1. A GYÓGYSZER NEVE
Ongentys 25 mg kemény kapszula Ongentys 50 mg kemény kapszula
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Ongentys 25 mg kemény kapszula 25 mg opikapont tartalmaz kemény kapszulánként. Ismert hatású segédanyag 171,9 mg laktózt tartalmaz (monohidrát formájában) kemény kapszulánként. Ongentys 50 mg kemény kapszula 50 mg opikapont tartalmaz kemény kapszulánként. Ismert hatású segédanyag 148,2 mg laktózt tartalmaz (monohidrát formájában) kemény kapszulánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Kemény kapszula (kapszula) Ongentys 25 mg kemény kapszula Világoskék színű, 1-es méretű, körülbelül 19 mm hosszú kapszulák, „OPC 25” felirattal a kapszula kupakon, és „Bial” felirattal a kapszula testen. Ongentys 50 mg kemény kapszula Sötétkék színű, 1-es méretű, körülbelül 19 mm hosszú kapszulák, „OPC 50” felirattal a kapszula kupakon, és „Bial” felirattal a kapszula testen.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Az Ongentys adjuváns kezelésre javallott a levodopa/DOPA-dekarboxiláz- (DDC) gátlókat tartalmazó készítmények mellett a Parkinson-kóros és az említett kombinációkra nem stabilizálódó dózisvégi (end-of-dose) motoros fluktuációkat mutató betegeknél.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Az opikapon ajánlott dózisa 50 mg opikapon. Az Ongentys-t naponta egyszer, lefekvéskor, legalább egy órával a levodopa-kombinációk előtt vagy után kell bevenni. Dóziskorrekció a Parkinson-kór ellenes terápia folyamán Az Ongentys a levodopa kezelés kiegészítőjeként alkalmazandó, és fokozza a levodopa hatásait. Ezért a beteg klinikai állapotától függően az opikapon-kezelés első napjaiban/heteiben gyakran szükséges a levodopa dózisának módosítása a dózisok közötti intervallum növelésével és/vagy a dózisonkénti levodopa mennyiségének csökkentésével (lásd 4.4 pont). Kimaradt dózis Ha egy dózis bevétele kimaradt, a következő dózist az adagolási rend szerint kell bevenni. A betegnek nem szabad kétszeres dózist bevennie a kimaradt dózis pótlására. Különleges betegcsoportok Idősek Idős betegeknél nincs szükség a dózis módosítására (lásd 5.2 pont). A 85 éves és idősebb betegeknél körültekintéssel kell eljárni, mivel ennek a korcsoportnak a kezelésével kapcsolatos tapasztalatok korlátozottak. Vesekárosodás A károsodott veseműködésű betegeknél nincs szükség a dózis módosítására, mivel az opikapon nem a vesén keresztül választódik ki (lásd 5.2 pont). Májkárosodás Az enyhe májkárosodásban (Child–Pugh A) szenvedő betegeknél nincs szükség a dózis módosítására. A középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegek (Child–Pugh B stádium) kezelésével kapcsolatos klinikai tapasztalatok korlátozottak. Ezeknél a betegeknél körültekintéssel kell eljárni, és szükség lehet a dózis módosítására (lásd 5.2 pont). Súlyos májkárosodásban (Child–Pugh C stádium) szenvedő betegeket illetően nem áll rendelkezésre klinikai tapasztalat, ezért az opikapon nem ajánlott ezeknél a betegeknél (lásd 5.2 pont). Gyermekek és serdülők Az Ongentys-nek gyermekek esetén Parkinson-kórban és motoros fluktuációkban nincs releváns alkalmazása. Az alkalmazás módja Orális alkalmazásra. A kapszulákat egészben, vízzel kell bevenni.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Phaeochromocytoma, paraganglioma vagy egyéb katekolamin-termelő daganatok. Neuroleptikus malignus szindróma (NMS) és/vagy nem traumás rhabdomyolysis a kórtörténetben. A Parkinson-kór kezelésére használtaktól eltérő monoamino-oxidáz- (MAO-A és MAO-B) inhibitorok (pl. fenelzin, tranilcipromin és moklobemid) egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Dóziskorrekció a Parkinson-kór ellenes terápia folyamán Az Ongentys-t a levodopa kezelés kiegészítőjeként kell alkalmazni. Ezért a levodopa-kezelésre vonatkozó elővigyázatossági