Bydureon 2 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött injekciós tollban alkalmazási előírás

Utolsó frissítés: 2026. 04. 07.

Bydureon 2 mg por és oldószer retard szuszpenziós injekcióhoz

2 mg exenatidot tartalmaz injekciós üvegenként.

Por és oldószer retard szuszpenziós injekcióhoz. Por: fehér vagy törtfehér por. Oldószer: átlátszó, színtelen vagy halványsárga illetve halványbarna oldat.

hatóanyagleadású exenatid (Bydureon vagy Bydureon BCise) alkalmazására, a vércukorszint átmeneti emelkedését észlelhetik, amely általában javul a kezelés elindítását követő első két héten belül. Az

Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid alkalmazása nem igényli a vércukorszint addig megszokotthoz képest további önellenőrzését. A szulfonilurea és az inzulin dózisának beállításához azonban szükség van a vércukorszint önellenőrzésére, különösen az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelés megkezdésekor és az inzulinadag csökkentésekor. Az inzulinadagot ajánlott fokozatosan csökkenteni.

Különleges betegcsoportok Idősek

Vesekárosodás Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén nincs szükség az adag módosítására.

Gyermekek és serdülők

Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot a beteg saját magának adja be. Minden készletet csak egy személy alkalmazhat és a készlet csak egyszeri használatra alkalmas.

közvetlenül a pornak az oldószerben való szuszpendálását követően.

A gyógyszer alkalmazás előtti szuszpendálására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban és a

Vesekárosodás

elnyújtott hatóanyagleadású exenatid alkalmazása nem javasolt végstádiumú vesebetegségben vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR < 30 ml/min).

mellékhatások, beleértve a hányingert, hányást és hasmenést, ezért az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid alkalmazása súlyos gastrointestinalis betegség esetén nem javasolt.

A GLP-1-receptor agonisták alkalmazása az akut pancreatitis kialakulásának kockázatával járt. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett klinikai vizsgálatokban a betegek 0,3%-ánál fordult elő akut pancreatitis. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid mellett vannak akut pancreatitisről szóló spontán jelentések. Szupportív kezelés mellett a pancreatitis gyógyulását figyelték meg, azonban nagyon ritkán nekrotizáló vagy haemorrhagiás pancreatitis eseteket és/vagy halált jelentettek. A betegeket fel kell világosítani az akut pancreatitis jellemző tünetéről: a tartós, súlyos hasi fájdalomról. Ha felmerül a pancreatitis gyanúja, az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid adását fel kell függeszteni; ha az akut pancreatitis igazolódik, akkor az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid adását nem szabad újra elkezdeni. Elővigyázatosság szükséges az olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében pancreatitis szerepel.

Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid D-fenilalanin származékokkal (meglitinidek), alfa-glukozidáz gátlókkal, dipeptidil peptidáz-4 gátlókkal vagy egyéb GLP-1 receptor agonistákkal való együttes alkalmazását nem vizsgálták. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid és az azonnali hatóanyagleadású exenatid együttes alkalmazását nem vizsgálták, ezért ez nem javasolt.

Normalized Ratio, Nemzetközi Normalizált Ráta) növekedésről számoltak be, ami néha vérzéssel is

Hypoglykaemia

Gyors testtömegcsökkenés

Segédanyagok Nátriumtartalom: A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Amikor 14 hetes elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelést követően 1000 mg paracetamol tablettát alkalmaztak, étkezéssel vagy anélkül, nem volt lényeges változás a paracetamol AUC tekintetében a kontroll időszakkal szemben. A paracetamol Cmax-értéke 16%-kal (éhomi) és 5%-kal (étkezés utáni) csökkent, és a tmax a kontroll időszakban mért kb. 1 óráról 1,4 órára (éhomi) és 1,3 órára (étkezés utáni) emelkedett. A következő interakciós vizsgálatokat csak a 10 mikrogramm dózisban alkalmazott azonnali hatóanyagleadású exenatiddal végezték el, az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal nem: Warfarin Amennyiben a warfarint az azonnali hatóanyagleadású exenatid után 35 perccel adták be, a tmax megközelítőleg 2 órával nyúlt meg. Nem figyeltek meg a Cmax- vagy AUC-értékekre gyakorolt, klinikailag jelentős hatásokat. Spontán jelentésekben a warfarin és az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid együttes alkalmazása esetén INR-növekedésről számoltak be. Warfarin- és/vagy kumarin-származékok szedése esetén az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelés indítása alatt az INR-értéket monitorozni kell (lásd 4.4 és 4.8 pont). Hidroxi-metil-glutaril CoA reduktáz gátlók A lovasztatin AUC- és Cmax-értékei kb. 40%-kal ill. 28%-kal csökkentek, a tmax pedig kb. 4 órával nyúlt meg a lovasztatin monoterápiában történő alkalmazásához képest, ha lovasztatin egyszeri adagját (40 mg) az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal együtt adták be. Az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal végzett 30 hetes, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban az exenatid és a HMG CoA reduktáz gátlók együttes alkalmazása nem járt a lipidprofil tartós változásával (lásd 5.1 pont). Az adagolást nem szükséges eleve módosítani, azonban a lipid értékeket megfelelő módon ellenőrizni kell. Digoxin és lizinopril Az interakciós vizsgálatok során az azonnali hatóanyagleadású exenatidnak nem volt klinikailag releváns hatása a digoxin és a lizinopril Cmax- vagy AUC-értékeire, bár a tmax megközelítőleg 2 órás megnyúlását észlelték. Etinil-ösztradiol és levonorgesztrel Egy kombinált orális fogamzásgátló (30 mikrogramm etinil-ösztradiol és 150 mikrogramm levonorgesztrel) bevétele egy órával az azonnali hatóanyagleadású exenatid alkalmazása előtt nem módosította sem az etinil-ösztradiol, sem a levonorgesztrel AUC-, Cmax- vagy Cmin-értékét. Az orális fogamzásgátló bevétele 35 perccel az exenatid alkalmazása után nem befolyásolta az AUC-értéket, azonban az etinil-ösztradiol Cmax-értékét 45%-kal és a levonorgesztrel Cmax-értékét 27-41%-kal csökkentette, valamint a tmax-értékét 2-4 órával nyújtotta meg az elhúzódó gyomorürülés következtében. A Cmax-érték csökkenésének korlátozott a klinikai jelentősége, az orális fogamzásgátlók adagolásának módosítása nem szükséges. Gyermekek és serdülők Az exenatiddal interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Fogamzóképes nők Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid lassú kiürülése miatt fogamzóképes korban lévő nőknek fogamzásgátlást kell alkalmazniuk az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelés alatt. Ezt a gyógyszert a tervezett terhesség előtt legalább 3 hónappal abba kell hagyni. Terhesség Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek megfelelő adatok. Állatkísérletek során reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid nem alkalmazható a terhesség alatt, inzulin használata javasolt.

Szoptatás Nem ismert, hogy az exenatid kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az elnyújtott hatóanyagleadású

Termékenység Humán fertilitási vizsgálatokat nem végeztek.

képességekre

Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot szulfonilureával együttesen alkalmazzák, a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy fordítsanak figyelmet a hypoglykaemia megelőzésére, ha gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalója A felnőtteknél leggyakrabban észlelt mellékhatások többnyire gastrointestinalis eredetűek voltak (hányinger, ami a leggyakrabban jelentett mellékhatás volt, a kezelés kezdetekor jelentkezett és idővel csökkent, valamint hasmenés). Ezen felül az injekció beadása helyén észlelt reakció (viszketés, csomóképződés, erythema), hypoglykaemia (szulfonilureával) és fejfájás fordult elő. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezeléshez társuló mellékhatások többnyire enyhék vagy közepes erősségűek voltak. A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi 1. táblázat az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid klinikai vizsgálatokban és spontán bejelentések (olyan esetek, amelyeket klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg, a gyakoriság nem ismert) alapján felnőtteknél azonosított mellékhatásait tartalmazza. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal felnőttekkel végzett klinikai vizsgálatok során a háttérterápia diéta és testmozgás, metformin, szulfonilurea, tiazolidindion, orális vércukorszint-csökkentő gyógyszerek vagy bázisinzulin kombinációja volt. A mellékhatások az alábbikban MedDRA szervrendszerenkénti csoportosításnak és az abszolút gyakoriságnak megfelelően kerültek felsorolásra. A gyakoriság definíciója a következő: nagyon gyakori ( 1/10), gyakori ( 1/100 – < 1/10), nem gyakori ( 1/1000 –< 1/100), ritka (≥ 10 000- < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat: Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid klinikai vizsgálatokban és spontán

bejelentések alapján felnőtteknél azonosított mellékhatásai

Szervrendszeri Előfordulási gyakoriság

kategória

/mellékhatás

kifejezések

Nagyon Nem Nagyon Nem gyakori Gyakori gyakori Ritka ritka ismert

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

4 Gyógyszer-indukálta X thrombocytopenia

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

6 Cholecystitis X 6 Cholelithiasis X

Immunrendszeri betegségek és tünetek

1 Anaphylaxiás reakció X

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

1 Hypoglykaemia (egy X szulfonilureával) 2,3 Hypoglykaemia X (inzulinnal) 1 Csökkent étvágy X 1 Dehydratio X

Idegrendszeri betegségek és tünetek

1 Fejfájás X 1 Szédülés X 1 Dysgeusia X 1 Somnolentia X

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

1 Bélelzáródás X 1 Akut pancreatitis (lásd X 4.4 pont) 1 Hányinger X 1 Hányás X 1 Hasmenés X 1 Dyspepsia X 1 Hasi fájdalom X 1 Gastro-oesophagealis X reflux betegség 1 Hasi distensio X 1 Eructatio X 1 Székrekedés X 1 Flatulentia X 5 Késleltetett X gyomorürülés

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

4 Macularis és papularis X bőrkiütés 1 Pruritus és/vagy X urticaria 4 Angioneuroticus X oedema 4 Tályog és cellulitis az X injekció beadásának helyén 1 Hyperhidrosis X 1 Alopecia X

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

1 Megváltozott X vesefunkció, köztük akut veseelégtelenség, romló krónikus veseelégtelenség, beszűkült veseműködés, emelkedett szérum kreatininszint (lásd 4.4 pont)

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

1 Pruritus az injekció X

beadásának helyén 1 Fáradtság X 1 Erythema az injekció X beadásának helyén 1 Kiütés az injekció X beadásának helyén 1 Gyengeség X 1 Nyugtalanság X

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

4 Emelkedett X nemzetközi normalizált arány (INR) (lásd 4.4 pont) 1 Az arányok az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid tizenkét befejezett, hosszú távú hatásossági és biztonságossági vizsgálatain alapulnak n = összesen 2868, (szulfonilureát kapó beteg n = 1002). 2 Olyan hypoglykaemiás eseményeken alapulnak, amelyek 1. Eszméletvesztés, görcsrohamok vagy coma eredményei, és glükagon vagy glükóz adása után megoldódtak, VAGY 2. A segítségnyújtás harmadik fél beavatkozását igényelte, tudatzavar vagy viselkedészavar és kisebb, mint 54 mg/dl (3 mmol/l) glükózérték következtében, VAGY 3. A kezelést megelőzően kisebb, mint 54 mg/dl (3 mmol/l) glükózértékkel együttjáró, hypoglykaemiára jellemző tünetek eredményei. 3 A gyakoriságot a 28 hetes kontrollált kezelési időszak jelentései alapján állapították meg, a glargin inzulinhoz kiegészítésként adott elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett vizsgálat során (N = 231). 4 Az arányok az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kapcsolatos spontán bejelentések adatain alapulnak (nem ismert nevező). 5 Az arányok az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid tizenhat befejezett, hosszú távú hatásossági és biztonságossági vizsgálatain alapulnak (n = összesen 4086). 6 Az arányok a BYDUREON befejezett hatásossági és biztonságossági vizsgálatain alapulnak (n = összesen 3560), beleértve a DURATION 7 és DURATION 8 vizsgálatokat. Kiválasztott mellékhatások leírása Gyógyszer-indukálta thrombocytopenia Exenatid-függő, thrombocyta-ellenes antitestekkel kísért, gyógyszer-indukálta thrombocytopeniát (drug-induced thrombocytopenia, DITP) jelentettek felnőtteknél a forgalomba hozatalt követően. A gyógyszer-indukálta thrombocytopenia olyan immunmediált reakció, amelyet a gyógyszerrel kapcsolatos thrombocyta-reaktív antitestek okoznak. Ezek az antitestek az immunreakciót kiváltó gyógyszer jelenlétében a vérlemezkék destrukcióját okozzák. Hypoglykaemia A hypoglykaemia incidenciája megnőtt, ha az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot szulfonilureával együtt alkalmazták felnőtteknél (24,0% vs. 5,4%) (lásd 4.4 pont). A szulfonilurea alkalmazásával összefüggő hypoglykaemia kockázatának csökkentése érdekében megfontolandó a szulfonilurea dózisának csökkentése (lásd 4.2 és 4.4 pont). Hypoglykaemiás epizódok lényegesen alacsonyabb incidenciával társultak az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidhoz, mint a bázisinzulinhoz azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg metformint (3% vs. 19%) vagy metformint és szulfonilureát (20% vs. 42%) kaptak. A legtöbb hypoglykaemiás epizód (99,9%, n = 649) 12 elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett vizsgálatban enyhe lefolyású volt és per os szénhidrát adására rendeződött. Egy betegnél jelentettek súlyos hypoglykaemiát, amikor a vércukorszint nagyon alacsony volt (2,2 mmol/l) és külső fél segítségét igényelte a per os szénhidrát-felvételhez, amely megszüntette az epizódot. Amikor az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot bázisinzulinhoz adták, nem volt szükség a kezdeti inzulindózis módosítására. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot bázisinzulinnal kombinációban alkalmazva, az inzulinhoz képest a hypoglykaemiás epizódok előfordulásában nem mutatkozott

