Lorazepam Orion 1 mg tabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Lorazepam Orion 1 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 mg lorazepámot tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag:

60,6 mg laktózt tartalmaz (monohidrát formájában) tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Fehér vagy törtfehér színű, kerek, lapos, egyik oldalán mélynyomású ’1’ jelöléssel, másik oldalán mély bemetszéssel ellátva. A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Szorongásos zavarok rövid távú kezelésére, vagy szorongás és depresszív tünetekkel társuló szorongás tüneteinek rövid távú enyhítésére szolgál felnőtteknél.

A Lorazepam Orion csak akkor javallott, ha a nem gyógyszeres kezelés hatástalan volt, és a betegség súlyos, bénító vagy túlzott szorongást okoz a betegnek. A mindennapi életvitellel járó stresszhez társuló szorongás vagy feszültség esetén általában nem szükséges szorongásoldók alkalmazása.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az adagolást és a kezelés időtartamát egyénileg kell meghatározni. A lehető legrövidebb ideig kell a legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazni, és növelni, amennyiben szükséges. Hosszú távú kezelés nem ajánlott. Általában a kezelés időtartama nem haladhatja meg a 2‑4 hetet, beleértve a gyógyszer fokozatos abbahagyását is. A kezelés időtartamának meghosszabbítása előtt értékelni kell, hogy szükség van-e a kezelés folytatására, és ez nem haladhatja meg a 2‑3 hónapot.

Krónikus alkalmazása nem javasolt, mivel a hosszú távú biztonságosságról és hatásosságról kevés ismeret áll rendelkezésre, és a lorazepám függőséget okozhat (lásd 4.4 pont).

A kezelést fokozatosan kell abbahagyni, mert a hirtelen leállítást követően megnő az elvonási tünetek és a rebound jelenségek kockázata.

Szorongás kezelésére az átlagos napi dózis 2‑3 mg, több részre elosztva. A napi dózis azonban 1 és 7,5 mg között változhat. A legnagyobb dózist lefekvés előtt kell bevenni.

Szorongás vagy átmeneti szituációs stressz okozta álmatlanság esetén napi egyszeri 1‑2 mg‑os dózis adható, általában lefekvés előtt.

Gyermekek és serdülők

A lorazepám biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

Idősek

Idős és legyengült betegeknél az ajánlott kezdő dózis napi 1 mg két részre osztva; a dózist a betegek szükségleteinek és toleranciájának megfelelően kell beállítani. Idős és legyengült betegeknél, valamint vese- vagy májkárosodásban, illetve krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél a légzésdepresszió kialakulásának kockázata miatt általában csökkenteni kell a dózist, vagy meg kell hosszabbítani az adagolási intervallumot. Ezeket a betegeket gyakran kell ellenőrizni, és a dózisokat gondosan, a beteg reakciójának megfelelően kell módosítani. Idős és legyengült betegeknél a normál/szokásos dózist 50%‑kal csökkenteni kell, és a dózist a beteg szükségleteinek és toleranciájának megfelelően kell módosítani (lásd a 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

Az alkalmazás módja

A tablettákat étkezéstől függetlenül, egy kevés folyadékkal kell bevenni. Az étkezés utáni beadás késleltetheti a gyógyszer felszívódását.

4.3 Ellenjavallatok

A Lorazepam Orion ellenjavallt a következő esetekben:

a készítmény hatóanyagával, egyéb benzodiazepinekkel, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.

alvási apnoe szindróma.

súlyos légzési elégtelenség.

myasthenia gravis.

súlyos májelégtelenség.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A Lorazepam Orion nem alkalmazható pszichotikus zavarok vagy depresszív zavarok elsővonalbeli kezelésére, és nem alkalmazható monoterápiaként depressziós betegek kezelésében. A benzodiazepineknek gátló hatása lehet, és depressziós betegeknél öngyilkossági hajlamot vagy a depresszió súlyosbodását válthatják ki. Ezért ezeknek a betegeknek csak minimális mennyiséget szabad felírni.

A vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeket gyakran kell ellenőrizni, és a dózist körültekintően kell módosítani, a betegek válaszreakciójának megfelelően. Ezeknél a betegeknél alacsonyabb dózis is elegendő lehet. Ugyanilyen elővigyázatosság szükséges idős és legyengült betegek, valamint krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegek kezelésekor.

