1. A GYÓGYSZER NEVE
Qaialdo 10 mg/ml belsőleges szuszpenzió
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
10 mg spironolaktont tartalmaz milliliterenként. 1 500 mg spironolaktont tartalmaz 150 ml-es üvegenként. Ismert hatású segédanyagok: 0,75 mg nátrium-benzoátot és 400 mg szacharózt tartalmaz milliliterenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Belsőleges szuszpenzió Fehér vagy majdnem fehér, viszkózus, belsőleges szuszpenzió.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Pangásos szívelégtelenséghez társuló refrakter ödéma; ascitesszel és ödémával járó májcirrózis, malignus eredetű ascites, nefrózis szindróma és essentialis hypertonia kezelése, valamint primer aldoszteronizmus diagnosztizálása és kezelése. Újszülöttek, gyermekek és serdülők csak gyermekgyógyász szakorvos útmutatása mellett kezelhetők. Kevés gyermekgyógyászati adat áll rendelkezésre (lásd 5.1 és 5.2 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás Felnőttek Pangásos szívelégtelenség ödémával Szokásos dózis: 100 mg/nap. Nehezen kezelhető vagy súlyos esetekben a dózis fokozatosan napi 200 mg-ig emelhető. Ha az ödéma kontrollált, a szokásos fenntartó szint 75 mg/nap és 200 mg/nap között van. Súlyos szívelégtelenség, adagolás a standard terápia mellett (New York Heart Association III-IV. osztály) A randomizált Aldactone értékelő vizsgálat (RALES) alapján a standard terápiával együtt alkalmazott kezelést naponta egyszer 25 mg-os spironolakton dózissal kell kezdeni azoknál a betegeknél, akiknél a szérum káliumszintje ≤ 5,0 mEq/l és a szérum kreatininszintje ≤ 220 µmol/l. Azoknál a betegeknél, akik jól tolerálják a napi egyszeri 25 mg-ot, a dózis klinikailag indokolt esetben napi egyszeri 50 mgra növelhető. Azoknál a betegeknél, akik nem tolerálják a napi egyszeri 25 mg-ot, a dózis kétnaponta 25 mg-ra csökkenthető. A szérum káliumszintjének és a szérum kreatininszintjének ellenőrzésére vonatkozó útmutatást lásd a 4.4 pontban. Ascitesszel és ödémával járó májcirrózis + + Ha a vizelet Na /K aránya 1,0 feletti, a dózis 100 mg/nap. Ha az arány 1,0 alatti, a dózis 200 mg/nap – 400 mg/nap. A fenntartó dózist egyénileg kell meghatározni.
Malignus eredetű ascites A kezdő dózis általában 100 mg/nap és 200 mg/nap közötti. Súlyos esetekben a dózis fokozatosan 400 mg/napra emelhető. Ha az ödéma kontrollált, a fenntartó dózist egyénileg kell meghatározni. Nefrózis szindróma Szokásos dózis: 100 mg/nap–200 mg/nap. Nem igazolták, hogy a spironolakton gyulladáscsökkentő lenne, vagy befolyásolná az alapvető kórfolyamatot. Alkalmazása csak akkor javasolt, ha a glükokortikoidok önmagukban nem elég hatásosak. Primer aldoszteronizmus diagnosztizálása és kezelése A spironolakton kezdeti diagnosztikai lépésként alkalmazható a primer hiperaldoszteronizmus előzetes igazolására, amíg a betegek normál étrendet tartanak.
- Hosszú vizsgálat: A spironolaktont napi 400 mg-os dózisban kell alkalmazni 3–4 héten
keresztül. A hypokalaemia és a hypertonia rendeződése előzetes bizonyítékként szolgál a primer hiperaldoszteronizmus diagnózisához.
