Buprenorfin Neuraxpharm 8 mg nyelvalatti film alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Buprenorfin Neuraxpharm 0,4 mg nyelvalatti film Buprenorfin Neuraxpharm 4 mg nyelvalatti film Buprenorfin Neuraxpharm 6 mg nyelvalatti film Buprenorfin Neuraxpharm 8 mg nyelvalatti film

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Buprenorfin Neuraxpharm 0,4 mg nyelvalatti film 0,4 mg buprenorfint tartalmaz (hidroklorid formájában) nyelvalatti filmenként. Buprenorfin Neuraxpharm 4 mg nyelvalatti film 4 mg buprenorfint tartalmaz (hidroklorid formájában) nyelvalatti filmenként. Buprenorfin Neuraxpharm 6 mg nyelvalatti film 6 mg buprenorfint tartalmaz (hidroklorid formájában) nyelvalatti filmenként. Buprenorfin Neuraxpharm 8 mg nyelvalatti film 8 mg buprenorfint tartalmaz (hidroklorid formájában) nyelvalatti filmenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Nyelvalatti film. Buprenorfin Neuraxpharm 0,4 mg nyelvalatti film Világossárga színű, négyzet alakú, 15 mm × 15 mm nominális méretű, egyik oldalán “0.4” nyomtatott jelzéssel ellátott, átlátszatlan film. Buprenorfin Neuraxpharm 4 mg nyelvalatti film Fehér színű, négyzet alakú, 15 mm × 15 mm nominális méretű, egyik oldalán “4” nyomtatott jelzéssel ellátott, átlátszatlan film. Buprenorfin Neuraxpharm 6 mg nyelvalatti film Fehér színű, téglalap alakú, 20 mm × 17 mm nominális méretű, egyik oldalán “6” nyomtatott jelzéssel ellátott, átlátszatlan film. Buprenorfin Neuraxpharm 8 mg nyelvalatti film Fehér színű, téglalap alakú, 20 mm × 22 mm nominális méretű, egyik oldalán “8” nyomtatott jelzéssel ellátott, átlátszatlan film.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az opioid kábítószer-függőség szubsztitúciós kezelése átfogó orvosi, szociális és pszichológiai terápia keretén belül. A kezelés olyan 15 éves vagy idősebb felnőttek és serdülők kezelésére javallott, akik beleegyeztek a függőség kezelésébe.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kezelést az ópiátfüggőség/függőségek kezelésében jártas orvos felügyelete alatt kell végezni. A buprenorfin-terápiát az opioid kábítószer-függőség átfogó kezelésének részeként ajánlott rendelni. A kezelés eredménye az előírt dózistól, valamint a beteg kezelése során tett orvosi, pszichológiai, szociális és edukációs intézkedések kombinációjától függ. Óvintézkedések a kezelés megkezdése előtt A kezelés megkezdése előtt figyelembe kell venni az opioid-függőség típusát (pl. tartós vagy rövid hatású opioid), az utolsó opioid használat óta eltelt időt és az opioid-függőség fokát. A megvonási tünetegyüttes felerősödésének elkerülése érdekében a buprenorfin indukciót csak akkor szabad megkezdeni, ha a megvonás objektív és egyértelmű jelei nyilvánvalóak (amit a validált klinikai ópiátmegvonási skálán (COWS) az enyhe vagy közepes megvonást jelző pontszám mutat). Heroin- vagy rövidhatású opioid-függő betegek esetében az első buprenorfin dózist akkor kell bevenni, amikor a megvonás jelei megjelennek, de legalább 6 órával azután, hogy a beteg utoljára használt opioidokat. Metadont kapó betegek esetében a metadon dózisát legfeljebb 30 mg/napra kell csökkenteni a buprenorfin-terápia megkezdése előtt. A metadon hosszú felezési idejét figyelembe kell venni a buprenorfin-kezelés megkezdésekor. A buprenorfin első dózisát csak akkor kell bevenni, amikor a megvonás jelei megjelennek, de legalább 24 órával azután, hogy a beteg utoljára metadont használt. A buprenorfin a metadonfüggő betegeknél kiválthatja a megvonási tüneteket. Adagolás A kezelés elkezdése (indukció) Az ajánlott kezdő adag felnőtteknél és 15 év feletti serdülőknél 2-4 mg napi egyszeri adagként. Az első napon további 2-4 mg adható az egyéni szükséglettől függően. A Buprenorfin Neuraxpharm akkor alkalmazható kiindulási terápiaként, ha napi egyszeri 4 mg-os kezdő adag indokolt. A kezelés megkezdése során az adagolás napi felügyelete javasolt a film megfelelő szublingvális elhelyezésének biztosítása és a beteg kezelésre adott válaszának megfigyelése érdekében, amely a dózis hatékony beállítását célozza, a klinikai hatásnak megfelelően. A dózis módosítása és fenntartó kezelés A kezelés első napon történő elindítását követően a következő néhány napban a megfigyelt klinikai hatásnak megfelelően a dózis folyamatos módosításával a beteget stabil, fenntartó dózisra kell beállítani. A dózis titrálását a beteg klinikai és pszichológiai állapotának újraértékelése alapján kell végezni, és nem haladhatja meg a 24 mg-os buprenorfin maximális napi egyszeri dózist. A dózistitrálás lépései a 0,4 mg-os, 4 mg-os, 6 mg-os és 8 mg-os hatáserősségű készítmények kombinálásával valósíthatók meg. A buprenorfin napi adagolása ajánlott, különösen a kezelés megkezdésekor. Ezután, a stabil dózis beállítását követően a betegnek a kezelés néhány napjára elegendő készítményt lehet adni. Ajánlott azonban a készítmény kiadható mennyiségét legfeljebb 7 napra korlátozni. Naponkéntinél ritkább adagolás A kielégítő stabilizálódást követően az adagolás gyakorisága csökkenthető a másnaponként történő adagolásra, az egyénileg beállított napi dózis kétszeresével. Például ha a beteg 8 mg-os stabil napi buprenorfin-dózist kap, akkor másnaponta 16 mg buprenorfin adható, a közbeeső napokon pedig nem történik gyógyszeradagolás. Egyes betegeknél a kielégítő stabilizálódást követően az adagolás gyakorisága heti 3 alkalomra csökkenthető (például hétfőn, szerdán és pénteken). A hétfői és szerdai dózis az egyénileg beállított napi dózis kétszerese, a pénteki dózis pedig az egyénileg beállított napi dózis háromszorosa kell legyen, a közbeeső napokon nincs adagolás. Azonban az egy nap során adott dózis nem haladhatja meg a 24 mg buprenorfint. Azok a betegek, akiknél a beállított napi dózis meghaladja a 8 mg buprenorfint, ezt az adagolási rendet nem feltétlenül fogják megfelelőnek találni. A dózis csökkentése és a kezelés abbahagyása (a kezelés orvos általi fokozatos leállítása)