A többi központi idegrendszeri depresszánshoz hasonlóan a benzodiazepinek is encephalopathiát válthatnak ki súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél.

Néhány betegnél thrombocytopenia, agranulocytosis vagy pancytopenia alakult ki a benzodiazepin-kezelés során, és néhány betegnél májenzimszintek emelkedését figyelték meg. Ha klinikailag szükséges az ismételt kezelés, a vérképet és a májfunkciót időről időre ellenőrizni kell.

A benzodiazepinekkel történő kezelés kapcsán súlyos anafilaxiás reakciókról számoltak be. Az első vagy további benzodiazepin-dózisok bevételét követően a nyelvet, a gégefedőt vagy a gégét érintő angiooedema eseteiről számoltak be. Néhány betegnél légszomj, fulladásérzés, vagy hányinger és hányás is előfordult. Néhány esetben a betegek sürgősségi ellátásra és gyógyszeres kezelésre szorultak. Amennyiben az angiooedema a nyelvet, a gégefedőt vagy a gégét érinti, ez légúti elzáródáshoz és esetleg halálhoz vezethet. Benzodiazepinek nem adhatók olyan betegeknek, akiknél korábban benzodiazepinnel történő kezeléssel összefüggésben angiooedema lépett fel.

Bár hypotensio ritkán fordult elő, a benzodiazepineket körültekintően kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a vérnyomáscsökkenés kardiovaszkuláris vagy agyi szövődményeket okozhat. Ez különösen idős betegeknél fontos.

Óvatosan kell eljárni akut zárt zugú glaukómában szenvedő betegek kezelésekor.

A szorongás számos más rendellenesség tünete lehet. Figyelembe kell venni, hogy a szorongás összefügghet olyan alapbetegséggel vagy pszichiátriai rendellenességgel, amelyre létezik specifikus kezelés.

Előfordul, hogy az előzetesen fennálló depresszió csak a benzodiazepinekkel való kezelés ideje alatt válik klinikailag is diagnosztizálhatóvá.

Idősek

A lorazepámot időseknél óvatosan kell alkalmazni a szedáció és/vagy a vázizomzati gyengeség kialakulásának kockázata miatt, mert ez növelheti az ebben a populációban súlyos következményekkel járó elesések kockázatát. Idős betegeknél csökkentett dózist kell alkalmazni (lásd 4.2 pont, „Adagolás”).

Az idős betegeket figyelmeztetni kell, hogy a lorazepám izomrelaxáns hatása miatt megnő az elesések kockázata.

A kezelés időtartama

A Lorazepam Orion-kezelés folytatásának szükségességét újra értékelni kell, ha a kezelés időtartama meghaladja a 4 hetet, és ezt követően rendszeresen. A kezelés időtartama nem haladhatja meg a 2‑3 hónapot.

Hasznos lehet a beteget a kezelés megkezdésekor tájékoztatni arról, hogy a kezelés csak korlátozott ideig fog tartani, és pontosan elmagyarázni neki, hogyan fogják a dózist fokozatosan csökkenteni.

Fontos továbbá, hogy a beteg tisztában legyen a rebound-hatás/jelenségek előfordulásának lehetőségével, és ezáltal minimálisra csökkenjen az ilyen tünetekkel kapcsolatos szorongás, ha azok a gyógyszer alkalmazásának abbahagyásakor jelentkeznek.

Vannak arra utaló adatok, hogy a rövid hatású benzodiazepinek és benzodiazepinhez hasonló gyógyszerek esetén megvonási tünetek alakulhatnak ki a dózisok közötti intervallumokban, különösen nagy dózisok alkalmazásakor.

Hosszú hatású benzodiazepinek alkalmazásakor a betegeket tájékoztatni kell arról, hogy rövid hatású benzodiazepin-készítményekre való áttérés nem ajánlott, mivel megvonási tünetek jelentkezhetnek.

Tolerancia

Bizonyított a benzodiazepinek szedatív hatásával szembeni tolerancia kialakulása.

