1. A GYÓGYSZER NEVE
Quofenix 300 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
300 mg delafloxacinnak megfelelő delafloxacin meglumint tartalmaz injekciós üvegenként. Elkészítés után az oldat milliliterenként 25 mg delafloxacint tartalmaz. Ismert hatású segédanyag 2480 mg szulfobutilbetadex-nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként. 175 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz (por koncentrátumhoz). Világossárga-barnás színű korong, amelyen repedések és zsugorodás, valamint a textúra és szín enyhe eltérése mutatkozhat.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Quofenix felnőttek számára az alábbi fertőzések kezelésére javallott:
- a bőr és bőrstruktúrák akut bakteriális fertőzéseinek (acute bacterial skin and skin structure
infections, röviden: ABSSSI),
- területen szerzett pneumonia (community-acquired pneumonia, CAP),
ha az ezen fertőzések kezelésére általában javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek (lásd 4.4 és 5.1 pont). Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás A javasolt dózis 12 óránként 300 mg delafloxacin vénás infúzióban, 60 percen át adagolva. Az orvos megítélése alapján lehetséges a per os delafloxacinra váltás (450 mg-os tabletta 12 óránként). A terápia teljes időtartama ABSSSI esetén 5-14 nap, CAP esetén pedig 5-10 nap. Különleges betegcsoportok Idősek Nem szükséges a dózis módosítása. Mivel a delafloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozik, a 60 évnél idősebb betegek esetén a súlyos ínszalag rendellenességek (beleértve az ínszalagszakadást is) előfordulásának kockázata fokozott (lásd 4.4 és 5.2 pont). Vesekárosodás Nincs szükség a dózis módosítására enyhe vagy közepes fokú vesekárosodás (CrCl <30 ml/perc) esetén. Súlyos vesekárosodásban (CrCl <30 ml/perc) szenvedő betegeknél vénás alkalmazás esetén a
dózist 12 óránként adott 200 mg delafloxinra kell csökkenteni; alternatívaként per os 12 óránként 450 mg delafloxint kaphat a beteg (lásd 4.4 és 5.2 pont). A Quofenix nem javallott végstádiumú vesebetegségben (End Stage Renal Disease, röviden: ESRD) szenvedő betegek számára. Májkárosodás Nem szükséges a dózis módosítása (lásd 5.2 pont). Gyermekek és serdülők A Quofenix ellenjavallt gyermekek és serdülők számára (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazásra. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. A fluorokinolon vagy kinolon típusú antibakteriális gyógyszerekkel szembeni túlérzékenység. Fluorokinolonok alkalmazásával összefüggő ínbetegségek, rendellenességek az anamnézisben. Terhesség, fogamzásgátlást nem alkalmazó szülőképes korú nőbeteg, és szoptatás (lásd 4.6 pont). Gyermekek vagy 18 év alatti növekedésben lévő serdülők (lásd 4.2 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A delafloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad delafloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). Fogamzásgátlás Fogamzóképes korú nők esetében a kezelés ideje alatt hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazni (lásd 4.6 pont). Aortaaneurysma és dissectio, és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).
Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval, vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:
- mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti
regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett
- aortaaneurysma és -dissectio (pl. vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis,
óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett
- szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. infektív endocarditis).
Az aortaaneurysma és -dissectio és e billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is. Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz. Íngyulladás és ínszakadás Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. A delafloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Perifériás neuropathia A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A delafloxacin-kezelésben részesülő betegeket figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Központi idegrendszeri hatások A fluoronikolonok alkalmazása összefüggében áll a központi idegrendszeri (central nervous system, röviden: CNS) reakciók, beleértve konvulziók, intracraniális nyomásfokozódás (beleértve a pseudotumor cerebrit is) és a toxikus psychosis emelkedett kockázatával. A fluorokinolonok okozhatnak továbbá olyan CNS reakciókat, mint az idegesség, agitáltság, álmatlanság, szorongás, rémálmok, paranoia, szédülés, zavartság, remegés, hallucinációk, depresszió és szuicid gondolatok és cselekedetek. Ezek a mellékhatások már az első dózist követően felléphetnek. Amennyiben a delafloxacinnal kezelt betegnél fellépnek ezek a mellékhatások, a delafloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és meg kell hozni a megfelelő intézkedéseket. A delafloxacint ismert vagy gyanított CNS betegségek esetén (pl. súlyos cerebrális arteriosclerosis, epilepsia), vagy egyéb olyan rizikófaktorok megléte esetén, melyek rohamokhoz vezethetnek, vagy csökkenthetik a rohamkészség küszöbét, csak akkor szabad alkalmazni, ha a terápia előnyei meghaladják a kockázatokat. Myasthenia gravis exacerbációja A fluorokinolonoknak neuromusculáris kapcsolatot gátló hatása van, és fokozhatják az izomgyengeséget myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében. Post-marketing jelentések myasthenia gravisban szenvedő betegek fluorokinolon kezelésével összefüggésben olyan súlyos
mellékhatásokról számoltak be, mint az elhalálozás vagy a légzéstámogatás szükségessé válása. A delafloxacin alkalmazása myasthenia gravisban szenvedő betegek esetén nem javasolt. Clostridioides difficile fertőzés Clostridioides difficile-infekciót jelentettek majdnem minden szisztémás antibakteriális szerrel folytatott terápiával összefüggésben, ennek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig terjedhet. A Clostridioides difficile fertőzésre minden hasmenéssel jelentkező beteg esetében gondolni kell. Ha felmerül a gyanúja vagy igazolást nyer a Clostridioides difficile fertőzés, a delafloxacin-terápiát meg kell szakítani, és a megfelelő szupportív intézkedések mellett a C. difficile célzott antibakteriális kezelését fontolóra kell venni. A bélperisztaltikát gátló gyógyszerek Clostridioides difficile fertőzés gyanújakor ellenjavalltak. Túlérzékenységi reakciók A delafloxacinra vagy egyéb fluorokinolonokra ismerten allergiás betegek számára a Quofenix alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Súlyos, olykor halálos kimenetelű allergiás (anaphylaxiás) reakciókat jelentettek flourokinolon típusú antibiotikummal kezelt betegek esetén. A delafloxacinterápia megkezdését megelőzően körültekintően tájékozódni kell korábbi, egyéb kinolon vagy fluorokinolon típusú antibiotikumokra adott allergiás reakciókról. Amennyiben a delafloxacinra anaphylaxiás reakció alakul ki, a terápiát azonnal fel kell függeszteni, és a betegnek megfelelő ellátásban kell részesülnie. Vesekárosodásban szenvedő betegek Súlyosan károsodott vesefunkciójú betegek kezelésekor dózismódosítás szükéges (lásd 4.2 pont). A biztonságos és hatásos dózis-módosításokra vonatkozó javaslatokat súlyosan károsodott vesefunkciójú betegek esetében nem igazolták klinikai vizsgálatokkal, ezek farmakokinetikai modellezésen alapulnak. Delafloxacin az ilyen betegnél kizárólag akkor alkalmazható, ha a várható előnyök meghaladják a lehetséges kockázatot. A terápiára adott klinikai választ és a vesefunkciót szorosan monitorozni kell ezen betegek esetében. Közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén a szulfobutilbetadexnátrium intravénás oldószer akkumulálódhat; ezért ezen betegek esetében a szérum kreatinin-szintet szorosan ellenőrizni kell, és ha emelkedik, meg kell fontolni a 12 óránként egy delafloxacin 450 mg tablettára való áttérést. A Quofenix nem javasolt végstádiumú vesebetegségben (ESRD) szenvedő betegek számára. Korlátozott klinikai adatok A két nagyobb ABSSSI klinikai vizsgálatban a kezelt fertőzések csak a cellulitisre/erysipelasra, tályogokra és sebfertőzésekre korlátozódtak. Egyéb típusú bőrfertőzéseket nem vizsgáltak. A toxikus 3 sokkos, neutropeniás (neutrophil szám <500 sejt/mm ) és súlyosan immunszuprimált betegeket kizárták a vizsgálatból. 75 év feletti betegek vonatkozásában a tapasztalat korlátozott. A CAP-populáció azonban idősebb volt, mint az ABSSSI-ben vizsgált (az alanyok 48,3%-a volt 65 éves vagy idősebb, 23,9%-uk pedig 75 éves vagy idősebb). A CAP-vizsgálatban a betegek 90,7%ának CURB-65 pontszáma ≤2 volt. A betegek 69,3%-át azonban a PORT III osztályba sorolták, és a betegek 30,7%-ának a PORT pontszáma > III volt. Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A delafloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.
