Niapelf 100 mg retard szuszpenziós injekció alkalmazási előírás

Utolsó frissítés: 2026. 04. 06.

1. A GYÓGYSZER NEVE

Niapelf 25 mg retard szuszpenziós injekció Niapelf 50 mg retard szuszpenziós injekció Niapelf 75 mg retard szuszpenziós injekció Niapelf 100 mg retard szuszpenziós injekció Niapelf 150 mg retard szuszpenziós injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Niapelf 25 mg retard szuszpenziós injekció

25 mg paliperidonnak megfelelő paliperidon-palmitátot tartalmaz előretöltött fecskendőnként. Niapelf 50 mg retard szuszpenziós injekció

50 mg paliperidonnak megfelelő paliperidon-palmitátot tartalmaz előretöltött fecskendőnként. Niapelf 75 mg retard szuszpenziós injekció

75 mg paliperidonnak megfelelő paliperidon-palmitátot tartalmaz előretöltött fecskendőnként. Niapelf 100 mg retard szuszpenziós injekció

100 mg paliperidonnak megfelelő paliperidon-palmitátot tartalmaz előretöltött fecskendőnként. Niapelf 150 mg retard szuszpenziós injekció

150 mg paliperidonnak megfelelő paliperidon-palmitátot tartalmaz előretöltött fecskendőnként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard szuszpenziós injekció. A szuszpenzió fehér vagy törtfehér. A szuszpenzió pH-semleges (kb. pH 7,0).

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Niapelf paliperidonnal vagy riszperidonnal stabilizált, felnőtt szkizofrén betegek fenntartó kezelésére javallott. Az oralis paliperidon- vagy riszperidon-kezelésre korábban reagáló, kiválasztott felnőtt szkizofrén betegeknél a Niapelf akkor is alkalmazható, ha megelőzően nem történt stabilizálás oralis antipszichotikummal, és a pszichotikus tünetek enyhék vagy közepesen súlyosak, valamint hosszú hatású injekciós kezelés szükséges.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Ajánlott a paliperidon alkalmazását a kezelés 1. napján 150 mg-os dózissal elkezdeni, amelyet egy héttel később (8. nap) 100 mg dózis kövessen. A terápiás koncentráció gyors elérése céljából a gyógyszert mindkét esetben a deltaizomba kell injektálni (lásd 5.2 pont). A harmadik dózist egy hónappal a második kezdő dózist követően kell alkalmazni. A javasolt havi fenntartó dózis 75 mg. Néhány betegnél azonban az egyéni tolerálhatóság és/vagy hatásosság alapján a javasolt 25–150 mgos tartományon belül előnyösebb lehet alacsonyabb vagy magasabb dózis alkalmazása. A túlsúlyos vagy elhízott betegeknél a felső tartományba eső dózisok alkalmazása lehet indokolt (lásd 5.2 pont). A második kezdő dózist követően a havi fenntartó dózisok vagy a deltaizomba vagy a gluteális izomba adhatók. A fenntartó dózis havonta módosítható. Dózismódosításnál a Niapelf nyújtott felszabadulású karakterisztikáját figyelembe kell venni (lásd 5.2 pont), mivel a fenntartó dózisok teljes hatása néhány hónapos viszonylatban nem minden esetben nyilvánvaló. Átállás szájon át alkalmazott retard paliperidonról vagy szájon át alkalmazott riszperidonról Niapelf-re A Niapelf alkalmazását a fenti 4.2 pont elején leírtaknak megfelelően kell elkezdeni. A korábban retard paliperidon tabletták különböző dózisaival stabilizált betegek a havi adagolású paliperidonnaltörténő fenntartó kezelés alatt hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú paliperidonexpozíciót érhetnek el az injekcióval. A Niapelf fenntartó dózisai, melyekkel hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú paliperidon-expozíciót szükséges elérni a következők:

A retard paliperidon tabletták dózisainak és a Niapelf-nek hasonló dinamikus egyensúlyi

állapotú paliperidon-expozíciót szükséges elérniük a fenntartó kezelés alatt

A korábbi, retard paliperidon tabletta Niapelf injekció

dózisa

3 mg naponta 25-50 mg havonta

6 mg naponta	75 mg havonta
9 mg naponta	100 mg havonta
12 mg naponta	150 mg havonta

A korábbi oralis paliperidon vagy riszperidon alkalmazását a Niapelf-kezelés megkezdésének időpontjában lehet megszakítani. Néhány beteg esetében előnyös lehet a fokozatos csökkentés. Néhány betegnél, akik az orális paliperidon magasabb dózisairól (pl. 9–12 mg naponta) állnak át glutealis injekcióra, előfordulhat, hogy a Niapelf-fel alacsonyabb plazmaexpozició alakul ki az átállást követő első 6 hónapban. Ezért, alternatívaként megfontolandó delta injekció adása az első 6 hónapban. Átállás retard riszperidon-injekcióról Niapelf-ra A retard riszperidon-injekcióról történő átállásnál a Niapelf terápia a következő tervezett injekció időpontjában kezdhető el. Ezután a Niapelf adását havi rendszerességgel kell folytatni. A 4.2 pontban leírt egyhetes kezdő adagolási séma, beleértve az intramuscularis injekciókat (1. nap és 8. nap) alkalmazása nem szükséges. A korábban retard riszperidon-injekciók különböző dózisaival stabilizált betegek a havi adagolású Niapelf fenntartó kezelés során hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú paliperidon-expozíciót érhetnek el, a következők szerint:

A retard riszperidon-injekció dózisainak és a Niapelf-nek hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú

paliperidon-expozíciót szükséges elérniük

A korábbi, retard riszperidon-injekció dózisa Niapelf injekció 25 mg 2 hetente 50 mg havonta 37,5 mg 2 hetente 75 mg havonta 50 mg 2 hetente 100 mg havonta

Az antipszichotikus kezelések megszakítása a megfelelő alkalmazási előírásokban foglaltak szerint történjen. Ha a Niapelf alkalmazását megszakítják, nyújtott felszabadulású karakterisztikáját figyelembe kell venni. Az extrapiramidális tünetekre (EPS) adott gyógyszerelés folytatásának szükségességét időszakonként újra kell értékelni. Kimaradt dózisok

A dózisok kihagyásának elkerülése A Niapelf második kezdő dózisát egy héttel az első dózist követően ajánlott alkalmazni. A dózis kimaradásának elkerülése céljából a betegek a második dózist az egyhetes (8. nap) időpontot 4 nappal megelőzően vagy azt követően is megkaphatják. A harmadik és további injekciókat hasonló módon a kezdeti dózistitrálás után havonta ajánlott beadni. A betegek a kimaradt havi dózis kiküszöbölése céljából legfeljebb 7 nappal a havi beadási időpont előtt vagy után kaphatják meg az injekciót. Ha a második Niapelf injekció tervezett napja (8. nap±4 nap) kimarad, a javasolt újrakezdés az első injekció beadásától eltelt időszak hosszától függ. Kimaradt második kezdő dózis (<4 héttel az első injekció után) Ha az első injekció beadása óta kevesebb mint 4 hét telt el, akkor a második 100 mg-os injekciót haladéktalanul be kell adni a beteg deltaizmába. A harmadik, 75 mg-os Niapelf injekciót 5 héttel az első injekciót követően a deltaizomba vagy a gluteális izomba kell beadni (a második injekció tervezett időpontjától függetlenül). Ezt követően a deltaizomba vagy a gluteális izomba beadott 25- 150 mg dózisú injekciók normál havi ciklusa az egyéni tolerálhatóság és/vagy a hatásosság függvényében folytatható. Kimaradt második kezdő dózis (4–7 héttel az első injekció után) Ha az első Niapelf injekció beadása óta 4–7 hét telt el, akkor az adagolást két 100 mg-os injekcióval kell folytatni a következő módon:

1.	egy injekciót haladéktalanul be kell adni a deltaizomba
2.	egy másik injekciót ugyancsak a deltaizomba egy héttel később
3.	ezt követően a deltaizomba vagy a gluteális izomba beadott 25–150 mg dózisú injekciók

normál havi ciklusa az egyéni tolerálhatóság és/vagy hatásosság függvényében folytatható. Kimaradt második kezdő dózis (>7 héttel az első injekció után) Ha az első Niapelf injekció beadása óta több mint 7 hét telt el, akkor a Niapelf kezdő dózisára a fent javasolt kezdő adagolást kell alkalmazni. Kimaradt havi fenntartó dózis (1 hónap–6 hét) A bevezetést követően havi egyszeri Niapelf injekció javasolt. Ha az utolsó injekció beadása óta kevesebb, mint 6 hét telt el, akkor a korábban alkalmazott, beállított dózist haladéktalanul be kell adni, amit a havi egyszeri injekciók követnek. Kimaradt havi fenntartó dózis (>6 hét–6 hónap) Ha az utolsó Niapelf injekció beadása óta több mint 6 hét telt el, a teendők az alábbiak: 25–100 mg dózissal stabilizált betegeknél

egy injekciót haladéktalanul be kell adni a deltaizomba, ugyanabban a dózisban, mint amivel a

beteget korábban stabilizálták

egy másik injekciót a deltaizomba (ugyanabban a dózisban) egy héttel később (8. napon)
ezt követően a deltaizomba vagy a gluteális izomba beadott 25–150 mg dózisú injekciók

normál havi ciklusa az egyéni tolerálhatóság és/vagy hatásosság függvényében folytatható. 150 mg dózissal stabilizált betegeknél

1.	egy 100 mg-os injekciót haladéktalanul be kell adni a deltaizomba
2.	egy másik 100 mg-os injekciót a deltaizomba egy héttel később (8. napon)
3.	ezt követően a deltaizomba vagy a gluteális izomba beadott 25–150 mg dózisú injekciók

normál havi ciklusa az egyéni tolerálhatóság és/vagy hatásosság függvényében folytatható.

Kimaradt havi fenntartó dózis (>6 hónap) Ha az utolsó Niapelf injekció beadása óta több mint 6 hónap telt el, akkor a Niapelf kezdő dózisára a fentiekben javasolt kezdő adagolást kell alkalmazni. Különleges betegcsoportok

Idősek 65 éves kor felett a hatásosság és a biztonságosság nem bizonyított. A paliperidon ép vesefunkciójú idősek számára javasolt dózisai általában megegyeznek az ép vesefunkciójú, fiatalabb felnőttek dózisaival. Ugyanakkor, mivel az idősek veseműködése csökkenhet, dózismódosítás lehet indokolt (lásd lent a „Vesekárosodás" című részben a vesekárosodásban szenvedő betegek számára javasolt dózisokat). Vesekárosodás A paliperidont vesekárosodásban szenvedő betegeknél szisztematikusan nem vizsgálták (lásd 5.2 pont). Az enyhe vesekárosodásban (50≤ kreatinin-clearance <80 ml/perc) szenvedő betegek számára a paliperidon javasolt kezdő dózisa a kezelés 1. napján 100 mg, egy héttel később 75 mg, mindkét esetben a deltaizomba alkalmazva. A javasolt havi fenntartó dózis egy 25–100 mg-os intervallumon belül 50 mg a beteg gyógyszertoleranciája és/vagy a hatásosság alapján. A paliperidon közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <50 ml/perc) szenvedő betegek számára nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Májkárosodás Az oralis paliperidonnal kapcsolatos tapasztalatok alapján az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. Mivel a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a paliperidont nem vizsgálták, az ilyen betegek kezelésekor óvatosság ajánlott (lásd 5.2 pont). Gyermekek és serdülők A paliperidon biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja

A Niapelf kizárólag intramuscularisan adható. Tilos bármilyen más módon alkalmazni. Lassan, mélyen a delta vagy glutealis izomba kell fecskendezni. Minden injekciót csak képzett egészségügyi szakember adhat be. A beadás egyszeri injekció formájában történik. A dózis nem adható be megosztott injekciókként. Az 1. és a 8. napi kezdő dózisokat a terápiás koncentráció gyors elérése céljából mindkét esetben a deltaizomba kell beadni (lásd 5.2 pont). A második kezdő dózist követően a havi fenntartó dózisok a deltaizomba vagy a gluteális izomba is adhatók. Az injekció beadási helyén kialakuló fájdalom esetén megfontolandó a gluteális izomról a deltaizomra (illetve fordítva) történő áttérés, ha a beadási helyen fellépő diszkomfort rosszul tolerálható (lásd 4.8 pont). A bal és a jobb oldal váltogatása szintén ajánlott (lásd lent). A Niapelf alkalmazására és a készítmény kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a betegtájékoztatóban (Fontos információ egészségügyi szakemberek részére). Deltaizomban történő alkalmazás A paliperidon kezdő és fenntartó dózisának a deltaizomba történő beadásához javasolt tűméretet a beteg testtömege határozza meg. A 90 kg vagy a feletti testtömegű betegek számára a 22G×1 ½" (38,1 mm×0,72 mm) tűméret javasolt. A 90 kg alatti testtömegű betegek számára a 23G×1"

(25,4 mm×0,64 mm) tűméret javasolt. Az injekciók deltaizomba történő beadását a két deltaizom között váltogatni kell. Gluteális izomba történő alkalmazás A paliperidon gluteális izomba történő fenntartó alkalmazásához javasolt tűméret 22G×1 ½" (38,1 mm×0,72 mm). Az injekciót a gluteális terület külső felső negyedébe kell beadni. A gluteális izomba történő injekciók beadását a két gluteális izom között váltogatni kell.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, a riszperidonnal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Alkalmazás akut agitált vagy súlyos pszichotikus állapotban lévő betegeknél

A paliperidon nem alkalmazható akut agitált vagy súlyos pszichotikus állapotok kezelésére, amikor a tünetek azonnali enyhítése szükséges. QT-távolság

Elővigyázatosság szükséges, ha a paliperidont olyan betegeknek írják fel, akik ismert szív- és érrendszeri betegségben szenvednek, vagy a családi kórtörténetükben QT-szakasz-megnyúlás fordult elő, továbbá, ha egyidejűleg más, feltételezetten QT-szakasz-megnyúlást okozó gyógyszereket is használnak. Neurolepticus malignus szindróma

Neurolepticus malignus szindrómát (NMS) – melynek jellemzői a hyperthermia, izommerevség, vegetatív instabilitás, öntudatzavar és emelkedett szérum-kreatinfoszfokinázszint – jelentettek paliperidon alkalmazása esetén. További klinikai jelek lehetnek a myoglobinuria (rhabdomyolysis) és az akut veseelégtelenség. Ha a betegnél NMS-re utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, a paliperidon adását meg kell szakítani. Tardív dyskinesia/extrapiramidális tünetek

A dopaminreceptor-antagonista tulajdonságokkal rendelkező gyógyszereket összefüggésbe hozták elsősorban a nyelv és/vagy az arc ritmikus, akaratlan mozgásaival jellemzett tardív dyskinesia indukciójával. Ha a tardív dyskinesiára utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, valamennyi antipszichotikum, köztük a paliperidon adásának megszakítása megfontolandó. Óvatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik pszichostimulánst (pl. metilfenidát) és paliperidont kapnak egyidejűleg, mivel extrapiramidális tünetek jelentkezhetnek az egyik vagy mindkét gyógyszer beállításakor. A stimuláns-kezelés fokozatos abbahagyása javasolt (lásd 4.5 pont). Leukopenia, neutropenia és agranulocytosis Leukopenia, neutropenia és agranulocytosis eseményeket jelentettek a paliperidon mellett. Nagyon ritkán (<1/10 000 beteg) jelentettek agranulocytosist a forgalombahozatalt követő megfigyelések során. A kezelés első néhány hónapjában monitorozni kell azokat a betegeket, akiknek a kórtörténetében klinikailag jelentős alacsony fehérvérsejtszám vagy gyógyszer indukálta leukopenia/neutropenia fordult elő, és a fehérvérsejtszám egyéb oki tényezők nélküli, klinikailag jelentős csökkenése első jelénél meg kell fontolni a paliperidon abbahagyását. Klinikailag jelentős neutropeniás betegeknél a lázat vagy a fertőzésre utaló egyéb tüneteket vagy jeleket körültekintően kell monitorozni, és a beteget azonnal kezelni kell, ha ilyen 9 tünetek vagy jelek előfordulnak. Súlyos neutropeniás (abszolút neutrofilszám < 110 /l) betegeknél a paliperidont abba kell hagyni, és a fehérvérsejtszámot annak rendeződéséig ellenőrizni kell.