Ha a klinikai állapot értékelése és a beteg akarata alapján a kezelés abbahagyása fontolóra veendő, azt óvatosan kell végrehajtani. A buprenorfin-kezelés abbahagyására vonatkozó döntést egy fenntartó vagy rövid stabilizációs időszak után egy átfogó kezelési terv részeként kell meghozni. A megvonási tünetek és a tiltott kábítószer-használathoz való esetleges visszatérés elkerülése érdekében a buprenorfin dózisa kedvező esetekben idővel fokozatosan csökkenthető mindaddig, amíg a kezelés abbahagyható. A kielégítő stabilizációs időszakot követően, ha a beteg beleegyezik, a buprenorfin dózisa fokozatosan csökkenthető; egyes kedvező esetekben a kezelés abbahagyható. A 0,4 mg, 4 mg, 6 mg és 8 mg hatáserősségű nyelvalatti filmek elérhetősége lehetővé teszi a dózis fokozatos csökkentését, de más gyógyszerformájú buprenorfin-készítményekre is szükség lehet. A betegek állapotát a buprenorfin-kezelés befejezését követően a visszaesés lehetősége miatt figyelemmel kell kísérni. A buprenorfin nyelvalatti film és más buprenorfin-tartalmú gyógyszerek közötti váltás (adott esetben) Klinikai vizsgálatokban a 0,4 mg, 4 mg, 6 mg és 8 mg hatáserősségű buprenorfin filmek farmakokinetikája hasonlónak bizonyult a buprenorfint tartalmazó Subutex nyelvalatti tabletta megfelelő hatáserősségeihez. Azonban a film és a nyelvalatti tabletta közötti váltás esetén a beteg állapotát figyelemmel kell kísérni arra az esetre, ha a dózis újbóli beállítására lenne szükség. A más buprenorfin gyógyszerekkel való felcserélhetőséget (a nyelvalatti tablettákon kívül) nem vizsgálták. A gyógyszerek közötti váltáskor szükség lehet a dózis módosítására. A betegek állapotát figyelemmel kell kísérni a túladagolás, megvonás vagy az aluldozírozás egyéb jeleinek észlelése érdekében. Különleges betegcsoportok Idősek A buprenorfin biztonságosságát és hatásosságát 65 év feletti idős betegeknél nem állapították meg. Nem adható adagolási ajánlás. Májkárosodás A terápia megkezdése előtt májfunkciós vizsgálatok elvégzése és a vírushepatitis státusz dokumentálása javasolt. A májkárosodás hatását a buprenorfin farmakokinetikájára egy forgalomba hozatal utáni vizsgálatban értékelték. A buprenorfin nagymértékben metabolizálódik a májban, és a buprenorfin plazmaszintje magasabb volt a májkárosodásban szenvedő betegeknél. A szisztémás expozíció enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél kismértékben fokozódik, és nem szükséges a dózis módosítása. A 2 mg-os egyszeri dózis bevétele után a teljes szisztémás expozíció jelentősen emelkedik közepesen súlyos (1,6-szoros emelkedés) és súlyos (2,8-szoros emelkedés) májkárosodásban szenvedőknél az egészséges személyekhez képest. A betegek állapotát figyelemmel kell kísérni a megnövekedett buprenorfinszintek okozta toxicitás vagy túladagolás jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében. A buprenorfint közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél óvatosan kell alkalmazni, és fontolóra kell venni a kezdő és fenntartó dózisok csökkentését. Figyelembe véve a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a jelentősen magasabb expozíciót és az ismételt adagolást követő fokozottabb felhalmozódás lehetőségét, a buprenorfint tilos alkalmazni súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd a 4.3 és 5.2 pont). A vírushepatitis-pozitív, egyidejűleg más gyógyszereket szedő (lásd 4.5 pont) és/vagy fennálló májműködési zavarban szenvedő betegeknél nagyobb a májkárosodás súlyosbodásának kockázata. A terápia megkezdése előtt májfunkciós vizsgálatok elvégzése és a vírushepatitis státusz dokumentálása javasolt. A májfunkció rendszeres ellenőrzése ajánlott (lásd 4.4 pont). Vesekárosodás A buprenorfin dózisának módosítása általában nem szükséges vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek (kreatinin clearance <30 ml/perc) kezelése esetén óvatosság javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont). Gyermekek és serdülők A buprenorfin biztonságosságát és hatásosságát 15 év alatti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja Nyelv alatt történő alkalmazásra. Az orvosoknak tájékoztatniuk kell a betegeket arról, hogy a nyelvalatti alkalmazás a gyógyszer egyetlen hatékony és biztonságos alkalmazása. A gyógyszert az elsődleges csomagolásból való kivételt követően azonnal alkalmazni kell. A filmet nem szabad lenyelni. A filmet a nyelv alá kell helyezni, amíg teljesen fel nem oldódik. Ez általában 10-15 percen belül megtörténik. Javasolt, hogy a betegek a bevétel előtt nedvesítsék meg a szájukat. A betegeknek a filmet a nyelv alá helyezés után nem szabad mozgatniuk, és nem szabad ételt vagy italt fogyasztaniuk, amíg a film teljes mértékben fel nem oldódik. A filmet a behelyezés után nem szabad mozgatni, és a beteg számára be kell mutatni a megfelelő beadási technikát. Ha az előírt dózis biztosításához további filmre van szükség, azt az első film teljes feloldódása után kell a nyelv alá helyezni. A filmeket a dózis módosítása céljából bevétel előtt nem szabad széttörni. A kezelés céljai és a kezelés leállítása A Buprenorphine Neuraxpharm-kezelés megkezdése előtt a beteggel egyeztetni kell a kezelési stratégiát, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait. A kezelés során az orvosnak és a betegnek rendszeresen találkoznia kell, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés leállítását, és szükség esetén módosítsák az adagolást. Ha a betegnek már nincs szüksége a Buprenorphine Neuraxpharm-kezelésre, ajánlott a dózis fokozatos csökkentése az elvonási tünetek megelőzése érdekében (lásd 4.4 pont).