Felülfertőződés A fluorokinolonra nem érzékeny kórokozók okozhatnak felülfertőződést a delafloxacin alkalmazása mellett. Ha másodlagos fertőzés jelenik meg a terápia során, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. Dysglykaemia Mint minden kinolon típusú antibiotikum esetén, vércukor eltéréseket jelentettek, beleértve a hypo- és a hyperglykaemiát is (lásd 4.8 pont), elsősorban egyidejűleg orális antidiabetikum (pl. glibenklamid) vagy insulin terápiában részesülő cukorbetegek esetén. Hypoglykaemiás coma eseteit is jelentették. Cukorbetegeknél a vércukorszint szoros monitorozása javasolt. Nincs rendelkezésre álló adat súlyos, comához, vagy halálhoz vezető delafloxacin alkalmazásával összefüggő hypoglykaemiás esetekről. Súlyos bullózos bőrreakciók Bullózus bőrreaciókkal, mint Stevens–Johnson-szindrómával, vagy toxicus epidermalis necrolysissel járó eseteket jelentettek egyéb fluorokinolon típusú antibiotikumok esetében. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ha bőr és/vagy nyálkahártya reakciók lépnek fel náluk, haladéktalanul forduljanak kezelőorvosukhoz mielőtt folytatnák a kezelést. Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek Azok a betegek, akiknek a családi anamnézisben szerepel a glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz hiány, vagy ténylegesen ebben a kórképben szenvednek, hajlamosak lehetnek haemolytikus reakcióval reagálni az egyéb kinolonokkal végzett terápiára. Ezért a delafloxacin elővigyázatossággal alkalmazható ilyen betegeknél. Segédanyagok Ez a gyógyszerkészítmény szulfobutil-beetadex-nátriumot tartalmaz. Közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a ciklodextrinek felhalmozódhatnak. Ez a gyógyszer injekciós üvegenként 175 mg nátriumot tartalmaz, ami a WHO által ajánlott felnőttkori maximális napi 2 g nátrium-bevitel 8,8%-ának felel meg.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Egyéb gyógyszerek hatása a delafloxacinra Nincs rendelkezésre álló adat egyéb gyógyszerek delafloxinra gyakorolt speciális hatására vonatkozóan. A fluorokinolonokhoz kapcsolódó ismert, lehetséges kölcsönhatásokat számításba kell venni. A delafloxacin hatása egyéb gyógyszerekre Kelát-képző hatóanyagok antacidok, szukralfát, fém kationok, multivitaminok Nem áll rendelkezésre adat az intravénás delafloxacin és a multivitaminok, a didanozin, vagy fém kationok interakciójára vonatkozóan. Mindazonáltal a delafloxacin nem alkalmazható egyidejűleg ugyanazon vénás úton olyan oldattal, amely többvegyértékű kationokat pl. magnéziumot tartalmaz (lásd 4.2 és 6.2 pont).
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Fogamzóképes korú nők
Fogamzóképes korban lévő nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt. Terhesség A delafloxacin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem vagy csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Humán adatok hiányában és a humán terápiás expozícióra vonatkozó nem-klinikai vizsgálatok adatai alapján a delafloxacin alkalmazása ellenjavallt terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást (lásd 4.3 és 4.4 pont). Szoptatás Nem ismert, hogy a delafloxacin vagy metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakokinetikai/toxikológiai adatok a delafloxacinnak /metabolitjainak kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A delafloxacin alkalmazásának ideje alatt a szoptatás ellenjavallt. Termékenység A delafloxacin hatását a termékenységre humán vonatkozásban nem vizsgálták. Delafloxacinnal folytatott nem klinikai vizsgálatok patkányok esetében nem mutattak káros hatást a termékenységre vagy a reprodukciós aktivitásra (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Quofenix közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Néhány mellékhatás (pl. szédülés, fejfájás, látásproblémák) csökkenthetik a koncentráló- és reagáló képességet, ezért kockázatot jelenthet olyan helyzetekben, amikor a beteg gépjárművet vezet, vagy gépeket kezel, vagy egyéb olyan tevékenységet végez, amely mentális éberséget és koordinációt igényel.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása A per os és intravenás delafloxacin-expozíciónak kitett ABSSSI-ben (2. és 3. fázisú klinikai vizsgálatokban) vagy CAP-ban szenvedő betegeknél (3. fázisú klinikai vizsgálatokban) a jelentett leggyakoribb mellékhatások a hasmenés (5,86%), a hányinger (5,47%) és a transzaminázszintemelkedés (hypertransaminasaemia) (2,85%) voltak; ezek enyhék vagy közepesen súlyosak voltak. A mellékhatások táblázatos összefoglalása Négy összehasonlító 2. és 3. fázisú ABSSSI-vizsgálatban és egy 3. fázisú CAP-vizsgálatban az alábbi mellékhatásokat azonosították, a preferált megnevezés, az érintett szervrendszer és gyakoriságuk alapján osztályozva. A feltüntetett gyakoriságok meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - ≤ 1/100), ritka (≥ 1/10 000 - ≤ 1/1000), nagyon ritka (≤ 1/10 000).