Túlérzékenységi reakciók

Olyan betegeknél, akik korábban tolerálták a szájon át adott riszperidont vagy a szájon át adott paliperidont, ritkán anaphylaxiás reakciókat jelentettek a forgalombahozatalt követően (lásd 4.1 és 4.8 pont). Ha túlérzékenységi reakciók jelentkeznek, a paliperidon alkalmazását abba kell hagyni, a klinikai gyakorlatnak megfelelő, általános szupportív kezelést kell kezdeni, és a beteget a jelek és tünetek megszűnéséig monitorozni kell (lásd 4.3 és 4.8 pont). Hyperglykaemia és diabetes mellitus

Paliperidon-kezelés során hyperglykaemiáról, diabetes mellitusról és a már meglévő diabetes súlyosbodásáról számoltak be, beleértve a diabeteses kómát és ketoacidózist is. Megfelelő klinikai monitorozás ajánlott a hatályos antipszichotikumok alkalmazására vonatkozó ajánlásoknak megfelelően. Paliperidonnal kezelt betegeknél monitorozni kell a hyperglykaemia tüneteit (mint polydipsia, polyuria, polyphagia és gyengeség), valamint a diabeteses betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell, hogy nem romlott-e a glükóz-kontroll. Súlygyarapodás

Paliperidon alkalmazásakor jelentős testtömeg-gyarapodást figyeltek meg. A testtömeget rendszeresen ellenőrizni kell. Alkalmazása prolaktin-függő daganatokban szenvedő betegeknél

Szövettenyészeten végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a prolaktin stimulálhatja a sejtosztódást a humán emlő daganatokban. Bár a klinikai és epidemiológiai vizsgálatok eddig nem mutattak az antipszichotikumok alkalmazásával való egyértelmű összefüggést, a releváns kórtörténettel rendelkező betegeknél óvatosság ajánlott. A paliperidont óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek a már meglévő daganata prolaktin-függő lehet. Orthostaticus hypotensio

A paliperidon alfa-blokkoló aktivitása miatt néhány betegnél ortosztatikus hypotensiót válthat ki. Az oralis paliperidon retard tablettával (3, 6, 9 és 12 mg) végzett három, placebokontrollos, 6 hetes, fix dózisú vizsgálat összesített adatai alapján az oralis paliperidonnal kezelt betegek 2,5%-ánál jelentettek ortosztatikus hypotensiót, szemben a placebóval kezeltek 0,8%-ával. A paliperidont óvatosan kell alkalmazni ismert cardiovascularis betegségben (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus vagy ischaemia, ingerületvezetési zavarok), cerebrovascularis betegségben vagy olyan állapotokban, amelyek a beteget hypotensióra teszik hajlamossá (pl. dehidráció és hypovolaemia). Görcsrohamok

A paliperidont óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében görcsrohamok fordultak elő, vagy egyéb olyan állapotokban, amelyek potenciálisan csökkentik a görcsküszöböt. Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a paliperidon plazmakoncentrációja emelkedett, ezért az enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás ajánlott. A paliperidon közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <50 ml/perc) szenvedő betegek számára nem ajánlott (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban (Child–Pugh C stádium) szenvedő betegekről nem állnak rendelkezésre adatok. Óvatosság ajánlott, ha ilyen betegeknél paliperidont alkalmaznak. Demenciában szenvedő idősek

A paliperidont nem vizsgálták demenciában szenvedő, időseken. A paliperidon óvatosan alkalmazható stroke szempontjából veszélyeztetett idős, demens betegeknél. Az alábbi, riszperidonról összegyűjtött tapasztalatok érvényesnek tekinthetők a paliperidonra is. Összmortalitás Más atípusos antipszichotikummal, köztük riszperidonnal, aripiprazollal, olanzapinnal és kvetiapinnal kezelt, demenciában szenvedő idősek 17, kontrollos klinikai vizsgálatának metaanalízise során a mortalitás placebóhoz viszonyított, megnövekedett kockázatát tapasztalták. A riszperidonnal kezeltek körében a mortalitás 4% volt, míg a placebóval kezelteknél 3,1%. Cerebrovascularis mellékhatások Atípusos antipszichotikumokkal, köztük riszperidonnal, aripiprazollal, olanzapinnal kezelt, demenciában szenvedő betegcsoport randomizált, placebokontrollos klinikai vizsgálataiban a cerebrovascularis mellékhatások kockázatának kb. 3-szoros növekedését figyelték meg. Ennek a fokozott kockázatnak a mechanizmusa nem ismert. Parkinson-kór és Lewy-testes demencia

A paliperidon felírásakor az orvosoknak a Parkinson-kórban vagy a Lewy-testes demenciában (DLB) szenvedő betegeknél mérlegelniük kell a kockázatokat az előnyökkel szemben, mivel mindkét csoportban a neurolepticus malignus szindróma fokozott kockázatával, valamint az antipszichotikumokkal szembeni fokozott érzékenységgel kell számolni. Az extrapiramidális tüneteken túl ennek a megnövekedett érzékenységnek a megnyilvánulási formája lehet a zavartság, a tompultság és a gyakori elesésekkel járó testtartási instabilitás. Priapismus

Beszámoltak arról, hogy az alfa-adrenerg-blokkoló hatású antipszichotikumok (beleértve a riszperidont is) priapismust okozhatnak. A forgalomba hozatalt követően oralis paliperidonnal, a riszperidon aktív metabolitjával kapcsolatban is jelentettek priapismust. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy kérjenek sürgősségi orvosi ellátást, ha a priapismus 4 órán belül nem múlik el. A testhőmérséklet szabályozása

Az antipszichotikumoknak tulajdonítják, hogy megzavarják a szervezet maghőmérséklet-csökkentő képességét. Megfelelő óvatosság ajánlott, ha a paliperidont olyan betegeknek írják fel, akiknél előfordulnak olyan állapotok, amelyek hozzájárulhatnak a test maghőmérsékletének emelkedéséhez, mint pl. kimerítő testedzés, extrém hőexpozíció, antikolinerg aktivitással rendelkező gyógyszerek egyidejű szedése vagy dehidráltság. Vénás thromboembolia

Antipszichotikus gyógyszerek alkalmazásakor vénás thromboembolia (VTE) eseteiről számoltak be. Mivel az antipszichotikummal kezelt betegeknél gyakran megjelennek a VTE szerzett kockázati tényezői, a paliperidon-kezelés előtt és alatt a VTE összes lehetséges kockázati tényezőjét azonosítani kell, és megelőző intézkedéseket kell tenni.

Antiemetikus hatás

Paliperidonnal végzett preklinikai vizsgálatokban antiemetikus hatást figyeltek meg. Ez a hatás, amennyiben előfordul emberben, elfedheti bizonyos gyógyszerek túladagolásának jeleit és tüneteit, vagy olyan állapotokat, mint a bélelzáródás, a Reye-szindróma és az agydaganat. Alkalmazás

Ügyelni kell rá, hogy a paliperidoninjekciót véletlenül se adjuk az erekbe.

Intraoperatív floppy iris szindróma (IFIS)

Katarakta-műtét során intraoperatív floppy iris szindrómát (IFIS) figyeltek meg α1a-adrenerg antagonista hatású gyógyszerekkel, mint például a paliperidonnal kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). Az IFIS növelheti a műtét alatt és azt követően fellépő, a szemmel összefüggő komplikációk kockázatát. A műtétet megelőzően a szemsebésznek tudnia kell a jelenleg vagy korábban szedett α1a-adrenerg antagonista hatású gyógyszerekről. A katarakta műtét előtt megszakított α1-blokkoló kezelés lehetséges előnyét nem igazolták, azt az antipszichotikus kezelés megszakításával járó kockázattal szemben mérlegelni kell. Segédanyagok A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Óvatosság ajánlott, ha a paliperidont olyan gyógyszerekkel együtt rendelik, amelyekről ismert, hogy a QT-távolság megnyúlását okozzák, mint pl. az I. A osztályba tartozó antiarrhythmiás szerek (pl. kinidin, dizopiramid), a III. osztályba sorolt antiarrhythmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol), antihisztaminok, más antipszichotikumok és maláriaellenes készítmények (pl. meflokvin). Ez a lista csak tájékoztató jellegű és nem tekinthető teljesnek. A Niapelf potenciális hatása más gyógyszerekre

A paliperidon várhatóan nem okoz klinikailag jelentős farmakokinetikai interakciókat olyan gyógyszerekkel, amelyeket a citokróm P450 izoenzimek metabolizálnak. A paliperidon elsődleges központi idegrendszeri hatásai miatt (lásd 4.8 pont) a paliperidont más, központi idegrendszerre ható készítményekkel pl. anxiolyticumokkal, a legtöbb antipszichotikummal, hypnoticumokkal, ópiátokkal, stb. vagy alkohollal együtt óvatosan kell alkalmazni. A paliperidon antagonizálhatja a levodopa és más dopaminagonisták hatását. Ha ezt a kombinációt szükségesnek ítélik, különösen a Parkinson-kór végstádiumában, minden egyes gyógyszer legalacsonyabb hatásos dózisát kell elrendelni. Potenciális ortosztatikus hypotensiót okozó (lásd 4.4 pont) hatása miatt additív hatás figyelhető meg, ha a paliperidont más, ilyen hatású készítményekkel, pl. egyéb antipszichotikumokkal, triciklusos antidepresszánsokkal együtt alkalmazzák. Óvatosság ajánlott, ha a paliperidont más, olyan gyógyszerekkel együtt alkalmazzák, amelyekről ismert, hogy csökkentik a görcsküszöböt (pl. fenotiazinok vagy butirofenonok, triciklusos antidepresszánsok vagy szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI), tramadol, meflokvin stb.). A retard, oralis paliperidon tabletta egyensúlyi állapotban (12 mg naponta egyszer) történő egyidejű alkalmazása a nyújtott felszabadulású divalproex-nátrium tablettával (500 mg–2000 mg naponta egyszer) nem gyakorolt hatást a valproát dinamikus egyensúlyi állapotú farmakokinetikájára.

A paliperidonés a lítium interakcióját nem vizsgálták, mindazonáltal farmakokinetikai interakció előfordulása nem valószínű. Más gyógyszerek potenciális hatása a Niapelf-ra

In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a CYP2D6 és a CYP3A4 minimálisan részt vehetnek a paliperidon metabolizmusában, de sem in vitro, sem in vivo nincsenek arra utaló jelek, hogy ezek az izoenzimek jelentős szerepet játszanak a paliperidon metabolizmusában. Az oralis paliperidon paroxetinnel, mint hatékony CYP2D6-gátlóval történő egyidejű alkalmazása nem mutatott klinikailag jelentős hatást a paliperidon farmakokinetikájára. A retard, oralis paliperidon tabletta napi egyszeri és 200 mg karbamazepin napi kétszeri egyidejű alkalmazása kb. 37%-kal csökkentette a paliperidon átlagos steady-state Cmax- és AUC-értékét. Ezt a csökkenést jelentős mértékben a paliperidon renalis clearance-ének 35%-os növekedése okozta, valószínűleg a renális P-glikoprotein karbamazepin általi indukciójának eredményeként. A változatlan formában ürülő hatóanyag mennyiségének kismértékű csökkenése arra utal, hogy a paliperidon CYP metabolizmusát vagy biohasznosulását kis mértékben érintette a karbamazepin egyidejű alkalmazása. Karbamazepin nagyobb dózisainál a paliperidon plazmakoncentrációk nagyobb mértékű csökkenése alakulhat ki. Karbamazepin-kezelés megkezdésekor a paliperidon dózisát újra kell értékelni, és szükség szerint emelni kell. És fordítva: karbamazepin kezelés abbahagyásakor a Niapelf dózisát újra kell értékelni, és szükség szerint csökkenteni kell. Az egyszeri dózisban alkalmazott retard, oralis paliperidon tabletta 12 mg-jának nyújtott felszabadulású divalproex-nátrium tablettával való egyidejű alkalmazása (két 500 mg-os tabletta egyszer naponta) a növekvő oralis felszívódás valószínűsíthető eredményeként kb. 50%-kal növelte a paliperidon Cmax- és AUC-értékét. Mivel a szisztémás clearance-re gyakorolt hatás nem volt megfigyelhető, a nyújtott felszabadulású divalproex-nátrium tabletta és a Niapelf intramuscularis injekció között klinikailag jelentős interakció nem várható. Ezt az interakciót Niapelf-nal nem vizsgálták. A Niapelf riszperidonnal vagy oralis paliperidonnal történő egyidejű alkalmazása

Mivel a paliperidon a riszperidon fő aktív metabolitja, elővigyázatosság szükséges, amikor a paliperidon tartósan riszperidonnal vagy oralis paliperidonnal kerül együttadásra. A paliperidonmás antipszichotikummal történő együttadására vonatkozó gyógyszerbiztonsági adatok korlátozottak. A Niapelf pszichostimulánsokkal történő egyidejű alkalmazása

A pszichostimulánsok (pl. metilfenidát) és a paliperidon kombinált alkalmazása extrapiramidális tüneteket okozhat az egyik vagy mindkét kezelés megváltoztatásakor (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a paliperidon tekintetében. Állatokon végzett kísérletekben az intramuscularisan adagolt paliperidon-palmitátnak és az oralisan beadott paliperidonnak nem volt teratogén hatása, de a reproduktív toxicitás más típusait megfigyelték (lásd 5.3 pont). Azoknál az újszülötteknél, akik a terhesség harmadik trimeszterében paliperidonnak voltak kitéve, születésük után fennáll a mellékhatások (pl. extrapiramidális és/vagy elvonási tünetek) jelentkezésének kockázata, amelyek változó súlyosságúak és időtartamúak lehetnek. Beszámoltak izgatottság, fokozott izomtónus, csökkent izomtónus, remegés, aluszékonyság, légzési elégtelenség vagy táplálási zavarok előfordulásáról. Ezért az újszülötteket szoros megfigyelés alatt kell tartani. A paliperidont a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, kivéve, ha erre egyértelműen szükség van.

