Jylamvo 2 mg/ml belsőleges oldat alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Jylamvo 2 mg/ml belsőleges oldat

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

2 mg metotrexátot tartalmaz az oldat milliliterenként. Ismert hatású segédanyagok: 2 mg metil-hidroxibenzoátot (nátrium-sóként) és 0,2 mg etil-hidroxibenzoátot tartalmaz az oldat milliliterenként A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Belsőleges oldat. Átlátszó, sárga színű oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Jylamvo az alábbi javallatokban alkalmazható: Reumatológiai és bőrgyógyászati betegségek

• Aktív rheumatoid arthritis felnőtt betegeknél.
• Aktív súlyos, juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) polyarthritises formái serdülőknél és

3 éves és annál idősebb gyermekeknél, amikor a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkre (NSAID-ok) adott terápiás válasz nem volt megfelelő.

• Súlyos, kezelésre nem reagáló, a beteg aktivitását korlátozó psoriasis, amely nem reagál

megfelelően az egyéb, olyan terápiákra, mint a fényterápia, pszoralének és ultraibolya-A (PUVA) kezelés és a retinoidok, továbbá, súlyos arthritis psoriatica felnőtt betegeknél. Onkológiai alkalmazás

• Akut lymphoblastos leukaemia (ALL) fenntartó kezelése felnőtteknél, serdülőknél és 3 éves és

annál idősebb betöltött gyermekeknél.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A metotrexátot csak olyan orvosok rendelhetik, akik tapasztalattal rendelkeznek a metotrexát alkalmazásával kapcsolatban, és teljesen mértékben ismerik a metotrexát-kezelés kockázatait.

Adagolás Reumatológiai és bőrgyógyászati betegségek

Fontos figyelmeztetés a Jylamvo (metotrexát) adagolására vonatkozóan

Reumatológiai betegségek vagy dermatológiai betegségek kezelésére a Jylamvo-t (metotrexátot) csak hetente egyszer szabad alkalmazni. Az adagolási hibák a Jylamvo (metotrexát) alkalmazása során súlyos nemkívánatos reakciók kialakulásához vezethetnek, beleértve a halált is. Kérjük, nagyon alaposan olvassa el az alkalmazási előírásnak ezt a pontját. A gyógyszert rendelő orvosnak meg kell győződnie arról, hogy a betegek vagy gondozóik be tudják majd tartani a heti egyszeri adagolási rendet. A felíró orvosnak az orvosi rendelvényen elő kell írnia a bevétel napját. A kezelés adagját és időtartamát egyedi alapon, a betegnél fennálló klinikai kép és a metotrexát tolerálhatósága alapján határozzák meg. Az aktív rheumatoid arthritis, a súlyos JIA, a súlyos psoriasis és a súlyos arthritis psoriatica kezelése hosszú távú kezelést jelent. A heti 25 mg-os (12,5 ml) adagot nem szabad túllépni. A heti 20 mg-ot (10 ml) meghaladó adag alkalmazása a toxicitás, különösen a csontvelő-szuppresszió jelentős növekedésével járhat. Kiegészítésként hetente kétszer (a beadás napját kivéve) 5 mg-os adaggal végzett egyidejű folsavpótlás javallott. Adagolás rheumatoid arthritises felnőtt betegeknél A javasolt kezdő adag 7,5 mg (3,75 ml) metotrexát hetente egyszer. Az adag fokozatosan, hetente 2,5 mg-mal (1,25 ml) növelhető attól függően, hogy milyen mértékű az adott személynél a betegség aktivitása, és a beteg a kezelést hogyan tolerálja. Terápiás válasz körülbelül 4–8 hét után várható. A kívánt terápiás hatás elérése után az adagot fokozatosan a lehető legkisebb, hatékony fenntartó adagra kell csökkenteni. A tünetek a kezelés abbahagyása után visszatérhetnek. Adagolás a juvenilis idiopathiás arthritis polyarthritises formáiban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél A JIA-ban szenvedő betegeket mindig gyermekek/serdülők kezelésére szakosodott reumatológiai osztályra kell irányítani. A javasolt adag 10–15 mg (5–7,5 ml)/testfelület m² hetente. A terápiára nem reagáló esetekben a heti dózis legfeljebb heti 20 mg (10 ml)/testfelület m²-re emelhető. A dózis emelésekor azonban a beteget gyakrabban kell ellenőrizni. Adagolás a psoriasis súlyos formáiban és arthritis psoriaticában szenvedő felnőtteknél A korai mellékhatások kimutatása érdekében javasolt a terápia megkezdése előtt egy héttel beadni egy 2,5–5 mg-os (1,25–2,5 ml) tesztdózist. Amennyiben egy héttel később a vonatkozó laborvizsgálatok eredményei normálisak, meg lehet kezdeni a kezelést. A javasolt kezdő adag 7,5 mg (3,75 ml) metotrexát hetente egyszer. Az adagot fokozatosan kell emelni, de a heti 25 mg metotrexát-dózist általában nem szabad túllépni. A szokásos adag 10–25 mg (5–12,5 ml) heti egyszeri alkalmazással. A heti 20 mg (10 ml) feletti adagok esetében jelentősen emelkedhet a toxicitás kockázata, különös tekintettel a csontvelő-szupresszióra.

Terápiás válasz általában körülbelül 4–8 hét után várható. A kívánt terápiás hatás elérése után az adagot fokozatosan a lehető legkisebb, hatékony fenntartó adagra kell csökkenteni. Onkológia Adagolás akut lymohpblastos leukaemia esetén A kis dózisú metotrexátot 3 éves és annál idősebb gyermekeknél, serdülőknél és felnőtteknél alkalmazzák az ALL fenntartó kezelésére, más citosztatikumokkal kombinációban, összetett kezelési protokollok keretében. A kezelést az aktuális terápiás protokolloknak megfelelően kell végezni. Az általánosan elfogadott egyszeri adagok a 24–40 mg (10–20 ml)/testfelület m² tartományba esnek. Ha a metotrexátot kemoterápiával kombinációban alkalmazzák, az adagot a többi gyógyszerkomponens esetleges átfedő toxicitásának figyelembevételével kell megállapítani. A magasabb adagokat parenteralisan kell alkalmazni. Gyermekek és serdülők A metotrexát gyermekkorú betegeknél körültekintően alkalmazandó. A kezelést a gyermekekre vonatkozó aktuális, kiadott terápiás protokolloknak megfelelően kell végezni (lásd 4.4 pont). Az adagok rendszerint a beteg testfelület-négyzetméter értékén alapulnak, és a fenntartó kezelés hosszú távú kezelést jelent. Különleges betegcsoportok Vesekárosodás Beszűkült veseműködésű betegeknél a metotrexát fokozott elővigyázatossággal alkalmazandó (lásd 4.4 pont). A dózist rheumatoid arthritises, juvenilis arthritises, psoriasisos és arthritis psoriaticában szenvedő betegeknél az alábbiak szerint kell módosítani. Az onkológiai javallatban a kiadott terápiás protokollokban szereplő ajánlásokat is figyelembe kell venni.

Kreatinin-clearance A dózis beadandó %-a

(ml/perc)

>60 100

30–59 50

<30 A Jylamvo alkalmazása tilos.