Szervrendszer Gyakori Nem gyakori Ritka
Fertőző betegségek Gombás fertőzés Clostridioides difficile Húgyúti fertőzés és parazita- fertőzés (lásd 4.4 pont) Sinusitis
fertőzések
Szervrendszer Gyakori Nem gyakori Ritka
Vérképzőszervi és Aneamia Thrombocytopenia nyirok-rendszeri Leukopenia Neutropenia betegségek és Emelkedett INR tünetek (nemzetközi normalizált arány) Immunrendszeri Túlérzékenység (lásd Szezonális allergia
betegségek és 4.4 pont)
tünetek
| Anyagcsere- és | Hyperglykaemia (lásd | Hypoglykaemia (lásd |
| táplálkozási | 4.4 pont) | 4.4 pont) |
| betegségek és | Étvágycsökkenés | Hyperuricaemia |
tünetek Hypokalaemia Emelkedett vérkáliumszint Pszichiátriai Álmatlanság Hallucináció (hangok) kórképek* Szorongás Furcsa álmok Zavart tudatállapot Idegrendszeri Fejfájás Perifériás neuropathia Presyncope betegségek és (beleértve a paraesthesiát Álmosság tünetek * és a hypoasthesiát is) (lásd 4.4 pont) Szédülés Dysgeusia Szembetegségek és Homályos látás Száraz szem
szemészeti tünetek *
| A fül és az | Vertigo |
| egyensúly-érzékelő | Tinnitus |
| szerv betegségei és | Vestibularis zavarok |
tünetei *
Szívbetegségek és a Palpitatio Sinus tachycardia
szívvel kapcsolatos Bradycardia
tünetek**
Érbetegségek és Hypertonia Mélyvénás thrombosis tünetek** Hypotonia Phlebitis Hőhullámok Légzőrendszeri, Dyspnoe Köhögés mellkasi és Torokszárazság
mediastinalis
betegségek és tünetek
| Emésztőrendszeri | Hasmenés | Stomatitis | Errozív gastritis |
| betegségek és | Hányás | Hasi fájdalom | Gastroesophageális reflux |
| tünetek | Hányinger | Dyspepsia | betegség |
| Száj szárazság | Orális paraesthesia |
| Flatulencia | Orális hypasthesia |
| Székrekedés | Glossodynia |
Elszíneződött széklet Máj- és Transzamináz- Alkalikusfoszfatáz-szint- Albuminszint-csökkenés a epebetegségek, szint-emelkedés emelkedés a vérben vérben
illetve tünetek Gamma-glutamil-
transzferáz-szintemelkedés
Szervrendszer Gyakori Nem gyakori Ritka
A bőr és a bőr alatti Pruritus Allergiás dermatitis Alopecia szövet betegségei és Urticaria Hideg verejtékezés tünetei Bőrkiütés Éjszakai izzadás Hyperhydrosis
| A csont- és | Arthralgia | Reaktív arthritis |
| izomrendszer, | Myalgia | Myositis |
| valamint a | Tendinitis (lásd 4.4 pont) | Izomspazmus |
| kötőszövet | Musculoskeletalis |
| betegségei és tünetei | fájdalom (pl. végtag- |
| * | fájdalom, hátfájás, nyaki |
fájdalom), izomgyengeség Kreatin-foszfokináz emelkedett vérszintje Vese- és húgyúti Vesekárosodás Haematuria betegségek és Kristályok a vizeletben
tünetek
| Általános tünetek, | Az infúzió | Láz | Perifériás oedema |
| az alkalmazás | beadásának | Helyi duzzanat | Borzongás, hidegrázás |
| helyén fellépő | helyén kialakuló | Fáradékonyság | Orvosi eszköz okozta |
reakciók * reakciók szövődmények
Sérülés, mérgezés és Sebszövődmények
a beavatkozással
kapcsolatos
szövődmények
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
- Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több –
szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek (beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és öngyilkossági gondolatokat), memória- és koncentrációromlás, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). ** Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A klinikai vizsgálatokban a legmagasabb intravénás adag napi 1200 mg volt; a betegek, akik ezt a dózist kapták nem tapasztaltak mellékhatást, és nem volt említésre méltó laboratóriumi eltérésük sem a vizsgálat során. A delafloxacin túladagolásának terápiája obszervációból és általános szupportív intézkedésekből áll.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, fluorokinolonok, ATC kód: J01MA23 Hatásmechanizmus A delafloxacin a bakteriális topoizomeráz IV és a DNS giráz (topoizomezáz II) gátlásán keresztül fejti ki a hatását, ezen enzimek szükségesek a bakteriális DNS replikációjához, átírásához, javításához és rekombinációjához. Rezisztencia A fluorokinolonokkal, beleértve a delafloxacint is, rezisztencia kialakulhat a célenzimek, abakteriális topoizomeráz IV és a DNS giráz meghatározott régióinak az úgynevezett kinolon-rezisztencia meghatározó régiók (Quinolone-Resistance Determining Regions, QRDRs)) mutációjával, vagy egyéb rezisztencia mechanizmusokon keresztül, mint pl. az efflux mechanizmus. Keresztrezisztenciát tapasztalhatunk más fluorokinolonok és a delafloxacin között, ugyanakkor néhány egyéb fluorokinolonra rezisztens izolátum megtarthatja a delafloxacin iránti érzékenységét. Érzékenységi vizsgálat határértékei Az Antibiotikum-érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (EUCAST) a delafloxacin vonatkozásában megállapította a MIC (minimális gátló koncentráció) érzékenységi vizsgálatának értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-micbreakpoints_en.xlsx. Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés Mint az egyéb kinolon típusú antibiotikum esetében is, a farmakokinetikai/farmakodinámiás paraméterek közül az fAUC24/MIC hányados értéke mutatja a legszorosabb összefüggést a delafloxacin hatékonyságával. Klinikai hatásosság adott kórokozókkal szemben Az egyes javallatoknál feltüntetett, delafloxacinra in vitro érzékeny kórokozókkal szembeni hatásosságot klinikai vizsgálatokban igazolták.
A bőr és a bőrstruktúrák akut bakteriális fertőzései
Gram-pozitív mikroorganizmusok:
| • | Staphylococcus aureus (beleértve a meticillin-rezisztenseket [MRSA] is) |
| • | Staphylococcus haemolyticus |
| • | Staphylococcus hominis |
| • | Staphylococcus lugdunensis |
| • | Streptococcus agalactiae |
| • | Streptococcus anginosus csoport (beleértve: Streptococcus anginosus, Streptococcus |
intermedius és a Streptococcus constellatus is)
- Streptococcus dysgalactiae
- Streptococcus mitis csoport (beleértve: Streptococcus cristatus, Streptococcus gordonii,
Streptococcus oralis, Streptococcus mitis, and Streptococcus sanguinis)
- Streptococcus pyogenes
- Enterococcus faecalis
Gram-negatív mikroorganizmusok:
| • | Escherichia coli |
| • | Enterobacter cloacae |
| • | Klebsiella pneumoniae |
| • | Pseudomonas aeruginosa |
Területen szerzett pneumonia
Gram-pozitív mikroorganizmusok:
- Streptococcus pneumoniae
- Staphylococcus aureus (MSSA)
Gram-negatív mikroorganizmusok:
- Haemophilus influenzae
- Escherichia coli
Atípusos:
| • | Chlamydia pneumoniae |
| • | Legionella pneumophila |
| • | Mycoplasma pneumoniae |
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a Quofenix vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a bőr és a bőr alatti szövetek helyi fertőzéseinek kezelésében és a területen szerzett pneumonia kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
300 mg delafloxacin 12 óránkénti intravénás beadását követően, többszöri alkalmazás után a dinamikus egyensúlyi állapotbeli koncentráció kb. 3-5 nap múlva alakul ki, 10% körüli akkumulációval. Az intravénásan alkalmazott delafloxacin felezési ideje megközelítőleg 10 óra. A populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy a delafloxacin farmakokinetikája az ABSSSIben vagy CAP-ban szenvedő betegek és az egészséges önkéntesek csoportjában hasonló volt. Felszívódás A delafloxacin az 1 órás intravénás infúzió végén éri el plazma csúcskoncentrációját A 300 mg-os intravénás gyógyszerforma bioekvivalens a 450 mg-os tablettával a teljes expozíció (AUC) tekintetében. Eloszlás Dinamikus egyensúlyi állapotban a delafloxacin eloszlási térfogata kb. 40 liter, ami megközelíti a test teljes vízterét. A delafloxacin plazmafehérjékhez való kötődése megközelítőleg 84%-os; elsősorban albuminhoz kötődik. A delafloxacin plazmafehérjékhez való kötődését nem befolyásolja jelentősen a vese károsodásának mértéke. Harminc egészséges önkéntesnél 300 mg delafloxacin 7 dózisának intravénás beadását követően az alveoláris makrofágokban a delafloxacin átlagos AUC0-12 értéke (3,6 óra×µg/ml) a szabad gyógyszer plazma AUC0-12 83%-a, és az epithelium nyákrétegében a delafloxacin átlagos AUC0-12-értéke (2,8 óra×µg/ml) a szabad gyógyszer plazma AUC0-12 értékének 65%-a volt. Biotranszformáció A delafloxacin glükuronidálása az elsődleges metabolizációs útvonal, míg az alkalmazott dózis kb. 1%-a oxidatív metabolizáción megy keresztül. A delafloxacin glükuronidálását főleg az UGT1A1, az UGT1A3 és az UGT2B15 mediálja.
