1. A GYÓGYSZER NEVE
HYCAMTIN 1 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz HYCAMTIN 4 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
HYCAMTIN 1 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz 1 mg topotekánt tartalmaz (topotekán-hidroklorid formájában) injekciós üvegenként. Az injekciós üvegben lévő teljes hatóanyag-tartalom a javasoltak szerinti feloldás esetén 1 mg/ml hatóanyag. HYCAMTIN 4 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz 4 mg topotekánt tartalmaz (topotekán-hidroklorid formájában) injekciós üvegenként. Az injekciós üvegben lévő teljes hatóanyag-tartalom a javasoltak szerinti feloldás esetén 1 mg/ml hatóanyag. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz. Világossárga vagy zöldes por.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A topotekán monoterápiában javallott:
- metasztatikus ovariumcarcinomás betegek kezelésére az elsővonalbeli, ill. későbbi terápia
sikertelensége esetén,
- relapszusos kissejtes tüdőcarcinomában (SCLC) szenvedő betegek kezelésére, akiknél az
elsővonalbeli terápia megismétlése nem tekinthető megfelelőnek (lásd 5.1 pont). A topotekán ciszplatinnal kombinációban radioterápia után kiújuló cervix-carcinomában szenvedő betegek, valamint a betegség IVB stádiumában lévő betegek kezelésére javallott. Azoknak a betegeknek, akik korábban ciszplatint kaptak, hosszabb kezelésmentes időszakra van szükségük, a kombinációs terápia indokoltságának alátámasztása érdekében (lásd 5.1 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás
A topotekán csak a citosztatikus kemoterápia alkalmazására specializált egységben, és csak a kemoterápiában jártas orvos felügyelete mellett alkalmazható (lásd 6.6 pont). Adagolás Ha a topotekánt ciszplatinnal kombinációban alkalmazzák, a ciszplatin teljes alkalmazási előírását is el kell olvasni.
Az első topotekán-kezelés alkalmazása előtt a beteg kiindulási neutrophil granulocyta-száma legalább 9 9 1,5 × 10 /l, thrombocyta-száma legalább 100 × 10 /l, és hemoglobinszintje legalább 9 g/dl kell, hogy legyen (transzfúzió után, ha szükséges). Ovarium- és kissejtes tüdőcarcinoma Kezdő adag 2 Javasolt adagja napi 1,5 mg/testfelület m , legalább 30 perces intravénás infúzióban, öt egymást követő napon át adva, az egyes ciklusok elkezdése között háromhetes szüneteket tartva. Ha a beteg jól tolerálja, a kezelés a betegség progressziójáig folytatható (lásd 4.8 és 5.1 pont). További adagok 9 A topotekán addig nem adható újra, amíg a beteg neutrophil granulocyta-száma legalább 1 × 10 /l, 9 thrombocyta-száma legalább 100 × 10 /l, és hemoglobinszintje legalább 9 g/dl nem lesz (transzfúzió után, ha szükséges). A neutropenia kezelésének standard onkológiai gyakorlata, hogy a topotekánt egyéb gyógyszerekkel (pl. G-CSF-fel) együtt alkalmazzák vagy a neutrophil granulocyta-szám fenntartása érdekében csökkentik az adagot. Ha a dóziscsökkentést választják legalább hét napon keresztül fennálló súlyos neutropenia esetén 9 (neutrophil granulocyta-szám < 0,5 × 10 /l), vagy lázzal vagy fertőzéssel társult súlyos neutropenia 2 esetén, vagy ha a kezelést neutropenia miatt el kellett halasztani, az adagot napi 0,25 mg/m -rel kell 2 csökkenteni napi 1,25 mg/testfelület m -re (vagy ha szükséges, a későbbiekben 2 1,0 mg/testfelület m -re). 9 Hasonlóképpen kell csökkenteni az adagot, ha a thrombocyta-szám 25 × 10 /l alá csökken. A klinikai 2 vizsgálatok során felfüggesztették a kezelést, ha a dózist 1,0 mg/testfelület m -ig/nap csökkentve a mellékhatások továbbra is fennálltak és még további adagcsökkentés vált szükségessé. Cervix-carcinoma Kezdő adag 2 A topotekán javasolt adagja 0,75 mg/m egy 30 perces intravénás infúzióban beadva az 1., 2. és 2
- napon. A ciszplatint napi 50 mg/m adagban intravénás infúzióban kell beadni az 1. napon, a
topotekán adását követően. Ezt az adagolási sémát 21 naponként meg kell ismételni hat kezelési ciklusban, illetve a betegség progressziójáig. További adagok 9 A topotekán addig nem adható újra, amíg a beteg neutrophil granulocyta-száma 1,5 × 10 /l, 9 thrombocyta-száma 100 × 10 /l, és hemoglobinszintje 9 g/dl nem lesz (transzfúzió után, ha szükséges). A neutropenia kezelésének standard onkológiai gyakorlata, hogy a topotekánt egyéb gyógyszerekkel (pl. G-CSF-fel) együtt alkalmazzák vagy a neutrophil granulocyta-szám fenntartása érdekében csökkentik az adagot. Ha a dóziscsökkentést választják legalább hét napon keresztül fennálló súlyos neutropenia esetén 9 (neutrophil granulocyta-szám <0,5 × 10 /l), vagy lázzal vagy fertőzéssel társult súlyos neutropenia esetén, vagy ha a kezelést neutropenia miatt el kellett halasztani, az adagot 20%-kal, napi 2 0,60 mg/m -re kell csökkenteni a következő kezelési ciklusokban (vagy ha szükséges, a későbbiekben 2 napi 0,45 mg/m -re). 9 Hasonló módon csökkenteni kell az adagot, ha a thrombocyta-szám 25 × 10 /l alá csökken.
Különleges betegcsoportok Vesekárosodásban szenvedő betegek Monoterápia (ovarium- és kissejtes tüdőcarcinoma): Nincs elegendő tapasztalat a topotekán alkalmazásával súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance < 20 ml/perc). Ebben a betegcsoportban a topotekán alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Korlátozott számú adat alapján közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedőknél a dózist csökkenteni kell. Ovarium- vagy kissejtes tüdőcarcinomában szenvedő betegeknek 20-39 ml/perc közötti 2 kreatinin-clearance esetén a topotekán ajánlott adagja monoterápiában napi 0,75 mg/testfelület m öt egymást követő napon keresztül. Kombinált kezelés (cervix-carcinoma): Cervix-carcinomás betegeknél topotekán és ciszplatin kombinációjával végzett klinikai vizsgálatokban csak azoknál a betegeknél kezdték el a kezelést, akik szérumkreatinin-értéke ≤1,5 mg/dl volt. Amennyiben a topotekán/ciszplatin kombinált kezelés során a szérumkreatinin-érték meghaladja a 1,5 mg/dl-t, ajánlatos a ciszplatin alkalmazási előírásának a tanulmányozása, a ciszplatin dózis csökkentésének/fenntartásának eldöntéséhez. Cervix-carcinomás betegeknél a ciszplatin leállítása esetén nem áll rendelkezésre elegendő adat a kezelés topotekán-monoterápiával történő folytatásához. Májkárosodásban szenvedő betegek Kisszámú, károsodott májműködésű beteg (1,5 és 10 mg/dl közötti szérum bilirubinszint) kapott 2 intravénásan háromhetenként öt napon keresztül napi 1,5 mg/m topotekánt. A topotekán-clearance csökkenését észlelték. Mindazonáltal nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy a dózisra vonatkozó ajánlást lehessen adni ebben a betegcsoportban (lásd 4.4 pont). Nincs elegendő tapasztalat a topotekán alkalmazásával cirrhosis miatt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (szérum-bilirubin 10 mg/dl). Ebben a betegcsoportban a topotekán alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Gyermekek és serdülők A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 és 5.2 pontban található, de az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás. Az alkalmazás módja A topotekánt az alkalmazás előtt fel kell oldani, és tovább kell hígitani (lásd 6.6 pont).
