1. A GYÓGYSZER NEVE
INVANZ 1 g por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
1,0 g ertapenemet tartalmaz injekciós üvegenként.
Ismert hatású segédanyag(ok) Körülbelül 137 mg (körülbelül 6,0 mEq) nátriumot tartalmaz 1 grammos dózisonként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz. Fehér vagy sárgás törtfehér por.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Kezelés
Az INVANZ (3 hónap és betöltött 18. életév közötti korú) gyermekek és serdülők, valamint felnőtt betegek kezelésére javallott az alábbi bakteriális infekciók esetében, amennyiben a baktérium
ertapenem iránti érzékenysége ismert vagy nagy valószínűségű, és amennyiben parenterális terápiára
van szükség (lásd 4.4 és 5.1 pont):
| • | Intraabdominalis fertőzések |
| • | Területen szerzett pneumonia |
| • | Akut nőgyógyászati fertőzések |
| • | Diabeteses láb bőr- és lágyrészfertőzései (lásd 4.4 pont). |
Megelőzés
Az INVANZ felnőtteknél az elektív kolorektális műtéteket követően a műtéti terület fertőződésének
megelőzésére javallott (lásd 4.4 pont).
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos
irányelveket.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Kezelés
Felnőttek és 13 és betöltött 18. életév közötti korú gyermekek és serdülők: Az INVANZ dózisa
1 gramm (g), naponta egyszer, intravénásan alkalmazva (lásd 6.6 pont).
Csecsemők és gyermekek (3 hónapos és 12 éves kor között): Az INVANZ dózisa 15 mg/ttkg, naponta kétszer (maximum 1 g/nap), intravénásan alkalmazva (lásd 6.6 pont).
Megelőzés
Felnőttek: Elektív kolorektális műtétet követően a műtéti terület elfertőződésének megelőzésére az
ajánlott dózis 1 g, melyet a műtéti bemetszés előtt 1 órával egyszeri intravénás dózisban kell beadni.
Gyermekek Az INVANZ biztonságosságát és hatásosságát 3 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Vesekárosodás Az INVANZ alkalmazható enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő felnőtt
betegeknél fellépő fertőzések esetén. Azon betegeknél, akiknek a kreatinin clearance-e
2 30 ml/perc/1,73 m felett van, a dózismódosításra nincs szükség. Súlyos vesekárosodásban szenvedő
betegeknél nincsenek megfelelő adatok az ertapenem biztonságosságát és hatásosságát illetően,
amelyek az adagolásra irányadóak lehetnének, ezért az ertapenem ezeknél a betegeknél nem alkalmazható. (Lásd 5.2 pont.) Vesekárosodásban szenvedő gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Hemodialízis
Hemodializált betegekre vonatkozólag nincsenek megfelelő adatok az ertapenem biztonságosságát és
hatásosságát illetően, amelyek a dózisajánlásra vonatkozóan irányadóak lehetnének, ezért az ertapenem ezeknél a betegeknél nem alkalmazható.
Májkárosodás Dózismódosítás károsodott májfunkciójú betegek esetén nem javasolt (lásd 5.2 pont).
Idősek
Az INVANZ ajánlott dózisát kell alkalmazni, kivéve súlyos vesekárosodás esetében (lásd Vesekárosodás rész).
Az alkalmazás módja
Intravénás alkalmazás: Az INVANZ infúziót 30 perc alatt kell beadni.
Az INVANZ-kezelés átlagos időtartama 3 – 14 nap, azonban a fertőzés típusától, súlyosságától és a
kórokozó(k)tól függően ez változhat. Klinikai javulás esetén, amennyiben az klinikailag indokolt, át
lehet állni megfelelő per os antibakteriális gyógyszerre.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni
túlérzékenység.
- Bármely egyéb karbapenem-csoportba tartozó antibakteriális szerrel szembeni túlérzékenység.
- Súlyos túlérzékenység (pl. anaphylaxiás reakció, súlyos bőrreakció) bármely egyéb béta-laktám
csoportba tartozó antibakteriális szerrel (pl. penicillinek vagy cefalosporinok) szemben.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Túlérzékenység Súlyos, esetenként halálos kimenetelű túlérzékenységi (anaphylaxiás) reakciókról számoltak be
béta-laktám típusú antibiotikumok alkalmazása esetén. Ezeknek a reakcióknak az előfordulási
valószínűsége nagyobb azon betegek esetében, akiknek anamnézisében nagyszámú allergénnel
szembeni túlérzékenység szerepel. Az ertapenem-kezelés megkezdése előtt körültekintően informálódni kell a penicillinek, cefalosporinok, egyéb béta-laktámok vagy egyéb allergének által okozott esetleges korábbi túlérzékenységi reakciókat illetően (lásd 4.3 pont). Amennyiben ertapenem
alkalmazásakor allergiás reakció lép fel (lásd 4.8 pont), az ertapenem-kezelést haladéktalanul abba kell
hagyni. Súlyos anaphylaxiás reakciók fellépése esetén azonnali sürgősségi ellátásra van szükség.
Felülfertőződés
Az ertapenem hosszan tartó alkalmazása a rezisztens mikroorganizmusok túlszaporodását okozhatja. A
betegek állapotának ismételt értékelése alapvető. A kezelés során fellépő felülfertőződés esetén a
megfelelő lépéseket meg kell tenni.
Antibiotikum-alkalmazással összefüggő colitis
Leírták az antibiotikum-alkalmazással összefüggő colitis és pseudomembranosus colitis előfordulását
az ertapenemmel kapcsolatban, melynek súlyossága az enyhétől egészen az életveszélyesig terjedhet.
Ezért nagyon fontos megfontolni ezt a diagnózist azoknál a betegeknél, akiknél az antibiotikum-
kezelés bevezetését követően hasmenés lép fel. Az INVANZ-terápia felfüggesztése és
Clostridioides difficile-specifikus terápia bevezetése megfontolandó. A perisztaltikát gátló
gyógyszerek adása kerülendő.