Szoptatás

A paliperidon oly mértékben választódik ki az anyatejbe, hogy valószínűleg hatással van a szoptatott csecsemőre, ha a szoptató nőnél terápiás dózisokat alkalmaznak. A paliperidon nem alkalmazható a szoptatás alatt. Termékenység

A preklinikai vizsgálatokban releváns hatásokat nem figyeltek meg.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A paliperidon a lehetséges idegrendszeri és látást befolyásoló hatások, pl. szedáció, álmosság, syncope, homályos látás miatt kis vagy közepes mértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont). Ezért a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a paliperidon iránti egyéni érzékenységük megállapításáig ne vezessenek járművet vagy ne kezeljenek gépeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban jelentett mellékhatások a következők voltak: insomnia, fejfájás, felső légúti fertőzés, reakció az injekció beadási helyén, parkinsonismus, súlynövekedés, akathisia, agitatio, szedáció/somnolentia, hányinger, constipatio, szédülés, csont- és izomrendszeri fájdalom, tachycardia, tremor, hasi fájdalom, hányás, diarrhoea, fáradtság és dystonia. Ezek közül az akathisia és szedáció/somnolentia tűnt dózisfüggőnek. Mellékhatások táblázatos összefoglalása

Az alábbiakban található a palideridonnal összefüggésben jelentett összes mellékhatás, a paliperidon-palmitát klinikai vizsgálataiból számított gyakorisági kategóriák szerint. A gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100–<1/10); nem gyakori (≥1/1000– <1/100); ritka (≥1/10 000–< 1/1000); nagyon ritka (<1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszeri Mellékhatások

kategória Gyakoriság

a

Nagyon Gyakori Nem gyakori Ritka Nem ismert

gyakori

Fertőző felső légúti pneumonia, bronchitis, szemfertőzés, betegségek és fertőzés, húgyúti légúti fertőzés, sinusitis, acarodermatitis fertőzés, influenza cystitis, fülfertőzés,

parazitafertőzések

tonsillitis, onychomycosis cellulitis, subcutan abscessus Vérképzőszervi és csökkent neutropenia, agranulocytosis nyirokrendszeri fehérvérsejtszám, thrombocytopenia, anaemia emelkedett

betegségek és

eosinophilszám

tünetek

Immunrendszeri túlérzékenység anaphylaxiás

betegségek és reakció

tünetek

Endokrin hyperprolac- elégtelen b betegségek és tinaemia antidiuretikushormonkiválasztás, cukor

tünetek

jelenléte a vizeletben d Anyagcsere- és hyperglycaemia, diabetes mellitus , diabeteses vízmérgezés

táplálkozási súlynövekedés, hyperinsulinaemia, ketoacidosis, betegségek és súlycsökkenés, étvágynövekedés, hypoglykaemia, étvágycsökkenés anorexia, emelkedett polydipsia

tünetek

plazma trigliceridszint, emelkedett plazma koleszterinszint e Pszichiátriai insomnia agitatio, depressio, alvászavarok, mania, catatonia, alvással kórképek szorongás csökkent libido, zavartság, összefüggő evési idegesség, rémálom somnambulismus, zavar tompultság, anorgasmia c Idegrendszeri parkinsonismus , tardív dyskinesia, neurolepticus diabeteses coma c betegségek és akathisia, syncope, malignus szedáció/ pszichomotoros szindróma,

tünetek

somnolentia, hiperaktivitás, cerebralis c dystonia , poszturális szédülés, ischaemia, nem szédülés, figyelemzavar, reagál az c dyskinesia , dysarthria, dysgeusia, ingerekre, tremor, fejfájás hypaesthesia, eszméletvesztés, paraesthesia csökkent tudatszint, e convulsio, egyensúlyzavar, koordinációs zavar, fej-ataxia Szembetegségek homályos látás, glaucoma, floppy iris és szemészeti conjunctivitis, száraz szemmozgási szindróma szem rendellenesség, (intraoperativ)

tünetek

szemgolyó-forgás, photophobia, fokozott könnyezés, kötőhártya hyperaemia A fül és az vertigo, tinnitus, egyensúly- fülfájdalom

érzékelő szerv

betegségei és

tünetei

Szívbetegségek és tachycardia atrioventricularis blokk, pitvarfibrilláció, a szívvel vezetési zavar, QT- sinus arrhytmia szakasz-megnyúlással

kapcsolatos

járó EKG, poszturalis

tünetek

orthostaticus tachycardia szindróma, bradycardia, rendellenes EKG, palpitatio Érbetegségek és hypertensio hypotensio, tüdőembólia, ischaemia tünetek ortosztatikus hypotensio vénás thrombosis, kipirulás Légzőrendszeri, köhögés, dyspnoe, alvási apnoe hyperventilatio, mellkasi és orrdugulás pharyngolaryngealis szindróma, aspiratiós fájdalom, epistaxis pulmonalis pangás, pneumonia,

mediastinalis

légúti pangás, dysphonia

betegségek és

szörtyzörejek,

tünetek

sípoló légzés Emésztőrendszeri hasi fájdalom, hasi diszkomfort, pancreatitis, ileus betegségek és hányás, hányinger, gastroenteritis, vékonybélconstipatio, dysphagia, elzáródás,

tünetek

diarrhoea, szájszárazság, nyelvduzzanat, dyspepsia, fogfájás flatulencia széklet inkontinencia, faecaloma, cheilitis Máj- és emelkedett emelkedett gamma- icterus epebetegségek, transzamináz-szint glutamiltranszferázszint, emelkedett

illetve tünetek

májenzimértékek

A bőr és a bőr urticaria, pruritus, gyógyszer okozta Stevens– alatti szövet bőrkiütés, alopecia, bőrkiütés, Johnsonekcéma, száraz bőr, hyperkeratosis, szindróma/toxic

betegségei és

erythema, acne seborrhoeás us epidermalis

tünetei

dermatitis, necrolysis, korpásodás angiooedema, bőrelszíneződés A csont-és csont- és emelkedett plazma- rhabdomyolysis, rendellenes izomrendszer, izomrendszeri kreatinfoszfokinázsz ízületi duzzanat testtartás fájdalom, int, izomgörcsök,

valamint a

hátfájdalom, ízületi merevség,

kötőszövet

arthralgia izomgyengeség

betegségei és

tünetei

Vese- és húgyúti vizelet-inkontinencia, vizeletretenció betegségek és pollakisuria, dysuria

tünetek

A terhesség, a újszülöttkori

gyermekágyi és a gyógyszerelvoná

si tünetegyüttes

perinatális

(lásd 4.6 pont)

időszak alatt

jelentkező

betegségek és

tünetek

A nemi szervekkel amenorrhoea erectilis dysfunctio, priapismus, emlőés az emlőkkel ejakuláció zavara, diszkomfort, e menstruáció zavara , emlők vérbősége,

kapcsolatos

gynaecomastia, emlő

betegségek és

galactorrhoea, szexuális megnagyobbodása,

tünetek

dysfunctio, hüvelyváladékozás emlőfájdalom e Általános tünetek, pyrexia, asthenia, arcödéma, oedema , hypothermia, csökkent az alkalmazás fáradtság, reakció emelkedett hidegrázás, testhőmérséklet, az injekció beadási testhőmérséklet, szomjúság, nekrózis az

helyén fellépő

helyén rendellenes járás, gyógyszermegvon injekció beadási

reakciók

mellkasi fájdalom,	ási szindróma,	helyén, fekély az
mellkasi diszkomfort,	tályog az injekció	injekció beadási
rossz közérzet,	beadási helyén,	helyén

induratio cellulitis az injekció beadási helyén, cysta az injekció beadási helyén, haematoma az injekció beadási helyén

Sérülés, mérgezés elesés

és a

beavatkozással

kapcsolatos

szövődmények

a A mellékhatásoknak a gyakorisága „nem ismert” minősítésű, mert nem a paliperidon-palmitáttal végzett klinikai vizsgálatokban kerültek megfigyelésre. Vagy a forgalomba hozatalt követően szerzett spontán jelentésekből származnak és a gyakoriság nem állapítható meg, vagy a riszperidon (bármelyik formája), illetve az oralis paliperidon klinikai vizsgálati adataiból és/vagy a forgalombahozatalt követő jelentésekből származnak. b Lásd alább: „hyperprolactinaemia”. c Lásd alább: „extrapiramidális tünetek”. d Placebokontrollos vizsgálatokban a paliperidonnal kezelt betegek 0,32%-ánál számoltak be diabetes mellitusról szemben a placebocsoport 0,39%-os arányával. Az összes klinikai vizsgálatból származó össz-incidencia 0,65% volt az összes paliperidonnal kezelt betegnél. e Az álmatlanság tartalmazza: elalvási és átalvási probléma; A convulsio tartalmazza: grand mal convulsio; az oedema tartalmazza: generalizált oedema, perifériás oedema, ujjbenyomatot megtartó oedema. A menstruáció zavara tartalmazza: menstruáció késése, rendszertelen menstruáció, oligomenorrhoea.

A riszperidon-gyógyszerformákkal megfigyelt nemkívánatos hatások

A paliperidon a riszperidon aktiv metabolitja, ezért ezeknek a hatóanyagoknak (beleértve az oralis és az injekciós formát) mellékhatásprofilja vonatkozik egymásra. Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Anaphylaxiás reakció Forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján ritkán anaphylaxiás reakciót jelentettek a paliperidon injekció beadását követően olyan betegeknél, akik korábban jól tolerálták a szájon át szedett riszperidont vagy szájon át szedett paliperidont (lásd 4.4 pont). Az injekció beadásának helyén fellépő reakciók A jelentések szerint a fájdalom volt a leggyakoribb, az injekció beadási helyén fellépő mellékhatás. A jelentések szerint ezen reakciók többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt. A vizsgálati alanyok vizuális analóg skála alapján történő értékelései szerint az injekció beadási helyén fellépő fájdalom gyakorisága és intenzitása a paliperidonnal végzett II. fázisú és III. fázisú vizsgálatok során időben csökkenő tendenciát mutatott. A betegek a deltaizomban alkalmazott injekciókat némileg fájdalmasabbnak ítélték, mint a megfelelő gluteális izomba alkalmazott injekciókat. Az egyéb, az injekció beadási helyén fellépő reakciók, beleértve az indurációt (gyakori), a pruritust (nem gyakori) és a csomókat (ritka), többnyire enyhébb intenzitásúnak bizonyultak. Extrapiramidális tünetek (EPS) EPS a következő meghatározások összesített elemzését foglalja magában: parkinsonismus (tartalmazza: fokozott nyálelválasztás, musculoskeletalis merevség, parkinsonismus, nyáladzás, fogaskerék tünet, bradykinesia, hypokinesia, lárvaarc, izomfeszülés, akinesia, tarkókötöttség, izommerevség, parkinsonos járás, kóros glabella-reflex, parkinsonos nyugalmi remegés), akathisia (tartalmazza: akathisia, nyugtalanság, hyperkinesia és nyugtalan láb szindróma), dyskinesia (dsykinesia, izomrángás, choreoathetosis, athetosis és myoclonus), dystonia (tartalmazza: dystonia, fokozott izomtónus, torticollis, akaratlan izomösszehúzódások, izom kontraktúra, blepharospasmus, oculogyria, a nyelv paralízise, az arc görcse, laryngospasmus, myotonia, opisthotonus, oropharyngealis spasmus, pleurothotonus, nyelvgörcs és szájzár) és tremor. Megjegyzendő, hogy a tünetek szélesebb skálája került felsorolásra, amelyek nem feltétlenül extrapiramidális eredetűek. Súlygyarapodás A 13 hetes, 150 mg kezdő dózisú vizsgálat során szokatlan súlynövekedést elért betegek aránya ≥ 7% volt, ami dózisfüggő tendenciára utal, a placebocsoportnál 5%-os előfordulási aránnyal, míg a paliperidon-kezelés során a 25 mg-os, 100 mg-os és 150 mg-os dózisoknál sorrendben 6%, 8% és 13% volt ez az arány. A hosszú távú, recurrencia-prevenciós vizsgálat 33 hetes nyílt átmeneti/fenntartó szakaszban a paliperidonnal kezelt betegek 12%-a felelt meg ezen kritériumnak (7%-os testtömeggyarapodás a kettős vak fázistól a végpontig); az átlagos (SD) súlyváltozás a nyílt szakasz kiindulási szintjéhez képest +0,7 (4,79) kg volt. Hyperprolactinaemia Klinikai vizsgálatokban a paliperidonnal kezelt mindkét nem alanyainál a szérumprolaktin-szint mediánértékének emelkedését figyelték meg. Prolaktinszint-növekedést jelző mellékhatásokat (pl. amenorrhoea, galactorrhoea, menstruáció zavarai és gynaecomastia) az alanyok összesen <1%-ánál jelentettek. A gyógyszer osztályára jellemző hatások

Vénás thromboemboliát, köztük tüdőembóliát és mélyvénás trombózist is jelentettek az antipszichotikumok alkalmazásakor (gyakorisága ismeretlen). Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A várható jelek és tünetek, mint pl. álmosság és szedáció, tachycardia és hypotensio, QT-szakaszmegnyúlás és extrapiramidális tünetek általában a paliperidon ismert farmakológiai hatásainak fokozódásából származnak. Oralis paliperidonnal túladagolt betegeknél torsade de pointes és ventricularis fibrilláció fellépéséről számoltak be. Akut túladagolás esetén többszörös gyógyszer bevétel(é)re is gondolni kell. Kezelés

A túladagolás kezelésének megtervezésekor és a gyógyulás során figyelembe kell venni a gyógyszer nyújtott felszabadulású karakterisztikáját és a paliperidon hosszú eliminációs felezési idejét. A paliperidonnak nincs specifikus antidotuma. Általános szupportív kezelést kell alkalmazni. A légutak átjárhatóságát biztosítani kell, és azt fenn kell tartani megfelelő oxigénellátás és lélegeztetés mellett. Az esetlegesen előforduló arrhythmiák miatt azonnal el kell kezdeni a cardiovascularis monitorozást, beleértve a folyamatos EKG-monitorozást is. A hypotensiót és a keringés összeomlását megfelelő beavatkozásokkal, például intravénás folyadékpótlással és/vagy szimpatomimetikumok adásával kell kezelni. Súlyos extrapiramidális tünetek esetén antikolinerg szereket kell adni. A beteget felépüléséig szoros megfigyelés és monitorozás alatt kell tartani.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Psycholepticumok, egyéb antipsychoticumok, ATC-kód: N05AX13

A paliperidon a (+)- és a (–)-paliperidon racém keverékét tartalmazza.