megfontolásokat az Ongentys esetében is figyelembe kell venni. Az opikapon fokozza a levodopa hatásait. A levodopa által kiváltott dopaminerg mellékhatások (pl. dyskinesiák, hallucinációk, émelygés, hányás és orthostaticus hypotonia) enyhítése érdekében az Ongentys-kezelés első napjaiban/heteiben gyakran szükséges a levodopa dózisának módosítása, amit a beteg klinikai állapotától függően az adagolási intervallum megnyújtásával és/vagy a levodopa dózisainak csökkentésével lehet elérni (lásd 4.2 pont). Az Ongentys-kezelés megszakításakor szükségessé válik az egyéb Parkinson-kór ellenes készítmények (különösen a levodopa) adagolásának beállítása, azért, hogy a tünetek megfelelő módon kontrollálhatók legyenek. Pszichiátriai kórképek A betegeknek és gondozóiknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a dopamin agonistákkal és/vagy más dopaminerg készítményekkel kezelt betegeknél impulzuskontroll-zavarok jelentkezhetnek, mint például kóros játékszenvedély, megnövekedett szexuális vágy, hypersexualitás, kényszeres költekezés vagy vásárlás, falásroham vagy kényszeres evés. A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell az impulzuskontroll-zavarok kialakulását, és ilyen tünetek kialakulásakor a kezelés felülvizsgálata javasolt. Egyéb A katekol-O-metiltranszferáz (COMT) nitro-katekol inhibitoraival végzett vizsgálatokban a májenzimek szintjének emelkedéséről számoltak be. Azoknál a betegeknél, akiknél viszonylag rövid időn belül fokozódó étvágytalanság, gyengeség és súlyvesztés lép fel, megfontolandó egy általános orvosi kivizsgálás, beleértve a májfunkciós vizsgálatokat is. Segédanyagok Az Ongentys laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. Az Ongentys kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Monoamino-oxidáz- (MAO) inhibitorok Az opikapon és a MAO-inhibitorok kombinációja a katekolaminok metabolizmusáért felelős reakcióutak többségének gátlásához vezethet. Ezért az opikapon és a Parkinson-kór kezelésére használtaktól eltérő MAO-inhibitorok (pl. fenelzin, tranilcipromin és moklobemid) egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Az opikapon és a Parkinson-kór kezelésére alkalmazott MAO-inhibitorok (pl. razagilin, legfeljebb napi 1 mg) és szelegilin (orális kiszerelés esetén legfeljebb napi 10 mg, illetve bukkális felszívódású kiszerelés esetén napi 1,25 mg) egyidejű alkalmazása megengedett. Az opikapon és a szafinamid MAO-B-inhibitor egyidejű alkalmazására vonatkozóan nem áll rendelkezésre tapasztalat. Ezért ezek egyidejű alkalmazását megfelelő körültekintéssel kell megfontolni. A COMT által metabolizált gyógyszerek
Az opikapon gátolhatja a katekol-csoportot tartalmazó gyógyszerek metabolizmusát, amelyeket a COMT metabolizál (így pl. rimiterol, izoprenalin, adrenalin, noradrenalin, dopamin, dopexamin vagy dobutamin), ami az említett gyógyszerek hatásainak fokozódásához vezet. Ezért az opikapon alkalmazása esetén az említett gyógyszerekkel kezelt betegeket gondosan figyelemmel kell követni. Triciklikus antidepresszánsok és noradrenalin-reuptake-gátlók Kevés a tapasztalat az opikapon triciklikus antidepresszánsokkal és noradrenalin reuptake-gátlókkal (pl. venlafaxin, maprotilin és dezipramin) való egyidejű alkalmazásával kapcsolatban. Ezért ezek egyidejű alkalmazását megfelelő körültekintéssel kell megfontolni. Kinidin Egy egészséges önkénteseken végzett vizsgálatban kimutatták, hogy egy 50 mg-os opikapon dózis és egy kinidin dózis (600 mg) egyidejű (1 órán belüli) alkalmazása esetén az opikapon szisztémás expozíciója 37%-kal csökkent (AUC0-tlast). Mivel ezért egyidejű alkalmazásuk kerülendő, azokban az esetekben, amikor a kinidint opikaponnal együtt szükséges adni, különös körültekintéssel kell eljárni. CYP2C8- és OATP1B1-szubsztrátok Az opikapon a CYP2C8 és az OATP1B1 gyenge in vitro inhibitora, míg a repaglinid érzékeny CYP2C8- és OATP1B1-szubsztrát. Egy egészséges önkénteseken végzett vizsgálatban nem tapasztaltak változást a repaglinid expozíciójában, amikor a repaglinidot több napig tartó, napi egyszeri 50 mg-os opikapon-kezelés után alkalmazták.