Rebif 8,8 mikrogramm/0,1 ml + 22 mikrogramm/0,25 ml oldatos injekció patronban alkalmazási előírás

Utolsó frissítés: 2026. 04. 06.

Rebif 22 mikrogramm oldatos injekció előretöltött fecskendőben

Egy előretöltött fecskendő (0,5 ml) 22 mikrogramm (6 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz.

Millió Nemzetközi Egység, cytopathiás hatás (CPE) bioassay-vel mérve, a gyár saját béta-1a

interferon standardjával szemben, amely a jelenleg hatályos nemzetközi NIH szabványnak (GB-23-902-531) megfelelően kalibrált. ** Kínai hörcsög ovárium sejtekben (CHO-K1), rekombináns DNS technológiával előállítva. Ismert hatású segédanyag: 2,5 mg benzil-alkoholt tartalmaz 0,5 ml-es adagonként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció előretöltött fecskendőben. Tiszta vagy enyhén opalizáló oldat, melynek pH-értéke 3,5-4,5, ozmolaritása pedig 250-450 mOsm/l.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Rebif a relapszáló sclerosis multiplex kezelésére szolgál. A klinikai vizsgálatok során ezt 2 vagy több akut fellángolás jellemezte, amelyek a megelőző 2 éves időszakban jelentkeztek (lásd 5.1 pont). A hatásosságát nem igazolták fennálló relapszus aktivitással nem járó másodlagos progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegek esetében (lásd 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kezelést a betegség kezelésében jártas orvos felügyelete alatt kell elkezdeni. A Rebif három hatáserősségben létezik: 8,8 mikrogramm, 22 mikrogramm és 44 mikrogramm. Rebif terápiát elkezdő betegek számára a Rebif 8,8 mikrogramm és 22 mikrogramm injekció egy olyan csomagban is hozzáférhető, amely kifejezetten a kezelés első hónapjának igényeit elégíti ki. Adagolás A Rebif javasolt adagja 44 mikrogramm subcutan injekcióban, hetente háromszor. Az alacsonyabb dózisú, 22 mikrogrammos subcutan injekciót, amelyet szintén hetente háromszor kell adni, azok a betegek kapják, akik a kezelőorvos szerint nem tolerálják a magasabb dózist. Az első Rebif-kezelés indításakor a dózist fokozatosan kell emelni, lehetővé téve a tachyphylaxia

kielégíti a beteg első hónapos kezelésének igényeit.

Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Ugyanakkor egy retrospektív gyermekgyógyászati kohorszvizsgálat során biztonságossági adatokat gyűjtöttek a Rebif-fel kapcsolatban gyermekek (n = 52) és serdülők (n = 255) orvosi dokumentációjából. Ezen vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a heti háromszor subcutan alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2–11 éves) gyermekek és (12–17 éves) serdülők, mint felnőttek esetén. A Rebif biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A Rebifet nem szabad alkalmazni ebben a korcsoportban. Az alkalmazás módja A Rebifet subcutan injekció formájában alkalmazzák. A Rebif alkalmazásával összefüggő, influenzaszerű tünetek csökkentésére minden injekció beadása előtt és még további 24 órán át láz- és fájdalomcsillapító adása javasolt. Jelenleg nem ismert, hogy a betegeket mennyi ideig kell kezelni. A 4 évnél hosszabb Rebif-kezelés biztonságossága és hatásossága nem bizonyított. A 4 éves Rebif-kezelés megkezdése után ajánlott a betegek állapotát kétévente felülvizsgálni, és a kezelőorvosnak egyedileg kell mérlegelnie a hosszabb távú kezelés alkalmazását.

4.3 Ellenjavallatok

A természetes vagy rekombináns béta-interferonnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt

bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Fennálló súlyos depresszió és/vagy öngyilkossági szándék (lásd 4.4 és 4.8 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Depresszió és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok A Rebif különös óvatossággal adható azoknak a betegeknek, akiknél korábban depressziót állapítottak meg, vagy jelenleg is depresszióban szenvednek, különösen azoknak, akiknek a kórelőzményében öngyilkossági szándék is szerepel (lásd 4.3 pont). Ismeretes, hogy a depresszió és öngyilkossági késztetés gyakrabban észlelhető sclerosis multiplexben szenvedő betegekben, és az interferonkezeléssel összefüggésben. A Rebiffel kezelt betegeket figyelmeztetni kell, hogy depressziós panaszok és/vagy öngyilkossági gondolatok jelentkezésekor haladéktalanul forduljanak kezelőorvosukhoz. A depresszióban szenvedő betegeket a Rebif alkalmazásának ideje alatt gondosan ellenőrizni, és megfelelően kezelni kell. A Rebif-kezelés abbahagyását mérlegelni kell (lásd 4.3 és 4.8 pont). Görcsrohamokkal járó betegségek A Rebif különös óvatossággal adandó azoknak a betegeknek, akiknek anamnézisében görcsrohamok szerepelnek, akiket antiepileptikumokkal kezelnek, különösen, ha epilepsziájukra a gyógyszeres kezelés nem hat megfelelően (lásd 4.5 és 4.8 pont). Szívbetegség Szívbetegségben, köztük anginában, pangásos szívelégtelenségben vagy szívritmuszavarokban szenvedő betegek béta-1a interferon kezelésének kezdeti szakaszában fokozott figyelemmel kell ellenőrizni a klinikai állapot esetleges romlását. A béta-1a interferon kezeléssel összefüggő influenzaszerű tünetekkel járó szindróma szívbetegek számára megterhelő lehet. Az injekció beadásának helyén kialakuló necrosis A Rebif alkalmazása során az injekció beadásának helyén necrosis kialakulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Az injekció helyén kialakuló necrosis veszélyének csökkentése érdekében javasolt:

aszeptikus injekciós technika alkalmazása,
a beadás helyének váltogatása minden alkalommal.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nephrosis szindróma Az interferon-béta készítmények alkalmazásával kapcsolatban különböző nephropathiákhoz, úgy mint kollabáló fokális szegmentális glomerulosclerosishoz (FSGS), „minimal change disease”-hez (MCD, minimális strukturális elváltozásokkal járó nephropathia), membranoproliferatív glomerulonephritishez (MPGN) és membranózus glomerulopathiához (MGN) társuló nephrosis szindróma eseteiről számoltak be. Az eseteket a kezelés különböző időpontjaiból jelentették, akár évek óta tartó interferon-béta-kezelés során is bekövetkezhetnek. Ajánlott a korai panaszok és tünetek, mint az oedema, proteinuria és csökkent vesefunkció időszakos monitorozása, különösen az olyan betegeknél, akiknél magasabb a vesebetegség kockázata. A nephrosis szindróma azonnali kezelése szükséges, és a Rebif-kezelés felfüggesztését meg kell fontolni. Laboratóriumi eltérések Laboratóriumi értékek eltérései összefüggnek az interferon-kezeléssel. Ezért a sclerosis multiplexben szenvedő betegek szokásos laboratóriumi vizsgálatain kívül, a májenzimek monitorozása mellett a kvantitatív és a kvalitatív vérkép, valamint a trombocitaszám rendszeres ellenőrzése is javasolt a Rebif-kezelés alatt rendszeres időközökben, (1, 3 és 6 hónappal) a kezelés megkezdése után és a továbbiakban klinikai tünetek hiányában is rendszeresen. Pajzsmirigy-betegségek Rebiffel kezelt betegeknél esetenként kialakulhat pajzsmirigy-rendellenesség vagy ezen állapot rosszabbodása. Ajánlott a pajzsmirigyfunkció ellenőrzése is a terápia megkezdése előtt, és ha rendellenes, 6-12 havonta ellenőrizni kell a terápia megkezdését követően. Ha a kezelés kezdetén a vizsgálat nem mutat eltérést, a rutin teszt ismétlése nem szükséges, de pajzsmirigy-diszfunkció klinikai tüneteinek jelentkezése esetén el kell végezni (lásd 4.8 pont). Súlyos vese- vagy májelégtelenség és súlyos myelosuppressio Súlyos máj- vagy vesebetegségben, továbbá súlyos myelosuppressio esetén béta-1a interferonnal történő kezeléskor körültekintően kell eljárni, és szoros monitorozásra van szükség. Neutralizáló antitestek A béta-1a interferonnal szemben szérum neutralizáló antitestek képződhetnek. Az antitestek pontos előfordulási gyakorisága ez idáig bizonytalan. A klinikai adatok szerint 24-48 hónappal a Rebif 22 mikrogramm kezelés után a betegek 24%-ánál mutathatók ki béta-1a interferon elleni állandó szérum antitestek. Az antitestek jelenléte bizonyítottan csökkenti a béta-1a interferonra adott farmakodinámiás választ (béta-2 mikroglobulin és neopterin). Bár az antitestképződés klinikai jelentősége nem ismert teljes mértékben, a neutralizáló antitestek kialakulása összefügg a csökkent hatékonysággal a klinikai és MRI értékekre. Ha a beteg válasza a Rebif terápiára gyenge és neutralizáló antitestek alakultak ki, a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a további Rebif-kezelésből származó előny/kockázat arányát. A szérum antitestek kimutatására alkalmazott különböző laboratóriumi eljárások, valamint az antitestpozitivitás definíciójának különbözősége korlátozza az antigenitás összehasonlítását a különböző készítmények között.

A sclerosis multiplex egyéb formái Kevés biztonságosságra és hatásosságára vonatkozó adat áll rendelkezésre nem ambuláns sclerosis multiplexes betegekről. A Rebifet primer progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél még nem vizsgálták, ezért nem alkalmazható ezeknél a betegeknél. Segédanyagok: Nátriumtartalom A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. Benzil-alkohol A készítmény benzil-alkoholt tartalmaz. A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat. A 3 évesnél fiatalabb betegeknél figyelemmel kell kísérni a légzőrendszeri tüneteket. Fel kell hívni a terhes vagy szoptató betegek figyelmét a benzil-alkohol jelentette lehetséges kockázatokra (idővel felhalmozódhat és metabolikus acidózist okozhat). Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél csak körültekintéssel alkalmazható a benzil-alkohol jelentette lehetséges kockázatok miatt (idővel felhalmozódhat és metabolikus acidózist okozhat).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A béta-1a interferonnal interakciós vizsgálatokat nem végeztek emberen. Megállapították, hogy az interferonok emberben és állatban egyaránt csökkentik a májban a citokróm P-450 rendszer enzimeinek aktivitását. Ezért körültekintően kell eljárni, ha a Rebifet olyan gyógyszerrel adják egyidejűleg, amelynek szűk a terápiás indexe és metabolizmusa nagymértékben függ a máj citokróm P-450 rendszertől: pl. antiepileptikumok és az antidepresszánsok bizonyos csoportjai. A Rebif és a kortikoszteroidok, valamint az adenokortikotrop hormon (ACTH) kölcsönhatásait nem tanulmányozták módszeresen. A klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy a sclerosis multiplexes betegek a relapszusok ideje alatt kaphatnak Rebifet és kortikoszteroidokat vagy ACTH-t.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség A regiszterekből és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatokból rendelkezésre álló nagy mennyiségű adat (több mint 1000 terhességi vizsgálati eredmény) nem igazolta a jelentős veleszületett rendellenességek fokozott kockázatát a fogamzás előtti, illetve a terhesség első trimeszterében történt béta-interferon expozíciót követően. Ugyanakkor az első trimeszter alatti expozíció időtartama bizonytalan, mivel az adatokat akkor gyűjtötték, amikor a béta-interferon alkalmazása terhesség alatt ellenjavallt volt, és a kezelést nagy valószínűséggel megszakították, amikor a terhességet észlelték és/vagy igazolták. A második és harmadik trimeszter alatti expozícióval kapcsolatos tapasztalatok nagyon korlátozottak. Állatkísérletes adatok alapján (lásd 5.3 pont) a spontán vetélés fokozott kockázata lehetséges. A béta-interferon-expozíción átesett terhes nőknél a spontán vetélés kockázata a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem értékelhető megfelelően, de az eddigi adatok nem utalnak fokozott kockázatra. A Rebif alkalmazása terhesség alatt megfontolható, amennyiben klinikailag indokolt.

Szoptatás A béta-1a interferon anyatejbe való átjutására vonatkozó korlátozott mennyiségű információ, valamint a béta-interferon kémiai/élettani jellemzői együttesen arra engednek következtetni, hogy az anyatejbe kiválasztódó béta-1a interferon mennyisége elhanyagolható. Az anyatejjel táplált csecsemőknél káros hatások nem várhatók. A Rebif alkalmazható a szoptatás alatt. Termékenység A Rebif termékenységre gyakorolt hatásait nem vizsgálták.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A béta-1a interferon alkalmazásával összefüggő, központi idegrendszeri mellékhatások (pl. szédülés) befolyásolhatják a gépjárművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása A Rebif-kezeléssel összefüggő leggyakoribb mellékhatás az influenzára hasonlító tünetegyüttes. Az influenzaszerű tünetek a kezelés elején a legszembetűnőbbek, majd a kezelés folytatásával gyakoriságuk csökken. A Rebiffel kezelt betegek kb. 70%-ánál tapasztaltak tipikus interferon influenzaszerű szindrómát a kezelés megkezdését követő első hat hónapban. Ezen kívül a betegek kb. 30%-a az injekció beadásának helyén elváltozásokat is tapasztal, főleg enyhe gyulladást vagy eritémát. A laboratóriumi paraméterek közül gyakran tünetmentesen emelkednek a májfunkciós értékek és csökken a fehérvérsejtszám. A béta-1a interferon kezelés során észlelt mellékhatások többsége általában enyhe és reverzibilis, és dóziscsökkentésre jól reagál. Súlyos vagy folyamatosan fennálló mellékhatás esetén a Rebif dózisát az orvos belátása szerint csökkenteni kell vagy meg kell szakítani az adását. A mellékhatások felsorolása A felsorolt mellékhatásokat klinikai vizsgálatok során, továbbá a forgalomba hozatal utáni jelentések alapján azonosították (csillag [*] jelöli, ha az adott mellékhatást a forgalomba hozatal utáni megfigyelések során jelentették). Az alábbi meghatározások vonatkoznak a továbbiakban használt gyakorisági terminológiára: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert gyakoriság (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori: neutropenia, lymphopenia, leukopenia, thrombocytopenia, anaemia Ritka: thromboticus thrombocytopeniás purpurával/haemolyticus uraemiás szindrómával járó thromboticus microangiopathia* (a béta-interferon készítmények csoportjára vonatkozóan lásd 4.4 pont), pancytopenia* Endokrin betegségek és tünetek Nem gyakori: pajzsmirigy-működészavar, leggyakrabban hypothyreosis vagy hyperthyreosis Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: anafilaxiás reakciók*

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon gyakori:	tünetmentes transzamináz-szint emelkedés
Gyakori:	a transzaminázok szintjének jelentős emelkedése
Nem gyakori:	hepatitis icterusszal vagy anélkül*
Ritka:	májelégtelenség* (lásd 4.4 pont), autoimmun hepatitis*

Pszichiátriai kórképek Gyakori: depresszió, álmatlanság Ritka: öngyilkossági kísérlet* Idegrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori: fejfájás Nem gyakori: görcsrohamok* Nem ismert gyakoriság: tranziens neurológiai tünetek (pl. hypaesthesia, izomgörcs, paraesthesia, járászavar, a vázizomrendszer merevsége), melyek a sclerosis multiplex kiújulását utánozhatják* Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori: a retina érbetegségei (pl. retinopathia, vattatépésszerű (cotton wool) foltok, az arteria vagy vena retinae elzáródása)* Érbetegségek és tünetek Nem gyakori: thromboemboliás események* Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori: dyspnoe* Nem ismert gyakoriság: pulmonális artériás hipertónia* (Interferon tartalmú készítmények csoportjára vonatkozó általános megjelölés. Lásd alább a Pulmonális artériás hipertónia részt.) Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: hasmenés, hányás, hányinger A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori:	pruritus, kiütés, eritéma-szerű kiütés, maculo-papulosus kiütés, alopecia*
Nem gyakori:	urticaria*
Ritka:	Quincke-oedema (angiooedema), erythema multiforme, erythema

multiforme-szerű bőrreakciók*, Stevens-Johnson-szindróma* A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Gyakori: myalgia, arthralgia Ritka: gyógyszer által indukált lupus erythematosus* Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Ritka: nephrosis szindróma*, glomerulosclerosis* (lásd 4.4 pont) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nagyon gyakori:	gyulladás vagy reakció az injekció beadása helyén, influenzaszerű tünetek
Gyakori:	az injekció helye fájdalmas, fáradtság, merevség, láz
Nem gyakori:	az injekció helyének nekrózisa, az injekció helyének beszűrődése, az

Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Korlátozott mennyiségű biztonságossági adat arra utal, hogy a heti háromszor alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2–17 éves) gyermekek és serdülők esetén, mint felnőttek esetén. Osztályhatások Az interferonok adását kapcsolatba hozták anorexiával, szédüléssel, szorongással, arrhythmiával, vazodilatációval és palpitációval, menorrhagiával és metrorrhagiával. Autoantitestek képződésének mértéke nőhet béta-1a interferon kezelés során. Pulmonális artériás hipertónia A béta-interferon készítmények esetében pulmonális artériás hipertónia (PAH) eseteiről számoltak be. Az eseményekről különböző időpontokban számoltak be, akár több évvel a béta-interferon kezelés kezdetét követően. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén a beteget megfigyelésre kórházba kell felvenni, és megfelelő, szupportív kezelésben kell részesíteni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