- Rövid vizsgálat: A spironolaktont 4 napon át, napi 400 mg-os dózisban kell alkalmazni. Ha a
szérum káliumszintje a spironolakton alkalmazása során nő, de a spironolakton-kezelés leállításakor csökken, mérlegelni kell a primer hiperaldoszteronizmus diagnózisának lehetőségét. Miután a hiperaldoszteronizmust egyértelműbb vizsgálati eljárásokkal igazolták, a műtétre való felkészülés céljából naponta 100–400 mg-os dózisban adható spironolakton. A műtétre alkalmatlannak ítélt betegeknél a spironolakton hosszú távú fenntartó kezelésként alkalmazható az adott beteg számára meghatározott legkisebb hatásos dózisban. Esszenciális hypertonia Szokásos dózis: 50 mg/nap–100 mg/nap, amely nehezen kezelhető vagy súlyos esetekben 2 heti időközönként, 200 mg/nap dózisig fokozatosan növelhető. A kezelést 2 hétig vagy hosszabb ideig kell folytatni, mivel előfordulhat, hogy ezen időpont előtt nem alakul ki megfelelő válasz. A dózist ezt követően a beteg terápiás válaszának megfelelően kell beállítani. Különleges betegcsoportok Idősek A kezelést ajánlott a legkisebb dózissal kezdeni, és a maximális előny eléréséhez szükséges mértékben a dózist feltitrálni. Körültekintően kell eljárni súlyos máj- és vesekárosodás esetén, amely megváltoztathatja a spironolakton metabolizmusát és kiürülését. Vese- és májkárosodás Enyhe vesekárosodásban szenvedő (glomerulusfiltrációs ráta [GFR] 60–90 ml/perc) betegeknél a legkisebb dózissal kell kezdeni. A szérum káliumszintjét és a vesefunkciót gondosan monitorozni kell. A spironolakton súlyos vesekárosodásban (GFR < 30 ml/perc) szenvedő felnőtt betegeknél ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A spironolakton közepesen súlyos (GFR 30 – < 60 ml/perc) vagy súlyos (GFR < 30 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.4 pont). Mivel a májkárosodás csökkentheti a spironolakton és metabolitjai kiürülését, a májkárosodásban szenvedő betegeknél a legkisebb dózissal kell a kezelést elindítani, és lassan kell feltitrálni. A betegek állapotát monitorozni kell a dózisfüggő mellékhatások észlelése érdekében (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők A kezelést a legkisebb dózissal kell kezdeni, és a terápiás válasz és a tolerancia alapján kell módosítani (lásd 4.3 és 4.4 pont). Diuresis pangásos szívelégtelenség, ascites, ödéma és nefrózis szindróma esetén:
- újszülöttek: naponta 1–2 mg/ttkg, 1–2 adagra osztva;
- csecsemők vagy gyermekek és serdülők (egy hónapostól 18 éves korig): naponta 1–3 mg/ttkg,
1–2 adagra osztva (maximum 200 mg naponta). Primer hiperaldoszteronizmus; rezisztens ascites:
- újszülöttek: naponta legfeljebb 7 mg/ttkg alkalmazható;
- csecsemők vagy gyermekek és serdülők (1 hónapostól 18 éves korig): naponta legfeljebb
9 mg/ttkg (összesen legfeljebb napi 400 mg) alkalmazható. Újszülöttek, gyermekek és serdülők csak gyermekgyógyász szakorvos útmutatása mellett kezelhetők. Kevés gyermekgyógyászati adat áll rendelkezésre (lásd 5.1 és 5.2 pont). Az alábbi gyermekgyógyászati táblázat a dózis (mg) és térfogat (ml) átváltását mutatja be, a kétféle szájfecskendő használata esetén; életkor, testtömeg és előírt dózis szerinti bontásban.
1. táblázat: A dózis (mg) és a térfogat (ml) átváltása szájfecskendő használatakor. Napi adagok
vannak megadva.
Dózis†
Életkor Testtömeg*
1 mg/ttkg 2 mg/ttkg 3 mg/ttkg
(év) (kg)
mg ml mg ml mg ml
| 0 | 3,3 | 3,3 | 0,3 | 6,6 | 0,7 | 9,9 | 1,0 |
| 1 hónap | 4,5 | 4,5 | 0,5 | 9,0 | 0,9 | 13,5 | 1,4 |
| 2 hónap | 5,6 | 5,6 | 0,6 | 11,2 | 1,1 | 16,8 | 1,7 |
| 3 hónap | 6,4 | 6,4 | 0,6 | 12,8 | 1,3 | 19,2 | 1,9 |
| 4 hónap | 7,0 | 7,0 | 0,7 | 14,0 | 1,4 | 21,0 | 2,1 |
| 5 hónap | 7,5 | 7,5 | 0,8 | 15,0 | 1,5 | 22,5 | 2,3 |
| 6 hónap | 7,9 | 7,9 | 0,8 | 15,8 | 1,6 | 23,7 | 2,4 |
| 1,0 | 9,6 | 9,6 | 1,0 | 19,2 | 1,9 | 28,8 | 2,9 |
| 1,5 | 10,9 | 10,9 | 1,1 | 21,8 | 2,2 | 32,7 | 3,3 |
| 2,0 | 12,2 | 12,2 | 1,2 | 24,4 | 2,4 | 36,6 | 3,7 |
| 3,0 | 14,3 | 14,3 | 1,4 | 28,6 | 2,9 | 42,9 | 4,3 |
| 4,0 | 16,3 | 16,3 | 1,6 | 32,6 | 3,3 | 48,9 | 4,9 |
| 5,0 | 18,3 | 18,3 | 1,8 | 36,6 | 3,7 | 54,9 | 5,5 |
| 6,0 | 20,5 | 20,5 | 2,1 | 41,0 | 4,1 | 61,5 | 6,2 |
| 7,0 | 22,9 | 22,9 | 2,3 | 45,8 | 4,6 | 68,7 | 6,9 |
| 8,0 | 25,4 | 25,4 | 2,5 | 50,8 | 5,1 | 76,2 | 7,6 |
| 9,0 | 28,1 | 28,1 | 2,8 | 56,2 | 5,6 | 84,3 | 8,4 |
*Fiúkra vonatkozó 50 percentilis érték a WHO (0–10 éves) növekedési táblázataiból †A legfeljebb 10 mg-os dózisokat az 1 ml-es szájfecskendővel kell felszívni. A 10 mg-nál nagyobb dózisokat az 5 ml-es szájfecskendővel vagy a két fecskendő kombinációjával (szürke mezők a táblázatban) kell felszívni. Az alkalmazás módja A spironolaktont étkezés közben kell bevenni. Ez a gyógyszer szájon át alkalmazandó. Alkalmazás előtt alaposan fel kell rázni az üveget, hogy a szuszpenzió újra diszpergálódjon. A belsőleges szuszpenzió előírt dózisának pontos kiméréséhez két adagolófecskendő áll rendelkezésre (egy 1 ml-es fecskendő, valamint egy 5 ml-es fecskendő).
