aktív metabolit Cmax-a változatlan maradt, AUC-je pedig 46%-kal csökkent. Más CYP3A-induktorok (pl. fenitoin, karbamazepin és fenobarbitál) is várhatóan hasonlóan csökkentik a tikagrelor expozícióját. A tikagrelor és potens CYP3A-induktorok együttes alkalmazása csökkentheti a tikagrelor expozícióját és hatásosságát, ezért együttes alkalmazásuk a tikagrelorral nem javasolt. Ciklosporin (P-gp- és CYP3A-inhibitor) A ciklosporin (600 mg) és a tikagrelor együttes alkalmazása a tikagrelor Cmax-át 2,3-szeresére, AUC-jét pedig 2,8-szeresére növelte. Az aktív metabolit AUC-értéke 32%-kal növekedett, és Cmax-értéke 15%-kal csökkent ciklosporin jelenlétében. A tikagrelor és a tikagrelor-expozíciót esetleg szintén emelő egyéb hatóanyagok, amelyek potens P-gp-inhibitorok és közepesen erős CYP3A4-inhibitorok is (például verapamil, kinidin), együttes alkalmazására vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat. Ha az együttadás elkerülhetetlen, akkor az együttes alkalmazást óvatosan kell végezni. Egyéb Klinikai farmakológiai interakciós vizsgálatok azt mutatták, hogy a tikagrelor heparinnal, enoxaparinnal és acetilszalicilsavval vagy dezmopresszinnel történő együttes adása a tikagrelor önmagában történő adásához képest nem volt semmilyen hatással a tikagrelor vagy az aktív metabolit farmakokinetikájára, sem az ADP-indukált thrombocytaaggregációra. Ha az klinikailag indokolt, akkor a haemostasist megváltoztató gyógyszereket óvatosan kell a tikagrelorral kombinációban adni. Az orális P2Y12-inhibitorok, köztük a tikagrelor és aktív metabolitja expozíciójának elhúzódását és csökkenését figyelték meg az olyan akut coronaria szindrómás betegeknél, akiket morfinnal kezeltek (a tikagrelor expozíció 35%-os csökkenése). Ez a kölcsönhatás a csökkent gastrointestinalis motilitással lehet kapcsolatos és egyéb opioidokra is vonatkozik. A klinikai jelentősége nem ismert, de az adatok a tikagrelor hatásosságának lehetséges csökkenését mutatják az olyan betegeknél, akiket egyidejűleg tikagrelorral és morfinnal kezeltek. Azoknál az akut coronaria szindrómás betegeknél, akiknél a morfin adását nem lehet mellőzni és a gyors P2Y12-gátlás döntő fontosságú, parenterális P2Y12-inhibitor alkalmazását lehet mérlegelni. A tikagrelor más gyógyszerekre gyakorolt hatása A CYP3A4 által metabolizált gyógyszerek
- Szimvasztatin – A tikagrelor és a szimvasztatin együttes alkalmazása a szimvasztatin Cmax-át
81%-kal, az AUC-jét pedig 56%-kal növelte, a szimvasztatinsav Cmax-át 64%-kal, az AUC-jét pedig 52%-kal növelte, néhány egyénnél az emelkedés 2-3-szoros volt. A tikagrelor és a napi 40 mg-ot meghaladó szimvasztatin dózisok együttes alkalmazása a szimvasztatin okozta mellékhatásokkal járhat, amit a lehetséges előnyökkel szemben mérlegelni kell. A szimvasztatinnak nem volt hatása a tikagrelor plazmaszintre. A tikagrelornak hasonló hatása lehet a lovasztatinra. A tikagrelor és a 40 mg-nál magasabb szimvasztatin vagy lovasztatin dózisok egyidejű alkalmazása nem javasolt.
- Atorvasztatin – Az atorvasztatin és a tikagrelor együttes alkalmazása az atorvasztatinsav Cmax-át
23%-kal, az AUC-jét pedig 36%-kal növelte. Az AUC és a Cmax hasonló emelkedését észlelték minden atorvasztatinsav metabolit esetén. Ezeket az emelkedéseket nem tartják klinikailag jelentősnek.
- Más, a CYP3A4 által metabolizált sztatinokra gyakorolt hasonló hatás nem zárható ki. A
PLATO-vizsgálatban tikagrelort kapó betegek különböző sztatinokat szedtek, és az ezeket a gyógyszereket szedő PLATO-kohorsz 93%-ánál nem észleltek a sztatin biztonságosságával összefüggő problémát.
A tikagrelor egy enyhe CYP3A4-inhibitor. A tikagrelor és a szűk terápiás indexű CYP3A4-szubsztrátok (azaz a ciszaprid vagy az ergot alkaloidok) együttes alkalmazása nem javasolt, mivel a tikagrelor növelheti ezeknek a gyógyszereknek az expozícióját. P-gp-szubsztrátok (beleértve a digoxint és ciklosporint is) A tikagrelor egyidejű alkalmazása a digoxin Cmax-át 75%-kal, az AUC-jét pedig 28%-kal növelte. A tikagrelor együttes alkalmazásakor a digoxin átlagos mélyszintje mintegy 30%-kal nőtt, úgy, hogy néhány egyénnél a maximális emelkedés 2-szeres volt. Digoxin jelenléte nem befolyásolta a tikagrelor és aktív metabolitja Cmax-át és az AUC-jét. Ezért a szűk terápiás indexű, P-gp-függő gyógyszerek, mint például a digoxin és a tikagrelor együttes adásakor megfelelő klinikai és/vagy laboratóriumi monitorozás javasolt. A tikagrelornak nem volt hatása a ciklosporin vérszintekre. A tikagrelor egyéb P-gp-szubsztrátokra gyakorolt hatását nem vizsgálták. A CYP2C9 által metabolizált gyógyszerek A tikagrelor és a tolbutamid együttes alkalmazása egyik gyógyszer plazmaszintjének változását sem idézte elő, ami arra utal, hogy a tikagrelor nem CYP2C9-inhibitor, és nem valószínű, hogy megváltoztatná olyan gyógyszerek CYP2C9 mediálta metabolizmusát, mint például a warfarin és a tolbutamid. Rozuvasztatin (BCRP-szubsztrát) A tikagrelorról kimutatták, hogy a rozuvasztatin Cmax-át körülbelül 2,5-szeresére, AUC-jét pedig körülbelül 2,4-szeresére növeli, ami a myopathia, ezen belül a rhabdomyolysis fokozott kockázatát eredményezheti. A rozuvasztatin alkalmazása során a jelentős cardiovascularis nemkívánatos események megelőzésének előnyeit a rozuvasztatin magasabb plazmakoncentrációinak kockázataival összevetve kell mérlegelni. Orális fogamzásgátlók A tikagrelor és levonorgesztrel és etinil-ösztradiol együttes alkalmazása megközelítőleg 20%-kal növelte az etinil-ösztradiol-expozíciót, de nem változtatta meg a levonorgesztrel farmakokinetikáját. Nem várható az orális fogamzásgátlók hatásosságára gyakorolt, klinikailag jelentős hatás, ha a levonorgesztrelt és etinil-ösztradiolt egyidejűleg tikagrelorral adják. Gyógyszerek, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő A legtöbbször tünetmentes ventricularis pauzákra és bradycardiára vonatkozó megfigyelések miatt elővigyázatosság szükséges, ha a tikagrelort olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő (lásd 4.4 pont). Ugyanakkor a PLATO-vizsgálatban egy vagy több, olyan gyógyszerrel (pl. a betegek 96%-ánál béta-blokkolóval, 33%-ánál kalciumcsatorna-blokkoló diltiazemmel és verapamillal és 4%-ánál digoxinnal) történt egyidejű adását követően, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő, nem észleltek klinikailag jelentős mellékhatásokra utaló bizonyítékot. Egyéb, egyidejű kezelés A klinikai vizsgálatokban a kísérőbetegségek támasztotta követelményeknek megfelelően a tikagrelort gyakran adták együtt hosszú ideig acetilszalicilsavval, protonpumpa-inhibitorokkal, sztatinokkal, béta-blokkolókkal, angiotenzin-konvertáló-enzim- (ACE) inhibitorokkal és angiotenzin-receptorblokkolókkal, valamint még rövid ideig heparinnal, kis molekulatömegű heparinnal, intravénás GpIIb/IIIa inhibitorokkal (lásd 5.1 pont). Ezeknek a gyógyszereknek az esetén nem észleltek klinikailag jelentős, kedvezőtlen interakcióra utaló bizonyítékot.