Görcsrohamok
Az ertepenemmel (naponta 1 g) kezelt felnőttek klinikai vizsgálata során görcsrohamokat jelentettek a
kezelés ideje alatt vagy a 14 napos utánkövetési időszak során. A görcsrohamok leggyakrabban idős
korú betegeknél fordultak elő, illetve azoknál, akik már korábban fennálló központi idegrendszeri betegségben (pl. agykárosodás vagy az anamnézisben szereplő görcsroham) szenvedtek és/vagy
akiknek vesefunkciójuk csökkent volt. Hasonló megfigyelésekről számoltak be a forgalomba hozatalt
követően is.
Encephalopathia Az ertapenem alkalmazásával kapcsolatban encephalopathiáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Ha felmerül az ertapenem indukálta encephalopathia gyanúja (pl. myoclonus, görcsrohamok, megváltozott mentális állapot, csökkent tudati szint), mérlegelni kell az ertapenem-kezelés leállítását.
Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében nagyobb az ertapenem indukálta encephalopathia
kockázata, és a gyógyulás elhúzódhat.
Együttes alkalmazás valproinsavval Az ertapenem és a valproinsav/nátrium-valproát együttes alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
Szuboptimális expozíció A rendelkezésre álló adatok alapján nem zárható ki, hogy néhány, 4 órát meghaladó sebészeti beavatkozás esetében a betegek szuboptimális ertapenem-koncentrációnak vannak kitéve, aminek következtében a kezelés eredménytelenségének veszélye állhat fenn. Ezért ezekben a rendkívüli esetekben kellő körültekintéssel kell eljárni.
Különleges betegcsoportokban történő alkalmazásra vonatkozó megfontolások
Az ertapenem súlyos fertőzések kezelésére való alkalmazásáról korlátozott mennyiségű tapasztalat áll
rendelkezésre. A területen szerzett pneumonia kezelésével kapcsolatos, felnőttek bevonásával végzett
klinikai vizsgálatokban az ertapenemmel kezelt, értékelhető betegek 25%-a szenvedett súlyos
betegségben (pneumonia súlyossági index > III). Akut nőgyógyászati infekciókkal kapcsolatos,
felnőttek bevonásával végzett klinikai vizsgálatban az ertapenemmel kezelt, értékelhető betegek
26%-a szenvedett súlyos betegségben (testhőmérséklet ≥ 39 C és/vagy bacteriaemia). Tíz betegnél
lépett fel bacteriaemia. Egy intraabdominalis infekciókkal kapcsolatos, felnőttek bevonásával végzett
klinikai vizsgálatban az ertapenemmel kezelt, értékelhető betegek 30%-ának volt generalizált
peritonitise, 39%-ának az appendixre lokalizálódó fertőzés kivételével gyomor-, nyombél-, vékonybél-, vastagbél- vagy epehólyag-infekciója. Korlátozott számban voltak értékelhető betegek, akik ≥ 15 APACHE II pontértékkel kerültek bevonásra, ezért a hatásosságot ezeknél a betegeknél nem állapították meg.
Az INVANZ hatásosságát a területen szerzett, penicillin-rezisztens Streptococcus pneumoniae által okozott pneumonia kezelésében nem igazolták.
Az ertapenem hatásosságát osteomyelitisszel kísért diabeteses lábfertőzések kezelésében nem
igazolták.
Az ertapenem 2 évesnél fiatalabb gyermekeknél történő alkalmazására vonatkozóan viszonylag kevés
a tapasztalat. Ennél a korcsoportnál különös figyelmet kell fordítani a fertőző mikroorganizmus(ok)
ertapenem iránti érzékenységének megállapítására. Három hónaposnál fiatalabb gyermekek esetén nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Nátrium Ez a gyógyszer körülbelül 137 mg nátriumot tartalmaz 1,0 grammos dózisonként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 6,85%-ának felnőtteknél.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A gyógyszerek P-glikoprotein- vagy CYP-közvetítette clearance-ének gátlása által okozott interakciók
valószínűsége csekély (lásd 5.2 pont).
A karbapenem hatóanyagok és a valproinsav együttes alkalmazásakor a valproinsavszintnek akár a terápiás tartomány alá történő csökkenéséről számoltak be. A csökkent valproinsavszintek fokozott görcskészséget okozhatnak, így az etrapenem és a valproinsav/nátrium-valproát együttes alkalmazása nem ajánlott, és másik megfelelő antibakteriális vagy antikonvulzív terápia alkalmazását kell mérlegelni.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Megfelelő kontrollos vizsgálatokat nem végeztek terhes nők bevonásával. Állatkísérletek
nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a terhesség, az embrió vagy a magzat fejlődése, a szülés vagy a postnatalis fejlődés tekintetében. Ennek ellenére az ertapenem terhesség
ideje alatt nem alkalmazható, kivéve, ha a várható előny meghaladja a magzatra esetlegesen kifejtett
kockázat mértékét.
Szoptatás Az ertapenem kiválasztódik a humán anyatejbe. Ertapenem-kezelés alatt az anya ne szoptasson, mivel
fennáll a lehetősége annak, hogy a gyermeknél mellékhatások jelentkeznek.
Termékenység
Az ertepenem alkalmazásának a férfi és női termékenységre kifejtett hatását illetően nem állnak
rendelkezésre megfelelő kontrollos vizsgálatok. A preklinikai vizsgálatok nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a termékenység tekintetében (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.
Az INVANZ befolyásolhatja a betegek gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeit. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy az INVANZ alkalmazása során szédülést és álmosságot jelentettek (lásd 4.8 pont).