A kisebb, 1 ml-es fecskendő a legfeljebb 10 mg-os dózisok kimérésére alkalmazható. A fecskendő 0,1 ml-es beosztású, amely lehetővé teszi a milligrammonkénti adagolást. A nagyobb, 5 ml-es fecskendő a 10 mg-nál nagyobb dózisok kimérésére alkalmazható. A fecskendő 0,2 ml-es (2 mg) beosztású, valamint 1 ml-nél és 2,5 ml-nél is beosztások találhatók rajta. 10 mg spironolaktont tartalmaz milliliterenként. Az egészségügyi szakembernek tájékoztatnia kell a beteget vagy gondozóját, hogy melyik fecskendőt kell használni a gyógyszer megfelelő mennyiségének beadásához. Az egészségügyi szakembernek azt kell tanácsolnia a betegnek vagy a gondozónak, hogy helyezze a fecskendő végét a szájba, az orca belseje felé, és óvatosan fecskendezze ki a tartalmát. Annak érdekében, hogy a dózis pontosan és következetesen a gyomorba juthasson, minden spironolaktondózis bevétele után vizet kell inni. Nyelészavarban nem szenvedő felnőtteknél megfelelőbb és kényelmesebb lehet szilárd, szájon át alkalmazandó készítmények alkalmazása.
4.3 Ellenjavallatok
A spironolakton felnőtteknél valamint gyermekeknél és serdülőknél az alábbi esetekben ellenjavallt:
- a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni
túlérzékenység;
- akut veseelégtelenség, súlyos vesekárosodás (GFR < 30 ml/perc), anuria;
- közepesen súlyos (GFR 30 – < 60 ml/perc) vagy súlyos (GFR < 30 ml/perc) vesekárosodásban
szenvedő gyermekek és serdülők esetében;
| - | Addison-kór; |
| - | hyperkalaemia (> 5,5 mEq/l); |
| - | eplerenon egyidejű alkalmazása. |
- A spironolakton nem adható együtt más káliummegtakarító diuretikumokkal, és a káliumpótlókat nem szabad spironolaktonnal együtt rutinszerűen alkalmazni, mivel hyperkalaemia alakulhat ki.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A folyadék- és elektrolit-háztartás monitorozása Az ezzel a készítménnyel kezelt betegeknél rendszeres ellenőrzés szükséges a folyadék- és elektrolitháztartás monitorozásával. A hyperkalaemia, a hyponatremia és a vér karbamid nitrogén (BUN) szintjének lehetséges átmeneti emelkedésének lehetősége miatt a szérum elektrolitok rendszeres ellenőrzése ajánlott, különösen időseknél és/vagy azoknál, akik már vese- vagy májkárosodásban szenvednek. A készítményt csak különös körültekintéssel szabad alkalmazni időseknél vagy olyan betegeknél, akiknél húgyúti elzáródás állhat fenn, vagy az elektrolit-háztartás labilitását okozó betegségük van. A spironolakton más káliummegtakarító diuretikumokkal, angiotenzinkonvertáló enzim- (ACE) inhibitorokkal, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, angiotenzin II-antagonistákkal, aldoszteron-antagonistákkal, heparinnal, alacsony molekulatömegű heparinnal vagy más, hyperkalaemiát okozó gyógyszerekkel vagy betegségekkel, káliumpótlókkal, káliumban gazdag étrenddel vagy káliumtartalmú sópótlókkal egyidejű alkalmazása súlyos hyperkalaemiához vezethet (lásd 4.5 pont). Hyperkalaemia vesekárosodásban szenvedő betegeknél is előfordulhat. Előfordulhatnak szívritmuszavarok, amelyek néha halálosak lehetnek.