klinikailag szignifikáns különbség. Súlyos hypoglykaemiás epizódok nem voltak az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot és inzulint együtt alkalmazó betegek csoportjában. Hányinger A felnőtteknél leggyakrabban jelentett mellékhatás a hányinger volt. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegeknek általánosságban 20%-a számolt be legalább egyszer hányingerről, szemben az azonnali hatóanyagleadású exenatid alkalmazása mellett észlelt 34%-kal. A legtöbb eset enyhe, ill. közepesen súlyos volt. Azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés kezdetén hányinger fordult elő, a gyakoriság a terápia folytatásával a legtöbb esetben csökkent. A terápia mellékhatások miatti megszakítása a 30 hetes kontrollos vizsgálat során az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegek 6%-ánál, az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegek 5%-ánál fordult elő. A terápia megszakításához vezető leggyakoribb nemkívánatos esemény mindkét csoportban a hányinger és hányás volt. A hányinger vagy hányás miatt az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegek < 1%-a, és az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegek 1%-a hagyta abba a kezelést. Az injekció beadása helyén jelentkező reakciók A vizsgálatok 6 hónapos kontrollos fázisában az injekció beadásának helyén jelentkező helyi reakciók az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelésben részesülő felnőtt betegek esetében gyakrabban jelentkeztek, mint a komparátorral kezelt betegeknél (16% vs. 2-7%). Ezek, az injekció beadása helyén jelentkező reakciók általában enyhék voltak és többnyire nem vezettek a vizsgálatból való kilépéshez. A betegek a terápia folytatása mellett a tünetek enyhítésére szolgáló kezelést kaphatnak. A soron következő injekció beadásának helyét hetente kell változtatni. A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok során, az injekció beadása helyén észlelt tályogok és cellulitis eseteit jelentették. A klinikai vizsgálatok során nagyon gyakran észleltek az injekció beadásának helyén kis bőralatti csomókat, összhangban a poli (D,L-laktid-ko-glikolid) polimer mikroszféra (mikrogömböcskék) gyógyszerformából adódó ismert sajátosságokkal. A legtöbb csomó nem okozott tüneteket, nem akadályozta a vizsgálatban való részvételt, és 4-8 hét alatt elmúlt. Immunogenitás A protein és peptid gyógyszerek potenciális immunogenitása miatt az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelésben részesülő betegeknél is kialakulhatnak exenatid-ellenes antitestek. A legtöbb betegnél, akiknél antitestek alakulnak ki, az antitesttiter idővel csökken. Az antitestek jelenléte (magas vagy alacsony titerben) nem prediktív jellegű az adott beteg glykaemiás kontrollját illetően. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid klinikai vizsgálatai során a felnőtt betegek kb. 45%-ánál mértek alacsony exenatid-ellenes antitesttitert a vizsgálat végpontjakor. Összességében az antitestpozitív betegek százalékos aránya azonos volt a klinikai vizsgálatok során. A glykaemiás kontroll (HbA1c) értékei összeségében hasonlóak voltak az antitesttiter nélküli betegeknél megfigyelt értékekhez. A III. fázisú vizsgálatok során a betegek átlagosan 12%-ának volt magasabb antitesttitere. Ezeknek a betegeknek egy részében az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidra adott glykaemiás válasz hiányzott a vizsgálat kontrollált periódusának végén. A betegek 2,6%-ában magas antitesttiter mellett nem volt észlelhető a vércukorszint javulása, míg 1,6% esetében antitest-negativitás mellett nem mutatkozott javulás. Azok a betegek, akiknél exenatid-elleni antitestek jelentek meg, hajlamosabbak voltak arra, hogy az injekció helyén több reakció lépjen fel (pl. bőrpír és viszketés), de egyebekben hasonló gyakorisággal, hasonló jellegű nemkívánatos események jelentkeztek náluk, mint azoknál, akiknél nem mutattak ki exenatid-elleni antitesteket. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt felnőtt betegeknél a potenciálisan immunogén helyi reakciók (többnyire viszketés, bőrpírral vagy anélkül) előfordulása 9% volt a 30 hetes és a két 26 hetes vizsgálat során. Ezek a reakciók ritkábban jelentkeztek az antitest-negatív betegeknél (4%), mint az

antitest-pozitív betegeknél (13%) és gyakoribbak voltak a magasabb antitesttiterrel rendelkezők esetében. Az antitest-pozitív esetek vizsgálata nem mutatott ki jelentős kereszt-reaktivitást a hasonló endogén peptidekkel (glükagon vagy GLP-1). Gyors testtömegcsökkenés Egy 30 hetes vizsgálat során, az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt felnőtt betegek kb. 3%-a (n = 4/148) észlelt legalább egy alkalommal gyors testtömegcsökkenéssel járó időszakot (két egymást követő vizit között a feljegyzett testtömegcsökkenés több mint 1,5 kg/hét). Szívfrekvencia-növekedés Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid összesített klinikai vizsgálataiban felnőtteknél a kiindulási értékhez (74 ütés/perc) viszonyítva átlagosan 2,6 ütés/perc szívfrekvencia-növekedést figyeltek meg. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegek 15%-ánál a szívfrekvencia átlagosan ≥ 10 ütés/perc értékkel növekedett. Az egyéb kezelési csoportokban megközelítőleg a betegek 5 - 10%-ánál emelkedett a szívfrekvencia átlagosan ≥ 10 ütés/perc értékkel. Gyermekek és serdülők A 10 éves vagy idősebb gyermekekkel és serdülőkkel végzett klinikai vizsgálatban (lásd 5.1 pont) az exenatid biztonságossági profilja hasonló volt ahhoz, amit a felnőttekkel végzett vizsgálatokban észleltek. A gyermekekkel és serdülőkkel végzett vizsgálatban nem volt major hypoglykaemiás esemény. A 24 hetes kettős vak terápiás periódus alatt egy betegnek (1,7%) az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-csoportban és egy betegnek (4,3%) a placebocsoportban volt minor hypoglykaemiája (meghatározása szerint nem major hypoglykaemiás esemény, amelynek a tünetei megegyeznek a hypoglykaemia tüneteivel, és a glükózszint az epizód kezelése előtt alacsonyabb, mint 3 mmol/l [54 mg/dl]). Mindkét beteg háttérkezelésként inzulint kapott. Egyéb hypoglykaemiás eseményeket, olyan epizódokat, amelyek nem teljesítették sem a major, sem a minor hypoglykaemiás kritériumokat, a vizsgálatot végzők 8 betegnél (13,6%) jelentettek az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-csoportban, és 1 betegnél (4,3%) jelentettek a placebocsoportban. Közülük 6 beteg az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-csoportban és 1 beteg a placebocsoportban kapott háttérkezelésként inzulint. A gyermekekkel és serdülőkkel végzett vizsgálatban a vizsgálat alatt bármikor mért, maximális antitesttiter alacsony (< 625) volt a betegek megközelítőleg 29,3%-ánál, és magas (≥ 625) volt a betegek körülbelül 63,8%-ánál. A pozitív antitesttiterű betegek százalékaránya megközelítőleg a

héten érte el a legmagasabb értéket. Mivel a vizsgálat az 52. hétig folytatódott, a magas titerű

betegek százalékaránya csökkent (30,4%), és az alacsony titerű betegek százalékaránya (41,3%) növekedett. A magasabb antitesttiterű betegeknél gyengülhet a HbA1c-válasz (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére azV. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Az exenatid túladagolás következményei közé tartoztak (az azonnali hatóanyagleadású exenatid klinikai vizsgálati adatai alapján): súlyos hányinger, súlyos hányás és gyorsan csökkenő vércukorszint. Túladagolás esetén a klinikai jeleknek és tüneteknek megfelelő szupportív kezelés megkezdése szükséges.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Antidiabetikus terápia, glükagon-szerű peptid-1 (GLP-1) analógok, ATC kód: A10BJ01. Hatásmechanizmus Az exenatid egy glükagon-szerű peptid-1 (GLP-1) receptor agonista, mely a glükagon-szerű peptid-1 (GLP-1) számos antihyperglikaemiás tulajdonságával rendelkezik. Az exenatid aminosavsorrendje részben megegyezik a humán GLP-1 aminosavszekvenciájával. Az exenatidról kimutatták, hogy in vitro kötődik a humán GLP-1 receptorhoz és aktiválja azt, hatását a ciklikus AMP és/vagy más intracellularis jelátviteli út közvetíti. Az exenatid a vércukorszinttől függően fokozza a pancreas beta sejtjeinek inzulinszekrécióját. A vércukorszint csökkenésével együtt az inzulinszekréció is csökken. Az exenatid metforminnal és/vagy tiazolidindionnal való együttes alkalmazása során a hypoglykaemia incidenciája nem volt magasabb, mint a placebo-metformin és/vagy tiazolidindion kombináció esetén, valószínüleg ezen glükózszint-függő inzulinotrop mechanizmus következtében (lásd 4.4 pont). Az exenatid csökkenti a 2-es típusú diabeteses betegeknél kórosan megemelkedett glükagonszekréciót. Az alacsonyabb glükagonszint csökkent hepatikus glükóz-kibocsátáshoz vezet. Az exenatid azonban nem rontja a hypoglykaemiára bekövetkező normális glükagon-választ és a többi hormonreakciót. Az exenatid lassítja a gyomor ürülését, ezáltal csökkenti a táplálékból származó glükóz keringésbe jutásának ütemét. Az exenatid alkalmazása során az étvágycsökkenés és fokozott jóllakottság-érzés következtében a táplálékbevitel csökkenését figyelték meg. Farmakodinámiás hatások Az exenatid javítja a glykaemiás kontrollt, mivel tartósan csökkenti mind a posztprandiális, mind az éhgyomri vércukorszintet 2-es típusú diabetesben. A natív GLP-1-gyel ellentétben az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid humán farmakokinetikai és farmakodinámiás profilja lehetővé teszi a heti egyszeri alkalmazást. Egy exenatiddal végzett farmakodinámiás vizsgálat során, amelyben (n = 13) 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeket vizsgáltak, az intravénás glükóz bolus beadását követően helyreállt az első-fázisú és javult a második-fázisú inzulin-szekréció. Klinikai hatásosság és biztonságosság Az alábbiakban olvashatók a hosszú távú elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett klinikai vizsgálatok eredményei, melyekben 1356 felnőtt beteget kezeltek elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal, akiknek 52%-a férfi, 48%-a nő volt, 230 beteg életkora ≥65 év (17%) volt. Továbbá, egy kettős vak, placebokontrollos, cardiovascularis eredményeket értékelő vizsgálat (EXSCEL) eredményei, amelybe 14 752, olyan 2-es típusú diabetesben szenvedő felnőtt beteget vontak be, akiknél bármilyen fokú cardiovascularis kockázati tényező állt fenn, amikor a már alkalmazott, szokásos kezelés mellé adták. Glykaemiás kontroll Két, felnőttekkel végzett vizsgálatban hasonlították össze a heti egyszer alkalmazott 2 mg elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot a 4 hétig napi kétszer 5 µg, azt követően pedig napi kétszer 10 µg dózisban alkalmazott azonnali hatóanyagleadású exenatiddal. Az egyik vizsgálat 24 hétig tartott

(n = 252), a másik 30 hétig (n = 295), melyet nyílt kiterjesztés követett, amelynek során minden beteget heti egyszer 2 mg elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezeltek további 7 éven keresztül (n = 258). Mindkét vizsgálatban egyértelmű volt a HbA1c-szint csökkenése mindkét vizsgálati csoportban, már a kezelés elindítását követő első HbA1c mérés során is (4. vagy 6. héten). Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelés hatására statisztikailag szignifikánsan csökkent a HbA1c az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegekkel összehasonlítva (2. táblázat). Mind az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid, mind pedig az azonnali hatóanyagleadású exenatid klinikailag jelentős hatást gyakorolt a HbA1c-re mindkét vizsgálat során az egyéb antidiabetikus háttérterápiától függetlenül. Klinikailag és statisztikailag szignifikánsan több elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegnél csökkent a HbA1c legalább 7%-ra (HbA1c ≤ 7%, p < 0,05 az egyik vizsgálat esetében), illetve 7% alá (HbA1c < 7%, p < 0,001 a másik vizsgálat esetében), mint azoknál a betegeknél, akik azonnali hatóanyagleadású exenatidot kaptak. Mind az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal, mind az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegcsoportban kimutatható volt a kiindulási értékhez viszonyított testtömegcsökkenés, bár a két kezelési kar közötti különbség nem volt jelentős. A nem kontrollos kiterjesztés során azoknál az értékelhető betegeknél (n = 121), akiket a 30. héten állítottak át az azonnali hatóanyagleadású exenatidról az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidra, a kiindulási értékhez viszonyítva ugyanolyan mértékű, -2,0%-os HbA1c-szint javulást értek el az

hétre, mint az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegeknél. Az összes betegnél, akik

a 7 éves, nem kontrollos kiterjesztést befejezték (258 betegből n = 122 beteg került a kiterjesztett szakaszba), a HbA1c-szint az 52. héttől fokozatosan emelkedett, de ez a kiindulási értékhez viszonyítva 7 év után még mindig alacsonyabb volt (-1,5%). Ezeknél a betegeknél a testtömegcsökkenés 7 év után is tartós volt.

