Ceftriaxon Noridem 1 g por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz alkalmazási előírás

A GYÓGYSZER NEVE

Ceftriaxon Noridem 1 g por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz

MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 g ceftriaxont tartalmaz (1,193 g ceftriaxon-nátrium formájában) injekciós üvegenként.

GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz.

KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Ceftriaxon Noridem a következő fertőzések kezelésére javallott felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél, ideértve az időre született újszülötteket is (születéstől):

bakteriális meningitis;

területen szerzett pneumonia;

kórházban szerzett (nosocomialis) pneumonia;

akut otitis media;

intraabdominalis fertőzések;

szövődményes húgyúti fertőzések (beleértve a pyelonephritist is);

csont- és ízületi fertőzések;

szövődményes bőr- és lágyszöveti fertőzések;

gonorrhoea;

syphilis;

bakteriális endocarditis.

A Ceftriaxon Noridem alkalmazható a következőkre is:

krónikus obstruktív tüdőbetegség akut exacerbációinak kezelésére felnőtteknél;

disszeminált Lyme borreliosis (korai [II. stádium] és késői [III. stádium]) kezelésére felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél, ideértve a 15 naposnál idősebb újszülötteket;

a műtéti terület fertőzéseinek preoperatív profilaxisára;

gyaníthatóan bakteriális fertőzés okozta lázzal járó neutropeniában szenvedő betegek kezelésére;

a fenti fertőzések bármelyikéhez vagy gyaníthatóan ahhoz társuló bacteraemia kezelésére.

A Ceftriaxon Noridemet más antibakteriális hatóanyagokkal együtt kell alkalmazni, ha a kórokozó baktériumok lehetséges tartománya kívül esik a ceftriaxon hatásspektrumán (lásd 4.4 pont).

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A dózis a fertőzés súlyosságától, érzékenységétől, helyétől és típusától, valamint a beteg életkorától, illetve máj- és veseműködésétől függ.

Az alábbi táblázatokban feltüntetett ajánlott dózisok az ezen indikációkban általában javasolt dózisok. Különösen súlyos esetekben mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

Felnőttek, serdülők és 12 évesnél idősebb gyermekek (testtömeg ≥50 kg)

* Dokumentált bacteraemiában megfontolandó az ajánlott tartományok felső határán lévő dózisok alkalmazása.

** Naponta 2 g-nál nagyobb dózis alkalmazása esetén naponta kétszeri (12 óránként történő) alkalmazás fontolóra vehető.

Különleges adagolási rendet igénylő javallatok felnőttek, serdülők és 12 évesnél idősebb gyermekek (testtömeg ≥50 kg) esetén:

Akut otitis media

Egyetlen, 1–2 g Ceftriaxon Noridem-dózis adható intramuscularisan.

Korlátozott mennyiségű adat arra utal, hogy súlyos állapotú betegeknél, vagy akiknél a korábbi terápia sikertelennek bizonyult, a Ceftriaxon Noridem intramuscularisan, napi 1–2 g dózisban 3 napon keresztül adva hatásos lehet.

A műtéti terület fertőzéseinek preoperatív profilaxisa

Egyetlen 2 g-os dózis a műtét előtt.

Gonorrhoea

Egyetlen 500 mg-os intramuscularis dózis.

Syphilis

Az általánosan ajánlott dózis 500 mg–1 g naponta egyszer (neurosyphilis esetén naponta egyszer 2 g), 10–14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilis esetén, beleértve a neurosyphilist is, korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy intézményi útmutatásokat figyelembe kell venni.

Disszeminált Lyme borreliosis (korai [II. stádium] és késői [III. stádium])

2 g naponta egyszer, 14–21 napon keresztül. A kezelés ajánlott időtartama változó, a nemzeti vagy intézményi útmutatásokat figyelembe kell venni.

Gyermekek és serdülők

Újszülöttek, csecsemők, valamint 15 napos és 12 éves kor közötti gyermekek (testtömeg <50 kg)

Legalább 50 kg testtömegű gyermekeknél és serdülőknél a szokásos felnőtt dózis adandó.

* Dokumentált bacteraemiában megfontolandó az ajánlott tartományok felső határán lévő dózisok alkalmazása.

** Naponta 2 g-nál nagyobb dózis alkalmazása esetén naponta kétszeri (12 óránként történő) alkalmazás fontolóra vehető.

Különleges adagolási rendet igénylő javallatok újszülöttek, csecsemők, illetve 15 napos és 12 éves kor közötti gyermekek (testtömeg <50 kg) esetén:

Akut otitis media

Akut otitis media kezdeti kezelésére egyetlen, 50 mg/ttkg dózis Ceftriaxon Noridem adható. Korlátozott adatok utalnak arra, hogy olyan esetekben, amikor a gyermek súlyos betegségben szenved, vagy a korábbi terápia sikertelen volt, a Ceftriaxon Noridem hatásos lehet, ha naponta 50 mg/ttkg intramuscularis dózisként alkalmazzák 3 napon át.

A műtéti terület fertőzéseinek preoperatív profilaxisa

Egyetlen 50–80 mg/ttkg-os dózis a műtét előtt.

Syphilis

Az általánosan ajánlott dózis 75–100 mg/ttkg (max. 4 g) naponta egyszer, 10–14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilis esetén, a neurosyphilist is beleértve, erősen korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy intézményi útmutatásokat kell figyelembe venni.

Disszeminált Lyme borreliosis (korai [II. stádium] és késői [III. stádium])

50–80 mg/ttkg naponta egyszer 14–21 napig. Az ajánlott kezelési időtartam változó, és figyelembe kell venni a nemzeti vagy helyi irányelveket is.