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni
súlyos túlérzékenység;
- Szoptatás (lásd 4.6 pont);
9
- Az első kezelés megkezdése előtt súlyos csontvelőkárosodás, amit a kiindulási 1,5 × 10 /l alatti
9 neutrophil granulocyta-szám és/vagy a 100 × 10 /l alatti thrombocyta-szám bizonyít.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A hematológiai toxicitás dózisfüggő, és a vér alakos elemeinek számát, beleértve a thrombocyta-számot is, rendszeresen meg kell határozni (lásd 4.2 pont). Más citosztatikus gyógyszerekhez hasonlóan a topotekán súlyos myelosuppressiót okozhat. Sepsishez vezető súlyos myelosuppressióról és halálos kimenetelű sepsisről egyaránt beszámoltak topotekánnal kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). A topotekán okozta neutropenia következtében neutropeniás colitis alakulhat ki. A topotekánnal végzett klinikai vizsgálatok során neutropeniás colitis miatti haláleseteket jelentettek. Azoknál a
betegeknél, akiknél láz, neutropenia és ennek megfelelő jellegű hasi fájdalom jelentkezik, mérlegelni kell a neutropeniás colitis lehetőségét. A topotekánnal kapcsolatban beszámoltak intersticiális tüdőbetegségről (interstitial lung disease – ILD), amely néhány esetben halálos kimenetelű volt (lásd 4.8 pont). A kialakulásában szerepet játszó rizikófaktorok közé tartozik az anamnézisben előforduló ILD, a tüdőfibrózis, a tüdőrák, a mellkasi besugárzás, valamint a pneumotoxikus hatóanyagok és/vagy kolóniastimuláló faktorok alkalmazása. A betegeknél figyelni kell az ILD-re utaló pulmonális tüneteket (pl. köhögés, láz, dyspnoe és/vagy hypoxia), és a topotekánt le kell állítani, ha az ILD új diagnózisát megerősítették. A topotekán-monoterápia és a ciszplatinnal kombinált topotekán adása általában klinikailag releváns thrombocytopeniával jár. Erre gondolni kell a HYCAMTIN rendelésekor, ha olyan betegek kezelését mérlegelik, akiknél fokozott a tumorvérzés kockázata. Amint az várható, a rossz teljesítmény-státuszú betegek (poor performance status, PS >1) kevésbé reagálnak, és nő a szövődmények, úgymint a láz, a fertőzés és a sepsis gyakorisága (lásd 4.8 pont). Fontos a teljesítmény-státusz pontos megállapítása a kezelés ideje alatt, hogy bebizonyosodjon, a beteg állapota nem romlott a PS 3 szintig. Nincs elegendő tapasztalat a topotekán alkalmazásával kapcsolatban súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <20 ml/perc) vagy cirrhosis miatt súlyos májkárosodásban (szérum-bilirubin 10 mg/dl) szenvedő betegeknél. A topotekán alkalmazása ezekben a betegcsoportokban nem ajánlott (lásd 4.2 pont). Kisszámú, károsodott májműködésű beteg (1,5 és 10 mg/dl közötti szérum-bilirubin) kapott 2 intravénásan háromhetenként öt napon keresztül 1,5 mg/testfelület m /nap topotekánt. A topotekán-clearance csökkenését észlelték. Mindazonáltal nem áll elegendő adat rendelkezésre dózisajánláshoz ebben a betegcsoportban (lásd 4.2 pont). A Hycamtin nátriumot tartalmaz A gyógyszerkészítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. Amennyiben fiziológiás sóoldatot (0,9 m/V%-os nátrium-klorid oldat) használnak a Hycamtin hígításához az alkalmazás előtt, akkor a kapott nátrium dózisa nagyobb lesz.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
In vivo humán farmakokinetikai interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A topotekán nem gátolja a humán mikroszomális P450 enzimeket (lásd 5.2 pont). Egy populációs vizsgálatban intravénás alkalmazás után graniszetron, ondanszetron, morfin vagy kortikoszteroidok együttadása nem befolyásolta szignifikánsan az össz-topotekán (aktív és inaktív forma) farmakokinetikáját. Amikor a topotekánt más kemoterápiás szerekkel kombinálják, mindegyik gyógyszer adagját esetleg csökkenteni kell a tolerálhatóság javítása érdekében. Amikor azonban platina készítményekkel kombinálják, eltérő szekvencia-függő kölcsönhatás jelentkezik, aszerint, hogy a topotekán-kezelés első vagy 5. napján adják a platina készítményt. Ha a topotekán adagolás 1. napján adnak ciszplatint vagy karboplatint, a tolerabilitás javítására mindegyik szert alacsonyabb dózisban kell adni, ahhoz képest, amilyen adagban ezek adhatók, ha a platina készítményt a topotekán-kezelés 5. napján adják. 2 Amikor 13 ovariumcarcinomás betegnek adtak topotekánt (napi 0,75 mg/m öt, egymást követő 2 napon) és ciszplatint (napi 60 mg/m az 1. napon), kissé emelkedett az 5. napon az AUC-érték (12%, n = 9) és a Cmax-érték (23%, n = 11). Nem valószínű, hogy ennek a növekedésnek klinikai jelentősége lenne.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Fogamzóképes nők / Fogamzásgátlás férfiak és nők esetében Preklinikai vizsgálatokban a topotekán embriofoetalis letalitást és malformatiókat okozott (lásd 5.3 pont). Más citosztatikus gyógyszerekhez hasonlóan a topotekán foetális károsodást okozhat, és ezért a fogamzóképes nőket figyelmeztetni kell, hogy a topotekán-kezelés ideje alatt kerülniük kell a teherbeesést. Mint minden citotoxikus kemoterápiában, így a topotekánnal kezelt betegeknek is azt a tanácsot kell adni, hogy nekik vagy partnerüknek hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk. A fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátló módszereket kell alkalmazniuk a topotekán-kezelés ideje alatt és a kezelés befejezését követően még 6 hónapig. A férfiaknak ajánlott hatékony fogamzásgátló módszereket alkalmazniuk, és a topotekán-kezelés ideje alatt, valamint a kezelés befejezését követően még 3 hónapig kerülniük a gyermeknemzést. Terhesség Ha a topotekánt terhesség alatt alkalmazzák, vagy ha a beteg a topotekán-kezelés ideje alatt teherbe esik, figyelmeztetni kell a magzatot érintő potenciális kockázatokra. Szoptatás Szoptatás alatt a topotekán ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Bár nem ismert, hogy a topotekán kiválasztódik-e az anyatejbe, a kezelés megkezdésekor a szoptatást fel kell függeszteni. Termékenység Patkányokon végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatokban nem észleltek a hímek vagy nőstények fertilitására gyakorolt hatást (lásd 5.3 pont). Mindazonáltal, más citosztatikus gyógyszerekhez hasonlóan a topotekán genotoxikus, így nem zárható ki, hogy hatással van a fertilitásra, akár a férfiakéra is.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Mindazonáltal, tartós fáradtság, illetve asthenia előfordulása esetén a járművezetés és gépek kezelése fokozott figyelmet igényel.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A dóziskereső vizsgálatokban, melyekbe 523, relapszusos ovariumcarcinomában és 631, relapszusos kissejtes tüdőcarcinomában szenvedő beteget vontak be, topotekán-monoterápia estén a hematológiai mellékhatás volt a dózist limitáló toxicitás. A toxicitás előre becsülhető és reverzibilis volt. Kumulatív hematológiai vagy nem hematológiai toxicitás jelei nem mutatkoztak. A cervix-carcinomában végzett klinikai vizsgálatokban a ciszplatinnal kombinációban alkalmazott topotekán biztonságossági-profilja összhangban van a topotekán-monoterápiában megfigyelttel. A teljes hematológiai toxicitás alacsonyabb a topotekán-ciszplatin kombinációval kezelt betegekben, mint topotekán-monoterápia esetén, de magasabb, mint amikor a ciszplatint önmagában adják. További mellékhatásokat észleltek, amikor a topotekánt ciszplatinnal kombinációban alkalmazták, ugyanakkor ezek a mellékhatások ciszplatin-monoterápia esetén is jelentkeztek, de nem voltak összefüggésbe hozhatók a topotekánnal. A ciszplatin alkalmazási előírását figyelembe kell venni a ciszplatin alkalmazásával kapcsolatos összes mellékhatás megismeréséhez.
A topotekán-monoterápiával kapcsolatos integrált biztonságossági adatok az alábbiakban vannak összefoglalva. A mellékhatások az alábbiakban szervrendszerenként és abszolút gyakoriság szerint (összes jelentett esemény) vannak csoportosítva. A gyakoriság meghatározása a következő: nagyon gyakori ( 1/10), gyakori ( 1/100 – 1/10), nem gyakori ( 1/1000 – 1/100), ritka ( 1/10 000 – 1/1000), nagyon ritka ( 1/10 000), beleértve az izolált eseteket is és nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Nagyon gyakori Fertőzés 1 Gyakori Sepsis
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori Lázas neutropenia, neutropenia (lásd „Emésztőrendszeri betegségek”), thrombocytopenia, anaemia, leukopenia Gyakori Pancytopenia Nem ismert Súlyos vérzés (thrombocytopeniával társult)
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori Túlérzékenységi reakció, beleértve a bőrkiütést is Ritka Anaphylaxiás reakció, angiooedema, urticaria
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nagyon gyakori Anorexia (amely súlyos is lehet)
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Ritka Intersticiális tüdőbetegség (néhány esetben halálos kimenetelű volt)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori Hányinger, hányás és hasmenés (melyek mindegyike súlyos lehet), székrekedés, 2 hasi fájdalom , mucositis Nem ismert Gastrointestinalis perforatio
Máj- és epebetegségek illetve tünetek
Gyakori Hyperbilirubinaemia
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nagyon gyakori Alopecia Gyakori Viszketés
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nagyon gyakori Láz, asthenia, fáradtság Gyakori Rossz közérzet 3 Nagyon ritka Extravasatio Nem ismert Nyálkahártya-gyulladás 1 Topotekánnal kezelt betegeknél sepsis miatti halálesetekről számoltak be (lásd 4.4 pont). 2 Neutropeniás colitist, ezen belül a topotekán okozta neutropenia szövődményeként halálos kimenetelű neutropeniás colitist jelentettek (lásd 4.4 pont). 3 A reakciók enyhék voltak, és általában nem igényeltek specifikus kezelést. A fentiekben felsorolt nemkívánatos események valószínűleg gyakrabban fordulnak elő azoknál a betegeknél, akiknek rosszabb a teljesítmény-státusza (lásd 4.4 pont). Az alábbiakban felsorolt hematológiai és nem hematológiai nemkívánatos események gyakorisági adatai azokra a mellékhatásbejelentésekre vonatkoznak, amelyek összefüggenek/valószínűleg összefüggenek a topotekán-kezeléssel.