2. táblázat: Két klinikai vizsgálat eredményei, melynek során az elnyújtott hatóanyagleadású

24 hetes vizsgálat Elnyújtott Azonnali

hatóanyagleadású hatóanyagleadású

2 mg napi 2-szer 10 µg

Átlagos HbA1c (%)

A kiindulástól mért változások átlagos

Átlagos testtömeg (kg)

A kiindulástól mért változások átlagos különbsége

a kezelések között (95% CI)

Átlagos HbA1c (%)

kiindulási érték 8,3 8,3

A kiindulástól mért változások átlagos

Átlagos testtömeg (kg)

A kiindulástól mért változások átlagos különbsége

a kezelések között (95% CI)

csökkentette az átlagos testtömeget és kevesebb hypoglykaemiás eseménnyel járt (3. táblázat).

3. táblázat: Egy 26 hetes vizsgálat eredményei, melynek során az elnyújtott hatóanyagleadású

exenatidot és a glargin inzulint hasonlították össze, önmagában adott metforminnal vagy

metforminnal és szulfonilureával történő kombinációban (beválasztás szerinti betegek; „intent-

to-treat” betegek)

Elnyújtott

hatóanyagleadá Glargin

sú exenatid inzulin

2 mg

N 233 223

Átlagos HbA1c (%)

kiindulási érték 8,3 8,3 kiindulástól mért változás ( ± SE) -1,5 ( ± 0,1)* -1,3 ( ± 0,1)*

A kiindulástól mért változások átlagos különbsége

-0,16 (-0,29, -0,03)*

a kezelések között (95% CI)

A ≤ 7% HbA1c értéket elérő betegek aránya (%) 62 54

Az éhomi vércukorszint változása (mmol/l) ( ± SE) -2,1 ( ± 0,2) -2,8 ( ± 0,2)

Átlagos testtömeg (kg)

kiindulási érték 91 91 kiindulástól mért változás( ± SE) -2,6 ( ± 0,2) +1,4 ( ±0,2)

A kiindulástól mért változások átlagos különbsége

-4,05 (-4,57, -3,52)*

a kezelések között (95% CI)

SE = standard hiba, CI = konfidenciaintervallum), * p < 0,05 1 A glargin inzulin kezelést úgy állították be, hogy a vércukorszint 4,0 és 5,5 mmol/l (72 - 100 mg/dl) között legyen. A glargin inzulinnal kezelt betegeknél a kezelés kezdetén a glargin inzulin átlagos dózisa 10,1 NE/nap volt, amely 31,1 NE/nap-ig emelkedett. A 156 hetes eredmények megegyeztek a korábban ismertetett, 26 hetes köztes beszámoló eredményeivel. A glargin inzulin kezeléssel összehasonlítva, az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett kezelés tartósan, szignifikánsan javította a glykaemiás kontrollt és a testtömeg-kontrollt. A 156. héten a biztonságossági eredmények megegyeztek a 26. héten jelentett adatokkal. Egy 26 hetes kettős vak vizsgálatban az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot a szitagliptin és a pioglitazon maximális dózisával hasonlították össze olyan felnőtt betegeknél, akik egyidejűleg metformint is kaptak. Minden kezelési csoportban szignifikánsan csökkent a HbA1c a kiindulási értékhez viszonyítva. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid kedvezőbbnek bizonyult mind a szitagliptinnél, mind a pioglitazonnál a HbA1c kiindulási értéktől mért változását illetően. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid lényegesen nagyobb testtömegcsökkenést eredményezett a szitagliptinhez képest. A pioglitazonnal kezelt betegek testtömege növekedett (4. táblázat).

4. táblázat: Egy 26 hetes vizsgálat eredményei, melynek során az elnyújtott hatóanyagleadású

Elnyújtott

2 mg

Átlagos HbA1c (%)

A kiindulástól mért változások átlagos

között, versus szitagliptin

A kiindulástól mért változások átlagos

között, versus pioglitazon

(mmol/l) ( ± SE)

Átlagos testtömeg (kg)

A kiindulástól mért változások átlagos

között, versus szitagliptin

A kiindulástól mért változások átlagos

között, versus pioglitazon

SE = tandard hiba, CI = konfidenciaintervallum), * p < 0,05, **p < 0,0001 Egy 28 hetes kettős vak, felnőttekkel végzett vizsgálatban az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid és a

dapagliflozin esetén (5. táblázat).

testtömegcsökkenést igazoltak, mint bármelyik, monoterápiában adott gyógyszerrel (5. táblázat).

5. táblázat: Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal és a dapagliflozinnal, illetve a

Átlagos HbA1c (%)

Kiindulástól mért változás (± SE) A kiindulástól mért változás átlagos különbsége a kombináció és az önmagában adott hatóanyag között (95%-os CI)

a

A kiindulástól mért változás átlagos különbsége a kombináció és az önmagában adott hatóanyag között (95%-os CI)

(mmol/l) ( ± SE)

A kiindulástól mért változás átlagos különbsége a kombináció és az önmagában adott hatóanyag között (95%-os CI)

Átlagos testtömeg (kg)

Kiindulástól mért változás (± SE) A kiindulástól mért változás átlagos különbsége a kombináció és az önmagában adott hatóanyag között (95%-os CI)

a A korrigált legkisebb négyzetes becslés átlagát (LS átlagát - LS Means) és a kiindulási értékekhez

Egy 28 hetes, kettős vak, felnőttekkel végzett vizsgálatban az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot

a 28. hétre jobban csökkent a HbA1c-szint (6. táblázat).

csökkent a testtömeg (6. táblázat).

6. táblázat: Egy 28 hetes vizsgálat eredményei, melynek során az elnyújtott hatóanyagleadású

exenatid 2 mg

Átlagos HbA1c (%)

Átlagos testtömeg (kg)

placebocsoportban.

Exenatid Placebo

Az egyéb, kiegészítő antihyperglikaemiás gyógyszer iránti igény 33%-kal csökkent az elnyújtott

Minden elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett vizsgálatban észlelték a kiinduláshoz viszonyított testtömegcsökkenést. Ezt a testtömegcsökkenést a 4 komparátor-kontrollos vizsgálatban,

a hányinger előfordulásától függetlenül észlelték az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegeknél, bár a csökkenés nagyobb mértékű volt azoknál a betegeknél, akik tapasztaltak hányingert (átlagos csökkenés 2,9 - 5,2 kg hányinger mellett, versus 2,2 - 2,9 kg hányinger nélkül). A 4 komparátor-kontrollos vizsgálatban azoknak a betegeknek az aránya, akiknek a testtömege és HbA1c-szintje egyaránt csökkent, 70 és 79% között volt (a HbA1c -csökkenést mutató betegek aránya 88-96% volt). Vércukorszint (plazma/szérum) Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelés hatására jelentős mértékben csökkent az éhomi vércukorszint (plazma/szérum), ez a csökkenés már a 4. héten észlelhető volt. A glargin inzulinnal végzett placebokontrollos vizsgálatban, az éhomi vércukorszintnek a kiindulási értékekhez képest a

hétre bekövetkezett változása -0,7 mmol/l volt az elnyújtott hatóanyagleadású

exenatid-csoportban, és -0,1 mmol/l volt a placebocsoportban. Ezen felül az étkezés utáni vércukorszintek csökkenését is észlelték. Az éhomi vércukorszint javulása az 52 hetes kezelés során mindvégig fennállt. Béta-sejt-funkció Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett klinikai vizsgálatok a béta-sejtek funkciójának javulását mutatták olyan mutatók alapján, mint például a béta-sejt-funkció homeosztázis modell meghatározása (HOMA-B). A béta-sejt-funkcióra gyakorolt kedvező hatás az 52 hetes kezelés során mindvégig fennállt. Vérnyomás Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett 4 komparátor-kontrollos vizsgálatban a szisztolés vérnyomás csökkenését észlelték (2,9 - 4,7 Hgmm). Az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal összehasonlító, 30 hetes vizsgálatban mind az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid, mind az azonnali hatóanyagleadású exenatid jelentősen csökkentette a szisztolés vérnyomást a kiindulási értékhez viszonyítva (4,7±1,1 Hgmm, ill. 3,4±1,1 Hgmm), a kezelési csoportok közötti különbség nem volt szignifikáns. A vérnyomásértékek javulása 52 héten keresztül fennmaradt. A glargin inzulinnal végzett placebokontrollos vizsgálatban, a szisztolés vérnyomásnak a kiindulási értékekhez képest a 28. hétre bekövetkezett változása -2,6 Hgmm volt az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-csoportban, és -0,7 Hgmm volt a placebocsoportban. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid és a dapagliflozin kombinációval végzett kezelés a 28. hétre a szisztolés vérnyomás átlagos változásának -4,3 ±0,8 Hgmm-es szignifikáns csökkenését eredményezte, szemben az önmagában adott, elnyújtott hatóanyagleadású exenatid mellett észlelt -1,2 ±0,8 Hgmm-es (p < 0,01) vagy az önmagában adott dapagliflozin mellett észlelt -1,8 ±0,8 Hgmm-es (p < 0,05) csökkenéssel. Éhomi lipidszint Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid nem befolyásolta kedvezőtlenül a lipidszinteket. Gyermekek és serdülők A heti egyszeri 2 mg elnyújtott hatóanyagleadású exenatid vagy placebo hatásosságát és biztonságosságát egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, párhuzamos csoportokkal végzett vizsgálatban értékelték 2-es típusú diabetesben szenvedő, csak diétával és testmozgással kezelt, vagy stabil dózisú orális antidiabetikus szerekkel és/vagy inzulinnal kombinációban kezelt 10 éves és idősebb gyermekeknél és serdülőknél. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid 24 hét után jobban csökkentette a HbA1c-értéket, mint a placebo (7. táblázat).

7. táblázat: Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid, illetve placebo egy 24 hetes vizsgálatban

kapott eredményei 10 éves és idősebb gyermekeknél és serdülőknél (beválasztás szerinti betegek)

exenatid

Átlagos HbA1c (%)

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett változás átlagos különbsége, a placebóhoz

a

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett változás átlagos különbsége, a placebóhoz

b

Átlagos testtömeg (kg)

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett változás átlagos különbsége, a placebóhoz

b

a A korrigált legkisebb négyzetes becslés átlagát (LS átlagát - LS Means) és a kiindulási értékekhez képest minden egyes vizitre bekövetkezett változások terápiás csoportok közötti különbségét/különbségeit az ismételt mérések kevert modelljének (mixed model with repeated measures – MMRM) alkalmazásával modellezték, ezen belül is a terápiás csoportot, a régiót, a vizitet,

b A korrigált legkisebb négyzetes becslés átlagát (LS átlagát - LS Means) és a kiindulási értékekhez képest minden egyes vizitre bekövetkezett változások terápiás csoportok közötti különbségét/különbségeit az ismételt mérések kevert modelljének (mixed model with repeated measures – MMRM) alkalmazásával modellezték, ezen belül is a terápiás csoportot, a régiót, a vizitet,

A 2 mg elnyújtott hatóanyagleadású exenatid heti egyszeri adagolása során az átlagos exenatid koncentráció 2 hét után haladja meg a legkisebb hatásos koncentrációt (~ 50 pg/ml), az első 6-7 hét során az átlagos exenatid plazmakoncentráció fokozatos növekedése mellett. Ezt követően kb. 151-265 pg/ml-es exenatid koncentráció marad fenn, jelezve az egyensúlyi plazmaszint beálltát. Az exenatid egyensúlyi plazmakoncentrációja fennmarad a két beadás közti egy hetes időszakban, minimális ingadozásokat mutatva az átlagos terápiás koncentráció körül.

Nem klinikai vizsgálatok szerint az exenatid elsősorban glomeruláris filtráció, majd proteolízis révén eliminálódik. Az exenatid átlagos látszólagos clearance-értéke 9 l/h. Az exenatid ezen

Különleges betegcsoportok Vesekárosodás 2 mg elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt, vesekárosodásban szenvedő betegeknél végzett populációs farmakokinetikai vizsgálat eredményei szerint a szisztémás expozíció megközelítőleg 74, illetve 23%-kal (becsült középérték mindegyik csoportban) nőhet közepesen (N = 10), illetve enyhén (N = 56) károsodott vesefunkció esetén, a normális vesefunkciójú betegekhez (N = 84) viszonyítva.

Májelégtelenségben szenvedő betegek bevonásával nem végeztek farmakokinetikai vizsgálatokat. Az exenatid elsősorban a vesén át ürül; ezért a májfunkció zavara várhatóan nem befolyásolja az exenatid

Idősek Az idős betegekkel kapcsolatos adatok korlátozottak, de arra utalnak, hogy az exenatid vérszintje 75 éves korig nem változik jelentősen.

Gyermekek és serdülők

Az azonnali vagy az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A hosszú hatású GLP-1-receptor-agonisták mellett patkányoknál és egereknél pajzsmirigytumorokat figyeltek meg. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal, egy patkányokon végzett, 2 éves karcinogenitási vizsgálatban a C-sejtes adenomák és a C-sejtes carcinomák emelkedett előfordulási gyakoriságát figyelték meg, az AUC alapján a humán szisztémás expozíciót legalább 2-szeresen

Az exenatiddal végzett állatkísérletek során nem észleltek a fertilitásra gyakorolt káros hatást, az exenatid nagy adagban befolyásolta a csontok fejlődését és csökkentette a magzati és újszülöttkori növekedést.

6.1 Segédanyagok felsorolása

Por

szacharóz Oldószer karmellóz-nátrium nátrium-klorid poliszorbát 20 nátrium-dihidrogén-foszfát monohidrát dinátrium-foszfát heptahidrát injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év. Szuszpendálás után A szuszpenziót a por és az oldószer összekeverése után azonnal be kell adni.