A plazmában a gyógyszer változatlan formája dominál. Emberben nincs jelentős mennyiségű keringő metabolit (átlagosan 9,6%). In vitro adatok azt mutatják, hogy a delafloxacin klinikailag releváns dózisban nem gátolja sem a citokróm P450-et, sem az alábbi enzimeket: CYP1A2, CYP2A6, CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, CYP2E1 és CYP3A4/5, sem az UDP gükuronozil-transzferáz UGT1A1 és UGT2B7 izoformáit. A delafloxacin nem indukálja a CYP1A2, CYP2B6, CYP2C9, CYP2C8, CYP2C19, vagy CYP3A4/5 enzimeket sem. Ugyanígy klinikailag releváns koncentrációban a delafloxacin nem gátolja az MDR1, BCRP, OAT1, OAT3, OCT1, OCT2, OATP1B1, OATP1B3, MATE1, MATE2K és BSEP transzportereket sem. A delafloxacin valószínűleg a BCRP szubsztrátja. Elimináció 14 C izotóppal jelölt delafloxacin egyszeri vénás alkalmazását követően a radioaktivitás 65%-ának megfelelő mennyiség a vizelettel választódik ki, 28%-nyi pedig széklet útján. A vizelettel a delafloxacin mind változatlan formában, mind glükuronid metabolit formájában ürül. A székletben mért radioaktivitás a delafloxacin változatlan formájából származott. 2 Túlsúlyos betegek (≥ 30 kg/m BMI) A farmakokinetikai paraméterek nem módosultak obesitasban szenvedő betegek esetében (BMI ≥ 2 30 kg/m). Májkárosodás Nem figyeltek meg klinikailag számottevő eltérést a delafloxacin Cmax és AUC∞ értékeiben egyszeri 300 mg intravénás dózis alkalmazását követően enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban (Child-Pugh A, B és C osztály) szenvedő betegeknél az egészséges kontroll személyekhez viszonyítva. Vesekárosodás A delafloxacin egyszeri intravénás (300 mg) alkalmazását követően az átlagos teljes expozíció (AUC) értékei enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban, illetve ESRD-ben a beadás után hemodialízált, illetve nem hemodialízált betegeknél 1,3-szor; 1,7-szer; 2,1-szer; 3,5-ször, illetve 4,1szer magasabbak voltak, mint a kontroll csoportban.
A csúcskoncentrációk enyhe vagy közepes fokú vesekárosodás esetén hasonlóak voltak az egészséges alanyoknál kialakulóéhoz, azonban súlyos vesekárosodásban és ESRD-ben a beadás után hemodialízált, illetve nem hemodialízált betegeknél a csúcskoncentrációk 2,1-szer, 5,9-szer, illetve 6,4-szer magasabbak voltak. ESRD-ben a beadás után hemodialízált, illetve nem hemodialízált betegek esetén a delafloxacin 6,58 l/h illetve 5,09 l/h clearance-szel dializálódott. Közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő, illetve hemodialízisben részesülő ESRDben szenvedő betegek esetén a szulfobutilbetadex-nátrium intravénás oldószer akkumulálódhat. A szisztémás expozíció (AUC) a közepes, illetve súlyos vesekárosodásban, illetve ESRD-ben a beadás után hemodialízált, illetve nem hemodialízált betegeknél az 2,2-szeresére; 5,3-szeresére; 8,5-szeresére; illetve 29,8-szorosára emelkedett az egészséges kontroll csoporthoz képest. Az átlagos csúcsexpozíció (Cmax) súlyos vesekárosodásban, illetve ESRD-ben a beadás után hemodialízált, illetve nem hemodialízált betegeknél 2-szeresére; 5-szörösére; illetve 7-szeresére emelkedett az egészséges kontroll csoporthoz képest. A vesekárosodásban szenvedő betegek számára javasolt adagolási útmutatást lásd a 4.2 pontban. Idősek A delafloxacin farmakokinetikája nem változik jelentősen a korral, ezért dózismódosításra nincs szükség az életkor alapján. Gyermekek és serdülők Nem folytattak klinikai vizsgálatokat delafloxacinnal gyermekek és serdülők vonatkozásában. Nemek
Egészséges alanyoknál és az ABSSSI-ben vagy CAP-ban szenvedő betegek esetében nem találtak klinikailag releváns nemtől függő különbségeket a delafloxacin farmakokinetikájában. Dózismódosításra nemtől függően nincs szükség.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Patkányokkal és kutyákkal végzett ismételt dózis toxicitási vizsgálatokban a legjellemzőbbek a gastrointestinális hatások voltak: ez magában foglalta a coecum tágulatát (csak per os alkalmazásnál), rendellenes székelést, csökkent táplálék felvételt és/vagy súlyvesztést patkányoknál, valamint hányást, nyáladzást, rendellenes székletet/hasmenést kutyák esetében.Továbbá emelkedett szérum GPT és ALP (alkalikus foszfatáz), valamint csökkent protein és globulin értékeket mértek a kezelési ciklus végén a kutyákon 4 hétig a legmagasabb intravénás dózissal (75 mg/ttkg) végzett döntő fontosságú vizsgálatban egyes kutyák esetében. Lényeges, hogy a gastrointestinális hatásokhoz és a kissé emelkedett májenzim-szintekhez nem társultak a gastrointestinális rendszer és a kapcsolódó szervek (pancreas, máj) hisztopatológiai változásai. Nem tapasztaltak mellékhatást patkányoknál az embereknél alkalmazottnál 2-szer magasabb dózisokkal, illetve kutyáknál az emberekével közel megegyező expozíció mellett. Patkányokon és nyulakon végzett embrió-magzat fejlődési vizsgálatokban a delafloxacin nem mutatott teratogén hatást, de anyai toxicitást okozó dózisok mellett a magzatoknál növekedésbeli retardációt és a csontképződés késleltetését észlelték. Patkányoknál magzati hatások az AUC alapján az emberben megfigyelt expozíciós szint 2-szeresét meghaladó expozíció mellett jelentkeztek, de nyulaknál, amelyről ismert, hogy az antibiotikumok okozta anyai toxicitás szempontjából különösen érzékeny faj, az emberi expozíciónál jóval alacsonyabb kitettség mellett is jelentkeztek magzati hatások. Mivel a delafloxacin kiválasztódik az anyatejbe, az újszülött patkányoknál súlyos toxicitást figyeltek meg a szoptatás során, ha az anyaállatot a terhesség és a szoptatás alatt olyan delafloxacin adagokkal kezelték, ami a humán expozíció kb. 5-szörösének megfelelő szisztémás kitettséget eredményezett. Azonban ilyen vagy egyéb fejlődésbeli hatás nem jelentkezett az anyaállatok utódainál, ha delafloxacin expozíciójuk legfeljebb 2-szerese volt a humán expozíciónak. A humán expozíció kb. 5-szeresének megfelelő expozíciót eredményező dózisok alkalmazása mellett nem figyeltek meg fertilitást befolyásoló hatást hím és nőstény patkányoknál. Delafloxacinnal hosszú távú karcinogenitási vizsgálatokat nem folytattak. In vitro nem mutattak ki genotoxicitási kockázatot, és az in vivo vizsgálat az AUC alapján meghatározott humán expozíció ≥ 15-szöröse mellett is negatív volt. A környezeti kockázatbecslési vizsgálatok kimutatták, hogy a delafloxacin kockázatot jelenthet a vízi környezetre.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
meglumin szulfobutilbetadex-nátrium dinátrium-edetát nátrium-hidroxid (pH-beállításra) tömény sósav (pH-beállításra)
6.2 Inkompatibilitások
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
5 év.
Az elkészített oldat kémiai és fizikai-kémiai stabilitása 20-25 ºC vagy 2-8 ºC on 24 órán át igazolt. Mikrobiológiai szempontból a készítményt az elkészítést és hígítást követően azonnal fel kell használni. Amennyiben nem kerül azonnal felhasználásra, az elkészített készítmény tárolásának időtartamáért és körülményeiért a felhasználót terheli a felelősség, és ez normál esetben nem haladhatja meg a 24 órát 2-8 ºC között tárolva, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt. Nem fagyasztható!
