1. A GYÓGYSZER NEVE
Nyxoid 1,8 mg oldatos orrspray egyadagos tartályban.
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Mindegyik orrspray tartálya 1,8 mg naloxont biztosít (hidroklorid-dihidrát formájában). A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos orrspray egyadagos tartályban (orrspray) Tiszta, színtelen vagy halványsárga oldat.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Nyxoid sürgősségi kezeléseként azonnali alkalmazásra való, légzési és/vagy központi idegrendszeri depresszió képében manifesztálódó, ismert vagy feltételezett opioidtúladagolás esetén, nem orvosi és egészségügyi környezetben egyaránt. A Nyxoid felnőttek, illetve 14 éves vagy idősebb serdülők számára javallott. A Nyxoid nem helyettesíti a sürgősségi orvosi ellátást.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás Felnőttek és 14 éves vagy idősebb serdülők A javasolt adag 1,8 mg, amely az egyik orrlyukban alkalmazandó (egy orrspray). Egyes esetekben további adagokra lehet szükség. A Nyxoid megfelelő maximális dózisa az adott helyzettől függ. Ha a beteg nem reagál a kezelésre, a második dózist 2-3 perc múlva kell beadni. Ha a beteg reagál az első kezelésre, azonban a légzésdepresszió ismét visszatér, akkor a második dózist azonnal be kell adni. A további dózisokat (ha rendelkezésre állnak) váltott orrlyukba kell beadni, és a beteget megfigyelés alatt kell tartani a mentőszolgálat megérkezéséig. A mentőszolgálat a helyi irányelveknek megfelelően további adagokat adhat be. Gyermekek és serdülők A Nyxoid biztonságosságát és hatásosságát 14 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja Orrnyálkahártyán történő alkalmazásra. A Nyxoid-ot a központi idegrendszeri károsodás vagy halál elkerülése érdekében a lehető leghamarabb be kell adni.
A Nyxoid csak egyetlen adagot tartalmaz, ezért az alkalmazás előtt tilos légteleníteni vagy kipróbálni! A Nyxoid alkalmazásával kapcsolatos részletes utasítások a betegtájékoztatóban és minden egyes buborékcsomagolás hátára nyomtatott gyorsindítási útmutatóban találhatók. Ezenkívül videón és a betegtájékoztató kártyán oktatóanyag áll rendelkezésre.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A betegek/felhasználók oktatása a Nyxoid helyes használatára A Nyxoid csak azt követően adható ki, ha megállapításra került, hogy a naloxont beadó személy az adott körülmények között alkalmas és rendelkezik szakértelemmel a készítmény beadásához. Minden beteget vagy bármely olyan személyt, aki olyan helyzetbe kerülhet, hogy a Nyxoid-ot alkalmazza, fel kell készíteni annak helyes használatára és figyelmeztetni kell az orvosi segítségnyújtás igénybevételének fontosságára. A Nyxoid a sürgősségi orvosi ellátást nem pótolja; alkalmazható intravénás injekció helyett, ha intravénás hozzáférés nem áll azonnal rendelkezésre. A Nyxoid alkalmazása olyan feltételezett túladagolási baleseteknél javallott az újraélesztési beavatkozás részeként, amelyet bizonyítottan vagy feltételezhetően opioid gyógyszerek okoztak, feltehetően nem orvosi környezetben. Ezért a gyógyszert felíró személynek meg kell győződnie arról, hogy a beteg és/vagy az a személy, aki olyan helyzetbe kerülhet, hogy a Nyxoid-ot alkalmazza, teljes mértékben érti a Nyxoid javallatait és annak használatát. A gyógyszert felíró személynek ismertetnie kell azokat a tüneteket, amelyek alapján felállítható a központi idegrendszeri depresszió/légzésdepresszió feltételezett diagnózisa, az alkalmazási javallat és az alkalmazás módja a beteg és/vagy azon személy számára, aki olyan helyzetbe kerülhet, hogy ezt a készítményt alkalmazza egy ismerten vagy gyaníthatóan opioidtúladagolásban szenvedő betegnél. Ezt a Nyxoid-ra vonatkozó oktatási útmutatónak megfelelően kell végezni. A beteg válaszreakciójának monitorozása A Nyxoid alkalmazására megfelelő választ mutató betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. Bizonyos opioidok hatása hosszabb ideig fennállhat, mint a naloxon hatása, ami a légzésdepresszió visszatéréséhez vezethet, és így további naloxon-adagokra lehet szükség. Opioidmegvonási szindróma A Nyxoid beadása az opioidok hatásának gyors felfüggesztődéséhez vezethet, ami akut megvonási szindrómát okozhat (lásd 4.8. pont). A krónikus fájdalomcsillapítás céljából opioidokat kapó betegeknél fájdalom és az opioidmegvonás tünetei jelentkezhetnek a Nyxoid alkalmazásakor. A naloxon hatékonysága Előfordulhat, hogy a buprenorfin-indukált légzésdepresszió csak részlegesen javul. Elégtelen válasz esetén mechanikus légzéstámogatásra van szükség. A naloxon orron át történő felszívódása és hatásossága változhat sérült orrnyálkahártyával és orrsövényhibával rendelkező betegeknél.