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2°C – 8°C) tárolandó. Nem fagyasztható! A készlet a használatba vétel előtt legfeljebb 4 hétig, 30°C alatt tárolható. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. A gyógyszer összekeverés utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A por 3 ml-es I. típusú üvegből készült, klórbutil gumidugóval, alumínium zárral és lepattintható műanyag kupakkal lezárt injekciós üvegbe van csomagolva. Az oldószer 1,5 ml-es I. típusú üvegből készült, brómbutil gumidugóval és egy gumidugattyúval lezárt előretöltött fecskendőbe van csomagolva. Minden egyadagos készlet egy 2 mg exenatidot tartalmazó injekciós üvegből, egy 0,65 ml oldószerrel előretöltött fecskendőből, egy csatlakozóból és két injekciós tűből áll (ebből egy tartalék). Kiszerelés: 4 egyadagos készlet, illetve 12 (3 × 4) egyadagos készletet tartalmazó gyűjtőcsomagolás. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

A beteget tájékoztatni kell arról, hogy minden injekció beadását követően a tű eltávolítása nélkül, biztonságosan semmisítse meg a fecskendőt. Az egyszer használatos készlet egyik tartozékát sem kell megtartani. Az oldószert a használat előtt meg kell nézni. Az oldószert csak akkor szabad felhasználni, ha áttetsző és nem tartalmaz részecskéket. Szuszpendálás után a keverék csak akkor használható fel, ha az fehér vagy törtfehér és opálos küllemű. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot azonnal fel kell használni, amint szuszpendálódott a por az oldószerben. A megfagyott elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot többé nem szabad felhasználni. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

AstraZeneca AB SE-151 85 Södertälje Svédország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/11/696/001-002

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. június 17. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. február 18.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Bydureon 2 mg por és oldószer retard szuszpenziós injekcióhoz, előretöltött injekciós tollban

2 mg exenatidot tartalmaz előretöltött injekciós tollanként. A szuszpendálás után minden injekciós toll 2 mg-os dózist ad le 0,65 ml-ben.

Por és oldószer retard szuszpenziós injekcióhoz. Por: fehér vagy törtfehér por. Oldószer: átlátszó, színtelen vagy halványsárga illetve halványbarna oldat.

hatóanyagleadású exenatid alkalmazására (Bydureon vagy Bydureon BCise), a vércukorszint átmeneti emelkedését észlelhetik, amely általában javul a kezelés elindítását követő első két héten belül. Az

Különleges betegcsoportok Idősek

Vesekárosodás Az adagot enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén nem szükséges módosítani.

Gyermekek és serdülők

Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot a beteg saját magának adja be. Minden injekciós tollat csak egy személy alkalmazhat és az injekciós toll csak egyszeri használatra alkalmas.

közvetlenül a pornak az oldószerben való szuszpendálását követően.

A gyógyszer alkalmazás előtti szuszpendálására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban és a

Vesekárosodás

elnyújtott hatóanyagleadású exenatid alkalmazása nem javasolt végstádiumú vesebetegségben vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR < 30 ml/min).

mellékhatások, beleértve a hányingert, hányást és hasmenést, ezért az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid alkalmazása súlyos gastrointestinalis betegség esetén nem javasolt.

Normalized Ratio, Nemzetközi Normalizált Ráta) növekedésről számoltak be, mely néha vérzéssel is

Hypoglykaemia

Gyors testtömegcsökkenés

Segédanyagok Nátriumtartalom: A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Szoptatás Nem ismert, hogy az exenatid kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az elnyújtott hatóanyagleadású

Termékenység Humán fertilitási vizsgálatokat nem végeztek.

képességekre

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

1. táblázat: Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid klinikai vizsgálatokban és spontán

bejelentések alapján felnőtteknél azonosított mellékhatásai

Szervrendszeri Előfordulási gyakoriság

kategória

/mellékhatás

kifejezések

Nagyon Nem Nagyon Nem gyakori Gyakori gyakori Ritka ritka ismert

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

4 Gyógyszer-indukálta X thrombocytopenia

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

6 Cholecystitis X 6 Cholelithiasis X

Immunrendszeri betegségek és tünetek

1 Anaphylaxiás reakció X

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

1 Hypoglykaemia (egy X szulfonilureával) 2,3 Hypoglykaemia X (inzulinnal) 1 Csökkent étvágy X 1 Dehydratio X

Idegrendszeri betegségek és tünetek

1 Fejfájás X 1 Szédülés X 1 Dysgeusia X 1 Somnolentia X

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

4 Macularis és papularis X bőrkiütés 1 Pruritus és/vagy X urticaria 4 Angioneuroticus X oedema 4 Tályog és cellulitis az X injekció beadásának helyén 1 Hyperhidrosis X 1 Alopecia X

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

1 Megváltozott X vesefunkció, köztük akut veseelégtelenség, romló krónikus veseelégtelenség, beszűkült veseműködés, emelkedett szérum kreatininszint (lásd 4.4 pont)

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

1 Pruritus az injekció X

beadásának helyén 1 Fáradtság X 1 Erythema az injekció X beadásának helyén 1 Kiütés az injekció X beadásának helyén 1 Gyengeség X 1 Nyugtalanság X

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

héten érte el a legmagasabb értéket. Mivel a vizsgálat az 52. hétig folytatódott, a magas titerű

betegek százalékaránya csökkent (30,4%), és az alacsony titerű betegek százalékaránya (41,3%) növekedett. A magasabb antitesttiterű betegeknél gyengülhet a HbA1c-válasz (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

hétre, mint az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegeknél. Az összes betegnél, akik

2. táblázat: Két klinikai vizsgálat eredményei, melynek során az elnyújtott hatóanyagleadású

24 hetes vizsgálat Elnyújtott Azonnali

hatóanyagleadású hatóanyagleadású

2 mg napi 2-szer 10 µg

Átlagos HbA1c (%)

A kiindulástól mért változások átlagos

Átlagos testtömeg (kg)

A kiindulástól mért változások átlagos különbsége

a kezelések között (95% CI)

Átlagos HbA1c (%)

kiindulási érték 8,3 8,3

A kiindulástól mért változások átlagos

Átlagos testtömeg (kg)

A kiindulástól mért változások átlagos különbsége

a kezelések között (95% CI)

csökkentette az átlagos testtömeget és kevesebb hypoglykaemiás eseménnyel járt (3. táblázat).

3. táblázat: Egy 26 hetes vizsgálat eredményei, melynek során az elnyújtott hatóanyagleadású

exenatidot és a glargin inzulint hasonlították össze, önmagában adott metforminnal vagy

metforminnal és szulfonilureával történő kombinációban (beválasztás szerinti betegek; „intent-

to-treat” betegek)

Elnyújtott

hatóanyagleadá Glargin

sú exenatid inzulin

2 mg

N 233 223

Átlagos HbA1c (%)

kiindulási érték 8,3 8,3 kiindulástól mért változás ( ± SE) -1,5 ( ± 0,1)* -1,3 ( ± 0,1)*

A kiindulástól mért változások átlagos különbsége

-0,16 (-0,29, -0,03)*

a kezelések között (95% CI)

A ≤ 7% HbA1c értéket elérő betegek aránya (%) 62 54

Az éhomi vércukorszint változása (mmol/l) ( ± SE) -2,1 ( ± 0,2) -2,8 ( ± 0,2)

Átlagos testtömeg (kg)

kiindulási érték 91 91 kiindulástól mért változás( ± SE) -2,6 ( ± 0,2) +1,4 ( ±0,2)

A kiindulástól mért változások átlagos különbsége

-4,05 (-4,57, -3,52)*

a kezelések között (95% CI)

SE = standard hiba, CI = konfidenciaintervallum), * p < 0,05 1 A glargin inzulin kezelést úgy állították be, hogy a vércukorszint 4,0 és 5,5 mmol/l (72 - 100 mg/dl) között legyen. A glargin inzulinnal kezelt betegeknél a kezelés kezdetén a glargin inzulin átlagos dózisa 10,1 NE/nap volt, amely 31,1 NE/nap-ig emelkedett. A 156 hetes eredmények megegyeztek a korábban ismertetett, 26 hetes köztes beszámoló eredményeivel. A glargin inzulin kezeléssel összehasonlítva, az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelés tartósan, szignifikánsan javította a glykaemiás kontrollt és a testtömeg-kontrollt. A 156. héten a biztonságossági eredmények megegyeztek a 26. héten jelentett adatokkal. Egy 26 hetes kettős vak vizsgálatban az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot a szitagliptin és a pioglitazon maximális dózisával hasonlították össze olyan felnőtt betegeknél, akik egyidejűleg metformint is kaptak. Minden kezelési csoportban szignifikánsan csökkent a HbA1c a kiindulási értékhez viszonyítva. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid kedvezőbbnek bizonyult mind a szitagliptinnél, mind a pioglitazonnál a HbA1c kiindulási értéktől mért változását illetően. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid lényegesen nagyobb testtömegcsökkenést eredményezett a szitagliptinhez képest. A pioglitazonnal kezelt betegek testtömege növekedett (4. táblázat).

4. táblázat: Egy 26 hetes vizsgálat eredményei, melynek során az elnyújtott hatóanyagleadású

Elnyújtott

2 mg

Átlagos HbA1c (%)

A kiindulástól mért változások átlagos

között, versus szitagliptin

A kiindulástól mért változások átlagos

között, versus pioglitazon

(mmol/l) ( ± SE)

Átlagos testtömeg (kg)

A kiindulástól mért változások átlagos

között, versus szitagliptin

A kiindulástól mért változások átlagos

között, versus pioglitazon

SE = standard hiba, CI = konfidenciaintervallum), * p < 0,05, **p < 0,0001 Egy 28 hetes, felnőttekkel végzett kettős vak vizsgálatban az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid és a

dapagliflozin esetén (5. táblázat).

testtömegcsökkenést igazoltak, mint bármelyik, monoterápiában adott gyógyszerrel (5. táblázat).

5. táblázat: Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal és a dapagliflozinnal, illetve a

Átlagos HbA1c (%)

Kiindulástól mért változás (± SE) A kiindulástól mért változás átlagos különbsége a kombináció és az önmagában adott hatóanyag között (95%-os CI)

a

A kiindulástól mért változás átlagos különbsége a kombináció és az önmagában adott hatóanyag között (95%-os CI)

(mmol/l) ( ± SE)

A kiindulástól mért változás átlagos különbsége a kombináció és az önmagában adott hatóanyag között (95%-os CI)

Átlagos testtömeg (kg)

Kiindulástól mért változás (± SE) A kiindulástól mért változás átlagos különbsége a kombináció és az önmagában adott hatóanyag között (95%-os CI)

a A korrigált legkisebb négyzetes becslés átlagát (LS átlagát - LS Means) és a kiindulási értékekhez

Egy 28 hetes, felnőttekkel végzett kettős vak vizsgálatban az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot

a 28. hétre jobban csökkent a HbA1c-szint (6. táblázat).

csökkent a testtömeg (6. táblázat).

6. táblázat: Egy 28 hetes vizsgálat eredményei, melynek során az elnyújtott hatóanyagleadású

exenatid 2 mg

Átlagos HbA1c (%)

Átlagos testtömeg (kg)

placebo-csoportban.

Exenatid Placebo

Az egyéb, kiegészítő antihyperglikaemiás gyógyszer iránti igény 33%-kal csökkent az elnyújtott

hétre bekövetkezett változása -0,7 mmol/l volt az elnyújtott hatóanyagleadású

exenatid-csoportban, és -0,1 mmol/l volt a placebo-csoportban. Ezen felül az étkezés utáni vércukorszintek csökkenését is észlelték. Az éhomi vércukorszint javulása az 52 hetes kezelés során mindvégig fennállt. Béta-sejt-funkció Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett klinikai vizsgálatok a béta-sejtek funkciójának javulását mutatták olyan mutatók alapján, mint például a béta-sejt-funkció homeosztázis modell meghatározása (HOMA-B). A béta-sejt-funkcióra gyakorolt kedvező hatás az 52 hetes kezelés során mindvégig fennállt. Vérnyomás Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett 4 komparátor-kontrollos vizsgálatban a szisztolés vérnyomás csökkenését észlelték (2,9 - 4,7 Hgmm). Az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal összehasonlító, 30 hetes vizsgálatban mind az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid, mind az azonnali hatóanyagleadású exenatid jelentősen csökkentette a szisztolés vérnyomást a kiindulási értékhez viszonyítva (4,7±1,1 Hgmm, ill. 3,4±1,1 Hgmm), a kezelési csoportok közötti különbség nem volt szignifikáns. A vérnyomásértékek javulása 52 héten keresztül fennmaradt. A glargin inzulinnal végzett placebokontrollos vizsgálatban, a szisztolés vérnyomásnak a kiindulási értékekhez képest a 28. hétre bekövetkezett változása -2,6 Hgmm volt az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-csoportban, és -0,7 Hgmm volt a placebocsoportban. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid és a dapagliflozin kombinációval végzett kezelés a 28. hétre a szisztolés vérnyomás átlagos változásának -4,3 ±0,8 Hgmm-es szignifikáns csökkenését eredményezte, szemben az önmagában adott, elnyújtott hatóanyagleadású exenatid mellett észlelt -1,2 ±0,8 Hgmm-es (p < 0,01) vagy az önmagában adott dapagliflozin mellett észlelt -1,8 ±0,8 Hgmm-es (p < 0,05) csökkenéssel. Éhomi lipidszint Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid nem befolyásolta kedvezőtlenül a lipidszinteket. Gyermekek és serdülők A heti egyszeri 2 mg elnyújtott hatóanyagleadású exenatid vagy placebo hatásosságát és biztonságosságát egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, párhuzamos csoportokkal végzett vizsgálatban értékelték 2-es típusú diabetesben szenvedő, csak diétával és testmozgással kezelt, vagy stabil dózisú orális antidiabetikus szerekkel és/vagy inzulinnal kombinációban kezelt 10 éves és idősebb gyermekeknél és serdülőknél. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid 24 hét után jobban csökkentette a HbA1c-értéket, mint a placebo (7. táblázat).