A Rebif pontos hatásmechanizmusát sclerosis multiplexben jelenleg is vizsgálják. Relapszusokkal és remissziókkal járó sclerosis multiplex A Rebif biztonságosságát és hatásosságát relapszusokkal és remissziókkal járó sclerosis multiplexben szenvedő betegeken vizsgálták, akik hetente háromszor 11-44 mikrogramm (3-12 millió NE) dózist kaptak subcutan. Az engedélyezett adagoláskor a Rebif 22 mikrogramm bizonyítottan csökkentette a klinikai relapszusok incidenciáját (körülbelül 30%-kal 2 év alatt) és súlyosságát azoknál a betegeknél, akiknek a betegsége legalább kétszer fellángolt az elmúlt 2 évben, és a kezelés kezdetén az EDSS 0-5,0 között volt. A rokkantság tekintetében progressziót mutató betegek aránya (mely rokkantsági progressziót az EDSS-ben 3 hónappal később megerősített, legalább 1 pontos növekedés alapján határozták meg) 39%-ról (placebo) 30%-ra csökkent (Rebif 22 mikrogramm alkalmazása esetén). 4 év után az exacerbációk gyakoriságának átlagos csökkenése 22%-os volt a Rebif 22 mikrogrammal kezelt és 29%-os a Rebif 44 mikrogrammal kezelt betegeknél ahhoz a csoporthoz képest, ahol a beteget 2 éven át placebóval, majd ezt követően két éven át Rebif 22 mikrogrammal vagy Rebif 44 mikrogrammal kezelték. Másodlagos progresszív sclerosis multiplex Egy 3 éves, másodlagos progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegeken végzett vizsgálatban (EDSS 3 – 6,5), ahol az elmúlt két évben nyilvánvalóan klinikailag előrehaladt a betegség és nem volt relapszus a megelőző 8 hétben, a Rebifnek nem volt szignifikáns hatása a rokkantság progressziójára, de a relapszusok gyakoriságát körülbelül 30%-kal csökkentette. A betegeket 2 alcsoportra osztva (aszerint, hogy voltak-e relapszusai vagy nem a kezelést megelőző két évben) a relapszus nélküli betegeknél nem volt hatással a rokkantságra, míg a relapszusos betegeknél a rokkantság progressziójának arányát a vizsgálat végére 70%-ról (placebo) 57%-ra csökkentette (Rebif 22 mikrogramm és 44 mikrogramm kombinációban). Ezek az eredmények utólagosan meghatározott (post hoc) beteg alcsoportból származnak, ezért azokat óvatosan kell értelmezni. Elsődleges progresszív sclerosis multiplex A Rebifet elsődleges progresszív sclerosis multiplexben nem vizsgálták, ezért ezeknél a betegeknél ne alkalmazzuk.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás Egészséges önkéntesekben intravénásan adva a béta-1a interferon hirtelen, multiexponenciális csökkenést mutatott dózisarányos szérumszintekkel. A subcutan és intramuscularisan adott Rebif az interferon bétához hasonló expozíciót mutat. Eloszlás A Rebif 22 és 44 mikrogrammos adagjának ismételt subcutan injekcióit követően a maximális szérumkoncentrációt jellemzően 8 óra elteltével figyelték meg, de ez nagyon változó volt. Elimináció Egészséges önkénteseknél ismételt subcutan adagok beadását követően a főbb farmakokinetikai paraméterek (AUCtau és Cmax) a 22 mikrogrammról 44 mikrogrammra történt dózisemeléssel arányosan emelkedtek. A becsült látszólagos felezési idő 50-60 óra, ami megfelel az ismételt adagok alkalmazása után észlelt akkumulációnak. Metabolizmus A béta-1a interferon főleg a májban és a vesében metabolizálódik és ürül ki.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási

vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény

alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A Rebif karcinogenitását nem vizsgálták. Egy majmokon végzett embrio/foetotoxikus hatást vizsgáló tanulmány során nem észleltek reprodukciós zavarokat. Más alfa- és béta-interferonokkal végzett állatkísérletekben a vetélés fokozott kockázatát jelentették. A béta-1a interferon férfi fertilitásra kifejtett hatásairól nincs adat.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mannit poloxamer 188 L-metionin benzil-alkohol nátrium-acetát ecetsav a pH beállítására nátrium-hidroxid a pH beállítására injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

18 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2 °C-8 °C), a fagyasztórésztől távolabb tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Ambuláns felhasználás céljából a beteg kiveheti a hűtőszekrényből a Rebifet, és 25 °C-ot nem meghaladó hőmérsékleten egyetlen, legfeljebb 14 napig tartó időszakon át tárolhatja. Ezt követően a Rebifet vissza kell tenni a hűtőszekrénybe, és a lejárati idő előtt fel kell használni.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Rozsdamentes acél injekciós tűvel ellátott, 1 ml-es I-es típusú üvegfecskendő 0,5 ml oldattal. A Rebif 22 mikrogramm 1, 3, 12 vagy 36 db fecskendőt tartalmazó kiszerelésben kapható. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Az injekciós oldat előretöltött fecskendőben, azonnali felhasználásra alkalmas kiszerelésben kerül forgalomba. Megfelelő autoinjektorral is beadható.

Egyszeri használatra. Csak a tiszta vagy enyhén opalizáló, lebegő részecskéket nem tartalmazó, a romlás látható jeleit nem mutató oldatot szabad beadni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Merck Europe B.V. Gustav Mahlerplein 102 1082 MA Amsterdam Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/98/063/001 EU/1/98/063/002 EU/1/98/063/003 EU/1/98/063/020

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. május 4. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. május 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Rebif 44 mikrogramm oldatos injekció előretöltött fecskendőben

Egy előretöltött fecskendő (0,5 ml) 44 mikrogramm (12 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz.

Millió Nemzetközi Egység, cytopathiás hatás (CPE) bioassay-vel mérve, a gyár saját béta-1a

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció előretöltött fecskendőben. Tiszta vagy enyhén opalizáló oldat, melynek pH-értéke 3,5-4,5, ozmolaritása pedig 250-450 mOsm/l.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Rebif a következő betegek kezelésére szolgál:

betegek, akiknél egyetlen demielinizációs esemény jelentkezett aktív gyulladásos folyamattal,

ha az egyéb diagnózisokat kizárták, és ha megállapították, hogy a klinikailag definitív sclerosis multiplex kialakulásának esetükben nagy a kockázata (lásd 5.1 pont)

relapszáló sclerosis multiplexben szenvedő betegek. A klinikai vizsgálatok során ezt 2 vagy

több akut fellángolás jellemezte, amelyek a megelőző 2 éves időszakban jelentkeztek (lásd 5.1 pont). A hatásosságát nem igazolták fennálló relapszus aktivitással nem járó másodlagos progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegek esetében (lásd 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

mellékhatások csökkentése érdekében javasolt 8,8 mikrogrammos kezdőadag alkalmazása subcutan

Javasolt titrálás A Rebif 44 mikrogramm (a végleges dózis %-a) titrálási dózisa, hetente háromszor (hh)

1-2. hét	20%	hh 8,8 mikrogramm
3-4. hét	50%	hh 22 mikrogramm
5. hét és további hetek	100%	hh 44 mikrogramm

A Rebif javasolt adagja 44 mikrogramm subcutan injekcióban, hetente háromszor. Az alacsonyabb dózisú, 22 mikrogrammos subcutan injekciót, amelyet szintén hetente háromszor kell adni, azok a

4.3 Ellenjavallatok

A természetes vagy rekombináns béta-interferonnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt

bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Fennálló súlyos depresszió és/vagy öngyilkossági szándék (lásd 4.4 és 4.8 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Thromboticus microangiopathia (TMA) Thromboticus thrombocytopeniás purpura (TTP) vagy haemolyticus uraemiás szindróma (HUS) formájában jelentkező thromboticus microangiopathiát, köztük halálos kimenetellel járó eseteket is jelentettek béta-interferon készítményekkel kapcsolatban. Az eseményeket a kezelés különböző időpontjaiban jelentették, és előfordult, hogy ezek a béta-interferon-kezelés megkezdését követően több héttel vagy több évvel jelentkeztek. A korai klinikai jelek közé tartozik a thrombocytopenia, az újonnan kialakult magas vérnyomás, láz, központi idegrendszeri tünetek (pl. zavartság, paresis) és a károsodott vesefunkció. A TMA-ra utaló laboratóriumi eredmények közé tartozik a csökkent thrombocytaszám, a haemolysis miatt emelkedett szérum laktát-dehidrogenáz- (LDH-) szint és a schistocyták (fragmentált erythrocyták) jelenléte a vérkenetben. A TMA klinikai jeleinek észlelése esetén a thrombocytaszám, a szérum-laktát-dehidrogenáz-szint, a vérkenet és a vesefunkció további ellenőrzése ajánlott. TMA diagnózisa esetén azonnali kezelés (a plazmacsere megfontolása) szükséges, illetve a Rebif-kezelés azonnali felfüggesztése javasolt. Depresszió és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok A Rebif különös óvatossággal adható azoknak a betegeknek, akiknél korábban depressziót állapítottak meg, vagy jelenleg is depresszióban szenvednek, különösen azoknak, akiknek a kórelőzményében öngyilkossági szándék is szerepel (lásd 4.3 pont). Ismeretes, hogy a depresszió és öngyilkossági késztetés gyakrabban észlelhető sclerosis multiplexben szenvedő betegekben, és az interferonkezeléssel összefüggésben. A Rebiffel kezelt betegeket figyelmeztetni kell, hogy depressziós panaszok és/vagy öngyilkossági gondolatok jelentkezésekor haladéktalanul forduljanak kezelőorvosukhoz. A depresszióban szenvedő betegeket a Rebif alkalmazásának ideje alatt gondosan ellenőrizni, és megfelelően kezelni kell. A Rebif-kezelés abbahagyását mérlegelni kell (lásd 4.3 és 4.8 pont). Görcsrohamokkal járó betegségek A Rebif különös óvatossággal adandó azoknak a betegeknek, akiknek anamnézisében görcsrohamok szerepelnek, akiket antiepileptikumokkal kezelnek, különösen, ha epilepsziájukra a gyógyszeres kezelés nem hat megfelelően (lásd 4.5 és 4.8 pont). Szívbetegség Szívbetegségben, köztük anginában, pangásos szívelégtelenségben vagy szívritmuszavarokban szenvedő betegek béta-1a interferon kezelésének kezdeti szakaszában fokozott figyelemmel kell ellenőrizni a klinikai állapot esetleges romlását. A béta-1a interferon kezeléssel összefüggő influenzaszerű tünetekkel járó szindróma szívbetegek számára megterhelő lehet. Az injekció beadásának helyén kialakuló necrosis A Rebif alkalmazása során az injekció beadásának helyén necrosis kialakulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Az injekció helyén kialakuló necrosis veszélyének csökkentése érdekében javasolt:

aszeptikus injekciós technika alkalmazása,
a beadás helyének váltogatása minden alkalommal.

Májműködési zavar A Rebiffel végzett klinikai vizsgálatokban gyakori volt a máj transzaminázok (különösen az ALT) szintjének tünetmentes emelkedése, és a betegek 1-3%-ában a máj transzaminázok értékének emelkedése a felső határérték több mint ötszöröse volt. Klinikai tünetek hiányában a szérum ALTszintet a kezelést megelőzően, majd 1, 3 és 6 hónap múlva, illetve ezek után rendszeresen ellenőrizni kell. A Rebif dózisának csökkentését mérlegelni kell, ha az ALT-szint a felső határérték ötszörösére nő, és az enzimszint normalizálódása után fokozatosan lehet visszatérni az eredeti dózishoz. A Rebif-kezelést fokozott ellenőrzés mellett kell elkezdeni olyan betegek esetén, akiknek anamnézisében jelentős májbetegség vagy klinikailag igazolt aktív májbetegség, alkoholabúzus, vagy megnövekedett szérum ALT (>2,5-szerese a normál értéknek) szerepel. Icterus vagy egyéb májműködési zavar esetén a Rebif-kezelést le kell állítani. A Rebif, más béta-interferonhoz hasonlóan súlyos májkárosodást okozhat, beleértve az akut májelégtelenséget (lásd 4.8 pont). A súlyos májkárosodással járó esetek többsége a kezelés első hat hónapjában történt. A ritka, szimptómás májkárosodás kialakulásának a mechanizmusa nem ismert. Nem azonosítottak semmilyen kockázati tényezőt. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nephrosis szindróma Az interferon-béta készítmények alkalmazásával kapcsolatban különböző nephropathiákhoz, úgy mint kollabáló fokális szegmentális glomerulosclerosishoz (FSGS), „minimal change disease”-hez (MCD, minimális strukturális elváltozásokkal járó nephropathia), membranoproliferatív glomerulonephritishez (MPGN) és membranózus glomerulopathiához (MGN) társuló nephrosis szindróma eseteiről számoltak be. Az eseteket a kezelés különböző időpontjaiból jelentették, akár évek óta tartó interferon-béta-kezelés során is bekövetkezhetnek. Ajánlott a korai panaszok és tünetek, mint az oedema, proteinuria és csökkent vesefunkció időszakos monitorozása, különösen az olyan betegeknél, akiknél magasabb a vesebetegség kockázata. A nephrosis szindróma azonnali kezelése szükséges, és a Rebif-kezelés felfüggesztését meg kell fontolni. Laboratóriumi eltérések Laboratóriumi értékek eltérései összefüggnek az interferon-kezeléssel. Ezeknek az általános előfordulása a Rebif 44 mikrogramm esetén kissé magasabb, mint a Rebif 22 mikrogramm esetén. Ezért a sclerosis multiplexben szenvedő betegek szokásos laboratóriumi vizsgálatain kívül a májenzimek monitorozása mellett a kvantitatív és a kvalitatív vérkép, valamint a trombocitaszám rendszeres ellenőrzése is javasolt a Rebif-kezelés alatt rendszeres időközökben, (1, 3 és 6 hónappal) a kezelés megkezdése után és a továbbiakban a klinikai tünetek hiányában is rendszeresen. Ezeknek gyakoribbnak kell lenniük a Rebif 44 mikrogramm kezelés megkezdésekor. Pajzsmirigy-betegségek Rebiffel kezelt betegeknél esetenként kialakulhat pajzsmirigy-rendellenesség vagy ezen állapot rosszabbodása. Ajánlott a pajzsmirigyfunkció ellenőrzése is a terápia megkezdése előtt, és ha rendellenes, 6-12 havonta ellenőrizni kell a terápia megkezdését követően. Ha a kezelés kezdetén a vizsgálat nem mutat eltérést, a rutin teszt ismétlése nem szükséges, de pajzsmirigy-diszfunkció klinikai tüneteinek jelentkezése esetén el kell végezni (lásd 4.8 pont). Súlyos vese- vagy májelégtelenség és súlyos myelosuppressio Súlyos máj- vagy vesebetegségben, továbbá súlyos myelosuppressio esetén béta-1a interferonnal történő kezeléskor körültekintően kell eljárni, és szoros monitorozásra van szükség.

Neutralizáló antitestek A béta-1a interferonnal szemben neutralizáló antitestek képződhetnek. Az antitestek pontos előfordulási gyakorisága ez idáig bizonytalan. A klinikai adatok szerint 24-48 hónappal a Rebif 44 mikrogramm kezelés után a betegek 13-14%-ánál mutathatók ki béta-1a interferon elleni állandó szérum antitestek. Az antitestek jelenléte bizonyítottan csökkenti a béta-1a interferonra adott farmakodinámiás választ (béta-2 mikroglobulin és neopterin). Bár az antitestképződés klinikai jelentősége nem ismert teljes mértékben, a neutralizáló antitestek kialakulása összefüggésben van a csökkent hatékonysággal a klinikai és MRI értékekre. Ha a beteg válasza a Rebif terápiára gyenge és neutralizáló antitestek alakultak ki, a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a további Rebif-kezelésből származó előny/kockázat arányát. A szérum antitestek kimutatására alkalmazott különböző laboratóriumi eljárások, valamint az antitestpozitivitás definíciójának különbözősége korlátozza az antigenitás összehasonlítását a különböző készítmények között. A sclerosis multiplex egyéb formái Kevés biztonságosságra és hatásosságára vonatkozó adat áll rendelkezésre nem ambuláns sclerosis multiplexes betegekről. A Rebifet primer progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél még nem vizsgálták, ezért nem alkalmazható ezeknél a betegeknél. Segédanyagok: Nátriumtartalom A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. Benzil-alkohol A készítmény benzil-alkoholt tartalmaz. A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat. A 3 évesnél fiatalabb betegeknél figyelemmel kell kísérni a légzőrendszeri tüneteket. Fel kell hívni a terhes vagy szoptató betegek figyelmét a benzil-alkohol jelentette lehetséges kockázatokra (idővel felhalmozódhat és metabolikus acidózist okozhat). Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél csak körültekintéssel alkalmazható a benzil-alkohol jelentette lehetséges kockázatok miatt (idővel felhalmozódhat és metabolikus acidózist okozhat).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások felsorolása A felsorolt mellékhatásokat klinikai vizsgálatok során, továbbá a forgalomba hozatal utáni jelentések alapján azonosították (csillag [*] jelöli, ha az adott mellékhatást a forgalomba hozatal utáni megfigyelések során jelentették). Az alábbi meghatározások vonatkoznak a továbbiakban használt gyakorisági terminológiára: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert gyakoriság (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori: neutropenia, lymphopenia, leukopenia, thrombocytopenia, anaemia Ritka: thromboticus thrombocytopeniás purpurával/haemolyticus uraemiás szindrómával járó thromboticus microangiopathia* (a béta-interferon készítmények csoportjára vonatkozóan lásd 4.4 pont), pancytopenia* Endokrin betegségek és tünetek Nem gyakori: pajzsmirigy-működészavar, leggyakrabban hypothyreosis vagy hyperthyreosis Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: anafilaxiás reakciók* Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon gyakori:	tünetmentes transzamináz-szint emelkedés
Gyakori:	a transzaminázok szintjének jelentős emelkedése
Nem gyakori:	hepatitis icterusszal vagy anélkül*
Ritka:	májelégtelenség* (lásd 4.4 pont), autoimmun hepatitis*

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori:	pruritus, kiütés, eritéma-szerű kiütés, maculo-papulosus kiütés, alopecia*
Nem gyakori:	urticaria*
Ritka:	Quincke-oedema (angiooedema), erythema multiforme, erythema