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
Felnőttek:
Klinikai vizsgálatokban összesen több mint 2200 beteget kezeltek ertapenemmel, közülük több mint 2150-en 1 g dózisú ertapenemet kaptak. Mellékhatásokról (azaz a vizsgálatvezető által esetlegesen,
valószínűen vagy biztosan a gyógyszer alkalmazásával összefüggőnek tartott reakciókról) az
ertapenemmel kezelt betegek körülbelül 20%-ával kapcsolatban számoltak be. Mellékhatások miatt a betegek 1,3%-ánál volt szükség a kezelés megszakítására. További 476 beteg kapott a műtétet
megelőzően egyszeri, 1 g dózisú ertapenemet a kolorektális műtétet követő műtéti terület
fertőződésének megelőzésére irányuló klinikai vizsgálat során.
Azoknál a betegeknél, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a kezelés és annak leállítását
követő 14 napos követés alatt fellépő leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: hasmenés
(4,8%), az infúzió beadására használt vénával kapcsolatos komplikációk (4,5%) és hányinger (2,8%).
Azoknál a betegeknél, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a laboratóriumi vizsgálati eredmények leggyakrabban jelentett eltérései és ezek incidenciasűrűségei a kezelés és annak leállítását
követő 14 napos követés alatt a következők voltak: a GPT (4,6%), a GOT (4,6%) és az alkalikus
foszfatáz szintjének emelkedése (3,8%), valamint a thrombocytaszám emelkedése (3,0%).
Gyermekek és serdülők (3 hónapos és betöltött 18. életév közötti kor): Klinikai vizsgálatokban összesen 384 beteget kezeltek ertapenemmel. Az általános biztonságossági profil hasonló volt a felnőtt betegeknél tapasztalttal. Mellékhatásokról (azaz amit a vizsgálatvezető
lehetségesen, valószínűleg vagy biztosan a gyógyszer alkalmazásával összefüggőnek tartott) az
ertapenemmel kezelt betegek körülbelül 20,8%-ánál számoltak be. Mellékhatások miatt a betegek 0,5%-ánál volt szükség a kezelés megszakítására.
Azoknál a betegeknél, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a kezelés során, illetve a
kezelés leállítását követő 14 napos követés alatt fellépő leggyakoribb mellékhatások a következők
voltak: hasmenés (5,2%) és az infúzió beadási helyén jelentkező fájdalom (6,1%).
Azoknál a betegeknél, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a laboratóriumi vizsgálati eredmények leggyakrabban jelentett eltérései és ezek incidenciasűrűségei a kezelés és annak leállítását követő 14 napos követés alatt a következők voltak: a neutrophil granulocytaszám csökkenése (3,0%), és a GPT (2,9%), valamint a GOT szintjének emelkedése (2,8%).
A mellékhatások táblázatos felsorolása Azoknál a betegeknél, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, az alábbi mellékhatásokról számoltak be a kezelés és annak leállítását követő 14 napos követés alatt:
Gyakorisági kategóriák: gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
18 éves vagy annál idősebb Gyermekek és serdülők
felnőttek (3 hónapos és betöltött
18. életév közötti kor)
Fertőző betegségek és Nem gyakori: oralis candidiasis,
parazitafertőzések candidiasis, gombás fertőzés,
pseudomembranosus enterocolitis, vaginitis Ritka: pneumonia, dermatomycosis, postoperatív
sebfertőzés, húgyúti fertőzés
Vérképzőszervi és Ritka: neutropenia,
nyirokrendszeri betegségek és thrombocytopenia
tünetek
Immunrendszeri betegségek Ritka: allergia
és tünetek Nem ismert: anaphylaxia, beleértve az anaphylaxiás reakciókat is
Anyagcsere- és táplálkozási Nem gyakori: anorexia
betegségek és tünetek Ritka: hypoglykaemia
18 éves vagy annál idősebb Gyermekek és serdülők
felnőttek (3 hónapos és betöltött
18. életév közötti kor)
Pszichiátriai kórképek Nem gyakori: álmatlanság, Nem ismert: megváltozott zavartság elmeállapot (beleértve az Ritka: izgatottság, szorongás, agressziót is) depresszió Nem ismert: megváltozott elmeállapot (beleértve az agressziót, delíriumot, dezorientációt, elmeállapotbeli változásokat is)
Idegrendszeri betegségek és Gyakori: fejfájás Nem gyakori: fejfájás tünetek Nem gyakori: szédülés, Nem ismert: hallucinációk aluszékonyság, ízérzékelési zavar, görcsroham (lásd 4.4 pont) Ritka: remegés, ájulás Nem ismert: hallucinációk, tudatszintcsökkenés, dyskinesia, myoclonus, járászavar, encephalopathia (lásd 4.4 pont)
| Szembetegségek és szemészeti | Ritka: sclerát érintő |
| tünetek | rendellenességek |
| Szívbetegségek és a szívvel | Nem gyakori: sinus bradycardia |
| kapcsolatos tünetek | Ritka: arrhythmia, tachycardia |
Érbetegségek és tünetek Gyakori: az infúzió beadásához Nem gyakori: hőhullám, használt vénával kapcsolatos hypertensio komplikációk, phlebitis/thrombophlebitis Nem gyakori: hypotensio Ritka: haemorrhagia, emelkedett vérnyomás
| Légzőrendszeri, mellkasi és | Nem gyakori: dyspnoe, |
| mediastinalis betegségek és | discomfort-érzés a garatban |
| tünetek | Ritka: orrdugulás, köhögés, |
orrvérzés, szörtyzörejek, sípoló légzés
Emésztőrendszeri betegségek Gyakori: hasmenés, hányinger, Gyakori: hasmenés és tünetek hányás Nem gyakori: elszíneződött Nem gyakori: székredés, széklet, szurokszéklet gyomorsav regurgitatio, szájszárazság, dyspepsia, hasi fájdalom Ritka: nyelési nehézség, széklet incontinentia, pelveoperitonitis
Nem ismert: a fogak elszíneződése
Máj- és epebetegségek, illetve Ritka: epehólyag-gyulladás,
tünetek icterus, májműködési zavar