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
20 mm-es 1-es típusú gumidugóval és 20 mm-es lepattintható kupakkal ellátott 20 ml-es átlátszó, 1-es típusú injekciós üvegben kerül forgalomba. Kiszerelés: 10 db injekciós üveg.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések
A Quofenix oldatot aszeptikus körülmények között kell elkészíteni, minden injekciós üveghez 10,5 ml 50 mg/ml (5%)-os glükóz injekcióhoz való oldatot (D5W) vagy nátrium-klorid (NaCl) 9 mg/ml (0,9%) injekcióhoz való oldatot adva.
- Az injekciós üveget alaposan fel kell rázni, amíg a tartalma teljesen feloldódik. Az elkészített
átlátszó, sárga vagy borostyán színű oldat 300 mg/ 12 ml delafloxacint tartalmaz.
- Az elkészített oldatot ezután az alkalmazás előtt fel kell oldani egy 250 ml-es infúziós
zacskóban (0,9%-os nátrium-klorid vagy D5W oldattal).
- 300 mg-os Quofenix dózis intravénás infúzióban történő beadásához az elkészített oldatból
12 ml, 200 mg dózishoz 8 ml felhasználása szükséges.
- A szükséges mennyiségű Quofenix elkészített oldatot aszeptikus körülmények között kell a
250 ml-es infúziós zsákba juttatni. (A fel nem használt elkészített oldatot meg kell semmisíteni.)
- Az elkészítés és a hígítás után a Quofenixet intravénás úton kell alkalmazni összesen 1 órán át
tartó infúzióban. A Quofenixet tilos egyéb gyógyszerekkel azonos infúzióban alkalmazni. Amennyiben ugyanazt a vénás útvonalat kell alkalmazni más gyógyszerek beadására is, az utat át kell mosni NaCl 9 mg/ml (0,9%) injekcióhoz való oldattal vagy D5W oldattal a Quofenix minden alkalmazása előtt és után. Ez a gyógyszer kockázatot jelenthet a környezetre (lásd 5.3 pont). Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
- Menarini – Industrie Farmaceutiche Riunite – s.r.l.
Via Sette Santi 3, 50131 Florence, Olaszország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/19/1393/001
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2019. december 16. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2024. augusztus 22.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján található: http://www.ema.europa.eu
1. A GYÓGYSZER NEVE
Quofenix 450 mg tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
450 mg delafloxacinnak megfelelő delafloxacin meglumint tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyag(ok) Tablettánként 39 mg nátriumot tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Tabletta. Bézs vagy foltos bézs színű, hosszúkás, kb. 10 mm szélességű és 21 mm hosszúságú bikonvex tabletta.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Quofenix felnőttek számára az alábbi fertőzések kezelésére javallott:
- a bőr és bőrstruktúrák akut bakteriális fertőzéseinek (acute bacterial skin and skin structure
infections, röviden: ABSSSI),
- területen szerzett pneumonia (community-acquired pneumonia, CAP),
ha az ezen fertőzések kezelésére általában javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek (lásd 4.4 és 5.1 pont). Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás A delafloxacin ajánlott adagolása 12 óránként 450 mg per os alkalmazva, és a kezelés teljes időtartama ABSSSI esetén 5–14 nap, CAP esetén pedig 5–10 nap, az orvos megítélése szerint. A delafloxacin tablettát étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül is be lehet venni. Különleges betegcsoportok Idősek Nem szükséges a dózis módosítása. Mivel a delafloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozik, a 60 évnél idősebb betegek esetén a súlyos ínszalag rendellenességek (beleértve az ínszalagszakadást is) előfordulásának kockázata fokozott (lásd 4.4 és 5.2 pont). Vesekárosodás
Nincs szükség a dózis módosítására sem enyhe, sem közepes vagy súlyos fokú vesekárosodás esetén (lásd 4.4 és 5.2 pont). A Quofenix nem javasolt végstádiumú vesebetegségben (End Stage Renal Disease, röviden: ESRD) szenvedő betegek esetében. Májkárosodás Nem szükséges a dózis módosítása (lásd 5.2 pont). Gyermekek és serdülők A Quofenix ellenjavallt gyermekek és serdülők számára (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A tablettákat le kell nyelni, étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehetők. A betegnek elegendő mennyiségű folyadékot kell innia a Quofenix bevételekor.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. A fluorokinolon vagy kinolon típusú antibakteriális gyógyszerekkel szembeni túlérzékenység. Fluorokinolonok alkalmazásával összefüggő ínbetegségek, rendellenességek az anamnézisben. Terhesség, fogamzásgátlást nem alkalmazó szülőképes korú nőbeteg, és szoptatás (lásd 4.6 pont). Gyermekek vagy 18 év alatti, növekedésben lévő serdülők (lásd 4.2 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A delafloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad delafloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). Fogamzásgátlás Fogamzóképes korú nők esetében a kezelés ideje alatt hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazni (lásd 4.6 pont). Aortaaneurysma és dissectio, és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).
Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval, vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:
- mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti
regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett
- aortaaneurysma és -dissectio (pl. vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis,
óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett
- szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. infektív endocarditis).
Az aortaaneurysma és -dissectio és e billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is. Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz. Íngyulladás és ínszakadás Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. A delafloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Perifériás neuropathia A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A delafloxacin-kezelésben részesülő betegeket figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Központi idegrendszeri hatások A fluoronikolonok alkalmazása összefüggében áll a központi idegrendszeri (central nervous system, röviden: CNS) reakciók, beleértve konvulziók, intrakraniális nyomásfokozódás (beleértve a pseudotumor cerebrit) és a toxikus psychosis emelkedett kockázatával. A fluorokinolonok okozhatnak továbbá olyan CNS reakciókat, mint az idegesség, agitáltság, álmatlanság, szorongás, rémálmok, paranoia, szédülés, zavartság, remegés, hallucinációk, depresszió, és szuicid gondolatok és cselekedetek. Ezek a mellékhatások már az első dózist követően felléphetnek. Amennyiben a delafloxacinnal kezelt betegnél fellépnek ezek a mellékhatások, a delafloxacin- kezelést azonnal le kell állítani, és meg kell hozni a megfelelő intézkedéseket. A delafloxacint ismert vagy gyanított CNS betegségek esetén (pl. súlyos cerebrális arteriosclerosis, epilepsia), vagy egyéb olyan rizikófaktorok megléte esetén, melyek rohamokhoz vezethetnek, vagy csökkentik a rohamkészség küszöbét, csak akkor szabad alkalmazni, ha a terápia előnyei meghaladják a kockázatokat. Myasthenia gravis exacerbációja A fluorokinolonoknak neuromusculáris kapcsolatot gátló hatása van, és fokozhatják az izomgyengeséget myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében. Post-marketing jelentések myasthenia gravisban szenvedő betegek fluorokinolon kezelésével összefüggésben olyan súlyos mellékhatásokról számoltak be, mint az elhalálozás vagy a légzéstámogatás szükségessé válása. A delafloxacin alkalmazása myasthenia gravisban szenvedő betegek esetén nem javasolt. Clostridioides difficile fertőzés Clostridioides difficile infekciót jelentettek majdnem minden szisztémás antibakteriális szerrel folytatott terápiával összefüggésben, ennek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig terjedhet. A Clostridioides difficile fertőzésre minden hasmenéssel jelentkező beteg esetében