0–14 napos újszülöttek

A Ceftriaxon Noridem ellenjavallt koraszülötteknél az utolsó menstruációtól számított 41 hetes életkor (a terhességi hetek és a születés óta eltelt hetek összege) eléréséig.

* Dokumentált bacteraemiában megfontolandó az ajánlott tartományok felső határán lévő dózisok alkalmazása.

Az 50 mg/ttkg maximális napi dózis nem léphető át.

Különleges adagolási rendet igénylő javallatok 0–14 napos újszülöttek esetén:

Akut otitis media

Akut otitis media kezdő kezelésére egyetlen, 50 mg/ttkg-os intramuscularis Ceftriaxon Noridem-dózis adható.

A műtéti terület fertőzéseinek preoperatív profilaxisa

Egyetlen 20–50 mg/ttkg-os dózis a műtét előtt.

Syphilis

Az általánosan ajánlott dózis 50 mg/ttkg naponta egyszer, 10–14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilis esetén, beleértve a neurosyphilist is, erősen korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy intézményi útmutatásokat kell figyelembe venni.

A terápia időtartama

A terápia időtartama a betegség lefolyásától függően változik. Mint az antibiotikum–terápiáknál általában, a ceftriaxon alkalmazását a beteg lázmentessé válása vagy a baktérium(ok) eradikációjának igazolása után még 48–72 óráig folytatni kell.

Idősebb betegek

A felnőttek számára ajánlott dózisokat nem kell módosítani idősebb betegeknél, feltéve, hogy a vese- és májfunkció megfelelő.

Májkárosodásban szenvedő betegek

A rendelkezésre álló adatok nem utalnak arra, hogy enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban dózismódosításra lenne szükség, feltéve, hogy a vesefunkció nem károsodott.

Nem állnak rendelkezésre vizsgálati adatok súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség a ceftriaxon dózisának csökkentésére, feltéve, hogy a májfunkció nem károsodott. A ceftriaxon-dózis csak praeterminalis veseelégtelenség esetén (kreatinin-clearance <10 ml/perc) nem haladhatja meg a napi 2 g-ot.

Dialysisen áteső betegeknél nincs szükség további kiegészítő adagolásra a dialysist követően. A ceftriaxon nem távolítható el peritonealis vagy haemodialysissel. Javasolt a szoros klinikai monitorozás biztonságossági és hatásossági szempontból.

Súlyos máj- és vesekárosodásban szenvedő betegek

Azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg súlyos máj- és vesekárosodásban szenvednek, a biztonságosság és hatásosság szoros klinikai monitorozása javasolt.

Az alkalmazás módja

Intramuscularis alkalmazás

A Ceftriaxon Noridem beadható mély intramuscularis injekcióval. Az intramuscularis injekciót viszonylag nagy izomtömegbe, mélyen kell beadni, és egy helyre nem adható be 1 g-nál több.

Mivel a felhasznált oldószer lidokain-oldat, a kapott oldatot soha nem szabad intravénásan alkalmazni (lásd 4.3 pont). A véletlen intravénás alkalmazás lehetőségét a fecskendő injekciózás előtti aspirációjával ellenőrizni kell.

Intravénás alkalmazás

A Ceftriaxon Noridem beadható intravénás infúzióval legalább 30 perc alatt (előnyben részesített alkalmazási mód), vagy lassú intravénás injekcióval 5 perc alatt. Az intravénás szakaszos injekció 5 perc alatt adható be, ha lehet, nagyobb vénába. Az 50 mg/ttkg és nagyobb intravénás dózisokat csecsemőknél és legfeljebb 12 éves gyermekeknél infúzióval kell beadni. Újszülötteknél az intravénás dózisokat 60 perc alatt kell beadni a bilirubin encephalopathia esetleges kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.3 és 4.4 pont). Az intramuscularis alkalmazás megfontolandó, ha az intravénás alkalmazás nem lehetséges, vagy kevésbé megfelelő a beteg számára. A 2 g-nál nagyobb dózisokat intravénásan kell beadni.

A ceftriaxon ellenjavallott újszülötteknél (≤28 napos korban), ha kalciumot tartalmazó intravénás oldatokkal – ideértve a kalciumtartalmú folyamatos infúziókat, mint például a parenteralis táplálás – végzett kezelésre van szükségük (vagy várhatóan ilyenre lesz szükségük), a ceftriaxon-kalcium kicsapódásának kockázata miatt (lásd 4.3 pont).

Kalciumtartalmú oldatok (például Ringer-oldat vagy Hartmann-oldat) nem alkalmazhatók a ceftriaxon – intravénás alkalmazás céljából történő – feloldására vagy az elkészített oldat további hígítására, mert csapadék képződhet. A ceftriaxon-kalcium kicsapódása akkor is előfordulhat, ha a ceftriaxont kalciumtartalmú oldatokkal keverik ugyanabban az intravénás szerelékben. Ezért a ceftriaxon és kalciumtartalmú oldatok nem keverhetők, és nem alkalmazhatók egyidejűleg (lásd 4.3, 4.4 és 6.2 pontot).

Műtéti terület fertőzéseinek preoperatív profilaxisa céljából a ceftriaxont 30–90 perccel a műtét előtt kell alkalmazni.

A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A ceftriaxonnal vagy bármely más cefalosporinnal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Bármely más típusú béta-laktám antibakteriális hatóanyaggal (penicillinek, monobaktámok és karbapenemek) szembeni súlyos túlérzékenység (például anaphylaxiás reakció) a anamnézisben.