A bőr és a bőr alatti szövet Gyakori: bőrkiütés, viszketés Gyakori: pelenka dermatitis betegségei és tünetei Nem gyakori: erythema, urticaria Nem gyakori: erythema, Ritka: dermatitis, hámlás, bőrkiütés, petechia túlérzékenység miatti vasculitis Nem ismert: akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó, gyógyszer okozta bőrkiütés (DRESS-szindróma)
18 éves vagy annál idősebb Gyermekek és serdülők
felnőttek (3 hónapos és betöltött
18. életév közötti kor)
A csont- és izomrendszer, Ritka: izomgörcs, vállfájdalom valamint a kötőszövet Nem ismert: izomgyengeség
betegségei és tünetei
| Vese- és húgyúti betegségek és | Ritka: veseelégtelenség, akut |
| tünetek | veseelégtelenség |
| A terhesség, a gyermekágyi és | Ritka: abortus |
a perinatális időszak alatt
jelentkező betegségek és
tünetek
A nemi szervekkel és az Ritka: genitális vérzés
emlőkkel kapcsolatos
betegségek és tünetek
| Általános tünetek, az | Nem gyakori: extravasatio, | Gyakori: az infúzió beadási |
| alkalmazás helyén fellépő | gyengeség/fáradtság, láz, | helyén jelentkező fájdalom |
| reakciók | oedema/duzzanat, mellkasi | Nem gyakori: az infúzió |
| fájdalom | beadásának helyén jelentkező |
| Ritka: induratio a tű beszúrásának | égető érzés, pruritus, |
| helyén, rossz közérzet | erythema; a tű beszúrásának |
helyén jelentkező erythema,
az infúzió beadásának helyén
jelentkező melegség
Laboratóriumi és egyéb
vizsgálatok eredményei
Vérkémia Gyakori: GPT, GOT, alkalikus Gyakori: GPT és GOT
foszfatáz szintjének emelkedése szintjének emelkedése
Nem gyakori: szérum-
összbilirubinszint, szérum-
direktbilirubin-szint, szérum-
indirektbilirubin-szint, szérum-
kreatininszint, szérum-
karbamidszint és
szérumglükózszint emelkedése
Ritka: szérum-hidrogén-karbonát-
szint, szérum-kreatininszint és
szérumkáliumszint csökkenése;
szérum-LDH-szint,
szérumfoszforszint és
szérumkáliumszint emelkedése
18 éves vagy annál idősebb Gyermekek és serdülők
felnőttek (3 hónapos és betöltött
18. életév közötti kor)
Hematológia Gyakori: thrombocytaszám Gyakori: a neutrophil
| emelkedése | granulocytaszám csökkenése |
| Nem gyakori: fehérvérsejtszám, | Nem gyakori: a |
| thrombocytaszám, szegmentált | thrombocytaszám, az aktivált |
| magvú neutrophil | parciális tromboplasztinidő, |
granulocytaszám, hemoglobinszint protrombinidő emelkedése; a és hematokrit csökkenése; hemoglobinszint csökkenése eosinophilszám, aktivált parciális
tromboplasztinidő, protrombinidő,
szegmentált magvú neutrophil granulocytaszám és fehérvérsejtszám emelkedése Ritka: lymphocytaszám csökkenése; pálcikamagvú neutrophil granulocytaszám, lymphocytaszám, metamyelocytaszám, monocytaszám, myelocytaszám emelkedése; atípusos lymphocyták
Vizeletvizsgálat Nem gyakori: vizeletbeli baktériumszám, fehérvérsejtszám, epithelsejtszám és vörösvértestszám emelkedése;
vizeletmintában élesztőgomba
jelenléte Ritka: urobilinogénszint emelkedése
Egyéb Nem gyakori: Clostridioides difficile toxin pozitivitás
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez
fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen
kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a
hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Az ertapenem-túladagolás kezelésével kapcsolatban specifikus információ nem áll rendelkezésre. Az
ertapenem túladagolása nem valószínű. Egészséges, felnőtt önkénteseknek intravénásán, naponta 3 g
dózisban, 8 napon át adott ertapenem jelentős toxicitást nem okozott. Felnőttek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban maximum naponta 3 g-os dózisok véletlen adása nem okozott klinikailag
jelentős mellékhatásokat. Gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatok során a naponta egyszeri
intravénás 40 mg/ttkg-os dózisban (maximum 2 g) alkalmazott INVANZ nem okozott toxicitást.
Ennek ellenére túladagolás esetén az INVANZ-kezelést fel kell függeszteni, és általános szupportív
terápiát kell bevezetni, amíg a vesén keresztül történő kiválasztás lezajlik.
Az ertapenem hemodialízis segítségével bizonyos mértékig eltávolítható (lásd 5.2 pont); azonban a
túladagolás hemodialízissel történő kezeléséről nincsenek információk.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Általános jellemzők
Farmakoterápiás csoport: szisztémás antibakteriális szerek, karbapenem csoport, ATC kód: J01DH03
Hatásmechanizmus
Az ertapenem a penicillin-kötő fehérjékhez (PBP) történő kapcsolódást követően gátolja a
baktériumok sejtfalszintézisét. Az Escherichia coli esetében az affinitás a PBP 2-höz és 3-hoz a
legerősebb.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés
A preklinikai farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálatok során kimutatták, hogy egyéb
béta-laktám antibiotikumhoz hasonlóan a hatásossággal leginkább az az idő korrelál, ami alatt az
ertapenem plazmakoncentrációja meghaladja a fertőző mikroorganizmus MIC értékét.
Rezisztenciamechanizmus Az európai gyógyszerfigyelési vizsgálatokban az ertapenemre érzékenynek tekintett fajok esetében a rezisztencia ritka volt. Rezisztens izolátumok esetében a karbapenem csoportba tartozó egyéb
antibakteriális szerekkel szembeni rezisztencia előfordult néhány, de nem az összes izolátumnál. Az
ertapenem erős stabilitást mutat a béta-laktamázok legtöbb típusa, beleértve a penicillinázok, cefalosporinázok és a széles spektrumú béta-laktamázok által okozott hidrolízissel szemben, de a metallo-béta-laktamázok által okozott hidrolízissel szemben nem.