Májkárosodás Aktuálisan fennálló vagy korábbi jelentős májbetegségben szenvedő betegeknek – különösen, ha azt alkohol okozta – a metotrexát csak a legnagyobb körültekintéssel adható, ha adható egyáltalán. Ha a bilirubinszint 5 mg/dl (85,5 mikromol/l) felett van, a metotrexát ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.4 pont). Gyermekek és serdülők Alkalmazása 3 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem ajánlott, mivel ebben a betegcsoportban nem áll elegendő adat rendelkezésre a hatásosságáról és biztonságosságáról. Idősek Idős (65 éves és annál idősebb) betegeknél a kor előrehaladtával csökkent máj- és vesefunkció, illetve csökkent folsavtartalékok következtében mérlegelni kell az adag csökkentését. Ezenfelül a betegeknél

ajánlott szorosan monitorozni, hogy jelentkeznek-e a toxicitás okozta lehetséges korai tünetek és panaszok (lásd 4.4, 4.5, 4.8 és 5.2 pont). Kóros folyadékfelhalmozódást (pleuralis folyadékgyülem, ascites) mutató betegek Mivel a metotrexát felezési ideje a négyszeresére is nőhet azoknál a betegeknél, akiknél kóros folyadékfelhalmozódás áll fenn, szükségessé válhat a dózis csökkentése, vagy egyes esetekben a metotrexát alkalmazásának leállítása (lásd 4.4 és 5.2 pont). A dózis csökkentésének mértékéről eseti alapon kell dönteni. Az alkalmazás módja A Jylamvo kizárólag szájon át alkalmazható. A gyógyszer étkezéstől függetlenül bevehető. Az oldat alkalmazásra kész, és némi vízzel kell lenyelni, hogy a metotrexát esetleges maradéka kiürüljön a szájüregből. Az előírt adag pontos kiméréséhez 10 ml-es szájfecskendő áll rendelkezésre (lásd a Betegtájékoztatót). Ha a szájon át történő alkalmazás nem hatásos, parenteralis alkalmazásra javasolt átállni. Ez intramuscularis vagy subcutan módon alkalmazott metotrexáttal végezhető, és olyan betegeknél ajánlott, akiknél a metotrexát belsőleges formájának felszívódása nem megfelelő, vagy a szájon át történő alkalmazást nem tolerálják.

4.3 Ellenjavallatok

• A gyógyszer hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni

túlérzékenység.

•	Májkárosodás (a bilirubinszint 5 mg/dl [85,5 mikromol/l felett van], lásd 4.2 pont).
•	Alkohol abusus.
•	Súlyos vesekárosodás (a kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt van, lásd 4.2 pont).
•	Eleve fennálló vérképzőszervi problémák, így például csontvelő hypoplasia, leukopenia,

thrombocytopenia vagy jelentős anaemia.

•	Immundeficiencia.
•	Súlyos, akut vagy krónikus fertőzések, például tuberculosis és HIV-fertőzés.
•	Stomatitis, a szájüreg fekélyei, illetve ismert, aktív gastrointestinalis fekélyek.
•	Szoptatás (lásd 4.6 pont).
•	Élő kórokozókat tartalmazó vakcinákkal történő egyidejű immunizálás.

Kiegészítés nem onkológiai indikációk esetén

• Terhesség (lásd 4.6 pont)

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A belsőleges oldat milliliterenként 2 mg metotrexátot tartalmaz. Az adagolófecskendő ml-ben,

nem pedig mg-ban van skálázva. Külön figyelmet kell fordítani a helyes adagolási mennyiség

felírására. A reumatológiai vagy bőrgyógyászati betegeket egyértelműen tájékoztatni kell arról, hogy a kezelést csak hetente egyszer és nem naponta kell alkalmazni. A metotrexát nem megfelelő alkalmazása súlyos, akár halálos kimenetelű mellékhatásokhoz vezethet. Az egészségügyi szakemberek és a betegek számára egyértelmű útmutatást kell adni. A felíró orvosnak az orvosi rendelvényen elő kell írnia a bevétel napját. A felíró orvosnak meg kell győződnie arról, hogy a beteg megértette, hogy a Jylamvo-t (metotrexátot) hetente csak egyszer szabad alkalmazni. Fel kell hívni a betegek figyelmét a heti egyszeri bevétel betartásának fontosságára.

A betegeket a kezelés alatt megfelelő megfigyelés alatt kell tartani, hogy az esetleges toxikus hatások vagy mellékhatások jeleit minimális késedelemmel észleljék és értékeljék. Ezért a metotrexát kizárólag az antimetabolitokkal történő kezelésben jártas és tapasztalt orvos által vagy annak felügyelete mellett alkalmazható. A beteg különösen szigorú megfigyelése javasolt, ha előzőleg sugárterápiában részesült (különösen a kismedence területén), a vérképző rendszere funkcionálisan károsodott (pl. korábbi sugár- vagy kemoterápiát követően), általános állapota leromlott, illetve ha idős betegről vagy nagyon fiatal gyermekről van szó. A súlyos vagy akár halálos kimenetelű toxikus reakciók veszélye miatt a kezelőorvosnak a betegek részére teljes körű tájékoztatást kell nyújtania a kockázatokról (beleértve a toxicitás okozta korai panaszokat és tüneteket is) és a javasolt óvintézkedésekkel kapcsolatban. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy azonnal értesíteniük kell a kezelőorvost, ha a túladagolás bármilyen tünete fordulna elő, és a túladagolás tüneteit monitorozni kell (beleértve a rendszeres laboratóriumi vizsgálatokat is). A heti 20 mg-ot (10 ml) meghaladó adag alkalmazása a toxicitás, különösen a csontvelő-szuppresszió jelentős növekedésével járhat. Mivel a metotrexát kiválasztása a beszűkült veseműködésű betegeknél késleltetett, ezek a betegek különös körültekintéssel és csak a metotrexát kis adagjaival kezelhetők (lásd 4.2 pont). Jelentős májbetegségben szenvedő betegeknek – különösen, ha azt alkohol okozza/okozta – a metotrexát csak nagy körültekintéssel adható, ha adható egyáltalán. Termékenység Arról számoltak be, hogy a metotrexát a termékenység csökkenését, oligospermiát, menstruációs zavarokat és amenorrhoeát okoz embereknél, a kezelés alatt és rövid ideig a kezelés befejezése után, azáltal, hogy alkalmazásának időszaka alatt befolyásolja a spermatogenesist és az oogenesist – ezek a hatások a terápia abbahagyására reverzibilisnek tűnnek. Teratogenitás – reproduktív kockázat A metotrexát embriotoxikus, vetélést és magzati fejlődési rendellenességeket okoz embereknél. Emiatt a reprodukcióra kifejtett, valamint a vetélést és veleszületett fejlődési rendellenességeket előidéző lehetséges hatásokat meg kell beszélni a fogamzóképes korban lévő férfi és női betegekkel (lásd 4.6 pont). Nem onkológiai javallatokban a Jylamvo alkalmazása előtt igazolni kell, hogy nem áll fenn terhesség. Fogamzóképes nők kezelése esetén megbízható fogamzásgátló módszert kell alkalmazni a kezelés ideje alatt és azt követően legalább hat hónapig. A férfiakra vonatkozó, fogamzásgátlással kapcsolatos tanácsokat lásd a 4.6 pontban. Javasolt vizsgálatok és óvintézkedések A kezelés megkezdése vagy pihenő időszak utáni ismételt adása előtt Teljes vérkép, ezen belül is kvalitatív vérkép és vérlemezkeszám, májenzimek, bilirubin, szérum albumin, mellkasröntgen- és vesefunkció-vizsgálatok. Amennyiben klinikailag indokolt, a tuberculosis és a hepatitis B és C lehetőségét ki kell zárni. A kezelés alatt Az első két hétben hetente, majd a következő hónapban kéthetente ezt követően, a fehérvérsejtszámtól és a beteg stabilitásától függően, a következő hat hónapban legalább havonta egyszer, majd ezt követően legalább háromhavonta el kell végezni az alábbi vizsgálatokat. Az adag emelésekor mérlegelni kell a gyakoribb ellenőrzést. Különösen idős betegeknél szükséges rövid időközönként vizsgálni a toxicitás okozta korai panaszokat és tüneteket. (lásd 4.2 pont).

• A szájüregben és a torokban nyálkahártya-elváltozások vizsgálata.

