Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.
1. A GYÓGYSZER NEVE
LEQEMBI 100 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
100 mg lekanemabot tartalmaz milliliterenként a koncentrátum. 500 mg lekanemabot tartalmaz 5 ml-es injekciós üvegenként (500 mg/5 ml). 200 mg lekanemabot tartalmaz 2 ml-es injekciós üvegenként (200 mg/2 ml). A lekanemab egy rekombináns DNS-technológiával, kínai hörcsög petefészek (CHO) sejtekben előállított rekombináns humanizált gamma-1 (IgG1) immunglobulin monoklonális antitest (mAb). Ismert hatású segédanyag 1,0 mg poliszorbát 80-at (E 433) tartalmaz 2 ml-es injekciós üvegenként. 2,5 mg poliszorbát 80-at (E 433) tartalmaz 5 ml-es injekciós üvegenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Koncentrátum oldatos infúzióhoz. Tiszta vagy enyhén opálos, színtelen vagy halványsárga oldat. Az oldat kémhatása (pH) körülbelül 5,0, ozmolalitása pedig 350–430 mOsm/kg.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Leqembi olyan felnőtt betegek kezelésére javallott, akiknél klinikai diagnózissal enyhe kognitív károsodást és Alzheimer-kór okozta enyhe demenciát (korai Alzheimer-kór) állapítottak meg, és akik nem hordozzák az apolipoprotein E ε4 (ApoE ε4) gént vagy arra nézve heterozigóták, igazolt amiloid patológiával (lásd 4.4 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás
A kezelést az Alzheimer-kór diagnosztizálásában és kezelésében jártas, olyan orvosoknak kell megkezdeniük és felügyelniük, akiknek lehetőségük van mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálatot (MR-vizsgálat) végezni. A lekanemab infúziókat az infúzióval összefüggő reakciók monitorozására, felismerésére és kezelésére képzett szakorvosnak kell beadnia. A lekanemabbal kezelt betegeknek át kell adni a betegkártyát, és tájékoztatni kell őket a lekanemab kockázatairól (lásd még a betegtájékoztatót).
ApoE4 vizsgálat Az ApoE4 genotípust a megfelelő rendeltetésű, CE-jelöléssel ellátott in vitro diagnosztikai eszközzel (IVD) kell meghatározni. Ha nem áll rendelkezésre CE-jelöléssel ellátott IVD, akkor alternatív validált tesztet kell alkalmazni (lásd 5.1 pont). Az ApoE ε4 státusz vizsgálatát a lekanemab-kezelés megkezdése előtt el kell végezni az ARIA kialakulásának kockázatáról való tájékoztatás érdekében (lásd 4.1 és 5.1 pont). A vizsgálat előtt a betegeket megfelelően tájékoztatni kell, és beleegyezést kell adniuk az országos vagy helyi irányelveknek megfelelően. Adagolás A lekanemab javasolt adagja 10 mg/testtömegkilogramm, amelyet intravénás (iv.) infúzió formájában alkalmaznak 2 hetente egyszer. A lekanemab-kezelést abba kell hagyni, ha a betegnél jelenlévő Alzheimer-kór közepesen súlyos fokúvá válik. A lekanemab-kezelés során a kognitív funkciók vizsgálatát és a klinikai tünetek értékelését körülbelül 6 havonta kell elvégezni. A kognitív vizsgálatok és a tünetek progressziója alapján meg kell állapítani, hogy a beteg állapota Alzheimer-kór okozta közepesen súlyos demenciává progrediált-e, és/vagy ha a klinikai lefolyás egyébként arra utal, hogy a lekanemab nem bizonyult hatásosnak a betegnél. Ebben az esetben a beteget tájékoztatni kell a lekanemab-kezelés abbahagyásáról szóló döntésről. Amiloiddal kapcsolatos képalkotási rendellenességek (ARIA) monitorozása A lekanemab ARIA-t okozhat, amely az alábbiak szerint jellemezhető: ARIA ödémával (ARIA-E), amely az MR-vizsgálat alapján agyödémaként vagy agyi sulcus folyadékgyülemként figyelhető meg, és ARIA haemosiderin lerakódással (ARIA-H), amely mikrovérzés és felületes siderosis formájában jelentkezik. Az ARIA mellett 1 cm-nél nagyobb átmérőjű intracerebrális vérzések is előfordultak lekanemabbal kezelt betegeknél. A lekanemab-kezelés megkezdése előtt készíttessen egy friss (6 hónapon belüli) kiindulási agyi MRvizsgálatot a már fennálló ARIA értékelése céljából. Készíttesen MR-vizsgálatot a 3., az 5., a 7. és a
- infúzió beadása előtt. Az MR-vizsgálatot általában körülbelül egy héten belül a lekanemab-infúzió
ütemezett beadása előtt kell elvégezni, és az infúzió megkezdése előtt felül kell vizsgálni. Ha a beteg a kezelés során bármikor ARIA-ra utaló tüneteket tapasztal, klinikai értékelést kell végezni, beleértve az MR-vizsgálatot is (lásd 4.4 pont). Ajánlások az adagolás megszakítására vagy a kezelés abbahagyására ARIA-ban szenvedő betegeknél ARIA-E Az adagolás folytatható tünetmentes, enyhe radiográfiai ARIA-E eseteiben. Az adagolást fel kell függeszteni minden tünetekkel járó vagy radiográfiai vizsgálat alapján közepesen súlyos vagy súlyos ARIA-E esetén. A kezdeti azonosítást követően 2-4 hónappal kontroll MR-vizsgálatot kell végezni az állapot rendeződésének értékelése céljából. Amint az MR-vizsgálat radiográfiai rendeződést mutat, és a tünetek, ha vannak, megszűnnek, az adagolás klinikai megítélés alapján folytatható. Az MRvizsgálat eredményének radiográfiai súlyosságát lásd az 1. táblázatban (lásd 4.4 pont). Klinikai megítélés alapján mérlegelje, hogy folytatható-e az adagolás a kiújuló ARIA-E-ben szenvedő betegeknél. A tünetekkel járó vagy radiográfiai vizsgálat alapján közepesen súlyos vagy súlyos ARIA- E második előfordulása után a lekanemab-kezelést véglegesen le kell állítani (lásd 4.8 pont). ARIA-H