Egyes dekompenzált májcirrózisban szenvedő betegeknél még normális vesefunkció esetén is beszámoltak reverzibilis hyperchloraemiás metabolikus acidózisról, amely általában hyperkalaemiával együtt jelentkezik. Más diuretikumokkal kombinációban végzett alkalmazáskor dilúciós hyponatraemia jelentkezhet (lásd 4.5 pont). Hyperkalaemia súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél A hyperkalaemia halálos is lehet. Súlyos szívelégtelenségben szenvedő, spironolaktonnal kezelt betegeknél kritikus fontosságú a szérum káliumszintjének monitorozása és rendezése. Az egyéb káliummegtakarító diuretikumok alkalmazása kerülendő. A szájon át adott káliumpótlók alkalmazása kerülendő azoknál a betegeknél, akiknek a szérum káliumszintje meghaladja a 3,5 mEq/l-t. A kálium és a kreatinin szintjének ellenőrzése 1 héttel a spironolakton-kezelés elindítását vagy dózisának növelését követően, az első 3 hónapban havonta, majd egy évig negyedévente, ezután pedig 6 havonta javasolt. A kezelést le kell állítani vagy meg kell szakítani, ha a szérum káliumszintje > 5 mEq/l, vagy ha a szérum kreatininszintje > 350 µmol/l (lásd 4.2 pont). Egyidejű alkalmazás szívglikozidokkal vagy vérnyomáscsökkentő szerekkel Spironolakton szívglikozidokkal vagy vérnyomáscsökkentőkkel történő egyidejű alkalmazásakor e gyógyszerek dózisának módosítására lehet szükség (lásd: 4.5 pont). Karbamid A spironolakton alkalmazása során a vér karbamidszintje reverzibilisen megemelkedhet, különösen vesekárosodás esetén. Gyermekek és serdülők A káliummegtakarító diuretikumokat a hyperkalaemia kockázata miatt körültekintően kell alkalmazni az enyhe vesekárosodásban szenvedő, hypertoniás gyermekeknél és serdülőknél. A spironolakton alkalmazása ellenjavallt a közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő gyermekek és serdülők esetében (lásd 4.3 pont). Ismert hatású segédanyagok Nátrium-benzoát Ez a gyógyszer 0,75 mg nátrium-benzoátot tartalmaz milliliterenként, ami 112,5 mg/150 ml-nek felel meg. A bilirubin albuminről történő leszorítása következtében fokozódó bilirubinaemia növelheti az újszülöttkori sárgaságot, ami magicterushoz (a nem-konjugált bilirubin lerakódása az agyszövetben) vezethet. Nátrium Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz a javasolt dózistartományban, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. Szacharóz Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető. Mivel ez a gyógyszer milliliterenként 400 mg szacharózt tartalmaz, a napi bevitel szempontjából ezt figyelembe kell venni. Ezt figyelembe kell venni a diabetes mellitusban szenvedő betegeknél. A Qaialdo fogkárosodást okozhat.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A gyógyszer alkalmazását érintő kölcsönhatások A kálium-anyagcserét érintő kölcsönhatások Az ismerten hyperkalaemiát okozó gyógyszerek (pl. lizinopril, valzartán, indometacin) spironolaktonnal történő egyidejű alkalmazása súlyos hyperkalaemiát okozhat. Ezenfelül a trimetoprim/szulfametoxazol (ko-trimoxazol) és spironolakton egyidejű alkalmazása klinikailag releváns hyperkalaemiát okozhat. Mivel az ACE-gátlók csökkentik az aldoszteron termelődését, ezért ezeket nem szabad rutinszerűen spironolaktonnal együtt alkalmazni, különösen jelentős vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Hyperkalaemiás metabolikus acidózisról számoltak be olyan betegeknél, akik ammónium-kloriddal vagy kolesztiraminnal egyidejűleg kaptak spironolaktont. A spironolakton natriuretikus hatását csökkentő kölcsönhatások A nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, mint az acetilszalicilsav, az indometacin és a mefenaminsav a prosztaglandinok intrarenális szintézisének gátlása miatt gyengíthetik a diuretikumok natriuretikus hatásosságát, és bizonyítottan gyengíthetik a spironolakton diuretikus hatását. Más gyógyszerek alkalmazását befolyásoló kölcsönhatások A karbenoxolonnal történő egyidejű alkalmazást kerülni kell. A spironolakton csökkenti a lítium renális clearance-ét, ezáltal növeli a lítiumtoxicitás kockázatát. Spironolakton egyidejű alkalmazásakor rendszeresen ellenőrizze a lítiumszintet. A spironolakton az androgénreceptorhoz kötődik, és növelheti a prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjét az abirateronnal kezelt prosztatarákos betegeknél. Abirateronnal történő egyidejű alkalmazás nem javasolt. Előfordul más diuretikumok és vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatásának potencírozása, és lehet, hogy azok dózisát körülbelül 50%-kal csökkenteni kell, amikor a kezelési rendet spironolaktonnal egészítik ki, és ezután szükség szerint kell beállítani. Szívglikozidokkal történő egyidejű alkalmazás esetén szükség lehet e gyógyszerek dózisának módosítására. Kimutatták, hogy a spironolakton növeli a digoxin felezési idejét. Arról számoltak be, hogy a spironolakton növeli a szérum digoxin-koncentrációját, és befolyásol bizonyos szérumból végzett digoxin-meghatározásokat. A digoxint és spironolaktont kapó betegeknél a digoxin-választ nem a szérum digoxin-koncentrációjával, hanem más eszközökkel kell monitorozni, kivéve, ha az alkalmazott digoxin-meghatározásról igazolták, hogy azt a spironolakton-terápia nem befolyásolja. Ha a digoxin dózisának módosítása szükségesnek bizonyul, a betegek állapotát gondosan figyelemmel kell kísérni a digoxin-hatás felerősödésének vagy csökkenésének jeleinek észlelése érdekében. A spironolakton csökkenti az erek válaszkészségét a noradrenalinra. Körültekintően kell eljárni, ha a betegeknél a spironolakton-kezelés ideje alatt regionális vagy általános anesztéziát alkalmaznak. A spironolakton fokozza a fenazon metabolizmusát. A fluorimetriás vizsgálatokban a spironolakton befolyásolhatja a hasonló fluoreszcenciás jellemzőkkel rendelkező vegyületek becslését.
A spironolakton csökkentheti a mitotán plazmaszintjét a mitotánnal kezelt, mellékvesekéregkarcinómában szenvedő betegeknél, és emiatt nem szabad mitotánnal együtt alkalmazni.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség A spironolaktonnal terhes nőknél nem végeztek vizsgálatokat. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A Qaialdo alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást. Szoptatás A kanrenon kiválasztódik a humán anyatejbe. A Qaialdo szoptatás alatt nem alkalmazható. Termékenység Az állatokon végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a spironolakton csökkentheti a termékenységet (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Egyes betegeknél aluszékonyságról és szédülésről számoltak be. A gépjárművezetés vagy gépek kezelése során elővigyázatosság javasolt, amíg a kezdeti kezelésre adott választ nem határozták meg.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása A spironolakton leggyakoribb mellékhatásai a következők: hyperkalaemia, amelyet a betegek 17,5%ánál jelentettek, különösen vesekárosodásban szenvedő, vagy egyidejűleg ACE-gátlókat vagy angiotenzin II-antagonistákat kapó betegek esetében; gynaecomastia és emlőfájdalom, amelyekről a férfiak 9%-ánál számoltak be. A klinikai vizsgálatokban a következő nemkívánatos hatásokat figyelték meg és jelentették a spironolaktonnal végzett kezelés során a következő gyakorisággal: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az alábbi
- táblázatban a mellékhatások a MedDRA szerinti szervrendszeri csoportoknak és gyakorisági
kategóriáknak megfelelően szerepelnek. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
- táblázat: A mellékhatások táblázatos felsorolása
Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatások
Jó, Nem gyakori Jóindulatú rosszindulatú emlődaganat és nem meghatározott (férfi) daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) Vérképzőszervi és Nem ismert Leukopenia,
| nyirokrendszeri | Agranulocytosis, |
| betegségek | Thrombocytopenia, |
| és tünetek | Anaemia, |
Eosinophilia, Purpura
Anyagcsere- és Nagyon gyakori Hyperkalaemia*** táplálkozási Nem gyakori Elektrolitegyensúly betegségek és tünetek zavara Pszichiátriai kórképek Gyakori Zavart tudatállapot Nem ismert Libidózavar Idegrendszeri Gyakori Szédülés betegségek és tünetek Nem ismert Ataxia, Fejfájás, Álmosság, Letargia
| Emésztőrendszeri | Gyakori | Hányinger |
| betegségek és tünetek | Nem ismert | Gastrointestinalis problémák |
| Máj- és epebetegségek, | Nem gyakori | Kóros |
illetve tünetek májfunkció A bőr és Gyakori Pruritus, a bőr alatti szövet Bőrkiütés betegségei és tünetei Nem gyakori Urticaria Nem ismert Toxikus epidermális nekrolízis (TEN), Stevens–Johnsonszindróma, Eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS), Pemphigoid, Alopecia, Hypertrichosis A csont- és izomrendszer, Gyakori Izomspazmus valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Vese- és húgyúti betegségek és Gyakori Akut vesekárosodás tünetek A nemi szervekkel és az Gyakori Gynaecomastia*, emlőkkel kapcsolatos Emlőfájdalom** betegségek és tünetek Nem gyakori Menstruációs zavar Nem ismert Impotencia Általános Gyakori Rossz közérzet tünetek, Nem ismert Gyógyszerláz az alkalmazás helyén fellépő reakciók