• Teljes vérkép, kvalitatív vérképpel és vérlemezkeszámmal. A metotrexát által indukált

vérképzőszervi szuppresszió váratlanul és látszólag biztonságos adag mellett is kialakulhat. A fehérvérsejt- vagy vérlemezkeszám jelentős csökkenése esetén a kezelést azonnal le kell állítani, és megfelelő szupportív kezelést kell kezdeni. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy kezelőorvosuknak jelezzenek minden, fertőzésre utaló panaszt és tünetet. Az egyidejűleg haematotoxikus gyógyszerkészítménnyel (pl. leflunomiddal) kezelt betegeknél a kvalitatív vérképet és a vérlemezkeszámot szorosan monitorozni kell.

• Májfunkciós vizsgálatok

Nem kezdhető meg a kezelés, illetve a már megkezdett kezelést le kell állítani, ha a májfunkciós vizsgálatok, a májfibrózis egyéb noninvazív vizsgálatai vagy a májbiopszia tartósan fennálló vagy jelentős mértékű eltérést mutatnak. A betegek 13–20%-ánál jelentették a transzaminázok szintjének a normálérték kétháromszorosát elérő, átmeneti emelkedését. A májenzimszintek tartós emelkedése és/vagy a szérumalbuminszint csökkenése súlyos májkárosodásra utalhat. Tartósan magas májenzimszintek esetén meg kell fontolni a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását. Előfordul, hogy a szövettani elváltozásokat, a fibrózist és ritkábban a májcirrhosist nem előzik meg kóros májfunkciós értékek. Egyes esetekben a cirrhosis normális transzaminázértékek mellett fordul elő. Ezért a máj állapotának monitorozására a májfunkciós vizsgálatokon túl fontolóra kell venni a noninvazív diagnosztikai módszerek alkalmazását is. A májbiopsziát egyedi elbírálás alapján kell mérlegelni, figyelembe véve a társbetegségeket, a beteg kórtörténetét és a biopszia kockázatait. A hepatotoxicitás kockázati tényezői közé tartozik korábbi nagymértékű alkoholfogyasztás, a májenzimek tartósan emelkedett szintje, májbetegség a kórelőzményben, örökletes májbetegség a családi anamnézisben, diabetes mellitus, elhízás, korábbi expozíció hepatotoxikus gyógyszerekkel vagy vegyi anyagokkal, valamint a tartós metotrexát-kezelés. A metotrexát-kezelés ideje alatt egyéb hepatotoxikus gyógyszer nem alkalmazható, kivéve, ha erre egyértelműen szükség van. Az alkoholfogyasztást kerülni kell (lásd 4.3 és 4.5 pont). Egyéb hepatotoxikus gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén szorosan monitorozni kell a májenzimszinteket. Fokozott elővigyázatosságal kell eljárni inzulindependens diabetes mellitusban szenvedő betegek esetében, mivel a metotrexát-kezelés ideje alatt egyedi esetekben májcirrhosis alakult ki, a transzaminázértékek átmeneti növekedése nélkül.

• A veseműködést monitorozni kell, vesefunkciós vizsgálatokkal és vizeletvizsgálattal. Ha a

szérumkreatininszint emelkedett, a dózist csökkenteni kell. Ha a kreatinin-clearance kevesebb mint 30 ml/perc, akkor a metotrexát-kezelés nem alkalmazható (lásd 4.2 és 4.3 pont). Ha a vizelet pH-értéke 7,0 alatt van, a metotrexát közepes vagy nagy dózisaival végzett kezelés nem indítható el. A vizelet lúgosodását legalább a metotrexát alkalmazásának megkezdését követő első 24 órában ismételt pH--ellenőrzéssel kell vizsgálni (legalább 6,8-es érték).

• A légzőrendszer vizsgálata – A betegnél figyelni kell a légzésfunkció-romlás tüneteit, és

szükség esetén légzésfunkciós vizsgálatot kell végezni. A metotrexát-kezelés alatt jelentkező, pulmonalis érintettségre utaló tünetek (különösen száraz, nem produktív köhögés) és a nem specifikus pneumonitis potenciálisan súlyos károsodás jelei lehetnek, és ilyenkor a kezelés leállítása és gondos monitorozás szükséges. Bár a klinikai kép változó, a metotrexát által indukált tüdőbetegségben szenvedő betegeknél jellemzően láz, köhögés, légszomj és hypoxaemia jelentkezik. A lehetséges fertőzés kizárása érdekében mellkasröntgen-vizsgálatot kell végezni. Előfordulhat akut vagy krónikus interstitialis pneumonia, gyakran eosinophiliával társulva, valamint halálesetekről is beszámoltak. A betegeket tájékoztatni kell a pneumonia potenciális kockázatáról és javasolni kell, hogy azonnal forduljanak kezelőorvosukhoz, amennyiben tartós köhögés vagy légszomj alakul ki náluk.

Ezenfelül a reumatológiai és ezzel összefüggő javallatokban alkalmazott metotrexát esetében pulmonalis alveolaris haemorrhagiát jelentettek. Ehhez az eseményhez vasculitis és más kísérőbetegségek is társulhatnak. Pulmonalis alveolaris haemorrhagia gyanúja esetén a diagnózis igazolása érdekében azonnali kivizsgálás elvégzése mérlegelendő. A metotrexát-kezelést abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akik pulmonalis tüneteket mutatnak, és azonnali vizsgálatot kell végezni (beleértve a mellkasröntgent is) a fertőzés és a daganat kizárására. Ha a metotrexát által okozott tüdőbetegség gyanúja merül fel, kortikoszteroid-kezelést kell indítani, és a metotrexát-kezelést nem lehet újrakezdeni. Pulmonalis tünetek esetén gyors diagnózisra és a metotrexát-kezelés leállítására van szükség. A metotrexát okozta tüdőbetegségek, mint például a pneumonitis, akut formában bármikor jelentkezhetnek a terápia alatt, nem mindig teljesen visszafordíthatóak, és azokat már minden dózisszintnél megfigyelték (beleértve az alacsony, heti 7,5 mg/3,75 ml dózist is). A metotrexáttal végzett kezelés alatt opportunista fertőzések léphetnek fel, beleértve a Pneumocystis jiroveci által okozott tüdőgyulladást is, amely akár halálos kimenetelű is lehet. Ha a betegnél pulmonalis tünetek lépnek fel, a Pneumocystis jiroveci okozta pneumonia lehetőségével is számolni kell. Különös óvatosság szükséges csökkent légzésfunkciójú betegek esetében. Fokozott óvatosság szükséges inaktív, krónikus fertőzések (például herpes zoster, tuberculosis, hepatitis B vagy C) jelenléte esetén is, mivel ezek a fertőzések aktiválódhatnak. Vesekárosodás és a vesekárosodás kockázatának kitett betegek Mivel a metotrexát főként a vesén keresztül választódik ki, vesekárosodás esetén várhatóan megemelkedik a koncentrációja, ami súlyos mellékhatások kialakulásához vezethet. Amennyiben a betegnél vesekárosodás valószínűsíthető (például idős betegeknél), rövidebb időközönként kell ellenőrzést végezni. Ez különösen azokra az esetekre vonatkozik, amikor olyan gyógyszereket alkalmaznak egyidejűleg, amelyek befolyásolják a metotrexát eliminációját, vesekárosodást okoznak (például NSAID-ok) vagy vérképzőrendszeri zavarokhoz vezethetnek. Ha kockázati tényezők, például veseműködési problémák állnak fenn – beleértve az enyhe vesekárosodást is –, az NSAID-ok egyidejű alkalmazása nem ajánlott. A dehidráció szintén felerősítheti a metotrexát toxicitását. (Lásd a veseműködés ellenőrzéséről szóló részt) Immunrendszer Immunrendszerre kifejtett hatásánál fogva a metotrexát gyengítheti a vakcinák által kiváltott válaszreakciót, és befolyásolhatja az immunológiai tesztek eredményét. A kezelés ideje alatt élő kórokozót tartalmazó vakcinát tilos beadni. Malignus lymphomák Kis dózisú metotrexáttal kezelt betegeknél malignus lymphomák alakulhatnak ki. Ez esetben a kezelést abba kell hagyni. Amennyiben a lymphoma nem mutatja spontán regresszió jeleit, citotoxikus kezelést kell indítani. Pleuralis folyadékgyülem vagy ascites A metotrexát-kezelés megkezdése előtt a pleuralis folyadékgyülemet és ascitest le kell csapolni (lásd 4.2 pont). Kiszáradáshoz vezető állapotok, például hányás, hasmenés vagy stomatitis A kiszáradáshoz vezető állapotok, például hányás, hasmenés vagy stomatitis a megemelkedett hatóanyagszint miatt növelhetik a toxicitást. Ebben az esetben a metotrexát alkalmazását a tünetek megszűnéséig meg kell szakítani.