Az adagolás folytatható tünetmentes, enyhe radiográfiai ARIA-H eseteiben. Az adagolást fel kell függeszteni minden tünetekkel járó, enyhe vagy közepesen súlyos, illetve radiográfiai vizsgálat alapján közepesen súlyos ARIA-H esetén. A kezdeti azonosítást követően 2-4 hónappal kontroll MRvizsgálatot kell végezni a stabilizálódás értékelése céljából. Amint az MR-vizsgálat radiográfiai stabilizálódást mutat, és a tünetek, ha vannak, megszűnnek, az adagolás klinikai megítélés alapján folytatható (lásd 4.8 pont). Radiográfiai vizsgálattal igazolt súlyos vagy tünetekkel járó, súlyos ARIA- H esetén a lekanemab-kezelést véglegesen abba kell hagyni. Az MR-vizsgálat eredményének radiográfiai súlyosságát lásd az 1. táblázatban (lásd 4.4 pont). Intracerebrális vérzés A lekanemab-kezelést véglegesen abba kell hagyni, ha 1 cm-nél nagyobb átmérőjű intracerebrális vérzés lép fel. Késedelmes vagy kihagyott adagok Ha egy infúzió kimarad, a következő adagot a lehető leghamarabb be kell adni. Különleges betegcsoportok Idősek Nincs szükség az adag módosítására ≥ 65 éves betegeknél (lásd 5.1 pont). Vesekárosodás Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont). Májkárosodás Enyhe vagy közepes fokú súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont). Gyermekek és serdülők A lekanemabnak gyermekek és serdülők esetén nincs releváns alkalmazása. Az alkalmazás módja A lekanemab kizárólag intravénásan alkalmazható. A lekanemabot intravénás infúzióban alkalmazzák körülbelül 1 órán át, 2 hetente egyszer. Az első infúzió esetében a beteget az infúzió befejezését követően körülbelül 2,5 órán keresztül megfigyelés alatt kell tartani az infúzióval összefüggő reakciók jelei és tünetei tekintetében (lásd 4.4 pont). A lekanemabot az intravénás infúzió beadása előtt fel kell hígítani. A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Nem megfelelően kontrollált vérzési rendellenességben szenvedő betegek. A kezelést megelőzően korábbi intracerebrális vérzés, 4-nél több mikrovérzés, felületes siderosis vagy vazogén oedema MR-vizsgálati leletei, vagy egyéb, agyi amiloid angiopátiára (CAA) utaló leletek (lásd 4.4 pont). A lekanemab-kezelés nem kezdhető meg olyan betegeknél, akik folyamatos véralvadásgátló kezelésben részesülnek (lásd 4.4 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Kontrollált hozzáférési program és regiszter A lekanemab biztonságos és hatékony alkalmazásának elősegítése érdekében a kezelés megkezdését minden betegnél egy központi regisztrációs rendszeren keresztül kell kezdeményezni, amelyet egy kontrollált hozzáférési program részeként kell bevezetni. Nyomonkövethetőség A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni. Túlérzékenységi reakciók A lekanemabbal kezelt betegeknél túlérzékenységi reakciók, köztük angiooedema, bronchospasmus és anaphylaxia fordultak elő, amelyek súlyosak lehetnek. A túlérzékenységi reakcióra utaló jelek vagy tünetek első észlelésekor azonnal meg kell szakítani az infúzió beadását, és megfelelő terápiát kell indítani (lásd 4.2 pont). Béta-amiloid patológia A béta-amiloid patológia jelenlétét a kezelés megkezdése előtt megfelelő vizsgálattal meg kell erősíteni. Amiloiddal kapcsolatos képalkotási rendellenességek (ARIA) Az ARIA spontán is előfordulhat Alzheimer-kóros betegeknél. Az ARIA-H általában az ARIA-E előfordulásával együtt jelentkezik. Az ARIA rendszerint a kezelés korai szakaszában jelenik meg, és általában tünetmentes, bár ritkán előfordulhatnak súlyos és életveszélyes események, így görcsroham és status epilepticus. Ha jelen vannak, az ARIA-val kapcsolatos jelentett tünetek a fejfájás, zavartság, látászavar, szédülés, hányinger és járási nehézség lehetnek. Fokális neurológiai eltérések is előfordulhatnak. A placebót vagy lekanemabot kapó betegek 1/3-ánál fordult elő kiújuló ARIA. Az első ARIA eseményt követően a lekanemab-kezelés újrakezdése esetén a kiújulás előfordulása nagyon gyakori (lásd 4.8 pont). Az ARIA-hoz társuló tünetek általában idővel megszűnnek (lásd 4.8 pont). Az ARIA, beleértve a tünetekkel járó és a súlyos ARIA-t is, kockázata megnő az apolipoprotein E ε4 (ApoE ε4) homozigóta hordozóknál (lásd 4.8 pont). Az ARIA mellett 1 cm-nél nagyobb átmérőjű intracerebrális vérzések is előfordultak lekanemabbal kezelt betegeknél. A lekanemab-kezelés megkezdéséről szóló döntés meghozatalakor mérlegelni kell a lekanemab előnyeit az Alzheimer-kór kezelésében és az ARIA-val kapcsolatos súlyos mellékhatások lehetséges kockázatát (lásd 4.8 pont). Az ARIA monitorozása Kiindulási agyi MR-vizsgálat és időszakos MR-vizsgálattal történő monitorozás ajánlott. A lekanemabbal történő kezelés első 14 hete alatt fokozott klinikai megfigyelés ajánlott az ARIA tekintetében. Ha a betegnél ARIA-ra utaló tüneteket észlelnek (lásd 4.8 pont), klinikai értékelést kell végezni, beleértve a további MR-vizsgálatot is (lásd 4.2 pont). Radiográfiai leletek A lekanemabhoz társuló ARIA radiográfiai súlyosságát az 1. táblázatban szereplő kritériumok alapján osztályozták.