A meticillin-rezisztens Staphylococcusok és Enterococcusok rezisztensek az ertapenemmel szemben
annak köszönhetően, hogy a penicillin-kötő fehérje célpontjaik ellenállóak; a P. aeruginosa és egyéb,
nem fermentáló baktériumok általában rezisztensek, valószínűleg a korlátozott penetráció és az aktív
efflux miatt.
Az Enterobacteriaceae esetében a rezisztencia nem gyakori, és az ertapenem általában aktív a széles spektrumú béta-laktamázokat (ESBL-ek) termelő baktériumokkal szemben. Akkor azonban
megfigyelhető rezisztencia, amikor az ESBL-ek vagy egyéb, erős béta-laktamázok (pl. az
AmpC-típusok) jelenléte mellett egy vagy több külsőmembrán porin elvesztése vagy a felgyorsult efflux következtében mérséklődik a permeabilitás. Rezisztencia úgy is létrejöhet, hogy jelentős karbapenem-hidrolizáló aktivitású béta-laktamázokra tesz szert a kórokozó (pl. IMP és VIM metallobéta-laktamázok vagy KPC-típusok), bár ez ritkán fordul elő.
Az ertapenem hatásmechanizmusa különbözik a más csoportú antibiotikumokétól, mint pl. a kinolonok, aminoglikozidok, makrolidok és tetraciklinek. Az ertapenem és ezen vegyületek között nincs közös célstruktúrán alapuló keresztrezisztencia. A mikroorganizmusok ennek ellenére rezisztenciát mutathatnak az antibakteriális anyagok egynél több csoportjával szemben, ha a rezisztencia mechanizmusa az egyes vegyületekkel szembeni impermeabilitás és/vagy egy efflux pumpa, vagy ezeket magában foglalja.
Érzékenységi vizsgálat határértékei
A European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) az ertapenem vonatkozásában megállapította az érzékenységi vizsgálathoz a MIC (minimális gátló koncentráció) értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-micbreakpoints_en.xlsx
Tájékoztatásul a gyógyszert felíró orvosoknak: amennyiben rendelkezésre állnak, felvilágosítást kell kérniük a helyi MIC határértékekről.
Mikrobiológiai érzékenység
A szerzett rezisztencia prevalenciája adott faj esetében földrajzilag és időben eltérő lehet, és a
rezisztenciára vonatkozó helyi információkat ‒ különösen súlyos infekciók kezelésekor ‒ szükséges beszerezni. Az Európai Unióban karbapenem-rezisztens mikroorganizmusoknak tulajdonítható
fertőzések helyi halmozódásáról számoltak be. Az alábbi információ csak hozzávetőleges eligazítást
ad annak valószínűségére vonatkozóan, hogy az adott mikroorganizmus ertapenemre érzékeny lesz-e
vagy sem.
Általában érzékeny fajok:
Gram-pozitív aerob baktériumok: Meticillin-érzékeny Staphylococcusok (beleértve a Staphylococcus aureus-t is)* Streptococcus agalactiae* † Streptococcus pneumoniae* Streptococcus pyogenes
Gram-negatív aerob baktériumok: Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli* Haemophilus influenzae* Haemophilus parainfluenzae Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae* Moraxella catarrhalis* Morganella morganii Proteus mirabilis* Proteus vulgaris Serratia marcescens
Anaerob baktériumok: Clostridium fajok (a C. difficile kivételével)* Eubacterium fajok* Fusobacterium fajok* Peptostreptococcus fajok* Porphyromonas asaccharolytica* Prevotella fajok*
Fajok, melyek esetében a szerzett rezisztencia problémát okozhat:
Gram-pozitív aerobok:
+# Meticillin-rezisztens Staphylococcusok
Anaerobok: Bacteroides fragilis és a B. fragilis csoportba tartozó fajok*
Természetesen rezisztens mikroorganizmusok:
Gram-pozitív aerobok: Corynebacterium jeikeium Enterococcusok, beleértve az Enterococcus faecalis-t és az Enterococcus faecium-ot is
Gram-negatív aerobok: Aeromonas fajok Acinetobacter fajok Burkholderia cepacia Pseudomonas aeruginosa Stenotrophomonas maltophilia
Anaerobok: Lactobacillus fajok
Egyéb mikroorganizmusok: Chlamydia fajok Mycoplasma fajok Rickettsia fajok Legionella fajok *Az aktivitást klinikai vizsgálatokban kielégítően bizonyították. † Az INVANZ hatásossága a területen szerzett, penicillin-rezisztens Streptococcus pneumoniae által okozott
pneumonia kezelésében nem bizonyított.
+ A szerzett rezisztencia gyakorisága egyes tagállamokban > 50%. # A meticillin-rezisztens Staphylococcusok (beleértve MRSA-t is) mindig rezisztensek a béta-laktámokra.
Klinikai vizsgálatokból származó információk
Hatásosság vizsgálata gyermekek és serdülők bevonásával végzett vizsgálatokban
Randomizált, multicentrikus, összehasonló vizsgálatokban értékelték az ertapenemet elsősorban a
gyermekgyógyászati biztonságosság, másodsorban pedig a hatásosság tekintetében 3 hónap és betöltött 18. életév közötti korú gyermekeknél és serdülőknél.