Nagyon gyakori:	gyulladás vagy reakció az injekció beadása helyén, influenzaszerű tünetek
Gyakori:	az injekció helye fájdalmas, fáradtság, merevség, láz
Nem gyakori:	az injekció helyének nekrózisa, az injekció helyének beszűrődése, az

injekció helyén kialakuló tályog, az injekció helyén kialakuló fertőzés*, fokozott izzadás* Ritka: az injekció helyén kialakuló cellulitis* Nem ismert gyakoriság: panniculitis (az injekció beadásának helyén jelentkezett) Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Korlátozott mennyiségű biztonságossági adat arra utal, hogy a heti háromszor alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2–17 éves) gyermekek és serdülők esetén, mint felnőttek esetén. Osztályhatások Az interferonok adását kapcsolatba hozták anorexiával, szédüléssel, szorongással, arrhythmiával, vazodilatációval és palpitációval, menorrhagiával és metrorrhagiával. Autoantitestek képződésének mértéke nőhet béta-1a interferon kezelés során. Pulmonális artériás hipertónia A béta-interferon készítmények esetében pulmonális artériás hipertónia (PAH) eseteiről számoltak be. Az eseményekről különböző időpontokban számoltak be, akár több évvel a béta-interferon kezelés kezdetét követően. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén a beteget megfigyelésre kórházba kell felvenni, és megfelelő, szupportív kezelésben kell részesíteni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: immunstimulánsok, interferonok, ATC kód: L03AB07 Az interferonok az endogén glikoproteinek egy csoportja, amelyek immunmoduláns, antivirális és antiproliferatív hatással rendelkeznek. A Rebif (béta-1a interferon) aminosavszekvenciája megegyezik a humán endogén béta-interferonéval. Emlős sejtekben (kínai aranyhörcsög ováriumából származó sejtekben) termelik, így a természetes fehérjéhez hasonlóan glikolizált. Az adagolás módjától függetlenül kifejezett farmakodinámiás változások észlelhetők a Rebif alkalmazásával összefüggésben. Egyszeri adag beadása után a 2-5A szintetáz intracellularis és szérum aktivitása, valamint a béta2-mikroglobulin és a neopterin szérumkoncentrációja 24 órán belül nő, és 2 napon belül csökkenni kezd. Az intramuscularis és subcutan adás teljesen hasonló választ vált ki. Ugyanazt a subcutan adagot 48 óránként, 4 alkalommal ismételve a biológiai válasz fokozott marad, a tolerancia jeleinek kialakulása nélkül. Egészséges önkéntes vizsgálati alanyoknál subcutan dózisok alkalmazása után a béta-1a interferon serkentette a biológiai válasz markereket (például 2’,5’-OAS-aktivitás, neopterin és béta-2-mikroglobulin). Egyszeri subcutan injekciót követően a csúcskoncentráció eléréséig eltelt idő 24-48 óra volt a neopterin, a béta-2 mikroglobulin és a 2’,5’-OAS esetében, 12 óra az MX1 esetében, valamint 24 óra az OAS1 és OAS2 génexpresszió esetében. Ezen markerek többségénél hasonló magasságú és idejű csúcsokat figyeltek meg az első, illetve a hatodik alkalmazás után. A Rebif pontos hatásmechanizmusát sclerosis multiplexben jelenleg is vizsgálják. Sclerosis multiplexre utaló egyetlen klinikai esemény Egy két éven át zajló, kontrollált klinikai vizsgálatot végeztek Rebiffel olyan betegek bevonásával, akiknél egyetlen, sclerosis multiplex miatti demielinizációra utaló klinikai esemény fordult elő. A vizsgálatba bevont betegeknek a T2-súlyozott MRI-felvételen legalább két klinikailag néma léziójuk volt, melyek mérete legalább 3 mm, és közülük legalább az egyik ovoid, vagy periventricularis vagy infratentorialis volt. Ki kellett zárni minden olyan egyéb betegséget, amely jobban magyarázhatta a beteg panaszait és tüneteit, mint a sclerosis multiplex. A betegeket kettős vak módszerrel randomizálták a hetente háromszor adott 44 mikrogramm Rebiffel, a hetente egyszer adott 44 mikrogramm Rebiffel vagy placebóval kezeltek csoportjába. Amennyiben a definitív sclerosis multiplexet igazoló második demielinizációs esemény is jelentkezett, a betegeket

adagolására, miközben megőrizték az eredeti randomizáció titkosságát.

klinikai relapszusok incidenciáját (körülbelül 30%-kal 2 év alatt) és súlyosságát azoknál a betegeknél,

progressziót az EDSS-ben 3 hónappal később megerősített, legalább 1 pontos növekedés alapján

után az exacerbációk gyakoriságának átlagos csökkenése 22%-os volt a Rebif 22 mikrogrammal kezelt és 29%-os a Rebif 44 mikrogrammal kezelt betegeknél ahhoz a csoporthoz képest, ahol a beteget 2 éven át placebóval, majd ezt követően két éven át Rebif 22 mikrogrammal vagy Rebif 44 mikrogrammal kezelték. Másodlagos progresszív sclerosis multiplex Egy 3 éves, másodlagos progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegeken végzett vizsgálatban (EDSS 3 – 6,5), ahol az elmúlt két évben nyilvánvalóan klinikailag előrehaladt a betegség és nem volt relapszus a megelőző 8 hétben, a Rebifnek nem volt szignifikáns hatása a rokkantság progressziójára, de a relapszusok gyakoriságát körülbelül 30%-kal csökkentette. A betegeket 2 alcsoportra osztva (aszerint, hogy voltak-e relapszusai vagy nem a kezelést megelőző két évben) a relapszus nélküli betegeknél nem volt hatással a rokkantságra, míg a relapszusos betegeknél a rokkantság progressziójának arányát a vizsgálat végére 70%-ról (placebo) 57%-ra csökkentette (Rebif 22 mikrogramm és 44 mikrogramm kombinációban). Ezek az eredmények utólagosan meghatározott (post hoc) beteg alcsoportból származnak, ezért azokat óvatosan kell értelmezni.

Elsődleges progresszív sclerosis multiplex A Rebifet elsődleges progresszív sclerosis multiplexben nem vizsgálták, ezért ezeknél a betegeknél ne alkalmazzuk.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási

vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mannit poloxamer 188 L-metionin benzil-alkohol nátrium-acetát ecetsav a pH beállítására nátrium-hidroxid a pH beállítására injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

18 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Rozsdamentes acél injekciós tűvel ellátott, 1 ml-es I-es típusú üvegfecskendő 0,5 ml oldattal. A Rebif 44 mikrogramm 1, 3, 12 vagy 36 db fecskendőt tartalmazó kiszerelésben kapható. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Az injekciós oldat előretöltött fecskendőben, azonnali felhasználásra alkalmas kiszerelésben kerül forgalomba. Megfelelő autoinjektorral is beadható. Egyszeri használatra. Csak a tiszta vagy enyhén opalizáló, lebegő részecskéket nem tartalmazó, a romlás látható jeleit nem mutató oldatot szabad beadni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Merck Europe B.V. Gustav Mahlerplein 102 1082 MA Amsterdam Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/98/063/004 EU/1/98/063/005 EU/1/98/063/006 EU/1/98/063/021

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. május 4. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. május 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Rebif 8,8 mikrogramm oldatos injekció előretöltött fecskendőben Rebif 22 mikrogramm oldatos injekció előretöltött fecskendőben

Egy előretöltött fecskendő (0,2 ml) 8,8 mikrogramm (2,4 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz.

Millió Nemzetközi Egység, cytopathiás hatás (CPE) bioassay-vel mérve, a gyár saját béta-1a

interferon standardjával szemben, amely a jelenleg hatályos nemzetközi NIH szabványnak (GB-23-902-531) megfelelően kalibrált. ** Kínai hörcsög ovárium sejtekben (CHO-K1), rekombináns DNS technológiával előállítva. Ismert hatású segédanyag: 1,0 mg benzil-alkoholt tartalmaz 0,2 ml-es adagonként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Egy előretöltött fecskendő (0,5 ml) 22 mikrogramm (6 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz.

Millió Nemzetközi Egység cytopathiás hatás (CPE) bioassay-vel mérve, a gyár saját béta-1a

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció előretöltött fecskendőben. Tiszta vagy enyhén opalizáló oldat, melynek pH-értéke 3,5-4,5, ozmolaritása pedig 250-450 mOsm/l.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Rebif a következő betegek kezelésére szolgál:

betegek, akiknél egyetlen demielinizációs esemény jelentkezett aktív gyulladásos folyamattal,

ha az egyéb diagnózisokat kizárták, és ha megállapították, hogy a klinikailag definitív sclerosis multiplex kialakulásának esetükben nagy a kockázata (lásd 5.1 pont)

relapszáló sclerosis multiplexben szenvedő betegek. A klinikai vizsgálatok során ezt 2 vagy

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kezelést a betegség kezelésében jártas orvos felügyelete alatt kell elkezdeni. Adagolás A Rebif kezdőcsomag kielégíti a beteg első hónapos kezelésének igényeit. Első Rebif-kezelés indításakor, hogy a mellékhatások előfordulásának valószínűségét csökkentsük, javasolt az első két hétben heti háromszori 8,8 mikrogrammos kezdőadag alkalmazása subcutan injekcióban, majd 4 hetes időszakban a dózis emelése a céldózisig, az alábbi ütemterv szerint: Javasolt titrálás A Rebif 44 mikrogramm (a végleges dózis %-a) titrálási dózisa, hetente háromszor (hh)

1-2. hét	20%	hh 8,8 mikrogramm
34. hét	50%	hh 22 mikrogramm
5. hét és további hetek	100%	hh 44 mikrogramm

4.3 Ellenjavallatok

A természetes vagy rekombináns béta-interferonnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt

bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Fennálló súlyos depresszió és/vagy öngyilkossági szándék (lásd 4.4 és 4.8 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Általános ajánlások A betegeket tájékoztatni kell a béta-interferon kezelés leggyakrabban előforduló mellékhatásairól, többek között az influenzaszerű tünetekről (lásd 4.8 pont). Ezek a tünetek a kezelés kezdeti szakában a legkifejezettebbek, a terápia későbbi szakában ritkábban, ill. kevésbé súlyos formában jelentkeznek. Thromboticus microangiopathia (TMA) Thromboticus thrombocytopeniás purpura (TTP) vagy haemolyticus uraemiás szindróma (HUS) formájában jelentkező thromboticus microangiopathiát, köztük halálos kimenetellel járó eseteket is jelentettek béta-interferon készítményekkel kapcsolatban. Az eseményeket a kezelés különböző időpontjaiban jelentették, és előfordult, hogy ezek a béta-interferon-kezelés megkezdését követően több héttel vagy több évvel jelentkeztek. A korai klinikai jelek közé tartozik a thrombocytopenia, az újonnan kialakult magas vérnyomás, láz, központi idegrendszeri tünetek (pl. zavartság, paresis) és a károsodott vesefunkció. A TMA-ra utaló laboratóriumi eredmények közé tartozik a csökkent thrombocytaszám, a haemolysis miatt emelkedett szérum laktát-dehidrogenáz- (LDH-) szint és a schistocyták (fragmentált erythrocyták) jelenléte a vérkenetben. A TMA klinikai jeleinek észlelése esetén a thrombocytaszám, a szérum-laktát-dehidrogenáz-szint, a vérkenet és a vesefunkció további ellenőrzése ajánlott. TMA diagnózisa esetén azonnali kezelés (a plazmacsere megfontolása) szükséges, illetve a Rebif-kezelés azonnali felfüggesztése javasolt. Depresszió és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok A Rebif különös óvatossággal adható azoknak a betegeknek, akiknél korábban depressziót állapítottak meg, vagy jelenleg is depresszióban szenvednek, különösen azoknak, akiknek a kórelőzményében öngyilkossági szándék is szerepel (lásd 4.3 pont). Ismeretes, hogy a depresszió és öngyilkossági késztetés gyakrabban észlelhető sclerosis multiplexben szenvedő betegekben, és az interferonkezeléssel összefüggésben. A Rebiffel kezelt betegeket figyelmeztetni kell, hogy depressziós panaszok és/vagy öngyilkossági gondolatok jelentkezésekor haladéktalanul forduljanak kezelőorvosukhoz. A depresszióban szenvedő betegeket a Rebif alkalmazásának ideje alatt gondosan ellenőrizni, és megfelelően kezelni kell. A Rebif-kezelés abbahagyását mérlegelni kell (lásd 4.3 és 4.8 pont). Görcsrohamokkal járó betegségek A Rebif különös óvatossággal adandó azoknak a betegeknek, akiknek anamnézisében görcsrohamok szerepelnek, akiket antiepileptikumokkal kezelnek, különösen, ha epilepsziájukra a gyógyszeres kezelés nem hat megfelelően (lásd 4.5 és 4.8 pont). Szívbetegség Szívbetegségben, köztük anginában, pangásos szívelégtelenségben vagy szívritmuszavarokban szenvedő betegek béta-1a interferon kezelésének kezdeti szakaszában fokozott figyelemmel kell ellenőrizni a klinikai állapot esetleges romlását. A béta-1a interferon kezeléssel összefüggő influenzaszerű tünetekkel járó szindróma szívbetegek számára megterhelő lehet. Az injekció beadásának helyén kialakuló necrosis A Rebif alkalmazása során az injekció beadásának helyén necrosis kialakulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Az injekció helyén kialakuló necrosis veszélyének csökkentése érdekében javasolt:

aszeptikus injekciós technika alkalmazása,
a beadás helyének váltogatása minden alkalommal.

kezelőorvosával a Rebif-kezelés folytatása előtt. Többszörös elváltozás esetén a Rebif alkalmazását azok teljes gyógyulásáig fel kell függeszteni. Egyetlen elváltozás esetén a kezelés folytatható, ha a necrosis nem túlságosan kiterjedt. Májműködési zavar A Rebiffel végzett klinikai vizsgálatokban gyakori volt a máj transzaminázok (különösen az ALT) szintjének tünetmentes emelkedése, és a betegek 1-3%-ában a máj transzaminázok értékének emelkedése a felső határérték több mint ötszöröse volt. Klinikai tünetek hiányában a szérum ALTszintet a kezelést megelőzően, majd 1, 3 és 6 hónap múlva, illetve ezek után rendszeresen ellenőrizni kell. A Rebif dózisának csökkentését mérlegelni kell, ha az ALT-szint a felső határérték ötszörösére nő, és az enzimszint normalizálódása után fokozatosan lehet visszatérni az eredeti dózishoz. A Rebif-kezelést fokozott ellenőrzés mellett kell elkezdeni olyan betegek esetén, akiknek anamnézisében jelentős májbetegség vagy klinikailag igazolt aktív májbetegség, alkoholabúzus, vagy megnövekedett szérum ALT (>2,5-szerese a normál értéknek) szerepel. Icterus vagy egyéb májműködési zavar esetén a Rebif-kezelést le kell állítani. A Rebif, más béta-interferonhoz hasonlóan súlyos májkárosodást okozhat, beleértve az akut májelégtelenséget (lásd 4.8 pont). A súlyos májkárosodással járó esetek többsége a kezelés első hat hónapjában történt. A ritka, szimptómás májkárosodás kialakulásának a mechanizmusa nem ismert. Nem azonosítottak semmilyen kockázati tényezőt. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nephrosis szindróma Az interferon-béta készítmények alkalmazásával kapcsolatban különböző nephropathiákhoz, úgy mint kollabáló fokális szegmentális glomerulosclerosishoz (FSGS), „minimal change disease”-hez (MCD, minimális strukturális elváltozásokkal járó nephropathia), membranoproliferatív glomerulonephritishez (MPGN) és membranózus glomerulopathiához (MGN) társuló nephrosis szindróma eseteiről számoltak be. Az eseteket a kezelés különböző időpontjaiból jelentették, akár évek óta tartó interferon-béta-kezelés során is bekövetkezhetnek. Ajánlott a korai panaszok és tünetek, mint az oedema, proteinuria és csökkent vesefunkció időszakos monitorozása, különösen az olyan betegeknél, akiknél magasabb a vesebetegség kockázata. A nephrosis szindróma azonnali kezelése szükséges, és a Rebif-kezelés felfüggesztését meg kell fontolni. Laboratóriumi eltérések Laboratóriumi értékek eltérései összefüggnek az interferon-kezeléssel. Ezért a sclerosis multiplexben szenvedő betegek szokásos laboratóriumi vizsgálatain kívül, a májenzimek monitorozása mellett a kvantitatív és a kvalitatív vérkép, valamint a trombocitaszám rendszeres ellenőrzése is javasolt a Rebif-kezelés alatt rendszeres időközökben, (1, 3 és 6 hónappal) a kezelés megkezdése után és a továbbiakban klinikai tünetek hiányában is rendszeresen. Pajzsmirigy-betegségek Rebiffel kezelt betegeknél esetenként kialakulhat pajzsmirigy-rendellenesség vagy ezen állapot rosszabbodása. Ajánlott a pajzsmirigyfunkció ellenőrzése is a terápia megkezdése előtt, és ha rendellenes, 6-12 havonta ellenőrizni kell a terápia megkezdését követően. Ha a kezelés kezdetén a vizsgálat nem mutat eltérést, a rutin teszt ismétlése nem szükséges, de pajzsmirigy-diszfunkció klinikai tüneteinek jelentkezése esetén el kell végezni (lásd 4.8 pont). Súlyos vese- vagy májelégtelenség és súlyos myelosuppressio Súlyos máj- vagy vesebetegségben, továbbá súlyos myelosuppressio esetén béta-1a interferonnal történő kezeléskor körültekintően kell eljárni, és szoros monitorozásra van szükség.

Neutralizáló antitestek A béta-1a interferonnal szemben szérum neutralizáló antitestek képződhetnek. Az antitestek pontos előfordulási gyakorisága ez idáig bizonytalan. A klinikai adatok szerint 24-48 hónappal a Rebif 22 mikrogramm kezelés után a betegek 24%-ánál mutathatók ki béta-1a interferon elleni állandó szérum antitestek. Az antitestek jelenléte bizonyítottan csökkenti a béta-1a interferonra adott farmakodinámiás választ (béta-2 mikroglobulin és neopterin). Bár az antitestképződés klinikai jelentősége nem ismert teljes mértékben, a neutralizáló antitestek kialakulása összefügg a csökkent hatékonysággal a klinikai és MRI értékekre. Ha a beteg válasza a Rebif terápiára gyenge és neutralizáló antitestek alakultak ki, a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a további Rebif-kezelésből származó előny/kockázat arányát. A szérum antitestek kimutatására alkalmazott különböző laboratóriumi eljárások, valamint az antitestpozitivitás definíciójának különbözősége korlátozza az antigenitás összehasonlítását a különböző készítmények között. A sclerosis multiplex egyéb formái Kevés biztonságosságra és hatásosságára vonatkozó adat áll rendelkezésre nem ambuláns sclerosis multiplexes betegekről. A Rebifet primer progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél még nem vizsgálták, ezért nem alkalmazható ezeknél a betegeknél. Segédanyagok: Nátriumtartalom A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. Benzil-alkohol A készítmény benzil-alkoholt tartalmaz. A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat. A 3 évesnél fiatalabb betegeknél figyelemmel kell kísérni a légzőrendszeri tüneteket. Fel kell hívni a terhes vagy szoptató betegek figyelmét a benzil-alkohol jelentette lehetséges kockázatokra (idővel felhalmozódhat és metabolikus acidózist okozhat). Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél csak körültekintéssel alkalmazható a benzil-alkohol jelentette lehetséges kockázatok miatt (idővel felhalmozódhat és metabolikus acidózist okozhat).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások felsorolása A felsorolt mellékhatásokat klinikai vizsgálatok során, továbbá a forgalomba hozatal utáni jelentések alapján azonosították (csillag [*] jelöli, ha az adott mellékhatást a forgalomba hozatal utáni megfigyelések során jelentették). Az alábbi meghatározások vonatkoznak a továbbiakban használt gyakorisági terminológiára: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert gyakoriság (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori: neutropenia, lymphopenia, leukopenia, thrombocytopenia, anaemia Ritka: thromboticus thrombocytopeniás purpurával/haemolyticus uraemiás szindrómával járó thromboticus microangiopathia* (a béta-interferon készítmények csoportjára vonatkozóan lásd 4.4 pont), pancytopenia* Endokrin betegségek és tünetek Nem gyakori: pajzsmirigy-működészavar, leggyakrabban hypothyreosis vagy hyperthyreosis Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: anafilaxiás reakciók* Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon gyakori:	tünetmentes transzamináz-szint emelkedés
Gyakori:	a transzaminázok szintjének jelentős emelkedése
Nem gyakori:	hepatitis icterusszal vagy anélkül*
Ritka:	májelégtelenség* (lásd 4.4 pont), autoimmun hepatitis*

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori:	pruritus, kiütés, eritéma-szerű kiütés, maculo-papulosus kiütés, alopecia*
Nem gyakori:	urticaria*
Ritka:	Quincke-oedema (angiooedema), erythema multiforme, erythema

Nagyon gyakori:	gyulladás vagy reakció az injekció beadása helyén, influenzaszerű tünetek
Gyakori:	az injekció helye fájdalmas, fáradtság, merevség, láz
Nem gyakori:	az injekció helyének nekrózisa, az injekció helyének beszűrődése, az

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén a beteget megfigyelésre kórházba kell felvenni, és megfelelő, szupportív kezelésben kell részesíteni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

adagolására, miközben megőrizték az eredeti randomizáció titkosságát.