1. táblázat: Az ARIA MR-vizsgálat osztályozási kritériumai
1
ARIA típusa Radiográfiás súlyosság
Enyhe Közepesen súlyos Súlyos
ARIA-E FLAIR hiperintenzitás FLAIR FLAIR hiperintenzitás
| kizárólag a sulcus | hiperintenzitás 5– | > 10 cm kiterjedésben, |
| és/vagy a | 10 cm legnagyobb | gyrus duzzanattal és a |
| cortex/subcortex | kiterjedésben, vagy | sulcusok eltűnésével |
| fehérállomány egy | 1-nél több | (effacement). Egy vagy |
| területén < 5 cm | érintettségi hely, | több különálló/független |
| kiterjedésben | mindegyik < 10 cm | érintettségi hely is |
kiterjedésben észlelhető. ARIA-H ≤ 4 új mikrovérzés 5–9 új mikrovérzés 10 vagy több új mikrovérzés mikrovérzés ARIA-H 1 fokális felületes 2 fokális felületes > 2 felületes siderosisos felületes siderosis siderosisos terület siderosisos terület terület 1 A radiográfiai súlyosságot a kiinduláshoz képest új mikrovérzések teljes száma vagy a felületes sziderózis területeinek teljes száma határozza meg. Azon betegek esetében, akiknél radiográfiai vizsgálat alapján tünetmentes ARIA-E van jelen, fokozott klinikai éberség ajánlott az ARIA tünetei tekintetében (a tüneteket lásd 4.8 pont). Készíttessen további MR-vizsgálatokat 1-2 hónap múlva a rendeződés értékelése céljából, vagy tünetek jelentkezése esetén hamarabb. ApoE ε4 hordozó státusz és az ARIA kockázata A lekanemabbal kezelt, ApoE ε4 homozigóta hordozó betegeknél a heterozigóta hordozókhoz és a nem hordozókhoz képest nagyobb az ARIA incidenciája, beleértve a tünetekkel járó súlyos és kiújuló ARIA-t is (lásd 4.8 pont). A lekanemab alkalmazása homozigóta betegeknél nem javallott (lásd 4.1 pont). Intracerebrális vérzés fokozott kockázata A lekanemab alkalmazásának mérlegelésekor óvatosan kell eljárni olyan betegeknél, akiknél az intracerebrális vérzés fokozott kockázatára utaló tényezők állnak fenn. Lekanemabot és véralvadásgátlót egyaránt alkalmazó betegeknél, illetve a lekanemab-kezelés alatt tbrombolyticus szereket kapó betegeknél 1 cm-nél nagyobb átmérőjű intracerebrális vérzéseket, köztük halálos kimenetelű eseményeket is megfigyeltek. Fokozott körültekintéssel kell eljárni, ha a lekanemabbal már kezelt betegnél véralvadásgátló adását mérlegelik. Egyidejűleg alkalmazott antithromboticus gyógyszeres kezelés Antithromboticus gyógyszerek (aszpirin, egyéb thrombocytaaggregáció-gátlók vagy antikoagulánsok) kiindulási alkalmazása megengedett volt a klinikai vizsgálatokban, ha a beteg a kezelést stabil dózisban kapta. Az alkalmazott antithromboticus gyógyszer az esetek többségében acetilszalicilsav volt. Az ARIA vagy az intracerebrális vérzés megnövekedett kockázatát nem figyelték meg a thrombocytaaggregáció-gátlók alkalmazása során. Mivel intracerebrális vérzést figyeltek meg lekanemabot és véralvadásgátlót egyaránt kapó betegeknél (lásd 4.8 pont), valamint a lekanemab-kezelés alatt thrombolyticus szereket alkalmazó betegeknél, fokozott körültekintéssel kell eljárni, ha a már lekanemabbal kezelt betegnél antikoagulánsok vagy thrombolyticus szer (pl. szöveti plazminogénaktivátor) adását mérlegelik:
- Ha a lekanemab-kezelés alatt véralvadásgátló kezelést kell kezdeni (pl. artériás trombózis,
akut tüdőembólia vagy egyéb életveszélyes indikáció), akkor a lekanemab-kezelést szüneteltetni kell. A lekanemabot-kezelés újraindítható, ha a véralvadásgátlás orvosilag már nem indokolt. Az egyidejűleg alkalmazott acetilszalicilsav és egyéb thrombocytaaggregációgátló kezelés megengedett.
- A klinikai vizsgálatokban csak korlátozottan alkalmaztak thrombolyticumokat, azonban az
egyidejű alkalmazásból eredő súlyos intracranialis vérzés kockázata valószínűsíthető. A
thrombolyticumok alkalmazását kerülni kell, kivéve az olyan, azonnali életveszélyes, alternatív kezelési lehetőséggel nem rendelkező indikációkat (pl. hemodinamikai zavarral járó tüdőembólia), amikor az előnyök meghaladhatják a kockázatokat.
- Mivel az ARIA-E olyan fokális neurológiai károsodásokat okozhat, amelyek utánozhatják az
ischaemiás stroke-ot, a kezelőorvosoknak mérlegelniük kell, hogy az ilyen tünetek az ARIA-E miatt jelentkezhetnek-e, mielőtt a lekanemabbal kezelt betegnél thrombolyticus terápiát alkalmaznának. A lekanemabbal történő kezelés nem kezdhető meg olyan betegeknél, akik folyamatos véralvadásgátló kezelésben részesülnek (lásd 4.3 pont). Az intracerebrális vérzés egyéb kockázati tényezői A 301-es vizsgálatból kizárták azokat a betegeket, akiknél az idegrendszeri képalkotó vizsgálat során az intracerebrális vérzés fokozott kockázatát jelezte. Ezek közé tartoztak a CAA-ra utaló leletek (1 cmnél nagyobb átmérőjű korábbi agyvérzés, 4-nél több mikrovérzés, felületes siderosis, vazogén oedema) vagy egyéb olyan elváltozások (aneurizma, érrendszeri malformáció), amelyek potenciálisan növelhetik az intracerebrális vérzés kockázatát. Az ApoE ε4 allél jelenléte összefügg a CAA-val, amely az intracerebrális vérzés fokozott kockázatával jár. Infúzióval összefüggő reakciók A lekanemabbal végzett klinikai vizsgálatokban infúzióval összefüggő reakciókat figyeltek meg (lásd 4.8 pont); a többségük enyhe vagy közepesen súlyos volt, és az első infúzió beadása során jelentkezett. Infúzióval összefüggő reakció esetén az infúzió sebessége csökkenthető, vagy az infúzió megszakítható, és a klinikai indikációnak megfelelően megfelelő terápia indítható. A későbbi infúziók beadása előtt antihisztaminokkal, paracetamollal, nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel vagy kortikoszteroidokkal történő profilaktikus kezelés mérlegelendő. A klinikai vizsgálatokból kizárt betegek (lásd még 5.1 pont) A lekanemabbal végzett klinikai vizsgálatokból kizárták azokat a betegeket, akiknek a kórtörténetében a szűrést megelőző 12 hónapon belül transiens ischaemiás roham (TIA), stroke vagy görcsroham szerepelt. Ezeknél a betegeknél a biztonságosság és a hatásosság nem ismert. A lekanemabbal végzett klinikai vizsgálatokból kizárták azokat az immunológiai rendellenességben szenvedő betegeket, akiket nem tudtak megfelelően kontrollálni, vagy akiknél immunglobulinokkal, szisztémás monoklonális antitestekkel, szisztémás immunszupressziv szerekkel vagy plazmaferezissel történő kezelésre volt szükség, ezért a biztonságosság és a hatásosság ezeknél a betegeknél nem ismert. Az autoszomális domináns Alzheimer-kórban vagy Down-szindrómában szenvedő betegeknél magasabb lehet a CAA és ARIA események aránya, így az ilyen betegeket kizárták a lekanemabbal végzett klinikai vizsgálatokból. A lekanemab biztonságossága és hatásossága ezeknél a betegeknél nem ismert. Betegkártya és betegtájékoztató A kezelőorvosnak meg kell beszélnie a beteggel a lekanemab-terápia kockázatait, az MR-vizsgálatokat és a mellékhatások jeleit vagy tüneteit, valamint azt, hogy mikor kell egészségügyi szakemberhez fordulni. A beteg megkapja a betegkártyát, és utasítást kap arra, hogy a kártyát mindig hordja magánál.