gondolni kell. Ha felmerül a gyanúja vagy igazolást nyer a Clostridioides difficile fertőzés, a delafloxacin-terápiát meg kell szakítani, és a megfelelő szupportív intézkedések mellett a C. difficile célzott antibakteriális kezelését fontolóra kell venni. A bélperisztaltikát gátló gyógyszerek Clostridioides difficile fertőzés gyanújakor ellenjavalltak. Túlérzékenységi reakciók A delafloxacinra vagy egyéb fluorokinolonokra ismerten allergiás betegek számára a Quofenix alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Súlyos, olykor halálos kimenetelű allergiás (anaphylaxiás) reakciókat jelentettek flourokinolon típusú antibiotikummal kezelt betegek esetén. A delafloxacinterápia megkezdését megelőzően körültekintően tájékozódni kell korábbi, egyéb kinolon, vagy fluorokinolon típusú antibiotikumokra adott allergiás reakciókról. Amennyiben a delafloxacinra anaphylaxiás reakció alakul ki, a terápiát azonnal fel kell függeszteni, és a betegnek megfelelő ellátásban kell részesülnie. Vesekárosodásban szenvedő betegek Súlyosan károsodott vesefunkciójú betegek esetében a biztonságos és hatásos dózisra vonatkozó javaslatokat nem igazolták klinikai vizsgálatokkal, ezek farmakokinetikai modellezésen alapulnak. Delafloxacin az ilyen betegnél kizárólag akkor alkalmazható, ha a várható előnyök meghaladják a lehetséges kockázatot. A terápiára adott klinikai választ és a vesefunkciót szorosan monitorozni kell ezen betegek esetében. Súlyos vesekárosodásban és alacsony testtömegű betegeknél orális delafloxacin alkalmazása a szisztémás expozíció növekedéséhez vezethet. A Quofenix nem javasolt ESRD-ben szenvedő betegek számára. Korlátozott klinikai adatok A két nagyobb ABSSSI klinikai vizsgálatban a kezelt fertőzések csak a cellulitisre/erysipelasra, tályogokra és sebfertőzésekre korlátozódtak. Egyéb típusú bőrfertőzéseket nem vizsgáltak. A toxikus 3 sokkos, neutropeniás (neutrophil szám <500 sejt/mm ) és súlyosan immunszuprimált betegeket kizárták a vizsgálatból. 75 év feletti betegek vonatkozásában a tapasztalat korlátozott. A CAP-populáció azonban idősebb volt, mint az ABSSSI-ben vizsgált (az alanyok 48,3%-a volt 65 éves vagy idősebb, 23,9%-uk pedig 75 éves vagy idősebb). A CAP-vizsgálatban a betegek 90,7%ának CURB-65 pontszáma ≤2 volt. A betegek 69,3%-át azonban a PORT III osztályba sorolták, és a betegek 30,7%-ának a PORT pontszáma > III volt. Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A delafloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Felülfertőződés A fluorokinolonra nem érzékeny kórokozók okozhatnak felülfertőződést a delafloxacin alkalmazása mellett. Ha másodlagos fertőzés jelenik meg a terápia során, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. Dysglykaemia Mint minden kinolon típusú antibiotikum esetén, vércukor eltéréseket jelentettek, beleértve a hypo- és a hyperglykaemiát is (lásd 4.8 pont), elsősorban egyidejűleg orális antidiabetikum (pl. glibenklamid)
vagy insulin terápiában részesülő cukorbetegek esetén. Hypoglykaemiás coma eseteit is jelentették. Cukorbetegeknél a vércukorszint szoros monitorozása javasolt. Nincs rendelkezésre álló adat súlyos, comához, vagy halálhoz vezető delafloxacin alkalmazásával összefüggő hypoglykaemiás esetekről. Súlyos bullózos bőrreakciók Bullózus bőrreaciókkal, mint Stevens–Johnson-szindrómával, vagy toxicus epidermalis necrolysissel járó eseteket jelentettek egyéb fluorokinolon típusú antibiotikumok esetében. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ha bőr és/vagy nyálkahártya reakciók lépnek fel náluk, haladéktalanul forduljanak kezelőorvosukhoz mielőtt folytatnák a kezelést. Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek Azok a betegek, akiknek családi anamnézisben szerepel a glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz hiány, vagy ténylegesen ebben a kórképben szenvednek, hajlamosak lehetnek haemolytikus reakcióval reagálni az egyéb kinolonokkal végzett terápiára. Ezért a delafloxacin elővigyázatossággal alkalmazható ilyen betegeknél. Segédanyagok Ez a gyógyszerkészítmény tablettánként 39 mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott felnőttkori maximális napi 2 g nátrium-bevitel 2%-ának.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Egyéb gyógyszerek hatása a delafloxacinra Kelát-képző hatóanyagok antacidok, szukralfát, fém kationok, multivitaminok A fluorokinolonok alkáliföldfémekkel és átmeneti fémkationokkal kelátot képeznek. A delafloxacin szájon át történő egyidejű adagolása alumíniumot vagy magnéziumot tartalmazó savmegkötő savokkal, szukralfáttal, fémkationokkal, például vassal, vagy vasat vagy cinket tartalmazó multivitaminokkal, vagy két- és háromértékű kationokat tartalmazó készítményekkel, például didanozin tartalmú készítményekkel (pufferolt tabletták belsőleges szuszpenzióhoz vagy – gyermekeknél és serdülőknél való alkalmazásra szolgáló – por belsőleges oldathoz) jelentősen befolyásolhatják a delafloxacin felszívódását, ami a kívántnál jóval alacsonyabb szisztémás koncentrációkat eredményezhet. Ezért a delafloxacint legalább 2 órával ezen gyógyszerek bevétele előtt vagy 6 órával azután kell bevenni.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Fogamzóképes korú nők Fogamzóképes korban lévő nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt. Terhesség A delafloxacin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem vagy csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Humán adatok hiányában és a humán terápiás expozícióra vonatkozó nem-klinikai vizsgálatok adatai alapján a delafloxacin alkalmazása ellenjavallt terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást (lásd 4.3 és 4.4 pont). Szoptatás Nem ismert, hogy a delafloxacin vagy metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló állatkísérletek során nyert farmakokinetikai/toxikológiai adatok a delafloxacinnak
/metabolitjainak kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A delafloxacin alkalmazásának ideje alatt a szoptatás ellenjavallt. Termékenység A delafloxacin hatását a termékenységre humán vonatkozásban nem vizsgálták. Delafloxacinnal folytatott nem klinikai vizsgálatok patkányok esetében nem mutattak káros hatást a termékenységre vagy a reprodukciós aktivitásra (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Quofenix közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Néhány mellékhatás (pl. szédülés, fejfájás, látásproblémák) csökkenthetik a koncentráló- és reagáló képességet, ezért kockázatot jelenthet olyan helyzetekben, amikor a beteg gépjárművet vezet, vagy gépeket kezel, vagy egyéb olyan tevékenységet végez, amely mentális éberséget és koordinációt igényel.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása A per os és intravenás delafloxacin-expozíciónak kitett ABSSSI-ben (2. és 3. fázisú klinikai vizsgálatokban) vagy CAP-ben szenvedő betegeknél (3. fázisú klinikai vizsgálatokban) a jelentett leggyakoribb mellékhatások a hasmenés (5,86%), a hányinger (5,47%) és a transzaminázszintemelkedés (hypertransaminasaemia) (2,85%) voltak; ezek enyhék vagy közepesen súlyosak voltak. A mellékhatások táblázatos összefoglalása Négy összehasonlító 2. és 3. fázisú ABSSSI-vizsgálatban és egy 3. fázisú CAP-vizsgálatban az alábbi mellékhatásokat azonosították, a preferált megnevezés, az érintett szervrendszer és gyakoriságuk alapján osztályozva. A feltüntetett gyakoriságok meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - ≤ 1/100), ritka (≥ 1/10 000 - ≤ 1/1000), nagyon ritka (≤ 1/10 000).