Dependencia

A benzodiazepinek alkalmazása fizikai és pszichés függőség kialakulásához vezethet. A szorongás gyógyszeres kezelésének mindig egy adjuvánsnak kell lennie. A kezelést lehetőség szerint mindig ugyanannak a kezelőorvosnak kell elindítania, nyomon követnie és leállítania.

A függőség kialakulásának kockázata nő a dózisok nagyságának és a kezelés időtartamának emelésével, és magasabb azoknál, akik kórelőzményében alkohol- vagy gyógyszerfüggőség szerepel, vagy akiknél jelentős személyiségzavarok állnak fenn. Ezért ezt a gyógyszert nem szabad felírni kábítószer-használóknak vagy alkoholistáknak.

Elvonási tünetek

Ha a betegnél fizikai függőség alakul ki, a kezelés hirtelen abbahagyása elvonási tüneteket okozhat. A benzodiazepin-megvonással járó tünetek közé tartozik a fejfájás, izomfájdalom, szorongás, feszültség, depresszió, álmatlanság, nyugtalanság, zavartság, ingerlékenység, izzadás és az elvonási szindróma (rebound), például a benzodiazepin-kezelést szükségessé tevő tünetek súlyosabb formában ismét megjelennek. Ezeket a tüneteket nehéz lehet megkülönböztetni az eredeti tünetektől, amelyekre a gyógyszert felírták.

Súlyos esetekben a következő megvonási tünetek jelentkezhetnek: derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, tinnitus, a végtagok zsibbadása és bizsergése, fényre, zajra és fizikai érintésre való túlérzékenység, önkéntelen mozgások, hányás, hallucinációk és görcsrohamok. A görcsrohamok gyakoribbak lehetnek azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében már szerepelnek rohamok, vagy akik olyan gyógyszereket szednek, amelyek csökkentik a görcsküszöböt, mint például az antidepresszánsok.

Az elvonási tünetek – különösen a súlyos tünetek – gyakoribbak azoknál a betegeknél, akik hosszú ideig nagy dózisokat alkalmaztak. Ugyanakkor a terápiás dózisokkal végzett benzodiazepin-kezelés abbahagyása után is jelentettek elvonási tüneteket; elsősorban a gyógyszeres kezelés hirtelen abbahagyása esetén. Az elvonási tünetek/megvonási szindróma (rebound) kialakulásának kockázata nagyobb a kezelés hirtelen abbahagyása után. Ezért a gyógyszer alkalmazását fokozatosan kell abbahagyni.

Gyógyszerabúzus

A gyógyszerabúzus ismert kockázat az lorazepám és egyéb benzodiazepinek vonatkozásában, így a betegeket ennek megfelelően kell monitorozni a lorazepám-kezelés során. A lorazepám érintett lehet az illegális forgalmazásban. Jelentettek olyan túladagolással kapcsolatos haláleseteket, amelyekben az benzodiazepin-abúzus más, központi idegrendszeri depresszánsokkal együtt történt, köztük opioidokkal, egyéb benzodiazepinekkel, alkohollal és/vagy illegális szerekkel. A lorazepám felírásakor vagy expediálásakor mérlegelni kell ezeket a kockázatokat. A kockázatok csökkentése érdekében a lehető legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni, és az illegális piacra kerülés (például barátokon vagy rokonokon keresztül) megelőzése érdekében a betegek figyelmét fel kell hívni a fel nem használt gyógyszer megfelelő tárolására és megsemmisítésére (lásd 4.2, 4.8 és 4.9 pont).

Amnézia

A benzodiazepinek alkalmazásával kapcsolatban átmeneti anterográd amnéziáról és memóriazavarról számoltak be. Az anterográd amnézia kockázatát számításba kell venni, ha a gyógyszert nappal szedik, vagy ha valószínű, hogy a gyógyszer hatásának időtartama meghaladja a beteg alvási idejét. A betegeknek biztosítaniuk kell, hogy a gyógyszer hatásának megszűnéséhez elegendő (azaz 7‑8 óra) megszakítás nélküli alvásidő álljon rendelkezésükre.

Pszichiátriai és paradox reakciók

A benzodiazepin alkalmazása során esetenként paradox reakciókról számoltak be. Ezen reakciók közé tartozik a nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, téveszmék, düh, rémálmok, hallucinációk, pszichózisok és nem megfelelő viselkedés. Ilyen reakciók nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő gyermekeknél és időseknél. Amennyiben ezek előfordulnak, a gyógyszer alkalmazását fel kell függeszteni.