Ismert hatású segédanyagok Beadás előtt a készítményt nátrium-klorid oldattal (0,9%-os sóoldattal) hígítani kell. Lásd a nátriumklorid oldat alkalmazási előírását. Ez a gyógyszer 0,5 mg poliszorbát 80-at tartalmaz 1 ml lekanemabot tartalmazó oldatban. A poliszorbátok allergiás reakciót okozhatnak. Az ismerten allergiás betegeknél ezt figyelembe kell venni.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A lekanemabbal nem végeztek gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatokat. A lekanemab eliminációja valószínűleg az immunglobulinok normál lebomlási útvonalain keresztül történik, és a clearance-et nem befolyásolják a kis molekulájú egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek. Ezért nem várható, hogy a lekanemab farmakokinetikai (PK) gyógyszerkölcsönhatásokat okozna, vagy hajlamos lenne az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekkel való kölcsönhatásra. A lekanemab-kezelés során az intracerebrális vérzés kockázata megnőhet antikoaguláns terápiában részesülő vagy thrombolyticus szereket kapó betegeknél (lásd 4.3 és 4.4 pont).
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Fogamzóképes nők Fogamzóképes nők esetében a lekanemab-kezelés megkezdése előtt ellenőrizni kell a lehetséges terhesség meglétét. A fogamzóképes nőknek a kezelés alatt és a kezelés utolsó adagjának alkalmazásától számított legalább 2 hétig hatékony fogamzásgátló módszereket kell alkalmazniuk. Terhesség A lekanemab terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozó adatok vagy a lekanemab terhesség alatti kockázatának értékelésére szolgáló, állatokkal végzett vizsgálatokból származó adatok nem állnak rendelkezésre. A humán IgG a terhesség első trimeszterét követően ismerten átjut a placentán. Ezért a lekanemab átkerülhet az anyából a fejlődő magzatba. Nem ismert, hogy a lekanemab milyen hatást gyakorol a fejlődő magzatra. A lekanemab alkalmazása nem javasolt terhesség alatt. Szoptatás Nem állnak rendelkezésre adatok arról, hogy a lekanemab átjut-e az emberi anyatejbe, hatással van-e a szoptatott csecsemőre vagy a tejtermelésre. Ismert, hogy a humán IgG a születést követő első napokban kiválasztódik az anyatejbe, és a koncentrációja nem sokkal később alacsonyra csökken. Ennek az expozíciónak a szoptatott csecsemőre gyakorolt hatása nem ismert, és a kockázat nem zárható ki. Ezért a lekanemab alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy lekanemab-kezelést szakítják meg – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából. Termékenység A lekanemabnak az emberi reprodukciós képességre gyakorolt hatásaira vonatkozóan nincsenek adatok.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A lekanemab nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy fokozott körültekintéssel járjanak el a gépjárművezetés vagy gépek kezelése során, amennyiben a lekanemabkezelés alatt szédülést vagy zavartságot tapasztalnak.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása A lekanemab biztonságosságát 2203 betegnél értékelték, akik legalább egy adag lekanemabot kaptak. Az Alzheimer-kór vagy az Alzheimer-kór okozta enyhe demencia miatt enyhe kognitív károsodásban szenvedő betegeknél végzett 301-es vizsgálat kettős vak, placebokontrollos időszakában összesen 898 beteg kapott lekanemabot az ajánlott 10 mg/ttkg dózisban kéthetente, közülük 757 beteg nem hordozó vagy heterozigóta beteg volt (a javallat szerinti populáció). A lekanemabbal kezelt betegek 31%-a (278/898) nem hordozó, 53%-a (479/898) heterozigóta és 16%a (141/898) homozigóta volt. Az ARIA-eseményeket leszámítva a biztonságossági profil az egyes genotípusok között azonos volt. A klinikai vizsgálatokban lekanemab-kezelés mellett görcsrohamokról, köztük status epilepticus-ról is beszámoltak. A javallat szerinti populációban a leggyakoribb mellékhatások az infúzióval összefüggő reakció (26%), ARIA-H (13%), fejfájás (11%) és ARIA-E (9%) voltak. A 301-es vizsgálatban a lekanemab-kezelés után 1 cm-nél nagyobb átmérőjű intracerebrális vérzést a betegek 0,5%-ánál (4/757), míg ez az arány a placebóval kezelt betegeknél 0,1% (1/764) volt. Lekanemabot kapó betegeknél megfigyeltek halálos kimenetelű intracerebrális vérzéses eseményeket. A mellékhatások táblázatos felsorolása A lekanemabbal végzett klinikai vizsgálatok során a 2. táblázatban felsorolt alábbi mellékhatásokról számoltak be. A mellékhatások a MedDRA preferált kifejezéseként a MedDRA szervrendszeri kategória alatt szerepelnek. A mellékhatásokat szervrendszerenként a következő kategóriák szerint soroltuk fel: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek bemutatásra.