Hatásmechanizmus

A paliperidon a monoamin hatások szelektív gátlószere, amelynek farmakológiai tulajdonságai különböznek a klasszikus antipszichotikumokétól. A paliperidon erősen kötődik a szerotoninerg 5HT2és a dopaminerg D2-receptorokhoz. A paliperidon blokkolja az alfa-1 adrenerg receptorokat is, és kisebb mértékben a H1-hisztaminerg és alfa-2 adrenerg receptorokat. A (+)- és a (–)-paliperidon enantiomerek farmakológiai aktivitása minőségileg és mennyiségileg hasonló. A paliperidon nem kötődik kolinerg receptorokhoz. Ugyan a paliperidon erős D2-antagonista, amelyről feltételezik, hogy megszünteti a szkizofrénia pozitív tüneteit, kisebb mértékben okoz catalepsiát, és kevésbé csökkenti a motoros funkciót, mint a hagyományos antipszichotikumok. A domináns központi szerotonin antagonista hatás csökkentheti annak esélyét, hogy a paliperidon extrapiramidális mellékhatásokat okoz.

Klinikai hatásosság

A szkizofrénia akut kezelése A paliperidonhatásosságát a szkizofrénia akut kezelésében négy rövid ideig tartó (egy 9-hetes és három 13 hetes) kettős vak, randomizált, placebokontrollos, fix dózisú vizsgálattal igazolták, amelyeket olyan, akutan visszaeső felnőtt, fekvőbeteg intézetekben kezelteken végeztek el, akik megfeleltek a szkizofrénia DSM-IV kritériumainak. A fix dózisú paliperidont a 9-hetes vizsgálat során az 1., 8. és 36. napon, ezen felül a 13 hetes vizsgálatban a 64. napon alkalmazták. A szkizofrénia paliperidonnal végzett akut kezelése során nem volt szükség további, oralis antipszichotikum pótlásra. Az elsődleges hatásossági végpont a Pozitív és Negatív Szindróma Skála (PANSS) teljes pontszámának csökkenése volt, amint az alábbi táblázat mutatja. A PANSS egy validált, sok adatot tartalmazó felmérés, amely öt faktort alkalmaz a pozitív és negatív tünetek, a dezorientált gondolatok, a kontrollálatlan ellenséges érzelem/izgalmi állapot és a szorongás/depresszió értékelésére. A funkciók értékelése a Személyes és Szociális Funkcionális Skála (Personal and Social Performance, PSP) segítségével történt. A PSP egy validált, klinikai orvosok által értékelt skála, amely személyes és szociális funkciókat mér négy területen: társadalmilag hasznos tevékenységek (munka és tanulás), személyes és szociális kapcsolatok, önellátás, illetve zavaró és agresszív viselkedésformák. Egy 13 hetes vizsgálat során (n=636) a paliperidon három fix dózisát (ahol a 150 mg-os kezdő dózisú, deltaizomban alkalmazott injekciót három, 25 mg/4 hét, vagy 100 mg/4 hét vagy 150 mg/4 hét dózisú gluteális vagy deltaizomban alkalmazott injekció követett) hasonlították össze placebóval, mindhárom vizsgálatban a paliperidon jobb volt a placebónál a PANSS-összpontszám emelkedését tekintve. Ebben a vizsgálatban a 100 mg/4 hét és a 150 mg/4 hét dózissal kezelt csoportok (kivéve a 25 mg/4 hét dózissal kezeltek) a PSP-pontszám tekintetében statisztikailag jobbnak bizonyultak a placebónál. Ezek az eredmények alátámasztják a hatásosságot, valamint a PANSS javulását a kezelés teljes időtartama alatt, valamint a placebóhoz képest szignifikáns különbséget figyeltek meg már a

napon a 25 mg-os, valamint a 8. napon a 150 mg-os paliperidon csoportoknál.

Más vizsgálatok eredményei statisztikailag szignifikáns, a paliperidonnak kedvező eredményeket szolgáltattak, kivéve egy vizsgálatban, az 50 mg-os dózis esetében (lásd alábbi táblázat). Szkizofrénia Pozitív és Negatív Szindróma Skála (PANSS) összpontszám – Változások a kiindulás és a végpont között – LOCF (az utolsó megfigyelési adat továbbvitelével) az R092670-SCH-201, R092670-PSY-3003, R092670- PSY-3004 és R092670-PSY-3007 vizsgálatokban: Elsődleges hatásossági analízis Placebo 25 mg 50 mg 100 mg 150 mg R092670-PSY-3007* n = 160 n = 155 n = 161 n = 160 Kiindulási átlagérték (SD) 86,8 (10,31) 86,9 (11,99) 86,2 (10,77) 88,4 (11,70) Átlagos változás (SD) –2,9 (19,26) –8,0 (19,90) -- –11,6 (17,63) –13,2 (18,48) p-érték (vs. placebo) -- 0,034 <0,001 <0,001

R092670-PSY-3003 n = 132 n = 93 n = 94 n = 30 Kiindulási átlagérték (SD) 92,4 (12,55) 89,9 (10,78) 90,1 (11,66) 92,2 (11,72) Átlagos változás (SD) –4,1 (21,01) -- –7,9 (18,71) –11,0 (19,06) –5,5 (19,78) p-érték (vs. placebo) -- 0,193 0,019 --

R092670-PSY-3004 n = 125 n = 129 n = 128 n = 131 Kiindulási átlagérték (SD) 90,7 (12,22) 90,7 (12,25) 91,2 (12,02) 90,8 (11,70) Átlagos változás (SD) –7,0 (20,07) –13,6 (21,45) –13,2 (20,14) –16,1 (20,36) -p-érték (vs. placebo) -- 0,015 0,017 <0,001

R092670-SCH-201 n = 66 n = 63 n = 68 Kiindulási átlagérték (SD) 87,8 (13,90) 88,0 (12,39) 85,2 (11,09) Átlagos változás (SD) 6,2 (18,25) -- –5,2 (21,52) –7,8 (19,40) -p-érték (vs. placebo) -- 0,001 <0,0001

A R092670-PSY-3007 vizsgálatban az első napon a paliperidon-kezelés minden résztvevője 150 mg kezdő dózist kapott, majd ezt

követően a megjelölt dózist. Megjegyzés: A pontszámok negatív változása javulásra utal.

A tünetkontroll fenntartása és a szkizofréniarelapszus késleltetése A paliperidon hatásosságát szkizofréniában a tünetkontroll fenntartására és a relapszus késleltetésére Estimated Percent of Subjects Without Relapse (1) egy hosszan tartó, kettős vak, placebokontrollos, flexibilis dózisú vizsgálatban állapították meg, amelyben 849, nem időskorú, a szkizofrénia DSM-IV kritériumainak megfelelő felnőtt vett részt. Ez a vizsgálat egy 33 hetes nyílt, akut kezelést és stabilizációs fázist, egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, a relapszus megfigyelésére szolgáló fázist és egy 52 hetes, nyílt, kiterjesztett időszakot foglalt magába. Ebben a vizsgálatban a paliperidon havonta alkalmazott dózisai 25, 50, 75 és 100 mg voltak, a 75 mg-os dózist csak az 52 hetes nyílt kiterjesztett időszak során engedélyezték. A betegek a 9-hetes átmeneti időszak során kezdetben változó paliperidon-dózisokat (25–100 mg) kaptak, ezt követte egy 24 hetes fenntartó időszak, amikor a betegeknek ≤ 75 PANSS-értéket kellett elérniük. Dózisváltoztatást csak a fenntartó időszak első 12 hetében engedélyeztek. A stabilizált 410 beteget randomizáltak vagy paliperidonra (átlagos időtartam 171 nap [1–407 napos tartomány]) vagy placebóra (átlagos időtartam 105 nap [8–441 napos tartomány]), amíg a változtatható hosszúságú, kettős vak fázisban a szkizofréniás tünetek hanyatlását nem tapasztalták. A vizsgálatot hatásossági okokból korán megszakították, mivel a paliperidonnal kezelt betegeknél jelentősen hosszabb volt a relapszus eléréséhez szükséges idő (p <0,0001, 1. ábra), mint a placebóval kezelteknél (kockázati arány = 4,32; 95%-os CI: 2,4–7,7).

100

	Placebo N=156 (3)		Log-rank test, P-value<0.0001 (5)
	Paliperidon N=156 (4)

0 20 40 60 80 100 120 140 160 180 200 220 240 260 280 300

Days since Randomisation (2)

ábra: A relapszus eléréséig eltelt idő Kaplan–Meier-görbéje – időközi analízis (Intent-to-Treat

átmeneti analízis elrendezés) (1) Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a paliperidon vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás és eloszlás

napon megkezdődik, és legalább 4 hónapig tart.

A deltaizomba beadott injekció egyetlen dózisát (25–150 mg) követően átlagosan 28%-kal magasabb Cmaxértéket figyeltek meg a gluteális izomba beadott injekcióhoz képest. Az első napon beadott kezdeti 150 mg dózisú, valamint a 8. napon beadott 100 mg dózisú intramuszkuláris injekciók segítségével a terápiás koncentráció gyorsan elérhető. A paliperidon felszabadulási profilja és adagolási sémája hosszantartó terápiás koncentrációkat eredményez. A paliperidon adagolását követően a teljes paliperidon-expozíció a 25–150 mg-os tartományban dózisfüggő volt, ám kevésbé, mint az 50 mg-ot meghaladó dózisok Cmax-értékei esetén. A paliperidon 100 mg-os dózisa esetén az átlagos egyensúlyi állapot csúcs-minimális koncentráció aránya a gluteális adagolást követően 1,8, míg a deltaizomba történő adagolás után 2,2 volt. A paliperidon25–150 mg-os dózistartományt meghaladó alkalmazását követően a paliperidon látszólagos felezési idejének medián értéke a 25 és 49 nap közötti. A paliperidonalkalmazását követően a paliperidon-palmitát abszolút biohasznosulása 100%. A paliperidon-palmitát alkalmazását követően a (+)- és a (–)-enantiomerek egymásba alakulnak át, megközelítőleg AUC(+):AUC(–) = 1,6–1,8 arányt elérve. A racém paliperidon plazmafehérje-kötődése 74%-os.

Biotranszformáció és elimináció

14 Egy héttel az azonnali hatóanyag-leadású oralis C-paliperidon 1 mg-os dózisának alkalmazását követően, a dózis 59%-a változatlan formában választódott ki a vizeletbe, ami arra utal, hogy a paliperidon hepaticus metabolizmusának mértéke nem jelentős. A bevitt radioaktivitás megközelítőleg 80%-a volt kimutatható a vizeletben és 11%-a a székletben. Négy metabolikus utat azonosítottak in vivo, egyiken sem bomlik le a dózisnak több mint 6,5%-a: dealkilálás, hidroxilálás, dehidrogenálódás és benzizoxazol-hasadás. Habár az in vitro vizsgálatok alapján felmerült, hogy a CYP2D6 és CYP3A4 izoenzimeknek szerepe lehet a paliperidon lebontásában, in vivo vizsgálatok szerint nincs jelentős szerepük a paliperidon metabolizmusában. Populációs farmakokinetikai elemzések szerint az oralis paliperidon alkalmazása után nincs kimutatható különbség a paliperidon látszólagos clearanceében az extenzív és a lassú CYP2D6 metabolizálók között. Humán máj mikroszóma frakción végzett in vitro vizsgálatok szerint a paliperidon érdemben nem gátolja a citokróm P450 izoenzimeken (CYP1A2, CYP2A6, CYP2C8/9/10, CYP2D6, CYP2E1, CYP3A4 és a CYP3A5) metabolizálódó gyógyszerek lebomlását. In vitro vizsgálatok rámutattak, hogy a paliperidon a P-glikoprotein szubsztrátja, és nagy koncentrációknál a P-glikoprotein gyenge inhibitora. In vivo adatok nem állnak rendelkezésre, és a klinikai jelentőség is ismeretlen. A retard paliperidon-palmitát-injekció és az oralis nyújtott felszabadulású paliperidon összehasonlítása

A Niapelf-nal havonta ciklikusan történik a paliperidon-adagolás, míg a nyújtott felszabadulású oralis paliperidon naponta kerül alkalmazásra. A paliperidon kezdő adagolási sémája (150 mg/100 mg a deltaizomba az 1./8. napon) az egyensúlyi állapotú paliperidon-koncentrációk gyors elérésére szolgál az oralis kiegészítés nélkül alkalmazott terápia megkezdésekor.

Általában a paliperidon injekció alkalmazása utáni teljes kezdeti plazmaszintek a 6–12 mg dózisú nyújtott felszabadulású oralis paliperidon alkalmazása után megfigyelt expozíciós tartományon belül voltak. A paliperidon injekció kezdeti adagolási sémája lehetővé tette, hogy a betegek a 6–12 mg dózisú nyújtott felszabadulású oralis paliperidon expozíciós ablakában maradjanak még a következő dózis alkalmazását megelőző napokon is (8. és 36. nap). A két gyógyszer átlagos farmakokinetikai profiljában mutatkozó különbség miatt farmakokinetikai tulajdonságaik összehasonlításánál óvatosan kell eljárni. Májkárosodás

A paliperidon nem metabolizálódik jelentősen a májban. Habár a paliperidont nem vizsgálták májkárosodásban szenvedő betegeken, enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás esetén dózismódosítás nem indokolt. Közepesen súlyos májkárosodásban (Child–Pugh B stádium) szenvedő betegekkel végzett vizsgálatban a szabad paliperidon-plazmakoncentrációk hasonlóak voltak az egészséges személyekéhez. A paliperidont súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták. Vesekárosodás

Az egyszeri oralis dózisú paliperidon 3 mg-os retard tablettájának kinetikáját különböző vesefunkcióval rendelkező betegeken vizsgálták. A paliperidon eliminációja csökken a becsült kreatinin-clearance csökkenésével. A paliperidon teljes clearence-e átlagosan 32%-kal csökkent az enyhe (kreatinin-clearance = 50–<80 ml/perc), 64%-kal a közepesen súlyos (kreatinin-clearance = 30– <50 ml/perc), 71%-kal a súlyos (kreatinin-clearance = 10–< 30 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ez az egészséges vizsgálati alanyokkal összevetve 1,5, 2,6, illetve 4,8-szeres átlagos növekedésnek (AUCinf) felel meg. A közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegnél elvégzett korlátozott számú Niapelf vizsgálat és farmakokinetikai szimulációk alapján csökkentett dózis alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont). Idősek

A populációs farmakokinetikai analízis nem bizonyított életkorrral összefüggő farmakokinetikai különbségeket. Testtömeg-index (body mass index [BMI])/testtömeg

A paliperidon-palmitáttal végzett farmakokinetikai vizsgálatok a túlsúlyos vagy elhízott betegeknél valamivel kisebb (10–20%) plazmakoncentrációt mutattak, mint a normál testtömegű betegek esetén (lásd 4.2 pont). Rassz

Az oralis paliperidonnal végzett populációs farmakokinetikai elemzés nem talált rasszfüggő különbségeket a paliperidon injekció alkalmazását követően a paliperidon farmakokinetikájában. Nem

Férfiak és nők között nem figyeltek meg klinikailag jelentős különbségeket.