Az opioidok egyidejű alkalmazásának kockázata:

A Lorazepam Orion és az opioidok egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. E kockázatok miatt a szedatív gyógyszerek, például a benzodiazepinek vagy a rokon gyógyszerek, például a Lorazepam Orion és az opioidok egyidejű felírását csak olyan betegek számára kell korlátozni, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem állnak rendelkezésre. Ha a Lorazepam Orion és opioidok egyidejű felírásáról születik döntés, a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie (lásd még az általános adagolási javaslatokat a 4.2 pontban).

A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a légzésdepresszió és a szedáció jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából. Feltétlenül ajánlott tájékoztatni a betegeket és (adott esetben) gondozóikat annak érdekében, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

A benzodiazepinek, köztük a lorazepám alkalmazása potenciálisan fatális légzésdepresszió kialakulásához vezethet.

Alkohol

A lorazepám-kezelés alatt kerülni kell az alkoholfogyasztást (lásd 4.5 pont).

Segédanyagok

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Opioidok

A szedatív gyógyszerek, például a benzodiazepinek vagy a rokon gyógyszerek, például a Lorazepam Orion és az opioidok egyidejű alkalmazása növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszív hatás miatt. Az egyidejű alkalmazás dózisát és időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Ezenkívül a kábító fájdalomcsillapítók benzodiazepinekkel való egyidejű alkalmazása az eufória fokozódásához, és fokozott pszichés függőséghez vezethet.

A lorazepám, valamint egyéb központi idegrendszeri depresszánsok (pl. anxiolitikumok, antidepresszánsok, hipnotikumok/szedatívumok, barbiturátok, antipszichotikumok, antikonvulzív szerek, anesztetikumok, béta‑blokkolók, szedatív antihisztaminok) és alkohol egyidejű alkalmazása a központi idegrendszeri depresszív hatások kölcsönös felerősödését okozhatja. Ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazását lehetőség szerint kerülni kell, és szükség esetén csökkentett lorazepám-dózist kell alkalmazni.

Antiepileptikus gyógyszerek

A benzodiazepinek és antiepileptikus gyógyszerek közötti lehetséges kölcsönhatásokra vonatkozó farmakokinetikai vizsgálatok ellentmondásos eredményeket hoztak. A gyógyszerszintek csökkenéséről és emelkedéséről, valamint azok változatlanságáról egyaránt beszámoltak.

Fenobarbitál egyidejű alkalmazása fokozott központi idegrendszeri hatást eredményezhet. A kezelés kezdeti szakaszában különös gondossággal kell beállítani a dózist.

A mellékhatások a hidantoinok vagy a barbiturátok esetében nyilvánvalóbbak lehetnek.

A valproát gátolhatja a lorazepám glükuronidációját (emelkedett szérumszint: az álmosság fokozott kockázata). A lorazepám dózisát körülbelül 50%‑ra kell csökkenteni, ha valproáttal együttesen adják.

Klozapin

A klozapin és a lorazepám egyidejű alkalmazása jelentős intoxikációt, szedációt, túlzott nyálelválasztást és ataxiát, valamint a légzés- és/vagy szívmegállás kockázatának növekedését okozhatja.

Loxapin

Egyidejű alkalmazása kapcsán fokozódó stupor, jelentős légzésszám csökkenés, illetve egy beteg esetén hypotensio kialakulásáról számoltak be.

A szedatív hatást fokozó egyéb gyógyszerek

Ciszaprid, lofexidin, nabilon, diszulfirám és izomrelaxánsok – baklofén és tizanidin.

Alfa‑blokkolókkal vagy moxonidinnel együtt adva szintén fokozódhat a szedatív hatás.

A májenzimeket befolyásoló vegyületek

A rifampicin fokozhatja a lorazepám metabolizmusát.

Hipotenzív hatás

Antihipertenzívumok, értágítók és diuretikumok: ACE‑gátlók, alfa‑blokkolók, angiotenzin‑II‑receptor antagonisták, kalciumcsatorna-blokkolók, adrenerg neuron bénítók, béta‑blokkolók, moxonidin, nitrátok, hidralazin, minoxidil, nátrium-nitroprusszid és diuretikumok egyidejű alkalmazásakor fokozódhat vérnyomáscsökkentő hatás.