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni

túlérzékenység.

• Súlyos légzési elégtelenség.
• Súlyos májkárosodás.
• Akut alkoholizmus vagy delirium tremens.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Serdülőknél történő alkalmazás: A 15-17 éves serdülőkre vonatkozó adatok hiánya miatt az ebbe a korcsoportba tartozó betegeket a kezelés során szorosabban kell ellenőrizni. Helytelen alkalmazás, visszaélés és diverzió A buprenorfin esetében is előfordulhat, más – legális vagy illegális – opioidokhoz hasonlóan helytelen alkalmazás vagy visszaélés. A helytelen alkalmazás és visszaélés egyes esetei kapcsán a kockázatok között szerepel a túladagolás, a vér útján terjedő, lokalizált vagy szisztémás vírusfertőzések terjedése, a légzésdepresszió és a májkárosodás. Ha nem a kezelt beteg, hanem egy másik személy visszaél a buprenorfinnal, az a buprenorfint, mint elsődleges szert használó gyógyszerfüggők megjelenésének kockázatot hordozza magában, és ez akkor fordulhat elő, ha a gyógyszert közvetlenül a kezelendő beteg osztja szét tiltott felhasználásra, vagy ha nem történnek megfelelő óvintézkedések a gyógyszerlopás megakadályozása érdekében. Intravénás gyógyszer helytelen használata esetén helyi reakciókról, néha szeptikus (tályog, cellulitis) és potenciálisan súlyos akut hepatitisről és más akut fertőzésekről, például tüdőgyulladásról és endocarditisről számoltak be. A buprenorfinnal végzett szuboptimális kezelés visszaélést okozhat a betegnél, ami túladagoláshoz vagy a kezelés abbahagyásához vezethet. Az a beteg, aki a szükségesnél kisebb dózisú buprenorfint kap a kontrollálatlan megvonási tünetekre és a sóvárgásra opioidokkal, alkohollal vagy más szedatohipnotikumokkal, például benzodiazepinekkel történő öngyógyszerezéssel reagálhat.

A helytelen alkalmazás, a visszaélés és a diverzió kockázatának minimalizálása érdekében az orvosoknak megfelelő óvintézkedéseket kell tenniük a buprenorfin rendelésekor és kiadásakor, például kerülni kell a kezelés korai szakaszában a többszörös utánpótlás felírását, és a beteg stabilitási szintjének megfelelő gyakoriságú kontrollvizsgálatok során klinikai monitorozással nyomon kell követni a betegek állapotát. Alvással kapcsolatos légzészavarok Az opioidok alvással kapcsolatos légzési rendellenességeket okozhatnak, beleértve az alvási apnoét (angol rövidítéssel CSA-t) és az alvással kapcsolatos hipoxémiát. Az opioidok alkalmazása dózisfüggő módon növeli a CSA kockázatát. Olyan betegek esetében, akiknél CSA áll fenn, megfontolandó az opioid összdózis csökkentése. Légzésdepresszió Számos légzésdepresszió miatti halálesetet jelentettek, különösen akkor, amikor a buprenorfint benzodiazepinekkel vagy gabapentinoidokkal kombinálva alkalmazták (lásd 4.5 pont), vagy amikor a buprenorfint nem az alkalmazási előírásnak megfelelően alkalmazták. Buprenorfin és más depresszánsok, például alkohol vagy más opioidok egyidejű alkalmazásával kapcsolatban is jelentettek haláleseteket. Ha a buprenorfint olyan nem ópiátfüggő egyéneknek adják, akik nem tolerálják az ópiátok hatását, potenciálisan halálos légzésdepresszió léphet fel. Ezt a gyógyszert óvatosan kell alkalmazni asztmás vagy légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél (pl. krónikus obstruktív tüdőbetegség, cor pulmonale, légzési rezerv csökkenése, hypoxia, hypercapnia, már fennálló légzésdepresszió vagy kyphoscoliosis [a gerincferdülés okozta esetleges nehézlégzés]). A fenti fizikai és/vagy farmakológiai kockázati tényezőkkel rendelkező betegek állapotát monitorozni kell, és megfontolandó a dózis csökkentése. A véletlenül vagy szándékosan lenyelt buprenorfin súlyos, akár halálos kimenetelű légzésdepressziót okozhat gyermekeknél és nem függő személyeknél esetén. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a tasakot biztonságos helyen tárolják, soha ne nyissák ki előre, ne hagyják gyermekek vagy más családtagok előtt, és ne vegyék be ezt a gyógyszert gyermekek előtt. Véletlen lenyelés vagy lenyelés gyanúja esetén azonnal mentőt kell hívni. Központi idegrendszeri depresszió A buprenorfin álmosságot okozhat, különösen alkohollal vagy központi idegrendszeri depresszánsokkal (pl. benzodiazepinek, nyugtatók, szedatívumok vagy hipnotikumok) együtt alkalmazva (lásd 4.5 és 4.7 pont). Nyugtató hatású gyógyszerek, például benzodiazepinek, gabapentinoidok vagy velük hasonló hatású gyógyszerek egyidejű alkalmazásából eredő kockázat A buprenorfin és nyugtató hatású gyógyszerek, például benzodiazepinek, gabapentinoidok vagy hasonló hatású gyógyszerek egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. Ezen kockázatok miatt az ilyen nyugtató hatású gyógyszerekkel való együttes felírást olyan betegek számára kell fenntartani, akiknél más kezelési lehetőség nem lehetséges. Ha a buprenorfin és a nyugtató hatású gyógyszerek együttes felírása mellett döntenek, a nyugtató hatású gyógyszerek legkisebb hatásos dózisát kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. A betegek állapotát szorosan figyelemmel kell követni a légzésdepresszió és a szedáció jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében. Erősen ajánlott erről tájékoztatni a betegeket és gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezeknek a tünetekkel (lásd 4.5 pont). Tolerancia és opioidalkalmazási zavar (gyógyszerabúzus és gyógyszerfüggőség) Az opioidok, például a Buprenorfin Neuraxpharm ismétlődő alkalmazása esetén tolerancia, fizikai és pszichológiai függőség és opioidalkalmazási zavar (Opioid Use Disorder, OUD) alakulhat ki. A Buprenorfin Neuraxpharm-mal való visszaélés (abúzus) vagy szándékos helytelen alkalmazás