- A spironolakton alkalmazásával összefüggésben gynaecomastia alakulhat ki. Kialakulása a
jelek szerint összefügg mind a dózissal, mind a kezelés időtartamával, és általában reverzibilis, ha a gyógyszer alkalmazását leállítják. Enyhe emlőmegnagyobbodás ritka esetekben visszamaradhat. ** A klinikai vizsgálatokban az emlőfájdalmat gyakrabban jelentették férfiaknál, mint nőknél. *** Arrhythmia, mellkasi fájdalom, hányinger, diarrhoea, paraesthesia, gyengeség, petyhüdt bénulás vagy izomspazmus, és klinikailag nehéz lehet megkülönböztetni a hypokalaemiától. Az EKGváltozások a káliumzavar legkorábbi specifikus jelei. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan hasonló a felnőttekéhez.
Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Tünetek Az akut túladagolás tünete lehet az álmosság, a mentális zavartság, a hányinger, a hányás, a szédülés, a diarrhoea, illetve a makulopapulózus vagy eritémás bőrkiütés. Dehydratio előfordulhat. Hyponatraemia vagy hyperkalaemia jelentkezhet, de nem valószínű, hogy ezek a hatások akut túladagoláshoz társulnak. A hyperkalaemia tüneteit lásd a 4.8 pontban. Kezelés Nem azonosítottak specifikus antidotumot. A spironolakton alkalmazását abba kell hagyni. Javulás várható a gyógyszer megvonását követően. Indokolt lehet általános szupportív intézkedések alkalmazása, beleértve a folyadék- és elektrolitpótlást is. Hyperkalaemia esetén csökkenteni kell a káliumbevitelt, és káliumürítő diuretikumokat, reguláris inzulinnal együtt intravénásan glükózt vagy szájon át ioncserélő gyantákat kell adni.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: diuretikumok, aldoszteron-antagonisták és egyéb káliummegtakarító szerek, ATC kód: C03DA01 Hatásmechanizmus A spironolakton, mint kompetitív aldoszteron-antagonista, növeli a nátrium kiválasztását, ugyanakkor csökkenti a káliumveszteséget a disztális tubulusban. Fokozatos és elhúzódó hatású, a maximális válasz általában 2–3 napos kezelés után érhető el. A spironolakton és egy hagyományos, proximálisabban ható diuretikum kombinációja általában túlzott káliumveszteség nélkül fokozza a diuresist.
Klinikai hatásosság és biztonságosság Súlyos szívelégtelenség A RALES egy nemzetközi, kettős vak vizsgálat volt, amelyben 1663 olyan beteg vett részt, akiknek ejekciós frakciója ≤ 35% volt, kórtörténetükben a New York Heart Association (NYHA) szerinti IV. osztályú szívelégtelenség szerepelt 6 hónapon belül, és III-IV. osztályú szívelégtelenségük volt a randomizáláskor. Minden betegnek kacsdiuretikumot és – ha tolerálta – ACE-gátlót kellett kapnia. Kizárták azokat a betegeket, akiknek a kiindulási szérum kreatininszintje > 220 µmol/l volt, vagy a közelmúltban 25%-kal emelkedett, vagy a kiindulási szérum káliumszintje > 5,0 mEq/l volt. A betegeket 1:1 arányban randomizálták a naponta egyszer, szájon át adott 25 mg spironolaktonra vagy ennek megfelelő placebóra. A dózist klinikailag indokolt esetben napi egyszeri 50 mg-ra emelték azoknál a betegeknél, akik a napi egyszeri 25 mg-ot toleráltak. Azoknál a betegeknél, akik nem tolerálták a napi egyszeri 25 mg-ot, a dózist kétnaponta 25 mg-ra csökkentették. A RALES elsődleges végpontja a bármilyen okból bekövetkező halálig eltelt idő volt. A RALES-t a tervezettnél korábban, átlagosan 24 hónapos utánkövetés után leállították, mivel a tervezett időközi elemzés jelentős mortalitási előnyt mutatott. A spironolakton a placebóhoz képest 30%-kal csökkentette a halál kockázatát (p< 0,001; 95%-os konfidenciaintervallum: 18% – 40%). A spironolakton a placebóhoz képest 31%-kal csökkentette a szív eredetű halál, elsősorban a hirtelen halál és a progresszív szívelégtelenség okozta halál kockázatát (p< 0,001; 95%-os konfidenciaintervallum 18%–42%). A spironolakton emellett 30%-kal csökkentette a kardiológiai ok (ennek meghatározása: súlyosbodó szívelégtelenség, angina, ventricularis arrhythmia vagy myocardialis infarctus) miatti kórházi felvétel kockázatát (p < 0,001; 95%-os konfidenciaintervallum 18%–41%). A NYHA osztályban bekövetkezett változások a