Szervrendszeri Nagyon Gyakori Nem gyakori Nem ismert
kategóriák gyakori
a
tünetek Immunrendszeri Túlérzékenység betegségek és , beleértve az
c
d
betegségek és tünetek
m
tünetek
tünetek
c
kapcsolatos tünetek
tünetek
f
betegségek és tünetek Emésztőrendszeri Gastrointestinalis Retroperitoneag betegségek és vérzés , lis vérzés
Szervrendszeri Nagyon Gyakori Nem gyakori Nem ismert
kategóriák gyakori
h
tünetei i
tünetei j
betegségek és tünetek
k
betegségek és tünetek
d
l
kapcsolatos
a
b
c A forgalomba hozatalt követően azonosították. d
f
g
h
i
j
k
l
m
tikagrelor N = 9186
naponta P-érték
Intracranialis vérzés:
Intracranialis vérzés:
beavatkozást követő intracranialis vérzések egy kisfokú emelkedést mutattak a 60 mg-os tikagrelor kezelés mellett (n = 15, 0,2%), az acetilszalicilsav monoterápiához képest (n = 10, 0,1%). 6 végzetes kimenetelű intracranialis vérzés volt a 60 mg tikagrelor, és 5 fatális intracranialis vérzés volt az
Dyspnoe
értelemben, ez a kockázat magasabb volt, mint a teljes PLATO populációban. A tikagrelort az olyan
adag beadása után 2-4 órával kialakuló, 89%-os maximális IPA-hatás igazolt, ami 2-8 órán át
Klinikai hatásosság
Előzetes elemzések egy, az acetilszalicilsav-dózissal való lehetséges összefüggésre utalnak, mivel az
tikagrelor mellett adott naponkénti fenntartó acetilszalicilsav-dózisnak 75–150 mg-nak kell lennie
(instabil angina, ST-elevációval nem járó myocardialis infarctus [NSTEMI] vagy ST elevációval járó
a a
a a
Cardiovascularis
d
Cardiovascularis
c
d
d
a
b
c
d
jelzett a genotípuscsoportok és a PLATO-vizsgálat eredményei között. A tikagrelornak a jelentős
Klinikai biztonságosság
Klinikai hatásosság
5. táblázat - Az elsődleges és másodlagos hatásossági végpontok analízise (PEGASUS)
Naponta kétszer 60 mg tikagrelor
ASA-monoterápia
+ASA
(n = 7067)
N = 7045
p-érték
Betegek Betegek
HR
Jellemző akiknél akiknél
KM% (95%-os KM%
tulajdonságok esemény esemény
CI)
zajlott zajlott
Elsődleges végpont
CV eredetű 0,84 halálozás/MI/Stro 487 (6,9%) 7,8% 578 (8,2%) 9,0% 0,0043 (s) (0,74; 0,95) ke
0,83 CV halálozás 174 (2,5%) 2,9% 210 (3,0%) 3,4% 0,0676 (0,68; 1,01)
0,84 MI 285 (4,0%) 4,5% 338 (4,8%) 5,2% 0,0314 (0,72; 0,98)
0,75 Stroke 91 (1,3%) 1,5% 122 (1,7%) 1,9% 0,0337 (0,57; 0,98)
Naponta kétszer 60 mg tikagrelor
ASA-monoterápia
+ASA
(n = 7067)
N = 7045
p-érték
Betegek Betegek
HR
Jellemző akiknél akiknél
KM% (95%-os KM%
tulajdonságok esemény esemény
CI)
zajlott zajlott
0,83 (0,68; 1,01)
A relatív hazárdot és a p-értékeket a tikagrelor- vs. acetilszalicilsav-monoterápia esetén a Cox-féle arányos hazárd modellből
ADP-receptor-inhibitor kezelés befejezése után nem volt bizonyíték a naponta kétszer 60 mg
Klinikai biztonságosság
Gyermekek és serdülők
Az összetört, vízzel elkevert tabletta formájában, szájon át beadott vagy nazogasztrikus szondán keresztül a gyomorba juttatott tikagrelor biohasznosulása a tikagrelor és az aktív metabolit AUC- és Cmax-értékét tekintve az egészben alkalmazott tablettákéhoz hasonlítható. Az összetört, vízzel elkevert tikagrelor tabletták kezdeti expozíciója (0,5 és 1 órával az adag beadása után) magasabb volt, mint az egészben alkalmazott tablettáké; ezt követően (2-48 óra elteltével) általánosságban azonos koncentrációs profilt mutatott.
Különleges betegcsoportok Idősek
Gyermekek és serdülők
testtömege≥12 kg - ≤24 kg, >24 kg - ≤48 kg és >48 kg volt, 15 mg-os szájban diszpergálódó,
Vesekárosodás
Májkárosodás
Tabletta mag
kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát magnézium-sztearát (E470b) A típusú karboximetil-keményítő-nátrium
Tabletta bevonat titán-dioxid (E171) fekete vas-oxid (E172)
vörös vas-oxid (E172) makrogol 400 hipromellóz (E464)
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
- 10 tablettát tartalmazó PVC-PVDC/Al, átlátszó buborékcsomagolás (nap/hold jelképekkel),
60 tabletta (6 buborékcsomagolás) és 180 tabletta (18 buborékcsomagolás) kartondobozonként.
- 14 tablettát tartalmazó PVC-PVDC/Al, átlátszó naptár buborékcsomagolás (nap/hold
jelképekkel), 14 tabletta (1 buborékcsomagolás), 56 tabletta (4 buborékcsomagolás) és 168 tabletta (12 buborékcsomagolás) kartondobozonként. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
AstraZeneca AB SE-151 85 Södertälje Svédország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/10/655/007-011
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. december 3. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. július 17.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu/) található.
Brilique 90 mg filmtabletta
90 mg tikagrelort tartalmaz filmtablettánként.
Filmtabletta (tabletta). Kerek, bikonvex, sárga tabletta, egyik oldalán „T”, felette „90” jelzéssel, a másik oldala sima.
akut coronaria szindrómás betegeknél, kivéve, ha az abbahagyása klinikailag indokolt (lásd 5.1 pont).
legfeljebb 2 évvel a MI után, vagy a korábbi ADP-receptor-inhibitor kezelés leállítását követő
Különleges betegcsoportok Idősek
Vesekárosodás
Májkárosodás
Gyermekek és serdülők
Azoknál a betegeknél, akik nem képesek egészben lenyelni a tablettá(ka)t, a tabletták finom porrá törhetők, és fél pohár vízben elkeverve azonnal megihatók. A poharat további félpohárnyi vízzel ki kell öblíteni, és a pohár tartalmát meg kell inni. A keverék (8 Ch-s vagy nagyobb átmérőjű) nazogasztrikus szondán át is alkalmazható. Fontos, hogy a keverék beadása után a nazogasztrikus szondát vízzel át kell öblíteni.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni
túlérzékenység (lásd 4.8 pont).