túladagolást és/vagy halált okozhat. Az OUD kialakulásának kockázata fokozott azoknál a betegeknél, akiknek személyes vagy családi (szülők vagy testvérek) anamnézisében szerepelnek szerhasználatból fakadó zavarok (beleértve az alkoholizmust is), akik aktuálisan dohányoznak, vagy azoknál a betegeknél, akiknek személyes anamnézisében egyéb mentális zavarok (pl. major depresszió, szorongás vagy személyiségzavarok) szerepelnek. A Buprenorfin Neuraxpharm-kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt a kezelési célokról és a kezelés leállítási tervéről meg kell állapodni a beteggel (lásd 4.2 pont). A betegek állapotát monitorozni kell a kábítószer-kereső magatartás jelenek észlelése érdekében (pl. túl gyakori gyógyszerfelírási kérések). Ez magában foglalja az egyidejűleg alkalmazott opioidok és pszichoaktív szerek (például benzodiazepinek) ellenőrzését. Az OUD jeleit és tüneteit mutató betegek esetében mérlegelni kell addiktológiai szakemberrel való konzultációt. Szerotonin-szindróma A buprenorfin és más szerotonerg szerek, például a MAO-gátlók, szelektív szerotoninvisszavételgátlók (SSRI-k), szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI-k) vagy triciklusos antidepresszánsok egyidejű alkalmazása szerotonin-szindrómát okozhat, ami potenciálisan életveszélyes állapot (lásd 4.5 pont). Ha klinikailag indokolt a más szerotonerg szerekkel egyidejű alkalmazása, ajánlott a beteg gondos megfigyelése, különösen a kezelés megkezdésekor és a dózis növelésekor. A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhat a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, neuromuszkuláris rendellenességek és/vagy gasztrointesztinális tünetek. Szerotonin-szindróma gyanúja esetén meg kell fontolni a tünetek súlyosságától függően a dóziscsökkentést vagy a kezelés abbahagyását. Hepatitis és májbetegségek Akut májkárosodás súlyos eseteiről számoltak be helytelen alkalmazás esetén, különösen intravénás alkalmazáskor (lásd 4.8 pont). Ezeket a májkárosodásokat főként nagy dózisoknál figyelték meg, és mitokondriális toxicitás következményei lehetnek. Sok esetben a már meglévő mitokondriális károsodásnak (genetikai betegségek, májenzim-rendellenességek, hepatitis B- vagy hepatitis Cvírusfertőzés, alkoholabúzus, anorexia, más potenciálisan hepatotoxikus gyógyszerek egyidejű alkalmazása) és a tovább folytatott injekciós kábítószerhasználatnak oki vagy közreműködői szerepe lehet. A vírushepatitis-pozitív, egyidejűleg gyógyszereket szedő (lásd 4.5 pont) és/vagy meglévő májműködési zavarban szenvedő betegeknél nagyobb a májkárosodás kockázata, és ezeket a tényezőket a buprenorfin felírása előtt és a kezelés során figyelembe kell venni (lásd 4.2 pont). Májbetegség gyanúja esetén további biológiai és etiológiai kivizsgálásra van szükség. A leletektől függően a gyógyszer alkalmazása óvatosan abbahagyható a megvonási szindróma megelőzése és az illegális kábítószerhasználathoz való visszatérés megakadályozása érdekében. Ha a kezelést folytatják, a májfunkciót szorosan figyelemmel kell kísérni. Az opioidmegvonási szindróma felgyorsulása A buprenorfin-kezelés megkezdésekor az orvosnak tisztában kell lennie a buprenorfin parciális agonista profiljával és azzal, hogy az opioidfüggő betegeknél felerősítheti a megvonási tüneteket, különösen akkor, ha az utolsó heroin vagy más rövid hatású opioid használata után 6 órán belül, vagy ha az utolsó metadon-dózis után 24 órán belül (a metadon hosszú felezési ideje miatt) alkalmazzák. A betegek állapotát a metadonról buprenorfinra való átállás időszakában gondosan ellenőrizni kell, mivel megvonási tünetekről számoltak be. A megvonás felgyorsulásának elkerülése érdekében a buprenorfin indukciót akkor kell elvégezni, amikor a megvonás közepes fokú, objektív jelei nyilvánvalók (lásd 4.2 pont). A megvonási tüneteket a szuboptimális adagoláshoz is okozhat. Allergiás reakciók A buprenorfinnal szembeni akut és krónikus túlérzékenység eseteit jelentették mind a klinikai vizsgálatokban, mind a forgalomba hozatalt követő tapasztalatokban. A leggyakoribb jelek és tünetek közé tartoznak a kiütések, a csalánkiütés és a viszketés. Hörgőgörcs, angioödéma és anafilaxiás sokk eseteiről is beszámoltak. Az anamnesisben szereplő buprenorfinnal szembeni túlérzékenység a buprenorfin alkalmazásának ellenjavallata.