2. táblázat: Mellékhatások
Szervrendszer Mellékhatás Gyakorisági kategória
1 Immunrendszeri túlérzékenységi reakciók gyakori 2,3 betegségek és tünetek késleltetett túlérzékenységi reakciók gyakori Idegrendszeri fejfájás nagyon gyakori 4
betegségek és tünetek ARIA nagyon gyakori
5,6 ARIA-H nagyon gyakori 7
| tünetekkel járó ARIA-H | gyakori |
| agyi mikrovérzés ≤ 10 | nagyon gyakori |
| agyi mikrovérzés > 10 | gyakori |
| felületes sziderózis | gyakori |
intracerebrális vérzés > 1 cm nem gyakori 8,9 ARIA-E gyakori 7 tünetekkel járó ARIA-E gyakori Szívbetegségek és a pitvarfibrilláció gyakori
szívvel kapcsolatos
tünetek
Emésztőrendszeri hányinger gyakori
betegségek és tünetek
10 Általános tünetek, az infúzióval összefüggő reakciók nagyon gyakori
alkalmazás helyén
fellépő reakciók
1 Magában foglalja a következőket: angiooedema, bronchospasmus, anaphylaxia, kiütés és fejfájás. 2 Magában foglalja a következőket: kiütés, fejfájás, orrfolyás, rhinitis és hajhullás. 3 Az infúzió beadása után 24 órával jelentkezett. 4 ARIA: Magában foglalja a következőket: radiográfiai ARIA-E, tünetekkel járó ARIA-E, radiográfiai ARIA-H és tünetekkel járó ARIA-H. 5 ARIA-H: Magában foglalja a következőket: radiográfiai ARIA-H és tünetekkel járó ARIA-H. 6 ARIA-H: Amiloiddal kapcsolatos képalkotási rendellenesség – mikrovérzés és haemosiderin lerakódás; a központi idegrendszer felületes siderosisa és a kisagyi mikrovérzés. 7 Magában foglalja a következőket: gyakori tünet: fejfájás; nem gyakori tünetek: zavartság, látászavarok (kettőslátás, fényérzékenység, homályos látás, csökkent látásélesség, látáskárosodás), szédülés, hányinger, járási nehézség és görcsrohamok. 8 ARIA-E: Magában foglalja a következőket: radiológiai ARIA-E és tünetekkel járó ARIA-E. 9 Az ARIA-E gyakori a javallat szerinti populációban és nagyon gyakori a homozigóta populációban. 10 Magában foglalja a következőket: infúzióval összefüggő reakció és az infúzió beadási helyén fellépő reakció. Kiválasztott mellékhatások leírása Az ARIA előfordulása a javallat szerinti populációban A 301-es vizsgálatban a lekanemabot kapó, nem hordozó és heterozigóta betegek 2%-ánál (16/757) fordult elő tüneteket okozó ARIA. Az ARIA-hoz társuló súlyos, kórházi kezelést igénylő tünetekről a lekanemabot kapó betegek 0,4%-ánál (3/757) számoltak be. Az ARIA-hoz társuló klinikai tünetek a betegek 75%-ánál (12/16) megszűntek a megfigyelési időszak alatt. A 301-es vizsgálatban a lekanemabot kapó betegek 17%-ánál (128/757) figyeltek meg ARIA-t, míg ez az arány a placebót kapó betegeknél 7% (55/764) volt. A 301-es vizsgálatban ARIA-E-t a lekanemabot kapó betegek 9%-ánál (67/757) figyeltek meg, míg ez az arány a placebót kapó betegeknél 1% (10/764) volt. Az ARIA-E többsége tünetmentes volt, a lekanemabot kapó betegek 2%-ánál (12/757) jelentettek tüneteket, a placebót kapó betegeknél pedig nem számoltak be tünetekről. Az ARIA-E-vel összefüggő, jelentett tünetek között szerepelt fejfájás (50%, 6/12), zavartság (17%, 2/12), szédülés (8%, 1/12) és hányinger (8%, 1/12). Fokális neurológiai eltérések (8%, 1/12) is előfordultak.
ARIA-H-t a lekanemabot kapó betegek 13%-ánál (98/757) figyeltek meg, míg ez az arány a placebót kapó betegeknél 7% (52/764) volt. Az ARIA-H többsége tünetmentes volt, a lekanemabot kapó betegek 0,8%-ánál (6/757) és a placebót kapó betegek 0,1%-ánál (1/764) jelentettek tüneteket. Az ARIA-H és az ARIA-E együttesen is előfordulhat. Az izolált ARIA-H (azaz az ARIA-H olyan betegeknél, akiknél nem jelentkezett ARIA-E is) nem emelkedett a lekanemab esetében a placebóhoz képest. Az ARIA-E radiológiai események többsége a kezelés korai szakaszában (az első 7 adag mellett) következett be, bár az ARIA-E bármikor előfordulhat, és a betegeknél 1-nél több epizód is jelentkezhet. A lekanemabot kapó betegeknél az ARIA-E maximális radiográfiai súlyossága a betegek 4%-ánál (31/757) enyhe, 4%-ánál (33/757) közepesen súlyos, 0,3%-ánál (2/757) pedig súlyos volt. Az MR-vizsgálat alapján az állapot a betegek 64%-ánál (43/67) a 12. hétre, 87%-ánál (58/67) a 17. hétre rendeződött, és összességében a betegek 100%-ánál (67/67) megszűnt a felismerést követően, míg ez az arány a placebót kapó betegeknél 80% (8/10) volt. Az ARIA-H mikrovérzés maximális radiológiai súlyossága a lekanemabot kapó betegek 8%-ánál (60/757) enyhe, 1%-ánál (8/757) közepesen súlyos, 1%-ánál (10/757) pedig súlyos volt; az ARIA-H felületes siderosis a betegek 3%-ánál (26/757) enyhe, 0,5%-ánál (4/757) közepesen súlyos, 0,3%-ánál (2/757) pedig súlyos volt. Az MR-vizsgálati eredmény radiográfiai súlyosságát lásd a 4.4 pontban található 1. táblázatban. Az ARIA kiújulása a javallat szerinti populációban ARIA-E-t a lekanemabot kapó betegek 9%-ánál (67/757) észleltek, akiknek 88%-a (59/67) folytatta a lekanemab-kezelést