Szervrendszer Gyakori Nem gyakori Ritka
Fertőző betegségek Gombás fertőzés Clostridioides difficile Húgyúti fertőzés és parazita- fertőzés (lásd 4.4 pont) Sinusitis
fertőzések
Vérképzőszervi és Aneamia Thrombocytopenia nyirok-rendszeri Leukopenia Neutropenia betegségek és Emelkedett INR tünetek (nemzetközi normalizált arány) Immunrendszeri Túlérzékenység (lásd Szezonális allergia
betegségek és 4.4 pont)
tünetek
| Anyagcsere- és | Hyperglykaemia | Hypoglykaemia (lásd |
| táplálkozási | (lásd 4.4 pont) | 4.4 pont) |
| betegségek és | Étvágycsökkenés | Hyperuricaemia |
tünetek Hypokalaemia Emelkedett vérkáliumszint Pszichiátriai Álmatlanság Hallucináció (hangok)
kórképek * Szorongás
Furcsa álmok Zavart tudatállapot
Szervrendszer Gyakori Nem gyakori Ritka
Idegrendszeri Fejfájás Perifériás neuropathia Presyncope betegségek és (beleértve a Álmosság tünetek * paraesthesiát és a hypoasthesiát is) (lásd 4.4 pont) Szédülés Dysgeusia Szembetegségek és Homályos látás Száraz szem
szemészeti tünetek *
| A fül és az | Vertigo |
| egyensúly-érzékelő | Tinnitus |
| szerv betegségei és | Vestibularis zavarok |
tünetei *
Szívbetegségek és a Palpitatio Sinus tachycardia
szívvel kapcsolatos Bradycardia
tünetek**
Érbetegségek és Hypertonia Mélyvénás thrombosis tünetek** Hypotonia Phlebitis Hőhullámok Légzőrendszeri, Dyspnoe Köhögés mellkasi és Torokszárazság
mediastinalis
betegségek és tünetek
| Emésztő-rendszeri | Hasmenés | Stomatitis | Errozív gastritis |
| betegségek és | Hányás | Hasi fájdalom | Gastroesophageális reflux |
| tünetek | Hányinger | Dyspepsia | betegség |
Orális paraesthesia
| Száj szárazság | Orális hypasthesia |
| Flatulencia | Glossodynia |
| Székrekedés | Elszíneződött széklet |
Máj- és Transzamináz- Alkalikusfoszfatáz- Albuminszint-csökkenés a epebetegségek, szint-emelkedés szint-emelkedés a vérben illetve tünetek vérben Gamma-glutamiltranszferáz-szint-emelkedés A bőr és a bőr alatti Pruritus Allergiás dermatitis Alopecia szövet betegségei és Urticaria Hideg verejtékezés tünetei Bőrkiütés Éjszakai izzadás Hyperhydrosis
| A csont- és | Arthralgia | Reaktív arthritis |
| izomrendszer, | Myalgia | Myositis |
| valamint a | Tendinitis (lásd | Izomspazmus |
| kötőszövet | 4.4 pont) |
| betegségei és tünetei | Musculoskeletalis |
| * | fájdalom (pl. végtag- |
fájdalom, hátfájás, nyaki fájdalom), Izomgyengeség Kreatin-foszfokináz emelkedett vérszintje Vese- és húgyúti Vesekárosodás Haematuria betegségek és Kristályok a vizeletben
tünetek
Szervrendszer Gyakori Nem gyakori Ritka
Általános tünetek, Láz Perifériás oedema az alkalmazás Helyi duzzanat Borzongás, hidegrázás
helyén fellépő Fáradékonyság
reakciók *
Sérülés, mérgezés és Sebszövődmények
a beavatkozással
kapcsolatos
szövődmények
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
- Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több –
szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek (beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és öngyilkossági gondolatokat), memória- és koncentrációromlás, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). ** Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A klinikai vizsgálatokban a legmagasabb orális adag napi 1600 mg volt; a betegek, akik ezt a dózist kapták nem tapasztaltak mellékhatást, és nem volt említésre méltó laboratóriumi eltérésük sem a vizsgálat során. A delafloxacin túladagolásának terápiája obszervációból és általános szupportív intézkedésekből áll.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, fluorokinolonok, ATC kód: J01MA23 Hatásmechanizmus A delafloxacin a bakteriális topoizomeráz IV és a DNS giráz (topoizomezáz II) gátlásán keresztül fejti ki a hatását, ezen enzimek szükségesek a bakteriális DNS replikációjához, átírásához, javításához és rekombinációjához. Rezisztencia
A fluorokinolonokkal, beleértve a delafloxacint is, rezisztencia kialakulhat a célenzimek, abakteriális topoizomeráz IV és a DNS giráz meghatározott régióinak az úgynevezett kinolon-rezisztencia meghatározó régiók (Quinolone-Resistance Determining Regions, QRDRs)) mutációjával, vagy egyéb rezisztencia mechanizmusokon keresztül, mint pl. az efflux mechanizmus. Keresztrezisztenciát tapasztalhatunk más fluorokinolonok és a delafloxacin között, ugyanakkor néhány egyéb fluorokinolonra rezisztens izolátum megtarthatja a delafloxacin iránti érzékenységét. Érzékenységi vizsgálat határértékei Az Antibiotikum-érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (EUCAST) a delafloxacin vonatkozásában megállapította a MIC (minimális gátló koncentráció) érzékenységi vizsgálatának értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-micbreakpoints_en.xlsx. Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés Mint az egyéb kinolon típusú antibiotikum esetében is, a farmakokinetikai/farmakodinámiás paraméterek közül az fAUC24/MIC hányados értéke mutatja a legszorosabb összefüggést a delafloxacin hatékonyságával. Klinikai hatásosság adott kórokozókkal szemben Az egyes javallatoknál feltüntetett, delafloxacinra in vitro érzékeny kórokozókkal szembeni hatásosságot klinikai vizsgálatokban igazolták.
A bőr és a bőrstruktúrák akut bakteriális fertőzései
Gram-pozitív mikroorganizmusok:
| • | Staphylococcus aureus (beleértve a meticillin-rezisztenseket [MRSA] is) |
| • | Staphylococcus haemolyticus |
| • | Staphylococcus hominis |
| • | Staphylococcus lugdunensis |
| • | Streptococcus agalactiae |
| • | Streptococcus anginosus csoport (beleértve: Streptococcus anginosus, Streptococcus |
intermedius és a Streptococcus constellatus is)
- Streptococcus dysgalactiae
- Streptococcus mitis csoport (beleértve: Streptococcus cristatus, Streptococcus gordonii,
Streptococcus oralis, Streptococcus mitis, and Streptococcus sanguinis)
- Streptococcus pyogenes
- Enterococcus faecalis
Gram-negatív mikroorganizmusok:
| • | Escherichia coli |
| • | Enterobacter cloacae |
| • | Klebsiella pneumoniae |
| • | Pseudomonas aeruginosa |
Területen szerzett pneumonia
Gram-pozitív mikroorganizmusok:
- Streptococcus pneumoniae
- Staphylococcus aureus (MSSA)
Gram-negatív mikroorganizmusok:
- Haemophilus influenzae
- Escherichia coli
Atípusos:
| • | Chlamydia pneumoniae |
| • | Legionella pneumophila |
| • | Mycoplasma pneumoniae |
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a Quofenix vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a bőr és a bőr alatti szövetek helyi fertőzéseinek kezelésében és a területen szerzett pneumonia kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