Fontos a kezelés első 48 óráján belül azonosítani a megemelkedett hatóanyagszinteket, mivel ellenkező esetben irreverzibilis metotrexát toxicitás jelentkezhet. A hasmenés és a stomatitis ulcerosa toxikus hatások jele lehet és a terápia azonnali felfüggesztését indokolja, máskülönben vérzéses enteritis és bélperforáció következtében kialakult halál következhet be. Amennyiben vérhányás, a széklet fekete elszíneződése vagy véres széklet fordul elő, a kezelést meg kell szakítani. Folsavpótlás Akut metotrexát-toxicitás esetén a betegek folinsavkezelést igényelhetnek. Rheumatoid arthritises vagy psoriasisos betegeknél a folsav- vagy folinsavpótlás csökkentheti a metotrexát toxicitását, mint például a gastrointestinalis tüneteket, a stomatitist, az alopeciát és a magas májenzimszinteket. A folsavpótlás megkezdése előtt ajánlott a B12-vitamin szintjének ellenőrzése, különösen az 50 év feletti betegeknél, mivel a folsav szedése miatt a B12-vitamin-hiány rejtve maradhat. Vitaminkészítmények A folsavat, folinsavat vagy származékaikat tartalmazó vitamin- vagy egyéb készítmények csökkenthetik a metotrexát hatékonyságát (lásd 4.2 és 4.5 pont). Fényérzékenység Néhány metotrexátot szedő egyénnél túlzott napégési reakcióban megnyilvánuló fényérzékenységet figyeltek meg (lásd 4.8. pont). Az intenzív napfénynek vagy UV-sugaraknak való kitettséget kerülni kell, kivéve, ha orvosilag indokolt. A betegeknek megfelelő fényvédelmet kell alkalmazniuk, hogy megvédjék magukat az intenzív napfénytől. Besugárzás okozta dermatitis és a napégés jelei ismét megjelenhetnek a metotrexát-kezelés alatt („recall-reakció”). A pikkelysömörös bőrelváltozások metotrexát és UV-sugárzás együttes alkalmazása során súlyosbodhatnak. Bőrtoxicitás A metotrexát egy vagy több adagjának alkalmazása után súlyos, esetenként halálos kimenetelű bőrreakciókról számoltak be, beleértve a toxikus epidermalis necrolysist (Lyell-szindróma) és a Stevens-Johnson-szindrómát is. Encephalopathia/leukoencephalopathia Mivel metotrexáttal kezelt, rosszindulatú daganatos betegek körében encephalopathia/leukoencephalopathia esetei fordultak elő, ez a nem rosszindulatú daganatok miatt kezelt betegeknél sem zárható ki. Progresszív multifocalis leukoencephalopathia (PML) A metotrexáttal – főként más immunszuppresszív gyógyszerekkel kombinálva – kezelt betegeknél progresszív multifocalis leukoencephalopathia (PML) eseteit jelentették. A PML halálos kimenetelű lehet, és figyelembe kell venni az újonnan kialakuló vagy súlyosbodó neurológiai tüneteket mutató, immunszuppresszált betegek differenciáldiagnosztikájában. Segédanyagokra vonatkozó figyelmeztetés Ez a gyógyszer nátrium-metil-parahidroxi-benzoátot (E219) és etil-parahidroxi-benzoátot (E214) tartalmaz. Későbbiekben jelentkező allergiás reakciókat okozhat.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az NSAID- ok és a metotrexát közötti interakció kockázatát figyelembe kell venni a metotrexát kis dózisával kezelt betegeknél, különösen beszűkült veseműködés esetén. Ha kombinált kezelés szükséges, a vérsejtek számát és a vesefunkciót monitorozni kell. Körültekintően kell eljárni, ha az NSAID- ok és a metotrexát alkalmazása 24 órán belül történik, mivel ilyenkor nőhet a metotrexát plazmaszintje, és ennek eredményeként fokozódhat a toxicitás. Állatkísérletekben az NSAID- ok, ezen

belül a szalicilsav alkalmazása a metotrexát tubularis szekréciójának csökkenését okozták, és ennek következtében növelték annak toxikus hatásait. Azokban a klinikai vizsgálatokban azonban, ahol NSAID-okat és szalicilsavat alkalmaztak kísérő gyógyszerként rheumatoid arthritises betegeknél, a mellékhatások növekedése nem volt megfigyelhető. A rheumatoid arthritis ilyen gyógyszerekkel végzett kezelése kis dózisú metotrexát-kezelés ideje alatt folytatható, de csak szoros orvosi felügyelet mellett. A metotrexát-kezelés alatt potenciálisan hepatotoxikus gyógyszereket (például leflunomid, azatioprin, szulfaszalazin és retinoidok) szedő betegeket gondosan monitorozni kell a hepatotoxicitás lehetséges növekedése miatt. Az alkoholfogyasztást a metotrexát-kezelés alatt kerülni kell (lásd 4.4 pont). A metotrexát májkárosító mellékhatásának valószínűségét fokozza a rendszeres alkoholfogyasztás, illetve egyéb hepatotoxikus gyógyszerek egyidejű szedése. A kiegészítő haematotoxikus gyógyszerek alkalmazása növeli a metotrexát súlyos haematotoxikus mellékhatásainak valószínűségét. A metamizol és a metotrexát egyidejű alkalmazása fokozhatja a metotrexát hematotoxikus hatását, különösen idős betegeknél. Ezért az együttes alkalmazást kerülni kell. Figyelembe kell venni a farmakokinetikai kölcsönhatást a metotrexát, az antikonvulzív gyógyszerek (csökkent metotrexátszint a szérumban) és az 5-fluorouracil között (az 5-fluorouracil felezési ideje megnő). A szalicilátok, fenilbutazon, difenil-hidantoin (fenitoin), barbiturátok, nyugtatók, orális fogamzásgátlók, tetraciklinek, amidopirin származékok, szulfonamidok, tiazid típusú diuretikumok, oralis antidiabetikumok, a doxorubicin és a p-amino-benzoesav kiszorítják a metotrexátot a szérum albuminhoz való kötődésből, ezáltal növelik a biohasznosulását, így a toxicitását is (indirekt dózisemelkedés). A probenecid és a gyenge szerves savak is csökkenthetik a tubularis metotrexát-szekréciót, így szintén közvetett dózisemelkedést okoznak Az antibiotikumok, mint például a penicillinek, a glikopeptidek, a szulfonamidok, a ciprofloxacin és a cefalotin egyes esetekben képesek olyan mértékben csökkenteni a metotrexát renalis clearance-ét, hogy a metotrexát szérumkoncentrációja megnövekedhet, amelyhez vérképzőszervi és gastrointestinalis toxicitás társul. Az orális antibiotikumok, például a tetraciklinek, a klóramfenikol és a nem felszívódó, széles spektrumú antibiotikumok csökkenthetik a metotrexát bélből való felszívódását, vagy befolyásolhatják a metotrexát enterohepaticus körforgását, a bélflóra gátlása vagy a bakteriális metabolizmus visszaszorítása által. Olyan gyógyszerekkel történő (korábbi) kezelés esetén, amelyek káros hatással lehetnek a csontvelőre (például szulfonamidok, trimetoprim/szulfametoxazol, klóramfenikol, pirimetamin) figyelembe kell venni a vérképzési zavarok kialakulásának lehetőségét. A potenciálisan folsavhiányt okozó gyógyszerek (például szulfonamidok, trimetoprim/szulfametoxazol) együttes alkalmazása fokozott metotrexát-toxicitáshoz vezethet. Ezért különös körültekintés javasolt, amennyiben a betegnél már eleve folsavhiány áll fenn. Másrészt viszont a folinsavat tartalmazó gyógyszerek, illetve a folsavat vagy származékait tartalmazó vitaminkészítmények egyidejű alkalmazása csökkentheti a metotrexát hatásosságát. Metotrexát és szulfaszalazin együttes alkalmazása fokozhatja a metotrexát hatását, mivel a szulfaszalazin gátolja a folsav szintézisét. Ez növelheti a mellékhatások előfordulásának kockázatát, bár ezt több vizsgálatban csak egyedi esetekben figyelték meg. A ciklosporin potencírozhatja a metotrexát hatásosságát és toxicitását. A kombináció alkalmazásakor fennáll a túlzott immunszuppresszió kockázata, a lymphoproliferatio veszélyével.