Egyéb kölcsönhatások

Lorazepám és probenecid egyidejű alkalmazása a lorazepám gyorsabb hatáskezdetét vagy a lorazepám hatásának elhúzódását eredményezheti a megnövekedett felezési idő és a csökkent teljes clearance miatt. A lorazepám dózisát körülbelül 50%‑kal csökkenteni kell probeneciddel való együttes alkalmazás esetén.

Koffein, teofillin vagy aminofillin alkalmazása csökkentheti a benzodiazepinek, köztük a lorazepám hatásosságát.

Alkohol

A lorazepámot nem szabad alkohollal együtt alkalmazni. A lorazepám és az etanol egyidejű alkalmazása fokozott szedatív hatást eredményez, ami rontja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.6 Termékenység terhesség és szoptatás

Terhesség

A humán tapasztalatok alapján a terhesség alatt alkalmazott benzodiazepinek vélhetően veleszületett rendellenességeket okoznak.

A benzodiazepinek nem alkalmazhatók terhesség alatt, különösen az első és az utolsó trimeszterben.

Amennyiben fogamzóképes korú nőnek írják fel a gyógyszert, figyelmeztetni kell a beteget arra, hogy ha terhességet kíván vállalni, vagy felmerül a terhesség gyanúja, a gyógyszer szedésének felfüggesztésével kapcsolatban forduljon kezelőorvosához. A fogamzóképes nőknek a kezelés alatt hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk.

A terhesség alatt alkalmazott benzodiazepinek magzati károsodást okozhatnak. Számos vizsgálat utal arra, hogy az anxiolítikumok, például a klórdiazepoxid, a diazepám és a meprobamát alkalmazása a veleszületett rendellenességek fokozott kockázatával jár. Embereknél a köldökzsinórvérminták azt mutatják, hogy a benzodiazepinek és glükuronid-metabolitjaik átjutnak a placentán és elérik a magzatot. A szülést megelőzően több héten keresztül vagy annál hosszabb ideig benzodiazepineket szedő anyák csecsemőinél a szülés utáni időszakban elvonási tünetek jelentkeztek. Hypoaktivitásról, izom-hypotoniáról, hypothermiáról, légzésdepresszióról, apnoéról, táplálkozási problémákról és a hideg stresszre adott metabolikus válaszreakció károsodásáról („rongybaba szindróma”) számoltak be olyan anyák újszülöttjeinél, akik a terhesség késői szakaszában, vagy a vajúdás és a szülés során benzodiazepineket kaptak.

Úgy tűnik, hogy az újszülöttek lassan konjugálják a lorazepámot, a glükuronid több mint hét napig kimutatható a vizeletben. A lorazepam glükuronidációja kompetitív módon gátolhatja a bilirubin konjugációját, ami az újszülöttben hyperbilirubinaemiához vezethet.

Szoptatás

A lorazepám kiválasztódik az emberi anyatejbe, és a kezelt nők szoptatott újszülöttjeinél/csecsemőinél kimutatták a hatását. A Lorazepam Orion alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából. Szedáció és szopásra való képtelenség fordult elő benzodiazepineket szedő szoptató anyák újszülöttjeinél. A csecsemőket meg kell figyelni a farmakológiai hatások (beleértve a szedációt és az ingerlékenységet) tekintetében.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A lorazepám szedatív, hipnotikus és izomrelaxáns hatása révén közepes vagy nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Olyan mellékhatások is előfordulhatnak, mint az álmosság, az aluszékonyság és a szédülés. Erre gondolni kell az olyan feladatok során, amelyek éberséget és figyelmet igényelnek, mint a gépjárművezetés és a gépek kezelése.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások általában a kezelés kezdetén jelentkeznek, és általában csökken a súlyosságuk vagy megszűnnek a folyamatos alkalmazással vagy a dózis csökkentésével.

A mellékhatások gyakoriságát az alábbiak szerint jelöljük: Nagyon gyakori: (≥ 1/10); gyakori: (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori: (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka: (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka: (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Minden, gyógyszerrel történt túladagolás kezelése esetén gondolni kell arra a lehetőségre, hogy a beteg egyszerre többféle gyógyszert is bevehetett.