450 mg delafloxacin 12 óránkénti orális beadását követően, többszöri alkalmazás után a dinamikus egyensúlyi állapotbeli koncentráció kb. 5 nap múlva alakul ki, 10% körüli akkumulációval. Az orálisan alkalmazott delafloxacin felezési ideje megközelítőleg 14 óra. A populációs farmakokinetikai paraméterek elemzése azt mutatta, hogy a delafloxacin farmakokinetikája az ABSSSI-ben vagy CAPban szenvedő betegek és az egészséges önkéntesek csoportjában hasonló volt. Felszívódás A delafloxacin plazma csúcskoncentrációját orális alkalmazás után, éhgyomri körülmények között kb. 1 órán belül éri el. A 450 mg-os tabletta és a 300 mg-os intravénás gyógyszerforma bioekvivalensek a teljes expozíció (AUC) tekintetében. A delafloxacint be lehet venni étkezés közben vagy attól függetlenül, mivel a teljes szisztémás expozíció (AUC∞) változatlan marad éhezés és táplálkozás (magas zsírtartalmú, magas kalóriatartalmú) utáni állapotban. Eloszlás Dinamikus egyensúlyi állapotban a delafloxacin eloszlási térfogata kb. 40 liter, ami megközelíti a test teljes vízterét. A delafloxacin plazmafehérjékhez való kötődése megközelítőleg 84%-os; elsősorban albuminhoz kötődik. A delafloxacin plazmafehérjékhez való kötődését nem befolyásolja jelentősen a vese károsodásának mértéke. Harminc egészséges önkéntesnél 300 mg delafloxacin 7 dózisának intravénás beadását követően az alveoláris makrofágokban a delafloxacin átlagos AUC0-12 értéke (3,6 óra×µg/ml) a szabad gyógyszer plazma AUC0-12 83%-a, és az epithelium nyákrétegében a delafloxacin átlagos AUC0-12-értéke (2,8 óra×µg/ml) a szabad gyógyszer plazma AUC0-12 értékének 65%-a volt. Biotranszformáció A delafloxacin glükuronidálása az elsődleges metabolizációs útvonal, míg az alkalmazott dózis kb. 1%-a oxidatív metabolizáción megy keresztül. A delafloxacin glükuronidálását főleg az UGT1A1, az UGT1A3 és az UGT2B15 mediálja. A plazmában a gyógyszer változatlan formája dominál. Emberben nincs jelentős mennyiségű keringő metabolit (átlagosan 9,6%). In vitro adatok azt mutatják, hogy a delafloxacin klinikailag releváns dózisban nem gátolja sem a citokróm P450-et, sem az alábbi enzimeket: CYP1A2, CYP2A6, CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, CYP2E1 és CYP3A4/5, sem az UDP gükuronozil-transzferáz UGT1A1 és UGT2B7 izoformáit. A delafloxacin nem indukálja a CYP1A2, CYP2B6, CYP2C9, CYP2C8, CYP2C19, vagy CYP3A4/5 enzimeket sem. Ugyanígy klinikailag releváns koncentrációban a delafloxacin nem gátolja az MDR1, BCRP, OAT1, OAT3, OCT1, OCT2, OATP1B1, OATP1B3, MATE1, MATE2K és BSEP transzportereket sem. A delafloxacin valószínűleg a BCRP szubsztrátja. Elimináció
14 C izotóppal jelölt delafloxacin egyszeri orális alkalmazását követően a radioaktivitás 50%-ának megfelelő delafloxacin mennyiség a vizelettel választódik ki mind változatlanul, mind glükuronid metabolit formájában, 48%-nyi pedig a széklet útján ürül változatlan formában. 2 Túlsúlyos betegek (≥ 30 kg/m BMI) A farmakokinetikai paraméterek nem módosultak obesitasban szenvedő betegek esetében (BMI ≥ 2 30 kg/m). Májkárosodás Enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban (Child-Pugh A, B és C osztály) szenvedő betegeknél a delafloxacin farmakokinetikájában nincs klinikailag számottevő eltérés az egészséges kontroll személyekhez viszonyítva. Ezért nincs szükség az adag módosítására. Vesekárosodás A delafloxacin egyszeri per os (400 mg) alkalmazását követően az átlagos teljes expozíció (AUC) értékei enyhe, közepes vagy súlyos vesekárosodásban. Enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknek egyszeri per os (400 mg) adagolást követően az átlagos teljes expozíció (AUCt) körülbelül 1,5-szer magasabb volt a közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél az egészséges személyekhez viszonyítva, míg a teljes szisztémás expozíció hasonló volt, mint az enyhe vesekárosodásban szenvedőké. A csúcs expozíció (Cmax) vonatkozásában nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a vesekárosodott és az egészséges alanyok között. A vesekárosodásban szenvedő betegek számára javasolt adagolási útmutatást lásd a 4.2 pontban. Idősek A delafloxacin farmakokinetikája nem változik jelentősen a korral, ezért dózismódosításra nincs szükség az életkor alapján. Gyermekek és serdülők Nem folytattak klinikai vizsgálatokat delafloxacinnal gyermekek és serdülők vonatkozásában. Nemek Egészséges alanyokban és az ABSSSI-ben vagy CAP-ban szenvedő betegek esetében nem találtak klinikailag releváns nemtől függő különbségeket a delafloxacin farmakokinetikájában. Dózismódosításra nemtől függően nincs szükség.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Patkányokkal és kutyákkal végzett ismételt dózis toxicitási vizsgálatokban a legjellemzőbbek a gastrointestinális hatások voltak: ez magában foglalta a coecum tágulatát (csak per os alkalmazásnál), rendellenes székelést, csökkent táplálék felvételt és/vagy súlyvesztést patkányoknál, valamint hányást, nyáladzást, rendellenes székletet/hasmenést kutyák esetében.Továbbá emelkedett szérum GPT és ALP (alkalikus foszfatáz), valamint csökkent protein és globulin értékeket mértek a kezelési ciklus végén a kutyákon 4 hétig a legmagasabb intravénás dózissal (75 mg/ttkg) végzett döntő fontosságú vizsgálatban egyes kutyák esetében. Lényeges, hogy a gastrointestinális hatásokhoz és a kissé emelkedett májenzim-szintekhez nem társultak a gastrointestinális rendszer és a kapcsolódó szervek (pancreas, máj) hisztopatológiai változásai. Nem tapasztaltak mellékhatást patkányoknál az embereknél alkalmazottnál 2-szer magasabb dózisokkal, illetve kutyáknál az emberekével közel megegyező expozíció mellett. Patkányokon és nyulakon végzett embrió-magzat fejlődési vizsgálatokban a delafloxacin nem mutatott teratogén hatást, de anyai toxicitást okozó dózisok mellett a magzatoknál növekedésbeli retardációt és a csontképződés késleltetését észlelték. Patkányoknál magzati hatások az AUC alapján az emberben megfigyelt expozíciós szint 2-szeresét meghaladó expozíció mellett jelentkeztek, de nyulaknál, amelyről ismert, hogy az antibiotikumok okozta anyai toxicitás szempontjából különösen érzékeny faj, az emberi expozíciónál jóval alacsonyabb kitettség mellett is jelentkeztek magzati hatások. Mivel a delafloxacin kiválasztódik az anyatejbe, az újszülött patkányoknál súlyos toxicitást figyeltek meg a
szoptatás során, ha az anyaállatot a terhesség és a szoptatás alatt olyan delafloxacin adagokkal kezelték, ami a humán expozíció kb. 5-szörösének megfelelőt szisztémás kitettséget eredményezett. Azonban ilyen vagy egyéb fejlődésbeli hatás nem jelentkezett az anyaállatok utódainál, ha delafloxacin expozíciójuk legfeljebb 2-szerese volt a humán expozíciónak. A humán expozíció kb. 5-szeresének megfelelő expozíciót eredményező dózisok alkalmazása mellett nem figyeltek meg fertilitást befolyásoló hatást hím és nőstény patkányoknál. Delafloxacinnal hosszú távú karcinogenitási vizsgálatokat nem folytattak. In vitro nem mutattak ki genotoxicitási kockázatot, és az in vivo vizsgálat az AUC alapján meghatározott humán expozíció ≥ 15-szöröse mellett is negatív volt. A környezeti kockázatbecslési vizsgálatok kimutatták, hogy a delafloxacin kockázatot jelenthet a vízi környezetre.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
mikrokristályos cellulóz povidon kroszpovidon nátrium-hidrogén-karbonát nátrium-dihidrogén-foszfát–monohidrát citromsav magnézium-sztearát
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
5 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Laminált alumínium / alumínium fólia buborékcsomagolás. Kiszerelések: 10 db, 20 db, 30 db, 50 db, 60 db vagy 100 db tabletta Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések
Ez a gyógyszer kockázatot jelenthet a környezetre (lásd 5.3 pont). Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
- Menarini – Industrie Farmaceutiche Riunite – s.r.l.
Via Sette Santi 3, 50131 Florence, Olaszország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/19/1393/002-007
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2019. december 16. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2024. augusztus 22.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján található: http://www.ema.europa.eu.