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség Az opikapon terhes nőknél való alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ, vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Az opikapon patkányokban áthatol a placentán. Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek a reproduktív toxicitás megítélésének tekintetében (lásd 5.3 pont). Az Ongentys alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást. Szoptatás A szoptató patkányok tejében kimutatott opikapon szintje egyenértékű volt a plazmában megfigyelttel. Nem ismert, hogy az opikapon vagy annak metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. Az Ongentys alkalmazásának ideje alatt a szoptatást fel kell függeszteni. Termékenység Az opikapon emberi termékenységre gyakorolt hatásait még nem vizsgálták. Az opikaponnal végzett állatkísérletek nem utalnak a termékenységet károsan befolyásoló hatásokra (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az opikapon levodopával együtt adva nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Az opikapon levodopával egyidejűleg alkalmazva szédülést, tünetekkel járó orthostaticus hypotoniát és aluszékonyságot válthat ki. Ezért gépjárművezetés és a gépek kezelése során óvatosság ajánlott.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása A jelentett leggyakoribb mellékhatások idegrendszeri betegségek voltak. A kezeléssel összefüggésben leggyakrabban jelentett mellékhatás a dyskinesia volt (17,7%). A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi táblázatban (1. táblázat) felsorolt mellékhatások szervrendszerenként és gyakorisági kategóriák szerint kerülnek feltüntetésre. A gyakorisági kategóriák meghatározása: nagyon gyakorisága (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1,000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10,000 – < 1/1,000), nagyon ritka (< 1/10,000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
1. táblázat – A mellékhatások gyakorisága (MedDRA) a III. fázisú placebokontrollos
vizsgálatokban
Szervrendszer Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori
Anyagcsere- és Étvágytalanság,
táplálkozási betegségek hypertriglyceridaemia
és tünetek
Pszichiátriai kórképek Különös álmok, Szorongás,
| hallucináció, | depresszió, |
| vizuális hallucináció, | auditív hallucináció, |
| álmatlanság | zavart állapot |
rémálmok, alvászavar Idegrendszeri Dyskinesia Szédülés, Dysgeusia, betegségek és tünetek fejfájás, hyperkinesia, aluszékonyság syncope
Szembetegségek és Szemszárazság
szemészeti tünetek
A fül és az Füldugulás
egyensúly-érzékelő
szerv betegségei és
tünetei
Szívbetegségek és a Palpitációk
szívvel kapcsolatos
tünetek
Érbetegségek és Orthostaticus Hypertonia, tünetek hypotonia hypotonia
Légzőrendszeri, Dyspnoe
mellkasi és
mediastinalis
betegségek és tünetek
Emésztőrendszeri Székrekedés, Hasi distensio, betegségek és tünetek szájszárazság, hasi fájdalom, hányinger, gyomortáji fájdalom, hányás dyspepsia A csont- és Izomgörcsök Izomrángások,
| izomrendszer, | csont- és |
| valamint a kötőszövet | izomrendszeri |
| betegségei és tünetei | merevség, |
myalgia, végtagfájdalom
Vese- és húgyúti Chromaturia,
betegségek és tünetek nocturia
Általános tünetek, az Fáradtság
alkalmazás helyén
fellépő reakciók
Laboratóriumi és A vér emelkedett Testsúlycsökkenés egyéb vizsgálatok kreatinin-foszfokináz
eredményei szintje
Sérülés, mérgezés és a Elesés
beavatkozással
kapcsolatos
szövődmények
Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.