Az alábbiakban található a kezelés utáni vizit során kedvező klinikai választ mutató betegek aránya a
klinikai mITT (módosított beválasztás szerinti) populációban:
Ertapenem Ceftriaxon † Betegség Életkor n/m % n/m %
Területen 3 – 23 hónap 31/35 88,6 13/13 100,0 szerzett pneumonia (CAP)
2 – 12 év 55/57 96,5 16/17 94,1
13 év – 3/3 100,0 3/3 100,0 betöltött 18. életév
Ertapenem Tikarcillin/klavulánsav
Betegség Életkor n/m % n/m %
Intraabdominalis 2 – 12 év 28/34 82,4 7/9 77,8
fertőzések (IAI)
13 év – 15/16 93,8 4/6 66,7 betöltött 18. életév
Akut 13 év – 25/25 100,0 8/8 100,0 kismedencei betöltött 18. életév
fertőzések (API)
† Magában foglal az ertapenem csoportból 9 beteget (7, területen szerzett pneumoniában és 2, intraabdominalis
fertőzésben szenvedőt), a ceftriaxon csoportból 2 beteget (2, területen szerzett pneumoniában szenvedőt) és a
tikarcillin/klavulánsav csoportból 1 (intraabdominalis fertőzésben szenvedő) olyan beteget, akinél a kezelés
megkezdésekor másodlagos bacteraemia állt fenn.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Plazmakoncentráció Az ertapenem átlagos plazmakoncentrációja egy 1 g-os dózis egyszeri, 30 perces intravénás infúzióját követően egészséges, fiatal (25 és 45 év közötti) felnőtteknél 155 mikrogramm/ml (Cmax) volt fél órával a kezelés megkezdése után (az infúzió végén), 9 mikrogramm/ml 12 órával a kezelés megkezdése után, és 1 mikrogramm/ml 24 órával a kezelés megkezdése után.
Felnőtteknél az ertapenem plazmakoncentrációjának görbe alatti területe (AUC) közel dózisarányosan nő a 0,5 – 2 g dózistartomány felett.
Felnőtteknél ismételten, naponta 0,5 – 2 g-os dózistartományban az intravénásan beadott ertapenem nem akkumulálódik.
Az ertapenem átlagos plazmakoncentrációja egy 15 mg/ttkg-os (maximum 1 g-os) dózis egyszeri, 30 perces intravénás infúzióját követően 3 – 23 hónapos betegeknél 103,8 mikrogramm/ml (Cmax) volt fél órával a kezelés megkezdése után (az infúzió végén), 13,5 mikrogramm/ml 6 órával a kezelés megkezdése után, és 2,5 mikrogramm/ml 12 órával a kezelés megkezdése után.
Az ertapenem átlagos plazmakoncentrációja egy 15 mg/ttkg-os (maximum 1 g-os) dózis egyszeri, 30 perces intravénás infúzióját követően 2 – 12 éves betegeknél 113,2 mikrogramm/ml (Cmax) volt fél órával a kezelés megkezdése után (az infúzió végén), 12,8 mikrogramm/ml 6 órával a kezelés megkezdése után, és 3,0 mikrogramm/ml 12 órával a kezelés megkezdése után.
Az ertapenem átlagos plazmakoncentrációja egy 20 mg/ttkg-os (maximum 1 g-os) dózis egyszeri, 30 perces intravénás infúzióját követően 13 és betöltött 18. életév közötti korú betegeknél 170,4 mikrogramm/ml (Cmax) volt fél órával a kezelés megkezdése után (az infúzió végén), 7,0 mikrogramm/ml 12 órával a kezelés megkezdése után, és 1,1 mikrogramm/ml 24 órával a kezelés megkezdése után.
Az ertapenem átlagos plazmakoncentrációja egy 1 g-os dózis egyszeri, 30 perces intravénás infúzióját követően három, 13 és betöltött 18. életév közötti korú betegnél 155,9 mikrogramm/ml (Cmax) volt fél órával a kezelés megkezdése után (az infúzió végén), és 6,2 mikrogramm/ml 12 órával a kezelés megkezdése után.
Eloszlás
Az ertapenem nagymértékben kötődik a humán plazmafehérjékhez. Egészséges, fiatal (25 – 45 éves)
felnőtteknél az ertapenem fehérjekötődése a plazmakoncentráció emelkedésével párhuzamosan
csökken, a < 50 mikrogramm/ml körüli plazmakoncentrációnál kötött hozzávetőlegesen 95%-ról a 155 mikrogramm/ml körüli plazmakoncentrációnál (átlagosan elért koncentráció az 1 g-os, intravénásan adott infúzió után) kötött körülbelüli 92%-ra.
Az ertapenem eloszlási térfogata (Vdss) felnőtteknél körülbelül 8 liter (0,11 liter/ttkg), 3 hónap és 12 év közötti gyermek betegeknél körülbelül 0,2 liter/ttkg, és 13 és betöltött 18. életév közötti korú gyermek és serdülő betegeknél körülbelül 0,16 liter/ttkg.
Felnőtteknél az ertapenem vezikuláris-folyadékban elért koncentrációi minden egyes mintavételi
ponton, intravénás, naponta egyszeri, 1 g-os adagolás harmadik napján a következő arányt mutatták:
vezikuláris-folyadék AUC-értéke : plazma AUC-értéke = 0,61.
In vitro kísérletek azt mutatták, hogy az ertapenem hatása a nagymértékben fehérjéhez kötődő gyógyszerek (warfarin, etinilösztradiol és noretiszteron) plazmafehérje-kötődésére csekély. A kötődésben létrejött változás 12%-nál kisebb volt az ertapenem 1 g-os dózisát követő plazma-csúcskoncentráció elérésekor. In vivo, probenecid (500 mg 6 óránként) hatására az ertapenem
kötött frakciója a plazmában — 1 g-os dózis egyszeri intravénás alkalmazását követően, az infúzió
végén — körülbelül 91%-ról hozzávetőlegesen 87%-ra csökkent. Ennek a változásnak a hatásai
várhatóan átmenetiek. Klinikailag jelentős interakció létrejötte valószínűtlen annak következtében,
hogy az ertapenem más gyógyszert kiszorít, vagy hogy más gyógyszer az ertapenemet kiszorítja.