7. táblázat: Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid, illetve placebo egy 24 hetes vizsgálatban

kapott eredményei 10 éves és idősebb gyermekeknél és serdülőknél (beválasztás szerinti betegek)

exenatid

Átlagos HbA1c (%)

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett változás átlagos különbsége, a placebóhoz

a

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett változás átlagos különbsége, a placebóhoz

b

Átlagos testtömeg (kg)

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett változás átlagos különbsége, a placebóhoz

b

Májelégtelenségben szenvedő betegek bevonásával nem végeztek farmakokinetikai vizsgálatokat. Az exenatid elsősorban a vesén át ürül, ezért a májfunkció zavara várhatóan nem befolyásolja az exenatid

Idősek Az idős betegekkel kapcsolatos adatok korlátozottak, de arra utalnak, hogy az exenatid vérszintje 75 éves korig nem változik jelentősen.

Gyermekek és serdülők

6.1 Segédanyagok felsorolása

Por

szacharóz Oldószer karmellóz-nátrium nátrium-klorid poliszorbát 20 nátrium-dihidrogén-foszfát monohidrát dinátrium-foszfát heptahidrát injekcióhoz való víz nátrium-hidroxid (a pH beállításához)

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év. Szuszpendálás után A szuszpenziót a por és az oldószer összekeverése után azonnal be kell adni.

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2°C – 8°C) tárolandó. Nem fagyasztható! Az injekciós toll a használatba vétel előtt legfeljebb 4 hétig, 30°C alatt tárolható. Ezt követően az injekciós tollat fel kell használni vagy meg kell semmisíteni. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. A gyógyszer összekeverés utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Minden kétrekeszes injekciós toll exenatid port és oldószert tartalmaz egy I. típusú üveg patronban, ami az egyik végén egy klorobutil gumidugóval és egy rollnizott alumínium kupakkal, a másik végén egy klorobutil gumidugattyúval van lezárva. A két rekeszt egy második klorobutil gumidugattyú választja el egymástól. Injekciós tollanként egy tű van mellékelve. Minden kartondoboz tartalmaz még egy tartalék tűt is. Csak az injekciós tollhoz mellékelt tűket alkalmazza! 4 egyadagos előretöltött injekciós tollat tartalmazó kiszerelés vagy 12 (három 4 darabos csomagolás) egyadagos előretöltött injekciós tollat tartalmazó gyűjtőcsomagolás. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Az előretöltött injekciós toll kizárólag egyszeri alkalmazásra való. Az injekciós tollat az injekció beadása előtt legalább 15 perccel ki kell venni a hűtőszekrényből. Az előretöltött injekciós toll egyik rekeszében lévő port a másik rekeszében lévő oldószerrel kell összekeverni. Az oldószert a használat előtt meg kell nézni. Az oldószert csak akkor szabad felhasználni, ha áttetsző és nem tartalmaz részecskéket. A szuszpendálást követően a keverék csak akkor használható fel, ha az fehér vagy törtfehér és opálos. Kérjük, a szuszpenzióval és az alkalmazással kapcsolatos további információkért olvassa el a Betegtájékoztatót és a Használati útmutatót. Csak az injekciós tollhoz mellékelt tűket alkalmazza! A por és az oldószer összekeverése után azonnal be kell injekciózni a bőr alá az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot. A megfagyott elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot többé nem szabad felhasználni. A beteget utasítani kell arra, hogy minden injekció után, a hozzá illesztett tűvel együtt biztonságosan dobja ki az injekciós tollat. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

AstraZeneca AB SE-151 85 Södertälje Svédország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/11/696/003-004

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. június 17. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. február 18.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Bydureon 2 mg retard szuszpenziós injekció, előretöltött injekciós tollban

Előretöltött injekciós tollanként 2 mg exenatidot tartalmaz 0,85 ml-ben.

Retard szuszpenziós injekció, előretöltött injekciós tollban (BCise). Fehér, törtfehér, nem átlátszó szuszpenzió.

Ennek a gyógyszernek az alkalmazása nem igényli a vércukorszint addig megszokotthoz képest további önellenőrzését. A szulfonilurea és az inzulin dózisának beállításához azonban szükség van a vércukorszint önellenőrzésére, különösen az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelés megkezdésekor és az inzulinadag csökkentésekor. Az inzulinadagot ajánlott fokozatosan csökkenteni.

Különleges betegcsoportok Idősek

Vesekárosodás Az adagot enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén nem szükséges módosítani.

Gyermekek és serdülők

Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot a beteg saját magának adja be. Minden injekciós tollat csak egy személy alkalmazhat és az injekciós toll csak egyszeri használatra alkalmas.

közvetlenül a gyógyszer teljes összekeverését követően.

A gyógyszer alkalmazás előtti előkészítésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban és a

Vesekárosodás

elnyújtott hatóanyagleadású exenatid gyógyszerformák alkalmazása nem javasolt végstádiumú vesebetegségben vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR < 30 ml/min).

mellékhatások, beleértve a hányingert, hányást és hasmenést, ezért a gyógyszer alkalmazása súlyos gastrointestinalis betegség esetén nem javasolt.

A GLP-1-receptor agonisták alkalmazása az akut pancreatitis kialakulásának kockázatával járt. A Bydureon BCise-vel végzett klinikai vizsgálatokban a betegek 0,4%-ánál fordult elő akut pancreatitis. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid mellett vannak akut pancreatitisről szóló spontán jelentések. Szupportív kezelés mellett a pancreatitis gyógyulását figyelték meg, azonban nagyon ritkán nekrotizáló vagy haemorrhagiás pancreatitis eseteket és/vagy halált jelentettek. A betegeket fel kell világosítani az akut pancreatitis jellemző tünetéről: a tartós, súlyos hasi fájdalomról. Ha felmerül a pancreatitis gyanúja, a gyógyszer alkalmazását fel kell függeszteni; ha az akut pancreatitis igazolódik, akkor az adását nem szabad újra elkezdeni. Elővigyázatosság szükséges az olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében pancreatitis szerepel.

Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid gyógyszerformák D-fenilalanin származékokkal (meglitinidek), alfa-glukozidáz gátlókkal, dipeptidil peptidáz-4 gátlókkal vagy egyéb GLP-1 receptor agonistákkal való együttes alkalmazását nem vizsgálták. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid gyógyszerformák és az azonnali hatóanyagleadású exenatid együttes alkalmazását nem vizsgálták, ezért ez nem javasolt.

Normalized Ratio, Nemzetközi Normalizált Ráta) növekedésről számoltak be, mely néha vérzéssel is

Hypoglykaemia

Gyors testtömegcsökkenés

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Szulfonilureák Lehetséges, hogy a szulfonilurea-kezeléshez társuló hypoglykaemia fokozott kockázata miatt a szulfonilurea dózisát módosítani kell (lásd 4.2 és 4.4 pont). Gyomorürülés A paracetamolt (mint a gyomor ürülésének markerét) alkalmazó klinikai vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid gyomorürülést lassító hatása kismértékű és nem várható, hogy klinikailag jelentős mértékben csökkenti az egyidejűleg per os alkalmazott gyógyszerek felszívódásának ütemét vagy mértékét. Ezért nem szükséges a késleltetett gyomorürülésre érzékeny gyógyszerek adagjának módosítása. Amikor 14 hetes elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelést követően 1000 mg paracetamol tablettát alkalmaztak, étkezéssel vagy anélkül, nem volt lényeges változás a paracetamol AUC tekintetében a kontroll időszakkal szemben. A paracetamol Cmax-értéke 16%-kal (éhomi) és 5%-kal

(étkezés utáni) csökkent, és a tmax a kontroll időszakban mért kb. 1 óráról 1,4 órára (éhomi) és 1,3 órára (étkezés utáni) emelkedett. A következő interakciós vizsgálatokat csak a 10 mikrogramm dózisban alkalmazott azonnali hatóanyagleadású exenatiddal végezték el, az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid gyógyszerformákkal nem: Warfarin Amennyiben a warfarint az azonnali hatóanyagleadású exenatid után 35 perccel adták be, a tmax megközelítőleg 2 órával nyúlt meg. Nem figyeltek meg a Cmax- vagy AUC-értékekre gyakorolt, klinikailag jelentős hatásokat. Spontán jelentésekben a warfarin és az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid együttes alkalmazása esetén INR-növekedésről számoltak be. Warfarin- és/vagy kumarin-származékok szedése esetén az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelés indítása alatt az INR-értéket monitorozni kell (lásd 4.4 és 4.8 pont). Hidroxi-metil-glutaril CoA reduktáz gátlók A lovasztatin AUC- és Cmax-értékei kb. 40%-kal ill. 28%-kal csökkentek, a tmax pedig kb. 4 órával nyúlt meg a lovasztatin monoterápiában történő alkalmazásához képest, ha lovasztatin egyszeri adagját (40 mg) az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal együtt adták be. Az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal végzett 30 hetes, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban az exenatid és a HMG CoA reduktáz gátlók együttes alkalmazása nem járt a lipidprofil tartós változásával (lásd 5.1 pont). Az adagolást nem szükséges eleve módosítani, azonban a lipid értékeket megfelelő módon ellenőrizni kell. Digoxin és lizinopril Az interakciós vizsgálatok során az azonnali hatóanyagleadású exenatidnak nem volt klinikailag releváns hatása a digoxin és a lizinopril Cmax- vagy AUC-értékeire, bár a tmax megközelítőleg 2 órás megnyúlását észlelték. Etinil-ösztradiol és levonorgesztrel Egy kombinált orális fogamzásgátló (30 mikrogramm etinil-ösztradiol és 150 mikrogramm levonorgesztrel) bevétele egy órával az azonnali hatóanyagleadású exenatid alkalmazása előtt nem módosította sem az etinil-ösztradiol, sem a levonorgesztrel AUC-, Cmax- vagy Cmin-értékét. Az orális fogamzásgátló bevétele 35 perccel az exenatid alkalmazása után nem befolyásolta az AUC-értéket, azonban az etinil-ösztradiol Cmax-értékét 45%-kal és a levonorgesztrel Cmax-értékét 27-41%-kal csökkentette, valamint a tmax-értékét 2-4 órával nyújtotta meg az elhúzódó gyomorürülés következtében. A Cmax-érték csökkenésének korlátozott a klinikai jelentősége, az orális fogamzásgátlók adagolásának módosítása nem szükséges. Gyermekek és serdülők Az exenatiddal interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Nem ismert, hogy az exenatid kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az elnyújtott hatóanyagleadású

Termékenység Humán fertilitási vizsgálatokat nem végeztek.

képességekre

Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha szulfonilureával együttesen alkalmazzák, a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy fordítsanak figyelmet a hypoglykaemia megelőzésére, ha gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása A klinikai vizsgálatok alatt a leggyakoribb mellékhatás felnőtteknél a gastrointestinalis jellegű (főként hányinger (8%), ami a kezelés folytatásakor hajlamos volt megszűnni), fejfájás (4%) és az injekció beadási helyén fellépő reakciók, mint például az injekció beadási helyén fellépő pruritus (3%) és az injekció beadási helyén fellépő erythema (2%). Emellett egy szulfonilurea mellett hypoglykaemia nagyon gyakran fordult elő (lásd alább, a „Kiválasztott mellékhatások leírása”). A legtöbb mellékhatás intenzitása enyhe vagy közepesen súlyos volt. A mellékhatások táblázatos felsorolása A Bydureon BCise klinikai vizsgálatokban felnőtteknél azonosított mellékhatásainak gyakoriságai az alábbi, 1. táblázatban kerülnek összefoglalásra. A Bydureon BCise-re vonatkozó, összesített klinikai vizsgálati adathalmaz két III. fázisú, komparátor-kontrollos, 6 - 12 hónap időtartamú, felnőttekkel végzett vizsgálatból származik. A vizsgálatok követési és kiterjesztéses fázisai is beletartoznak az összesített adathalmazba. A háttérkezelések közé tartozott a diéta és a testmozgás önmagában vagy metforminnal, egy szulfonilureával, egy tiazolidindionnal vagy a per os vércukorszint-csökkentő gyógyszerek egy kombinációjával. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid mellett megfigyelt, de a Bydureon BCise klinikai vizsgálatokban nem észlelt mellékhatások szintén szerepelnek az 1. táblázatban. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett klinikai vizsgálatokban alkalmazott háttérkezelések közé tartozott a diéta és a testmozgás, a metformin, egy szulfonilurea, egy tiazolidindion, a per os vércukorszint-csökkentő szerek egy kombinációja vagy egy bazális inzulin. A mellékhatások az alábbikban MedDRA szervrendszerenkénti csoportosításnak és az abszolút gyakoriságnak megfelelően kerültek felsorolásra. A gyakoriság definíciója a következő: nagyon gyakori ( 1/10), gyakori ( 1/100 – < 1/10), nem gyakori ( 1/1000 –< 1/100), ritka (≥ 10 000- < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat: A Bydureon BCise klinikai vizsgálatokban és spontán bejelentések alapján

felnőtteknél azonosított mellékhatásai

Szervrendszeri Előfordulási gyakoriság

kategória

/mellékhatás

kifejezések

Nagyon Gyakori Nem Ritka Nagyon Nem gyakori gyakori ritka ismert

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Gyógyszer-indukálta X 9 thrombocytopenia

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

11 Cholecystitis X

Cholelithiasis X

Immunrendszeri betegségek és tünetek

2 Anaphylaxiás reakció X

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Hypoglykaemia (egy X 5,6.7 szulfonilureával) Hypoglykaemia X (szulfonilurea 5,6.7 nélkül) Hypoglykaemia X 3,4,5 (inzulinnal) Csökkent étvágy X Dehidráció X

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Fejfájás X Szédülés X Dysgeusia X

2 Somnolentia X

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Hányinger	X
Hasmenés	X
Hányás	X
Székrekedés	X
Dyspepsia	X
Gastrooesophagealis	X

reflux betegség Hasi distensio X Hasi fájdalom X Flatulencia X Akut pancreatitis (lásd X 4.4 pont)