A dinitrogén-oxid alkalmazása fokozza a metotrexát folsav-anyagcserére gyakorolt hatását, ami nagyobb mértékű toxicitáshoz vezet – például súlyos, előre nem jelezhető myelosuppressiót és stomatitist, intrathecalis alkalmazás esetén pedig súlyos, előre nem jelezhető neurotoxocitást – előidézve. Bár ezt a hatást kalcium-folináttal csökkenthető, a dinitrogén-oxid és a metotrexát egyidejű alkalmazását el kell kerülni. Protonpumpa-gátlók, például omeprazol vagy pantoprazol egyidejű alkalmazása kölcsönhatásokhoz vezethet: a metotrexát és az omeprazol egyidejű alkalmazása késlelteti a metotrexát vesén keresztül történő kiválasztását. A metotrexát pantoprazollal történő kombinációja egy jelentett esetben gátolta a 7-hidroxi-metotrexát metabolit vesén keresztül történő kiválasztását, és izomfájdalom és hidegrázás jelentkezett. A prokarbazin alkalmazása nagy dózisú metotrexát-terápia során növeli a veseműködés károsodásának kockázatát. A metotrexát-kezelés alatt kerülni kell a koffeint vagy teofillint tartalmazó italok (kávé, koffeintartalmú üdítőitalok, fekete tea) túlzott mértékű fogyasztását, mivel a metotrexát hatása csökkenhet a metotrexát és a metil-xantinok között a metil-adenozin receptorokon létrejövő lehetséges kölcsönhatás miatt. A metotrexát és a leflunomid kombinált alkalmazása növelheti a pancytopenia kockázatát. A metotrexáttal és immunmoduláló gyógyszerekkel végzett, kombinált kezelést körültekintően kell alkalmazni különösen ortopédiai műtétek esetén, amikor nagy a fertőzés kockázata. A kolesztiramin az enterohepaticus körforgásra gyakorolt hatásánál fogva növelheti a metotrexát nem renalis eliminációját. Más citosztatikus szerekkel történő együttes alkalmazása során figyelembe kell venni a metotrexát esetleges késleltetett clearance-ét. A metotrexát alkalmazása során a radioterápia növelheti a lágyrész- vagy csontnecrosis kockázatát. A metotrexát csökkentheti a teofillin clearance-ét. A szérum teofillinszintjét ezért egyidejű metotrexátkezelés alatt monitorozni kell. A merkaptopurin és a metotrexát egyidejű alkalmazása feltehetőleg a merkaptopurin metabolizmusának gátlása révén növelheti a merkaptopurin biohasznosulását. A lehetséges immunrendszeri hatásokat figyelembe véve a metotrexát miatt a vakcinákra vonatkozó és más tesztek (az immunreakciót értékelő immunológiai eljárások) eredménye téves lehet. A metotrexátkezelés alatt egyidejűleg élő vakcinákkal nem végezhető immunizálás (lásd 4.3 és 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Fogamzóképes nők/Fogamzásgátlás nőknél A nőknek nem szabad teherbe esniük a metotrexát-kezelés alatt, és hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a metotrexáttal végzett kezelés ideje alatt és azt követően még legalább 6 hónapig (lásd 4.4 pont). A terápia megkezdése előtt a fogamzóképes nőket tájékoztatni kell a metotrexát-kezeléssel járó fejlődési rendellenességek kockázatáról, és az esetlegesen fennálló terhesség lehetőségét a szokásos módszerekkel, például terhességi teszttel biztonsággal ki kell zárni. A kezelés alatt a terhességi teszteket meg kell ismételni, amennyiben klinikailag szükséges (például a fogamzásgátlás szüneteltetése esetén). A fogamzóképes nőbetegeket tanácsadásban kell részesíteni a terhességmegelőzésről és a családtervezésről. Fogamzásgátlás férfiaknál

Nem ismert, hogy a metotrexát jelen van-e az ondóban. A metotrexátról állatkísérletek során igazolták, hogy genotoxikus, ezért a spermiumokra kifejtett genotoxikus hatások kockázata nem zárható ki teljes mértékben. A korlátozott mennyiségű klinikai adat nem jelezte a fejlődési rendellenességek vagy vetélés fokozott kockázatát az apa kis dózisú (kevesebb mint heti 30 mg [15 ml]) metotrexát-expozícióját követően. Magasabb adagok esetében nem áll rendelkezésre elegendő adat az apai expozíciót követő fejlődési rendellenességek és vetélés kockázatának becsléséhez. Elővigyázatossági intézkedésként a szexuálisan aktív férfibetegek, illetve nőpartnerük számára megbízható fogamzásgátlás alkalmazása javasolt a férfibeteg kezelése alatt és a metotrexát-kezelés abbahagyását követően még legalább 3 hónapig. A férfiak a terápia alatt és a metotrexát-kezelés abbahagyása után még 3 hónapig nem adományozhatnak spermát. Terhesség A metotrexát ellenjavallt terhesség alatt nem onkológiai indikációkban (lásd 4.3 pont). Ha a metotrexáttal végzett kezelés alatt, illetve a kezelést követő 6 hónapon belül terhesség alakul ki, a gyermeket a kezelés miatt érő káros hatások kockázataival kapcsolatban orvosi tanácsadásban kell részesíteni a beteget, és ultrahangos vizsgálatokkal kell meggyőződni a normális magzati fejlődésről. Állatkísérletek során a metotrexát reproduktív toxicitását igazolták, különösen az első trimeszterben (lásd 5.3 pont). A metotrexát embereknél igazoltan teratogén; a jelentések szerint magzati halált, vetélést és/vagy veleszületett rendellenességeket okoz (például craniofacialis, cardiovascularis, központi idegrendszeri és a végtagokat érintő rendellenességeket). A metotrexát embernél erősen teratogén hatású szer, amely terhesség alatti expozíció esetén spontán vetélések, intrauterin növekedésbeli elmaradás és veleszületett fejlődési rendellenességek fokozott kockázatával jár.

• A kis dózisú (kevesebb mint heti 30 mg [15 ml]) metotrexáttal kezelt terhes nők 42,5%-ánál

számoltak be spontán vetélésekről, szemben az ugyanilyen betegségekben szenvedő, de metotrexát helyett egyéb gyógyszerekkel kezelt betegeknél jelentett 22,5%-os gyakorisággal.