Gyermekek és serdülők Felismerés és megfelelő kezelés hiányában az újszülötteknél fellépő opioidmegvonás életveszélyes lehet és többek között a következő jelekkel és tünetekkel járhat: görcsrohamok, túlzott sírás és hiperaktív reflexek. Segédanyagok A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A naloxon farmakológiai reakciót vált ki az opioidokkal és az opioidantagonistákkal való gyógyszerkölcsönhatás miatt. Opioidfüggő betegeknek beadva a naloxon néhány betegnél akut elvonási tüneteket válthat ki. Magas vérnyomásról, szívritmuszavarról, tüdőödémáról és szívmegállásról számoltak be általában akkor, amikor a naloxont műtét után alkalmazták (lásd 4.4 és 4.8 pont). Antagonista tulajdonságai miatt a Nyxoid alkalmazása csökkentheti az elsődlegesen a fájdalomcsillapítás érdekében alkalmazott opioidok fájdalomcsillapító hatását (lásd 4.4. pont). Amikor naloxont adtak olyan betegeknek, akiknél buprenorfint alkalmaztak fájdalomcsillapítóként, a teljes fájdalomcsillapítás helyreállítható. Azt feltételezik, hogy ez a hatás a buprenorfin ív alakú dózisválasz görbéjének tulajdonítható, ahol a magas dózisok alkalmazásához a fájdalomcsillapítás csökkenése társult. A buprenorfin által okozott légzésdepresszió visszafordíthatósága azonban korlátozott.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség A naloxon terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre megfelelő információ. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást kizárólag az anyára nézve toxikus dózisok mellett figyeltek meg (lásd 5.3 pont). Az emberekre vonatkozó esetleges kockázat nem ismert. A Nyxoid alkalmazása nem javallt a terhesség ideje alatt, kivéve, ha a nő klinikai állapota szükségessé teszi a naloxonnal történő kezelést. Kezelt terhes nő esetében a magzatnál ellenőrizni kell a distressz jeleit. A naloxon opioidfüggő terhes nőknél történő alkalmazása megvonási tüneteket okozhat az újszülöttnél (lásd 4.4 pont). Szoptatás Nem ismert, hogy a naloxon kiválasztóik-e a humán anyatejbe és még nem került megállapításra, hogy az anyatejjel táplált csecsemőkre a naloxon milyen hatással van. Mivel azonban a naloxon gyakorlatilag nem orálisan hasznosul, az anyatejjel táplált csecsemőre gyakorolt esetleges hatása elhanyagolható. A naloxon szoptató anyánál történő alkalmazásakor körültekintően kell eljárni, de a szoptatás megszakítása nem szükséges. Nyxoid-dal kezelt anyák szoptatott csecsemőinél ellenőrizni kell a szedáció és az irritabilitás jeleit. Termékenység A naloxon termékenységre gyakorolt hatására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok, a patkányokkal végzett vizsgálatokból származó adatok azonban semmilyen hatást nem igazoltak (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az opioidok hatásának felfüggesztése céljából naloxont kapott betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy legalább 24 óráig ne vezessenek, ne kezeljenek gépeket, illetve ne vegyenek részt egyéb fizikai vagy szellemi erőfeszítést igénylő tevékenységben, mivel az opioidok hatása újra visszatérhet.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása A naloxon alkalmazásakor megfigyelt leggyakoribb mellékhatás a hányinger (nagyon gyakori előfordulással). A naloxon alkalmazása esetén számítani lehet tipikus opioidmegvonási szindrómára, amelyet az opioidoktól fizikailag függő személynek az azoktól történő hirtelen megvonása hoz létre. A mellékhatások táblázatos összefoglalása A klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatal után a Nyxoid és/vagy egyéb naloxontartalmú gyógyszerek használatával összefüggésben az alábbi mellékhatásokat jelentették. A mellékhatások a szervrendszerek és gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák azokhoz a mellékhatásokhoz vannak hozzárendelve, amelyek legalább feltételezhetően ok-okozati összefüggésben állnak a naloxonnal és a következőképpen határozhatók meg: nagyon gyakori: (≥ 1/10); gyakori: (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori: (≥ 1/1 000 – < 1/100); ritka: (≥ 1/10 000 – < 1/1 000) nagyon ritka: (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg). Immunrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka: Túlérzékenység, anafilaxiás sokk Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Szédülés, fejfájás Nem gyakori Tremor Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Gyakori Tachycardia Nem gyakori Arrhythmia, bradycardia Nagyon ritka Cardialis fibrilláció, szívmegállás Érbetegségek és tünetek Gyakori Hypotensio, hypertensio Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori Hyperventillatio Nagyon ritka Tüdőödéma
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori Hányinger Gyakori Hányás Nem gyakori Hasmenés, szájszárazság A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori Hyperhydrosis Nagyon ritka Erythema multiforme Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nem gyakori Gyógyszermegvonási szindróma (opioidfüggő betegeknél) Kiválasztott mellékhatások leírása Gyógyszermegvonási szindróma A gyógyszermegvonási szindróma jelei és tünetei többek között a nyugtalanság, ingerlékenység, hyperaesthesia, hányinger, hányás, gastrointestinalis fájdalom, izomgörcsök, hangulatzavar, álmatlanság, szorongás, fokozott verejtékezés, piloerectio, tachycardia, emelkedett vérnyomás, ásítás, lázas állapot. Viselkedésváltozás, amely magában foglalja az erőszakos viselkedést, idegességet és izgatottságot, is megfigyelhető lehet. Érbetegségek és tünetek Az intravénásan/intramuszkulárisan alkalmazott naloxonról szóló jelentésekben: hypotensio, hypertensio, szívritmuszavar (többek között kamrai tachycardia és fibrilláció) és tüdőödéma lépett fel a naloxon posztoperatív használatát követően. A nemkívánatos szív- és érrendszeri hatások gyakrabban léptek fel azoknál a posztoperatív szakaszban levő betegeknél, akiknek előzőleg is fennálló cardiovascularis betegségük volt, vagy akik egyéb, hasonló szív-érrendszeri mellékhatásokat okozó gyógyszereket is kaptak. Gyermekek és serdülők A Nyxoid alkalmazása 14 éves vagy idősebb serdülőknél javallt. A serdülőknél fellépő mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan megegyezik a felnőttek körében tapasztaltakéval. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A javallatot és a széles terápiás tartományt figyelembe véve túladagolás nem várható.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Antidotumok, ATC-kód: V03AB15 Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások A naloxon egy félszintetikus morfinszármazék (N-allil-nor-oximorfon), amely az opioidreceptorokon kompetitíven ható specifikus opioidantagonista. Nagyon nagy affinitást mutat az opioidreceptorhelyek iránt, és ily módon kiszorítja az opioidagonistákat, valamint a részleges antagonistákat is. A naloxon nem rendelkezik az egyéb opioidantagonistákra jellemző „agonista” vagy morfinszerű jellemzőkkel. Opioidok vagy egyéb opioidantagonisták agonista hatásának hiányában lényegében semmilyen farmakológiai aktivitást nem mutat. A naloxonról nem mutatták ki, hogy toleranciához, illetve testi vagy lelki függőséghez vezetne. Mivel bizonyos opioidagonisták hatástartama hosszabb lehet a naloxonénál, a naloxon hatásának eltűnése után az opioidagonisták hatása visszatérhet. Emiatt a naloxon ismételt alkalmazására lehet szükség – bár az ismételt naloxonadagok szükségessége a kezelés tárgyát képező opioidagonista mennyiségétől, típusától és alkalmazási módjától függ. Gyermekek és serdülők Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás A naloxon intranazális alkalmazása során a naloxon gyors felszívódását mutatták ki, amelyet az bizonyít, hogy a hatóanyag nagyon hamar (akár 1 perccel az alkalmazást követően) megjelenik a szisztémás keringésben. Egy, az intranazálisan alkalmazott naloxon 1, 2, illetve 4 mg-os adagjait felmérő vizsgálat (MR903-1501) azt mutatja, hogy a naloxon intranazális alkalmazásával összefüggő medián tmax (a tartomány szélsőértékei) 15 (10, 60) perc az 1 mg-os adag esetében, 30 (8, 