| • | Aktív, patológiás vérzés. |
| • | Az anamnaesisben szereplő intracraniális vérzés (lásd 4.8 pont). |
| • | Súlyos májkárosodás (lásd 4.2, 4.4 és 5.2 pont). |
| • | A tikagrelor egyidejű alkalmazása erős CYP3A4-inhibitorokkal (pl. ketokonazollal, |
klaritromicinnel, nefazodonnal, ritonavirrel és atazanavirrel), mivel az egyidejű alkalmazás a tikagrelor-expozíció jelentős emelkedéséhez vezethet (lásd 4.5 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Vérzési kockázat A tikagrelor olyan betegeknél történő alkalmazását, akiknél fokozott a vérzés kockázata, mérlegelni kell az atherothromboticus események prevenciója okozta kedvező hatással szemben (lásd 4.8 és 5.1 pont). Ha a a tikagrelor alkalmazása klinikailag indokolt az alábbi betegcsoportoknál óvatosan kell alkalmazni:
- Vérzésre hajlamos betegeknél (pl. friss trauma, friss műtét, véralvadási zavar, aktív vagy nem
régi gastrointestinalis vérzés) vagy olyan betegeknél, akiknél fokozottabb a trauma kockázata. A tikagrelor alkalmazása ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek aktív, patológiás vérzésük van,
Májkárosodás
A Holter EKG-monitorozás azt mutatta, hogy a javarészt tünetmentes ventricularis pauzák gyakorisága a tikagrelor-kezelés során megemelkedett, a klopidogrelhez képest. Azokat a betegeket,
akiknél fokozott volt a bradycardiás események kockázata (például az olyan, pacemaker nélküli betegeket, akiknek sick sinus szindrómájuk, másod- vagy harmadfokú AV-blokkjuk vagy bradycardiával összefüggő ájulásuk volt), a tikagrelor biztonságosságát és hatásosságát értékelő fő vizsgálatokból kizárták. Így a korlátozott klinikai tapasztalat miatt ezeknél a betegeknél a tikagrelort óvatosan kell alkalmazni (lásd 5.1 pont). Továbbá elővigyázatosság szükséges, ha a tikagrelort olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő. Ugyanakkor a PLATO-vizsgálatban egy vagy több, olyan gyógyszerrel (pl. a betegek 96%-ánál béta-blokkolóval, 33%-ánál kalciumcsatorna-blokkoló diltiazemmel és verapamillal és 4%-ánál digoxinnal) történt egyidejű adását követően, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő, nem észleltek klinikailag jelentős mellékhatásokra utaló bizonyítékot (lásd 4.5 pont). A PLATO-vizsgálat Holter alvizsgálata alatt az akut coronaria szindróma akut fázisa alatt több betegnek volt a tikagrelor mellett 3 másodpercnél hosszabb ventricularis pauzája, mint a klopidogrel mellett. A Holterrel kimutatott ventricularis pauzák tikagrelor melletti növekedése az akut coronaria szindróma akut fázisa alatt magasabb volt a krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, mint a teljes vizsgálati populációban, de nem volt magasabb 1 hónapos tikagrelor-kezelés után vagy a klopidogrelhez képest. Ennek az eltérésnek, ebben a betegpopulációban nem volt kedvezőtlen klinikai következménye (beleértve a syncopét vagy a pacemaker behelyezést) (lásd 5.1 pont). A tikagrelort szedő betegeknél bradyarrhythmiás események és AV-blokk előfordulását jelentették a forgalomba hozatalt követően (lásd 4.8 pont), főként az akut coronaria szindrómás betegeknél, amikor potenciálisan zavaró tényezők a szív ischaemiája és az egyidejűleg szedett gyógyszerek, amelyek csökkentik a szívfrekvenciát vagy befolyásolják a szív ingerületvezetését. A kezelés megkezdése előtt értékelni kell a betegek klinikai állapotát és az egyidejűleg szedett gyógyszereket, mint lehetséges kiváltó tényezőket. Dyspnoe A tikagrelorral kezelt betegeknél dyspnoéról számoltak be. A dyspnoe intenzitása rendszerint enyhe vagy közepes, és gyakran anélkül megszűnik, hogy a kezelés abbahagyására lenne szükség. Az asthmás/krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő (COPD) betegeknél a tikagrelor mellett magasabb lehet a dyspnoe kialakulásának abszolút kockázata. A tikagrelort az olyan betegeknél, akiknek az anamnaesisében asthma és/vagy COPD szerepel, óvatosan kell alkalmazni. A mechanizmus nem tisztázott. Ha egy beteg újonnan kialakult, tartós vagy súlyosbodó dyspnoéról számol be, akkor azt alaposan ki kell vizsgálni, és ha a beteg nem tolerálja, akkor a tikagrelor-kezelést le kell állítani. A további részleteket lásd a 4.8 pontban. Centrális alvási apnoe A tikagrelort szedő betegeknél a forgalomba hozatalt követően centrális alvási apnoét jelentettek, beleértve a Cheyne–Stokes légzést is. Ha a centrális alvási apnoe gyanúja felmerül, további klinikai értékelést kell mérlegelni. Kreatininszint emelkedés A kreatininszint a tikagrelor-kezelés ideje alatt emelkedhet. A mechanizmus még nem tisztázott. A vesefunkciót a rutin orvosi gyakorlatnak megfelelően ellenőrizni kell. Az akut coronaria szindrómás betegeknél szintén javasolt a vesefunkció ellenőrzése egy hónappal a tikagrelor-kezelés elkezdése után, és különös figyelmet kell fordítani a ≥ 75 éves betegekre, a közepes fokú vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegekre, valamint azokra, akik egyidejűleg angiotenzin-receptorblokkoló- (ARB) kezelést kapnak. Húgysavszint emelkedés A tikagrelor-kezelés alatt hyperuricaemia fordulhat elő (lásd 4.8 pont). Elővigyázatosság javasolt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnaesisében hyperuricaemia vagy köszvényes arthritis szerepel. Elővigyázatosságból a tikagrelor alkalmazása a húgysav-nephropathiában szenvedő betegeknél nem javasolt.
Thromboticus thrombocytopeniás purpura (TTP) Thromboticus thrombocytopeniás purpura (TTP) nagyon ritka előfordulásáról számoltak be tikagrelor alkalmazása során. Thrombocytopenia és microangiopathiás haemolyticus anaemia jellemzi, mely akár neurológiai tünetekkel, veseműködési zavarral vagy lázzal járhat együtt. A TTP egy potenciálisan fatális állapot, mely azonnali kezelést tesz szükségessé, beleértve a plazmaferezist is. A heparin indukálta thrombocytopenia (HIT - heparin induced thrombocytopenia) kimutatása során a thrombocyta-funkciós tesztekre gyakorolt zavaró hatás A HIT kimutatásához a heparin-indukálta thrombocyta aktivációs tesztet (HIPA – heparin induced platelet activation) alkalmazzák, amikor heparin jelenlétében az egészséges donorok thrombocytái aktiválódnak a beteg szérumában lévő thrombocyta-ellenes faktor 4/heparin antitestek hatására. A HIT kimutatásakor fals negatív eredményeket jelentettek a thrombocyta-funkciós tesztben (beleértve, de nem leszűkítve a HIPA tesztre) az olyan betegeknél, akik tikagrelort kaptak. Ez a betegek szérum/plazma tesztjeiben az egészséges donorok thrombocytáinak P2Y12-receptor tikagrelor általi gátlásával kapcsolatos. A HIT thrombocyta-funkciós tesztek értelmezéséhez szükséges az egyidejű tikagrelor-kezeléssel kapcsolatos információ. A folyamatos tikagrelor-kezelés előny-kockázat arányának értékelése szükséges az olyan betegeknél, akiknél HIT alakult ki, figyelembe véve a prothrombotikus állapotukat, valamint az egyidejű antikoaguláns és tikagrelor-kezelés miatt a vérzés megnövekedett kockázatát. Egyéb A PLATO-vizsgálatban az acetilszalicilsav fenntartó dózisa és a tikagrelor klopidogrelhez viszonyított relatív hatásossága között megfigyelt összefüggés alapján a tikagrelor és az acetilszalicilsav magas fenntartó dózisának (> 300 mg) egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 5.1 pont). A kezelés idő előtti abbahagyása Bármilyen thrombocytagátló kezelés, köztük a Brilique idő előtti leállítása az alapbetegség következtében a cardiovascularis eredetű halálozás, a myocardialis infarctus vagy a stroke fokozott kockázatát eredményezheti. Ezért a kezelés idő előtti leállítását kerülni kell. Nátrium A Brilique kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A tikagrelor elsősorban CYP3A4-szubsztrát, és a CYP3A4 enyhe inhibitora. A tikagrelor P-glikoprotein (P-gp) szubsztrát és gyenge P-gp-inhibitor is, és növelheti a P-gp-szubsztrátok expozícióját. A tikagrelor egy emlőrákrezisztencia-protein- (breast cancer resistance protein, BCRP) inhibitor. Gyógyszerek és más készítmények tikagrelorra gyakorolt hatása CYP3A4-inhibitorok
- Erős CYP3A4-inhibitorok – A ketokonazol és a tikagrelor együttes alkalmazása a tikagrelor
Cmax-át 2,4-szeresére és az AUC-jét 7,3-szeresére növelte. Az aktív metabolit Cmax-a 89%-kal, AUC-je pedig 56%-kal csökkent. A CYP3A4 más, erős inhibitorainak (klaritromicin, nefazadon, ritonavir és atazanavir) várhatóan hasonló a hatása, ezért az erős CYP3A4-inhibitoroknak a tikagrelorral történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
- Közepesen erős CYP3A4-inhibitorok – A diltiazem és a tikagrelor együttes alkalmazása a
tikagrelor Cmax-át 69%-kal, az AUC-jét pedig a 2,7-szeresére növelte. Az aktív metabolit Cmax-a 38%-kal csökkent, AUC-je változatlan maradt. A tikagrelornak nem volt hatása a diltiazem plazmaszintre. A CYP3A4 más, közepesen erős inhibitorainak (pl. amprenavir, aprepitant, eritromicin és flukonazol) várhatóan hasonló a hatása, és azok is együtt adhatók a tikagrelorral.