Hematológiai mellékhatások Neutropenia 9 Súlyos mértékben (neutrophil granulocyta-szám 0,5 × 10 /l) jelentkezett az első kezelés alkalmával a betegek 55%-ában, tartama hét nap volt 20%-uknál, és összességében a betegek 77%-ában fordult elő (a kezelési ciklusok 39%-ában). A súlyos neutropeniával kapcsolatban láz vagy fertőzés az első kezelés alkalmával a betegek 16%-ában fordult elő, és összességében a betegek 23%-ában (a kezelési ciklusok 6%-ában). A súlyos neutropenia jelentkezésének medián időpontja a 9. nap, és medián tartama hét nap volt. Az össszes kezelési ciklus 11%-ában a súlyos neutropenia hét napnál tovább tartott. A klinikai vizsgálatokban kezelt összes beteg (beleértve mindazokat, akikben kifejlődött a súlyos neutropenia és akikben nem) 11%-ában (a kezelési ciklusok 4%-ában) jelentkezett láz, és 26%-ában (a kezelési ciklusok 9%-ában) alakult ki fertőzés. Ezenfelül az összes kezelt beteg 5%-ában (a kezelési ciklusok 1%-ában) fejlődött ki sepsis (lásd 4.4 pont). Thrombocytopenia 9 Súlyos mértékű (thrombocyta-szám <25 × 10 /l) a betegek 25%-ában (a kezelési ciklusok 8%-ában), 9 közepesen súlyos (thrombocyta-szám 25,0–50,0 × 10 /l) a betegek 25%-ában (a kezelési ciklusok 15%-ában) fordult elő. A súlyos neutropenia jelentkezésének medián időpontja a 15. nap, és medián tartama öt nap volt. Thrombocyta transzfúzióra a kezelési ciklusok 4%-ában került sor. A thrombocytopenia jelentősebb szövődményeiről, köztük fatális kimenetelű tumorvérzésekről, nem gyakran számoltak be. Anaemia Közepesen súlyos és súlyos anaemia (Hb 8,0 g/dl) a betegek 37%-ában (a kezelési ciklusok 14%-ában) fordult elő. Vörösvértest transzfúziót a betegek 52%-a kapott (a kezelési ciklusok 21%-ában). Nem hematológiai mellékhatások Gyakran jelzett nem hematológiai hatások voltak a gastrointestinalis hatások, mint hányinger (52%), hányás (32%), hasmenés (18%), székrekedés (9%), mucositis (14%). A súlyos (3. vagy 4. fokozatú) hányinger, hányás, hasmenés és mucositis előfordulása sorrendben 4, 3, 2, ill. 1% volt. Enyhe abdominalis fájdalmat a betegek 4%-ánál észleltek. Fáradtságot a betegek kb. 25%-ánál, astheniát 16%-ánál figyeltek meg a topotekán-kezelés alatt. A súlyos (3. vagy 4. fokozatú) fáradtság és asthenia, mindkettő 3%-os gyakorisággal fordult elő. Teljes vagy kifejezett alopecia a betegek 30%ánál, részleges alopecia 15%-ánál fordult elő. Egyéb súlyos hatások kapcsolatban vagy valószínűleg kapcsolatban voltak a topotekán-kezeléssel: anorexia (12%), rossz közérzet (3%) és hyperbilirubinaemia (1%). Túlérzékenységi reakciók, köztük bőrkiütés, urticaria, angio-oedema és anaphylaxiás reakciók, ritkán jelentkeztek. A klinikai vizsgálatok során a betegek 4%-ánál jelentettek bőrkiütést, és 1,5%-uknál viszketést. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Túladagolásokról számoltak be intravénás topotekánnal (az ajánlott adag legfeljebb 10-szerese), illetve topotekán kapszulával kezelt betegeknél (az ajánlott adag legfeljebb 5-szöröse). Az okozott panaszok és tünetek a túladagolást követően megegyeztek a topotekánnal kapcsolatos ismert nemkívánatos eseményekkel (lásd 4.8 pont). A túladagolás elsődleges szövődménye a csontvelőszuppresszió és mucositis. Ezen felül intravénásan adott topotekán túladagolás esetén emelkedett májenzimszinteket is jelentettek. A topotekán túladagolásnak nincs ismert antidótuma. A túladagolás további kezelését a klinikai képnek megfelelően, vagy, amennyiben rendelkezésre áll, az Országos Toxikológiai Intézet ajánlása szerint kell végezni.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: daganatellenes szerek, növényi alkaloidok és egyéb természetes készítmények, ATC kód: L01CE01. Hatásmechanizmus A topotekán tumorellenes hatását a topoizomeráz-I enzim gátlása révén fejti ki. Ez az enzim a DNS replikációban játszik fontos szerepet azáltal, hogy csökkenti a replikálódó villán fellépő torziós terhelést. A topotekán a katalitikus folyamat közbenső részét képező, az enzim és a kettéhasított DNS által alkotott kovalens komplexumot stabilizálja,és ily módon gátolja a topoizomeráz-I enzimet. A topoizomeráz-I topotekán általi gátlásának celluláris következménye a fehérjéhez kötött DNS szálak kettéhasadása. Klinikai hatásosság és biztonságosság Relapszusos ovariumcarcinoma Egy előzőleg platina tartalmú kemoterápiás készítménnyel kezelt ovariumcarcinomában szenvedő betegcsoportban (n = 112 illetve 114) összehasonlították a topotekán és a paklitaxel hatását. A kezelésre adott válasz (95%-os CI) 20,5 % (13%, 28%) illetve 14% (8%, 20%), a progresszióig eltelt idő átlagban 19 illetve 15 hét (kockázati hányad 0,7 [0,6, 1,0]). A túlélési idő átlagban 62 hét volt topotekán esetén és paklitaxel esetén pedig 53 hét volt (relatív hazárd 0,9 [0,6; 1,3]). Az egész ovariumcarcinoma programban a kezelésre adott válasz (n = 392, ciszplatinnal vagy ciszplatin és paklitaxel kombinációjávan előzőleg kezelt betegekről van szó) 16%-os volt. Klinikai vizsgálatok adatai szerint a reagáláshoz szükséges idő átlagban 7,6-11,6 hét volt. Azokban az esetekben, amikor vagy nem reagáltak a ciszplatinra vagy a kezelés után 3 hónapon belül relapszus következett be (n = 186), a kezeltek 10%-a reagált a kezelésre. Ezeket az adatokat a gyógyszer átfogó biztonságossági profilja figyelembevételével kell értékelni, különös tekintettel a jelentősebb hematológiai toxicitására (lásd 4.8 pont). Visszamenőleg 523, olyan ovariumcarcinomás beteg adatait dolgozták fel újra, akiknél a kezelés után visszaesést tapasztaltak. Összesen 87 teljes vagy részleges választ észleltek, ebből 13 az 5. és
- ciklusban, három pedig később. Azok közül, akik több mint 6 ciklust kaptak a terápiából, 91% a
tervezettnek megfelelően a vizsgálat végéig vagy pedig a betegség progressziójáig kapott kezelést, és csak 3% esett ki nemkívánatos események miatt.
Relapszusos SCLC Egy fázis III vizsgálatban (478. sz. vizsgálat) orális topotekán és a legjobb tüneti kezelés, ún. best supportive care (BSC) (n = 71) alkalmazását hasonlították össze önmagában alkalmazott BSC-vel (n = 70) olyan betegeknél, akiknél relapszus alakult ki az elsővonalbeli kezelés után (a progresszióig eltelt medián idő [TTP] az elsővonalbeli kezeléstől számítva: 84 nap orális topotekán és BSC, 90 nap BSC önmagában), valamint olyanoknál, akiknél az újabb kezelést intravénás kemoterápiával nem látták megfelelőnek. Az orális topotekánnal és BSC-vel kezelt betegeknél a teljes túlélés tekintetében statisztikailag szignifikáns javulás mutatkozott, a csak BSC-vel kezelt betegekhez viszonyítva (lograng próba p = 0,0104). Az orális topotekánnal és BSC-vel kezelt csoportban a nem korrigált relatív hazárd a csak BSC-ben részesülőkhöz viszonyítva 0,64 volt (95%-os CI: 0,45; 0,90). A medián túlélés a topotekánnal és BSC-vel kezelt betegeknél 25,9 hét volt (95%-os CI: 18,3; 31,6), összehasonlítva a csak BSC-t kapó betegeknél észlelt 13,9 héttel (95%-os CI: 11,1; 18,6) (p = 0,0104). A betegek tünetekre vonatkozó önértékelésének nyílt elemzése az orális topotekánnal és BSC-vel végzett kezelés tünetekre gyakorolt kedvező hatásának konzisztens trendjét mutatta. Egy fázis II (065. sz. vizsgálat) és egy fázis III vizsgálatot (396. sz. vizsgálat) végeztek az orális topotekán és az intravénás topotekán hatásosságának összehasonlítására olyan betegeknél, akiknél relapszus alakult ki ≥ 90 nappal egy korábbi kemoterápiás kezelés befejezése után (lásd 1. táblázat). A betegek az önértékeléséhez mindkét vizsgálatban egy nyílt, a tüneteket értékelő skálát alkalmaztak, aminek alapján az orális topotekán és az intravénás topotekán hasonló mértékben enyhítette a tüneteket a kezelésre reagáló relapszusos SCLC-s betegeknél.
1. táblázat A túlélés, a terápiásválasz-arány és a progresszióig eltelt idő összegzése orálisan
vagy intravénásan topotekánnal kezelt SCLC-s betegeknél
065. sz. vizsgálat 396. sz. vizsgálat
Orális Intravénás Orális Intravénás
topotekán topotekán topotekán topotekán
(N = 52) (N = 54) (N = 153) (N = 151)
Átlagos túlélés (hetek) 32,3 25,1 33,0 35,0
(95%-os CI) (26,3, 40,9) (21,1, 33,0) (29,1, 42,4) (31,0, 37,1) Relatív hazárd (95%-os 0,88 (0,59, 1,31) 0,88 (0,7, 1,11) CI)
Terápiásválasz-arány (%) 23,1 14,8 18,3 21,9
(95%-os CI) (11,6, 34,5) (5,3, 24,3) (12,2, 24,4) (15,3, 28,5) A terápiásválasz- 8,3 (-6,6, 23,1) -3,6 (-12,6, 5,5)
arányban mutatkozó
különbség (95%-os CI)
A progresszióig eltelt 14,9 13,1 11,9 14,6
medián idő (hetek)
(95%-os CI) (8,3, 21,3) (11,6, 18,3) (9,7, 14,1) (13,3, 18,9) Relatív hazárd (95%-os 0,90 (0,60, 1,35) 1,21 (0,96, 1,53) CI) N = a kezelt betegek száma CI = konfidencia-intervallum Egy másik, randomizált Fázis III vizsgálatban, melyben az intravénás (iv.). topotekánt hasonlították össze ciklofoszfamiddal, doxorubicin és vinkrisztinnel (CAV) relapszusos, a kezelésre reagáló SCLC-s betegeknél, a teljes reagálási arány topotekánra 24,3% volt, összehasonlítva a CAV csoportban észlelt 18,3%-kal. A progresszióig eltelt medián idő hasonló volt a két csoportban (13,3 hét, illetve 12,3 hét). A medián túlélés a két csoportban 25,0, illetve 24,7 hét volt. A túlélés kockázati aránya az iv. topotekán esetében a CAV-hoz viszonyítva 1,04 volt (95%-os CI 0,78 – 1,40).