Relapszusokkal és remissziókkal járó sclerosis multiplex A Rebif biztonságosságát és hatásosságát relapszusokkal és remissziókkal járó sclerosis multiplexben szenvedő betegeken vizsgálták, akik hetente háromszor 11-44 mikrogramm (3-12 millió NE) dózist kaptak subcutan. Az engedélyezett adagoláskor a Rebif 22 mikrogramm bizonyítottan csökkentette a klinikai relapszusok incidenciáját (körülbelül 30%-kal 2 év alatt) és súlyosságát azoknál a betegeknél, akiknek a betegsége legalább kétszer fellángolt az elmúlt 2 évben, és a kezelés kezdetén az EDSS 0-5,0 között volt. A rokkantság tekintetében progressziót mutató betegek aránya (mely rokkantsági progressziót az EDSS-ben 3 hónappal később megerősített, legalább 1 pontos növekedés alapján határozták meg) 39%-ról (placebo) 30%-ra csökkent (Rebif 22 mikrogramm alkalmazása esetén). 4 év után az exacerbációk gyakoriságának átlagos csökkenése 22%-os volt a Rebif 22 mikrogrammal kezelt és 29%-os a Rebif 44 mikrogrammal kezelt betegeknél ahhoz a csoporthoz képest, ahol a beteget 2 éven át placebóval, majd ezt követően két éven át Rebif 22 mikrogrammal vagy Rebif 44 mikrogrammal kezelték. Másodlagos progresszív sclerosis multiplex Egy 3 éves, másodlagos progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegeken végzett vizsgálatban (EDSS 3 – 6,5), ahol az elmúlt két évben nyilvánvalóan klinikailag előrehaladt a betegség és nem volt relapszus a megelőző 8 hétben, a Rebifnek nem volt szignifikáns hatása a rokkantság progressziójára, de a relapszusok gyakoriságát körülbelül 30%-kal csökkentette. A betegeket 2 alcsoportra osztva (aszerint, hogy voltak-e relapszusai vagy nem a kezelést megelőző két évben) a relapszus nélküli betegeknél nem volt hatással a rokkantságra, míg a relapszusos betegeknél a rokkantság progressziójának arányát a vizsgálat végére 70%-ról (placebo) 57%-ra csökkentette (Rebif 22 mikrogramm és 44 mikrogramm kombinációban). Ezek az eredmények utólagosan meghatározott (post hoc) beteg alcsoportból származnak, ezért azokat óvatosan kell értelmezni.

Elsődleges progresszív sclerosis multiplex A Rebifet elsődleges progresszív sclerosis multiplexben nem vizsgálták, ezért ezeknél a betegeknél ne alkalmazzuk.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási

vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mannit poloxamer 188 L-metionin benzil-alkohol nátrium-acetát ecetsav a pH beállítására nátrium-hidroxid a pH beállítására injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

18 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A kezelést elkezdő betegek számára a Rebif 8,8 mikrogramm és a Rebif 22 mikrogramm egy ún. kezdőcsomagban kapható. A csomagban 6 különálló adag 0,2 ml Rebif 8,8 mikrogramm oldatos injekció, 1 ml-es, I-es típusú, rozsdamentes tűvel ellátott üvegfecskendőben, valamint 6 különálló adag 0,5 ml Rebif 22 mikrogramm oldatos injekció található 1 ml-es, I-es típusú, rozsdamentes tűvel ellátott üvegfecskendőben. Ez a csomagolás megfelel a kezelés első hónapja során a betegek egyedi igényeinek.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Merck Europe B.V. Gustav Mahlerplein 102 1082 MA Amsterdam Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/98/063/007

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. május 4. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. május 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Rebif 22 mikrogramm/0,5 ml oldatos injekció patronban

Egy előretöltött patron 66 mikrogramm (18 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz 1,5 ml oldatban, ami 44 mikrogramm/ml-nek felel meg.

Millió Nemzetközi Egység, cytopathiás hatás (CPE) bioassay-vel mérve, a gyár saját béta-1a

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció patronban. Tiszta vagy enyhén opalizáló oldat, amelynek pH-értéke 3,7 és 4,1 közötti, ozmolaritása pedig 250 és 450 mOsm/l között van.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kezelést a betegség kezelésében jártas orvos felügyelete alatt kell elkezdeni. Adagolás A Rebif javasolt adagja 44 mikrogramm subcutan injekcióban, hetente háromszor. Az alacsonyabb dózisú, 22 mikrogrammos subcutan injekciót, amelyet szintén hetente háromszor kell adni, azok a betegek kapják, akik a kezelőorvos szerint nem tolerálják a magasabb dózist. Az első Rebif-kezelés indításakor a dózist fokozatosan kell emelni, lehetővé téve a tachyphylaxia

kielégíti a beteg első hónapos kezelésének igényeit.

Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Ugyanakkor egy retrospektív gyermekgyógyászati kohorszvizsgálat során biztonságossági adatokat gyűjtöttek a Rebif-fel kapcsolatban gyermekek (n = 52) és serdülők (n = 255) orvosi dokumentációjából. Ezen vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a heti háromszor subcutan alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2-11 éves) gyermekek és (12-17 éves) serdülők, mint felnőttek esetén. A Rebif biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A Rebifet nem szabad alkalmazni ebben a korcsoportban. Az alkalmazás módja A Rebif oldatos subcutan injekciós patront többadagos használatra szánták a RebiSmart elektronikus injekciós eszközzel, miután a beteg és/vagy az őt ápoló személy megfelelő oktatást kapott. Az alkalmazáskor a betegtájékoztatóban, valamint a RebiSmart használati útmutatóiban (Használati utasítás) található utasításokat kell követni. A Rebif alkalmazásával összefüggő, influenzaszerű tünetek csökkentésére minden injekció beadása előtt és még további 24 órán át láz- és fájdalomcsillapító adása javasolt. Jelenleg nem ismert, hogy a betegeket mennyi ideig kell kezelni. A 4 évnél hosszabb Rebif-kezelés biztonságossága és hatásossága nem bizonyított. A 4 éves Rebif-kezelés megkezdése után ajánlott a betegek állapotát kétévente felülvizsgálni, és a kezelőorvosnak egyedileg kell mérlegelnie a hosszabb távú kezelés alkalmazását.

4.3 Ellenjavallatok

A természetes vagy rekombináns béta-interferonnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt

bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Fennálló súlyos depresszió és/vagy öngyilkossági szándék (lásd 4.4 és 4.8 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

esetén a thrombocytaszám, a szérum-laktát-dehidrogenáz-szint, a vérkenet és a vesefunkció további ellenőrzése ajánlott. TMA diagnózisa esetén azonnali kezelés (a plazmacsere megfontolása) szükséges, illetve a Rebif-kezelés azonnali felfüggesztése javasolt. Depresszió és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok A Rebif különös óvatossággal adható azoknak a betegeknek, akiknél korábban depressziót állapítottak meg, vagy jelenleg is depresszióban szenvednek, különösen azoknak, akiknek a kórelőzményében öngyilkossági szándék is szerepel (lásd 4.3 pont). Ismeretes, hogy a depresszió és öngyilkossági késztetés gyakrabban észlelhető sclerosis multiplexben szenvedő betegekben, és az interferonkezeléssel összefüggésben. A Rebiffel kezelt betegeket figyelmeztetni kell, hogy depressziós panaszok és/vagy öngyilkossági gondolatok jelentkezésekor haladéktalanul forduljanak kezelőorvosukhoz. A depresszióban szenvedő betegeket a Rebif alkalmazásának ideje alatt gondosan ellenőrizni, és megfelelően kezelni kell. A Rebif-kezelés abbahagyását mérlegelni kell (lásd 4.3 és 4.8 pont). Görcsrohamokkal járó betegségek A Rebif különös óvatossággal adandó azoknak a betegeknek, akiknek anamnézisében görcsrohamok szerepelnek, akiket antiepileptikumokkal kezelnek, különösen, ha epilepsziájukra a gyógyszeres kezelés nem hat megfelelően (lásd 4.5 és 4.8 pont). Szívbetegség Szívbetegségben, köztük anginában, pangásos szívelégtelenségben vagy szívritmuszavarokban szenvedő betegek béta-1a interferon kezelésének kezdeti szakaszában fokozott figyelemmel kell ellenőrizni a klinikai állapot esetleges romlását. A béta-1a interferon kezeléssel összefüggő influenzaszerű tünetekkel járó szindróma szívbetegek számára megterhelő lehet. Az injekció beadásának helyén kialakuló necrosis A Rebif alkalmazása során az injekció beadásának helyén necrosis kialakulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Az injekció helyén kialakuló necrosis veszélyének csökkentése érdekében javasolt:

aszeptikus injekciós technika alkalmazása,
a beadás helyének váltogatása minden alkalommal.

A Rebif, más béta-interferonhoz hasonlóan súlyos májkárosodást okozhat, beleértve az akut májelégtelenséget (lásd 4.8 pont). A súlyos májkárosodással járó esetek többsége a kezelés első hat hónapjában történt. A ritka, szimptómás májkárosodás kialakulásának a mechanizmusa nem ismert. Nem azonosítottak semmilyen kockázati tényezőt. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nephrosis szindróma Az interferon-béta készítmények alkalmazásával kapcsolatban különböző nephropathiákhoz, úgy mint kollabáló fokális szegmentális glomerulosclerosishoz (FSGS), „minimal change disease”-hez (MCD, minimális strukturális elváltozásokkal járó nephropathia), membranoproliferatív glomerulonephritishez (MPGN) és membranózus glomerulopathiához (MGN) társuló nephrosis szindróma eseteiről számoltak be. Az eseteket a kezelés különböző időpontjaiból jelentették, akár évek óta tartó interferon-béta-kezelés során is bekövetkezhetnek. Ajánlott a korai panaszok és tünetek, mint az oedema, proteinuria és csökkent vesefunkció időszakos monitorozása, különösen az olyan betegeknél, akiknél magasabb a vesebetegség kockázata. A nephrosis szindróma azonnali kezelése szükséges, és a Rebif-kezelés felfüggesztését meg kell fontolni. Laboratóriumi eltérések Laboratóriumi értékek eltérései összefüggnek az interferon-kezeléssel. Ezért a sclerosis multiplexben szenvedő betegek szokásos laboratóriumi vizsgálatain kívül, a májenzimek monitorozása mellett a kvantitatív és a kvalitatív vérkép, valamint a trombocitaszám rendszeres ellenőrzése is javasolt a Rebif-kezelés alatt rendszeres időközökben, (1, 3 és 6 hónappal) a kezelés megkezdése után és a továbbiakban klinikai tünetek hiányában is rendszeresen. Pajzsmirigy-betegségek Rebiffel kezelt betegeknél esetenként kialakulhat pajzsmirigy-rendellenesség vagy ezen állapot rosszabbodása. Ajánlott a pajzsmirigyfunkció ellenőrzése is a terápia megkezdése előtt, és ha rendellenes, 6-12 havonta ellenőrizni kell a terápia megkezdését követően. Ha a kezelés kezdetén a vizsgálat nem mutat eltérést, a rutin teszt ismétlése nem szükséges, de pajzsmirigy-diszfunkció klinikai tüneteinek jelentkezése esetén el kell végezni (lásd 4.8 pont). Súlyos vese- vagy májelégtelenség és súlyos myelosuppressio Súlyos máj- vagy vesebetegségben, továbbá súlyos myelosuppressio esetén béta-1a interferonnal történő kezeléskor körültekintően kell eljárni, és szoros monitorozásra van szükség. Neutralizáló antitestek A béta-1a interferonnal szemben szérum neutralizáló antitestek képződhetnek. Az antitestek pontos előfordulási gyakorisága ez idáig bizonytalan. A klinikai adatok szerint 24-48 hónappal a Rebif 22 mikrogramm kezelés után a betegek 24%-ánál mutathatók ki béta-1a interferon elleni állandó szérum antitestek. Az antitestek jelenléte bizonyítottan csökkenti a béta-1a interferonra adott farmakodinámiás választ (béta-2 mikroglobulin és neopterin). Bár zz antitestképződés klinikai jelentősége nem ismert teljes mértékben, a neutralizáló antitestek kialakulása összefügg a csökkent hatékonysággal a klinikai és MRI értékekre. Ha a beteg válasza a Rebif terápiára gyenge és neutralizáló antitestek alakultak ki, a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a további Rebif-kezelésből származó előny/kockázat arányát. A szérum antitestek kimutatására alkalmazott különböző laboratóriumi eljárások, valamint az antitestpozitivitás definíciójának különbözősége korlátozza az antigenitás összehasonlítását a különböző készítmények között.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon gyakori:	tünetmentes transzamináz-szint emelkedés
Gyakori:	a transzaminázok szintjének jelentős emelkedése
Nem gyakori:	hepatitis icterusszal vagy anélkül*
Ritka:	májelégtelenség* (lásd 4.4 pont), autoimmun hepatitis*

Gyakori:	pruritus, kiütés, eritéma-szerű kiütés, maculo-papulosus kiütés, alopecia*
Nem gyakori:	urticaria*
Ritka:	Quincke-oedema (angiooedema), erythema multiforme, erythema

Nagyon gyakori:	gyulladás vagy reakció az injekció beadása helyén, influenzaszerű tünetek
Gyakori:	az injekció helye fájdalmas, fáradtság, merevség, láz
Nem gyakori:	az injekció helyének nekrózisa, az injekció helyének beszűrődése, az

Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Korlátozott mennyiségű biztonságossági adat arra utal, hogy a heti háromszor alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2-17 éves) gyermekek és serdülők esetén, mint felnőttek esetén. Osztályhatások Az interferonok adását kapcsolatba hozták anorexiával, szédüléssel, szorongással, arrhythmiával, vazodilatációval és palpitációval, menorrhagiával és metrorrhagiával. Autoantitestek képződésének mértéke nőhet béta-1 a interferon kezelés során. Pulmonális artériás hipertónia A béta-interferon készítmények esetében pulmonális artériás hipertónia (PAH) eseteiről számoltak be. Az eseményekről különböző időpontokban számoltak be, akár több évvel a béta-interferon kezelés kezdetét követően. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén a beteget megfigyelésre kórházba kell felvenni, és megfelelő, szupportív kezelésben kell részesíteni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

valamint 24 óra az OAS1 és OAS2 génexpresszió esetében. Ezen markerek többségénél hasonló magasságú és idejű csúcsokat figyeltek meg az első, illetve a hatodik alkalmazás után. A Rebif pontos hatásmechanizmusát sclerosis multiplexben jelenleg is vizsgálják. Relapszusokkal és remissziókkal járó sclerosis multiplex A Rebif biztonságosságát és hatásosságát relapszusokkal és remissziókkal járó sclerosis multiplexben szenvedő betegeken vizsgálták, akik hetente háromszor 11-44 mikrogramm (3-12 millió NE) dózist kaptak subcutan. Az engedélyezett adagoláskor a Rebif 22 mikrogramm bizonyítottan csökkentette a klinikai relapszusok incidenciáját (körülbelül 30%-kal 2 év alatt) és súlyosságát azoknál a betegeknél, akiknek a betegsége legalább kétszer fellángolt az elmúlt 2 évben, és a kezelés kezdetén az EDSS 0-5,0 között volt. A rokkantság tekintetében progressziót mutató betegek aránya (mely rokkantsági progressziót az EDSS-ben 3 hónappal később megerősített, legalább 1 pontos növekedés alapján határozták meg) 39%-ról (placebo) 30%-ra csökkent (Rebif 22 mikrogramm alkalmazása esetén). 4 év után az exacerbációk gyakoriságának átlagos csökkenése 22%-os volt a Rebif 22 mikrogrammal kezelt és 29%-os a Rebif 44 mikrogrammal kezelt betegeknél ahhoz a csoporthoz képest, ahol a beteget 2 éven át placebóval, majd ezt követően két éven át Rebif 22 mikrogrammal vagy Rebif 44 mikrogrammal kezelték. Másodlagos progresszív sclerosis multiplex Egy 3 éves, másodlagos progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegeken végzett vizsgálatban (EDSS 3 – 6,5), ahol az elmúlt két évben nyilvánvalóan klinikailag előrehaladt a betegség és nem volt relapszus a megelőző 8 hétben, a Rebifnek nem volt szignifikáns hatása a rokkantság progressziójára, de a relapszusok gyakoriságát körülbelül 30%-kal csökkentette. A betegeket 2 alcsoportra osztva (aszerint, hogy voltak-e relapszusai vagy nem a kezelést megelőző két évben) a relapszus nélküli betegeknél nem volt hatással a rokkantságra, míg a relapszusos betegeknél a rokkantság progressziójának arányát a vizsgálat végére 70%-ról (placebo) 57%-ra csökkentette (Rebif 22 mikrogramm és 44 mikrogramm kombinációban). Ezek az eredmények utólagosan meghatározott (post hoc) beteg alcsoportból származnak, ezért azokat óvatosan kell értelmezni. Elsődleges progresszív sclerosis multiplex A Rebifet elsődleges progresszív sclerosis multiplexben nem vizsgálták, ezért ezeknél a betegeknél ne alkalmazzuk.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási

vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mannit poloxamer 188 L-metionin benzil-alkohol nátrium-acetát ecetsav a pH beállítására nátrium-hidroxid a pH beállítására injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

18 hónap. Az első injekció beadását követően 28 napon belül fel kell használni.