- A tikagrelor expozíciójának 2-szeres növekedését figyelték meg napi nagy mennyiségű
grapefruitlé fogyasztását követően (3 × 200 ml). Az expozíció ilyen mértékű növekedése a legtöbb betegnél várhatóan nem lesz klinikailag jelentős. CYP3A-induktorok A rifampicin és a tikagrelor együttes alkalmazása a tikagrelor Cmax-át 73%-kal, AUC-jét pedig 86%-kal csökkentette. Az aktív metabolit Cmax-a változatlan maradt, AUC-je pedig 46%-kal csökkent. Más CYP3A-induktorok (pl. fenitoin, karbamazepin és fenobarbitál) is várhatóan hasonlóan csökkentik a tikagrelor expozícióját. A tikagrelor és potens CYP3A-induktorok együttes alkalmazása csökkentheti a tikagrelor expozícióját és hatásosságát, ezért együttes alkalmazásuk a tikagrelorral nem javasolt. Ciklosporin (P-gp- és CYP3A-inhibitor) A ciklosporin (600 mg) és a tikagrelor együttes alkalmazása a tikagrelor Cmax-át 2,3-szeresére, AUC-jét pedig 2,8-szeresére növelte. Az aktív metabolit AUC-értéke 32%-kal növekedett, és Cmax-értéke 15%-kal csökkent ciklosporin jelenlétében. A tikagrelor és a tikagrelor-expozíciót esetleg szintén emelő egyéb hatóanyagok, amelyek potens P-gp-inhibitorok és közepesen erős CYP3A4-inhibitorok is (például verapamil, kinidin), együttes alkalmazására vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat. Ha az együttadás elkerülhetetlen, akkor az együttes alkalmazást óvatosan kell végezni. Egyéb Klinikai farmakológiai interakciós vizsgálatok azt mutatták, hogy a tikagrelor heparinnal, enoxaparinnal és acetilszalicilsavval vagy dezmopresszinnel történő együttes adása a tikagrelor önmagában történő adásához képest nem volt semmilyen hatással a tikagrelor vagy az aktív metabolit farmakokinetikájára, sem az ADP-indukált thrombocytaaggregációra. Ha az klinikailag indokolt, akkor a haemostasist megváltoztató gyógyszereket óvatosan kell a tikagrelorral kombinációban adni. Az orális P2Y12-inhibitorok, köztük a tikagrelor és aktív metabolitja expozíciójának elhúzódását és csökkenését figyelték meg az olyan akut coronaria szindrómás betegeknél, akiket morfinnal kezeltek (a tikagrelor expozíció 35%-os csökkenése). Ez a kölcsönhatás a csökkent gastrointestinalis motilitással lehet kapcsolatos és egyéb opioidokra is vonatkozik. A klinikai jelentősége nem ismert, de az adatok a tikagrelor hatásosságának lehetséges csökkenését mutatják az olyan betegeknél, akiket egyidejűleg tikagrelorral és morfinnal kezeltek. Azoknál az akut coronaria szindrómás betegeknél, akiknél a morfin adását nem lehet mellőzni és a gyors P2Y12-gátlás döntő fontosságú, parenterális P2Y12-inhibitor alkalmazását lehet mérlegelni. A tikagrelor más gyógyszerekre gyakorolt hatása A CYP3A4 által metabolizált gyógyszerek
- Szimvasztatin – A tikagrelor és a szimvasztatin együttes alkalmazása a szimvasztatin Cmax-át
81%-kal, az AUC-jét pedig 56%-kal növelte, a szimvasztatinsav Cmax-át 64%-kal, az AUC-jét pedig 52%-kal növelte, néhány egyénnél az emelkedés 2-3-szoros volt. A tikagrelor és a napi 40 mg-ot meghaladó szimvasztatin dózisok együttes alkalmazása a szimvasztatin okozta mellékhatásokkal járhat, amit a lehetséges előnyökkel szemben mérlegelni kell. A szimvasztatinnak nem volt hatása a tikagrelor plazmaszintre. A tikagrelornak hasonló hatása lehet a lovasztatinra. A tikagrelor és a 40 mg-nál magasabb szimvasztatin vagy lovasztatin dózisok egyidejű alkalmazása nem javasolt.
- Atorvasztatin – Az atorvasztatin és a tikagrelor együttes alkalmazása az atorvasztatinsav Cmax-át
23%-kal, az AUC-jét pedig 36%-kal növelte. Az AUC és a Cmax hasonló emelkedését észlelték minden atorvasztatinsav metabolit esetén. Ezeket az emelkedéseket nem tartják klinikailag jelentősnek.
- Más, a CYP3A4 által metabolizált sztatinokra gyakorolt hasonló hatás nem zárható ki. A
PLATO-vizsgálatban tikagrelort kapó betegek különböző sztatinokat szedtek, és az ezeket a gyógyszereket szedő PLATO-kohorsz 93%-ánál nem észleltek a sztatin biztonságosságával összefüggő problémát.
A tikagrelor egy enyhe CYP3A4-inhibitor. A tikagrelor és a szűk terápiás indexű CYP3A4-szubsztrátok (azaz a ciszaprid vagy az ergot alkaloidok) együttes alkalmazása nem javasolt, mivel a tikagrelor növelheti ezeknek a gyógyszereknek az expozícióját. P-gp-szubsztrátok (beleértve a digoxint és ciklosporint is) A tikagrelor egyidejű alkalmazása a digoxin Cmax-át 75%-kal, az AUC-jét pedig 28%-kal növelte. A tikagrelor együttes alkalmazásakor a digoxin átlagos mélyszintje mintegy 30%-kal nőtt, úgy, hogy néhány egyénnél a maximális emelkedés 2-szeres volt. Digoxin jelenléte nem befolyásolta a tikagrelor és aktív metabolitja Cmax-át és az AUC-jét. Ezért a szűk terápiás indexű, P-gp-függő gyógyszerek, mint például a digoxin és a tikagrelor együttes adásakor megfelelő klinikai és/vagy laboratóriumi monitorozás javasolt. A tikagrelornak nem volt hatása a ciklosporin vérszintekre. A tikagrelor egyéb P-gp-szubsztrátokra gyakorolt hatását nem vizsgálták. A CYP2C9 által metabolizált gyógyszerek A tikagrelor és a tolbutamid együttes alkalmazása egyik gyógyszer plazmaszintjének változását sem idézte elő, ami arra utal, hogy a tikagrelor nem CYP2C9-inhibitor, és nem valószínű, hogy megváltoztatná olyan gyógyszerek CYP2C9 mediálta metabolizmusát, mint például a warfarin és a tolbutamid. Rozuvasztatin (BCRP-szubsztrát) A tikagrelorról kimutatták, hogy a rozuvasztatin Cmax-át körülbelül 2,5-szeresére, AUC-jét pedig körülbelül 2,4-szeresére növeli, ami a myopathia, ezen belül a rhabdomyolysis fokozott kockázatát eredményezheti. A rozuvasztatin alkalmazása során a jelentős cardiovascularis nemkívánatos események megelőzésének előnyeit a rozuvasztatin magasabb plazmakoncentrációinak kockázataival összevetve kell mérlegelni. Orális fogamzásgátlók A tikagrelor és levonorgesztrel és etinil-ösztradiol együttes alkalmazása megközelítőleg 20%-kal növelte az etinil-ösztradiol-expozíciót, de nem változtatta meg a levonorgesztrel farmakokinetikáját. Nem várható az orális fogamzásgátlók hatásosságára gyakorolt, klinikailag jelentős hatás, ha a levonorgesztrelt és etinil-ösztradiolt egyidejűleg tikagrelorral adják. Gyógyszerek, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő A legtöbbször tünetmentes ventricularis pauzákra és bradycardiára vonatkozó megfigyelések miatt elővigyázatosság szükséges, ha a tikagrelort olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő (lásd 4.4 pont). Ugyanakkor a PLATO-vizsgálatban egy vagy több, olyan gyógyszerrel (pl. a betegek 96%-ánál béta-blokkolóval, 33%-ánál kalciumcsatorna-blokkoló diltiazemmel és verapamillal és 4%-ánál digoxinnal) történt egyidejű adását követően, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő, nem észleltek klinikailag jelentős mellékhatásokra utaló bizonyítékot. Egyéb, egyidejű kezelés A klinikai vizsgálatokban a kísérőbetegségek támasztotta követelményeknek megfelelően a tikagrelort gyakran adták együtt hosszú ideig acetilszalicilsavval, protonpumpa-inhibitorokkal, sztatinokkal, béta-blokkolókkal, angiotenzin-konvertáló-enzim- (ACE) inhibitorokkal és angiotenzin-receptorblokkolókkal, valamint még rövid ideig heparinnal, kis molekulatömegű heparinnal, intravénás GpIIb/IIIa inhibitorokkal (lásd 5.1 pont). Ezeknek a gyógyszereknek az esetén nem észleltek klinikailag jelentős, kedvezőtlen interakcióra utaló bizonyítékot.