Májkárosodás A májkárosodásnak a buprenorfin farmakokinetikájára gyakorolt hatását egy egyszeri dózist alkalmazó, forgalomba hozatal utáni vizsgálatban értékelték. Mivel a buprenorfin nagymértékben metabolizálódik, a buprenorfin plazmaszintjei emelkedettek voltak a közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél. A betegek állapotát figyelemmel kell kísérni a buprenorfin megnövekedett szintje által okozott toxicitás vagy túladagolás jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében. A buprenorfint közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél óvatosan kell alkalmazni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a buprenorfin alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont). Vesekárosodás A vesén keresztüli elimináció elhúzódhat, mivel a beadott dózis 30%-a a vese útján eliminálódik. A buprenorfin metabolitjai felhalmozódnak veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek (kreatinin clearance <30 ml/min) kezelésekor óvatosság javasolt (lásd 4.2 és 5.2 pont). CYP3A4-gátlók Erős CYP3A4-gátlókkal, például ketokonazollal és ritonavirral, való kombináció a buprenorfin plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezethet. A buprenorfint kapó betegek állapotát szoros figyelemmel kell kísérni, és szükség lehet a dózis csökkentésére erős CYP3A4-gátlókkal való kombináció esetén (lásd 4.5 pont). Az opioid gyógyszercsoportra vonatkozó figyelmeztetések Az opioidok ortosztatikus hipotenziót okozhatnak. Az opioidok megemelhetik a liquor (agy-gerincvelői folyadék) nyomását, ami görcsrohamokhoz vezethet. Más opioidokhoz hasonlóan óvatosság szükséges a buprenorfint alkalmazó és fejsérülést szenvedett betegnél, intrakraniális elváltozás és megnövekedett koponyaűri nyomással esetén, vagy ha a beteg anamnesisében görcsroham szerepel. Az opioidok által indukált miózis, a tudatszint változása vagy a fájdalom betegség tüneteként való érzékelésének megváltozása befolyásolhatja a beteg értékelését, vagy elfedheti a diagnózist, illetve a kísérőbetegség klinikai lefolyását. Az opioidokat óvatosan kell alkalmazni myxoödémás, hypothyreosisban vagy mellékvesekéregelégtelenségben (pl. Addison-kór) szenvedő betegeknél. Az opioidokat óvatosan kell alkalmazni hipotenzióban, prosztata hipertrófiában vagy húgycsőszűkületben szenvedő betegeknél. Az opioidok bizonyítottan növelik az intracholedochalis nyomást, és ezeket óvatosan kell alkalmazni az epeutak működési zavarában szenvedő betegeknél. Az opioidokat idős vagy legyengült állapotú betegeknél óvatosan kell alkalmazni. A következő kombinációk nem javasoltak buprenorfinnal: kábító fájdalomcsillapítók, etilmorfin és alkohol (lásd 4.5 pont). Ismert hatású segédanyagok Nátrium Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz filmenként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes".

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Nem ajánlott kombinációk Alkohol Az alkohol fokozza a buprenorfin nyugtató hatását, ami veszélyessé teheti a gépjárművezetést és a gépek kezelését. Kerülje a buprenorfin szedését alkoholos italokkal vagy alkoholtartalmú gyógyszerekkel együtt. A buprenorfint óvatosan kell alkalmazni, ha együttesen adják a következőkkel