A ceftriaxon ellenjavallt:

Koraszülötteknél az utolsó menstruációtól számított 41 hetes életkor (terhességi hetek száma + születés óta eltelt hetek száma) eléréséig*.

Időre született újszülötteknél (28 napos életkorig):

hyperbilirubinaemia, icterus, illetve hypoalbuminaemia vagy acidózis esetén, mivel ezekben az állapotokban a bilirubinkötődés feltehetően károsodik*;

ha intravénás kalciumkezelésre vagy kalciumtartalmú infúzióra van szükségük (vagy várhatóan ilyenre lesz szükségük), a ceftriaxon-kalcium só kicsapódásának kockázata miatt (lásd 4.4, 4.8 és 6.2 pont).

*In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a ceftriaxon kiszoríthatja a bilirubint a szérum albuminhoz való kötődési helyről, ami ilyen betegeknél bilirubin-encephalopathia lehetséges kockázatához vezethet.

Ha lidokain-oldatot alkalmaztak oldószerként, a ceftriaxon intramuscularis injekciója előtt ki kell zárni a lidokainnal szembeni ellenjavallatokat (lásd 4.4 pont). Lásd a lidokain alkalmazási előírásában található információkat, különösen az ellenjavallatokat.

A lidokaint tartalmazó ceftriaxon-oldatokat soha nem szabad intravénásan alkalmazni.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

Mint minden béta-laktám antibakteriális hatóanyag esetén, súlyos és esetenként halálos túlérzékenységi reakciókról számoltak be (lásd 4.8 pont). A túlérzékenységi reakciók Kounis-szindrómává súlyosbodhatnak, ami egy súlyos allergiás reakció, és akár myocardialis infarctust is okozhat (lásd 4.8 pont). Súlyos túlérzékenységi reakciók esetén a ceftriaxon-kezelést haladéktalanul le kell állítani, és megfelelő sürgősségi intézkedéseket kell kezdeni. A kezelés megkezdése előtt meg kell állapítani, hogy a beteg anamnézisében szerepel-e súlyos túlérzékenységi reakció a ceftriaxonra, más cefalosporinokra vagy bármely más típusú béta-laktám hatóanyagra. Óvatosság szükséges, ha a ceftriaxont olyan betegeknek adják, akiknek az anamnézisében más béta-laktám hatóanyagokra adott, nem súlyos túlérzékenységi reakció szerepel.

Bőrt érintő súlyos mellékhatásokról (Stevens–Johnson-szindrómáról vagy Lyell-szindrómáról/toxicus epidermalis necrolysisről, továbbá eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciókról (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms – DRESS) számoltak be a ceftriaxon-kezeléssel összefüggésben, melyek potenciálisan életveszélyesek vagy halálosak lehetnek; ezen események gyakorisága azonban nem ismert (lásd 4.8 pont).

Kölcsönhatás kalciumot tartalmazó készítményekkel

Koraszülött és időre született, 1 hónaposnál fiatalabb újszülötteknél a tüdőben és a vesében kalcium-ceftriaxon kicsapódással járó halálos reakciók eseteit írták le. Legalább egyikük korábban ceftriaxont és kalciumot kapott, különböző időpontokban és különböző intravénás szereléken keresztül. A rendelkezésre álló tudományos adatokban nincs igazolt intravascularis csapadékképződésről szóló beszámoló betegeknél, csak újszülötteknél, akiket ceftriaxonnal és kalciumot tartalmazó oldatokkal vagy bármely más, kalciumot tartalmazó készítménnyel kezeltek. In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy az újszülötteknél más korcsoportokkal összehasonlítva fokozott a ceftriaxon-kalcium csapadék kialakulásának kockázata.

A ceftriaxon semmilyen életkorú betegnél nem keverhető vagy alkalmazható egyidejűleg semmilyen, kalciumtartalmú intravénás oldattal, még különböző infúziós szereléken és különböző infúziós helyen sem. 28 napnál idősebb betegeknél azonban a ceftriaxon és kalciumot tartalmazó oldatok alkalmazhatók egymás után, ha különböző helyekre bekötött infúziós szereléket használnak, vagy az infúziós szereléket kicserélik, illetve fiziológiás sóoldattal alaposan átöblítik, az infúziók között a csapadékképződés elkerülése érdekében. Olyan betegeknél, akiknek kalciumot tartalmazó, teljes parenteralis táplálásra (TPT) szolgáló oldattal végzett folyamatos infúzióra van szükségük, az egészségügyi szakembereknek érdemes fontolóra venniük más antibakteriális kezelés alkalmazását, amely nem jár a csapadékképződés hasonló kockázatával. Ha folyamatos táplálást igénylő betegeknél szükségesnek bizonyul a ceftriaxon alkalmazása, a TPT oldat és a ceftriaxon alkalmazható egyidejűleg, de különböző infúziós szerelékeken keresztül, különböző helyeken. Másik lehetőségként a TPT-oldat infúziója a ceftriaxon-infúzió idejére leállítható, és az oldatok beadása között az infúziós szerelék átöblítendő (lásd 4.3, 4.8, 5.2 és 6.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A Ceftriaxon Noridem biztonságosságát és hatásosságát újszülötteknél, csecsemőknél és gyermekeknél és serdülőknél az Adagolás és alkalmazás pont alatt leírt dózisokra vonatkozóan állapították meg (lásd 4.2 pont). Vizsgálatok azt mutatták, hogy a ceftriaxon, hasonlóan más cefalosporinokhoz, kiszoríthatja a bilirubint a szérum albumin kötődési helyéről.