Dohányzási szokások

Humán májenzimekkel végzett in vitro vizsgálatok alapján a paliperidon nem szubsztrátja a CYP1A2nek, ezért a dohányzásnak várhatóan nincs hatása a paliperidon farmakokinetikájára. A paliperidon injekciónál nem vizsgálták a dohányzás hatását a paliperidon farmakokinetikájára. Egy oralis, nyújtott felszabadulású paliperidon tablettával végzett populációs farmakokinetikai analízis során nyert adatok a dohányzóknál valamivel alacsonyabb paliperidon-expozíciót mutattak, mint a nem dohányzók esetében. Nem valószínű, hogy az eltérésnek klinikai jelentősége van.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Intramuscularisan bevitt paliperidon-palmitáttal (oralis paliperidonnal patkányon és kutyán végzett, ismételt dózistoxicitási vizsgálatok főként farmakológiai hatásokat mutattak, mint pl. a szedáció és az emlőmirigyekben és a genitáliákban mutatkozó prolaktinfüggő hatások. A paliperidon-palmitáttal kezelt állatoknál az intramuscularis injekció beadási helyén gyulladásos reakciót figyeltek meg. Időnként tályogképződést tapasztaltak. Oralis riszperidonnal – amely patkányban és emberben nagymértékben paliperidonná alakul – patkányon végzett reprodukciós vizsgálatok során az utódok születési súlyában és túlélésében nem kívánt hatásokat észleltek. Vemhes patkányokon a legmagasabb dózisban (160 mg/ttkg/nap) alkalmazott, intramuscularisan beadott paliperidon-palmitát hatására sem figyeltek meg embriotoxicitást vagy malformációt, amely dózis az embernél maximálisan javasolt 150 mg-os dózis expozíciós szintje 4,1-szeresének felel meg. Más dopaminantagonisták, ha vemhes állatoknál alkalmazták, negatív hatással voltak az utódok tanulási képességére és motoros fejlődésére. A paliperidon-palmitát és a paliperidon nem voltak genotoxikusak. A riszperidon patkányokon és egereken végzett oralis karcinogenitási vizsgálatai során (egéren) a hipofízis adenoma, (patkányon) a pancreas szigetsejt adenoma és (mindkét fajnál) az emlőmirigy adenoma gyakoribbá válását figyelték meg. Az intramuszkulárisan beadott paliperidon-palmitát karcinogén potenciálját patkányon állapították meg. Nőstény patkányokban statisztikailag szignifikáns módon gyakoribbá vált az emlőmirigy-adenoma tekintetében a 10, 30 és 60 mg/ttkg/hónap dózisok alkalmazásakor. Hím patkányoknál statisztikailag szignifikáns növekedést állapítottak meg az emlőmirigy-adenoma és karcinóma tekintetében 30 és 60 mg/kg/hónap dózisok alkalmazásakor, amely értékek az embernél maximálisan javasolt 150 mg-os dózis expozíciós szint 1,2-, illetve 2,2-szeresének felelnek meg. Ezek a daganatok a tartós D2-receptor antagonizmussal és a hyperprolactinaemiával hozhatók összefüggésbe. A rágcsálók ezen daganatos elváltozásainak relevanciája az emberi kockázat szempontjából nem ismert.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

poliszorbát 20 makrogol citromsav-monohidrát (E-330) dinátrium-foszfát nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrát nátrium-hidroxid (E-524) (pH-beállításhoz) injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer más gyógyszerekkel nem keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Előretöltött fecskendő (ciklikus olefin-kopolimer) dugattyúval, ujjtámasszal és védőkupakkal (bromobutil-gumi), 22G×1 ½" (0,72 mm×38,1 mm) és 23G×1" (0,64 mm×25,4 mm) méretű injekciós tűvel. Kiszerelések: A csomagolás 1 előretöltött fecskendőt és 2 tűt tartalmaz.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladék anyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Neuraxpharm Pharmaceuticals, S.L. Avda. Barcelona 69 08970 Sant Joan Despí Barcelona – Spain

8. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/24/1795/001 (25 mg) EU/1/24/1795/002 (50 mg) EU/1/24/1795/003 (75 mg) EU/1/24/1795/004 (100 mg) EU/1/24/1795/005 (150 mg)

9. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ

KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalombahozatali engedély első kiadásának dátuma: A forgalombahozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma:

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

ÉÉÉÉ. hónap

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján http://www.ema.europa.eu található.

1. A GYÓGYSZER NEVE

Niapelf 150 mg és Niapelf 100 mg retard szuszpenziós injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Niapelf 150 mg retard szuszpenziós injekció

150 mg paliperidonnak megfelelő paliperidon-palmitátot tartalmaz előretöltött fecskendőnként.

Niapelf 100 mg retard szuszpenziós injekció

100 mg paliperidonnak megfelelő paliperidon-palmitátot tartalmaz előretöltött fecskendőnként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard szuszpenziós injekció. A szuszpenzió fehér vagy törtfehér. A szuszpenzió pH-semleges (kb. pH 7,0).

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Niapelf paliperidonnal vagy riszperidonnal stabilizált felnőtt szkizofrén betegek fenntartó kezelésére javallott. Az oralis paliperidon vagy a riszperidon kezelésre korábban reagáló, kiválasztott felnőtt betegeknél a Niapelf akkor is alkalmazható, ha megelőzően nem történt stabilizálás oralis antipszichotikummal, és a pszichotikus tünetek enyhék vagy közepesen súlyosak, valamint hosszú hatású injekciós kezelés szükséges.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Ajánlott a paliperidon alkalmazását a kezelés 1. napján 150 mg-os dózissal elkezdeni, amelyet egy héttel később (8. nap) 100 mg dózis kövessen. A terápiás koncentráció gyors elérése céljából a gyógyszert mindkét esetben a deltaizomba kell injektálni (lásd 5.2 pont). A harmadik dózist egy hónappal a második kezdő dózist követően kell alkalmazni. A javasolt havi fenntartó dózis 75 mg. Néhány betegnél azonban az egyéni tolerálhatóság és/vagy hatásosság alapján a javasolt 25-150 mgos tartományon belül előnyösebb lehet alacsonyabb vagy magasabb dózis alkalmazása. A túlsúlyos vagy elhízott betegeknél a felső tartományba eső dózisok alkalmazása lehet indokolt (lásd 5.2 pont). A második kezdő dózist követően a havi fenntartó dózisok vagy a deltaizomba vagy a gluteális izomba adhatók. A fenntartó dózis havonta módosítható. Dózismódosításnál a Niapelf nyújtott felszabadulású karakterisztikáját figyelembe kell venni (lásd 5.2 pont), mivel a fenntartó dózisok teljes hatása néhány hónapos viszonylatban nem minden esetben nyilvánvaló. Átállás szájon át alkalmazott retard paliperidonról vagy szájon át alkalmazott riszperidonról Niapelf-ra A Niapelf alkalmazását a fenti 4.2 pont elején leírtaknak megfelelően kell elkezdeni. A korábban retard paliperidon tabletták különböző dózisaival stabilizált betegek a havi adagolású paliperidonenal történő fenntartó kezelés alatt hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú

paliperidon-expozíciót érhetnek el az injekcióval. A Niapelf fenntartó dózisai, melyekkel hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú paliperidon-expozíciót szükséges elérni a következők:

A retard paliperidon tabletták dózisainak és a Niapelf-nek hasonló dinamikus egyensúlyi

állapotú paliperidon-expozíciót szükséges elérniük a fenntartó kezelés alatt

A korábbi, retard paliperidon tabletta dózisa Niapelf injekció

3 mg naponta 25-50 mg havonta

6 mg naponta	75 mg havonta
9 mg naponta	100 mg havonta
12 mg naponta	150 mg havonta

A korábbi oralis paliperidon vagy riszperidon alkalmazását a Niapelf-kezelés megkezdésének időpontjában lehet megszakítani. Néhány beteg esetében előnyös lehet a fokozatos csökkentés. Néhány betegnél, akik az orális paliperidon magasabb dózisairól (pl. 9–12 mg naponta) állnak át glutealis injekcióra, előfordulhat, hogy a Niapelf-nal alacsonyabb plazmaexpozició alakul ki az átállást követő első 6 hónapban. Ezért, alternatívaként megfontolandó delta injekció adása az első 6 hónapban. Átállás retard riszperidon-injekcióról Niapelf-ra A retard riszperidon-injekcióról történő átállásnál a Niapelf terápia a következő tervezett injekció időpontjában kezdhető el. Ezután a Niapelf adását havi rendszerességgel kell folytatni. A 4.2 pontban leírt egyhetes kezdő adagolási séma, beleértve az intramuscularis injekciókat (1. nap és 8. nap) alkalmazása nem szükséges. A korábban retard riszperidon-injekciók különböző dózisaival stabilizált betegek a havi adagolású Niapelf fenntartó kezelés során hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú paliperidon-expozíciót érhetnek el, a következők szerint:

A retard riszperidon-injekció dózisainak és a Niapelf-nek hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú

paliperidon-expozíciót szükséges elérniük

A korábbi, retard riszperidon-injekció dózisa Niapelf injekció 25 mg 2 hetente 50 mg havonta 37,5 mg 2 hetente 75 mg havonta 50 mg 2 hetente 100 mg havonta Az antipszichotikus kezelések megszakítása a megfelelő alkalmazási előírásokban foglaltak szerint történjen. Ha a Niapelf alkalmazását megszakítják, nyújtott felszabadulású karakterisztikáját figyelembe kell venni. Az extrapiramidális tünetekre (EPS) adott gyógyszerelés folytatásának szükségességét időszakonként újra kell értékelni. Kimaradt dózisok

A dózisok kihagyásának elkerülése A Niapelf második kezdő dózisát egy héttel az első dózist követően ajánlott alkalmazni. A dózis kimaradásának elkerülése céljából a betegek a második dózist az egy hetes (8. nap) időpontot 4 nappal megelőzően vagy azt követően is megkaphatják. A harmadik és további injekciókat hasonló módon a kezdeti dózistitrálás után havonta ajánlott beadni. A betegek a kimaradt havi dózis kiküszöbölése céljából legfeljebb 7 nappal a havi beadási időpont előtt vagy után kaphatják meg az injekciót. Ha a második Niapelf injekció tervezett napja (8. nap±4 nap) kimarad, a javasolt újrakezdés az első injekció beadásától eltelt időszak hosszától függ. Kimaradt második kezdő dózis (<4 héttel az első injekció után) Ha az első injekció beadása óta kevesebb mint 4 hét telt el, akkor a második 100 mg-os injekciót haladéktalanul be kell adni a beteg deltaizmába. A harmadik, 75 mg-os Niapelf injekciót 5 héttel az első injekciót követően a deltaizomba vagy a gluteális izomba kell beadni (a második injekció tervezett időpontjától függetlenül). Ezt követően a deltaizomba vagy a gluteális izomba beadott 25-150 mg dózisú injekciók normál havi ciklusa az egyéni tolerálhatóság és/vagy a hatásosság függvényében folytatható.

Kimaradt második kezdő dózis (4–7 héttel az első injekció után) Ha az első Niapelf injekció beadása óta 4–7 hét telt el, akkor az adagolást két 100 mg-os injekcióval kell folytatni a következő módon:

1.	egy injekciót haladéktalanul be kell adni a deltaizomba
2.	egy másik injekciót ugyancsak a deltaizomba egy héttel később
3.	ezt követően a deltaizomba vagy a gluteális izomba beadott 25-150 mg dózisú injekciók

normál havi ciklusa az egyéni tolerálhatóság és/vagy a hatásosság függvényében folytatható. Kimaradt második kezdő dózis (>7 héttel az első injekció után) Ha az első Niapelf injekció beadása óta több mint 7 hét telt el, akkor a Niapelf kezdő dózisára a fent javasolt kezdő adagolást kell alkalmazni. Kimaradt havi fenntartó dózis (1 hónap–6 hét) A bevezetést követően havi egyszeri Niapelf injekció javasolt. Ha az utolsó injekció beadása óta kevesebb, mint 6 hét telt el, akkor a korábban alkalmazott, beállított dózist haladéktalanul be kell adni, amit a havi egyszeri injekciók követnek. Kimaradt havi fenntartó dózis (>6 hét–6 hónap) Ha az utolsó Niapelf injekció beadása óta több mint 6 hét telt el, a teendők az alábbiak: 25–100 mg dózissal stabilizált betegeknél

egy injekciót haladéktalanul be kell adni a deltaizomba, ugyanabban a dózisban, mint amivel a

beteget korábban stabilizálták

egy másik injekciót a deltaizomba (ugyanabban a dózisban) egy héttel később (8. napon)
ezt követően a deltaizomba vagy a gluteális izomba beadott 25-150 mg dózisú injekciók

normál havi ciklusa az egyéni tolerálhatóság és/vagy a hatásosság függvényében folytatható. 150 mg dózissal stabilizált betegeknél

1.	egy 100 mg-os injekciót haladéktalanul be kell adni a deltaizomba
2.	egy másik 100 mg-os injekciót a deltaizomba egy héttel később (8. napon)
3.	ezt követően a deltaizomba vagy a gluteális izomba beadott 25-150 mg dózisú injekciók

normál havi ciklusa az egyéni tolerálhatóság és/vagy a hatásosság függvényében folytatható. Kimaradt havi fenntartó dózis (>6 hónap) Ha az utolsó Niapelf injekció beadása óta több mint 6 hónap telt el, akkor a Niapelf kezdő dózisára a fentiekben javasolt kezdő adagolást kell alkalmazni. Különleges betegcsoportok