Szervrendszeri Nagyon Gyakori Nem gyakori Nem ismert
kategóriák gyakori
a
tünetek Immunrendszeri Túlérzékenység, betegségek és beleértve az
c
d
betegségek és tünetek
m
tünetek
tünetek
c
kapcsolatos tünetek
tünetek
f
betegségek és tünetek Emésztőrendszeri Gastrointestinalis Retroperitoneali g betegségek és vérzés , s vérzés
Szervrendszeri Nagyon Gyakori Nem gyakori Nem ismert
kategóriák gyakori
h
tünetei i
tünetei j
betegségek és tünetek
k
betegségek és tünetek
d
l
kapcsolatos
a
b
c A forgalomba hozatalt követően azonosították d
f
g
h
i
j
k
l
m
tikagrelor
naponta N = 9186 P-érték
Intracranialis vérzés:
Intracranialis vérzés:
beavatkozást követő intracranialis vérzések egy kisfokú emelkedést mutattak a 60 mg-os tikagrelor kezelés mellett (n = 15, 0,2%), az acetilszalicilsav-monoterápiához képest (n = 10, 0,1%). 6 végzetes kimenetelű intracranialis vérzés volt a 60 mg tikagrelor-, és 5 fatális intracranialis vérzés volt az
Dyspnoe
értelemben ez a kockázat magasabb volt, mint a teljes PLATO populációban. A tikagrelort az olyan
adag beadása után 2-4 órával kialakuló, 89%-os maximális IPA-hatás igazolt, ami 2-8 órán át
Klinikai hatásosság
Előzetes elemzések egy, az acetilszalicilsav dózissal való lehetséges összefüggésre utalnak, mivel az
tikagrelor mellett adott naponkénti fenntartó acetilszalicilsav dózisnak 75–150 mg-nak kell lennie
(instabil angina, ST-elevációval nem járó myocardialis infarctus [NSTEMI] vagy ST-elevációval járó
a a
a a
Cardiovascularis
d
Cardiovascularis
c
d
d
a
b
c
d
jelzett a genotípus-csoportok és a PLATO-vizsgálat eredményei között. A tikagrelornak a jelentős
Klinikai biztonságosság
Klinikai hatásosság
5. táblázat - Az elsődleges és másodlagos hatásossági végpontok analízise (PEGASUS)
Naponta kétszer 60 mg tikagrelor
ASA-monoterápia
+ASA
(n = 7067)
N = 7045
Betegek Betegek p-érték
HR
Jellemző akiknél akiknél
KM % (95%-os KM %
tulajdonságok esemény esemény
CI)
zajlott zajlott
Elsődleges végpont
CV eredetű 0,84 halálozás/MI/Stro 487 (6,9%) 7,8% 578 (8,2%) 9,0% 0,0043 (s) (0,74; 0,95) ke
0,83 CV halálozás 174 (2,5%) 2,9% 210 (3,0%) 3,4% 0,0676 (0,68; 1,01)
0,84 MI 285 (4,0%) 4,5% 338 (4,8%) 5,2% 0,0314 (0,72; 0,98)
0,75 Stroke 91 (1,3%) 1,5% 122 (1,7%) 1,9% 0,0337 (0,57; 0,98)
Naponta kétszer 60 mg tikagrelor
ASA-monoterápia
+ASA
(n = 7067)
N = 7045
p-érték
Betegek Betegek
HR
Jellemző akiknél akiknél
KM % (95%-os KM %
tulajdonságok esemény esemény
CI)
zajlott zajlott
0,83 (0,68; 1,01)
A relatív hazárdot és a p-értékeket a tikagrelor- vs. acetilszalicilsav-monoterápia esetén a Cox-féle arányos hazárd modellből
ADP-receptor-inhibitor-kezelés befejezése után nem volt bizonyíték a naponta kétszer 60 mg
Klinikai biztonságosság
Gyermekek és serdülők
Az összetört, vízzel elkevert tabletta formájában, szájon át beadott vagy nazogasztrikus szondán keresztül a gyomorba juttatott tikagrelor biohasznosulása a tikagrelor és az aktív metabolit AUC- és Cmax-értékét tekintve az egészben alkalmazott tablettákéhoz hasonlítható. Az összetört, vízzel elkevert tikagrelor tabletták kezdeti expozíciója (0,5 és 1 órával az adag beadása után) magasabb volt, mint az egészben alkalmazott tablettáké; ezt követően (2-48 óra elteltével) általánosságban azonos koncentrációs profilt mutatott.
Különleges betegcsoportok Idősek
Gyermekek és serdülők
testtömege≥12 kg - ≤24 kg, >24 kg - ≤48 kg és >48 kg volt, 15 mg-os szájban diszpergálódó,
Vesekárosodás
Májkárosodás
Tabletta mag
kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát magnézium-sztearát (E470b) A típusú karboximetil-keményítő-nátrium
Tabletta bevonat talkum titán-dioxid (E171)
sárga vas-oxid (E172) makrogol 400 hipromellóz (E464)
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
- 10 tablettát tartalmazó PVC-PVDC/Al, átlátszó buborékcsomagolás (nap/hold jelképekkel),
60 tabletta (6 buborékcsomagolás) és 180 tabletta (18 buborékcsomagolás) kartondobozonként.
- 14 tablettát tartalmazó PVC-PVDC/Al, átlátszó naptár buborékcsomagolás (nap/hold
jelképekkel), 14 tabletta (1 buborékcsomagolás), 56 tabletta (4 buborékcsomagolás) és 168 tabletta (12 buborékcsomagolás) kartondobozonként.
- 10 tablettát tartalmazó PVC-PVDC/Al, adagonként perforált, átlátszó buborékcsomagolás,
100×1 tabletta (10 buborékcsomagolás) kartondobozonként. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
AstraZeneca AB SE-151 85 Södertälje Svédország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/10/655/001-006
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. december 3. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. július 17.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu/) található.
Brilique 90 mg szájban diszpergálódó tabletta
90 mg tikagrelort tartalmaz szájban diszpergálódó tablettánként.