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2 °C-8 °C), a fagyasztórésztől távolabb tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében a patron az eredeti csomagolásban tárolandó. A Rebif előretöltött patront tartalmazó eszköz (RebiSmart) az eszköz tárolódobozában, hűtőszekrényben (2 °C-8 °C) tárolandó. Ambuláns felhasználás céljából a beteg kiveheti a hűtőszekrényből a Rebifet, és 25 °C-ot nem meghaladó hőmérsékleten egyetlen, legfeljebb 14 napig tartó időszakon át tárolhatja. Ezt követően a Rebifet vissza kell tenni a hűtőszekrénybe, és a lejárati idő előtt fel kell használni.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

1,5 ml oldatos injekciót tartalmazó I-es típusú üvegből készült, dugattyúval (gumi) és halobutil dugós alumínium rollnizott kupakkal ellátott patron. 4 vagy 12 patront tartalmazó kiszerelés. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Az előretöltött patronban lévő injekciós oldat a RebiSmart elektronikus injekciós eszköz segítségével azonnali felhasználásra alkalmas. A patronnal ellátott eszköz tárolását lásd a 6.4 pontban. Többadagos használatra. Csak a tiszta vagy enyhén opalizáló, lebegő részecskéket nem tartalmazó, a romlás látható jeleit nem mutató oldatot szabad beadni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Merck Europe B.V. Gustav Mahlerplein 102 1082 MA Amsterdam Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/98/063/008 EU/1/98/063/018

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. május 4. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. május 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Rebif 44 mikrogramm/0,5 ml oldatos injekció patronban

Egy előretöltött patron 132 mikrogramm (36 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz 1,5 ml oldatban, ami 88 mikrogramm/ml-nek felel meg.

Millió Nemzetközi Egység, cytopathiás hatás (CPE) bioassay-vel mérve, a gyár saját béta-1a

interferon standardjával szemben, amely a jelenleg hatályos nemzetközi NIH szabványnak (GB-23-902-531) megfelelően kalibrált. ** Kínai hörcsög ovárium sejtekben (CHO-K1), rekombináns DNS technológiával előállítva. smert hatású segédanyag: 2,5 mg benzil-alkoholt tartalmaz 0,5 ml-es adagonként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció patronban. Tiszta vagy enyhén opalizáló oldat, amelynek pH-értéke 3,7 és 4,1 közötti, ozmolaritása pedig 250 és 450 mOsm/l között van.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Rebif a következő betegek kezelésére szolgál:

betegek, akiknél egyetlen demielinizációs esemény jelentkezett aktív gyulladásos folyamattal,

ha az egyéb diagnózisokat kizárták, és ha megállapították, hogy a klinikailag definitív sclerosis multiplex kialakulásának esetükben nagy a kockázata (lásd 5.1 pont)

relapszáló sclerosis multiplexben szenvedő betegek. A klinikai vizsgálatok során ezt 2 vagy

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kezelést a betegség kezelésében jártas orvos felügyelete alatt kell elkezdeni. Rebif terápiát elkezdő betegek számára a Rebif 8,8 mikrogramm és 22 mikrogramm injekció egy olyan csomagban is hozzáférhető, amely kifejezetten a kezelés első hónapjának igényeit elégíti ki. Adagolás

mellékhatások csökkentése érdekében javasolt 8,8 mikrogrammos kezdőadag alkalmazása subcutan

Javasolt titrálás A Rebif 44 mikrogramm (a végleges dózis %-a) titrálási dózisa, hetente háromszor (hh)

1-2. hét	20%	hh 8,8 mikrogramm
3-4. hét	50%	hh 22 mikrogramm
5. hét és további hetek	100%	hh 44 mikrogramm

A Rebif javasolt adagja 44 mikrogramm subcutan injekcióban, hetente háromszor. Az alacsonyabb dózisú, 22 mikrogrammos subcutan injekciót, amelyet szintén hetente háromszor kell adni, azok a

Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Ugyanakkor egy retrospektív gyermekgyógyászati kohorszvizsgálat során biztonságossági adatokat gyűjtöttek a Rebif-fel kapcsolatban gyermekek (n = 52) és serdülők (n = 255) orvosi dokumentációjából. Ezen vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a heti háromszor subcutan alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2-11 éves) gyermekek és (12-17 éves) serdülők, mint felnőttek esetén. A Rebif biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A Rebifet nem szabad alkalmazni ebben a korcsoportban. Az alkalmazás módja A Rebif oldatos subcutan injekciós patront többadagos használatra szánták a RebiSmart elektronikus injekciós eszközzel, miután a beteg és/vagy az őt ápoló személy megfelelő oktatást kapott. Az alkalmazáskor a betegtájékoztatóban, valamint a RebiSmart használati útmutatóiban (Használati utasítás) található utasításokat kell követni. A Rebif alkalmazásával összefüggő, influenzaszerű tünetek csökkentésére minden injekció beadása előtt és még további 24 órán át láz- és fájdalomcsillapító adása javasolt. Jelenleg nem ismert, hogy a betegeket mennyi ideig kell kezelni. A 4 évnél hosszabb Rebif-kezelés biztonságossága és hatásossága nem bizonyított. A 4 éves Rebif-kezelés megkezdése után ajánlott a betegek állapotát kétévente felülvizsgálni, és a kezelőorvosnak egyedileg kell mérlegelnie a hosszabb távú kezelés alkalmazását.

4.3 Ellenjavallatok

A természetes vagy rekombináns béta-interferonnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt

bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Fennálló súlyos depresszió és/vagy öngyilkossági szándék (lásd 4.4 és 4.8 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

aszeptikus injekciós technika alkalmazása,
a beadás helyének váltogatása minden alkalommal.

kezelőorvosával a Rebif-kezelés folytatása előtt. Többszörös elváltozás esetén a Rebif alkalmazását azok teljes gyógyulásáig fel kell függeszteni. Egyetlen elváltozás esetén a kezelés folytatható, ha a necrosis nem túlságosan kiterjedt. Májműködési zavar A Rebiffel végzett klinikai vizsgálatokban gyakori volt a máj transzaminázok (különösen az ALT) szintjének tünetmentes emelkedése, és a betegek 1-3%-ában a máj transzaminázok értékének emelkedése a felső határérték több mint ötszöröse volt. Klinikai tünetek hiányában a szérum ALTszintet a kezelést megelőzően, majd 1, 3 és 6 hónap múlva, illetve ezek után rendszeresen ellenőrizni kell. A Rebif dózisának csökkentését mérlegelni kell, ha az ALT-szint a felső határérték ötszörösére nő, és az enzimszint normalizálódása után fokozatosan lehet visszatérni az eredeti dózishoz. A Rebif-kezelést fokozott ellenőrzés mellett kell elkezdeni olyan betegek esetén, akiknek anamnézisében jelentős májbetegség vagy klinikailag igazolt aktív májbetegség, alkoholabúzus, vagy megnövekedett szérum ALT (>2,5-szerese a normál értéknek) szerepel. Icterus vagy egyéb májműködési zavar esetén a Rebif-kezelést le kell állítani. A Rebif, más béta-interferonhoz hasonlóan súlyos májkárosodást okozhat, beleértve az akut májelégtelenséget (lásd 4.8 pont). A súlyos májkárosodással járó esetek többsége a kezelés első hat hónapjában történt. A ritka, szimptómás májkárosodás kialakulásának a mechanizmusa nem ismert. Nem azonosítottak semmilyen kockázati tényezőt. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nephrosis szindróma Az interferon-béta készítmények alkalmazásával kapcsolatban különböző nephropathiákhoz, úgy mint kollabáló fokális szegmentális glomerulosclerosishoz (FSGS), „minimal change disease”-hez (MCD, minimális strukturális elváltozásokkal járó nephropathia), membranoproliferatív glomerulonephritishez (MPGN) és membranózus glomerulopathiához (MGN) társuló nephrosis szindróma eseteiről számoltak be. Az eseteket a kezelés különböző időpontjaiból jelentették, akár évek óta tartó interferon-béta-kezelés során is bekövetkezhetnek. Ajánlott a korai panaszok és tünetek, mint az oedema, proteinuria és csökkent vesefunkció időszakos monitorozása, különösen az olyan betegeknél, akiknél magasabb a vesebetegség kockázata. A nephrosis szindróma azonnali kezelése szükséges, és a Rebif-kezelés felfüggesztését meg kell fontolni. Laboratóriumi eltérések Laboratóriumi értékek eltérései összefüggnek az interferon-kezeléssel. Ezeknek az általános előfordulása a Rebif 44 mikrogramm esetén kissé magasabb, mint a Rebif 22 mikrogramm esetén. Ezért a sclerosis multiplexben szenvedő betegek szokásos laboratóriumi vizsgálatain kívül a májenzimek monitorozása mellett a kvantitatív és a kvalitatív vérkép, valamint a trombocitaszám rendszeres ellenőrzése is javasolt a Rebif-kezelés alatt rendszeres időközökben, (1, 3 és 6 hónappal) a kezelés megkezdése után és a továbbiakban a klinikai tünetek hiányában is rendszeresen. Ezeknek gyakoribbnak kell lenniük a Rebif 44 mikrogramm kezelés megkezdésekor. Pajzsmirigy-betegségek Rebiffel kezelt betegeknél esetenként kialakulhat pajzsmirigy-rendellenesség vagy ezen állapot rosszabbodása. Ajánlott a pajzsmirigyfunkció ellenőrzése is a terápia megkezdése előtt, és ha rendellenes, 6-12 havonta ellenőrizni kell a terápia megkezdését követően. Ha a kezelés kezdetén a vizsgálat nem mutat eltérést, a rutin teszt ismétlése nem szükséges, de pajzsmirigy-diszfunkció klinikai tüneteinek jelentkezése esetén el kell végezni (lásd 4.8 pont).

Súlyos vese- vagy májelégtelenség és súlyos myelosuppressio Súlyos máj- vagy vesebetegségben, továbbá súlyos myelosuppressio esetén béta-1a interferonnal történő kezeléskor körültekintően kell eljárni, és szoros monitorozásra van szükség. Neutralizáló antitestek A béta-1a interferonnal szemben neutralizáló antitestek képződhetnek. Az antitestek pontos előfordulási gyakorisága ez idáig bizonytalan. A klinikai adatok szerint 24-48 hónappal a Rebif 44 mikrogramm kezelés után a betegek 13-14%-ánál mutathatók ki béta-1a interferon elleni állandó szérum antitestek. Az antitestek jelenléte bizonyítottan csökkenti a béta-1a interferonra adott farmakodinámiás választ (béta-2 mikroglobulin és neopterin). Bár az antitestképződés klinikai jelentősége nem ismert teljes mértékben, a neutralizáló antitestek kialakulása összefüggésben van a csökkent hatékonysággal a klinikai és MRI értékekre. Ha a beteg válasza a Rebif terápiára gyenge és neutralizáló antitestek alakultak ki, a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a további Rebif-kezelésből származó előny/kockázat arányát. A szérum antitestek kimutatására alkalmazott különböző laboratóriumi eljárások, valamint az antitestpozitivitás definíciójának különbözősége korlátozza az antigenitás összehasonlítását a különböző készítmények között. A sclerosis multiplex egyéb formái Kevés biztonságosságra és hatásosságára vonatkozó adat áll rendelkezésre nem ambuláns sclerosis multiplexes betegekről. A Rebifet primer progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél még nem vizsgálták, ezért nem alkalmazható ezeknél a betegeknél. Segédanyagok: Nátriumtartalom A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. Benzil-alkohol A készítmény benzil-alkoholt tartalmaz. A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat. A 3 évesnél fiatalabb betegeknél figyelemmel kell kísérni a légzőrendszeri tüneteket. Fel kell hívni a terhes vagy szoptató betegek figyelmét a benzil-alkohol jelentette lehetséges kockázatokra (idővel felhalmozódhat és metabolikus acidózist okozhat). Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél csak körültekintéssel alkalmazható a benzil-alkohol jelentette lehetséges kockázatok miatt (idővel felhalmozódhat és metabolikus acidózist okozhat).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A Rebif és a kortikoszteroidok, valamint az adenokortikotrop hormon (ACTH) kölcsönhatásait nem tanulmányozták módszeresen. A klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy a sclerosis multiplexes betegek a relapszusok ideje alatt kaphatnak Rebifet és kortikoszteroidokat vagy ACTH-t.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A béta-1a interferon kezelés során észlelt mellékhatások többsége általában enyhe és reverzibilis, és dóziscsökkentésre jól reagál. Súlyos vagy folyamatosan fennálló mellékhatás esetén a Rebif dózisát az orvos belátása szerint csökkenteni kell vagy meg kell szakítani az adását. A mellékhatások felsorolása A felsorolt mellékhatásokat klinikai vizsgálatok során, továbbá a forgalomba hozatal utáni jelentések alapján azonosították (csillag [*] jelöli, ha az adott mellékhatást a forgalomba hozatal utáni megfigyelések során jelentették). Az alábbi meghatározások vonatkoznak a továbbiakban használt gyakorisági terminológiára: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert gyakoriság (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori: neutropenia, lymphopenia, leukopenia, thrombocytopenia, anaemia Ritka: thromboticus thrombocytopeniás purpurával/haemolyticus uraemiás szindrómával járó thromboticus microangiopathia* (a béta-interferon készítmények csoportjára vonatkozóan lásd 4.4 pont), pancytopenia* Endokrin betegségek és tünetek Nem gyakori: pajzsmirigy-működészavar, leggyakrabban hypothyreosis vagy hyperthyreosis Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: anafilaxiás reakciók* Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon gyakori:	tünetmentes transzamináz-szint emelkedés
Gyakori:	a transzaminázok szintjének jelentős emelkedése
Nem gyakori:	hepatitis icterusszal vagy anélkül*
Ritka:	májelégtelenség* (lásd 4.4 pont), autoimmun hepatitis*

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: hasmenés, hányás, hányinger A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori:	pruritus, kiütés, eritéma-szerű kiütés, maculo-papulosus kiütés, alopecia*
Nem gyakori:	urticaria*
Ritka:	Quincke-oedema (angiooedema), erythema multiforme, erythema

Nagyon gyakori:	gyulladás vagy reakció az injekció beadása helyén, influenzaszerű tünetek
Gyakori:	az injekció helye fájdalmas, fáradtság, merevség, láz
Nem gyakori:	az injekció helyének nekrózisa, az injekció helyének beszűrődése, az

injekció helyén kialakuló tályog, az injekció helyén kialakuló fertőzés*, fokozott izzadás* Ritka: az injekció helyén kialakuló cellulitis* Nem ismert gyakoriság: panniculitis (az injekció beadásának helyén jelentkezett) Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Korlátozott mennyiségű biztonságossági adat arra utal, hogy a heti háromszor alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2-17 éves) gyermekek és serdülők esetén, mint felnőttek esetén. Osztályhatások Az interferonok adását kapcsolatba hozták anorexiával, szédüléssel, szorongással, arrhythmiával, vazodilatációval és palpitációval, menorrhagiával és metrorrhagiával. Autoantitestek képződésének mértéke nőhet béta-1 a interferon kezelés során. Pulmonális artériás hipertónia A béta-interferon készítmények esetében pulmonális artériás hipertónia (PAH) eseteiről számoltak be. Az eseményekről különböző időpontokban számoltak be, akár több évvel a béta-interferon kezelés kezdetét követően. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén a beteget megfigyelésre kórházba kell felvenni, és megfelelő, szupportív kezelésben kell részesíteni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

adagolására, miközben megőrizték az eredeti randomizáció titkosságát.

klinikai relapszusok incidenciáját (körülbelül 30%-kal 2 év alatt) és súlyosságát azoknál a betegeknél,

progressziót az EDSS-ben 3 hónappal később megerősített, legalább 1 pontos növekedés alapján

Elsődleges progresszív sclerosis multiplex A Rebifet elsődleges progresszív sclerosis multiplexben nem vizsgálták, ezért ezeknél a betegeknél ne alkalmazzuk.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási

vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mannit poloxamer 188 L-metionin benzil-alkohol nátrium-acetát ecetsav a pH beállítására nátrium-hidroxid a pH beállítására injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

18 hónap. Az első injekció beadását követően 28 napon belül fel kell használni.

6.4 Különleges tárolási előírások

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Merck Europe B.V. Gustav Mahlerplein 102 1082 MA Amsterdam Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/98/063/009 EU/1/98/063/019

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. május 4. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. május 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Rebif 8,8 mikrogramm/0,1 ml oldatos injekció patronban Rebif 22 mikrogramm/0,25 ml oldatos injekció patronban

Egy előretöltött patron 132 mikrogramm (36 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz 1,5 ml oldatban, ami 88 mikrogramm/ml-nek felel meg.

Millió Nemzetközi Egység, cytopathiás hatás (CPE) bioassay-vel mérve, a gyár saját béta-1a

interferon standardjával szemben, amely a jelenleg hatályos nemzetközi NIH szabványnak (GB-23-902-531) megfelelően kalibrált. ** Kínai hörcsög ovárium sejtekben (CHO-K1), rekombináns DNS technológiával előállítva. Ismert hatású segédanyag: 0,5 mg benzil-alkoholt tartalmaz 0,1 ml-es adagonként és 1,25 mg benzilalkoholt tartalmaz 0,25 ml-es adagonként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció patronban. Tiszta vagy enyhén opalizáló oldat, amelynek pH-értéke 3,7 és 4,1 közötti, ozmolaritása pedig 250 és 450 mOsm/l között van.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Rebif a következő betegek kezelésére szolgál:

betegek, akiknél egyetlen demielinizációs esemény jelentkezett aktív gyulladásos folyamattal,

ha az egyéb diagnózisokat kizárták, és ha megállapították, hogy a klinikailag definitív sclerosis multiplex kialakulásának esetükben nagy a kockázata (lásd 5.1 pont)

relapszáló sclerosis multiplexben szenvedő betegek. A klinikai vizsgálatok során ezt 2 vagy

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kezelést a betegség kezelésében jártas orvos felügyelete alatt kell elkezdeni. Adagolás A Rebif kezdőcsomag kielégíti a beteg első hónapos kezelésének igényeit. Első Rebif-kezelés indításakor, hogy a mellékhatások előfordulásának valószínűségét csökkentsük, javasolt az első két hétben heti háromszori 8,8 mikrogrammos kezdőadag alkalmazása subcutan injekcióban, majd egy 4 hetes időszakban a dózis emelése a céldózisig, az alábbi ütemterv szerint:

Javasolt titrálás A Rebif 44 mikrogramm (a végleges dózis %-a) titrálási dózisa, hetente háromszor (hh)

1-2. hét	20%	hh 8,8 mikrogramm
3-4. hét	50%	hh 22 mikrogramm
5. hét és további hetek	100%	hh 44 mikrogramm

Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Ugyanakkor egy retrospektív gyermekgyógyászati kohorszvizsgálat során biztonságossági adatokat gyűjtöttek a Rebif-fel kapcsolatban gyermekek (n = 52) és serdülők (n = 255) orvosi dokumentációjából. Ezen vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a heti háromszor subcutan alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2-11 éves) gyermekek és (12-17 éves) serdülők, mint felnőttek esetén. A Rebif biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A Rebifet nem szabad alkalmazni ebben a korcsoportban. Az alkalmazás módja A Rebif oldatos subcutan injekciós patront többadagos használatra szánták a RebiSmart elektronikus injekciós eszközzel, miután a beteg és/vagy az őt ápoló személy megfelelő oktatást kapott. Az alkalmazáskor a betegtájékoztatóban, valamint a RebiSmart használati útmutatóiban (Használati utasítás) található utasításokat kell követni. A Rebif alkalmazásával összefüggő, influenzaszerű tünetek csökkentésére minden injekció beadása előtt és még további 24 órán át láz- és fájdalomcsillapító adása javasolt. Jelenleg nem ismert, hogy a betegeket mennyi ideig kell kezelni. A 4 évnél hosszabb Rebif-kezelés biztonságossága és hatásossága nem bizonyított. A 4 éves Rebif-kezelés megkezdése után ajánlott a betegek állapotát kétévente felülvizsgálni, és a kezelőorvosnak egyedileg kell mérlegelnie a hosszabb távú kezelés alkalmazását.