A Ceftriaxon Noridem ellenjavallott koraszülötteknél; illetve időre született újszülötteknél, akiknél fennáll a bilirubin encephalopathia kialakulásának kockázata (lásd 4.3 pont).

Immunmediált haemolyticus anaemia

Cefalosporin osztályba tartozó antibiotikumokat – melybe a Ceftriaxon Noridem is tartozik – kapó betegeknél immunmediált haemolyticus anaemiát figyeltek meg (lásd 4.8 pont). Ceftriaxon-kezelés során haemolyticus anaemia súlyos, többek között halálos eseteiről számoltak be felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt.

Ha a betegnél anaemia alakul ki a ceftriaxon-kezelés során, gondolni kell a cefalosporinhoz kapcsolódó anaemia diagnózisára, és a ceftriaxon-kezelést le kell állítani az etiológia meghatározásáig.

Hosszú távú kezelés

Hosszan tartó kezelés során rendszeres időközönként teljes vérképet kell készíteni.

Colitis/nem érzékeny mikroorganizmusok túlszaporodása

Csaknem valamennyi antibakteriális hatóanyag kapcsán – ideértve a ceftriaxont is – beszámoltak az antibakteriális hatóanyaghoz kapcsolódó colitisről és pseudomembranosus colitisről, amelyek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet. Fontos ezért gondolni erre a diagnózisra olyan betegeknél, akiknél hasmenés alakul ki a ceftriaxon alkalmazása során vagy azt követően (lásd 4.8 pont). Fontolóra kell venni a ceftriaxon-terápia leállítását és a Clostridioides difficile specifikus kezelését. Nem adhatók a perisztaltikát gátló gyógyszerek.

Mint más antibakteriális hatóanyagok esetén, nem érzékeny mikroorganizmusokkal való felülfertőzés előfordulhat.

Súlyos vese- és májkárosodás

Súlyos vese- és májkárosodás esetén javasolt a szoros klinikai monitorozás biztonságossági és hatásossági szempontból (lásd 4.2 pont).

A szerológiai tesztekre gyakorolt zavaró hatás

Előfordulhat a Coombs-tesztre gyakorolt zavaró hatás, mivel a Ceftriaxon Noridem álpozitív teszteredményeket okozhat. A Ceftriaxon Noridem álpozitív teszteredményeket adhat galactosaemiára is (lásd 4.8 pont).

A vizeletben lévő glükóz meghatározására szolgáló nem enzimatikus módszerek álpozitív eredményt adhatnak. A vizeletben lévő glükóz meghatározását Ceftriaxon Noridem–terápia alatt enzimatikus módszerekkel kell végezni (lásd 4.8 pont).

A ceftriaxon jelenléte tévesen csökkentheti bizonyos vércukorszint-monitorozó rendszerekkel kapott, becsült vérglükózértékeket. Lásd az egyes rendszerek használati útmutatóját. Szükség esetén alternatív tesztmódszereket kell alkalmazni.

Nátrium

Ez a gyógyszer 82,86 mg nátriumot tartalmaz 1 g-os injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,1%-ának felnőtteknél.

Antibakteriális spektrum

A ceftriaxon korlátozott antibakteriális hatásspektrummal rendelkezik, és előfordulhat, hogy nem alkalmas önálló hatóanyagként való alkalmazásra bizonyos fertőzéstípusok kezelésében, hacsak a kórokozót meg nem erősítették (lásd 4.2 pont). Polimikrobiális fertőzések esetén, ahol a gyanított kórokozók között olyanok is találhatók, amelyek rezisztensek a ceftriaxonra, fontolóra kell venni további antibiotikum alkalmazását.

A lidokain használata

Amennyiben lidokain-oldatot alkalmaznak oldószerként, a ceftriaxon-oldat kizárólag intramuscularis injekcióhoz használható. Alkalmazás előtt figyelembe kell venni a lidokain ellenjavallatait, a figyelmeztetéseket és más releváns információt, amely a lidokain alkalmazási előírásában található (lásd 4.3 pont). A lidokain-oldat soha nem adható be intravénásan.

Epekövesség

Ha az ultrahangon árnyékok figyelhetők meg, fontolóra kell venni a kalcium-ceftriaxon csapadék lehetőségét. Tévesen epekőnek ítélt árnyékokat figyeltek meg epehólyag-ultrahangon, és ezeket gyakrabban figyelték meg napi 1 g vagy nagyobb ceftriaxon-dózis alkalmazása esetén. Különösen gyermekeknél és serdülőknél kell óvatosan eljárni. A csapadékok a ceftriaxon-terápia leállítása után eltűnnek. A kalcium-ceftriaxon csapadékhoz ritkán tünetek társultak. Tünetekkel járó esetekben konzervatív, nem műtéti kezelés javasolt, és a kezelőorvosnak konkrét előny–kockázat értékelés alapján fontolóra kell vennie a ceftriaxon-kezelés leállítását (lásd 4.8 pont).

Epepangás

Ceftriaxon Noridemmel kezelt betegeknél esetlegesen az epeutak elzáródásából eredő pancreatitis eseteiről számoltak be (lásd 4.8 pont). A legtöbb betegnél fennálltak az epepangás és biliaris sludge kockázati tényezői, például korábban jelentős terápián, súlyos betegségen vagy teljes parenteralis tápláláson esett át. A Ceftriaxon Noridemhez kapcsolódó epeúti csapadék kiváltó oka vagy társtényezője nem zárható ki.