Májkárosodás Az oralis paliperidonnal kapcsolatos tapasztalatok alapján az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. Mivel a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a paliperidont nem vizsgálták, az ilyen betegek kezelésekor óvatosság ajánlott (lásd 5.2 pont). Gyermekek és serdülők A paliperidon biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja

A Niapelf kizárólag intramuscularisan adható. Tilos bármilyen más módon alkalmazni. Lassan, mélyen a delta- vagy glutealis izomba kell fecskendezni. Minden injekciót csak képzett egészségügyi szakember adhat be. A beadás egyszeri injekció formájában történik. A dózis nem adható be megosztott injekciókként. Az 1. és a 8. napi kezdő dózisokat a terápiás koncentráció gyors elérése céljából mindkét esetben a deltaizomba kell beadni (lásd 5.2 pont). A második kezdő dózist követően a havi fenntartó dózisok a deltaizomba vagy a gluteális izomba adhatók. Az injekció beadási helyén kialakuló fájdalom esetén megfontolandó a gluteális izomról a deltaizomra (illetve fordítva) történő áttérés, ha a beadási helyen fellépő diszkomfort rosszul tolerálható (lásd 4.8 pont). A bal és a jobb oldal váltogatása szintén ajánlott (lásd lent). A Niapelf alkalmazására és a készítmény kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a a betegtájékoztatóban (Fontos információ egészségügyi szakemberek részére). Deltaizomban történő alkalmazás A paliperidon kezdő és fenntartó dózisának a deltaizomba történő beadásához javasolt tűméretet a beteg testtömege határozza meg. A 90 kg vagy a feletti testtömegű betegek számára a 22G×1 ½" (38,1 mm×0,72 mm) tűméret javasolt. A 90 kg alatti testtömegű betegek számára a 23G×1" (25,4 mm×0,64 mm) tűméret javasolt. Az injekciók deltaizomba történő beadását a két deltaizom között váltogatni kell. Gluteális izomba történő alkalmazás A paliperidon gluteális izomba történő fenntartó alkalmazásához javasolt tűméret 22G×1 ½" (38,1 mm×0,72 mm). Az injekciót a gluteális terület külső felső negyedébe kell beadni. Az injekciók gluteális izomba történő beadását a két gluteális izom között váltogatni kell.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, a riszperidonnal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Alkalmazás akut agitált vagy súlyos pszichotikus állapotban lévő betegeknél

A paliperidon nem alkalmazható akut agitált vagy súlyos pszichotikus állapotok kezelésére, amikor a tünetek azonnali enyhítése szükséges. QT-távolság

elő, továbbá, ha egyidejűleg, más, feltételezetten QT-szakasz-megnyúlást okozó gyógyszereket is használnak. Neurolepticus malignus szindróma

Neurolepticus malignus szindrómát (NMS) – melynek jellemzői a hyperthermia, izommerevség, vegetatív instabilitás, öntudatzavar és emelkedett szérum-kreatinfoszfokináz-szint – jelentettek paliperidon alkalmazása esetén. További klinikai jelek lehetnek a myoglobinuria (rhabdomyolysis) és az akut veseelégtelenség. Ha a betegnél NMS-re utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, a paliperidon adását meg kell szakítani. Tardív dyskinesia/extrapiramidális tünetek

Leukopenia, neutropenia és agranulocytosis eseményeket jelentettek a paliperidon mellett. Nagyon ritkán (<1/10 000 beteg) jelentettek agranulocytosist a forgalombahozatalt követő megfigyelések során. A kezelés első néhány hónapjában monitorozni kell azokat a betegeket, akiknek a kórtörténetében klinikailag jelentős alacsony fehérvérsejtszám vagy gyógyszer indukálta leukopenia/neutropenia fordult elő, és a fehérvérsejtszám egyéb oki tényezők nélküli, klinikailag jelentős csökkenése első jelénél meg kell fontolni a paliperidon abbahagyását. Klinikailag jelentős neutropeniás betegeknél a lázat vagy a fertőzésre utaló egyéb tüneteket vagy jeleket körültekintően kell monitorozni, és a beteget azonnal kezelni kell, ha ilyen tünetek vagy jelek előfordulnak. Súlyos 9 neutropeniás (abszolút neutrofilszám <1  10 /l) betegeknél a paliperidont abba kell hagyni, és a fehérvérsejtszámot annak rendeződéséig ellenőrizni kell. Túlérzékenységi reakciók

Olyan betegeknél, akik korábban tolerálták a szájon át adott riszperidont vagy a szájon át adott paliperidont, ritkán anaphylaxiás reakciókat jelentettek a forgalombahozatalt követően (lásd 4.1 és 4.8 pont). Ha túlérzékenységi reakciók jelentkeznek, a paliperidon alkalmazását abba kell hagyni, a klinikai gyakorlatnak megfelelő, általános szupportív kezelést kell kezdeni és a beteget a jelek és tünetek megszűnéséig monitorozni kell (lásd 4.3 és 4.8 pont). Hyperglykaemia és diabetes mellitus

Súlygyarapodás

paliperidonalkalmazásakor jelentős testtömeg-gyarapodást figyeltek meg. A testtömeget rendszeresen ellenőrizni kell. Alkalmazása prolaktin-függő daganatokban szenvedő betegeknél

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a paliperidon plazmakoncentrációja emelkedett, ezért az enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás ajánlott. A paliperidonközepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <50 ml/perc) szenvedő betegek számára nem ajánlott (lásd 4.2 és 5.2 pont). Májkárosodás

cerebrovascularis mellékhatások kockázatának kb. 3szoros növekedését figyelték meg. Ennek a fokozott kockázatnak a mechanizmusa nem ismert. Parkinson-kór és Lewy-testes demencia

A paliperidonfelírásakor az orvosoknak a Parkinson-kórban vagy a Lewy-testes demenciában (DLB) szenvedő betegeknél mérlegelniük kell a kockázatokat az előnyökkel szemben, mivel mindkét csoportban a neurolepticus malignus szindróma fokozott kockázatával, valamint az antipszichotikumokkal szembeni fokozott érzékenységgel kell számolni. Az extrapiramidális tüneteken túl ennek a megnövekedett érzékenységnek a megnyilvánulási formája lehet a zavartság, a tompultság és a gyakori elesésekkel járó testtartási instabilitás. Priapismus

Beszámoltak arról, hogy az alfa-adrenerg-blokkoló hatású antipszichotikumok (beleértve a riszperidont is) priapismust okozhatnak. A forgalomba hozatalt követően oralis paliperidonnal, a riszperidon aktív metabolitjával, kapcsolatban is jelentettek priapismust. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy kérjenek sürgősségi orvosi ellátást, ha a priapismus 4 órán belül nem múlik el. A testhőmérséklet szabályozása

Ügyelni kell rá, hogy a paliperidon injekciót véletlenül se adjuk az erekbe.

Intraoperatív floppy iris szindróma (IFIS)

Segédanyagok A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A paliperidon várhatóan nem okoz klinikailag jelentős farmakokinetikai interakciókat olyan gyógyszerekkel, amelyeket a citokróm P450 izoenzimek metabolizálnak. A paliperidon elsődleges központi idegrendszeri hatásai miatt (lásd 4.8 pont) a paliperidont más központi idegrendszerre ható készítményekkel pl. anxiolyticumokkal, a legtöbb antipszichotikummal, hypnoticumokkal, ópiátokkal, stb. vagy alkohollal együtt óvatosan kell alkalmazni. A paliperidon antagonizálhatja a levodopa és más dopaminagonisták hatását. Ha ezt a kombinációt szükségesnek ítélik, különösen a Parkinson-kór végstádiumában, minden egyes gyógyszer legalacsonyabb hatásos dózisát kell elrendelni. Potenciális ortosztatikus hypotensiót okozó (lásd 4.4 pont) hatása miatt additív hatás figyelhető meg, ha a paliperidont más, ilyen hatású készítményekkel, pl. egyéb antipszichotikumokkal, triciklusos antidepresszánsokkal együtt alkalmazzák. Óvatosság ajánlott, ha a paliperidont más, olyan gyógyszerekkel együtt alkalmazzák, amelyekről ismert, hogy csökkentik a görcsküszöböt (pl. fenotiazinok vagy butirofenonok, triciklusos antidepresszánsok vagy szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI), tramadol, meflokvin stb.). Az oralis retard paliperidon tabletta egyensúlyi állapotban (12 mg naponta egyszer) történő egyidejű alkalmazása a nyújtott felszabadulású divalproex-nátrium tablettával (500 mg–2000 mg naponta egyszer) nem gyakorolt hatást a valproát dinamikus egyensúlyi állapotú farmakokinetikájára. A paliperidon és a lítium interakcióját nem vizsgálták, mindazonáltal farmakokinetikai interakció előfordulása nem valószínű. Más gyógyszerek potenciális hatása a Niapelf-ra

szerint emelni kell. És fordítva: karbamazepin kezelés abbahagyásakor a paliperidon dózisát újra kell értékelni, és szükség szerint csökkenteni kell. Az egyszeri dózisban alkalmazott retard, oralis paliperidon tabletta 12 mg-jának nyújtott felszabadulású divalproex-nátrium tablettával való egyidejű alkalmazása (két 500 mg-os tabletta egyszer naponta) a növekvő oralis felszívódás valószínűsíthető eredményeként kb. 50%-kal növelte a paliperidon Cmax és AUC-értékét. Mivel a szisztémás clearance-re gyakorolt hatás nem volt megfigyelhető, a nyújtott felszabadulású divalproex-nátrium tabletta és a Niapelf intramuscularis injekció között klinikailag jelentős interakció nem várható. Ezt az interakciót paliperidonnal nem vizsgálták. A Niapelf riszperidonnal vagy oralis paliperidonnal történő egyidejű alkalmazása

Mivel a paliperidon a riszperidon fő aktív metabolitja, elővigyázatosság szükséges, amikor a paliperidon tartósan riszperidonnal vagy oralis paliperidonnal kerül együttadásra. A paliperidon más antipszichotikummal történő együttadására vonatkozó gyógyszerbiztonsági adatok korlátozottak. A Niapelf pszichostimulánsokkal történő egyidejű alkalmazása

A pszichostimulánsok (pl. metilfenidát) és a paliperidon kombinált alkalmazása extrapiramidális tüneteket okozhat az egyik vagy mindkét kezelés megváltoztatásakor (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a paliperidon tekintetében. Állatokon végzett kísérletekben az intramuscularisan adagolt paliperidon-palmitátnak és az oralisan beadott paliperidonnak nem volt teratogén hatása, de a reproduktív toxicitás más típusait megfigyelték (lásd 5.3 pont). Azoknál az újszülötteknél, akik a terhesség harmadik trimeszterében antipszichotikumok szedésének (így paliperidonnak) voltak kitéve, születésük után fennáll a mellékhatások (pl. extrapiramidális és/vagy elvonási tünetek) jelentkezésének kockázata, amelyek változó súlyosságúak és időtartamúak lehetnek. Beszámoltak izgatottság, fokozott izomtónus, csökkent izomtónus, remegés, aluszékonyság, légzési elégtelenség vagy táplálási zavarok előfordulásáról. Ezért az újszülötteket szoros megfigyelés alatt kell tartani. A paliperidont a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, kivéve, ha erre egyértelműen szükség van. Szoptatás

A preklinikai vizsgálatokban releváns hatásokat nem figyeltek meg.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az alábbiakban található a palideridonnal összefüggésben jelentett összes mellékhatás, a paliperidonpalmitát klinikai vizsgálataiból számított gyakorisági kategóriák szerint. A gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100–<1/10); nem gyakori (≥1/1000–<1/100); ritka (≥1/10 000–<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszeri Mellékhatások

kategória Gyakoriság

a

Nagyon Gyakori Nem gyakori Ritka Nem ismert

gyakori

Fertőző felső légúti pneumonia, bronchitis, szemfertőzés, betegségek és fertőzés, húgyúti légúti fertőzés, sinusitis, acarodermatitis fertőzés, influenza cystitis, fülfertőzés,

parazitafertőzések

tonsillitis, onychomycosis cellulitis, subcutan abscessus Vérképzőszervi és csökkent neutropenia, agranulocytosis nyirokrendszeri fehétvérsejtszám, thrombocytopenia, anaemia emelkedett

betegségek és

eosinophilszám

tünetek

Immunrendszeri túlérzékenység anaphylaxiás

betegségek és reakció

tünetek

Endokrin hyperprolac- elégtelen b betegségek és tinaemia antidiuretikushormonkiválasztás, cukor

tünetek

jelenléte a vizeletben

d Anyagcsere- és hyperglycaemia, diabates mellitus , diabeteses vízmérgezés táplálkozási súlynövekedés, hyperinsulinaemia, ketoacidosis, súlycsökkenés, étvágynövekedés, hypoglykaemia,

betegségek és

étvágycsökkenés anorexia, emelkedett polydipsia

tünetek

plazma triglicerid-szint, emelkedett plazma koleszterinszint e Pszichiátriai insomnia agitatio, depressio, alvászavarok, mania, catatonia, zavartság, alvással kórképek szorongás csökkent libido, somnambulismus, összefüggő idegesség, rémálom tompultság, evési zavar anorgasmia

c Idegrendszeri parkinsonismus , tardív dyskinesia, neurolepticus diabeteses coma c betegségek és akathisia, syncope, malignus szedáció/ pszichomotoros szindróma,

tünetek

szemgolyó-forgás, photophobia, fokozott könnyezés, kötőhártya hyperaemia A fül és az vertigo, tinnitus, egyensúly- fülfájdalom