4.9 Túladagolás
Nincs ismert specifikus ellenszere. Szükség szerint megfelelő tüneti és szupportív kezelést kell alkalmazni. Az opikapon gyomormosással való eltávolítása és/vagy aktív szénnel történő semlegesítése megfontolandó.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinamiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Parkinson-kór ellenes gyógyszerek, egyéb dopaminerg szerek, ATC-kód: N04BX04 Hatásmechanizmus Az opikapon perifériásan ható, szelektív és reverzibilis katekol-O-metiltranszferáz- (COMT) inhibitor, ami magas kötődési affinitással (szub-pikomoláris) rendelkezik, ami az in vivo körülmények között megfigyelhető állandó lassú komplex disszociáció sebességben és hosszú hatástartamban (> 24 óra) tükröződik. Egy DOPA-dekarboxiláz-inhibitor (DDCI) jelenlétében a COMT válik a levodopa fő metabolizáló enzimévé, ami a levodopa átalakulását katalizálja 3-O-metildopává (3-OMD) az agyban és a periférián. A levodopával és egy perifériás DDCI-vel (karbidopa vagy benzerazid) kezelt betegeknél az opikapon növeli a levodopa plazmaszintjét, ezáltal javítja a levodopára adott klinikai választ. Farmakodinámiás hatások 50 mg opikapon egészséges személyeknél való alkalmazása után a COMT nagymértékű (> 90%) és hosszan tartó (> 24 óra) gátlása volt megfigyelhető. Egyensúlyi állapotban az 50 mg-os opikapon jelentősen, mintegy 2-szeresre növelte a levodopa szisztémás expozíciójának mértékét a placebóhoz képest, az opikapon-dózis beadásától számított 12 óra után adott egyszeri, orális 100/25 mg levodopa/karbidopa vagy 100/25 mg levodopa/benzerazid alkalmazását követően. Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az opikapon hatásosságát és biztonságosságát két kettős vak, placebóval és hatóanyagot tartalmazó készítménnyel kontrollált (csak az 1. vizsgálat) III. fázisú vizsgálatban sikerült kimutatni 1027 randomizált, legfeljebb 15 héten keresztül levodopa/DDCI-val (önmagában vagy egyéb Parkinson-kór ellenes gyógyszerekkel kombinációban) kezelt, Parkinson-kórban szenvedő és dózis-végi (end-of-dose) motoros fluktuációkat mutató betegnél. A szűréskor kapott átlagéletkor mindkét vizsgálatban hasonló volt a kezelési csoportokban, illetve 61,5 és 65,3 év között mozgott. A betegeknél 1–3. súlyossági stádiumot (módosított Hoehn–Yahr-skála) állapítottak meg az ON időben, 3-8 napi levodopa/DDCI dózist kaptak, és átlagosan naponta legalább 1,5 órás OFF idővel rendelkeztek. A két vizsgálatban 783 beteg kapott 25 mg, illetve 50 mg opikapont, vagy placebót. Az
- vizsgálatban 122 beteg 5 mg opikapont, míg további 122 beteg 200 mg entakapont kapott
(hatóanyagot tartalmazó komparátor). A két pivotális vizsgálatban résztvevő betegek többsége azonnali hatóanyagleadású levodopa/DDCI kezelést kapott. A kombinált III. fázisú vizsgálatokban 60 beteg főként kontrollált hatóanyagleadású levodopát (vagyis a levodopa/DDCI gyógyszerformáik > 50%-a) kapott, amiből 48 beteget kizárólag a levodopa kontrollált hatóanyagleadású formájával kezeltek. Bár nem léteznek arra utaló bizonyítékok, hogy a kontrollált hatóanyagleadású levodopa készítmények befolyásolják az opikapon hatásosságát vagy biztonságosságát, az említett készítményekkel kapcsolatosan kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Az opikapon jobb klinikai hatásossággal rendelkezett a kettős vak kezelés folyamán, mint a placebo, mind a két pivotális vizsgálatban használt elsődleges hatásossági változó (az OFF idő csökkenése;
- táblázat), illetve az OFF időben reagálók (azok a betegek, akiknél a kiindulás és a végpont között az
OFF idő legalább 1 órás csökkenése mutatkozott (3. táblázat), mind a naplók alapján kapott másodlagos végpontok többségének vonatkozásában. Az abszolút OFF idő kiindulás és végpont közötti átlagos (LS) csökkenése az entakapon csoportban – 78,7 perc volt. Az 1. vizsgálatban az OFF idő entakapon-, illetve placebocsoportban megfigyelt átlagos (LS) változása közötti különbség –30,5 perc volt. Az OFF időnek az 50 mg opikapon-, illetve az entakapon-csoportban megfigyelt átlagos (LS) változása közötti különbség –24,8 perc volt, és sikerült kimutatni az 50 mg opikapon entakaponhoz viszonyított non-inferioritását (95%-os konfidenciaintervallum: –61,4; 11,8).