Vesekövesség

Vesekövesség eseteiről számoltak be, amely a ceftriaxon adásának leállításával reverzibilis (lásd 4.8 pont). Tünetekkel járó esetekben ultrahangvizsgálat végzendő. Azoknál a betegeknél, akiknél korábban vesekövesség vagy hypercalciuria fordult elő, a gyógyszer alkalmazásáról a kezelőorvosnak az előny–kockázat arány egyedi mérlegelése alapján kell döntenie.

Jarisch–Herxheimer-reakció (JHR)

Jarisch–Herxheimer reakciót (JHR) észleltek néhány spirochaetával fertőződött betegnél, röviddel a ceftriaxon-kezelés megkezdését követően. A JHR általában spontán megszűnik, vagy elegendő a tüneti kezelés. Az antibiotikum-kezelést nem szabad leállítani, ha ilyen reakció jelentkezik.

Encephalopathia

A ceftriaxon alkalmazásával kapcsolatban encephalopathiát jelentettek (lásd 4.8 pont), különösen súlyos vesekárosodásban (lásd 4.2 pont) vagy központi idegrendszeri betegségben szenvedő idős betegeknél. Ha a ceftriaxon okozta encephalopathia gyanúja merül fel (pl. a tudatszint csökkenése, megváltozott mentális állapot, myoclonus, görcsrohamok esetén), mérlegelni kell a ceftriaxon-kezelés leállítását.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Kalciumtartalmú oldatok, például Ringer-oldat vagy Hartmann-oldat nem alkalmazhatók a Ceftriaxon Noridem – intravénás alkalmazás céljából történő – feloldására vagy az elkészített oldat további hígítására, mert csapadék képződhet. A ceftriaxon-kalcium kicsapódása akkor is előfordulhat, ha a ceftriaxont kalciumtartalmú oldatokkal keverik ugyanabban az intravénás szerelékben. A ceftriaxon nem alkalmazható kalciumot tartalmazó intravénás oldatokkal egyidejűleg, ideértve a kalciumtartalmú folyamatos infúziókat is, mint például az Y-csatlakozón keresztül adott parenteralis táplálást. Az újszülöttek kivételével a ceftriaxon és kalciumtartalmú oldatok alkalmazhatók egymás után, ha az infúziós szereléket kompatibilis folyadékkal alaposan átöblítik az infúziók között. Felnőtt és újszülött, köldökzsinórvérből származó plazmával végzett in vitro vizsgálatok azt mutatták, hogy az újszülötteknél fokozott a ceftriaxon-kalcium csapadék kialakulásának kockázata (lásd 4.2, 4.3, 4.4, 4.8 és 6.2 pont).

Orális antikoagulánsokkal való egyidejű alkalmazás növelheti a K-vitamin-antagonista hatást és a vérzés kockázatát. Javasolt a nemzetközi normalizált arány (INR) gyakori ellenőrzése és a K-vitamin- antagonista gyógyszer adagolásának megfelelő módosítása a ceftriaxon-kezelés alatt és azt követően egyaránt (lásd 4.8 pont).

Egymásnak ellentmondó bizonyítékok vannak az aminoglikozidok vesetoxicitásának esetleges növekedésére vonatkozóan, ha azokat cefalosporinokkal alkalmazzák. Ilyen esetekben a klinikai gyakorlatban gondosan be kell tartani az aminoglikozid-szint (és a vesefunkció) javasolt monitorozását.

In vitro vizsgálatban antagonista hatásokat figyeltek meg a klóramfenikol és a ceftriaxon kombinációjával. Ezen eredmény klinikai relevanciája nem ismert.

Nem számoltak be a ceftriaxon és a szájon át alkalmazott, kalciumtartalmú készítmények közti kölcsönhatásról, vagy az intramuscularis ceftriaxon és a (szájon át alkalmazott vagy intravénás) kalciumtartalmú készítmények közti kölcsönhatásról.

Ceftriaxonnal kezelt betegeknél a Coombs-teszt álpozitív teszteredményeket adhat.

A ceftriaxon, mint más antibiotikumok is, álpozitív teszteredményt adhat galactosaemiára.

Ehhez hasonlóan a vizeletben lévő glükóz meghatározására szolgáló, nem enzimatikus módszerek álpozitív eredményt adhatnak. Ezen okból a vizeletben lévő glükózszint meghatározását ceftriaxon-terápia során enzimatikus módszerekkel kell végezni.

Nagy dózisú ceftriaxon és erős hatású diuretikumok (például furoszemid) egyidejű alkalmazását követően nem figyelték meg a vesefunkció károsodását.

Probenecid egyidejű alkalmazása nem csökkenti a ceftriaxon eliminációját.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A ceftriaxon átjut a placentán. A ceftriaxon terhes nőknél történő alkalmazásáról korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat embrionális/magzati fejlődés, perinatalis vagy postnatalis fejlődés tekintetében (lásd 5.3 pont). A ceftriaxon csak akkor alkalmazható terhesség alatt, különösen a terhesség első trimeszterében, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat.

Szoptatás

A ceftriaxon kis koncentrációban kiválasztódik a humán anyatejbe, de a ceftriaxon terápiás dózisai mellett nem várhatóak az anyatejjel táplált csecsemőt érintő hatások. A hasmenés és a nyálkahártyák gombás fertőzésének kockázata azonban nem zárható ki. Figyelembe kell venni a szenzitizáció lehetőségét. A ceftriaxon-terápia alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg/halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

Reprodukciós vizsgálatok nem igazoltak a férfi vagy női termékenységre gyakorolt mellékhatásokat.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A ceftriaxon-kezelés során nemkívánatos hatások fordulhatnak elő (például szédülés), amelyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont). A betegnek óvatosan kell eljárnia gépjárművezetés és gépek kezelése során.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A ceftriaxon esetén leggyakrabban jelentett mellékhatások az eosinophilia, a leukopenia, a thrombocytopenia, a hasmenés, a kiütés és a májenzimszintek emelkedése.