• A terhességük alatt kis dózisú (kevesebb mint heti 30 mg [15 ml]) metotrexáttal kezelt nőknél az

élveszületések 6,6%-ában fordultak elő jelentős fejlődési rendellenességek, szemben az ugyanilyen betegségekben szenvedő, de metotrexát helyett egyéb gyógyszerekkel kezelt betegeknél jelentett, körülbelül 4%-os gyakorisággal. A heti 30 mg-ot (15 ml) meghaladó, terhesség alatti metotrexát-expozícióra vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat, azonban a spontán vetélések és veleszületett fejlődési rendellenességek magasabb előfordulási gyakorisága várható, különösen az onkológiai javallatokban gyakran alkalmazott adagok mellett. Ha a metotrexát-kezelést a fogamzás előtt felfüggesztették, normál terhességekről számoltak be. Onkológiai indikációkban alkalmazva a metotrexát nem adható terhesség során, különösen a terhesség első trimeszterében. Minden egyes esetben mérlegelni kell a kezelésből származó előnyt a magzatot fenyegető lehetséges kockázat ellenében. Ha a szert terhességben alkalmazzák, vagy ha a beteg teherbe esik a metotrexát alkalmazása során, tájékoztatni kell a beteget a magzatot fenyegető lehetséges kockázatról. Szoptatás Mivel a metotrexát kiválasztódik az anyatejbe, és a szoptatott csecsemőnél toxicitást okozhat, a kezelés ellenjavallt szoptatás alatt (lásd 4.3 pont). Ha alkalmazása a szoptatási időszakban szükségessé válik, a szoptatást a kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni. Termékenység A metotrexát befolyásolja a spermatogenesist és az oogenesist, valamint csökkentheti a termékenységet. Beszámoltak róla, hogy a metotrexát emberben oligospermiát, menstruációs zavarokat és amenorrhoeát okoz. Ezek a hatások a legtöbb esetben a terápia abbahagyása után

reverzibilisnek bizonyulnak. Onkológiai javallatokban minden terhességet tervező nőnek javasolni kell genetikai tanácsadó centrum felkeresését, lehetőleg még a kezelés megkezdése előtt, és a férfiaknak a kezelés megkezdése előtt a sperma megőrzésének lehetőségét illetően tanácsot kell kérniük, mivel a metotrexát magasabb adagokban genotoxikus lehet (lásd 4.4 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A metotrexát közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, mivel a kezelés alatt központi idegrendszeri problémák jelentkezhetnek, például fáradtság, szédülés vagy álmosság.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása A mellékhatások előfordulási gyakoriságát és súlyosságát általában véve dózisfüggőnek tekintik. Daganat elleni kezelés esetén a metotrexát fő dózislimitáló toxikus hatása a myelosuppressio és a mucositis. E reakciók súlyossága a metotrexát adagjától, valamint alkalmazásának módjától és időtartamától függ. Mucositis általában a metotrexát alkalmazása után 3–7 nappal jelentkezik, és néhány nappal később leukopenia és thrombocytopenia követi. Azoknál a betegeknél, akiknél az eliminációs mechanizmusok zavara nem áll fenn, a myelosuppressio és a mucositis általában 14–28 napon belül visszafordítható. A metotrexát legsúlyosabb mellékhatásai közé az alábbiak tartoznak: myelosuppressio, pulmonalis toxicitás, hepatotoxicitás, vesetoxicitás, neurotoxicitás, thromboemboliás események, anafilaxiás sokk és Stevens-Johnson-szindróma. A metotrexát leggyakrabban megfigyelt (nagyon gyakori) mellékhatásai közé az alábbiak tartoznak: gastrointestinalis problémák (pl. stomatitis, dyspepsia, hasi fájdalom, hányinger, étvágytalanság) és kóros májfunkciós eredmények (pl. az alanin-aminotranszferáz (ALAT), az aszpartát-aminotranszferáz (ASAT), a bilirubin és az alkalikus foszfatáz megnövekedett szintje). Más, gyakran előforduló (gyakori) mellékhatás a leukopenia, anaemia, thrombopenia, fejfájás, fáradtság, álmosság, pneumonia, interstitialis alveolitis/pneumonitis, amelyhez gyakran eosinophilia társul, szájüregi fekélyek, hasmenés, exanthema, erythema és pruritus. A mellékhatások kialakulása és súlyossága a metotrexát adagolásától és alkalmazásának gyakoriságától függ. Mivel azonban súlyos mellékhatások akár kis adagok esetében is előfordulhatnak, elengedhetetlen, hogy a kezelőorvos szorosan monitorozza a betegeket (lásd 4.4 pont). A legtöbb mellékhatás visszafordítható, ha korán észlelik. Ha ilyen mellékhatások jelentkeznek, az adagot csökkenteni kell, vagy le kell állítani a kezelést és megfelelő ellenlépéseket kell tenni (lásd 4.9 pont). A metotrexát-kezelés csak különös gondossággal kezdhető újra, a kezelés szükségességének alapos mérlegelése után, és szorosan monitorozva a toxicitás esetleges újbóli jelentkezését. A mellékhatások táblázatos felsorolása A táblázatban szereplő gyakoriságok a MedDRA kritériumai szerint vannak feltüntetve: Nagyon gyakori (≥1/10) Gyakori (≥1/100 – <1/10) Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100) Ritka (≥1/10 000 –<1/1000) Nagyon ritka (<1/10 000) Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

A mellékhatások csökkenő súlyosság szerinti sorrendben jelennek meg az egyes gyakorisági kategóriákban. Szervrendszer Nagyon Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Nem ismert gyakori Fertőző - Fertőzések Opportunista Herpes zoster Sepsis Nocardiosis, betegségek és fertőzések Cytomegalovirus Histoplasma és parazitafertőzé (néha halálos okozta fertőzések Cryptococcus sek kimenetellel) mycosis, disszeminált herpes simplex

1 Jó-, - - Lymphoma - - rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) Vérképzőszer - Leukocytopenia, Pancytopenia, Megaloblastos Csontvelő- Vérzések vi és thrombocytope- agranulocyto- anaemia szuppresszió (súlyos nyirokrendsze nia, anaemia sis, lefolyású lehet), ri betegségek vérképzőszerv Aplasticus anaemia, és tünetek i zavarok lymphoproliferatív 2 kórkép , Eosinophilia Neutropenia Lymphadenopathia Immunrendsze - - Allergiás - Immunszuppresszió, ri betegségek reakciók, allergiás vasculitis és tünetek anafilaxiás (súlyos toxikus tünet), sokk Hypogammaglobulina Láz emia Hidegrázás Anyagcsere- - - Diabetes - - és táplálkozási mellitus betegségek és tünetek Pszichiátriai - - Depresszió Hangulatingadoz Álmatlanság kórképek ások Idegrendszeri - Fejfájás, Görcsroham- Hemiparesis, Cerebralisoedema, Encephalopathia/ betegségek és Fáradtság, ok, Paresis Akut asepticus Leukoencephalop tünetek Álmosság Vertigo, meningitis athia Zavartság meningismussal (paralysis, hányás), Levertség, Múló enyhe kognitív zavar, Pszichózisok, Aphasia, Fájdalom, Izomgyengeség, Paraesthesia/hypoaest hesia, Az ízérzés megváltozása (fémes íz), Irritáció, Dysarthria, Szokatlan cranialis sensatiók, fülcsengés Szembetegség - - - Súlyos Retinopathia, ek és látászavarok Conjunctivitis szemészeti tünetek