2. táblázat – Az abszolút OFF, illetve ON időben a kiindulás és a végpont között megfigyelhető
változás (perc)
Kezelés N LS-átlag 95%-os CI p-érték
1. vizsgálat
Az OFF idő változása
| Placebo | 121 | –48,3 | -- | -- |
| OPC 5 mg | 122 | –77,6 | -- | -- |
| OPC 25 mg | 119 | –73,2 | -- | -- |
| OPC 50 mg | 115 | –103,6 | -- | -- |
OPC 5 mg – Placebo -- –29,3 –65,5; 6,8 0,0558 OPC 25 mg – Placebo -- –25,0 –61,5; 11,6 0,0902 OPC 50 mg – Placebo -- –55,3 –92,0; –18,6 0,0016
a
A teljes ON idő változása zavaró dyskinesiák nélkül
| Placebo | 121 | 40,0 | -- | -- |
| OPC 5 mg | 122 | 75,6 | -- | -- |
| OPC 25 mg | 119 | 78,6 | -- | -- |
| OPC 50 mg | 115 | 100,8 | -- | -- |
| OPC 5 mg – Placebo | -- | 35,6 | –2,5; 73,7 | 0,0670 |
| OPC 25 mg – Placebo | -- | 38,6 | 0,2; 77,0 | 0,0489 |
| OPC 50 mg – Placebo | -- | 60,8 | 22,1; 99,6 | 0,0021 |
2. vizsgálat
Az OFF idő változása
Placebo 136 –54,6 -- -- OPC 25 mg 125 –93,2 -- --
Kezelés N LS-átlag 95%-os CI p-érték OPC 50 mg 150 –107,0 -- -- OPC 25 mg – placebo -- –38,5 –77,0; –0,1 0,0900 OPC 50 mg – placebo -- –52,4 –89,1; –15,7 0,0101
a
A teljes ON idő változása zavaró dyskinesiák nélkül
| Placebo | 136 | 37,9 | -- | -- |
| OPC 25 mg | 125 | 79,7 | -- | -- |
| OPC 50 mg | 150 | 77,6 | -- | -- |
OPC 25 mg – placebo -- 41,8 0,7; 82,9 0,0839 OPC 50 mg – placebo -- 39,7 0,5; 78,8 0,0852
KI = konfidenciaintervallum; LS-átlag = legkisebb négyzet átlaga; N = nem hiányzó értékek száma; OPC = opikapon .