In vitro kísérletek azt mutatják, hogy az ertapenem nem gátolja a digoxin vagy vinblasztin P-glikoprotein-közvetítette transzportját, és hogy az ertapenem a P-glikoprotein-közvetítette transzportnak nem szubsztrátja.
Biotranszformáció Egészséges, fiatal (23 – 49 éves) felnőtteknél 1 g radioaktívan jelölt ertapenem intravénás infúzióját
követően a plazma radioaktivitását döntően (94%) az ertapenem adja. Az ertapenem legfőbb
metabolitja a nyitott gyűrűs származék, mely a béta-laktámgyűrű dehidropeptidáz-I-közvetítette
hidrolízise által jön létre.
Emberi máj mikroszómákon in vitro végzett kísérletek azt mutatják, hogy az ertapenem nem gátolja a
hat fő CYP izoforma (1A2, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4) által közvetített anyagcsere-folyamatokat.
Elimináció
Egészséges, fiatal (23 és 49 év közötti) felnőtteknél a radioaktívan jelzett ertapenemből 1 g-ot
intravénásan adva körülbelül 80% jelenik meg a vizeletben és 10% a székletben. A vizeletben megjelent 80% hozzávetőlegesen 38%-a változatlan formában, és körülbelül 37%-a nyitott gyűrűs metabolit formájában választódik ki.
Egészséges, fiatal (18 és 49 év közötti) felnőtteknél és 13 és betöltött 18. életév közötti korú
betegeknél 1 g intravénás dózis beadása után az átlagos plazma felezési idő körülbelül 4 óra. 3 hónap
és 12 év közötti gyermekeknél az átlagos plazma felezési idő körülbelül 2,5 óra. Az ertapenem átlagos koncentrációja a vizeletben meghaladja a 984 mikrogramm/ml-t a beadás utáni első 2 órában, és meghaladja az 52 mikrogramm/ml-t a beadás utáni 12. és 24. óra között.
Különleges betegcsoportok
Nemek közti különbség Az ertapenem plazmakoncentrációja férfiak és nők esetében hasonló.
Idősek
Egészséges, idősebb ( ≥ 65 év) felnőtteknél 1, ill. 2 g-os dózis intravénás alkalmazását követően az
ertapenem plazmakoncentrációja enyhén magasabb (körülbelül 39%-kal, ill. 22%-kal), mint
egészséges, fiatalabb ( 65 év) felnőtteknél. Ha súlyos vesekárosodás nem áll fenn, az adagolás
módosítására időseknél nincs szükség.
Gyermekek és serdülők
Napi egyszeri 1 g-os dózis intravénás alkalmazását követően az ertapenem plazmakoncentrációja 13 és
betöltött 18. életév közötti korú gyermekeknél és serdülőknél, valamint felnőtteknél hasonló volt.
20 mg/ttkg-os (maximum 1 g-os) dózis alkalmazását követően a farmakokinetikai paraméterek értéke
a 13 és betöltött 18. életév közötti korú betegeknél általában hasonló volt az egészséges, fiatal felnőtteknél mért értékekhez. Annak érdekében, hogy megbecsüljék a farmakokinetikai adatokat arra
vonatkozóan, ha az ebben a korcsoportban lévő összes beteget 1 g-os dózissal kezeltek volna, a
farmakokinetikai adatokat 1 g-os dózishoz igazítva számították ki, linearitást feltételezve. Az eredmények összevetése azt mutatja, hogy az ertapenem naponta egyszer 1 g-os dózisának farmakokinetikai profilja 13 és betöltött 18. életév közötti korú betegeknél hasonló, mint felnőtteknél. Az AUC értékének, az infúzió végénél mért koncentrációnak és az adagolási intervallum felezőpontjában mért koncentrációnak az aránya (13 és betöltött 18. életév közötti korú
betegek/felnőttek) 0,99, 1,20 és 0,84 volt.
Az ertapenem egyszeri 15 mg/ttkg intravénás dózisának alkalmazását követően az adagolási
intervallum felezőpontjában mért plazmakoncentráció 3 hónapos és 12 éves kor közötti betegek
esetében hasonló volt a felnőtteknél naponta egyszer 1 g intravénás dózist követő, az adagolási
intervallum felezőpontjában mért plazmakoncentrációhoz (lásd Plazmakoncentráció). Az ertapenem
plazma clearance-e (ml/perc/ttkg) 3 hónapos és 12 éves kor közötti betegeknél körülbelül kétszer olyan magas volt, mint felnőtteknél. 15 mg/ttkg-os dózis esetében, az AUC-érték és az adagolási
intervallum felezőpontjában mért plazmakoncentrációk 3 hónapos és 12 éves kor közötti betegeknél
hasonlóak voltak ahhoz, amiket az ertapenem 1 g-os intravénás alkalmazása után fiatal, egészséges felnőtteknél mértek.
Májkárosodás Az ertapenem farmakokinetikája májkárosodásban szenvedő betegeknél nem ismert. Mivel az
ertapenem májon keresztül történő kiválasztódása korlátozott mértékű, nem várható, hogy
farmakokinetikáját a májkárosodás érintené. Ezért májkárosodásban szenvedő betegeknél az adagolás
módosítása nem javasolt.