Szívbetegsége - - - Pericarditis, - -

k és a szívvel	pericardialis
kapcsolatos	folyadékgyülem,
tünetek	pericardialis

tamponád Érbetegségek - - - Thromboembo- - és tünetek liás reakciók (ezen belül artériás és agyi thrombosis, thrombophlebitis, mély vénás thrombosis a lábban, vénás thrombosis a retinában, tüdőembolia), Hypotonia Légzőrendszer - Interstitialis Tüdőfibrosis Légzésbénulás, Pneumocystis jiroveci Pulmonalis i, mellkasi és alveolitis/pneum Asthma okozta pneumonia és alveolaris 3 mediastinalis onia (halálos bronchiale-szerű más pulmonalis haemorrhagia betegségek és kimenetelű reakciók, mint fertőzések, tünetek lehet) például köhögés, Krónikus obstruktív

légszomj és a	tüdőbetegség,
légzésfunkciós	Pleuralis
vizsgálatok	folyadékgyülem

eredményeinek kóros megváltozása, Pharyngitis Emésztőrends Étvágytalansá Hasmenés Gastrointestin Pancreatitis, Toxikus megacolon, zeri g, hányinger, alis fekélyek Enteritis, Vérhányás betegségek és hányás, hasi és vérzés Felszívódási tünetek fájdalom, a zavar, száj és a torok Melaena, nyálkahártyájá Gingivitis nak gyulladása és kifekélyesedés e Stomatitis, dyspepsia Máj és A májeredetű - Steatosis, Akut hepatitis és Akut májdegeneráció, Hepatitis és 4 epebetegségek enzimek fibrosis és hepatotoxicitás májelégtelenség, májelégtelenség , illetve (ALAT cirrhosis Krónikus hepatitis tünetek [GPT], ASAT hepatis reaktivációja

[GOT],	A szérum
alkalikus	albumin
foszfatáz és	csökkenése

bilirubin) szintjének emelkedése A bőr és a bőr - Erythema, Súlyos toxikus A köröm Akut paronychia, Bőrhámlás/exfoli alatti szövet exanthema, kórképek: fokozott furunculosis, atív dermatitis betegségei és Pruritus vasculitis, pigmentáltsága, Telangiectasia, tünetei herpes-szerű onycholysis Hidradenitis bőrelváltozáso Acne, k, Petechia, Stevens-Johns Véraláfutás, on-szindróma, Erythema

toxicus	multiforme,
epidermalis	erythematosus
necrolysis	elváltozások a
(Lyell-	bőrön,
szindróma),	A psoriasisos
Reumás	elváltozások
csomók	egyidejű UV-
növekedése,	kezelés alatt

A psoriasisos súlyosbodhatnak,

plakkok	A sugárzás
fájdalmas	okozta dermatitis
erosiója,	és napégés

Fényérzékeny kiújulhat ségi reakciók, fokozott bőrpigmentáci ó Hajhullás, A sebgyógyulás zavara, Urticaria A csont- és - - Osteoporosis, Fáradásos törés - Állkapocs izomrendszer, Arthralgia, osteonecrosis valamint a Myalgia, (lymphoproliferatí kötőszövet v betegségek betegségei és következtében) tünetei Vese- és - - Nephropathia Veseelégtelenség Proteinuria -

húgyúti	A húgyhólyag , oliguria,
betegségek és	gyulladása és Anuria,
tünetek	kifekélyesedés Azotaemia

e (akár vérvizeléssel), dysuria A nemi - - Hüvelyi Oligospermia, Terméketlenség, szervekkel és gyulladás és menstruációs A nemi vágy az emlőkkel fekélyek zavar csökkenése,

kapcsolatos	Impotencia,
betegségek és	Hüvelyi váladékozás,
tünetek	gynaecomastia

Általános - - - - Láz Oedema tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók 1 reverzibilis lehet – lásd 4.4 pont 2 Lymphoma/Lymphoproliferatív betegségek: beszámoltak lymphoma és egyéb lymphoproliferatív betegségek egyedi eseteiről, amelyek az esetek nagy számában a metotrexát-kezelés abbahagyását követően enyhültek. 3 reumatológiai és ezzel összefüggő javallatokban alkalmazott metotrexát esetében jelentették 4 a májbiopsziára vonatkozó megjegyzéseket illetően lásd 4.4 pont Gyermekek és serdülők Gyermekek és serdülők esetében a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan ugyanolyan, mint felnőtteknél. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan monitorozni lehessen. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás tünetei Szájon át történő túladagolást követően a tünetek elsősorban a vérképző és a gastrointestinalis rendszert érintik. A tünetek közé az alábbiak tartoznak: leukocytopenia, thrombocytopenia, anaemia, pancytopenia, neutropenia, myelosuppressio, mucositis, stomatitis, szájüregi fekélyek, hányinger, hányás, gastrointestinalis fekély és vérzés.

A szájon át alkalmazandó metotrexát heti bevétele helyett tévesen végzett, napi bevétel esetén túladagolásos eseteket jelentettek, amelyek néha halálos kimenetelűek voltak. Ezekben az esetekben a gyakran jelentett tünetek a vérképzőszervi és gastrointestinalis reakciók voltak. Beszámoltak sepsis, septicus sokk, veseelégtelenség és aplasticus anaemia miatt bekövetkezett halálesetekről is. A túladagolás kezelése A kalcium-folinát a metotrexát toxikus mellékhatásainak semlegesítésére szolgáló specifikus antidotum. Véletlen túladagolás esetén a toxikus metotrexátadag beadásától számított 1 órán belül a beadott metotrexáttal azonos vagy annál nagyobb mennyiségű kalcium-folinátot kell beadni intravénásan vagy intramuscularisan, és az adagolást addig kell folytatni, amíg a metotrexát -7 szérumkoncentrációja 10 mol/l alá nem csökken. Masszív túladagolás esetén a metotrexát és/vagy metabolitjai vesetubulusokban történő kicsapódásának megelőzése érdekében megfelelő hidratálásra és a vizelet lúgosítására lehet szükség. A metotrexát kiválasztását sem a haemodialysis, sem a peritonealis dialysis nem segíti elő. Hatékony metotrexát-clearance-ről számoltak be nagy átáramlási sebességű (high-flux) membránokkal végzett, akut, intermittáló haemodialysis alkalmazásával.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes és immunmoduláló szerek, immunszuppresszánsok, egyéb immunszuppresszánsok, ATC-kód: L04AX03 Hatásmechanizmus A metotrexát egy folsav-antagonista hatású antimetabolit, amely a citotoxikus hatóanyagok csoportjába tartozik. A dihidrofolát-reduktáz enzim kompetitív gátlásával a DNS-szintézist gátolja. Még nem tisztázott, hogy a metotrexát hatásossága psoriasis, arthritis psoriatica és krónikus polyarthritis kezelésében gyulladáscsökkentő vagy immunszuppresszív hatásának köszönhető-e, illetve, hogy milyen mértékben járul hozzá hatásához az extracellularis adenozin-koncentráció metotrexát által okozott növekedése a gyulladásos területeken. A nagymértékben proliferáló szövetek – mint például a malignus sejtek, a csontvelő, a magzati sejtek, a bőr hámrétege és a nyálkahártya – általában érzékenyebbek a metotrexát ilyen hatására. A sejtproliferáció a malignus tumorokban rendszerint fokozottabb, mint a normál szövetekben, a metotrexát ezért a normál szövetek visszafordíthatatlan károsodása nélkül fejt ki tartós hatást a malignus burjánzásra. Psoriasis esetén a hámrétegben kifejezetten nagyobb mértékű a sejtproliferáció, mint az egészséges bőrben. A különösen súlyos, generalizált, kezelésre nem reagáló psoriasis és arthritis psoriatica esetében a sejtproliferáció mértékének említett különbözősége a metotrexát alkalmazásának alapja.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás Szájon át történő alkalmazás után a metotrexát a gastrointestinalis traktusból szívódik fel. Kis dózisú 2 2 (7,5 mg/m -től 80 mg/m -ig) adagolás esetén a metotrexát átlagos biohasznosulása körülbelül 70%, de egyének között és egyénen belül jelentős eltérések lehetnek (25–100%). A szérumban a csúcskoncentrációt 1–2 órán belül éri el. Egy juvenilis rheumatoid arthritisben szenvedő (2,8–15,1 éves) betegek részvételével végzett, randomizált vizsgálat adatai szerint a metotrexát orális biohasznosulása éhgyomri állapotban nagyobb.