A ceftriaxonra adott nemkívánatos gyógyszerreakciók gyakoriságának meghatározására szolgáló adatok klinikai vizsgálatokból származnak.

A gyakorisági osztályozás a következő, egyezményes besoroláson alapul:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 – <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

Ritka (≥1/10 000 – <1/1000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

a Forgalomba hozatalt követő jelentések alapján. Mivel ezeket a reakciókat önként, bizonytalan méretű betegcsoport jelentette, nem lehetséges a gyakoriság megbízható becslése, ezért a gyakoriság nem ismertként került meghatározásra.

b Lásd 4.4 pont.

c A ceftriaxon-kezelés abbahagyásával általában reverzibilis

Kiválasztott mellékhatások leírása

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

A ceftriaxon alkalmazását követően fellépő hasmenés Clostridioides difficile-hez társulhat. A folyadék- és elektrolitszint megfelelő szinten tartása szükséges (lásd 4.4 pont).

Ceftriaxon-kalcium só kicsapódása

Ritkán súlyos, és bizonyos esetekben halálos mellékhatásokról számoltak be koraszülött és időre született (28 napnál fiatalabb) újszülötteknél, akiket intravénás ceftriaxonnal és kalciummal kezeltek. Post mortem a tüdőben és a vesében ceftriaxon-kalcium só kicsapódását figyelték meg. Az újszülötteknél a kicsapódás nagy kockázata kis vértérfogatuk és a ceftriaxon felnőttekével összehasonlítva hosszabb felezési idejének eredménye (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont).

Beszámoltak a húgyutakban képződő ceftriaxon-kicsapódás eseteiről, főként nagy dózisokkal (például napi ≥80 mg/ttkg vagy 10 grammot meghaladó összdózissal) kezelt gyermekeknél, akiknél más kockázati tényezők is fennálltak (például kiszáradás vagy ágyhoz kötöttség). Ez az esemény járhat tünetekkel, vagy lehet tünetmentes, és a húgyvezeték elzáródásához és postrenalis akut veseelégtelenséghez vezethet, de általában a ceftriaxon adásának leállításával reverzibilis (lásd 4.4 pont).

Megfigyelték a ceftriaxon-kalcium só kicsapódását az epehólyagban, elsősorban az ajánlott szokásos dózisnál nagyobb dózissal kezelt betegeknél. Gyermekeknél prospektív vizsgálatok a kicsapódás változó incidenciáját mutatták intravénás alkalmazás mellett – egyes vizsgálatokban 30% fölött. Az incidencia kisebbnak tűnik lassú infúzió (20–30 perc) mellett. Ez a hatás általában tünetmentes, de a kicsapódást ritka esetekben olyan klinikai tünetek kísérték, mint a fájdalom, hányinger és hányás. Ezen esetekben tüneti kezelés ajánlott. A kicsapódás általában reverzibilis a ceftriaxon adásának leállításával (lásd 4.4 pont).

Az injekció/infúzió beadási helyén jelentkező reakciók

Az im. injekció és az iv. alkalmazás klinikailag fájdalmas. Az injekció/infúzió beadási helyén jelentkező egyéb reakciók többek között a beadás helyén jelentkező erythema, a beadás helyén jelentkező extravasatio, a beadás helyének duzzanata, a beadás helyén jelentkező kiütés, a beadás helyén jelentkező pruritus, a beadás helyének gyulladása, a beadás helyén jelentkező induratio és a beadás helyén jelentkező haematoma. Ritkán olyan szövődményekről számoltak be, mint a beadás helyén jelentkező fertőzés és a beadás helyén jelentkező tályog.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén tünetként hányinger, hányás és hasmenés fordulhatnak elő. A ceftriaxon koncentrációja nem csökkenthető haemodialysissel vagy peritonealis dialysissel. Nincs specifikus antidotum. A túladagolást tünetileg kell kezelni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás alkalmazásra szolgáló antibiotikumok, harmadik generációs cefalosporinok, ATC kód: J01DD04.

Hatásmechanizmus

A ceftriaxon a penicillin-kötő fehérjékhez kötődést követően gátolja a bakteriális sejtfalszintézist. Ez a sejtfal- (peptidoglikán-) bioszintézis megszakadását eredményezi, amely a baktériumsejt lysiséhez és elpusztulásához vezet.

Rezisztencia

A ceftriaxonnal szembeni bakteriális rezisztencia oka a következő mechanizmusok valamelyike lehet:

hidrolysis béta–laktamázok által, ideértve a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázokat, a karbapenemázokat és az AmpC béta-laktamáz enzimeket, amelyek bizonyos aerob Gram-negatív baktériumfajoknál indukálódhatnak vagy stabilan derepresszálódhatnak;

penicillin-kötő fehérjék csökkent affinitása a ceftriaxon iránt;

a külső membrán impermeabilitása Gram-negatív organizmusoknál;

bakteriális efflux pumpa.