Nyugtató hatású gyógyszerekkel, például benzodiazepinekkel, gabapentinoidokkal vagy hasonló hatású hatóanyagokkal: Az opioidok egyidejű alkalmazása olyan nyugtató hatású gyógyszerekkel, mint a benzodiazepinek (pl. diazepám, temazepám, alprazolám), gabapentinoidok (pl. pregabalin, gabapentin) vagy hasonló hatású hatóanyagok, mint a barbiturátok (pl. fenobarbitál) vagy klorálhidrát, növeli a szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszáns hatás miatt. Az egyidejű alkalmazás esetén a dózist és a kezelés időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a készítmény szedése alatt orvosi rendelvény nélkül beszerzett benzodiazepinekkel történő öngyógyszerezés rendkívül veszélyes, és ugyancsak fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy a gyógyszer alkalmazásával egyidejűleg csak a kezelőorvosuk utasításának megfelelően alkalmazzanak benzodiazepineket (lásd 4.4 pont). Egyéb központi idegrendszeri depresszánsok, mint például más opioidszármazékok (pl. metadon, fájdalomcsillapítók és köhögéscsillapítók), bizonyos antidepresszánsok, szedatív H1-receptorantagonisták, benzodiazepinek, a benzodiazepineken kívüli anxiolitikumok, neuroleptikumok, klonidin és hasonló hatású hatóanyagok: Ez a kombináció fokozza a központi idegrendszeri depressziót. A csökkent éberségi szint veszélyessé teheti a gépjárművezetést és a gépek kezelését. Emellett a barbiturátok esetében fokozott a légzésdepresszió kockázata. Naltrexon és nalmefén: opioid-antagonisták, amelyek blokkolhatják a buprenorfin farmakológiai hatásait. A jelenleg buprenorfin-kezelésben részesülő opioidfüggő betegek esetében a naltrexon vagy a nalmefén hirtelen fellépő, elhúzódó és intenzív opioidmegvonási tünetek kialakulását idézheti elő. A jelenleg naltrexon- vagy nalmefén-kezelésben részesülő betegek esetében a buprenorfin terápiás hatásai blokkolódhatnak. Opioid analgetikumok, mint például a morfin: buprenorfint kapó betegeknél teljes opioidagonista adásával nehéz lehet megfelelő fájdalomcsillapítást elérni. Fennáll a teljes agonistával való túladagolás lehetősége, különösen, ha a buprenorfin parciális agonista hatását próbálják kiküszöbölni, vagy ha a buprenorfin plazmaszintje csökken. A fájdalomcsillapításra és opioidfüggőség kezelésére szoruló betegeket legjobban olyan multidiszciplináris csoportok kezelhetik, amelyekben fájdalom- és opioidfüggőség kezelésével foglalkozó szakemberek is részt vesznek. Szerotonerg gyógyszerek, például MAO-gátlók, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k), szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI-k) vagy triciklusos antidepresszánsok: a szerotoninszindróma, egy potenciálisan életveszélyes állapot kockázata megnő (lásd 4.4 pont). CYP3A4-gátlók: a buprenorfinnal és a ketokonazollal (a CYP3A4 erős gátlója) végzett kölcsönhatásvizsgálatban a buprenorfin Cmax-értéke és AUC-értéke (plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület) nőtt (kb. 50%-kal, illetve 70%-kal) és ugyanígy, kisebb mértékben a norbuprenorfin értékei is. A buprenorfint kapó betegek állapotát gondos figyelemmel kell kísérni, és szükség lehet a dózis csökkentésére, ha egyidejűleg erős CYP3A4-gátlókkal (pl. proteázgátlókkal, mint a ritonavir, nelfinavir vagy indinavir, vagy azol típusú gombaellenes szerekkel, mint a ketokonazol, itrakonazol, vorikonazol vagy pozakonazol) kezelik őket. CYP3A4-induktorok: egy egészséges önkénteseken végzett klinikai vizsgálatban a buprenorfin és a rifampicin vagy a rifabutin kombinációja a plazma buprenorfinszintjének rifampicin esetén 70%-os, illetve rifabutin esetén 35%-os csökkenését okozta, és a 12 önkéntes 50%-ánál megvonási tünetek alakultak ki. Ezért ajánlott a buprenorfint kapó betegek állapotának gondos figyelemmel kísérése induktorok (pl. fenobarbitál, karbamazepin, fenitoin, rifampicin) együttes alkalmazása esetén, és a buprenorfin vagy a CYP3A4-induktor dózisát ennek megfelelően kell módosítani. Antikolinerg szerek vagy antikolinerg hatású gyógyszerek A buprenorfin antikolinerg szerekkel vagy antikolinerg hatású gyógyszerekkel (pl. triciklusos antidepresszánsok, antihisztaminok, antipszichotikumok, izomrelaxánsok, antiparkinson gyógyszerek) történő egyidejű alkalmazása fokozhatja az antikolinerg mellékhatásokat.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség A buprenorfin terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek vagy csak korlátozott adatok állnak rendelkezésre. Állatokkal végzett vizsgálatok során nem igazoltak reprodukciós toxicitást (lásd 5.3 pont). A buprenorfin terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha a potenciális előny meghaladja a magzat esetében jelentkező potenciális kockázatot. A buprenorfin tartós alkalmazása az anyánál a terhesség végén, bármilyen dózisban megvonási szindrómát (magas hangú sírás, nem megfelelő táplálkozás, rendellenes alvás, ingerlékenység, remegés, hipertónia, myoclonus vagy görcsrohamok) okozhat az újszülöttnél. A szindróma jelentkezése a születés után néhány órától néhány napig elhúzódhat. Újszülöttkori légzési zavar eseteiről is beszámoltak. Következésképpen, ha az anyát a terhesség végéig kezelik, a szülés utáni napokban megfontolandó az újszülött állapotának monitorozása. Szoptatás A buprenorfin és metabolitja nagyon kis mennyiségben átjutnak az anyatejbe. Ezek a mennyiségek nem elegendőek a megvonási szindróma megelőzéséhez, amely a szoptatott csecsemőknél késleltetve jelentkezhet. Az egyéni kockázati tényezők értékelését követően a szoptatás megfontolható buprenorfinnal kezelt betegeknél. Termékenység A buprenorfin emberi termékenységre gyakorolt hatásairól korlátozott mennyiségű adatok állnak rendelkezésre. Egy egereken, farmakológiai dózisokkal végzett vizsgálatban a kezelt állatokban a herék atrófiáját és tubuláris mineralizációját mutatták ki. Patkányokkal végzett vizsgálatokban nem észleltek a termékenységre gyakorolt káros hatásokat; azonban nehézséget észleltek az ellésben (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A buprenorfin opioidfüggő betegeknél alkalmazva kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ez a gyógyszer álmosságot, szédülést vagy gondolkodási zavarokat okozhat, különösen a kezelés kezdetén és a dózis módosításakor. Ha alkohollal vagy központi idegrendszeri depresszánsokkal együtt alkalmazzák, a hatás valószínűleg kifejezettebb lesz (lásd a 4.4 és 4.5 pontot). A betegeket figyelmeztetni kell a gépjárművezetéssel vagy veszélyes gépek kezelésével kapcsolatban, mert a buprenorfin károsan befolyásolhatja az ilyen tevékenységek végzéséhez szükséges képességeiket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonsági profil összefoglalása A pivotális klinikai vizsgálatok során leggyakrabban jelentett, kezeléssel összefüggő mellékhatások a gyógyszer-megvonással általában összefüggő tünetek voltak (azaz álmatlanság, fejfájás, hányinger, hyperhiyrosis és fájdalom). A mellékhatások táblázatos listája Az 1. táblázat összefoglalja a pivotális klinikai vizsgálatok során buprenorfinnal kezelt betegeknél (n=103) nagyobb gyakorisággal jelentett mellékhatásokat a placebóval kezeltekkel (n=107) szemben. Az alább felsorolt lehetséges mellékhatások gyakoriságát a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 és < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 és < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 és < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); valamint nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg).

1. táblázat: A pivotális klinikai vizsgálatokban és/vagy a forgalomba hozatalt követő

felügyelet során megfigyelt mellékhatások szervrendszeri kategóriás szerint felsorolva

Szervrendszer Nagyon gyakori Gyakori Ritka Nem ismert

Fertőző betegségek és Fertőzés Pharyngitis

parazitafertőzések

Immunrendszeri Túlérzékenységi

betegségek és tünetek reakciók

Pszichiátriai Álmatlanság Izgatottság Hallucináció Gyógyszerfüggősé kórképek Szorongás g Idegesség

Idegrendszeri Fejfájás Migrén

betegségek és tünetek Paraesthesia

Álmosság Ájulás Vertigo Hyperkinesia

Érbetegségek és Orthostatikus tünetek hypotonia Légzőrendszeri, Dyspnoe Légzésdepresszió

mellkasi és

mediastinalis

betegségek és

tünetek

Emésztőrendszeri Nausea Székrekedés,

betegségek és tünetek Hasi fájdalom Hányás

Máj- és	Transzaminázszint
epebetegségek,	ek emelkedése,
illetve tünetek	Hepatitis