2 Eructatio X 2 Intestinalis obstructio X Késleltetett X 10 gyomorürülés

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Urticaria X

Hyperhidrosis X

Szervrendszeri Előfordulási gyakoriság

kategória

/mellékhatás

kifejezések

Nagyon Gyakori Nem Ritka Nagyon Nem gyakori gyakori ritka ismert Macularis vagy X papularis bőrkiütés Pruritus X 2 Alopecia X 9 Angiooedema X Az injekció beadási X helyén kialakuló 9 abscessus és cellulitis

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Megváltozott X 8 vesefunkció

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Pruritus az injekció X 5 beadási helyén Erythema az injekció X 5 beadási helyén Fáradtság X Az injekció beadási X 5 helyén fellépő reakció Gyengeség X Kiütés az injekció X 5 beadási helyén

Idegesség, X 2 nyugtalanság érzés

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Emelkedett X nemzetközi 9 normalizált arány (lásd 4.4 pont) 1 Hacsak másként nem kerül jelzésre, az arány a befejezett hosszú távú biztonságossági és hatásossági vizsgálatokon alapul (n = 526). Beleértve az utolsó adag megkapását követő, 70 napon és a kiterjesztéses időszakon belüli kontrollvizsgálatot is. 2 Az arányok az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid tizenkét befejezett, hosszú távú hatásossági és biztonságossági vizsgálatain alapulnak n = összesen 2868. 3 Olyan hypoglykaemiás eseményeken alapulnak, amelyek 1. Eszméletvesztés, görcsrohamok vagy coma eredményei, és glükagon vagy glükóz adása után megoldódtak, VAGY 2. A segítségnyújtás harmadik fél beavatkozását igényelte, tudatzavar vagy viselkedészavar és kisebb mint 54 mg/dl (3 mmol/l) glükózérték következtében, VAGY 3. A kezelést megelőzően kisebb mint 54 mg/dl (3 mmol/l) glükózértékkel együttjáró, hypoglykaemiára jellemző tünetek eredményei. 4 A gyakoriságot a 28 hetes kontrollált kezelési időszak jelentései alapján állapították meg, a glargin inzulinhoz kiegészítésként adott elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett vizsgálat során (N = 231). 5 Lásd alább, a kiválasztott mellékhatások leírása részt. 6 A két III. fázisú klinikai vizsgálat (n = 410) kontrollos időszakának összesített adataiból jelentett gyakoriság. 7 Olyan hypoglykaemiás események alapján, amelyeknek a tünetei összhangban vannak a hypoglykaemiával, és az egyidejű glükózszint a kezelés előtt < 54 mg/dl (3 mmol/l). 8 Beleértve az akut veseelégtelenséget, a romló krónikus veseelégtelenséget, a beszűkült veseműködést, az emelkedett szérum kreatininszintet is. Lásd 4.4 pont.

9 Az arányok az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kapcsolatos spontán bejelentések adatain alapulnak (nem ismert nevező). 10 Az arányok az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid tizenhat befejezett, hosszú távú hatásossági és biztonságossági vizsgálatain alapulnak (n = összesen 4086). 11 Az arányok a BYDUREON befejezett hatásossági és biztonságossági vizsgálatain alapulnak (n = összesen 3560), beleértve a DURATION 7 és DURATION 8 vizsgálatokat. Kiválasztott mellékhatások leírása Gyógyszer-indukálta thrombocytopenia Exenatid-függő, thrombocyta-ellenes antitestekkel kísért, gyógyszer-indukálta thrombocytopeniát (drug-induced thrombocytopenia, DITP) jelentettek felnőtteknél a forgalomba hozatalt követően. A gyógyszer-indukálta thrombocytopenia olyan immunmediált reakció, amelyet a gyógyszerrel kapcsolatos thrombocyta-reaktív antitestek okoznak. Ezek az antitestek az immunreakciót kiváltó gyógyszer jelenlétében a vérlemezkék destrukcióját okozzák. Hypoglykaemia A felnőttekkel végzett klinikai vizsgálatokban Bydureon BCise mellett nem voltak jelentős hypoglykaemiás események. A minor hypoglykaemia teljes előfordulási gyakorisága 6,3% volt. Ez az előfordulási gyakoriság növekedett, amikor egy szulfonilureával kombinációban alkalmazták (26,1%), szemben a szulfonilurea nélküli incidenciával (0,9%) (lásd 4.4 pont). A szulfonilurea alkalmazásával összefüggő hypoglykaemia kockázatának csökkentése érdekében megfontolandó a szulfonilurea dózisának csökkentése (lásd 4.2 és 4.4 pont). Amikor az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot bázisinzulinhoz adták, nem volt szükség a kezdeti inzulindózis módosítására. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot bázisinzulinnal kombinációban alkalmazva, az inzulinhoz képest a hypoglykaemiás epizódok előfordulásában nem mutatkozott klinikailag szignifikáns különbség. Súlyos hypoglykaemiás epizódok nem voltak az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot és inzulint együtt alkalmazó betegek csoportjában. Hányinger A felnőtteknél leggyakrabban jelentett gastrointestinalis mellékhatás a hányinger volt. A Bydureon BCise-t az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal összehasonlító klinikai vizsgálat kontrollos időszaka alatt hányingerről a betegek 9,6%-ánál, illetve 20,5%-ánál számoltak be az egyes csoportokban. Összességében a Bydureon BCise-vel kezelt betegek 9,3%-a számolt be hányingerről a két klinikai vizsgálat kontrollos periódusa alatt. A hányinger legtöbb epizódja enyhe - közepesen súlyos volt, a kezelés elkezdéséhez társult, és az idő múlásával csökkent. Az injekció beadása helyén jelentkező reakciók A felnőttekkel végzett klinikai vizsgálatok kontrollos időszaka alatt az injekció beadási helyén fellépő reakciókat gyakrabban figyeltek meg a Bydureon BCise-vel kezelt betegeknél, mint a komparátorral kezelt betegeknél (24%, illetve 4% az azonnali hatóanyagleadású exenatid mellett). Ezek az injekció beadási helyén fellépő reakciók rendszerint enyhék voltak, és nem vezettek a vizsgálati gyógyszer adásának abbahagyásához. A betegek a terápia folytatása mellett a tünetek enyhítésére szolgáló kezelést kaphatnak. A soron következő injekció beadásának helyét hetente kell változtatni. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok során az injekció beadási helyén kialakult abscessussal és cellulitisszel járó esetekről számoltak be. A klinikai vizsgálatok során nagyon gyakran észleltek az injekció beadásának helyén bőralatti csomókat, összhangban a poli (D,L-laktid-ko-glikolid) polimer mikroszféra (mikrogömböcskék) gyógyszerformából adódó ismert sajátosságokkal. A legtöbb csomó nem okozott tüneteket, nem akadályozta a vizsgálatban való részvételt, és idővel elmúlt. Immunogenitás A protein és peptid gyógyszerek potenciális immunogenitása miatt az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelésben részesülő betegeknél is kialakulhatnak exenatid-ellenes antitestek.

Megközelítőleg a felnőtt betegek 42%-ánál alakultak ki alacsony titerben exenatiddal szembeni antitestek, és a 32%-ánál alakultak ki magas titerben antitestek bármikor a vizsgálat alatt. A pozitív antitesttiterű betegek százalékaránya, különösen a magas titerűeké, a csúcsot megközelítőleg az adagolás 8 - 16. hetében érte el, és azután az idő múlásával csökkent. A vizsgálat végpontján megközelítőleg a betegek 43%-ánál voltak alacsony titerben exenatiddal szembeni antitestek, és a 14%-ánál voltak magas titerben antitestek. Összességében a glykaemiás kontroll szintje (HbA1c) Bydureon BCise-vel kezelt, az utolsó kontrollvizsgálatkor alacsony titerű antitesttekkel rendelkező betegeknél (-1,1% - -1,5%) hasonló volt az antitesttiter nélküli betegeknél megfigyelthez (-1,1% - -1,4%). Miközben az utolsó kontrollvizsgálatkor a magas antitesttiterű betegeknél gyengült HbA1c válaszreakciót észleltek, ezeknél a betegeknél a HbA1c-csökkenés klinikailag jelentős volt (-0,6% - -0,7%). A Bydureon BCise-vel kezelt, és antitestekre értékelhető felnőtt betegek között (N = 393) a potenciálisan immunogén eredetű, az injekció beadási helyén fellépő reakciók (leggyakrabban csomó az injekció helyén) előfordulási gyakorisága a két vizsgálat alatt megközelítőleg 20% volt. Ezeket a reakciókat kevésbé gyakran figyelték meg meg az antitest-negatív betegeknél (16%) és az alacsony antitesttiterű betegeknél (16%), mint azoknál, akiknél magas volt az antitesttiter (27%). Gyors testtömegcsökkenés Egy 30 hetes vizsgálat során, az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt felnőtt betegek kb. 3%-a (n = 4/148) észlelt legalább egy alkalommal gyors testtömegcsökkenéssel járó időszakot (két egymást követő vizit között a feljegyzett testtömegcsökkenés több mint 1,5 kg/hét). Szívfrekvencia-növekedés A pulzusszám kiindulási értékhez (74 szívverés/perc) viszonyított, 2,4 szívverés/perc mértékű emelkedését figyelték meg a Bydureon BCise-vel felnőttekkel végzett klinikai vizsgálatok kontrollos időszakában. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegek 15%-ánál nőtt a pulzusszám átlagosan ≥ 10 szívverés/perccel. Az egyéb terápiás csoportokban megközelítőleg a betegek 5% - 10%-ánál volt a pulzusszám átlagos növekedése ≥ 10 szívverés/perc. Gyermekek és serdülők A 10 éves vagy idősebb gyermekekkel és serdülőkkel végzett klinikai vizsgálatban (lásd 5.1 pont) az exenatid biztonságossági profilja hasonló volt ahhoz, amit a felnőttekkel végzett vizsgálatokban észleltek. A gyermekekkel és serdülőkkel végzett vizsgálatban nem volt major hypoglykaemiás esemény. A 24 hetes kettős vak terápiás periódus alatt egy betegnek (1,7%) az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-csoportban és egy betegnek (4,3%) a placebocsoportban volt minor hypoglykaemiája (meghatározása szerint nem major hypoglykaemiás esemény, amelynek a tünetei megegyeznek a hypoglykaemia tüneteivel, és a glükózszint az epizód kezelése előtt alacsonyabb, mint 3 mmol/l [54 mg/dl]). Mindkét beteg háttérkezelésként inzulint kapott. Egyéb hypoglykaemiás eseményeket, olyan epizódokat, amelyek nem teljesítették sem a major, sem a minor hypoglykaemiás kritériumokat, a vizsgálatot végzők 8 betegnél (13,6%) jelentettek az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-csoportban, és 1 betegnél (4,3%) jelentettek a placebocsoportban. Közülük 6 beteg az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-csoportban és 1 beteg a placebocsoportban kapott háttérkezelésként inzulint. A gyermekekkel és serdülőkkel végzett vizsgálatban a vizsgálat alatt bármikor mért, maximális antitesttiter alacsony (< 625) volt a betegek megközelítőleg 29,3%-ánál, és magas (≥ 625) volt a betegek körülbelül 63,8%-ánál. A pozitív antitesttiterű betegek százalékaránya megközelítőleg a

héten érte el a legmagasabb értéket. Mivel a vizsgálat az 52. hétig folytatódott, a magas titerű

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Az alábbiakban kerülnek bemutatásra a Bydureon BCise-vel végzett két vizsgálat, valamint az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal végzett 6, hosszú távú klinikai vizsgálat eredményei. Ezekben a vizsgálatokban 1766 felnőtt beteg vett részt (556-ot kezeltek Bydureon BCise-vel), 53%-uk volt férfi, és 47%-uk volt nő, 304 beteg (17%) volt ≥ 65 éves. Továbbá, egy kettős vak, placebokontrollos, cardiovascularis eredményeket értékelő vizsgálat (EXSCEL) eredményei, amelybe 14 752, olyan 2-es típusú diabetesben szenvedő felnőtt beteget vontak be, akiknél bármilyen fokú cardiovascularis kockázati tényező állt fenn, amikor a már alkalmazott, szokásos kezelés mellé adták. Glykaemiás kontroll Bydureon BCise Egy 28 hetes, nyílt elrendezésű, felnőttekkel végzett vizsgálatban a Bydureon BCise-t hasonlították össze az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal olyan betegeknél, akik csak diétás és testmozgás programban vettek részt, vagy per os glükózszintcsökkentő gyógyszerek stabil terápiás rezsimét kapták. A kiindulási értékhez képest mindkét terápiás csoportban csökkent a HbA1c-szint. A Bydureon BCise jobban csökkentette a HbA1c-szintet, a vizsgálat megkezdésétől a 28. hétig, mint az azonnali hatóanyagleadású exenatid (2. táblázat). A vizsgálat 28 hetes, komparátor-kontrollos periódusát egy 24 hetes kiterjesztéses időszak követte, amely alatt minden résztvevő beteget ezzel a gyógyszerrel kezeltek. A HbA1c-re gyakorolt hatás klinikailag jelentős maradt az 52 hét alatt, de idővel részben csökkent abban a csoportban, amelyik kezdetben Bydureon BCise-t kapott. Mind a Bydureon BCise-vel, mind az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegek a kiindulási értékhez képest testtömegcsökkenést értek el a 28. héten (2. táblázat). A két terápiás csoport közötti különbség nem volt szignifikáns. A testtömegcsökkenés az 52. héten is fennmaradt.