érzékelő szerv

betegségei és

tünetei

Szívbetegségek és tachycardia atrioventricularis blokk, pitvarfibrilláció, a szívvel vezetési zavar, QT- sinus arrhytmia szakasz-megnyúlással

kapcsolatos

járó EKG, poszturalis

tünetek

mediastinalis

légúti pangás, dysphonia

betegségek és

szörtyzörejek,

tünetek

sípoló légzés Emésztőrendszeri hasi fájdalom, hasi diszkomfort, pancreatitis, ileus betegségek és hányás, hányinger, gastroenteritis, vékonybélconstipatio, dysphagia, elzáródás,

tünetek

illetve tünetek

májenzimértékek A bőr és a bőr urticaria, pruritus, gyógyszer okozta Stevens– alatti szövet bőrkiütés, alopecia, bőrkiütés, Johnsonekcéma, száraz bőr, hyperkeratosis, szindróma/toxic

betegségei és

erythema, acne seborrhoeás us epidermalis

tünetei

dermatitis, necrolysis, korpásodás angiooedema, bőrelszíneződés

A csont-és csont- és emelkedett plazma- rhabdomyolysis, rendellenes izomrendszer, izomrendszeri kreatinfoszfokinázsz ízületi duzzanat testtartás fájdalom, int, izomgörcsök,

valamint a

hátfájdalom, ízületi merevség,

kötőszövet

arthralgia izomgyengeség

betegségei és

tünetei

Vese- és húgyúti vizelet-inkontinencia, vizeletretenció betegségek és pollakisuria, dysuria

tünetek

A terhesség, a újszülöttkori

gyermekágyi és a gyógyszerelvoná

si tünetegyüttes

perinatális

(lásd 4.6 pont)

időszak alatt

jelentkező

betegségek és

tünetek

A nemi szervekkel amenorrhoea erectilis dysfunctio, priapismus, emlőés az emlőkkel galactorrhoea ejakuláció zavara, diszkomfort, e menstruáció zavara , emlők vérbősége,

kapcsolatos

gynaecomastia, emlő

betegségek és

galactorrhoea, szexuális megnagyobbodása,

tünetek

helyén fellépő

helyén rendellenes járás, gyógyszermegvon injekció beadási

reakciók

mellkasi fájdalom,	ási szindróma,	helyén, fekély az
mellkasi diszkomfort,	tályog az injekció	injekció beadási
rossz közérzet,	beadási helyén,	helyén

induratio cellulitis az injekció beadási helyén, cysta az injekció beadási helyén, haematoma az injekció beadási helyén

Sérülés, mérgezés elesés

és a

beavatkozással

kapcsolatos

szövődmények

a A mellékhatásoknak a gyakorisága „nem ismert” minősítésű, mert nem a paliperidon-palmitáttal végzett klinikai vizsgálatokban kerültek megfigyelésre. Vagy a forgalombahozatalt követően szerzett spontán jelentésekből származnak és a gyakoriság nem állapítható meg, vagy a riszperidon (bármelyik formája) illetve az oralis paliperidon klinikai vizsgálati adataiból és/vagy a forgalombahozatalt követő jelentésekből származnak. b Lásd alább: „hyperprolactinaemia”. c Lásd alább: „extrapiramidális tünetek”. d Placebokontrollos vizsgálatokban a paliperidonnal kezelt betegek 0,32%-ánál számoltak be diabetes mellitusról szemben a placebocsoport 0,39%-os arányával. Az összes klinikai vizsgálatból származó össz-incidencia 0,65% volt az összes paliperidon-palmitáttal kezelt betegnél. e Az álmatlanság tartalmazza: elalvási és átalvási probléma; A convulsio tartalmazza: grand mal convulsio; az oedema tartalmazza: generalizált oedema, perifériás oedema, ujjbenyomatot megtartó oedema. A menstruáció zavara tartalmazza: menstruáció késése, rendszertelen menstruáció, oligomenorrhoea.

A riszperidon-gyógyszerformákkal megfigyelt nemkívánatos hatások

A paliperidon a riszperidon aktiv metabolitja, ezért ezeknek a hatóanyagoknak (beleértve az oralis és az injekciós formát) mellékhatás profilja vonatkozik egymásra.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Anaphylaxiás reakció Forgalombahozatalt követő tapasztalatok alapján ritkán anaphylaxiás reakciót jelentettek a paliperidon injekció beadását követően olyan betegeknél, akik korábban jól tolerálták a szájon át szedett riszperidont vagy szájon át szedett paliperidont (lásd 4.4 pont). Az injekció beadásának helyén fellépő reakciók A jelentések szerint a fájdalom volt a leggyakoribb, az injekció beadási helyén fellépő mellékhatás. A jelentések szerint ezen reakciók többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt. A vizsgálati alanyok vizuális analóg skála alapján történő értékelései szerint az injekció beadási helyén fellépő fájdalom gyakorisága és intenzitása a paliperidonnal végzett II. fázisú és III. fázisú vizsgálatok során időben csökkenő tendenciát mutatott. A betegek a deltaizomba alkalmazott injekciókat némileg fájdalmasabbnak ítélték, mint a megfelelő gluteális izomba alkalmazott injekciókat. Az egyéb, az injekció beadási helyén fellépő reakciók, beleértve az indurációt (gyakori), a pruritust (nem gyakori) és a csomókat (ritka), többnyire enyhébb intenzitásúnak bizonyultak. Extrapiramidális tünetek (EPS) EPS a következő meghatározások összesített elemzését foglalja magában: parkinsonismus (tartalmazza: fokozott nyálelválasztás, musculoskeletalis merevség, parkinsonismus, nyáladzás, fogaskerék tünet, bradykinesia, hypokinesia, lárvaarc, izomfeszülés, akinesia, tarkókötöttség, izommerevség, parkinsonos járás, kóros glabella-reflex, parkinsonos nyugalmi remegés), akathisia (tartalmazza: akathisia, nyugtalanság, hyperkinesia és nyugtalan láb szindróma), dyskinesia (dsykinesia, izomrángás, choreoathetosis, athetosis és myoclonus), dystonia (tartalmazza: dystonia, fokozott izomtónus, torticollis, akaratlan izomösszehúzódások, izom kontraktúra, blepharospasmus, oculogyria, a nyelv paralízise, az arc görcse, laryngospasmus, myotonia, opisthotonus, oropharyngealis spasmus, pleurothotonus, nyelvgörcs és szájzár) és tremor. Megjegyzendő, hogy a tünetek szélesebb skálája került felsorolásra, amelyek nem feltétlenül extrapiramidális eredetűek. Súlygyarapodás A 13 hetes, 150 mg kezdő dózisú vizsgálat során szokatlan súlynövekedést elért betegek aránya ≥7% volt, ami dózisfüggő tendenciára utal, a placebocsoportnál 5%-os előfordulási aránnyal, míg a paliperidon-kezelés során a 25 mg-os, 100 mg-os és 150 mg-os dózisoknál sorrendben 6%, 8% és 13% volt ez az arány. A hosszú távú, recurrencia prevenciós vizsgálat 33 hetes nyílt átmeneti/fenntartó szakaszban a paliperidonnal kezelt betegek 12%-a felelt meg ezen kritériumnak (7%-os  súlygyarapodás a kettős vak fázistól a végpontig); az átlagos (SD) súlyváltozás a nyílt szakasz kiindulási szintjéhez képest +0,7 (4,79) kg volt. Hyperprolactinaemia Klinikai vizsgálatokban a paliperidonnal kezelt mindkét nem alanyainál a szérum prolaktin-szint mediánértékének emelkedését figyelték meg. Prolaktinszint-növekedést jelző mellékhatásokat (pl. amenorrhoea, galactorrhoea, menstruáció zavarai és gynaecomastia) az alanyok összesen <1%-ánál jelentettek. A gyógyszer osztályára jellemző hatások

QT-szakasz-megnyúlás, kamrai arrhythmiák (kamrafibrilláció, ventricularis tachycardia), hirtelen bekövetkező, megmagyarázhatatlan halál, szívmegállás és torsade de pointes előfordulhatnak az antipszichotikumok alkalmazásakor. Vénás thromboemboliát, köztük tüdőembóliát és mélyvénás trombózist is, jelentettek az antipszichotikumok alkalmazásakor (gyakorisága ismeretlen).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat-profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Psycholepticumok, egyéb antipsychoticumok, ATC-kód: N05AX13

A paliperidon a (+)- és a (–)-paliperidon racém keverékét tartalmazza.

Hatásmechanizmus

Klinikai hatásosság

A szkizofrénia akut kezelése A paliperidon hatásosságát a szkizofrénia akut kezelésében négy rövid ideig tartó (egy 9 hetes és három 13 hetes) kettős vak, randomizált, placebokontrollos, fix dózisú vizsgálattal igazolták, amelyeket olyan, akutan visszaeső felnőtt, fekvőbeteg intézetekben kezelteken végeztek el, akik megfeleltek a szkizofrénia DSM-IV kritériumainak. A fix dózisú paliperidont a 9 hetes vizsgálat során az 1., 8. és 36. napon, ezen felül a 13 hetes vizsgálatban a 64. napon alkalmazták. A szkizofrénia paliperidonnal végzett akut kezelése során nem volt szükség további, oralis antipszichotikum pótlásra. Az elsődleges hatásossági végpont a Pozitív és Negatív Szindróma Skála (PANSS) teljes pontszámának csökkenése volt, amint az alábbi táblázat mutatja. A PANSS egy validált, sok adatot tartalmazó „felmérés", amely öt faktort alkalmaz a pozitív és negatív tünetek, a dezorientált gondolatok, a kontrollálatlan ellenséges érzelem/izgalmi állapot és a szorongás/depresszió értékelésére. A funkciók értékelése a Személyes és Szociális Funkcionális Skála (Personal and Social Performance, PSP) segítségével történt. A PSP egy validált, klinikai orvosok által értékelt skála, amely személyes és szociális funkciókat mér négy területen: társadalmilag hasznos tevékenységek (munka és tanulás), személyes és szociális kapcsolatok, önellátás, illetve zavaró és agresszív viselkedésformák. Egy 13-hetes vizsgálat során (n=636) a paliperidon három fix dózisát (ahol a 150 mg-os kezdő dózisú, deltaizomba alkalmazott injekciót három, 25 mg/4 hét, vagy 100 mg/4 hét vagy 150 mg/4 hét dózisú gluteális vagy deltaizomba alkalmazott injekció követett) hasonlították össze placebóval, mindhárom vizsgálatban a paliperidon jobb volt a placebónál a PANSS-összpontszám emelkedését tekintve. Ebben a vizsgálatban a 100 mg/4 hét és a 150 mg/4 hét dózissal kezelt csoportok (kivéve a 25 mg/4 hét dózissal kezeltek) a PSP-pontszám tekintetében statisztikailag jobbnak bizonyultak a placebónál. Ezek az eredmények alátámasztják a hatásosságot, valamint a PANSS javulását a kezelés teljes időtartama alatt, valamint a placebóhoz képest szignifikáns különbséget figyeltek meg már a 4. napon a 25 mg-os, valamint a 8. napon a 150 mg-os paliperidon csoportoknál. Más vizsgálatok eredményei statisztikailag szignifikáns, a paliperidonnak kedvező eredményeket szolgáltattak, kivéve egy vizsgálatban, az 50 mg-os dózis esetében (lásd alábbi táblázat). Szkizofrénia Pozitív és Negatív Szindróma Skála (PANSS) összpontszám – Változások a kiindulás és a végpont között – LOCF (az utolsó megfigyelési adat továbbvitelével) az R092670-SCH-201, R092670-PSY-3003, R092670- PSY-3004 és R092670-PSY-3007 vizsgálatokban: Elsődleges hatásossági analízis Placebo 25 mg 50 mg 100 mg 150 mg R092670-PSY-3007* n = 160 n = 155 n = 161 n = 160 Kiindulási átlagérték (SD) 86,8 (10,31) 86,9 (11,99) 86,2 (10,77) 88,4 (11,70) Átlagos változás (SD) –2,9 (19,26) –8,0 (19,90) -- –11,6 (17,63) –13,2 (18,48) p-érték (vs. placebo) -- 0,034 <0,001 <0,001

A R092670-PSY-3007 vizsgálatban az első napon a paliperidon-kezelés minden résztvevője 150 mg kezdő dózist kapott, majd ezt

követően a megjelölt dózist. Megjegyzés: A pontszámok negatív változása javulásra utal.

A tünetkontroll fenntartása és a szkizofréniarelapszus késleltetése A paliperidon hatásosságát szkizofréniában a tünetkontroll fenntartására és a relapszus késleltetésére Estimated Percent of Subjects Without Relapse (1) egy hosszan tartó, kettős vak, placebokontrollos, flexibilis dózisú vizsgálatban állapították meg, amelyben 849, nem időskorú, a szkizofrénia DSM-IV kritériumainak megfelelő felnőtt vett részt. Ez a vizsgálat egy 33 hetes nyílt, akut kezelést és stabilizációs fázist, egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, a relapszus megfigyelésére szolgáló fázist és egy 52 hetes, nyílt, kiterjesztett időszakot foglalt magába. Ebben a vizsgálatban a paliperidon havonta alkalmazott dózisai 25, 50, 75 és 100 mg voltak, a 75 mg-os dózist csak az 52-hetes nyílt kiterjesztett időszak során engedélyezték. A betegek a 9-hetes átmeneti időszak során kezdetben változó paliperidon-dózisokat (25–100 mg) kaptak, ezt követte egy 24 hetes fenntartó időszak, amikor a betegeknek ≤75 PANSS-értéket kellett elérniük. Dózisváltoztatást csak a fenntartó időszak első 12 hetében engedélyezték. A 410 stabilizált beteget randomizálták vagy paliperidonra (átlagos időtartam 171 nap [1–407 napos tartomány]) vagy placebóra (átlagos időtartam 105 nap [8–441 napos tartomány]), amíg a változtatható hosszúságú kettős vak fázisban a szkizofréniás tünetek hanyatlását nem tapasztalták. A vizsgálatot hatásossági okokból korán megszakították, mivel a paliperidonnal kezelt betegeknél jelentősen hosszabb volt a relapszus eléréséhez szükséges idő (p <0,0001, 1. ábra), mint a placebóval kezelteknél (kockázati arány=4,32; 95%-os CI: 2,4–7,7).

100

	Placebo N=156 (3)		Log-rank test, P-value<0.0001 (5)
	PALIPERIDON N=156 (4)

0 20 40 60 80 100 120 140 160 180 200 220 240 260 280 300

Days since Randomisation (2)

ábra: A relapszus eléréséig eltelt idő Kaplan–Meier-görbéje – időközi analízis (Intent-to-Treat

átmeneti analízis elrendezés) (1) Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a Niapelf vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás és eloszlás

A paliperidon-palmitát a paliperidon palmitát-észter prodrugja. A paliperidon-palmitát rendkívül gyenge vízoldékonysága miatt az intramuscularis injekció beadását követően csak lassan oldódik fel, mielőtt paliperidonná hidrolizálna és felszívódna a szisztémás keringésbe. Egyszeri intramuscularis dózis beadását követően, a paliperidon plazmakoncentrációja fokozatosan emelkedik, majd 13 napos Tmax medián értéknél éri el a maximális plazmakoncentrációt. A hatóanyag felszabadulása már az 1. napon megkezdődik, és legalább 4 hónapig tart. A deltaizomba beadott injekció egyetlen dózisát (25–150 mg) követően átlagosan 28%-kal magasabb Cmaxértéket figyeltek meg a gluteális izomba beadott injekcióhoz képest. Az első napon beadott kezdeti 150 mg dózisú, valamint a 8. napon beadott 100 mg dózisú intramuscularis injekciók segítségével a terápiás koncentráció gyorsan elérhető. A paliperidon felszabadulási profilja és adagolási sémája hosszantartó terápiás koncentrációkat eredményez. A paliperidon adagolását követően a teljes paliperidon-expozíció a 25–150 mg-os tartományban dózisfüggő volt, ám kevésbé, mint az 50 mg-ot meghaladó dózisok Cmax-értékei esetén. A paliperidon 100 mg-os dózisa esetén az átlagos egyensúlyi állapot csúcs-minimális koncentráció aránya a gluteális adagolást követően 1,8, míg a deltaizomba történő adagolás után 2,2 volt. A paliperidon 25–150 mg-os dózistartományt meghaladó alkalmazását követően a paliperidon látszólagos felezési idejének medián értéke a 25 és 49 nap közötti. A paliperidon alkalmazását követően a paliperidon-palmitát abszolút biohasznosulása 100%. A paliperidon-palmitát alkalmazását követően a (+)- és (–)-enantiomerek egymásba alakulnak át, megközelítőleg AUC(+):AUC(–)=1,6–1,8 arányt elérve. A racém paliperidon plazmafehérje-kötődése 74%-os.