dózismegszakítással vagy a nélkül. A lekanemab-kezelést folytató betegek 14%ánál (8/59) jelentkezett az ARIA-E kiújulása. ARIA-H-t (egyidejű ARIA-E-vel vagy a nélkül) a lekanemabot kapó betegek 13%-ánál (98/757) és a placebót kapó betegek 7%-ánál (52/764) észleltek, és a lekanemabot kapó betegek 80%-a (78/98) és placebót kapó betegek 77%-a (40/52) folytatta a kezelést dózismegszakítással vagy a nélkül. A kezelést folytatók közül a lekanemabot kapó betegek 36%-ánál (28/78) és a placebót kapó betegek 30%-ánál (23/40) fordult elő az ARIA-H kiújulása. Elszigetelt ARIA-H-t a lekanemabot kapó betegek 8%-ánál (61/757) és a placebót kapó betegek 6%ánál (45/764) észleltek, és a lekanemabot kapó betegek 97%-a (59/61), illetve a placebót kapó betegek 100%-a (45/45) folytatta a kezelést dózismegszakítással vagy a nélkül. A kezelést folytatók közül a lekanemabot kapó betegek 20%-ánál (12/59) és a placebót kapó betegek 20%-ánál (10/45) fordult elő az ARIA-H kiújulása. Intracerebrális vérzés a javallat szerinti populációban Az intracerebrális vérzés előfordulási gyakorisága 0,3% (1/286) volt a lekanemabot kapó, az esemény időpontjában egyidejűleg antithromboticus gyógyszeres kezelésben részesülő betegek körében, míg ez az arány a lekanemabot nem kapó betegeknél 0,7% (3/450) volt. A lekanemabot önmagában vagy véralvadásgátló gyógyszerrel vagy acetilszalicilsavval kombinálva szedő betegeknél az intracerebrális vérzés előfordulási gyakorisága 1,5% (1/68 beteg) volt, míg placebót szedő betegeknél nem fordult elő. ApoE ε4 hordozó státusz és az ARIA kockázata Az Alzheimer-kóros betegek körülbelül 15%-a ApoE ε4 homozigóta hordozó. A 301-es vizsgálatban az ARIA incidenciája alacsonyabb volt a nem hordozóknál (13% lekanemab vs. 4% placebo) és a heterozigótáknál (19% lekanemab vs. 9% placebo), mint a homozigótáknál (45% lekanemab vs. 22% placebo). A lekanemabot kapó betegek körében az ARIA-E a nem hordozók 5%-ánál és a heterozigóták 11%-ánál fordult elő, míg ez az arány a homozigóták körében 33%. Tünetekkel járó ARIA-E a nem hordozók 1%-ánál és a heterozigóták 2%-ánál fordult elő, míg ez az arány a homozigóták körében 9%. ARIA-H a nem hordozók 12%-ánál és a heterozigóták 14%-ánál fordult elő, míg ez az arány a homozigóták körében 38%. Tünetekkel járó ARIA-H a nem hordozók és heterozigóták 1%-ánál fordult elő, míg ez az arány a homozigóták körében 4%. A súlyos ARIA
események a nem hordozók és heterozigóta hordozók körülbelül 1%-ánál és a homozigóták 3%-ánál fordultak elő. Az ARIA kezelésére vonatkozó ajánlások nem különböznek az ApoE ε4 hordozók és a nem hordozók között. Az infúzió beadásával összefüggő reakciók A 301-es vizsgálatban a lekanemabbal kezelt betegek 26%-ánál (237/898) figyeltek meg infúzióval összefüggő reakciókat, és ezek 75%-a (178/237) az első infúzió beadása során fordult elő. Az infúzióval összefüggő reakciók többnyire enyhe (69%) vagy közepesen súlyos (28%) mértékűek voltak, súlyos infúzióval összefüggő reakciókat a betegek kevesebb mint 1%-ánál jelentettek. Előfordultak súlyos infúzióval összefüggő reakciók is. Az infúzióval összefüggő reakciók a betegek 1%-ánál (12/898) a lekanemab-kezelés megszakításához vezetett. Az infúzióval összefüggő reakciók tünetei közé tartozik a láz és az influenzaszerű tünetek (hidegrázás, általános fájdalmak, remegésérzet és ízületi fájdalom), hányinger, hányás, alacsony vérnyomás, magas vérnyomás és csökkent oxigénszaturáció). Az először infúzióval összefüggő reakciókat tapasztaló betegek több mint 63%-ánál a megelőző gyógyszeres kezelés hatására nem jelentkeztek további reakciók (lásd 4.4 pont). Az infúzióval összefüggő reakciók előfordulása hasonló volt az ApoE ε4 genotípustól függetlenül. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Az lekanemab túladagolásával kapcsolatosan korlátozott a klinikai tapasztalat.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Pszichoanaleptikumok, egyéb anti-dementia gyógyszerek, ATC-kód: N06DX04 Hatásmechanizmus A lekanemab egy IgG1 monoklonális antitest, amely a béta-amiloid oldható és oldhatatlan aggregált formái ellen irányul, és csökkenti a béta-amiloid plakkokat. Farmakodinámiás hatások A lekanemab hatása a béta-amiloid patológiára A lekanemab időfüggő módon csökkentette a béta-amiloid plakkokat a placebóhoz képest. A lekanemab hatását az agyban lévő béta-amiloid plakkok szintjére PET képalkotó vizuális leolvasással értékelték, és a standard felvételi érték arány (Standard Uptake Value Ratio, SUVR) módszerrel és a Centiloid skálával számszerűsítették. A 301-es vizsgálatban a lekanemab 10 mg/ttkg 2 hetente történő adagolásával a 79. héten a kiindulási értékhez viszonyított átlagos változás a placebóval összehasonlítva statisztikailag szignifikáns volt a javallat szerinti populációban (–59,437).