spironolakton esetében kedvezőbbek voltak: a spironolakton-csoportban a vizsgálat végén a NYHA osztály a betegek 41%-ánál javult és 38%-ánál romlott, míg a placebocsoportban 33%-nál javult, illetve 48%-nál romlott (p < 0,001). Gyermekek és serdülők Gyermekek esetében a spironolaktonra vonatkozó klinikai vizsgálatokból nem áll rendelkezésre érdemi információ. Ez számos tényező eredménye: a gyermekek és serdülők körében végzett kevés vizsgálat, a spironolakton más szerekkel történő együttes alkalmazása, az egyes vizsgálatokban értékelt betegek kis száma és a különböző vizsgált javallatok. A gyermekgyógyászati dózisajánlások klinikai tapasztalatokon és a tudományos szakirodalomban dokumentált esettanulmányokon alapulnak.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A spironolakton szájon át adva jól felszívódik, és elsősorban aktív metabolitokká, kéntartalmú metabolitokká (80%) és részben kanrenonná (20%) metabolizálódik. Bár a plazmában magának a spironolaktonnak a felezési ideje rövid (1,3 óra), az aktív metabolitok felezési ideje hosszabb (2,8– 11,2 óra). Gyermekek és serdülők A gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazásra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok. A gyermekgyógyászati dózisajánlások klinikai tapasztalatokon és a tudományos szakirodalomban dokumentált esettanulmányokon alapulnak.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Karcinogenitás A szájon át alkalmazott spironolakton tumorogénnek bizonyult a patkányokon végzett etetési kísérletek során, proliferatív hatásai az endokrin szervekben és a májban jelentkeztek. Egy 18 hónapos vizsgálatban, amelyben körülbelül napi 50, 150 és 500 mg/ttkg dózist alkalmaztak (a testfelszínen alapuló 400 mg/nap javasolt maximális humán napi dózis körülbelül 1-, 4-, illetve 12-szerese), statisztikailag szignifikáns növekedést tapasztaltak a pajzsmirigy és a herék jóindulatú adenómáiban, valamint hím patkányoknál a máj proliferatív elváltozásainak dózisfüggő növekedését észlelték (beleértve a hepatocytomegáliát és a hyperpláziás csomókat). 24 hónapos vizsgálatokban, amelyekben kb. 10, 30, 100 és 150 mg/ttkg/nap dózisban adtak spironolaktont patkányoknak (ez a testfelszínen alapuló 400 mg/nap javasolt maximális napi dózis körülbelül 0,2-, 0,7-, illetve 2-szerese), a proliferatív hatások közé tartozott a hepatocellularis adenómák és a herék intersticiális sejtes daganatainak szignifikáns növekedése a hímeknél, valamint a pajzsmirigy folliculáris sejtes adenómáinak és karcinómáinak jelentős növekedése mindkét nemnél. Nőstényeknél a jóindulatú stromalis méhtestpolipok is statisztikailag szignifikáns növekedést mutattak. A myelocitás leukémia dózisfüggő (30 mg/ttkg/nap feletti) incidenciáját figyelték meg olyan patkányoknál, amelyek táplálékkal napi dózisban kálium-kanrenoátot (a spironolaktonhoz kémiailag hasonló vegyületet, amelynek elsődleges metabolitja, a kanrenon embereknél a spironolaktonnak is az egyik fő metabolitja) kaptak 1 éven keresztül. Patkányokon végzett, 2 éves vizsgálatokban a káliumkanrenoát szájon át történő adása myelocitás leukémiával, valamint máj-, pajzsmirigy-, here- és emlőtumorokkal társult. Genotoxicitás Sem a spironolakton, sem a kálium-kanrenoát nem fejtett ki mutagén hatást a baktériumokkal vagy élesztőgombával végzett tesztek során. Metabolikus aktiváció híján sem a spironolakton, sem a kálium-kanrenoát nem bizonyult mutagénnek az emlősökön végzett in vitro tesztekben. Metabolikus aktiváció mellett a spironolakton egyes emlősök in vitro mutagenitási vizsgálataiban negatívnak, más emlősökön végzett in vitro mutagenitási vizsgálatokban pedig pozitívnak bizonyult. Metabolikus aktiváció esetén a kálium-kanrenoáttal kapcsolatban egyes emlősökkel végzett in vitro vizsgálatok során pozitív mutagenitási tesztről számoltak be, míg más vizsgálatokban nem volt egyértelmű eredmény, megint más vizsgálatokban pedig negatív volt. Termékenység és reprodukciós toxicitás Egy három alomra kiterjedő reprodukciós vizsgálatban, amelyben nőstény patkányok 15 és 50 mg/ttkg/nap dózisban, az eledelben kaptak spironolaktont (a testfelszínen alapuló, 400 mg/nap javasolt maximális humán napi dózis körülbelül 0,4-, illetve 1-szeresét), ez nem volt hatással a párzásra és a termékenységre, de a halva született kölykök incidenciája az 50 mg/ttkg/nap dózis esetében kismértékben nőtt.