Biotranszformáció és elimináció

14 Egy héttel az azonnali hatóanyag-leadású oralis C-paliperidon 1 mg-os dózisának alkalmazását követően, a dózis 59%-a változatlan formában választódott ki a vizeletbe, ami arra utal, hogy a paliperidon hepaticus metabolizmusának mértéke nem jelentős. A bevitt radioaktivitás megközelítőleg 80%-a volt kimutatható a vizeletben és 11%-a a székletben. Négy metabolikus utat azonosítottak in vivo, egyiken sem bomlik le a dózisnak több mint 6,5%-a: dealkilálás, hidroxilálás, dehidrogenálódás és benzizoxazol-hasadás. Habár az in vitro vizsgálatok alapján felmerült, hogy a CYP2D6 és CYP3A4 izoenzimeknek szerepe lehet a paliperidon lebontásában, in vivo vizsgálatok szerint nincs jelentős szerepük a paliperidon metabolizmusában. Populációs farmakokinetikai elemzések szerint az oralis paliperidon alkalmazása után nincs kimutatható különbség a paliperidon látszólagos clearanceében az extenzív és a lassú CYP2D6 metabolizálók között. Humán máj mikroszóma frakción végzett in vitro vizsgálatok szerint a paliperidon érdemben nem gátolja a citokróm P450 izoenzimeken (CYP1A2, CYP2A6, CYP2C8/9/10, CYP2D6, CYP2E1, CYP3A4 és a CYP3A5) metabolizálódó gyógyszerek lebomlását. In vitro vizsgálatok rámutattak, hogy a paliperidon a P-glikoprotein szubsztrátja és nagy koncentrációknál a P-glikoprotein gyenge inhibitora. In vivo adatok nem állnak rendelkezésre, és a klinikai jelentőség is ismeretlen. A retard paliperidon-palmitát-injekció és az oralis retard paliperidon összehasonlítása

A Niapelf-nal havonta ciklikusan történik a paliperidon-adagolás, míg a oralis retard paliperidon naponta kerül alkalmazásra. A paliperidon kezdő adagolási sémája (150 mg/100 mg a deltaizomba az 1./8. napon) az egyensúlyi állapotú paliperidon-koncentrációk gyors elérésére szolgál az oralis kiegészítés nélkül alkalmazott terápia megkezdésekor.

Általában a paliperidon injekcióalkalmazása utáni teljes kezdeti plazmaszintek a 6–12 mg dózisú nyújtott felszabadítású oralis paliperidon alkalmazása után megfigyelt expozíciós tartományon belül voltak. A paliperidon injekció kezdeti adagolási sémája lehetővé tette, hogy a betegek a 6–12 mg dózisú oralis retard paliperidon expozíciós ablakában maradjanak még a következő dózis alkalmazását megelőző napokon is (8. és 36. nap). A két gyógyszer átlagos farmakokinetikai profiljában mutatkozó különbség miatt farmakokinetikai tulajdonságaik összehasonlításánál óvatosan kell eljárni. Májkárosodás

A paliperidon nem metabolizálódik jelentősen a májban. Habár a paliperidont nem vizsgálták májkárosodásban szenvedő betegeken, enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás esetén dózismódosítás nem indokolt. Közepesen súlyos májkárosodásban (Child–Pugh B stádium) szenvedő betegekkel végzett vizsgálatban a szabad paliperidon plazmakoncentrációk hasonlóak voltak az egészséges személyekéhez. A paliperidont súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták. Vesekárosodás

Az egyszeri oralis dózisú paliperidon 3 mg-os retard tablettájának kinetikáját különböző vesefunkcióval rendelkező betegeken vizsgálták. A paliperidon eliminációja csökken a becsült kreatinin-clearance csökkenésével. A paliperidon teljes clearence-e átlagosan 32%-kal csökkent az enyhe (kreatinin-clearance= 50–<80 ml/perc), 64%-kal a közepesen súlyos (kreatinin-clearance= 30– <50 ml/perc), 71%-kal a súlyos (kreatinin-clearance = 10–<30 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ez az egészséges vizsgálati alanyokkal összevetve 1,5, 2,6, illetve 4,8-szeres átlagos növekedésnek (AUCinf) felel meg. A közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegnél elvégzett korlátozott számú Niapelf vizsgálat és farmakokinetikai szimulációk alapján csökkentett dózis alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont). Idősek

A populációs farmakokinetikai analízis nem bizonyított életkorrral összefüggő farmakokinetikai különbségeket. Testtömeg-index (body mass index [BMI])/testtömeg

Férfiak és nők között nem figyeltek meg klinikailag jelentős különbségeket.

Dohányzási szokások

Humán májenzimekkel végzett in vitro vizsgálatok alapján a paliperidon nem szubsztrátja a CYP1A2nek, ezért a dohányzásnak várhatóan nincs hatása a paliperidon farmakokinetikájára. A paliperidon injekciónál nem vizsgálták a dohányzás hatását a paliperidon farmakokinetikájára. Egy oralis, retard paliperidon tablettával végzett populációs farmakokinetikai analízis során nyert adatok a dohányzóknál valamivel alacsonyabb paliperidon-expozíciót mutattak, mint a nem dohányzók esetében. Nem valószínű, hogy az eltérésnek klinikai jelentősége van.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Intramuscularisan bevitt paliperidon-palmitáttal (és oralis paliperidonnal patkányon és kutyán végzett, ismételt dózistoxicitási vizsgálatok főként farmakológiai hatásokat mutattak, mint pl. a szedáció és az emlőmirigyekben és a genitáliákban mutatkozó prolaktinfüggő hatások. A paliperidon-palmitáttal kezelt állatoknál az intramuscularis injekció beadási helyén gyulladásos reakciót figyeltek meg. Időnként tályogképződést tapasztaltak. Oralis riszperidonnal – amely patkányban és emberben nagymértékben paliperidonná alakul – patkányon végzett reprodukciós vizsgálatok során az utódok születési súlyában és túlélésében nem kívánt hatásokat észleltek. Vemhes patkányokon a legmagasabb dózisban (160 mg/ttkg/nap) alkalmazott, intramuscularisan beadott paliperidon-palmitát hatására sem figyeltek meg embriotoxicitást vagy malformációt, amely dózis az embernél maximálisan javasolt 150 mg-os dózis expozíciós szintje 4,1-szeresének felel meg. Más dopaminantagonisták, ha vemhes állatoknál alkalmazták, negatív hatással voltak az utódok tanulási képességére és motoros fejlődésére. A paliperidon-palmitát és a paliperidon nem voltak genotoxikusak. A riszperidon patkányokon és egereken végzett oralis karcinogenitási vizsgálatai során (egéren) a hipofízis adenoma, (patkányon) a pancreas szigetsejt adenoma és (mindkét fajnál) az emlőmirigy adenoma gyakoribbá válását figyelték meg. Az intramuscularisan beadott paliperidon-palmitát karcinogén potenciálját patkányon állapították meg. Nőstény patkányokban statisztikailag szignifikáns módon gyakoribbá vált az emlőmirigyadenoma tekintetében a 10, 30 és 60 mg/kg/hónap dózisok alkalmazásakor. Hím patkányoknál statisztikailag szignifikáns növekedést állapítottak meg az emlőmirigy-adenoma és -karcinóma tekintetében 30 és 60 mg/ttkg/hónap dózisok alkalmazásakor, amely értékek az embernél maximálisan javasolt 150 mg-os dózis expozíciós szint 1,2-, illetve 2,2-szeresének felelnek meg. Ezek a daganatok a tartós D2-receptor antagonizmussal és a hyperprolactinaemiával hozhatók összefüggésbe. A rágcsálók ezen daganatos elváltozásainak relevanciája az emberi kockázat szempontjából nem ismert.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

poliszorbát 20 makrogol citromsav-monohidrát (E-330) dinátrium-foszfát nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrát nátrium-hidroxid (E-524) (pH-beállításhoz) injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer más gyógyszerekkel nem keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Kiszerelések: A csomagolás 1 előretöltött fecskendőt és 2 tűt tartalmaz. A kezelés megkezdésére szolgáló kiszerelés tartalma: Minden egyes kiszerelés tartalmaz 1 Niapelf 150 mg kiszerelést és 1 Niapelf 100 mg kiszerelést.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladék anyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Neuraxpharm Pharmaceuticals, S.L. Avda. Barcelona 69 08970 Sant Joan Despí Barcelona – Spain

8. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/24/1795/006

9. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ

KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalombahozatali engedély első kiadásának dátuma: A forgalombahozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma:

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

ÉÉÉÉ. hónap

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján http://www.ema.europa.eu található.

Ez a dokumentum a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) nyilvános adatbázisából származik. Tájékoztató jellegű, tartalma változhat, és nem helyettesíti az orvos vagy gyógyszerész személyre szabott tanácsát. Kérjük, mindig konzultáljon szakemberrel a gyógyszerek használata előtt.

Eredeti dokumentum megnyitása

Valami nem stimmel? Segíts nekünk azzal hogy megírod!

Oldalunk egy független árösszehasonlító szolgáltatás, amelynek célja a piaci átláthatóság biztosítása. A Patikaradar kizárólag a gyógyszertárakban és webshopokban elérhető, nyilvánosan közzétett ajánlatok bemutatására szolgál. Nem értékesítünk termékeket, és nem veszünk részt a vásárlási folyamatban.

A Patikaradar.hu független piaci szereplő. Az oldalon megjelenő gyógyszertárak és webáruházak (ideértve azok védjegyeit és logóit) megjelenítése kizárólag a vásárlók tájékoztatását és a termék forrásának beazonosítását szolgálja. A megjelenített védjegyek, logók és márkanevek az adott jogtulajdonosok kizárólagos tulajdonát képezik, és nem utalnak a Patikaradar és a védjegy tulajdonosa közötti hivatalos partnerségre, támogatásra vagy egyéb üzleti kapcsolatra, kivéve, ha ez kifejezetten jelölve van.

A megjelenített árakat az egyes gyógyszertárak és webshopok biztosítják, illetve azok nyilvános weboldalairól kerülnek összegyűjtésre. Az általunk közvetített árak pontosságáért, érvényességéért, valamint az egyes termékek elérhetőségéért sem gyógyszertárakban, sem webshopokban felelősséget nem vállalunk.

A webshopok árai dinamikusan változhatnak, ezért kérjük, ellenőrizze a pontos árat és elérhetőséget közvetlenül a webshopban. A feltüntetett összegek bruttó fogyasztói árak, készlet erejéig vagy visszavonásig érvényesek és forintban értendők.

A vényköteles (Rx) gyógyszerek esetében megjelenített bruttó fogyasztói árak (BFA) és a társadalombiztosítási (TB) támogatási adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) publikus gyógyszeradatbázisából (PUPHA) származnak. Ezek az árak jogszabály által rögzítettek és minden gyógyszertárban azonosak.

Egyes vényköteles termékek oldalain megjelenített gyógyszertári elérhetőségi adatok a BENUVény.hu oldalról származnak. Ezen adatok kizárólag tájékoztató jellegűek, és nem garantálják a termék tényleges készleten lévő elérhetőségét. A „Foglalás" hivatkozás a BENUVény.hu oldalára irányít, ahol a felhasználó előzetesen lefoglalhatja a kívánt gyógyszert. A BENUVény.hu által közvetített elérhetőségi adatok pontosságáért és aktualitásáért felelősséget nem vállalunk.

A TB támogatás mértéke és a fizetendő térítési díj a felíró orvos által megjelölt jogcímtől (normatív, emelt vagy kiemelt támogatás) függ. Az oldalon megjelenített támogatási adatok tájékoztató jellegűek; a pontos térítési díjat a gyógyszertárban, a vény beváltásakor állapítják meg. A támogatási adatok változhatnak, kérjük, ellenőrizze a legfrissebb információkat a NEAK honlapján.

Gyógyszertári kedvezmények esetén: az ajánlatok a gyógyszertárak havi akciós újságaiból származnak, a százalékos kedvezmények a résztvevő patikák elmúlt 30 napra vetített legalacsonyabb bruttó fogyasztói árából kerülnek kiszámításra.

Webshop kedvezmények: a százalékos érték az adott termék elmúlt 30 napban mért átlagárából kerül kiszámításra, figyelembe véve az általunk listázott webshopok árait. Ez a kedvezmény százalék tájékoztató jellegű, és azt mutatja hogy mennyit takaríthat meg a vásárló ahhoz képest, ha az elmúlt 30 napban a terméket az átlagáron vásárolta volna meg.

A termékek képei és valódi megjelenésük eltérhetnek egymástól. Pontos részletekért, aktuális árakért és készletinformációért kérjük, érdeklődjön közvetlenül az adott gyógyszertárban vagy webshop oldalán!

A feltüntetett kedvezmények célja, hogy tájékoztatást nyújtson a felhasználóknak a különböző gyógyszertári és online ajánlatokról és megtakarítási lehetőségekről, nem az egyes termékek fogyasztására ösztönöznek.

Az oldalon található termékleírások és összefoglalók a hivatalos dokumentumok alapján kerültek összeállításra. Bár törekszünk a pontosságra, ezen tartalmak hibákat tartalmazhatnak. A leírások kizárólag a tájékozódást segítik, és nem tekinthetők hivatalos forrásnak vagy egészségügyi tanácsadásnak. Kérdés esetén mindig a hivatalos betegtájékoztató az irányadó, illetve kérje ki orvosa, gyógyszerésze véleményét.

A weboldalon megjelenő betegtájékoztatók, alkalmazási előírások és címkeszövegek a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) nyilvános adatbázisából származnak. Ezen dokumentumok tájékoztató jellegűek, tartalmuk változhat, és nem helyettesítik az orvos vagy gyógyszerész személyre szabott tanácsát. Kérjük, mindig konzultáljon szakemberrel a gyógyszerek használata előtt, és ellenőrizze a legfrissebb információkat közvetlenül a hivatalos forrásnál.