Sárgaság

A bőr és a bőr alatti Hyperhidrosis

szövet betegségei és

tünetei

A csont- és Izomgörcsök

izomrendszer,

valamint a

kötőszövet

betegségei és tünetei

A nemi szervekkel és Dysmenorrhoea

az emlőkkel Leukorrhea

kapcsolatos

betegségek és tünetek

Általános tünetek, az Gyógyszer Asthenia Újszülöttkor

alkalmazás helyén megvonási i

fellépő reakciók szindróma gyógyszerm egvonási szindróma Kiválasztott mellékhatások ismertetése Gyógyszerfüggőség A Buprenorfin Neuraxpharm nyelvalatti filmek ismételt alkalmazása gyógyszerfüggőséghez vezethet, még terápiás dózisok esetén is. A gyógyszerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőinek, az adagolásnak és az opioid-kezelés időtartamának függvényében változhat (lásd 4.4 pont). Légzésdepresszió Előfordult légzésdepresszió. Légzésdepresszió miatti halálozásról számoltak be, különösen akkor, ha a buprenorfint benzodiazepinekkel kombinációban adták (lásd 4.5 pont), vagy ha a buprenorfint nem az alkalmazási előírásnak megfelelően alkalmazták. Buprenorfin és más központi idegrendszeri depresszánsok, például alkohol vagy más opioidok egyidejű alkalmazásával kapcsolatban is beszámoltak halálesetekről (lásd a 4.4 és 4.5 pontot). Újszülöttkori gyógyszermegvonási szindróma Újszülöttkori gyógyszermegvonási szindrómáról számoltak be olyan anyák újszülöttjei körében, akik a terhesség alatt buprenorfint kaptak. A szindróma enyhébb és elhúzódóbb lehet, mint a rövidhatású teljes μ-opioid agonisták esetében. A szindróma jellege az anya gyógyszeralkalmazási előzményeitől függően változhat (lásd 4.6 pont). Túlérzékenységi reakciók A túlérzékenység leggyakoribb jelei és tünetei közé tartoznak a kiütések, a csalánkiütés és a viszketés. Jelentettek hörgőgörcs, légzésdepresszió, angioödéma és anafilaxiás sokk eseteket. Transzaminázszintek emelkedése, hepatitis, sárgaság Előfordult máj transzaminázszintjeinek emelkedése és sárgasággal járó hepatitis, amelyek általában kedvező kimenetellel gyógyultak (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A buprenorfin parciális opioidagonista tulajdonságai miatt teoretikusan széles biztonsági tartománnyal rendelkezik.

Tünetek A központi idegrendszeri depresszió következtében fellépő légzésdepresszió az elsődleges tünet, amely túladagolás esetén beavatkozást igényel, mert légzésleálláshoz és halálhoz vezethet (lásd 4.4 pont). A túladagolás jele lehet még a szedáció, a miózis, a hipotenzió, a hányinger és a hányás. Kezelés Túladagolás esetén általános támogató intézkedéseket kell bevezetni, beleértve a beteg légzési és kardiális állapotának szoros monitorozását. A légzésdepresszió tüneti kezelését és a szokásos intenzív ellátási intézkedéseket kell megkezdeni. Légútbiztosítást és szükség esetén asszisztált vagy kontrollált lélegeztetést kell alkalmazni. A beteget olyan intézménybe kell szállítani, ahol az újraélesztési minden eszköze rendelkezésre áll. Ha a beteg hány, gondoskodni kell a hányadék aspirációjának megelőzéséről. Injektálható opioid-antagonista (pl. naloxon) alkalmazása ajánlott, annak ellenére, hogy szerény hatása lehet a buprenorfin légzési tüneteinek visszafordításában; a buprenorfin erősen kötődik a morfinreceptorokhoz. Ha naloxont alkalmaznak, a buprenorfin hosszú hatástartamát figyelembe kell venni a túladagolás következményeinek visszafordításához szükséges kezelés és orvosi felügyelet hosszának meghatározásakor. A naloxon gyorsabban kiürülhet, mint a buprenorfin, ami lehetővé teszi a korábban kontrollált buprenorfin-túladagolás tüneteinek visszatérését, ezért folyamatos infúzióra lehet szükség. A folyamatosan adagolt intravénás infúzió sebességét a beteg reakciója alapján kell módosítani. Ha infúzió adása nem lehetséges, a naloxon többszöri beadása válhat szükségessé.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Az idegrendszer egyéb gyógyszerei, opioidfüggőség kezelésére szolgáló gyógyszerek ATC-kód: N07BC01 Hatásmechanizmus A buprenorfin egy parciális opioid-agonista/antagonista, amely az agy μ (mű) és k (kappa) receptoraihoz kapcsolódik. Az opioidfüggőség fenntartó kezelésében kifejtett aktivitását a mű receptorokhoz való lassú, reverzibilis kötődésének tulajdonítják, amely hosszabb időn keresztül minimalizálhatja a függő betegek kábítószer-szükségletét.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás Szájon át történő alkalmazás esetén a buprenorfin first pass májmetabolizmuson megy keresztül, amelynek során a vékonybélben és a májban N-dealkilezés és glükuroid-konjungáció történik. A gyógyszer per os történő alkalmazása ezért nem megfelelő. A plazma-csúcskoncentrációt 90 perccel a nyelvalatti beadást követően éri el, és a maximális dózis – koncentráció arány dózisfüggő, de nem dózisarányos a 2 mg és 24 mg buprenorfin közötti dózistartományban. A buprenorfin plazmaszintje a buprenorfin nyelvalatti dózisának emelkedésével nőtt.