4.3 Ellenjavallatok

A természetes vagy rekombináns béta-interferonnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt

bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Fennálló súlyos depresszió és/vagy öngyilkossági szándék (lásd 4.4 és 4.8 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

aszeptikus injekciós technika alkalmazása,
a beadás helyének váltogatása minden alkalommal.

Májműködési zavar A Rebiffel végzett klinikai vizsgálatokban gyakori volt a máj transzaminázok (különösen az ALT) szintjének tünetmentes emelkedése, és a betegek 1-3%-ában a máj transzaminázok értékének emelkedése a felső határérték több mint ötszöröse volt. Klinikai tünetek hiányában a szérum ALTszintet a kezelést megelőzően, majd 1, 3 és 6 hónap múlva, illetve ezek után rendszeresen ellenőrizni kell. A Rebif dózisának csökkentését mérlegelni kell, ha az ALT-szint a felső határérték ötszörösére nő, és az enzimszint normalizálódása után fokozatosan lehet visszatérni az eredeti dózishoz. A Rebif-kezelést fokozott ellenőrzés mellett kell elkezdeni olyan betegek esetén, akiknek anamnézisében jelentős májbetegség vagy klinikailag igazolt aktív májbetegség, alkoholabúzus, vagy megnövekedett szérum ALT (>2,5-szerese a normál értéknek) szerepel. Icterus vagy egyéb májműködési zavar esetén a Rebif-kezelést le kell állítani. A Rebif, más béta-interferonhoz hasonlóan súlyos májkárosodást okozhat, beleértve az akut májelégtelenséget (lásd 4.8 pont). A súlyos májkárosodással járó esetek többsége a kezelés első hat hónapjában történt. A ritka, szimptómás májkárosodás kialakulásának a mechanizmusa nem ismert. Nem azonosítottak semmilyen kockázati tényezőt. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nephrosis szindróma Az interferon-béta készítmények alkalmazásával kapcsolatban különböző nephropathiákhoz, úgy mint kollabáló fokális szegmentális glomerulosclerosishoz (FSGS), „minimal change disease”-hez (MCD, minimális strukturális elváltozásokkal járó nephropathia), membranoproliferatív glomerulonephritishez (MPGN) és membranózus glomerulopathiához (MGN) társuló nephrosis szindróma eseteiről számoltak be. Az eseteket a kezelés különböző időpontjaiból jelentették, akár évek óta tartó interferon-béta-kezelés során is bekövetkezhetnek. Ajánlott a korai panaszok és tünetek, mint az oedema, proteinuria és csökkent vesefunkció időszakos monitorozása, különösen az olyan betegeknél, akiknél magasabb a vesebetegség kockázata. A nephrosis szindróma azonnali kezelése szükséges, és a Rebif-kezelés felfüggesztését meg kell fontolni. Laboratóriumi eltérések Laboratóriumi értékek eltérései összefüggnek az interferon-kezeléssel. Ezért a sclerosis multiplexben szenvedő betegek szokásos laboratóriumi vizsgálatain kívül, a májenzimek monitorozása mellett a kvantitatív és a kvalitatív vérkép, valamint a trombocitaszám rendszeres ellenőrzése is javasolt a Rebif-kezelés alatt rendszeres időközökben, (1, 3 és 6 hónappal) a kezelés megkezdése után és a továbbiakban klinikai tünetek hiányában is rendszeresen. Pajzsmirigy-betegségek Rebiffel kezelt betegeknél esetenként kialakulhat pajzsmirigy-rendellenesség vagy ezen állapot rosszabbodása. Ajánlott a pajzsmirigyfunkció ellenőrzése is a terápia megkezdése előtt, és ha rendellenes, 6-12 havonta ellenőrizni kell a terápia megkezdését követően. Ha a kezelés kezdetén a vizsgálat nem mutat eltérést, a rutin teszt ismétlése nem szükséges, de pajzsmirigy-diszfunkció klinikai tüneteinek jelentkezése esetén el kell végezni (lásd 4.8 pont). Súlyos vese- vagy májelégtelenség és súlyos myelosuppressio Súlyos máj- vagy vesebetegségben, továbbá súlyos myelosuppressio esetén béta-1a interferonnal történő kezeléskor körültekintően kell eljárni, és szoros monitorozásra van szükség.

Neutralizáló antitestek A béta-1a interferonnal szemben szérum neutralizáló antitestek képződhetnek. Az antitestek pontos előfordulási gyakorisága ez idáig bizonytalan. A klinikai adatok szerint 24-48 hónappal a Rebif 22 mikrogramm kezelés után a betegek 24%-ánál mutathatók ki béta-1a interferon elleni állandó szérum antitestek. Az antitestek jelenléte bizonyítottan csökkenti a béta-1a interferonra adott farmakodinámiás választ (béta-2 mikroglobulin és neopterin). Bár zz antitestképződés klinikai jelentősége nem ismert teljes mértékben, a neutralizáló antitestek kialakulása összefügg a csökkent hatékonysággal a klinikai és MRI értékekre. Ha a beteg válasza a Rebif terápiára gyenge és neutralizáló antitestek alakultak ki, a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a további Rebif-kezelésből származó előny/kockázat arányát. A szérum antitestek kimutatására alkalmazott különböző laboratóriumi eljárások, valamint az antitestpozitivitás definíciójának különbözősége korlátozza az antigenitás összehasonlítását a különböző készítmények között. A sclerosis multiplex egyéb formái Kevés biztonságosságra és hatásosságára vonatkozó adat áll rendelkezésre nem ambuláns sclerosis multiplexes betegekről. A Rebifet primer progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél még nem vizsgálták, ezért nem alkalmazható ezeknél a betegeknél. Segédanyagok: Nátriumtartalom A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. Benzil-alkohol A készítmény benzil-alkoholt tartalmaz. A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat. A 3 évesnél fiatalabb betegeknél figyelemmel kell kísérni a légzőrendszeri tüneteket. Fel kell hívni a terhes vagy szoptató betegek figyelmét a benzil-alkohol jelentette lehetséges kockázatokra (idővel felhalmozódhat és metabolikus acidózist okozhat). Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél csak körültekintéssel alkalmazható a benzil-alkohol jelentette lehetséges kockázatok miatt (idővel felhalmozódhat és metabolikus acidózist okozhat).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Nagyon gyakori:	tünetmentes transzamináz-szint emelkedés
Gyakori:	a transzaminázok szintjének jelentős emelkedése
Nem gyakori:	hepatitis icterusszal vagy anélkül*
Ritka:	májelégtelenség* (lásd 4.4 pont), autoimmun hepatitis*

Nem gyakori: urticaria* Ritka: Quincke-oedema (angiooedema)*, erythema multiforme*, erythema multiforme-szerű bőrreakciók*, Stevens-Johnson-szindróma* A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Gyakori: myalgia, arthralgia Ritka: gyógyszer által indukált lupus erythematosus* Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Ritka: nephrosis szindróma*, glomerulosclerosis* (lásd 4.4 pont) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nagyon gyakori:	gyulladás vagy reakció az injekció beadása helyén, influenzaszerű tünetek
Gyakori:	az injekció helye fájdalmas, fáradtság, merevség, láz
Nem gyakori:	az injekció helyének nekrózisa, az injekció helyének beszűrődése, az

injekció helyén kialakuló tályog, az injekció helyén kialakuló fertőzés*, fokozott izzadás* Ritka: az injekció helyén kialakuló cellulitis* Nem ismert gyakoriság: panniculitis (az injekció beadásának helyén jelentkezett) Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Korlátozott mennyiségű biztonságossági adat arra utal, hogy a heti háromszor alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2-17 éves) gyermekek és serdülők esetén, mint felnőttek esetén. Osztályhatások Az interferonok adását kapcsolatba hozták anorexiával, szédüléssel, szorongással, arrhythmiával, vazodilatációval és palpitációval, menorrhagiával és metrorrhagiával. Autoantitestek képződésének mértéke nőhet béta-1 a interferon kezelés során. Pulmonális artériás hipertónia A béta-interferon készítmények esetében pulmonális artériás hipertónia (PAH) eseteiről számoltak be. Az eseményekről különböző időpontokban számoltak be, akár több évvel a béta-interferon kezelés kezdetét követően. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén a beteget megfigyelésre kórházba kell felvenni, és megfelelő, szupportív kezelésben kell részesíteni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

adagolására, miközben megőrizték az eredeti randomizáció titkosságát.

Elsődleges progresszív sclerosis multiplex A Rebifet elsődleges progresszív sclerosis multiplexben nem vizsgálták, ezért ezeknél a betegeknél ne alkalmazzuk.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási

vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mannit poloxamer 188 L-metionin benzil-alkohol nátrium-acetát ecetsav a pH beállítására nátrium-hidroxid a pH beállítására injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

18 hónap. Az első injekció beadását követően 28 napon belül fel kell használni.

6.4 Különleges tárolási előírások

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

1,5 ml oldatos injekciót tartalmazó I-es típusú üvegből készült, dugattyúval (gumi) és halobutil dugós alumínium rollnizott kupakkal ellátott patron. A kiszerelés 2 patront tartalmaz. Ez a csomagolás megfelel a kezelés első hónapja igényeinek.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Merck Europe B.V. Gustav Mahlerplein 102 1082 MA Amsterdam Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/98/063/010

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. május 4. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. május 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Rebif 22 mikrogramm oldatos injekció előretöltött tollban

Egy előretöltött toll 22 mikrogramm (6 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz 0,5 ml oldatban.

Millió Nemzetközi Egység, cytopathiás hatás (CPE) bioassay-vel mérve, a gyár saját béta-1a

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció előretöltött tollban. Tiszta vagy enyhén opalizáló oldat, melynek pH-értéke 3,5-4,5, ozmolaritása pedig 250-450 mOsm/l.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

4.2 Adagolás és alkalmazás

kielégíti a beteg első hónapos kezelésének igényeit.

Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Ugyanakkor egy retrospektív gyermekgyógyászati kohorszvizsgálat során biztonságossági adatokat gyűjtöttek a Rebif-fel kapcsolatban gyermekek (n = 52) és serdülők (n = 255) orvosi dokumentációjából. Ezen vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a heti háromszor subcutan alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2-11 éves) gyermekek és (12-17 éves) serdülők, mint felnőttek esetén. A Rebif biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A Rebifet nem szabad alkalmazni ebben a korcsoportban. Az alkalmazás módja A RebiDose subcutan injekció beadására szolgáló, felhasználásra kész előretöltött toll. Egyszeri felhasználásra való, és kizárólag a beteg és/vagy az őt ápoló személy megfelelő oktatását követően alkalmazható. A Rebif RebiDose-zal történő alkalmazásakor a betegtájékoztatóban található utasításokat kell követni. A Rebif alkalmazásával összefüggő, influenzaszerű tünetek csökkentésére minden injekció beadása előtt és még további 24 órán át láz- és fájdalomcsillapító adása javasolt. Jelenleg nem ismert, hogy a betegeket mennyi ideig kell kezelni. A 4 évnél hosszabb Rebif-kezelés biztonságossága és hatásossága nem bizonyított. A 4 éves Rebif-kezelés megkezdése után ajánlott a betegek állapotát kétévente felülvizsgálni, és a kezelőorvosnak egyedileg kell mérlegelnie a hosszabb távú kezelés alkalmazását.

4.3 Ellenjavallatok

A természetes vagy rekombináns béta-interferonnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt

bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Fennálló súlyos depresszió és/vagy öngyilkossági szándék (lásd 4.4 és 4.8 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

schistocyták (fragmentált erythrocyták) jelenléte a vérkenetben. A TMA klinikai jeleinek észlelése esetén a thrombocytaszám, a szérum-laktát-dehidrogenáz-szint, a vérkenet és a vesefunkció további ellenőrzése ajánlott. TMA diagnózisa esetén azonnali kezelés (a plazmacsere megfontolása) szükséges, illetve a Rebif-kezelés azonnali felfüggesztése javasolt. Depresszió és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok A Rebif különös óvatossággal adható azoknak a betegeknek, akiknél korábban depressziót állapítottak meg, vagy jelenleg is depresszióban szenvednek, különösen azoknak, akiknek a kórelőzményében öngyilkossági szándék is szerepel (lásd 4.3 pont). Ismeretes, hogy a depresszió és öngyilkossági késztetés gyakrabban észlelhető sclerosis multiplexben szenvedő betegekben, és az interferonkezeléssel összefüggésben. A Rebiffel kezelt betegeket figyelmeztetni kell, hogy depressziós panaszok és/vagy öngyilkossági gondolatok jelentkezésekor haladéktalanul forduljanak kezelőorvosukhoz. A depresszióban szenvedő betegeket a Rebif alkalmazásának ideje alatt gondosan ellenőrizni, és megfelelően kezelni kell. A Rebif-kezelés abbahagyását mérlegelni kell (lásd 4.3 és 4.8 pont). Görcsrohamokkal járó betegségek A Rebif különös óvatossággal adandó azoknak a betegeknek, akiknek anamnézisében görcsrohamok szerepelnek, akiket antiepileptikumokkal kezelnek, különösen, ha epilepsziájukra a gyógyszeres kezelés nem hat megfelelően (lásd 4.5 és 4.8 pont). Szívbetegség Szívbetegségben, köztük anginában, pangásos szívelégtelenségben vagy szívritmuszavarokban szenvedő betegek béta-1a interferon kezelésének kezdeti szakaszában fokozott figyelemmel kell ellenőrizni a klinikai állapot esetleges romlását. A béta-1a interferon kezeléssel összefüggő influenzaszerű tünetekkel járó szindróma szívbetegek számára megterhelő lehet. Az injekció beadásának helyén kialakuló necrosis A Rebif alkalmazása során az injekció beadásának helyén necrosis kialakulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Az injekció helyén kialakuló necrosis veszélyének csökkentése érdekében javasolt:

aszeptikus injekciós technika alkalmazása,
a beadás helyének váltogatása minden alkalommal.

A Rebif, más béta-interferonhoz hasonlóan súlyos májkárosodást okozhat, beleértve az akut májelégtelenséget (lásd 4.8 pont). A súlyos májkárosodással járó esetek többsége a kezelés első hat hónapjában történt. A ritka, szimptómás májkárosodás kialakulásának a mechanizmusa nem ismert. Nem azonosítottak semmilyen kockázati tényezőt. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nephrosis szindróma Az interferon-béta készítmények alkalmazásával kapcsolatban különböző nephropathiákhoz, úgy mint kollabáló fokális szegmentális glomerulosclerosishoz (FSGS), „minimal change disease”-hez (MCD, minimális strukturális elváltozásokkal járó nephropathia), membranoproliferatív glomerulonephritishez (MPGN) és membranózus glomerulopathiához (MGN) társuló nephrosis szindróma eseteiről számoltak be. Az eseteket a kezelés különböző időpontjaiból jelentették, akár évek óta tartó interferon-béta-kezelés során is bekövetkezhetnek. Ajánlott a korai panaszok és tünetek, mint az oedema, proteinuria és csökkent vesefunkció időszakos monitorozása, különösen az olyan betegeknél, akiknél magasabb a vesebetegség kockázata. A nephrosis szindróma azonnali kezelése szükséges, és a Rebif-kezelés felfüggesztését meg kell fontolni. Laboratóriumi eltérések Laboratóriumi értékek eltérései összefüggnek az interferon-kezeléssel. Ezért a sclerosis multiplexben szenvedő betegek szokásos laboratóriumi vizsgálatain kívül, a májenzimek monitorozása mellett a kvantitatív és a kvalitatív vérkép, valamint a trombocitaszám rendszeres ellenőrzése is javasolt a Rebif-kezelés alatt rendszeres időközökben, (1, 3 és 6 hónappal) a kezelés megkezdése után és a továbbiakban klinikai tünetek hiányában is rendszeresen. Pajzsmirigy-betegségek Rebiffel kezelt betegeknél esetenként kialakulhat pajzsmirigy-rendellenesség vagy ezen állapot rosszabbodása. Ajánlott a pajzsmirigyfunkció ellenőrzése is a terápia megkezdése előtt, és ha rendellenes, 6-12 havonta ellenőrizni kell a terápia megkezdését követően. Ha a kezelés kezdetén a vizsgálat nem mutat eltérést, a rutin teszt ismétlése nem szükséges, de pajzsmirigy-diszfunkció klinikai tüneteinek jelentkezése esetén el kell végezni (lásd 4.8 pont). Súlyos vese- vagy májelégtelenség és súlyos myelosuppressio Súlyos máj- vagy vesebetegségben, továbbá súlyos myelosuppressio esetén béta-1a interferonnal történő kezeléskor körültekintően kell eljárni, és szoros monitorozásra van szükség. Neutralizáló antitestek A béta-1a interferonnal szemben szérum neutralizáló antitestek képződhetnek. Az antitestek pontos előfordulási gyakorisága ez idáig bizonytalan. A klinikai adatok szerint 24-48 hónappal a Rebif 22 mikrogramm kezelés után a betegek 24%-ánál mutathatók ki béta-1a interferon elleni állandó szérum antitestek. Az antitestek jelenléte bizonyítottan csökkenti a béta-1a interferonra adott farmakodinámiás választ (béta-2 mikroglobulin és neopterin). Bár az antitestképződés klinikai jelentősége nem ismert teljes mértékben, a neutralizáló antitestek kialakulása összefügg a csökkent hatékonysággal a klinikai és MRI értékekre. Ha a beteg válasza a Rebif terápiára gyenge és neutralizáló antitestek alakultak ki, a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a további Rebif-kezelésből származó előny/kockázat arányát. A szérum antitestek kimutatására alkalmazott különböző laboratóriumi eljárások, valamint az antitestpozitivitás definíciójának különbözősége korlátozza az antigenitás összehasonlítását a különböző készítmények között.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A Rebif alkalmazása terhesség alatt megfontolható, amennyiben klinikailag indokolt. Szoptatás A béta-1a interferon anyatejbe való átjutására vonatkozó korlátozott mennyiségű információ, valamint a béta-interferon kémiai/élettani jellemzői együttesen arra engednek következtetni, hogy az anyatejbe kiválasztódó béta-1a interferon mennyisége elhanyagolható. Az anyatejjel táplált csecsemőknél káros hatások nem várhatók. A Rebif alkalmazható a szoptatás alatt. Termékenység A Rebif termékenységre gyakorolt hatásait nem vizsgálták.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: anafilaxiás reakciók* Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon gyakori:	tünetmentes transzamináz-szint emelkedés
Gyakori:	a transzaminázok szintjének jelentős emelkedése
Nem gyakori:	hepatitis icterusszal vagy anélkül*
Ritka:	májelégtelenség* (lásd 4.4 pont), autoimmun hepatitis*