A kombinált kissejtes tüdőrák programban (n = 480) a topotekánra reagálók aránya 20,2% volt a relapszusos, az elsővonalbeli kezelésre reagáló betegek körében. A medián túlélés 30,3 hét volt (95%-os CI: 27,6, 33,4). Refrakter (az elsővonalbeli kezelésre nem reagáló) SCLC-s betegek egy csoportjában a reagálási arány topotekánra 4,0% volt. Cervix-carcinoma Egy, a Gynecologic Oncology Group által végzett randomizált összehasonlító fázis III vizsgálatban (GOG-0179) a topotekán plusz ciszplatint (n = 147) hasonlították össze önmagában adott ciszplatinnal (n = 146), hisztológiailag igazolt, perzisztáló, rekurrens vagy IVB stádiumú cervix-carcinoma kezelésében, amikor műtéti és/vagy irradiációs gyógykezelés nem volt alkalmazható. A topotekán és ciszplatin az általános túlélés szempontjából statisztikailag szignifikánsan előnyösebb volt, mint a ciszplatin-monoterápia, az interim analízisek szerinti korrekcióval (log-rang próba p = 0,033).
2. táblázat. Vizsgálati eredmények, GOG-0179 vizsgálat
ITT populáció
Ciszplatin Ciszplatin
2 2
50 mg/m az 50 mg/m az 1. napon
1. napon, mind +
a 21 napig topotekán
2
0,75 mg/m az 1-
3 napokon, 21 napig
Túlélés (hónapok) (n = 146) (n = 147)
Középérték (95%-os CI) 6,5 (5,8, 8,8) 9,4 (7,9, 11,9) Relatív hazárd (95%-os 0,76 (0,59, 0,98) CI) Log-rang próba p-érték 0,033
Ciszplatin kemoradioterápiában előzőleg nem részesült betegek
Ciszplatin Topotekán/ciszplatin
Túlélés (hónapok) (n = 46) (n = 44)
Középérték (95%-os CI) 8,8 (6,4, 1,5) 15,7 (11,9, 17,7) Relatív hazárd (95%-os 0,51 (0,31, 0,82) CI)
Előzőleg ciszplatin kemoradioterápiában részesült betegek
Ciszplatin Topotekán/ciszplatin
Túlélés (hónapok) (n = 72) (n = 69)
Középérték (95%-os CI) 5,9 (4,7, 8,8) 7,9 (5,5, 10,9) Relatív hazárd (95%-os 0,85 (0,59, 1,21) CI) A ciszplatin kemoradioterápia után 180 napon belül visszaeső betegeknél (n = 39) az átlagos túlélés a topotekán plusz ciszplatin karon 4,6 hónap volt (95%-os CI: 2,6, 6,1), szemben a ciszplatin karon megfigyelt 4,5 hónappal (95%-os CI: 2,9, 9,6), a relatív hazárd 1,15 (0,59, 2,23). A 180 napon túl visszaeső betegeknél (n = 102) az átlagos túlélés a topotekán plusz ciszplatin karon 9,9 hónap volt (95%-os CI: 7, 12,6), szemben a ciszplatin karon megfigyelt 6,3 hónappal (95%-os CI: 4,9, 9,5), a relatív hazárd 0,75 (0,49, 1,16). Gyermekek és serdülők A topotekánt gyermekeknél és serdülőknél is vizsgálták, mindazonáltal korlátozott mennyiségű hatásossági és biztonságossági adat áll rendelkezésre.
Egy nyílt elrendezésű vizsgálatban, amelybe recidív vagy progresszív szolid tumoros gyermekeket és 2 serdülőket vontak be (n = 108, csecsemőtől 16 éves korig), a topotekánt 2,0 mg/m -es kezdő adagban adták háromperces infúzióban öt napig, amit háromhetenként megismételtek legfeljebb egy éven keresztül, a terápiás választól függően. A tumorfajták között volt Ewing sarcoma/primitív neuroectodermalis tumor, neuroblastoma, osteoblastoma és rhabdomyosarcoma. Antitumor aktivitást elsősorban neuroblastomás betegeknél mutattak ki. A recidív és refrakter szolid tumoros gyermekeknél és serdülőknél a topotekán toxicitása hasonló volt ahhoz, amit irodalmi adatok szerint felnőtt betegeknél észleltek. Ebben a vizsgálatban negyvenhat beteg (43%) kapott G-CSF-t 192 cikluson keresztül (42,1%); hatvanöt beteg (60%) kapott konzerv vörösvértest transzfúziót, és ötven beteg (46%) thrombocyta transzfúziót 139, ill. 159 cikluson keresztül (30,5%, ill. 34,9%). A myelosuppressio dóziskorlátozó toxicitásából kiindulva, egy refrakter szolid tumoros gyermekekkel és serdülőkkel végzett farmakokinetikai vizsgálatban a legnagyobb tolerálható adagot (MTD) napi 2 2 2,0 mg/m -ben határozták meg G-CSF adásával, és 1,4 mg/m -ben G-CSF nélkül (lásd 5.2 pont).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Eloszlás 2 Intravénásan adva a topotekánt 0,5-1,5 mg/m dózisokban, napi 30 perces infúzióban öt napon keresztül, a topotekán plazma clearance magas volt: 62 l/óra (SD 22), ami a májon áthaladó vér mennyiségének kb. kétharmadát teszi ki. A topotekán megoszlási térfogata is nagy volt, kb. 132 l (SD 57), és a felezési ideje viszonylag rövid, 2-3 órás. A farmakokinetikai paraméterek összehasonlítása nem jelzett változást a farmakokinetikában az ötnapos kezelés alatt. A görbe alatti terület növekedése nagyjából arányos volt a dózisemelés mértékével. Ismételt napi adagolás esetén a topotekán nem vagy alig kimutatható mértékben kumulálódik, és a farmakokinetika változása többszöri adagolás után sem bizonyítható. A preklinikai vizsgálatok alapján a topotekán kötődése a plazmafehérjékhez alacsony (35%), továbbá megoszlása a vérsejtek és a plazma között meglehetősen homogén volt. Biotranszformáció A topotekán eliminációját emberben nem vizsgálták részletesen. A topotekán-clearance fő útja a laktongyűrű hidrolízise, melynek során egy nyitott gyűrűs karboxilát képződik. A topotekán eliminációjának < 10%-a metabolizmussal történik. Az N-dezmetil metabolit, amely egy sejteken végzett vizsgálatban hasonló vagy kisebb aktivitást mutatott, mint az anyavegyület, megtalálható a vizeletben, a plazmában és a székletben. Az átlagos metabolit/anyavegyület AUC arány < 10% volt mind az összes topotekánra, mind a topotekán laktonra. A vizeletben egy topotekán O-glükuronid metabolitot és N-dezmetil-topotekánt azonosítottak. Elimináció Öt napi adag topotekán beadása után a topotekánból származó anyagok teljes visszanyerése az iv. adagolt dózis 71–76%-át tette ki. A vizeletben körülbelül 51% választódott ki teljes topotekán, és 3% pedig N-dezmetil-topotekán formájában. A széklettel a teljes topotekán 18%-a ürült, míg az N-dezmetil metabolitnak 1,7%-a távozott a széklettel. Összességében, az N-dezmetil metabolit átlagosan kevesebb mint 7%-át (4-9% között) tette ki az összes topotekánból származó anyagnak a vizeletben és a székletben. A topotekán-O-glükuronid és az N-dezmetil-topotekán--O-glükuronid kevesebb mint 2,0% volt a vizeletben. Emberi máj mikroszomán nyert in vitro adatok szerint kevés N-demetilált topotekán képződik. In vitro a topotekán nem gátolta sem a humán P450 CY1A2, CYP2A6, CYP2C8/9, CYP2C19, CYP2D6, CYPD6, CYP2E CYP3A és CYP4A enzimeket, sem a humán dihidropirimidin-oxidáz vagy xantin-oxidáz citoszol enzimet.
Ciszplatinnal kombinációban adva (ciszplatin az első napon, topotekán az 1.-5. napon), a topotekán 2 clearance-e az ötödik napon az első napi értékhez képest csökkent (19,1 l/óra/m összehasonlítva a 2 21,3 l/óra/m értékkel [n = 9]) (lásd 4.5 pont). Különleges betegcsoportok Májkárosodásban szenvedő betegek Kontrollcsoporttal összehasonlítva, májkárosodásban szenvedő betegekben (szérum-bilirubin 1,5 és 10 mg/dl között) a plazma clearance kb. 67%-ra csökkent. A topotekán felezési ideje kb. 30%-kal nőtt, de a megoszlási térfogatban egyértelmű változást nem észleltek. Az össz-topotekán (aktív és inaktív forma) plazma clearence-e májkárosodás esetén csak 10%-kal csökkent a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Vesekárosodásban szenvedő betegek Vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance 41-60 ml/perc) a plazma clearance a kontrollcsoporthoz viszonyítva kb. 67%-ra csökkent. A megoszlási térfogat kismértékben csökkent, és emiatt a topotekán felezési ideje csak 14%-kal nőtt. Közepesen súlyos vesekárosodás esetén a topotekán-clearance a kontrollcsoport értékének 34%-ára csökken. Az felezési idő átlagosan 1,9 óráról 4,9 órára nőtt. Idősek/Testsúly Egy populációs vizsgálatban számos tényező, köztük az életkor, a testsúly és az ascites, nem befolyásolta jelentősen az össz-topotekán (aktív és inaktív forma) clearance-ét. Gyermekek és serdülők A 30 perces infúzióban öt napon át adagolt topotekán farmakokinetikáját két vizsgálatban értékelték. 2 Az egyik vizsgálatban 1,4 és 2,4 mg/m közötti adagokat alkalmaztak refrakter szolid tumoros gyermekeknél (2-12 évesek, n = 18), serdülőknél (12-16 évesek, n = 9) és fiatal felnőtteknél 2 2 (16-21 évesek, n = 9). A második vizsgálatban 2,0 mg/m és 5,2 mg/m közötti adagokat alkalmaztak leukaemiás gyermekeknél (n = 8), serdülőknél (n = 3) és fiatal felnőtteknél (n = 3). Ezekben a vizsgálatokban nem volt nyilvánvaló különbség a topotekán farmakokinetikájában a szolid tumoros vagy leukaemiás gyermekeknél, serdülőknél és felnőtteknél, azonban az egyértelmű következtetések levonásához kevés az adat.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Hatásmechanizmusa miatt a topotekán emlőssejtekre (egerek lymphoma sejtjeire és emberi lymphocytákra) genotoxikus hatást fejt ki in vitro, és in vivo pedig egerek csontvelősejtjeire. Patkányokban és nyulakban a topotekán az embriók illetve a foetus elhalálozását okozta. Patkányokon végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatokban a topotekán nem befolyásolta a hímek vagy a nőstények fertilitását; azonban nőstényekben szuperovulációt és a preimplantációs veszteség enyhe emelkedését figyelték meg. A topotekán karcinogén potenciálját nem vizsgálták.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
borkősav (E334) mannit (E421) sósav (E507) nátrium-hidroxid
6.2 Inkompatibilitások
Nem ismertek.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
Injekciós üveg 3 év Elkészített és hígított oldat Az elkészített infúziós oldatot azonnal fel kell használni, mivel nem tartalmaz antibakteriális tartósítószert. Amennyiben az oldatkészítés és hígítás szigorú aszeptikus körülmények között (pl. lamináris fülkében) történik, a készítményt fel kell használni (az infúziót be kell fejezni) az ampulla első megszúrását követően 12 órán belül szobahőmérsékleten történő tárolás esetén, 2 °C – 8 °C fokon tárolva pedig 24 órán belül.