- ON idő zavaró dyskinesiák nélkül = ON idő nem zavaró dyskinesiákkal + ON idő dyskinesiák nélkül
3. táblázat –Az OFF idő javulását mutató betegek aránya a végpontban
Válasz típusa Placebo Entakapon OPC 5 mg OPC 25 mg OPC 50 mg
(N=121) (N=122) (N=122) (N=119) (N=115)
1. vizsgálat
Az OFF idő
csökkenése
Reagálók, n (%) 55 (45,5) 66 (54,1) 64 (52,5) 66 (55,5) 75 (65,2)
Különbség a
placebóhoz
viszonyítva
p-érték -- 0,1845 0,2851 0,1176 0,0036 (95%-os CI) (–0,039; 0,209) (–0,056; 0,193) (–0,025; 0,229) (0,065; 0,316)
2. vizsgálat
Az OFF idő
csökkenése
Reagálók, n (%) 65 (47,8) NA NA 74 (59,2) 89 (59,3)
Különbség a
placebóhoz
viszonyítva
p-érték -- -- -- 0,0506 0,0470 (95%-os CI) (0,001; 0,242) (0,003; 0,232) CI = konfidenciaintervallum; N = a betegek teljes száma; n = elérhető adatokkal rendelkező alanyok száma; NA = nem értelmezhető; OPC = opikapon Megjegyzés: A terápiás választ adó betegek azok, akiknél az abszolút OFF idő legalább 1 órás csökkenése (az OFF idő javulását mutató betegek) Az opikapon hatásának fennmaradását az 1 éves kiterjesztett nyílt (OL) vizsgálatok eredményei is kimutatták, amelyben 862 beteg vett részt, akik a kettős vak vizsgálatokban (1-OL, illetve 2-OL vizsgálat) kapott kezelést folytatták. Az OL vizsgálatokban a kezelést az első héten (7 nap) minden beteg 25 mg opikapon dózissal kezdte, függetlenül a kettős vak szakaszban kapott előző kezeléstől. Ha a dózis-végi motoros fluktuációkat nem sikerült kellőképpen kontrollálni, és a betegek tolerálták a kezelést, az opikapon dózist 50 mg-ra lehetett emelni. Elfogadhatatlan dopaminerg mellékhatások előfordulása esetén a levodopa dózist módosítani kellett. Ha ez nem bizonyult elegendőnek a mellékhatások kezeléséhez, az opikapon dózist ezután csökkenteni kellett. Egyéb mellékhatások esetén a levodopa és/vagy opikapon dózist lehetett módosítani. Gyermekek és serdülők Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint az opikapon vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől Parkinson-kór és motoros fluktuációkban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás Az opikapon alacsony (~20%) felszívódással rendelkezik. A farmakokinetikai eredmények arra utalnak, hogy az opikapon gyorsan felszívódik, míg a tmax 1,0 és 2,5 óra között mozog a napi egyszeri, több dózis, legfeljebb 50 mg opikapon alkalmazását követően. Megoszlás A 0,3-30 mcg/ml opikapon koncentráció tartományban végzett in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy 14 a C-opikapon nagy mértékben (99,9%), illetve koncentrációfüggő módon kötődik az emberi plazma 14 proteinekhez. A C-opikapon plazmaproteinekhez való kötődését nem befolyásolta a warfarin, a 14 14 3 14 diazepam, a digoxin és a tolbutamid, illetve a C-warfarin, a 2- C-diazepam, a H-digoxin és a Ctolbutamid kötődését nem befolyásolta az opikapon-szulfát, a fő humán metabolit jelenléte. Orális alkalmazás után az 50 mg-os dózisban adott opikapon látszólagos eloszlási térfogata 29 l volt 36%-os alanyok közötti variancia mellett. Biotranszformáció Úgy tűnik, a fő metabolikus reakcióút az opikapon szulfatációja, ami az inaktív opikapon szulfát metabolit kialakulását eredményezi. Egyéb metabolikus reakcióutak: glükuronidáció, metiláció és redukció. 14 100 mg C-opikapon dózis egyetlen alkalmazását követően a plazmában a legnagyobb csúcskoncentrációt a BIA 9-1103 (szulfát) és BIA 9-1104 (metilált) metabolitok mutatták, amelyek 67,1%-os, valamint 20,5%-os arányban voltak felelősek a radioaktivitásért. Egy klinikai tömegegyensúly vizsgálat során gyűjtött plazmaminták többségében más metabolit nem volt jelen kimutatható koncentrációban. Az opikapon csökkent metabolitja (ami a nem klinikai vizsgálatokban aktívnak bizonyult) az emberi plazmában jelenlévő másodlagos metabolit, amely a teljes szisztémás opikapon expozíció kevesebb, mint 10%-át képezte. A humán májmikroszómákkal kapott in vitro vizsgálatokban a CYP1A2 és a CYP2B6 kisebb mértékű inhibiciója volt megfigyelhető. A hatás csökkenése lényegében az opikapon legmagasabb koncentrációja esetén fordult elő (10 mcg/ml). Egy in vitro vizsgálat kimutatta, hogy az opikapon gátolta a CYP2C8 aktivitását. Egy egyszeri adagolású, 