Szájban diszpergálódó tabletta. Kerek, lapos felületű, metszett élű, fehér vagy halvány rózsaszín, szájban diszpergálódó tabletta, egyik oldalán „TI”, felette „90” jelzéssel, a másik oldala sima.
akut coronaria szindrómás betegeknél, kivéve, ha az abbahagyása klinikailag javallt (lásd 5.1 pont).
legfeljebb 2 évvel a MI után, vagy a korábbi ADP-receptor-inhibitor-kezelés leállítását követő
Különleges betegcsoportok Idősek
Vesekárosodás
Májkárosodás
Gyermekek és serdülők
A szájban diszpergálódó tablettát a Brilique 90 mg filmtabletta helyett lehet alkalmazni az olyan betegeknél, akiknek nehézséget jelent egészben lenyelni a tablettát, vagy akik előnyben részesítik a szájban diszpergálódó tablettákat. A tablettát a nyelvre kell helyezni, ahol az a nyálban gyorsan diszpergálódik. Ezután vízzel vagy víz nélkül is lenyelhető (lásd 5.2 pont). A tablettát vízben is lehet diszpergálni, és nazogasztrikus szondán (8 Ch-s vagy nagyobb átmérőjű) át alkalmazni. Fontos, hogy a keverék beadása után a nazogasztrikus szondát vízzel át kell öblíteni. 60 mg-os szájban diszpergálódó tabletta nem kapható.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni
túlérzékenység (lásd 4.8 pont).
| • | Aktív, patológiás vérzés. |
| • | Az anamnaesisben szereplő intracraniális vérzés (lásd 4.8 pont). |
| • | Súlyos májkárosodás (lásd 4.2, 4.4 és 5.2 pont). |
| • | A tikagrelor egyidejű alkalmazása erős CYP3A4-inhibitorokkal (pl. ketokonazollal, |
klaritromicinnel, nefazodonnal, ritonavirrel és atazanavirrel), mivel az egyidejű alkalmazás a tikagrelor-expozíció jelentős emelkedéséhez vezethet (lásd 4.5 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Vérzési kockázat A tikagrelor olyan betegeknél történő alkalmazását, akiknél fokozott a vérzés kockázata, mérlegelni kell az atherothromboticus események prevenciója okozta kedvező hatással szemben (lásd 4.8 és 5.1 pont). Ha a a tikagrelor alkalmazása klinikailag indokolt az alábbi betegcsoportoknál óvatosan kell alkalmazni:
- Vérzésre hajlamos betegeknél (pl. friss trauma, friss műtét, véralvadási zavar, aktív vagy nem
régi gastrointestinalis vérzés) vagy olyan betegeknél, akiknél fokozottabb a trauma kockázata. A
tikagrelor alkalmazása ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek aktív, patológiás vérzésük van,
Májkárosodás
A Holter EKG-monitorozás azt mutatta, hogy a javarészt tünetmentes ventricularis pauzák gyakorisága a tikagrelor-kezelés során megemelkedett, a klopidogrelhez képest. Azokat a betegeket, akiknél fokozott volt a bradycardiás események kockázata (például az olyan, pacemaker nélküli betegeket, akiknek sick sinus szindrómájuk, másod- vagy harmadfokú AV-blokkjuk vagy bradycardiával összefüggő ájulásuk volt), a tikagrelor biztonságosságát és hatásosságát értékelő fő vizsgálatokból kizárták. Így a korlátozott klinikai tapasztalat miatt ezeknél a betegeknél a tikagrelort óvatosan kell alkalmazni (lásd 5.1 pont). Továbbá elővigyázatosság szükséges, ha a tikagrelort olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő. Ugyanakkor a PLATO-vizsgálatban egy vagy több, olyan gyógyszerrel (pl. a betegek 96%-ánál béta-blokkolóval, 33%-ánál kalciumcsatorna-blokkoló diltiazemmel és verapamillal és 4%-ánál digoxinnal) történt egyidejű adását követően, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő, nem észleltek klinikailag jelentős mellékhatásokra utaló bizonyítékot (lásd 4.5 pont). A PLATO-vizsgálat Holter alvizsgálata alatt az akut coronaria szindróma akut fázisa alatt több betegnek volt a tikagrelor mellett 3 másodpercnél hosszabb ventricularis pauzája, mint a klopidogrel mellett. A Holterrel kimutatott ventricularis pauzák tikagrelor melletti növekedése az akut coronaria szindróma akut fázisa alatt magasabb volt a krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, mint a teljes vizsgálati populációban, de nem volt magasabb 1 hónapos tikagrelor-kezelés után vagy a klopidogrelhez képest. Ennek az eltérésnek, ebben a betegpopulációban nem volt kedvezőtlen klinikai következménye (beleértve a syncopét vagy a pacemaker behelyezést) (lásd 5.1 pont). A tikagrelort szedő betegeknél bradyarrhythmiás események és AV-blokk előfordulását jelentették a forgalomba hozatalt követően (lásd 4.8 pont), főként az akut coronaria szindrómás betegeknél, amikor potenciálisan zavaró tényezők a szív ischaemiája és az egyidejűleg szedett gyógyszerek, amelyek csökkentik a szívfrekvenciát vagy befolyásolják a szív ingerületvezetését. A kezelés megkezdése előtt értékelni kell a betegek klinikai állapotát és az egyidejűleg szedett gyógyszereket, mint lehetséges kiváltó tényezőket. Dyspnoe A tikagrelorral kezelt betegeknél dyspnoéról számoltak be. A dyspnoe intenzitása rendszerint enyhe vagy közepes fokú, és gyakran anélkül megszűnik, hogy a kezelés abbahagyására lenne szükség. Az asthmás/krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő (COPD) betegeknél a tikagrelor mellett magasabb lehet a dyspnoe kialakulásának abszolút kockázata. A tikagrelort az olyan betegeknél, akiknek az anamnaesisében asthma és/vagy COPD szerepel, óvatosan kell alkalmazni. A mechanizmus nem tisztázott. Ha egy beteg újonnan kialakult, tartós vagy súlyosbodó dyspnoéról számol be, akkor azt alaposan ki kell vizsgálni, és ha a beteg nem tolerálja, akkor a tikagrelor-kezelést le kell állítani. A további részleteket lásd a 4.8 pontban. Centrális alvási apnoe A tikagrelort szedő betegeknél a forgalomba hozatalt követően centrális alvási apnoét jelentettek, beleértve a Cheyne–Stokes légzést is. Ha a centrális alvási apnoe gyanúja felmerül, további klinikai értékelést kell mérlegelni. Kreatininszint emelkedés A kreatininszint a tikagrelor-kezelés ideje alatt emelkedhet. A mechanizmus még nem tisztázott. A vesefunkciót a rutin orvosi gyakorlatnak megfelelően ellenőrizni kell. Az akut coronaria szindrómás betegeknél szintén javasolt a vesefunkció ellenőrzése egy hónappal a tikagrelor-kezelés elkezdése után, és különös figyelmet kell fordítani a ≥ 75 éves betegekre, a közepes fokú vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegekre, valamint azokra, akik egyidejűleg angiotenzin-receptorblokkoló (ARB) kezelést kapnak. Húgysavszint emelkedés A tikagrelor-kezelés alatt hyperuricaemia fordulhat elő (lásd 4.8 pont). Elővigyázatosság javasolt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnaesisében hyperuricaemia vagy köszvényes arthritis szerepel.