Gyakori:	pruritus, kiütés, eritéma-szerű kiütés, maculo-papulosus kiütés, alopecia*
Nem gyakori:	urticaria*
Ritka:	Quincke-oedema (angiooedema), erythema multiforme, erythema

Nagyon gyakori:	gyulladás vagy reakció az injekció beadása helyén, influenzaszerű tünetek
Gyakori:	az injekció helye fájdalmas, fáradtság, merevség, láz
Nem gyakori:	az injekció helyének nekrózisa, az injekció helyének beszűrődése, az

Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Korlátozott mennyiségű biztonságossági adat arra utal, hogy a heti háromszor alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2-17 éves) gyermekek és serdülők esetén, mint felnőttek esetén. Osztályhatások Az interferonok adását kapcsolatba hozták anorexiával, szédüléssel, szorongással, arrhythmiával, vazodilatációval és palpitációval, menorrhagiával és metrorrhagiával. Autoantitestek képződésének mértéke nőhet béta-1a interferon kezelés során. Pulmonális artériás hipertónia A béta-interferon készítmények esetében pulmonális artériás hipertónia (PAH) eseteiről számoltak be. Az eseményekről különböző időpontokban számoltak be, akár több évvel a béta-interferon kezelés kezdetét követően. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén a beteget megfigyelésre kórházba kell felvenni, és megfelelő, szupportív kezelésben kell részesíteni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási

vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mannit poloxamer 188 L-metionin benzil-alkohol nátrium-acetát ecetsav a pH beállítására nátrium-hidroxid a pH beállítására injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

18 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Rozsdamentes acél injekciós tűvel ellátott, 1 ml-es I-es típusú üvegfecskendő 0,5 ml oldattal. A fecskendő RebiDose elnevezésű eldobható toll-injektorba zárva található. 1, 3 vagy 12 db előretöltött tollat tartalmazó kiszerelés. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Az előretöltött tollban lévő injekciós oldat felhasználásra kész. A dobozban található betegtájékoztató tartalmazza az összes használati és kezelési utasítást.

Kizárólag egyszeri használatra. Csak a tiszta vagy enyhén opalizáló, lebegő részecskéket nem tartalmazó, a romlás látható jeleit nem mutató oldatot szabad beadni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Merck Europe B.V. Gustav Mahlerplein 102 1082 MA Amsterdam Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/98/063/011 EU/1/98/063/012 EU/1/98/063/013

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. május 4. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. május 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Rebif 44 mikrogramm oldatos injekció előretöltött tollban

Egy előretöltött toll 44 mikrogramm (12 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz 0,5 ml oldatban.

Millió Nemzetközi Egység, cytopathiás hatás (CPE) bioassay-vel mérve, a gyár saját béta-1a

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció előretöltött tollban. Tiszta vagy enyhén opalizáló oldat, melynek pH-értéke 3,5-4,5, ozmolaritása pedig 250-450 mOsm/l.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Rebif a következő betegek kezelésére szolgál:

betegek, akiknél egyetlen demielinizációs esemény jelentkezett aktív gyulladásos folyamattal,

ha az egyéb diagnózisokat kizárták, és ha megállapították, hogy a klinikailag definitív sclerosis multiplex kialakulásának esetükben nagy a kockázata (lásd 5.1 pont)

relapszáló sclerosis multiplexben szenvedő betegek. A klinikai vizsgálatok során ezt 2 vagy

4.2 Adagolás és alkalmazás

mellékhatások csökkentése érdekében javasolt 8,8 mikrogramm-os kezdőadag alkalmazása subcutan

Javasolt titrálás A Rebif 44 mikrogramm (a végleges dózis %-a) titrálási dózisa, hetente háromszor (hh)

1-2. hét	20%	hh 8,8 mikrogramm
3-4. hét	50%	hh 22 mikrogramm
5. hét és további hetek	100%	hh 44 mikrogramm

A Rebif javasolt adagja 44 mikrogramm subcutan injekcióban, hetente háromszor. Az alacsonyabb dózisú, 22 mikrogrammos subcutan injekciót, amelyet szintén hetente háromszor kell adni, azok a

Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Ugyanakkor egy retrospektív gyermekgyógyászati kohorszvizsgálat során biztonságossági adatokat gyűjtöttek a Rebif-fel kapcsolatban gyermekek (n = 52) és serdülők (n = 255) orvosi dokumentációjából. Ezen vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a heti háromszor subcutan alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2-11 éves) gyermekek és (12-17 éves) serdülők, mint felnőttek esetén. A Rebif biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A Rebifet nem szabad alkalmazni ebben a korcsoportban. Az alkalmazás módja A RebiDose subcutan injekció beadására szolgáló, felhasználásra kész előretöltött toll. Egyszeri felhasználásra való, és kizárólag a beteg és/vagy az őt ápoló személy megfelelő oktatását követően alkalmazható. A Rebif RebiDose-zal történő alkalmazásakor a betegtájékoztatóban található utasításokat kell követni. A Rebif alkalmazásával összefüggő, influenzaszerű tünetek csökkentésére minden injekció beadása előtt és még további 24 órán át láz- és fájdalomcsillapító adása javasolt. Jelenleg nem ismert, hogy a betegeket mennyi ideig kell kezelni. A 4 évnél hosszabb Rebif-kezelés biztonságossága és hatásossága nem bizonyított. A 4 éves Rebif-kezelés megkezdése után ajánlott a betegek állapotát kétévente felülvizsgálni, és a kezelőorvosnak egyedileg kell mérlegelnie a hosszabb távú kezelés alkalmazását.

4.3 Ellenjavallatok

A természetes vagy rekombináns béta-interferonnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt

bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Fennálló súlyos depresszió és/vagy öngyilkossági szándék (lásd 4.4 és 4.8 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

aszeptikus injekciós technika alkalmazása,
a beadás helyének váltogatása minden alkalommal.

Időszakosan ellenőrizni kell a betegek öninjekciózási technikáját, különösen akkor, ha a beadást követően helyi reakciók alakulnak ki.

Ha a beteg a bőr folytonosságának megszakadását észleli, ami összefüggésben lehet duzzanattal, vagy az injekció helyének váladékozásával, a beteget figyelmeztetni kell arra, hogy konzultáljon kezelőorvosával a Rebif-kezelés folytatása előtt. Többszörös elváltozás esetén a Rebif alkalmazását azok teljes gyógyulásáig fel kell függeszteni. Egyetlen elváltozás esetén a kezelés folytatható, ha a necrosis nem túlságosan kiterjedt. Májműködési zavar A Rebiffel végzett klinikai vizsgálatokban gyakori volt a máj transzaminázok (különösen az ALT) szintjének tünetmentes emelkedése, és a betegek 1-3%-ában a máj transzaminázok értékének emelkedése a felső határérték több mint ötszöröse volt. Klinikai tünetek hiányában a szérum ALT-szintet a kezelést megelőzően, majd 1, 3 és 6 hónap múlva, illetve ezek után rendszeresen ellenőrizni kell. A Rebif dózisának csökkentését mérlegelni kell, ha az ALT-szint a felső határérték ötszörösére nő, és az enzimszint normalizálódása után fokozatosan lehet visszatérni az eredeti dózishoz. A Rebif-kezelést fokozott ellenőrzés mellett kell elkezdeni olyan betegek esetén, akiknek anamnézisében jelentős májbetegség vagy klinikailag igazolt aktív májbetegség, alkoholabúzus, vagy megnövekedett szérum ALT (>2,5-szerese a normál értéknek) szerepel. Icterus vagy egyéb májműködési zavar esetén a Rebif-kezelést le kell állítani. A Rebif, más béta-interferonhoz hasonlóan súlyos májkárosodást okozhat, beleértve az akut májelégtelenséget (lásd 4.8 pont). A súlyos májkárosodással járó esetek többsége a kezelés első hat hónapjában történt. A ritka, szimptómás májkárosodás kialakulásának a mechanizmusa nem ismert. Nem azonosítottak semmilyen kockázati tényezőt. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nephrosis szindróma Az interferon-béta készítmények alkalmazásával kapcsolatban különböző nephropathiákhoz, úgy mint kollabáló fokális szegmentális glomerulosclerosishoz (FSGS), „minimal change disease”-hez (MCD, minimális strukturális elváltozásokkal járó nephropathia), membranoproliferatív glomerulonephritishez (MPGN) és membranózus glomerulopathiához (MGN) társuló nephrosis szindróma eseteiről számoltak be. Az eseteket a kezelés különböző időpontjaiból jelentették, akár évek óta tartó interferon-béta-kezelés során is bekövetkezhetnek. Ajánlott a korai panaszok és tünetek, mint az oedema, proteinuria és csökkent vesefunkció időszakos monitorozása, különösen az olyan betegeknél, akiknél magasabb a vesebetegség kockázata. A nephrosis szindróma azonnali kezelése szükséges, és a Rebif-kezelés felfüggesztését meg kell fontolni. Laboratóriumi eltérések Laboratóriumi értékek eltérései összefüggnek az interferon-kezeléssel. Ezeknek az általános előfordulása a Rebif 44 mikrogramm esetén kissé magasabb, mint a Rebif 22 mikrogramm esetén. Ezért a sclerosis multiplexben szenvedő betegek szokásos laboratóriumi vizsgálatain kívül a májenzimek monitorozása mellett a kvantitatív és a kvalitatív vérkép, valamint a trombocitaszám rendszeres ellenőrzése is javasolt a Rebif-kezelés alatt rendszeres időközökben, (1, 3 és 6 hónappal) a kezelés megkezdése után és a továbbiakban a klinikai tünetek hiányában is rendszeresen. Ezeknek gyakoribbnak kell lenniük a Rebif 44 mikrogramm kezelés megkezdésekor. Pajzsmirigy-betegségek Rebiffel kezelt betegeknél esetenként kialakulhat pajzsmirigy-rendellenesség vagy ezen állapot rosszabbodása. Ajánlott a pajzsmirigyfunkció ellenőrzése is a terápia megkezdése előtt, és ha rendellenes, 6-12 havonta ellenőrizni kell a terápia megkezdését követően. Ha a kezelés kezdetén a vizsgálat nem mutat eltérést, a rutin teszt ismétlése nem szükséges, de pajzsmirigy-diszfunkció klinikai tüneteinek jelentkezése esetén el kell végezni (lásd 4.8 pont).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Nagyon gyakori:	tünetmentes transzamináz-szint emelkedés
Gyakori:	a transzaminázok szintjének jelentős emelkedése
Nem gyakori:	hepatitis icterusszal vagy anélkül*
Ritka:	májelégtelenség* (lásd 4.4 pont), autoimmun hepatitis*

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: hasmenés, hányás, hányinger A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori:	pruritus, kiütés, eritéma-szerű kiütés, maculo-papulosus kiütés, alopecia*
Nem gyakori:	urticaria*
Ritka:	Quincke-oedema (angiooedema), erythema multiforme, erythema

Nagyon gyakori:	gyulladás vagy reakció az injekció beadása helyén, influenzaszerű tünetek
Gyakori:	az injekció helye fájdalmas, fáradtság, merevség, láz
Nem gyakori:	az injekció helyének nekrózisa, az injekció helyének beszűrődése, az

injekció helyén kialakuló tályog, az injekció helyén kialakuló fertőzés*, fokozott izzadás* Ritka: az injekció helyén kialakuló cellulitis* Nem ismert gyakoriság: panniculitis (az injekció beadásának helyén jelentkezett) Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Korlátozott mennyiségű biztonságossági adat arra utal, hogy a heti háromszor alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2-17 éves) gyermekek és serdülők esetén, mint felnőttek esetén. Osztályhatások Az interferonok adását kapcsolatba hozták anorexiával, szédüléssel, szorongással, arrhythmiával, vazodilatációval és palpitációval, menorrhagiával és metrorrhagiával. Autoantitestek képződésének mértéke nőhet béta-1a interferon kezelés során. Pulmonális artériás hipertónia A béta-interferon készítmények esetében pulmonális artériás hipertónia (PAH) eseteiről számoltak be. Az eseményekről különböző időpontokban számoltak be, akár több évvel a béta-interferon kezelés kezdetét követően. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén a beteget megfigyelésre kórházba kell felvenni, és megfelelő, szupportív kezelésben kell részesíteni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

klinikai relapszusok incidenciáját (körülbelül 30%-kal 2 év alatt) és súlyosságát azoknál a betegeknél,

progresszió az EDSS-ben 3 hónappal később megerősített, legalább 1 pontos növekedés alapján

Elsődleges progresszív sclerosis multiplex A Rebifet elsődleges progresszív sclerosis multiplexben nem vizsgálták, ezért ezeknél a betegeknél ne alkalmazzuk.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási

vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mannit poloxamer 188 L-metionin benzil-alkohol nátrium-acetát ecetsav a pH beállítására nátrium-hidroxid a pH beállítására injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

18 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Az előretöltött tollban lévő injekciós oldat felhasználásra kész. A dobozban található betegtájékoztató tartalmazza az összes használati és kezelési utasítást. Kizárólag egyszeri használatra. Csak a tiszta vagy enyhén opalizáló, lebegő részecskéket nem tartalmazó, a romlás látható jeleit nem mutató oldatot szabad beadni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Merck Europe B.V. Gustav Mahlerplein 102 1082 MA Amsterdam Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/98/063/014 EU/1/98/063/015 EU/1/98/063/016

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. május 4. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. május 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Rebif 8,8 mikrogramm oldatos injekció előretöltött tollban Rebif 22 mikrogramm oldatos injekció előretöltött tollban

Egy előretöltött toll 8,8 mikrogramm (2,4 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz 0,2 ml oldatban.

Millió Nemzetközi Egység, cytopathiás hatás (CPE) bioassay-vel mérve, a gyár saját béta-1a

interferon standardjával szemben, amely a jelenleg hatályos nemzetközi NIH szabványnak (GB-23-902-531) megfelelően kalibrált. ** Kínai hörcsög ovárium sejtekben (CHO-K1), rekombináns DNS technológiával előállítva. Ismert hatású segédanyag: 1,0 mg benzil-alkoholt tartalmaz 0,2 ml-es adagonként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Egy előretöltött toll 22 mikrogramm (6 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz 0,5 ml oldatban.

Millió Nemzetközi Egység cytopathiás hatás (CPE) bioassay-vel mérve, a gyár saját béta-1a

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció előretöltött tollban. Tiszta vagy enyhén opalizáló oldat, melynek pH-értéke 3,5-4,5, ozmolaritása pedig 250-450 mOsm/l.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Rebif a következő betegek kezelésére szolgál:

betegek, akiknél egyetlen demielinizációs esemény jelentkezett aktív gyulladásos folyamattal,

ha az egyéb diagnózisokat kizárták, és ha megállapították, hogy a klinikailag definitív sclerosis multiplex kialakulásának esetükben nagy a kockázata (lásd 5.1 pont)

relapszáló sclerosis multiplexben szenvedő betegek. A klinikai vizsgálatok során ezt 2 vagy

4.2 Adagolás és alkalmazás

1-2. hét	20%	hh 8,8 mikrogramm
3-4. hét	50%	hh 22 mikrogramm
5. hét és további hetek	100%	hh 44 mikrogramm

Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Ugyanakkor egy retrospektív gyermekgyógyászati kohorszvizsgálat során biztonságossági adatokat gyűjtöttek a Rebif-fel kapcsolatban gyermekek (n = 52) és serdülők (n = 255) orvosi dokumentációjából. Ezen vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a heti háromszor subcutan alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2-11 éves) gyermekek és (12-17 éves) serdülők, mint felnőttek esetén. A Rebif biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A Rebifet nem szabad alkalmazni ebben a korcsoportban. Az alkalmazás módja A RebiDose subcutan injekció beadására szolgáló, felhasználásra kész előretöltött toll. Egyszeri felhasználásra való, és kizárólag a beteg és/vagy az őt ápoló személy megfelelő oktatását követően alkalmazható. A Rebif RebiDose-zal történő alkalmazásakor a betegtájékoztatóban található utasításokat kell követni. A Rebif alkalmazásával összefüggő, influenzaszerű tünetek csökkentésére minden injekció beadása előtt és még további 24 órán át láz- és fájdalomcsillapító adása javasolt. Jelenleg nem ismert, hogy a betegeket mennyi ideig kell kezelni. A 4 évnél hosszabb Rebif-kezelés biztonságossága és hatásossága nem bizonyított. A 4 éves Rebif-kezelés megkezdése után ajánlott a betegek állapotát kétévente felülvizsgálni, és a kezelőorvosnak egyedileg kell mérlegelnie a hosszabb távú kezelés alkalmazását.