2. táblázat: Egy 28 hetes vizsgálat eredményei, melynek során a Bydureon BCise-t, illetve az

azonnali hatóanyagleadású exenatidot hasonlították össze csak diéta és testmozgás vagy per os

glükózszintcsökkentő gyógyszerek stabil terápiás rezsime mellé adva (módosított beválasztás

szerinti betegek )

Hetente egyszer 2 mg Naponta kétszer

Bydureon BCise 10 µg, azonnali

hatóanyagleadású

exenatid

N 229 146

Átlagos HbA1c (%)

A vizsgálat megkezdésekor 8,5 8,5 A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett -1,4 (±0,1) -1,0 (±0,1) 2 változás (± SE)

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett -0,37*

változás átlagos különbsége, az azonnali (-0,63, -0,10)

hatóanyagleadású exenatidhoz képest (95%-os

CI)

HbA1c < 7% elérő betegek (%) 49 43

Átlagos testtömeg (kg)

A vizsgálat megkezdésekor 97 97 A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett -1,5 (±0,3) -1,9 (±0,4) 2 változás (± SE)

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett +0,40

változás átlagos különbsége, az azonnali (-0,48, 1,28)

hatóanyagleadású exenatidhoz képest (95%-os

CI)

Az éhomi plazma glükózszintben a vizsgálat -1,8 (±0,2) -1,3 (±0,3)

megkezdésétől bekövetkezett átlagos változás

(mmol/l)(±SE)

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett -0,56

Hetente egyszer 2 mg Naponta kétszer

Bydureon BCise 10 µg, azonnali

hatóanyagleadású

exenatid

változás átlagos különbsége, az azonnali (-1,20, 0,08)

hatóanyagleadású exenatidhoz képest (95%-os

CI)

N = a betegek száma terápiás csoportonként, SE = standard hiba, CI = konfidenciaintervallum. *p-érték < 0,01. 1 Minden randomizált beteg, aki legalább egy dózist kapott a vizsgálati gyógyszerből. 2 Legkisebb négyzetes becslés átlaga. 3 Az utolsó észlelt adat alapján végzett elemzés (LOCF). Egy 28 hetes, nyílt elrendezésű (a per os gyógyszer vak elrendezésben adva) a Bydureon BCise-t szitagliptinhez vagy placebóhoz viszonyították olyan betegeknél, akik már napi ≥ 1500 mg metformint is alkalmaztak. A Bydureon BCise jobban csökkentette a HbA1c-szintet, a vizsgálat megkezdésétől a

hétig, mint a szitagliptin, és mint a placebo (3. táblázat).

Mind a Bydureon BCise-vel, mind a szitagliptinnel kezelt betegek a kiindulási értékhez képest testtömegcsökkenést értek el a 28. héten (3. táblázat). A két terápiás csoport közötti különbség nem volt szignifikáns.

3. táblázat: A metforminnal kombinált Bydureon BCise, illetve a szitagliptin és placebo 28 hetes

vizsgálatának eredményei (módosított, beválasztás szerinti betegek )

Hetente egyszer 2 mg Naponta Naponta

Bydureon BCise egyszer egyszer

100 mg placebo

szitagliptin

N 181 122 61

Átlagos HbA1c (%)

A vizsgálat megkezdésekor 8,4 8,5 8,5 A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett -1,1 (±0,1) -0,8 (±0,1) -0,4 (±0,2) 2 változás (± SE)

A vizsgálat megkezdésétől -0,38*

bekövetkezett változás átlagos (-0,70, -0,06)

különbsége, a szitagliptinhez képest

(95%-os CI)

A vizsgálat megkezdésétől -0,72**

bekövetkezett változás átlagos (-1,15, -0,30)

különbsége, a placebóhoz képest

(95%-os CI)

HbA1c < 7% elérő betegek (%) 43* 32 25

Átlagos testtömeg (kg)

A vizsgálat megkezdésekor 89 88 89 A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett -1,1 (±0,3) -1,2 (±0,3) +0,2 (±0,5) 2 változás (± SE)

A vizsgálat megkezdésétől +0,07

bekövetkezett változás átlagos (-0,73, 0,87)

különbsége, a szitagliptinhez képest

(95%-os CI)

A vizsgálat megkezdésétől -1,27

bekövetkezett változás átlagos (-2,34, -0,20)

különbsége, a placebóhoz képest

(95%-os CI)

Hetente egyszer 2 mg Naponta Naponta

Bydureon BCise egyszer egyszer

100 mg placebo

szitagliptin

Az éhomi plazma glükózszintben a -1,2 (±0,2) -0,6 (±0,3) +0,5 (±0,4)

vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett

átlagos változás (mmol/l)(±SE)

A vizsgálat megkezdésétől -0,56

bekövetkezett változás átlagos (-1,21, 0,09)

különbsége, a szitagliptinhez képest

(95%-os CI)

A vizsgálat megkezdésétől -1,71

bekövetkezett változás átlagos (-2,59, -0,83)

különbsége, a placebóhoz képest

(95%-os CI)

N = a betegek száma terápiás csoportonként, SE = standard hiba, CI = konfidenciaintervallum. # § *p-érték < 0,05, **p-érték < 0,01, nominális p-érték < 0,05, nominális p-érték < 0,001. 1 Minden randomizált beteg, aki legalább egy dózist kapott a vizsgálati gyógyszerből. 2 Legkisebb négyzetes becslés átlaga. 3 Az utolsó észlelt adat alapján végzett elemzés (LOCF). Elnyújtott hatóanyagleadású exenatid Két, felnőttekkel végzett vizsgálatban hasonlították össze a heti egyszer alkalmazott 2 mg elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot a 4 hétig napi kétszer 5 µg, azt követően pedig napi kétszer 10 µg dózisban alkalmazott azonnali hatóanyagleadású exenatiddal. Az egyik vizsgálat 24 hétig tartott (n = 252), a másik 30 hétig (n = 295), melyet nyílt kiterjesztés követett, amelynek során minden beteget heti egyszer 2 mg elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezeltek további 7 éven keresztül (n = 258). Mindkét vizsgálatban egyértelmű volt a HbA1c-szint csökkenése mindkét vizsgálati csoportban, már a kezelés elindítását követő első HbA1c mérés során is (4. vagy 6. héten). Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelés hatására statisztikailag szignifikánsan csökkent a HbA1c az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegekkel összehasonlítva (4. táblázat). Mind az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid, mind pedig az azonnali hatóanyagleadású exenatid klinikailag jelentős hatást gyakorolt a HbA1c-re mindkét vizsgálat során az egyéb antidiabetikus háttérterápiától függetlenül. Klinikailag és statisztikailag szignifikánsan több elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegnél csökkent a HbA1c legalább 7%-ra (HbA1c ≤ 7%, p < 0,05 az egyik vizsgálat esetében), illetve 7% alá (HbA1c < 7%, p < 0,001 a másik vizsgálat esetében), mint azoknál a betegeknél, akik azonnali hatóanyagleadású exenatidot kaptak. Mind az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal, mind az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegcsoportban kimutatható volt a kiindulási értékhez viszonyított testtömegcsökkenés, bár a két kezelési kar közötti különbség nem volt jelentős. A nem kontrollos kiterjesztés során azoknál az értékelhető betegeknél (n = 121), akiket a 30. héten állítottak át az azonnali hatóanyagleadású exenatidról az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidra, a kiindulási értékhez viszonyítva ugyanolyan mértékű, -2,0%-os HbA1c-szint javulást értek el az

hétre, mint az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal kezelt betegeknél. Az összes betegnél, akik

4. táblázat: Két klinikai vizsgálat eredményei, melynek során az elnyújtott hatóanyagleadású

24 hetes vizsgálat Azonnali

Elnyújtott

hatóanyagleadású

exenatid napi 2-szer

exenatid 2 mg

10 µg

Átlagos HbA1c (%)

A kiindulástól mért változások átlagos

Átlagos testtömeg (kg)

A kiindulástól mért változások átlagos különbsége

a kezelések között (95% CI)

Átlagos HbA1c (%)

kiindulási érték 8,3 8,3

A kiindulástól mért változások átlagos

Átlagos testtömeg (kg)

A kiindulástól mért változások átlagos különbsége

a kezelések között (95% CI)

csökkentette az átlagos testtömeget és kevesebb hypoglykaemiás eseménnyel járt (5. táblázat).

5. táblázat: Egy 26 hetes vizsgálat eredményei, melynek során az elnyújtott hatóanyagleadású

exenatidot és a glargin inzulint hasonlították össze, önmagában adott metforminnal vagy

metforminnal és szulfonilureával történő kombinációban (beválasztás szerinti betegek; „intent-

to-treat” betegek)

Elnyújtott

hatóanyagleadá Glargin

sú exenatid inzulin

2 mg

N 233 223

Átlagos HbA1c (%)

kiindulási érték 8,3 8,3 kiindulástól mért változás ( ± SE) -1,5 ( ± 0,1)* -1,3 ( ± 0,1)*

A kiindulástól mért változások átlagos különbsége

-0,16 (-0,29, -0,03)*

a kezelések között (95% CI)

A ≤ 7% HbA1c értéket elérő betegek aránya (%) 62 54

Az éhomi vércukorszint változása (mmol/l) ( ± SE) -2,1 ( ± 0,2) -2,8 ( ± 0,2)

Átlagos testtömeg (kg)

kiindulási érték 91 91 kiindulástól mért változás( ± SE) -2,6 ( ± 0,2) +1,4 ( ±0,2)

A kiindulástól mért változások átlagos különbsége

-4,05 (-4,57, -3,52)*

a kezelések között (95% CI)

SE = standard hiba, CI = konfidenciaintervallum), * p < 0,05 1 A glargin inzulin kezelést úgy állították be, hogy a vércukorszint 4,0 és 5,5 mmol/l (72 - 100 mg/dl) között legyen. A glargin inzulinnal kezelt betegeknél a kezelés kezdetén a glargin inzulin átlagos dózisa 10,1 NE/nap volt, amely 31,1 NE/nap-ig emelkedett. A 156 hetes eredmények megegyeztek a korábban ismertetett, 26 hetes köztes beszámoló eredményeivel. A glargin inzulin kezeléssel összehasonlítva, az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelés tartósan, szignifikánsan javította a glykaemiás kontrollt és a testtömeg-kontrollt. A 156. héten a biztonságossági eredmények megegyeztek a 26. héten jelentett adatokkal. Egy 26 hetes, felnőttekkel végzett kettős vak vizsgálatban az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot a szitagliptin és a pioglitazon maximális dózisával hasonlították össze olyan betegeknél, akik egyidejűleg metformint is kaptak. Minden kezelési csoportban szignifikánsan csökkent a HbA1c a kiindulási értékhez viszonyítva. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid kedvezőbbnek bizonyult mind a szitagliptinnél, mind a pioglitazonnál a HbA1c kiindulási értéktől mért változását illetően. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid lényegesen nagyobb testtömegcsökkenést eredményezett a szitagliptinhez képest. A pioglitazonnal kezelt betegek testtömege növekedett (6. táblázat).

6. táblázat: Egy 26 hetes vizsgálat eredményei, melynek során az elnyújtott hatóanyagleadású

Elnyújtott

2 mg

Átlagos HbA1c (%)

A kiindulástól mért változások átlagos

között, versus szitagliptin

A kiindulástól mért változások átlagos

között, versus pioglitazon

(mmol/l) ( ± SE)

Átlagos testtömeg (kg)

A kiindulástól mért változások átlagos

között, versus szitagliptin

A kiindulástól mért változások átlagos

között, versus pioglitazon

SE = standard hiba, CI = konfidenciaintervallum), * p < 0,05, **p < 0,0001 Egy 28 hetes, felnőttekkel végzett kettős vak vizsgálatban az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid és a

dapagliflozin esetén (7. táblázat).

testtömegcsökkenést igazoltak, mint bármelyik, monoterápiában adott gyógyszerrel (7. táblázat).

7. táblázat: Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal és a dapagliflozinnal, illetve a

Átlagos HbA1c (%)

Kiindulástól mért változás (± SE) A kiindulástól mért változás átlagos különbsége a kombináció és az önmagában adott hatóanyag között (95%-os CI)

a

A kiindulástól mért változás átlagos különbsége a kombináció és az önmagában adott hatóanyag között (95%-os CI)

(mmol/l) ( ± SE)

A kiindulástól mért változás átlagos különbsége a kombináció és az önmagában adott hatóanyag között (95%-os CI)

Átlagos testtömeg (kg)

Kiindulástól mért változás (± SE) A kiindulástól mért változás átlagos különbsége a kombináció és az önmagában adott hatóanyag között (95%-os CI)

a A korrigált legkisebb négyzetes becslés átlagát (LS átlagát - LS Means) és a kiindulási értékekhez

Egy 28 hetes, felnőttekkel végzett kettős vak vizsgálatban az elnyújtott hatóanyagleadású exenatidot

a 28. hétre jobban csökkent a HbA1c-szint (8. táblázat).

csökkent a testtömeg (8. táblázat).

8. táblázat: Egy 28 hetes vizsgálat eredményei, melynek során az elnyújtott hatóanyagleadású

exenatid 2 mg

Átlagos HbA1c (%)

Átlagos testtömeg (kg)

placebocsoportban.