Elővigyázatosságból a tikagrelor alkalmazása a húgysav-nephropathiában szenvedő betegeknél nem javasolt. Thromboticus thrombocytopeniás purpura (TTP) Thromboticus thrombocytopeniás purpura (TTP) nagyon ritka előfordulásáról számoltak be tikagrelor alkalmazása során. Thrombocytopenia és microangiopathiás haemolyticus anaemia jellemzi, mely akár neurológiai tünetekkel, veseműködési zavarral vagy lázzal járhat együtt. A TTP egy potenciálisan fatális állapot, mely azonnali kezelést tesz szükségessé, beleértve a plazmaferezist is. A heparin indukálta thrombocytopenia (HIT - heparin induced thrombocytopenia) kimutatása során a thrombocyta-funkciós tesztekre gyakorolt zavaró hatás A HIT kimutatásához a heparin-indukálta thrombocyta aktivációs tesztet (HIPA – heparin induced platelet activation) alkalmazzák, amikor heparin jelenlétében az egészséges donorok thrombocytái aktiválódnak a beteg szérumában lévő thrombocyta-ellenes faktor 4/heparin antitestek hatására. A HIT kimutatásakor fals negatív eredményeket jelentettek a thrombocyta-funkciós tesztben (beleértve, de nem leszűkítve a HIPA tesztre) az olyan betegeknél, akik tikagrelort kaptak. Ez a betegek szérum/plazma tesztjeiben az egészséges donorok thrombocytáinak P2Y12-receptor tikagrelor általi gátlásával kapcsolatos. A HIT thrombocyta-funkciós tesztek értelmezéséhez szükséges az egyidejű tikagrelor-kezeléssel kapcsolatos információ. A folyamatos tikagrelor-kezelés előny-kockázat arányának értékelése szükséges az olyan betegeknél, akiknél HIT alakult ki, figyelembe véve a prothrombotikus állapotukat, valamint az egyidejű antikoaguláns és tikagrelor-kezelés miatt a vérzés megnövekedett kockázatát. Egyéb A PLATO-vizsgálatban az acetilszalicilsav fenntartó dózisa és a tikagrelor klopidogrelhez viszonyított relatív hatásossága között megfigyelt összefüggés alapján a tikagrelor és az acetilszalicilsav magas fenntartó dózisának (> 300 mg) egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 5.1 pont). A kezelés idő előtti abbahagyása Bármilyen thrombocytagátló-kezelés, köztük a Brilique idő előtti leállítása az alapbetegség következtében a cardiovascularis eredetű halálozás, a myocardialis infarctus vagy a stroke fokozott kockázatát eredményezheti. Ezért a kezelés idő előtti leállítását kerülni kell. Nátrium A Brilique kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A tikagrelor elsősorban CYP3A4-szubsztrát, és a CYP3A4 enyhe inhibitora. A tikagrelor P-glikoprotein (P-gp) szubsztrát és gyenge P-gp-inhibitor is, és növelheti a P-gp-szubsztrátok expozícióját. A tikagrelor egy emlőrákrezisztencia-protein- (breast cancer resistance protein, BCRP) inhibitor. Gyógyszerek és más készítmények tikagrelorra gyakorolt hatása CYP3A4-inhibitorok
- Erős CYP3A4-inhibitorok – A ketokonazol és a tikagrelor együttes alkalmazása a tikagrelor
Cmax-át 2,4-szeresére és az AUC-jét 7,3-szeresére növelte. Az aktív metabolit Cmax-a 89%-kal, AUC-je pedig 56%-kal csökkent. A CYP3A4 más, erős inhibitorainak (klaritromicin, nefazadon, ritonavir és atazanavir) várhatóan hasonló a hatása, ezért az erős CYP3A4-inhibitoroknak a tikagrelorral történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
- Közepesen erős CYP3A4-inhibitorok – A diltiazem és a tikagrelor együttes alkalmazása a
tikagrelor Cmax-át 69%-kal, az AUC-jét pedig a 2,7-szeresére növelte. Az aktív metabolit Cmax-a
38%-kal csökkent, AUC-je változatlan maradt. A tikagrelornak nem volt hatása a diltiazem plazmaszintre. A CYP3A4 más, közepesen erős inhibitorainak (pl. amprenavir, aprepitant, eritromicin és flukonazol) várhatóan hasonló a hatása, és azok is együtt adhatók a tikagrelorral.
- A tikagrelor expozíciójának 2-szeres növekedését figyelték meg napi nagy mennyiségű
grapefruitlé fogyasztását követően (3 × 200 ml). Az expozíció ilyen mértékű növekedése a legtöbb betegnél várhatóan nem lesz klinikailag jelentős. CYP3A-induktorok A rifampicin és a tikagrelor együttes alkalmazása a tikagrelor Cmax-át 73%-kal, AUC-jét pedig 86%-kal csökkentette. Az aktív metabolit Cmax-a változatlan maradt, AUC-je pedig 46%-kal csökkent. Más CYP3A-induktorok (pl. fenitoin, karbamazepin és fenobarbitál) is várhatóan hasonlóan csökkentik a tikagrelor expozícióját. A tikagrelor és potens CYP3A-induktorok együttes alkalmazása csökkentheti a tikagrelor expozícióját és hatásosságát, ezért együttes alkalmazásuk a tikagrelorral nem javasolt. Ciklosporin (P-gp- és CYP3A-inhibitor) A ciklosporin (600 mg) és a tikagrelor együttes alkalmazása a tikagrelor Cmax-át 2,3-szeresére, AUC-jét pedig 2,8-szeresére növelte. Az aktív metabolit AUC-értéke 32%-kal növekedett, és Cmax-értéke 15%-kal csökkent ciklosporin jelenlétében. A tikagrelor és a tikagrelor-expozíciót esetleg szintén emelő egyéb hatóanyagok, amelyek potens P-gp-inhibitorok és közepesen erős CYP3A4-inhibitorok is (például verapamil, kinidin), együttes alkalmazására vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat. Ha az együttadás elkerülhetetlen, akkor az együttes alkalmazást óvatosan kell végezni. Egyéb Klinikai farmakológiai interakciós vizsgálatok azt mutatták, hogy a tikagrelor heparinnal, enoxaparinnal és acetilszalicilsavval vagy dezmopresszinnel történő együttes adása a tikagrelor önmagában történő adásához képest nem volt semmilyen hatással a tikagrelor vagy az aktív metabolit farmakokinetikájára, sem az ADP-indukált thrombocytaaggregációra. Ha az klinikailag indokolt, akkor a haemostasist megváltoztató gyógyszereket óvatosan kell a tikagrelorral kombinációban adni. Az orális P2Y12-inhibitorok, köztük a tikagrelor és aktív metabolitja expozíciójának elhúzódását és csökkenését figyelték meg az olyan akut coronaria szindrómás betegeknél, akiket morfinnal kezeltek (a tikagrelor expozíció 35%-os csökkenése). Ez a kölcsönhatás a csökkent gastrointestinalis motilitással lehet kapcsolatos és egyéb opioidokra is vonatkozik. A klinikai jelentősége nem ismert, de az adatok a tikagrelor hatásosságának lehetséges csökkenését mutatják az olyan betegeknél, akiket egyidejűleg tikagrelorral és morfinnal kezeltek. Azoknál az akut coronaria szindrómás betegeknél, akiknél a morfin adását nem lehet mellőzni és a gyors P2Y12-gátlás döntő fontosságú, parenterális P2Y12-inhibitor alkalmazását lehet mérlegelni. A tikagrelor más gyógyszerekre gyakorolt hatása A CYP3A4 által metabolizált gyógyszerek
- Szimvasztatin – A tikagrelor és a szimvasztatin együttes alkalmazása a szimvasztatin Cmax-át
81%-kal, az AUC-jét pedig 56%-kal növelte, a szimvasztatinsav Cmax-át 64%-kal, az AUC-jét pedig 52%-kal növelte, néhány egyénnél az emelkedés 2-3-szoros volt. A tikagrelor és a napi 40 mg-ot meghaladó szimvasztatin dózisok együttes alkalmazása a szimvasztatin okozta mellékhatásokkal járhat, amit a lehetséges előnyökkel szemben mérlegelni kell. A szimvasztatinnak nem volt hatása a tikagrelor plazmaszintre. A tikagrelornak hasonló hatása lehet a lovasztatinra. A tikagrelor és a 40 mg-nál magasabb szimvasztatin vagy lovasztatin dózisok egyidejű alkalmazása nem javasolt.
- Atorvasztatin – Az atorvasztatin és a tikagrelor együttes alkalmazása az atorvasztatinsav Cmax-át
23%-kal, az AUC-jét pedig 36%-kal növelte. Az AUC és a Cmax hasonló emelkedését észlelték minden atorvasztatinsav metabolit esetén. Ezeket az emelkedéseket nem tartják klinikailag jelentősnek.