25 mg-os opikapon dózissal végzett vizsgálat a repaglinid- (egy CYP2C8 szubsztrát) expozíció arányának (de nem mértékének) átlagosan 30%-os növekedését mutatta ki, amikor a két gyógyszert egyidejűleg alkalmazták. Egy második vizsgálat kimutatta, hogy egyensúlyi állapotban az 50 mg opikapon nem befolyásolta a repaglinid szisztémás expozícióját. Az opikapon kompetitív/kevert típusú gátlás útján csökkentette a CYP2C9 aktivitását. A warfarinnal végzett klinikai gyógyszerinterakciós vizsgálatok szerint azonban az opikapon nem befolyásolta a warfarin, a CYP2C9 egyik szubsztrátjának farmakodinamikáját. Elimináció Egészséges önkéntesekben az opikapon eliminációs felezési ideje (t1/2) 0,7 és 3,2 óra között mozgott a legfeljebb 50 mg opikapon több, napi egyszeri dózisban történő alkalmazását követően. Az 5–50 mg dózistartományban az opikapon több, napi egyszeri orális dózisának alkalmazása után az opikapon-szulfát hosszú terminális fázist mutatott, míg az eliminációs felezési idő 94 és 122 óra között
mozgott; a hosszú eliminációs felezési idő eredményeként az opikapon-szulfát magas akkumulációs arányt mutatott a plazmában, az értékek megközelítették a 6,6-ot. Orális alkalmazás után az 50 mg-os dózisban adott opikapon teljes testre vonatkozó látszólagos clearance-e 22 l/óra volt 45%-os alanyok közötti variancia mellett. 14 Egyetlen orális C-opikapon dózis alkalmazása után az opikapon és metabolitjainak fő kiválasztási útvonala a széklet volt, ami az alkalmazott radioaktív anyag 58,5–76,8%-át (átlagban 67,2%) tette ki. A maradék radioaktív anyag a vizelet (átlagban 12,8%) és a kilélegzett levegő útján (átlagban 15,9%) választódott ki. A vizeletben az elsődleges metabolit az opikapon glükuronid metabolitja volt, míg az anyavegyület és egyéb metabolitok mennyisége általában a kimutathatósági szint alatt maradt. Összességében megállapítható, hogy a vese nem az elsődleges kiválasztási útvonal. Ezért feltételezhető, hogy az opikapon és metabolitjai főként a székletben ürül ki. Linearitás/nem-linearitás Az opikapon expozíció dózisarányos módon növekedett a legfeljebb 50 mg opikapon több, napi egyszeri dózisban történő alkalmazását követően. Transzporterek A transzporterek hatása az opikaponra In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy az opikapont az OATP1B1 nem, de az OATP1B3 szállította, míg az effluxot a P-gp és a BCRP transzportálta. A BIA 9-1103-at, a legfontosabb metabolitját, az OATP1B1 és az OATP1B3 szállította, míg az effluxot a BCRP transzportálta, jóllehet nem a Pgp/MDR1 efflux transzporter szubsztrátja. Az opikapon hatása a transzporterekre In vitro, illetve in vivo vizsgálatok szerint klinikailag jelentős koncentrációkban az opikapon várhatóan nem gátolja az OAT1, OAT3, OATP1B1, OATP1B3, OCT1, OCT2, BCRP, P-gp/MDR1, BSEP, MATE1 és MATE2-K transzportereket. Idősek (≥ 65 év) Az opikapon farmakokinetikai tulajdonságait idős betegeknél (65 és 78 év közöttiek) több 30 mg-os dózis 7 napon keresztül történő alkalmazása után értékelték. Az idős populációban a szisztémás expozíció sebességének és mértékének növekedését figyelték meg a fiatalabb populációhoz képest. Az S-COMT-hatás gátlása jelentősen megnőtt az idős betegeknél. A hatás nagysága nem tekinthető klinikailag jelentősnek. Testsúly Az opikapon-expozíció és a testtömeg között nincs összefüggés a 40–100 ttkg tartományban. Májkárosodás A középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegekkel (Child–Pugh B stádium) kapcsolatos klinikai tapasztalatok korlátozottak. Az opikapon farmakokinetikai tulajdonságait egészséges önkénteseknél és középsúlyos krónikus májkárosodásban szenvedő betegeknél értékelték egyetlen 50 mg alkalmazása után. Az opikapon biohasznosulása jelentősen magasabb a középsúlyos krónikus májkárosodásban szenvedő betegeknél, és nem észleltek biztonságossági problémákat. Mivel azonban az opikapont adjuváns levodopa terápiaként kell alkalmazni, az esetleg fokozott levodopa dopaminerg reakció és az ezzel kapcsolatos tolerálhatóság alapján meg lehet fontolni a dózis módosítását. A súlyos májkárosodásban (Child–Pugh C stádium) szenvedő betegeknél nincs klinikai tapasztalat (lásd 4.2 pont).