JIA-ban szenvedő gyermekeknél a metotrexát dózisra normalizált, idő függvényében ábrázolt plazmakoncentráció-görbe alatti területe (AUC) a gyermekek életkorával nőtt, és a felnőttek esetében megfigyeltnél kisebb volt. A 7-hidroxi-metotrexát metabolit dózisra normalizált AUC értéke nem függött az életkortól. Eloszlás A metotrexát körülbelül 50%-a kötődik plazmafehérjékhez. Az eloszlás után különösen a májban, a vesében és a lépben halmozódik fel, poliglutamátok formájában, ami hetekig vagy hónapokig is fennmaradhat. Terminális felezési ideje átlagosan 6–7 óra, és jelentős (3–17 óra közötti) változékonyságot mutat. Felezési ideje akár a négyszeresére is megnyúlhat olyan betegeknél, akiknél harmadik eloszlási folyadéktér (pleuralis folyadékgyülem, ascites) van jelen. Biotranszformáció A beadott metotrexátadag mintegy 10%-a metabolizálódik a májban. Fő metabolitja a 7-hidroxi-metotrexát. Elimináció Kiürülése főként változatlan formában, glomerularis filtrációval és a proximalis tubulusban zajló aktív szekrécióval, a vesén keresztül történik. A metotrexát körülbelül 5–20%-a, a 7-hidroxi-metotrexátnak pedig 1–5%-a ürül ki az epével. Jelentős az enterohepaticus körforgás. Beszűkült veseműködésű betegeknél a metotrexát eliminációja jelentősen lelassul. Jelenleg nem ismert, hogy májkárosodásban is lassulhat-e az elimináció. A metotrexát patkányoknál és majmoknál átjut a placentáris barrieren

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Krónikus toxicitás Egereken, patkányokon és kutyákon végzett krónikus toxicitási vizsgálatok toxikus hatásokat mutattak ki gastrointestinalis elváltozások, myelosuppressio és hepatotoxicitás formájában. Mutagén és karcinogén potenciál Patkányokon, egereken és hörcsögökön végzett hosszú távú vizsgálatok nem mutattak semmilyen bizonyítékot a metotrexát daganatkeltő potenciáljára. A metotrexát gén- és kromoszóma-mutációkat indukál mind in vitro, mind in vivo környezetben. A mutagén hatás gyanúja embereknél is felmerül. Reprodukciós toxicitás Teratogén hatást négy faj esetében (patkányok, egerek, nyulak, macskák) azonosítottak. Rhesus majmokban az embereknél megfigyeltekhez hasonló fejlődési rendellenesség nem fordult elő.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

makrogol 400 glicerin narancsaroma szukralóz etil-parahidroxi-benzoát (E214) nátrium-metil-parahidroxi-benzoát (E219) citromsav-monohidrát trinátrium-citrát

tisztított víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Felbontatlan palack 18 hónap. Felbontás után 3 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 ºC-on tárolandó. A palackot tartsa jól lezárva (lásd 6.6 pont).

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

60 ml belsőleges oldatot tartalmazó, 75 ml-es III. típusú borostyán üveg palack megbontást jelző gyermekbiztonsági zárókupakkal (polipropilén feszes polietilén tömítéssel). Minden csomag egy palackot, egy LDPE palackadaptert és egy 10 ml-es, fehér színű, polipropilén adagolófecskendőt tartalmaz (a fecskendőn 1 ml-enként nagyobb beosztás, 0,25 ml-enként kisebb beosztás található).

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Biztonságos kezelés Adagolás előtt és után minden alkalommal mosson kezet az, aki a metotrexátot alkalmazza. Az expozíció kockázatának csökkentése érdekében a metotrexát alkalmazásakor a szülőknek és a gondozóknak eldobható kesztyűt kell viselniük. A készítmény ne érjen a bőrhöz, se a nyálkahártyához. Ha a metotrexát mégis érintkezne a bőrrel vagy a nyálkahártyával, azonnal alaposan le kell mosni szappanos vízzel. Az esetleges kifröccsenéseket azonnal fel kell törölni. Terhes, terhességet tervező vagy szoptató nők ne nyúljanak a metotrexáthoz! A szülőknek, a gondozóknak és a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy a metotrexátot tartsák gyermekek elől elzárva, lehetőleg zárható szekrényben. A véletlen lenyelés gyermekek esetében halálos lehet. A készítmény épségének védelme és a véletlen kifröccsenés kockázatának minimalizálása érdekében a palackot tartsa jól lezárva. Citosztatikumok kezelése során a szokásos körültekintéssel kell eljárni. Útmutatás a csomagban mellékelt fecskendő használatához 1. Az alkalmazás előtt vegyen fel eldobható kesztyűt. 2. Rázza fel a palackot.

3.	Vegye le a palack kupakját, és az adaptert határozottan nyomja a palackszájába.
4.	Nyomja az adagolófecskendő hegyét az adapter nyílásába.
5.	A palackot fordítsa fejjel lefelé.
6.	LASSAN húzza ki a fecskendő dugattyúját úgy, hogy a gyógyszert addig szívja fel a palackból

a fecskendőbe, amíg a fecskendő fehér dugattyújának LEGSZÉLESEBB része egy vonalba nem kerül a fecskendőn a kívánt adagot mutató, fekete jelzéssel. A mérést NE a dugattyú vékony hegyével végezze. Ha a fecskendőben légbuborékok vannak, ismételje meg az eljárást, amíg a buborékok el nem tűnnek. 7. Fordítsa vissza a palackot az eredeti pozícióba és óvatosan húzza ki a fecskendőt az adapterből, közben pedig a fecskendőt ne a dugattyúnál, hanem inkább a testénél fogva tartsa.

8.	Ellenőrizze, hogy a megfelelő adagot szívta-e fel a fecskendőbe.
9.	A gyógyszer beadása előtt gondoskodjon róla, hogy a beteg ülő vagy álló helyzetben legyen.
10.	Óvatosan helyezze a fecskendő végét a beteg szájába, az orca belseje felé irányítva.
11.	Lassan és óvatosan nyomja le a dugattyút, hogy a készítmény kipréselődjön az orca belseje felé.

NE nyomja erőteljesen a dugattyút, és ne a száj hátulsó része vagy a torok felé préselje a készítményt, mert félrenyelést okozhat. A dugattyút óvatosan kell visszanyomni, egészen addig, amíg a helyére nem pattan. 12. Vegye ki a fecskendőt a beteg szájából. 13. Kérje meg a beteget, hogy nyelje le a gyógyszert, és utána igyon egy kis vizet, hogy biztosan ne maradjon gyógyszer a szájában. 14. Rakja vissza a palack kupakját úgy, hogy közben az adaptert ne távolítsa el. Győződjön meg róla, hogy a kupak jól záródik. 15. A fecskendőt a használat után azonnal mossa ki, meleg, szappanos ivóvízzel, és alaposan öblítse ki. A fecskendőt víz alá kell tartani, és a dugattyút többször ki-be kell mozgatni, amíg a gyógyszer minden maradványa kiürül a fecskendő belsejéből, annak hegyét is beleértve. A dugattyút és a fecskendő testét ezután szét kell szedni, és mindkettőt alaposan ki kell mosni meleg, szappanos vízzel. Ezután HIDEG vízzel alaposan át kell öblíteni, és a rajta maradt vizet le kell rázni, majd tiszta papírtörlővel szárazra kell törölni. A dugattyút és a fecskendő testét a gyógyszerrel együtt tiszta, száraz tárolóedényben kell tartani, és a következő használat előtt kell összerakni. A fecskendő minden részének teljesen száraznak kell lennie, mielőtt a következő adaghoz használják. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a citotoxikus készítményekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Oresund Pharma ApS Orient Plads 1 2150 Nordhavn Dánia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

EU/1/17/1172/001

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ

KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2017. március 29. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2021. november 22.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.