6.4 Különleges tárolási előírások
A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában. A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
HYCAMTIN 1 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz 1 mg topotekánt tartalmazó, I-es típusú injekciós üveg szürke butil gumidugóval, alumíniumkupakkal és lepattintható műanyag védőlappal lezárva. Egy csomag 1, ill. 5 injekciós üveg HYCAMTIN 1 mg-ot tartalmaz. HYCAMTIN 4 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz 4 mg topotekánt tartalmazó, I-es típusú injekciós üveg szürke butil gumidugóval, alumíniumkupakkal és lepattintható műanyag védőlappal lezárva. Egy csomag 1, ill. 5 injekciós üveg HYCAMTIN 4 mg-ot tartalmaz Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
HYCAMTIN 1 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz A HYCAMTIN 1 mg injekciós üveg tartalmát 1,1 ml injekcióhoz való víz hozzáadásával kell feloldani. Mivel az üveg 10% rátöltést tartalmaz, a tiszta, elkészített oldat sárga vagy sárgászöld színű, és 1 mg topotekánt tartalmaz milliliterenként. Az elkészített oldat megfelelő mennyiségét 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid infúzióval vagy 5 m/V%-os glükóz infúzióval kell tovább hígítani a 25 és 50 g/ml közötti végső koncentráció eléréséig. HYCAMTIN 4 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz A HYCAMTIN 4 mg injekciós üveg tartalmát 1,1 ml injekcióhoz való víz hozzáadásával kell feloldani. Mivel az üveg 10% rátöltést tartalmaz, a tiszta, elkészített oldat sárga vagy sárgászöld színű, és 1 mg topotekánt tartalmaz milliliterenként. Az elkészített oldat megfelelő mennyiségét 9 mg/ml-es
(0,9%-os) nátrium-klorid infúzióval vagy 5 m/V%-os glükóz infúzióval kell tovább hígítani a 25 és 50 g/ml közötti végső koncentráció eléréséig. A rákellenes gyógyszerek megfelelő kezelésére és megsemmisítésére szolgáló standard eljárásokat kell alkalmazni, nevezetesen:
| - | A személyzetet meg kell tanítani a gyógyszer oldatának elkészítésére. |
| - | Terhes nők nem dolgozhatnak ezzel a gyógyszerkészítménnyel. |
| - | Azoknak a dolgozóknak, akik kezelik ezt a gyógyszert, az oldatkészítés alatt védőöltözetet kell |
viselniük, beleértve a maszkot, a védőszemüveget és kesztyűt.
- A bőr vagy a szem véletlen szennyeződése estén azonnal bő vizes lemosást kell alkalmazni.
- Minden, a beadásra vagy tisztításra szolgáló tárgyat, köztük a kesztyűket, veszélyes hulladékhoz
alkalmazott zsákokba kell csomagolni, magas hőmérsékleten történő elégetéshez.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Sandoz Pharmaceuticals d.d. Verovškova ulica 57 1000 Ljubljana Szlovénia
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
HYCAMTIN 1 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz EU/1/96/027/004 EU/1/96/027/005 HYCAMTIN 4 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz EU/1/96/027/001 EU/1/96/027/003
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ
KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1996. november 12. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2006. november 20.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu/) található.
1. A GYÓGYSZER NEVE
HYCAMTIN 0,25 mg kemény kapszula HYCAMTIN 1 mg kemény kapszula
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
HYCAMTIN 0,25 mg kemény kapszula 0,25 mg topotekánt tartalmaz (topotekán-hidroklorid formájában) kapszulánként. HYCAMTIN 1 mg kemény kapszula 1 mg topotekánt tartalmaz (topotekán-hidroklorid formájában) kapszulánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Kemény kapszula. HYCAMTIN 0,25 mg kemény kapszula Áttetsző fehér vagy sárgásfehér kapszulák, „HYCAMTIN” és „0,25 mg” felirattal ellátva. HYCAMTIN 1 mg kemény kapszula Áttetsző rózsaszínű kapszulák, „HYCAMTIN” és „1 mg” felirattal ellátva.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A HYCAMTIN kapszula monoterápiában javallott relapszusos kissejtes tüdőcarcinomában (SCLC) szenvedő betegek kezelésére, akiknél az elsővonalbeli terápia megismétlése nem tekinthető megfelelőnek (lásd 5.1 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás
Csak olyan orvos rendelheti a HYCAMTIN kapszulát, és felügyelheti a kezelést, aki gyakorlattal rendelkezik a kemoterápiás szerek alkalmazásában. Adagolás Az első topotekán-kezelés alkalmazása előtt a beteg kiindulási neutrophil granulocytaszáma legalább 9 9 1,5 × 10 /l, thrombocytaszáma legalább 100 × 10 /l, és hemoglobinszintje legalább 9 g/dl kell, hogy legyen (transzfúzió után, ha szükséges). Kezdő adag 2 A HYCAMTIN kapszula javasolt adagja napi 2,3 mg/testfelület m , öt egymást követő napon át adva, az egyes ciklusok elkezdése között háromhetes szüneteket tartva. Ha a beteg jól tolerálja, a kezelés a betegség progressziójáig folytatható (lásd 4.8 és 5.1 pont). A kapszulá(ka)t egészben kell lenyelni, szétrágni, összetörni vagy szétszedni nem szabad.
A Hycamtin kapszula étellel együtt vagy anélkül egyaránt bevehető (lásd 5.2 pont). További adagok 9 A topotekán addig nem adható újra, amíg a beteg neutrophil granulocyta-száma legalább 1 × 10 /l, 9 thrombocyta-száma legalább 100 × 10 /l, és hemoglobinszintje legalább 9 g/dl nem lesz (transzfúzió után, ha szükséges). A neutropenia kezelésének standard onkológiai gyakorlata, hogy a topotekánt egyéb gyógyszerekkel (pl. G-CSF-fel) együtt alkalmazzák vagy a neutrophil granulocyta-szám fenntartása érdekében csökkentik az adagot. Ha a dóziscsökkentést választják legalább hét napon keresztül fennálló súlyos neutropenia esetén 9 (neutrophil granulocyta-szám < 0,5 × 10 /l), vagy lázzal vagy fertőzéssel társult súlyos neutropenia esetén, vagy ha a kezelést neutropenia miatt el kellett halasztani, az adagot napi 2 2 0,4 mg/testfelület m -rel kell csökkenteni napi 1,9 mg/testfelület m -re (vagy ha szükséges, a 2 későbbiekben napi 1,5 mg/testfelület m -re). 9 Hasonlóképpen kell csökkenteni az adagot, ha a thrombocyta-szám 25 × 10 /l alá csökken. A klinikai 2 vizsgálatok során felfüggesztették a topotekán-kezelést, ha a dózist napi 1,5 mg/testfelület m -ig/nap csökkentve a mellékhatások továbbra is fennálltak, és még további adagcsökkentés vált szükségessé. Azoknál a betegeknél, akik 3. vagy 4. fokú hasmenést észlelnek, az adagot napi 2 0,4 mg/testfelület m -rel kell csökkenteni a következő ciklusok során (lásd 4.4 pont). A 2. fokú hasmenésben szenvedő betegeknél ugyanennek a dózismódosítási útmutatásnak a követésére lehet szükség. Fontos a hasmenés proaktív kezelése hasmenés elleni szerekkel. A súlyos hasmenés intravénás vagy per os elektrolit- és folyadébevitelt tehet szükségessé, a topotekán-kezelés felfüggesztése mellett (lásd 4.4 és 4.8 pont). Különleges betegcsoportok Vesekárosodásban szenvedő betegek Olyan kissejtes tüdőcarcinomában szenvedő betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance 30-49 ml/perc, a 2 per os topotekán ajánlott monoterápiás dózisa 1,9 mg/m /nap, öt egymást követő napon át. Megfelelő 2 tolerálhatóság esetén az adag 2,3 mg/m /nap-ra emelhető a soronkövetkező kezelési ciklusokban (lásd 5.2 pont). Olyan koreai betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance érték kevesebb, mint 50 ml/perc, korlátozott adatok arra utalnak, hogy az adag további csökkentése válhat szükségessé (lásd 5.2 pont). Nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ajánlást lehessen megadni a 30 ml/perc-nél alacsonyabb kreatinin-clearance-ű betegekre vonatkozóan. Májkárosodásban szenvedő betegek A HYCAMTIN kapszula farmakokinetikáját károsodott májműködésű betegeknél nem vizsgálták célzottan. A HYCAMTIN kapszulával nem áll elegendő adat rendelkezésre dózisajánláshoz ebben a betegcsoportban (lásd 4.4 pont). Gyermekek és serdülők A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 és 5.2 pontban található, de adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás. Idősek A hatékonyság tekintetében általában nem tapasztaltak különbséget a 65 évesnél idősebb és a fiatalabb felnőtt betegek között. Azonban két klinikai vizsgálatban, amelyekben a topotekánt orálisan és intravénásan is alkalmazták, a 65 évesnél idősebb, orális topotekánt kapó betegeknél gyakrabban észleltek gyógyszer okozta hasmenést, mint a 65 évesnél fiatalabbaknál (lásd 4.4 és 4.8 pont).