Vesekárosodás Az opikapon farmakokinetikai tulajdonságait nem vizsgálták közvetlenül a krónikus vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Mindemellett a 50 mg opikapont mindkét III. fázisú vizsgálatban résztvevő 2 betegeknél (GFR/1,73 m < 60 ml/perc, vagyis a vese eliminációs kapacitásának középsúlyos csökkenése mellett), illetve a BIA 9-1103-val (az opikapon fő metabolitja) kapott, egyesített adatok alapján értékelték. A krónikus vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem volt hatással a BIA 9-1103 plazmaszintekre, és ennek megfelelően a dózis módosítására nincs szükség.
5.3 Preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási és karcinogenitási toxicitási – vizsgálatokból származó nem-klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A patkányoknál az opikapon nem befolyásolta a hímek és nőstények fertilitását vagy a prenatális fejlődést a humán terápiás expozíciónál 22-szer magasabb expozíciós szinten. Vemhes nyulak kevésbé tolerálták az opikapont, ami a terápiás tartomány körüli vagy alatti maximális szisztémás expozíciós szintet eredményezett. Jóllehet a nyulaknál az embriofötális fejlődést nem érte káros hatás, a vizsgálat nem tekinthető prediktívnek az emberi kockázatértékelés szempontjából.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
A kapszula tartalma Laktóz-monohidrát Karboximetil-keményítő-nátrium, A típus Hidegen duzzadó kukoricakeményítő Magnézium-sztearát Kapszulahéj Zselatin Indigókarmin alumínium lakk (E 132) Eritrozin (E 127) Titán-dioxid (E 171) Jelölőfesték Ongentys 25 mg kemény kapszula Sellak Propilénglikol Tömény ammónia oldat Indigókarmin alumínium lakk (E 132) Ongentys 50 mg kemény kapszula Sellak Titán-dioxid (E 171) Propilénglikol Tömény ammónia oldat Szimetikon
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
HDPE üveg: 3 év Buborékfólia: 5 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. Buborékfólia: Az eredeti buborékfóliában, nedvességtől védve tárolandó. HDPE üveg: A nedvességtől való védelem érdekében az üveget tartsa jól lezárva.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Ongentys 25 mg kemény kapszula 10 vagy 30 db kapszulát tartalmazó, polipropilén (PP) gyermekbiztos zárral ellátott, fehér, nagy sűrűségű polietilén (HDPE) üvegek. 10 vagy 30 db kapszulát tartalmazó OPA/Al/PVC//Al buborékfóliák. Ongentys 50 mg kemény kapszula 10, 30 vagy 90 db kapszulát tartalmazó, polipropilén (PP) gyermekbiztos zárral ellátott, fehér, nagy sűrűségű polietilén (HDPE) üvegek. 10, 30 vagy 90 db kapszulát tartalmazó OPA/Al/PVC//Al buborékfóliák. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Bial - Portela & Cª, S.A. À Av. da Siderurgia Nacional 4745-457 S. Mamede do Coronado Portugália Tel:+351 22 986 61 00 Fax: +351 22 986 61 90 e-mail: info@bial.com
8. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/15/1066/001-010
9. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalombahozatali engedély első kiadásának dátuma: 2016. június 24. A forgalombahozatali engedély legutóbbi felújításának dátuma: 2021. február 18.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján http://www.ema.europa.eu található.