Tünetek

A benzodiazepinek túladagolása általában idegrendszeri depresszióval jár, amely az álmosságtól a kómáig terjedhet. Enyhe esetekben álmosság, a zavartság és a letargia jelentkezhet. Súlyosabb esetekben, és különösen, ha a beteg más központi idegrendszeri depresszánst vagy alkoholt is fogyasztott, dysarthriaval, ataxiával, paradox reakcióval, központi idegrendszeri depresszióval, hypotensioval, izom-hypotoniával, légzési vagy cardiovascularis depresszióval és aluszékonyságtól mély kómáig terjedő eszméletvesztéssel járhat a mérgezés, nagyon ritkán pedig halál is bekövetkezhet.

Kezelés

Ha a bevétel nemrég történt, szükség szerint hánytatást és/vagy gyomormosást kell alkalmazni, amelyet támogató kezelés, az életjelek ellenőrzése és a beteg szoros megfigyelése követ. Ha a gyomor kiürítése nem célravezető, az aktív szén hatékonyan csökkentheti a gyógyszer felszívódását. A hypotensio, bár valószínűtlen, noradrenalinnal kezelhető. A lorazepám rosszul dializálható. A lorazepám glükuronid, az inaktív metabolit, dializálható lehet.

A benzodiazepin antagonista flumazenil hasznos lehet kórházi betegeknél a benzodiazepin-túladagolás kezelésében. Az orvosnak figyelembe kell vennie a flumazenil-kezeléssel összefüggő görcsrohamok kockázatát, különösen a hosszabb ideig benzodiazepineket alkalmazó betegek és a triciklusos antidepresszánsok túladagolása esetén. Alkalmazás előtt el kell olvasni a flumazenil kísérőiratait.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: psycholepticumok, benzodiazepin-származékok, ATC kód: N05BA06

A Lorazepam Orion egy anxiolítikus, szedatív, antikonvulzív, izomrelaxáns és hipnotikus hatással rendelkező benzodiazepin.

Hatásmechanizmus

A benzodiazepinek hatásmechanizmusa még nem teljesen tisztázott. Úgy tűnik azonban, hogy többféle hatásmechanizmusuk van. A benzodiazepinek feltehetően úgy fejtik ki hatásukat, hogy specifikus receptorokhoz kötődnek a központi idegrendszer több pontján, ezáltal potencirozzák a gamma-aminovajsav közvetítésével kiváltott szinaptikus és preszinaptikus gátlást, vagy közvetlenül befolyásolják az akciós potenciált generáló mechanizmusokat.

Farmakodinámiás hatások

A lorazepám egy rövid hatású benzodiazepin, amelynek általános tulajdonságai hasonlóak a diazepáméhoz. Anxiolítikus, szedatív, antikonvulzív, izomrelaxáns és hipnotikus hatással rendelkezik.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A lorazepám egy hatékony szorongásoldó szer, amelynél fennáll a függőség, a helytelen használat és a visszaélés lehetősége. A súlyos szorongásos zavarokban szenvedő betegeknél segíthet a rövid távú (legfeljebb 2‑4 hetes) lorazepám-intervenció. A kockázat/haszon arány a kezelés elhúzódásával egyre kedvezőtlenebbé válik, és 2‑3 hónapnál hosszabb alkalmazás esetén már negatív.

Gyermekek és serdülők

A lorazepám biztonságosságát és hatásosságát gyermekeknél és serdülőknél még nem igazolták.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Per os alkalmazást követően a lorazepám gyorsan és szinte teljes mértékben felszívódik, a maximális plazmakoncentrációt 2 óra elteltével éri el.

Elimináció

Emberben a konjugálatlan lorazepám eliminációs felezési ideje a plazmában általában körülbelül 12‑16 óra. Klinikailag releváns koncentrációknál a lorazepám körülbelül 90%‑ban plazmafehérjékhez kötődik. A lorazepám plazmakoncentrációja dózisarányos.