Exenatid Placebo

Az egyéb, kiegészítő antihyperglykaemiás gyógyszer iránti igény 33%-kal csökkent az elnyújtott

A kiinduláshoz viszonyított testtömegcsökkenést észleltek az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid gyógyszerformákkal végzett vizsgálatokban. Ezt a testtömegcsökkenést a hányinger előfordulásától

függetlenül észlelték, bár a csökkenés nagyobb mértékű volt azoknál a betegeknél, akik tapasztaltak hányingert (átlagos csökkenés 1,9 - 5,2 kg hányinger mellett, versus 1,0 - 2,9 kg hányinger nélkül). Vércukorszint (plazma/szérum) Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-kezelés hatására jelentős mértékben csökkent az éhomi vércukorszint (plazma/szérum), ez a csökkenés már a 4. héten észlelhető volt. A glargin inzulinnal végzett placebokontrollos vizsgálatban, az éhomi vércukorszintnek a kiindulási értékekhez képest a

hétre bekövetkezett változása -0,7 mmol/l volt az elnyújtott hatóanyagleadású

exenatid-csoportban, és -0,1 mmol/l volt a placebo-csoportban. Ezen felül az étkezés utáni vércukorszintek csökkenését is észlelték. Mindkét elnyújtott hatóanyagleadású exenatid gyógyszerforma esetén az éhomi plazma glükóz-koncentrációkban bekövetkezett javulás 52 héten keresztül fennmaradt. Béta-sejt-funkció Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid gyógyszerformákkal végzett klinikai vizsgálatok a bétasejtek funkciójának javulását mutatták olyan mutatók alapján, mint például a béta-sejt-funkció homeosztázis modell meghatározása (HOMA-B). A béta-sejt-funkcióra gyakorolt kedvező hatás az 52 hetes kezelés során mindvégig fennmaradt. Vérnyomás Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid gyógyszerformákkal végzett vizsgálatokban a szisztolés vérnyomás csökkenését észlelték (0,8 - 4,7 Hgmm). Az azonnali hatóanyagleadású exenatiddal összehasonlító, 30 hetes vizsgálatban mind az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid, mind az azonnali hatóanyagleadású exenatid jelentősen csökkentette a szisztolés vérnyomást a kiindulási értékhez viszonyítva (4,7±1,1 Hgmm, ill. 3,4±1,1 Hgmm), a kezelési csoportok közötti különbség nem volt szignifikáns. A vérnyomásértékek javulása 52 héten keresztül fennmaradt. A glargin inzulinnal végzett placebokontrollos vizsgálatban, a szisztolés vérnyomásnak a kiindulási értékekhez képest a 28. hétre bekövetkezett változása -2,6 Hgmm volt az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid-csoportban, és -0,7 Hgmm volt a placebocsoportban. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid és a dapagliflozin kombinációval végzett kezelés a 28. hétre a szisztolés vérnyomás átlagos változásának -4,3 ±0,8 Hgmm-es szignifikáns csökkenését eredményezte, szemben az önmagában adott, elnyújtott hatóanyagleadású exenatid mellett észlelt -1,2 ±0,8 Hgmm-es (p < 0,01) vagy az önmagában adott dapagliflozin mellett észlelt -1,8 ±0,8 Hgmm-es (p < 0,05) csökkenéssel. Éhomi lipidszint Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid gyógyszerformák nem befolyásolták kedvezőtlenül a lipidszinteket. Gyermekek és serdülők A heti egyszeri 2 mg elnyújtott hatóanyagleadású exenatid vagy placebo hatásosságát és biztonságosságát egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, párhuzamos csoportokkal végzett vizsgálatban értékelték 2-es típusú diabetesben szenvedő, csak diétával és testmozgással kezelt, vagy stabil dózisú orális antidiabetikus szerekkel és/vagy inzulinnal kombinációban kezelt 10 éves és idősebb gyermekeknél és serdülőknél. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid 24 hét után jobban csökkentette a HbA1c-értéket, mint a placebo (9. táblázat).

9. táblázat: Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid, illetve placebo egy 24 hetes vizsgálatban

kapott eredményei 10 éves és idősebb gyermekeknél és serdülőknél (beválasztás szerinti betegek)

exenatid

Átlagos HbA1c (%)

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett változás átlagos különbsége, a placebóhoz

a

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett változás átlagos különbsége, a placebóhoz

b

Átlagos testtömeg (kg)

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett

A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett változás átlagos különbsége, a placebóhoz

b

A Bydureon BCise 2 mg-os dózisának heti egyszeri adagolása után az átlagos exenatid koncentráció 2 hét után haladja meg a legkisebb hatásos koncentrációt (~ 50 pg/ml), az átlagos exenatid plazmakoncentráció 8 hétig tartó fokozatos növekedése mellett. Ezt követően kb. 153-208 pg/ml-es exenatid koncentráció marad fenn, jelezve a dinamikus egyensúlyi állapotú plazmaszint beálltát. Az exenatid dinamikus egyensúlyi állapotú plazmakoncentrációja fennmarad a két beadás közti egy hetes időszakban, a csúcs- és völgykoncentrációk közötti minimális ingadozásokat mutatva az átlagos terápiás koncentráció körül.

Nem klinikai vizsgálatok szerint az exenatid elsősorban glomeruláris filtrációt követő proteolitikus lebomlás révén eliminálódik. Az exenatid átlagos látszólagos clearance-értéke 9 l/h. Az exenatid ezen

Különleges betegcsoportok Vesekárosodás 2 Az enyhén - közepes mértékben beszűkült veseműködésű (eGFR 30 - 89 ml/perc/1,73m ), Bydureon BCise-vel kezelt betegeknél az egészséges veseműködésű betegekhez képest nem figyeltek meg a dinamikus egyensúlyi állapotban az exenatid-koncentrációkban vagy a tolerabilitásban észlelhető, klinikailag jelentős különbségeket.

Májelégtelenségben szenvedő betegekkel nem végeztek farmakokinetikai vizsgálatokat. Az exenatid elsősorban a vesén át ürül, ezért a májfunkció zavara várhatóan nem befolyásolja az exenatid

Idősek Az idős betegekkel kapcsolatos adatok mennyisége korlátozott, de arra utal, hogy az életkor legfeljebb 75 éves korig történő növekedésével az exenatid-expozíció nem változik jelentősen.

Gyermekek és serdülők

Az azonnali vagy az elnyújtott hatóanyagleadású exenatid gyógyszerformákkal végzett hagyományos

farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási,

reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A hosszú hatású GLP-1-receptor-agonisták mellett patkányoknál és egereknél pajzsmirigytumorokat figyeltek meg. Az elnyújtott hatóanyagleadású exenatiddal, egy patkányokon végzett, 2 éves karcinogenitási vizsgálatban a C-sejtes adenomák és a C-sejtes carcinomák emelkedett előfordulási gyakoriságát figyelték meg, az AUC alapján a humán szisztémás expozíciót legalább 2-szeresen

6.1 Segédanyagok felsorolása

Por

szacharóz Vivőanyag Közepes láncú triglyceridek

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2°C – 8°C) tárolandó. Az injekciós toll a használatba vétel előtt legfeljebb 4 hétig, 30°C alatt tárolható. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Az injekciós tollat vízszintesen kell tárolni!

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A szuszpenzió egy 2 ml-es, I. típusú üveg patronba van csomagolva, ami az egyik végén egy (brómbutil) gumi tömítés/kupak kombinációval (combiseal), és a másik végén egy (brómbutil) gumi dugattyúval van lezárva. Az elkészített gyógyszer a szuszpenzióval töltött, injekciós tollba beszerelt patronból áll. Az injekciós toll egy integrált tűt tartalmaz. 4 egyadagos előretöltött injekciós tollat (BCise) tartalmazó kiszerelés és 12 (három 4 darabos csomagolás) egyadagos előretöltött injekciós tollat (BCise) tartalmazó gyűjtőcsomagolás.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Az előretöltött injekciós toll kizárólag egyszeri alkalmazásra való. Az egészségügyi szakemberek oktassák ki a betegeket és gondozóikat. A BCise injekciós tollat ki kell venni a hűtőszekrényből, és az injekció beadása előtt legalább 15 percig vízszintesen kell elhelyezni. A szuszpenziót legalább 15 másodpercig tartó, erős rázással kell összekeverni. A szuszpenziót a használat előtt meg kell nézni. A szuszpenziót csak akkor szabad alkalmazni, ha az egyenletesen összekeveredett, fehér vagy törtfehér és zavaros, és az injekciós toll ablakában nem látható fehér gyógyszer sem oldalt, sem alul vagy fölül. Miután a szuszpenzió teljesen összekeveredett, az elkészítést azonnal be kell fejezni, és a szuszpenziót subcutan be kell fecskendezni. Kérjük, a szuszpenzióval és az alkalmazással kapcsolatos további információkért olvassa el a Betegtájékoztatót és a Használati útmutatót. A beteget utasítani kell arra, hogy minden injekció után biztonságosan dobja ki az injekciós tollat. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

AstraZeneca AB SE-151 85 Södertälje Svédország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/11/696/005-006

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. június 17. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. február 18.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Ez a dokumentum a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) nyilvános adatbázisából származik. Tájékoztató jellegű, tartalma változhat, és nem helyettesíti az orvos vagy gyógyszerész személyre szabott tanácsát. Kérjük, mindig konzultáljon szakemberrel a gyógyszerek használata előtt.

Eredeti dokumentum megnyitása

Valami nem stimmel? Segíts nekünk azzal hogy megírod!

Oldalunk egy független árösszehasonlító szolgáltatás, amelynek célja a piaci átláthatóság biztosítása. A Patikaradar kizárólag a gyógyszertárakban és webshopokban elérhető, nyilvánosan közzétett ajánlatok bemutatására szolgál. Nem értékesítünk termékeket, és nem veszünk részt a vásárlási folyamatban.

A Patikaradar.hu független piaci szereplő. Az oldalon megjelenő gyógyszertárak és webáruházak (ideértve azok védjegyeit és logóit) megjelenítése kizárólag a vásárlók tájékoztatását és a termék forrásának beazonosítását szolgálja. A megjelenített védjegyek, logók és márkanevek az adott jogtulajdonosok kizárólagos tulajdonát képezik, és nem utalnak a Patikaradar és a védjegy tulajdonosa közötti hivatalos partnerségre, támogatásra vagy egyéb üzleti kapcsolatra, kivéve, ha ez kifejezetten jelölve van.

A megjelenített árakat az egyes gyógyszertárak és webshopok biztosítják, illetve azok nyilvános weboldalairól kerülnek összegyűjtésre. Az általunk közvetített árak pontosságáért, érvényességéért, valamint az egyes termékek elérhetőségéért sem gyógyszertárakban, sem webshopokban felelősséget nem vállalunk.

A webshopok árai dinamikusan változhatnak, ezért kérjük, ellenőrizze a pontos árat és elérhetőséget közvetlenül a webshopban. A feltüntetett összegek bruttó fogyasztói árak, készlet erejéig vagy visszavonásig érvényesek és forintban értendők.

A vényköteles (Rx) gyógyszerek esetében megjelenített bruttó fogyasztói árak (BFA) és a társadalombiztosítási (TB) támogatási adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) publikus gyógyszeradatbázisából (PUPHA) származnak. Ezek az árak jogszabály által rögzítettek és minden gyógyszertárban azonosak.

Egyes vényköteles termékek oldalain megjelenített gyógyszertári elérhetőségi adatok a BENUVény.hu oldalról származnak. Ezen adatok kizárólag tájékoztató jellegűek, és nem garantálják a termék tényleges készleten lévő elérhetőségét. A „Foglalás" hivatkozás a BENUVény.hu oldalára irányít, ahol a felhasználó előzetesen lefoglalhatja a kívánt gyógyszert. A BENUVény.hu által közvetített elérhetőségi adatok pontosságáért és aktualitásáért felelősséget nem vállalunk.

A TB támogatás mértéke és a fizetendő térítési díj a felíró orvos által megjelölt jogcímtől (normatív, emelt vagy kiemelt támogatás) függ. Az oldalon megjelenített támogatási adatok tájékoztató jellegűek; a pontos térítési díjat a gyógyszertárban, a vény beváltásakor állapítják meg. A támogatási adatok változhatnak, kérjük, ellenőrizze a legfrissebb információkat a NEAK honlapján.

Gyógyszertári kedvezmények esetén: az ajánlatok a gyógyszertárak havi akciós újságaiból származnak, a százalékos kedvezmények a résztvevő patikák elmúlt 30 napra vetített legalacsonyabb bruttó fogyasztói árából kerülnek kiszámításra.

Webshop kedvezmények: a százalékos érték az adott termék elmúlt 30 napban mért átlagárából kerül kiszámításra, figyelembe véve az általunk listázott webshopok árait. Ez a kedvezmény százalék tájékoztató jellegű, és azt mutatja hogy mennyit takaríthat meg a vásárló ahhoz képest, ha az elmúlt 30 napban a terméket az átlagáron vásárolta volna meg.

A termékek képei és valódi megjelenésük eltérhetnek egymástól. Pontos részletekért, aktuális árakért és készletinformációért kérjük, érdeklődjön közvetlenül az adott gyógyszertárban vagy webshop oldalán!

A feltüntetett kedvezmények célja, hogy tájékoztatást nyújtson a felhasználóknak a különböző gyógyszertári és online ajánlatokról és megtakarítási lehetőségekről, nem az egyes termékek fogyasztására ösztönöznek.

Az oldalon található termékleírások és összefoglalók a hivatalos dokumentumok alapján kerültek összeállításra. Bár törekszünk a pontosságra, ezen tartalmak hibákat tartalmazhatnak. A leírások kizárólag a tájékozódást segítik, és nem tekinthetők hivatalos forrásnak vagy egészségügyi tanácsadásnak. Kérdés esetén mindig a hivatalos betegtájékoztató az irányadó, illetve kérje ki orvosa, gyógyszerésze véleményét.

A weboldalon megjelenő betegtájékoztatók, alkalmazási előírások és címkeszövegek a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) nyilvános adatbázisából származnak. Ezen dokumentumok tájékoztató jellegűek, tartalmuk változhat, és nem helyettesítik az orvos vagy gyógyszerész személyre szabott tanácsát. Kérjük, mindig konzultáljon szakemberrel a gyógyszerek használata előtt, és ellenőrizze a legfrissebb információkat közvetlenül a hivatalos forrásnál.