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni
súlyos túlérzékenység;
- Szoptatás (lásd 4.6 pont);
9
- Az első kezelés megkezdése előtt súlyos csontvelőkárosodásban, amit a kiindulási 1,5 × 10 /l
9 alatti neutrophil granulocyta-szám és/vagy a 100 × 10 /l alatti thrombocyta-szám bizonyít.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A hematológiai toxicitás dózisfüggő, és a vér alakos elemeinek számát, beleértve a thrombocyta-számot is, rendszeresen meg kell határozni (lásd 4.2 pont). Más citosztatikus gyógyszerekhez hasonlóan a topotekán súlyos myelosuppressiót okozhat. Sepsishez vezető súlyos myelosuppressióról és halálos kimenetelű sepsisről egyaránt beszámoltak topotekánnal kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). A topotekán okozta neutropenia következtében neutropeniás colitis alakulhat ki. A topotekánnal végzett klinikai vizsgálatok során neutropeniás colitis miatti haláleseteket jelentettek. Azoknál a betegeknél, akiknél láz, neutropenia és ennek megfelelő jellegű hasi fájdalom jelentkezik, mérlegelni kell a neutropeniás colitis lehetőségét. A topotekánnal kapcsolatban beszámoltak intersticiális tüdőbetegségről (interstitial lung disease – ILD), amely néhány esetben halálos kimenetelű volt (lásd 4.8 pont). A kialakulásában szerepet játszó rizikófaktorok közé tartozik az anamnézisben előforduló ILD, a tüdőfibrózis, a tüdőrák, a mellkasi besugárzás, valamint a pneumotoxikus hatóanyagok és/vagy kolóniastimuláló faktorok alkalmazása. A betegeknél figyelni kell az ILD-re utaló pulmonális tüneteket (pl. köhögés, láz, dyspnoe és/vagy hypoxia), és a topotekánt le kell állítani, ha az ILD új diagnózisát megerősítették. A topotekán-monoterápia és a ciszplatinnal kombinált topotekán adása általában klinikailag releváns thrombocytopeniával jár. Erre gondolni kell a HYCAMTIN rendelésekor, ha olyan betegek kezelését mérlegelik, akiknél fokozott a tumorvérzés kockázata. Amint az várható, a rossz teljesítmény-státuszú betegek (performance status, PS > 1) kevésbé reagálnak, és nő a szövődmények, úgymint a láz, a fertőzés és a sepsis gyakorisága (lásd 4.8 pont). Fontos a teljesítmény-státusz pontos megállapítása a kezelés ideje alatt, hogy bebizonyosodjon, a beteg állapota nem romlott a PS 3 szintig. A topotekán részben renális exkrécióval választódik ki, és a vesekárosodás fokozott topotekán expozícióhoz vezethet. Nem határoztak meg még dózisajánlást topotekánt per os szedő, 30 ml/perc-nél kisebb kreatinin-clearance-ű betegek részére. A topotekán alkalmazása ezeknél a betegeknél nem ajánlott. Kisszámú, károsodott májműködésű beteg (1,5 és 10 mg/dl közötti szérum-bilirubin) kapott 2 intravénásan háromhetenként öt napon keresztül 1,5 mg/testfelület m /nap topotekánt. A topotekán-clearance csökkenését észlelték, mindazonáltal nem áll elegendő adat rendelkezésre dózisajánláshoz ebben a betegcsoportban. Nincs elegendő tapasztalat a topotekán alkalmazásával kapcsolatban súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (szérum-bilirubin 10 mg/dl). A topotekán alkalmazása ezeknél a betegeknél nem ajánlott (lásd 4.2 pont). Orális topotekán-kezelés kapcsán hasmenés, ezen belül súlyos, hospitalizációt igénylő hasmenés előfordulását jelentették. Az orális topotekán-kezeléssel kapcsolatos hasmenés egyidejűleg léphet fel a gyógyszer okozta neutropeniával és annak szövődményeivel. Fontos a betegek tájékoztatása erről a mellékhatásról a gyógyszeres kezelés megkezdése előtt, valamint a hasmenés korai és egyéb jeleinek és tüneteinek proaktív kezelése. A daganatellenes kezelés indukálta hasmenés (cancer treatmentinduced diarrhoea, CTID) jelentős morbiditást okoz, és életveszélyes lehet. Amennyiben az orális
topotekán-kezelés alatt hasmenés fordul elő, annak kezelése agresszív terápiás beavatkozást igényel. A CTID agresszív kezelésére vonatkozó klinikai irányelvek specifikus ajánlásokat fogalmaznak meg a betegek tájékoztatására, veszélytudatuk kialakítására, a korai figyelmeztető jelek felismerésére, a hasmenés elleni szerek és antibiotikumok használatára, a folyadékbevitel és a diéta változtatására, valamint a hospitalizáció szükségességére vonatkozóan (lásd 4.2 és 4.8 pont). Intravénás topotekán alkalmazását kell mérlegelni a következő klinikai állapotokban: csillapíthatatlan hányás, nyelési problémák, csillapíthatatlan hasmenés, olyan betegségek és gyógyszerek, amelyek megváltoztathatják a gastrointestinalis motilitást és a gyógyszerfelszívódást.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
In vivo humán farmakokinetikai interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A topotekán nem gátolja a humán mikroszomális P450 enzimeket (lásd 5.2 pont). Egy populációs vizsgálatban intravénás alkalmazás után graniszetron, ondanszetron, morfin vagy kortikoszteroidok együttadása nem befolyásolta szignifikánsan az össz-topotekán (aktív és inaktív forma) farmakokinetikáját. A topotekán szubsztrátja mind az ABCB1-nek (P-glikoprotein), mind az ABCG2-nek (BCRP). Kimutatták, hogy az ABCB1 és az ABCG2 inhibitorai orális topotekánnal együttadva megemelték a topotekán-expozíciót. Ciklosporin A (az ABCB1, az ABCC1 [MRP-1] és a CYP3A4 inhibitora) és orális topotekán együttadásakor a topotekán AUC-értéke kb. 2−2,5-szeresére nőtt a kontrollhoz viszonyítva. A betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani a mellékhatások tekintetében, ha az orális topotekánt olyan hatóanyagokkal együtt alkalmazzák, amelyek az ABCB1 vagy az ABCG2 ismert inhibitorai (lásd 5.2 pont). Amikor a topotekánt más kemoterápiás szerekkel kombinálják, mindegyik gyógyszer adagját esetleg csökkenteni kell a tolerálhatóság javítása érdekében. Amikor azonban platina készítményekkel kombinálják, eltérő szekvencia-függő kölcsönhatás jelentkezik, aszerint, hogy a topotekán-kezelés első vagy 5. napján adják a platina készítményt. Ha a topotekán adagolás 1. napján ciszplatint vagy karboplatint adnak, a tolerabilitás javítására mindegyik szert kisebb dózisban kell adni, ahhoz képest, amilyen adagban ezek adhatók, ha a platina készítményt a topotekán-kezelés 5. napján adják. Jelenleg kevés adat áll rendelkezésre az orális topotekán és más kemoterápiás gyógyszerek kombinációjára vonatkozóan. A topotekán farmakokinetikája ranitidinnel történő együttadáskor általában változatlan maradt.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Fogamzóképes nők / Fogamzásgátlás férfiak és nők esetében Preklinikai vizsgálatokban a topotekán embriofoetalis letalitást és malformatiókat okozott (lásd 5.3 pont). Más citosztatikus gyógyszerekhez hasonlóan a topotekán foetális károsodást okozhat, és ezért a fogamzóképes nőket figyelmeztetni kell, hogy a topotekán-kezelés ideje alatt kerülniük kell a teherbeesést. Mint minden citotoxikus kemoterápiában, így a topotekánnal kezelt betegeknek is azt a tanácsot kell adni, hogy nekik vagy partnerüknek hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk. A fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátló módszereket kell alkalmazniuk a topotekán-kezelés ideje alatt és a kezelés befejezését követően még 6 hónapig. A férfiaknak ajánlott hatékony fogamzásgátló módszereket alkalmazniuk, és a topotekán-kezelés ideje alatt, valamint a kezelés befejezését követően még 3 hónapig kerülniük a gyermeknemzést.