60) perc a 2 mg-os adag esetén, és 15 (10, 60) perc a 4 mg-os adagnál. Az intranazális alkalmazást követő hatáskezdet várhatóan mindenkinél a tmax elérése előtt fellép. A félérték-idő (HVD, half value duration) értékei intranazális alkalmazás esetén hosszabbak voltak, mint intramuszkuláris alkalmazás esetén (intranazális, 2 mg, 1,27 óra, intramuszkuláris, 0,4 mg 1,09 óra), amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az intranazális úton alkalmazott naloxon hatásideje hosszabb, mint az intramuszkuláris úton alkalmazotté. Amennyiben az opioidagonista hatásidejének időtartama meghaladja az intranazális úton alkalmazott naloxonét, az opioidagonista hatásai újra visszatérhetnek, és ez egy második adag naloxon intranazális alkalmazását teszi szükségessé. 2 mg-os intranazális adagok alkalmazása során egy vizsgálatban átlagosan 47%-os abszolút biohasznosulást és 1,4 órás átlagos felezési időt mutattak ki. Biotranszformáció A naloxon gyorsan metabolizálódik a májban, és a vizelettel ürül. A májban nagymértékben metabolizálódik, elsősorban glükuronid-konjugáció útján. Fő metabolitjai a naloxon-3-glükuronid, 6-béta-naloxol és annak glükuronidja.
Elimináció A naloxon intranazális alkalmazását követő kiválasztódásáról nem állnak rendelkezésre adatok, intravénás adagolást követően azonban vizsgálták a jelzett naloxon ürülését egészséges önkénteseknél és opioidfüggő betegeknél. Egy 125 µg-os intravénás adagot követően 6 órán belül az adag 38%-a volt visszanyerhető a vizeletben az egészséges önkénteseknél, az opioidfüggő betegeknél ugyanennyi idő alatt tapasztalt 25%-hoz képest. 72 óra eltelte után a befecskendezett adag 65%-a volt visszanyerhető a vizeletből az egészséges önkénteseknél, az opioidfüggő betegeknél tapasztalt 68%-hoz képest. Gyermekek és serdülők Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Genotoxicitás és karcinogenitás A naloxon a bakteriális reverz mutációs vizsgálatban nem bizonyult mutagénnek, viszont pozitívnak mutatkozott az egérlimfóma-vizsgálatban és in vitro klasztogénnek bizonyult, bár a naloxon in vivo nem volt klasztogén. Egy patkányokkal végzett 2 éves vizsgálatban és Tg-rasH2 egerekkel végzett 26 hetes vizsgálatban orális alkalmazást követően a naloxon nem bizonyult karcinogénnek. Összességében a bizonyítékok azt mutatják, hogy a naloxon minimális kockázatot jelent (vagy egyáltalán nem jelent kockázatot) a humán genotoxiciáts és karcinogenitás szempontjából. Reprodukcióra és fejlődésre kifejtett toxicitás Patkányoknál a naloxon nem volt hatással a termékenységre és a szaporodásra, vagy a patkány, illetve a nyúl korai embrionális fejlődésére. A peri- és postnatalis patkánykísérletekben a patkányoknál jelentős anyai toxicitást (pl. testtömegvesztés, görcsök) okozó adagokban alkalmazott naloxon a kölykök magasabb arányú halálozását okozta közvetlenül a szülés utáni időszakban. A túlélő kölykök fejlődését vagy viselkedését a naloxon nem befolyásolta. Patkányoknál és nyulaknál a naloxon tehát nem teratogén.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Trinátrium-citrát-dihidrát (E331) Nátrium-klorid Sósav (E507) Nátrium-hidroxid (E524) Tisztított víz
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Nem fagyasztható!
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
A közvetlen csomagolás (a tartály) szilikonozott klórbutil dugóval ellátott I-es típusú injekciós üveg, amely 0,1 ml oldatot tartalmaz. A másodlagos csomagolás (aktuátor) polipropilénből és rozsdamentes acélból készült. Két darab egyadagos orrspray-t tartalmaz csomagonként.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Mundipharma Corporation (Ireland) Limited United Drug House Magna Drive Magna Business Park Citywest Road Dublin 24 Írország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/17/1238/001
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2017. november 10. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2022. szeptember 15.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.