- Más, a CYP3A4 által metabolizált sztatinokra gyakorolt hasonló hatás nem zárható ki. A
PLATO-vizsgálatban tikagrelort kapó betegek különböző sztatinokat szedtek, és az ezeket a gyógyszereket szedő PLATO-kohorsz 93%-ánál nem észleltek a sztatin biztonságosságával összefüggő problémát. A tikagrelor egy enyhe CYP3A4-inhibitor. A tikagrelor és a szűk terápiás indexű CYP3A4-szubsztrátok (azaz a ciszaprid vagy az ergot alkaloidok) együttes alkalmazása nem javasolt, mivel a tikagrelor növelheti ezeknek a gyógyszereknek az expozícióját. P-gp-szubsztrátok (beleértve a digoxint és ciklosporint is) A tikagrelor egyidejű alkalmazása a digoxin Cmax-át 75%-kal, az AUC-jét pedig 28%-kal növelte. A tikagrelor együttes alkalmazásakor a digoxin átlagos mélyszintje mintegy 30%-kal nőtt, úgy, hogy néhány egyénnél a maximális emelkedés 2-szeres volt. Digoxin jelenléte nem befolyásolta a tikagrelor és aktív metabolitja Cmax-át és az AUC-jét. Ezért a szűk terápiás indexű, P-gp-függő gyógyszerek, mint például a digoxin és a tikagrelor együttes adásakor megfelelő klinikai és/vagy laboratóriumi monitorozás javasolt. A tikagrelornak nem volt hatása a ciklosporin vérszintekre. A tikagrelor egyéb P-gp-szubsztrátokra gyakorolt hatását nem vizsgálták. A CYP2C9 által metabolizált gyógyszerek A tikagrelor és a tolbutamid együttes alkalmazása egyik gyógyszer plazmaszintjének változását sem idézte elő, ami arra utal, hogy a tikagrelor nem CYP2C9-inhibitor, és nem valószínű, hogy megváltoztatná olyan gyógyszerek CYP2C9 mediálta metabolizmusát, mint például a warfarin és a tolbutamid. Rozuvasztatin (BCRP-szubsztrát) A tikagrelorról kimutatták, hogy a rozuvasztatin Cmax-át körülbelül 2,5-szeresére, AUC-jét pedig körülbelül 2,4-szeresére növeli, ami a myopathia, ezen belül a rhabdomyolysis fokozott kockázatát eredményezheti. A rozuvasztatin alkalmazása során a jelentős cardiovascularis nemkívánatos események megelőzésének előnyeit a rozuvasztatin magasabb plazmakoncentrációinak kockázataival összevetve kell mérlegelni. Orális fogamzásgátlók A tikagrelor és levonorgesztrel és etinil-ösztradiol együttes alkalmazása megközelítőleg 20%-kal növelte az etinil-ösztradiol-expozíciót, de nem változtatta meg a levonorgesztrel farmakokinetikáját. Nem várható az orális fogamzásgátlók hatásosságára gyakorolt, klinikailag jelentős hatás, ha a levonorgesztrelt és etinil-ösztradiolt egyidejűleg tikagrelorral adják. Gyógyszerek, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő A legtöbbször tünetmentes ventricularis pauzákra és bradycardiára vonatkozó megfigyelések miatt elővigyázatosság szükséges, ha a tikagrelort olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő (lásd 4.4 pont). Ugyanakkor a PLATO-vizsgálatban egy vagy több, olyan gyógyszerrel (pl. a betegek 96%-ánál béta-blokkolóval, 33%-ánál kalciumcsatorna-blokkoló diltiazemmel és verapamillal és 4%-ánál digoxinnal) történt egyidejű adását követően, amelyekről ismert, hogy bradycardiát idéznek elő, nem észleltek klinikailag jelentős mellékhatásokra utaló bizonyítékot. Egyéb, egyidejű kezelés A klinikai vizsgálatokban a kísérőbetegségek támasztotta követelményeknek megfelelően a tikagrelort gyakran adták együtt hosszú ideig acetilszalicilsavval, protonpumpa-inhibitorokkal, sztatinokkal, béta-blokkolókkal, angiotenzin-konvertáló-enzim- (ACE) inhibitorokkal és angiotenzin-receptorblokkolókkal, valamint még rövid ideig heparinnal, kis molekulatömegű heparinnal, intravénás GpIIb/IIIa inhibitorokkal (lásd 5.1 pont). Ezeknek a gyógyszereknek az esetén nem észleltek klinikailag jelentős, kedvezőtlen interakcióra utaló bizonyítékot.
Szervrendszeri Nagyon Gyakori Nem gyakori Nem ismert
kategóriák gyakori
a
tünetek Immunrendszeri Túlérzékenység, betegségek és beleértve az
c
d
betegségek és tünetek
m
tünetek
tünetek
c
kapcsolatos tünetek
tünetek
f
betegségek és tünetek Emésztőrendszeri Gastrointestinalis Retroperitoneali g betegségek és vérzés , s vérzés
Szervrendszeri Nagyon Gyakori Nem gyakori Nem ismert
kategóriák gyakori
h
tünetei i
tünetei j
betegségek és tünetek
k
betegségek és tünetek
d
l
kapcsolatos
a
b
c A forgalomba hozatalt követően azonosították d
f
g
h
i
j
k
l
m
tikagrelor
naponta N = 9186 P-érték
Intracranialis vérzés:
Intracranialis vérzés:
beavatkozást követő intracranialis vérzések egy kisfokú emelkedést mutattak a 60 mg-os tikagrelorkezelés mellett (n = 15, 0,2%), az acetilszalicilsav-monoterápiához képest (n = 10, 0,1%). 6 végzetes kimenetelű intracranialis vérzés volt a 60 mg tikagrelor, és 5 fatális intracranialis vérzés volt az
Dyspnoe
értelemben, ez a kockázat magasabb volt, mint a teljes PLATO populációban. A tikagrelort az olyan
adag beadása után 2-4 órával kialakuló, 89%-os maximális IPA-hatás igazolt, ami 2–8 órán át
Klinikai hatásosság
Előzetes elemzések egy, az acetilszalicilsav-dózissal való lehetséges összefüggésre utalnak, mivel az
tikagrelor mellett adott naponkénti fenntartó acetilszalicilsav-dózisnak 75–150 mg-nak kell lennie
(instabil angina, ST-elevációval nem járó myocardialis infarctus [NSTEMI] vagy ST-elevációval járó
a a
a a
Cardiovascularis
d
Cardiovascularis
c
d
d
a
b
c
d
jelzett a genotípus-csoportok és a PLATO-vizsgálat eredményei között. A tikagrelornak a jelentős
Klinikai biztonságosság
Klinikai hatásosság
5. táblázat - Az elsődleges és másodlagos hatásossági végpontok analízise (PEGASUS)
Naponta kétszer 60 mg tikagrelor
ASA-monoterápia
+ASA
(n = 7067)
N = 7045
Betegek Betegek p-érték
HR
Jellemző akiknél akiknél
KM % (95%-os KM %
tulajdonságok esemény esemény
CI)
zajlott zajlott
Elsődleges végpont
CV eredetű 0,84 halálozás/MI/Stro 487 (6,9%) 7,8% 578 (8,2%) 9,0% 0,0043 (s) (0,74; 0,95) ke
0,83 CV halálozás 174 (2,5%) 2,9% 210 (3,0%) 3,4% 0,0676 (0,68; 1,01)
0,84 MI 285 (4,0%) 4,5% 338 (4,8%) 5,2% 0,0314 (0,72; 0,98)
0,75 Stroke 91 (1,3%) 1,5% 122 (1,7%) 1,9% 0,0337 (0,57; 0,98)
Naponta kétszer 60 mg tikagrelor
ASA-monoterápia
+ASA
(n = 7067)
N = 7045
p-érték
Betegek Betegek
HR
Jellemző akiknél akiknél
KM % (95%-os KM %
tulajdonságok esemény esemény
CI)
zajlott zajlott
0,83 (0,68; 1,01)
A relatív hazárdot és a p-értékeket a tikagrelor vs. acetilszalicilsav-monoterápia esetén a Cox-féle arányos hazárd modellből
ADP-receptor-inhibitor-kezelés befejezése után nem volt bizonyíték a naponta kétszer 60 mg
Klinikai biztonságosság
Gyermekek és serdülők
A tikagrelor szájban diszpergálódó tabletták bioekvivalensek voltak az egészben alkalmazott filmtablettákkal (AUC- és Cmax-értékek 80-125% között a tikagrelor és az aktív metabolit esetében), amikor azok a nyálban diszpergálódtak és víz nélkül nyelték le, vagy vízben szuszpendálták és nazogasztrikus szondán át juttatták a gyomorba. Amikor a szájban diszpergálódó tabletta a nyálban diszpergálódott és vízzel nyelték le, a tikagrelor AUC-értéke hasonló volt, míg a Cmax-értéke körülbelül 15%-kal alacsonyabb volt, mint a filmtabletta esetén. Nem valószínű, hogy a Cmax-értékben észlelt kis eltérérésnek klinikai jelentősége lenne.
Különleges betegcsoportok Idősek
Gyermekek és serdülők
testtömege≥12 kg - >24 kg, >24 kg - ≤48 kg és >48 kg volt, 15 mg-os szájban diszpergálódó,
Vesekárosodás
Májkárosodás
mikrokristályos cellulóz (E460) kroszpovidon (E1202) xilit (E967) vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát (E341) nátrium-sztearil-fumarát
vízmentes, kolloid, szilícium-dioxid
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
8 vagy 10 tablettát tartalmazó, Al/Al, adagonként perforált buborékcsomagolás, 10 × 1 tabletta (1 buborékcsomagolás); 56 × 1 tabletta (7 buborékcsomagolás) és 60 × 1 tabletta (6 buborékcsomagolás) kartondobozonként. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
AstraZeneca AB SE-151 85 Södertälje Svédország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/10/655/012-014
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. december 3. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. július 17.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu/) található.