2. táblázat: A buprenorfin átlagos (szórás) farmakokinetikai paraméterei

0,4 mg 8 mg

Cmax (pg/ml)	604,65 (214)	8191,85 (2978)
tmax* (óra)	1,38	1,00
AUC0-72 h	3338,51 (992)	48051,47 (13179)

(óra×pg/ml)

*Medián érték Eloszlás A buprenorfin felszívódását gyors eloszlási fázis és 2-5 órás felezési idő követi. Biotranszformáció A buprenorfin 14-N-dealkileződéssel és az anyamolekula, valamint a dealkileződött metabolit glükuronid-konjugációval metabolizálódik. A klinikai adatok megerősítik, hogy a buprenorfin Ndealkilezéséért a CYP3A4 enzim felelős. Az N-dealkileződöttt buprenorfin gyenge intrinszik aktivitású mű-agonista. Elimináció A buprenorfin eliminációja bi- vagy tri-exponenciális, hosszú, 20-25 órás terminális eliminációs fázissal, ami részben a konjugált származék bélben történő hidrolízisét követő buprenorfin reabszorpciójának, részben pedig a molekula erősen lipofil jellegének köszönhető. A 0,4 mg-os dózis esetén megfigyelt medián felezési idő 25,37 óra, a 8 mg-os dózis esetében pedig 26,45 óra volt. Kiürülés A buprenorfin alapvetően a glükuronid-konjugált metabolitok epe útján történő kiválasztásával (70%) eliminálódik a széklettel, a többi pedig a vizelettel távozik. Különleges betegcsoportok Májkárosodás A buprenorfin nagymértékben metabolizálódik a májban, és a buprenorfin plazmaszintje magasabb volt a májkárosodásban szenvedő betegeknél. A 3. táblázat egy klinikai vizsgálat eredményeit foglalja össze, amelyben a buprenorfin expozícióját egy 2,0 mg/0,5 mg-os buprenorfin/naloxon nyelvalatti tabletta beadása után határozták meg egészséges és különböző mértékű májkárosodásban szenvedő résztvevőknél.

3. táblázat: A májkárosodás hatása a buprenorfin farmakokinetikai paramétereire a

buprenorfin/naloxon adagolását követően (változás az egészséges résztvevőkhöz képest)

PK paraméterek Enyhe májkárosodás Közepesen súlyos Súlyos májkárosodás

(Child-Pugh A májkárosodás (Child- (Child-Pugh C

stádium) (n=9) Pugh B stádium) stádium) (n=8)

(n=8)

Buprenorfin

Cmax 1,2-szeres emelkedés 1,1-szeres emelkedés 1,7-szeres emelkedés AUCutolsó A kontrollhoz hasonló 1.6-szeres emelkedés 2.8-szeres emelkedés Összességében a buprenorfin plazmaexpozíciója körülbelül 3-szorosára emelkedett a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Négy állatfajon (rágcsálókon és nem rágcsálókon), négy különböző adagolási móddal vizsgálták a buprenorfin krónikus toxicitását, de klinikailag releváns elemet nem mutattak ki. Egy kutyákon végzett, egy évig tartó, per os adagolású vizsgálatban nagyon nagy dózisnál (75 mg/kg) májtoxicitást figyeltek meg. Patkányokon és nyulakon végzett teratológiai vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a buprenorfin nem embriotoxikus és nem teratogén. Patkányok esetében nem jelentettek nemkívánatos hatást a termékenységre, azonban magas peri- és posztnatális mortalitást figyeltek meg ennél a fajnál im. és per os adagolás esetén, a nehéz ellés és az anyai tejtermelés károsodása miatt. Egy standard tesztsorozatban nem bizonyítottak genotoxikus potenciált.

Egereken és patkányokon végzett karcinogenitási vizsgálatok azt mutatják, hogy a különböző daganattípusok előfordulása nem különbözik a kontroll és a buprenorfinnal kezelt állatok között. Egy egereken farmakológiai dózisokkal végzett vizsgálatban azonban a kezelt állatokban a herék atrófiáját és tubuláris mineralizációját mutatták ki.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

hipromellóz maltodextrin poliszorbát 20 karbomer glicerin titán-dioxid (E171) nátrium-citrát citromsav-monohidrát részben dementolizált mentaolaj szukralóz butil-hidroxitoluol (E321) butil-hidroxianizol (E320) nyomtatótinta: hipromellóz, propilénglikol (E1520), fekete vas-oxid (E172) Buprenorfin Neuraxpharm 0,4 mg nyelvalatti film sárga vas-oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Buprenorfin Neuraxpharm 0,4 mg nyelvalatti film 2 év. Buprenorfin Neuraxpharm 4 mg, 6 mg, 8 mg nyelvalatti film 30 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

Buprenorfin Neuraxpharm 0,4 mg nyelvalatti film Legfeljebb 30 °C-on, a fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Buprenorfin Neuraxpharm 4 mg, 6 mg, 8 mg nyelvalatti film A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A nyelvalatti film két darab, háromrétegű laminált fóliából álló, hővel lezárt, gyermekbiztos, egyadagos tasakba csomagolva kerül forgalomba. A háromrétegű laminált fólia 12 mikronos polietilén-tetraftalátból, 12 mikronos alumíniumfóliából és 60 mikronos lehúzható polietilén rétegből áll.

Egy doboz 7, 28, 49 vagy 56 nyelvalatti filmet tartalmaz egyesével gyermekbiztos tasakokba csomagolva. Kiszerelések: 7×1 db, 28×1 db, 49×1 db, 56×1 db nyelvalatti film. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Neuraxpharm Pharmaceuticals, S.L. Avda. Barcelona 69 08970 Sant Joan Despí - Barcelona Spanyolország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/24/1809/001 (7×0,4 mg) EU/1/24/1809/002 (28×0,4 mg) EU/1/24/1809/003 (56×0,4 mg) EU/1/24/1809/004 (7×4 mg) EU/1/24/1809/005 (28×4 mg) EU/1/24/1809/006 (56×4 mg) EU/1/24/1809/007 (7×6 mg) EU/1/24/1809/008 (28×6 mg) EU/1/24/1809/009 (56×6 mg) EU/1/24/1809/010 (7×8 mg) EU/1/24/1809/011 (28×8 mg) EU/1/24/1809/012 (56×8 mg) EU/1/24/1809/013 (49×0,4 mg) EU/1/24/1809/014 (49×4 mg) EU/1/24/1809/015 (49×6 mg) EU/1/24/1809/016 (49×8 mg)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. december 19

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (https://www.ema.europa.eu) található.