Expozíció-válasz összefüggések Az expozíció-válasz elemzés azt mutatta, hogy a megfigyelt amiloid PET SUVR csökkent a lekanemab-expozíció növekedésével. A PK/PD-elemzés szerint a liquor Aβ1-42, a plazma Aβ42/40 arány és a plazma p-tau181 változása korrelációt mutatott a lekanemab-expozíció növekedésével. Immunogenitás A lekanemab immunogenitását az ADA assay korlátai miatt nem értékelték kellőképpen. Az ADA farmakokinetikára, hatásosságra és biztonságosságra gyakorolt hatását nem értékelték kellőképpen. Klinikai biztonságosság és hatásosság A lekanemab hatásosságát egy kettős vak, placebokontrollos, párhuzamos csoportos, randomizált vizsgálatban (301-es vizsgálat) értékelték korai Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél (olyan betegeknél, akiknél megerősítették az amiloid patológia jelenlétét és az enyhe kognitív károsodást [a betegek 62%-a] vagy enyhe demencia stádiumban lévő betegséget [a betegek 38%-a]). Az Aβ-patológiát vizuális leolvasással határozták meg engedélyezett Aβ PET-nyomjelző anyaggal, az alkalmazási előírásnak megfelelően, a liquorban pedig a teljes tau (t-tau)/Aβ42 arányt mérték a validált cut-off > 0,54 értékkel (assay: Lumipulse® G P-Amyloid 1-42). A betegeket a következő kritériumok szerint választották be:
- Klinikai demenciaértékelés (CDR) globális pontszáma: 0,5 vagy 1,0; és Memory Box pontszám:
0,5 vagy nagyobb
- A National Institute on Aging and the Alzheimer's Association (NIA-AA) enyhe kognitív
károsodásra vagy a valószínűsíthető Alzheimer-kór okozta demenciára vonatkozó alapvető klinikai kritériumai
- Mini-Mental State Examination (MMSE) pontszám: ≥ 22 és ≤ 30
- Az epizodikus memória objektív károsodása, a következő alapján: a Wechsler-Memory Scale-
IV Logical Memory II (alskála) (WMS-IV LMII) értéke az életkorra korrigált átlag alatt legalább 1 szórásnyi értékkel. A betegeket kizárták, ha a szűrést megelőző 12 hónapon belül a kórtörténetben előfordult transiens ischaemiás roham (TIA), stroke vagy roham, agyrázkódás, fertőzéses elváltozások, többszörös lacunaris infarctus vagy nagyobb érterületet érintő stroke, súlyos kisér- vagy fehérállomány-betegség, nem megfelelően kontrollált vérzéses rendellenességek, nem megfelelően kontrollált immunológiai rendellenességek (pl., aktív vasculitis) vagy ha a betegek immunglobulinokkal, szisztémás monoklonális antitestekkel, szisztémás immunszuppresszív szerekkel vagy plazmaferezissel történő kezelést igényeltek. A kezelés biztonságossága és hatásossága a közepesen súlyos Alzheimer-kórban, atípusos Alzheimerkór szindrómákban (memória-domináns Alzheimer-kór nélkül), autoszomális domináns Alzheimerkórban szenvedő betegeknél vagy Down-szindrómás felnőtteknél nem bizonyított. A 301-es vizsgálatban 1795 beteget randomizáltak, akik 18 hónapon keresztül kéthetente 10 mg/ttkg lekanemabot vagy placebót kaptak, és közülük 1521 beteg tartozott a javallat szerinti populációba. A randomizált betegek 31%-a nem hordozó, 53%-a heterozigóta és 16%-a homozigóta volt. A randomizált betegek életkorának mediánja a kiinduláskor 72 év volt, a tartomány 50 és 90 év között mozgott. A betegek 52%-a nő volt, 77%-a kaukázusi, 17%-a ázsiai és 3%-a fekete bőrű. A társbetegségek közé tartozott a hyperlipidaemia (60%), a hipertónia (55%), az elhízás (17%), az ischaemiás szívbetegség (16%) és a cukorbetegség (15%). A randomizálást a klinikai alcsoportok; az Alzheimer-kórra alkalmazott egyidejű tüneti gyógyszeres kezelés jelenléte vagy hiánya a kiinduláskor; az ApoE ε4 hordozói státusz; és a régió szerint rétegezték.
A 301-es vizsgálat eredményei Az elsődleges hatásossági eredmény a CDR-SB 18 hónapos változása volt a kiindulási értékhez képest. A legfontosabb másodlagos végpontok közé tartozott a kiindulási értékhez képest 18 hónap után bekövetkezett változás a következő mérések tekintetében: Centiloidok segítségével végzett amiloid PET, ADAS-Cog14, Alzheimer-kór összetett pontszám (Alzheimer’s Disease Composite Score, ADCOMS) és Alzheimer-kór kooperatív vizsgálat – a mindennapi élettevékenységekre vonatkozó kérdőív enyhe kognitív károsodás esetén (Alzheimer's Disease Cooperative Study- Activities of Daily Living Scale for Mild Cognitive Impairment, ADCS MCI-ADL). A teljes populációban a lekanemab és a placebo közötti különbség a CDR-SB kiindulási értékhez viszonyított változása tekintetében –0,401 (95%-os CI: –0,622; –0,180) volt. A hatás hasonló volt a teljes és a javallat szerinti, korlátozott populációban. A vizsgálat fontos megállapításait a javallat szerinti populációra vonatkozóan az alábbi 3. táblázat mutatja be.
3. táblázat: A CDR-SB, az ADAS-Cog14 és az ADCS MCI-ADL eredményei a 301-es
vizsgálatban
Javallat szerinti populáció
Lekanemab
Klinikai végpontok 10 mg/ttkg Placebo
2 hetente
CDR-SB N = 757 N = 764 Kiindulási átlag (SD) 3,18 (1,346) 3,23 (1,343) Korrigált átlagos változás a kiinduláshoz képest a 1,217 1,752
- hónapban
Különbség a placebóhoz képest (95%-os CI) –0,535 (–0,778; –0,293)
ADAS-Cog14 N = 757 N = 764 Kiindulási átlag (SD) 24,46 (7,081) 24,40 (7,576) Korrigált átlagos változás a kiinduláshoz képest a 4,389 5,901
- hónapban
Különbség a placebóhoz képest (95%-os CI) –1,512 (–2,486; –0,538) ADCS MCI-ADL N = 757 N = 764 Kiindulási átlag (SD) 41,15 (6,616) 40,72 (6,937) Korrigált átlagos változás a kiinduláshoz képest a –3,873 –5,809
- hónapban
Különbség a placebóhoz képest (95%-os CI) 1,936 (1,029; 2,844) Gyermekek és serdülők Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a lekanemab vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a korai Alzheimer-kórban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A lekanemab farmakokinetikáját populációs PK-analízis segítségével jellemezték, 1619 Alzheimerkórban szenvedő betegtől gyűjtött koncentrációs adatokkal, akik egyszeri vagy többszöri adagban kaptak lekanemabot. A lekanemab egyensúlyi koncentrációját 6 hetes, kéthetente 10 mg/ttkg adagban alkalmazott kezelés után érték el, és a szisztémás felhalmozódás körülbelül 1,4-szeres volt. A lekanemab maximális koncentrációja (Cmax) és a plazmakoncentráció és idő görbe alatti területe (AUC) a dózissal arányosan nőtt a 0,3 és 15 mg/ttkg közötti dózistartományban az egyszeri adagot követően.