Érzékenységi vizsgálat határértékei

A European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) a ceftriaxon vonatkozásában megállapította az érzékenységi vizsgálathoz a MIC (minimális gátló koncentráció) értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_en.xlsx

Klinikai hatásosság bizonyos kórokozók ellen

A szerzett rezisztencia prevalenciája az egyes fajok esetén földrajzi elhelyezkedés szerint és időben is változik, és a rezisztenciára vonatkozó helyi információk ismerete kívánatos, különösen súlyos fertőzések kezelése esetén. Szükség esetén szakértői állásfoglalást kell kérni, ha a rezisztencia helyi prevalenciája olyan, hogy a ceftriaxon alkalmazhatósága legalább néhány fertőzéstípus esetén megkérdőjelezhető.

£ Minden meticillin-rezisztens Staphylococcus rezisztens a ceftriaxonra.

+ >50%-os rezisztenciaarány legalább egy régióban

% A kiterjesztett spektrumú béta-laktamázokat termelő törzsek mindig rezisztensek

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Intramuscularis alkalmazás

Intramuscularis injekciót követően a ceftriaxon átlagos plazmabeli legnagyobb szintje körülbelül fele az azonos dózis intravénás alkalmazását követően megfigyeltnek. Egyetlen 1 g-os intramuscularis dózis beadását követően a maximális plazmakoncentráció körülbelül 81 mg/l, amely az alkalmazás után 2–3 órával alakul ki.

A plazmakoncentráció–idő görbe alatti terület intramuscularis alkalmazást követően megfelel az azonos dózis intravénás alkalmazása utáninak.

Intravénás alkalmazás

500 mg és 1 g ceftriaxon intravénás bolus alkalmazását követően a ceftriaxon átlagos plazmabeli legnagyobb szintje körülbelül 120, illetve 200 mg/l. 500 mg, 1 g és 2 g ceftriaxon intravénás infúzióját követően a ceftriaxon plazmaszintje körülbelül 80, 150, illetve 250 mg/l.

Eloszlás

A ceftriaxon eloszlási térfogata 7–12 l. A legtöbb releváns kórokozó minimális gátló koncentrációját jóval meghaladó koncentrációk mutathatók ki a szövetekben, többek között a tüdőben, a szívben, az epeutakban/májban, a mandulában, a középfülben és az orr nyálkahártyában, a csontban, illetve a liquorban, a pleuralis, prosztata- és synoviális folyadékban. Ismételt alkalmazás mellett az átlagos csúcs plazmakoncentráció (Cmax) 8–15%-os emelkedését figyelték meg; a dinamikus egyensúlyi állapotot a legtöbb esetben az alkalmazás módjától függően 48–72 órán belül elérték.

Bejutás adott szövetekbe

A ceftriaxon bejut az agyhártyákba. A bejutás mértéke akkor a legnagyobb, amikor az agyhártyák gyulladtak. Bacterialis meningitisben szenvedő betegeknél a liquorban a ceftriaxon átlagos csúcskoncentrációja a beszámolók szerint akár a plazmaszint 25%-a, szemben a plazmaszint 2%-ával azoknál a betegeknél, akiknél nem áll fenn agyhártyagyulladás. A liquorban a ceftriaxon a csúcskoncentrációját az intravénás injekciót követően körülbelül 4–6 órával éri el. A ceftriaxon átjut a placentán, és kis koncentrációban kiválasztódik az anyatejbe (lásd 4.6 pont).

Fehérjekötődés

A ceftriaxon reverzibilisen kötődik az albuminhoz. 100 mg/l alatti plazmakoncentrációk mellett a plazmafehérjékhez kötődés körülbelül 95%. A kötődés telíthető, és a kötött hatóanyag részaránya a koncentráció emelkedésével csökken (300 mg/l plazmakoncentráció mellett legfeljebb 85%).

Biotranszformáció

A ceftriaxon nem metabolizálódik szisztémásan; a bélflóra azonban inaktív metabolitokká alakítja.

Elimináció

Az összes ceftriaxon (kötött és nem kötött) plazmaclearance-e 10–22 ml/perc. A veseclearance 5–12 ml/perc. A ceftriaxon 50–60%-a változatlan formában ürül a vizeleten keresztül, elsősorban glomeruláris filtráció révén, míg 40–50%-a változatlan formában az epén keresztül választódik ki. Az összes ceftriaxon eliminációs felezési ideje felnőtteknél körülbelül 8 óra.

Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek

Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél a ceftriaxon farmakokinetikája csak minimálisan tér el, a felezési idő kismértékű (kevesebb, mint kétszeres) emelkedésével még súlyosan károsodott vesefunkciójú betegeknél is.

A felezési idő viszonylag mérsékelt emelkedése vesekárosodásban a nem renalis clearance kompenzációs emelkedésével magyarázható, ami a fehérjekötődés csökkenéséből és az össz ceftriaxon nem renalis clearance-ének ehhez kapcsolódó növekedéséből ered.

Májkárosodásban szenvedő betegeknél a ceftriaxon eliminációs felezési ideje nem növekszik a vesén keresztüli clearance kompenzációs emelkedése miatt. Ez a ceftriaxon plazmabeli szabad frakciójának növekedésének is köszönhető, ami hozzájárul az össz-hatóanyag-clearance megfigyelt paradox növekedéséhez, az eloszlási térfogatnak a teljes clearance-szel párhuzamos növekedésével.

Idősebb betegek

75 év feletti idősebb betegeknél az átlagos eliminációs felezési idő általában kétszerese–háromszorosa a fiatal felnőttekének.

Gyermekek és serdülők

A ceftriaxon felezési ideje meghosszabbodik újszülötteknél. A születéstől 14 napos életkorig a szabad ceftriaxon szintjét tovább emelhetik olyan tényezők, mint a csökkent glomerularis filtráció és a megváltozott fehérjekötődés. Gyermekkorban a felezési idő rövidebb, mint újszülötteknél vagy felnőtteknél.