Egészséges alanyoknál ismételt dózisok esetén nem figyeltek meg jelentős akkumulációt. A lorazepám elsősorban a glükuronsavval való konjugáció révén metabolizálódik inaktív glükuroniddá. A lorazepámnak nincsenek aktív metabolitjai. A dózis 70‑75%‑a glükuronidként ürül ki a vizelettel. A lorazepám nem hidroxilálódik jelentős mértékben, és nem szubsztrátja a CYP450 rendszer N‑dealkilező enzimjeinek.

Különleges betegcsoportok

Az életkornak nincs klinikailag jelentős hatása a lorazepám farmakokinetikájára. Egy idősek bevonásával végzett vizsgálatban statisztikailag szignifikáns csökkenésről számoltak be a teljes‑test clearance‑ben, de az eliminációs felezési idő nem változott jelentősen.

Enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban (hepatitis, alkohol okozta cirrhosis) szenvedő betegeknél a lorazepám clearance‑ében nem tapasztaltak változást.

A különböző fokú vesekárosodásban (enyhe vagy súlyos) szenvedő betegeknél végzett egyszeri dózisú farmakokinetikai vizsgálatok során nem jelentettek jelentős változásokat a lorazepám felszívódásában, clearance‑ében vagy kiválasztódásában. Az inaktív glükuronid eliminációja jelentősen elhúzódott. Két krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegnél a lorazepám szubkrónikus alkalmazását követően a felezési idő meghosszabbodásával járó csökkent eliminációt figyeltek meg. A hemodialízisnek nincs jelentős hatása az intakt lorazepám farmakokinetikájára, de az inaktív glükuronidot nagymértékben eltávolítja a plazmából.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Akut toxicitás

Az állatokkal, per os alkalmazással végzett akut toxicitási vizsgálatok nem igazoltak kifejezett érzékenységet (emberre vonatkozóan lásd a 4.9 pontot).

Szubkrónikus és krónikus toxicitás

A krónikus toxicitással kapcsolatos vizsgálatokban patkányoknak (80 hét) és kutyáknak (12 hét) adtak per os lorazepámot. A kórszövettani, szemészeti és hematológiai vizsgálatok, valamint a szervfunkciós vizsgálatok nagy dózisok alkalmazása esetén gyakorlatilag nem mutattak változásokat, vagy csak biológiailag irreleváns, jelentéktelen változásokat mutattak.

Mutagén és tumorigenikus potenciál

A lorazepámmal korlátozott mértékben végeztek mutagenitási vizsgálatot. A korábbi vizsgálatok negatív eredményt adtak. Patkányokon és egereken végzett vizsgálatokban a lorazepám orális alkalmazása esetén nem tapasztaltak tumorigenikus potenciálra utaló jeleket.

Reprodukciós toxicitás

A lorazepám embrió- és magzatfejlődésre, valamint a reprodukcióra kifejtett hatását nyulakon, patkányokon és egereken vizsgálták. E vizsgálatok során nem találtak teratogén hatásokra vagy a reprodukció károsodására utaló jeleket.

Kísérleti tanulmányokban viselkedési zavarokat figyeltek meg azoknak az anyáknak az utódainál, akik hosszú ideig benzodiazepineknek voltak kitéve.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

laktóz-monohidrát

mikrokristályos cellulóz

polakrilin-kálium

magnézium-sztearát

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Tabletták PE/Al fóliacsíkban és dobozban.

Kiszerelés: 20 db, 25 db, 30 db, 50 db vagy 100 db tabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

Tabletták Al//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Kiszerelés: 20 db, 25 db, 30 db, 50 db vagy 100 db tabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésére vonatkozó információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzések: (egy üres kereszt) a gyógyszerkészítmény pszichotrop készítménynek minősül, P4‑jegyzékben szerepel. Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Orion Corporation

Orionintie 1

FI-02200 Espoo

Finnország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24538/01 20× PE/Al fóliacsíkban

OGYI-T-24538/02 20× Al//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24538/03 25× PE/Al fóliacsíkban

OGYI-T-24538/04 25× Al//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24538/05 30× PE/Al fóliacsíkban

OGYI-T-24538/06 30× Al//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24538/07 50× PE/Al fóliacsíkban

OGYI-T-24538/08 50× Al//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24538/09 100× PE/Al fóliacsíkban

OGYI-T-24538/10 100× Al//Al buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. március 12.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. november 11.