Felszívódás Nem értelmezhető. Eloszlás Az eloszlási térfogat átlagértéke (95%-os CI) egyensúlyi állapotban 5,52 (5,14–5,93) liter. Biotranszformáció A lekanemab olyan monoklonális antitest, amely a béta-amiloid oldható és oldhatatlan aggregált formáit célozza meg, és várhatóan nem vesz részt a citokinmodulált útvonalakban. Elimináció A lekanemabot proteolitikus enzimek ugyanúgy bontják, mint az endogén IgG-ket. A lekanemab clearance-e (95%-os CI) 0,370 (0,353–0,384) l/nap. A terminális felezési idő 5–7 nap. Linearitás/nonlinearitás A lekanemab lineáris farmakokinetikát mutat. Máj- vagy vesekárosodás A lekanemab eliminációja az immunglobulinok normál lebontási útvonalain keresztül történik, és a szisztémás clearance-et nem befolyásolja a vese- vagy májkárosodás. A májfunkciós biomarkerek (GPT, GOT, ALP, összbilirubin) és a kreatinin-clearance nem befolyásolta a lekanemab farmakokinetikai paramétereit.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Karconigenezis Karcinogenitási vizsgálatokat nem végeztek. Mutagenezis Genetikai toxicitási vizsgálatokat nem végeztek. Fejlődési és reproduktív toxicitás Állatokkal nem végeztek vizsgálatokat a lekanemabnak a hím vagy nőstény termékenységre vagy a fejlődési és reproduktív funkciókra gyakorolt hatásának értékelésére. Egy majmokkal végzett, 39 hetes intravénás toxicitási vizsgálatban, amelyben a lekanemabot hetente legfeljebb 100 mg/ttkg dózisban adták (ami 27-szer nagyobb plazmaexpozíciónak felel meg, mint az embernél javasolt dózis alkalmazása), nem észleltek káros hatásokat a hím vagy nőstény reproduktív szervekre. Ezeknek az adatoknak az emberre vonatkozó relevanciája korlátozott, mivel az egészséges majmok között nem fordulnak elő aggregált Aβ fajok.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
hisztidin (a pH-beállításához) hisztidin-hidroklorid-monohidrát (a pH-beállításához) arginin-hidroklorid poliszorbát 80 (E 433) injekcióhoz való víz
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
Bontatlan injekciós üveg: 14 hónap. Az infúziós oldat elkészítése után. Elkészítés után kémiai és fizikai stabilitását 25 °C-on 24 órán át igazoltan megőrizte. Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve, ha a hígítás módszere kizárja a mikrobiális szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.
6.4 Különleges tárolási előírások
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Nem fagyasztható. Ne rázza fel az injekciós üvegeket. A gyógyszer első felbontása utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
2 ml 200 mg lekanemabot tartalmazó koncentrátum 6 ml-es injekciós üvegben (I-es típusú, áttetsző üveg), dugóval (klórbutil) és sötétszürke, lepattintható fedelű (alumínium) kupakkal, 1 db-os kiszerelésben. 5 ml 500 mg lekanemabot tartalmazó koncentrátum 6 ml-es injekciós üvegben (I-es típusú, áttetsző üveg), dugóval (klórbutil) és fehér, lepattintható fedelű (alumínium) kupakkal, 1 db-os kiszerelésben. Minden doboz egy injekciós üveget tartalmaz. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
A parenterális gyógyszereket beadás előtt szemrevételezéssel ellenőrizni kell, hogy nincs-e bennük lebegő szennyezés vagy elszíneződés. Ha bármelyik megfigyelhető, a gyógyszert ki kell dobni.
Az infúziós oldat elkészítése Számítsa ki az adagot, a szükséges lekanemab oldat teljes térfogatát és a szükséges injekciós üvegek számát a beteg tényleges testtömege alapján. Minden egyes injekciós üveg 100 mg/ml lekanemabkoncentrációt tartalmaz. Vegye ki a szükséges mennyiségű lekanemabot az injekciós üveg(ek)ből, és adja hozzá 250 ml 0,9%os nátrium-klorid oldatos injekcióhoz. Óvatosan fordítsa fel és le többször a lekanemab hígított oldatát tartalmazó infúziós zsákot, hogy teljesen összekeveredjen. Ne rázza. A polipropilén, poli(vinil-klorid), koextrudált poliolefin/poliamid vagy etilén/propilén kopolimer felhasználásával gyártott infúziós zsákok a lekanemab beadására alkalmasnak bizonyultak. Hígítás után azonnali felhasználás ajánlott. Az infúziós oldat beadása Az infúzió beadása előtt hagyja, hogy a lekanemab hígított oldata szobahőmérsékletűre melegedjen. A lekanemab teljes térfogatát intravénásan, kb. 1 óra alatt infundálja egy olyan intravénás vezetéken keresztül, amely egy terminális, alacsony fehérjekötésű, 0,2 mikronos beépített szűrőt tartalmaz (a kompatibilis szűrőanyagok közé tartozik a poli(tetrafluor-etilén), poli(éter-szulfon), polikarbonát, poli(vinilidén-difluorid), polipropilén, poliuretán és poliszulfon). Öblítse át az infúziós vezetéket, így biztosítva, hogy a lekanemab teljes mennyisége beadásra kerül. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Eisai GmbH Edmund-Rumpler-Straße 3 60549 Frankfurt am Main Németország e-mail: medinfo_de@eisai.net
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/24/1891/001 EU/1/24/1891/002
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. április 15.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
ÉÉÉÉ. hónap A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség honlapján (https://www.ema.europa.eu) érhető el.