4.3 Ellenjavallatok

A természetes vagy rekombináns béta-interferonnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt

bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Fennálló súlyos depresszió és/vagy öngyilkossági szándék (lásd 4.4 és 4.8 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Nyomonkövethetőség A biológiai készítmények nyomonkövethetőségének javítása érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni. Általános ajánlások A betegeket tájékoztatni kell a béta-interferon kezelés leggyakrabban előforduló mellékhatásairól, többek között az influenzaszerű tünetekről (lásd 4.8 pont). Ezek a tünetek a kezelés kezdeti szakában a legkifejezettebbek, a terápia későbbi szakában ritkábban, ill. kevésbé súlyos formában jelentkeznek. Thromboticus microangiopathia (TMA) Thromboticus thrombocytopeniás purpura (TTP) vagy haemolyticus uraemiás szindróma (HUS) formájában jelentkező thromboticus microangiopathiát, köztük halálos kimenetellel járó eseteket is jelentettek béta-interferon készítményekkel kapcsolatban. Az eseményeket a kezelés különböző időpontjaiban jelentették, és előfordult, hogy ezek a béta-interferon-kezelés megkezdését követően több héttel vagy több évvel jelentkeztek. A korai klinikai jelek közé tartozik a thrombocytopenia, az újonnan kialakult magas vérnyomás, láz, központi idegrendszeri tünetek (pl. zavartság, paresis) és a károsodott vesefunkció. A TMA-ra utaló laboratóriumi eredmények közé tartozik a csökkent thrombocytaszám, a haemolysis miatt emelkedett szérum laktát-dehidrogenáz- (LDH-) szint és a schistocyták (fragmentált erythrocyták) jelenléte a vérkenetben. A TMA klinikai jeleinek észlelése esetén a thrombocytaszám, a szérum-laktát-dehidrogenáz-szint, a vérkenet és a vesefunkció további ellenőrzése ajánlott. TMA diagnózisa esetén azonnali kezelés (a plazmacsere megfontolása) szükséges, illetve a Rebif-kezelés azonnali felfüggesztése javasolt. Depresszió és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok A Rebif különös óvatossággal adható azoknak a betegeknek, akiknél korábban depressziót állapítottak meg, vagy jelenleg is depresszióban szenvednek, különösen azoknak, akiknek a kórelőzményében öngyilkossági szándék is szerepel (lásd 4.3 pont). Ismeretes, hogy a depresszió és öngyilkossági késztetés gyakrabban észlelhető sclerosis multiplexben szenvedő betegekben, és az interferonkezeléssel összefüggésben. A Rebiffel kezelt betegeket figyelmeztetni kell, hogy depressziós panaszok és/vagy öngyilkossági gondolatok jelentkezésekor haladéktalanul forduljanak kezelőorvosukhoz. A depresszióban szenvedő betegeket a Rebif alkalmazásának ideje alatt gondosan ellenőrizni, és megfelelően kezelni kell. A Rebif-kezelés abbahagyását mérlegelni kell (lásd 4.3 és 4.8 pont). Görcsrohamokkal járó betegségek A Rebif különös óvatossággal adandó azoknak a betegeknek, akiknek anamnézisében görcsrohamok szerepelnek, akiket antiepileptikumokkal kezelnek, különösen, ha epilepsziájukra a gyógyszeres kezelés nem hat megfelelően (lásd 4.5 és 4.8 pont). Szívbetegség Szívbetegségben, köztük anginában, pangásos szívelégtelenségben vagy szívritmuszavarokban szenvedő betegek béta-1a interferon kezelésének kezdeti szakaszában fokozott figyelemmel kell ellenőrizni a klinikai állapot esetleges romlását. A béta-1a interferon kezeléssel összefüggő influenzaszerű tünetekkel járó szindróma szívbetegek számára megterhelő lehet.

Az injekció beadásának helyén kialakuló necrosis A Rebif alkalmazása során az injekció beadásának helyén necrosis kialakulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Az injekció helyén kialakuló necrosis veszélyének csökkentése érdekében javasolt:

aszeptikus injekciós technika alkalmazása,
a beadás helyének váltogatása minden alkalommal.

Időszakosan ellenőrizni kell a betegek öninjekciózási technikáját, különösen akkor, ha a beadást követően helyi reakciók alakulnak ki. Ha a beteg a bőr folytonosságának megszakadását észleli, ami összefüggésben lehet duzzanattal, vagy az injekció helyének váladékozásával, a beteget figyelmeztetni kell arra, hogy konzultáljon kezelőorvosával a Rebif-kezelés folytatása előtt. Többszörös elváltozás esetén a Rebif alkalmazását azok teljes gyógyulásáig fel kell függeszteni. Egyetlen elváltozás esetén a kezelés folytatható, ha a necrosis nem túlságosan kiterjedt. Májműködési zavar A Rebiffel végzett klinikai vizsgálatokban gyakori volt a máj transzaminázok (különösen az ALT) szintjének tünetmentes emelkedése, és a betegek 1-3%-ában a máj transzaminázok értékének emelkedése a felső határérték több mint ötszöröse volt. Klinikai tünetek hiányában a szérum ALT-szintet a kezelést megelőzően, majd 1, 3 és 6 hónap múlva, illetve ezek után rendszeresen ellenőrizni kell. A Rebif dózisának csökkentését mérlegelni kell, ha az ALT-szint a felső határérték ötszörösére nő, és az enzimszint normalizálódása után fokozatosan lehet visszatérni az eredeti dózishoz. A Rebif-kezelést fokozott ellenőrzés mellett kell elkezdeni olyan betegek esetén, akiknek anamnézisében jelentős májbetegség vagy klinikailag igazolt aktív májbetegség, alkoholabúzus, vagy megnövekedett szérum ALT (>2,5-szerese a normál értéknek) szerepel. Icterus vagy egyéb májműködési zavar esetén a Rebif-kezelést le kell állítani. A Rebif, más béta-interferonhoz hasonlóan súlyos májkárosodást okozhat, beleértve az akut májelégtelenséget (lásd 4.8 pont). A súlyos májkárosodással járó esetek többsége a kezelés első hat hónapjában történt. A ritka, szimptómás májkárosodás kialakulásának a mechanizmusa nem ismert. Nem azonosítottak semmilyen kockázati tényezőt. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nephrosis szindróma Az interferon-béta készítmények alkalmazásával kapcsolatban különböző nephropathiákhoz, úgy mint kollabáló fokális szegmentális glomerulosclerosishoz (FSGS), „minimal change disease”-hez (MCD, minimális strukturális elváltozásokkal járó nephropathia), membranoproliferatív glomerulonephritishez (MPGN) és membranózus glomerulopathiához (MGN) társuló nephrosis szindróma eseteiről számoltak be. Az eseteket a kezelés különböző időpontjaiból jelentették, akár évek óta tartó interferon-béta-kezelés során is bekövetkezhetnek. Ajánlott a korai panaszok és tünetek, mint az oedema, proteinuria és csökkent vesefunkció időszakos monitorozása, különösen az olyan betegeknél, akiknél magasabb a vesebetegség kockázata. A nephrosis szindróma azonnali kezelése szükséges, és a Rebif-kezelés felfüggesztését meg kell fontolni. Laboratóriumi eltérések Laboratóriumi értékek eltérései összefüggnek az interferon-kezeléssel. Ezért a sclerosis multiplexben szenvedő betegek szokásos laboratóriumi vizsgálatain kívül, a májenzimek monitorozása mellett a kvantitatív és a kvalitatív vérkép, valamint a trombocitaszám rendszeres ellenőrzése is javasolt a Rebif-kezelés alatt rendszeres időközökben, (1, 3 és 6 hónappal) a kezelés megkezdése után és a továbbiakban klinikai tünetek hiányában is rendszeresen.

Pajzsmirigy-betegségek Rebiffel kezelt betegeknél esetenként kialakulhat pajzsmirigy-rendellenesség vagy ezen állapot rosszabbodása. Ajánlott a pajzsmirigyfunkció ellenőrzése is a terápia megkezdése előtt, és ha rendellenes, 6-12 havonta ellenőrizni kell a terápia megkezdését követően. Ha a kezelés kezdetén a vizsgálat nem mutat eltérést, a rutin teszt ismétlése nem szükséges, de pajzsmirigy-diszfunkció klinikai tüneteinek jelentkezése esetén el kell végezni (lásd 4.8 pont). Súlyos vese- vagy májelégtelenség és súlyos myelosuppressio Súlyos máj- vagy vesebetegségben, továbbá súlyos myelosuppressio esetén béta-1a interferonnal történő kezeléskor körültekintően kell eljárni, és szoros monitorozásra van szükség. Neutralizáló antitestek A béta-1a interferonnal szemben szérum neutralizáló antitestek képződhetnek. Az antitestek pontos előfordulási gyakorisága ez idáig bizonytalan. A klinikai adatok szerint 24-48 hónappal a Rebif 22 mikrogramm kezelés után a betegek 24%-ánál mutathatók ki béta-1a interferon elleni állandó szérum antitestek. Az antitestek jelenléte bizonyítottan csökkenti a béta-1a interferonra adott farmakodinámiás választ (béta-2 mikroglobulin és neopterin). Bár az antitestképződés klinikai jelentősége nem ismert teljes mértékben, a neutralizáló antitestek kialakulása összefügg a csökkent hatékonysággal a klinikai és MRI értékekre. Ha a beteg válasza a Rebif terápiára gyenge és neutralizáló antitestek alakultak ki, a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a további Rebif-kezelésből származó előny/kockázat arányát. A szérum antitestek kimutatására alkalmazott különböző laboratóriumi eljárások, valamint az antitestpozitivitás definíciójának különbözősége korlátozza az antigenitás összehasonlítását a különböző készítmények között. A sclerosis multiplex egyéb formái Kevés biztonságosságra és hatásosságára vonatkozó adat áll rendelkezésre nem ambuláns sclerosis multiplexes betegekről. A Rebifet primer progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél még nem vizsgálták, ezért nem alkalmazható ezeknél a betegeknél. Segédanyagok: Nátriumtartalom A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. Benzil-alkohol A készítmény benzil-alkoholt tartalmaz. A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat. A 3 évesnél fiatalabb betegeknél figyelemmel kell kísérni a légzőrendszeri tüneteket. Fel kell hívni a terhes vagy szoptató betegek figyelmét a benzil-alkohol jelentette lehetséges kockázatokra (idővel felhalmozódhat és metabolikus acidózist okozhat). Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél csak körültekintéssel alkalmazható a benzil-alkohol jelentette lehetséges kockázatok miatt (idővel felhalmozódhat és metabolikus acidózist okozhat).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Nagyon gyakori:	tünetmentes transzamináz-szint emelkedés
Gyakori:	a transzaminázok szintjének jelentős emelkedése
Nem gyakori:	hepatitis icterusszal vagy anélkül*
Ritka:	májelégtelenség* (lásd 4.4 pont), autoimmun hepatitis*

Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori: a retina érbetegségei (pl. retinopathia, vattatépésszerű (cotton wool) foltok, az arteria vagy vena retinae elzáródása)* Érbetegségek és tünetek Nem gyakori: thromboemboliás események* Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori: dyspnoe* Nem ismert gyakoriság: pulmonális artériás hipertónia* (Interferon tartalmú készítmények csoportjára vonatkozó általános megjelölés. Lásd alább a Pulmonális artériás hipertónia részt.) Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: hasmenés, hányás, hányinger A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori:	pruritus, kiütés, eritéma-szerű kiütés, maculo-papulosus kiütés, alopecia*
Nem gyakori:	urticaria*
Ritka:	Quincke-oedema (angiooedema), erythema multiforme, erythema

Nagyon gyakori:	gyulladás vagy reakció az injekció beadása helyén, influenzaszerű tünetek
Gyakori:	az injekció helye fájdalmas, fáradtság, merevség, láz
Nem gyakori:	az injekció helyének nekrózisa, az injekció helyének beszűrődése, az

injekció helyén kialakuló tályog, az injekció helyén kialakuló fertőzés*, fokozott izzadás* Ritka: az injekció helyén kialakuló cellulitis* Nem ismert gyakoriság: panniculitis (az injekció beadásának helyén jelentkezett) Gyermekek és serdülők Hivatalos klinikai vagy farmakokinetikai vizsgálatokat gyermekek vagy serdülők esetében nem végeztek. Korlátozott mennyiségű biztonságossági adat arra utal, hogy a heti háromszor alkalmazott 22 mikrogramm vagy 44 mikrogramm Rebif hasonló biztonságossági profillal rendelkezik (2-17 éves) gyermekek és serdülők esetén, mint felnőttek esetén. Osztályhatások Az interferonok adását kapcsolatba hozták anorexiával, szédüléssel, szorongással, arrhythmiával, vazodilatációval és palpitációval, menorrhagiával és metrorrhagiával. Autoantitestek képződésének mértéke nőhet béta-1a interferon kezelés során. Pulmonális artériás hipertónia A béta-interferon készítmények esetében pulmonális artériás hipertónia (PAH) eseteiről számoltak be. Az eseményekről különböző időpontokban számoltak be, akár több évvel a béta-interferon kezelés kezdetét követően.

Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén a beteget megfigyelésre kórházba kell felvenni, és megfelelő, szupportív kezelésben kell részesíteni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Elsődleges progresszív sclerosis multiplex A Rebifet elsődleges progresszív sclerosis multiplexben nem vizsgálták, ezért ezeknél a betegeknél ne alkalmazzuk.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási

vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mannit poloxamer 188 L-metionin benzil-alkohol nátrium-acetát ecetsav a pH beállítására nátrium-hidroxid a pH beállítására injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

18 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A kezelést elkezdő betegek számára a Rebif 8,8 mikrogramm és a Rebif 22 mikrogramm egy ún. kezdőcsomagban kapható. A csomagban 6 különálló adag 0,2 ml Rebif 8,8 mikrogramm oldatos injekció, 1 ml-es, I-es típusú, rozsdamentes tűvel ellátott üvegfecskendőben, valamint 6 különálló adag 0,5 ml Rebif 22 mikrogramm oldatos injekció található, 1 ml-es, I-es típusú, rozsdamentes tűvel ellátott üvegfecskendőben. A fecskendők RebiDose elnevezésű eldobható toll-injektorokba zárva találhatók. Ez a csomagolás megfelel a kezelés első hónapja során a betegek egyedi igényeinek.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Merck Europe B.V. Gustav Mahlerplein 102 1082 MA Amsterdam Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/98/063/017

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. május 4. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. május 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Ez a dokumentum a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) nyilvános adatbázisából származik. Tájékoztató jellegű, tartalma változhat, és nem helyettesíti az orvos vagy gyógyszerész személyre szabott tanácsát. Kérjük, mindig konzultáljon szakemberrel a gyógyszerek használata előtt.

Eredeti dokumentum megnyitása

Valami nem stimmel? Segíts nekünk azzal hogy megírod!

Oldalunk egy független árösszehasonlító szolgáltatás, amelynek célja a piaci átláthatóság biztosítása. A Patikaradar kizárólag a gyógyszertárakban és webshopokban elérhető, nyilvánosan közzétett ajánlatok bemutatására szolgál. Nem értékesítünk termékeket, és nem veszünk részt a vásárlási folyamatban.

A Patikaradar.hu független piaci szereplő. Az oldalon megjelenő gyógyszertárak és webáruházak (ideértve azok védjegyeit és logóit) megjelenítése kizárólag a vásárlók tájékoztatását és a termék forrásának beazonosítását szolgálja. A megjelenített védjegyek, logók és márkanevek az adott jogtulajdonosok kizárólagos tulajdonát képezik, és nem utalnak a Patikaradar és a védjegy tulajdonosa közötti hivatalos partnerségre, támogatásra vagy egyéb üzleti kapcsolatra, kivéve, ha ez kifejezetten jelölve van.

A megjelenített árakat az egyes gyógyszertárak és webshopok biztosítják, illetve azok nyilvános weboldalairól kerülnek összegyűjtésre. Az általunk közvetített árak pontosságáért, érvényességéért, valamint az egyes termékek elérhetőségéért sem gyógyszertárakban, sem webshopokban felelősséget nem vállalunk.

A webshopok árai dinamikusan változhatnak, ezért kérjük, ellenőrizze a pontos árat és elérhetőséget közvetlenül a webshopban. A feltüntetett összegek bruttó fogyasztói árak, készlet erejéig vagy visszavonásig érvényesek és forintban értendők.

A vényköteles (Rx) gyógyszerek esetében megjelenített bruttó fogyasztói árak (BFA) és a társadalombiztosítási (TB) támogatási adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) publikus gyógyszeradatbázisából (PUPHA) származnak. Ezek az árak jogszabály által rögzítettek és minden gyógyszertárban azonosak.

Egyes vényköteles termékek oldalain megjelenített gyógyszertári elérhetőségi adatok a BENUVény.hu oldalról származnak. Ezen adatok kizárólag tájékoztató jellegűek, és nem garantálják a termék tényleges készleten lévő elérhetőségét. A „Foglalás" hivatkozás a BENUVény.hu oldalára irányít, ahol a felhasználó előzetesen lefoglalhatja a kívánt gyógyszert. A BENUVény.hu által közvetített elérhetőségi adatok pontosságáért és aktualitásáért felelősséget nem vállalunk.

A TB támogatás mértéke és a fizetendő térítési díj a felíró orvos által megjelölt jogcímtől (normatív, emelt vagy kiemelt támogatás) függ. Az oldalon megjelenített támogatási adatok tájékoztató jellegűek; a pontos térítési díjat a gyógyszertárban, a vény beváltásakor állapítják meg. A támogatási adatok változhatnak, kérjük, ellenőrizze a legfrissebb információkat a NEAK honlapján.

Gyógyszertári kedvezmények esetén: az ajánlatok a gyógyszertárak havi akciós újságaiból származnak, a százalékos kedvezmények a résztvevő patikák elmúlt 30 napra vetített legalacsonyabb bruttó fogyasztói árából kerülnek kiszámításra.

Webshop kedvezmények: a százalékos érték az adott termék elmúlt 30 napban mért átlagárából kerül kiszámításra, figyelembe véve az általunk listázott webshopok árait. Ez a kedvezmény százalék tájékoztató jellegű, és azt mutatja hogy mennyit takaríthat meg a vásárló ahhoz képest, ha az elmúlt 30 napban a terméket az átlagáron vásárolta volna meg.

A termékek képei és valódi megjelenésük eltérhetnek egymástól. Pontos részletekért, aktuális árakért és készletinformációért kérjük, érdeklődjön közvetlenül az adott gyógyszertárban vagy webshop oldalán!

A feltüntetett kedvezmények célja, hogy tájékoztatást nyújtson a felhasználóknak a különböző gyógyszertári és online ajánlatokról és megtakarítási lehetőségekről, nem az egyes termékek fogyasztására ösztönöznek.

Az oldalon található termékleírások és összefoglalók a hivatalos dokumentumok alapján kerültek összeállításra. Bár törekszünk a pontosságra, ezen tartalmak hibákat tartalmazhatnak. A leírások kizárólag a tájékozódást segítik, és nem tekinthetők hivatalos forrásnak vagy egészségügyi tanácsadásnak. Kérdés esetén mindig a hivatalos betegtájékoztató az irányadó, illetve kérje ki orvosa, gyógyszerésze véleményét.

A weboldalon megjelenő betegtájékoztatók, alkalmazási előírások és címkeszövegek a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) nyilvános adatbázisából származnak. Ezen dokumentumok tájékoztató jellegűek, tartalmuk változhat, és nem helyettesítik az orvos vagy gyógyszerész személyre szabott tanácsát. Kérjük, mindig konzultáljon szakemberrel a gyógyszerek használata előtt, és ellenőrizze a legfrissebb információkat közvetlenül a hivatalos forrásnál.