Az össz ceftriaxon plazma clearance-e és eloszlási térfogata nagyobb újszülötteknél, csecsemőknél és gyermekeknél, mint felnőtteknél.

Linearitás/nonlinearitás

A ceftriaxon farmakokinetikája nem lineáris, és valamennyi alapvető farmakokinetikai paraméter, az eliminációs felezési időtől eltekintve, dózisfüggő, ha teljes gyógyszerkoncentráción alapul, a dózisarányosnál kisebb mértékben emelkedve. A nonlinearitás oka a plazmafehérje-kötődés telítődése, ezért az össz plazmabeli ceftriaxon esetén figyelték meg, és nem a szabad (nem kötött) ceftriaxonnál.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés

Mint más béta–laktám antibiotikumoknál, az in vivo hatásossággal való legjobb korrelációt mutató farmakokinetikai–farmakodinámiás index azon adagolási intervallum százalékos aránya, amelynél a nem kötött ceftriaxon koncentrációja a ceftriaxon minimális gátló koncentrációja (MIC) fölött marad az adott célfajra vonatkozóan (%T > MIC).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletek bizonyítják, hogy a ceftriaxon-kalcium só nagy dózisa kő- és csapadékképződéshez vezet kutyák és majmok epehólyagjában, ami reverzibilisnek bizonyult. Állatkísérletek nem bizonyították a reprodukciót érintő toxicitást és a genotoxicitást. A ceftriaxonnal nem végeztek karcinogenitási vizsgálatokat.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Segédanyagokat nem tartalmaz.

6.2 Inkompatibilitások

Szakirodalmi beszámolók alapján a ceftriaxon nem kompatibilis az amszakrinnal, a vankomicinnel, a flukonazollal és az aminoglikozidokkal.

A ceftriaxont tartalmazó oldatok kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhetők vagy adhatók azokhoz. Különösen kalciumtartalmú oldatok (például Ringer-oldat vagy Hartmann-oldat) nem alkalmazhatók a ceftriaxon – intravénás alkalmazás céljából történő – feloldására vagy az elkészített oldat további hígítására, mert csapadék képződhet. A ceftriaxon nem keverhető és nem alkalmazható egyidejűleg kalciumtartalmú oldatokkal, beleértve a teljes parenteralis táplálást (lásd 4.2, 4.3, 4.4 és 4.8 pont).

Amennyiben másik antibiotikummal együtt terveznek Ceftriaxon Noridem-kezelést, nem kerülhet sor az alkalmazásra ugyanabban a fecskendőben vagy ugyanabban az infúziós oldatban beadva.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

Az elkészített/hígított oldat felhasználhatósági időtartamát lásd a 6.6 pontban.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában.

Az elkészített/hígított oldat felhasználhatósági időtartamát lásd a 6.6 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

(I-es típusú) gumidugóval és lepattintható műanyag tetővel ellátott alumíniumkupakkal záródó (III-es típusú) injekciós üveg, amely csaknem fehér vagy sárgás kristályos port tartalmaz.

1 db, 10 db vagy 50 db injekciós üveget tartalmazó kiszerelésben kapható.

A Ceftriaxon Noridem mintegy 3,6 mmol nátriumot tartalmaz grammonként.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Az oldatos injekció és infúzió elkészítése

Ajánlott frissen elkészített oldat alkalmazása. A Ceftriaxon Noridem 2 °C–8 °C közötti tartományban 24 óráig, 23 °C–27 °C közötti tartományban 12 óráig marad stabil és határértéken belüli injekcióhoz való vízben vagy 1%-os lidokain-hidroklorid-oldatban oldva. Fénytől védendő.

A Ceftriaxon Noridem csak 1%-os lidokain-hidroklorid-oldattal keverhető ugyanabban a fecskendőben (kizárólag intramuscularis injekcióhoz).

Intramuscularis injekció: 1 g Ceftriaxon Noridemet 3,5 ml 1%-os lidokain-hidroklorid-oldatban kell feloldani. Az oldatot mély intramuscularis injekcióval kell beadni. Az 1 g-nál nagyobb dózisokat el kell osztani, és a részleteket több eltérő helyre beadni.

A lidokain-oldattal készített oldatokat soha nem szabad intravénásan alkalmazni.

Intravénás injekció: 1 g Ceftriaxon Noridemet 10 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. Az injekciót 5 perc alatt kell beadni, közvetlenül a vénába vagy intravénás infúzió szerelékén keresztül.

Intravénás infúzió: A ceftriaxon a következő, kalciummentes oldatok egyikéhez adható hozzá: 5%-os vagy 10%-os glükóz injekció, nátrium-klorid injekció, nátrium-klorid és glükóz injekció (0,45% nátrium-klorid és 2,5% glükóz), 6% dextrán 5%-os glükóz injekcióban, 6–10%-os hidroxietil-keményítő infúzió. Az infúziót legalább 30 perc alatt kell beadni.

Az intravénás injekció koncentrációi: 100 mg/ml

Az intravénás infúzió koncentrációi: 50 mg/ml

(További információkat lásd a 4.2 pontban.)

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (két kereszt)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §‑ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Noridem Enterprises Limited

Evagorou & Makariou

Mitsi Building 3, Office 115

1065 Nicosia, Ciprus

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24700/01 1× III-as típusú injekciós üvegben

OGYI-T-24700/02 10× III-as típusú injekciós üvegben

OGYI-T-24700/03 50× III-as típusú injekciós üvegben

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2026. február 9.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2026. február 9.