Terhesség Ha a topotekánt terhesség alatt alkalmazzák, vagy ha a beteg a topotekán-kezelés ideje alatt teherbe esik, figyelmeztetni kell a magzatot érintő potenciális kockázatokra. Szoptatás Szoptatás alatt a topotekán ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Bár nem ismert, hogy a topotekán kiválasztódik-e az anyatejbe, a kezelés megkezdésekor a szoptatást fel kell függeszteni. Termékenység Patkányokon végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatokban a topotekán nem befolyásolta a hímek vagy a nőstények fertilitását (lásd 5.3 pont). Mindazonáltal, más citotoxikus gyógyszerekhez hasonlóan a topotekán genotoxikus, így nem zárható ki, hogy hatással van a fertilitásra, akár a férfiakéra is.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Mindazonáltal, tartós fáradtság, illetve asthenia előfordulása esetén a járművezetés és gépek kezelése fokozott figyelmet igényel.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A relapszusos kissejtes tüdőcarcinomában szenvedő betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban az orális topotekán-kezelés során a hematológiai mellékhatás volt a dózist limitáló toxicitás. A toxicitás előre becsülhető és reverzibilis jellegű volt. Kumulatív hematológiai vagy nem hematológiai toxicitás jelei nem mutatkoztak. A felsorolt hematológiai és nem hematológiai nemkívánatos események gyakorisági adatai azokra a mellékhatásokra vonatkoznak, amelyek összefüggenek, illetve valószínűleg összefüggenek az orális topotekán-kezeléssel. A mellékhatások az alábbiakban szervrendszerenként és abszolút gyakoriság szerint (összes jelentett esemény) vannak felsorolva. A gyakoriság meghatározása a következő: nagyon gyakori ( 1/10), gyakori ( 1/100 – 1/10), nem gyakori ( 1/1000 – < 1/100), ritka ( 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Nagyon gyakori Fertőzés 1 Gyakori Sepsis
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori Lázas neutropenia, neutropenia (lásd „Emésztőrendszeri betegségek”), thrombocytopenia, anaemia, leukopenia Gyakori Pancytopenia Nem ismert Súlyos vérzés (thrombocytopeniával társult)
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori Túlérzékenységi reakció, beleértve a bőrkiütést is Ritka Anaphylaxiás reakció, angiooedema, urticaria
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nagyon gyakori Anorexia (amely súlyos is lehet)
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Ritka Intersticiális tüdőbetegség (néhány esetben halálos kimenetelű volt)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori Hányinger, hányás és hasmenés (melyek mindegyike súlyos lehet), ami kiszáradáshoz vezethet (lásd 4.2 és4.4 pont) 2 Gyakori Hasi fájdalom , székrekedés, mucositis, dyspepsia Nem ismert Gastrointestinalis perforatio
Máj- és epebetegségek illetve tünetek
Gyakori Hyperbilirubinaemia
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nagyon gyakori Alopecia Gyakori Viszketés
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
| Nagyon gyakori | Fáradtság |
| Gyakori | Láz, asthenia, rossz közérzet |
| Nem ismert | Nyálkahártya-gyulladás |
1 Topotekánnal kezelt betegeknél sepsis miatti halálesetekről számoltak be (lásd 4.4 pont). 2 Neutropeniás colitist, ezen belül a topotekán okozta neutropenia szövődményeként halálos kimenetelű neutropeniás colitist jelentettek (lásd 4.4 pont). A fentiekben felsorolt nemkívánatos események valószínűleg gyakrabban fordulnak elő azoknál a betegeknél, akiknek rosszabb a teljesítmény-státusza (lásd 4.4 pont). A biztonságossági adatok olyan 682 relapszusos tüdőcarcinomában szenvedő beteg integrált adatain alapulnak, akik összesen 2536 orális topotekán-monoterápiás kezelési ciklusban részesültek (275 beteg relapszusos SCLC-ben, 407 pedig relapszusos NSCLC-ben). Hematológiai mellékhatások Neutropenia 9 Súlyos neutropenia (4. súlyossági fokozatú – neutrophil granulocyta-szám < 0,5 × 10 /l) a betegek 32%-ában és a kezelési ciklusok 13%-ában fordult elő. A súlyos neutropenia jelentkezésének medián időpontja a 12. nap, és medián tartama hét nap volt. A súlyos neutropeniával járó kezelési ciklusok 34%--ában annak időtartama több mint hét nap volt. Az első ciklus alkalmával előfordulási gyakorisága 20% volt, a 4. ciklusra az előfordulás 8%-ra csökkent. Fertőzés a betegek 17%-ánál, sepsis 2%-ánál és febrilis neutropenia 4%-ánál jelentkezett. Sepsis okozta halálozás a betegek 1%-ában fordult elő. Pancytopeniát jelentettek. Növekedési faktorokat a betegek 19%-ánál alkalmaztak, a ciklusok 8%-ában. Thrombocytopenia Súlyos mértékű thrombocytopenia (4. súlyossági fokozatú – a thrombocyta-szám kevesebb, mint 9 10 × 10 /l) a betegek 6%-ában fordult elő, a kezelési ciklusok 2%-ában. A súlyos thrombocytopenia jelentkezésének medián időpontja a 15. nap, és medián tartama 2,5 nap volt. A súlyos thrombocytopeniával járó kezelési ciklusok 18%-ában annak időtartama több mint hét nap volt. Közepesen súlyos thrombocytopenia (3. súlyossági fokozatú – a thrombocyta-szám 9 10,0 – 50,0 × 10 /l) a betegek 29%-ánál fordult elő, a kezelési ciklusok 14%-ában. Thrombocyta transzfúzióra a betegek 10%-ánál került sor, a kezelési ciklusok %-ában. A thrombocytopenia jelentősebb szövődményeiről, köztük fatális kimenetelű tumorvérzésekről ritkán számoltak be. Anaemia Közepesen súlyos és súlyos anaemia (3. és 4. súlyossági fokozatú – Hb ≤ 8,0 g/dl) a betegek 25%-ában ( a kezelési ciklusok 12%-ában) fordult elő. A közepesen súlyos és súlyos anaemia jelentkezésének medián időpontja a 12. nap, és medián tartama hét nap volt. A közepesen súlyos és súlyos anaemiával járó kezelési ciklusok 46%-ában a neutropenia időtartama több mint hétnap volt. Vörösvértest transzfúziót a betegek 30%-a kapott (a kezelési ciklusok 13%-ában). Eritropoetint a betegek 10%-ánál alkalmaztak, a ciklusok 8%-ában.
Nem-hematológiai mellékhatások A leggyakrabban jelentett nem hematológiai hatások a következők voltak: hányinger (37%), hasmenés (29%), fáradtság (26%), hányás (24%), alopecia (21%) és anorexia (18%). Egyik esetben sem volt ok-okozati összefüggés. A súlyos (Common Toxicity Criteria, CTC szerinti 3. vagy 4. fokozatú), az orális topotekán-kezeléssel összefüggő/valószínűleg összefüggő esetek előfordulási gyakorisága a következő volt: hasmenés 5% (lásd 4.4 pont), fáradtság 4%, hányás 3%, hányinger 3% és anorexia 2%. A gyógyszer okozta hasmenés összesített előfordulási gyakorisága 22% volt, ebből 4% volt
- fokozatú és 0,4% 4. fokozatú. A gyógyszer okozta hasmenés gyakoribb volt a 65 éves vagy ennél
idősebb betegek esetében (28%) a 65 év alattiakhoz viszonyítva (19%). A topotekán-kezeléssel összefüggő illetve valószínűleg összefüggő teljes alopecia a betegek 9%-ánál, részleges alopecia a betegek 11%-ánál fordult elő. A nem hematológiai hatásokkal kapcsolatos terápiás beavatkozások a következők voltak: antiemetikumot kapott a betegek 47%-a, a kezelési ciklusok 38%-ában, és hasmenés elleni szert a betegek 15%-a, a kezelési ciklusok 6%-ában. 5-HT3 antagonistát alkalmaztak a betegek 30%-ánál, a kezelési ciklusok 24%-ában. Loperamidot kapott a betegek 13%-a, a kezelési ciklusok 5%-ában. A
- fokozatú vagy súlyosabb hasmenés jelentkezésének medián időpontja a 9. nap volt.
Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Túladagolásokról számoltak be intravénás topotekánnal (az ajánlott adag legfeljebb 10-szerese), illetve topotekán kapszulával kezelt betegeknél (az ajánlott adag legfeljebb 5-szöröse). A okozott panaszok és tünetek a túladagolást követően megegyeztek a topotekánnal kapcsolatos ismert nemkívánatos eseményekkel (lásd 4.8 pont). A túladagolás elsődleges szövődménye a csontvelőszuppresszió és mucositis. Ezen felül intravénásan adott topotekán túladagolás esetén emelkedett májenzimszinteket is jelentettek. A topotekán túladagolásnak nincs ismert antidótuma. A túladagolás további kezelését a klinikai képnek megfelelően, vagy, amennyiben rendelkezésre áll, az Országos Toxikológiai Intézet ajánlása szerint kell végezni.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: daganatellenes szerek, növényi alkaloidok és egyéb természetes készítmények, ATC kód: L01CE01. Hatásmechanizmus A topotekán tumorellenes hatását a topoizomeráz-I enzim gátlása révén fejti ki. Ez az enzim a DNS replikációban játszik fontos szerepet azáltal, hogy csökkenti a replikálódó villán fellépő torziós terhelést. A topotekán a katalitikus folyamat közbenső részét képező, az enzim és a kettéhasított DNS által alkotott kovalens komplexumot stabilizálja,és ily módon gátolja a topoizomeráz-I enzimet. A
topoizomeráz-I topotekán általi gátlásának celluláris következménye a fehérjéhez kötött DNS szálak kettéhasadása. Klinikai hatásosság és biztonságosság Relapszusos SCLC Egy fázis III vizsgálatban (478. sz. vizsgálat) orális topotekán és a legjobb tüneti kezelés, ún. best supportive care (BSC) (n = 71) alkalmazását hasonlították össze önmagában alkalmazott BSC-vel (n = 70) olyan betegeknél, akiknél relapszus alakult ki az elsővonalbeli kezelés után (a progresszióig eltelt medián idő [TTP] az elsővonalbeli kezeléstől számítva: 84 nap orális topotekán és BSC, 90 nap BSC önmagában), valamint olyanoknál, akiknél az újabb kezelést intravénás kemoterápiával nem látták megfelelőnek. Az orális topotekánnal és BSC-vel kezelt betegeknél a teljes túlélés tekintetében statisztikailag szignifikáns javulás mutatkozott, a csak BSC- vel kezelt betegekhez viszonyítva (log-rang próba p = 0,0104). Az orális topotekánnal és BSC-vel kezelt csoportban a nem korrigált relatív hazárd a csak BSC-ben részesülőkhöz viszonyítva 0,64 volt (95%-os CI: 0,45; 0,90). A medián túlélés a topotekánnal és BSC-vel kezelt betegeknél 25,9 hét volt (95%-os CI: 18,3; 31,6), összehasonlítva a csak BSC-t kapó betegeknél észlelt 13,9 héttel (95%-os CI: 11,1; 18,6) (p = 0,0104). A betegek tünetekre vonatkozó önértékelésének nyílt elemzése az orális topotekánnal és BSC-vel végzett kezelés tünetekre gyakorolt kedvező hatásának konzisztens trendjét mutatta. Egy fázis II (065. sz. vizsgálat) és egy fázis III vizsgálatot (396. sz. vizsgálat) végeztek az orális topotekán és az intravénás topotekán hatásosságának összehasonlítására olyan betegeknél, akiknél relapszus alakult ki ≥ 90 nappal egy korábbi kemoterápiás kezelés befejezése után (lásd 1. táblázat). A betegek az önértékeléséhez mindkét vizsgálatban egy nyílt, a tüneteket értékelő skálát alkalmaztak, aminek alapján az orális topotekán és az intravénás topotekán hasonló mértékben enyhítette a tüneteket a kezelésre reagáló relapszusos SCLC-s betegeknél.