Vesekárosodás
Felnőtteknél, az ertapenem egyszeri, 1 g-os dózisának intravénás beadását követően az összes
ertapenem (kötött és nem kötött), valamint a nem kötött ertapenem AUC-értéke hasonló az enyhe fokú
2
vesekárosodásban (Clcr 60 – 90 ml/perc/1,73 m ) szenvedő betegek és egészséges egyének esetében
2 (25 – 82 éves között). Közepesen súlyos fokú vesekárosodásban (Clcr 31 – 59 ml/perc/1,73 m ) az összes ertapenem és a nem kötött ertapenem AUC-értéke egészségesekkel összehasonlítva körülbelül
2 1,5-szeres, illetve 1,8-szoros. Súlyos fokú vesekárosodásban (Clcr 5 – 30 ml/perc/1,73 m ) szenvedő betegek esetében az összes ertapenem és a nem kötött ertapenem AUC-értéke egészséges egyénekkel összehasonlítva megközelítőleg 2,6-szoros, illetve 3,4-szeres. Hemodialízisre szoruló betegeknél — hemodialízis-kezelések között — az összes ertapenem és a nem kötött ertapenem AUC-értéke egészséges egyénekkel összevetve körülbelül 2,9-szeresére, illetve 6,0-szorosára nő. Közvetlenül a
hemodialízis-kezelést megelőzően adott egyszeri, 1 g-os, intravénás dózis körülbelül 30%-a található a dializált folyadékban. Vesekárosodásban szenvedő, gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok.
Súlyos vesekárosodásban szenvedő és hemodialízis-kezelésre szoruló betegeknél az ertapenem
hatásosságát és biztonságosságát illetően nincsenek kielégítő adatok, melyek alapján az adagolási
útmutatás megállapítható lenne. Ezért az ertapenem ezeknél a betegeknél nem alkalmazható.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Ennek ellenére, nagy dózisú ertapenem-kezelésben részesített
patkányokban csökkent neutrophilszám jelentkezett, melyet azonban nem tekintettek jelentős
biztonságossági kérdésnek.
Az ertapenem karcinogén potenciálját felmérő, hosszú távú vizsgálatokat állatokon még nem végeztek.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
nátrium-hidrogén-karbonát (E500) nátrium-hidroxid (E524) 7,5-ös pH beállításához
6.2 Inkompatibilitások
Az ertapenem-oldat elkészítése vagy beadása során nem használható glükóz-tartalmú oldat vagy infúziós folyadék.
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év.
Feloldást és hígítást követően:
A hígított oldatot haladéktalanul fel kell használni. Ha nem használják fel azonnal, a felhasználásra kész állapotban történő tárolás idejéért a felhasználó a felelős. A hígított oldat (körülbelül 20 mg/ml
ertapenem) szobahőmérsékleten (25 ºC) 6 órán át, 2 ºC és 8 °C között (hűtőszekrényben) tárolva
24 órán át őrzi meg fizikai és kémiai stabilitását. A hűtőszekrényből kivett oldatot 4 órán belül fel kell
használni. Az INVANZ oldat nem fagyasztható.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 ºC-on tárolandó.
A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Szürke butil gumidugóval, fehér színű, lepattintható műanyag védőkupakkal és rollnizott, színes
alumíniumkupakkal lezárt 15 ml-es, I. típusú injekciós üveg.
1 és 10 injekciós üveget tartalmazó csomagolásban kapható.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
Felhasználási útmutató:
Kizárólag egyszeri alkalmazásra.
Az elkészített oldatot a feloldást követően 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldattal azonnal fel kell hígítani.
Intravénás alkalmazásra való előkészítés:
Az INVANZ-t beadás előtt fel kell oldani és hígítani kell.
Felnőttek és (13 és betöltött 18. életév közötti korú) serdülők Feloldás Oldja fel az 1 g-os INVANZ injekciós üveg tartalmát 10 ml injekcióhoz való vízzel vagy 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldattal, hogy körülbelül 100 mg/ml koncentrációjú oldatot kapjon. Az oldódás érdekében jól rázza fel (lásd 6.4 pont).
Hígítás 50 ml-es zsákban lévő hígításhoz használt oldat esetén: Az 1 g-os dózis esetében az injekciós üveg feloldott tartalmát azonnal adja hozzá az 50 ml-es zsákban lévő 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-kloridoldathoz; vagy
50 ml-es injekciós üvegben lévő hígításhoz használt oldat esetén: Az 1 g-os dózis esetében, szívjon fel 10 ml-t az 50 ml-es injekciós üvegben lévő 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldatból és semmisítse meg. Az injekciós üveg feloldott tartalmát adja hozzá az 50 ml-es injekciós üvegben lévő 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldathoz.
Infúzió 30 perc alatt adja be az infúziót.
Gyermekek (3 hónap és 12 év között) Feloldás Oldja fel az 1 g-os INVANZ injekciós üveg tartalmát 10 ml injekcióhoz való vízzel vagy 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldattal, hogy körülbelül 100 mg/ml koncentrációjú oldatot kapjon. Az oldódás érdekében jól rázza fel (lásd 6.4 pont).
Hígítás Zsákban lévő hígításhoz használt oldat esetén: a testtömeg szerinti 15 mg/ttkg-nyi (maximum 1 g/nap) mennyiséget adjon hozzá a zsákban lévő 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldathoz, hogy
20 mg/ml vagy ennél kisebb végső koncentrációt kapjon; vagy
Injekciós üvegben lévő hígításhoz használt oldat esetén: 15 mg/ttkg-nyi (maximum 1 g/nap) mennyiséget adjon hozzá a zsákban lévő 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldathoz, hogy
20 mg/ml vagy ennél kisebb végső koncentrációt kapjon.
Infúzió
30 perc alatt adja be az infúziót.
Az INVANZ nátrium-heparint és kálium-kloridot tartalmazó intravénás oldatokkal való kompatibilitása bizonyított.
Amennyiben a tartály lehetővé teszi, beadás előtt vizuálisan ellenőrizze az elkészített oldatot, hogy
nem tartalmaz-e részecskéket vagy nincs-e elszíneződés. Az INVANZ oldat színe a színtelentől a halványsárgáig terjedhet. Az ezen a tartományon belüli színeltérések a hatékonyságot nem befolyásolják.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre
vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Merck Sharp & Dohme B.V. Waarderweg 39 2031 BN Haarlem Hollandia
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/02/216/001 EU/1/02/216/002
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2002. április 18. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. december 22.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján
(https://www.ema.europa.eu) található.