A spironolakton nem fejtett ki teratogén hatást egerekre. A spironolaktont kapó nyulaknál csökkent a fogamzási arány, emelkedett a reszorpciós ráta, és csökkent az élve születések száma. Nem figyeltek meg embriotoxikus hatásokat a nagy dózisokkal kezelt patkányoknál, de hímeknél korlátozott, dózisfüggő hyprolactinaemiáról, valamint a ventrális prosztata és az ondóhólyagok tömegének csökkenéséről, míg nőstényeknél a luteinizáló hormon szekréciójának, valamint a petefészek és a méh tömegének növekedéséről számoltak be. A hím magzatok külső nemi szerveinek feminizációját jelentették egy másik, patkányokkal végzett vizsgálatban. Nőstény patkányoknak injekcióval beadva (100 mg/ttkg/nap 7 napig, intraperitoneálisan) (a testfelszínen alapuló 400 mg/nap javasolt maximális humán napi dózis körülbelül 2-szerese), a spironolaktonról megállapították, hogy növeli az ivari ciklus hosszát azáltal, hogy meghosszabbítja a diestrust a kezelés alatt, és állandó diestrust indukál a kezelést követő 2 hetes megfigyelési időszakban. Ezek a hatások a tüszők fejlődésének visszamaradásával és a keringő ösztrogén szintjének csökkenésével álltak összefüggésben, amelyek várhatóan rontják a párzást, a fertilitást és a fekunditást. A spironolakton (100 mg/ttkg/nap) (a testfelszínen alapuló 400 mg/nap javasolt maximális humán napi dózis körülbelül 1-szerese) nőstény egereknek 2 hetes, kezeletlen hímekkel való együttélési időszak alatt intraperitoneálisan beadva csökkentette a párosodott egerek között a megtermékenyítettek számát (a hatás igazoltan az ovuláció gátlása miatt jelentkezik), és csökkentette a beágyazódott embriók számát a vemhesült állatok esetében (a hatás bizonyítottan a beágyazódás gátlása miatt következik be), és 200 mg/ttkg dózisban pedig (a testfelszínen alapuló 400 mg/nap javasolt maximális humán napi dózis körülbelül 2-szerese) a párzásig eltelt várakozási időt is növelte.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
nátrium-benzoát (E 211) szacharóz nátrium-citrát (E 331) citromsav-monohidrát (E 330) folyékony eperaroma ízelfedő aroma poliszorbát 80 (E 433) 30%-os szimetikon emulzió xantángumi (E 415) tisztított víz
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
Felbontatlan üveg: 2 év Első felbontás után: Tartsa az üveget szorosan lezárva, és legfeljebb 25 °C-os tárolandó. A fel nem használt készítményt 12 hét elteltével meg kell semmisíteni.
6.4 Különleges tárolási előírások
Az első felbontás előtt ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. Az első felbontás utáni tárolási feltételeket lásd a 6.3 pontban.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
150 ml belsőleges szuszpenzió barna színű, III. típusú üvegben garanciazáras gyermekbiztos zárókupakkal (nagy sűrűségű polietilén – HDPE expandált polietilén tömítéssel).
Minden csomag egy üveget, egy kis sűrűségű polietilén (LDPE) adaptert és 2 adagolófecskendőt tartalmaz (egy 1 ml-es fecskendő 0,01 ml-es beosztással és egy 5 ml-es fecskendő 0,2 ml-es beosztással).
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
Alkalmazás előtt az üveget alaposan fel kell rázni, hogy a belsőleges szuszpenzió jól összekeveredjen. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Lipomed GmbH Hegenheimer Strasse 2 79576 Weil am Rhein Németország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/23/1731/001
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ
KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2023. május 26.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (https://www.ema.europa.eu) található.