1. táblázat. A túlélés, a terápiásválasz-arány és a progresszióig eltelt idő összegzése orálisan
vagy intravénásan topotekánnal kezelt SCLC-s betegeknél
065. sz. vizsgálat 396. sz. vizsgálat
Orális Intravénás Orális Intravénás
topotekán topotekán topotekán topotekán
(N = 52) (N = 54) (N = 153) (N = 151)
Átlagos túlélés (hetek) 32,3 25,1 33,0 35,0
(95%-os CI) (26,3, 40,9) (21,1, 33,0) (29,1, 42,4) (31,0, 37,1) Relatív hazárd (95%-os 0,88 (0,59, 1,31) 0,88 (0,7, 1,11) CI)
Terápiásválasz-arány (%) 23,1 14,8 18,3 21,9
(95%-os CI) (11,6, 34,5) (5,3, 24,3) (12,2, 24,4) (15,3, 28,5) A terápiásválasz- 8,3 (-6,6, 23,1) -3,6 (-12,6, 5,5)
arányban mutatkozó
különbség (95%-os CI)
A progresszióig eltelt 14,9 13,1 11,9 14,6
medián idő (hetek)
(95%-os CI) (8,3, 21,3) (11,6, 18,3) (9,7, 14,1) (13,3, 18,9) Relatív hazárd (95%-os 0,90 (0,60, 1,35) 1,21 (0,96, 1,53) CI) N = a kezelt betegek száma CI = konfidencia-intervallum Gyermekek és serdülők Az orális topotekán-kezelés biztonságosságát és hatásosságát gyermekeknél és serdülőknél nem állapították meg.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Eloszlás 2 Az orálisan adagolt topotekán farmakokinetikáját daganatos betegeknél vizsgálták, napi 1,2-3,1 mg/m 2 és napi 4 mg/testfelület m dózisok 5 napon keresztül történő adagolását követően. Az orális topotekán (a teljes és a lakton) biohasznosulása emberben kb. 40%. A össz-topotekán (azaz a lakton és a karboxilát forma), illetve a topotekán lakton (az aktív hatóanyag) plazma csúcskoncentrációját kb. 2,0 óra illetve 1,5 óra múlva éri el, és bi-exponenciálisan csökken kb. 3,0-6,0 órás terminális felezési idővel. A teljes expozíció (AUC) megközelítőleg dózisarányosan nő. Ismételt napi adagolás esetén a topotekán nem vagy alig kimutatható mértékben kumulálódik, és a farmakokinetika változása többszöri adagolás után sem bizonyítható. A preklinikai vizsgálatok alapján a topotekán kötődése a plazmafehérjékhez alacsony (35%), továbbá megoszlása a vérsejtek és a plazma között meglehetősen homogén volt. Biotranszformáció A topotekán-clearance fő útja a laktongyűrű hidrolízise, melynek során egy nyitott gyűrűs karboxilát képződik. A hidrolízis mellett a topotekán főként renális úton ürül, kisebb részben N-dezmetil metabolit (SB-209780) formájában, amely kimutatható a plazmában, a vizeletben és a székletben. Elimináció Öt napon keresztül adva a topotekánt, az orális adag beadása után a hatóanyagból származó anyagok teljes visszanyerése a bevitt dózis 49–72%-át (átlagosan 57%-át) tette ki. A vizeletben körülbelül 20% választódott ki össz-topotekán és 2% N-dezmetil-topotekán formájában. Az össz-topotekán 33%-a, míg az N-dezmetil-topotekán 1,5%-a ürült a széklettel. Összességében, az N-dezmetil metabolit kevesebb mint 6%-át (4–8% között) teszi ki a vizeletben és a székletben megjelenő összes topotekán-származéknak. A vizeletben a topotekán és az N-dezmetil-topotekán O-glükuronid metabolitjait azonosították. Az átlagos metabolit/anyavegyület plazma AUC arány 10% alatt volt mind az össz-topotekánra, mind a topotekán laktonra vontkoztatva. In vitro a topotekán nem gátolta sem a humán P450 CY1A2, CYP2A6, CYP2C8/9, CYP2C19, CYP2D6, CYPD6, CYP2E CYP3A és CYP4A enzimeket, sem a humán dihidropirimidin-oxidáz vagy xantin-oxidáz citoszol enzimet. Az ABCB1 (P-gp) és ABCG2 (BCRP) inhibitor elakridar (GF120918) 100–1000 mg adagja és orális topotekán együttadása után a topotekán lakton és az össz-topotekán AUC0-∞-értéke kb. 2,5-szeresére növekedett (lásd a 4.5 pont útmutatását). Az ABCB1 (P-gp) és ABCC1 (MRP-1) transzportereket, valamint a CYP3A4 metabolizáló enzimet gátló hatású orális ciklosporin A-t (15 mg/kg) orális topotekán után négy órán belül alkalmazva, a topotekán lakton illetve az össz-topotekán dózissal korrigált AUC0-24óra értéke kb. kétszeresére illetve 2,5-szeresére növekedett (lásd 4.5 pont). Magas zsírtartalmú étel fogyasztását illetve éhezést követően az expozíció hasonló mértékű volt, míg a tmax 1,5-ről 3 órára (topotekán lakton), illetve 3-ról 4 órára nyúlt meg (össz-topotekán). Különleges betegcsoportok Májkárosodásban szenvedő betegek Az orális topotekán farmakokinetikáját nem vizsgálták károsodott vese- illetve májműködésű betegeknél (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Vesekárosodásban szenvedő betegek Egy keresztmetszeti vizsgálat elemzésének eredményei arra utalnak, hogy a topotekán alkalmazását követően kialakuló aktív származék, a topotekán-lakton expozíciója megnő csökkent vesefunkció esetén. A topotekán-lakton dózis-normalizált AUC(0-) értékeinek geometriai átlaga nagyobb, mint 80 ml/perc kreatinin-clearance érték esetén 9,4 ng*h/ml, 50-80 ml/perc érték esetén 11,1 ng*h/ml/perc, míg 30-49 ml/perc érték esetén 12,0 ng*h/ml volt. Ebben az elemzésben a kreatinin-clearance értékeket a Cockcroft-Gault módszer alkalmazásával számították. Hasonló eredményeket kaptak, ha a glomeruláris filtrációs rátát (ml/perc) a testtömeggel korrigált MDRD képlet segítségével becsülték meg. A topotekánnal végzett hatásossági/biztonságossági vizsgálatokba bevonták a 60 ml/perc-nél nagyobb kreatinin-clearance-ű betegeket. Ezért az enyhe vesefunkciócsökkenéssel rendelkező betegeknél megalapozottnak tekinthető a szokásos kezdőadag alkalmazása (lásd 4.2 pont). Vesekárosodásban szenvedő koreai betegeknél az expozíció általában nagyobb, mint az azonos fokú vesekárosodásban szenvedő nem ázsiai betegeknél. E megfigyelés klinikai jelentősége nem ismert. Koreai betegeknél a topotekán-lakton dózis-normalizált AUC(0-) értékeinek geometriai átlaga nagyobb, mint 80 ml/perc kreatinin-clearance érték esetén 7,9 ng*h/ml, 50-80 ml/perc érték esetén 12,9 ng*h/ml/perc, míg 30-49 ml/perc érték esetén 19,7 ng*h/ml volt (lásd 4.2 és 4.4 pont). A koreaiakon kívül más, vesekárosodásban szenvedő ázsiai betegekről nincs adat. Nem 217 előrehaladott szolid tumoros beteg keresztezett vizsgálati analízise alapján a beteg neme nem befolyásolja klinikailag releváns mértékben a HYCAMTIN kapszula farmakokinetikáját.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Hatásmechanizmusa miatt a topotekán emlőssejtekre (egerek lymphoma sejtjeire és emberi lymphocytákra) genotoxikus hatást fejt ki in vitro, és in vivo pedig egerek csontvelősejtjeire. Patkányokban és nyulakban a topotekán az embriók illetve a foetus elhalálozását okozta. Patkányokon végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatokban a topotekán nem befolyásolta a hímek vagy a nőstények fertilitását; azonban nőstényekben szuperovulációt és a preimplantációs veszteség kisfokú emelkedését figyelték meg. A topotekán karcinogén potenciálját nem vizsgálták.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
HYCAMTIN 0,25 mg kemény kapszula A kapszula tartalma hidrogénezett növényi olaj glicerin-monosztearát Kapszulahéj zselatin titán-dioxid (E171) Zárócsík zselatin
Fekete jelzőfesték fekete vas-oxid (E172) sellak vízmentes etanol – további információért lásd a betegtájékoztatót propilénglikol izopropil-alkohol butanol tömény ammónia-oldat kálium-hidroxid HYCAMTIN 1 mg kemény kapszula A kapszula tartalma hidrogénezett növényi olaj glicerin-monosztearát Kapszulahéj zselatin titán-dioxid (E171) vörös vas-oxid Zárócsík zselatin Fekete jelzőfesték fekete vas-oxid (E172) sellak vízmentes etanol – további információért lásd a betegtájékoztatót propilénglikol izopropil-alkohol butanol tömény ammónia-oldat álium-hidroxid
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében a buborékcsomagolást tartsa a dobozában.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Fehér poli(vinil-klorid)/poli(kloro-trifluoro-etilén) buborékcsomagolás, alumínium/poli(etilén-tereftalát) (PET)/papír fóliával lezárva. A buborékcsomagolásnak lehúzássalkinyomással nyitható gyermekbiztonsági borítása van. 10 kapszula buborékcsomagolásonként.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
A HYCAMTIN kemény kapszulát nem szabad kinyitni vagy összetörni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Sandoz Pharmaceuticals d.d. Verovškova ulica 57 1000 Ljubljana Szlovénia
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
HYCAMTIN 0,25 mg kemény kapszula EU/1/96/027/006 HYCAMTIN 1 mg kemény kapszula EU/1/96/027/007
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1996. november 12. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2006. november 20.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu/) található.